Cikkek » Diáklányok egy fesztiválnapja a BalaTONE-on

Diáklányok egy fesztiválnapja a BalaTONE-on Dátum: 2007. július 23. 00:00:00.
Forrás : Edupress

Hátizsákkal felpakolva a legnagyobb kánikulában érkezett meg a szombathelyi Dorina és a pesti Fanni Zánkára. A lányok a zánkafürdői vasútállomáson futottak össze, mindketten a Zsigmond Király Főiskola vendégeként érkeztek a BalaTONE fesztiválra, mint sok, idén végző középiskolás. A sikeres érettségit mi is követhetné, mint a jól megérdemelt nyaralás?

"Bár kicsit még izgulunk, mert nem tudjuk hogy felvesznek-e minket a ZSKF-re, ez csak jövő héten, a pontok meghatározásakor derül ki , de addig mulatunk." – mondja kissé félénkebben Fanni, akinek ez lesz az első fesztiválélménye, ezért hátvédnek elhozta a barátját is, biztos ami biztos alapon.

Dorina már rutinos fesztiváljáró, idén együttesével a Szigeten is énekel majd. Kifejezetten örült, hogy itt tölthet egy napot, mert Szombathelyről könnyű volt ide utazni, ráadásul imád a Balatonon nyaralni, hát még ha ennyi jó koncert közül lehet választani "Nos az biztos hogy első a fürdés!" – csatakiáltással zúznak be egyszerre a hűs Balcsiba. Valamivel később lehűlt testüknek és gyomruknak is megadják a magukét. Az Üvegtigrisként elhíresült lakókocsi büfében vásárolnak hideg traubit, no meg egy-két ínycsiklandózó sajtos tejfölös lángost. "Lángos nélkül nincs Balaton." – mondják egyértelműen. Dorina már sokat nyaralt az egykori úttörőtáborban, de ismét örömmel fedezi fel a területet, hát még az új fesztiválhelyszíneket. Egy kis fagyizás, homokvárépítés, hintázás, aztán irány egy árnyékos sörpad, ahol a programfüzetet bújva haditervet készítenek. Végig sétálnak a Civil utcán, megnézik a Zánkai Úttörőtábor retro fotó kiállítását, megkóstolják a Balaton felvidéki borokat, de végül is az EDUpresszó nyugágyaiban még egy röpke félórás pihit rendelnek el maguknak a nagy hőségre való tekintettel. Olvasgatnak egy kicsit, Fanni néhány gólyatáboros információt szed magára a ZSKF standjánál és amolyan belsős kérdéseket tesz fel a fesztiválozó HÖK-ösöknek. Lelkesen jön vissza és nyugtázza : "Jó helyre jelentkeztünk, nagyon jó fejek és tulajdonképpen mindent elintézhetünk emailen vagy a karrier centrumban, végre nem kell nyolc felé rohangálni".

Megbeszélik az esti programot. Először még egy fürdőzés kora este, amikor a nap már csak lágyan simogatja a bőrüket, gyors száradás a lemenő nap fényében és már kezd is a Nagyszínpadon a Kispál és a Borz. Az együttes megint nem okoz csalódást, Lovasi András a szavak mestereként, a maga underground stílusában nevetteti meg a közönséget, a magyar nyelv adta játékosság összes lehetőségét kiaknázva. Dorináék élvezik a koncertet, nincsenek ezzel egyedül, hiszen láthatóan a szépszámú közönség és az együttes is jól szórakozik. Kispálék amíg lehet játszanak, a tapsolások és füttyök hatására egy ráadásszámra visszatérnek, majd becsülettel átadják a színpadot az Asian Dub Foundation-nak, pedig játszhattak volna még. Na nem azért, mert az utánuk következő bagázs nincs az addigra már zsúfolásig telt rét közönségének kedvére, csak hallgattuk volna őket tovább is.
De lássuk mit nyújt az angol pakisztániakból összeállt csapat. A kezdetekben nem rukkol elő az együttes fényeként említhető nagydarab dobosával a rutinos banda, ő csak a harmadik számnál jelenik meg a színpadon, onnantól frenetikus hangulatot gerjesztve. Az ütemek között ugyanúgy van drum and bass, mint reggie hangzás és az indo-dub basszus. A csapat ’95 óta teljes, azóta töretlen sikerrel zenélnek a srácok. Nem is csoda, hiszen olyan profizmussal keverik az elekronikus ütemet a dallammal, hogy már-már a nagyközönség számára is élvezhető és táncolható zenét játszanak. A tömeget alkotó egyének szinte mindegyike máshogy rázta testét a ritmusos dallamra, mégis egybeömlő kezek és a bárki által jól látható ritmusok tisztultak ki a koncerten, elejétől a végéig Fannit és barátját időközben elhagytuk, ők talán a Dog Eat Dogon őrjöngtek a DeWalt színpadnál, ott is óriási volt a hangulat.
Dorina a Nagyszínpadi koncertek végeztével még nem fárad el, így átnézük a Multicafé sátorba, ahol Ladánybene 27 zenél kellemes, az ADF után levezetőnek tekinthető reggie zenét, több raszta hajú, Jamaica-t idéző taggal a közönségben Az utolsó pár számra érünk csak oda, de a Kell egy ház című számról nem maradunk le, Dorina nagy örömére. Jó pár sör után már kellőképpen spicces állapotban térünk nyugovóra, Dorina a sátrába megy pihenni, én valamivel kellemesebb körülmények közé, a zánkai tábor egyik felújított épületének szobájába

Aki otthon maradt, az bánhatja hisz hol hangozhatnak hitelesebben a ma fellépő Hooligans dobosának úttörődobján leütött szóló mint a volt úttörőtáborban? A sztárzenekarokról nem is beszélve, Tankcsapda, Zanzibár, Colorstar, 30Y, United, és még sokáig sorolhatnánk. Akinek még éjfél után is a lábában maradt a boogie az a Borsodi Maláta Bárban a Mystery Gang rock and roll alapjaira vagy a Red Beach Boutique-ban a dj varázslatokra rázhatta magát.

Van jó témaötleted? Írj nekünk egy vendégcikket!


Kapcsolódó olvasnivalók


A Karib-térség az indiánok korában

Amikor a spanyolok 1492-ben elérték a Karib szigeteket, három fő embercsoportot találtak. Mindannyian Dél-Amerikából vándoroltak a szigetekre viszonylag a közelmúltban. A kis számú ciboney indiánok (vagy Siboney) Hispaniola és Kuba észak-nyugati csücskén éltek. A Bahamákon, Nagy-Antillákon és Trinidadon az arawak indiánok települtek le. A karibok a Virgin-szigetek, és a Kis-Antillák számos szigetét valamint Trinidad északnyugati részét birtokolták.


Kapcsolódó doksik



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!