A pireneusi hegyikutya

Dátum: 2009. március 25. 00:00:00.
Forrás : Tappancsvilág

Hogy a címben említett feladat megoldására értelmes alternatívákat kínálhassunk, három dolgot kell tisztázni. Meg kell határozni, hogy milyennek szeretnénk látni a pireneusi hegyikutyát, át kell tekinteni a fajta állományát itthon és külföldön, ezzel párhuzamosan pedig el kell dönteni, hogy mit szeretnénk a fajta javításáért tenni.

Az ideális pireneusi hegyikutya elképzeléséhez van egy többé-kevésbé használható segédeszközünk: a standard. Sokszor elmondtam már, elmondom most is: a standardot /fajtaleírást/ értelmezni és élettel megtölteni elsősorban a tenyésztőnek kell. A hazai kiállítási vagy tenyészszemle-eredmények csak bizonyos megkötésekkel vehetők figyelembe. Először is: magyar speciál-bíró jelen pillanatban nincs. Az állomány nem túl nagy -három tenyésztő foglalkozik intenzíven a fajtával-, értelemszerűen a kiállított kutyák száma sem az. Konkurencia hiányában viszonylag könnyen, nem ritkán súlyos hibákkal terhelten győztes címet lehet szerezni, hogy kinek a hibájából, azt most ne firtassuk. Az orvosi diagnosztikához hasonlóan érdemes szemlélni a kiállítási eredményeket. Nem az un. teljesítmény-füzetet vagy a törzskönyveken szereplő címeket kell előtérben tartani, hanem a bírálati lapokat. A feltárt hibákat mindig figyelembe kell venni, már csak több szem többet lát alapon is, a szépséget és azt a bizonyos megfoghatatlan valamit, amitől egy kutya klasszissá válik, a tenyésztőnek látnia kell magának is. És mérlegelni is a tenyésztőnek kell, hogy a sima vagy a rögösebb /a kockázat vállalásában benne van a megváltás egy része, mondta Niffari, az iszlám misztika egyik legismertebb képviselője/ utat válassza.

A standard tartalmaz általános küllemi és karakterológiai leírást, amely tulajdonképpen nem más, mint az a benyomás, amelyet szeretnénk, ha az állat a szemlélőben keltene. Tartalmazza továbbá az ideális kutya testtájainak, szőrzetének, színének, marmagasságának, súlyának, arányainak, szögeinek, természetének /Wesen/, valamint az enyhe, súlyos és kizáró hibáknak a leírását. Mindezzel részletesen most nincs módunkban foglalkozni, csupán kulcsot szeretnénk adni a helyes szemlélethez.

A pireneusi hegyikutyának nagy termetű, feltűnő, elegáns, nemességet sugárzó, tökéletesen kiegyensúlyozott kutyának kellene lennie, mely felépítését, képességeit tekintve maradéktalanul megfelel mindannak, amit egy területőrző használati kutyától el lehet várni. Ez utóbbi követelmény nem változhat divattrendek szerint, semmiféle alkudozás tárgya nem lehet.

A cikk ide kattintva folytatódik a Tappancsvilág oldalán.

Van jó témaötleted? Írj nekünk egy vendégcikket!

Kapcsolódó olvasnivalók

A Puli

A puli (lat. Canis familiaris ovilis villosus hungaricus ) világszerte a legismertebb magyar kutyafajta. A puli legfeltűnőbb külső tulajdonsága szinte páratlan szőrköntöse, amely a fajta védjegye. A szőrtakarója lehet zsinóros, szalagos, nemezes vagy csak egyszerűen gubancos, de annyi bizonyos, hogy főleg a lakásban tartott példányoknál alapos gondozást igényel.

Miért csípnek a szúnyogok?

A nőstény szúnyogokat általában az izzadtságban lévő tejsav szaga vonzza, de ezt bizonyos illatok elnyomhatják, s a szúnyogok azokat kerülik, akiken nem érzik a tejsavat. A sav szagát elnyomó, hosszas kísérletezés során megtalált és hamarosan szabadalmaztatott illatanyagokkal hatásosabb és az ember számára kevésbé kellemetlen szúnyogriasztók készíthetők.

A rozsomák (Gulo Gulo)

A rozsomák egy 60-90 cm hosszú, 15-30 kg-os medvealkatú ragadozó. Soha nem hátrál, nem ismeri a félelmet, hiszen a medvéket is képes legyőzni kis termete ellenére. Viszonylag gyorsnak és erősnek is mondható, hiszen képes 100 kg-os állattetemeket is elvonszolni, s a jávorszarvas nagyságú állatokat is képes elejteni.