A háború végeredménye mindkét fél belpolitikai életében jelentős átrendeződéssel járt a konfliktus méretéhez képest: Argentínában Lepoldo Galtieri, a junta vezetője hamar távozásra kényszerült, és a fokozódó belső ellenállás hatására már 1983-ban demokratikus választások megtartására kényszerült a katonai kormányzat, ahol Raúl Alfonsínt választották meg. Ezzel véget ért a katonai diktatúra időszaka alig másfél évvel a háború után.
A cikk az alábbi webhelyről származik: http://toriblog.blog.hu. Eredeti webcíme pedig a következő: http://toriblog.blog.hu/2008/04/09/a_falklandi_haboru_iv
A háború következményei és tanulságai
Belpolitikai következmények
A falklandi kérdés azonban a vereség ellenére nem került le teljesen a napirendről, és továbbra is az argentín nacionalizmus egyik sarokpontja maradt mind a mai napig. A katonai kormányzat vezetői azonban viszonylag könnyen megúszták, néhányan pár év börtönbüntetést kaptak, néhányan azt se. Galtierit 1988-ban 5 év börtönre ítélték, de 3 év múlva, Carlos Menem akkori elnök kegyelmével kiszabadult, és visszavonultan élt 2003-ig, amikor elhunyt 76 éves korában. A rendszernek egyébként nem Galtieri volt az erős embere, hanem Jorge Videla , az 1976-os puccs vezetője, a rendszer bukásával ő bukta a legnagyobbat.
Nagy Britanniában ezzel szemben a Thatcher kormány népszerűsége soha nem látott magasságokba emelkedett, és a konzervatívok könnyedén nyerték az 1983-as választást, és egészen Tony Blair 1997-es választási győzelméig kormányon is maradtak (Thatcher 1990-ig volt kormányfő). Természetesen mindez nem csak a falklandi háború következménye volt, hanem elsősorban a szigorú konzervatív gazdaságmenedzsmentnek, de a konfliktus pont a "legjobb időben jött", hogy a népszerűsége mélypontján levő kormányt kisegítse. A közvetlen belpolitikai következmények mellett a britekre gyakorolt lélektani hatásról sem szabad persze elfeledkezni: a gyarmataik elvesztése, a szuezi konfliktusban elszenvedett kvázi vereség, majd a 70-es évek gazdasági depressziója után az ország a helyét kereste az új világrendben, a falklandi háború viszont megmutatta, hogy még mindig képesek győzni, meg tudják védeni az érdekeiket.
Falklandi látkép I
Külpolitikai következmények
A falklandi konfliktus leginkább az USA viszonyát és viszonyrendszerét rendezte át: a latin amerikai államok jelentős része azt a tényt, hogy az USA az angolok mellé állt, a Monroe elv és a riói paktum elárulásaként értékelte. De, ezzel összefüggésben a konfliktus azt is megmutatta, hogy Latin Amerika továbbra sem világpolitikai tényező az USA nélkül. A másik fontos következmény, hogy ezzel párhuzamosan az angol - amerikai együttműködés szorosabbá vált, és napjaink szoros együttműködésének az alapjait itt rakták le. Az argentín junta bukása egyébként járt még egy lélektani következménnyel a többi latin amerikai ország számára is, amelyek jelentős részében szintén katonai kormányzat volt hatalmon: a vereségük bizonyította, hogy ezek a kormányzatok egyáltalán nem szükségszerűen hatékonyabbak a demokráciáknál, és a falklandi vereségnek valószínűleg volt lélektani szerepe a diktatúrák bukásában és a kontinens demokratizálódásában is. Az argentín junta bukásával egyébként lassan normalizálódott a chílei - argentín viszony is.
Katonai következmények és tanulságok
A konfliktus katonai tanulságai a legsokrétűbbek. Az argentín fegyveres erőkről feketén - fehéren kiderült, hogy nem voltak alkalmasak arra a feladatra, amire bevetették őket: se a flotta, se a légierő nem rendelkezett ugyanis olyan eszközökkel, amelyekkel sikerrel védhették volna meg a falklandi hódításaikat. A flottának túl kevés és korszerűtlen egysége volt, a légierő ugyan kellő számú, de szintén korszerűtlen repülővel rendelkezett, ráadásul ezek is csak korlátozottan voltak alkalmasak közepes hatótávolságú bevetésekre. A szárazföldi haderő más okok miatt nem tudott hatékony lenni, a rossz diplomáciai előkészítés miatt fennállt a veszélye a kétfrontos háborúnak, ami miatt az argentínok az erőik megosztására kényszerültek, és nem tudták bevetni a legjobban kiképzett egységeiket se.
Tájkép a háború után
Emellett a bevetett erők kiképzése sem volt elégséges a britekkel szemben: az angolok ugyanis nem voltak számbeli fölényben velük szemben, mégis pár hét alatt megverték őket. Vagyis, két szinten is elmaradt a szárazföldi erők teljesítménye: hadvezetési és kiképzési szinten. Mindezt ráadásul úgy, hogy 76-óta jelentős korszerűsítésen esett át a haderő.
Az angolok sem lehettek elégedettek a teljesítményükkel. Bár a hadműveletet sikerrel abszolválták, de ebben több szerencsés tényező is segítette őket: az, hogy az argentínok nem készültek egy komolyabb fegyveres konfliktusra, illetve, ennek kitörése után nem akarták a fegyveres harcok eszkalálódását, és az USA melléjük állásában is része volt a szerencsének. E tényezők nélkül kétséges, hogy könnyen győzelmet arathattak volna. Valójában az egész hadművelet eléggé kapkodva kidolgozott és nagyon is költséges volt, ami rámutatott arra is, hogy nem rendelkeznek a tengeren túli területeiket gyorsan és hatékonyan megvédeni képes doktrínával. Emellett bebizonyosodott, hogy bár a harci eszközeik általánosságban fejlettebbek voltak, mint az ellenfelükéi, de bizony a brit légierőre és flottára is ráfér a korszerűsítés. A korszerűtlen régi eszközöket a háború után leselejtezték: a vulcan bombázókat hamarosan végleg kivonták a rendszerből (igaz, ez már korábban elkezdődött), ugyanígy járt a Hermes hordozó is, de ezzel együtt a kormányzat megemelte a flotta és a haderő költségvetését, ami elmozdulást jelentett a korábbi évtizedek folyamatos katonai kiadáslefaragása után. A háborúban a két fegyvernemen belül két eszköz vizsgázott jelesre: a sea harrierek (igaz, zárójelben meg kell jegyezni, hogy a gépek sikerei nagyban annak voltak köszönhetőek, hogy az argentín légierő gépei ha lehetett, igyekeztek a légiharcot elkerülni kis hatótávolságuk miatt, tehát a sea harrierek emiatt kissé felülértékeltek), illetve a tengeralattjárók. A felszíni hajókról viszont bebizonyosodott, hogy erős légvédelmük ellenére meglehetősen sebezhetőek. A tapasztalatokat összegezve a britek átdolgozták a flottával kapcsolatos doktrínáikat: a 70-es években felszámolásra ítélt hordozóflottát megtartották (az Invincible-t is el akarták adni a konfliktus előtt).
Falklandi látkép II
Általános katonai tapasztalatok:
- Újfent bebizonyosodott, hogy a felszíni hajók elleni küzdelemben a tengeralattjárók nagyon hatékony eszközök lehetnek, hatékonyabbak, mint a felszíni hajók, és ráadásul kevéssé vannak kitéve az ellenséges légierő támadásainak.
- Bebizonyosodott, hogy a nagy távolságban kirobbanó konfliktusok eredményes lezárásához mindenképpen fenn kell tartani repülőgéphordozó flottát.
- Bebizonyosodott, hogy a helyből felszálló vadászrepülőgépek (mint a sea harrier) hatékonyan felhasználhatóak légtérvédelemre.
- Bebizonyosodott, hogy egy jól kiképzett, speciális erőkből álló kisebb haderő is eredményesen felveheti a küzdelmet nagyobb, reguláris hadseregekkel.
Áldozatok és veszteségek
A háborúnak összesen 907 áldozata volt, 649 argentín, és 258 brit. Az argentín áldozatok picit több, mint a fele a Belgrano megtorpedózásakor és elsüllyedésekor halt meg. További 194 áldozat a szárazföldi harcok során esett el, 31 pilótát meg a gépével együtt lőttek le. Az angol veszteségekből 123 + 27 fő a szárazföldi harcok során esett el (a hadsereg és a tengerészgyalogság tagjai), 86 fő pedig a haditengerészet vesztesége, akik a különböző hajók elsüllyedésekor haltak meg, vagy tűntek el. A falklandi katonai temetők mellett a háború áldozatainak síremléke van a londoni Szent Pál katedrálisban, illetve Buenos Airesben a General San Martin parkban, Rosárióban, és Ushuaiában.
A háború kulturális hatása
A konfliktus számtalan mű születéséhez járult hozzá , de a legérdekesebb következménye talán az 1986-os focivébén a "visszavágó", az argentín - angol elődöntő, ahol az argentínok nyertek Diego Maradona emlékezetes, a gólszerző által "Isten kezének" tulajdonított góllal.
Vége
Szerző: hami
Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően szabadon felhasználható.
Van jó témaötleted? Írj nekünk egy vendégcikket!
Kapcsolódó olvasnivalók
Az Országos Kéktúra nemcsak Magyarország, illetve Európa első hosszútávú turistaútja. A Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúrával és az Alföldi Kéktúrával egy kört alkot, melyet Országos Kék Körnek is neveznek. Az Országos Kéktúra hossza 1106 km, míg az Országos Kék Kör teljesítéséhez mintegy 2519 km-t kell megtenniük a természetjáróknak.
A paradicsom (Solanum lycopersicum) a burgonyafélék családjába tartozó növény. Őshazája Közép- és Dél-Amerika. Európában a XVI. sz. végén ismerték meg: Spanyolországon, Portugálián és Itálián keresztül terjedt el. Ázsiába, Afrikába, Ausztráliába spanyol, portugál, ill. angol kereskedők vitték el a XVII-XVIII. században. Mára lényegében az egész világon termesztik.
Mai cikkünk Kuba fordulatos történetét mutatja be, melynek szerves részeként kitérünk Fidel Castro életútjára. Kuba egy karibi szigetország, területéhez Kuba szigetén túl – mely a Nagy-Antillák legnagyobb tagja – hozzátartozik még 1600 kisebb szárazulat is, amelyek közül méretével kiemelkedik a Pinos-sziget. Az egykori spanyol gyarmat ma a legnépesebb karibi ország, egyben a világ egyik utolsó szocialista berendezkedésű állama.
Értékelések
Nincs még értékelés. Legyél Te az első!