Economic subjects | Finances » A fiskális politikáról, adózási alapfogalmakról, a magyar adórendszerről

Pénzügy Fiskális politika, adózási alapfogalmak, magyar adórendszer A modern gazdaságokban a fő teendő az alábbi célok lehetőség szerinti optimális megvalósítása: - gazdasági növekedés - munkanélküliség - infláció - fizetési mérleg - belső költségvetési egyenleg A költségvetési (fiskális) politika általános célja a hosszú távú gazdasági növekedés biztosítása, mely igen sok összetevőből áll. A leglényegesebb szempont az, hogy olyan feladatokról van szó, amely nem oldható meg az egyének érdekeltségi szintjén (pl. világítótorony). A hosszú távú gazdasági növekedés elősegítése így magában foglalja az infrastrukturális beruházásokat, az oktatás hatékonyságának javítását, a társadalmi stabilitás elősegítését, a szociálpolitikai döntéseket, az adópolitika meghatározását. A fiskális politika egyrészt a gazdaságra jellemző ingadozásokat próbálja keretek közé szorítani, vagyis a gazdasági

rendszerre jellemző fellendülés-csúcspont-visszaesés-mélypont örökmozgóként működő vissza-visszatérő ciklusokat kívánja megzabolázni. Fellendülés esetén visszafogja a felpörögni látszó gazdaságot, visszaesésnél viszont megpróbálja tompítani a kedvezőtlen esemény hatásait. Másrészt a munkanélküliség szintjét kívánják visszaszorítani. A kezdet: 1929-33 A nagy válság idején John Maynard Keynes nevű közgazdász a válság ellen új elméletet vezetett be. 1929-33 között túltermelési válság söpört végig a világon A klasszikus közgazdaságtan hívei azt vallották, hogy túltermelési válság nem alakulhat ki, mivel a gazdaság különböző mechanizmusok és öngyógyító folyamatok révén automatikusan kilábal a recesszióból. Say-dogma Az un. Say-dogma így szólt: „Minden kínálat megteremti a saját maga keresletét” Vagyis azért nem alakulhat ki túltermelés, mert ha eladunk, valamilyen terméket a piacon

(kínálatot teremtek), akkor ezt azért tesszük, hogy utána valamilyen más árucikket vásároljunk (keresletet támasztunk bizonyos árukkal szemben). A probléma az, hogy a pénz egyik funkciója a felhalmozási szerep, tehát ha pénzhez jutunk, dönthetünk úgy is, hogy azonnal vásárolunk, vagy csak néhány nap múlva költjük el az áruk ellenértékét, de meg is takaríthatjuk az adott összeget. S ekkor már nem teljesük a klasszikus tétel, miszerint minden kínálat azonnal megteremti a saját keresletét. További okok: 1 A munkabér kettős jellege A tulajdonos szempontjából a bér egy költség, tehát mikroszinten abban érdekelt, hogy alacsony legyen. Makroszinten viszont a bér az áru- és szolgáltatás megvásárlásához szükséges kereslet egy része. Akkor jelent ez problémát, ha az árumennyiség gyorsabban nő mint a munkabérek összege. 2. Hitelben történő vásárlás a tőzsdén A saját tőkénél jóval nagyobb összegű tranzakciókat

tett lehetővé, így teret adott a felelőtlen spekulációnak. Általánosan: a gazdasági fellendülés kéz a kézben haladt a 1 hitelbővüléssel s egy idő után a különböző eszközök, mint hitelezői fedezetek értékének csökkenése a pénzügyi rendszer megroppanását okozta. 3. Az ezüst értékvesztése az aranyhoz képest Mivel több ország ezüstvalutát alkalmazott, az érintett országok kereslete nagymértékben csökkent. 4. Az I világháború európai hatása A világháború alatt az Óvilág termelése jelentősen visszaesett, miközben az USA termelése rohamosan nőtt. A háború után néhány évvel azonban az európai termelés stabilizálódott. Ennek következtében nagymértékben bővült az árumennyiség A válság mechanizmusa A válság akkor kezdődött, amikor eladatlan árukészletek kezdtek heverni a raktárakban, az árak csökkentek. Mivel csökkent a kereslet és az árak, ezért a termelést is csökkentették Ennek

következménye a munkások tömeges elbocsátása. Makroszinten ez azt jelenti, hogy a munkások nem kapnak bért, tehát az összkereslet tovább csökkent. A gyárosok ezért tovább csökkentették a kibocsátást Még kevesebb munkásra van szükség Mivel a Say-dogma nem teljesül, az államnak pótlólagos keresletet kell támasztania, betöltve ezzel a kereslet és a kínálat közötti űrt. (Keynes) A beavatkozás mechanizmusa Pótlólagos vásárlóerőt kell bejutni a gazdaságba, de ügyelni kell arra, hogy az árumennyiség ne növekedjen. Egységnyi pótlólagos keresletbővítés a gazdaság egészében – multiplikatív módon – többszörös bővülést eredményez. A világválság időszakától jellemző az állami beavatkozás, valamint az improduktív, ún. III szektor, vagyis a szolgáltatások térhódítása. A New Deal keretében utak, repülőterek, közművek építését oldották meg közmunkák sokaságával. A beavatkozás eszközei Fiskális

politikán tehát az adózás és a közkiadások kialakításának folyamatát értjük, melynek célja: - csillapítani a konjunktúraciklusok kilengéseit, - biztosítani a magas foglalkoztatottsági szintet, és az árszínvonal stabilitását A modern költségvetési rendszer lényege, hogy automatikus stabilizáló eszközökkel rendelkezik, ugyanakkor alkalmas arra is, hogy a konjunktúraciklusok kifulladását, vagy felfutását külön intézkedésekkel, az ún. diszkrecionális költségvetési politikával megakadályozza. 1. Automatikus stabilizátorok Lényege, hogy a modern gazdaságokban a hosszú évtizedek tapasztalataira épülő rendszer már bizonyos stabilizátorokkal rendelkezik, vagyis egyes problémák külön beavatkozás nélkül is megoldódnak. - Progresszív jövedelemadók A növekvő jövedelmek egyre nagyobb hányadát vonják el. A jó konjunktúra idején keletkező nagyobb jövedelmek nagyobb hányadát vonja el a költségvetés, tehát

visszafogottabbá válik a kereslet. A dekonjunktúra időszakában csökkenő jövedelmekből a háztartások és az üzleti szervezetek kevesebbet adóznak, így nő az elkölthető jövedelmek aránya - Munkanélküli segélyek, továbbá bér- és transzfer jellegű kifizetések Ezeknek egy része nagyfokú stabilitást mutat, ezáltal mindig fix fizetőképes keresletet jelentenek, ami átgyűrűzik a beruházási javak területére is. A kiadások másik része a 2 gazdaság leszálló ágában növekszik, ily módon pótlólagos keresletet teremtve a konjunktúraciklus mozgásával ellentétes irányú hatást fejt ki. - Állami megrendelések Az űrkutatásra, atomenergiára, fegyverkezésre, stb. fordított tételek a kormányzati kiadások tekintélyes részét képezik. Ezeknek a programoknak – amellett, hogy pozitív externáliákat eredményeznek – erőteljes stabilizáló hatásuk van 2. A diszkrecionális költségvetési politika - Közmunkák és

foglalkoztatási programok Recesszió idején az így kiáramló jövedelmek stabilizáló hatásúak. - Jóléti kiadások Indíthatnak a kormányzatok jóléti programokat a recesszió által sújtott rétegek megsegítésére. - Az adókulcsok változtatása A jövedelemadó-kulcsok átmeneti csökkentésével gátolni lehet – dekonjunktúra idején – a rendelkezésre álló jövedelmek csökkenését, ami megakadályozza a fogyasztói és beruházási kereslet zuhanásszerű visszaesését. Állami megrendelések Az állami megrendelések szolgálhatják egy-egy ágazat válságból való kimentését. Adózási alapfogalmak Adójog: kogens jogszabályokból áll Anyagi jogok Eljárási jog (Adózás rendjéről szól) Adóztatás célja: 1. Közvetlen fiskális politikai cél: pénzbevétel szerzés az állam részéről 2. Egyéb társadalompolitikai cél, pl adómentesség, adókedvezmény Az adók csoportosítása: Az adó alanya: az adó befizetésére kötelezett

személy. Ha más viseli a terhet, akkor Közvetett adó: általában kiadásokra vetik ki, pl. ÁFA, helyi idegenforgalmi adó, fogyasztási adó. Közvetlen adó: pl. jövedelemadó, vagyonadó Központi adók: az állami költségvetésbe kell befizetni Helyi adók: az önkormányzatok állapítják meg, ezek az adók az önkormányzatok bevételét növelik Jövedelem utáni adók: az adóévben elért bevétel és kiadás különbözete után kell fizetni. Pl SZJA, társasági adó Az adó áthárítása: - Szándékolt áthárítás, pl. ÁFA - Nem szándékolt áthárítás Adóelhárítás: - Legális adóelhárítás: pl. vállalkozói átalányadózás: ha a vállalkozó 600 000Ft-ot produkál, arra 25% adót fizet, ha kevesebbet, akkor 12,5%-ot. - Illegális adóelhárítás: adócsalás Az adó tárgya az amit adóztatunk. Ez lehet egy dolog, pl gépkocsi, vagy lehet jövedelem, bevétel, jogosultság. 3 Adóalap: az adó tárgyának a mennyisége. Kulcs: - degresszív

- progresszív, lépcsősen progresszív Adóztatás módja: 1. Önadózás: az adózással kapcsolatos összes tevékenységet az alany végzi Pl SZJA, társasági adó 2. Adólevonás: az adóztató végzi 3. Kivetés, vagy kiszabás: pl IFA Adóztató által nyújtott preferenciák: 1. Adómentesség: - alanyi mentesség - tárgyi mentesség 2. Kedvezmények: a beruházáshoz, szociális állapothoz, exporthoz kapcsolódik APEH által szedett adók A központi költségvetés bevételét képezi. Adók: 1. SZJA 2. Társasági- és osztalékadó: Ez nem nyereség, hanem jövedelemadó Árbevétel-összköltség=nyereség 3. Forgalomhoz kapcsolt adók: ♦ ÁFA (hozzáadott érték típusú adó) ♦ Fogyasztási adó ♦ Jövedéki adó (Alkohol, Benzin, Cigaretta) 4. Játékadó 5. Földadó Egyéni vállalkozó adója: (3 adózási típus) ♦ Tételes átalányadózás: a kis emberek adóztatása ♦ Vállalati átalányadózás ♦ Vállalat jövedelem szerinti adózása: -

Munkaerő SZJA (1) - MenedzserVállalat jöv.-árbevételösszköltség=nyereség (lineáris adó) (2) - Töketulajdonos(3) 4