|
Dátum: 2010. október 14. 00:00:00. Forrás : Origo |
1957. október 4-e világtörténelmi dátum. Ezen a napon sikerült először Föld körüli pályára állítani egy mesterséges holdat, egy szatellitát, a Szputnyik-1-et. Ezt a napot ma már bátran nevezhetjük egy új korszak, az űrkorszak kezdetének is. Kevesen tudják, hogy az oroszok eredetileg egy jóval nagyobb és bonyolultabb műholdat akartak indítani, de kifutottak volna az időből.
Fegyverkezési verseny, interkontinentális rakéták
Közismert, hogy az űrkorszak a fegyverkezési versenynek köszönheti kezdetét. A két akkori világhatalom, az amerikai és a szovjet meg akarta mutatni egymásnak, hogy ki az úr a Földön, ezért úgynevezett interkontinentális ballisztikus rakétákat terveztek, hogy konfliktus esetén az ellenséges országba juttassák atom- és hidrogénbombáikat. A versenyben először az amerikaiak jártak az élen. A Wernher von Braun által irányított katonai fejlesztőcsoport 1956. szeptember 20-án a háromlépcsős Jupiter-C rakétával, a Cap Canaveral fokon lévő rakétabázisról szuborbitális repülést ("űrugrást") hajtott végre, 4800 kilométeres távolságra.
A Szputnyik-1 űrszonda
A szovjetek Szergej Koroljov által vezetett csoportja csak 1957. májusában kezdte meg az R-7 jelű interkontinentális ballisztikus rakéták repítési próbáit, amely már augusztus 21-én és szeptember 7-én is sikerrel tett meg csaknem 9000 kilométert. Ezek a rakéták a kazah Tyuratam falu melletti Bajkonur-űrbázisról startoltak, és több tonnás orrészük a Kamcsatkán lévő célterületen fejezte be sikeres repülését.
Előzmények: nem csak bombát lehet
Koroljov már 1954-ben arról küldött beszámolókat a párt és kormány vezetőihez, hogy bár alapvetően olyan interkontinentális ballisztikus rakétát hoznak létre, amely nagytömegű fegyverhordozásra alkalmas, a hordozórakéta módosításával műholdakat is lehetne Föld körüli pályára küldeni.
1955 nyarán Koroljov kezdeményezésére, Keldis akadémikus vezetésével megalakult az a bizottság, amely előkészítette és koordinálta az első szovjet tudományos kutatóhold tervezését és megépítését. Ezt a műholdat D-objektumnak nevezték, és 1-1,4 tonna össztömegűre tervezték. Ebből 200-300 kg jutott a tudományos műszerekre (az R-7 hordozórakéta kapacitása tehát ilyen nagy volt már akkor is).
Az objektum kivitelezését természetesen teljes titoktartás övezte. 1957 nyaráig, amikorra az első kísérleti startot tervezték, két év állt a fejlesztők rendelkezésére. A legnagyobb problémát az okozta, hogy a műszerek fejlesztésben több tucat akadémiai kutatóintézet vett részt, amelyek gyakorlatilag semmilyen kapcsolatban nem voltak egymással e munka kapcsán. Keldis kiváló szervező és koordinátor volt, de Koroljovnak így is folyamatosan sürgetni kellett a D-objektum építését.
Kezdetnek egy kisebb is megteszi
Keldisék 1956 októberére ígérték a műhold makettjének átadását, de már elmúlt november, és sehol nem volt semmi. Ma már tudjuk, hogy a D-objektum véglegesen csak 1958-ra készült el, és május 15-én indították Föld körüli pályára. Ezzel a műholddal tehát a Szovjetunió alaposan lemaradt volna az Egyesült Államok magyar idő szerint 1958. február 1-jén indított Explorer-1-e mögött. (Ha az amerikaiak hittek volna von Braunban, akkor az első műholdindítási startkísérlettel megelőzhették volna a szovjeteket. Eisenhover elnök azonban amerikaiak által készített hordozórakétával akarta felküldetni első műholdjukat. Csak két sikeres szovjet szputnyik startja után kapta meg az engedélyt von Braun az Explorer-1 indítására a Juno hordozórakétával.)
1956 novemberében - amikor Koroljov egy régi "asztronautikai harcostársának", Mihail Tyihonravovnak elmesélte az akadémiai műhold késését - merült fel a gondolat, hogy készülhetne egy egyszerű szputnyik, néhányszor tíz kilogrammnyi tömeggel. Koroljov rögtön megértette, hogy egy ilyen műholdat saját embereire, barátaira támaszkodva és sokkal kevesebb bedolgozó intézettel is el lehetne készíteni. Kell egy rádiórendszert és egy áramforrást előállító szakember, és kellenek a tervet jóváhagyók. Keldis akadémikust, aki a D-objektum elkészítéséért harcolt, nem lehetett zavarni.
Az egyszerű műhold tervezése 1956. november 25-én meg is kezdődött. Tudományos mérőműszert nem terveztek rá, viszont látványosan nagynak és szépnek kellett lennie, hogy hatást érjenek el, ha meg tudják előzni Amerikát. Így lett ez az egyszerű szputnyik 58 cm átmérőjű, gömb alakú, 83,6 kg tömegű, két-két rádióantennája pedig 2,4 m illetve 3,9 m hosszú. Híres "bip-bip" jeleit a 7,5 és 15 m-es hullámhosszon sugározta ki.
A Szputnyik-1 hordozórakétája a bajkonuri kilövőálláson
Miközben folyt az egyszerű szputnyik mintapéldányainak előkészítése és minden irányú kipróbálása, Koroljov két hordozórakétát is elkészítetett. Ezekkel az akkor Szputnyik hordozórakétának elnevezett eszközökkel startolt a Szputnyik-1 elnevezést kapott Koroljov-féle egyszerű műhold, a PSz-1 1957. október 4-én.
Óriási visszhang
A Szputnyik-1 220-940 km földfelszín feletti magasságú, az Egyenlítővel 65,1 fokos hajlásszöget bezáró pályán 92 napot keringet, 1440 fordulatot téve meg Földünk körül. A Föld első műholdja 1958. január 4-én lépett be a sűrűbb légkörbe, és elégett.
A Szputnyik-1 visszhangja óriási volt a világban, a minden rádióamatőr által vehető bip-bip jeleket nem lehetett letagadni az égről. Az amerikaiakat sokkolta a szovjet műhold, az, hogy ilyen csúfosan lemaradtak a versenyben. Ez vezetett a NASA megalakításához 1958-ban, és Wernher von Braun végre szabad kezet kapott.
A "hatalmas győzelem" késztette Nyikita Hruscsov pártfőtitkárt arra, hogy a Nagy Októberi Forradalom novemberi ünnepségére egy még nagyobb, még látványosabb űrkísérlet elvégzésére utasítsa Kotroljovot és csapatát. Ez lett a PSz-2 űrrepülés, ami alig egy hónappal később az első élőlényt, Lajka kutyát indította Föld körüli pályára.
A hazai űrkutatás, űrhajózás mérföldkövei
1946. február 6-án Bay Zoltán vezetésével egy hazai kutatócsoport sikeresen veszi a Hold felszínéről visszavert radarjelet. Ez volt a magyar űrkutatás első, kezdeti lépése.
1959-től Magyarország az Világűrbizottság (COPUOS) alapító tagjává válik. (A bizottság jelenlegi első alelnöke dr. Both Előd, a MŰI igazgatója.)
1965-ben a szocialista országok között létrejön az Interkozmosz Együttműködés (teljes nevén: A szocialista országok együttműködése a világűr békés célú kutatásában, felhasználásában)
1966-ban megalakul Magyarországon az első, kormányzati űrkutatásért felelős szerv, az Űrkutatási Kormánybizottság, mely helyére 1978-ban az MTA Interkozmosz Tanácsa, annak helyébe pedig 1992-ben a Magyar Űrkutatási Iroda lép.
1970. november 28-án a világűrbe is eljut szuborbitális repülése során a Vertyikál-1 tudományos kutatórakéta, fedélzetén egy magyar fejlesztésű mikrometeorit-csapdával.
1972. április 4-én a világűrbe indul az Interkozmosz-6, az első műhold, melynek fedélzetén magyar fejlesztésű műszer kapott helyet.
1980. május 26-án elindul az űrbe Farkas Bertalan, Magyarország első űrhajósa. Hat magyar műszerrel végez egy héten át tartó kutatásokat a Szaljut-6 űrállomás fedélzetén.
Farkas Bertalan
1984. decemberében nemzetközi együttműködésben, de főként magyar, cseh és szovjet műszerekkel elindultak a Vega-1 és Vega-2 űrszondák. Feladatuk a Vénusz megközelítése, leszállás, légköri ballonnal történő mérések végzése, majd az anyaszondával a Halley-üstökös megközelítése.
1991. április 10-én Magyarország (a közép-kelet-európai államok közül elsőként) a világűr békés célú kutatásában és felhasználásában való együttműködésről szóló egyezményt köt az Európai Űrügynökséggel. 1998-tól részt vettünk az ESA tudományos kísérletek fejlesztését célzó ún. PRODEX programjában, 2003-tól pedig (elsőként) az ESA Európai Együttműködő Államává váltunk. Csatlakozásunk előreláthatólag 2010-2011 körül várható. Hazánk Oroszországgal (2000-től) és az Egyesült Államokkal (2001-2006) is kötött kormányközi űrkutatási együttműködést.
Napjainkban a hazai magánszektor, kis-és középvállalkozások is egyre nagyobb arányban kapcsolódnak be az űrtevékenységbe, legyen az az űrtechnológia földi alkalmazása vagy kutatás. A magyar kutatóhelyeken jelenleg két-háromszáz kutató dolgozik űrkutatási projekteken, és mindeddig több mint 100 magyar műszer járt a világűrben - olvasható a Magyar Űrkutatási Iroda sajtóközleményében.
Van jó témaötleted? Írj nekünk egy vendégcikket!
Kapcsolódó olvasnivalók
A nukleáris fegyverekről
Augusztus 6-án és 9-én emlékezünk a Hirosima és Nagaszaki városát ért atombombázásra. Csak a Nagaszaki elleni támadásban, több mint 80000 ember vesztette életét és 75000 lettek sugárbetegek. Cikkünk keretében ennek az eseményenek szeretnénk emléket állítani a nukleáris fegyverek működési elvének és azok hatásmechanizmusainak bemutatásával.
A Balaton
A Balaton (latinul Lacus Pelso, németül Plattensee) becenevén a „magyar tenger” Közép-Európa legnagyobb tava. Típusa a Fertő tóhoz hasonlóan sztyeppei tó, ezek Eurázsia legnyugatabbra fekvő ilyen jellegű tavai. 79 km hosszú, szélessége 1,3-12,7 km között ingadozik, átlagosan 7,8 km, míg felülete 594 km2.
A LEGO története
A LEGO az egyik legsikeresebb építőjáték védjegye. Az eredetileg kis családi vállalkozás napjainkra a világ egyik legelismertebb játékgyártójává nőtte ki magát. A cég nevét 1934-ben találta ki az alapító. Alapja a "leg godt" kifejezés, ami dánul annyit tesz: "jót játszani". (Elterjedt, de téves az a feltételezés, hogy a szó latin eredetű és azt jelenti: "összerakok", mivel a lego latinul azt jelenti, hogy olvasok).
Ahogy közeledik a történelem érettségi, sokan döbbennek rá, hogy nem készültek fel eléggé az esszéírás feladatra. Módszertani útmutatónkban kitérünk a történet térbeli és időbeli elhelyezésére, a források elemzésére és az eseményeket alakító tényezőkre is.
