Sociology | Social politics » Fórián Péter - A jóléti pluralizmus

http://www.doksihu A jóléti pluralizmus A jóléti pluralizmushoz és a jóléti államhoz kapcsolódó fogalmak: Jóléti pluralizmus elemei: Állami szektor, piac, informális szektor, önkéntes szektor Jóléti állam problémák: 1) stabil világgazdasági hátteret igényel 2) a jóléti fejlődés során stabilan és folyamatosan bővül a gazdasági kibocsátás. A tőketulajdonosok megerősödve kerülnek ki a helyzetből, konfliktushelyzetet generálva köztük és a munkavállalók, valamint az állam között. 3) A jóléti állam az ipari társadalom terméke, annak a viszonyaira, problémáira jött létre. A stabil munkaerőpiacra és egy stabil családra alapozott. Jóléti állam fejlődésének beindulási kritériumai (De Swaan szerint): 3 kritérium létezik: 1) TBrendszer bevezetésének ideje 2) politikai és szociális jogok kiterjesztése 3) mikor érik el az állami szociális kiadások a GDP 3%-át Jóléti állam fejlődésének szakaszai: 1950-1975:

első szakasz 1975-1980: válság, 1980 után: válság után, neoliberális, neokonzervatív gazdasági-politikai irány időszaka) Jóléti konszenzus: A ’70-es évekig tart. Innentől meggyengül, ez pedig megtöri a jóléti fejlődés dinamikus kontinuitását. Andersen osztályozása: 1) liberális jóléti államok 2) konzervatív jóléti államok 3) skandináv típusú jóléti államok Titmuss 3 modellje: 1) reziduális jóléti modell 2) iparteljesítmény-modell 3) intézményes redisztributív modell Jóléti állam: Az európai modernizációs séma csúcsa. A szociális jogok állama Az állam bizonyos szerepeket átvesz a piactól, a családtól, sőt, bizonyos esetekben a voluntáris szektortól is. A konstrukció a bölcsőtől a sírig tartó gondoskodást nyújt. Ez a létbiztonság kiterjesztése A jóléti állam létrejöttének politikai feltétele a szilárd nemzetállam kialakulása, valamint a demokratikus jogkiterjesztés. Az állampolgárok elemi

jólétére irányuló állami felelősségvállalás Jóléti állam (Wilensky-definíció): Ez egy úgynevezett kvantitatív definíció. A jóléti állam alapvető jellemzője, hogy bizonyos területeken alapvető ellátást nyújt univerzálisan: jövedelem, táplálkozás, lakás, egészségügy, oktatás. Ez az elosztási viszonylatokba való belefolyás A jóléti újraelosztás célja az egyenlősítés. A jóléti államok fejlettségét úgy lehet mérni, hogy felbecsüljük az állami redisztribúciót, valamint a szociális redisztribúciót az államon belül. http://www.doksihu Non-profit szervezetekre vonatkozó elméletek: Az öntevékenység kudarca elmélet (interdependencia elmélet, Lester Salamon 1987.) Az elmélet alapvető célja annak a megmagyarázása és elemzése, hogy az állam és a nonprofit szervezetek között miért, milyen okok hatására és milyen helyzetekben alakulhat ki partneri viszony a kollektív javak biztosítása terén. Az elemzés

keretét az amerikai jóléti állam jelenti A kormányzati magatartás lehetséges okai: – A közszolgáltatások iránti egyre nagyobb kereslet, illetve az állami szolgáltató intézmények ellátásával szembeni ellenérzés. – Rugalmassággal és gazdaságossággal kapcsolatos megfontolások. – Verseny a szolgáltatások előállításában javíthatja a hatékonyságot és csökkentheti a költségeket. Ez az elmélet megkérdőjelezi a korábbi tézisek állítását, miszerint a nonprofit szektor másodlagos képződmény, azokban a résekben jön létre, amelyeket az elsődleges rendszerek (a piac és az állam) betöltetlenül hagynak, illetve ahol e rendszerek kudarcot vallanak. A piac kudarcára a társadalom öntevékeny szervezetek felállításával reagál. Nem a nonprofit szervezetek a másodlagos képződmények, hanem a közjavak, közszolgáltatások előállításában részt vevő állami intézmények, amelyek éppen az öntevékenység kudarcára

reagálva, a nonprofit szektor belső korlátjainak meghaladásaként vállalnak szerepet a közjavak finanszírozásában és előállításában. A legfőbb érv, ami e megközelítés mellett szól, az, hogy a közjavak hiányára való kormányzati reagálás tranzakciós költségei sokkal magasabbak, mint az öntevékeny akciók megszervezésének költségei. Melyek azok a jelenségek, az öntevékenység kudarcai, amelyek a kormány beavatkozását szükségessé teszik, és a nonprofit szektor állami támogatását igazolják? – alacsony hatékonyság, – partikularizmus, – paternalizmus, – amatőrizmus. “Jóléti állam” elméletek – az elemzés kerete az európai jóléti államokra helyeződik át. A nyolcvanas évek közepén született elméletek az államnak a jóléti szolgáltatásokban betöltött terjeszkedő szerepére helyezik a hangsúlyt. A háztartásokat és az öntevékeny http://www.doksihu szervezeteket ezek az értelmezések csak,

mint fogyasztókat jelenítették meg, elhanyagolva gazdasági szerepüket. Szemléleti áttörést hozott, amikor a háztartásokat és a civil szerveződéseket már nemcsak fogyasztóként, hanem aktív gazdasági tényezőnek tekintették. A háztartások gazdálkodását megjelenítő informális, autonóm, önkéntes jelzőkkel ellátott szektor működését a következő trendekkel írták le: – egyrészt érvényesült egy piaci trend, – másrészt érvényesült egy államtalanítási trend. Az elméletek közül kiemelendő a: A) Jólétmix koncepció – Rose (1985) B) Jóléti háromszög modell – Adalbert Evers (1988) C) Jóléti pluralizmus koncepció – Adalbert Evers (1995) A jólét- és a szociálpolitika új transzformációja a jólétmix koncepciójában nyert teret. E koncepció már három intézmény, az állam, a piac és a háztartások hozzájárulását jelenítette meg a társadalom jólétéhez. A jólétmixet Evers modellálta a nyolcvanas

évek végén egy ún jóléti háromszögben, amely tulajdonképpen nem más, mint egy rendszer, amely egymás közti viszonylatai által működik, mivel mind a háztartás, mind a piac, illetve az állam is önmagában tökéletlenül biztosítja a jólétet. Jóléti háromszög modell: Formális piac állam Köz önsegélyező, önkéntes szervezetek Informális háztartás, család Magán Ez a modell a nonprofit szervezeteket megtestesítő önkéntes, illetve önsegélyező szervezeteket az állam és a háztartások, azaz a köz és a magán, illetve a formális és informális szerveződések között helyezi el. A nonprofit szervezetek tevékenységének van gazdasági dimenziója. E megközelítésekkel megdőlt a kétszektoros, a piacnak és az államnak kitüntetett szerepet tulajdonító koncepció. http://www.doksihu Kilencvenes évek változásai jóléti pluralizmus fogalma: a szociálpolitikában nem három, hanem négy szektor aktív részvételét

modellálták: a piaci, az állami, az informális (azaz háztartás) és a nonprofit szektorét. A nonprofit szektor tehát a jóléti pluralizmus jegyében beemelődött a három szektor közé, és azokkal együtt a kollektív jólét fontos előfeltételének tekinthetők. E modellben már meghatározó jelleget ölt a nonprofit szervezetek gazdasági szerepe. Jóléti pluralizmus modell: Formális piac állam Köz nonprofit szektor Informális háztartás, család Magán Társadalmi eredet elmélete: (Lester Salamon és Helmut Anheir 1996.) Az elmélet választ kíván adni a nonprofit szektor nemzetenként eltérő kialakulási és fejlődési folyamatára, illetve modellálja az állam és a nonprofit szektor közötti együttműködés jellegzetes típusait. Az elmélet alap-megállapításai: 1) A közszolgáltatások igénybevételekor az egyes szektorok közötti választás nem egyszerűen az egyéni fogyasztók szabad döntésétől függ, valószínű, hogy e

választásokat történeti fejlődés előzményei befolyásolják. 2) A nonprofit szervezetek szorosan úgymond beágyazottak a társadalmi, gazdasági struktúrákba. Ez a beágyazottság nemzetenként eltérő A nonprofit szektor lehetséges fejlődési modelljei: – liberális modell: relatíve alacsony állami jóléti kiadások mellett relatíve nagy nonprofit szektor a jellemző (Egyesült Államok) – szociáldemokrata modell: állam által nyújtott univerzális szolgáltatások mellett a nonprofit szektornak a közszolgáltatások előállításában kevés hely jut, azonban fontos politikai, társadalmi szereplők, a társadalmi integráció fontos tényezői (Svédország) – korporatista modell: magas kormányzati jóléti kiadások mellett egy meglehetősen nagy nonprofit szektor jelenléte jellemzi (Németország és Olaszország) http://www.doksihu – államhatalmi modell: korlátozott kormányzati szociális, jóléti szolgáltatások mellett korlátozott

nonprofit szektor jellemzi (Japán) A társadalmi eredet elmélete a legkomplexebb módon igyekszik közelíteni a nonprofit szektorhoz. Azt az új nézetet képviseli, hogy a jóléti szolgáltatások igénybevételekor a választás a piac, az állam vagy a nonprofit szektor között sokkal inkább a történeti fejlődés eredőjeként tekinthető, semmint az egyik vagy a másik szektor kudarcaként. A harmadik szektor: Több mint három évtizede annak, hogy a társadalom, a gazdaság harmadik szektora – amit nonprofit névvel illetünk – „bevonult” a nemzetközi tudományos kutatások területére, azzal együtt, hogy mind létezése, mind elnevezése hosszú ideig vitatott volt. A nonprofit szektor nemzetközi fejlődését három trend határozta meg az elmúlt harminc évben. Az első trendet a nonprofit szektor gyors és látványos térnyerése jellemezte. A jóléti államok fejlődésében a hatvanas évek közepére tehető az új paradigma, a harmadik vagy

nonprofit szektor megjelenése. A nonprofit szervezetek számának és típusainak nagymértékű növekedése és elterjedése, valamint egyre számottevőbb gazdasági és társadalmi jelentőségük olyan kérdések elé állították a politika, a gazdaság szereplőit és intézményeit, melyre a tudományos kutatásoknak is választ kellett adniuk. Az állam és a piac mellett a harmadik vagy nonprofit szektor fejlődésének, de leginkább a gazdaságban betöltött szerepének magyarázatára a közgazdaságtan vállalkozott először. A második trendet a nonprofit szektor „kudarcai” határozták meg. A nyolcvanas évek közepétől a nonprofit szektor helyzetének értelmezése szorosan összekapcsolódott a jóléti állam válságából kivezető út keresésével. Ennek az időszaknak a fő jellemzője – leginkább Amerikában és NyugatEurópa egyes országaiban – az állami feladatok, közszolgáltatások privatizálása és piacosítása, különösen az

egészségügyi, az oktatási és a szociális szolgáltató szektorokban, amelyek mindaddig a nonprofit szervezetek által dominált területeknek számítottak az indirekt vagy a direkt támogatások, illetve az úgynevezett kihelyezett szolgáltatások révén. A kormányzati forrásokból származó bevételek kiesése rávilágított a nonprofit szektor erős, főként a finanszírozásban megmutatkozó állami függésére. A nonprofit szervezetek szerepének és viselkedésének elméleti megközelítéseibe lassan „beszivárogtak” a politológiai, szociológiai és szociálpolitikai magyarázatok is. A harmadik trendben a jóléti pluralizmus koncepciója és a nonprofit szektor, mint intermedier terület értelmezése vált az uralkodó magyarázattá. Ahogy a kilencvenes évek elejére-közepére újradefiniálódott a jóléti állam fogalma és szerepe, új megvilágításba kerültek a nonprofit szektornak a http://www.doksihu társadalomban, gazdaságban

betöltött funkciói is. E tekintetben két nézet bontakozott ki, főként az amerikai szakirodalomban. Az egyik, az optimistább és dominánsabb nézet a harmadik szektor gyors intézményesülését ünnepelte, amely a szolgáltatások nyújtásában a kormányzat alapvető partnerévé és a civil társadalom megjelenítőjévé vált. A másik, szkeptikus és kevésbé domináns nézet szerint a neokonzervatív kormányzati politikák által elindított privatizációs folyamatok jelentősen hozzájárultak az állami, a piaci és nonprofit szektor közötti határok elmosódásához és a kölcsönös függés kialakulásához. A magyar nonprofit szektor fejlődése a kilencvenes évek sikertörténetei közé tartozik. A megszakított fejlődésű és csak részben szervesen intézményesült magyar nonprofit szektor kiteljesedése – a politikai, társadalmi és gazdasági pluralizmus jegyében és az állam szerepének átértékelésével – egybeesett a valódi piaci

szektor kialakulásával és fejlődésével. Magyarországon a kilencvenes évek elején az új paradigma, a háromszektoros gazdaság két tényezője – a valódi piaci és a nonprofit szektor – csaknem egy időben, egymást feltételezve született újjá. E folyamatoknak a politikai, társadalmi és gazdasági rendszerváltozás adott keretet, és kölcsönzött a nyugat-európaitól eltérő jelleget. A magyar nonprofit szektort a nemzetközi összehasonlító vizsgálatok a mediterrán (fejlődő) modellhez hasonlították. A kilencvenes évek végén a magyar nonprofit szektor extenzív fejlődésének határaira érkezett, és egy minőségi változás vette kezdetét fejlődésében. Ennek a jelei egyrészt a nonprofit szervezetek szervezeti, tevékenységi és bevételszerkezeti átalakulásában, másrészt a szektorszolgáltató jellegének erősödésében, a civil kezdeményezések társadalmi beágyazódásában és elfogadottságában, valamint az

érdekérvényesítés és az érdekképviseleti kérdések felszínre kerülésében mutatkoztak meg. Miközben az elmúlt tíz évben a magyar nonprofit szektor és szervezetei egy jóléti pluralista modell egyre kevésbé figyelmen kívül hagyható szereplőivé váltak. Nem vált tisztázottá, melyek azok a közösségi szolgáltatások, amelyeket közvetlenül az államnak kell ellátnia saját intézményrendszerén keresztül, és melyek azok, amelyeket kihelyezett szolgáltatások formájában a nonprofit szektor vagy akár a piac szereplőinek a bevonásával biztosít. Tovább bonyolította és nehezítette a három szektor együttműködését, hogy míg a magyar nonprofit szektor jellege, belső struktúrája és funkciói tekintetében egyre differenciáltabbá vált, addig a piaci és az állami szektor képviselői még mindig homogén struktúraként, egynemű szereplőként kezelték