Economic subjects | European Union » A régiók Európája, regionális politika

A régiók Európája - Regionális politika A strukturális és kohéziós alapok működése 2006-ig 1. Régió, regionalizáció, regionalizmus A régió alatt egyedi sajátosságokat felmutató, valamilyen közös jellemzőket magában foglaló s ezek alapján földrajzilag elhatárolható területi egységet értünk. A régiók létrejöhetnek politikai okok következtében, amikor egy adott állam területén belül, az állami feladatok dekoncentrálására, vagy decentralizálására, a különböző közigazgatási funkciók elosztására földrajzilag elhatárolt területi egységeket - tartomány, megye, járás - alakítanak ki. Gazdasági okok is hozzájárulhatnak a régiók kialakulásához. A kulturális értékek azonossága, azok alkotóelemeinek fenntartása, szintén meghatározója lehet valamely területi egységnek. S végül a fejlesztés, a jövőépítés érdekében is lehatárolhatnak területi egységeket, amelyek a sajátosságaik - pl. általános

elmaradottság, ágazati válság, munkanélküliek magas aránya, egyoldalú gazdasági szerkezet stb. - miatt, egységes megújításra szorulnak Ez a lehatárolás azonban már kötődik a közigazgatási határokhoz. 2. A regionális politika története:     A Római Szerződésben (1957) már megfogalmazódik, hogy a nyugat-európai integráció nem képzelhető el a regionális különbségek mérséklése nélkül, hiszen a területi egységek közötti jelentős fejlődésbeli eltérések akadályozzák az áruk, a szolgáltatások, a tőke és munkaerő szabad áramlását. 1964-ben az EU Gazdasági és Szociális Bizottságának egyik feladataként megjelenik a regionális politika, és 1967-ben ennek szervezésére önálló főigazgatóság alakult. 1975-ben létrehozták az Európai Regionális Fejlesztési Alapot (ERDF)  kb. 22 milliárd USD-t fordítottak mintegy 41 ezer közösségi strukturális beruházás finanszírozására. Az Egységes Európai

Okmány (1987) konkrétan, új politikaként nevesíti a közösségi politikák között a regionális politikát, és kiegészíti a Római Szerződést a gazdasági és szociális összefogás fejezettel A regionális politika céljaként a gazdasági és szociális kohézió erősítését jelölték meg.  Strukturális alapom reformja:  Európai Szociális Alap (ESF); – Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap Orientációs Rész (EAGGF); – Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERDF) – Halászati Orientáció Pénzügyi Eszköz (FIFG) 1993. Az együttesen Strukturális Alapoknak nevezett pénzügyi források nem az egymástól független projekteket, hanem az átfogó programokat támogatják. 3. A regionális politika alapelvei és célkitűzései: 1. Szubszidiaritás és decentralizáció: a döntéseket és a végrehajtást arra a területi szintre kell helyezni, amely a legnagyobb átlátással és kompetenciával rendelkezik a feladat

megvalósításához. A szubszidiaritás és a decentralizáció az Unió regionális politikájának elsődleges alapelvei. 2. Partnerség: együttműködést jelent az Európai Közösség, jelen esetben az Európai Bizottság és a tagország között a prioritások meghatározásától a programok végrehajtásának megfigyeléséig és értékeléséig. 3. Programozás: a fejlesztési stratégiák partnerségen alapuló kidolgozása, ezek megvalósításának egyértelmű célkitűzési rendszere. 4. addicionalitás: a Közösség által nyújtott pénzügyi támogatás kiegészíti az adott ország fejlesztési politikáját, hozzájárul területfejlesztési stratégiájához. 4. Az Európai Unió regionális politikája fejlesztési programokat támogat: Ezek a programok:  az adott térségek jövôbeli célkitûzéseire épülnek, azok részét képezik,  meghatározott fejlesztési célokat, azok  rendszerét jelölik ki,  önálló költségvetéssel

rendelkeznek,  a partnerek egyetértésén alapulnak (érintettek, régió, tagállam, EU Bizottság). A program két irányból indulhat:  az országos vagy regionális szint  a közösségi szint. 5. Strukturális alapok Az Unió éves költségvetésének kb. egyharmadát a Strukturális Alapokba különítik el, ezek az Unió regionális politikája megvalósításának eszközei. Az Unió működése a társadalmi szolidaritás elvén alapul, ezért a regionális politika célja, hogy az európai régiók közötti gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek mérséklődjenek. Strukturális Alapok alatt tulajdonképpen négy alapot értünk, melyek a következők:     1. Európai Regionális Fejlesztési Alap (1975): a regionális politikára szánt összegek nagy része. A gazdasági szempontból hátrányos helyzetű régiók támogatását szolgálja. Elsősorban a termelő beruházások, az infrastruktúra és a kisvállalkozások fejlesztését

segíti. 2. Európai Szociális Alap (1960), amely a foglalkoztatás és képzés területen kíván eredményeket elérni. Legfőbb funkciója a humánerőforrás fejlesztés támogatása. 3. Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap (1962), amely nevéből fakadóan a mezőgazdasági és vidékfejlesztéssel kapcsolatos támogatások mellett a turizmusfejlesztésre koncentrál. 4. Halászati Orientációs Pénzügyi Eszköz (1993), amely a halászatból élő területeken kíván segíteni. Az Alapokból támogatást a tagállamok különböző fejlesztési tervek és programok kidolgozásával igényelhetnek. A Brüsszel által jóváhagyott nemzeti fejlesztési tervek és az ún. operatív programok keretében kiírt pályázatokat a tagállami hatóságokhoz kell benyújtani Hazai pályázók hazai tervezésű programokra hazai szervezeteknél pályázhatnak. A Strukturális Alapok célrendszere 1999-ig:       1. A fejlődésben elmaradt

területek támogatása 2. Az ipari szerkezetváltásban érintett régiók támogatása 3. A hosszú távú és a fiatalok munkanélkülisége elleni harc 4. A munkaerőpiac rugalmasságának javítása 5. A mezőgazdasági és halászati szektor modernizációja 6. A ritkán lakott területek támogatása A Strukturális Alapok pénzügyi háttere: Strukturális Alapok – A 1. és a 2 célkitűzés alapján támogatható térségek 2000 és 2006 között: A Strukturális Alapok működése 2000-2006-ig:   A változtatás fő oka: a csatlakozó országok alacsony GDP-je, mely csökkenti az EU-s átlagot. Az új célrendszer: o 1. A fejlődésben elmaradt régiók strukturális alkalmazkodásának ösztönzése o 2. A gazdasági és szociális átmenet támogatása a strukturális nehézségekkel küszködő térségekben o 3. Az oktatás, a képzés és a foglalkoztatás rendszereinek és politikáinak modernizálása. 6.Közösségi kezdeményezések Az Európai

Unió gazdasági és szociális kohézió néven összefoglalt közösségi alapokból finanszírozott strukturális támogatáspolitikájának szerves összetevői az un. közösségi kezdeményezések. A közösségi kezdeményezések eredete 1989-re nyúlik vissza, amikor a Bizottság javaslatot tett a tagállamoknak, hogy az EU egészét érintő, ugyanakkor egyedi elbánást kívánó regionális fejlesztési problémák megoldására e közösségi kezdeményezések révén különítsenek el pénzügyi eszközöket. A rendelkezésre álló pénzügyi eszközök minél hatékonyabb koncentrált felhasználása érdekében csökkentették a kezdeményezések számát négyre: – INTERREG (határokon átnyúló, interregionális együttműködés) – URBAN (városok és városkörzetek gazdasági/szociális megújítása) – LEADER (vidékfejlesztés) – EQUAL (a munkaerő-piaci diszkrimináció és hátrányos megkülönböztetés elleni,nemzetek/régiók közötti

együttműködés). E programok összköltségvetése 10,44 milliárd euró, amely a Strukturális Alapokon belül 5,3%-ot képvisel. 7. Kohéziós Alap Kohézió: több ország vagy régió gazdasági fejlettségi, jövedelmi és életszínvonalbeli eltérési szintje. A Kohéziós Alap létrehozásáról a Maastrichti Szerződés rendelkezett 1993-ban. Az Alap a Közösség legszegényebb tagállamai reálszféra felzárkóztatását támogatja a monetáris unióra való felkészülés időszakában. Lényege, hogy a környezetvédelemmel és a transzeurópai közlekedési hálózatokkal kapcsolatos projektek támogatásával segítséget nyújthasson az Európai Gazdasági és Monetáris Unióra való felkészülésben négy országnak: Görögországnak, Portugáliának, Írországnak és Spanyolországnak. Célja:  Erősítse a gazdasági és társadalmi kohéziót, és csökkentse a különböző régiók közötti, a fejlettségi szintben meglevő különbségeket. 

Különböző dilemmákat a költségvetési deficit növekedése nélkül, de a környezet további romlását elkerülve oldja meg A Kohéziós Alapból azok a tagállamok részesülhetnek, ahol az 1 főre eső Bruttó Nemzeti Termék (GNP) nem éri el a közösségi átlag 90%-át. Ez a feltétel a frissen csatlakozott országok mindegyikére teljesül.  Eszközök: Környezetvédelmi és infrastrukturális beruházások finanszírozása  Eredmények: jól kimutathatóak, mivel a régiók közötti különbségek csökkennek, a kohéziós alapból támogatott országok GNI-je közelíti az EU-s átlagot. 8. Programozás az EU regionális politikájában ORSZÁGOS VAGY REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI TERV az 1 lehetőség: a tagállam a regionális önkormányzatokkal fejlesztési tervet nyújt be az EU Bizottsághoz, amelyben meghatározza a prioritásokat és a javasolt programokat KÖZÖSSÉGI TÁMOGATÁSI KERET az EU Bizottsága tárgyalásokat folytatnak a keretről, annak

nagyságáról PROGRAMOK az Eu Bizottsága jóváhagyja a javasolt programokat P R O J E K T E K EGYSÉGES PROGRAMOZÁSI DOKUMENTUM A 2. lehetőség: a tagállam fejlesztési tervet nyújt be az EU Bizottsághoz, amely a prioritásokat és a javasolt programokat tartalmazza AZ EU BIZOTTSÁG AZ EU BIZOTTSÁG AJÁNLÁSAI IRÁNYELVEI az ajánlások a közösségi kezdeményezések tartalmára vonatkoznak a javaslati anyag egyeztetését követően a bizottság elfogadta az egyes kezdeményezésekre vonatkozó irányelveket DÖNTÉS az EPO-ről döntés születik PROGRAMOK az EU Bizottsága jóváhagyja a tagállam által javasolt programokat a közösségi kezdeményezésekre