Economic subjects | Investments, Stock exchange » A Budapesti Értéktőzsde

TŐZSDE INDEX ADATOK: A tőkepiaci folyamatok jelzésére a Tőzsde hazai (BUX, BUMIX, RAX), regionális (CETOP20) árindexeket valamint egy hozamindexet (DWIX) számol. A hazai részvényindexek a BÉT-en jegyzett részvények árainak alakulását sűrítik egy-egy mutatószámba. A regionális blue-chip index a 20 legnagyobb tőkeértékű és forgalmú közép-európai vállalat részvényeinek teljesítményét tükrözi. A hozamindex a rövid lejáratú állampapír befektetéseken elérhető átlagos hozamot mutatja. KESESKEDÉS: BUX index: A Tőzsde hivatalos részvényindexe a BUX index, mely valós időben, 5 másodpercenként kerül kiszámításra az aktuális piaci árak alapján. Az index a BÉT részvény szekciójában szereplő legnagyobb tőkeértékű és forgalmú részvények árának átlagos változását tükrözi, ezáltal a tőzsdei folyamatok legfontosabb mutatószáma. Az index kosarába kerülő részvények súlyának meghatározásakor a Tőzsde a

világon az elsők között tért át 1999. októberétől a tisztán kapitalizáció súlyozásról a piacon ténylegesen forgó állományt jobban megragadó közkézhányad alapú súlyozásra. A BUX index egyben kereskedhető index is. Határidős és opciós termékei elérhetőek a BÉT származékos szekciójában. Áttekintés Hivatalos név A Budapesti Értéktőzsde Zrt. részvényindexe Típus Osztalékfizetés figyelembe vevő, teljes hozam index Súlyozás Közkézhányaddal korrigált piaci tőkeérték súlyozású részvényindex. Számítás devizaneme Forint Felépítés Változó számú, de legalább 12 és legfeljebb 25 részvény Felülvizsgálat Évente kétszer – márciusban és szeptemberben Számítás gyakorisága Folyamatos, öt másodpercenként. Ticker kódok Reuters: .BUX Bloomberg: BUX Bázis érték 1991. január 1-én 1 000 pont Kereskedett termékek BUX index határidős kontraktus BUX index opciós kontraktus BUMIX A Tőzsde

2004. június 1-től számítja folyamatosan a közepes és kis piaci tőkeértékű tőzsdei cégeket tömörítő indexet, a BUMIX indexet. A BUMIX a BUX-hoz hasonlóan teljes hozam indexként működik, azaz a teljesítmény értékelésében az osztalékfizetés is szerepet játszik. A BUMIX kosárba csak olyan részvénysorozatok kerülhetnek, amelyek közkézhányaddal korrigált piaci kapitalizációja nem haladja meg a 100 milliárd forintot. Az index számításának módja, felülvizsgálatának rendje, illetve a társasági események kezelése megegyezik a BUX indexnél alkalmazott eljárással. Áttekintés Hivatalos név A Budapesti Értéktőzsde Zrt. Közepes és Kis Kapitalizációjú Részvényeinek Indexe Típus Osztalékfizetés figyelembe vevő, teljes hozam index Súlyozás Közkézhányaddal korrigált piaci tőkeérték súlyozású részvényindex. Számítás devizaneme Forint Felépítés Változó számú, de legalább 12 és legfeljebb 25

részvény Felülvizsgálat Évente kétszer – márciusban és szeptemberben Számítás gyakorisága Folyamatos, öt másodpercenként. Ticker kódok Reuters: .BUMIX Bloomberg: BUMIX Bázis érték 2004. január 5-én 1 000 pont Kereskedett termékek BUMIX index határidős kontraktus CETOP20 A BÉT CETOP20 indexe (Közép-Európai Blue Chip Index) a 20 legnagyobb tőkeértékű és tőzsdei forgalmú közép-európai vállalat teljesítményét tükrözi. A nemzetközi gyakorlatot és a piac igényeit is figyelembe véve kialakított CETOP20 egyik fontos célja, hogy referenciaként szolgáljon a térség iránt érdeklődő befektetők számára. Az indexbe az alábbi tőzsdéken jegyzett részvények kerülhetnek be:  Budapesti Értéktőzsde,      Varsói Értéktőzsde, Prágai Értéktőzsde, Pozsonyi Értéktőzsde, Ljubljanai Értéktőzsde, Zágrábi Értéktőzsde. Az indexkosárban a közép-európai régió 20 blue chip papírja

szerepel, melyek a kritériumok (likviditás és kapitalizáció) szerint felállított globális rangsor alapján kerültek kiválasztásra, figyelembe véve, hogy egy tőzsdéről mindenkor legfeljebb hét papír szerepelhet az indexben. Az index számítására naponta egyszer, a tőzsdezárások után kerül sor. Áttekintés Hivatalos név Közép Európai Blue Chip Index Típus Árindex Súlyozás Közkézhányaddal korrigált piaci tőkeérték súlyozású részvényindex Számítás devizaneme Euró Felépítés 20 részvény, egy tőzsdéről egy időben legfeljebb 7 részvény Felülvizsgálat Évente kétszer – áprilisban és októberben Számítás gyakorisága Naponta egyszer, 17.00-kor Ticker kódok Reuters: .CETOP20 Bloomberg: CETOP20 Bázis érték 2001. január 1-én 1000 pont DWIX A DWIX index az állam által kibocsátott diszkont kincstárjegyek értékesítése (diszkont kincstárjegy aukciók) során kialakult átlagos hozamot mutatja. Az

index értékét a 3, 6 és 12 hónapos diszkont kincstárjegy aukciók eredménye határozza meg. A DWIX számítása a megelőző 12 hét diszkont kincstárjegy aukcióin elfogadott átlaghozamok és mennyiségek alapján határoz meg egy átlaghozamot. Az indexben a korábban rendezett aukciók eredménye alacsonyabb súllyal szerepel, mint a később tartott aukciókon elérhető hozam. Az index hetente változtatja értékét, az adott heti kincstárjegy aukciók kiértékelése után. Áttekintés Hivatalos név Daiwa-MKB Kincstárjegy Hozamindex Típus Hozamindex Súlyozás Az aukciókon elfogadott átlaghozamok és mennyiségek súlyozott átlaga Számítás % Felépítés Az utolsó hónap aukciós eredményeit nyolcszoros, megelőző hónapét háromszoros, azelőtti hónapét egyszeres súllyal veszi figyelembe. Felülvizsgálat Szükség esetén Számítás gyakorisága Hetente egyszer, csütörtökön az aktuális kincstárjegy aukciók után Ticker kódok

Reuters: .DWIX Bloomberg: DWIX RAX A Befektetési Alapkezelők Magyarországi Szövetsége által kifejlesztett, és a BÉT által hivatalosan 1999. február 15. óta publikált RAX index figyelembe veszi a befektetési alapokra vonatkozó törvényi korlátozásokat, ezért a befektetési alapok számára benchmark-ként használható. Az index szerkezete egy 13 elemű részvényportfoliót jelképez, amelyen belül az egyes értékpapírokhoz előre meghatározott súlyokat rendel. A részvényárak változása miatt az egyes részvények indexbe bevezetett mennyiségét havonta kiigazítja a Tőzsde, hogy azok továbbra is a rögzített súlyrendszert mutassák. Az index viselkedése hasonló a Tőzsdén forgó részvények árfolyamváltozását mérő indexekhez, mivel ugyanannak a piacnak a teljesítményét mérik. Az eltérő mérési módszerek miatt azonban a változások mértéke különbözik. Áttekintés Hivatalos név BAMOSZ Részvény Befektetési Alap Portfolió

Index. Típus Osztalékfizetést figyelembe vevő, teljes hozam index Súlyozás Rögzített súlyozású részvényindex Számítás devizaneme Forint Felépítés Tizenhárom részvény, melyek súlya rendre a portfolió 12,5%, 12,5%, 12,5%, 8,5%, 8%, 7,5%, 7%, 6,5%, 6%, 5,5%, 5%, 4,5%, illetve 4%-ának felel meg Felülvizsgálat Évente kétszer – márciusban és szeptemberben Újrasúlyozás havonta Számítás gyakorisága Naponta egyszer, 16.30-kor Ticker kódok Reuters: .RAX Bloomberg: RAX Bázis érték 1998. január 7-én 1 000 pont AZONNALI PIAC: Az azonnali piacon a kereskedés két szekcióban, a részvény és a hitelpapír szekciókban zajlik. A részvény szekcióban tulajdonviszonyt megtestesítő értékpapírokkal (részvények, befektetési jegyek) lehet kereskedni, illetve speciális értékpapírként ebben a szekcióban szerepel a kárpótlási jegy is. A hitelpapír szekcióban kapnak helyet a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, így

a diszkont kincstárjegyek, az államkötvények, a vállalati kötvények és a jelzáloglevelek. SZÁRMAZÉKOS PIAC: A tőzsdei határidős és opciós termékek a származékos (származtatott) pénzügyi termékek családjába tartoznak. A származékos termék elnevezés onnan ered, hogy ezen termékek ára egy úgynevezett alaptermék árából származtatható. A BÉT származékos termékei a határidős és az opciós kontraktusok A határidős illetve az opciós piaci ügyleten keresztül kiugróan magas hozamú, de ezzel együtt magasabb kockázatú pozíciót éppúgy létre lehet hozni, mint a befektető portfoliójának kockázatát csökkenteni. A tőzsdei származékos termékek szabványosítottak. A piac likviditásának biztosítása érdekében, a piaci szereplők igényeinek szem előtt tartásával a BÉT meghatározza az egyes termékekre köthető ügyletek paramétereit. Ezek közül a leglényegesebbek: a kontraktusméret, a teljesítés módja, a lejáratok,

továbbá opciók esetén az opció típusa (vételi, eladási), jellege (amerikai vagy európai) valamint a lehívási árak lehetséges értékei. ÁRUPIAC: A Tőzsde árupiacán azonnali, határidős és opciós ügyletek köthetők. 1) Gabona termékekre azonnali, határidős és opciós ügyletek, aranyra pedig határidős ügyletek köthetők. 2) Az árutermékek határidős piacán gabona termékekkel és arannyal, az azonnali és opciós árupiacokon pedig gabonával lehet kereskedni. A tőzsdei árutermékek szabványosítottak. A BÉT meghatározza a termékek minőségi jellemzőit, továbbá az árupiaci ügyletek paramétereit is, úgy mint a teljesítés parítása, a kontraktusméret, a teljesítés módja, a lejáratok, továbbá opciók esetén az opció típusa (vételi, eladási), valamint a lehívási árak lehetséges értékei. A határidős illetve az opciós árupiaci ügyleten keresztül kiugróan magas hozamú, de ezzel együtt magasabb kockázatú pozíciót

éppúgy létre lehet hozni, mint a befektető portfoliójának kockázatát csökkenteni. PIACOK ÉS TERMÉKEK: TERMÉKCSOPORTOK: A tőzsdei termékek kereskedése a BÉT által meghatározott szekció rendszerben zajlik, ahol az egyes szekciók eltérő kereskedési szabályokkal rendelkező piacokat jelentenek. A termékcsoportok szekciónkénti besorolását az egyes befektetési eszközök sajátosságai határozzák meg. Külön szekcióban szerepelnek: • • • • a tulajdonviszonyt megtestesítő értékpapírok (azonnali piac), a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok (azonnali piac), a határidős és opciós termékek (származékos piac), az áru alapú termékek (azonnali és származékos piac). A tőzsdei kereskedő cégek kereskedési jogukat szekciónként szerezhetik meg, így az egyes piacokon kereskedő cégek köre jelentős eltérést mutat. Részvény szekció A részvény szekcióban alapvetően tulajdonviszonyt megtestesítő értékpapírokkal

(részvények, befektetési jegyek) lehet kereskedni, és ebben a szekcióban kaptak elhelyezést a strukturált termékek (certificate-ok, ETF-ek). Speciális értékpapírként ebben a szekcióban szerepelnek a kárpótlási jegyek Hitelpapír-szekció A hitelpapír-szekcióba tartoznak a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, így az állampapírok (diszkont kincstárjegyek és államkötvények), valamint a vállalati kötvények és a jelzáloglevelek. Származékos szekció A BÉT származékos szekciója részvény és index alapú, deviza és kamat alapú határidős, valamint opciós termékeket tartalmaz. Áruszekció A BÉT és a Budapesti Árutőzsde piacainak 2005. novemberi összeolvadását követően a BÉT-en lehet áru, elsősorban gabona alapú termékekkel kereskedni. A többi szekciótól eltérően itt azonnali és származékos ügyleteket is lehet kötni. Az azonnali árupiacon gabonakereskedés folyik, míg a származékos árupiaci termékek között a

gabona alapú termékek mellett egyéb áru alapú termékekkel is lehet kereskedni. Szabad piac A Tőzsde az MMTS kereskedési rendszer nyújtotta lehetőségeket kihasználva helyet biztosít a BÉT-re hivatalosan be nem vezetett, de elismert értékpapírpiacra már bevezetésre került értékpapírok szervezett kereskedelmére. Mivel a Tőzsde kizárólag kereskedési szoftverét bocsátja a piaci résztvevők rendelkezésére, így ezen piaci szegmens nem minősül elismert értékpapírpiacnak, az itt kötött ügyletek tőzsdén kívüli ügyletnek számítanak. A BÉT indexei A tőkepiaci folyamatok jelzésére a Tőzsde hazai és regionális indexeket valamint egy hozamindexet számol. Hazai részvényindexek A Tőzsde hazai részvényindex családja a BÉT-en jegyzett részvények árainak alakulását sűríti egy-egy mutatószámba, melyek az alábbiak: • • • BUX index – a BÉT hivatalos indexe, BUMIX index – a BÉT közepes és kis kapitalizációjú

részvényeinek indexe, RAX index – a BÉT és a Befektetési Alapkezelők Magyarországi Szövetsége (BAMOSZ) által közösen működtetett részvénypiaci referencia index. Regionális index A közép-európai tőzsdék részvénypiaci tendenciáit a Tőzsde regionális blue-chip indexe, a CETOP20 index követi nyomon. Az index a 20 legnagyobb tőkeértékű és forgalmú közép-európai vállalat részvényeinek teljesítményét tükrözi. Hozamindex A BÉT hozamindexe, a DWIX index a rövid lejáratú állampapírok teljesítményét tükrözi. Az árindexektől eltérően értéke nem az állampapírok árának alakulását, hanem az állampapír befektetéseken elérhető átlagos hozamot mutatja. A DWIX index értékét az utolsó 12 hét diszkont kincstárjegy aukcióin kialakult hozamokból számított átlaghozam adja. Index licensz értékesítés A BÉT által tervezett, számolt és publikált indexek bejegyzett védjegyek. Bármely index tőzsdei vagy tőzsdén

kívüli kereskedhető strukturált termékek mögöttes termékeként való felhasználása előzetes licensz megállapodás alapján lehetséges. ELSZÁMOLÁS: A Tőzsdén kötött valamennyi ügylet elszámolását a Központi Elszámolóház és Értéktár Zrt. (KELER) biztosítja. Intézményi háttér A KELER-t 1993-ban alapította a Magyar Nemzeti Bank, a Budapesti Értéktőzsde és a Budapesti Árutőzsde értéktári, klíring- és elszámolóházi profillal. Közvetlen partnerei a befektetési szolgáltatók, brókercégek, bankok és értékpapírt kibocsátó vállalatok. Az elszámolóház a piaci szereplők által megkötött tranzakciók kockázatmentes, gyors és hatékony elszámolását végzi. A KELER három funkciót lát el: • • • Központi szerződő félként garanciát vállal mind az azonnali, mind a származékos ügyletek teljesítéséért; elszámolóházként lebonyolítja a Tőzsdén kötött ügyletek teljesítését; központi értéktárként

keletkezteti a Magyarországon kibocsátott értékpapírokat és vezeti a központi értékpapír számlákat. Azonnali ügyletek elszámolása A részvényszekcióban és a hitelpapír-szekcióban kötött ügyletek (a fix és aukciós ügyletek kivételével) elszámolása együtt, gördülő módon multilaterális nettósítás elve alapján zajlik. Az elszámolási ciklus hossza a részvényszekcióban három napos (T+3), míg a hitelpapír-szekcióban kettő napos (T+2). Szabványosított határidős és opciós ügyletek elszámolása A származékos és az áruszekcióban az elszámolás a részvény- és hitelpapír-szekcióhoz hasonlóan nettó módon, gördülőelven történik. A szabványosított tőzsdei származékos ügyletek sajátossága a pozíciókon elért eredmények napi elszámolása. Az egyedi részvény és az államkötvény-alapú termékek, valamint az áruszekcióban szereplő termékek esetében a lejáratkori elszámolás fizikai szállítással, a

többi Tőzsdén kereskedett kontraktus esetében az elszámolás készpénzes formában történik. A KELER mint központi szerződő fél A KELER mind az azonnali, mind a származékos piacon működteti a központi szerződő fél (CCP – Central CounterParty) intézményét. A CCP lényege, hogy a KELER pénzügyi garanciát vállal az ügyletek teljesítésére, egy esetleges nem teljesítéskor a vevővel szemben eladóként, az eladóval szemben vevőként lép fel, így garantálja az általa befogadott ügyleteket. Amennyiben valamelyik fél nem teljesít, a KELER saját tőkéje terhére is köteles helytállni a nem teljesítő tag üzleteiből adódó kötelezettségekért. Klíringtagsági rendszer A tőzsdei kereskedő cég csak akkor vehet részt az egyes piacok, szekciók tőzsdei kereskedésében, ha az általa lebonyolított ügyletek elszámolása biztosított. Ez két módon lehetséges: • • A tőzsdei kereskedő cég klíringtaggá válik a KELER-ben, vagy;

a tőzsdei kereskedő cég alklíringtagi szerződés köt egy klíringtaggal. Klíringtagsági szerződést azok a befektetési szolgáltatók és bankok köthetnek a KELER-rel, amelyek megfelelnek a KELER által meghatározott feltételeknek, és folyamatosan biztosítják a klíringtagi garanciaelemeket. Klíringtagi garanciaelemek • • • • Az alapszintű pénzügyi fedezet a KELER által piaconként meghatározott fix összeg, amelyet az adott piacon kereskedő tagnak folyamatosan fenn kell tartania. Az árkülönbözet a múltbeli ármozgásokat hivatott fedezni a még nyitott pozíciók esetében. Az alapbiztosítékot a még teljesítésbe nem futott pozíciók után számítják ki az egynapi szokásos árelmozdulás mértékében, fix összegben. A kiegészítő pénzügyi fedezet funkciója, hogy a KELER kezelni tudja (pl. kiugróan magas nyitott pozíció miatt) tagjainak a megemelkedett kockázatát. Kollektív garanciaelemek az elszámolásban A TEA (Tőzsdei

Elszámolási Alap) az azonnali piac támogatására létrehozott, közös tulajdonú pénzalap. Célja a klíringtagok egymással kötött tőzsdei ügyletei teljesítésének késedelméből, vagy elmaradásából eredő kockázat csökkentése, mint a készfizető kezességvállalás biztosítékául szolgáló óvadék. A TEA hozzájárulás egyben óvadékul szolgál a KELER-nek a klíringtagokkal szemben fennálló követelései erejéig. A KGA (Kollektív Garancia Alap) a származékos piac biztonságának növelésére létrehozott közös tulajdonú pénzalap. Célja a határidős és opciós ügyletek elszámolásából származó fizetési kötelezettségek késedelméből vagy elmaradásából eredő veszteség csökkentése mint a készfizető kezességvállalás biztosítékául szolgáló óvadék. A KGA hozzájárulás és a megtérülő összeg egyben óvadékul szolgál a KELER-nek a klíringtagokkal szemben fennálló követelései erejéig. TŐZSDE

LÉPÉSRŐL-LÉPÉSRE Azonnali piaci ismeretek: hogyan kereskedjünk a tőzsdén? Miért érdemes a tőzsdén befektetni? A tőzsde, és ami mögötte van A tőzsde misztikus világot jelent az utca embere számára, amitől éppen ezért sokan félnek, és kellő távolságot tartanak azzal nyugtatva magukat, hogy őket bizony egyáltalán nem érinti, rájuk nincsen hatása az értékpapírpiacok mozgásának. Ez a vélekedés azonban struccpolitika, hiszen függetlenül attól, hogy szeretnénk vagy sem, mindannyiunk életét nagyban befolyásolja, mi is történik a tőkepiacon. Elsőre furcsán hangzik, de mindenki, akinek bármilyen jövedelme van, amelyből adózik, illetve nyugdíj és egészségügyi járulékokat vonnak, az maga is tőzsdei befektető. A nyugdíjpénztárak ugyanis valamennyien a tőzsdén fektetik be az általunk befizetett tőkét, és ezáltal a saját jövőbeli nyugdíjunk függ attól, hogyan is teljesítenek a tőzsdék. Természetesen ennél szorosabb

kapcsolatot is ki lehet építeni a tőkepiacokkal, amennyiben az adófizető a megtakarításaival jól sáfárkodik, hiszen a befektetési lehetőséget túlnyomó többsége szintén a tőzsdéhez, értékpapírpiacokhoz kötődik. Mindezek alapján a boldoguláshoz elengedhetetlen, hogy megismerjük a tőzsdék működését, a tőkepiac lényegét. A tőzsde roppant egyszerű intézménye a pénzügyi világnak bármilyen bonyolultnak tűnik is külső szemlélő számára. A tőzsde nem más, mint piac, ahol a tőzsdei termékek (legalapvetőbb esetben az értékpapírok – részvények, kötvények) gazdát cserélnek. Ebből a szempontból semmi különbség nincsen egy zöldségpiac és a tőzsde között. Mindkettő egy helyre koncentrálja a keresletet és a kínálatot Tudjuk, aki jó áron akar zöldséget, gyümölcsöt vásárolni, az jobban teszi, ha felkeres egy piacot, ahol széles a választék és megfelelőek az árak. A tőzsde ugyanezt a szerepet tölti be a

tőkepiacon, hiszen aki részvényt akar venni, azt legkönnyebben a tőzsdén tudja megtenni. A hasonlóság természetesen az alapvető szerepet tekintve áll fenn, hiszen a tőzsdén vásárolt részvényt nem tudja hazavinni a befektető. A tőzsdei értékpapírok ugyanis már nem léteznek nyomtatott, fizikai formában, csak elektronikus jelként értékpapírszámlákon A tőzsdei tranzakciókat követően a befektető egy értékpapírszámla visszaigazolást kap a befektetési szolgáltatótól, ami leginkább a bankszámla-kivonathoz hasonlít, ezen szerepel, hogy milyen részvények vannak a birtokában. Szemben az említett zöldségpiaccal, a tőzsde, valamint a tőzsdei kereskedők szigorú törvényi keretek között működnek. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete folyamatosan ellenőrzi mind a tőzsdét, mind a piaci szereplőket, sőt a piaci folyamatokat is biztosítva a befektetők védelmét. A tőzsde és a tőkeallokáció A tőzsde ugyanakkor nem

pusztán arról szól, hogy részvényeket olcsón vegyünk és lehetőleg drágábban eladjunk. A tőzsde ugyanis a piacgazdaság legfontosabb tőkeállokációs eszköze A gazdálkodó vállalatok működéséhez legtöbbször nemcsak saját pénzügyi forrásokat használnak, hanem szükségük van más tőkéjére is. Ezt megtehetik bankon keresztüli hitelfelvétellel, de megtehetik úgy is, hogy közvetlenül a tőkével rendelkező megtakarítókhoz fordulnak. Ez utóbbi a tőkepiaci finanszírozás, amikor a vállalat értékpapírokat (részvényeket, kötvényeket) bocsát ki, amelyeket a befektetők közvetlenül megvásárolhatnak. Ehhez a „pénzgyűjtéshez” önmagában nem lenne szükség a tőzsdére, hiszen jó marketinggel könnyen meg lehet találni a befektetőket közvetlenül is. A befektetők azonban nem szeretnek véglegesen elköteleződni egy-egy befektetés, egy-egy értékpapír mellett. Egy vállalat, ha részvényt bocsát ki, akkor a részvényért

kapott pénzt örökre megkapja a befektetőtől, azt a vállalat megszűnéséig használhatja, míg a befektető a vállalattól esetleg csak éves osztalékot kap. A részvényt visszaadni nem lehet, az soha nem jár le. Márpedig ilyen feltételekkel szinte lehetetlen lenne a vállalatoknak befektetőket találni Éppen ezért van szükség egy olyan fórumra, ahol a befektetők az egyes befektetéseiktől (részvényeiktől, kötvényeiktől) megválhatnak, azt ismét pénzre válthatják, hogy újabb, esetleg jobban jövedelmező befektetés után nézzenek. Ugyanez a fórum lehetőséget teremt arra is, hogy azok a befektetők, akik lemaradtak a vállalat értékpapír kibocsátásáról utólag mégis szert tegyenek a papírokra. Ez a fórum a tőzsde, az értékpapírok ún. másodlagos piaca Összefoglalva a tőzsde lehetővé teszi, hogy az értékpapírok kibocsátói széles befektetői kereslettel találják szemben magukat és egyúttal a befektetők tőkéje számára

is biztosítják a folyamatos kínálatot. A tőzsde és a nyilvánosság A Tőzsde velejárója a nyilvánosság. A nyilvánosság nem csak az árak alakulásának bárki által történő nyomon követését jelenti, hanem a tőzsdén jegyzett cégek működésének átláthatóságát. A tőzsdei bevezetés alapfeltétele a nyilvánossá válás, a tulajdonosi kör kiterjesztése. Ez számos plusz kötelezettséget ró a társaságokra (értsd jelentési kötelezettségek). Emellett a tőzsde az egyes kategóriákban egyéb szigorú információszolgáltatási követelményeket szab a cégekre, amelyek tovább növelik a vállalat életének áttekinthetőségét. Ezzel megvalósulhat a cégvezetés tulajdonosi kontrollja és kialakulhat a modern vállalati kultúra. A társaságok célja a nyilvánossá válás után a jövedelmek növelése és ezek egyértelmű kimutatása, hiszen ezen keresztül növelhetik a cég értékét és a részvényesek vagyonát. A tőzsdei ármozgás

a piacgazdaságban a legfontosabb gazdasági indikátorok között szerepel. A tőzsdei árfolyamok alakulásából lehet következtetni az egyes cégek, tágabban az egyes szektorok helyzetére és ezen keresztül az egész gazdaság teljesítményére. A magyar piacon a külföldi befektetők aránya a meghatározó, így a részvényárak alakulása a magyar gazdaság külföldi megítélésének egyik fontos indikátora is egyben. A tőzsde hatékony működése pedig azt eredményezi, hogy a gazdaságot alakító tényezők változása azonnal látható hatással jár, így lemérhető a gazdaságpolitika lépéseinek eredménye is. A tőzsde tőkeallokációs és információszolgáltató funkcióit semmilyen egyéb, akár piaci, akár állami intézmény nem tudja hasonló színvonalon ellátni, azaz egy jól működő tőzsdének nincsen alternatívája. Ez valamennyi fejlett országra is igaz, de különösen egy olyan feltörekvő, a külföldi tőkére erősen támaszkodó

nyitott országra, mint amilyen Magyarország. Itt ugyanis a fenti két funkció kiegészül egy nem kevésbé fontos marketing szereppel is. Egy hatékony, stabil, minden követelménynek megfelelően működő értékpapírpiacnak óriási reklámértéke van a külföldi befektetők szemében, megléte bizonyítékul szolgál az ország gazdasági fejlettségére is. A nemzetközi tapasztalatok ugyanis egyértelműen azt mutatják, hogy egy fejlett piacgazdaság nem létezhet fejlett értékpapírpiac nélkül. Mennyi pénzzel érdemes elkezdeni tőzsdézni? A tőzsdézést akár százezer forinttal is el lehet kezdeni. Kisebb összeggel befektetési alapokon keresztül érdemes a piacra lépni, amennyiben azonban nagyobb összeg áll a befektető rendelkezésére akár közvetlen tőzsdei ügyleteket is köthet. A legfontosabb azonban az, hogy csak annyi pénzt fektessen be, amire a napi megélhetéséhez nincs szüksége és amely összeg időbeni korlátok nélkül áll

rendelkezésére. Különösen igaz ez, ha rövid távú (egy-két hetes vagy hónapos) spekulációs célú befektetésekben gondolkozik, mert rövid távon a tőzsdei árak jelentősen ingadozhatnak és ez komoly kockázatot jelent. Tőzsdei kereskedőcég kiválasztása A tőzsdei üzletkötéshez a befektetőknek a pénzügyi közvetítőrendszer szereplőit, a tőzsdei kereskedő cégeket kell igénybe venniük, a befektetők egymással közvetlenül nem kereskedhetnek a tőzsdén. A tőzsdei kereskedő cégek kiválasztásakor több szempontot is érdemes figyelembe venni. Az értékpapírpiacokat szabályozó tőkepiaci törvény (Tpt.) rendelkezése alapján tőzsdei kereskedő cég alapvetően befektetési vállalkozás és hitelintézet lehet. Ez utóbbiak jellemzően a bankok, míg az előbbiek (melyeket a köznyelv általánosan brókercégeknek hív) csoportjába 3 típusú társaság, az értékpapírbizományos, az értékpapír-kereskedő és az értékpapír

befektetési társaság tartozik. Ezek eltérő jogosítvánnyal rendelkeznek abban a tekintetben, hogy az ún. befektetési szolgáltatási, illetve a kiegészítő befektetési szolgáltatási tevékenységek (melyeket a törvény részletesen felsorol) közül melyeket végezhetik. A tőzsdei kereskedő cég kiválasztásának legfontosabb szempontjai A cég tőkeereje A befektetési szolgáltatást nyújtó cégek kiválasztásánál felmerülhet szempontként az adott vállalkozás tőkeereje, ami megtekinthető a BÉT honlapján (www.bethu) A tőzsdei kereskedő cégek saját tőkéjére vonatkozóan a Tpt. illetve a Hitelintézeti törvény (Hit) meghatároz minimális mértéket attól függően, hogy a korábban felsoroltak közül mely csoportba sorolható szolgáltatóról van szó. A fenti adatok értelmezéséhez azonban elmondható, hogy a saját tőke nagysága önmagában nem jellemzi a tőzsdei kereskedő cégek biztonságosságát. Egyrészt a saját tőke mellett a

kezelt befektetési állományt is figyelembe kell venni, másrészt a szabálykövető prudens működés jelenti az igazi biztonságot. Ehhez jó kiindulópont lehet a PSZÁF határozatok tanulmányozása (www.pszafhu) A cég díjstruktúrája A kereskedő cég által alkalmazott díjak sokat elárulnak a cég üzleti stratégiájáról. Az alacsony díjakkal dolgozó kereskedő cégek nem feltétlen nyújtanak alacsonyabb szintű szolgáltatást. Az alacsonyabb díjak több esetben éppen azt mutatják, hogy az adott cég számára fontos a kisebb tőkét mozgató magánbefektetők kiszolgálása is. A tőzsdézéshez kapcsolódó díjakról itt olvashat bővebben. Személyes kapcsolat, bizalom A személyes kapcsolat kialakítása elsődleges fontosságú a befektetési szolgáltatások igénybevételekor. Egyrészt ez alapján pontosabb képet kaphatunk a szolgáltatóról, másrészt személyes tanácsadásra nyílik lehetőség. Megbízási lehetőségek – a befektető

igénye alapján A megfelelő tőzsdei kereskedő cég kiválasztásánál felmerülhet szempontként, hogy a befektető milyen módon kíván megbízást adni és ehhez képest az adott cégnél milyen lehetőségek vannak. Adható megbízás személyesen, vagy különböző segédeszközök segítségével, így levélben, faxon, telefonon (esetenként SMS segítségével) vagy az interneten. Mit kell tudni az internetes kereskedésről? Az online, internetes kereskedés ma már a legnépszerűbb kereskedési forma a magánbefektetők számára. Egyértelműen a leggyorsabb üzletkötést biztosítja, ráadásul azt az érzetet nyújtja, mintha maga a befektető is közvetlenül részt venne a kereskedésben. A ma már számos kereskedő cég által nyújtott internetes kereskedési rendszerek a befektetők otthonába viszik a tőzsdét, így a legkényelmesebb tőzsdézési módot jelentik. Az internetes kereskedés nagy szabadságot ad a felhasználónak, de ezzel együtt nagy

felelősséget is. Az online kereskedésben a befektető nem áll személyes kapcsolatban befektetési tanácsadóval, hanem a piacon elérhető információk alapján egyedül kell meghoznia befektetési döntését. Javarészt a fentiek miatt ugyanakkor az internetes kereskedés jelentősen olcsóbb költségekkel jár, mint a hagyományos, brókeren keresztüli üzletkötés. A tőzsdei kereskedő cégek által alkalmazott díjak Számlavezetéshez kapcsolódó díjak Ebbe a csoportba tartoznak az ügyfélszámla (pénzforgalmi számla, értékpapír letéti számla és értékpapírszámla) nyitásának egyszeri és vezetésének folyamatos díjai. Amennyiben az ügyfél az értékpapírok tőkeszámlán való elhelyezését igényli, úgy a tőkeszámla nyitásának és vezetésének díját is fizetnie kell, ebben az esetben azonban értékpapírszámlát nem kell már nyitnia. A számlavezetéshez kapcsolódik továbbá az ügyfélszámláról készülő kivonat díja is (a

díjtétel általában függ az ügyfélszámla-kivonat küldésének rendszerességétől, a rendkívüli kivonatért külön kell fizetni). Kereskedési megbízások díjai Aktívan kereskedő befektető számára ez a díjtétel a legjelentősebb. A tőzsdén végrehajtott kereskedési tranzakciók jutalékait a részvénypiacon a végrehajtott tranzakció árfolyamértékének %-ában szokás meghatározni. Ehhez gyakran kapcsolódik egy tranzakciónkénti fix díjtétel, ami vagy egyszerűen hozzáadódik a százalékos díjtételhez, vagy pedig minimumdíj (ekkor csak az előbb említett százalékos és ezen minimumdíj közül a nagyobbat kell fizetni). Tranzakciónkénti minimumdíj altalában ez esetben is van. Pénzforgalomhoz kapcsolódó díjak A befektetési tranzakciók lebonyolítása az ügyfélszámlán elhelyezett pénz felhasználásával történik. Az ügyfélszámlára történő pénztári befizetésekhez, az ügyfélszámláról történő pénztári

kifizetésekhez, valamint az ügyfélszámláról történő átutaláshoz díjtétel tartozhat. Értéktári szolgáltatásokhoz kapcsolódó díjak Az ügyfelek értékpapírjának elhelyezéséhez és mozgatásához is kapcsolódnak díjtételek. Az ügyfél számára a tőzsdei kereskedő cég díj ellenében elintézi az értékpapírral kapcsolatos teendőket, így külön díjért vállalják a letétkezelést, a kamatok és az osztalék beszedését. Amennyiben az értékpapírokat az ügyfél számlák között szeretné mozgatni, úgy transzfermegbízást kell adnia, melynek szintén díja van. Szerződés megkötése, számlanyitás, pénzelhelyezés Szükséges dokumentumok, egyéb feltételek: ahhoz, hogy a befektető részvényügyleteket végezhessen, meg kell nyitnia a szükséges számlákat (lehet ügyfél, értékpapír, letéti és pénzforgalmi). A számlanyitáshoz magánszemélyek esetén: • • a személyigazolványra és, adóigazolványra van szükség.

A számlanyitás legáltalánosabb módja az, ha személyesen az ügyfélszolgálati irodában köti meg a befektető a számlaszerződést. Általában lehetőség van arra is, hogy kitöltött adatlap megküldésével kezdeményezze a számlaszerződés megkötését (az adatlapot postázzák, de esetenként az adott cég internetes portáljáról is letölthető). Üzletszabályzat Az üzletszabályzat tartalmazza az összes, adott szolgáltató által végzett tevékenység általános feltételeit. Magánbefektetői szempontból elsősorban az üzletszabályzat bizományosi megbízásokra vonatkozó részei a fontosak. Ebben a részben részletezik a megbízás adásának lehetséges módjait (személyes, telefonos, stb.) és időpontjait (csak a kereskedési időben vagy azon kívül is) valamint a megbízás kezelésének eljárását. Fontos átnézni a megbízás visszavonására és módosítására vonatkozó részeket, valamint a megbízás teljesítésének és

elszámolásának feltételeit is. A bizományosi megbízással kapcsolatban érdemes megnézni a pénzforgalmi számlára, értékpapírszámlára és a tőkeszámlára vonatkozó általános szabályokat is. Az üzletszabályzat tartalmazza továbbá az értékpapírok letétkezelésének és a letéti őrzésnek a feltételeit. Amennyiben a befektető a pénzét portfoliókezelés céljából adja a tőzsdei kereskedő cég rendelkezésére, úgy ennek a tevékenységnek az általános feltételeit is érdemes az üzletszabályzatban elolvasni. Megbízási lehetőségek, ezek konkrét technikai lépései Személyesen a tőzsdei kereskedő cég fiókjában Ez a lehetőség minden tőzsdei kereskedő cég esetén fennáll. Telefonon A telefonon történő megbízás első lépése az azonosítás. Az ügyfelet a tőzsdei kereskedő cég a számlaszerződés megkötését követően értesíti a telefonos azonosításának módjáról, ez általában egy azonosító kód

bemondását vagy a telefon gombjain keresztül történő bevitelét jelenti. Az azonosítást követően adható a megbízás. Esetenként előfordul, hogy telefonon bizonyos ajánlatokra nem lehet megbízást adni. Ezekről a korlátozásokról a tőzsdei kereskedő cégek üzletszabályzata rendelkezik. Interneten Az internet térhódítása a befektetési szolgáltatások területén is megfigyelhető. Számos szolgáltató fogad el megbízást internetes portálján keresztül. Akárcsak a telefonon történő megbízásnál, itt is kulcsfontosságú az ügyfelek biztonságos azonosítása, ezért ezek a szolgáltatások azonosító és jelszó segítségével használhatók. Az interneten keresztül történő megbízásadás legfejlettebb formája az, ha a megbízás a tőzsdei kereskedő cég kockázatkezelő szoftverén keresztül, emberi érintés nélkül közvetlenül kerül a tőzsdei kereskedési rendszerbe. Ez esetben a megbízás adása és az ajánlatnak a tőzsdei

rendszerbe kerülése között csupán másodpercek telnek el és az adott megbízás ugyanilyen gyorsan módosítható vagy törölhető is. Tőzsdei megbízások A Tpt. előírja, hogy megbízás adásakor a tőzsdei kereskedő cég köteles tájékoztatni az ügyfelet az adott részvény árfolyamáról, az ügyletkötést megelőző időszak árfolyam-alakulásáról piaci helyzetéről, a nyilvános információkról. A befektetők a részvényvásárlás illetve -eladás során az alapvető adatokon (a megvásárolni vagy eladni szánt részvény, annak mennyisége, sokszor az ár is) túl többféle paraméter megadásával biztosíthatják, hogy az igényeiknek megfelelő, testre szabott megbízást adjanak. Ennek során a következő jellemzőket lehet egy megbízás kapcsán megadni. Az ajánlat árával összefüggő ajánlattípusok Limit ajánlat amelynél a beadott megbízással meg kell jelölni egy árat (az un. limitár), melynél rosszabb áron az ügylet nem

teljesíthető – vételnél tehát legfeljebb a megjelölt áron, eladásnál legalább a megjelölt áron teljesítheti a tőzsdei kereskedő cég a megbízást. Piaci ajánlat amelynél nem kell árat megadni. A részvénypiacon ez a megbízási típus az ellenoldalon a rendszerben éppen bent levő limit ajánlatok közül a legjobb árszinten elhelyezkedők párosításával biztosítja a megbízás teljesítését. Amennyiben a legjobb árszinten nincs akkora mennyiség, amennyit venni vagy eladni szándékozik a befektető, úgy a megbízásban szereplő mennyiségből nem teljesíthető része törlésre kerül, az nem marad bent a rendszerben. Stop ajánlat amely feltételes ajánlat, csak bizonyos feltételek teljesülése esetén valamikor a későbbiekben eredményezhet ügyletet. A feltételt az adott részvény árának meghatározott mértékű elmozdulása jelenti. Ezt a megbízási típust vételi szándék esetén általában akkor használják, ha az adott

piaci viszonyok (aktuális árszint) környékén nem akarja a befektető a kiszemelt részvényt megvásárolni, azonban bízik abban, hogy egy jelentősebb áremelkedés bekövetkezése esetén a részvény árfolyama további szárnyalásnak indul. Ugyanez a típus használható egy stop eladási ajánlat formájában, ha a befektető olyan részvénnyel rendelkezik, melyet a jelenlegi árszinten nem kívánunk értékesíteni, de fél attól, hogy egy jelentősebb árcsökkenés a részvény árának további zuhanásával jár együtt, melytől meg kívánja óvni magát. Az ún aktiválási ár megadásával határozható meg, hogy melynél lép életbe a vásárlási vagy eladási szándék. Mennyiségre vonatkozó ajánlati korlátok Rész ajánlat melynél a megbízáskor meghatározott mennyiség több részletben (így akár több különböző időpontban), adott esetben darabonként is teljesíthető. Részbeni teljesülés esetén a le nem kötött részre az ajánlat

továbbra is él. Mind ajánlat melyet akkor alkalmaznak, ha megbízás csak a teljes mennyiségre vonatkozóan teljesülhet. Ilyen eset egy nagyobb csomag részvény értékesítése, amikor a befektető nem szeretné, ha csak egy kis töredékét sikerülne eladni – inkább a teljes csomagot megtartja. Az ajánlat érvényességére vonatkozó korlátok Most ajánlat mely csak az ajánlattétel időpontjában a kereskedési rendszerben az ellenoldalon szereplő ajánlattal párosítható. A piaci ajánlat ebből a szempontból most ajánlatként viselkedik. Szakasz ajánlat melynél az adott kereskedési szakasz végéig érvényes az ajánlat. Nap ajánlat melynél az adott tőzsdenap végéig érvényes az ajánlat. Adott dátumig érvényes ajánlat, melynél legfeljebb a megadott naptári dátumig – amely azonban nem lehet 30 naptári napnál távolabb – marad a kereskedési rendszerben az ajánlat. Visszavonásig érvényes ajánlat, melynél mindaddig

érvényes az ajánlat, amíg visszavonásra nem kerül (vagy teljes mértékig le nem kötődik). A fenti paraméterek egymással csaknem tetszőlegesen ötvözve alkalmazhatók, bizonyos megkötések mellett: • • • Nyitó szakaszban most időbeli hatályú ajánlat nem tehető, illetve csak limit típusú és fajtáját tekintve rész ajánlat tehető. A megbízás módja is korlátot jelenthet, így pl. van olyan tőzsdei kereskedő cég, ahol telefonon adott megbízás időbeli hatálya legfeljebb az adott napra terjed ki. Nem minden tőzsdei kereskedő cégnél lehet valamennyi fenti lehetőséggel élni, pl. visszavonásig érvényes megbízás adására nem minden cég ad lehetőséget. A megbízás teljesülése (túl azon, hogy a tőzsdei kereskedő cég visszaigazolást küld róla) nyomon követhető a kötéslista megtekintésével is, mely a tőzsdei adatszolgáltató cégeken keresztül bárki számára hozzáférhető. Piac nyitvatartása Az egyes tőzsdei

kereskedő cégek minimálisan a tőzsdei kereskedési idő alatt biztosítják a megbízásadás lehetőségét, adott esetben - tőzsdei kereskedő cégtől függően – még ezen kívül is lehetőséget nyújtanak megbízás felvételre, a teljesítés megkísérlése azonban nyilván csak a legközelebbi tőzsdei kereskedési időben lehetséges. A kereskedési idő piaconként itt található. Napon belüli kereskedés – day trade A napon belüli üzletelés egy speciális esete, amikor a befektető ugyanazon részvényből vásárol bizonyos mennyiséget, majd ugyanazt a mennyiséget eladja az adott tőzsdenapon belül, ez az ún. day-trade ügylet Az ügylet egyaránt indulhat a vételi vagy az eladási ügylettel, a day-trade pedig ennek megfelelően az ellentétes oldali üzlettel (pozíció zárása) valósul meg. Ezzel az üzletelési formával kimondottan spekulációs célú, az adott részvények napi árfolyam-elmozdulásait kihasználó ügyleteket köthetők. Ezen

ügylettípusoknál a day-trade-et végző befektető napvégi értékpapír oldali egyenlege 0, pénzoldalon pedig a vételi és eladási ügylet adott esetben eltérő áraiból fakadó árkülönbözet elszámolása történik meg, ami a befektető számára nyereségként vagy befizetési kötelezettségként jelentkezik. A day-trade optimális spekulációs eszköz, mivel a tőzsdei kereskedő cégnél elhelyezett tőke többszörösének megfelelő értékű részvénycsomagra adható megbízás (a tőzsdei kereskedő cégtől függ, hogy a nála levő fedezet – mely készpénz, vagy meghatározott beszámítási értéken figyelembe vett értékpapír is lehet – hányszoros értékére enged day-trade megbízást adni). A day-trade ügylet további előnye, hogy az utána felszámított megbízási díj is kevesebb, mint egy normál részvényügylet esetén - az természetesen ismét tőzsdei kereskedő cégtől függ, hogy mekkora kedvezményt adnak a normál

részvényügyletre eső megbízási díjhoz képest. Részvényvásárlás elegendő tőke nélkül – tőkeáttételes befektetések A tőkeáttételes befektetések közös vonása, hogy a befektető saját eszközeinek értékénél nagyobb értékű pozíció felvételét tudja megvalósítani. A saját eszközön felüli rész finanszírozása külső forrásból történik, ami azt is jelenti, hogy ezek a befektetések magasabb kockázatot hordoznak, mint az egyszerű értékpapírvásárlás. Lombardhitellel finanszírozott részvényvásárlás A lombardhitel értékpapír-fedezet mellett nyújtott hitelt jelent. A hitelt igénylő befektető az értékpapírjai fedezete mellett igényel hitelt, melyet újabb értékpapírok megvásárlására fordíthat. Az így megszerzett értékpapírok szintén a hitel fedezetét jelentik. A lombardhitelt nyújtó tőzsdei kereskedő cég természetesen kamatot számít fel a hitel futamidejére. Határidős (finanszírozási) ügylet A

konstrukció végeredményében ugyanazt adja, mint a lombardhitel, azonban lényegesen könnyebb a kivitelezése (nincs szükség hiteligénylésre). A befektetőnek saját eszközzel kell rendelkeznie, mely fedezetet nyújt az ügyletkötéshez. A tőzsdei kereskedő cég határidős árat jegyez az ügyfele számára a megvásárolni kívánt értékpapírra, a megvásárolható értékpapír mennyisége a fedezetként biztosított saját eszköz többszöröse. Az azonnali ár és a határidős ár közötti különbség az úgynevezett kamattartalom, mely a finanszírozás költségének tekinthető. Ez a megoldás – szolgáltatótól függően – nemcsak vételi ügyletre, hanem eladásra is működik (ellentétben a lombardhitellel). Megkötött ügyletek, aktuális befektetési állomány adminisztrációja Milyen átfutási idővel lehet részvényhez, illetve pénzhez jutni a tranzakció megkötése után? A kiválasztott részvény megvásárlására vonatkozó

tranzakciót követően nem azonnal kerül a befektető tulajdonába az adott részvény, mivel az ügylet elszámolásának, a tényleges teljesítésnek átfutási ideje van. A BÉT-en kötött ügyletek elszámolását a KELER (wwwkelerhu) végzi, amely a megkötött részvénytranzakciók elszámolását 3 elszámolási napos átfutási idővel végzi. A hétfőn megvett részvény tehát – ha nincs pl. ünnep miatt időközben elszámolási szünnap – csütörtökre kerül a befektető számlájára (ezt pl. a részvényesi jogok gyakorlásánál is figyelembe kell venni, lásd később) A részvényvásárlás fedezetéül szolgáló összeget azonban már rendszerint az ügyletkötés napján el kell helyezni a tőzsdei kereskedő cégnél. Ettől való eltérésre csak kiemelt ügyfelek számára, egyedi megállapodás keretében adnak lehetőséget, ún. halasztott fizetési konstrukció alkalmazásával, amikor az ügyfélnek elég a tényleges elszámolás napján

rendelkezésre bocsátani az összeget. A 3 napos elszámolási ciklus egyben azt is jelenti, hogy adott napon teljesített részvénymegbízás után ténylegesen csak 3 nappal később kapja meg a pénzét az eladó. Ez a rendszer ugyanakkor nem szab gátat annak, hogy a befektető folyamatosan fektesse pénzét egyik részvényből a másikba, vagyis amennyiben adott napon eladja valamelyik részvénycsomagját, az érte egyébként 3 nap múlva esedékes pénzösszeg terhére annak erejéig már rögtön vásárolhat másik részvénycsomagot. Milyen kivonatokat, igazolásokat kap a befektető, milyen gyakorisággal? A megbízások teljesítéséről a tőzsdei kereskedő cégek az ügylet megkötését követően haladéktalanul értesítik a befektetőt. A rendszeres számlakivonatokat a szolgáltatóval történő megállapodás szerint kapja a befektető (ennek külön díjtétele lehet). Amennyiben a rendszeres értesítésen túlmenően eseti ügyfélszámla kivonatot kér a

befektető, úgy azért általában külön díjat kell fizetnie. Hová kerülnek a megvásárolt részvények? A BÉT-en kötött üzletek elszámolását a KELER végzi. A KELER a tőzsdei kereskedő cégek ügyfelei részére közvetlenül számlát nem vezet – ezt a tőzsdei kereskedő cégek teszik –, hanem a tőzsdei kereskedő cégek számára vezet a tőzsdei ügyletek elszámolására értékpapír számlát, melyen a tőzsdei kereskedő cég ügyfeleinek értékpapírjait és a tőzsdei kereskedő cég saját papírjait alszámlán különíti el. Mire használható az ügyfélszámla? Az ügyfélszámla alapvetően az ügyfelek által a tőzsdei kereskedő cégnél elhelyezett pénzének és befektetéseinek kezelésére, nyilvántartására szolgál. Az itt lévő pénzt a kereskedő cég csak az ügyfél által megadott célra fordíthatja, alapvetően kizárólag befektetési eszköz vásárlására. Az ügyfélszámla emellett korlátozott rendeltetésű

pénzforgalmi számlának is minősül, ami azt jelenti, hogy a befektetési eszköz eladásából illetve a befektetési eszközökön elért hozamokból származó szabad pénzeszközöket az ügyfél utasítására a kereskedő cég más ügyfélszámlára vagy akár bankszámlára utalhatja (így akár közüzemi számlatartozás kiegyenlítésére is szolgálhat). Egyéb forrásból származó (pl más számláról ide utalt) szabad pénzeket azonban ily módon nem lehet tovább utalni. Ennek további feltétele, hogy a tőzsdei kereskedő cég rendelkezzen a korlátozott rendeltetésű pénzforgalmi számla vezetéséhez szükséges felügyeleti engedéllyel. Mit jelent a dematerializáció? A fizikai formában is létező papírok kora az informatika fejlődésével lejárt. A dematerializáció azt jelenti, hogy az értékpapírok nyomtatott verzióban már nem, hanem csak a számítógépes nyilvántartásban jelennek meg. Ez leegyszerűsíti a nyilvántartásokat, és

gyakorlatilag megszünteti az értékpapírok tárolásából fakadó költségeket. Egyetlen hátrányként említhető, hogy az értékpapírokat nem lehet hazavinni. A Tőkepiaci törvény a nyilvános forgalomba hozatalt már csak dematerializált értékpapírok számára engedélyezi, a korábban már fizikai formában kibocsátott értékpapírokat pedig a kibocsátónak legkésőbb 2004. december 31-ig át kellett alakítani dematerializált értékpapírrá Tőzsdei kereskedő cég váltása - Értékpapír transzferálása Amennyiben úgy a befektető úgy dönt (vagy arra kényszerül), hogy az eddigi tőzsdei kereskedő cége helyett egy másikat választ, úgy első lépésként számlaszerződést kell kötni a kiválasztott szolgáltatóval, mellyel egyidejűleg a szükséges számlák is megnyitásra kerülnek. Ezt követően legegyszerűbb (és általában a legolcsóbb) megoldás a pénzforgalmi számlán szereplő összeg átutalása és az értékpapírszámlán

szereplő értékpapírok áttranszferálása azon számlaszámokra, melyeket az újonnan választott tőzsdei kereskedő cég megad. Végül – amennyiben a döntés végleges – a korábbi számla megszüntetése is célszerű, hiszen ellenkező esetben a számlavezetés díját továbbra is felszámolhatják. Tőzsdei információk és azok használata A tőzsdei kereskedés egyik legfontosabb sajátossága a nyilvánosság. A befektetők folyamatosan nyomon követhetik az árak alakulását, a tőzsdén lévő kibocsátókra/vállalatokra vonatkozó híradásokat, ami alapja a piac működésébe vetett bizalomnak, a piac stabilitásának. Az elérhető információk köre a napi kereskedési adatoktól az időszakos statisztikákon és idősorokon át a kibocsátói hírekig terjed, és minden olyan információt érint, amely a megalapozott befektetői döntések meghozatalához szükséges lehet. A kereskedés nyomon követése A hagyományos, ún. nyílt kikiáltásos

tőzsdei kereskedés nagyon látványos képet mutat, hiszen a kereskedők egy teremben (a parketten) gyűlnek össze, ahol kiabálással és erőteljes kézjelzéseikkel kötik az üzleteket. A 90-es évek végéig hasonló elven működött a BÉT piaca is, amit a befektetők élőben követhettek nyomon a Tőzsde épületében. A forgalom emelkedése szükségessé, a technikai fejlődés pedig lehetővé tette, hogy a kereskedést számítógépes rendszeren keresztül bonyolítsák, ami sokkal nagyobb hatékonyságot és kevesebb hibát eredményezett. Az elektronikus távkereskedés lényege, hogy a kereskedők saját irodájukból egy zárt számítógépes hálózaton keresztül kapcsolódnak a piachoz, és az ügyletkötések a számítógépes rendszeren belül automatikusan jönnek létre. Emiatt megszűnt a Tőzsde épületében a kereskedési tér, a befektetők pedig csak a hivatalos adatszolgáltatók, az ún. vendorok által nyújtott szolgáltatás keretében,

elektronikus formában (általában interneten keresztül) láthatják a kereskedést. Napi kereskedési adatok A legfontosabb elérhető napi tőzsdei kereskedési adatok az alábbiak Tőzsdeindex BUX index értéke, változása Értékpapír kötési adatok Utolsó kötés ára Utolsó kötés mennyisége Értékpapír ajánlati információk Legjobb 5 vételi ajánlati árszint Legjobb 5 eladási ajánlati árszint Értékpapír napi statisztikák Nyitó ár Napi minimum ár Napi maximum ár Súlyozott Átlagár Záróár (csak a napi kereskedés lezárását követően) Napi árváltozás Forgalom (darabszám, érték) Tőzsdeindexek Néhány szó a BUX indexről A piaci általános áralakulás nyomon követésének legegyszerűbb módja a tőzsdei indexek figyelemmel kísérése. A BÉT hivatalos indexe, a BUX a piac legjelentősebb részvényeinek átlagos árváltozását mutatja folyamatosan, 5 másodperces frissítésekkel. Az index felépítését legegyszerűbben

egy olyan kosárként lehet elképzelni, amelybe az indexben szereplő részvények meghatározott mennyiségét elhelyezték. Ez a kosár egy több ezermilliárdos vagyont jelent, amelynek értéke akkor változik, ha változik a kosárban lévő értékpapírok ára. Természetesen a nagyobb bevezetett mennyiséggel és értékkel rendelkező cégek árváltozása jobban hat az egész kosár értékének változására, így az index változását is elsősorban a vezető részvények határozzák meg (MTELEKOM, MOL, OTP, stb.) Az összehasonlíthatóság kedvéért az index értékét mindig a kezdő értékhez viszonyítva, 1.000-rel szorozva adják meg, azaz a BUX index kezdő értékét 1.000-nek tekintik, amit az 1991 január 2-i árak alapján határoztak meg. Így pl 2007 szeptemberében az index értéke 27100 pont körül mozgott, ami azt jelenti, hogy 1991 és 2007 között a részvényárak átlagosan több mint 27-szeresükre emelkedtek. A BUX index összetételének

meghatározása szigorú, objektív szabályrendszer alapján történik évente kétszer, márciusban és szeptemberben. Ennek módja illetve az index számításának részletes metódusa a BUX index kézikönyvében található. Mire érdemes figyelni az indexeknél? Az index értéke önmagában semmit sem mond, így nincs értelme összevetni a BUX index abszolút értékét akár a varsói WIG indexszel, vagy a német DAX indexszel. Az index értéke ugyanis erősen függ attól, hogy milyen bázisról indult az index számítása. Pl ha egy index kezdő értéke 1000 pont, akkor a 4000 pontos érték itt az árak négyszeresére emelkedését jelzi, ha azonban a kezdő érték 100, akkor a 4 000 pontos érték 40-szeres emelkedést jelent. Emellett fontos szempont az is, hogy mikor kezdték számolni az adott indexet, hiszen létezik index, amelyet már több mint 100 éve számolnak, míg vannak olyanok is, amelyeket csak 10 éve. Hosszabb idő alatt pedig természetesen

magasabbra emelkedhetett az érték, mint rövidebb idő alatt. Különböző országokban, különböző devizában jegyzett indexek esetében pedig figyelembe kell venni a devizaárfolyamok időközben lezajlott változásait is. A befektetők számára a legfontosabb információt az index értékének folyamatos változása, illetve a változás mértéke adja, mégpedig százalékos formában kifejezve. Ez a szám az, amely megmutatja, hogy az adott piacon (a BUX esetében a BÉT-en) a részvénybefektetések átlagosan hány százalékos hozamot biztosítottak. Így pl, ha a BUX index egy fél év alatt 10 százalékkal emelkedett, míg az általunk választott részvény értéke 15 százalékkal ér többet, akkor abból láthatjuk, hogy jól választottuk meg befektetésünket, mert túlteljesítettük az átlagos piaci hozamot. Kibocsátói információk A tőzsdén jegyzett társaságok részvénykibocsátásukkal együtt azt is vállalják, hogy a társaság működését a

nyilvánosság elé tárják. Ezáltal a befektetők folyamatosan betekintést nyerhetnek a kiszemelt befektetési célpont tevékenységébe, jövőbeli profitkilátásaiba, ami nélkülözhetetlen ahhoz, hogy felelős befektetői döntést hozzanak. A nyilvánosságra kerülő társasági információk köre alapvetően két területet ölel fel: • • A rendszeres (éves, féléves, negyedéves) jelentések a vállalat megelőző időszaki teljesítményét mutatják be alapvetően számviteli beszámolási elvek szerint. Ez elsősorban a mérleg, az eredménykimutatás, illetve egyéb számviteli kimutatások nyilvánosságra hozatalát jelenti. A rendkívüli tájékoztatási kötelezettség minden olyan információ közzétételét jelenti, amely befolyásolhatja a társaság papírjainak áralakulását. Ez a gyakorlatban a társaság stratégiai döntéseit, akvizíciós/felvásárlási terveit és lépéseit, nagyobb hitelfelvételeit vagy akár nagyobb megrendeléseit is

jelentheti. Ezek az információk elérhetőek a BÉT, vagy a kibocsátó honlapján A kibocsátó információk értelmezése A nyilvánosságra kerülő információk fontos szerepet játszanak a részvények árának meghatározásában, ezeken keresztül kaphatnak képet a befektetők az adott részvény becsült értékére vonatkozóan. Ehhez azonban komoly pénzügyi ismeretre, elemzői tapasztalatra van szükség, ebben az esetben érdemes a tőzsdei kereskedő cégek által alkalmazott profi elemzői gárda munkájára támaszkodni. Elemzések a legtöbb adatszolgáltató honlapjáról letölthetőek akár ingyenesen is, vagy valamely előfizetéses csomag részeként, illetve az elemzéseket készítő kereskedő cégek saját honlapján is. Ezek rendszeres látogatása hasznos azért is, mert legtöbbször befektetési ajánlásokat is tartalmaznak (pl. vételre javasolt, vagy nem javasolt stb.) A pénzügyi kimutatásokból nyerhető legalapvetőbb információk,

egyszerűbb sarokszámok ismerete mindemellett jó támpontot adhat közvetlenül is a befektetők számára, ezért érdemes közelebbről is megismerkedni velük. P/E mutató Az árfolyam/nyereség (P/E) mutató matematikailag a részvény árfolyama és a részvénytársaság egy részvényére jutó adózott nyeresége (tehát nem az osztalék) hányadosaként adódik. Jelentése leegyszerűsítve az, hány év alatt termeli meg az adott cég az árának megfelelő nyereséget a jelenlegi jövedelmezőségi viszonyok állandósága mellett. Ha a P/E mutató értéke 20, akkor ez a fentiek szerint azt jelenti, hogy a cég 20 év alatt ér el annyi nyereséget, amelynek összege éppen a jelenlegi részvény árat adja. A P/E mutató önmagában nem rendelkezik információtartalommal csak más papírok hasonló mutatójával összehasonlítva. A magasabb P/E mutató ugyanis pozitívabb megítélést takar, amelyik társaságnak magasabb a P/E mutatója, azt elvileg magasabbra

értékeli a piac, míg az alacsonyabb P/E mutatóval rendelkező cég relatíve alulértékeltnek számít. A társaságok összehasonlítása azonban nem lehet általános, legtöbbször csak az adott iparágban, hasonló feltételek mellett működő cégek P/E mutatóinak összevetése nyújthat segítséget. Így pl a MOL és a MTELEKOM összehasonlítása kevés információval szolgál, azonban a MOL-nak a lengyel PKN Orlen vagy az osztrák OMV cégekhez viszonyított P/E mutatója már beszédes szám lehet. Természetesen a P/E mutató sem mindenható, önmagában ad kellő alapot befektetési döntések meghozatalához. A befektetői cél nem egyszerűen az, hogy találjon egy olyan papírt, amely alulértékelt a piachoz képest, hanem az, hogy olyan papírja legyen, amelynek alulértékeltsége csak ideiglenes, és a jövőben ez várhatóan megszűnik. A P/E mutató azonban erre vonatkozóan nem ad kapaszkodót, ahhoz már a társaság mélyebb elemzése szükséges.

Mi védi a befektetők pénzét? A tőzsdei kereskedés és tágabb értelemben az egész tőkepiac szigorú törvényi szabályok szerint működik, ami biztosítja a befektetők védelmét is egyben. A szabályozás alapja a Tőkepiacról szóló 2001 évi CXX törvény. A szabályozás kiterjed a tőzsdei kereskedő cégek, illetve a Tőzsde működésére csakúgy, mint az ügyletkötésekre és az információk felhasználására. A törvényi felügyeletet a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete garantálja, aki minden olyan esetben köteles eljárni, ha felé a piac bármely szereplőjével szemben panasszal élnek. A tőzsdei megbízás leadásakor sokszor nyűgnek tekintett adminisztráció, illetve a telefonos megbízások esetén a beszélgetés rögzítése is a befektetők védelmét hivatottak szolgálni. Ezek a bizonylatok illetve felvételek jelenthetik ugyanis később panaszaink alapját, amennyiben úgy érzi a befektető, a tőzsdei kereskedő cég nem a tőle

elvárható gondossággal képviselte érdekeit az üzletkötés során. Jó helyen van-e befektető pénze egy brókercégnél? A brókercégekre vonatkozóan a bankokhoz hasonlóan nagyon szigorú szabályokat és tőkekövetelményeket határoznak meg, ami biztosítja, hogy a társaság rendelkezzen elegendő tőkeerővel az ügyfelek követeléseinek teljesítésére. Emellett törvényi előírás a tőzsdei kereskedő cégek számára, hogy az ügyfélszámlán lévő pénzt nem forgathatják, azt csak az ügyfelek rendelkezése szerinti célra használhatják. Befektető Védelmi Alap A Befektető Védelmi Alap (BEVA), végső esetben teljesít a nehézségekkel küzdő tőzsdei kereskedő cég helyett. A BEVA a felszámolás alatt álló tőzsdei kereskedő cég valamennyi magánbefektetői követelését teljesíti 2006 január 1-től -, személyenként 2 millió forint összeghatárig, de az 1 millió forint feletti összeg 90 százalékáig. Ezt a kifizetést az Alap a

befektető kérelmére teljesíti, amit a befektetőnek egy éven belül meg kell tennie. Az összeghatár az európai uniós normákhoz igazodva fokozatosan emelkedni fog a közeljövőben. 2008 január 1-től 6 millió forintra, ám továbbra is, az egy millió forint feletti összegnek csak a 90 százalékára fog vonatkozni a kártalanítás. Milyen követelésekre nem nyújt védelmet a BEVA? A BEVA csak az Alap tagjainál fennálló követelésekre nyújt biztosítást. A tőzsdei kereskedő cégeknek törvényi kötelezettsége, hogy BEVA tagsággal rendelkezzenek, enélkül nem kaphatják meg a tevékenységük végzéséhez szükséges felügyeleti engedélyt. A tőzsdei kereskedő cég választásakor éppen ezért nagyon fontos, hogy a befektető ellenőrizze, az adott tőzsdei kereskedő cég rendelkezik-e a felügyelet engedélyével. Ezt megtehető a PSZÁF honlapjának segítségével (www.pszafhu), ahol naprakész listát található a piacon jogszerűen működő

társaságokról Részvénybefektetések adózása A személyi jövedelemadóról szóló törvény a tőkejövedelmeket a külön adózó jövedelmek közé sorolja, így azok nem képezik az összevont adó alapját képező személyi jövedelem részét. Ezért nem az általánosan ismert személyi jövedelemadó kulcsok szerint adóznak, hanem az egyes jövedelemtípusok egyedileg meghatározott adókulcsokat kaptak. A részvénybefektetések adózása Osztalékjövedelem Az osztalékjövedelemhez tartozik a társas vállalkozás adózott eredményéből a társas vállalkozás magánszemély tagja (részvényese, alapítója), tulajdonosa részesedése, ideértve az adózott eredményből a kamatozó részvény utáni kamatot is. Az EU tagállamainak tőzsdéin forgalmazott értékpapírokból származó osztalékot 2006. szeptember 1-jétől 10 százalékos mértékű adó terheli. Ez azonban még mindig kedvezményes a nem tőzsdei cégek osztalékadójához képest, ahol az

osztalékadó mértéke alapesetben 25 százalék, illetve a különösen magas, a saját tőke 30%-át meghaladó osztalék kifizetés esetén az osztalékadó mértéke a 30%-ot meghaladó hányadra 35%. Árfolyamnyereség Árfolyamnyereségnek tekintendő az értékpapír eladásából befolyt vételár, csökkentve a megszerzésére fordított összeggel, amennyiben erre vonatkozóan a befektető rendelkezik hiteles bizonylattal. Emellett a bevételt csökkenti az adásvétel során – szintén bizonylatokkal alátámasztható – felmerült járulékos költség, így a brókerjutalék is. A nem tőzsdén kötött ügylettel elért árfolyamnyereség-adója továbbra is 25%, viszont itt nem szerepel a veszteség szembeállíthatósága. A tőzsdei ügyleteken elért árfolyamnyereségre speciális szabályok vonatkoznak Tőzsdei ügyleteken elért árfolyamnyereség Tőzsdei ügyletnek tekintendő valamennyi a magyar jogszabályok szerint tőzsdének minősülő piacon

kötött ügylet, vonatkozzon az akár részvényre, egyéb értékpapírra vagy akár származékos (határidős és opciós) ügyletre. 2006. szeptember 1-től 20%-os mértékű adó terheli az Európai Unió tagállamainak és az OECD tagállamainak tőzsdéin kötött ügylettel elért árfolyamnyereségből származó jövedelmet. Az adózó döntése szerint az adóévet közvetlenül megelőző év, illetve az adóévet megelőző két év veszteségei állíthatók szembe az adott adóév nyereségével. Így először a 2007 adóév nyereségével állítható szembe az idei veszteség, majd a 2008. adóévvel az idei és a jövő évi veszteség Azon részvények esetében, amelyek 2006. szeptember 1 előtt kerültek megvásárlásra a részvény tulajdonosa választhat, hogy a bekerülési ár vagy a 2006. augusztus 31-i ár legyen a mérvadó a nyereség kiszámításakor. A befektetési jegyek, hitelpapírok adózása A befektetési jegyek adózása A befektetési

alapok által kibocsátott befektetési jegyeken elért jövedelem kamatból származó jövedelemnek minősül, így adókulcsa 20%. A 2006 szeptember 1-ig megvásárolt alapok nem esnek a kamatadó hatálya alá, az azt követően vásároltak viszont igen, tehát a 2006. augusztus 31-ig megvásárolt befektetési alapok a visszaváltásukig mentesülnek az adófizetési kötelezettség alól. Az adózás egységes a tekintetben is, hogy milyen típusú befektetési alapról van szó, így a tisztán kötvénybe fektető alap jegye ugyanúgy 20%-os kulccsal adózik, mint a teljes egészében részvénybe, vagy származékos ügyletekbe fektető alap jegye. Lényeges különbség van az adózásban a tekintetében, hogy milyen módon vásárolta meg, illetve adta el a befektető a befektetési alap jegyét. Tőzsdei értékesítés esetén ugyanis a befektetési jegyen elért jövedelem összevezethető az egyéb tőzsdei ügyleteken elért jövedelemmel, így az esetleges

veszteségek csökkenthetik az adófizetési kötelezettséget. A nem tőzsdei értékesítés esetén azonban ez az összevezetési lehetőség nem él. A hitelpapírok adózása A hitelpapírokon (államkötvények, vállalati kötvények, jelzálogpapírok stb.) elért jövedelem minden esetben kamatból származó jövedelemnek minősül, még akkor is, ha a jövedelmet a befektető az értékpapír adásvételével, árfolyamnyereség formájában érte el. Így a hitelpapírokra vonatkozó adókulcs 20% Értékpapír kölcsönzés adózása Az értékpapír kölcsönzés során szerzett kölcsönzési díj adókulcsa 20% függetlenül attól, hogy milyen értékpapír volt a kölcsönzés tárgya, így pl. akár részvény, vagy állampapír Általános szabály, hogy az adót csak a már ténylegesen megszerzett jövedelmek után kell fizetni. Eszerint pl. árfolyamnyereség adót csak azt követően kell megfizetni, ha az értékpapírt értékesítették és az

ellenérték az eladó számláján jóváírásra került. Tőzsdei ügyletek esetében ezért a jövedelem megszerzésének időpontja nem az eladás időpontja, hanem a mindenkori elszámolási ciklus szerinti teljesítés napja. Jelenleg a részvénypiacon ez az eladást követő harmadik napot jelenti Kell-e adóbevallást készíteni? Tőzsdei ügyletből származó jövedelemről (árfolyamnyereség) a magánszemély köteles adóbevallást benyújtani. Az adót a magánszemély az általa vezetett nyilvántartás alapján a tőzsdei ügyletről a tőzsdei kereskedő cég által kiállított bizonylatok szerint állapítja meg. A kamatból származó jövedelmeket a kifizető állapítja meg, vonja le, fizeti meg és vallja be. Tehát az adóbevallásban nem kell megjeleníteni. TERMÉKEK AZ AZONNALI PIACON: A részvény A részvény tulajdonosi viszonyt megtestesítő értékpapír, azaz a részvény megvásárlásával a részvényt kibocsátó vállalat résztulajdonosává

válik a befektető. Egy részvény a részvénytársasági össztőkének a névértéknek megfelelő hányadát testesíti meg. Ez azt jelenti, hogy ha például egy részvénytársaság tőkéje 100 millió forint, egy részvény névértéke pedig 10.000 forint, és a befektető egy részvényt vesz meg, akkor azzal ő a társaság 1 tízezredének, vagy másképp fogalmazva 1 század százalékának (0,01%) lesz a tulajdonosa. A részvények tartalmi és formai követelményei viszonylag gyorsan kialakultak, de sokáig gondot okozott, hogy a részvényeket hamisították. Ezért a kibocsátók már a kezdetektől fogva törekedtek arra, hogy ne legyen könnyű hamisítani ezeket a papírokat. Ezért egészen a XX század harmadik harmadáig a részvények nyomdai úton előállított „díszes okirat” formában kerültek kiadásra. A díszítés, akár csak a papírpénz esetében megnehezítette a hamisítást. Manapság már részvényt csak nagyon ritkán hoznak létre

fizikai értelemben, ehelyett az úgynevezett dematerializált formát alkalmazzák. Az ilyen részvények már csak elektronikus úton, számítógépes jelként kerülnek rögzítésre, nyilvántartásra. A részvény szónak hármas jelentése van. • • • Megtestesíti az alaptőke egy részét (a tag hozzájárulását). Megjeleníti a részvényes jogait és kötelezettségeit (tagsági jogát). A forgalomra szánt értékpapírt jelenti. A részvény fontosabb tulajdonságai • Nincs lejárati ideje, vagyis a részvény addig „él”, amíg a kibocsátó részvénytársaság működik. A részvény vásárlója a későbbiekben csak úgy juthat jövedelemhez, pénzhez, ha eladja azt valamely • • • másik gazdasági szereplőnek. A forgalomképességhez tehát nagyon fontos az, hogy létezzen piaca a részvényeknek. Ennek koncentrált megjelenése az értéktőzsde, de természetesen nem csak a tőzsdén lehet részvényekkel kereskedni. Tulajdonosi jogot

testesít meg maga a részvény, ami azt jelenti, hogy a tulajdonosa egyben a részvénytársaság tulajdonosa is. A tulajdonosi részarányt a papír névértékének és a társaság alaptőkéjének hányadosával lehet meghatározni. Százalékban szokták kifejezni Ez képezi a jövedelem felosztás alapját, így határozódik meg, hogy egy-egy részvény után mennyi osztalékot fizet a társaság, már ha fizet egyáltalán. Korlátozott (korlátolt) felelősséget ró a tulajdonosára, azaz a részvényes csak a részvény értékének megfelelő összeggel felel a részvénytársaság kötelezettségeiért. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a részvény vásárlója csak azt az összeget veszítheti, amennyiért a részvényt megvette. Hozama változó, azaz a vásárláskor a befektető nem lehet biztos abban, hogy vásárlási döntése milyen eredményhez vezet a jövőben. Persze ez az állítás általában igaz a gazdasági döntésekre, ám a részvény esetében ez

hangsúlyosan igaz, mivel, például a betétszámlával, vagy a kötvénnyel szemben a részvénynek (a kamatozó részvény kivételével) nincs előre meghatározott kamata. A részvénnyel elérhető hozam ráadásul két részből áll. Egyrészt osztalékot kaphat a befektető a részvénye után, másrészt az árfolyamának változásából is profitálhat. Részvényesi jogok, és azok gyakorlásának feltételei Részvényvásárlást a részvényeken elérhető árfolyamnyereség mellett a részvény birtoklásával járó egyéb jogok is motiválhatják. A részvény birtoklásával ugyanis a befektető a társaság tulajdonosává válik, ami az alábbi (a klasszikus felosztás szerint tagsági illetve vagyoni) jogokat biztosítja számára: • • • • részt vehet a társaság közgyűlésén, ott felvilágosítást kérhet, illetve észrevételt, indítványt tehet, betekintést kérhet a társaság tevékenységéről szóló jelentésekbe, valamint szavazhat;

élhet az ún. kisebbségi jogok igénybevételével (a szavazatok 5%-ával rendelkező részvényeseknek lehetőségük van közgyűlés összehívására, közgyűlésen valamely kérdés napirendre való felvetetésére, az ügyvezetés megvizsgáltatására); jogosult a részvénytársaság mérleg szerinti felosztható és a közgyűlés által felosztani rendelt eredményének a részvényre jutó arányos részére, az osztalékra; a részvénytársaság jogutód nélküli megszűnése esetén az egyéb jogosultak kielégítését követően megmaradt, felosztható vagyon arányos részére (likvidációs hányadhoz való jog). A részvényesi jogok gyakorlásának minimális feltétele, hogy az adott társasági esemény (közgyűlés vagy osztalékfizetés) előtt, egy meghatározott napon (az ún. fordulónapon) a befektető tulajdonában legyen az adott részvény. A fordulónapot a KELER szabályzata határozza meg, alapesetben az adott társasági esemény (tehát a

közgyűlés napja, illetve az osztalékfizetés kezdőnapja) napját 5 elszámolási nappal megelőző napra esik. Ahhoz azonban, hogy ezen a napon a részvény a tulajdonunkban legyen, legkésőbb az adott piac elszámolási ciklusának megfelelő számú nappal (magyar piacon ez jelenleg 3) korábban kell a tőzsdén megvásárolni az adott papírt. Ez tehát annyit jelent, hogy a jogok gyakorlásához 8 elszámolási nappal korábban kell a tőzsdén megvenni a részvényt. Osztalékfizetés Osztalékfizetés vonatkozásában ez azt jelenti, hogy aki az osztalék kifizetésének meghirdetett kezdőnapja előtt legkésőbb 8 elszámolási nappal (amely a jelenlegi gyakorlat szerint 8 kereskedési napot is jelent) vásárolja meg a részvényt, az még jogosult az osztalékra (ennek megfelelően az ezen a napon vagy korábban eladó befektető már nem jogosult rá). A kifizetés kezdőnapját 7 elszámolási nappal megelőzően azonban már osztalékjogosultság nélküli

szelvényekkel folyik a kereskedés a BÉT-en. Részvétel a társaság közgyűlésén Ha a részvény letétben van, úgy a letétkezelő rendszerint külön nem értesíti a „magánbefektetőt” a közgyűlésről, erről neki kell – a közgyűlési hirdetményből – tudomást szereznie. A befektetőnek jeleznie kell részvételi szándékát a tőzsdei kereskedő cégének (ez történhet személyesen, vagy a tőzsdei kereskedő cég által elfogadott egyéb módon). A tőzsdei kereskedő cég öt munkanappal a közgyűlést megelőzően (illetve az ettől eltérő alapszabályi rendelkezés szerint) zárolja a részvényes részvényeit a közgyűlés napjáig, majd tulajdonosi megfeleltetést ad le a KELER részére a társasági esemény fordulónapjára (a társasági eseményt 5 munkanappal megelőző napra) vonatkozó állapotról, melyet a KELER továbbít a kibocsátó felé. A részvényesnek, (vagy meghatalmazottjának) ezt követően regisztráltatnia kell magát

a közgyűlési hirdetményben megadott helyen és módon – ez az egyes alapszabályok és szokások alapján igen változatos lehet. Nem szükséges külön regisztráltatni a részvényesnek abban az esetben, ha a tulajdonosi megfeleltetéssel a regisztráció is együtt jár az adott társaságnál. Általában nem kell külön regisztrációs bizonylat, mert a „regisztrációs jel” elektronikusan keletkezik, azaz a tulajdonosok számára a közgyűlés megkezdése előtt már nem a regisztrációs bizonylatot, hanem a szavazásra jogosító „dokumentumot” adja át a társaság képviselője. További feltétele a közgyűlésen való személyes jog gyakorlásának a „tulajdonosi igazolás”-nak a közgyűlésen való bemutatása / átadása. Ez ugyanis törvényi előírás, így a közgyűlési hirdetményben megemlíteni nem szükséges. Az már persze cégtől függ, hogy ténylegesen igényli-e vagy sem A számlakivonat nem minősül tulajdonosi igazolásnak, így

azok a kisrészvényesek, akik csak számlakivonattal mennek a közgyűlésre, nem gyakorolhatják szavazati/javaslattételi jogukat. A részvény tulajdonos köthet olyan szerződést is a letétkezelővel, hogy automatikusan elvégezze a tulajdonosi megfeleltetést és a lejelentést. Adott esetben még a regisztrációt is elintézi a letétkezelő, bár ilyen szerződést a gyakorlatban csak külföldiekkel kötnek. A fenti lépések véghezvitelét követően vehet részt a részvényes a közgyűlésen és gyakorolhatja részvényesi jogait. A részvénykönyvi bejegyzéssel, a közgyűlésen való részvétellel kapcsolatos eljárások tekintetében a kibocsátók Alapszabálya további speciális rendelkezéseket, feltételeket is megállapíthat. Az egyes kibocsátók alapszabálya megtekinthető az adott kibocsátó székhelyén, de elérhető a BÉT honlapján is. A nyilvánosan működő részvénytársaságok által kibocsátható részvények fajtái,

részvényosztályok, és a bennük foglalt tagsági jogok Törzsrészvény: azt a részvényt nevezik törzsrészvénynek, amely azonos tagsági jogokat biztosít tulajdonosainak, és nem tartozik az alább felsorolt egyetlen részvényfajta közé sem. A törzsrészvényt szokás közönséges részvénynek is nevezni. Elsőbbségi részvények: a törzsrészvénnyel szemben az elsőbbségi részvények eltérő tagsági jogokat biztosítanak tulajdonosaiknak. Azért nevezik elsőbbséginek az ilyen részvényeket, mert tulajdonosaiknak valamilyen téren elsőbbséget, „előnyt” biztosítanak a törzsrészvényesekkel szemben. Azonban ezek az előnyök nincsenek ingyen, valamelyik másik jogosítványát korlátozzák a részvényesnek az adott előnyért „cserébe”. • • • Osztalékelsőbbségi részvény: általában fix, előre rögzített nagyságú osztalékot ígér. A törzsrészvényeseknek csak akkor fizetnek osztalékot, ha az elsőbbségi részvények

osztalékát már kifizették. Így előfordulhat olyan is, hogy a törzsrészvényeseknek „nem jut” osztalék A szavazatelsőbbségi részvény a szokásosnál nagyobb arányú szavazati jogot biztosít tulajdonosának. A köznyelvben „aranyrészvény”-nek nevezik azokat a szavazatelsőbbségi részvényeket, amelyek a társasági határozatokkal kapcsolatban vétójogot biztosítanak tulajdonosuknak. A likvidációs hányadhoz kapcsolódó elsőbbségi részvény tulajdonosai a társaság felszámolása esetén a törzsrészvényesek előtt részesednek a felszámolás után rendelkezésre álló vagyonból. Dolgozói részvény: a részvénytársaságnál teljes és részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalók számára - ingyenesen vagy kedvezményes áron - bocsátható ki dolgozói részvény, a részvénytársaság alaptőkéjének felemelésével egyidejűleg. A dolgozói részvény csak a részvénytársaság munkavállalóira, illetve azokra ruházható át,

akik számára az alapszabály ezt a jogot a részvénytársasággal fennállt korábbi munkaviszonyukra tekintettel biztosítja. Kamatozó részvény: Az alapszabály rendelkezéseinek megfelelően előre meghatározott mértékű kamatra jogosító részvény is forgalomba hozható. A kamatozó részvény tulajdonosát a részvény névértéke után - az osztalékon felül - a részvényen feltüntetett módon számított kamat illeti meg. Visszaváltható részvény: közgyűlés olyan részvény kibocsátásáról is határozhat, amely alapján a kibocsátandó részvényre a részvénytársaságot vételi jog vagy a részvényest eladási jog illeti meg, az alapszabályban meghatározott feltételek szerint A részvénytulajdonosok védelme Amennyiben valamely tulajdonos olyan jelentős részesedést szerez az adott cégben, hogy a társaság irányítása a kezébe kerül, úgy a többi részvényes (kisrészvényesek) kiszolgáltatottá válik, mivel a főtulajdonosnak

lehetősége van a saját érdekeit célzó – és így adott esetben a kisebbségi tulajdonosok érdekeit figyelmen kívül hagyó – döntések keresztülvitelére. A törvényi szabályozás fokozottan ügyel arra, hogy egy ilyen nagytulajdonos megjelenésével ne kerüljenek hátrányos helyzetbe a kisebbségi részvényesek, ennek szellemében kerültek kialakítására a vállalatok felvásárlását keretbe foglaló ún. take-over szabályok E szabályok annak a vezérgondolatnak a nyomán születtek meg, hogy az ilyen jellegű akciók időben a nyilvánosság elé kerüljenek, és így a kisrészvényesek még időben dönthessenek arról, hogy az adott nagytulajdonos megjelenése mellett is fenn kívánják-e tartani a tulajdonosi részesedésüket az adott cégben, vagy inkább megszabadulnak tőle. Ezt a célt a szabályozás egyrészt úgy valósítja meg, hogy minden egyes jelentősebb befolyásszerzéshez (az alap határérték az 5%-os befolyás, amit 50% eléréséig

minden újabb 5%-os befolyás megszerzése testesít meg) bejelentési kötelezettség kapcsolódik, ami átláthatóvá teszi a tulajdonosi szerkezetet. (Az 50%-os részesedés fölött a 75, 80, 85 illetve 90%-os befolyás elérését, a 90%-os befolyás felett minden további 1%-os növekedést / csökkenést kell bejelenteni). A bejelentés elmulasztása esetén a szavazati jogok semmilyen mértékben nem gyakorolhatók. A magánbefektetők valódi védelmét a szabályozás azon eleme biztosítja, mely valamennyi tulajdonos számára ún. nyilvános vételi ajánlat tételét írja elő egy meghatározott mértékű befolyás megszerzéséhez (főszabályként még a határ átlépése előtt). Ezen kötelezettség jelenleg főszabályként a 33%-os mérték (illetve 25%-os mérték, ha a többi részvényes közül egyik sem rendelkezik 10%-ot meghaladó mértékű befolyással) eléréséhez kötődik. A szabályozás nem a tulajdoni részesedést, hanem a szavazati jogokon

keresztül gyakorolható befolyást vizsgálja, amely szigorúbb korlátot jelent (pl. együtt szavazók csoportját e szempontból összehangoltan eljáró személyeknek, kvázi egy személynek tekinti a törvény). Vételi ajánlat esetén az ajánlattevő vételi kötelezettsége valamennyi részvényes valamennyi részvényére vonatkozik, azaz a kisrészvényes nem kerülhet olyan helyzetbe, hogy akarata ellenére nem tudja értékesíteni részvényeit. Egy ilyen kötelezettség csak akkor ér valamit, ha az ajánlattevő megfelelő árat kénytelen ajánlani a többi részvényes felé. A szabályozás az ajánlatban szereplő ár értékére vonatkozóan előírja, hogy a szabályozott piacra bevezetett részvény esetén nem lehet kevesebb, mint: • • az ajánlat Felügyelet részére történő benyújtását megelőző 180 nap forgalommal súlyozott tőzsdei átlagára, vagy; az ajánlattevő (valamint kapcsolt személyei) által ezen időszakban történt

részvénytranzakciók legmagasabb ára, vagy; az ajánlattevő (valamint kapcsolt személyei) által ezen időszakban érvényesített, vagy a megkötött megállapodásban foglalt vételi, visszavásárlási jog esetén a szerződés lehívási ára és a díj együttes összege; vagy • • • az ajánlattevő (valamint kapcsolt személyei) által ezen időszakban megkötött megállapodás alapján a szavazati jog összehangolt gyakorlásáért kapott ellenérték, vagy; az ajánlat Felügyelet részére történő benyújtását megelőző 360 nap forgalommal súlyozott tőzsdei átlagára, vagy; az egy részvényre jutó saját tőke értéke közül a legmagasabb összeg. A nyilvános vételi ajánlat (valamint a befolyásszerzésre vonatkozó bejelentések) közzététele a törvényi előírások szerint több módon is megvalósulhat: • • • • országos terjesztésű napilapban; kibocsátó honlapján; a Tőzsde honlapján (itt a tőzsdei előírások miatt

mindenképp megjelenik az információ); a Felügyelet honlapján. Az ajánlat elfogadásáról szóló döntésnél érdemes az igazgatóság – akit véleményezési kötelezettség terhel a vételi ajánlat kapcsán – támogató, vagy ellenző álláspontját is figyelembe venni, melyet az igazgatóság a vételi ajánlat kézhezvételét követően legkésőbb az elfogadási időszak kezdete előtt köteles közzétenni. A hirdetménynek pontosan rendelkeznie kell az elfogadás módjáról, így amennyiben a részvényes élni kíván a vételi ajánlatban foglalt lehetőséggel, az ott leírtak szerint kell eljárnunk. Ez alapvetően egy, a vételi ajánlathoz mellékelt elfogadó nyilatkozat kitöltését, annak az ajánlatban meghatározott elfogadóhelyre történő eljuttatását jelenti a megadott határidőn belül, a részvényeket pedig az ajánlatban megjelölt számlára kell átutalni. Az elfogadásra a törvényi előírások alapján 30-65 nap áll rendelkezésre,

ennek lezárását követően a részvényesek öt munkanapon belül jutnak hozzá a részvények ellenértékéhez, ha pedig ennek lejártát követő harminc napon belül sem történik meg a kifizetés, úgy a részvényes elállhat eladási szándékától. Amennyiben az ajánlattevő nem jut 50%-ot meghaladó szavazati többséghez, visszajuttatva a felajánlott részvényeket elállhat az ajánlattól, de csak akkor, ha ezt korábban, az ajánlati felhívásában is jelezte. Kiszorítási eljárás Ha az ajánlattevő a sikeres nyilvános vételi ajánlat lezárását követő három hónapon belül 90%-ot elérő, vagy azt meghaladó befolyással rendelkezik (és az ajánlatban nyilatkozott arról, hogy vételi jogával élni kíván), akkor ún. kiszorítási eljárásra kerülhet sor Kiszorítási eljárás valójában azt jelenti, hogy az ajánlattevő - amennyiben egyedüli tulajdonosa kíván lenni a céltársaságnak - vételi jogot gyakorolhat a céltársaságnak a

vételi ajánlat során (vagy az azt követő három hónapon belül) tulajdonába nem került részvényeire vonatkozóan. A kiszorítás további fontos feltételei még, hogy az ajánlattevő a fenti időtartamon belül bejelentse a Felügyeletnek, és egyidejűleg közzétegye a vételi jog (kiszorítás) gyakorlására vonatkozó szándékát, valamint igazolja, hogy megfelelő fedezettel rendelkezik a vételi jog tárgyát képező részvények megszerzéséhez szükséges ellenérték teljesítéséhez. A kiszorítási eljárás során alkalmazott ellenérték a vételi ajánlatban meghatározott vételár és az egy részvényre eső saját tőke értéke közül a magasabb. Amennyiben a kisrészvényesek nem adják át határidőre részvényeiket, úgy a társaság érvénytelenné nyilvánítja azokat új részvények kibocsátása mellett, és a kisrészvényesek számára elkülöníti a részvények ellenértékét, melyet azután – kamatok nélkül – át lehet venni

a társaságnál. Ilyenkor a BÉT szabályai értelmében a részvények automatikusan kivezetésre kerülnek a tőzsdéről. Ha a vételi ajánlati eljárás lezárásakor az ajánlattevő befolyása eléri a 90%-ot, akkor a befolyás bejelentésének közzétételét követő 90 napon belül a fennmaradó kisrészvényeseknek joguk van ahhoz, hogy részvényeiket eladják a főtulajdonosnak, akinek ilyenkor vételi kötelezettsége áll fenn (az ellenérték ebben az esetben is a vételi ajánlatban meghatározott vételár és az egy részvényre eső saját tőke értéke közül a magasabb). Tőzsdei kivezetés - mit tehet a befektető a nála maradt részvénnyel? Amennyiben a kibocsátó kezdeményezi a tőzsdei kivezetést, úgy az, vagy a törvény által előírt nyilvános vételi ajánlat megtételét követően, vagy annak hiányában (illetve bizonyos esetekben annak lezajlása után megkövetelt) ún. tőzsdei ajánlat tételét követően lehetséges Az ajánlattétel

feltételei lényegileg megegyeznek a nyilvános vételi ajánlattételnél előírtakkal. Amennyiben nyilvánvalóvá válik a tőzsdéről való kivezetés ténye – melyre a kibocsátó vagy a főtulajdonos mindig köteles a befektetők figyelmét felhívni –, úgy célszerű a kisrészvényeseknek megfontolni a birtokukban levő részvények értékesítését akár tőzsdei adásvétel, akár megtett ajánlat elfogadásán keresztül. A tőzsdei kivezetést követően a magánbefektető kezében maradó részvénymennyiség későbbiekben való másodpiaci értékesítése elég nehézzé válik, a megmaradt részvények értékesítésének lehetőségei kapcsán érdemes a kibocsátó felé fordulni. A kötvény A kötvény hitelviszonyt megtestesítő értékpapír. A hitel két szereplője az adós és a hitelező, ennek megfelelően a kötvényben a kibocsátó (az adós) arra vállal kötelezettséget, hogy a kötvényben megjelölt pénzösszeget, továbbá ennek

kamatát a kötvény mindenkori tulajdonosának vagy birtokosának (a hitelezőnek) a kötvényben megjelölt időben és módon megfizeti. A kötvények fajtái Kamatozás szerint • • • Fix kamatozás esetén a kibocsátó azt vállalja, hogy előre meghatározott időpontokban kifizeti a kötvény névértékének százalékában kifejezett, a futamidő alatt változatlan, előre meghatározott mértékű kamatot, és lejáratkor visszafizeti a kötvény névértékét is. Változó kamatozás esetében a kibocsátó előre meghatározott időpontokban - pl. évente- kifizeti a kötvény névértékére vetített, százalékban kifejezett, de időben változó (általában valamely banki vagy bankközi kamatláb változásához - pl. jegybanki alapkamathoz kötött) kamatot, és a futamidő végén a névértéket. Diszkont, vagy zéró-kupon kötvény esetén a kibocsátó nem kamatot fizet, hanem a kibocsátáskor névérték alatti áron értékesíti a kötvényt,

amelynek lejáratakor a névértékét fizeti vissza. Kibocsátó szerint • • • • Állami kibocsátású: kincstárjegy, államkötvény; Közintézményi kibocsátású (pl. önkormányzat); Jegybanki, vagy kereskedelmi banki kibocsátású, ennek speciális változata a jelzálogbank által kibocsátott jelzáloglevél; Vállalati kibocsátású kötvényeket. Biztonságosság szerint • • • Biztosítékkal fedezett kötvény (a kibocsátó csődje esetén előre meghatározott biztosíték – például ingatlan - áll a kötvény mögött), ilyen kötvény a Tőzsdén kereskedett jelzáloglevél; Nem fedezett kötvény (nincs előre meghatározott biztosíték, az egyéb hitelezőkkel azonos besorolás alá esik csőd esetén); alárendelt kötvény (a kibocsátó csődje esetén az egyéb hitelezők után kerül csak kielégítésre a követelés). A kötvény, mint befektetési eszköz A kötvényekhez, mint befektetésekhez alapvetően kettő kockázat

kapcsolódik: • • Visszafizetési kockázat - hitelkockázat (képes-e a kibocsátó a futamidő lejártával az ígért összeget, névértéket visszafizetni); Árfolyam kockázat (a kötvény áringadozásából eredő kockázat). Kockázat-jövedelmezőség Mint minden befektetési eszköznél, a kötvények esetében is a kockázat és a jövedelmezőség szorosan összefügg. A nagyobb hozamot ígérő kötvények magasabb kockázatokat is hordoznak magukban és viszont. Az államkötvények a legbiztonságosabb és az alacsonyabb jövedelmezőségű befektetések közé tartoznak. Ez a kockázatmentesség azonban csak a visszafizetési kockázatra vonatkozik, hiszen az állam mindig vissza tudja fizetni a forintban fennálló adósságát. Az árfolyamkockázat ezzel szemben az állampapírok esetében is jelentős tud lenni, amennyiben a befektető lejárat előtt kívánja értékpapírját értékesíteni. A vállalati kötvények kockázatosabb és jövedelmezőbb

befektetést jelentenek az állampapíroknál, hiszen a vállalatok ritkán minősülnek olyan jó adósnak, mint az állam (pl. vállalati csőd) Éppen ezért a vállalati kötvények általában magasabb hozamot ígérnek, mint az állampapírok. A kockázatot jól jelzi, hogy milyen mértékben határozzák meg a kamatot az állampapírokhoz képest. Az állampapírokat jóval meghaladó, magas kamatozású kötvények kockázata is általában magasnak értékelhető. A kötvény minősítése a hitel kockázatának meghatározását jelenti. A kötvény minősítését független hitelminősítő ügynökségek is végzik, akik kockázati osztályokba sorolják be az egyes kötvényeket. Ezek az értékelések valamelyest eligazítják a befektetőket. A jelzések általában „A”-tól „C”-ig tartanak, amelyben az „A” jelzés a legkisebb kockázatot fejezi ki. Az árfolyamkockázat mind az államkötvények, mind a vállalati kötvények esetében jelentkezhet.

Mértékét legegyszerűbben az alábbi eszközökkel lehet mérsékelni: • • • A kötvényt a lejáratig tartva a befektető függetlenedhet a kötvény áringadozásától. Változó kamatozású értékpapír tartásával az árkockázat jelentősen csökkenthető, a befektetésen elérhető hozam, azonban szintén változó. Rövid futamidejű értékpapírok árkockázata jelentősen alacsonyabb, mint a hosszabb futamidejű értékpapíroké. Az állampapírok Az állampapírok azok az értékpapírok, amelyeket az állami költségvetés hiányának hitellel történő fedezésére, illetve a korábbi hitelfelvételekből származó tartozások megújítására, új források szerzésére bocsátanak ki. A kibocsátást a pénzügyminiszter kezdeményezésére az Államadósság Kezelő Központ Zrt szervezi. A hazai piacon a következő fajta állampapírok érhetőek el a tőzsdei kereskedésben: • • Magyar Államkötvények, 3, 5, 10 és 15 éves lejárati

idejű, fix kamatozású és 5 éves lejárati idejű változó kamatozású papírok, valamint Diszkont Kincstárjegy 6, 12 hónapos lejárattal. A diszkont kincstárjegyek nem kamatot fizetnek, hanem a névérték alatt, diszkont áron kerülnek forgalomba, és lejáratkor a teljes névértéket kapja meg a papír tulajdonosa. A jövedelmet a névérték és a vételár közti különbség adja Államkötvények Az államkötvény egy évnél hosszabb futamidejű, kamatozó állampapír. Jelenleg négyféle, 3, 5, 10 és 15 éves futamidővel kerülnek értékesítésre. Ezek közül a 3 és 5 éves lejáratú fix kamatozású kötvények első aukciójára 1996. május 2-án, illetve 1997 január 30-án került sor, a 10 éves fix kamatozású kötvényt 1999. január 14-én bocsátotta először aukcióra az ÁKK, az 5 éves futamidejű, változó kamatozású állampapír első értékesítése 1998. március 19-én történt, míg a 15 éves futamidejű, fix kamatozású

kötvény első aukciója 2001. november 8-án volt A fix kamatozású államkötvények esetében már a kibocsátáskor meghirdetett és rögzített az egyes kamatfizetési periódusokban kifizetendő kamat nagysága. Ezzel szemben a változó kamatozású kötvényeknél csak a kamat megállapítás módja és ideje rögzített, a kifizetendő kamat mértéke csak az adott kamatfizetési periódusra ismert. A kamatfizetés gyakoriságát tekintve az államkötvények között vannak éves és féléves gyakorisággal kamatot fizető papírok is. A 2002-től kibocsátásra kerülő államkötvények évente fizetnek kamatot A kibocsátás módja szerint megkülönböztethetünk nyilvános vagy zártkörű kibocsátás során értékesített államkötvényeket. A zártkörű kibocsátás útján forgalomba hozott államkötvények kibocsátása legtöbbször különleges célt szolgált és az értékesítés célja meg is határozta az adott állampapír befektetőinek körét.

Ilyen kötvények voltak pl. a bank-, hitel- és adóskonszolidációs államkötvények, amelyek a bankok tőke megfelelési mutatóját és működési feltételeit voltak hivatva javítani. A zárt kibocsátású államkötvények aránya azonban már nem jelentős. A többi állampapír nyilvános kibocsátás keretében került értékesítésre A gazdaság fejlődésének, az államháztartási reform előrehaladtának, a Magyar Nemzeti Bank és az állami költségvetés közötti funkciók egyre világosabb szétválasztásának köszönhetően, valamint a kibocsátó azon törekvéseivel összhangban, amelyek a nyilvános kibocsátások szerepének erőteljes növelésére irányulnak, 1997-től az államkötvények döntően nyilvános értékesítéssel kerülnek forgalomba. Az államkötvény 1996. óta aukció útján kerül értékesítésre, emellett 1998 júliusáig havonta két alkalommal jegyzésre is lehetőség volt. Az aukciókat jelenleg minden páros hét

csütörtökén tartják, amikor is egy alkalommal kétféle kötvény – jelenleg az egyik aukción 3 és 5 éves fix kamatozású, a következő aukción 3 éves fix és egy 10 vagy 15 éves fix kamatozású állampapír – kerül felajánlásra. Az államkötvény alapcímlete 10 ezer forint. 1999 április 12 óta az államkötvény új sorozatai dematerializált formában kerülnek kibocsátásra. Az ezt megelőzően forgalomba hozott államkötvények részben immobilizált állampapírok voltak, így összevont címletekben kerültek kinyomtatásra, amelyeket a KELER őriz. A befektetőknek lehetőségük van a futamidő alatt a részben immobilizált állampapírok fizikai kikérésére. Ekkor a kibocsátó az összevont címlet felváltásáért és a papír fizikai előállításáért a névérték 2%-nak megfelelő díjat számít fel, amelyhez hozzáadódik a forgalmazónak a saját üzletszabályzatában meghatározott díja. Az államkötvény a pénzügyi teljesítés

napján bevezetésre kerül a BÉT-re, ahol az állampapírok elsődleges forgalmazói (az ún. primary dealerek) folyamatos árjegyzéssel segítik a likviditást Az államkötvényt devizabelföldi természetes és jogi személyek, jogi személyiség nélküli szervezetek vásárolhatják meg. E körben az államkötvény a futamidő alatt szabadon átruházható Devizakülföldiek a hatályos devizajogszabályok alapján, az abban meghatározott feltételek szerint, az államkötvényt teljes futamideje alatt megvásárolhatják és értékesíthetik. Az államkötvényhez aukción az elsődleges forgalmazók közvetlenül, befektetők pedig a nekik adott megbízások révén juthatnak. Diszkont kincstárjegyek A diszkont kincstárjegyekhez már a kibocsátások kezdete óta (1988 vége) nyilvános kibocsátás keretében, aukciókon lehet hozzájutni. Jelenleg 3 hónapos diszkont kincstárjegy-aukcióra minden héten kedden, 6 hónapos diszkont kincstárjegy aukcióra minden

páratlan héten szerdán, 12 hónapos diszkont kincstárjegy aukcióra pedig minden páratlan héten csütörtökön kerül sor. A diszkont kincstárjegyek fizetési határideje és a tulajdonjog átszállásának időpontja minden esetben az aukció hetét követő hét szerdája. A kincstárjegyek lejárata is mindig szerdai napra esik. Az egyes aukciókon a diszkont kincstárjegyből értékesítendő mennyiség a finanszírozási terv alapján kerül meghatározásra. A diszkont kincstárjegy alapcímlete 10 ezer forint. 1999 április 12 óta a diszkont kincstárjegy új sorozatai dematerializált formában kerülnek kibocsátásra. A 6 és 12 hónapos diszkont kincstárjegyek a pénzügyi teljesítés napján (aukció utáni hét szerda) bevezetésre kerülnek a BÉT-re, ahol az állampapírok elsődleges forgalmazói (az ún. primary dealerek) folyamatos árjegyzéssel segítik a likviditást. A diszkont kincstárjegyet devizakülföldiek és devizabelföldi természetes és

jogi személyek, valamint jogi személyiség nélküli szervezetek egyaránt megvásárolhatják. E körben a papír teljes futamideje alatt szabadon átruházható. A diszkont kincstárjegyet aukción az elsődleges forgalmazók közvetlenül, befektetők pedig a nekik adott megbízások révén juthatnak. Befektetési alapok A befektetési alap egy olyan eszköz, amely azt teszi lehetővé, hogy az egyes befektetők, egy "közös vagyontömegbe", fektessék be megtakarításaikat, úgy hogy befektetési jegyeket vásárolnak. Ha egy befektető szeretné befektetni megtakarított pénzét, de nem ismeri alaposan a tőkepiacot, és nem tudja eldönteni, hogy melyik részvényt vagy kötvényt vásárolja meg, akkor jó megoldást jelentenek a befektetési alapok. A befektetési alapok a "sok kicsi sokra megy" elv alapján működnek Összegyűjtik több befektető pénzét, majd az így összegyűlt vagyont különböző befektetési formákban helyezik el. A

befektetési alapokat kezelő szakemberek felelősek azért, hogy az összegyűlt vagyon magas hozamot biztosítson az ügyfeleknek. A teljes vagyon hozamából az ügyfél, befektetésének megfelelő arányban részesül. Jellemző, hogy egy-egy alapkezelőn belül az egyes részpiacokkal is különböző, erre specializálódott portfoliómenedzserek foglalkoznak. A befektetési jegy Ha egy befektetési alapban pénzt helyez el a befektető, akkor a befizetett összegnek megfelelő értékben befektetési jegyeket kap. Másképp fogalmazva a befektetési jegy megvásárlásával helyezi el pénzét az alapba. A befektetési jegy egy olyan értékpapír, melynek minden nap más-más árfolyama van, ennek értékét az alapban levő értékpapírok árfolyamai határozzák meg. A hozam A befektetési jegyek után az alapkezelő nem kamatot, hanem hozamot ér el az ügyfélnek. A befektetési alapok hozama soha nincs előre meghatározva. Az összegyűlt vagyonból az alapkezelő

(meghatározott szabályok szerint) különböző értékpapírokat vagy ingatlanokat vásárol. Ezeket a különböző típusú befektetéseket együttesen a befektetési alap portfoliójának nevezik. Az alapkezelő nem tudja előre megmondani, hogy a befektetési alap portfoliója mekkora hozamot fog elérni egy bizonyos idő múlva. A befektetési jegy árfolyama egyik napról másikra nőhet vagy csökkenhet, nincs garancia az árfolyam egyenletes növekedésére. Ennek oka éppen az, hogy a pénzt nem egy, hanem több különböző fajtájú, kockázatú és várható hozamú eszközbe fektetik be, melyeknek az árfolyama különböző módon változhat. A bankbetéteknél könnyen és viszonylag egyszerűen meghatározható, hogy a bank mekkora kamatot fog fizetni betét után. Ez a kamat minden esetben pozitív lesz A befektetési alapok hozama, egy adott időszakban lehet negatív is. Azaz elképzelhető olyan eset is, amikor kevesebb pénzért tudná csak eladni a befektető

a befektetési jegyét, mint amennyiért megvásárolta. Folyamatos hozam csökkenés egy jól működő piacgazdaságban csak nagyon ritkán fordul elő, ezért negatív hozam esetén, amennyiben a befektető kivár egy későbbi árfolyam-emelkedést a jegyeket nyereséggel is el tudja adni. A befektetési jegy árfolyamának változása a befektető nyereségét vagy veszteségét jelenti. Hozam és kockázat Befektetések alapvető törvényszerűsége: a hozamok jellemzően együtt járnak a kockázattal. Magasabb kockázatokhoz jellemzően magasabb hozamszintek párosulnak, ezért a befektetőnek el kell döntenie, hogy mekkora kockázatot akar vállalni. A kockázat azonban megosztható Választhat egyszerre több - eltérő profilú-, befektetési alapot, így nem minden pénzt egy befektetési alapba fektet. Ezzel csökkenteni lehet a kockázatot, hiszen, ha az egyik alap rosszul teljesít, akkor a másik még tud megfelelő hozamot biztosítani, ami összességében

nyereséget jelenthet. Futamidő Mielőtt a befektető úgy dönt, hogy befektetési jegyet vásárolna, el kell döntenie azt, hogy mennyi időre szeretne lemondani pénzéről. A különböző fajtájú befektetési alapok más és más hozamot képesek produkálni ugyanarra az időtávra. Ez azt jelenti, hogy vannak olyan befektetési alapok melyek már rövid távon is pozitív hozamot biztosítanak, de vannak olyanok is amelyek lehet, hogy csak egy - két év elteltével produkálnak majd pozitív hozamot. A különböző pénzintézetek segítenek az ügyfeleknek a döntésben, hogy milyen alapba fektessék pénzüket. A befektetőnek csak azt kell eldöntetnie, hogy mennyi időre szeretné az adott alapban elhelyezni a pénzét. A befektetési alapok főbb fajtái A befektetési alapok egy előre meghirdetett célra (pl.: különböző külföldi részvények vásárlása) gyűjtenek tőkét (adnak el befektetési jegyeket). Ez a cél határozza meg a befektetési alap típusát

A befektetési alapoknak két fő csoportja az ingatlan befektetési alap és az értékpapír befektetési alap. Az ingatlan befektetési alap az összegyűlt vagyont ingatlanokba fekteti. Az értékpapír befektetési alap a vagyont különböző típusú, futamidejű és kamatozású értékpapírokba fekteti. Az értékpapír befektetési alapokon belül több kategóriát különböztetnek meg: • • • • • pénzpiaci, kötvény, részvény, vegyes, speciális. Pénzpiaci alapok a likviditási alapok, amelyek főként bankbetéteket és rövid futamidejű állampapírokat vásárolnak és a hagyományos befektetési alapok, amelyek általában egy éves futamidejű államkötvényeket tartanak a portfoliójukban. Kötvényalapoknak nevezik a rövid és hosszú futamidejű kötvényalapokat. Különbséget az alapján lehet tenni közöttük, hogy inkább rövid vagy inkább hosszú futamidejű (három évnél hosszabb) állampapírokat vásárolnak. Ez azért fontos,

mert a kötvény és így a kötvényalap hosszúsága az alap kockázatára is utal A vegyes alapok különböző mértékben tartanak részvényeket és kötvényeket, míg a részvényalapok kizárólag különböző fajtájú részvényekbe helyezik el a befektetőik pénzét. Hasonlóan a kötvényalapokhoz, a részvényalap kockázatosságára utal, hogy átlagosan milyen mértékben tart részvényeket a teljes vagyonához képest: "csak jelentősen" ezt részvénytúlsúlyos alapnak nevezik, vagy teljes mértékben, ez tiszta részvényalap. A speciális alapok valamilyen speciális konstrukció mentén jönnek létre: vagy garantált alapok, amelyek a befektetett tőke megóvására garanciát vállalnak, vagy épp ellenkezőleg, kifejezetten nagy kockázatú, származtatott ügyleteket hajtanak végre. Természetesen az ingatlan alapok sem egységesek, van ingatlanforgalmazó alap és ingatlan fejlesztő alap. Milyen befektetési alapot válasszunk? A befektetőnek

kell kiválasztania, hogy milyen befektetési alapba szeretné elhelyezni megtakarításait. Először is azt kell eldöntetnie, hogy nyílt vagy zárt végű alapba fekteti be pénzét. Ha nyílt végű befektetési jegyeket vásárol, akkor megtakarításaihoz bármikor hozzáférhet. Befektetési jegyét bármikor visszaválthatja az alapkezelő köteles azokat a közzétett árfolyamon visszavásárolni. A nyíltvégű befektetési alapok befektetési jegyeit az alapkezelő folyamatosan hozza forgalomba, illetve folyamatosan vissza is vásárolja azokat. A befektetési jegyek vétele és eladása a letétkezelő által naponta kiszámított árfolyamon történik, azaz egy munkanap ugyanazon az árfolyamon lehet befektetési jegyet venni és eladni. Az alap árfolyama a befektetési politikától, a portfolió összetételétől és az alapkezelő ügyességétől függ és természetesen követi az állampapír- vagy a részvénypiac aktuális trendjeit. A nyíltvégű

befektetési alapok nagy előnye, hogy nincs lekötési idő, tehát a befektetők bármikor elhelyezhetik megtakarításaikat ezekbe az alapokba, viszont szükség esetén a befektetett összeget - vagy annak egy részét - az elért hozammal együtt tetszőleges időpontban fel is vehetik. A nyíltvégű befektetési alapok befektetési jegyei általában 1 Ft névértékűek, ami lehetővé teszi bármekkora összeg befektetését és tetszés szerinti összeg felvételét. Így bármilyen kis befektetés az első perctől az utolsóig "dolgozik" A zárt végű befektetési jegyeket előre meghatározott futamidőre bocsátják ki. Az alapkezelő csak a futamidő lejárta után köteles azokat visszavásárolni. A lejárat előtt a befektető csak a tőzsdén értékesítheti a zárt végű befektetési jegyeket. A zártvégű befektetési alapok befektetési jegyeit az alapkezelő a futamidő alatt nem váltja vissza, és a jegyzési idő lezárta után új befektetési

jegyeket sem hoz forgalomba. A zártvégű alapokat általában határozott futamidőre (1-5 évre) hozzák létre Tőzsdei bevezetésüket kötelező kérvényezni, hiszen befektetési jegyeiket csak a másodlagos értékpapír-piacon lehet eladni és megvásárolni. A befektetési alapok 1992-es indulása utáni egy-két évben zömmel zártvégű alapok jöttek létre, azóta jelentőségük - a nyíltvégű alapok sokkal rugalmasabb konstrukciója miatt jelentősen csökkent. Méretgazdaságosság A befektetési alapok egyik legnagyobb előnye, hogy a nagy vagyonméret miatt különböző kockázatú és hozamú befektetéseket ötvözve képes működni. Így a kisbefektetők számára is lehetővé válik, hogy olyan befektetési formákban helyezzék el megtakarításaikat, melyekhez egyedül nem lenne elég pénzük. Egy befektetési alapba sok ezer befektető helyezi el a megtakarításait, így a befektetések tranzakciós költségei, a kockázat megoszlanak az összes

befektető között. Ezt nevezik méretgazdaságosságból fakadó hatékonyságnak. Kockázatmegosztás (diverzifikáció) A befektetési alapban összegyűjtött vagyon mérete önmagában olyan vagyonmegosztást (diverzifikációt) tesz lehetővé, amely jelentősen csökkenti a kockázatot is. A vagyonmegosztás azt jelenti, hogy a befektetési alapok számos különböző eszközt tartanak portfoliójukban annak érdekében, hogy behatárolt kockázati szint mellett a lehető legmagasabb hozamot érjék el. Ha az egyik befektetés rosszul teljesít, akkor annak veszteségét kompenzálhatja egy másik befektetés nyeresége. (Előfordulhat például, hogy egy portfolióban szereplő "A" részvény veszít az értékéből, de ezzel egy időben "B" és "C" részvények árfolyama nő és így a portfolió értéke is nő.) A befektetési alapok egyik legnagyobb előnye, a kockázatmegosztás. A sokfajta befektetés előnye, hogy a vagyon csak igen

kicsi része jut egy-egy értékpapírra. Így ha egy-egy értékpapíron az árfolyammozgások miatt veszteség is keletkezik, az még nem lesz nagy hatással az alap egészének teljesítményére. Azon túl, hogy egy értékpapíron a kedvezőtlen események hatására bekövetkező veszteség az egész alapra vetítve eltörpül, a sokféleség másik oldalról is kedvezően hat. A kockázatmegosztás előnyeit kihasználva az alapkezelők a befektetők vagyonát nem ritkán sok száz értékpapír között osztják meg, ami nemcsak értékpapírfajták (részvény, kötvény) közötti megosztást, hanem az egyes országok, vagy gazdasági ágazatok alapján történő elkülönítést is jelent, tovább mérsékelve ezzel az alap árfolyamának esetleges ingadozásait. Likviditás A nyíltvégű befektetési alapok egyik behozhatatlan előnye minden más megtakarítási formával szemben az egyedülálló likviditás, azaz a befektető minimális költséggel, bármikor,

kamatveszteség nélkül hozzájuthat pénzéhez. A befektetési alapok legfontosabb előnyei • • • • • • • • A befektető határozza meg, hogy mekkora kockázatot vállal és milyen hozamot kíván elérni. (Példa: az állampapír alapok hozama kiszámíthatóbb, ezért alacsonyabb hozamot várnak el tőle a befektetők. A részvényalapok átmenetileg negatív hozamot, azaz veszteséget is produkálhatnak, ezért olyan befektetőknek ajánlott, akik hosszútávra terveznek.) A befektetés kockázata megosztható. Mivel az alapok több befektető pénzét gyűjtik össze a nagyobb vagyonméret miatt, lehetőség van a kockázat megosztására és csökkentésére (diverzifikáció). A befektetéseket szakemberek kezelik. Kis befektetőként csatlakozhatunk másokhoz, közösen nagyobb erejű befektetéseket leszünk képesek végrehajtani és több hozamot realizálni. A befektetési alapok egyszerű lehetőséget biztosítanak arra, hogy kihasználhassuk az

egyre összetettebb, és bonyolultabb pénzügyi piacokban rejlő lehetőségeket. A nyílt végű alapoknak nincs lejárata, a befektetési jegyeket napi áron lehet adni venni, ami gyakorlatilag a bankszámlához hasonlóan, tökéletes mobilitást jelent. A befektetési jegyekből származó jövedelem adómentes. Az alapok stabil működését szigorú törvények szabályozzák és független szervezetek ellenőrzik. Ez a befektetők védelmét szolgálja. ETF (Exchange Traded Fund) - Tőzsdén Kereskedett Indexkövető Alap Az ETF egy passzívan kezelt, vagyis a referencia index teljesítményét pontosan lekövető, tőzsdén kereskedhető befektetési alap, elsősorban részvényalap. Az ETF-ek a hagyományos, aktívan kezelt részvény-befektetési alapoktól leginkább az alapkezelés filozófiájában különböznek. A hagyományos részvényalapoknál az alapkezelő az összegyűjtött pénzek befektetésekor igyekszik a saját szaktudását és szakértelmét kihasználva

úgy felépíteni és menedzselni a portfoliót, hogy a leginkább perspektivikus szektorok, illetve részvények legyenek benne felülsúlyozva. Tehát a teljesítmények mércéjéül szolgáló referencia-indexek (benchmark) súlyozásától szándékosan – a magasabb hozam reményében – eltérnek. Ezzel szemben az ETF-ek kezelői a kiválasztott értékpapírok körét és ezek arányát a követendő piac, régió vagy szektorális index (benchmark) súlyozásához igazítják, és ezt másolják le mindenféle eltérés nélkül. BUX Indexkövető Tőzsdén Kereskedett Alap A BUX Indexkövető Tőzsdén Kereskedett Alap egy olyan elsősorban tőzsdén kereskedett indexkövető alap, amely a BUX kosárnak megfelelő arányban fektet a magyar tőzsde részvényeibe. A BUX ETF Alap létrehozásának célja egy olyan befektetési lehetőség megteremtése volt, amely egyesíti az egyedi részvények vételének gyorsaságát és rugalmasságát a befektetési alapok

széleskörű kockázatmegosztásával és alacsony költségeivel. Kiknek nyújt jó befektetési lehetőséget a BUX ETF? A BUX ETF mind a lakossági, mind az intézményi befektetők számára optimális megoldást jelenthet. Elsősorban azoknak a befektetőknek ajánljuk, akik egyetlen gyors tőzsdei tranzakcióval az egész hazai részvénypiacot reprezentáló részvénycsomaghoz szeretnének jutni. A BUX ETF lehetővé teszi, hogy akár egyetlen részvény áráért egy jól diverzifikált, a piac egészét lefedő portfoliót vásároljon meg a befektető. A BUX ETF Alap működése A BUX ETF Alap egy nyílt végű befektetési alap, melynek a hagyományostól eltérő módon történik mind az elsődleges, mind a másodlagos piaci forgalmazása. Az alapjegyek létrehozása elsődleges forgalmazásban nem pénz, hanem a BUX index kosarának megfelelő értékpapírcsomag ellenében történik. Az ETF hatékony működésének éppen ez az alapja, hiszen az alap létrehozásakor

az alapkezelőnek nem kell a kosárban szereplő részvények megvásárlásához kapcsolódó tranzakciós költségeket megfizetni. A hatékonyságot szolgálja az is, hogy az elsődleges forgalmazásban csak az úgynevezett forgalmazási egységnek megfelelő értékű értékpapírcsomagot lehet ETF jegyre váltani, illetve a forgalmazási egységnek megfelelő értékben lehet ETF-jegyet az alapkezelőnél a BUX összetételének megfelelő értékpapírcsomagra visszaváltani. Az ETF a hagyományos nyílt végű befektetési alapokkal szemben elsősorban tőzsdei termék ezért mind intézményi, mind magánbefektetők számára a másodlagos forgalmazás, vagyis a tőzsdei kereskedés a fontos, ahol megvásárolhatják, illetve eladhatják a BUX ETF jegyeket. A másodlagos forgalmazási egység 1 befektetési jegy, aminek névértéke 1.000 forint A befektetők tehát a tőzsdén ugyanolyan megbízásokat adhatnak a BUX ETF-re, mint a részvények esetében és a jegyek

elszámolása is ugyanúgy történik, mint a részvényeknél. A BUX ETF Alap előnyei Költséghatékonyság • • • Alacsony alapkezelési díj – A passzív, indexkövető stratégia révén az alapkezelési költség alacsonyabb, mint az aktívan kezelt részvényportfoliók esetében, így az Alapot terhelő díjak aránya kedvező. Alacsony értékpapír bekerülési költségek – Mivel az elsődleges forgalmazása a forgalmazási egységeknek megfelelő értékű részvénycsomagok ellenében történik, az értékpapír tranzakciókat terhelő díjak aránya alacsony. Alacsony tranzakciós költséghányad – A BUX ETF Alap portfoliójában az indexkövető jellege miatt ritkábbak a részvény adás-vételi tranzakciók, így a tranzakciós költségek lényegesen alacsonyabbak, mint az aktívan kezelt portfoliók esetében. Indexkövető jelleg • • • Átláthatóság – A részvénycsomag ellenében történő elsődleges forgalmazás érdekében az

Alap portfolió-összetétele naponta publikálásra kerül. Mivel a BUX ETF Alap célja a BUX index teljesítményének minél pontosabb megközelítése, így a portfolió összetétele mindenkor a mögöttes index összetételét tükrözi. A befektetők ennek megfelelően pontosan tisztában vannak az Alap mindenkori eszközösszetételével. Kockázatmegosztás – A BUX ETF Alap a BUX kosár arányában számos részvény között osztja meg befektetéseit. A piac lefedése – A BUX ETF Alap befektetési jegyének megvásárlásával a befektetők az egész hazai piac felé szereznek kitettséget, mivel a BUX indexben szereplő részvények a teljes piaci kapitalizáció 94%-át és a BÉT kereskedési volumenének 99%-át lefedik. Tőzsdei forgalmazás • • • Rugalmas vétel és eladás – A tőzsdei forgalmazás révén a BUX ETF Alap befektetési jegyei folyamatosan megvásárolhatóak és eladhatóak tőzsdei árfolyamon. Likviditás – Az árjegyzői rendszer

folyamatos likviditást biztosít, az alacsony spread révén alacsony költségszint mellett. Folyamatos forgalmazás – A befektetők a tőzsdei nyitva tartás idején folyamatosan tudnak megbízásokat adni, portfoliójukat rugalmasan alakítani. Certifikátok A certifikátokkal izgalmas és széleskörű befektetési lehetőségeket kínáló termékcsoport jelenik meg a Budapesti Értéktőzsdén. A cetifikátokon keresztül a külföldi részvényindexektől az egzotikus árutermékek és devizákig szinte bármilyen befektetési eszköz elérhetővé válik egyszerűen és olcsón. Ez az értékpapírtípus Magyarországon újdonságnak számít, jelentése ’igazolás’ arról, hogy a certifikát tulajdonosa jogosult a kibocsátó bank által létrehozott értékpapír által megtestesített követelésekre. A certifikátok legizgalmasabb tulajdonsága éppen a sokszínűségükben rejlik. Mind az értékpapírok által lefedett piacok és termékek, mind pedig az egyes

certifikátfajták által megtestesített stratégiák eddig ismeretlen változatosságot kínálnak a hazai befektetőknek, melyet a tőzsdei árjegyzéssel átlátható és likvid környezetben érhetnek el. A certifikátok mögött álló alaptermékek - amelyek árfolyammozgását valamilyen módon követik az instrumentumok -, leggyakrabban részvényindexek, nyersanyagárak, devizák árfolyamai, vagy valamely ország kamatszintje. A certifikátokkal a befektető szinte bármilyen elképzelését egyetlen egyszerű tranzakcióval végre tudja hajtani. Például ha valaki azt gondolja, hogy a következő egy év során az arany ára emelkedni fog azonban nem szeretné kockára tenni a teljes befektetett tőkéjét -, akkor keres egy olyan certifikátot, amelynek értéke az arany árának emelkedésével nő, és amely emellé még tőkegaranciát is biztosít. Ezt az arany certifikátot egy egyszerű megbízással megvásárolhatja a tőzsdén, és később ugyanilyen egyszerűen

bármikor el is adhatja. A certifikátok nagy népszerűségüket többek között az alábbi kedvező tulajdonságaiknak köszönhetik: • • • • • • • Átláthatóság – a tőzsdei kereskedés biztosítja, hogy áralakulásuk folyamatosan nyomon követhető legyen. Költséghatékonyság – megvásárlásuk egyszerű és gyors tőzsdei megbízással történik. Kis tőkével is elérhető értékpapírok - megvásárlásuk nem igényel jelentős tőkét, miközben a befektetéssel akár egy jól diverzifikált portfolió is mozgatható. Folyamatos kereskedési lehetőség – a tőzsdei kereskedésben folyamatos árjegyzés biztosítja a megfelelő likviditást, így a befektető bármely pillanatban, akár napon belül is kereskedhet az új instrumentumokkal. Új stratégiák válnak elérhetővé – egyes certifikátok mögött olyan összetett befektetési stratégiák állnak, amelyek eddig csak professzionális befektetők tudtak használni. Széles

befektetési lehetőségek – a certifikátok mögöttes termékei a globális pénzügyi piacok szinte teljes spektrumát lefedik, így ezeken keresztül a befektető az egzotikus árupiacoktól a konzervatívabb részvényindex termékekig bármilyen befektetést elérhet. A piaci trendek változásának gyors és rugalmas követését teszik lehetővé – az átlátható és likvid piac révén folyamatos kereskedésükkel a mögöttes piacoknak rövid távú mozgásait is kihasználhatja a befektető. A certifikátok változatosságának csak a piaci kereslet és banki termékfejlesztők képzelete szabhat határt. Ez az óriási változatosság azonban akár ijesztő is lehet azoknak, akik először találkoznak ezzel a terméktípussal. A legtöbb certifikát valamilyen származtatott terméket, általában opciót is tartalmaz, ezzel biztosítva a termék tájékoztatójában leírt tulajdonságokat. Ezeket az opciókat korábban csak nagy intézményi befektetők,

illetve bankok érhették el. Azzal azonban, hogy a certifikátokban ezek az opciók megtalálhatók, már a magánbefektetői réteg számára is új befektetési stratégiák nyílnak meg . A különböző certifikátok vásárlásával lehetőség van profit elérésére emelkedő, eső és oldalazó piaci szituációban egyaránt. Certifikátok típusai Az alábbiakban bemutatjuk a legalapvetőbb és leginkább elterjedt típusokat, azonban a termékek kibocsátói tájékoztatójának tanulmányozása még az egyszerűbb struktúrák esetében is ajánlott. A certifikátokat alapvetően két nagy típusban lehet sorolni a befektetéshez szükséges tőke nagysága és a termék kockázatossága alapján. Az első típus az úgynevezett „befektetési certifikát” (investment certificate), melyre az jellemző, hogy nem tartalmaz tőkeáttételt hanem sok esetben tőkegaranciát biztosít a vásárlója számára. Ebbe a kategóriába tartoznak többek között az index-,

bónusz-, diszkont- és tőkegarantált certifikátok. A másik nagy kategória a tőkeáttételes termékek köre (leverage products), ahol a kívánt befektetési stratégia alacsonyabb tőkebefektetéssel érhető el, mint az alaptermékbe történő közvetlen befektetéssel. Ezáltal tőkeáttétel érhető el, ami növeli mind a befektetésen elérhető nyereséget, mind a befektetés kockázatát. Tőkeáttételes termékek közé soroljuk a klasszikus warrantokat, a turbó vagy knock-out certifikátokat és az egyéb egzotikus certifikátokat. Tőkeáttételt nem tartalmazó, befektetési certifikátok Index certifikát Egyszerűségüknek köszönhetően a legnépszerűbb termékek közé tartoznak. Ezek a termékek általában a legfontosabb részvénypiaci vagy árupiaci indexek mozgását követik 1:1 arányban. Egyszerű és költséghatékony megoldást kínálnak azoknak, akik egy szélesebb piacon, például egy ország teljes részvénypiacán kívánnak befektetni. A

legtöbb index több ezer pontos értéken mozog. Annak érdekében, hogy lehetséges legyen egy darab index certifikát megvásárlására ennél kisebb értéken is, általában átváltási arányt alkalmaznak, ami leggyakrabban 0,1 vagy 0,01. Ez azt jelenti, hogyha egy certifikát ára pénzben kifejezve az index értékének egytizede vagy századrésze lesz, a befektetők kisebb összeggel is be tudnak szállni az adott piacra. Amennyiben a befektetők külföldi indexet követő certifikátot vásárolnak, figyelembe kell venni, hogy azok az indexek külföldi devizában kerülnek kiszámításra, így devizaárfolyam-kockázatot is vállal a termék vásárlója. Az index certifikátokhoz kapcsolódó kockázatok: • • • • A bennük rejlő kockázat közel azonos az indexet alkotó összetevőkbe történő közvetlen befektetéssel. Korlátozott lejárat, amely azt jelenti, hogy a legtöbb esetben korlátozott a lejáratig hátralevő idő és ezalatt az idő alatt az

index veszíthet értékéből. A legrosszabb esetben az index értéke 0-ra csökken, ekkor a befektető a teljes befektetését elveszítheti. Nincs osztalék- és kamatjövedelem. Deviza-árfolyamkockázat, azaz amennyiben a követett index külföldi devizában kerül kiszámításra, akkor a befektetés devizaárfolyam-kockázatot is magában hordoz. Bónusz certifikát Általában 2-4 éves futamidővel bocsátják ki, és a papír garantálja, hogy lejáratkor előre meghatározott minimális mértékű kifizetést (bónuszt) biztosít, amennyiben a certifikát futamideje alatt az alaptermék ára nem süllyed egy alsó küszöbérték (barrier) alá. A diszkont certifikáttal ellentétben ennél a típusnál a maximális nyereség nincs limitálva, azaz ha az alaptermék árfolyama a bónusz szintjét meghaladja, a termék tulajdonosa is részesül a további áremelkedésből. Amennyiben futamideje alatt akár egyszer is az alsó (biztonsági) küszöbérték alá csökkent

az alaptermék árfolyama, úgy megszűnik a bónusz certifikát védelmi mechanizmusa, és onnantól kezdve ugyanúgy viselkedik mint egy index certifikát, tehát az alaptermék árfolyam alakulását 1:1 arányban képezi le. A klasszikus bónusz certifikát tehát korlátlan áremelkedést biztosít és egy biztonsági puffert a mérsékelt árfolyamcsökkenéssel szemben. Cserébe azonban, mint a legtöbb certifikátnál, itt is lemond a befektető az alaptermékek által fizetett osztalékról, amiből a kibocsátó finanszírozza a bónusz certifikát által kínált biztonsági mechanizmust. Ez a magyarázata annak, hogy olyan alaptermékek esetében, ahol magas a fizetett osztalék a kibocsátó kedvező feltételekkel tud bónusz certifikátot kibocsátani, míg sok alaptermékre - melyek nem fizetnek osztalékot - egyáltalán nem bocsátanak ki bónusz certifikátot. A bónusz certifikátokhoz kapcsolódó kockázatok: • • A kockázat a konstrukció elemeinek

függvényében (bónusz szint, biztonsági küszöb értéke, lejáratig hátralevő futamidő, stb.) kisebb kockázatot jelent, mint az alaptermékbe történő közvetlen befektetés. Alsó (biztonsági) küszöbérték: amikor az alaptermék árfolyama a küszöbérték alá esik, a certifikát kifizetési tulajdonságai hirtelen nagyon megváltoznak. Ennek valószínűsége annál nagyobb, minél közelebb van a küszöbértékhez az alaptermék árfolyama, így a certifikát ára már azelőtt is sokat eshet, hogy az alaptermék ára ténylegesen a küszöb alá csökkent volna. • • • Számos árfolyamot befolyásoló tényező: a certifikát futamideje alatt az értékpapír árfolyama esetenként másképp alakulhat, mint azt a befektető várhatta. Mindez köszönhető annak, hogy a certifikát áralakulását az alaptermék árán kívül még számos tényező befolyásolhatja, például az alaptermék visszaszámított volatilitása, a kamatlábban bekövetkező

változások, az alaptermék által fizetett várható osztalék mértékének változása, illetve a lejáratig hátralévő idő változása. Nincs osztalék- és kamatjövedelem. Deviza-árfolyamkockázat: amennyiben az alaptermék árfolyama külföldi devizában kerül meghatározásra, úgy a certifikát deviza-árfolyamkockázatot is magában hordoz. Diszkont certifikát Az alaptermék megvásárlását teszik lehetővé diszkontáron, azaz az aktuális piaci árfolyamánál alacsonyabb áron. Ez a diszkont az árcsökkenések elleni pufferként funkcionál Hosszabb ideig oldalazó piacon, illetve kis mértékű áresés mellett is nyereséget lehet elérni. Az elérhető maximális nyereség azonban limitált egy felső plafonértéken. Az alaptermék árfolyama hiába emelkedik az előre rögzített plafon fölé, a certifikát tulajdonosa a további nyereségből már nem részesül. Általában minél alacsonyabb a felső plafonérték, annál nagyobb a veszteség elleni

puffer értéke, azaz nagyobb diszkonton lehet megvásárolni az értékpapírt. A diszkont certifikátokhoz kapcsolódó kockázatok: • A befektetés kockázata általánosságban kisebb, mint az alaptermékbe történő közvetlen befektetés kockázata, köszönhetően a diszkont által biztosított veszteség-puffernek Tőkeáttételes certifikátok Warrant A tőkeáttételnek (leverage) köszönhetően rövid idő alatt magas hozamot lehet elérni, alacsony befektetett tőke mellett. Azonban a tőkeáttétel egy kétélű penge, ha a piac a várakozásokkal ellentétes irányba mozog, méretes veszteségek nagyon rövid idő alatt felhalmozódhatnak és a teljes befektetett összeg elveszéséhez is vezethetnek. A warrantok is számos különböző alaptermék áralakulását követhetik, például a részvényekét, az indexekét, a devizákét vagy az árukét. Warrantok segítségével profitálhatunk emelkedő és eső piaci környezetben egyaránt. Két alapvető típusa

a vételi (call) warrant - amelynek értéke az alaptermék árának emelkedésekor növekszik - és az eladási (put) warrant, amelynek értéke az alaptermék árának esésekor növekszik. A warrantok árát elsősorban az alaptermék áralakulása határozza meg. Azonban ezen felül még számos más faktor is befolyásolja azt, mint például az alaptermék hozamának változékonysága (volatilitása), a kamatláb mértéke, illetve a lejáratig hátralévő időtartam. Turbó vagy knock-out certifikátok Csakúgy mint a warrantok, a turbó certifikátok is tőkeáttételes termékek. Ennek köszönhetően az 1%-os változás az alaptermék árában többszörösen érvényesül a certifikátoknál. Ezeknél a termékeknél emelkedő és eső árfolyamokon is lehetséges profitot elérni. A turbó certifikátok számos speciális tulajdonsággal rendelkeznek a warrantokhoz képest: • • • • A turbók lejárat előtt is kifuthatnak (kiütődhetnek), amennyiben az

alaptermék ára előre meghatározott érték alá esik (vételi knock-out termék esetében) vagy a meghatározott érték fölé emelkedik (eladási knock-out certifikátoknál). Ez utóbbi esetben a certifikát értéke nullázódik, vagyis a befektető a teljes befektetett összeget elveszíti. A visszaszámított volatilitás változása egyáltalán nem, vagy csak nagyon kis mértékben befolyásolja a turbó certifikát árfolyamát, ezért a termék árazása a befektetők számára jobban érthető és átláthatóbb, mint a warrantoké. Egyáltalán nincs, vagy csak kicsi időértékük van, továbbá magasabb tőkeáttétellel forognak, mint a hasonlóan strukturált warrantok. Mivel lehetséges, hogy a termék „kiütődik” lejárat előtt és mivel magasabb a tőkeáttétel, a turbó certifikátok kockázatosabbak, mint a hasonló tulajdonságokkal rendelkező warrantok. SZÁRMAZÉKOS PIACI ISMERETEK: Határidős piaci ismeretek Miért érdemes a határidős piacon

üzletelni? Sok befektető szembesül azzal, hogy olyan befektetési stratégiát szeretne folytatni, ami a hagyományos tőzsdei kereskedésben nem, vagy csak nagyon nehezen megvalósítható. Ennek legegyszerűbb esete, ha a részvényárak csökkenésére szeretne spekulálni, mert úgy érzi, hogy közeleg egy komolyabb korrekció a piacon; esetleg látva az arany árának látványos alakulását, ő is szeretne ebből részesedni; vagy szeretne egyetlen tranzakcióval magára a BUX indexre spekulálni; vagy egyszerűen csak szeretne kevés pénzzel, gyorsan, nagy nyereséget elérni. Mindezek a stratégiák nagyon könnyen megvalósíthatóak a határidős piacon. A határidős piacokról általában A tőkepiacok talán legizgalmasabb és legnagyobb hozamokkal kecsegtető területe az ún. származékos termékek (határidős és opciós ügyletek) piaca. A származékos (derivatív) kifejezés lényege, hogy az ilyen termék valamely másik termékből (alaptermék, mögöttes

termék) származtatható. Mindig van egy alaptermék (még akkor is, ha csak virtuálisan létezik, mint például egy tőzsdeindex), melynek ármozgását a belőle származtatott derivatív termék is követi. A derivatív termékek egyik fő csoportjának számítanak a határidős (futures) termékek, a másik csoport pedig az opcióké. A határidős ügyletek lényege, hogy az üzlet megkötése és teljesítése időben elválik egymástól. Ha például egy gazda májusban eladja rögzített áron a nyár végén betakarítandó, majd leszállítandó gabonáját, az határidős ügyletnek minősül. A határidős ügylet alapterméke pedig ebben az esetben a leszállítandó gabona. Nem meglepő, hogy már az ókorban is kötöttek határidős ügyleteket, igaz, akkor még nem koncentrált piacokon (tőzsdéken), hanem egyedi szerződések keretében. A határidős piacok szerepének növekedése az 1970-es években kezdődött. A devizaárfolyamok változékonyságának

növekedése, a kockázatcsökkentés iránt gyorsan növekvő igény, valamint a technológiai fejlődés együttesen tette lehetővé a határidős tőzsdék robbanásszerű fejlődését. A határidős piacok szereplői A kockázatokat csökkenteni szándékozó üzletkötők – fedezeti üzletkötők A határidős piacokat döntően a kockázatkezelés igénye hívta életre, nem véletlen, hogy kezdetben a legnagyobb súlyú piaci szereplők azok voltak, akik valamilyen nem várt piaci ármozgás ellen kívánták magukat bebiztosítani. Ezeket az ügyletkötőket hívják fedezeti üzletkötőknek, vagy idegen szóval hedgeelőknek Egy termelőüzem teljes profitját elviheti például az, ha az alapanyagok beszerzési ára hirtelen megemelkedik, vagy a késztermékeké csökken. Ezért a körültekintő termelő megpróbálja hónapokkal, vagy akár évekkel előre lefixálni beszerzési és értékesítési árait. A kedvezőtlen devizaárfolyam-változások is

megkeseríthetik egy döntően import, vagy exportorientált vállalkozás életét, ők ezért olyan üzleteket kötnek, melyekkel le tudják fixálni az árfolyamot. A hazai alapanyagból exportra termelő vállalkozás számára például rendkívül előnytelen, ha a hazai pénz erősödik, hiszen egységnyi eladott árujáért egységnyi devizát kap, de ezért egyre kevesebb hazai pénz üti a markát. Ezért ő határidőre eladja a külföldi pénzt a hazai ellenében. Ezzel bebiztosítja üzletmenetét: ha a hazai pénz erősödik, a határidős pozíción elért nyeresége kompenzálja az erős hazai pénz által számára okozott veszteséget. Ellenkező esetben ugyan jobban járt volna, ha semmit sem tesz, hiszen több hazai pénzhez jut egységnyi kapott devizából, veszteségessé válik viszont fedezeti ügylete. De legalább jól alszik, bármi történjék is a devizapiacon, őt már nem érheti kellemetlen meglepetés. Igaz, kellemes se Spekulánsok A fedezeti

ügyleteket kötők önmagukban nem biztosítanának akkora forgalmat, ami elegendő lenne a piacok hatékony működéséhez. Az is gyakorta előfordul, hogy minden hedgelő azonos irányú pozíciót kíván nyitni. A spekulánsok jelenléte biztosítja azt, hogy a másik oldalon is legyen valaki, vagyis az eladókkal szemben mindig legyen vételi oldal, illetve fordítva. A spekuláns nem termel semmit, így célja nem is lehet az, hogy nyugodtan termeljen és nyugodtan aludjon. Ő vállalja, hogy soha nem alszik nyugodtan és kockáztat. Van elképzelése arról, hogy az árak milyen irányba mozdulnak el, s ezt hajlandó is „megjátszani”, pénzt feltenni rá. Ha elképzelése bejön, nyer, ha nem, veszít Arbitrazsőrök Ugyanazon termék eltérő piacokon kialakult árfolyamainak különbségét kutatják, s ha ilyenre bukkannak, gyorsan lépnek: vesznek az olcsóbb helyen és eladnak a drágábbon. Lényegében kockázatvállalás nélkül tesznek szert profitra, s

tevékenységükkel megszüntetik a piaci anomáliákat. A határidős termékek legfontosabb előnyei és kockázatai Az, hogy az üzletkötés és a teljesítés közötti időszakra a befektető csak az üzlet összértékének egy szerény hányadát köteles befizetni, egyben számít a határidős üzletelés legnagyobb előnyének és legnagyobb kockázatának is. A fedezeti célból pozíciót vállaló vállalkozás számára nagy előny, hogy az ügylet összértékének csekély hányadát kell csak arra áldoznia, hogy finanszírozza a kockázatcsökkentés céljával létrehozott pozíciót. A spekulánsok számára is nagy előny, hogy a határidős piacon a rendelkezésre álló összeg többszörösét tudják megforgatni. Egy rosszul sikerült döntés veszélye viszont, hogy a határidős piacon a nagy tőkeáttét miatt néhány százalékos váratlan és rossz irányú árelmozdulás is oda vezethet, hogy a spekuláns összes pénzét elbukja. Sőt, a befektetett

pénzének többszöröse is elveszhet A határidős piacok nagy előnye az is, hogy szinte bármilyen mesterséges (fizikai valójában nem létező, nem leszállítható) termék származtatható és kereskedhető. Például a tőzsdeindexekből képzett határidős termékekkel komplett részvényportfóliók emelkedésére, illetve esésére játszani. Ráadául nagyságrendekkel kisebb költséggel, mintha külön-külön kellene a papírokat megvásárolni, esetleg rövidre eladni. Míg az azonnali piacokon alapesetben először meg kell venni a terméket, majd a cél annak magasabb árfolyamon történő eladása (a rövidre eladás, vagyis kölcsönvett papír értékesítése azzal a céllal, hogy majd olcsóbban visszavegyük, Magyarországon például igen nehézkes a részvénypiacon), a határidős piacon ugyanúgy lehet emelkedésre, mint eladásra játszani. Egy határidős pozíció nyitása egyaránt létrejöhet vétellel és eladással, a pozíció zárására pedig

vagy egy ellenirányú ügylet kötésével kerülhet sor. A határidős ügylet sajátosságai A határidős ügylet és az azonnali ügylet közti legnagyobb különbség a teljesítés időpontja. Míg utóbbinál a pénz-értékpapír csere azonnal (a tőzsdei elszámolási ciklusnak megfelelően) megtörténik az üzletkötést követően, addig a határidős ügyletnél egy későbbi, de előre meghatározott időpontban. Ez az előre meghatározott időpont a határidős ügylet lejárati napja. Emellett lényeges eltérés mutatkozik a tranzakció árában is, mert a határidős ügyletben megállapodott ár eltér az alaptermék azonnali piac árától, noha a kettő között nagyon szoros kapcsolat van (erről később bővebben). A határidős ügylet sajátossága a teljesítés módja. Az azonnali értékpapír tranzakcióknál egyértelmű, hogy az adásvétel a pénz-értékpapír cseréjével teljesül. Ezt hívják fizikai szállításnak, még akkor is, ha maga az

értékpapír fizikai formában nem is létezik, csak dematerializált formában. A határidős ügyleteknél azonban lehetőség van más megoldásra is az előbbi, hagyományos teljesítési mód mellett. Itt ugyanis lehetséges, hogy lejáratkor, mikor eljön a teljesítés időpontja nem kell a vevőnek ténylegesen megvásárolni az alapterméket, illetve az eladónak leszállítania az alapterméket, hanem csak pénzügyileg számolnak el. Eszerint elszámolják egymás között a határidős szerződésben szereplő ár és a lejáratkori azonnali ár közti különbséget. Ha a határidős ár magasabb, mint az azonnali ár, akkor a különbözetet a vevő fizeti az eladónak, ellenkező esetben pedig fordítva. Kiszállás a határidős pozícióból Különleges a határidős ügylet abból a szempontból is, hogyan tud a befektető kiszállni a pozíciójából. Egy részvény határidős megvásárlása nem jelenti feltétlenül azt, hogy lejáratig már nem tehetünk

semmit, abból nem szállhatunk ki. Lehetőség van ugyanis a pozíció lejárat előtti zárására, ha ún ellenirányú ügyletet kötünk, azaz vételi pozíciót le lehet zárni egy határidős eladással, míg eladási pozíciót egy határidős vétellel. Ilyen esetben a pozíció zárásakor pénzügyi elszámolással határozzák meg a befektető addig elért eredményét. A tőkeáttétel A határidős piacokkal kapcsolatos leglényegesebb kifejezés egyértelműen a tőkeáttétel. Ez az, ami a leginkább megkülönbözteti az azonnali piacoktól, s ez az, ami oly sok befektetőt csábít e rendkívül gyorsan fejlődő szegmensbe. A tőkeáttétel lényege az, hogy a befektetőknek nem szükséges az ügylet összértékének megfelelő pénzösszeget elhelyezniük a számlájukon, hanem elég annak egy meghatározott mértékű kis részét. Mindez azt jelenti, hogy egységnyi összeg letétbe helyezésével annak többszörösével lehet üzletelni, azaz részesedhetünk

egy, a rendelkezésre álló tőkéknél akár többször nagyobb értékű befektetés hozamából. A tőzsdei, szabványosított határidős termékek főbb paraméterei A határidős tőzsdék azért válhattak sikeressé, mert ezekre koncentrálódott a kereslet és a kínálat. A piaci szereplők számára létfontosságú (a bármikori pozíciózárás lehetőségét kínáló) likviditáshoz azonban az is kellett, hogy szabványosítsák a kereskedhető termékek paramétereit. A szabványosítás azt jelenti, hogy a különböző paraméterekkel rendelkező vételi és eladási szándékokat (és itt nem az árról van szó) azonos nevezőre kell hozni. A legfontosabb három paraméter a határidős ügyletnél (az áron kívül) az alaptermék, a kötés mennyisége és a lejárat időpontja. E három paraméter egységesítésével jön létre a tőzsdei határidős termék, a kontraktus. Mindez azt jelenti, hogy a tőzsdei határidős piacon csak néhány kitüntetett

időpontra (például minden hónap 3. péntekje), meghatározott mennyiségekre (például 10000 darab és ennek egész számú többszöröse) lehet üzletet kötni. Az előző példában mindkét fél kompromisszumra kényszerült, de cserébe tudnak egymással üzletet kötni. Éppen ebben áll a tőzsdei kereskedés jelentősége. A szabványosítás koncentrálja a vevőket és az eladókat biztosítva, hogy mindig találjon a vevő és az eladó egymásnak partnert. A szabványosított tőzsdei termékek jellemzői közül az alábbiak a legfontosabbak: • • • • • • • • • Alaptermék/kontraktus elnevezése: a származtatott termék általában a mögöttes termék nevét viseli. Kontraktus mérete: megmutatja, hogy a legkisebb kereskedhető mennyiség mekkora. Árlépésköz: a minimális különbség az ajánlatok, illetve kötések árszintje között. Például: 0,5 indexpont a BUX-nál. Árlépésköz értéke: a minimális árelmozdulás forintosított

értéke: az ár lehető legkisebb elmozdulása ekkora nyereséget hoz/veszteséget okoz egy kontraktusnyi pozícióra vetítve. Lejárati hónapok: a határidős piacon egy adott termék több lejáratára (termin) is lehet üzletelni, az idő haladtával folyamatosan futnak ki a lejáratok, s nyílnak meg újak. A tőzsde a befektetői igények alapján határozza meg, hogy évi kettő, négy, esetleg több lejáratot tesz elérhetővő. Megnyitási/bezárási nap: az adott termék első és utolsó kereskedés napja. Például a BUX index 2007. decemberi lejáratával először 2005 decemberének harmadik péntekén lehetett kereskedni, utoljára pedig 2007. decemberének harmadik péntekén lehet majd A bezárási napon a mögöttes termék azonnali ára alapján határozzák meg a határidős termék lejáratkori elszámolóárát. Lejárati nap: az a nap, amikor a határidős kontraktusban született ügylet ténylgesen teljesül. Készpénzes elszámolású terméknél ez

általában egybeesik a bezárási nappal, vagy egy nappal követi azt. Fizikai szállításnál az alaptermékre vonatkozó elszámolási ciklus szerinti nap Például a részvények elszámolási ciklusa 3 napos a BÉT-en, azaz az egyedi részvény alapú határidős termékek lejárati napja a bezárási napot követő harmadik nap. Lejáratkori elszámolóár számításának módja: a tőzsde pontosan szabályozza, hogy az adott lejárat kifutásakor hogyan állapítják meg azt az elszámolóárat, amin a még le nem zárt pozíciók eredményét kiszámolják. Teljesítési mód: azt mutatja meg, hogy a lejáratig megtartott pozíciók esetében milyen módon történik a teljesítés. Ez vagy fizikai szállítás, vagy készpénzes elszámolás lehet A határidős részvényeknél például fizikai szállításra kerül sor. A kifuttatott pozíció vételi oldalán álló ügyfél köteles befizetni a korábban megkötött ügylet teljes ellenértékét, az eladó pedig

leszállítani a meghatározott mennyiségű árut, esetünkben részvényt. Készpénzes elszámolás esetén a lejáratkori elszámolóáron számolják el a még le nem zárt pozíciókat, a nyereségeket jóváírják az ügyfelek számláin, a veszteségekkel pedig megterhelik azokat. A határidős ár A határidős kereskedésben is talán a legfontosabb kérdés, hogy milyen áron születnek az üzletek, illetve a határidős piacon lévő árak hogyan viszonyulnak az azonnali piaci árakhoz. Amennyiben valaki figyelemmel kíséri bármely részvény azonnali piaci áralakulását és határidős piaci áralakulását, akkor láthatja, hogy a két ár mindig eltér egymástól, de a két ár mozgásának iránya nagyon hasonló. A BUX index értékének és a BUX 2007 decemberi határidős árának alakulása A szoros kapcsolat törvényszerű, mert elméletben a határidős árat az azonnali árból lehet egy egyértelmű algoritmussal származtatni. A határidős árat

alapvetően az alaptermék azonnali ára, a lejáratig hátralévő idő és az aktuális kamatszint hármasa határozza meg. Minél messzebb vagyunk a lejárattól, annál nagyobb az eltérés a határidős és az azonnali ár között, és a lejárathoz közeledve a különbség egyre kisebb. A lejárat időpontjában pedig elméletben a határidős ár az azonnali ár megegyezik Természetesen a határidős ár és az azonnali ár között nem lineáris a kapcsolat, ezért nem egyenes, hanem egy hektikusan ingadozó, de alapvetően csökkenő vonal látható az előbbi ábrán. Az ingadozást egyrészt a kamatszint változékonysága, másrészt a kereslet és kínálat erősödése, gyengülése okozza. Egy instrumentum elméleti határidős ára a mögöttes termék azonnali áránál a lejáratig elérhető kockázatmentes hozam összegével nagyobb (kockázatmentes kamatnak tekinthatő az állampapírok hozama). Mindez azt is jelenti, hogy elméletben a határidős ár mindig

magasabb, mint az azonnali ár Elméletben az arbitrazsőrök tevékenysége nyomán az elméleti ártól való eltérésnek gyorsan ki kell egyenlítődnie (például ha a határidős piaci kamattartalom meghaladja a kockázatmentes kamatlábat, akkor az arbitrazsőr az alapterméket az azonnali piacon megvéve, valamint a határidős piacon eladva kihasználja azt, hogy az aktuális kockázatmentes kamatlábnál magasabb hozamra tud (kockázat nélkül) szert tenni. E tevékenysége nyomán a határidős piaci kamattartalom elvileg visszatér a reális szintre, a gyakorlatban azonban ez nem mindig történik meg. Ennek oka általában az, hogy a piac forgalma nem elegendő ahhoz, hogy az arbitrazsőrök kihasználhasság a piaci anomáliákat. A reális ártól való eltérés emiatt akár tartósan is fennmaradhat. A határidős ügyletek elszámolása Amikor egy befektető részvényt vásárol a tőzsdén, akkor az ügyleten elért nyereségét/vesztetégét csak fejben tudja

kalkulálni egészen addig, amíg a megszerzett részvény el nem adja ("Ha most eladnám a részvényt, akkor mennyi pénzt keresnék?"). Az eladás pillanata az, amikor ténylegesen realizálja az eredményét. A tőzsdei határidős piacon azonban minden nap megtörténik az eredmények elszámolása, mintha minden nap le is zárta volna a befektető a pozícióját, majd újranyitotta volna. Mindez úgy történik, hogy nap végén meghatároznak egy ún. nap végi elszámolóárat Ehhez viszonyítják az aznap kötött ügyletek árát, és az a vevő, aki ennél alacsonyabb áron vett, annak a számláján jóváírják a kötési ár és az elszámolóár különbségét. Azoknál a pozícióknál, amelyeket nem az adott napon nyitottak, hanem korábban, az előző napi nap végi elszámolóárhoz hasonlítják az adott napi elszámolóárat. Mindez rávílágít egy nagyon fontos tulajdonságára a határidős ügyletnek, mégpedig arra, hogy a minden befektetőnek,

aki határidős ügyletet nyit fel kell készülni arra, hogy azt a pozíciót finanszíroznia is kell (ahhoz, hogy a veszteséget el tudják vonni a számláról, a számlát előbb fel kell tölteni – ez a biztosíték adás, amiről később bővebben szólunk). Ez azt jelenti, hogy hosszabb távú spekulációnál hiába találjuk el az áralakulás irányát a teljes időtáv alatt, ha a rövidebb távú, számunkra kedvezőtlen irányú ingadozásokat nem tudjuk finanszírozni. A nap végi elszámolóár kialakulása A tőzsdenap végén meg kell határozni azt az árat, amin a nyitott pozíciókon felhalmozódott nyereségeket/ veszteségeket elszámolják. Likvid instrumentum esetén az elszámolóár meghatározása könnyű feladat, ha viszont nincs megfelelő forgalom a piacon, a tőzsde az elméleti elszámolóárat használhatja. Piaci elszámolóár Ha a záró szakaszban született üzlet, annak ára lesz az elszámolóár. Ha üzlet nem született, de a nap

folyamán született utolsó kötéshez képest volt magasabb vételi, vagy alacsonyabb eladási ajánlat, annak az ára lesz az elszámolóár. Ha ilyen sincs, akkor a nap folymán született utolsó kötés ára az irányadó Ha egész nap nem volt kötés, de az előző elszámolóárnál volt magasabb vételi, vagy alacsonyabb eladási ajánlat, akkor az lesz az elszámolóár. Ha viszont ilyen sem volt, akkor nem változik az előző nap kialakult elszámolóár. Elméleti elszámolóár A tőzsde pontosan lefektetett szabályok alapján az alaptermék azonnali árából kiindulva bármely határidős instrumentumra elő tud állítani elméleti elszámolóárat. Az Elszámolóár Kézikönyv meghatározza azt a sávot is, ameddig az ettől való eltérést megengedik. Ha a piaci elszámolóár a megengedettnél nagyobb mértékben tér el az elméleti elszámolóártól, akkor a tőzsde utóbbit tekinti hivatalos elszámolóárnak. Szintén az elméleti elszámolóárat tekinti

elszámolóárnak a BÉT akkor, ha még egyáltalán nem született üzlet egy adott instrumentum bizonyos lejáratára. Ennek azonban gyakorlati jelentősége nincs, hiszen ha nem volt üzletkötés, akkor nem lehetnek nyitott pozíciók, nincs mit elszámolni. Az elszámolás folyamata A zárás és az elszámolóár megállapítása után a tőzsde megküldi a Kelernek az aznapi kötések listáját. Az elszámolóház ez alapján megállíptja a klíringtagok pozícióit. Az elszámolóárak ismeretében kiszámítja a napi árkülönbözetet, ami megmutatja, hogy az adott brókercégnek az összes ügyfele, valamint saját számlás kereskedése nyomán összesen mekkora vesztesége, illetve nyeresége keletkezett. Az aktuális pozíció alapján megállapítja a minimális letétképzési kötelezettséget. Az adatokról a klíringtagokat még este értesíti, majd a következő tőzsdenap reggelén kerül sor a pénzügyi elszámolásra. Amennyiben egy klíringtag 8.15-ig

elégtelen fedezettel rendelkezik, a Keler intézkedik az alapletétként szolgáló értékpapírfedezet értékesítéséről Amennyiben a klíringtag a kereskedés kezdetéig nem gondoskodik a letéti követelményeknek történő megfelelésről, a Keler felfüggeszti kereskedési jogát. Alapletét Mértékét az ügyletek elszámolását végző Központi Elszámolóház és Értéktár (KELER) Rt. határozza meg Fedezi azt a veszteséget, amit az egy napra engedélyezett legnagyobb árváltozás okozhat. Az alapletét nem csak készpénzben, hanem állampapírban is elhelyezhető, ennek hátralevő futamideje azonban hosszabb kell, hogy legyen, mint a felvett határidős pozíció lejárata. Az alapletét mértékét az elszámolást végző KELER állapítja meg és időről-időre felülvizsgálja. A részvény és index alapú termékek esetében az alapletét mértéke általában a kontraktus értékének 5-10%-a között mozog. Általában nagyobb árelmozdulások, illetve

a piaci változékonyság módosulása nyomán dönt a Keler az alapletét mértékének megváltoztatásáról. Változó letét Mértékét a brókercég határozza meg, jellemzően az alapletét egy-kétszeresét kérik. A változó letét az esetleges veszteség finanaszírozását szolgálja és csak készpénzben helyezhető el a brókercégnél. A brókercég és az ügyfél közti elszámolás Miután a klíringtag megkapta pozíciójáról a visszaigazolást a Kelertől, az elszámolást lebontja ügyfelekre és értesíti őket saját pozíciójuk aktuális állásáról. Felszólítás a letétek feltöltésére (margin call) Amennyiben az ügyfél vesztesége nyomán a változó letét értéke az aktuális pozícióhoz szükséges szint alá csökken, a brókercég felszólítást küld ügyfelének, hogy töltse azt fel. Kényszerlikvidálás Amennyiben a felszólításnak az ügyfél nem tesz eleget, a brókercég a befektető szándékától függetlenül a pozíció

részleges, vagy teljes zárása mellett dönthet. A kényszerlikvidálásokra azonban nem csak az érintetteknek érdemes figyelniük. A tömeges kényszerlikvidálás ugyanis gyakran az aktuális trend felerősödését, majd hirtelen fordulását vetíti előre. Ennek az az oka, hogy példul egy nagy tőzsdei zuhanást felerősítheti az, ha a vételi pozícióikat finanaszírozni nem tudó befektetők pozícióit likvidálják (eladással zárják). E folyamat végeztével viszont nem marad más eladó a piacon Klíringsáv Az árak sem az azonnali, sem a határidős piacon nem mozoghatnak korlátlanul, hanem csak bizonyos előre meghatározott ártartományon belül. Az ártartomány középpontja mindig a termék előző napi záróára, vagy elszámolóára. Az azonnali piacon az ártartomány százalékos formában kerül meghatározásra. A határidős piacon ez a tartomány termékenként kerül meghatározásra Ez a rendszer kettős limiteket tartalmaz. Az első limit az ún

klíringság, ami az a sáv, amin belül az ár szabadon mozoghat. A sáv szélének elérésekor azonban a kereskedést a tőzsde szünetelteti, s azonnali klíring keretében elszámolják a nyitott pozíciókat. Ezt követően azonban a kereskedés folytatódhat Napi maximális árelmozdulás A másik, szigorúbb limit a napi maximális árelmozdulás, ami az az árváltozás, aminél nagyobbat a tőzsde nem engedélyez. Ha az ár eléri ezt a szintet, emelkedés esetén magasabb, csökkenés esetén alacsonyabb ajánlatot nem fogad el a kereskedési rendszer, ezzel akadályozva meg a további árelmozdulást. A napi maximális árelmozdulási ársáv kétszer olyan széles, mint a klíringsáv. Azonnali klíring Amennyiben a piaci árváltozás eléri a klíringhatárt, a tőzsde szünetelteti az adott instrumentum kereskedését és sor kerül a pozíciók rendkívüli elszámolására. Ennek módja ugyanaz, mint a szokásos nap végi elszámolásé. A procedúra végeztével

újraindulhat a kereskedés, de csak azon brókercégek részvételével, akik az elszámolás után is megfeleltek a szükséges letéti követelményeknek. A KELER garanciája A határidős pozíciók elszámolását végző Keler központi szerződő félként végzi tevékenységét. Ez azt jelenti, hogy garanciát vállal az ügyletek teljesítésére. A befektetőknek nem kell attól tartaniuk, hogy egy megkötött ügylet után az ellenoldalon álló fél esetleges nemteljesítése kárt okoz nekik, az elszámolóház szükség esetén a nemteljesítő fél helyett beáll a vételi, illetve eladási oldalra. Ennek viszont természetesen az az ára, hogy megfelelő garanciarendszert állított fel a biztonságos működés érdekében. Az általa klíringtagoknak nevezett brókercégeknek különféle letét- és biztosítékképzési követelményeket ír elő, melyeknek megsértését az adott tag kereskedési jogának felfüggesztésével szankcionálhatja. A kereskedés

feltételei Szerződéskötés, kockázatfeltáró nyilatkozat aláírása A BÉT határidős piacán történő megbízásadáshoz a befektetőnek nem csak határidős piaci keretszerződést kell kötnie egy olyan befektetési szolgáltatóval, mely tagsággal rendelkezik a derivatív szekcióban, de egy kockázatfeltáró nyilatkozatot is alá kell írnia. Ezzel a leendő határidős piaci befektető elismeri, hogy tisztában van a piac működésével és kockázataival. Letétek biztosítása A határidős piacon az ügyletek összértékének csak kis hányadát kell a kereskedéshez letenni, ugyanakkor célszerű felkészülni arra is, hogy az ár a kedvezőtlen irányba mozdul el. Mivel az előírt minimális letéti szintet ilyenkor is azonnal biztosítani kell, az ügyfélnek célszerű a minimálisan előírt követelménynél magasabb összegű letétet képezni. A határidős kereskedés díjai Az üzletkötésekért a brókercégek általában kontraktusonként

állapítják meg jutalékukat, de jellemző az is, hogy egy minimális díjat is előírnak, hogy a nagyobb ügyletek felé mozdítsák ügyfeleiket. Akad olyan szolgáltató, mely a pozíció nyitásakor és zárásakor is von jutalékot, míg mások csak egyszer terhelik meg ezzel az ügyfél számláját. Általánosságban elmondható, hogy az ügyletek összértékéhez képest a határidős kereskedés brókerjutaléka nagyságrendekkel kisebb annál, mint amit az azonnali piacon fizet ki a befektető. A határidős BUX és részvénykereskedés a gyakorlatban A Budapesti Értéktőzsde határidős piaca 1995-ben indult be. A tartósan emelkedő részvényárak meghozták a befektetők étvágyát a tőzsdézéshez, s hamar ráéreztek a tőkeáttétben rejlő lehetőségekre. Egyre többen kezdték el a részvények vásárlása helyett határidős BUX-kontraktusok vételével kihasználni a hosszt, robbanásszerű fejlődést hozva az akkor még nyílt kikiáltással zajló

határidős piaci kereskedésbe. Két éven belül azonban a befektetők megtapasztalták a tőkeáttét kockázatát is: az ázsiai és az orosz válság idején sokan mentek tönkre a nem elég körültekintően kezelt határidős BUX-pozíciók miatt. Közben a tőzsde felvette a határidős piac terméklistájára a legfontosabb egyedi részvényeket is, majd az orosz válság után néhány éves hanyatlás következett be a határidős piac forgalmában. 1999 szeptemberében a nyílt kikiáltás helyét a határidős piacon is átvette az elektronikus kereskedés, a következő évben pedig beindult az opciós piac. Az új évezred elején a tőzsde új termékekkel igyekezett új befektetőket csábítani a piacra, egyre több devizapárra indult be a határidős kereskedés. A Budapesti Árutőzsde tevékenységének átvételével létrejött az áru szekció, melyben szintén nagyrészt határidős kereskedés folyik, 2006-ben pedig beindult a kereskedés az arannyal is. A

BUX határidős piac napjainkban A BUX-piac a BÉT határidős piacának legizgalmasabb szegmense. Itt vesz részt a kereskedében a legtöbb befektető, s a BUX index közeli decemberi lejáratai azok, melyekben az ajánlati könyv folyamatosan tele van, egész nap pergő kereskedés zajlik. Történelmileg úgy alakult, hogy a befektetők figyelme a közeli decemberi lejáratra összpontosul. Közel egy éven át a következő esztendő végén kifutó lejárat adja a BUX-piaci forgalom zömét, s csak december elején indul meg a pozíciók átcsoportosítása a „távoli december” felé. Ez azt jelenti, hogy mielőtt az aktuális decemberi lejárat kifutna, sok befektető zárja ezen pozícióját, s nyit újat a következő év decemberére. A határidős BUX-piac szereplőinek döntő része ma egyszerűen az árak emelkedésére, illetve csökkenésére spekulál. Kis részben viszont fel-feltűnnek a fedezeti célból üzleteket kötők is: egy befektetési alapkezelő

például ha esésre számít a részvénypiacon, sokkal könnyebben és olcsóbban tudja részvénykitettségét csökkenteni, illetve részvénypozícióját fedezni, ha a papírok értékesítése helyett eladási pozíciót nyit a határidős BUX-piacon. A decemberi BUX árának alakulása természetesen szorosan követi az azonnali index változásait. A határidős BUX-piacon azonban gyakoriak a nagyobb kilengések. Váratlan, általában előre nem látható hír nyomán bekövetkezett részvénypiaci eséskor a határidős BUX gyakran esik nagyobbat az azonnali indexnél, emelkedés esetén pedig fordítva. Az is megfigyelhető ugyanakkor, hogy több napos egyirányú trend idején a határidős ár egyre kevésbé követi az azonnali index változását. Ennek az az oka, hogy egyre több befektető számít a trend rövid távú változására, s erre kezdenek spekulálni. Emiatt elfőfordulhat, hogy az azonnali index több száz pontos, számunkra kedvező irányú

változása mellett sem lehet a határidős piacon profitot elérni. Elméletben a határidős BUX-piaci kamattartalomnak folyamatosan a kockázatmentes kamatlábnak megfelelően kellene alakulnia. Az elmúlt években a BUX index határidős ára általában alacsonyabb szinten mozgott, mint amit a kockázatmentes kamatláb indokolt volna. Nem érdemes tehát csak amiatt vételi pozíciót nyitni a határidős BUX-ben, mert az aktuális ár elmarad az elméletben helyes ártól: ez akár tartósan is így maradhat. A határidős BUX-piac a napon belüli játékosoknak is jó lehetőséget kínál - talán a legjobbat a budapesti piacon elérhető összes termék közül. Mivel a brókerjutalékot néhány tíz pontos BUX-változással ki lehet termelni, akár napi többszöri pozíciófelvételt és zárást is sikerrel végre lehet hajtani. A határidős piac általában napon belül is hasonlóan reagál az azonnali piac eseményeire, mint hosszabb távon. A hirtelen trendváltást

gyorsan leköveti, gyakran túlreagálja, ha viszont órákon át egy irányba megy az azonnali BUX, a határidős index egyre kevésbé követi. E mellett gyakorta megesik, hogy a határidős piac előre jelzi az azonnali változását: ha stagnáló piacról elindul valamelyik irányba a határidős index, gyakran ezen iránynak megfelelő megbízások érkeznek az azonnali részvénypiacra is. A BUX-piacon gyakran kialakuló váratlan és heves ármozások nyomán az itt spekulálók számára igen fontos az esetleges veszteség behatárolása. Több tapasztalt spekuláns is állítja, hogy a BUX-kereskedés legfontosabb kifejezése a stop-loss. Aki erre nem figyel oda, könnyen búcsút mondhat befektetett pénzének. Aki viszont néhány százalékban maximalizálja veszteségét, a jól muzsikáló pozícióknál viszont hagyja „hízni” a nyereséget, jó eséllyel marad meg a piacon hosszú távon is nyereséget gyártó spekulánsként. Stop megbízást természetesen lehet

a brókernek is adni, de az internetes kereskedési rendszereken is beállítható. A lényeg, hogy a beállított szinteken, még elviselhető mértékű veszteségnél a rendszer lezárja az ügyfél pozícióját. Azt persze senki sem garantálhatja, hogy a éppen a meghatározott szinten lehetséges a kiszállás. Ha valaki nam day-trader, hanem másnapra is pozícióban marad, vállalja annak a kockázatát, hogy másnap már a nyitásban jelentősen megváltozott árat lát. Ennek következtében pedig előfordulhat, hogy a stop megbízás is csak a tervezettnél sokkal rosszabb árszinten tud teljesülni. A határidős részvénypiac működése Aki csak a forgalmi adatok megvizsgálásával próbálja megítélni a határidős részvénypiac működését, könnyen juthat arra a téves következtetésre, hogy a BUX-piachoz hasonló pergő kereskedés jellemzi ezt a szegmenst is. Aki viszont belepillant napon belül az ajánlati könyvekbe, azt láthatja, hogy azok szinte

üresek. Hogyan lehetséges mindez? A határidős részvénypiacon egy speciális kereskedési forma alakult ki, ahol az üzlet paramétereiben a felek a tőzsdén kívül állapodnak meg, az üzletkötést viszont a tőzsdén hajtják végre. A mai rendszer kialakulásának előzménye, hogy a kilencvenes évek második felének válságai sok olyan befektetőt tettek tönkre, akik értékpapír-fedezetre felvett hitellel (lombardhitel) állítottak elő tőkaáttétes pozíciót. Amikor az árak meredeken zuhanni kezdtek, a fedezetként szolgáló részvényeket is a piacra kellett borítani, ügyfél és brókercég egyaránt nagy veszteségeket szenvedett el, ha hirtelen nagy mértékben csökkentek az árak. Emiatt nagy mértékben szigorították a lombardhitelezés feltételeit: elkezdtek 50 százalékos értékpapír-fedezetet kérni, ami tönkretette a piacot: a mindössze kétszeres tőkeáttét senkit sem hoz lázba. A piacon ugyanakkor továbbra is volt igény, hogy ne csak

a BUX-ra, hanem az egyedi részvényekre is lehessen többszörös tőkeáttétel pozíciót felvenni. Maga a határidős részvénypiac erre kínálna lehetőséget, de a válságok nyomán olyan mértékben szűkült le a befektetők köre, hogy a piac likviditása drámaian lecsökkent. Azt pedig senki sem merte kockáztatni, hogy egy illikvid piacon „beszoruljon”, azaz az ellenoldal hiánya miatt ne tudja zárni pozícióját. Mivel a likviditást biztosítani hivatott árjegyzők is eltűntek, ajánlatok alig tűntek fel a határidős részvénypiacon. A befektetési szolgáltatók azonban hamar rátaláltak egy olyan megoldásra, mely kölcsönösen előnyösnek bizonyult mind a befektetők, mind a brókercégek, mind a tőzsde számára. A konstrukció lényege, hogy a határidős pozíció egyik oldalán az ügyfél, a másikon pedig brókercége áll. Általában a befektető a vevő, a brókercég az eladó. A befektető szeretne venni 1.000 darab Mol-részvényt, de

nincs rá elég pénze Ezért egyezteti brókercégével, hogy kötnek egy határidős üzletet 10 kontraktus Molra, ami 1.000 darab papírnak felel meg. Az ügyletben a befektető áll a vevői, a brókercég az eladói oldalon A brókercég az üzlet megkötésével egy időben vásárol az azonnali piacon 1.000 Mol-részvényt, így egy olyan pozíciója jön létre, mellyel lefedezi magát. A felek megállapodnak abban is, hogy milyen áron tudja zárni a befektető a pozícióját – pontosabban azt, hogy az azonnali ár felett mennyivel. Záráskor természetesen az ügyfél áll a határidős kötés eladói, a brókercég a vételi oldalán, ezzel párhuzamosan a brókercég eladja az azonnali piacon a fedezési céllal vett részvényeket. A konstrukció révén a brókercég lényegében kockázatmentesen jut extrahozamhoz, a befektető pedig a banki hitelnél olcsóbban finanszírozhatja tőkeáttétes pozícióját. A konstrukció révén a befektető lényegében

bármikor tud piaci áron határidős vételi pozíciót nyitni a terméklistán szereplő részvényekre anélkül, hogy aggódia kellene amiatt, bármikor zárni tudja-e pozícióját. Azt pedig, hogy a megbeszélt árú üzletet könnyen meg tudják kötni a tőzsdén, épp az teszi lehetővé, hogy a határidős részvénypiacon nagyon kevés ajánlat szerepel az ajánlati könyvben. Kombinált pozíciók: spekuláció alul-, illetve felülteljesítésre Az, hogy a likvid BUX-piac mellett több brókercég révén is lehetőség van a határidős részvénypiacon is vételi pozíciót nyitni, kínálja a lehetőségét a kombinált pozícióknak. Egy, vagy több részvény határidős vételével és a BUX ugyanakkora tételben történő határidős eladásával például arra lehet spekulálni, hogy az adott részvény(ek) jobban teljesít(enek) majd az indexnél. A közelmúlt árfolyammozgásait vizsgálva egy-egy ilyen pozíció tekintélyes nyereséget tud hozni: a

blue-chipek között is vannak éveken át felül-, illetve alulteljesítők, ráadásul a közepes és kisebb papírok közül is gyakran kerülnek ki olyan kedvencek, melyek néhány hónapos, de akár több éves távon is meg tudják verni a BUX-ot. OPCIÓS PIACI ISMERETEK: Az opciók rövid bemutatása Az opciók hatékony eszközt jelentenek a kockázatukat fedezni kívánóknak, és változatos befektetési stratégiák kidolgozását teszik lehetővé a piac többi szereplője számára is. Az opciók segítségével a befektetők a saját kockázatvállalási hajlandóságuknak megfelelő portfoliót alakíthatnak ki. A szabványosítás teszi igazán kereskedhetővé az opciókat, biztosítva azt, hogy csak korlátozott – de még mindig nagy számú – befektetési eszköz legyen a piacon, és a befektetőknek ne kelljen egyedi szerződéseket kötniük egymással. A tőzsdei opciók sikeréhez nagyban hozzájárult az, hogy a partnerkockázat az elszámolóházak

bekapcsolódásával jelentősen lecsökkent. Az elszámolóház jelenik meg ugyanis a vevővel szemben eladóként, az eladóval szemben vevőként, vagyis az elszámolóház garantálja az ügylet teljesítését. Ezzel együtt az opciók fizikai léte is megszűnt, azaz az opciós szerződéseket nem nyomtatják már ki, csak az elszámolóházi számlákon tartják nyílván. Miben különbözik az opciós ügylet a határidős ügylettől? A határidős ügylet mindkét oldalán álló befektetők kötelezettséget vállalnak egy üzlet jövőbeni létrehozására. Az opció azonban csak az ügyletben résztvevő egyik fél (nevezetesen az opció eladója) számára jelent kötelezettséget, a másik fél az ügyletkötés során jogosulttá válik. Ez azt is jelenti, hogy amíg a határidős ügylet esetén a lejáratkor bizonyos a teljesítés, az opciós ügylet során a jogosulton múlik, hogy az üzlet létrejön vagy sem. Az opciók jellemzői Az opció egy előre

rögzített mennyiségű eszközre vonatkozó, rögzített áron (lehívási ár, strike price) és egy előre meghatározott időpontra vagy időpontig (lejáratig) szóló vételi vagy eladási jog. A vételi jogot CALL opciónak, míg az eladási jogot PUT opciónak nevezik. Az opció mögöttes terméke lehet bármilyen termék, egyedi részvény, vállalati kötvény, állampapír, index és deviza, áru. Az opciós piacon a kereskedés tárgya az adott termékre vonatkozó vételi vagy eladási jogosultság, amelyért fizetett árat prémiumnak, vagy opciós díjnak nevezik. A befektető, aki opciót akar venni, ezt a prémiumot kell, hogy megfizesse az opció kiírójának. A tőzsdéken forgalomba hozott opciók szabványosítottak. A piac likviditásának biztosítása érdekében, a piaci szereplők igényeinek szem előtt tartásával a tőzsdék meghatározzák az egyes alaptermékekre köthető opciók paramétereit: típusát (vételi, eladási), jellegét (amerikai vagy

európai), a lejáratokat, a kötésegységet, a lehívási árak lehetséges értékét és a teljesítés módját. Az opció vevője és az opció eladója Az opció megvásárlóját nevezik jogosultnak, az eladóját kiírónak vagy kötelezettnek is. Az opció birtokosa jogosult az alaptermék megvásárlására, vagy eladására, amíg az opció kiírója köteles az opciós szerződésnek megfelelően teljesíteni. Pozíció nyitása és zárása Egy opció megvásárlása vagy eladása is lehet pozíciónyitás, amennyiben a befektető nem rendelkezik az adott opcióból ellentétes irányú pozícióval. Amennyiben egy befektető vételi pozíciót nyit, akkor „hosszú” pozícióban van, amennyiben eladói pozíciót nyit, akkor „rövid” pozíciót vesz fel. Opciós piacon mindez azt jelenti, hogy a hosszú pozícióban levő befektető a jogosult, míg a rövid pozícióban levő a kötelezett. Egy befektetőnek adott opcióból eredő jogosultsága három módon

szűnhet meg. Egyrészt, ha lehívja a jogot, másrészt, ha elad ugyanolyan mennyiségű ugyanolyan opciót (likvidálja a pozícióját). A harmadik eset, ha az opció lejár lehívás nélkül. A befektetőnek az opcióból fakadó kötelezettsége is három módon szűnik meg. Egyrészt, ha lehívják a befektető által kiírt, másrészt, ha a befektető vesz ugyanolyan mennyiségű ugyanolyan opciót, harmadrészt, ha az opció lehívás nélkül lejár. Az opció jellege Jellegét tekintve két fajta opciót létezik. Az amerikai és az európai jellegű opció abban tér el egymástól, hogy az amerikai jellegű opció jogosultja az utolsó kereskedési napon vagy az azt megelőző bármely kereskedési napon lehívhatja a jogát, míg az európai opció birtokosa csak a lejárati napon élhet e jogával. Kötésegység A kontraktus méretén (kötésegység) egy opció esetében az alaptermék azon mennyiségét jelenti, amennyit az opciós szerződés keretében egy

kontraktus pozíció esetében teljesítenie kell az opció kiírójának. A teljesítés A teljesítés módja az egyik legfontosabb ismérve egy opciós szerződésnek. Fizikai teljesítés esetén lehíváskor az alaptermék eladója (aki lehet egy PUT opció jogosultja, vagy egy CALL opció kiírója) ténylegesen leszállítja az alapterméket a vevőnek (aki CALL opció jogosultja vagy PUT opció kötelezettje), azaz az eladó értékpapírszámlájáról a vevő értékpapírszámlájára kerül az alaptermék, míg a kötési árnak megfelelő összeget a vevő megfizeti az alaptermék eladójának. Készpénzes elszámolás esetén csupán a lehívási ár és a lehíváskori elszámoló ár közti különbözet kerül elszámolásra a jogosult és a kötelezett között. ATM – ITM – OTM opciók Ha az alaptermék azonnali ára megegyezik egy opció lehívási árával (strike) akkor az adott opció ATM (atthe-money = nulla nyereséggel hívható le az opció).

Amennyiben egy CALL opció lehívási ára alacsonyabb, vagy egy PUT opció lehívási ára magasabb, mint a jelenlegi ára, akkor ITM (in-the-money = nyereséggel lehívható) opcióról beszélünk. CALL opció az alaptermék azonnali áránál magasabb lehívási árral és PUT opció az alaptermék azonnali áránál alacsonyabb lehívási árral OTM (out-of-the money = veszteséggel lehívható) opció. Ez utóbbit természetesen az opció jogosultjai nem hívják le (az opció birtokosainak joguk és nem kötelességük a lehívás). Az opciós díj Az opciós díj két részből tevődik össze. A díj egyik része az opció belső értéke Ha az opció ITM, azaz nyereséggel lehívható, akkor az opció belső értéke az alaptermék piaci ára és a lehívási ár közti különbözet abszolút értelemben, más esetben a belső érték nulla. A prémium és a belső érték különbsége az opció időértékéke. Az időérték további két komponensre bontható. Az egyik

összetevője abból fakad, hogy a lejáratig hátralevő időben az alaptermék ára változhat, és az opció belső értéke nőhet. Az időérték ezen összetevője „romlandó”, a lejárati időpont közeledtével egyre kisebb. A másik összetevő – amit kamatértéknek is neveznek – abból adódik, hogy az alaptermékért csak a lehíváskor fizetnek vagy kapnak pénzt, így kamat nyereségről, vagy veszteségről van szó. Ez azt is jelenti, hogy a kamatértéke lehet pozitív (ekkor a lejárathoz közeledve csökken) vagy negatív (ekkor a lejárathoz közeledve nő). Vételi (call) opció díja és belső értéke Az időérték egy adott opció esetében akkor a legnagyobb, ha az opció éppen ATM. Ekkor ugyanis az alaptermék árában bekövetkező kedvezőtlen változás az opció belső értékét nem csökkentheti (hiszen nulla), míg kedvező elmozdulás esetén a belső érték a bekövetkezett változás nagyságával nő. Nyereség és veszteség opciókon

Az opciós pozíciók négy alapváltozata a vételi opció megvásárlása és eladása (long CALL és short CALL), és az eladási jog megvétele és eladása (long PUT és short PUT). Az alábbi ábrák mutatják az említett pozíciók nyereség függvényeit az alaptermék azonnali árának függvényében a lejárati napon. Vételi (call) opció nyereségfüggvényei Az opciók megvételével (hosszú CALL vagy hosszú PUT pozíció) a veszteség mértéke korlátozott, legnagyobb értéke az opcióért kifizetett díj, amit akkor veszít el az opció jogosultja, ha nem érdemes lehívni az opciót. A nyereség hosszú vételi pozíció (hosszú CALL) esetén elméletileg korlátlan, míg hosszú eladási pozíció esetén maximum a lehívási árnak és a fizetett prémiumnak a különbözetével egyenlő (ha elértéktelenedett részvényt eladunk a lehívási áron). Az opciók kiírásával fordított a helyzet Kedvező esetben is legfeljebb a prémiumnak megfelelő

nyereség, kedvezőtlen esetben pedig rövid CALL pozíció esetében korlátlan, míg rövid PUT esetén maximum a lehívási ár és a kapott díj különbözetével megegyező veszteséget szenvedi el a kiíró. Eladási (put) opció nyereségfüggvényei A négy alapvető pozíció közül a vételi pozíció kiírásának kockázata: amennyiben a befektető nem rendelkezik a kiírás pillanatában az alaptermékkel – fedezetlen rövid CALL pozícióban van – korlátlan a lehetséges veszteségének nagysága. Részvény és index alapú opciók árára ható tényezők Az árazásukat tekintve ezek a termékek bonyolult pénzügyi terméknek tekinthetők. Természetesen az opció árát is a piaci kereslet és kínálat határozza meg, azonban elméleti összefüggés írható fel bizonyos tényezők és az opció értéke között. Opció ára az alaptermék lejáratkori árától függ, azonban ezt az árat előre pontosan nem ismerhető. Ugyanakkor bizonyítható, hogy egy

opció érétke függetleníthető az alapterméktől elvárt hozamtól. Az opciós prémium függ az alaptermék azonnali árától, a lejáratig hátralevő időtől, az alaptermék árának változékonyságától (volatilitás), a kockázatmentes kamatlábtól, a lehívási ártól, az osztalékfizetéstől és attól, hogy PUT vagy CALL, valamint, hogy amerikai vagy európai jellegű opcióról van szó. Az azonnali piaci ár – a delta és a gamma Az alaptermék egy egységnyi árváltozásának hatására az opciós díjban bekövetkező változás mértékét a delta viszonyszám. A delta nem konstans, maga is változik az alaptermék árának változásával A delta változását az alaptermék árának egy egységnyi megváltozásának hatására a gamma fejezi ki. CALL opciók esetében az alaptermék árának növekedésével az opciós díj nő, míg PUT opciók esetében a díj csökken. Ennek magyarázata az, hogy rögzített lehívási ár mellett, annál nagyobb

profit realizálható a vételi opción minél nagyobb az azonnali piaci ár, míg eladási opción annál kisebb. A volatilitás – a vega Az opció értékének meghatározásakor kulcsfontosságú tényező az alaptermék volatilitása. A volatilitás az alaptermék árának időbeni változékonyságát mutatja. Matematikailag kifejezve az alaptermék folytonos kamatozással számolt hozamának szórását számszerűsíti. A volatilitás Minél nagyobb egy termék árának változékonysága, annál nagyobb a termékre kiírt opció értéke, függetlenül attól, hogy CALL vagy PUT opcióról van szó. Egy opció lejárat előtti értéke egyenlő a lehetséges lehíváskori értékeknek a valószínűségekkel súlyozott átlagával. Amennyiben egy eszköz árának változékonysága (volatilitása) megnő, úgy nagyobb valószínűséggel vesz fel szélső értékeket. Mivel az opció értéke alulról korlátos, ezért annak nincs jelentősége, hogy nagyobb

valószínűséggel lesz „mélyen” OTM, azonban az értéknövelő tényező, hogy nagyobb valószínűséggel lesz „mélyen” ITM. Az opció értékének meghatározásához az alaptermék árának jövőbeni változékonyságára lenne szükségünk, azonban ezt nem ismerjük. A múltbeli adatok segítségével azonban meghatározható a historikus volatilitás. Adott alaptermék történeti volatilitásának meghatározása többféle módon is történhet, hiszen lehet különböző hosszúságú adatsorokból és különböző adatok segítségével – napi záróárak, napi átlagárak stb. – is volatilitást számolni Szokás 10, 20, 40 és 60 napos idősorokból – általában napi záróárfolyamokból – éves volatilitásokat meghatározni. Amennyiben egy opció ára a piacon adott, és az árát befolyásoló tényezők, mint a kamatláb, a lejáratig hátralevő idő, az alaptermék ára, az osztalékfizetés és az opció jellege egyértelműen

meghatározhatók, akkor kiszámolható, hogy mekkora volatilitással árazták be az adott opciót. Ezt a volatilitást implicit (visszaszámolt) volatilitásnak nevezzük. Az opció értéke tehát reagál a volatilitás változására. A volatilitás változására való érzékenységet lehet számszerűsíteni. Az opció értékének a volatilitás 1%-pontos elmozdulása miatt bekövetkező változását vegának hívják, és a görög lambda betűvel jelölik. A lejáratig hátralevő idő – a theta Az opciós díj két részből tevődik össze: a belső értékből és az időértékből. Ez utóbbi, mint neve is utal rá, a lejáratig hátralevő idő függvénye. Minél hosszabb a lejáratig hátralevő idő, annál értékesebb egy vételi opció. Ennek oka egyrészt az, hogy adott volatilitás mellett annál nagyobb a valószínűsége, hogy az azonnali ár elmozdul, minél nagyobb a hátralevő idő. Másrészt (pozitív kamatláb esetén) értéke van annak is, hogy

csak időben később (lehíváskor) kell kifizetnünk a lehívási árat. Eladási opciónál is igaz az, hogy adott volatilitás mellett annál nagyobb a valószínűsége, hogy az azonnali ár elmozdul, minél nagyobb a hátralevő idő, azonban az értékcsökkentő tényező, hogy a lehívási árat időben később kapjuk meg. Mélyen ITM európai eladási opciók esetén ez utóbbi hatás meghaladhatja a változékonyságból eredő hatást, és így az opció értéke a lejárathoz közeledve nő. Az időérték változása az ATM opciók esetében a legszembeötlőbb, hiszen a lejárat előtt minden időpillanatban a legnagyobb időértéke akkor van egy opciónak, ha ATM (ekkor ugyanis az alaptermék árában bekövetkező kedvezőtlen változás az opció belső értékét nem csökkentheti – hiszen nulla –, viszont kedvező elmozdulás esetén a belső érték a bekövetkezett változás nagyságával nő), míg lejáratkor az időérték már nulla. A kockázatmentes

kamatláb- a rho A kockázatmentes kamatláb is fontos tényező egy opció értékének meghatározásánál. Minél nagyobb a kamatláb annál nagyobb a CALL, és annál kisebb a PUT opció értéke. Ennek az oka az, hogy a lehívási ár jelenértéke a kamatláb növekedésével csökken, így a vételi opciónál kisebb jelenértékű a majdani kifizetésünk, míg az eladásinál kisebb jelenértékű a kapott összeg (lehívás esetén). A rho mutatja a kockázatmenetes kamatláb 1% pontos változásának hatására az opció prémiumában bekövetkező változás mértékét. Az opció jellege és az osztalékfizetés Az opció jellege (európai, amerikai) is hatással van az opciók árára. Vételi (CALL) opciók esetén, amennyiben a részvény a lejáratig nem fizet osztalékot, az amerikai és az európai opciók értéke elméletileg egyenlő. Ennek oka az, hogy az amerikai vételi opciót nem érdemes lejárat előtt lehívni, mert a lehíváskor csak az opció

belső értékét realizálhatjuk, míg az opció eladásával az időértékét is megkapjuk. Vagyis egy long CALL pozícióban levő befektető jobban jár, ha egyszerűen eladja a vételi jogát, mintha lehívja azt. Ennél fogva elméletileg az amerikai CALL opciót is csak lejáratkor hívják le, akár csak az európai opciót. A gyakorlatban mégis előfordul, hogy egy amerikai CALL opciót lehívnak lejárat előtt. Ez ésszerű olyan esetben, ha az opció prémiuma nem éri el a belső értékét. Mélyen ITM opció esetén az időérték nulla közelében van, így elméletileg az opció prémiuma egyenlő a belső értékével. Ha a prémium alatta van a belső értéknek, megjelennek az arbitrazsőrök, és a CALL opció megvásárlásával és lehívásával és az alaptermék azonnali piacon való eladásával(1) extraprofitot realizálnak. Az osztalékot nem fizető részvényekre kiírt PUT opciók esetében az amerikai jellegűek mindig többet érnek, mint az

európaiak. Ennek oka, hogy a lehívás időben hamarabb is megtörténhet, így a befektető korábban juthat a pénzéhez. A lejáratig hátralevő időben osztalékot fizető részvényopciók esetében más a helyzet. Két, a jellegükön kívül minden egyéb paraméterükben megegyező CALL opció közül az amerikai legalább annyit ér, mint az európai, hiszen ezt akár osztalékszelvénnyel együtt le lehet hívni a rögzített lehívási áron. Felmerül a kérdés, hogy hogyan hat az opció értékére – ha minden más paraméter változatlan – az osztalékfizetés mértéke. A válasz az, hogy egy vételi opció díja annál alacsonyabb, az eladási opció értéke annál magasabb, minél nagyobb az osztalékfizetés. Magyarázat az, hogy a mögöttes részvény ára az osztalékfizetés mértékével csökken, így az opció tulajdonosa az osztalékfizetés után, már erre az osztalékszelvény nélküli papírra gyakorolhatja jogát. (1) Értékpapírpiacokon bevett

gyakorlat a „rövidre eladás” (short selling), amikor egy értékpapírt a befektető anélkül ad el, hogy az a tulajdonában lenne. Ennek véghezviteléhez kell egy értékpapír kölcsönző, aki a teljesítéshez kölcsönadja a papírokat a befektetőnek. Árazási módszerek Az európai opciók árazására az elfogadott módszer a Black-Scholes-formula. Amerikai opciók esetében az opció árazása a binomiális módszerrel történik. E módszerek lényege a következő: A binomiális opcióértékelési modell azt feltételezi, hogy az alaptermék ára egy egységnyi idő elmúltával két értéket vehet fel, vagy emelkedik egy bizonyos mértékben, vagy csökken egy bizonyos mértékben. A lejáratig hátralevő időt ilyen időegységekre osztva az alaptermék ára az egyes lépések végén meghatározható. Az alaptermék árának lejáratkori lehetséges értékeihez meghatározhatóak az opció lejáratkori értékei és ezekből az opcióértékekből kiindulva

visszafelé meghatározható az opció értéke az egyes időegységek végén, ebből számolható az opció jelenlegi értéke. Minél rövidebb időintervallumokra kerül felosztásra a lejáratig hátralevő idő, annál több értéket vehet fel lejáratkor az alaptermék ára. Végtelen kis részekre szabdalva az időt, az eredmény a lejáratkori részvényárfolyamok folytonos eloszlása lesz. Nagyon sok lépésre osztva a lejáratig hátralevő időt a binomiális modell nagyon nehézkes eszköz az opció érétkének meghatározására. A probléma megoldása Black, Scholes és Merton nevéhez fűződik, akik egy első ránézésre bonyolultnak tűnő, de a gyakorlatban roppant egyszerűen használható formulát dolgoztak ki az opciók értékének megállapítására. A BlackScholes képlet az alaptermék azonnali árának, a volatilitásnak, a lehívási árnak, a kamatlábnak és a lejárati időnek a függvényében meghatározza egy európai jellegű opció értékét.

Vertikális spread A különböző lejáratú, lehívási árú és jellegű (vételi, eladás) opciók kiírásával és vételével a befektetők rendkívül változatos pozíciókat építhetnek ki. Az ún. spread egy különbözeti pozíció, ami egy adott mennyiségű opció megvásárlását és egy ugyanakkora mennyiségű opció eladását jelenti. Amennyiben ez a két opció csak a lehívási árában különbözik egymástól, vertikális spread-ről beszélünk. Bull CALL (PUT) spread egy alacsonyabb lehívási árú CALL (PUT) opció megvásárlásából és egy magasabb CALL (PUT) eladásából jön létre. Egy ilyen pozícióval rendelkező befektetőnek, mind a vesztesége, mind a nyeresége korlátozott, azonban az árfolyam emelkedés kedvezően érinti. A bear CALL (PUT) spread - et tartó befektető az árfolyamok csökkenésére számít. Elad egy alacsonyabb strike-kal rendelkező CALL (PUT) opciót és vesz egy magasabb lehívási árút. Az alábbi két ábra

mutatja a két stratégai nyereségfüggvényeit. Bull call (put) spread Bear call (put) spread Az, hogy a bull spread pozíció CALL vagy PUT opciókból áll elő annyiban különböző, hogy a CALL opciók esetében (mivel a vételi opció díja annál alacsonyabb, minél magasabb a kötési ár) a stratégiához pénzre van szükség, míg ha PUT opciókból állítja össze a befektető (mivel az eladási opció díja annál magasabb, minél magasabb a lehívási ár) több pénzt kap a kiírásért, mint amennyit fizet. A bear spread stratégia esetén ennek pont a fordítottja igaz. CALL opciókból összeállított spread-ek nyereségfüggvényének szakaszai: • • • Az első szakaszban – amikor a két opció OTM, azaz egyiket sem hívták le – a nyereség vagy veszteség a kapott és a fizetett opciós díj különbözete. A második szakaszban – a két lehívási ár közti tartományban, amikor az alacsonyabb lehívási árú opció lehívásra kerül –

a kapott és a fizetett opciós díj különbözetének és a lehívásból eredő nyereségnek (veszteségnek) az összege. A harmadik szakaszban – ahol mind a két opció ITM, azaz lehívásra kerül – a lehívásokból eredő nyereség és veszteség összege plusz a kapott és a fizetett díj különbsége. A PUT opciókból összeállított spread-ek nyereségfüggvények szakaszai: • • • Az első szakaszban – ahol mind a két opció ITM, azaz lehívásra kerül – a lehívásokból eredő nyereség és veszteség összege plusz a kapott és a fizetett díj különbsége. A második szakaszban – a két lehívási ár közti tartományban, amikor magasabb lehívási árú opció lehívásra kerül – a kapott és a fizetett opciós díj különbözetének és a lehívásból eredő nyereségnek (veszteségnek) az összege. A harmadik szakaszban – amikor a két opció OTM, azaz semelyiket nem hívták le – a kapott és a fizetett opciós díj különbözete.

Horizontális spread A horizontális spread két azonos mennyiségű és lehívási árú csak a lejáratukban különböző opció ellenirányú megnyitását jelenti. Ennek a pozíciónak a felvállalása a lehívási ár és az alaptermék árának eltérésére való spekulációt jelent. A veszteség és a nyereség ebben a pozícióban is limitált Horizontális spread Terpesz – straddle A long straddle pozíció egy adott CALL opció és egy ugyanakkora mennyiségű, azonos lehívási árú és idejű PUT opció megvásárlását jelenti. Ez esetben, ha az alaptermék lejáratkori ára magasabb, vagy alacsonyabb, mint a lehívási ár, érdemes valamelyik jogunkkal élni. Persze a mind a két opcióért díjat kell fizetni, ezért akkor lesz a pozíció nyereséges lejáratkor, ha az alaptermék ára és a lehívási ár közti különbség meghaladja a két díj összegét. A pozíció értéke a lejárathoz közeledve csökken, a volatilitás növekedésével viszont nő.

Ennek a stratégiának ez a lényege, azok választják, akik a volatilitás emelkedésében bíznak. Long straddle (call) Long straddle (put) A short straddle pozíció egy CALL és egy PUT kiírása, ahol a maximális nyereség a két díj összege (amennyiben a lejáratkori ár pontosan megegyezik a lehívási árral), a veszteség lehetséges mértéke viszont korlátlan. Az előzővel ellentétben, a pozíció értéke a lejárathoz közeledve nő, a volatilitás növekedésével csökken. Ezt a stratégiát akkor választja egy befektető, ha a volatilitás csökkenésére számít. Ez a stratégia akkor nyereséges, ha a lejáratkor az alaptermék ára a lehívási ár közelében lesz Pillangó-butterfly A pillangó tulajdonképpen két spread – egy bull és egy bear – kombinációja. A long butterfly esetében, a bull spreadet alkotó magasabb lehívási árú opció megegyezik a bear spreadet alkotó alacsonyabb lehívási árú opcióval. Ennél a pozíciónál is

korlátozott a nyereség és a veszteség Akkor érdemes ezt a stratégiát választani, ha a befektető arra számít, hogy a lejáratkor az árfolyam egy bizonyos intervallumba fog esni. A pozíciót alkotó opciók közül a két középső (melyek ugyan azzal a lehívási árral rendelkeznek) lehívási árát az intervallum közepeként célszerű választani. Ezt a pozíciót általában a lejárati időhöz közel nyit Ekkor emelkedik ugyanis a legjobban a short pozíciók értéke, és csökken leginkább a long pozícióké (időérték!). Long butterfly Short butterfly Short butterfly opciós pozíció esetében arra számít a befektető, hogy, hogy egy adott árfolyamhoz képest nagy lesz a lejáratkor az azonnali ár eltérése. A lehetséges nyereség és veszteség ekkor is limitált, a lehíváskori azonnali ár és a lehívási ár közti különbség növekedésével a pozíció nyereség egy szintig növekszik, majd konstanssá válik. Széles terpesz – strangle

Ez a stratégia hasonló a terpeszhez, de a két opció lehívási ára nem egyezik meg. A széles terpesz megvásárlása (long strangle) esetében a nyereség eléréséhez az alaptermék árának nagyobb mértékű elmozdulására van szükség, de az elszenvedhető veszteség mértéke is kisebb, mint a terpesz (long straddle) esetében. Long strangle Short strangle Megfordítva, a széles terpesz eladása (short strangle) esetében a maximális nyereséget adó lejáratkori ársáv nem egy pontból áll, és ez a nyereség kisebb, mint a terpesz esetében. A veszteség mértéke ebben az esetben sem limitált. Fedezett CALL és biztonsági PUT stratégiák Egy befektető, aki bizonyos értékpapírokat tart, elhatározza, ha az elér egy bizonyos árat, akkor lezárja a pozícióját. Ahelyett, hogy az azonnali ajánlati könyvbe magasabb árszinten eladási megbízást adna brókerének, inkább kiír egy vételi opciót az elérni kívánt lehívási áron, így még az

opciós díj is őt gazdagítja. Tulajdonképpen eladja annak a lehetőségét, hogy az elképzeltnél még nagyobb profitot realizálhasson. Ezt a stratégiát hívjuk fedezett CALL-nak Fedezett call Biztonsági put A biztonsági PUT stratégia alkalmazásakor egy részvénytulajdonos eladási jogot vásárol a részvényére, biztosítva ezzel, hogy bármilyen esetben is legalább a lehívási áron eladhassa papírjait. Így a vesztesége limitált, nyeresége korlátlan. Amerikai PUT opció megvásárlása annyival több, mint egy stop-loss(1) ajánlat, hogy a stop-loss esetén az árat elérve az üzlet automatikusan megkötődik, míg az opció tulajdonosa várhat, hogy az ár még elmozduljon. (1): A stopp loss ajánlatok a nemkívánatos mértékű veszteségek ellen jelentenek védelmet. Ha egy befektető például 100 forintért vásárol egy papírt és 200 forintnál nagyobb mértékű veszteséget semmiképpen sem szeretne elszenvedni, akkor megteheti, hogy olyan eladási

ajánlatot ad 800 forinton, ami csak akkor aktiválódik, ha az értékpapír ára arra a szintre süllyed. Így biztosan nem fordulhat elő, hogy amikor a papír 700 forintot ér csak, akkor még mindig azt ő birtokában van. Szintetikus pozíciók – arbitrázs A fedezett CALL pozíció feltűnően hasonlít egy hosszú PUT pozícióra, míg a biztonsági PUT pozíció nyereségfüggvénye egy hosszú CALL pozíció nyereségfüggvényére emlékeztet. A hasonlóság nem véletlen Az azonnali, a határidős és az opciós piac termékeivel ugyanis bármilyen pozíció több úton is (szintetikusan) előállítható. Amennyiben egy pozíció különböző árakon létrehozható, akkor alacsonyabb áron való vásárlással és az egyidejű magasabb áron való eladással kockázatmentes nyereség érhető el. Arbitrázsra lehet lehetőség bármely két piac között, a határidős és opciós piacon belül, valamint a három piacot egységesen felhasználva. PUT-CALL paritás

Amennyiben egy befektető megvesz egy európai eladási opciót és kiír egy ugyan arra a termékre szóló ugyanolyan vételi opciót azonos lehívási árral és lejárati idővel, akkor ugyan olyan helyzetben van, mintha az adott lejáratra határidős eladási pozíciót nyitott volna. A fenti azonosságot a következő egyenlőség írja le: ahol: c: CALL opció díja p: PUT opció díja X: lehívási ár F: határidős ár r: kockázatmentes kamatláb t: lejáratig hátralevő idő Az egyenlőség csak európai jellegű opciókra igaz. Amerikai opció esetén a következő egyenlőtlenség teljesül: Konverziós ügylet A konverziónak nevezett egyenlőség is az európai PUT és a CALL opciók díja közti kapcsolatot mutatja meg, de nem a határidős, hanem az azonnali ár segítségével: ahol S az alaptermék azonnali ára. Amerikai opciók esetén, itt is egyenlőtlenségre módosul az összefüggés: Box ügylet Különböző kötési árfolyamú opciók közti

kapcsolat a box ügylet mutatja meg. Mivel egy CALL opció vételével és egy PUT kiírásával biztos határidős vásárlást valósul meg (ez volt a PUT-CALL paritás) ezért mindegy, hogy azt milyen lehívási árfolyamon kerül végrehajtásra, mert annak költsége állandó kell, hogy legyen. Egyenlettel kifejezve: ahol X és Y lehívási árak. A kereskedett opciós sorozatok A Tőzsdén BUX index, egyedi részvények, devizák és áru termékek vételi (CALL) és eladási (PUT) opcióira folytatható kereskedés. Azt, hogy melyek az aktuális kerekedhető termékek és, hogy az egyes termékek esetében hány és milyen lejáratra és milyen lehívási árú opciós sorozatra lehet kereskedni a BÉT aktuális Terméklistája tartalmazza. Az azonban biztos, hogy valamennyi lejárat esetében legalább egy ATM opciós sorozat listázásra kerül. A BÉT szabályainak értelmében ATM-nek akkor minősül az opciós sorozat, ha az azonnali árfolyam és a lehívási ár közti

különbség abszolút értelemben kisebb, mint az opciós sorozatok közti lépésköz fele(1). Az egyes opciós sorozatokat a kereskedés során un. ticker kóddal jelölik – ami magában foglalja az alaptermék nevét, a lejáratot, a lehívási árat és az opció típusát (CALL vagy PUT). A kereskedett opciós sorozatok az alábbi esetekben kerülnek (automatikusan) ki-, ill. bevezetésre: • Az adott opciós sorozat lejáratakor. Ekkor automatikusan új lejárat lép az előző helyére, a bejövő instrumentum első kereskedési napja egybeesik a kifutó instrumentum utolsó kereskedési napjával(2). • Az alaptermék zárórának változásakor. Mivel minden egyes lejáratban meg kell nyitni a megfelelő ATM opciós sorozatot, ezért, ha az alaptermék ára annyira elmozdul, hogy az alaptermék záróára meghaladja az ATM és a magasabb lehívási árú opciós sorozat átlagát, vagy alacsonyabb az ATM és az alacsonyabb lehívási árú opciós sorozat

átlagánál, akkor másik sorozat lesz az ATM. Amennyiben az újonnan ATM-mé, váló sorozat még nem létezik, úgy ez bevezetésre kerül. Minden további opciós sorozat, hacsak nincsenek benne nyitott pozíciók, bezárásra kerül. További opciós sorozatok megnyitására a piac igényei szerint a tőzsdenap zárását követően történik. Az opciós kereskedelem menete Kereskedési idő A bevezetésre kerülő opciós termékek kereskedési ideje minden esetben megegyezik az alaptermék kereskedési idejével. A kereskedés két - nyitó és szabad -, szakaszból áll. A nyitó szakasz elsődleges célja, hogy a kereskedés elején kialakuljon egy olyan referenciaár, amely valós piaci állapotokat tükröz és a napi kereskedés során „bázisul” szolgálhat. Az ajánlatpárosítás az un egyensúlyi-áras párosítási algoritmus alapján történik, amelynek a lényege, hogy az ügyletek azon az egy áron jönnek létre, amely áron a legnagyobb mennyiségű

kontraktusra lehet az ajánlatokat párosítani. A nyitó szakasz egyébként a speciális párosítás miatt két részszakaszra, ajánlatgyűjtési és párosítási szakaszra oszlik. A szabad szakasz során az ügyletek folyamatosan, az aktuális piaci helyzetnek megfelelően különböző árakon jönnek létre. Kereskedés szüneteltetése • • • • Az opciós terméke szüneteltetése az alábbi esetekben kerülhet sor: Ha az alaptermék kereskedése szünetel. Ha bármely azonos ügyletkörbe tartozó opciós sorozat alaptermékén „alapuló” határidős termék kereskedése során azonnali klíringet rendelnek el. Az opciók esetében nincs azonnali klíring, azaz árelmozdulás miatt nem kerül sor a kereskedés szüneteltetésére, azonban létezik az un. ajánlattételi limit, amely a bevihető ajánlatok árát szabályozza úgy, hogy a vételi ajánlat ára nem lehet az előző napi elszámolóár és a napi maximális ármozgás összegénél magasabb, és

az eladási ajánlatok ára nem lehet az előző napi elszámolóár és a napi maximális ármozgás különbségénél alacsonyabb. Az elszámolás és az ármozgáslimitek bázisértékének alapját képezi az elszámolóár, mely vagy a kereskedési adatokból, vagy az elméleti elszámolár meghatározására alkalmazott matematikai modellel kerül meghatározásra. Kereskedők Az opciós piaci kereskedésben olyan brókercégek, bankok és egyéni kereskedők vehetnek részt, akik szekciótagok a BÉT származékos, vagy áruszekciójában. A származékos szekcióban kereskedési jogot az szerezhet, aki a következő előírásokat teljesíti: • • • • Nem tőzsdetag szekciótag (pl. egyéni vállalkozó) esetén rendelkeznie kell egy tőzsdetag szekciótaggal kötött elszámolási szerződéssel, mely alapján a tőzsdetag szekciótag biztosítja az elszámolást a nem tőzsdetag szekciótag számára. Az egyéni vállalkozó szekciótagnak meg kell felelnie az

üzletkötőkre vonatkozó szabályoknak. Nem egyéni vállalkozó szekciótagnak a kereskedés folytatásához szükséges üzletszabályzattal és az előírt feltételeket teljesítő bejegyzett üzletkötővel kell rendelkeznie (az opciós piacon való kereskedéshez az üzletkötőnek opciós szakvizsgát kell tennie). Meg kell, hogy feleljen a KELER Rt. elszámolási szabályainak A szekciótagok kereskedési joga fennállhat külön az opciós piacra (tehát nem kell a határidős piac feltételeit is teljesíteni), illetve a KELER által meghatározott egyes ügyletkörökre (jelenleg kamat, deviza, részvény, áru) is. Az elszámolásra jogosultak A BÉT-en kötött valamennyi szabványosított opciós ügylet elszámolását a Központi Elszámolóház és Értéktár Rt (KELER) végzi. A jelenlegi gyakorlat szerint a KELER-rel klíringtagsági szerződést kötött valamennyi tőzsdei kereskedő számára közvetlen szolgáltatást nyújt. A - nem klíringtag -

szekciótagok számára (pl. egyéni kereskedő) az elszámolást pedig egy klíringtagon „keresztül” közvetetten végzi Ez azt jelenti, hogy az ilyen – pl. egy egyéni kereskedő – szekciótagnak külön szerződésben meg kell állapodnia egy tőzsdetag szekciótaggal arról, hogy az opciós (és határidős) ügyleteinek az elszámolását biztosítsa. A klíringtagsági rendszer azt jelenti, hogy vannak un. (egyéni vagy általános) klíringtagok – akik számára a KELER a klíringet, az elszámolást végzi. A klíringtagoknak az elszámolóház által támasztott szigorú tőkekövetelményeknek, információszolgáltatási követelményeknek és pozíciós limiteknek meg kell felelniük. Azok a tőzsdetagok, akik ezeket az előírásokat nem tudják vállalni, vagy piaci megfontolásból nem akarnak klíringtaggá válni, alklíringtagként tudnak kereskedni, ehhez azonban megállapodást kell kötniük valamely általános klíringtaggal (továbbiakban

klíringtag). Mivel a kereskedett származékos termékek összetétele különböző, ezért az azonos típusú alaptermékekre épülő termékeket egy ügyletkörbe sorolja a KELER. Jelenleg három (részvény-, kamat- és deviza) ügyletkör került bevezetésre a BÉT származékos piacán. Az egyes ügyletkörök termékeinek kereskedésére és elszámolására külön-külön is lehet jogosultságot szerezni, attól függően, hogy melyekre vonatkozóan fizette be a klíringtag a szükséges biztosítékokat. Az elszámolás „garanciái” Hasonlóan a szabványosított határidős ügyletek elszámolásához, a szabványosított opciós ügyletek végső elszámolását itt is az Elszámolóház garantálja. Valamennyi opciós ügylet létrejöttének alapfeltétele az, hogy azt a KELER Rt. befogadja, azaz megfeleljen az elszámolási szabályoknak Az ügyletek befogadásával együtt jár az is, hogy a KELER beáll az üzletet kötő felek közé, azaz a vevő(1) számára

ő lesz az eladó és az eladó számára ő lesz a vevő, így bármely tag nemteljesítése esetén a végső teljesítést az elszámolóház vállalja, jogviszony a KELER és a klíringtagok között áll fenn. Természetesen az elszámolóház próbálja minimalizálni a kockázatát, folyamatosan ellenőrzi a cégek pénzügyi mutatóit, a különböző un. tőkepozíciós limitek betartását is, és emellett egy igen komoly garanciarendszert üzemeltet, melynek elemei a következők: Ügyletkörönként meghatározott alapelemek: • • Kollektív Garancia Alap: A Garancia Alap mértéke ügyletkörönként eltérő fix összeg, (melynek mértékét nem „befolyásolja” sem a klíringtag forgalma, sem a nyitott kötésállomány. Pénzügyi fedezet: A pénzügyi fedezet „alapesetben” szintén fix összeget jelent, azonban ha az egyes klíringtagok nyitott kötésállománya meghalad egy bizonyos mértéket, akkor – szintén fix összegű – kiegészítő pénzügyi

fedezet megfizetését írja elő a KELER. Termékenként és esetlegesen lejáratonként meghatározott elemek • Alapbiztosíték: Az árfolyam alakulásból fakadó kockázatok fedezésére szolgál az alapbiztosíték, amely minden nyitott pozícióra, megbízónként külön-külön kerül meghatározásra. Az alapbiztosíték mértékét a KELER termékenként és lejáratonként különböző mértékben is megállapíthatja. Az opciós ügyletek sajátossága, hogy a nyitott kontraktusok alapján fizetendő alapbiztosítékot a jogosultnak nem kell letennie, csak a kötelezettnek kell ilyen típusú biztosítékot képeznie, melynek kiszámítását a KELER Rt. naponta végzi a SPAN® szoftver segítségével A nyitott pozíció – és annak megszűnése • A nyilvántartás: A KELER az egyes megbízók nyitott pozíciót külön-külön (szegregáltan) kezeli. Ez azt jelenti, hogy minden megbízó esetében egyenként történik az alapletéti követelmények

kiszámítása. • Nyitott pozíció megszűnése: Az opciós pozíció három módon szűnhet meg: 1. Ellenirányú ügylet nyitásával Ha adott opciós sorozatban nyitott hosszú (vételi) pozíciója van a befektetőnek, akkor az adott opciós sorozat kiírásával (eladással) likvidálhatja pozícióját. Amennyiben rövid (eladási) pozícióval rendelkezik (vagyis korábban kiírta az opciót), akkor az opció megvásárlásával zárhatja pozícióját. Az ügyletek likvidálása FIFO módszerű összerendezéssel (vagyis elsőként a legkorábban megnyitott ügylet záródik) és a kapott és fizetett prémiumok készpénzes elszámolásával történik. Az egyes befektetők ellenirányú pozíciói azonnal összevezetésre kerülnek, nincs lehetőség a pozíciók ugyan azon a számlán történő nyitva tartására. 2. Lehívással Európai jellegű opciónál csak a lejárati napon, míg amerikainál az utolsó kereskedési napig bármikor lehívhatja az opciót a

jogosult. A KELER Rt a lehívást követően a nyitott pozícióval rendelkező befektetők között véletlenszerű sorsolással kiválasztja azokat a kötelezetteket, akiknek a lehívást teljesíteniük kell. 3. Lejáratással A nyitott pozíció a lejárat napján megszűnhet úgy, hogy nem hívják le Erre nyilvánvalóan akkor kerül sor, ha a lehíváskor a pozíció OTM és a jogosult értelemszerűen nem él a jogával. (1): Kétszíntű kliringtagság esetén ez azt jelenti, hogy a tényleges kötő alklíringtag számára elszámolást végző klríngtag jelenik meg a KELER-el szemben „partnerként” Napi elszámolás-teljesítés • A megkötött határidős és opciós ügyleteket a BÉT regisztrálja, majd a KELER visszaigazolja az. A jogosult a prémiumot befizeti, amit a KELER a kötelezett számláján jóváír. • Nyitott pozíció zárása esetén a KELER bezárja a megfelelő pozíciókat (készpénzes elszámolás történik). • A nyitva maradt opciók

kezelése: a kötelezettnek a SPAN alapján biztosíték meghatározását jelenti (a jogosultnak lehívásig/lejáratig semmilyen további fizetési kötelezettsége nincs). • Opciós jog gyakorlása esetén a KELER elvégzi az opciók lehívásának bedolgozását, majd kiosztja azokat a kötelezettek között. A kiosztott ügyletekből - termékektől függően - azonnali, vagy határidős ügyleteket képeznek. Lehívás/teljesítés A teljesítés egyes termékek (pl. BUX) esetében készpénzes elszámolással, más termékeknél (egyedi részvény alapú opciók) fizikai leszállítással történik. Készpénzes elszámolás – azaz az árkülönbözet elszámolása Európai opciók esetében a BÉT által képzett lejáratkori elszámolóár jelenti a készpénzes elszámolás alapját. A lejáratkori elszámolóár nem egyezik meg a „normál” elszámolóárral, azt az alaptermék lejárati napon történő alakulása határozza meg. A lejárati napon lehívott

opciókra vonatkozóan a KELER Rt a lejáratkori elszámolóár és a lehívási ár különbözetét számolja el a jogosult és a kötelezett között, és egyúttal törli a nyitott pozíciókat. Fizikai leszállítás – azaz az alaptermék leszállítása A lehívást követő napon a lehívott és kiosztott pozíciókat a KELER megszünteti, és megnyitja a lehívási áron történő fizikai teljesítéshez a számlákat. A „ciklus” alatt az alaptermék árának alakulásától függően lehet további biztosítékadási kötelezettség. A teljesítési napon a megnyitott fizikai pozíciókat a KELER törli Az alapterméknek megfelelő elszámolási ciklus szerinti nap (pl. BÉT részvény T+3 nap) 10 óráig kell fedezetet képezni a tőzsdetag saját és az összevont ügyfél pozíciói után. Az eladó részéről történő nemteljesítés esetén a KELER kényszerbeszerzést rendel el a szóban forgó részvényből, és a nemteljesítő tagtól a nemteljesítés

értékének 50%-át pótdíjként beszedi. A vevői nemteljesítés esetén a KELER kényszereladást rendel el, és ezzel párhuzamosan 50%-os pótdíjat szed be a tagtól. A pótdíj felhasználható a részvények eredeti és kényszerbeszerzési ára közti esetleges különbség fedezésére, a kényszerintészkedés költségeinek elszámolására és a segédfedezeti ügylet díjának kiegyenlítésére. A maradék pótdíj a Kollektív Garancia Alaphoz kerül Amennyiben a KELER nem tudja beszerezni a szükséges mennyiségű értékpapírt, akkor a teljesítés a lejáratkori elszámolóáron történő készpénzes elszámolással történik. Az opció vevőjének kockázata Az opció vevőjének kockázata az, hogy a befektetett összeget viszonylag rövid idő alatt elveszítheti. Itt nem csak a mögöttes termékből eredő árfolyamkockázatra kell gondolni, hanem arra is, hogy az opció egy „romlandó” termék, az értéke a lejárathoz közelítve egyre csökken(1).

A befektetőnek nem csak a mögöttes termék árváltozásának irányára kell helyes várakozásokkal rendelkeznie, hanem arra vonatkozóan is, hogy az árváltozás milyen időtávon belül fog megtörténni. Amennyiben ez elmarad, az opció értéktelenül fog lejárni. Adott mennyiségű alaptermékre szóló opció megvásárlása kevesebb kockázattal jár, mint az adott mennyiségű alaptermék megvásárlása. Adott összeg opcióba történő befektetése nagyobb kockázatot hordoz, mint ugyanazon összegnek az alaptermékbe való befektetése. Példa Álljon az A portfolió 1.000 db MTelekom részvényből, melyet a befektető 1600 forintos árfolyamon vásárolt, összesen 1.600000 forintért Feltételezve, hogy az 1600 forint lehívási árú fél év múlva lejáró vételi opció díja 160 forint, így egy 1.000 db MTelekom részvényre szóló opcióért 160 ezer forintot kell fizetni. Álljon a B portfolió egy kontraktus MTelekom 1600 CALL opcióból, és 1440000

ezer forint értékű – évi 11,6% névleges kamatozású – bankbetétből. A harmadik portfoliót – C-vel jelölve – alkossa 10 db 1.000 MTelekom részvényre szóló vételi opció A portfolió kezdeti értéke mind a három esetben 1600000 forint. A következő táblázat mutatja a MTelekom részvény lehetséges lejáratkori értékének függvényében a portfoliók értékét, feltételezve, hogy sem az opciókat, sem a részvényeket nem adjuk el az opciók lejárata előtt. MTelekomrészvény ára A portfolió értéke B portfolió értéke C portfolió értéke 1 900 1 900 000 1 823 953 3 000 000 1 800 1 800 000 1 723 953 2 000 000 1 700 1 700 000 1 623 953 1 000 000 1 600 1 600 000 1 523 953 0 1 500 1 500 000 1 523 953 0 1 400 1 400 000 1 523 953 0 1 300 1 300 000 1 523 953 0 MTelekomrészvény ára A portfolió hozama B portfolió hozama C portfolió hozama 1 900 19% 14% 88% 1 800 13% 8% 25% 1 700 6% 1% -38% 1 600

0% -5% -100% 1 500 -6% -5% -100% 1 400 -13% -5% -100% 1 300 -19% -5% -100% Látható tehát, hogy az opcióba történő befektetés kockázata a tőkeáttétel miatt többszöröse lehet az azonnali piacon történő befektetésnek. Minél mélyebben OTM egy opció – azaz CALL opció esetén minél alacsonyabb az alaptermék ára a lehívási árhoz képest, PUT opció esetén minél magasabb a mögöttes termék ára a lehívási árhoz képest – és minél kevesebb a lejáratig hátralevő idő, annál nagyobb a valószínűsége, hogy a befektető részben-vagy egészben elveszíti az opcióba fektetett összeget. Európai opciók esetén az opciós piac likviditása komoly gondot jelenthet a befektetőknek, hiszen ha egy opció vevője nem tudja azt lejárat előtt eladni, akkor csak a lejáratkori lehívás alkalmával realizálhatja profitját. Az amerikai opció esetén azonban lehetőség van lehívni a jogot a lejárat előtt, s ez egyben a likviditását

is megteremti a terméknek. Amerikai opciók esetében, legalább a belső értéken lesz vevő az opcióra, hiszen annál alacsonyabb áron az opció megvásárlásával és azonnali lehívásával kockázatmentes nyereségre lehet szert tenni. A mélyen ITM opciók esetében az opciós prémiumok gyakran tartalmaznak diszkontot a belső értékhez képest, ezért ezek lehívásra kerülnek. A BÉT-en az amerikai típusú CALL részvényopció birtokosa kockázatot vállal fel a jog érvényesítésével, mert az elszámolási rendből fakadóan csak két nap múlva tudja értékesíteni a papírt. Így két napig fedezetlen hosszú pozícióba kerül. Az opciók lehívásával kapcsolatban is kockázatot fut a befektető. A befektetőnek időben előre kell jeleznie lehívási szándékát. A befektető a brókercéget értesítve tudja lehívni az opcióját, a brókercég pedig a lehívási értesítő benyújtásával vagy a KID rendszeren keresztül továbbítja a lehívást a

KELER felé. A lehívás később már visszavonhatatlan és nem módosítható Amennyiben az adott napon (az utolsó kereskedési napon is!) 16.30-ig a KELER -hez nem érkezik meg a lehívási értesítő, úgy a lehívást nem fogadják el. Amennyiben a lehívást a KELER nem fogadta el, úgy az törlődik Ez az utolsó kereskedési napon azt jelenti, hogy az összes le nem hívott opció törlődik, így a nyereségesen lehívható ITM opciók is. (1): Kivétel ez alól az európai jellegű eladási opció akkor, ha az alaptermék ára nagyon alacsony (mélyen ITM put opció). Az opció kiírójának kockázata Amerikai jellegű opció esetén az opció kiírójának teljesítenie kell bármely nap a lejáratig, amennyiben az opcióját lehívták. Az opció lehívása után az opció kötelezettje már nem zárhatja le pozícióját A CALL opció kiírójának kockázata, ha a mögöttes termék piaca nem elég likvid és így nehezen tudja a teljesítéshez szükséges terméket

megszerezni. A KELER és a BÉT közösen bizonyos piaci helyzetekben a lehívási jog korlátozásával enyhítheti ezt a kockázatot. Mivel fedezet elhelyezési kötelezettsége van az opció kiírójának, ezért ennek a fedezetnek a megkívánt szinten tartása kockázatot jelent. Amennyiben az opció értékében jelentős, a kiíró számára kedvezőtlen elmozdulás következik be, akkor jelentős további biztosítékfizetési kötelezettsége támad. Fedezetlen CALL opció kiírása korlátlan veszteség lehetőségét hordozza! Fedezetlen eladási opció esetén is nagy a kiíró kockázata, korlátot csak az jelent, hogy a mögöttes termék ára nem csökkenhet nulla alá. Fedezett CALL opció kiírójának is lehetnek kockázatai. Amennyiben az opció egyedi részvényre szól, az opció kiírója rendelkezvén a mögöttes termékkel bármikor tud szállítani, tehát a lehíváskor nem fut kockázatot. Index opciók esetén más a helyzet. Ha egy befektető

tökéletesen elő tudja állítani részvényekből az indexkosarat, akkor is marad kockázata. Az indexopciók készpénzes elszámolású európai jellegű opciók Mivel az opció kiírója nem tudja a mögöttes terméket leszállítani (amit a részvényportfoliója alkot), tehát ha lehívják az opcióját, akkor az azonnali piacon likvidálnia kell részvényeit, így az történik, mintha fizikai szállítás lett volna. Azonban a likvidálásnak úgy kellene történnie, hogy a részvényekért pont annyit kapjon amennyi a kiírt kontraktusok mennyisége szorozva az elszámoló árral, amit azonban nap közben még nem ismer. ÁRUPIACI ISMERETEK: A határidős árupiacok kialakulása A modern határidős iparág eredete a XIX. századi amerikai gabonakereskedelemre nyúlik vissza Az USA termékeny közép-nyugati vidékeiről a stratégiai fekvésű Chicago felé áramló gabona mennyiség a várost a XIX. század közepére az Egyesült Államok gabonapiaci központjává

emelte Ez a hirtelen fellendülés azonban olyan komoly gazdasági gondokat okozott a piacon, mint például a kiszámíthatatlan áringadozás, az egymást váltó hiány és felesleg ciklusok, a kereslet és kínálat eltéréséből adódó problémák, a magas szállítási költségek, a nem kielégítő szállítási és raktározási lehetőségek. Mindemellett a gabonakereskedők állandó árkockázatnak voltak kitéve. Ezek hatására 1848-ban eltérő üzleti érdekeket képviselő chicagoi üzletemberek létrehozták a Chicago Board of Trade-et (CBOT), az USA első szervezett határidős tőzsdéjét. A CBOT fő célja a kereslet és kínálat koncentrálása és összehangolása, valamint a város kereskedelmének fejlesztése volt. Kezdetben az üzletkötések forward jellegűek voltak (az eladó és a vevő megegyezett a jövőbeni szállításban és az árban), melyek nagy hátránya a minőség és a teljesítés standardizáltságának a hiánya volt. Ezt a

hiányosságot orvosolva a CBOT 1865-ben szabályzatát úgy módosította, hogy azok a tőzsdei gabonakereskedést már bizonyos szabványoknak való megfelelés felé tereljék. A határidős iparág feladatát pedig a következőképp határozták meg: az üzleti életet olyan fórummal és eszközökkel látja el, amelyek révén a készpénzes ügyletekben rejlő árkockázatok kivédhetővé, kezelhetővé válnak. Még abban az évben a tőzsdei kereskedelem résztvevőinek szerződésszerű teljesítését biztosítandó létrehozták a letéti rendszert. Ezek a lépések mérföldkövet jelentettek a modern határidős piac alapelveinek lefektetésében A XIX. század végére, a XX század elejére a határidős kereskedelem rendkívüli mértékben fejlődésnek indult, új tőzsdék alakultak, melyek a gabonán kívül számos más termékkel is, mint például pamut, kávé, kakaó is kereskedtek. Ahogy az Egyesült Államok gazdasága egyre inkább kezdett az iparra

támaszkodni, egyre jobban szélesedett a határidős kontraktusok skálája. Ezzel egyidejűleg – az 1897-ben bevezetett „új áruüzleti szokásjogok”-kal párhuzamosan - a budapesti börzén is elindultak az ún. „határidőüzletek” A hagyományos mezőgazdasági határidős ügyletek mellet megjelentek a nemesfém és félkész- valamint késztermék kontraktusok is. A mezőgazdasági fedezeti ügylet (hedge) Az olyan tömeg- és alapanyag jellegű áruk, mint a mezőgazdasági alaptermények piacán mind a termelés, mind a feldolgozás és elosztás oldaláról nagy az árfolyam-ingadozásokból adódó kockázat, melyet valamilyen módon a termelők és a fogyasztók számára kezelhetővé kell tenni. Minden olyan esetben, amelyben az adott áruféleség megtermelése, beszerzése vagy feldolgozása időben elkülönül az értékesítéstől, a kiindulási kalkulációkat jelentősen befolyásolhatja az árak váratlan változása. Ezt a típusú kockázatot a

leghatékonyabb formában a határidős piacon lehet kezelni. A határidős árupiacok azok a piaci intézmények, melyeken eladási vagy vételi pozíciók nyitásával, (határidős szerződések kötésével) ideiglenesen helyettesíteni lehet a valódi ügyletet. A határidős szerződések megkötésekor a termelők, feldolgozók, raktározók és kereskedők egy adott időpontban későbbi teljesítési határidőre megkötött szerződéssel rögzítik a jövőben esedékes ügyleteiket, ezáltal időben előre meghatározzák az értékesítési, illetve beszerzési árakat (így az esetleges áresés, illetve áremelkedés ellen határidős eladás, illetve vétel nyújt védelmet). A kockázat ezentúl már nem az árak alakulásában jelentkezik, hanem az ellenoldali partner teljesítőkészségében. Az árfolyam-kockázat kezelésének kérdését tehát a határidős szerződések oldják meg, míg az ún. partnerrizikó megszüntetésére a határidős árupiac

szabványosított kontraktusai szolgálnak, melyre a tőzsde mellett működő elszámolóház nyújt teljesítési garanciát. A határidős árupiacokon alkalmazott alapvető ügylettípus a fedezeti ügylet (hedge), mely mind a termelőieladói, mind pedig a feldolgozói-vételi oldal számára lehetőséget nyújt az árfolyamrögzítésre. A fedezeti ügylet nem más, mint kockázatkezelés, amely csökkenti mind az alapanyag jellegű termékek előállítói, mind ezen termékek felhasználói (árváltozásból eredő) kockázatát. A tőzsdén biztosított ár ismeretében akár a termelési, akár a feldolgozási tevékenység jobban tervezhető, hiszen a tranzakciók költségének levonásával világossá válik a tevékenységből realizálható bevétel nagysága. A fedezeti ügylet elmélete A fedezeti ügylet létesítői határidős árupiaci kontraktusokat adnak el vagy vesznek, és általában (akik nem spekulációs céllal létesítik az ügyletet) mindaddig

tartják pozícióikat, míg a tényleges fizikai piacon (azonnali piacon) is eladják illetve megveszik a készpénzes árut. A készpénzes ár az adott áruféleség fizikai piacán a pillanatnyi ár, míg a határidős ár az adott áruféleség egy későbbi időpontban történő szállításához a vevő és az eladó között a határidős tőzsdén kialkudott ár. A fedezeti ügylet védi az azonnali árat, mivel a határidős és az azonnali ár általában egy irányba mozog. Ha az azonnali ár esik, a határidős ár is esik. Az alacsonyabb árat, melyet ilyenkor kap a termelő az árujáért, kiegyenlíti az a nyereség, amelyhez úgy jutott, hogy a tőzsdén korábban drágán sikerült eladnia, és később ezt olcsón tudta visszavásárolni. A fedezeti ügyletnek két fajtája van. Az egyik az eladói, a másik a vételi fedezeti ügylet (short és long hedge). Az első változatot a termelők használják, hogy ezzel védelmet biztosítsanak termékük későbbi

értékesítési árának. Így például egy gabonatermesztő, akinek a terménye még lábon áll, vagy már be van tárolva, még a tényleges értékesítés előtt levédheti az eladási árat a tőzsdén, határidős eladással. Megjegyzés A tőzsdei fedezeti ügylet abban különbözik a kétoldalú szerződésektől, hogy az ügylet teljesítését a KELER 100%-ban garantálja az alapletéti és garanciális letéti rendszeren keresztül. Ezen kívül további előnyt jelent a kétoldalú szerződéssel szemben az a viszonylagos szabadság, amelyet a fedezeti ügylet bármikori megszüntetése ad. Ezzel szemben vételi fedezeti ügyletbe azok bocsátkoznak, akik a jövőbeli vételárat már a jelenben szeretnék biztosítani a tervezhetőség érdekében. Így például egy takarmánykeverő, aki a jövőben szándékozik kukoricát vásárolni a keverékhez, már a jelenben is bebiztosíthatja magát a számára hátrányos áremelkedés ellen, ugyanis egy esetleges

áremelkedés a készpénzes piacon maga után vonja a határidős árak emelkedését a tőzsdén is. Így, ha a takarmánykeverő végül drágán veszi meg a kukoricát készpénzért, többletkiadásai megtérülnek a tőzsdei ügylet nyereségéből, hiszen ott korábban már olcsóbban „megvásárolta” az árut és utóbb viszont „eladta” a magasabb áron. Mint látható, a határidős fedezeti ügylet olyan fontos pénzügyi menedzsment eszköz, melyet évről évre egyre többen használnak, termelésük árfolyamkockázatának enyhítésére ezen kockázatok másokra történő áthárításával. A fedezeti ügylet hasznosításának lehetőségei Az árfolyamkockázat csökkentése a piac lehetővé teszi ezen kockázatok áthárítását a spekulánsokra. A készpénzes árak esése esetén a veszteség a tőzsdei nyereségből finanszírozható, így a termelő védetté válik, mivel más viseli a kockázatot. Előállítási költségek garantálása Az

állattenyésztők számára határidős ügyletek létesítése takarmánygabonára lehetőséget teremt az előállítási költségek megfelelő szinten való tartására. A raktárkészletek értékének stabilizálása A raktárkészletek értékét a naponta változó készpénzes árak ellenében megadott szinten rögzítheti. A profit lehetőségek értékelése A piac értékítélete a betakarítás előtt egy évvel előre meghatározza, mely termény jelenti a legnagyobb hasznot. A készpénzes árak értékelése A hosszú évek tapasztalata alapján kialakított bázis (a készpénzes ár - a határidős ár) lehetőséget nyújt adott időszak készpénzes árainak értékelésére a határidős árak ismeretében. A gyakorlatban ez azt jelenti érdemes-e eladni, vagy inkább fedezeti ügyletet kell létesíteni. Az eladási időszak kiterjesztése A termény eladása már akár egy évvel a betakarítás előtt megkezdhető. A raktárkészlet iránti igény

csökkentése Kedvező vételár esetében, amikor nem áll rendelkezésre megfelelő raktárkapacitás, a járható út a fedezeti ügylet. Ebben az esetben a kötés az árfolyamkockázat ellen védelmet nyújt anélkül, hogy jelentős tőkét fektetnének a raktári készletekbe. A határidős árupiac résztvevői A fedezeti ügylet létesítői, a termelők és a felhasználók: az áruval közvetlen fizikai kapcsolatban vannak, a piaci (ár) változásokból fakadó hátrányokat igyekeznek kiküszöbölni az adott fizikai áruféleség határidőre történő eladásával, illetve megvásárlásával. • • • • • Termelők (farmerek, magángazdák, stb.) Felvásárlók (raktárak, kereskedőcégek) Feldolgozók (malmok, takarmánykeverők) Exportőrök Állattartók (hizlaldák, tenyésztelepek) Megjegyzés Azon cégek és magángazdálkodók száma, akik az áresés ellen keresnek fedezeti lehetőséget, ritkán egyezik meg azok számával, akik az ár emelkedése

ellen akarják bebiztosítani magukat, ezért szükség van más piaci szereplőkre is. A spekulánsok tudják ez esetben biztosítani a piac likviditását, vagyis azt, hogy ha valamelyik oldal többségben van, akkor ezzel szemben létesítenek pozíciókat a várható árfolyamnyereség reményében. Spekulánsok: saját számlára kereskedő tőzsdei kereskedő cégek, brókerházakon keresztül kereskedő kis- és nagybefektetők. Céljuk, hogy a feltételezett árváltozásokból profithoz jussanak Ők azok a piaci résztvevők, akik a profit reményében átvállalják a termelők, felhasználók által kivédeni kívánt piaci kockázatokat, s jelenlétük biztosítja a megfelelő piaci likviditást, ily módon nélkülözhetetlen szereplői a tőzsdének. Azon cégek és magángazdálkodók száma, akik az áresés ellen keresnek fedezeti lehetőséget, ritkán egyezik meg azok számával, akik az ár emelkedése ellen akarják bebiztosítani magukat, ezért szükség van

más piaci szereplőkre is. A spekulánsok tudják ez esetben biztosítani a piac likviditását, vagyis azt, hogy ha valamelyik oldal többségben van, akkor ezzel szemben létesítenek pozíciókat a várható árfolyamnyereség reményében. A határidős piac résztvevői A határidős vétel célja A határidős eladás célja Fedezeti ügyletet létesítők Védekezés az áremelkedés ellen Védekezés az áresés ellen Spekulánsok Profitszerzés az emelkedő árakból Profitszerzés a csökkenő árakból Eladási fedezeti ügylet (short hedge) A búzára szakosodott termelő önköltsége legyen 20.000 Ft tonnánként (a valóságban természetesen az adatok ettől eltérőek). Ezen árszint feletti bármilyen értékesítési ár már bizonyos mértékű hasznot vállalkozási profitot - tartalmaz A vetés idején és azt követően az aratásig hátralévő időszak alatt azonban semmi sem garantálja azt, hogy aratásra a fizikai piacon elérhető árak 20.000 Ft/t

felett lesznek Ezért a termelőnek célszerű ez idő alatt az eladási árat eladási hedge keretében a határidős gabonapiacon előre bebiztosítani. A tavaszi hónapok során a termelő elhatározza, hogy a tőzsdén az augusztusi szállításra 25.000 Ft/t körül kialakult árszínvonalon szeretné újtermésű búzáját értékesíteni. Célszerű ezen az áron a várható termés egy részére - kb. felére - tőzsdei eladási pozíciót létesíteni Ez utóbbi mennyiségbeli korlátozásra eladási hedge esetén azért van szükség, mert az esetlegesen jelentkező súlyosabb terméskiesés esetén is a várható termés mintegy fele betakarításra kerül, biztosítva ezzel az árualapot az esetleges fizikai szállításhoz is. Ez az eladói hedge ún íratlan szabálya, melyet minden termelőnek, aki a tőzsdemegbízást ad, célszerű szem előtt tartania. Ha a gazda 25.500 Ft/t körüli árszínvonalon a tőzsdén határidőre eladási pozíciót nyit, rögzíti azt a

profitot, melyre az árak bármilyen irányú alakulásától függetlenül számíthat. A továbbiakban már kizárólag a pozíció nyitásából következő alapletét követelés, és az esetlegesen jelentkező változó letét számla finanszírozása az egyetlen feladat. A pozíció létesítése után a búzapiac szempontjából kétféle kimenetel lehetséges. Az egyik esetben az árak gyenge termés következtében emelkednek és ennek folyományaként az augusztusi lejárat jegyzése felkúszik – tegyük fel - 26.500 Ft/t-ra Ez esetben a pozíció zárása az eladott kontraktusok visszavásárlásával tonnánként 1.000 Ft-os veszteséget jelent, azonban a tőzsdei ár ekkor is híven tükrözi az azonnali piac értékesítési lehetőségeit, így ott 26.000 Ft/t körüli áron is el lehet adni a búzát. A veszteség a tőzsdén ebből kifolyólag csak papíron jelentkezik, mivel az effektív értékesítési ár – 25.000 Ft/t - megegyezik azzal, ami korábban a

termelő célkitűzése volt, biztosítva a tonnánkénti 5.000 Ft-os vállalkozási nyereséget is Eladási hedge növekvő árak esetén készpénzes piac határidős piac március célkitűzés 25.000 Ft-os eladási ár az aratás idején eladás a tőzsdén augusztusi határidőre 25.500 Ft-ért július a búza eladása 26.000 Ft-on az augusztusra eladott kontraktusok visszavásárlása 26.500 Ft-on eredmény 1.000 Ft nyereség 1.000 Ft veszteség Egy termelő vállalat számára sokkal veszélyesebb az a lehetőség, hogy jó termés esetén és (pl. esetlegesen az exportlehetőségek korlátozottsága miatt) az árak a betakarításra a mélybe zuhannak. Ez esetben azok számára, akik a határidős árupiacon nem biztosították értékesítési árfolyamukat korábban, komoly veszteséget okozhat az, ha a búzaárak az önköltségnél is alacsonyabb szintre esnek. Ha azonban a tavaszi hónapok során 25.500 Ft/t árszinten eladott kontraktusokat az augusztusi

határidő közeledtével piaci áron visszavásárolja (22.000 Ft/t), a tőzsdén elkönyvelt árfolyamnyereséggel végső soron a korábban megfelelő 25.000 Ft/t-ás eladási ár realizálható Eladási hedge csökkenő árak esetén készpénzes piac határidős piac március célkitűzés 25.000 Ft-os eladási ár az aratás idején eladás a tőzsdén augusztusi határidőre 25.500 Ft-ért július a búza eladása 21.500 Ft-on az augusztusra eladott kontraktusok visszavásárlása 22.000 Ft-on eredmény 3.500 Ft veszteség 3.500 Ft nyereség Vételi fedezeti ügylet (long hedge) Példánkban egy takarmánykeverő beszerzési költsége kukoricából legfeljebb 19.000 Ft lehet tonnánként Nyilvánvaló, hogy bármilyen 19.000 Ft/t alatti beszerzési ár - pl 18000 Ft/t - már bizonyos mértékű hasznot tartalmaz. Arra azonban semmi garancia sincs, hogy az árak a fizikai piacon 19000 Ft/t alatt lesznek. Ezért célszerű a vetés és betakarítás közötti időszak

alatt a határidős tőzsdén vételi pozíció létesítésével biztosítani a beszerzési árat. Ha a tavaszi hónapok során a BÉT-en a kukorica novemberi lejáratára 18.500 Ft/t körüli árak alakulnak ki, a takarmánykeverő úgy dönt , hogy a beszerzés egy részére tőzsdei vételi pozíciót létesíteni. Ahogy a tőzsde a határidős gabonapiacán a felhasználó vételi pozíciót nyit, rögzíti azt a beszerzési árat és ezzel azt a vállalkozási profitot is, melyre a piac további alakulásától függetlenül biztosan számíthat. Az ügylet létesítése után az árak alakulásának kétféle kimenetele lehetséges. Az egyik esetben jó termés következtében az árak aratásra a mélybe zuhannak, ebből következően 17.500 Ft-os piac mellett a megvásárolt kontraktusok eladása 1000 Ft-os veszteséget okoz tonnánként, miután azonban a tőzsdei ár ekkor gyakorlatilag a fizikai piac árait is tükrözi, ott akár 17.000 Ft-on is be lehet szerezni a

kukoricát. A végső beszerzési ár – 18000 Ft - megegyezik azzal, ami korábban már megfelelőnek bizonyult 1.000 Ft-tal a kritikus árszint alatt Vételi hedge csökkenő árak esetén készpénzes piac határidős piac április célkitűzés 18.000 Ft-os be-szerzési ár aratás után novemberi kukorica kontraktus vétele 18.500 Ft-on október a kukorica megvétele 17.000 Ft-on novemberi kukorica kontraktus eladása 17.500 Ft-on eredmény 1.000 Ft nyereség 1.000 Ft veszteség Effektív vételi ár: 18.000 Ft/t Vállalkozási profit: 19.000 Ft – 18000 Ft = 1000 Ft/t Egy feldolgozónak azonban sokkal veszélyesebb lehetőség, ha a gyenge termés következtében az árak emelkednek, és aratás idején a novemberi határidő jegyzése a tőzsdén eléri a tonnánkénti 19.500 Ft/t-ás árszintet, komoly veszteséget okozva ezzel azok számára, akik nem biztosították (fedezték) korábban az árfolyamot. Ezzel a takarmány-előállítási tevékenységen nem

jelentkezne haszon, ha azonban a korábban 18.500 Ft-on megvásárolt kontraktusokat piaci áron eladja (19500 Ft/t), az így realizált árfolyamnyereséggel a korábbi 18.000 Ft/t-ás végső beszerzési árat érheti el, 1000 Ft-tal a kritikus árszint alatt. Vételi hedge növekvő árak esetén készpénzes piac határidős piac április célkitűzés 18.000 Ft-os be-szerzési ár aratás után novemberi kukorica kontraktus vétele 18.500 Ft-on október a kukorica megvétele 19.000 Ft-on novemberi kukorica kontraktus eladása 19.500 Ft-on eredmény 1.000 Ft veszteség 1.000 Ft nyereség Effektív vételi ár: 18.000 Ft/t Vállalkozási profit: 19.000 Ft/t – 18000 Ft/t = 1000 Ft/t Összefoglalva, a fedezeti ügylet létesítője az árak változásából adódó veszteség esélyének minimalizálása és a így az árfolyamkockázat kiküszöbölése miatt lemond a nyerési esélyről, a nagyobb hozam lehetőségéről. Tőzsdei ügyletkötéstől az

áruszállításig Egy kukorica termesztésével foglalkozó magángazda már terménye elvetése előtt a kora tavaszi hónapokban a Tőzsde jegyzései alapján képet kaphat késő ősszel betakarítandó terményének várható áráról, és a kívánt árszinten eladhatja azt. A termelő azt tervezi, hogy 200 tonnányi kukoricáját novemberi szállításra 20.000 Ft/t áron értékesíti Március hónap folyamán a novemberi határidő jegyzése ezen árszint közelében mozog a BÉT- en, ezért ezen az áron eladási pozíciót kíván létrehozni a határidős gabonapiacon. A tőzsdei ügylet megkötése Ehhez kapcsolatba kell lépnie egy tőzsdei kereskedő céggel, amellyel megbízási szerződés kell kötnie. Ezt követően a magángazda telefonon, vagy más módon fölveszi a kapcsolatot a tőzsdei kereskedő céggel, ahol az aznapi kereskedésre, vagy visszavonásig érvényes eladási megbízást vesznek fel tőle 1 kontraktusra, (1 kontraktus = 100 tonna termény)

20.000 Ft/t árszinten (limitár) Az ajánlatot a tőzsdei kereskedő cégnél regisztrálják, majd , a cég alkuszához kerül, aki a kereskedési rendszerbe fölviszi a megadott paraméterek alapján az ajánlatot, megköti az üzletet. Amennyiben az adott napon a megadott árszinten nem sikerült teljesíteni a megbízást, lehetőség van az ajánlati ár módosítására, vagy egy későbbi időpontban történő végrehajtásra. A megkötött üzletet a KELER is regisztrálja, valamint visszaigazolja. Ezt követően a tőzsdei kereskedő is megküldi a gazdának megkötött ügyletről a megerősítést, majd a nyitott pozíció pénzügyi helyzetéről folyamatosan tájékoztatja a megbízót. A pénzügyi fedezetek biztosítása A megbízónak ezek után teljesítenie kell a tőzsdei kereskedő cég közreműködésével az elszámolóház felé a pénzügyi fedezetek teljesítésére vonatkozó követelményeket. Az alapletét elhelyezése történhet állampapírban is. A

tőzsde minden kereskedési nap végeztével elszámoló árat állapít meg minden nyitott határidőre, így a példában szereplő novemberi lejáratú takarmánykukoricára is. A megbízó által létesített eladási pozíciót az elszámolóház minden kereskedés után ezen elszámoló árhoz igazítja pénzügyileg (ha a kötési ár magasabb volt, mint az elszámoló ár, árfolyam nyereséget ír jóvá, ha az eladási ár alacsonyabb volt az elszámoló árnál, árfolyamveszteségként árfolyam-különbözetet kér be a megbízótól). Az így elszámolt nyereséget/veszteséget az elszámolóház az ún. árfolyam-különbözeti számlán tartja nyilván. Ezt az árfolyam-különbözeti számlát a megbízó kizárólag készpénzben finanszírozhatja. Ha az idő múlásával a kukorica árak esnek, az eladónak biztosítékot jelentenek a tőzsdei jegyzések, melyek a fizikai piac áraival korrelálva szintén lefelé fognak elmozdulni. Tehát a fizikai piacon

elszenvedett veszteségét a határidős piacon megnyert nyeresége fogja kompenzálni, megóvva a termelőt egy esetlegesen jelentkező nagymértékű veszteségtől. A tőzsdei pozíció zárása/delivery A határidő közeledtével a megbízó kétféle megoldást választhat pozíciójának lezárására. A hedge szempontjából célravezetőbb megoldás a pozíció lejárat előtti likvidálása, ami ugyanolyan mennyiségre és határidőre szóló, de ellentétes irányú pozíció létesítésével lehet megoldani. Ekkor a pozíció zárásával gyakorlatilag csak készpénzes elszámolással történik a pozíció zárása, és az itt képződött nyereség vagy veszteség egyenlíti ki a fizikai piacon fellépő veszteséget vagy nyereséget. A pozíció zárásával egy időben a megbízó az alapletétként bekért összeget automatikusan szintén visszakapja az elszámolóháztól. A pozíció zárásának másik, kevésbé elterjedt módja a fizikai szállítás. Az

elszámolóház ugyanis a lejáratkor (október utolsó tőzsdenapja) a még nyitott pozíciókat összerendeli és az eladási pozícióval rendelkező magángazdának ebben az esetben fizikailag szállítania kell. A hedge üzlettel a termelő végső soron azt a kockázatot küszöbölte ki, hogy ha az árak drasztikusan estek volna, az értékesítési ár esetleg önköltségeit sem fedezi. A határidős eladással viszont sikerült árfolyamkockázatától megszabadulnia. A vásárlói oldal (malmok, takarmánykeverők, feldolgozók stb.) számára pedig a költségminimalizálás lehetőségét biztosítja a határidős árupiac azáltal, hogy ezek a gazdasági szereplők időben előre rögzíteni tudják egy adott áru vételárát. A felhasználó akkor vásárol határidős kontraktust a tőzsdén, amikor a jegyzés által elérhető vételár számára elfogadható profitot biztosít, vagyis elég alacsony az ár. Ezzel stabilizálja a nyereségét, és ezt már egy

váratlan áremelkedés sem tudja lényegesen befolyásolni. A bázis A fedezeti ügyletek példái tökéletes fedezeti ügyleteket mutatnak be, azonban a valóság lényegesen bonyolultabb. Általában vagy a készpénzes ár vagy a határidős ár változása meghaladja a másikét, de legalábbis gyorsabb ütemben változik, más szóval a készpénzes és a határidős ár különbözete változik. Ez a különbség a bázis, ami a hedge tulajdonképpeni alapját képezi s melyet számos tényező befolyásol. A bázis = Azonnali ár - Határidős ár A bázist meghatározó tényezők: • • • • • • • az adott termény helyi kereslet-kínálati viszonyai a helyettesítő termék általános kereslet-kínálati viszonyai a szállítási lehetőségek a szállítási költségszerkezet a minőségi tényezők és a minőségjavítás lehetőségei a piac várakozásai a kamatráták A bázist számos tényező befolyásolja, ennek ellenére kevésbé változékony,

mint maga az azonnali ár vagy a határidős ár, és ez az, ami a hedge alapját biztosítja. A definíció alapján megkülönböztethető pozitív illetve negatív bázis, ez utóbbiról abban az esetben lehet beszélni, ha a készpénzes ár meghaladja a határidős árat. (Fontos a következők megértéséhez, hogy nevével ellentétben a pozitív bázis értéke negatív, a negatív bázis értéke pedig pozitív). Ez tipikusan akkor fordul elő, amikor az ótermésű gabonából még jelentős készletek vannak raktáron, de emellett az új termés is kimagaslóan jónak ígérkezik. Ebben az esetben a piac mintegy bünteti a raktározást és a tőzsdei árakon keresztül jelzi, hogy ki kell üríteni a raktárakat. A fedezeti ügylet létesítője és a bázis kapcsolata Készpénzes piacon Határidős piacon A bázis változásának kívánt iránya Termelő elad elad erősödés- minél pozitívabb Felhasználó vásárol vásárol gyengülés- minél negatívabb

Erősödő bázis Gyengülő bázis A bázis eladási hedge esetén A függőleges tengelyen a határidős ár található, mely a lejárat közeledtével közelít a vízszintes tengelyen lévő készpénzes ár felé. A B1 a fedezeti ügylet létesítésekor a bázis, a B2 illetve a B3 a határidős ügylet megszüntetésekor és a termény fizikai piacon történő értékesítéskor a bázis (B2-nél az ügylet megszüntetésekor a határidős ár magasabb a készpénzesnél, B3 esetében a helyzet fordított, tehát B2 normál piaci, B3 pedig az inverz piaci bázis). A termelő szeretné biztosítani nyereséges működéséhez szükséges 22.900 Ft-os tonnánkénti búza árat, ezért márciusban szeptemberi határidőre ezen az árfolyamon adja el búzáját, a készpénzes ár pedig 21.400 Ft (az egyszerűség kedvéért a készpénzes árat konstansnak vesszük) A B1 ebben az esetben definíció szerint –1.500 Ft A termelő augusztusban egy ellenirányú ügylettel

lezárja pozícióját a tőzsdén és búzáját értékesíti a fizikai piacon, például eladja a malomnak 21.400 Ft-ért Azonban a határidős jegyzések nem csökkentek olyan mértékben, mint ahogy az elvárt lett volna, így a tőzsdén 21.900 Ft-ért tudta csak visszavásárolni a tavasszal eladott mennyiséget. A „B2” 21.400 Ft - 21900 Ft, azaz -500 Ft, így a bázis pozitív irányban csak 1000 Ft-ot erősödött a szükséges 1.500 Ft helyett, így a gazda kénytelen a 22400 Ft-os tonnánkénti effektív árral beérni, mivel a bázis nem olyan mértékben erősödött, mint amennyire várható lett volna. Megjegyzés Az effektív (valódi) eladási ár az eladási fedezeti ügyletet esetében az aktuális készpénzes ár növelve a határidős ügylet nyereségével illetve csökkentve a veszteségével. A „B3” esetében a gazda 20.900 Ft-ért tudja a tőzsdén visszavásárolni az eladott búzamennyiséget, mivel a határidős jegyzések a vártnál nagyobb

mértékben csökkentek. A készpénzes ár meghaladja a határidős árat, a bázis negatív lesz. A B3= 21.400 - 20900 Ft, azaz +500 Ft, így a bázis -1500 Ft-ról (B1) +500 Ft-ra (B3) 2000 Ft-ot erősödött. A gazda ebben az esetben tonnánként 500 Ft-tal többet tehet zsebre, mivel a bázis a vártnál ennyivel volt erősebb. A bázis vételi hedge esetén A függőleges tengelyen a határidős ár található, mely a lejárat közeledtével közelít a vízszintes tengelyen lévő készpénzes ár felé. A B1 a fedezeti ügylet létesítésekor a bázis, a B2 illetve a B3 a határidős ügylet megszüntetésekor és a termény fizikai piacon történő értékesítéskor kialakult bázis (B2-nél az ügylet megszüntetésekor a határidős ár alacsonyabb a készpénzesnél, B3 esetében a helyzet fordított, tehát B2 inverz piaci, B3 pedig az normál piaci bázis). A felhasználó (pl. takarmánykeverő) szeretné biztosítani nyereséges működéséhez szükséges

elég alacsony 19.600 Ft-os tonnánkénti kukorica árat, ezért májusban decemberi határidőre ezen az árfolyamon kukoricát vesz, a készpénzes ár pedig 21.200 Ft/t (az egyszerűség kedvéért a készpénzes árat konstansnak vesszük). A B1 ebben az esetben definíció szerint 1600 Ft A takarmánykeverő novemberben egy ellenirányú ügylettel lezárja pozícióját a tőzsdén és a fizikai piacon megvásárolja a kukoricát a termelőtől 21.200 Ft-ért Azonban a határidős jegyzések nem emelkedtek olyan mértékben, mint ahogy az elvárt lett volna, így a tőzsdén csak 20.600-ért tudta eladni a tavasszal vásárolt mennyiséget A B2 21200 Ft-20.600 Ft, azaz 600 Ft, így a bázis negatív irányban csak 1000 Ft-ot gyengült a szükséges 1600 Ft helyett, így a keverő kénytelen a 20.200 Ft-os tonnánkénti effektív áron megvenni a terményt, mivel a bázis nem olyan mértékben gyengült, mint amennyire várható lett volna. Megjegyzés Az effektív (valódi)

vételi ár a vételi fedezeti ügylet esetében az aktuális azonnali ár csökkentve a határidős ügylet nyereségével illetve növelve a veszteségével. A B3 esetében a gazda 21.800 Ft-ért tudja a tőzsdén eladni a tavasszal megvett kukorica mennyiséget, mivel a határidős jegyzések a vártnál nagyobb mértékben erősödtek. A határidős ár meghaladja a készpénzes árat, a bázis pozitív lesz. A B3 = 21800-21200 Ft azaz -600 Ft, így a bázis 1600 Ft-ról (B1) 600 Ft-ra (B3) 2200 Ft-ot gyengült A takarmánykeverő ebben az esetben tonnánként 600 Ft-tal olcsóbban szerezhette be a szükséges mennyiségű takarmánykukoricát, mivel a bázis a vártnál ennyivel volt gyengébb. A bázis változásának hatása a fedezeti ügyletre Eladási hedge Vételi hedge Ha gyengül a bázis Bázis veszteség Bázis nyereség Ha erősödik a bázis Bázis nyereség Bázis veszteség Tökéletes hedge nem létezik, a tényleges bázis mindig eltér a tökéletes

fedezeti ügylethez szükséges készpénzes ár-határidős ár különbségtől, ez az úgynevezett bázis kockázat, ami nem kerülhető el. De a gyakorlat azt mutatja, hogy a bázis alakulása sokkal jobban előre jelezhető, mint a határidős jegyzésé. Ezért a határidős tőzsdei ár, valamint a szokásos bázis alakulás ismeretében a későbbi készpénzes ár könnyebben becsülhető és így a fedezeti program is megfelelőbben kialakítható. A bázis meghatározása Ahhoz, hogy a bázist számszerűen figyelembe tudják venni a piaci szereplők, szükséges az adott időszakban szokásos érték meghatározása (melyet egy, a hedgelő számára fontos határidő vonatkozásában érdemes elkészíteni). Ez a gyakorlat szerint három-négy év visszamenőleges adataiból közelítőleges pontossággal megadható. Az aktuális bázis a meghatározott szokásos bázishoz való viszonya tájékoztatást nyújt, hogy mikor kell a terményt eladni. Ha a bázis a

szokásosnál szűkebb, az jelzés értékkel bír a gazdálkodó számára, hogy a készpénzes piac igényli a termékét és azért hajlandó a szokásosnál magasabb árat is megadni. Amennyiben a bázis tágabb a normálisnál, a piac elutasítja a terményt. A bázisra jellemző a szezonalitás, betakarításkor jellemzően tágabb, a betakarítást megelőző hónapokban pedig szűkebb. Minél pozitívabb a bázis változása, azaz minél erősebb, annál kedvezőbb az eladási hedge létesítőjének. Ez ellentétesnek látszik a szűkülő bázis az eladási fedezeti ügyletet kötő számára kedvező voltával. Azonban végiggondolva a dolgot megtalálható az összefüggés, ugyanis minél jobban közelít egymáshoz a készpénzes és a határidős ár a B2 annál jobban közelít a nullához (szűkebb lesz), így az erősödés B1-ről B2-re is nagyobb kell hogy legyen. Bázis eladási hedge esetén Bázis vételi hedge esetén Ezen megállapítások azonban csak a

normál piacon érvényesek, mikor a határidős ár meghaladja a készpénzes árat, (az eladási illetve vételi hedge ábráján ez esetben a B2-t illetve a B3-t kell figyelni). Az inverz piacon, ahol a bázis negatív az eladási hedgenél a B3-t, a vételi hedgenél pedig a B2-t kell figyelni, első esetben a tágulás, azaz a nullától való távolodás a kedvező, második esetben pedig a nullához minél közelebbi érték a kívánatos. A gabonafelvásárlók illetve a termelők a terményt a tágabb bázisú időszakokban beraktározzák, és a szűkebb bázisú időszakokban piacra dobják. Azonban csak azért raktározni, mert van rá kapacitás, nem mindig érdemes. Figyelembe kell venni a költségvonzatokat is (raktározási és kamat költségek) Tehát ha a piac a szűk bázison keresztül jelzi igényét a terményre, azt értékesíteni kell, mégpedig készpénzért. Az értékesítés megtervezésekor nemcsak a piaci árat kell figyelembe venni, hanem érdemes

a bázist is értékelni, és a szűk bázisnál a terményt el kell adni. Ha az árak magasak, a bázis szűk, de mégis szükséges raktározni, a legcélszerűbb megoldás a terményt a készpénzes piacon értékesíteni, és a határidős piacon vételi (LONG) pozíciót létesíteni. A tág bázis hagyományosan betakarításkor figyelhető meg leginkább. Ebben az esetben kedvező határidős árak mellett a készpénzes eladás helyett eladási fedezeti pozíciót kell létesíteni, majd a bázis későbbi szűkülésekor a kötést fel lehet számolni és a terményt készpénzért el kell adni a felhasználóknak. Ha a határidős ár nem is változna, a bázis szűkülése nyereséget jelent az ügylet megkötőjének. Tehát ha a gazda a határidős piacon 19.100 Ft-on ad el novemberi kukoricát és később a pozíciója likvidálására ugyanennyiért vásárolja vissza, de közben a készpénzes ár 17.500 Ft-ról 17700 Ft-ra emelkedik, akkor tonnánként 200 Ft

bázisnyereséget könyvelhet el. És mi történik akkor, ha a határidős árak emelkednek, miközben a bázis is szűkül? A termelő a bázis nyereségén kívül a tőzsdén realizált nyereségét is zsebre teheti. Így elmondható, mindenképpen kedvezőbb a határidős fedezeti ügylet, mint a terményt határidős fedezés nélkül raktározni. A határidős különbözeti ügylet (spread) A Tőzsdén köthető határidős ügyletek másik típusa a határidős különbözeti ügylet. mely nem más, mint egy határidős kontraktus megvétele egyidejűleg egy ezzel helyettesíthető másik kontraktusfajta eladásával, azzal a céllal, hogy a két kontraktus között, a spread megnyitása idején fennálló árviszonyok (áresés) megváltozásából az ügylet végrehajtója profithoz jusson. A spread során a vételi és eladási mennyiségek azonosak, és az ügylet a tőzsdei kötjegyen bejelentésre kerül. (Például: 10 kontraktus márciusi takarmánykukorica megvétele

egyidejűleg 10 kontraktus májusi takarmánykukorica eladásával) A spread szükséges feltétele, hogy a két különböző határidős kontraktus áralakulása között tényleges kapcsolat legyen a fizikai piacon is. Ilyen összefüggés lehet például a BÉT határidős takarmánykukorica és takarmánybúza árai között (helyettesíthető termékek). A spread összetevői: • • • A szállítási hónapok vagy határidők, az árakat képviselő határidős kontraktusok, az a piac vagy piacok, amelyeken az ügyletek köttetnek. A spread esetében ezért nem számít az egyes kontraktusok tényleges határidős ára, csupán a két kontraktus jegyzése közötti relatív változások. Ezek a változások biztosítanak profitot a spekulánsok számára, amennyiben ellenirányú kötéssel időben likvidálják spread pozícióikat. Az előbbi példánál maradva, ha a kukorica piacán hirtelen áremelkedés következik be, az mindkét határidő, a márciusi és a

májusi lejárat jegyzését is befolyásolni fogja, valószínű azonban, hogy nem ugyanolyan mértékben. A két árfolyam között különbség - spread- így meg fog változni, melyből megfelelő stratégia alkalmazásával profitot lehet kovácsolni. Mivel a spread pozíciónak két „lába” egy vételi és eladási oldala van, ezért az áremelkedésből az eladási oldalon fakadó veszteséget a vételi pozíción létrejövő nyereség kompenzálja, s remények szerint meg is haladja. Ebből következően a spread ügylet típusától függetlenül kisebb árfolyamkockázatot rejt, mint egy egyirányú határidős vétel vagy eladás. Ezért a tőzsdei ügyleteket garantáló KELER különbözeti ügylet esetén az alapletétre is csak a normál határidős ügyletek alapletétjének felét kéri be. Interdelivery spread : különböző határidők között, de ugyanarra a termékre nyitott határidős vétel és eladás. Az interdelivery spread másik formája az

úgynevezett eladási (bear) spread, amikor a közelebbi határidejű kontraktus eladása és távolabbi vétele történik. Ezen spread ügylet alkalmazása során az ügylet létesítője az eső árakra spekulál az utóbbi példa analógiája szerint vagy a két jegyzés közötti árkülönbözetet ítéli irreálisan kevésnek, és ennek ismét a piaci körülmények által követelt szélesedésében bízik. Normál és az inverz piaci várakozások a normál piacon (pozitív bázis esetén) bull spread létesítésekor a spekuláns az árrés szűkülésére, bear spreadnél az árrés tágulására számít inverz piacon (negatív bázis esetén) az elvárás bull spreadnél az árrés tágulása, míg bear spread esetében a szűkülés a kívánatos A létesített ügyletek iránya és a spread kívánatos változása Közelebbi határidő Távolabbi határidő Normál piacon Inverz piacon Bull spread Vesz Elad Szűkülés Tágulás Bear spread Elad Vesz

Tágulás Szűkülés Intercommodity, intermarket spread: különböző egymással helyettesíthető termékek közötti különbözeti ügylet. Feldolgozási (crack) spread: alapanyag és fél- vagy késztermék közötti különbözeti ügylet. Ezen spread pozíció létesítése során az alapanyag és késztermék között árkülönbözetet a feldolgozási költségek ismeretében mérlegeli a megbízó, és ha ebben lát torzulást, aszerint veszi az egyiket és adja el a másikat. Intermarket spread: piacok közötti különbözeti ügylet. Ebben az esetben ugyanazt a terméket ugyanarra a határidőre, de különböző tőzsdéken veszik meg, illetve adják el. A világpiaci búzaárak, melyeket gyakorlatilag a Chicagói búzajegyzések jelentik, egyre nagyobb hatással vannak a hazai gabonapiac búza árfolyamaira. A növekvő korreláció azt jelenti, hogy egy esetleges drasztikus áremelkedésre Chicago-ban mindenképpen hatással lesz (ahogy a múltban már volt is) a

hazai határidős jegyzésekre is, de nem azonos mértékben (különböző szállítási paritásokból fakadóan, stb.) A két piac közötti irreálisan nagy vagy kis árfolyam-különbözetekből szintén lehet profitot realizálni a megfelelő spekulációs spread stratégiák alkalmazásával. A különbözeti ügylet kockázati tényezői Spekulációs szempontból a spread ügyletek általában kevésbé kockázatosak, mint a normál határidős vétel illetve leadás, hiszen - hosszabb távon - kevésbé valószínű, hogy két egymással szoros viszonyban lévő (egymást helyettesítő) termék ára ellenkező irányba mozduljon, mint az, hogy egy egyedi termék ára „ellenünk forduljon” a piacon. A mezőgazdasági termékek piacán a termelési ciklusok is befolyásolják az árakat. Gyakran előfordul, hogy betakarítás előtt az új termés határidős jegyzése alacsonyabb az ótermésű raktárkészletekénél (negatív a bázis). Ez egyértelmű jelzés arra,

hogy a raktárakat ki kell üríteni, az ótermésű készletektől meg kell szabadulni. Aki nem ezt teszi, azt legalább a bázis mértékéig „megbünteti” a piac, azaz veszteséget termel az elhúzódó raktározással. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen inverz piacon nem érdemes az árrés szűkülésére „játszani”, azaz nem érdemes bear spread-et nyitni. A szezonalitást a piac természetes elemének kell tekinteni, és csak az ettől való irreális eltérésekre szabad spread pozíciót nyitni. A határidők közötti különbözeti ügylet szempontjából a raktározható és a nem raktározható termékek piaci helyzetének megítélése is eltérő. Gabona esetében, miután évente egyszer van betakarítás, utána szinte kizárólag a raktárkészletek határozzák meg a téli és tavaszi árakat, az egyes határidők közötti árréseket a rendelkezésre álló készletek ismeretében lehet hitelesen értékelni, s így lehet felismerni egy-egy spread

lehetőséget. Élőállatoknál (vágósertés, vágómarha, stb) a helyzet teljesen más, a pillanatnyi állatállomány kevésbé befolyásolja a távolabbi határidők árait, hiszen annak eljöveteléig még több termelési-kibocsátási ciklus is befejeződhet. Így a spread lehetőségek (normálistól eltérő árrések) felismerése jóval nehezebb, mert a kínálati oldal kevésbé ismert, mint a raktározható gabonafélék esetében. Raktározható termékek, pl. gabonák esetében kockázati tényező még a készletek szállíthatósága is, ugyanis hiába van például elegendő búza az országban, ha a készletek túlnyomó többsége egy kézben összpontosul, a tőzsdei beszállítás (delivery) ellehetetlenül és a határidős árak felszöknek (market squeeze), így a pozitív bázisra alapozott bull spread tovább tágul és a pozíció veszteséges lesz. A termékek helyettesíthetősége szintén fontos meghatározó tényező egy spread-ben, minél szorosabb

az összefüggés két kontraktus, illetve a mögöttes áruféleség között, annál biztosabb, hogy a felismert spread lehetőség valóban profitot fog eredményezni. Az egyes áruféleségek árrugalmassága is befolyásolja egy spread sikerességét, hiszen minél érzéketlenebb a kereslet vagy kínálat az ár változásaira, annál nehezebb modellezni egy spread alakulását. Látható tehát, hogy a spread alakulását ugyanúgy a piac fundamentális elemei határozzák meg, mint bármilyen egyéb határidős ügyletét, ennek ellenére a spread elsősorban a spekulánsok népszerű eszköze. A magyarázat kézenfekvő: kisebb az árfolyamkockázat, ezért 50%-os az alapletét, így ugyanakkora befektetéssel kétszer akkora pozíciót lehet tartani. Ezen túlmenően, ha a spread pozíció történetesen ellenünk is dolgozna, akkor is jó esély van arra, hogy legalább az egyik oldal a kívánatos irányba megy, így a másik oldalon, termelt” veszteség változóletét

igényét legalább részben kiegyenlíti. A spread pozíció kiválóan kombinálható a fizikai teljesítéssel is, így lehetőség nyílik arra, hogy a fundamentális oldalról biztosított jövedelmező pozíciót az adott kontraktus mögöttes piacán is érdekelt szereplők maximálisan kihasználhassák. Így például egy bull búza-spread nyitása után egy fölös raktárkapacitással rendelkező cég kéri a szállítást a vételi pozíciójára, betárolja az árut és az eladási határidő lejártakor leszállítja az árut a vevőnek. Ezzel az eredeti pozícióban meglévő teljes árréshez hozzájut ez a vállalat, illetve ezt csak a szállítási költségek csökkentik. A spread alacsonyabb kockázata ellenére sem tökéletesen biztos üzlet, így előfordulhat, hogy mind a vételi, mind az eladási pozíció veszteséges, ebben az esetben viszont kétszeres veszteséget „termel”., Éppen ezért fontos, hogy megfelelően elhelyezett stop, azaz

veszteségkorlátozó megbízásokkal a befektető időben lezárja pozícióit