Sociology | City sociology » Városok

Városok (Magyar Tudománytár 230-314.o) I. Városhierarchia . 2 1) A hierarchikus szintek jellemzése . 2 a) Főváros . 2 b) Regionális központok. 3 c) Megyeközpontok. 3 d) Középvárosok. 3 e) Kisvárosok. 3 f) Majdnem városok. 3 2) A városok oktatási szerepe. 4 3) A városok vonzáskörzetei . 4 II. A városok lakosságszáma 4 III. Városfunkciók . 5 IV. A városhálózat innovációs képessége . 5 V. Mai várostípusok 5 1) Budapest . 6 2) Regionális központok. 7 3) Megyeközpontok. 9 4) Középvárosok központi szerepkörrel . 11 5) Központi szerepkörű kisváros . 12 6) Iparvárosok. 12 7) Üdülő- és gyógyhelyek. 12 8) Agglomerációs városok,elő- és kertvárosok . 13 9) „Alig városok”. 13 10) Városi rangú település városi funkció nélkül. 13 1945-ben az országban 52, 2002-ben pedig 252 város volt. A polgári korban a városi lét nagyobb autonómiát, színvonalas igazgatást és fokozott anyagi terhet jelentett. A szocialista

érában a városok előnyt élveztek az elosztási rendszerben, fejlesztették őket. Mivel a városi rang adományozása az államháztartásra és a megyei önkormányzatokra is terhet ró, ezért 1945 és 1960 között visszafogottabb a városi cím adományozása. 1980-ig több városi szerepkörrel rendelkező város volt, mint ahány városi ranggal bírt. Csökkent a városi rang presztízse és ekkor nőtt meg a várossá nyilvánítások száma. Ekkorra a városi rang már nem járt előnnyel Ha a városi szerepkörű településállomány alakulását vesszük figyelembe, azt látjuk, hogy csak kevés település tett szert városi funkciókra, sőt sok város ilyen szerepköre került veszélybe az 1960-70-es években, amikor járási székhely szerepüket megszüntették. Összességében viszont azt mondhatjuk, hogy a funkcionális értelemben vett városállomány keveset változott. Kiterjedt városhiányos térségek nincsenek, max. BAZ-megye északi sávja és a

Dunavölgy Dunapatajtól északra eső része. Városi rangú településen 2000-ben 6 millió 388 ezren éltek, ez az ország lakosságának 63,6%-a. Magyarország ezzel Ny-Eur-hoz képest közepesen városodott ország A tipikus alföldi megyék lakosságszáma legmagasabb, ua. az egy városra jutó népességszám sok megyében kevés, ami nem teszi lehetővé új városok keletkezését. Az elmúlt évtized nagy várossá nyilvánítási hulláma miatt sok kisvárosunk van. Mo-i mérce szerint 25-30 ezer fős lakosság a határ, ami alapján városaink 70,4%-a kisváros. Európai mérce szerint 50 ezer fő a határ, eszerint viszont csak minden 10. város lenne közép- vagy nagyváros A népesebb városok köre is nőtt, míg 1860-ban 3 db 100 ezer fős városunk volt Bp-en kívül, ma 9 db van. I. Városhierarchia 1990-es években leltározó módszerrel vizsgálták 174 intézmény meglétét vagy hiányát az egyes településeken. Így 6 szintet állapítottak meg: -

Főváros - Regionális központ - Megyeközpont - Középváros - Kisváros - Elemi központok A városi funkció koncentrálódása alapján több következtetés vonható le:  A városi szerepkörű és rangú települések között jó megfelelés mutatkozik  Szabályos hierarchikus piramis esetén a városok száma az alacsony hierarchiaszintek felé haladva egyenletesen nő. Nálunk Bp alatt hiányzik egy szint (400-500-700 ezer fős városok szintje nem alakult ki). A regionális és megyeközpontok száma szabályosan alakul, a középvárosoké és a majdnem városoké már nem. (Mo-on hierarchikus körte alakult ki)  A mo-i hierarchikus sorrend megváltoztatására történtek kísérletek pl. az 1960-as években, de a fejlesztés egyenetlen. 1) A hierarchikus szintek jellemzése a) Főváros - főváros az országos funkciójú intézmények és a társ-gazd. élet országos intézményeinek székhelye - túlfejlettségéről nem jogos beszélni, mert a

nemzetközi szintű és hatáskörű intézmények letelepedése országos érdek, amit elő kell segíteni Bp. túlsúlyának mérséklésére a regionális hatókörű intézmények, szerepkörök vidéki részesedésnövekedésének van realitása b) Regionális központok - - - - körük évtizedek óta ugyanaz Debrecen, Szeged, Pécs, Miskolc, Győr Győr: regionális szerepkörének kialakításához kevés állami segítséget kapott, max. mint modern, innovatív iparvárost fejlesztették Ennek eredményeképp az állami önkormányzati intézményi hierarchiában és a piaci szféra hierarchiájában elfoglalt pozíciója távolodik egymástól Miskolc: a dualizmus korában megyéje Kassa vonzáskörzetéhez tartozott, Trianon után kezdett el regionális szerepkört ellátni, vonzása csak saját megyéjére terjed ki Debrecen: jelenleg vonzáskörzete egyértelműen lefedi a Tiszántúl két északi megyéjét, a Nagykunságot és Tiszafüred környékét,

felsőoktatási kínálata szpjából BAZ és Zemplén megyét is vonzza Szeged: Csongrád és Békés központja Pécs: Baranya, Tolna, Somogy nagy részét vonzza c) Megyeközpontok - minden nem régióközpont megyeszékhely + Sopron jó pozíciójúak, mert a szocializmusban megszerzett jó hlyzetüket meg tudták őrizni d) Középvárosok - 25 db Nem tűnnek a hierarchia szerves részének, visszaszorulóban vannak létszámukat és jelentőségüket tekintve is A megyeszékhelyek és kisvárosok között ma sincs hivatalosan középső szint, ha valamilyen kisváros ki is emelkedik, az kereskedelmi-kisipari-uradalmi központ vagy népes alföldi mezőváros volt (Mohács, Baja, Pápa, Vác) e) Kisvárosok - - 80 db, 10-15 ezer fős lakosság Nagyrészt tradicionális kisváros, már a polgári közigazgatás kiépülése előtt helyi piacközpontok, kézműves és kereskedővárosok voltak, szabályos falusi térségekben szabályos vonzáskörzettel A polgári közig.

kialakulása után járási székhelyek, 1960-80 között jelentős iparra tettek szert, de nem volt nagy településfejlesztésben részük A közelmúltig kereskedelmi-szolgáltató funkciójukkal gyakoroltak vonzást, leginkább az államiból a piaci funkciókra való átállás nehézségeivel küzdenek Sárvár, Bonyhád, Tapolca, Kisvárda f) Majdnem városok - 65 db kisvárosi szintről süllyedtek le Putnok, Jászapáti, Tokaj 2) A városok oktatási szerepe A hierarchikus rangsorban elfoglalt hely és a középiskolás tanulók száma között csak közepes erősségi kapcsolat áll fenn. A hierarcia és a középiskolás tanulók száma alapján felállított rangsor azt mutatja, hogy a városok felső régióiban a városi szerepkör egyes elemei sokkal összerendezettebbek, mint az alsó régióban, ahol tarka képet mutat a szabálytalanul viselkedő városok köre. Az eltérés főleg a hierarchikus rang és a lélekszám meg nem felelésére vezethető vissza (pl.

nagy lélekszámú alföldi városok tanulólétszám tekintetében előkelőbb helyet foglalhatnak el – pl. Hajdúdorog) Az iskolavárosi tradíciószintén emelheti az oktatás szerepét (pl. Sárosptak) A városok oktatási szerepkörének mutatója az 1000 lakosra jutó diákok száma, ami a középfokú oktatási funkció településen belüli súlyát mutatja meg. Ez viszont igencsak vonzáskörzet-függő!!! Ugyanakkora város nagyobb vonzáskörzettel nagyobb oktatási szerepkör-mutatót ér el, de nem biztos hogy fejlettebb is. 3) A városok vonzáskörzetei A vonzáskörzet az a terület, ahonnan egy-egy várost rendszeresen és szükségszerűen felkeresi a lakosság a városi javak beszerzése végett. A 20. szd-ban város és vidék kapcsolata szorosabb lett, ua az új kommunikációs lehetőségek és a közlekedés fejlődése miatt a vonzáskörzetek lazulása is érezhető. A vonzáskörzeteket nem lehet egyértelműen vonalakkal körülhatárolni, hiszen az egyes

intézmények igénybevételében (pl. kórház) az életkori tényező és nem feltétlenül a lakóhely játszik szerepet. Az elmúlt években jelentősen változtak a vonzáskörzet-rendszer alakulásának feltételei: - megszűntek a középfokú közigazgatási egységek, csökkent a hivatalosan kijelölt működési területek, határok szerepe - gyorsan változott az egyes intézmények hierarchikus rangja és telepítési elvei, piaci cégek települését pl. a verseny határozza meg - csökkent a városok intézményrendszerének uniformizáltsága - nőtt az egyéni közlekedés szerepe - telekommunikáció fejlődése , távügyintézés lehetősége megvalósult - nőttek a társadalmi-vagyoni, életmódbeli különbségek - az ingázók száma csökkent a növekvő közlekedési költségek és egyes rétegek csökkenő jövedelme miatt Összességében az mondható, hogy összetettebbé vált hazánk vonzáskörzet-rendszere. A kisvárosi funkciók,de nem a kisvárosok

jelentik a kapcsot a vidék és a város között, ua. a kisvárosi funkciók kiszolgálásában egyre nagyobb szerepe van a közép és nagyvárosoknak, a kisvárosi vonzáskörzetek fellazultak, nyitottabbá váltak a magasabb hierarchiaszintű települések felé. II. A városok lakosságszáma Az o. népessége 1981 óta fogy A városok népesedésében az 1980-as évek a választóvonal A városrobbanás ekkor váltott stagnálásba. Azonban 1949-80 között a növekedés egyértelmű volt: Bp. népessége 30%-kal, a vidéki városoké 50%-kal nőtt De nagy volt a szórás! A városokban nagyobb a fogyás a kis gyermekvállalási hajlandóság és a népesség öregedése miatt. A városok ráadásul 1990 után vándorlási veszteséget is elszenvedtek Csökkent a városi munkaalkalmak száma, ami a szakképzetleneket a falvakba űzte vissza. 1990-2000 között Bp lakossága 10,2%-kal csökkent. Felgyorsult a szuburbanizáció, de a városok közel negyede növelni tudta

népességét. Ez főleg speciális szerepkörű városokra igaz, pl Fertőd, Zalakaros, ill. Bp közeli városok III. Városfunkciók A funkciók összemérésére a városok által foglalkoztatottak számát használják. Ez alapján a következő kategóriákat határozták meg: - központi szerepkörű város: adminisztratív, igazgatási központ, iskolavárosok, kereskedő és szolgáltató városok, egyházi kp-k - ipari, agrár, üdülési, idegenforgalmi városok A magyar városállomány 1950 és 90 között homogenizálódott. A városok 60%-a központi, 70%-a ipari termelési szerepkört látott el. Az agrár szerepkör max más szerepkörök mellett jelent volt jelen. A mezővárosok is iparvárosok lettek, pl Orosháza, Jászberény Egyfunkciós városunk kevés volt (pl. Záhony – vasutasváros) 1990 utána szerepkörök súlya változott. A nehézipar úgymond összeomlott, néhány településnek az üdülési szerepkör segített a talpraállásban. Ma

iparváros É és Közép Dunántúlon vannak, valamint az Alföldön (Martfű, Jászberény) IV. A városhálózat innovációs képessége 1993-ben Rechnitzer János Szétszakadás vagy felzárkózás c. könyvében a városhálózat innovációs képességeit elemzi 40 változó segítségével. Szerinte a rendszerváltás első éveiben a városok intézményi felszereltsége, a lakosság iskolázottsága és a vállakozásaktivitás mértéke határozza meg a városhálózat innovációs környezetét. A 90-es évek végén a legfontosabb hálózatformáló tényezők az üzleti és gazdasági szolgáltatást nyújtó funkció, a centrumok elérhetősége és kommunikációs felszereltsége, valamint a humánerőforrás színvonala és a jövedelmi potenciál. A rendszerváltásban tehát azok a települések nyertek, akik már korábban ki tudták építeni a piaci szolgáltatások szervezeteit, előfeltételeit. R. a városhálózatban 5 csoportot különített el: - a

gazdasági megújulás központjai – 16 megyeszékhely (Tatbánya és Szolnok nem) és 9 középváros (Keszthely és Gödöllő) - speciális szerepkörű városok – üdülők, ill. egyoldalú, de sikeres iparvárosok (pl Paks) - átalakuló, helyzetükön javítani tudó városok – egy részük 1990 előtt iparváros volt, az ipari szerkezetváltás előrehaladt, de a jövő korszerű gazdaságszerkezete még nem egyértelmű (pl. Vác); de ide tartozik néhány hagyományos középváros is (Hatvan és Kalocsa) - Bp. agglomerációs városai – jó infrastruktúra, de elmaradott szolgáltatások & DunaTisza köze kisvárosai – gyenge gazdasági potenciál, átlag alatti színvonalú humán erőforrás, perifériális fekvés, de megjelennek az üzleti szolgáltatások egyes elemei - Funkcióhiányos, leszakadó városok – a szerkezeti válságból kilépni kénytelenek (pl. Ózd, Kazincbarcika), ill. a Tiszántúl hagyományos mezővárosai Itt a legnagyobb gondot a

hagyományos funkciók megmerevedése okozza. V. Mai várostípusok A típusalkotás szempontjai: funkció, hierarchiában elfoglalt hely, lélekszám, makáns várostörténeti jellegzetességek  Világváros – főváros : Bp.  Regionális központ – 5 db: megyehatáron túlnyúló vonzáskörzet, városi funkciókat tömörít, 130-210 ezer fős lakosság, vidéki nagyváros, csökkenő ipari és bővülő nagyvárosi szerepkör  Megyeközpont – 14 db: nagy hatáskörű intézmények koncentrációja, nagy tercier szektor, 1960-85 között jelentős növekedés, 35-113 ezer fős lakosság        Központi szerepkörű középvárosok – 2 3 db: 1990-ig valamilyen iparral rendelkeztek, így két csoportra oszthatóak: jellegformáló iparral rendelkező középvárosokra és központi szerepkör dominanciájával rendelkező iparvárosokra; történeti szempontból nézve vagy tradicionális középvárosok vagy alföldi mezővárosi

múltúak Központi szerepkörű kisváros – 67 db: az előző típus kisvárosi megfelelője, két csoportra oszthatóak: jellegformáló iparral rendelkező középvárosokra és központi szerepkör dominanciájával rendelkező iparvárosokra; történeti szempontból nézve vagy tradicionális középvárosok vagy alföldi mezővárosi múltúak Iparvárosok – 20 db: hierarchiaérzéketlen típus Üdülővárosok és gyógy helyek – 13 db: idegenforgalmi és üdülővárosi funkció Agglomerációs települések – 29 db: főleg Bp. környékén, városi múltjuk és szerepkörük csekély, de a vállalkozások élénksége miatt gyarapodnak Alig városok – 40 db: a kisvárosi hierarchiát nem érik el, de városi szerepkörrel rendelkeznek, pl. alföldi kis mezővárosok Kb. 55-60 olyan településünk van, melyek városi rangúak, de nincs annyi városi funkcionális intézményük, hogy szerepkörüket tekintve a városok közé sorolhatnánk őket 1) Budapest A 15

szd-ban megközelítette az európai nagyvárosok fejlettségét hatalmi, politikai és kereskedelmi szempontját tekintve is. Gyarapodását az újkor kezdetének nagy gazdaságiregionális átrendeződése lassította meg, majd az ázsiai hatalom katonai provinciális központja lett. A 18 szd-i újjáépítéssel politikai súlyát nem nyerte vissza Ekkor kb 46 ezren éltek a városban, még Debrecen is nagyobb volt nála. A 18 szd végére azonban jelentékeny igazgatási funkciókat kapott. A reformkor tette az ország igazi központjává, a szabadságharc után 173 ezer fő lakta. Az 1850-es években megépül a vasút és a kiegyezés után a városegyesítés. Az I vh előestéjén már Európa 8 legnagyobb városa, kb 1 milliós modern nagyváros. Már a 19. században gyors beépítésére került sor, aminek egyik következménye az volt, hogy a szegregáció nem az egyes városrészek között alakult ki, hanem a fő és mellékutcák, a bárházak utcai és udvari

frontjai között. Mérsékelte a szegregációt, hogy jellegzetes munkáskülvárosok csak Angyalföldön, Óbudán és Kőbányán alakultak ki. Az 1870-es években az agglomerálódás a vállalkozó kedvű szegénység lakhelye, majd később a Bp-en dolgozók lakhelye lett. Terjedt az ingázás, a lakosok főleg a gyáriparban dolgoztak A 20. szd fordulójára készen állt Bp városrészeinek mai szerkezete: A kormányzati-hivatalikereskedelmi negyeddé alakuló nagy és középpolgárság által lakott homogén, intenzív beépítésű városközpont és a sugárutak mentén megépülő magánpaloták. A lakóövezeten túl a nagy helyigényű intézmények zónája következik, majd a városárkon kívül a munkáskülváros és az agglomeráció formálódó övezete. Budán a domborzati miatt nagy kiterjedésű, kisvárosias negyedek alakultak ki, az övezetesség nem nagyon valósulhatott meg. A városfejlődés az I vh után torpant meg egy kicsit, ua mivel az ország ipari

keresőinek 60%-át foglalkoztatta, korszerűsödött és agglomerációja is tovább nőtt. A II vh utána szovjet hatalom perifériájának fővárosa lett A magántulajdon felszámolása átformálta a város társadalomszerkezetét, drasztikusan lecsökkent az önállók száma és csak az 1980-es években kezdett újra nőni. A szocialista érában a város nemzetközi kapcsolatai is elsorvadtak. 1950-ben Bp és 23 település egyesítésével létrehozták Nagy Budapestet, amely 525 km2 kiterjedésű és 1,6 millió ember lakja. 1949 és 60 között növekszik a népessége, de ez nem fedezi a város munkaerő-igényét, ezért tovább gyorsul az agglomerálódás. Az 1860-70-es években az ország iparából való részesedése csökken, de gazdasági irányító, innovatív ipari, hatalmi és szellemi központ volt. 1988 és 91 között Bp a Közép és kelet Európába áramló tőke legfontosabb célpontja lett. Ma Bp a Kárpát medence egyetlen nemzetközi nagyvárosa, a

Balkán előszobája. A közelmúltban nemzetközi szerepe felértékelődött. Erőssége, hogy nagy a tőkevonzó képessége és erős kapcsolathálózatot működtet a magyar városhálózatban. Jó a humánerőforrás minősége és a helyi társadalomban hagyományai vannak a multietnikus együttélésnek. Gyengesége viszont, hogy gyérek keletidélkelet-európai kapcsolatai, a szomszédok politikai berendezkedése instabil és a pénzügyi szolgáltatások határon belül maradnak. Természeti környezete és közlekedése sem jó A társadalmi egyenlőtlenségek pedig fokozatosan mélyülnek. Mindezeken túl figyelembe kell venni, hogy a fővárosban található meg egy helyen az ország felsőoktatásának minden intézményfajtája és képzése, ez a tercier szektor valamennyi ágazatának országos központja. Ma a város gazdaságszervező, nemzetközi, gazdasági, szellemi és politikai központ. A kiegyezés után a belterületek egységesen épültek, ami kicsit

egyveretűvé tette a várost. A szocializmus nem befolyásolta a várostervezést, viszont rengeteg lakótelep épült. Az állam a létrehozott infrastruktúrát ellenszolgáltatás nélkül osztogatta, ezért szűkösség váltak a beruházási javak, elmaradtak a monumentális városépítkezések. A városra az államosítás gyakorolta a legnagyobb hatást. Az ingatlanok 97%-a került állami kézbe A főváros célja a lakáshiány mennyiségi leküzdése, ezért hatalmas lakótelep építések kezdődtek, ez volt a házgyárak időszaka. 1990 után változtak a tulajdonviszonyok, feltámadt az ingatlanpiac, kiéleződtek a különbségek a jobb és alacsonyabb presztízsű helyek között. Ez az újraindított cityesedés folyamata. A belváros magas ingatlanárai miatt felértékelődik a városperem A szegregáció szocialista jellegét az adta, hogy a tehetősebbek kivonultak a budai oldal jobb helyeire, a szegények pedig az alacsonyabb rezsijű helyeken koncentrálódtak.

Bp városszerkezetileg a Duna tengelyére épült. A pesti oldal sík terület, szabadon terjeszkedhet, területét a dunai révtől kiinduló országutak, sugárutak strukturálják. A budai oldal igazodik a hegyvidékhez, itt alakultak ki a villanegyedek. A kis várnegyed a város történelmi magja, amelyet lakóövezetek vesznek körül. Bp városszerkezeti részei:  A city az V. kerület: 2 km2 kiterjedésű, a vállalkozói tőke, a bankok és a luxuskereskedelem központja, É része a kormányzati mag, D része a kereskedelem központja, csökkenő népessége nem az elit be tartozik  Zárt beépítésű, 19 szd végére kiépült belső lakóövezet: lakóértéke, presztízse alacsony, lakossága a piacgazdaság peremére szorult, alacsony képzettségű, hátrányos helyzetű réteg  Vár műemléki környezete: idegenforgalmi és lakófunkciót lát el  Ipari-közlekedési átmeneti zóna: nagy helyigényű intézmények (kórház, temető stb.) helye,

külvárosias jellegű lakóterület  Lakótelepek: elhelyezkedésük azonális (nem alkotnak zónákat) – nagy építkezések 1953-tól, csúcs 1970-es évek  Külső területek zónája: az 1950-es években csatolják a fővároshoz közigazgatásilag, családi házas, kertvárosias jellegű, állami és fővárosi kezdeményezésre épült házak, közművesítettségük, ellátottságuk ma is hiányos  Budai villanegyed: az elit és a felsőközép lakhelye 2) Regionális központok A főváros súlya korlátozott lehetőségeket biztosít e regionális központok fejlődéséhez. Nagyvárosi múltjuk szerény, a polgári korszakban a regionális központok élvonalában Kassa, Kolozsvár, Zágráb és Pozsony volt, a 20 szd elejére Debrecen, Szeged és Pécs is felzárkózott. Fejlődésük Trianon után lódult meg, ekkor bontakozott ki reg. kp szerepkörük A szocializmus évei alatt, bár Bp ellenpólusainak sánták őket, nem került sor nagyobb

fejlesztésekre. Növekedésük aránya a legtöbb megyeszékhelyét sem érte el Fejlődésüket az is hátráltatta, hogy az államélet és a gazdasági élet kerete a megye volt. A közelmúltban sincs érdemi változás, ma átlag 165 ezren lakják e városokat. Mindössze Debrecen, Pécs és Szeged látja el maradéktalanul regionális központi szerepét. Debrecen: - mezővárosként tett szert városi szerepkörre - klasszikus városi funkciói is voltak – piacközpont, kézműves központ - regionális szerepet ad neki az is, hogy egyházi funkciója is van - 1683-ban szabad királyi város - Kálvinista elitje révén nemzetközi kapcsolatai szélesek - A 19 szd-ban pozíciói gyengültek, igazgatási, kulturális és eü. szerepe látott el regionális feladatokat - 1920 után Nagyvárad versenye megszűnt, így ÉK Mo egyértelmű központja lett - A 2 vh. után reg funkciói hanyatlottak, regionális szerepköre É Tiszántúlra korlátozódott, de közben iparosodott.

Az 1970-es években itt is fejlesztések voltka (infrastrukt., lakásépítés) Szeged: - mezővárosi vonások - már a középkor végén jelentős kereskedőváros, hamar szabad királyi város lett - a hódoltság idején váralji település - a 18 szd-ban agrárváros, a konjunktúra és a közlekedésfejlődés jó helyzetbe hozza - a kiegyezés után sok regionális hatókörű intézmény települ a városba - 1879 – árvíz, az épületek 95%-a elpusztul - Trianonnal regionális vonzáskörzetének nagy részét elveszítette, de az állam próbálta kárpótolni - A 2 vh után kis hanyatlás, majd az 1960-as évektől kiegyensúlyozott fejlődésnek indult - Ma Csongrás és Békés egyértelmű regionális központja, fontos lehet Romániával és a volt Jugoszl-val való kapcsolata Pécs: - Már az ókorban is városi szerepkörű A honfoglalás után a fejedelmek egyik szálláshelye Korán püspökség de nem tartozik a fejlődés élvonalába 1546-1686 között

török kézen, ekkor megfogyatkozott lakossága továbbra is kézművességgel és szőlőtermesztéssel foglalkozott A törökök után csöndes vidéki város, híres kézműiparral A 2 vh után az iparosítás fejlesztette, 1990 után kiegyensúlyozott fejlődés jellemzi Miskolc: - jó földrajzi adottságai vannak, de nincs az élvonalban - a 18 szd-tól élénkült meg a belső áruforgalom, ill. megjelentek a céhes ipar kereteit szétfeszítő üzemek – ez alapozza meg későbbi ipari jellegét - a jelentős iparral rendelkező Diósgyőrt Miskolc bekebelezte a 2 vh után - a nehézipar válsága rosszul érintette, elvándorlás jellemzi Győr: - jó forgalmi helyzet, korán püspökség a török hódoltság idején Bécs védelmére falait megerősítették a 18 szd végéig gazdasági alapja az élőállat-kivitelt közvetítő kereskedelem 1743-tól szabad királyi város Jelentős tőkét halmoz fel,a modern gyáripar a városi fejlődés élvonalában tartja,

ua. regionális funkciói hiányosan alakultak ki A szocializmus éveiben iparvárosként fejlesztették 3) Megyeközpontok 1965 és 85 között jelentős növekedésre tettek szert. Székesfehérvár: - legrégebbi valódi városunk, koronázóváros és királyi temetkezési hely, egyházi központ - már a 13 szd előtt kiváltságokkal rendelkezett, kereskedő, iparos polgárok lakták - Buda felemelkedése viszont másodrangú kp-tá tette - Vára a török időkben fontos erődítmény, a felszabadító háborúk során majdnem teljesen lerombolták - A vasútépítések nyomán forgalmi csomópont - A 20 szd első felében műemlékekben gazdag, adminisztratív kp, egyházi és iskolaváros jelentékeny kézműiparral és agrárszerepkörrel - A főváros közelsége előnnyé változott, innovatív gyáriparra tett szert a város és bár a gyáripar szerepe csökkent, a multik letelepedése rendezte sorait Veszprém: - korán püspökség, a királynék városa - a

középkorban harmadik vonalbeli, helyi piacközpont maradt - a törökök után a várostalan D-Dunántúl számára is ellátta a piaci funkciót - a kapitalista városfejlődés majdnem teljesen elkerülte, megyeszékhelyi és egyházi funkciói éltették - A 2 vh után intenzíven fejlesztették, mára újra oktatási, adminisztratív és idegenforgalmi funkciói dominánsak Eger: - ősi piachely, egyházi és megyeközpont - bortermelés is erősítette - a polgári városfejlődési korig egyházi, adminisztratív központ, piacközponti szerepkörrel és jelentős bortermeléssel - a kapitalista korban iskolaváros, hivatalnok és egyházi központ, jelentős mezőgazdasággal - a szocializmusban egyházi jellegének visszaszorítására törekedtek az iparfejlesztéssel - ma is őrzi 18-19 szd-i hangulatát Sopron: - az egyetlen megyeközpont város, mely nem megyeszékhely - már a kelta és római korban is városszintű település állt a helyén - a középkorban a

fejlődés élvonalában járt kereskedelme és szellemi potenciálja révén (szerzetesek) - pozícióit a hódoltság korában is őrizte, de a kapitalizmusban visszaszorult, a tömegárú kereskedelemben nem tudta felvenni a versenyt a folyóparti városokkal iskolavárosként és kultúrkp-ként ma is jelentős Trianonnal elveszítette kapcsolatát Béccsel, az 1950-es években Győr-Mosonhoz csatolták és a határszélen nem számíthatott sok fejlesztésre Az 1970-es években javult pozíciója (bevásárlóturizmus, idegenforgalom, kultúra), de igazán a határnyitás után lódult meg Szombathely: - a polgári kor terméke, Savaria, melynek romjaira épült, maga is jelentős település volt a maga korában - a 16 szd-ban költözött oda a megyeszékhely a törököktől leginkább veszélyeztetett Vasvárról - 18 szd-ban püspöki székhely lett, a 19 szd-ban pedig az új kereskedelmi áruk – gabona, élő állat stb. – kereskedelme miatt növekedett + a

vasútépítés is kedvezett neki - Trianon után növekedés lelassult, a 2 vh után is hosszabb ideig mellőzték, kiemelt fejlesztésére nem került sor, így viszont kiegyensúlyozott szerepkört alakított ki - Ma Vas megye egyértelmű igazgatási, szellemi, kult. központja, kereskedőhely és idegenforgalmi látványosság Zalaegerszeg: - nem vált megyéje forgalmi központjává - az 1940-es évekig adminisztratív központ némi kisiparral és kiskereskedéssel - a 2 vh után a feltárt észak zalai kőolajmező és a kőolaj-feldolgozás központjaként hatalmas karriert futott be - városrobbanás történt esetében: 1949-16 ezer lakos; 2000-60 ezer lakos - a kőolaj lassan elfogy ezért gondolkodnia kell lassan hogy hogyan tovább Szolnok: - régi városi szerepkör - a török hódoltság idején a megszállók fontos állomása, de nem tud a mezővárosi fejlődés útjára lépni, mert nem szerez nagyobb városhatárt - a 18 szd-ban só és fa átrakó és

elosztóhely, de a zárt szabadalmas helyek (pl. Jászság, kis- és Nagykunság) nem tud sem piaci sem szellemi szerepkörre szert tenni - inkább Bp távoli elővárosa, mint önálló gazdasági egység - a 2 vh után forgalmi előnyeire és vízi adottságaira ipar települt - városi funkciói sokszínűbbek lettek, de inkább a hivatali településfejlesztésre, mint saját erőforrásaira támaszkodott Nyíregyháza: - jelentős mezővárosi múlt, hajdútelepülés a 18 szd végéig, ám a háborúk miatt majdnem teljesen elnéptelenedett - az alig lakott helyet a 18 szd közepén szlovákok (tirpákok ) népesítették be - a vasútvonal kiépítése jót tett neki, hamar Szabolcs központja lett - igazgatási, forgalmi, kereskedelmi, oktatási kp, de gyáripara jelentéktelen - az 1960-as évektől elszántan fejlesztették mind iparát, mind városi funkcióit Békéscsaba: - 1950-ben lett megyeszékhely - Hasonlít tirpákland (Nyh)-hez abban, hogy mezővárosból

lett 20 ezres nagyváros - 19 szd második felében vasúti csomópont lett és gyáripara is kialakult - Városi funkciói elé korlátot állítottak a környéki mezővárosok, melyek el tudták magukat látni; így a vidék ellátásában nem tölt be nagy szerepet Kecskemét: - a 19 szd-ig gazdasági életének alapja a vágómarha-nevelés, majd ennek szerepét átvette az intenzív növénytermesztés, -kereskedelem és –feldolgozás - a polgári korban törvényhatósági jogú város, de adminisztratív szerepe nem jelentős - szerepkörét az 1950-es megyekorrekció megváltoztatta, amikor Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyét két részre osztották és az új Bács-Kiskun székhelye lett a város, ekkortól vannak fejlesztések: lakásépítés, intézményrendszerek kiépítése Szekszárd: - megyeszékhely-előnyeivel sosem tudott igazán élni - inkább bortermelőként egzisztált, piaci funkciója igazán nem alakult ki - a vasútépítés és a szocialista évek

fejlesztései is elkerülték Salgótarján és Tatabánya: - bányaközségként kezdték, ebből futottak be nagy karriert - az ipari tengely jelentős városaiként kiemelt bánásmódban részesültek - 1950-ben lettek megyeszékhelyek Balassagyarmat és Esztergom helyett - Mindkét város nagy erőfeszítéseket tett intézményrendszere kialakítására - Iparuk viszont már a 80-as évek elején a válság jeleit mutatta - Még nem találták meg a válságból való kilábalás útját 4) Középvárosok központi szerepkörrel Ezeket a városokat a közelmúltig a központi szerepkör és az ipari funkció dominanciája jellemezte. Kategóriái a következők: - Tradicionális középvárosok iparral: Baja, Nagykanizsa, Esztergom, Vác, Gyöngyös, Mosonmagyaróvár, Kalocsa, Pápa, Balassagyarmat, Sátoraljaújhely - Mezővárosok iparral: Jászberény, Hódmezővásárhely, Orsoháza - Trad. középv jelentős ipar nélkül: Keszthely, Gyula, Hatvan - Mezőv. jelentős ipar

nélkül: Kiskunhalas, Cegléd, Makó, Kiskunfélegyháza, Szentes - Speciális középv: Ózd Jellemzőjük: - szabályos városi múlt, központi szerepük emelte várossá őket - vannak köztük jelentős kereskedővárosok (Baja, Pápa) és egyházi és nagybirtokközpontok (Tata, Keszthely) - átl. 30 ezer fő lakosságuk van - többnyire rendelkeznek magasabb hierarchiaszintű intézményekkel, szerepkörökkel, ill. a kisvárosok intézményei itt nagyobb számban és választékban találhatók meg - mai pozíciójukat nem felemelkedéssel, hanem inkább lecsúszással serezték meg 5) Központi szerepkörű kisváros Az előző típus megfelelője alacsonyabb hierarchiaszinten, kisebb lélekszámmal, szerényebb várostörténeti múlttal. Kategóriáik: - Tradicionális kisvárosok iparral: pl. Mohács, Szigetvár, Szerencs, Kapuvár, Szécsény, Sümeg stb. - Jelentős ipar nélkül: pl. Dombóvár, Tapolca, Nyírbátor, Tiszafüred, Heves, Encs, Tokaj stb. -

Mezővárosok iparral: pl. Karcag, Szarvas, Mezőtúr, Kisújszállás, Balmzújváros, Túrkeve stb - Speciális szerepkörű kisvárosok: Püspökladány, Hajdúszoboszló, Edelény, Lenti, Záhony Jellemzőjük: - többnyire trad. kisvárosok, melyeket a városi szolgáltatások és javak iránti igény hívott életre - helyi piacközpontok, kézműveshelységek és szellemi központok is akadnak közöttük - a polgári igazgatás kiépítése után az alapfokú igazgatás kp. lettek, többüket ez emelte a jelentős kp-ok közé - a csoportban lévő mezővárosok agrárjellege az iparosítás folyamán elhalványult - többségük lélekszáma csökken, a trad. kisvárosok lélekszáma átl 11 ezer, a mezőv-é átl. 16 ezer fő - ha a szűkebb értelemben vett közigazgatásban nincs is szerepük, igazgatási és admin. funkciókkal bírnak, méreteikhez képest oktatási, kult. és eü-i szerepük jelentős - néhány kisváros spec. szerepű: pl Püspökladány

vasutas-település 6) Iparvárosok Kategóriáik: - szocialista városok: Dunaújváros, Ajka, kazincarcika, Oroszlány - iparvárosok: Paks, Borsodnádasd, Herend - Ipari és lakófunkciójú városok: Százhalombatta, Mór, Dorog, Toln, Bonyhád Jellemzőik: - az ipari funkció településen belüli túlsúlya, városi tradíciók jelentéktelensége vagy hiánya - többségük ma válságövezet - a szocialista városok építéséhez már a szocializmus első éveiben hozzákezdtek, tehát az ipari munkaerőigény kielégítésére építették őket, sok panel, amelyek nem alkalmasak funkcióváltásra, az 1960-70-es években alakult ki intézményhálózatuk mára városképük barátságosabb lett 7) Üdülő- és gyógyhelyek Ide tartozik: Balatonfüred, Balatonalmádi, Fonyód, Balatonboglár, Balatonlelle, gárdony, Balatonföldvár, Hévíz, Zalakaros, Harkány, Nagymaros, Visegrád Keresőik többségét (60%) a tercier szektor foglalkoztatja. A mai országterületen

főleg a balatoni fürdőélet kibontakozása járt nagy hatással. Az államosításkor a nagyobb panziókat üdülőteleppé építették ki, csak 20 évvel később után indult meg újra a magánüdülők építése. A nagyobb fürdővárosok szerepköre gazdagodott a környék ellátását biztosító intézményekkel. A balatonparti üdülők sajátossága, hogy profiljuk évszakonként változik (kivétel Hévíz, ott egész évben van idegenforgalom). 8) Agglomerációs városok,elő- és kertvárosok Ide tartozik pl.: Érd, Budaörs, Gyál, Monor, Szikszó, Polgár, Pécel, Sajószentpéter, Putnok stb., ill a speciális agglomerációs városok: Szentendre (a hazai szerbség és görkeleti egyház kp-ja, turisztikai kp és és múzeumváros) és Gödöllő (a hazai okt. és agrárkut ill oktatás székhelye) - leginkább Bp. körül - élénk vállalkozási hajlandóság - mára az agglom. Extenzív növekedése megállt 9) „Alig városok” Azok a települések, melye

rendelkeznek városi funkciókkal, de e szerepkörük elég hiányos. Leginkább úgy alakultak ki, hogy korábbi funkcióik (pl. járási székhely) feleslegessé váltak, azokat elvonták tőlük. Intézményrendszerüket és vonzáskörzetüket esetenként megtartották (pl. Tokaj), ám azokat a nagyobb központok fellazítják Helyzetük az 1960-710-es években romlott, mikor nem kaptak támogatást. Az 1980-as években volt némi rehabilitáció és városi rangot kaptak, de a területi igazgatásban már nincs szerepük. Csoportjaik a következők: - Egykori járási székhelyek, piacközpontok, hanyatló kisvárosok: pl. Dunaföldvár, Nagykálló, Csenger, Pétervására, Biharkeresztes, Solt - Kismezővárosok, agrártelepülések: pl. Jászapáti, Tiszalök, Nádudvar - Agrártelepülések lakófunkcióval: pl. Abony, Újfehértó, Mezőhegyes 10) Városi rangú település városi funkció nélkül Számuk egyre gyarapodik, már ma is több tucat ilyen város van