Sociology | Higher education » A hazai társadalombiztosítás fejlődéstörténete

A hazai társadalombiztosítás fejlődéstörténete 1 Magyarországon a XVIII. század végén a polgárosodás nagy mértékű változásokat indított el. Új társadalmi rétegek születtek, mint pl munkásság, polgárság, értelmiség Az új réteg megjelenése átalakította a polgárok ízlésvilágát, az egész értékrendszert. Kialakult a polgári életstílus, a bidermayer stílus. További lényeges gazdasági és politikai változások mentek végbe. Átalakultak a tulajdonviszonyok, a magántulajdon megerősödött A Kiegyezést követően felgyorsult a polgárosodás folyamata, nőtt a vállalatok és cégek száma. Egyre több intézmény jött létre, velük párhuzamosan kezdett kiépülni a liberális piacgazdaság. A hazai biztosítás három fejlődési fázison ment keresztül, amíg mai formáját elérte: I. fázis: Az egyleti biztosítás fázisa. A kezdeti időszakokat (1840–1891) alapvetően az egyes, főként megbetegedésből származó kockázatok

elleni védekezés közösségi formáinak a kialakítása jellemezte. 1844 első munkásvédelmi rendszabályok. Ekkor a szociális védelem valamely közösség önszerveződésén és kockázatközösségi szolidaritáson alapult. Az egylet tagjai önkéntesen csatlakozhattak az adott egyleti segélyező pénztárhoz. Az egyleti biztosítás elsődlegesen betegsegélyezésre szerveződött, de találunk olyan pénztárakat is, amelyek rokkantságra, balesetre is anyagi védelmet nyújtottak tagjaiknak. A legtöbb egyleti segélypénztár nemcsak tagjaik, hanem azok családtagjainak, közvetlen hozzátartozóinak is nyújtott valamilyen jelképes anyagi védelmet a családfenntartó elhalálozása esetén. II. fázis: a munkásbiztosítás fázisa. A munkásbiztosítás korszaka az egyleti fázissal szemben nemcsak azért jelentett többet, mert a törvény kötelezővé tette a munkások anyagi védelmét meghatározott társadalmi kockázatok bekövetkezése esetén, hanem

azért is, mert szervezetileg igyekezett politikamentessé tenni a szociális biztonságnak ezeket az intézményeit. A munkásbiztosítás korszakát a segélyező pénztárak komoly expanziója jellemezte, amely az ún. tárgyi biztosításon alapult. Ez azt jelentette, hogy elsődlegesen a munkáltatók szektorális 1 Balogh Gábor: Társadalombiztosítási ismeretek: bevezetés a társadalombiztosítástanba, Corvinus Kiadó, 1996. 2 hovatartozása és státusa határozta meg, hogy az adott munkavállalóra a biztosítás a törvény erejénél fogva kiterjed - e vagy sem. Az egyes biztosítási ágakban a terhek a kockázati esemény sajátosságait követték. Az ellátások azonban kizárólag a biztosított munkavállalót, illetve 1907-től meghatározott esetekben a biztosított családtagját is megillette. III. fázis: a társadalombiztosítás korszaka. 1928 október elsejétől azonban már valóban társadalombiztosításról beszélhetünk és ez a folyamat tart

ma is. A magyar társadalombiztosítás történetében az 1891. esztendő fontos időpontnak tekintendő. A hazai társadalombiztosítás kialakulását és fejlődéstörténetét ettől az időponttól vizsgálva megállapítható, hogy főbb mozzanatai 1989-ig bezárólag hat fontos évszámhoz kötődnek: az 1891. évhez, az 1907 évhez, az 1927–1928 évhez, az 1950 évhez, az 1975 évhez és az 1989. évhez Az egyes dátumokat nem szabad statikusan értelmezni, mivel ezek csak a folyamat beindulásának dátumai. I. szakasz: Az 1891. év azért kiemelkedő, mert ekkor vezették be a kötelező (munkás)biztosítást és intézkedtek a biztosítási viták kérdésében. Az 1891 évi XIV. törvénycikk tagsági viszonnyal kapcsolatban az önkéntes biztosítás kötésének lehetőségét is megteremtette. 1891 tehát az első TB törvény, a betegség kockázatának felvállalása. Csak az ipari és gyári munkásokra terjedt ki, valamint a kereskedőkre (a lakosság 3%-a).

nem terjedt ki a mezőgazdasági dolgozókra, akik a társadalom 2/3-át alkották. A járulékok 2/3-át a munkás, 1/3-át pedig a munkaadó fizette. Ez csak a táppénzt finanszírozta minimális összegben II. szakasz: Az 1907. évhez kötődik a társadalombiztosítás máig fontos négy alapelve: a (munkás) betegségi és balesetbiztosítás kötelező, szervezete országos és központosított, a (munkás)biztosítást ellátó szervek önkormányzati alapon működnek, vezetésében a munkaadók és biztosítottak között paritásos viszony áll fenn. Ez a II TB tv, amely már felvállalta a baleset kockázatát is Kiterjedt az otthoni bedolgozókra, és ügynökökre is. A költségek felét a munkás, másik felét a munkaadó fizette. III. szakasz: Az 1927–1928. év kiemelkedő jelentőségét az adja, hogy ekkor dőlt el a szociális védelem további sorsa: megerősítést nyert a biztosítási irányvonal a segélyezési típusú biztosítás kárára. Ekkortól

tekintjük a társadalombiztosítást valóban társadalombiztosításnak, illetve ekkor jött létre az első magyar 2 3 társadalombiztosító, amelynek valamennyi szolgáltatását biztosításmatematikai alapokra helyezték, a többi biztosító intézetet pedig szolgáltatásaik biztosításmatematikai megalapozására kötelezték. 1928-ban a társadalombiztosítás alapelvei tovább bővültek a következőkkel: a kötelező biztosítás nem karitatív intézmény, hanem a szolidaritás elvén álló biztosítás, a munkásbiztosítást társadalombiztosítássá kell fejleszteni, a betegségi és rokkantsági biztosítás egy intézménybe tartozzon, a prevenció fontossága a rokkantság területén, szociális szempontok érvényesítése a társadalombiztosítás intézményének pénzügyeiben, az öregek, rokkantak és hátramaradottak (özvegyek, árvák) ellátása. A TB járulék fizetésében megmaradt a fele-fele megosztás. IV. szakasz:A II.

világháború után és 1950-es években a társadalombiztosítás szakszervezeti irányítás (ellenőrzés és felügyelet) alá kerül, államosítják, ezáltal általánossá válik az állami garancia. Kiterjednek a jogok a mezőgazdaságban dolgozókra (tagokra). Megtörténik a társadalombiztosítók részbeni összevonása: eredményeként az intézményrendszer formailag és strukturálisan átalakul. A finanszírozás tekintetében a társadalombiztosítás csak 1952-től áll át teljes felosztó-kirovó rendszerre. Az 1955 év azzal emelkedik ki, hogy ekkor szűnik meg az ún. tárgyi biztosítás, s helyébe a ma is érvényes ún alanyi biztosítás lép V. szakasz: Az egészségügyről szóló 1972. II törvény az egészségügyi ellátást térítésmentes állampolgári jogú ellátásnak, szolgáltatásnak nyilvánította. Az 1975 évszámhoz kötődik a társadalombiztosítás teljes ellátási struktúrájának átdolgozása, amely nyomán a

társadalombiztosítás intézményileg 1980-ra már teljesen egységessé válhatott. A törvény alapelvei közé tartozik, hogy a társadalombiztosítás az egész társadalomra kiterjed, a társadalombiztosítás fokozatos és rendszeres fejlesztése állami feladat, az állami garancia általános érvényesítése mind jogi, mind pedig anyagi vonatkozásban, széles körű anyagi és egészségügyi ellátás (szolgáltatás), a munka szerinti elosztás, meghatározott esetekben pedig a szükségletek szerinti elosztás általánossá tétele, a termelőszövetkezeti tagok nyugdíjkorhatárának csökkentése és egységesítése az ipari dolgozókéval, széles körű kedvezmények, illetve a gyermekes nők, családok fokozott támogatása, az igazgatás szakszervezeti irányítás alatt állása (1984-ig). VI. szakasz: 1989-től napjainkban is zajló folyamat eredményeként létrejön a Társadalombiztosítási Alap (1989), ezzel egyidejűleg megszűnik a

társadalombiztosítás bruttó költségvetési kapcsolata, majd 1992-től fokozatos 3 4 profiltisztítást hajtanak végre benne, 1993-tól pedig irányításában ismét részt vesznek a munkáltatók és a szakszervezetek, illetve az érdekvédelmi szervezetek a társadalombiztosítási önkormányzatokon keresztül. A társadalombiztosítás finanszírozásának 3 típusa: 2 A felosztó-kirovó rendszerben finanszírozott: • folyó kiadásait folyó bevételeiből fedezi, • nincs benne tőke, nem rendelkezik pénztőkével, • kiadásokhoz igazítja bevételeit, vagy bevételeihez a kiadásait, • alapvetően interperszonális, személyek közötti újraelosztást végez, • az aktív generációk befizetéséből fedezi az inaktívak kifizetéseit, valamint az aktívak ideiglenes munkaképtelenségének időszakainak jövedelempótlását, • rendkívül érzékeny a demográfiai ingadozásokra (aktívak/inaktívak aránya), • ha nincs demográfiai ingadozás,

akkor lehetőséget ad az aktívak és inaktívak jövedelmeinek együttmozgására, • ha a folyóbevételek instabilak, akkor az állami költségvetés kiegészíti, • a bevételek és kiadások közötti egyensúlyozás jellemző (szubficit, deficit). A várományfedezeti rendszerben finanszírozott: • a korábbi befizetésekből vagy egyéb módon felhalmozott tőke hozadékából fedezi a kiadásait, • alapvetően intertemporális, időbeni újraelosztást valósít meg, • érzékeny az inflációra, a gazdasági és politikai ingadozásokra, • az inaktívak jövedelme nincs összefüggésben az aktívak jövedelmeivel, • a tőke hozadékától függ, hogyan alakulnak a kifizetések, • nagy tőke lekötését igényli, címkézett tőkeként van jelen, nehezen mobilizálható, befektetési lehetősége meglehetősen korlátozott (nagy rizikót nem vállal). Zombori Gyula: A szociálpolitika alapfogalmai, Hilscher Rezső Szociálpolitikai Egyesület, Budapest,

1997. 2 4 5 A tőkeképzés forrásai: • egyszeri vagyonátruházás (Az Antall-kormány reprivatizációs törvénye adott volna erre lehetőséget), • járulék emelése révén, az emelésből befolyt összeget tőkeképzésre használni, • hitel révén (rizikós lépés!). A tőkefedezeti rendszerben finanszírozott: • az előző két megoldás kombinációja, • alapvetően a felosztó-kirovó elven működik, de a bevételek egy részéből tartalékot képez, tartalék lehetőséget ad a demográfiai és gazdasági ingadozások kivédésére. A társadalombiztosítással kapcsolatos intézkedések Rövid távú intézkedések: A növekvő munkanélküliség és szegénység miatt sürgős cselekvésre van szükség a szegénység enyhítése terén, a költségvetési válság parancsolóvá teszi a költségek visszafogását. A kiadásokat az ellátások minimális szintjének megőrzésére kell összpontosítani. A munkanélküli járadékok és a fontosabb

társadalombiztosítási és nyugdíjellátások nem csökkenhetnek az egyéni szegénységi küszöb alá, a szociális segélyezést a családi szegénységi küszöbhöz kell kötni, és a minimális ellátásokat lehetőség szerint teljes mértékben védeni kell az inflációval szemben. A költségek féken tartására irányuló intézkedések létfontosságúak. A rokkantnyugdíjak folyósítását meg kell szüntetni azok számára, akik keresőképességét a rokkantság nem befolyásolta. Középtávú intézkedések: A középtávú intézkedések azokat a tevékenységeket ölelik fel, amelyeket rövid távon kell elkezdeni, de hatásaik középtávon bontakoznak ki. Az adminisztratív kapacitást tovább kell erősíteni. Az adminisztratív reform létfontosságú, mert a modernizált ügyintézés javítja a járulékok összegyűjtését, felgyorsítja az ellátások folyósítását. Finomítani kell az ellátások szerkezetét Különösen fontos, hogy a rendszert

úgy alakítsák át, hogy világosabb legyen a járulékok és járadékok közötti kapcsolat. 5