|
Dátum: 2012. január 30. 00:00:00. Forrás : Greenfo |
Közgazdászok vitatkoztak a társadalmi folyamatok méréséről a budapesti Francia Intézetben a Stiglitz-jelentés kapcsán.
Vincent Liegey Magyarországon letelepedett franciaként már egy jó ideje terjeszti hazánkban a gazdaság örökkévaló növekedését előtérbe helyező fősodrú közgazdaságtant kritikával illető Nemnövekedés elméletet (franciául Décroissance, angolul Degrowth). Liegey az LMP-közeli Ökopolisz Alapítvánnyal közösen szerda estére a Francia Intézetbe szervezett egy nagyrészt francia nyelvű, de szinkrontolmácsolt beszélgetést a Stiglitz-jelentésről.
Vincent Liegey, a vita szervezőjeVincent Liegey, a vita szervezője 2008-ban a francia elnök, Nicolas Sarkozy kezdeményezésére állt fel a közgazdászokból álló, négy Nobel-díjas tagot is felvonultató „Bizottság a gazdasági teljesítmény és társadalmi haladás mérésére”. Eddigi munkája eredményeképp a bizottság nemrég tette le az asztalra a Stiglitz, Sen és Fitoussi nevével fémjelzett „A gazdasági eredmény mérése és a társadalmi fejlődés” című jelentést, amely itt érhető el angolul. Xavier Timbeau, az OFCE (A gazdasági konjunktúra francia kutatóintézete, Observatoire français des conjonctures économiques) munkatársa is részt vett a munkában – a budapesti Francia Intézetben ő beszélt az eredményeikről.
Timbeau beszélgetőpartnere Pogátsa Zoltán közgazdász, az Ökopolisz Alapítvány konzultatív kutatási programvezetője, továbbá Boda Zsolt, a Magyar Tudományos Akadémia közgazdásza volt.
Felvezetőjében Timbeau kifejtette, hogy a társadalom, amelyben élünk nagyon komplex, így szükség van mérőszámokra a folyamatok nyomon követéséhez. Ezek esetében fontos, hogy objektívek, átláthatók legyenek, és a használói is értsék őket. A bizottság két évig tartó munkája során az volt a cél, hogy újraindítsák a vitát a társadalom mérőszámairól. A fősodrú közgazdaságtan alfája és omegája a GDP, azaz a bruttó hazai termék (Gross Domestic Product). A ma uralkodó álláspont a minél nagyobb növekedést tekinti elérendő célnak. Ugyanakkor egyes országokban az erős növekedés az egyenlőtlenségek növekedésével jár együtt. Timbeau egy olyan országot hozott fel példaként, ahol nukleáris robbanás történik. A baleset után a GDP nagy növekedését tapasztalják a tisztítás és helyreállítás miatt, de nem biztos, hogy ez a követendő út, hiszen közben az ország jól-léte csökkent. Fontos, hogy a fenntarthatóságot is figyelembe vegyük. Timbeau egy másik példát is említett: eszerint egy diáknak televásárolják a szülei a hűtőgépét, és amíg tartanak a készletek, a diák gazdagnak érezheti magát. Uugyanakkor ez nem fenntartható, mivel a hallgatónak nincs saját bevétele.
Timbeau szerint egy gazdaságban nem minden a piacon keresztül zajlik. Az oktatás például kívül van rajta, pedig sosem ingyenes, hanem az adófizetők állják a költségeit. Egy másik jelentős probléma abból adódik, hogy nem ismerjük a jövőt, így az ottani változásokat nehéz beilleszteni a gazdasági rendszerbe. Ahhoz, hogy ma mérleget készítsünk, ismerni kellene, hogy milyen lesz a jövő – például, hogy mennyit fognak veszíteni gyermekeink és unokáink egy mostani gazdasági döntés nyomán.
Bár vannak a GDP mellett más mérőszámok is, az ezek kiszámolására fordított energia sokkal kisebb – egy adott negyedév GDP-adatát 40 nappal az időszak vége után már lehet tudni, míg a szegénységi rátát csak 3 év csúszással számolják ki, pedig ezen információ is rendelkezésre állhatna sokkal hamarabb.
Boda Zsolt hozzászólásában elmondta, hogy a bizottság nem próbálkozott azzal, hogy új mérőszámot fejlesszen ki, hiszen vannak már olyan mutatók, amelyek használhatók. Hozzátette, hogy évtizedek óta kritizálják a GDP-t, mivel sok probléma van vele. Akkor viszont miért használják még mindig? – kérdezte. Egy olyan rendszerben élünk, ahol a GDP növekedése hasznos információt tartalmaz. Az egyének, cégek, államok el vannak adósodva, ezen adósságokat ki kell fizetni valahogy. A technológiai fejlődés miatt csökken az ipar munkaerőigénye – ha nincs évi 2-3% növekedés, megnő a munkanélküliség. Végül Boda kijelentette, hogy nem csak az ökológiai örökségünket teszi tönkre a gazdaság, hanem más típusú örökségeket is.
Következő hozzászólásában Timbeau kifejtette, hogy a mérőszámoknak átláthatóknak és összehasonlíthatóknak kell lenniük. Azt, hogy még mindig használják a GDP-t, avval magyarázta, hogy jól illeszkedik a rendszerünkhöz és a politikai célokhoz. 12 000 Euróért venni egy autót – ez egy objektív adat. Órát tartani az egyetemen – ez viszont nem objektív, nehéz meghatározni az értékét. A GDP a társadalom objektíven mérhető dolgainak az összessége. Hagyományosan objektívnek tartják a GDP-t, míg például a szennyezést nehezen mérhetőnek. Ugyanakkor a Stiglitz-jelentés megkérdőjelezte ez utóbbi két állítást.
Pogátsa Zoltán radikális hozzászólásában kifejtette, hogy a közgazdaságtanban szinte semmi sem úgy van, ahogy az egyetemen tanítják – ellentmondás van a valóság és a közgazdaságtan között. Megkérdezte, hogy nem álnaív-e az a felvetés, hogy csupán annyi a probléma, hogy nem mérjük jól a dolgokat. Van sokféle mutató, a politikusok és a sajtó mégiscsak csupán kettőt használ: a GDP-t és a munkanélküliséget. Mivel a meglévő számokat se használjuk, ezért szerinte álnaív azt állítani, hogy azért nem használjuk őket, mert nincsenek rendesen kidolgozva. A mostani folyamatok értelmezésében nem lehet megkerülni a hatalom kérdését. Míg egy diktatúrában világos és egyszerű a központi hatalom működése, a mi társadalmunkban ez sokkal kevésbé evidens. Ha kidolgozzuk a társadalmi méréseket, a politikai korrupció nem biztos, hogy lehetővé teszi az alkalmazásukat. Egy másik probléma, hogy nem készítjük fel az embereket arra, hogy aktív társadalmi tudatuk legyen.
Van jó témaötleted? Írj nekünk egy vendégcikket!
Kapcsolódó olvasnivalók
A bioetanol
A bioetanol kifejezés alatt olyan, nagyrészt etil-alkoholból (etanolból) álló üzemanyag típust értünk, melyet biológiailag megújuló energiaforrások (növények) felhasználásával nyernek abból a célból, hogy benzint helyettesítő, vagy annak adalékaként szolgáló motor-üzemanyagot kapjanak Otto-motorokhoz.
Grúziáról bővebben
Grúzia köztársaság a Fekete-tenger keleti partján, a Kaukázus hegységben, Európa és Ázsia határán. Egyesek európai, mások ázsiai országnak tartják. Lakóinak túlnyomó többsége ortodox keresztény. Északi szomszédja Oroszország, délről Törökország és Örményország, keletről Azerbajdzsán határolja. Az ország földrajzi-éghajlati szempontból változatos, egyaránt vannak alpesi és szubtrópusi klímájú területei.
Amit Koszovóról tudni illik
Koszovó vagy Kosovo (albánul Kosovë / Kosova; szerbül Косово и Метохија, Kosovo i Metohija, azaz Koszovó és Metohija) független állam Délkelet-Európa középső részén. Függetlenségét egyoldalúan, 2008. február 17-én kiáltotta ki a koszovói parlament, de az új állam elismerésének kérdése még viták kereszttüzében áll. 2008-ig Szerbia egyik tartománya, de az 1999-es koszovói háború óta az ENSZ felügyeli.
Kapcsolódó doksik
- Kiss Anita - Pályakezdő diplomás közgazdászok elhelyezkedési lehetőségei, különös tekintettel a Külkereskedelmi Főiskolán végzettekre
2009, 75 oldal - Informatika közgazdász hallgatóknak
2002, 41 oldal
