Sociology | Social work » Pik Katalin - A szociális munka története Magyarországon

Pik Katalin - A szociális munka története Magyarországon Nyomorenyhítő akciók A 30-as években még mindig élt az a szokás, hogy a gazdagok ötletszerűen bizonyos pénzösszegeket juttattak a szegényeknek a nyomor enyhítésére. Ezek a nyomorenyhítő akciók minden bizonnyal jó szándékkal történtek, eredményképpen azonban mégsem következett be érdemi változás (már ami a nyomor mértékét illeti). Az ilyen jellegű karitatív megmozdulások csak látszatmegoldást kínáltak, valós eredményt elérni ezzel az eszközzel nem lehetett. Talán ennek tudható be a Társadalmunk című folyóirat 1933 január 7-i számának kritikája is, mely az adományozókat ostorozza. Szükségmunka szervezése. Settlementmunka ipari környezetben 1963 jún.: Balatonlelle, tanfolyamszerű tanácskozás a settlement kérdéseiről - gyakorlati népművelők és szociális munkások találkozása - az előadások anyaga 1937-ben jelent meg Novágh Gyula kiadványában - az

előadások fő hangsúlya a settlementekben folyó népgondozás és népművelés közös munkáján volt Hilscher Rezső - több előadást is tartott a tanácskozáson - meghatározta az egyes szociális tevékenységek feladatait úm.: szociális gondozó szegénység elleni küzdelem népművelő tudatlanság elleni küzdelem - a settlementekben a népművelő és szociális gondozó együtt végzi a munkát - „a settlement-mozgalom a társ. szociális lelkiismeretének az eddig megtalált legtökéletesebb módon és keretben, céltudatosan organizált életreváltása” - nem az ötletszerű jótékonyságot gyakorolják az itt dolgozók - a settlement „nem vár kérésre, hanem maga ajánlja fel szolgálatait Boer Judith - settlement mint szervezőközpont - jól működő settlementet a problémák keletkezésének helyszínén lehet fenntartani - fontos szempont a vezető személyisége és az önkéntesek beszervezése is - az önkénteseknek egy tanfolyamon kell

részt venniük, melyen megkapják a szükséges képzettséget Vajkai Rózsi - előadásának címe: Felnőttek a settlementben - a settlementnek az adott helyzetből kell kinőnie - a szülőkkel a gyerekeken keresztül kapcsolatba kerülve „összmunkát” lehet végezni 1 Balogh Mária - a szociális munka elsősorban nevelő munka - a szociális munka gyakorlati szociálpolitika - a szociális munka az élet egész területét átfogja Kozma utcai Népgondozó és Népművelő Otthon - 1935 november 5-én nyílt meg - a szervezést a Szociális Missziótársulat „leányifjúsági mozgalmának néhány tagja kezdte, de együttműködtek velük egyetemi hallgatók és végzett szakemberek is - szoros kapcsolatban álltak a keresztény egyházzal - 15 állandó munkatárs (8 a telepen lakott) - céljuk: 1. szociális gondozás és nevelő tevékenység 2. a társadalom szociális életszemlére való nevelése 3. együttműködni a hasonló célkitűzésű társadalmi- és

hatósági szervvel - 1942-43. évi munkaterv: - tanulmányi- és szabadidős programokat kínáltak - „Jószomszédtelep a gyermekekért” - önképzőkörök a dolgozó ifjúság számára - „Jókedv társaság” - 4 programcsoportot kínáltak: 1. „Jószomszédtelep a gyermekekért” - tanulmányi vagy klubszerű csoportok több korcsoportban - működtetésébe egyetemi hallgatókat is bevontak 2. „Jószomszédtelep a dolgozó ifjúságért” 3. „Jószomszédtelep a magyar munkáscsaládokért” - szabadidős tevékenységek - óvoda - családszolgálat - gyárgondozói szolgálat 4. „Jószomszédtelep a vezetőképzés szolgálatában” - a Kozma utcai telepen dolgozók munkaközösségének tagjaiból állt - vezetője: Földy Ilona Cegléd úti Székesfővárosi Szociális Telep - nem foglalkoztattak egyetemi hallgatókat - népművelés típusú foglalkozások - gyerekcsoportot működtetett A telepeken többnyire a szabadidő irányított, a magas kultúra

szempontjai szerinti alakulását láthatjuk. szabadidő-mozgalom 2 Társadalomtudomány című folyóirat 1941. évi 3 száma- Áfra Nagy János cikke - a szabadidő-mozgalom keretében alakuló szervezetek célja, hogy az ipari munkásságnak alternatívákat kínáljanak szabadidejük eltöltéséhez - a szabadidős programok célja a kedélyápolás, a „munka gépies, tehát embertelen jellegének ellensúlyozása” - nem szociális munkának tekinti, hanem gazdasági szervezetek tevékenységének - a hivatalnoki rétegnek nincs szüksége ezekre a szervezett szabadidős programokra, mert ők önállóan is ki tudják tölteni a szabadidejüket - a szabadidő-mozgalmakra volt példa Németországban és Olaszországban is Szociális munka az agráriumban- és a földkérdésről 1933: a szegedi egyetemi ifjúság célul tűzi ki, hogy megismeri a Szeged környéki agrártársadalmat  vezetőjük Buday György  először kutatni akartak, megismerni, feltárni a

helyzetet, és csak ez után konkrét terápia után nyúlni  tudták, hogy az állam feladata a tömeges szegénység felszámolása  de azt is látták, hogy az állam nem tesz eleget ezen jellegű kötelezettségének  a helyzeten a közvélemény felrázásával igyekeztek változtatni  kritikus hangon szóltak korukról  a jogos kritikát környezetük nem viselte jól, ellenségessé vált  időközben be kellett látniuk, hogy a kezdeti elképzelés –már ami a munkamódszert illeti, nem működik, a puszta kutatás önmagában lehetetlen  munkamódszerük innentől kezdve az ún. külső munka, a mai terepmunka elődje  eleinte a helyi értelmiségiek segítségét kérték, a templomokban jelentek meg, és mondták el mondanivalójukat a parasztoknak  ennek azonban nem volt túl nagy hatása  a későbbiekben különféle ravasz trükköket alkalmazva kerültek közelebb az egyes emberhez, szerezték meg az bizalmát  pl.: Buday rajzolni

kezdett egy ház előtt, a gyerekek körbevették, ő vizet kért tőlük, majd előbb-utóbb megindult a felnőttekkel is a beszélgetés  amikor már az emberek bizalmába férkőztek, megindulhatott a gyakorlati szociális munka A magyar szociális munka sajátos területe az agrársettlement-mozgalom. A settlement mozgalom képviselői azonban nem utánozták kritika nélkül a külföldön bevált módszereket márcsak azért sem, mert a magyar parasztság helyzete eltért a többitől. A parasztság helyzete iránti érdeklődést mutatja az a tény is, hogy mindennapjaik szociografikus tanulmányozása ekkortájt vált tudományos szintűvé. Ezen írások mindegyikében szóba kerül az egyik legfontosabb szociális aktus, a földkérdés problematikája. 3 A földkérdés  Eckhardt Tibor, a Független Kisgazdapárt elnöke szerint a’30-as évek végén 3 millió hold földre lett volna szükség ahhoz, hogy a minimálisan 2,5 millió nincstelenből kisparaszt

legyen (ennek összköltsége 750 millió pengő)  Eckhardt elítéli azokat a földosztásokat, melyek esztelenül mennek végbe (pl.: a Károlyi-birtokon végzet parcellázás), de a földosztás elkerülését is ellenzi  Az mindenesetre kétségtelen, hogy az agrárnépesség szociális problémáit elsősorban a számukra juttatott földdel lehetett volna megoldani. Ez azonban nem történt meg, hisz az ország háborúra készült, mely elszívta a pénzt minden más szociális intézkedés elől is. A produktív szociálpolitika és a szociális munka Esztergár Lajos  a produktív szociálpolitika fogalma és elméletének kidolgozása Esztergár Lajos, Pécs polgármesterének nevéhez fűződik  a 30-as évek végén közzétette írásában, A szociális munka vázlatáról című művében fejtette ki álláspontját  csak az az ember képes erőkifejtésre, akinek elsődleges szükségleteiről gondoskodtak  ha az egyes embereket megerősítik

létükben, azok biztosan megtalálják az eszközt, mellyel változtatni tudnak kilátástalannak hitt helyzetükön  Esztergár szerint eddig elhanyagolták az alapvető, a létfenntartást jelentő szükségletek kielégítését  nem csoda, hogy „a mesterségesen kimélyített szakadékok áthidalását megakadályozták”  „a nemzeti érdekek szolgálatát ellátó szociálpolitikai koncepció hiányzott”  „a szociális munka nem maradhat az alamizsnaosztás módszereinél”  „a szociális munka felöleli az egész magyar életet, tehát a megoldások megkívánják, hogy a hozzákapcsolódó társadalmi rétegek és azok gazdasági helyzetét figyelembe vegyék”  kutatás hangsúlyozása  „a szociális problémákat a kielégítetlen szükségletek okozzák”  hogy megtudjuk mik ezek, szisztematikusan kell adatokat gyűjteni (az életkor szerinti és a társadalmi rétegződés szerinti adatgyűjtés kombinálásával, a problémákat

dinamikájában szemlélve)  a szociális problémák leküzdésének eszköze: 1. közigazgatás (szociális közigazgatás)  a községekben végzendő feladatokat társadalmi rétegenként részletezi kiemelve a kisegzisztenciák védelmét, ahol az a legfontosabb, hogy ne veszítsék el nehezen megszerzett társadalmi pozícióikat 2. közigazgatási jogszabályok 3. szolidaritás  elengedhetetlen a megfelelő ismeretek megszerzése  fontosak ugyan a morális felfogáson alapuló készségek, de nem helyettesíthetik a tudást  minthogy a szociális munka az élet minden területét felöleli, a jó szociális munkásnak tökéletesen kell ismernie mindezt, vagy ennek egy területét (=szakosodás) 4 Összefoglalva:  a szociális problémákat a kielégítetlen szükségletek okozzák  az alamizsnaosztás nem megoldás  a szociális munka az élet minden területét felöleli  kutatás  a szociális problémák leküzdésének eszközei:

szociális közigazgatási jogszabályok és a szolidaritás  tudás + készség közigazgatás, Magyaryék A Magyar Közgazdaságtudományi Intézet keretében működő neves munkacsoport, Magyary Zoltán és tanítványai Komárom megyében „ténymegállapító vizsgálatokat” végeztek. Ezeknek a vizsgálatoknak a célja, hogy kiderítse az egyes községekben jelen lévő szociális problémák természetét. Az intézet 1941-ben adta közre a munkatársak tanulmányait A szociális vármegye című kötetben.  a munkacsoport ötéves tervet készített a problémák súlyossága szerint  a falvakat csoportokba osztották a problémák súlyossága szerint  cél: szociális feszültségek enyhüljenek  házépítést, nagy- és kisállatakciót, talajjavító mezőgazdaságigép-akciót, értékesítést, kupecképző tanfolyamot stb. terveztek  egy röplapon a Komárom megyeieknek tudtára adták, hogy ők segíteni akarnak, de a csak a rászorulókon, és

az arra érdemeseken, azokon, akik nem könyöradományt várnak  rászorultság, érdemesség vizsgálata  a család szociális helyzetét feltáró ún. családi lapok (melyet Komárom megye minden családjáról kiállítottak) alapján választották ki a segítségre szorulókat  katolikus szellemiség bizonyos mértékben még itt is jelen van, hisz az érdemesség vizsgálata során elsősorban a morális tényezőket kutatták Szaniszló József (Magyary Zoltán munkatársa) írása:  a szociális munka módszertanáról ír  tudta, hogy kevesebb támogatás áll rendelkezésükre, mint amennyire szükségük volna  felmérést készítettek, hogy képe kapjanak a legégetőbb problémákról  így készült el a „község szociális diagnózisa”  az adatokból 30 megyei szociális térképet rajzoltak, a gazdasági életről pedig ún. módusztáblákat állítottak fel a nyert statisztikai adatok alapján  ennek a két adatcsoportnak a

segítségével állapították meg a szociális feszültségeket  módszere: 1. a szociális szükségletekről objektív képet rajzoltak 2. a következőkben azonban már (amikor az eszközökről volt szó, amelyekkel a szociális bajokat orvosolni lehet) a községi jegyzőre hagyatkoztak  szubjektív adatokat a jegyzőktől, a járási szociális előadóktól és a megyei szociális nővérektől kapták 5 3. miután az objektív és szubjektív adatokat összevetették, elkészítették a községi diagnózislapokat  a kutatás során a kirajzolódott problémacsoportok: 1. nincs munkaalkalom 2. gyenge az állattal való ellátottság 3. aránytalanul sok a felszerelés nélküli törpebirtok 4. nagy a lakásínség 5. kisállat hiányok  nincs elegendő pénz az érdemi munkára  figyelemeltereléssel próbálják meg enyhíteni a szociális feszültségeket (pl.: állatakciók, háziipar szervezése stb)  Ezzel a belügyminisztérium lényegében

elérte a célját, hisz a feszültség időlegesen csökkent, de valós 6