Politics | Higher education » Politikaelmélet tételek, 2006

1. tétel A) A politikáról való gondolkodás története A politikaelmélet kezdetei és önállósulása Már az ősember is közösségben élt, ahol saját érdekeit próbálta érvényesíteni. A fejlődés során az ember egyre inkább arra törekedett, hogy a közösség érdekviszonyait és hatalmi viszonyait megismerje – ez vezetett a politikáról való gondolkodás kialakulásához, majd a politikaelmélet megszületéséhez. Az ókori görög világban Platón és Arisztotelész is foglalkoztak a politikával: összehasonlították több állam működését, és megfogalmazták, hogy milyennek kell lennie az ideális államnak. A politikatudomány akkor vált önálló tudománnyá, amikor a monarchiákból demokráciák alakultak ki, mert ekkor már nemcsak egy szűk hatalmi elit részesült a hatalomból. Ezzel a politika és a gazdaság különvált, mert nemcsak az birtokolhatott politikai hatalmat, akinek gazdasági hatalma is volt (tehát vagyonos volt). A

magyar politikatudomány története • A politikatudomány Magyarországon később alakult ki, mint nyugaton: kezdetét a XIX. század elejére tesszük - ezt megelőzően is gondolkodtak a politikáról, de nem tudományos módszerekkel • A reformkor jelentős időszak: pl. Széchenyi és Kossuth politikai cikkeket, tanulmányokat írtak más társadalomtudományokra támaszkodva. • 1842-ben megjelent Tocqueville: A demokrácia Amerikában c. művének magyar fordítása • Politikatudományi tankönyvek jelentek meg: o 1862 Kautz Gyula: Politika vagy országászattan o 1894 Concha Győző: Politika • A II. világháború után ((vagyis 1945 után)) a szocialista rendszer háttérbe szorítja a politika tudományos vizsgálatát, ehelyett a marxista ideológia kerül előtérbe. De a rendszerváltás felé haladva egyre inkább engedélyezik régebbi cikkek, tanulmányok és könyvek megjelenését pl. Széchenyi, Eötvös József, Tocqueville és Schumpeter

műveit. B) A modern politikatudományok A politikai jelenségeket hosszú időn keresztül a jogtudomány, a politikai filozófia és a történettudomány kereteiben, gyakran ezeknek alávetve tanulmányozták. A politikatudomány azonban nem oldódik fel sem a közjogban, sem a történetírásban, sem pedig a politikai filozófiában. Belőlük kezdett előbb fokozatosan, majd egyre gyorsuló ütemben kivállni az önálló politikatudomány. Az UNESCO 1948-ban a politikai tudományokat elemző konferenciát hívott össze, amely ennek a folyamatnak egy igen jelentős állomása. Itt összegezték a politika kutatási területeit, amelyek nagyvonalakban a következők:  A politika története  Politikai intézmények  Pártok, csoportok és közvélemény  Nemzetközi viszonyok A politikaelmélet vagy politológia tudománya átfogó szinten kutatja a politikát, ezenkívül egyesíti a többi politikai tudomány mint szaktudományok eredményeit. A

politikaelmélet tehát egy a politikai tudományok közül, amely összegzi más társtudományok kutatásainak eredményeit. A politikai tudományok a következők:  Politikatörténet: a politika történetét vizsgálja egyetemes és nemzeti szinten  Politikai eszmék története: a politikai nézeteket kutatja  Politikai filozófia: Ez a legkorábban kialakult politikai tudomány filozófiai szemlélettel vizsgálja a politika fogalmait (pl szabadság, demokrácia)  Politikai pszichológia: pszichológiai megközelítésben elemzi a politikai folyamatokat és személyeket  Politikai szociológia: felméréseket készít  Alkotmánytan: az egyes országok alkotmányának történetét és szerepét kutatja  Államelmélet: az állam feladatát és társadalomhoz fűződő viszonyát vizsgálja nemcsak a jog, hanem a politika szemszögéből is  Közigazgatás-tudomány: a közigazgatást vizsgálja, szintén a jog és a politika szemszögéből

Természetesen átfedés van az itt felsorolt tudományok között, tehát 1-1 tudomány képviselői más tudományokból is merítenek. 2. tétel I. A modern politikatudomány önállósulása és fejlődése: A politikai viszonyok végigkísérik az emberiség életét. Az ember mint társadalmi lény részt vesz közösségi viszonyainak kialakításában. A politikáról való elméleti gondolkodás kezdetei a görög filozófiáig nyúlnak vissza (Platón, Arisztotelész – politikai filozófiájuk egyszerre leíró és összehasonlító jellegű) A XIX. században alakult ki a modern politikatudomány, mert ekkor már nemcsak elméleti, hanem tapasztalati úton (empirikusan) is vizsgálják a politikai rendszert. A politikatudomány (=politológia) ekkor vált önállóvá, előtte csak más tudományokon belül kapott helyet (pl. jogtudomány, történettudomány, politikai filozófia) TOCQUEVILLE volt a modern politikatudomány megteremtője - - francia arisztokraták

gyermeke, ezért a francia forradalom idején birtokaikat elvették elítélte a forradalmat, mert erőszakos eszközöket alkalmaz jogot végzett, és ösztöndíjjal az Egyesült Államokba utazhatott a börtönviszonyokat tanulmányozni – látta, hogy emberszámba veszik a rabokat, és az egész ország demokratikusan működik. a börtönökön kívül megismerte a bíróságokat, ezenkívül interjúkat készített pl. papokkal és háziasszonyokkal, ezzel bemutatva ezen rétegek helyzetét a társadalomban. 1840-ben megjelent a Demokrácia Amerikában c. könyve, amelyet minden jelentős nyelvre lefordítottak, magyarul is megjelent. II. A poltikaelmélet főbb történeti irányzatai: Behaviorizmus: A behaviorizmus a pszichológia egyik irányzata, melynek célja az emberi viselkedés tanulmányozása. Eredeti és radikális formájában a külső ingerekre bekövetkezett magatartást vizsgálta (inger-válasz séma). A behaviorizmus eredeti inger-válasz paradigmáját

később felváltotta a józanabb inger-organizmus-válasz modell, amely figyelembe veszi az érzelmeket, a motivációkat is. Ezt vette át a politikatudomány is, ennek szempontjából elemzi pl a törvényhozói magatartást, a közigazgatási magatartást, de a legfontosabb talán a választói magatartás vizsgálata. Rendszerelmélet a politikában Rendszeren általában az egymással struktúrálisan és funkcionálisan kölcsönhatásban lévő egységek összességét értjük. A politika olyan realitás, amely megelőzi az államot, és létezhet az államtól függetlenül is, ettől függetlenül azonban az állam sok tekintetben korunk poltikai problematikájának középpontjában áll. Mindenképpen be kell vezetnünk azonban egy általánosabb, átfogóbb fogalmat: a politikai rendszer fogalmát, melynek kidolgozója a kanadai David Easton. Easton elsősorban az egyéneket tekinti a rendszer elelmeinek, helyenként azonban egyének és csoportok közötti

interakciókról beszél. A poltikai rendszereket az különbözteti meg más társadalmi interakcióktól, hogy elsősorban a javak autoritatív elosztására irányulnak. A politikai rendszer több alrendszert foglal magában: pl. pártrendszer, szakszervezeti rendszer, képviseleti rendszer, nyomásgyakorló csoportok rendszerét állami intézményeket. A politikai rendszer folyamatai a következő szakaszokból állnak: - INPUT - hatás éri a rendszert ((pl. egy pártot kritika ér)) - KONVERZIÓ - megfogalmazódik a válasz - OUTPUT - nyilvánosságra hozzák a választ - FEEDBACK - esetleg módosít a működésén ((pl. az adott párt)) A kibernetikai modell Minden modell lényege, hogy leegyszerűsítve és szemléletesen ábrázolja a valóságot. Ehhez a modellhez leggyakrabban a természetből és a tecnikából vesznek analógiákat A kibernetika a politikát olyan modellnek képzeli, amelyet a kommunikáció tart össze. (kidolgozója: Karl Deutsch) A kibernetikai

modell négy alapfogalma: információ, a visszacsatolás (önkorrekció), a homeosztázis ( az állandóságra való törekvés) és az entrópia (a rendezetlenség mértékét jelenti egy rendszeren belül) A strukturális funkcionalizmus Ez a politikai struktúra vagyis intézményrendszer funkcióit vizsgálja, és megalapítójáról Almond-féle strukturális funkcionalizmusnak nevezzük. Ez a megközelítés az antropológiából származik, a poltikai rendszerek képességeit és funkcióit tanulmányozza Eszerint a politika funkciói a következők: - érdekartikulációs funkció (lehetőséget ad az igények megfogalmazására) - érdekaggregáló (érdekegyesítő funkció) - politikai kommunikáció - törvényalkotás - törvényalkalmazás - bírói vitarendezés - politikai rekrutáció (az elit kiválasztása) Különböző országok politikai rendszerei eltérően valósítják meg a funkciókat, és ez határozza meg, hogy demokratikus, autoritárius vagy

totalitárius rendszer jön létre. A magyar politikatudomány útja napjainkig - A magyar politikatudomány kezdetét a XIX. század elejére tesszük, mert ekkor kezdték tudományosan vizsgálni a politikát (persze már jóval régebben is gondolkodtak az emberek a politikáról) A reformkor jelentős időszak: pl. Széchenyi és Kossuth politikai cikkeket, tanulmányokat írtak a társadalomtudományok ismereteire támaszkodva. Ebben a korban a publiciszika fejlődött. 1842-ben megjelent Tocqueville: A demokrácia Amerikában c. művének magyar fordítása Politikatudományi tankönyvek jelentek meg: – 1862 Kautz Gyula: Politika vagy országászattan – 1894 Concha Győző: Politika Később megjelent a ,,Huszadik Század” c. folyóirat, melynek tagjai polgári radikálisok és szocialisták voltak. (pl Jászi Oszkár, Szabó Ervin) A II. világháború után ((tehát 1945 után)) a szocialista rendszer háttérbe szorítja a politika tudományos vizsgálatát, ehelyett

a marxista ideológiák kerülnek előtérbe. De a rendszerváltás felé haladva egyre inkább engedélyezik korábbi jelentős cikkek, tanulmányok és könyvek megjelenését. - - - III. Max Weber: A poltika mint hivatás Weber megkülönböztet alkalmi politikusokat (pl. a szavazók), mellékfoglalkozású politikusokat (szükség esetén politizálnak, tagjai valamelyik pártnak, de nem a politizálásra alapozzák életüket), továbbá főfoglalkozású vagy hivatalos politikusokat, emyekenek további két csoportjuk van: a) a politikáért élő politikus: a XIX. században volt jellemző, általában arisztokraták voltak, akiknek nem a politika jelentette a megélhetési forrást. A plutokrácia rekrutációja jellemző, azaz a politikai elit a gazdagok közül toborzódott. b) a politikából élő politikus: ilyenek napjaink politikusai A jó politikus tulajdonságai: c) legyen szenvedélyes d) érezzen felelősséget a munkájával kapcsolatban e) legyen arányérzéke

((tudja, mi fontos és mi kevésbé lényeges)) További követelmények a politikusokkal szemben: • • a felelősségetikát részesítse előnyben az érzületetikával szemben o érzületetika: hirtelen felindulásból hozott döntést eredményez o felelősségetika: felelősséggel meghozott döntést eredményez Az erőszak alkalmazása néha etikusnak számít – pl. a demokráciával nyíltan szembefordulók ellen (de pl az ’56-os forradalom leverése nem volt etikus) 3. tétel I. A politika fogalma és összetevői A politikát sokan, sokféleképpen próbálták definiálni, de átfogó, tökéletes definíciót nem sikerült alkotni. Szerencsésebb, ha a poltika fogalmához az összetevőin keresztül próbálunk meg eljutni: A politika 3 összetevője az érdek, akarat és hatalom. Ez a látható a következő definíciókban is: • A politika nem más, mint érdekek által meghatározott tevékenység, amely hatalomra vagy annak befolyásolására tör ((itt

jelenik meg az ,,akarat”)) • A politika a hatalom megszerzésére és felhasználására irányuló tevékenység, amelynek célja, hogy bizonyos egyének vagy társadalmi csoportok érdekeit keresztülerőszakolja A politika ambivalens fogalom, mert egyrészt integrál, másrészt kirekeszt. Vagyis az azonos nézeteket vallókat egy csoportba gyűjti, de ebből az adott csoportból kirekeszti azokat, akik másképp gondolkodnak. A csoportok között konfliktus van – ezt kordában kell tartani – egyébként a konfliktusok a fejlődés mozgatói lehetnek. Az ambvivalenciából fakadó konfliktus többféleképpen is szemlélhető: egyesek szerint a konfliktus alapvetően negatív tényező, a politika területéről kiirtandó kollektív kór, betegség. A másik irányzat ezzel szemben úgy tekinti a konfliktust, mint a politikai kategóriájának valódi, kizárólagos és kiküszöbölhetetlen lényegét.( ez utóbbi az elfogadottabb) II A politika alanyainak

csoportosítása: • Politikai névtelenek: nincs kialakult értékrendszerük, választásokra nem szoktak eljárni. Saját alapvető érdekeik felismerésére és megfogalmazására sem képesek, általában a szociálisan érzékeny értelmiségiek képviselik érdekeiket. • Politikailag passzívak: Rendkívül heterogén csoportot alkotnak (tudatosan távolmaradók/közömbös-passzívak/hedonista passzívak) Általában kialakult szemléletmódjuk van, de a politikába nem kapcsolódnak be, legfeljebb a szavazások alkalmával. • Politikailag aktívak: politikai összejövetelekre járnak, de nem biztos, hogy párttagságot vállalnak. Erős közéleti elkötelezettség, határozott politikai világkép jellemzi őket. • Hivatásos politikusok és szakértők: A modern politikai rendszerben a politika hivatássá, professzionális foglalkozássá vált. Régebben a politikáért élő politikus volt a jellemző, napjaink meghatározó hivatásos politikusa a politikából

élő politikus, aki valamely párt tagjaiként vesznek részt a politikai életben. III A politikától való elfordulás Ma a demokratikus országokban egyre inkább érzékelhető a politikától való elfordulás jelensége. A demokratikus országokban a politikai részvétel nem kötelező, ezzel szemben mindenkinek joga van a politikában való részvételre, ugyanúgy a politikától való távolmaradásra is. Ennek jelei: ­ a választási rendszer gyengülése. Egyre kevesebben mennek el szavazni (70-80 % lenne elfogadható, de gyakran csak 50%-os a részvétel) ­ a pártok taglétszáma csökken ­ megszűntek a pártszínekben megjelenő újságok ((a pártszimpátiával rendelkező újság nem tekinthető pártlapnak) Ennek lehetséges okai: A) a demokrácia kedvez az individuális ((egyénközpontú)) életstratégiának a diktatúrával ellentétben a demokráciában nem kötelező részt venni a politikai életben – ezért az emberek kevésbé foglalkoznak

közügyekkel B) a demokráciából való folyamatos kiábrándulás - okok ­ a választási ígéretek nem mindig teljesülnek ­ a politikában jelen van a korrupció ­ a rendszerváltás után ((a volt szocialista országokban)) az életszínvonal hirtelen javulását várták C) a piaci viszonyok dominanciája, a globalizáció ­ sokak szerint főleg a piac (a gazdaság) befolyásolja a fejlődést, és nem a politika ­ másrészt az emberek szerint a politika nélkülük is elvégzi a feladatát – ez az Olsonféle „potyautas-szindróma” D) az alternatívák beszűkülése ­ tehát igazán váratlan fordulat nem következhet be a politikában – erről írt Francis Fukuyama is, aki szerint elérkezett a történelem vége ilyen értelemben ­ az európai államok uniformizálódnak – az Európai Unió is ezt képviseli Az ezzel együtt járó esetleges veszélyek: ­ szélsőséges politikai erők számára nincs társadalmi kontroll - könnyebben vehetik át az

irányítást ­ a politikusok kevésbé vannak rákényszerítve, hogy jól végezzék a munkájukat ­ gyengül a társadalomban az összetartozás érzése 4. tétel A társadalom érdekviszonyai és a politikai rendszer Érdekek az élet minden területén megtalálhatók, de a politikának egyik meghatározó tényezőjét jelentik. A demokráciában a társadalom tagjai az eltérő érdekeket szabadon kinyilváníthatják, és a politika feladata, hogy ezek közül néhányat elfogadjon, és ennek megfelelő döntéseket hozzon. A diktatúrákban az emberek igényeit nem is szabad kinyilvánítani, ezért olyan gyakoriak a belső harcok ezekben az országokban. De még a demokráciában sem tudnak a politikai vezetők minden érdeket figyelembe venni, csak bizonyos csoportok érdekeit, de 1-1 ilyen érdek teljesítése után a politika úgy áll a közvélemény elé, hogy az egész társadalom érdekeit valósította meg. Vagyis 1-1 részérdeket általános érdekként

állítanak be, tehát a politika befolyásolja a társadalom érdekviszonyait. Az érdekek jellemzői: • Az érdekeket ált. csoportok képviselik, mert így hatékonyabban tudnak fellépni • Konfliktus van a különböző érdekek között, mivel a politika nem tud minden érdeket figyelembe venni ((sok követelést egyszerűen visszautasít)) • Ha a csoportok érdekei ütköznek egy adott kérdésben, akkor a politikai vezetőknek dönteniük kell, melyik véleményt fogadják el. A gazdasági érdekek jellemzői • Az érdekek állandóan ütköznek, amely konfliktushoz vezet. Ennek oka, hogy az emberek a szűkösen rendelkezésre álló javakból ((pl. pénzből)) szeretnének minél nagyobb arányban részesülni. • Az érdekeket hatékonyabban lehet csoportokban képviselni – itt fontos, hogy egy adott csoport ki tudjon alakítani egy közös csoportérdeket. • A csoportok általában kinyilvánítják érdeküket – ezt ,,MI-érdeknek” nevezzük •

Amely mindig életre hív egy vele ellentétes érdeket – ezt ,,ŐK-érdeknek” nevezzük • 1-1 érdekcsoport a politikai vezetés megnyerésére törekszik, vagyis arra, hogy az ő érdekeiknek megfelelő döntések szülessenek Az érdekcsoportokra szükség van, mert a társadalom igényeit a politika részben ilyen úton tudja megismerni. Az érdektranszformáció szakaszai: • az egyének felismerik, hogy valamilyen érdeküket képviselni lehetne • csoportot hoznak létre ennek képviselésére • politikai követeléssel állnak elő Az érdekérvényesítés típusai: • Burkolt érdekérvényesítés: gyakori formája a munkalassítás (nem sztrájk), a szocializmus idején volt jellemző, oka egy a dolgozók érdekeit sértő döntés • Tárgyalásos érdekérvényesítés: tárgyalásos úton, szakértők vezetésével próbálnak megegyezni a felek, a munkavállalók gyakran sztrájkot is kilátásba helyeznek • Érdeklobbizás: nem

nyilvánosan megkeresnek vezető politikusokat, és megpróbálják meggyőzni őket. • Parlamenti és önkormányzati érdekképviselet: pártok képviselik az érdekeket. 5. tétel A politika konfliktusossága A konfliktus nemcsak a politikában jelenik meg (pl. családban, vállalatok között is), de a konfliktus a politika egyik központi fogalma, mivel a politika fontos jellemzője a barátellenség dichotómia ((=kettősség)), vagyis egy politikai csoport a vele egyet nem értő csoportot ellenségnek vagy legalábbis ellenfélnek tekinti. ((pl pártok, érdekcsoportok)) A konfliktusokat egy társadalomban teljes mértékben nem lehet kiküszöbölni, csak kezelni lehet – de ez fontos, mert különben pl. tüntetésekhez vagy polgárháborúhoz vezethet A politikai rezsimról talán z árulkodik legjobban, hogy miként oldja meg a felmerülő konfliktusokat. A konfliktusok megszűnése - Egyik elmélet szerint a múltban volt egy időszak, amikor nem léteztek

konfliktusok - Egy másik elmélet szerint ez a jövőben fog megvalósulni – pl. a marxista ideológia szerint az állam el fog halni – de ezt napjainkban semmi nem támasztja alá. A konfliktusmegoldás elve Eszerint - az állam feladata, hogy kezelje a társadalom konfliktusait – például úgy, hogy meghallgatja az érdekcsoportok követeléseit, és megpróbálja teljesíteni azokat - de gyakran a kényszerítés eszközéhez kell folyamodnia – kilátásba helyez és szükség esetén alkalmaz is különböző szankciókat ((pl. börtönbüntetés)) - az állam ezt azért teheti meg, mert az erő monopóliumát birtokolja, vagyis erőszakot alkalmazni csak az államnak van joga, illetve azoknak a szervezeteknek, amelyeket felhatalmaz erre az állam Háború és béke A konfliktus típusai: • belső konfliktus (egy országon belüli konfliktus) • nemzetközi konfliktus Ezekből háború alakulhat ki, amelynek több fajtája van: • Polgárháború (egy államon

belüli háború) o azért alakulhat ki, mert egy országban mindig többféle politikai csoport él egymás mellett – pl. pártok, érdekcsoportok o a polgárháború egyik fajtája a forradalom, amelynek célja egy teljesen új politikai berendezkedés létrehozása • Nemzetközi háború (országok közti háború) • Gyarmatosító háború • Nemzeti felszabadító háború Elméletileg minden háborút el lehet kerülni (pl. a hidegháború idején az atomháborút sikerült elkerülni), és ma az állam és azok uniójának feladata, hogy a jövőben elkerüljenek minden háborút. Sok országban – különösen a fejlődő világban – ma is háború dúl, ennek oka, hogy ezekben az országokban olyan erős konfliktusok jelennek meg, amelyeket nagyon nehéz kézben tartani. A konfliktusok szerepe koronként és rezsimenként - - a demokráciák – azzal oldják fel a konfliktusokat, hogy a politikai vezetők legitimitását hangsúlyozzák, amelynek alapja, hogy

szabad választások útján kerültek hatalomra a monarchiák – itt a legitimitást az adja, hogy az uralkodó az adott dinasztia tagja a diktatúrák - általában terrort alkalmaznak, vagy kilátásba helyezik, de ezzel csak elnyomni tudják a konfliktusokat, megszüntetni nem A politika autonómiája A modern politika autonóm • a vallástól – pedig az ókorban a vallás és a politika teljesen összefonódott, a középkorban kezdett elkülönülni a világi és egyházi hatalom, napjainbkban pedig a politika teljes önállósággal rendelkezik • A jogtól o mert a politka állandóan módosítja a jogrendszert o és mert a politika megteheti, hogy lerombolja a fennálló rezsimet, és teljesen új jogrendszert alkot ((pl. rendszerváltás)) • Az erkölcstől – mert nem szól törvény arról, hogy a politikusoknak erkölcsösnek kell lenni (ennek ellenére természetes, hogy betartanak bizonyos erkölcsi szabályokat – ez érdekük is, mert szükségük van a

közvélemény támogatására) 6. tétel A politikai hatalom:        alá- és fölérendeltségi viszonyt jelent nehezen definiálható a politikán kívül az élet minden területén megtalálhatóak a hatalmi viszonyok (pl. család, iskola); a politikai hatalom csupán egyik fajtája a hatalomnak a hatalom erőszakkal is fentartható de törekszenek rá, hogy legitimmá (=elfogadottá) tegyék, és ha ez sikerül, akkor már nem hatalomról, hanem uralomról beszélünk a politikusok küzdenek a hatalom megszerzéséért Max Weber szerint a hatalom akaratérvényesítő tevékenység, akár mások ellenállásának legyőzésén keresztül. A politikai hatalom társadalmi alapjai: • • A társadalom irányítási szükséglete ( az emberek közösségének életét és tevékenységét irányítani, koordinálni, szervezni kell) Az érdektörekvések, az igények és szükségletek ütközése során keletkező konfliktusok megoldása A

hatalomfelfogások főbb típusai A) misztifikált hatalom • a hatalmat megfoghatatlan jelenségnek tarja • pl a középkori uralkodók Istentől származtatták a hatalmukat B) behaviorális hatalomfelfogás • Eszerint a hatalom lényege, hogy megváltoztatja az emberek viselkedését. Robert Dahl szerint a hatalom lényege: A kiváltja azt, hogy B azt tegye, amit A ráhatása nélkül nem tenne. C) finalista felfogás • A hatalom nem más, mint valamely cél elérésére és megvalósítására irányuló tevékenység. D) instrumentális hatalomfelfogás • A hatalmat különleges eszköznek tarja • A hatalom eszköz arra, hogy másokat szankció kilátásba helyezésével befolyásoljanak E) strukturalista hatalomfelfogás • A hatalmon belül szervezeti munkamegosztás figyelhető meg, így különböző hatalmi szintek alakulnak ki, és a szintek (struktúrák) között hatalmi viszony van. • Duverger szerint a hatalom alapja a kormányzók és a kormányzottak

szétválasztása. F) egy másik nézet szerint a hatalom lényege a döntési felelősség birtoklása Ezt főleg szociológusok képviselik A hatalom forrásai és eszközei ((most a kettőt szinonimaként használjuk)) • nyers erőszak tényleges alkalmazása • szankciók és erőszak kilátásba helyezése • félelem, főleg kollektív félelem az erőszaktól • normatív szankciószervezeti nyomás • hatalmi forrás az információ birtoklása is • a pénz, a vagyoni javak feletti rendelkezés • sajátos hatalmi forrás a hiány • intellektuális fölény, szakmai tudás A hatalom és az uralom összefüggése Max Webernél A hatalom az akaratérvényesítés képessége, egyfajta lehetőség. Az uralom pedig megvalósult hatalmi ráhatás. Az uralom tíousai: 1. tradicionális uralom: a hagyományok legitimálják a rendszert (tipikus példa a középkori monarchiák) 2. karizmatikus uralom: ezt a vezető kiemelkedő képességei legitimálják (hadvezérek

vagy próféták irányítására kell itt gondolni) 3. racionális uralom: az legitimálja a rendszert, hogy a vezetőit a nép választja Legjobb, ha az uralom racionális, de előnyös, ha emellett a vezető karizmatikus jellemvonásokkal rendelkezik. A racionális uralom a) bürokráciát épít ki – Weber ezen azt értette, hogy képzett hivatalnokok hatékony igazgatást végeznek b) a hivatalnokok – meghatározott hatáskörrel rendelkeznek – szakképzettség alapján veszik fel őket – ez a fő foglalkozásuk – ellenőrzik őket – biztosított az előmenetelük A tradicionális uralom Az állam vezetőjét a hagyomány alapján nevezik ki ((pl. királyság)) Az igazgatást végzők nem hivatalnokok, hanem az uralkodóhoz hű alattvalók, általában birtokosok, akik hűségesküt tesznek az uralkodónak. Alig alkotnak új törvényeket – ragaszkodnak a megszokott viszonyokhoz A karizmatikus uralom – karizmatikus (=kiemelkedő képességű) vezetőre épül

– pl. Napóleon, más hadvezérek vagy próféták – a vezetőt csak addig fogadják el az emberek, amíg sikeres (pl. csatát nyer vagy a gazdaság fejlődik) – Az igazgatást végzők is karizmatikus személyek – a rendszer a pénzügyi erőforrásait nem a folyamatos gazdasági tevékenységből fedezi, hanem pl. zsákmányból vagy adományokból – a hivatalok nem szigorúan rögzített szabályok szerint működnek – forradalmian új törvényeket alkotnak 7. tétel A legitimáció értelemzése Általában a Max Weber-féle legitimáció-fogalmat használják, miszerint akkor legitim egy rendszer, ha a társadalom elfogadja – tehát ehhez nem kell törvényesnek lennie. Napjainkban a demokráciát a legkönnyebb legitimálni. A demokrácia ideológiája szerint a hatalom a néptől származik (a középkorban Istentől származtatták), a nép átruházza a hatalmat a politikai vezetőkre, de a választásokon megvonhatja tőlük a támogatást. A

diktatúrákat is lehet legitimálni, például az olasz fasizmust is elfogadta a társadalom • Mussolini egyénisége miatt • A gazdasági fejlődés miatt Habermas legitimációs elmélete A) A középkori monarchiákat a hagyományok legitimálták, napjainkban ez aligha lenne elég, de akkoriban az emberek ez alapján elfogadták, hogy az állam az élet szinte minden területébe beleszóljon – például gazdasági ügyekbe. B) A szabadversenyes kapitalizmusban viszont az állam teljesen lemondott a gazdaság irányításáról, a piac szabályozza önmagát – ekkor a piac legitimálta a rendszert, amiről kiderült, hogy sok ember elszegényedését okozza C) Ezért szükség lett rá, hogy az állam is beleszóljon a gazdaságba, például a munkanélküliség csökkentésével – ez jellemző a mai demokráciákra, amelyeket a következők legitimálják: a. A népképviselet (választások, parlament, stb) b. Az életszínvonal tartós emelkedése Az 1968-as

párizsi diáklázadások hatására gyökeres változás jelentkezett Habermas legitimációs tematikájában: A jól menő gazdaság nem feltétlenül legitimál egy rendszert, egy rendszer akkor is lehet legitim, ha a gazdaság nem működik olajozottan. A lényeg, hogy az emberek elfogadják. Offe legitimációs elmélete Offe szerint a modern társadalmakban a legitimáció eszköze lehet: • A tömegkommunikáció ((ha a média támogat egy rendszert, akkor azt a társadalom jobban elfogadja)) • A politikai vezetők szekértelme Offe szerint tömeglojalitás jellemző a modern társadalmakra, amelynek 3 okát említi: • A társadalom (például a család) a demokrácia elfogadására nevel • A tömegkommunikáció pozitívnak állítja be a rendszert • Rendszerellenes politikusok nem juthatnak vezető szerephez A jövő felőli legitimáció érvei ((és Sztálin legitimációs érvei)) A ,,jövő felőli legitimáció” érveit Lenin fogalmazta meg: •

a jövőben osztálynélküli társadalom fog létrejönni ((nem lesz munkás és tőkés)), mindenki egyenlő lesz • ennek kialakítása a munkásság feladata - ezért vette át ideiglenesen a hatalmat • a munkásság élcsapata ((vezetősége)) képes ennek létrehozására, ezért háttérbe kell szorítani a népképviseletet Sztálin idején már 2 érvrendszer élt egymás mellett, mert az előbbi mellé megfogalmazta a parlamenti legitimációt, miszerint • parlament és kormány működhet • szabadságjogokat biztosítanak • választásokat szerveznek – de csak 1 párt nyerhet Sztálin halála után, vagyis az 1950-es évek után egyre nagyobb szerepet kapott a parlamenti legitimáció Legitimációs válság Akkor jelenik meg, ha a társadalom megvonja bizalmát a politikai vezetéstől. A szocializmus idején Közép-és Kelet-Európában állandó legitimációs válság volt, elsősorban: o Magyarországon o Csehszlovákiában o

Lengyelországban Ennek oka: a II. világháború után demokrácia alakult ki ezekben az országokban, ezért jelentős változást hozott a szocialista-diktatúra. A Szovjetunióban kevésbé volt jellemző a legitimációs válság, mert ott a diktatúra előtt cári rendszer volt, amely sok szempontból hasonló a szocializmushoz. 8. tétel A politika feladata a gazdaság irányítása, persze nem olyan mértékben, mint a diktatúrákban, ahol tervgazdaságot folytatnak, vagyis a legapróbb részletekig meghatározzák a gazdaság működését ((megmondják, hogy 1-1 termékből hány darabot és milyet kell termelni)) A másik véglet a szabad piac, ahol az állam nem szól bele a gazdaság működésébe – ez gazdasági válságokhoz vezet. Az optimális megoldás tehát az, ha a politika befolyásolja a gazdaságot, de azért önállóságot enged neki. A politika és a gazdaság között párhuzamot vonhatunk • Ahogy a vállalatok versenyeznek a fogyasztók

megnyeréséért, ugyanúgy a politikusok is harcolnak a szavazókért. De amíg a vállalatok eszköze a reklám, addig a politikusoké az ideológia. • Sokak szerint az államot a gazdaságban, vagyis a vállalatoknál alkalmazott módszerekkel kell irányítani A három ipari forradalom A mai fejlett országok többségében egymás után zajlottak le az ipari forradalmak, de a 3. csak most zajlik a szerencsésebb országokban is, a fejlődő országokban pedig még az 1. sem valósult meg Az első ipari forradalom (a gépek forradalma): • • • • • Spontán folyamat A mezőgazdaságból átáramlik a munkaerő az iparba (a mezőgazdaságban dolgozók aránya 15% alá csökken) Kialakul a munkásosztály, gépesítés indul meg Átalakuló társadalom=> átalakuló politikai rendszer (a munkásosztály szerveződni kezd, pl.:trade union, szakszervezetek, munkáspártok) A munkáspártok megpróbálnak külső pártból belső párttá (parlamenti párttá) válni A 2.

ipari forradalom • • • • • Tudományos, technikai vívmányok beépülése a termelésbe Jelentős értelmiségi igény (I. ipari forradalom – szakmunkások) Modernizáció, tömegtermelés, automatizálás a cél Óriási a gazdaság tőkeigénye ( ez a részvénytársaságok virágkora) Ez a korszak a SZERVEZETEK FORRADALMA • Elválik a tulajdonosi és a vezető szerep, a TECHNOKRATÁK (szakértők) kezébe kerül a vezető szerep, a technokrácia kritizálja a politikai elitet A 3. ipari forradalom – az informatika forradalma • • • • • • Az információ, a számítógépek előretörése POSZTINDUSZTRIÁLIS TÁRSADALOM Óriásira nő a termelés mennyisége minősége A3. és 4 szektor előretörése (szolgáltatás, szórakoztatóipar, K+F) Ezek nem produkálnak anyagi javakat, de óriási bevételt hoznak A korszak strukturális magja: a TEORATIKUS RÉTEG, a tudósok Az ipari forradalmak hatásai 1. A technokraták szerepének növekedése ún

technokrata dilemmához vezetett A technokraták=szakértők szerint a politika a hozzá nem értés és a korrupció birodalma, ezért a politikusok helyét nekik kell átvenni – ezzel lényegében megszűnne a politika, mert a technokraták mindig helyes döntéseket hoznának. Az ezzel ellentétes vélemény: • napjainkban a technokratáknak már így is komoly szerepük van: ők készítenek terveket 1-1 problémára, és a politikusok feladata, hogy ezt mérlegelve döntsenek • a politikai élet unalmasabb lenne politikusok nélkül – mert szenvedélyesen tudják képviselni álláspontjukat • semmi nem támasztja alá, hogy a technokraták körében nem lenne korrupció, ha ők irányítanák az államot • gyakran nem lehet a szakértőkre bízni egy döntést – pl. Kínában az állam szinte támogatja az abortuszt – ezt a szakértők (pl. orvosok) sosem vezették volna be, mert pl. a nők egészségére nézve ártalmas, de ha a politikusok nem döntenek így,

Kína túlnépesedett volna 2. A neokorporatív hipotézis A neokorporativizmus azt jelenti, hogy a szakszervezetek, vagyis a dolgozók érdekképviseleti szervei jelentős szerepet kapnak a politika irányításában. Nem szocialista kormányok kevésbé támogatják a szakszervezeteket, ezért ilyen esetben a neokorporatív rendszer nem tud fennállni. Másrészt gazdasági válságok idején nincs lehetőség a szakszervezetek bevonására, mert ekkor gyors döntéshozatalra van szükség, ezért a neokrporatvizmus csak konjunktúra idején életképes. 3. Az ,,elektronikus demokrácia" 2-féle demokráciáról beszélhetünk: • képviseleti demokrácia: kisebb csoportok (pl. országgyűlés) képviselik a közérdeket. Napjainkban ez a rendszer jellemző • közvetlen demokrácia (elektronikus demokrácia), ahol minden polgár részt vehet az állam mindennapos működésében. Ez teljes mértékben aligha elképzelhető, de a számítógépek elterjedésével a

jövőben lehetővé válhat, hogy pl. interneten szavazzunk 1-1 politikai kérdésben. Az elektronikus demokrácia veszélyei: • Egyes politikai problémák olyan összetettek, hogy eldöntésüket nem célszerű a lakosságra bízni. • a médiák jelentősen befolyásolnák az emberek döntéseit. Tehát valószínű, hogy a képviseleti demokrácia teljes mértékben sosem fog megszűnni. 9. tétel Az ideológia fogalma Az ideológia is anehezen definiálható fogalmak közé tartozik. Néhány megfogalmazás: • Az ideológia olyan, többé-kevésbé összefüggő nézetek rendszere, amely meghatározott hit –és értékrendszeren nyugszik. • Az értelmiség törekvése, hogy megismerje a világot Az ideológia szó általában negatív érzelmeket vált ki az emberekből: ennek történelmi okai vannak. Ezért felmerült, hogy a politikában meg kell szüntetni az ideológiát, és csak a tudományra támaszkodva kell döntéseket hozni. De ezzel a demokrácia

sérülne – hagyni kell, hogy a különböző érdekek felszínre kerüljenek (mindegyiket ideológia támasztja alá), aztán a politika dönt, hogy melyiket fogadja el – végül a politika is gyárt egy ideológiát vagyis magyarázatot (amivel a közvéleményt meggyőzi, hogy jó döntés volt). Az ideológia jelentésének változásai Az etimológia szótár szerint • a 18.században az eszmék tudományát jelentette • a 19.sz-ban hamis tudatot ((vagyis hazugságot)) • a 20.sz-ban már politikai eszmerendszert jelent Az egyes ideológiák abban különböznek, hogy másképp értelmezik a következő tényezőket: A) A közösségek szerepe – pl. a konzervatív ideológia nagy szerepet ad a közösségeknek, a liberálisok ehelyett az egyén szabadságát hirdetik B) Jogok és kötelezettségek – pl mekkora teret ad a szabadságjoknak (pl. a szocializmus alatt nem volt szólásszabadság) C) Egyenlőség – a szocializmus teljes egyenlőséget akart

megteremteni, de kiderült, hogy csak esélyegyenlőségre lehet törekedni D) Igazságosság – a szabad piac igazságtalanságainak (pl. munkanélküliség) kiküszöbölése az állam feladata – de különböző ideológiák másképp szabályozzák a gazdaságot. A fentieken kívül még két kérdéskörben mond véleményt minden ideológia: • milyen legyen a politikai rendszer (pl az önkormányzatok mekkora önállóságot kapjanak?) • mekkora önállóságot kapjon a gazdaság, a társadalom és a kultúra? Az ideológiák funkciói: 1. Ismeretközlés és mozgósítás pl. ha választások előtt az ellenzék adatokat mutat fel arról, hogy nőtt a munkanélküliség - és ha ők kerülnek hatalomra, akkor csökkenni fog: ezzel mozgósítja az embereket, hogy rájuk szavazzanak. 2. Lelkesítés Egy kormányfő beszéde ilyen hatást válthat ki 3. Szimplifikálás Leegyszerűsítik a tudományos szövegeket, hogy a politikusi beszédek vagy a népszerűsítő

füzetek mondanivalója könnyen befogadható legyen. 4. Értékközvetítés Az ideológiák erkölcsi szabályokat határoznak meg a politikusok számára. 5. Csoportképzés Fontos csoportképző tényező az azonos ideológiához tartozás 10. tétel A szocializmus baloldali, a konzervativizmus jobboldali, a liberalizmus pedig a centrumhoz tartozó irányzat – tehát a legkevésbé szélsőséges. Ez kitűnik az egyenesen történő ábrázolásból is: I-----------------------------I-----------------------------I szocializmus liberalizmus konzervativizmus Ehelyett inkább a háromszögben való ábrázolást szokták használni: liberalizmus / / szociáldemokrácia / / / konzervatív liberalizmus / konzervativizmus • • / / / szocializmus ((Mindegy, hogy a háromszög melyik csúcsához melyik ideológiát írjuk)) az oldalak felezőpontján az ideológiák keveréséből kialakult eszméket ábrázoltuk A liberalizmus jellemzői

a. minimál-államra törekszik, amely alig szól bele a társadalom működésébe, és a b. gazdaságot sem szabályozza: szabad piacot valósít meg (vagyis az állam nem szól bele a gazdaságba – de ez gazdasági válságokhoz vezetett, ezért bizonyos mértékben irányítani kell a gazdaságot c. az egyén érdekeit a közösségi érdek fölé helyezi - ezért hátránya, hogy kevésbé támogatja a közösségeket, amelyeknek fontos szerepe lenne d. a szabadságot és a szabadságjogokat fontosnak tartja A liberalizmus irányzatai: 1) klasszikus liberalizmus – jellemzői: - teljesen önálló gazdaságot akart és - vagyonhoz kötött választójogot 2) demokratikus liberalizmus - általános választójog 3) szociálliberalizmus - az államnak be kell avatkoznia a gazdaságba 4) neoliberalizmus - vissza akar térni a gazdaság teljes önállóságához A konzervativizmus jellemzői: a. a hagyományokhoz ragaszkodik – ennek veszélye, hogy minden reformtól

elzárkózik b. a mikroközösségek szerepét hangsúlyozza (pl családi, munkahelyi közösségek) c. fontosnak tartja az erkölcsi értékeket d. rendi-korporatív államra törekszik  azért korporatív, mert az érdekképviseleti szervek is kapnak egy kevés szerepet,  de egy hatalmi elit irányítása jellemző (ez adja a rendi jelleget) A szocializmus jellemzői: a. állami tulajdonra törekszik a magántulajdon helyett b. vagyoni egyenlőséget próbál elérni (de a mai szocialista ideológia már megelégszik az esélyegyenlőséggel) c. a gazdasága tervutasításos ((részletesen meghatározzák, miből mennyit kell termelni)) d. tanácsállamot hoz létre ((ahol az önkormányzatot tanácsnak nevezik, és nincs önállósága)) A szocialista ideológiának több irányzata van, pl: - szociáldemokrata irányzat - marxista szocializmus Önmagában mindhárom eszme alkalmazása hátrányos: a) a liberalizmus nem szól bele a gazdasági versenybe, és ez egyes rétegek

teljes elszegényedéséhez vezet b) önmagában a konzervativizmus minden reformtól elzárkózna c) önmagában a szocializmus szocialista diktatúrát eredményez d) TEHÁT az optimális eszméhez a liberalizmust mindenképpen fel kell használni, de nem önmagában: a másik két ideológiából vagy csak valamelyikből meríteni kell, hogy modern demokrácia jöjjön létre - ma Európában a demokratikus országokban a legtöbb kormánypárt szociáldemokrata vagy konzervatív liberális 11. tétel A pol-i rendszer egységei 1. Érdekcsoportok és nyomásgyakorló csoportok Érdekcsoport: olyan egyének összessége, amely kinyilvánítja érdekeit, és a társadalomtól várja, hogy ennek megfelelően módosítsa tevékenységét. Már a XIX. században megjelentek az érdekegyesületek Nyugat-Európában, de ezek száma a 2. világháború után ugrásszerűen megnőtt Ma többszáz vagy többezer érdekképviseleti szerv lehet 1-1 modern államban. Ha nem a társadalomra,

hanem a politikára próbál hatni, akkor már nem érdekcsoportról, hanem nyomásgyakorló csoportról beszélünk. A nyomásgyakorló csoportok a pártokat vagy a minisztériumokat próbálják befolyásolni direkt vagy indirekt módon, hogy azok számukra kedvező törvényeket és döntéseket hozzanak. Még a helyi közigazgatásra is megpróbálnak hatni, mert ez is részt vesz a törvényhozásban. Napjainkban az érdekcsoportok gyakran válnak nyomásgyakorló csoportokká, mert a kultúrát vagy a gazdaságot érintő kérdésekben is gyakran a politika a kompetens. A nyomásgyakorló csoport eszközei: • Az ún. megbeszéléseken a csoportok képviselői kifejthetik álláspontjukat egy problémával kapcsolatban • A tárgyalásokon egy döntés meghozatalát a csoportok véleményétől teszik függővé • Az adott problémával kapcsolatos megoldási tervet juttatnak el a döntéshozókhoz • lobbizás, ami azt jelenti, hogy felkeresnek politikusokat, és

megpróbálják rábeszélni őket, hogy vegyék tekintetbe követelésüket. Gyakran szankciókat is kilátásba helyeznek, mint pl a) Pénzbeli támogatás megvonása (mert a pártokat gyakran támogatják pénzzel az érdekcsoportok) b) Adók kifizetésének megtagadása c) Sztrájk A nyomásgyakorló csoportok súlyát meghatározó tényezők a) A politika mennyire támogatja őket b) Az állami vállalatok aránya – ahol a privatizáció előrehaladt, ott nehezebb a dolguk c) A lakosság mennyire fogadja el őket – a modern államokban már nem tekintik őket felforgatónak A nyomásgyakorló csoportok hatékonyságát meghatározza: 1. A csoport jellemzői a) Tagjainak száma b) Anyagi forrásai – ezzel például propagandát indíthatnak c) A vezetők képességei 2. Az aktuális politika mennyire támogat 1-1 csoportot 3. A kormányzati struktúra: centralizált államokban (pl USA) kisebb súlyuk van az ilyen csoportoknak 2. A mozgalom mint kétszintű jelenség A

mozgalom kétszintű jelenség, mert egy adott érdek képviselésére első szinten létrejön egy átfogó mozgalom, majd második szinten ennek több irányzata alakul ki. Ezt a feminista mozgalom ((vagyis a nők érdekeit képviselő mozgalom)) alapján is láthatjuk: • Első szinten létrejött egy átfogó feminista mozgalom • Majd egy idő után irányzatok kezdtek kialakulni, pl o az abortusszal foglalkozó irányzat o a nők családon belüli szerepével foglalkozó irányzat Sokféle mozgalom létezik, pl. • Feminista mozgalom • Diákmozgalom • Környezetvédő mozgalmak A mozgalom azonos nézeteket valló személyek csoportja, amely társadalmi változást kíván eszközölni. A mozgalom és az érdekcsoport nehezen elválasztható kategóriák, a különbség talán annyi, hogy az érdekcsoportok már határozottabban küzdenek céljaikért. Vannak olyan mozgalmak, amelyek kevésbé konfliktusképes érdekekkel bírnak, vagyis olyanokkal, amelyek nem

teljesítése nem okoz azonnali problémát a társadalomban. Ilyenek a környezetvédő egyesületek, amelyek viszont egyre inkább előtérbe kerülnek. 3. A szakszervezetek A pártok és a azakszervezetek között általában genetikai kapcsolat van. Igen ritkák az olyan szakszervezetek, ahol a pártok és a szakszervezetek között nincs kapcsolat.( utóbbi az USA-ra jellemző). Egyes politológusok szerint a szakszervezetek a nyomásgyakorló csoportokhoz taroznak, az elfogadottabb álláspont azonban az, hogy a szakszervezetek önálló csoportot alkotnak.( a jogi státusuk különbözteti meg őket) ÁLLAM / / / / -----------MUNKAADÓK MUNKAVÁLLALÓK A szakszervezet az ,,állam-munkaadók-munkavállalók” háromszögben helyezhető el, és a munkavállalók érdekvédelmi szervezetét értjük alatta. A szakszervezetek beleszólási joga: • A háromszög szereplői kollektív szerződéseket kötnek, és ezek megfogalmazásában ill. betartásában a

szakszervezeteknek is van szerepük • A kormány figyelembe veszi álláspontjukat pl. a gazdaságpolitika kialakításakor A szakszervezetek eredetileg ipari munkások testületei voltak, de ma már szinte minden munkahelyen kialakultak. Eredetileg azért jöttek létre, mert az iparban dolgozókat embertelen körülmények között dolgoztatták, alacsony bérek és hosszú munkaidő volt jellemző – komoly eredményeket értek el ezzel kapcsolatban is. ((a pártok is a politikai rendszer egyik elemét jelentik, de róluk másik tétel szól.)) 12. tétel A párt fogalma: azonos elveket valló, azonos világnézetű emberek közössége. A pártok megjelenésének két fontos előfeltétele a képviseleti intézmények megszilárdulása, illetve a választójog kiterjesztése volt. Az első pártok Európában és Észak- Amerikában jelentek meg A pártokra a ,,pars pro toto”=rész az egészért elve jellemző A pártok fejlődése 1) először honoráciorpártok jöttek

létre, amelyeknek tagjai arisztokraták voltak, akik a politikáért éltek és nem a politikából. Ezek a pártok kevés taggal rendelkeztek, liberális és konzervatív érzületűek voltak. Ezek parlamenten belüli pártok voltak Mindez a polgári forradalmak előtti időszakban volt jellemző. 2) ezután tömegpártok jöttek létre (XIX. század vége - XX század eleje), amelyek ­ sok taggal rendelkeztek ((a munkásságot tömörítették)) ­ tehát főleg szocialista, szociáldemokrata pártok voltak ­ a parlamenten kívül jöttek létre ­ céljuk: általános választójog kiharcolása – elérték, és így már be tudtak jutni a parlamentbe, azaz belső pártokká váltak. 3) elitpártok: a fasiszta, nemzetiszocialista és kommunista pártok tartoznak ide. Leszűkült tagság, szoros felvételi korlát, rendkívüli párthűség jellemzi. 4) catch-all párt=gyűjtőpárt=néppárt: A II. világháború után hódít tért, megpróbál minél több embert

megszólítani, de nem azért, hogy a tagságát növelje, hanem hogy szavazatokat szerezzen Napjainkban a catch-all pártok mellett a választási pártok jellemzőek. Hasonlítanak egymáshoz, de a választási párt csak a kampány idején aktív, és a kiábrándult szavazókat próbálja megnyerni. ((Magyarországon ilyen a Centrum Párt)) A pártok típusai strukturális, szervezeti szempontból 1.Weber felosztása: • Patronázspárt: azért akarja megszerezni a hatalmat, hogy tagjait patronálhassa, vagyis hivatalokhoz juttassa. Fő céljuk, hogy vezetőjük irányító pozícióba kerüljön. • Ideológiai párt: célja hatalomra jutása után nézeteinek megvalósítása 2. Duverger felosztása o bizottsági párt: azonos a honoráciorpárttal o szekciópárt: azonos a tömegpárttal, szociáldemokrata találmány, a tagságra helyezi a hangsúlyt o sejpárt: kommunista találmány - adott munkahelyen dolgozókat tömöríti, akik nap mint nap szervezkedhetnek, anélkül

hogy ez feltűnést keltene ((pl egy demokratikus államban)) o milíciapárt: tagjai nagyrészt katonák (ilyen típusúak a diktatúrára törő pártok) 3. Michels és Ostrogorski elméletei ( a párton belüli hatalmi szerkezetet vizsgálták) Mindkettőjük szerint nélkülözhetetlen a pártokon belüli szervezettség, amely csökkenti a szétszórtságot és növeli a tömeget erejét. A szervezettség azonban veszélyeket is hordoz: • Michels szerint oligarchiává válhat egy párt, ami itt azt jelenti, hogy csupán néhány vezető saját érdeke érvényesül – ekkor már nem tud hatékonyan működni a párt, azaz: „ahogy nő a szervezettség, úgy csökken a demokrácia” • Ostrogorski felfigyel a pártszemélyzet professzionalizálódására, másrészt arra, hogy a pártok a maguk javára igyekeznek megszerezni közhivatalokat. A pártokon belül azonban előbb-utóbb szükségszerűen megjelenik a konfliktus, ezért a pártok szétmorzsolódása

törvényszerű. A hivatásos politikusok 2 csoportjuk van: a) a politikáért élő politikus: a XIX. században volt jellemző, ált arisztokraták voltak, akiknek nem a politika jelentette a megélhetési forrást. b) a politikából élő politikus: ilyenek napjaink politikusai A jó politikus tulajdonságai: c) legyen szenvedélyes d) érezzen felelősséget a munkájával kapcsolatban e) legyen arányérzéke ((tudja, mi fontos és mi kevésbé lényeges)) További követelmények a politikusokkal szemben: • • a felelősségetikát részesítse előnyben az érzületetikával szemben o érzületetika: hirtelen felindulásból hozott döntést eredményez o felelősségetika: felelősséggel meghozott döntést eredményez Az erőszak alkalmazása néha etikusnak számít – pl. a demokráciával nyíltan szembefordulók ellen (de pl az ’56-os forradalom leverése nem volt etikus) A különböző pártípusokhoz különböző politikustípusok is kapcsolódnak: •

Pozícióorientált vagy keresleti politikus: Az ilyen politikus megvizsgálja a közízlést és arra építi programját. Ha változik a közízlés, változtatja programját is A cél a pozíció, az eszköz a program. • Programorientált vagy kínálati politikus: Kész programmal áll elő, célja ezen program véghezvitele, nem hajlandó változtatni rajta. A cél a program megvalósítása, aza eszköz a pozíció. 13. tétel A FRAKCIONALIZÁLTSÁG FOGALMA ÉS A PÁRTRENDSZEREK TÍPUSAI A frakcionalizáltság fogalma: azt fejezi ki, hogy a pártok közül mennyinek van reális esélye hatalomra jutni (erősen frakcionalizált egy rendszer, ha sok olyan párt van, amelynek reális esélye van a választás megnyerésére) A pártrendszerek típusai (hagyományos séma): • Egypártrendszer (totális, hegemón, uralkodó egypártrendszer) • Kétpártrendszer • Többpártrendszer = pluralizmus Részletesebb felosztás szerint: 1. egypártrendszer 2. hegemón párt 3.

uralkodó párt 4. kétpártrendszer 5. mérsékelt többpártrendszer 6. szélsőséges többpártrendszer 7. atomizáció Egypártrendszer: egyetlen párt létezhet, a hatalom az ő kezében van. (Pl: NSDAP) Hegemón párt: mellette csak formálisan működhetnek más pártok (a szocialista országok egy részében volt jellemző – pl.: Magyarország-1950-es évek) Az uralkodó párt rendszere: A demokratikus országok egy részében jellemző – a törvényes választásokon hosszú ideig mindig ugyanaz a párt nyer. Kétpártrendszer: Lényege, hogy 2 párt van versenyben, az egyik megszerzi az abszolút többséget, a nyertes egyedül alakít kormányt és minden választáson reális esély van a kormányváltásra. A kétpártrendszer pártjai „catch-all” pártok Jellegzetes politikustípus a pozícióorientált politikus. Mérsékelt többpártrendszer: Több releváns párt van (3-5), amelyek között kicsi az ideológiai távolság. A kormány koalíciós kormány

(Általában hasonló világnézetű pártok lépnek koalícióra, de van néhány ellenpélda is) Az ellenzék egységet alkot a kormánnyal szemben, tehát a szembenállás kétpólusú: kormány <--> ellenzék Jellegzetesen réteg-és osztálypártok vannak, a programorientált politikustípus a jellemző. Szélsőséges többpártrendszer: Nagy ideológiai távolság van a kormány és az ellenzékek között, és maguk az ellenzékek között is, tehát a szembenállás hárompólusú: Ellenzék 1KormányEllenzék 2 és Ellenzék 1Ellenzék 2 Az ellenzék nem kerül olyan pozícióba, hogy felelősségre lehessen vonni.(Ez az ún nem felelős ellenzék). Általában a centrumot képviselő valamelyik párt van hatalmon Atomizáció: Nagyon sok apró párt jellemzi, akkor fordul elő, amikor egy rendszer felbomlott és az új még nem alakult ki. A sok apró párt közül a legtöbb eltűnik, néhány megerősödik A PÁRTOK VÁLTOZÁSA A pártokat a

következő tényezők késztetik változásra : ­ ha gyakran váltják egymást a hatalomban ­ ha jelentős reformokat kell végrehajtani rövid idő alatt (pl. a rendszerváltás szükség volt rá) ­ a nemzetközi környezet átalakulása ((pl. Európai Unióba való belépés)) ­ a többi párt viselkedése ­ a társadalom elvárásai (pl. egyre növekvő életszínvonal) A pártok több területen is képesek változtatni ­ a párt szervezetében ­ ideológiájukban (pl. az MSZP a rendszerváltás után egyre inkább szociáldemokrata párttá vált) ­ vezetési adaptáció: új vezetőt jelölnek ki (pl. az MSZP Gyurcsány Ferencet – így versenyképesek tudtak maradni) ­ kommunikációs adaptáció (pl. a pártok felismerték, hogy az ellenfél politikusaival kapcsolatban a negatívumok felderítése hatékony kommunikációs eszköz) A pártok változásának hatása a pártrendszerre ­ Magyarországon a rendszerváltás után sok párt jött létre ((az 1990-es

választásokon több mint 50 indult)) – tehát szélsőséges többpártrendszer volt ­ de a legtöbb párt nem volt képes a folyamatos alkalmazkodásra, ezért eltűntek - így a pártrendszer átalakult: mérsékelt többpártrendszerré vált, amely ma már közelít a kétpártrendszerhez, mert két párt uralja a politikai életet POLITIKAI CSALÁDOK Ezzel ma nem igazán lehet jellemezni a pártokat, mert a legtöbb párt mindkét politikai család nézeteiből merít, nincsenek vegytisztán jobb vagy baloldali pártok. A jobb- és baloldal fogalma az 1789-es francia forradalom idején alakult ki: összehívták a Nemzetgyűlést ((a parlamentet)), és itt a radikálisak bal oldalon, a mérsékeltek pedig jobb oldalon foglaltak helyet BAL OLDALI PÁRTOK (ide tartoznak a szocialista, szociáldemokrata és a szociál-liberális pártok) - RADIKÁLIZMUS, ANTIKLERIKALIZMUS, FORRADOLMPÁRTI ­ hisz a társadalom javíthatóságában és a fejlődésben ­ egyenlőségre

törekszik – a szabadságjogokat mindenkire egyformán ki akarja terjeszteni (esélyegyenlőség) ­ jogegyenlőség ­ ­ ­ ­ fontosnak tartja a nemzetek közötti kapcsolatot, a nemzetek felettiben gondolkozik – ez az internacionalizmus inkább a munkavállalók érdekeit védi ((kevésbé a munkaadókét)), szoros kapcsolat a szakszervezetekkel puha külpolitika (pl: egyoldalú katonai leszerelés) ellenzi a szabadpiacot JOBBOLDALI PÁRTOK (keresztény-demokrata, liberális, agrár, konzervatív pártok tartoznak ide) - MÉRSÉKELT, TRÓN ÉS OLTÁR EGYSÉGE, FORRADALOMELLENESSÉG - A tradíciók, szokások megszabják a cselekvést - Alkotmányosság - Reformokat hirdet, az egymásra épülő fejlődést hangsúlyozza - A rendet és atekintélyt tartja a legfontosabbnak - A külpolitikában keményebb vonalat képvisel - A munkaadói oldalt támogatja - A szabadpiac híve, ellenzi az állami beavatkozást - A jómódúak érdekképviselete 14. tétel A demokrácia

fogalmának változása az ókortól napjainkig ÓKOR - már ekkor is voltak demokratikus rendszerek – de ezek csak 1-1 város vagy városállam szintjén jelentek meg (pl. görög városállamok vagy a római köztársaság városai) - ezek kis léptékű demokráciák voltak, amely azt jelenti, hogy a lakosságnak csak egy töredéke rendelkezett politikai jogokkal (pl. a nők egyáltalán nem) - Az ókori meghatározás 2 felé vált, attól függően,hogy kit tartottak a démosz tagjának: • Minden szabad görög a démosz tagja (Periklész – a kormányzás MÓDJÁN van a hangsúly • A szegény szabad görögök a démosz tagjai (Platón - „a csőcselék uralma”) Itt a hatalomgyakorlás OSZTÁLYTARTALMÁN van a hangsúly. JAKOBINUSOK: Céljuk, hogy a nép kormányozzon Franciaországban. A jakobinus uralom sajátja volt a terror (úgy vélték, hogy aki a nép ellen van az ellenség és meg kell semmisíteni) Edmund Burke a jakobinus példa miatt a leggyalázatosabb

rendszernek tartotta a demokráciát. TOCQUILLE – A DEMOKRÁCIA AMERIKÁBAN – a Periklészi vonalat viszi tovább. Fenntartásokkal ugyan, de követendő rendszernek tartja az amerikai demokráciát. UTÓPISTA SZOCIALISTÁK, ANARCHISTÁK: - szinte egy az egyben a Platóni demokrácia modellt viszi tovább Az ókorban azt hitték, hogy a demokrácia csak városállami szinten működhet, de a XIX. ÉS A XX. SZÁZADBAN kiderült, hogy országos szinten is hatékony lehet – az ekkor kialakuló demokratikus államok már nagy léptékű demokráciák voltak, amelynek lényege, hogy minden felnőtt lakos részt vehet a politikában – legalább a választásokon való részvétel formájában A modern demokrácia nagy léptékű demokrácia A nagy léptékű demokrácia jellemzői - általános választójogot biztosít - szólásszabadságot biztosítanak - sokféle információforrás jellemző - választott tisztégviselők ellenőrzik a kormány működését - minden felnőtt

jogosult politikai hivatalt vállalni - a polgárok a most említett jogaik védelmére szervezetekbe tömörülhetnek A demokrácia ma már nemcsak 1-1 ország szintjén, hanem nemzetközi szinten is értelmezhető – pl. Európai Unió, NATO, ENSZ A demokrácia mint eszmény (Dahl) Az eszményi demokrácia jellemzői: - a polgároknak joguk van ahhoz, hogy meghatározzák, mely kérdéseket kell népszavazás útján eldönteni, és mely döntéseket bíznak választott képviselőkre ((pl. a parlamentre)) (a polgárok közösségét démosznak nevezzük) - teljeskörűség: a démosz a felnőttek teljes körét magában foglalja - szavazati egyenlőség: minden polgár szavazata egyet ér a döntések meghozatalakor - hatékony részvétel: minden polgár kinyilvánított akarata egyenlő súlyú a döntéshozatalban - tájékozottság a véleményalkotáshoz: minden polgárnak megvan a lehetősége, hogy tájékozódjon az adott problémáról a népszavazás előtt Eddig még

nem volt és valószínűleg nem is lesz olyan kormányzati rendszer, amelyre teljesül az eszményi demokrácia valamennyi jellemzője A modern demokrácia paradigmikus jegyei (vagyis a demokratikus berendezkedés jellemzői) - - biztosítja az egyet nem értés és a hatalom birtokosaival való szembenállás jogát, tehát a politikát ellenzőket ellenfélnek és nem ellenségnek tekinti. Az ellenfélnek lehetősége van arra, hogy békésen átvegye a hatalmat, vagy legalábbis jogában áll ezt megpróbálni A harmadik jellemző a versengés. Abból kell kiindulnunk, hogy a konfliktus a politika konstitutív eleme, Amely nem feltétlenül negatív, de kifejezetten pozitív következmények is származhatnak belőle a politikai fejlődésre nézve. A demokráciában a politika az életnek csak az egyik dimenziója. A politikának tiszteletben kell tartani a társadalmi, kulturális, gazdasági, rokonsági dimenziók önállóságát. A lényeg tehát: a politika korlátozása A

hatalom politikai ellenőrzés alatt kell hogy álljon. A versengés szabályozott konfliktus, amelyet bizonyos korlátok között kell tartani. A modern demokrácia csakis képviseleti úton működhet. A demokrácia hetedik paradigmája a többségi elv mérsékelt alkalmazása ( Ez azt jelenti, hogy a többségnek, csak azért mert többség nem biztos, hogy igaza van, következésképpen az sem törvényszerű, hogy a kisebbség téved. Innen tehát a kisebbség védelmének szükségessége) A demokrácia mennyiségi és minőségi szempontból is több teret enged az egyet nem értés kifejeződésének, mint bármely más rezsim. A demokrácia fontos jellemzője tehát disszenzushoz való sajátos viszony. A kilencedik paradigma a küzdőterek sokasága. Ez azt jelenti, hogy a különböző szereplők küzdelme egyaránt folyhat politikai és politikán kívüli (társadalmi, kulturális, gazdasági, rokonsági) szférában is. Az utolsó paradigma a szerepek pluralitása, amely

lehetővé teszi, hogy az egyén többféle csoportidentitással rendelkezzen (Pl.: állampolgári szerepében választó, de megvan a szerepe a családban, a vallási közösségben stb.) 15. tétel A DEMOKRÁCIA PROBLÉMÁI 1) A demokrácia csak normál igazgatási viszonyok között működik hatékonyan (gazdasági válság vagy háború idején kevésbé hatékony) Mert a demokrácia lényege, hogy 1-1 döntés meghozatalában sok ember vesz részt, de rendkívüli állapotban gyors és határozott döntések kellenek - ezért ilyenkor ált. korlátozzák a demokráciát – pl. megbíznak egy testületet, hogy stabilizálja a helyzetet 2) Szükség van-e politikai csoportokra (érdekcsoportokra, pártokra, szakszervezetekre) Ezzel kapcsolatban 2 elmélet van: a) az egyén-csoport-állam hármas tagolását hirdető elmélet eszerint az egyén és az állam közé be kell illeszteni a csoportokat, mert ezek alakítják ki a közérdeket b) az egyén-állam kettősségét

hirdető nézet nincs szükség a csoportokra, mert azok csak saját érdeküket képviselik 3) Látható vagy láthatatlan legyen a politika (Vagyis a lakosság milyen mértékben ismerheti meg a politikusok tevékenységét) A politikának láthatónak kell lennie, mert így a lakosság ellenőrzést gyakorolhat a politikusok felett - így a törvénytelenségek nyilvánosságra juthatnak. Emellett természetes, hogy pl katonai jellegű információkat nem mindig szabad nyilvánosságra hozni. Fennáll azonban a veszély, hogy a politikai láthatatlanságot egyes politikusok esetleg saját piszkos ügyleteik álcázására használják. 4) többségelvű vagy közmegegyezésen alapuló demokráciát kell alkalmazni? a) a többségelvű demokrácia - lényege, hogy a többség szava dönt minden kérdésben - tipikus példája Anglia, ezért Westminster-típusú demokráciának is nevezik (mert az angol parlament a Westminster palotában ül össze) b) közmegegyezésen alapuló

demokrácia = konszenzusorientált demokrácia - a kisebbség véleményét is meghallgatják - erre főleg akkor van szükség, ha egy ország megosztott (pl. etnikai, vallási, gazdasági értelemben) A DEMOKRÁCIÁT ÉRŐ KIHÍVÁSOK rendszerellenes csoportok a véleménnyilvánítás szabadságát biztosítani kell, de nem szabad túl nagy teret engedni a szélsőséges politikai erőknek – az állam feladata, hogy fenntartsa az egyensúlyt. A demokrácia minden erőfeszítést megtesz, hogy az ellenséget ellenféllé változtassa, ám ha ez nem sikerül, akkor a demokráciának erőszakhoz lehet és kell nyúlnia. a képviseletben rejlő nehézségek nehézkes a döntéshozatal, mivel sokan vesznek részt 1-1 kérdés eldöntésében a technokrácia kihívása a techonkraták, vagyis a szakértők át akarják venni a politikusok helyét, mert szerintük a politikusokat korrupció és hozzá nem értés jellemzi. Nem meggyőző azonban ez az érv, mivel egy szakember is

tévedhet és korrupt is lehet. a bürokrácia kihívása a hivatalnokok is minél nagyobb politikai szerepet követelnek maguknak (Ezt a problémát gyakran mossák össze a technokrácia problémájával, lásd: technobürokrácia) kihívás a pártok irányából a sokpártrendszerben a pártok az erős verseny miatt felelőtlen ígéreteket tesznek a választóknak, és kormányra kerülve megpróbálják betartani ezeket, ezért az állam túlköltekezik. a manipulált versengés kihívása egy választás kimenetele nagymértékben függ a pártok megítélésétől a médiában – a média befolyásolja a szavazók magatartását az intézmények kihívása intézményesen biztosítani kell az érdekcsoportok és a szakértők részvételét a politikában, és ez nem könnyű feladat LIJPHART KÜLÖNÍTETTE EL A TÖBBSÉGELVŰ ÉS A KÖZMEGEGYEZÉSEN ALAPULÓ KORMÁNYZATI FORMÁKAT A többségelvű modell = Westminster modell ­ ­ ­ ­ ­ ­ kétpártrendszer jellemző

(Labour  Conservative) ezért egypárti kormány alakul a végrehajtó és a törvényhozó hatalom összeolvad: a kormány törvényjavaslatait a parlament mindig megszavazza aszimmetrikus kétkamarás rendszer: a felsőháznak alig van hatalma egydimenziós pártrendszer: a pártok lényegében azonos nézeteket vallanak, nincsenek vallási, nyelvi, kulturális különbségek, nézeteik csak a gazdaságpolitikában, a társadalom irányításának módjában térnek el. Többségelvű választási rendszer: „a győztes mindent visz” ­ ­ ­ ­ centralizált politikai beremdezkedés: az önkormányzatok jogköre szűkebb, a korány kezében összpontosul a hatalom a parlament önálló: semmi nem korlátozza a hatalmát íratlan alkotmány jellemzi kizárólag képviseleti jellegű ez a demokráciára (pl. népszavazásra nincs lehetőség) A konszenzusos demokrácia jellemzői ­ ­ ­ ­ ­ ­ ­ ­ ­ ­ ­ ­ tipikus példája Svájc és Belgium koalíciós

kormányok alakulnak – Svájcban Nagykoalíciónak nevezik a kormányt, amelyben minden jelentős politikai párt megtalálható (Kereszténydemokrata Párt, Szociáldemokrata Párt, Szabaddemokrata Párt, Néppárt) a kormány független a parlamenttől ( a kormány szakértőként működik, tevékenysége vagy tetszik vagy nem tetszik a parlamentnek, de semmi több) látványosan elkülönül a törvényhozói és a végrehajtó hatalom többpártrendszer jellemzi többdimenziós pártrendszer (vallási, nyelvi, kulturális különbségek) a kisebbségek véleménye is befolyásolja a döntéseket (a töredékszavazatoknak is komoly súlyuk van) arányos képviselet: a választáson kevés szavazatot szerző pártok is (arányosan) képviselőket küldhetnek a parlamentbe jellemzője a föderalizmus decentralizáció: a helyi szervek önállóságot kapnak a közvetlen demokráciának nagy szerepet adnak írott alkotmánya van A MAGYAR DEMOKRÁCIA TÍPUSA A két modell között

helyezhető el, mert A) vannak a többségelvű demokráciára jellemző vonásai ­ az állam centralizált (bár az önkormányzatok nemzetközi viszonylatban is szokatlan mértékű önállósággal bírnak) ­ közelítünk a kétpártrendszerhez, mert a Fidesz és az MSZP dominálnak. B) vannak a konszenzusos demokráciára jellemző vonásai ­ a parlament nem teljesen szuverén, mert az Alkotmánybíróság felülvizsgálhatja az általa hozott törvényeket C) sok szempontból a 2 modell között helyezkedik el ­ koalíciós kormányzás jellemző, de kevés párt alkotja a koalíciót ­ a törvényhozó a végrehajtó hatalom között egyensúly van ­ a közvetlen demokrácia lehetősége adott, de eddig csak 2 alkalommal éltek vele o a NATO-csatlakozásról szavaztunk, és o az EU-csatlakozásról 16. tétel A totalitarizmus megjelenési formái Fontos előrebocsátani, hogy a rezsimek vizsgálatakor mindig pillanatképet vizsgálunk, hiszen a rendszerek állandóan

változnak. 3-féle politikai rendszert különböztetünk meg: ­ demokratikus ­ autoritárius (ez enyhébb diktatúrát jelent) ­ totalitárius Az a különbség a totalitárius és az autoritárius rendszerek között, hogy a totális rezsim még a társadalom, a gazdaság és a kultúra számára sem enged önállóságot. A totalitarizmus csak a XX. században (az olasz fasizmus idején) jelent meg – először a fasiszta államot jellemezték így, de a szó ekkor még csak az erős állami hatalomra utalt. Egy Amendola nevű baloldali teoratikus használta először a kifejezést az éledő fasizmus kapcsán. A kifejezést csak a XX.századi diktatúrákra használjuk! 2 államot tekintünk a totalitárius rendszer tipikus példájának: ­ a német nácizmust ­ a sztálini szovjet rendszert A totalitarizmus elmélet A totalitarizmus-elmélet a konzervativizmus és a liberalizmus összefolyásánál keletkezik. Helyesebb inkább totalitarizmus elméletekről beszélni,

hiszen amelyet modern totalitaruzmuselméletként tartunk számon, hosszabb fejlődés eredményeként jött létre. Szakaszai: 1. szakasz (1925-től 1935-ig) A fasizmust és az orosz bolsevizmust mutatják fel a diktatúra mintapéldáiként, és hamar felismerik, hogy formailag hasonló rendszerekről van szó, amelyekben egy abszolutisztikus kisebbség gyakorolja a hatalmat, a párt felszámolja az ellenzéket, összefonódik az állammal és az élet minden területét igyekszik ellenőrzése alá vonni. A totalitarizmus elmélet virágkora (2. szakasza) 1935-1955 ­ azért nevezzük virágkornak, mert ekkor vált kiforrott elméletté ­ felismerik, hogy egyre több államban diktatúra kezd kialakulni – szinte a totalitarizmus korának eljövetelétől lehetett tartani ­ ekkor alakul ki az a szemlélet, hogy a fasizmus és a bolsevizmus lényegében azonos politikai rendszerek („ a fasizmus barna bolsevizmus, a bolsevizmus vörös fasizmus” ­ e korszak és az egész

totalitarizmus elmélet legjelentősebb szerzője Hannah Arendt. ( A totailtarizmust kizárólag XX.századi, történelmi előzményekkel nem rendelkező jelenségnek tartja 3. szakasz Maga a totalitaizmus elmélet egyre inkább kommunizmuskutatássá vált, amely a viták következtében az 1960-as közepére elhalt, majd a diáklázadások idején még egyszer fellobbant. A totalitarizmus elmélet még ma is egylezáratlan akta A náci Németország és Lenin rendszerének kialakulása: ­ Az első világháború utáni szegénység és a háború elvesztése miatti csalódás miatt a szélsőséges mozgalmakat az emberek egyre inkább támogatták – mert Hitler és Lenin is azt ígérték, hogy kivezetik a válságból az országot ­ a szélsőséges erők átvették a hatalmat és diktatúrát vezettek be A totalitarizmus jellemzői ­ egy párt irányítja az államot – pártállam jön létre ­ diktátor vezetésére épít ­ a média felett ellenőrzést gyakorol ­

a gazdaság teljes irányítását valósítja meg ­ a társadalomban meg akarják szüntetni az egyéniséget, új embert akarnak létrehozni ­ az érdekképviseleti szerveket háttérbe szorítják ­ fizikai és lelki értelemben is terrort alkalmaznak – a titkosrendőrség vezetésével A totális propaganda ­ ­ ­ ­ ­ ­ célja az emberek meggyőzése arról, hogy a hatalom a fejlődés elősegítője célja, hogy a terror alkalmazásának ideológiai alapot adjon tudományosnak tűnő állításokat hangoztatnak ((pl. ha a nép nem támogatja a náci pártot, akkor a természet törvényei ellen tesz, és ez vérük romlását okozza)) gyakran jóslatokba bocsátkoznak a totalitárius ideológia gyakran elrugaszkodik a valóságtól ((pl. metrót csak a bolsevikok tudnak jól építei, ezért a párizsi metrót el kell pusztítani)) az ideológia megalkotásához igénybeveszik a tudomány, különösen a pszichológia eredményeit A felülről vezérelt forradalom A

kiindulópont Friedrich-Brzezinski megjegyzése, mely szerint egy totális rezsim létrejöttét minden esetben forradalom előzi meg, amely mint tudjuk alulról indul. A totalitárius rezsimek alapkoncepciója, hogy eltöröljék a létezőt és új világot építsenek. A totalitárius forradalom tehát a forradalom egy olyan fajtája, amely az élet minden szféráját át akarja alakítani, azaz egyszerre politikai, társadalmi és antropológiai forradalom, ebből következően nem lehet más, mint permanens forradalom, azaz intézményesített rendezetlenség, melyet felülről vezérelnek. Ez az első és egyetlen olyan eset, ahol a forradolm az alulról jövő felkelés szintjéről áttevődik a hatalom szintjére, a hatalom vezérletével folytatódik, tehét felülről vezéreltté válik. A politika és a társadalom teljes átalakítása A totalitarizmus arra törekszik, hogy az élet minden területét saját ideológiája szerint átalakítsa (a politikán kívül a

társadalmat, a gazdaságot, a kultúrát és az egyént is) Aki nem ért egyet a rendszer törekvéseivel, azzal szemben erőszakot alkalmaznak – ekkor érvényesül a TOTÁLIS URALOM ­ ezért rengeteg börtönre van szükség ­ megérzés alapján működő bíróságot állítanak fel: gyakran nem megalapozott vádak alapján ítélnek el embereket ­ koncentrációs táborokat és munkatáborokat hoznak létre – itt laboratóriumok is működtek, ahol embereken kísérleteztek ­ még saját pártjuk tagjait is folyamatosan tisztogatják 17. tétel A TOTALITÁRIUS ÉS AZ AUTORITÁRIUS REZSIMEK Másik elnevezés: totalitarizmzus és autoritarizmus Mindkettő diktatúrát jelent, de az autoritárius rezsim enyhébb (kevésbé alkalmaz terrort, pl. nem tart fenn koncentrációs és internáló táborokat – de rendszerellenes véleménynek itt sem szabad hangot adni) A címben jelzett 2 fogalmat a XX. században kialakuló diktatúrákra használjuk: – fasizmus –

Mussolini irányításával jött létre – nácizmus – szocialista diktatúra Ezek a rendszerek gyakran a társadalom támogatásával jöttek létre (pl. Németországban demokrácia volt, és Hitler náci pártja nyerte a választást) A szocialista diktatúra főleg a Szovjetunióban ((továbbiakban Szu.)) alakult ki, és azokban az országokban, amelyekre a Szu. kiterjesztette a befolyását Ezek a közép- és keleteurópai országok voltak, pl. Magyarország is Az autoritárius rendszer valahol a demokrácia és a totalitárius diktatúra között helyezhető el Az autoritárius rendszer jellemzői: 1. társadalmi pluralizmus jellemzi, mert – a társadalom szféráinak (pl. vallás, kultúra) a politika viszonylagos önállóságot enged – Ennek ellenére nem jellemzi politikai pluralizmus, mert  ált. egyetlen hatalmi szereplő ((pl egy párt)) van  ha több hatalmi szereplő van, akkor sincs közöttük versengés 2. mentalitás jellemzi az ideológia helyett a

rendszer ideológiáját kevésbé erőltetik rá az emberekre, ezért itt ideológia helyett célszerűbb a mentalitás szót alkalmazni 3. az érdekcsoportokat megtűri a rendszer, ellentétben a totalitárius rezsimmel Az autoritárius rendszerek csoportosítása: 1. PÁRTRENDSZER ALAPJÁN – párt nélküli rendszer – többpárti rendszer – hegemón párti rendszer (=több párt van, de mindig ugyanaz kormányoz) 2. REFORMOKHOZ VALÓ VISZONY ALAPJÁN általában elzárkózik a reformoktól, de van olyan állam, ahol támogatják a reformokat, sőt találunk példát kapitalista szemléletű autoritárius rezsimekre is 3. MOZGÓSÍT VAGY KÖZÖMBÖSSÉGET VÁR EL – Van olyan autoritárius rezsim, amely politikai közömbösséget vár el az emberektől tartsák távol magukat a politikától – mozgósításról akkor beszélünk, ha arra buzdítják a társadalmat, hogy mindenki vegyen részt a politikában ((pl. minél többen legyenek párttagok)) 4. HATALMI

SZEREPLŐK ALAPJÁN – katonai rezsim: a hadsereg irányítja – a katonák puccsot hajtanak végre, és átveszik a hatalmat, de később bevonhatnak civileket is – polgári rezsim: civilek irányítják – polgári-katonai rezsim: a két csoport együtt kormányoz Poszttotalitárius autoritarizmus Egy országban poszttotalitárius autoritarizmusról akkor beszélünk, ha totalitárius rendszer állt fenn, amely idővel autoritáriussá vált. Ugyanez a jelenség fordítva is elképzelhető ((autoritárius volt, és totalitárius lett)) A kommunista államok tulajdonképpen poszttotalitárius autoritarizmusok voltak, tehát a kezdeti terrort felváltotta egy enyhébb kormányzás - ennek jelei: – a terror háttérbe szorult – a társadalom kezdett önállóvá válni a politikától – érdekcsoportok jelenhettek meg – a párt már nem volt azonos az állammal - más hatalmi szereplők is megjelentek ((pl. az ogy. szerepe nőtt)) 18. tétel A modern társadalom

krízisei Ha a következő tényezők közül egyidejűleg több is érvényesül, akkor krízis(válság) alakulhat ki egy országban: - ha magas a rendszerfrusztráció szintje– a frusztráció a pszichológiában alkalmazott fogalom, és a meg nem valósult vágyak okozta feszültséget jelenti – egy országot vizsgálva ez akkor emelkedik magas szintre, ha a politika nem képes kielégíteni a társadalom igényeit - ha az érdekcsoportok és szakszervezetek véleményét nem hallgatja meg a politika - ha a politika nem biztosít önállóságot a társadalom, a gazdaság vagy a kultúra számára. Persze teljes önállóságot nem biztosíthat, mert pl a gazdaság működésében szükség van bizonyos mértékű beavatkozásra - ha a szélsőséges politikai erők (pl. a rendszerellenes pártok) jelentős támogatást kapnak a társadalom részéről  ennek egyik oka lehet, hogy a gazdaság rosszul teljesít, ezért tartósan alacsony az életszínvonal – és emiatt a

hatalom elveszti legitimitását A rendszerváltás sémája A rendszerváltás 5 szakasza: - válság – típusai:  külső válság – pl. az 1973-as olajválság volt a szocializmus bukásának egyik ((de nem legfontosabb)) oka  belső válság – az ellenzék megerősödését jelenti - összeomlás - politikai átmenet - megújulás (a hatalmi szerkezet átalakul, tehát a politikai vezetőket leváltják) - konszolidáció = a belső rend megteremtése ((a 3. szakasz, vagyis)) A politikai átmenet fogalma és módjai A politikai átmenet fogalma: olyan időszak, amikor két politikai erő áll egymással szemben: a hatalom, amely már nem legitim, és az ellenzék, amely még nem vált legitimmé. Az átmenet módjai: - reformok - puccs - forradalom - demokratikus politikai átmenet – ezt a 19. tételnél kell részletezni A reformokkal történő átmenet - felülről ((a politikai vezetők)) indítják - a szembenálló felek: konzervatívok és reformerek -

lefolyása békés - a társadalmat demobilizálják (nem vesz részt az átmenetben) - az elitváltás ((a politikai vezetők leváltása)) részleges - eredménye: a rendszer részlegesen változik meg A puccs - felülről indítják - a szembenálló felek: rivális hatalmi csoportok - lefolyása fegyveres - a társadalmat demobilizálják - az elitváltás részleges - a rendszer nem változik meg A forradalom - alulról indul ((a társadalom indítja)) - ezért a társadalom mobilizált - a szembenálló felek: a hatalom és a társadalom - lefolyása fegyveres - az elitváltás erőteljes - eredménye rendszerváltás 19. tétel I. A demokratikus politikai átmenet ((A következő kb. 6 sort nem kell ehhez a tételhez elmondani)) A rezsimváltozás lépései: - válság - összeomlás - politikai átmenet - a hatalmi szerkezet átalakulása - konszolidáció Az átmenet ((vagyis a 3. lépés)) módjai: - reform - puccs - forradalom - demokratikus politikai átmenet A

demokratikus politikai átmenet - Indulása: indulhat alulról és felülről is - Szembenálló felek  a hatalom: konzervatívok ⇔ reformerek  ellenzék: mérsékeltek ⇔ radikálisok - lefolyása: békés - a társadalmat részben mobilizálják=mozgósítják - az elitváltás mértéke erőteljes ((a vezetők leváltása)) - eredménye: rendszerváltás II. Nemzetközi viszonyok és belső motivációk ((az 1980-as évek 2. felében)) Miért a ’80-as években következett be a változás? - eladósodtak a szocialista országok – az elfogadható életszínvonalat az országok csak állandó hitelfelvétellel tudták biztosítani - 1973: olajválság robbant ki, amely a szocialista országokat is súlytotta – tovább mélyült a szegénység és a bűnözés - 1985-ben Gorbacsovot nevezik ki a párt főtitkárává, aki felismerte, hogy reformokra van szükség – ezzel demokratizálódás kezdődött III. Az egyes országok bemutatása 1. A szocialista országok

csoportosítása A) Magyarország és Lengyelország - itt volt a legenyhébb diktatúra (viszonylag liberalizált rendszer) - autoritárius rezsimek - Lengyelországban 1989-ben a Szolidaritás nevű mozgalom szerepe jelentős volt a rendszerváltásban B) NDK, Csehszlovákia és Bulgária - kevésbé liberalizált rendszer, ezért hatalmas tüntetések voltak - Csehszlovákiában a Charta 77 nevű ellenzéki mozgalomnak volt jelentős szerepe C) Románia - totalitárius rezsim - itt nem volt békés az átmenet: forradalom és puccs is lezajlott 2. Magyarország ((a 80-as évek 2 felében)) Az ellenzék megerősödése A hatalmat az MSZMP ((Magyar Szocialista Munkáspárt)) képviselte, de ellenzéke egyre erősebbé vált: - szamizdat-folyóiratokban ((illegális folyóiratokban)) fejtette ki álláspontját - cikkek és tanulmányok jelentek meg arról, hogy hogyan lehetne megreformálni a rendszert - 1989-ben megalakult az Ellenzéki Kerekasztal nevű szövetség, amely az

ellenzék csoportjait tömörítette – az MSZMP tárgyalásokat kezdett velük (,,kerekasztaltárgyalások”), amelynek eredménye: az MSZMP elismerte a többpártrendszert, és kiiírták a választásokat Az 1990-es választások A) Először parlamenti választásokat tartottak - több mint 50 párt indult, de csak 6 párt jutott be a parlamentbe - az MSZMP nem került be a parlamentbe, az MSZP ((amely az MSZMP-ből vált ki)) bejutott, de kezdetben egyik párt sem akart együttműködni vele. - az MDF komoly fölénnyel nyerte a választásokat - az SZDSZ lett a második, de MDF-FKgP-KDNP kolaíció jött létre. A miniszerelnök Antall József, a köztársasági elnök Göncz Árpád lett. B) Még 1990-ben önkormányzati választásokat is tartottak itt a kormánypártok rosszul szerepeltek, mert az emberek gyors javulást vártak tőlük. Tehát az önkormányzatoknál 4 évig az ellenzéki pártok szerepe dominált, amelynek előnye, hogy hatalalmi ellensúlyt képeztek.

20. tétel A 2. világháború után demokrácia kezdett kiépülni Magyarországon, de ez csak néhány évig állt fenn, mert a kommunista erők átvették a hatalmat, és diktatúrát vezettek be. Ezzel szemben tört ki az 1956-os forradalom, amelynek leverése után Kádár Jánost nevezték ki, akinek az volt a feladata, hogy stabilizálja a rendszert. Kádár János életrajza: ­ már 1945 és 51 között a kommunista politikusok vezetői közé tartozott ­ konfliktusba került a kommunista párttal, ezért 1951 és 54 között börtönbe került ­ ezután emelkedő karriert futott be – az 56-os forradalom leverése után megalakult az MSZMP, amelyben Kádár jelentős pozíciók kapott ­ sőt ’56-ban felkérik az ország vezetésére – feladata a diktatúra helyreállítása a forradalom leverése után ­ nagyon hosszú ideig, 1956 és ’88 között volt hatalmon, és bár kisebb reformokat hajtott végre, de a diktatúra alapjait nem változtatta meg Kádár

társadalomhoz való viszonya sajátos volt ­ a munkásokat és a parasztságot támogatta ­ de az értelmiséghez való viszonyát a 3T jellemezte: tilt, tűr, támogat ­ az ifjúságot pedig a rendszer rombolójának tekintette Az 1980-as években már érezhető volt a rendszer válsága, ezért 1988-ban megbízták a Politikai Főiskolát, hogy dolgozza ki a lehetséges megoldást – alternatívákat vázolt fe: ­ az egypártrendszert akár erőszakkal is fenn kell tartani ­ az MSZMP mellett más politikai erőket is meg kell tűrni, de csak szocialista erőket ­ az ogy-ben a nem szocialista pártok is jelenjenek meg, de az MSZMP vezető szerepe ne változzon ­ az MSZMP vezető szerepe csak a baloldali erőkön belül érvényesüljön ­ át kell adni a hatalmat az ellenzéknek A rendszermódosító szakaszok ((ezeket nagyjából kell csak tudni)) ­ első szakasz (1956 és 58 között) a bosszúálló diktatúra időszaka ­ második (58 után) konszolidáció = a belső

rend megteremtése ­ harmadik: 60-as évek – a rendszer stabilizálódik ­ negyedik: 1968: az ,,új gazdasági mechanizmus” bevezetése – ezzel a gazdaság nagyobb szabadságot kap ­ ötödik (a 70-es évek) egyre több reformot hajtanak végre, de felismerik, hogy a diktatúra fenntartása mellett csak korlátozott reformok lehetségesek ­ hatodik: 1980 után felmerül a rendszerváltás gondolata ­ hetedik: 1985-től világossá válik, hogy a rendszerváltás nem kerülhető el Másik megközelítésben a Kádár-rendszer első időszakát az ,,induló modellel” jellemezhetjük, a második időszakát pedig a ,,záró modellel”. AZ INDULÓ MODELL ­ oktrojált=erőszakosan létrehozott rendszer, vagyis nem a társadalom választotta ­ a párt hatalma dominál ­ tervgazdálkodást folytatnak ­ személyi függőségen alapuló hatalmi szerkezet ­ csak a marxista ideológiát fogadják el LEZÁRÓ MODELL ­ enyhébb diktatúra ­ kevésbé hangoztatják a

marxista ideológiát ­ érdekcsoportok jelenhetnek meg ­ bizonyos szabadságot engednek a gazdaságnak ­ a reformok rendszerváltáshoz vezetnek Az MSZMP belső és külső ellenzéke a 80-as évek 2. felében Belső ellenzék  Bár a rendszerváltás szükségessége nyilvánvaló volt, az MSZMP a végsőkig fenn akarta tartani a diktatúrát  a párton belül ellentétek alakultak ki, mert a párt néhány tagja a reformok mellett foglalt állást – ennek egyik vezetője Pozsgai Imre volt .Pozsgai rádióinterjúban népfelkelésnek minősítette az 56-os forradalmat ((a diktatúra alatt ellenforradalomnak minősítették)), amely nagy visszhangot keltett  emellett sokan kiléptek az MSZMP-ből Külső ellenzék  szamizdat-folyóiratok ((illegális folyóiratokban)) jelennek meg  pártok jönnek létre – a két legjelentősebb az SZDSZ és az MDF volt  1989-ben megalakult az Ellenzéki Kerekasztal nevű szövetség, amely az ellenzék csoportjait

tömörítette – az MSZMP tárgyalásokat kezdett velük (,,kerekasztaltárgyalások”), amelynek eredménye: az MSZMP elismerte a többpártrendszert, és kiiírták a választásokat 21. tétel A többpártrendszer létrejötte A többpártrendszer kialakulásának szakaszai Az első szakasz:1988-tól 1990-ig tartott, vagyis az ellenzéki pártok megalakulásától az első szabad választásokig. A választások 1990-ben - több mint 50 párt indult, de csak 6 párt jutott be a parlamentbe - az MSZMP nem került be a parlamentbe, az MSZP ((amely az MSZMP-ből vált ki)) bejutott, de kezdetben egyik párt sem akart együttműködni vele (pedig szociáldemokrata szemléletű volt) - az MDF komoly fölénnyel nyerte a választásokat - az SZDSZ lett a második, de MDF-FKGP-KDNP kolaíció jött létre. A miniszerelnök Antall József, a köztársasági elnök Göncz Árpád lett. - így a mérsékeltebb politikai erők kerültek hatalomra, mert a FIDESZ és az SZDSZ a

radikális rendszerváltás hívei voltak A 2. szakasz (1990-94) az SZDSZ hajlik az MSZP-vel való együttműködésre, közben az MSZP népszerűsége növekszik A 3. szakasz (1994-től) ­ az MSZP megnyeri a ’94-es választást ­ a FIDESZ ezután válik jelentős párttá – az MSZP kihívójaként jelenik meg ­ mára kétpólusú pártrendszer alakult ki, amely az MSZP és a FIDESZ versengésén alapul Az Ellenzéki Kerekasztal-tárgyalások Az Ellenzéki Kerekasztal nevű szervezet az ellenzék erőit csoportosította – az MSZMP tárgyalásokat kezdett velük, és ennek fontos szerepe volt a rendszerváltásban. Az Ellenzéki Kerekasztal követelései a következők voltak: ­ írják ki a választásokat – többpártrendszer alakuljon ki ­ privatizálják a gazdaságot ­ Magyarország köztársaság legyen ­ az MSZMP számoljon el a vagyonával ­ a Munkásőrséget (az MSZMP katonai szervezetét) szüntessék meg A hatalom szerkezete a 90-es években A pártok

csoportosítása A) eredet szerint  történelmi pártok ((régebben is léteztek)): FKGP, KDNP  új pártok: a kései Kádár-rendszerben alakultak ki értelmiségi csoportokból: MDF, SZDSZ, FIDESZ  a harmadik csoportba az MSZMP és az ebből kivált MSZP tartozik B) ideológia szerint  szocialista nézeteket vallott az MSZMP  szociáldemokrata volt a MSZP  liberális nézeteket vallott az SZDSZ és a FIDESZ (az egyéni szabadságot különösen hangsúlyosan képviselték)  konzervatív és keresztény nézeteket vallott az MDF, FKGP és a KDNP A Fidesz ­ Orbán Viktor mindvégig vezető személy volt a pártban ­ a párt 1990 körül még radikális nézeteket vallott, de később liberális pártból liberáliskonzervatív párttá vált – így tudta megnyerni a ’98-as választásokat ­ 2002-ben 1 százalékon múlt, hogy a választások első fordulójában alulmaradt - ezután erőteljes kampányba kezdett ((pl. utcai demonstrációk)), és a 2

fordulót megnyerte, a választást azonban elvesztette. MDF ­ Az 1990-es választást komoly fölénnyel nyerte meg ­ Vezetője Antall József volt, aki 1993-ban meghalt ­ ez is hozzájárult ahhoz, hogy a ’94-es választásokat a párt elvesztette – másik oka a gazdaság rossz állapota volt ­ 1998-ban újra bejutott a parlamentbe, de ez csak annak köszönhető, hogy a Fidesszel szövetségre lépett MSZP ­ A rendszerváltás után népszerűsége egyre nőtt: az 1994-es választást megnyerte – ennek oka, hogy feléledt a nosztalgia a kommunista rendszer stabil életszínvonala iránt (mert a rendszerváltás után sok ember elszegényedett) ­ A gazdasági válság kezelésére végrehajtotta az ún Bokros-csomagot, amely radikális fogyasztás-visszafogó intézkedéseket tartalmazott – ezért a párt népszerűsége zuhanni kezdett ((de újra nőtt, amikor a Bokros-csomag pozitív hatásai érzékelhetővé váltak)) MIÉP ((Magyar Igazság és Élet Pártja)) ­

vezetője Csurka István ­ a radikalizmust képviseli Magyarországon ­ antiszemita (zsidóellenes) nézetei vannak ­ ellenzi az EU-val és a NATO-val való kapcsolatot FKGP ­ a parasztság érdekeit képviseli ­ célja az agrárszféra fejlesztése ­ keresztény értékeket képvisel Összefoglalásul elmondhatjuk, hogy a rendszerváltás után a pártrendszer koncentrációja történt meg, vagyis egyre kevesebb párt osztozott a szavazatokon. Míg 1990 után szélsőséges többpártrendszer volt, ez mára mérsékelt többpártrendszerré vált, de közel áll a kétpártrendszerhez, mert az MSZP és a FIDESZ versengése a meghatározó