Cikkek » A veszettségről bővebben

A veszettségről bővebben Dátum: 2008. január 23. 00:00:00.
Forrás : Tappancsvilág

A veszettség heveny lefolyású vírusos betegség, amely főként emlősállatokban okoz halálos kimenetelű agy- és gerincvelő gyulladást. A megbetegedett emberek számára ugyanúgy nincs hatékony gyógykezelés, mint a négylábúak számára. A veszettség világszerte, széles körben elterjedt. Napjainkban a legsúlyosabb, járványos előfordulásával Afrikában, Ázsiában és Dél- Amerikában kell számolni.

Korábbi hír olvasható a Tappancsvilág honlapon a veszettség pusztításáról Kínában.
A vírus jelen van Észak- Amerikában és Európában is, ezen utóbbi területén a kiterjedt, tervszerű védekezés eredményei már mutatkoznak. A kórtól mentes Ausztrália, Japán, Új-Zéland, Anglia és Írország sokat köszönhet sziget státusának, azonban szigorú igazgatási intézkedésekkel is igyekeznek fenntartani a mentességet.
A veszettség okozója az elektronmikroszkópos felvételeken jellegzetes, lekerekített végű lövedék alakban megjelenő, Rhabdovírusok családjába tartozó Lyssavírus.
A vírus iránt az összes melegvérű állatfaj fogékony, bár nem azonos mértékben. Az emlősök közül rendkívül fogékonyak például a rókafajok, a prérifarkas, a macska, és a szarvasmarha. Náluk valamivel kevésbé fogékonyak a kutyák, juhok, kecskék és lovak. A madarak jóval kevésbé fogékonyak az emlősöknél, ritkán olvashatók például beszámolók megváltozott viselkedésű, emberre támadó fácánokról, amelyekből kimutatható volt a vírus.



A kórokozót a fertőzött állatok testváladékai terjesztik, főként a nyál, ezért elsősorban a húsevők harapásával terjed. Egyéb testváladékok szerepe a kórokozó terjesztésében kevésbé jelentős, bár ismeretes a veszett denevérek vizeletéből a barlangok levegőjébe került vírusok belégzése útján történt fertőződés is.
A veszettség terjesztésében a különböző földrajzi egységeken más- más ragadozó emlősök a felelősek. A védőoltások széles körű elterjedését megelőzően a lakott területeken jelentkező ún. urbanus veszettség fő terjesztője a kutya, az erdei (sylvaticus) veszettség fő terjesztője Európában a vörös róka, Afrikában a sakál, Ázsiában a farkas, Észak-Amerikában a róka mellett a prérifarkas és a mosómedve volt. Európában a 2. világháborút megelőzően az urbanus veszettség volt a jellemző. Magyarországon, az 1930-as években az ebek évenkénti, kötelező védőoltásának következetes végrehajtása, és a szigorú ebrendtartás következtében a kór látványosan visszaszorult.

Van jó témaötleted? Írj nekünk egy vendégcikket!


Kapcsolódó olvasnivalók


A farkas - Canis Lupus

A farkas 1972 óta szerepel a veszélyeztetett fajok nemzetközi Vörös könyvében. Valaha az egész földkerekség legelterjedtebb és legsikeresebb ragadozója volt, mára már azonban - az embernek hála - csak az isten háta mögötti erdőkben, hegyekben fordulnak elő.


A berlini falról

A berlini fal (németül die Berliner Mauer vagy Die Mauer, azaz a Fal) a Nyugat-Berlint körülvevő határépítmény volt Kelet-Berlin és az NDK területén. 1961 és 1989 között létezett. A hidegháború alatt a kettéosztott Berlin Európa megosztottságának és az elnyomásnak egyik fő szimbólumává vált. 1961. augusztus 13-án szögesdróttal választották el Berlin keleti és nyugati felét. Ezt a szögesdrótot váltotta fel később a betonból épült és védelmi zónákkal határolt fal.


A Puli

A puli (lat. Canis familiaris ovilis villosus hungaricus ) világszerte a legismertebb magyar kutyafajta. A puli legfeltűnőbb külső tulajdonsága szinte páratlan szőrköntöse, amely a fajta védjegye. A szőrtakarója lehet zsinóros, szalagos, nemezes vagy csak egyszerűen gubancos, de annyi bizonyos, hogy főleg a lakásban tartott példányoknál alapos gondozást igényel.



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!