Sociology | Social politics » Kovrig Béla - Szociálpolitika

Kovrig Béla - Szociálpolitika A szociálpolitika fogalma, Kovrig meghatározása alapján. A közösség átfogó érdekeiből kikövetkeztetett etikus politika. Mindazokban az eszmékben , eljárásokban, törekvésekben, amelyek a szóhasználatban a szociálpolitika fogalmi körébe esnek, rendszer csak a szociálpolitika sajátos céljának pontos meghatározása után teremthető. E cél ismeretében pontosan ellehet határolni a vele közös nevezőre hozható a caritas-tól áthatott, de nem politikai természetű közigazgatási cselekvéseket és jótékonysági gyakorlatokat. Más gondolkodók meghatározásai > estleges problémák Kovrig szerint. Wagner Adolf > közgazdaságtanból indult ki. Szerinte a szociálpolitika beavatkozást jelent a javak és jövedelmek megoszlásának rendjébe, célja a javak és a jövedelmek megoszlásában jelentkező bajok megszüntetése. Nem határozta meg matematikai vagy aritmetikai arányt érte-e a jövedelmek

elosztásánál.> aritmetika számtani műveletek, számítások alkalmazása a problémák megoldására. Lényegét az étcsoportosítások minősége határozza meg Weise A szociálpolitika művelői a közületnek a társadalmi valóság irányában tanúsított magatartásában, nem pedig sajátos közösségi cél felismerésében és szolgálatában látják a szociálpolitikumot Bortkievicz Szociálpolitika az államok törvényhozásában és igazgatásában megnyilvánuló magatartás a társadalmi ellentétekkel szemben. Magatartás által követett cél megjelölése hiányzik Ernest Nolting Szociálpolitika > társadalmi ellentétre ható közhatalmi beavatkozás, ellentét tompítás. Ellentét tompítás hasonló a bajmegszüntetés fogalmához. Borght Szociálpolitika > a közjóra irányuló eljárások összessége, ami az osztályközi viszonylatba való beavatkozásban érvényesül. Beavatkozások az államtól eredhetnek, osztályellentétek

kiegyenlítésére irányulnak. Lehetnek tiltók, korlátozóak Borght > osztályra korlátozódó társadalmi szemléletet folytat, nem veszi észre (csoportokat, rendeket) amelyeknek kölcsönös a viszonya és az államhoz való viszonya is jelentős. Günther A szociálpolitika > a társadalom egyetemére a nemzetnek javára irányuló összes fizikai és szellemi erőket egyesítő munka. A meghatározás hangulat értékű Mert minden politikának az ebben a meghatározásban jelzett munka a célja és iránya. Spindler A szociálpolitika > a közjogi hatalom kifejtésére hivatott szerveknek a munkásosztály javára közösségi szempontból kiinduló beavatkozása a munkaviszonnyal összefüggő területeken. A szociálpolitikai jelleget csak a munkásosztály javát célzó és a munkaviszonnyal összefüggő eljárásoknak adja meg. Heyde A szociálpolitika > olyan eljárások és törekvések összessége, amelyek az osztályoknak és rendeknek egymás közötti

és az államhoz való viszonyában történő beavatkozást jelentenek, szubjektív értékszempontok szerint és az igazságosság elve alapján. (ez jó) Nemcsak az osztályoknak és rendeknek egymás közötti viszonyára utal, rámutat a szociálpolitikai tárgyra, a rendek és osztályoknak az államhoz való kapcsolatára, vagyis az államnak és az osztályoknak kölcsönös viszonyára. Sündenhorst Szociálpolitika > a társadalmi cél tartós elérésére irányuló törekvés. A szociálpolitika a társadalomegységének és erejének fejlesztését és megvédését célozza a részek bontó ellentéteivel szemben. Amon Logikai levezetés eredményeként a szociálpolitika > törvényes munkásvédelem, a társadalombiztosítás és a lakáspolitika sorolható még fogalmi körébe. Elmondható > a szociálpolitika védelmet jelent, a társadalomnak érdeke a védelemre szorulók támogatása. Érdeke mint egésznek Érdeke mivoltának megóvása, és ha az

egésznek szerkezete van és a szerkezetben összefüggések vannak, ezeknek az összefüggéseknek fenntartása. Az osztályok és az osztályok rendezett viszonyai jelentik a társadalom létét Érdeke az osztályok rendezett viszonyainak fenntartása. Így a társadalom nem anyagi részek összessége, hanem szellemi (tudat) egész. Ami a társadalomban megnyilvánuló szellem dinamikus sajátosságainak kifejtésére és képességeinek tartósságára irányul. Ezért változásra való beállítottsága jelenti a társadalom természetét. E természeti sajátosságok érvényesülésének megkönnyítése a társadalomnak érdeke. A szociálpolitika célja, hogy megfelelővé tegye a társadalom számára az életet. Olyan eljárásoknak az összessége, amelyeket lényegükben közvetlenül a társadalom belső egységének tartós megtartására és fejlesztésére irányulnak. Sok gondolkodó másként látja a világot, mindenki mást tekint ideális társadalomnak és

különböző eszközökkel igyekszik szociális akaratát valóra váltani. Ezért ha azonos fogalmat is fogadnak el az eltérő irányban haladhat > liberalizmus, marxizmus, hitlerizmus. Az elismert és tisztelt értékek rendjétől függ a gyakorlati szociálpolitika szellemi tartalma. Keresztényi, filozófiai megközelítése Az ember természetéből sarjadnak ki társadalmak, rendeltetésük: elősegíteni az istenszolgálat kötelezettségét teljesítő személyiségnek azt a munkáját, amire az Istennek joga van. A személyiségnek joga van a társadalommal szemben olyan közberendezésre, amely az emberi méltóság tiszteletében elősegíti az Isten megismerését, szeretetét és szolgálatát. A társadalmat is jogok illetik meg a személyiséggel szemben, de csak kötelezettségei fejében. A társadalom a személyiség jogának csak akkor szerezhet érvényt, ha joga és hatalma van. Társadalmat tagjaival szemben megillető jogok teszik lehetővé, hogy a

társadalom eleget tehessen tagjaival, mint személyiségekkel szemben fennálló kötelezettségeinek. Másrészt az osztóigazság nem mindennek az egyenlő részre osztását sürgeti, hanem arra irányul, hogy a közösség javából az egyénre eső előny olyan arányban legyen az egyéni méltósággal, miként a közösség terhéből az egyénre eső teher aránylik az egyén teherviselő képességéhez. Ahhoz, hogy az igazságosság szüntelenül és minden társadalomi viszonylatban munkálja a közösség életét, erőteljesen és szüntelenül tápot kell adni az igazságosság erényének. Az erények erősítője , élesztője és megőrzője a caritas: az embertárs szeretete, nem önmagáért hanem Istenért. Ha a caritastól fűtött lelkekből táplálkozó akaratok a társadalomban általános szerephez jutnak, a pozitív, világi jogszabályokba öntött jog az ember isteni teremtéséből eredő természetjog erkölcsi színvonalára emelkedik, a társadalomban

pedig megvalósul a keresztény értelmű társadalmi fejlődés célja: a közjó állapota. Közjó A társadalomminden tagja rendelkezik az arányos anyagi szükséglet-kielégítés lehetőségével és erre alapítja erkölcsi, szellemi fejlődését. A szociálpolitika annyiféle lehet ahány világnézet. Társadalombiztosítás A munkás méltó arra bérre ami a munkás létjogát biztosítja. A munkabér tehát legyen családi bér. Eltartja keresőképtelen tagjait, az utóbbiak fejlődő munkaképességének pénzelésével a családnak visszatéríti azt, amit annak idején, gyermekkorában az ő munkaerejének a kifejlesztésébe fektettek. A létjogot a családi bér csak akkor biztosítja, ha a produktív és inproduktív időszakokra egyaránt biztosítja a családnak az emberhez méltó megélhetést. Állam feladata az emberhez máltó létminimum biztosítása. Ilyen elvek megvalósulása esetén elvesznek a társadalmat bomlasztó tényezők. A

társadalombiztosításban a hangsúly az egyéni és a kollektív megelőzésen és a családvédelmen van. Ezt követi az üzemi károk fedezése vagy az egészségnek, a keresőképességnek, a keresetnek a pótlása. Kialakulásának oka, hogy a szociális érdek szolgálatában mennyire ésszerűen lehet egyesíteni társadalmi csoportok tagjainak egyéni kockázatait, kockázatok megosztása végett. A biztosítás gazdasági haszna abban jelentkezik, hogy minél nagyobb a kockázatközösség, annál nagyobb a gazdasági haszon, ami egy tag javára abban jelentkezik, hogy csökken a biztosítási díja. Az 1870-ben megalakult Általános Munkássegélyező és Rokkantpénztárból fejlődött ki a magyar társadalombiztosítás szervezete. Ekkor még a törvények csak a nem mezőgazdasági munkavállalók szociális érdekvédelméről szólnak. A cél az ártalmak megelőzése nem a kártalanítás. A célokat teljességgel szolgálják a társadalombiztosítás intézetei,

amelynek sajátosságát az adja meg, hogy valamennyien közjogi alapon működő, hatósági jogokat gyakorló, nem terület önkormányzatok. Ügyviteli feladatokat tisztviselők látják el Az intézménynek, az érdekelt munkaadónak és a biztosítottaknak a gyakorlatból származó súrlódásait a gazdasági és szociális érdekképviseletek kiküldötteiből arányosan összeállított autonóm testületek saját belső ügyükként simítják el. A biztosítás ára a munkabérek 12-14%-a amiből a munkás formailag 5-5%-ot fizet. A helyes közpolitika anyagi bérvédelemmel gátat vethet annak, hogy a vállalkozás tulajdon szociális kötelezettségeinek terhét a munkabér csökkenéssel áthárítsa a munkásságra, meg kell akadályoznia ennek a fordítottját is. A szociálpolitika hordozói Kifejtője olyan természeti vagy jogi személy lehet, akinek kizárólagos és állandó szempontja a közösség egyetemének érvényt szerezni. A szociálpolitikum akkor hat, ha

a benne rejlő szándék pozitív jogszabályokban érvényesül. A leghatályosabb szociálpolitikát az állam érvényesíti, ezt egészíti ki különböző kisebb közületeknek helyi viszonylatokra ható szociálpolitikája. A kontárság elkerülésére miatt a társadalompolitikai funkció szakszerű művelésére csak olyanok alkalmasak, akik nem alkalom szerűen, hanem élethivatásként foglalkoznak ezzel a problémával. Fejlesztik a társadalom megismerésének módszereit és szinte beidegzésszerű rugalmassággal válaszolnak szakszerű intézkedéseikkel a változott szociális viszonyokra. A szociálpolitika határai Korlátai vannak melynek megsértése jobban sérti a társadalmi és az emberi érdeket, mint magának a tervezett eljárásnak az érdeke. Ilyen korlátja rejlik a nemzetgazdaság tőkeerejében vagy természeti javainak mértékében, nemzetközi versenyviszonylatban. Alanyi tényezők Az uralkodó szociális csoport szemlélete, központi hatalom

birtokosainak társadalmi akarata, a közgondolkodás szociális érettsége, a társadalmi ellentétek élességének foka, a közösség érdekéből szociális védelemre szorultak elkeseredésének mértéke, társadalmi szempontjaik és törekvésük, a munkásmozgalom hagyománya és iránya, az intellektuális elemek és a szociális mozgalom kapcsolódása. Illetékesség Minthogy a szociálpolitika leghivatottabb művelője az állam, minden közhatalmi politikának korlátja az állam terület, tehát a társadalompolitikai természetű jogszabályok garantálásának feladatát vállaló közhatalom illetékességi területe. Tervezetek ott válnak és akkor, hatályos szociálpolitikává amikor az államok az egyezménytervezeteket becikkelyezik, ha tehát ez joggá válik. Hatékony szociálpolitika tehát ott kezdődik, ahol az állam ennek hatályosságáért cselekvőleg beavatkozik. A szociálpolitika a társadalom természetét kívánja érvényesíteni, erre az

életvalóságra ható eljárásai annyifélék , ahányféle a társadalom. Nincs egységes fejlődésvonala a társadalmaknak, ezért nem lehet javukra egységes szociálpolitikát művelni. Embervédelem – nemzetvédelem A szociálpolitikai eljárások egy-egy társadalmi csoporton, ha segítenek is, ezzel még nem éreztetik jótékony hatásukat minden egyes életesetben. Ki kell feszíteni a népgondozás hálózatát. Akiket nem védett meg az elesettségtől a társas csoportok javára érvényesített szociálpolitika, azoknak személyiségét és egyediségét legalább a népgondozás mentse meg. Amíg a szociálpolitika szociális prevenció, addig a közületi népgondozás viszont terápia. A szociálpolitika, közületi népgondozás, szervezett jótékonyság és irracionális magánjótékonyság egymást kiegészítő közös célja az ember, közös munkája az embervédelem. Az embervédelmi berendezések fenntartása, alapeszméjüknek érvényesítése sem volt

lehetséges erőteljes szociális mozgalom nélkül. A szociálpolitika a szociális mozgalommal fejlődik és ezzel hanyatlik alá. A szociálpolitika elért mértékét ugyan az állam garantálja, de továbbfejlődésének biztosítéka azonban a szociális mozgalmak működése, működőképessége. Ezért a szociális mozgalom elengedhetetlen feltétele és kiegészítője az intézményes embervédelemnek