Economic subjects | Accounting » A vállalkozások számviteli szabályozása

A VÁLLALKOZÁSOK SZÁMVITELI SZABÁLYOZÁSA Magyarországon 1992. január 1-e óta új számviteli törvény szabályozza a számviteli munkát. A törvény célja olyan információs rendszer megteremtése, amelynek révén a vállalkozás tulajdonosai, vezetői, a hitelezők, a befektetők, az adóhatóságok egyértelmű képet kapnak a vállalkozás tényleges vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről. A számviteli szabályozás rendszerét a nemzetközi számviteli szabályozás elveinek figyelembe vételével alakították ki és alapvető célja, hogy a nemzetközileg kialakult normáknak és gyakorlatnak megfelelő információs bázist biztosítson a piac szereplői számára. A számviteli szabályozás a korábbi elszámolás centrikus számvitellel szemben az éves beszámolók készítésére helyezi a hangsúlyt. Az éves beszámolók a vállalkozás nagysága szerint különbözőek lehetnek. A beszámolókat könyvvezetéssel, bizonylati és nyilvántartási

rendszerrel kell alátámasztani, az ezekre vonatkozó számviteli szabályok azonban kevésbé részletezettek, kevesebb megkötöttséget tartalmaznak. A beszámoló formája meghatározza az alkalmazható könyvvezetés módját (kettős könyvvitel vagy egyszeres könyvvitel) és ehhez kell igazítani a vállalkozás számlarendjét is. A számviteli információkat sokféle célra lehet felhasználni és a felhasználók köre is széles. A számviteli adatokat három jól elkülöníthető szervezeti kör használja. 1. A vállalkozás A tulajdonosoknak, vezetőknek szükségük van a vállalkozás korrekt, valós vagyoni és pénzügyi helyzetének megállapítására, egyúttal a számvitel megalapozza befektetési és pénzügyi döntéseiket. A vállalkozás vezetői a saját döntési rendszerük megalapozására, a számvitel előírásainak keretei között alakíthatják is számviteli rendszerüket (pl. költségek számbavétele) és a vállalkozás érdekeinek

megfelelő saját mérleg-politikát alakíthatnak ki. 2. A vállalkozás üzleti partnerei A hitelezők, befektetők, vevők, szállítók a számviteli adatok alapján képet alkotnak a vállalkozás vagyoni, pénzügyi helyzetéről, az elért eredményről, továbbá arról, hogy az eredmény milyen tényezők hatására alakult ki. Az üzleti partnerek számára az információk megbízhatóságát a törvény által előírt nyilvánosságra hozatal és a könyvvizsgáló általi auditálási kötelezettség biztosítja. 3. Államigazgatási szervek Az adóhatóságok a vállalati éves beszámolók alapján ellenőrzik az adófizetési, pénzügyi szabályok betartását. A helyi önkormányzatok a helyi adók kivetésekor hasonlóképpen járnak el. A központi államigazgatási szervek, bíróságok, a cégbíróság vitás, peres ügyek megítélésekor, felszámolás, csődeljárás esetén szintén az éves beszámolók alapján gyűjtenek információkat. És végül a

számvitel szolgáltatja a nemzetgazdasági információs rendszer alapvető adatbázisát. A vállalkozások a tárgyévet követően mérlegbeszámolóik összesített adatait elsősorban a kormány és a funkcionális irányító szervek, valamint a Központi Statisztikai Hivatal számára kötelesek megküldeni. Az adatok egységes tartalmát a beszámoló készítésének szabályozásával biztosították 4.1 Éves beszámolók A vállalkozásoknak beszámolót kell készíteniük vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetükről a december 31-ével lezárt évről, a naptári év könyveinek zárását követően. A beszámolót minden gazdálkodónak el kell készítenie. A pénzintézetek, biztosítók, MNB és a költségvetési szervezetek esetében a sajátosságok miatt külön speciális kormányrendeletek szabályozzák a beszámolók készítését. Vállalkozók esetében a beszámoló formája a következő lehet: 1. éves beszámoló 2. egyszerűsített éves

beszámoló 3. összevont (konszolidált) éves beszámoló 4. egyszerűsített mérleg és eredménylevezetés Az egyes beszámolók elsősorban részletezettségben térnek el egymástól, az alapvető tagolásuk, a mérleg összefüggések azonosak. Átmenetileg a magyar számviteli törvény lehetővé teszi a kisebb vállalkozások számára, hogy egyszerűbb könyvvezetési és beszámolási formát válasszanak. A piacgazdaság kiépülésével, a vállalkozások megerősödésével ezek a formák fokozatosan megszűnnek Éves beszámoló Éves beszámolót kötelesek készíteni a kettős könyvvitelt vezető nagyobb vállalkozások. Azok a vállalkozási formák, amelyek jogi személyiséggel rendelkeznek (kft., Rt), kötelesek a kettős könyvvitelt alkalmazni. Más vállalkozási formák (kkt, bt) választhatják a kettős könyvvitelt, de számukra nem kötelező. Az éves beszámoló mérlegből, eredménykimutatásból, cash flowból, kiegészítő mellékletekből

és üzleti jelentésből áll. A beszámolót december 31-i fordulónappal, legkésőbb a tárgyévet követő május 31-ig kell elkészíteni. Az éves beszámoló fő részei közül az üzleti terv készítés kapcsán már megismerkedtünk az egyszerűsített mérleg és az egyszerűsített éves beszámoló eredménykimutatásásnak fontosabb tartalmi elemeivel, így most fogalmi szinten foglaljuk össze az éves beszámoló részeit. A mérleg a vállalkozó vagyoni, pénzügyi helyzetét mutatja úgy, hogy tartalmaz minden eszközt, valamint ezek összes forrását, a saját tőkét, céltartalékot, kötelezettségeket. Az eredménykimutatás tartalmazza a naptári év bevételeit és ráfordításait, a mérleg szerinti eredmény levezetését. Cash Flow a vállalkozás pénzforgalmi folyamatainak összegzése, amely a likviditást fejezi ki. A kiegészítő melléklet azokat az adatokat, szöveges indoklásokat tartalmazza, amelyek a mérleg és eredménykimutatás

adatait részletezik, mindenki számára egyértelművé, használhatóvá teszik. Az üzleti jelentés az éves beszámoló adatai alapján bemutatja, szövegesen is értelmezi a vállalkozás helyzetét, előrejelzést ad a várható fejlődésre. Egyszerűsített éves beszámoló A kisebb, kettős könyvvitelt vezető vállalkozások az éves beszámoló helyett készíthetnek (Rt. kivételével) egyszerűsített éves beszámolót, ha két egymást követő évben a számviteli előírásokban szereplő alábbi három mutató értéke közül kettő nem haladja meg a törvényben rögzített határértéket: – mérlegfőösszegnél a 150 millió Ft-ot – éves nettó árbevételnél a 300 millió Ft-ot – foglalkoztatottak átlagos létszámánál a 100 főt Az egyszerűsített éves beszámoló az éves beszámolótól abban tér el, hogy az éves beszámoló a mérleg- és eredménykimutatásnak csak az összevont, fő adatait (nagybetűvel és római számmal jelölt

tételeit) tartalmazza, kiegészítő melléklete is néhány adattal kevesebb és nem tartalmaz üzleti jelentést. Összevont (konszolidált) éves beszámoló A többségi részesedéssel rendelkező, vagy döntő irányítást gyakorló vállalkozó (anyavállalat) a hozzátartozó leányvállalatok bevonásával összevont beszámolót köteles készíteni. A konszolidált éves beszámoló az anyavállalat és a hozzá tartozó leányvállalat egymás közötti kapcsolataiból adódó halmozódást hivatott kiküszöbölni. 1995 január 1-től válik kötelezővé. Az összevont beszámoló is mérleget, eredménykimutatást, kiegészítő mellékleteket és üzleti jelentést tartalmaz. Egyszerűsített mérleg Az egyszeres könyvvitelt vezető vállalkozások egyszerűsített mérleget készítenek. Azok a magánszemélyek, szakcsoportok, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok készíthetnek egyszerűsített mérleget, vezethetnek egyszeres könyvvitelt,

amelyeknek vállalkozói tevékenységéből származó éves nettó árbevétele két egymást követő évben nem haladja meg az 50 millió Ft-ot, függetlenül a mérlegfőösszegtől és a foglalkoztatottak létszámától. A számviteli tv hatálya alól 1997 január 1-től az egyéni vállalkozó kikerült, ezért nem kötlező a számviteli szabályok szerint beszámolót készitenie, de pénzforgalmi jellegü könyvvitelt igen. Az év végi beszámolási kötelezettségét a személyi jöv adó tv, szerint kell elkészitenie. Ha a vállalkozó árbevétele meghaladja ezt az értékhatárt két egymást követő évben, akkor köteles a kettős könyvvitelre áttérni és éves beszámolót vagy egyszerűsített éves beszámolót készíteni. Az egyszerűsített mérleg a legegyszerűbb beszámolási forma, nem tartalmaz eredménykimutatást, kiegészítő mellékletet, üzleti jelentést. Az elkészített mérleg megegyezik az egyszerűsített éves beszámoló

mérlegével. Éves beszámolók rendszere Éves beszámoló Egyszerűsített éves beszámoló Összevont (konszolidált) éves beszámoló Egyszerűsített mérleg és eredménylevezetés Részei: Mérleg Mérleg Eredménykimutatás Eredménykimutatás Kiegészítő mellékKiegészítő mellet léklet Üzleti jelentés Mérleg Egyszerűsített mérleg Eredménykimutatás Eredménylevezetés Kiegészítő melléklet Könyvvezetés kötelezettség: Kettős Kettős Kettős Egyszeres olyan vállalatoknál, ahol az alábbi mutatóértékek közül kettő a határérték alatt marad: más vállalatoknál többségi részesedéssel rendelkezik olyan nem jogi személyiségű vállalat, ahol az árbevétel nem haladja meg az 50 millió Ft-ot Vállalati kör: minden vállalat a) mérlegfőösszeg 150 millió Ft b) éves nettó árbevétel 300 millió Ft c) tárgyévi átl. fogl. létszám 100 fő 4.2 Könyvvezetés A vállalkozás helyzetének érdemi megítélése

csak úgy valósítható meg, ha működésének valamennyi eseményét rendszeresen számba veszik. Ehhez szükség van a gazdasági események hiánytalan rögzítésére. A vállalkozó a tevékenysége során előforduló, a vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetére kiható eseményekről folyamatosan nyilvántartást köteles vezetni és azt év végén le kell zárnia. A könyvvezetési kötelezettség azt jelenti, hogy a vállalatok kötelesek a gazdasági eseményeket folyamatosan rögzíteni a törvényben előírt szabályoknak megfelelően, és a nyilvántartásokat év végén le kell zárniuk. A könyvvezetés rendszere lehet: 1. Kettős könyvvitel 2. Egyszeres könyvvitel A magyar kisvállalkozások körében a könyvvezetésnek egyszerűbb változata is megengedett valószínűleg átmeneti jelleggel , az egyszeres könyvvitel. Ez a nyilvántartási rendszer ún. pénzforgalmi szemléletű Két formája ismeretes: az egyéni vállalkozói körben a

pénztárkönyv, betéti és közkereseti társaság esetében pedig a naplófőkönyv. A pénzforgalmi szemléletből következik, hogy csak pénzmozgással járó gazdasági eseményeket rögzítik a könyvekben. A jogi személyiséggel rendelkező vállalkozások (kft, rt) kettős könyvvitel elvei szerint rögzítik a gazdasági eseményeket. Ez a könyvviteli rendszer az ún teljesítés elvén alapul, tehát az áru elküldése már adóköteles termékértékesítésnek minősül, függetlenül az ellenérték átutalásának tényleges időpontjától. Formailag a kettős könyvvitel is többféle módon vezethető. Napjainkban a számítógépes programok ugyanúgy betöltik ezt a funkciók, mint a kézzel vezetett változatai. A kettős könyvvitel alapját a kettősség képezi. Minden gazdasági eseményt felbontunk teljesítmény leadásra és fogadásra, ennek megfelelően kettősen kell lekönyvelni. Ezen kívül legalább két könyvben kell rögzíteni: a naplóban

(időrendben) és főkönyvi számlákra. A gazdasági események kettős jellege valamennyi esetben kimutatható, például ha bért fizetnek ki, a bérköltségekről vezetett számlán rögzítik a kifizetést (a bérköltségek növekedését) és a pénztár számlán pedig a pénzeszközök csökkenését; ha a gépekkel szemben elszámolják az amortizációt, a gépek nyilvántartási számláit csökkentik az amortizáció összegével és az értékcsökkenés nyilvántartási számlán pedig rögzítik az amortizációs költségek növekedését. A kettős jelleg az esetek többségében az egyik nyilvántartási számlán növekedést jelent, a másik számlán pedig csökkenést (a növekedést és csökkenést a számlák tartozik és követel oldala fejezi ki). A kettős könyvvitel jellegének bemutatására a következő egyszerű gazdasági esemény szolgál: 1. Szeptember 20: anyagvásárlás, 20000 Ft Könyvelés: 21. Anyagok Tartozik 442. Belföldi

szállítók Követel Tartozik Követel Állomány: 40.000 Szept.20 20000 Szept.20 Egyenleg: 60.000 Egyenleg: 20.000 20.000 2. Szeptember 29: az ellenérték átutalása banki folyószámláról 442. Belföldi szállítók Tartozik 384. Banki folyószámla Követel Tartozik Állomány: 20.000 Állomány: 120.000 Szept.29 20000 Egyenleg: 0 Követel Szept.29 Egyenleg: 100.000 20.000 20.000 A két könyvviteli rendszer között a formai, technikai jellegű különbségek mellett alapvető elvi eltérés is található. A két könyvviteli rendszer közötti elvi eltérés lényege, hogy a kettős könyvvitel a gazdasági események rögzítésekor az elismert teljesítés elvéből, míg az egyszeres könyvvitel a pénzügyi teljesítés elvéből indul ki. A kétféle alapelv illusztrálására vegyünk példaként egy áruértékesítést: A kettős könyvvitelben az áru elszállítása, ezzel egyidejűleg a számla kiállítása és az ellenérték kifizetése két

gazdasági esemény, amelyet külön rögzítenek. Ha az árut elszállították, de még nem fizették ki, a vállalkozás eredménye már növekedett, hiszen a teljesítés megtörtént. Az egyszeres könyvvitel a pénzeszközökben beállt változásokat mutatja ki, vagyis pénzforgalmi szemléletű. Áruszállítás esetén csak az áru ellenértékének kifizetése könyvelhető, a pénztárkönyvben vagy naplófőkönyvben a gazdasági eredményt is csak az áru ellenértékének tényleges kifizetése növeli. Ezért az egyszeres könyvvitelben kiegészítő nyilvántartásban kell számon tartanunk az áru kiszállítását. Az elvi eltérés kihat a gazdálkodás folyamatára, jelentős anyagi vonzata lehet az ÁFA elszámolásban, a társasági adó fizetésében. A kettős könyvvitelt alkalmazóknál az áru kiszállításával egyidejűleg ÁFA fizetési kötelezettség keletkezik és az adóhatóságnak a következő hó 20-ig be kell fizetniük, noha a számlában

felszámított ÁFA-t esetleg jóval később fizetik meg a vevők. Kisebb vállalkozások esetén az is könnyebbséget jelent, hogy a pénzforgalmi szemléletből fakadóan a fizetendő ÁFA-t csak a ténylegesen befolyt összeg után kötelesek leróni. (Az általános forgalmi adó törvény szigorúbbá válásával azonban legfeljebb 60 napig halasztható az ÁFA fizetési kötelezettség.) A két könyvviteli rendszer közötti formai eltérés lényege: A kettős könyvvitel zárt rendszerben, idősorosan és számlasorosan rögzíti a gazdasági eseményeket. Minden gazdasági esemény könyvelése kettősen történik, többnyire az egyik számlaosztály tartozik oldalát és egy másik számlaosztály követel oldalát érinti. Az eseményeket bizonylatok alapján lehet csak könyvelni és nyilvántartásokkal (pl. leltár) is ki kell egészíteni. Az egyszeres könyvvitelben a gazdasági események könyvelése időrendben és pénzforgalmi szemléletben történik. Ez

utóbbi azt jelenti, hogy a bevételeket a tényleges beérkezéskor veszik figyelembe, míg a kiadásokat a tényleges kifizetést követően. Az egyszeres könyvvitel a könnyű kezelhetősége miatt nem igényel szakképzettséget, ezért alkalmas kisebb vállalkozások könyvvezetésére. A pénztárkönyv vagy naplófőkönyv nem képes a gazdálkodás egész folyamatának nyomon követésére, mivel csak a pénzmozgással járó folyamatokat rögzíti, ezért kiegészítő és analitikus nyilvántartásokkal (pl. vevőkről, szállítókról, tárgyi eszközökről stb) kell teljessé tenni. Az egyszeres könyvvitel nem igényli a termelés folyamatának elszámolását, a vásárolt áruk, anyagok, saját termelésű készletek felhasználását, vagy állomány változásának kimutatását. Ez egyúttal az is jelenti, hogy nem alkalmas a költségek kimutatására, az év végi eredmény levezetés is az egyszeres könyvvitel sajátos szerkezetéhez igazodik