Ez egy rövid történet. A hír is kurta: 1919. április 12-ére (történetesen egy szombati napra) virradó éjszaka Moszkvában, a Kazanyi pályaudvar rendező pályaudvarán 15 vasúti munkás 10 óra munkával megjavított 3 gőzmozdonyt. Moszkvában a 9 nagy pályaudvar az irányról van elnevezve, ezért van Jaroszlavi, Rigai, Rjazanyi, Kijevi, Kurszki, stb. pályaudvar is.
A témáról szóló egyes cikkekben a helyszínt megjelölendő "депо Москва-Cортировочная" megnevezéssel élnek, amiből a депо jövevényszó, a jelzős szerkezet nőnemű alakja max. arra utal, hogy "cтанция, ami viszont nem önálló intézmény, maga a szókapcsolat is Moszkvai-Rendező pályaudvart jelent, nem tudom volt-e, van-e központi Nagy Rendezőjük. Ha igen, akkor ez az. A helyszín mindenesetre jól felismerhető a Kazanyi pu. szomszédságában .
Ez az esemény volt a kiváltója Lenin 1919. június 28-án kiadott Великий почин (Nagy kezdeményezés) c. munkájának, mely alapja lett a Kommunista szombatok lényegében az egész rendszer alatt tartó szokásának. Kötelező politikai eseménnyé vált, függetlenül az adott termelési nap társadalmi hasznától, egyfajta legújabb kori autodafé (auto da fé), hitvallás.
![](../_shared/content/articles/2008/05/06_a_kommunista_szombat/1szombat.jpg)
Ezek közül is minden évben külön ünnep volt a SZU-ban az Iljics születésnapja (április 22) táján rendezett nagy éves Szubbotnyik, melyet minden évben megtartottak, míg a sima, mezei kommunista szombatokat olykor heti gyakorisággal, később ritkulva, évente párszor rendeztek, "ha már a bocsoknak megigértük" alapon. Hasonlóan a szombatokhoz, voltak anno kommunista vasárnapok is, mely csak a magyar nyelvben állnak jelzői szerkezetben, az oroszban, s ebből átvéve az angol, francia, német terminológiában egyszerűen a nap nevéből képzett szóként "Szubotnyik", és "Voszkresznyik" szerepel.
Az első tényleges, ekként nevezett kommunista szombaton, 1919. május 10-én már 205-en vettek részt, megjavítva 4 mozdonyt és 16 vagont. Miért éppen a vasút vonalán indult be a kezdeményezés? Az 1918-1922-es orosz polgárháború azon szakaszában égetően szükség volt a logisztika, így a vasúti összeköttetés, általában a vasúti munka javítására. (Az sem véletlen, hogy épp a Kazanyi Pályaudvaron történt az eset, az egyes pályaudvarok elhelyezkedéséből kiderül, hogy lényegében Kelet felé, így Kolcsak csapataihoz arról a pályaudvarról indultak a vonatok. Ezt megelőzően 1918-ban nagy harcok voltak azon a vonalon. Kazanyt 1918 augusztusában el is foglalták a csehek (a fehérek oldalán), a szemléltető térképen a kék vonal a fehérek legmesszebb jutását mutatja.
A vörösök 1919 januárjában átfogó ellen-offenzívát nyitottak, melynek során Antonov-Ovszejenko február 3-án visszaveszi Kijevet (de még messze van a Krímtől), sőt a későbbi időkből ismertté váló Tuhacsevszkij már ekkor remekül vezet és az Uralnál Jekatyerinburgot (Szverdlovszk) január 27-én végén szintúgy elfoglalja.
![](../_shared/content/articles/2008/05/06_a_kommunista_szombat/2szombat.jpg)
Ugyanakkor a fehérek Délen Gyenyikin egyesített három hadserege és a fekete-tengeri flottája hadműveletei eredményeképp 1919. január 31-re elfoglalták (visszafoglalták) Ogyesszát, Herszont és Nyikolejevet. Kolcsakot (Keleten) is és Gyenyikint is (Délen) a tél múltával erősen felszerelik, felfegyverzik, így - bár Ogyesszát április 8-án a franciák feladják -, mindaddig, mig a bolsevikok a lengyel fronton nem végeznek, s nem tudnak jelentősebb erővel támadni, Gyenyikin 1920 novemberéig jelentős erőlekötéssel tartja magát.
Átfogó helyzetképet a háború menetéről nem adnék, a harci események és a szemben álló erők erőtartalékai ekkor még jelentősen tartottak. A cikk a kommunista szombat, mint jelenség kialakulásának körülményeiről szól, a bolsevikok oldalán megjelenő ezen új anyagi erő érezhető, és mérhető volt.
A moszkvai vasúti munkások kezdeményezését Iljics a munkásosztály hősiességének megjelenéseként nevezte, mint a szocializmus építésének gyakorlati formája (a terminológiától ne idegenkedjék senki) a kommunista szombat egyfajta kifejezése volt munkához való új, kommunista hozzáállásnak. Bár 1919 tavaszán-kora nyarán indult a mozgalom, igazi áttörést az 1920-as év hozott, januárban a Front hetén több ezren vesznek részt, 1920. május 1-én a Kommunista Párt 9. kongresszusán már "összoroszországi" kommunista szombatról hoztak határozatot.
![](../_shared/content/articles/2008/05/06_a_kommunista_szombat/3szombat.jpg)
Ezen az elhíresült 1920. május 1-i eseményen Lenin is részt vett, a korabeli fotón jellegzetes sapkájáról jól felismerhető. Ez a tény a későbbi propaganda egyik eleme volt, ami sok anekdotát is életre keltett. Ez valahogy jellemzi is a társadalmi hatását, mindenesetre a polgárháború éveiben jó érzékkel használták fel (Iljics jó szervező és taktikus volt) az egyéni lelkesedést és kezdeményezőkészséget azokban az években, amikor ez elérhető volt. Önmagában nem csodafegyver (a győzelmet a hadigazdálkodás bevezetése és a fehérek nyugati támogatásának elmaradása hozta meg), hozzáadott értéke mégis volt.
Az 1930-as években mint mindenben ebben is új és újabb rekordok születtek, de ekkor már az önkéntesség háttérbe szorult a szükségességgel szemben (maga a mozgalom a sztahanovizmus egyik előfutárává lett). Az eszme győzelmével, a tábor létrejöttével természetesen átvettük mi is, ahogy a többiek. Hazai hanyatlására nem emlékszem, csendben elhalt, vagy visszaszorult szakszervezeti körökbe (mostanában az ellentettje a zabasztóvka jött divatba), a SZU-ban a 80-as évek végéig, helyenként a 90-es évek elejéig élt a mozgalom. Munkahelyeken, aztán amikor már legyőztük a kapitalizmust, akkor a környezet gondozása került előtérbe, lakóhelyeken, iskolákban.
Végül is tiszavirág életű volt, kisérőjelensége a keleti kisérletnek. Együtt virágzott fel és hervadt el vele.