Psychology | Ethics » Alkalmazható-e kényszer az erkölcsi értékek védelmében

Alkalmazható-e kényszer az erkölcsi értékek védelmében? Sokat törtem a fejem, mielőtt neki láttam volna az írásnak. A kérdés első hallásra egyszerűnek tűnik, hiszen nehezen elképzelhető, hogy az erkölcsi értékeket, amelyek természetükből fakadóan absztraktak, egy olyan külső erőszak behatására védelmezzük, amely szintén az embertől fakad. Azonban, ha a kérdéskört jobban megvizsgáljuk és definiáljuk a fogalmakat, úgy már számtalan olyan útra tévedünk, amelyek sejtetik, hogy a válasz sem egyértelmű nem, sem egyértelmű igen nem lesz. Mert mik is azok az erkölcsi értékek? Állandóak és egyetemesek-e? Természetükből fakadóan –és mint arra a kérdés is utal- az erkölcsi értékek sokfélék. Mi van akkor, ha egy részükre igaz a megállapítás, míg másokra nem? Mi a kényszer? Ki, vagy mi gyakorolhatja? Maga a kérdés is átformázható, hiszen feltehetjük úgy is –feltételezve, hogy alkalmazható a kényszer az

erkölcsi értékek védelmében-, hogy hatékony-e? Van-e értelme a kényszer általi értékvédelemnek? Ahhoz, hogy egy átfogó és világos választ adhassak az esszé témáját képező kérdésre, először igyekszem definiálni a fogalmakat. 1. Az erkölcsi érték (dióhéjban) A legáltalánosabb definíciók szerint: „érték mindaz, ami az egyén és/vagy közössége számára fontos” 1, vagy „az érték filozófiai értelemben független, öntörvényű fogalom, más létrendből nem vezethető le, abszolút és autonóm, és nem befolyásolja sem a valami másban történő megvalósultság, sem az elismerés.” 2 Az értékek sorában jelentős helyet foglal el az erkölcsi érték. Az egyes erkölcsi előírások sok népnél hasonlóságot mutatnak, némelyek egy civilizáción belül hosszú ideig változatlanok maradnak, míg más értékek gyakrabban változnak. Ezekből a változó értékekből, részerkölcsökből eddig még nem állt össze az

emberiség egyetemes erkölcse. Ugyan nagyon komoly egyetértés van bizonyos alapértékekben és normákban (egyenlőség, emberi méltóság, igazságosság stb.), azonban kérdéses, hogy miként alkalmazhatók ezek az eszmék a különféle, történelmileg kialakult kultúrák kontextusában. A hagyományok ugyanis lényegesen meghatározzák az egyes társadalmak erkölcsfelfogását. Az adott kultúrán belül is kialakulnak csoporterkölcsök az eltérő értelmi-erkölcsi rétegeknek megfelelően. Az erkölcsi értékeket ilyeténképpen már felsorolni is nehéz, éppen amiatt, mert „elfogadottságuk” nem globális, mindenre kiterjedő. A 1 Pálvölgyi Ferenc: Az erkölcsi nevelés új perspektívái (Mester és Tanítvány, 2004. 1szám, 82-96p) Pajor András: Axiológia 2000 – Értékfilozófia és értékteológia az ezredfordulón. Kecskemét, 2000, Korda Kiadó. 97 2 1 történelem folyamán, a korok szellemiségében azonban mégis elég jól

nyomon követhetőek azok a gyökerek, utak, amelyek mentén az alapértékek –ha úgy tetszik egyetemes értékekmeghúzódnak. Ahhoz, hogy definiálhassuk, illetve meghatározhassuk, hogy miket tart a mai ember erkölcsi értéknek fel kell vázolnunk ezek fejlődését. Az ókori görög életeszményben mind a testi, mind a lelki szépség szükséges a teljes emberré (személlyé) váláshoz. A közöttük megvalósuló harmónia volt a görögség legfőbb üzenete. Szókratész azt hirdette, hogy az erkölcs lényege az ember saját belső normáival egyeztetett viselkedés, vagyis az önismereten alapuló cselekvés (etikai racionalizmus). A kitartás, a szilárdság, a hűség és a ragaszkodás az ember legfőbb erényei. 3 Az erkölcs szabályozza mind az egyén, mind a társadalom életét, ezért e kettő boldogulása szoros összefüggésben van egymással. Platón konstruálta meg az ideákról szóló elképzelést, mely szerint az érzékfeletti világban léteznek

olyan tiszta lényegek, amelyek a mi érzékelhető világunkban mint kevésbé tökéletes dolgok jelennek meg. Az idea, a mintakép örök, sohasem változik. Platón szerint az „állam” vezetőinek, vagyis a filozófusoknak a főideák, vagyis az Igazságosság, a Jóság és a Szépség értékformái szerint kell a törvényeket megalkotniuk. Ennek megfelelően, Platón az Állam című művében a bölcsességet, bátorságot, igazságosságot, valamint mértékletességet tekinti az állam négy fő erényének. A középkor erkölcsének jellegzetességeit a Szentírás által közvetített keresztény tanítások határozták meg. A kinyilatkoztatáson alapuló igazság, az ún hitigazság a teológusok felfogása szerint mindenkor felette áll az értelmi igazságnak, mert a hitigazság isteni tekintélyen alapul. Az újkor gondolkodói közül Benedictus Spinoza Etika című művében foglalta rendszerbe az erkölcs tudományát. Az önfenntartás (egyéni önzés) a

legfőbb természeti törvény, ennek szellemében mindenki a saját hasznára törekszik (utilitarizmus). Spinoza szerint a társadalom csak azért létezik, mert az ember közös cselekvés révén erősebb: egyéni és közösségi érdek harmóniában van. Az ember így saját érdekében készséges, barátságos, szolidáris kell, hogy legyen. A jót a többi ember számára is kívánni kell Az állam társadalmi szerződés eredménye, és funkciója a szabadság és a magántulajdon védelme. Az „én” parancsa szerint az ember fő erényei az akaraterő, a mértékletesség és a józanság. Jó és rossz között az ész alapján teszünk különbséget. Jó az, amikor céljainkhoz biztos tudás alapján közelítünk, a rossz ebben akadályoz bennünket. Ebben az időben már egyértelműen megfigyelhető, hogy bár az alapvető értékek mezsgyéjén haladunk, a kor ideológiái hogyan változtatják meg, hogyan alakítják –ha úgy tetszik- „korszerűsítik” az

erkölcsi értékeket. A Platón: Szókratész védőbeszéde (Magyar Elektronikus Könyvtár: http://www.mekiifhu/porta/szint/human/szepirod/kulfoldi/platon/vedob p/vedob phtm) 3 2 XX. század modern etikai gondolkodásának keretei között bontakozott ki George Edward Moore angol filozófus etikai intuitivizmusa. 1903-ban megjelent Principia Ethica című művében azt a tételt védelmezte, mely szerint az erkölcsi jó mint értékfogalom ellenáll minden definiálási kísérletnek. A jó egyszerű sajátossága az erkölcsi cselekedeteinknek 4 vallotta-, amelyeket bizonyos természetünkben rejlő hajlamok (örömteli, hasznos, helyes, kötelező) miatt tartunk jónak. Egy cselekedet végső fokon azért jó, mert nincs olyan másik cselekedet, amelynek eredménye jobb volna, mint a szóban forgó tevékenység. A rövid történeti áttekintés végeztével, már van egyfajta értékhalmazunk, halmazrendszerünk, mely számtalan alhalmazra tagolódik. Látható,

hogy az idők folyamán az alapvető értékek (jóság, bátorság, szépség, etc.) valamilyen formában de átörökítődik Az alapvető értékek tehát megvannak, mindössze a kor szellemének megfelelően változnak, fejlődnek. Mivel lehetetlen volna egy egyetemes, mindenki által elfogadott listát felállítani az erkölcsi értékekről, így Weszely Ödön sajátos értékfelosztásán keresztül igyekszem majd választ adni a dolgozat fő kérdésére. 5 Ennek megfelelően pl az ideális értékekre (Igaz, Jó, Szép) mutató reális értékek halmaza a következőképpen alakulhat: Igaz az, ami szükséges: bátorság, bölcsesség, ésszerűség, igazságosság, hit, hűség, okosság, szabadság, erkölcsi törvény, természetes ész, igazmondás, szilárdság, kitartás, áldozatkészség, becsületesség, remény, életerő, szorgalom, önmegvalósítás, alkotóerő, rend, biztonság, önbizalom, megértés, céltudatosság, humánum. Jó az, ami hasznos:

békesség, erény, mértékletesség, önfegyelem, önismeret, erkölcsösség, józanság, fegyelem, belső harmónia, tulajdon, megbocsátás, irgalmasság, segítőkészség, adakozás, lelki nyugalom, józanság, tudás, önmérséklet, szerénység, hagyományok tisztelete, udvariasság, higgadtság, törekvés, kíváncsiság, munka. Szép az, ami kellemes: esztétikum, külső harmónia, szeretet, szerelem, tisztaság, természet, boldogság, anyagi javak, gazdagság, egészség, siker, elismertség, alkotás, öröm, jólét, változatosság, elégedettség. Az értékek fenti rendszere természetesen nem kizárólag erkölcsi értékek tartalmaz, de olyan erkölcsi javakat is felvonultat, melyek csaknem minden filozófiai-etikai koncepcióban jelen vannak. A dolgozat fő kérdésének megválaszolásához két tényezőt kellett megvizsgálni. Az erkölcsi értékek mibenlétét és a kényszert. Az erkölcsi értékek kérdéskörét már A jó megítélése nem csak

erkölcsi vonatkozásban változott az idők folyamán, de nem volt mindig egyértelmű az sem, hogy a cselekedet, vagy az akarat-e, amihez az értéket társítják. 5 Weszely Ödön: Bevezetés a neveléstudományba, OPKM, Budapest, 1994, p. 136-157 4 3 megvizsgáltuk, a kényszer esetén pedig jóval egyszerűbb a dolgunk, hiszen egyetemes, mindenki számára ugyanazt jelentő fogalomról van szó. Ezt csak annyival egészíteném ki, hogy fajtáit, vagy megnyilvánulási formáit tekintve beszélhetünk fizikai, vagy tudati kényszerről (testi erőszak, illetve zsarolás, büntetés kilátásba helyezése, stb.) Ezen a ponton (amikor is már felsoroltunk erkölcsi értékeket és a kényszerről is beszéltünk) felmerülhet bennünk a kérdés, hogy „Ugyan, hogy kényszeríthető ki a bátorság zsarolással, vagy fenyítéssel?”, vagy „Hogyan védelmezhető az igazságosság, mint erkölcsi érték kényszer hatására?”. Nos egy fontos szempontot a kényszer

értelmezésében még nem érintettünk Az eddigi példák ugyanis a külső kényszerre vonatkozta, de vannak olyan belső kényszerek is, amelyek éppen a normák révén, a szabályok tiszteletben tartásának következtében az individuumot arra sarkalják, hogy lelkiismerete szerint jól, helyesen cselekedjen. Természetesen banálisnak tűnik külső kényszer hatására bátornak lenni, de krízis helyzetben az önuralom, akaraterő segíthet, hogy az ember bátran viselkedjen. A kényszer ilyeténképpen szintén komplex rendszert takar. Tág értelmezésben a törvényeket, a szabályokat, de még akár azt is, hogy kötelező iskolába járni kényszerként aposztrofálhatjuk. Az állam, az erkölcsi és egyéb értékek védelmében olyan korlátozó, büntető rendszert állít fel, amely „kikényszeríti” az alapvető erkölcsi értékek betartását. A büntetés kilátásba helyezésével, de ugyanúgy jutalommal is honorálható az erkölcsös tett, akár az

állam, akár a nevelő, akár a szülő, vagy más részéről. A tízparancsolatot azt hiszem jól példázza, hogy bár a kényszer sem belső, sem külső formájában nem tűnik alkalmasnak a szeretet „megteremtésére” (felebarátaink irányában), a hit által mégis egyfajta nyitottság megteremtésével, pozitívabb hozzáállással –ha úgy tetszik- a „szeretet malmára hajthatja a vizet”. De vegyünk példákat a Weszely mindhárom értékhalmazából: Az igaz halmazból már említettük a bátorságot, a hűség, mint érték ugyanúgy védelmezhető akár a formális egyházi esküvőn kimondott eskü keretében, vagy a megfelelő nevelés, szocializáció hatására kiépült „egészséges” belső értékrendszer kényszerítő hatására. A jó halmazból a békesség is egyszerű, hiszen a törvények, a nemzetközi szerződések és szervezetek olyan védelmi hálót szőttek már e kérdéskör köré, amely –eltekintve korunk egyik legfőbb

problémájától, a terrorizmustól- akár fizikai erőszak bevetésével is képes szavatolni a békét. Bár önmagában ez paradox kijelentésnek hangzik, a fegyveres béketeremtés, békefenntartás a kényszer külső megnyilvánulásai a béke védelmében. A szép halmazból korábban a szeretetet választottam, erről írtam is pár sorral feljebb. Weszely felsorolása alapján nehéz ebben a kategóriában olyan értékre lelni, amelyre egyértelműen illene az erkölcsi érték terminus. A tisztaság talán még egy olyan érték, amire ez a felsoroltak közt a leginkább igaz lehet. Az emberek egymás közt élésének, illetve az 4 egészség elengedhetetlen feltétele a személyes tisztaság. Ha az ember jó közérzettel szeretne élni, egészségesen, akkor mosakodnia, borotválkoznia, stb. kell Ebben az esetben az emberi felismerés, logika az, amely kényszeríti a személyt a tisztaság megteremtésére, fenntartására, hiszen ennek hiányában nem lenne

alkalmas a hosszú távú, harmonikus társadalmi létezéshez. A mai ember erkölcsi értékei az idők folyamán sokat változtak. Megmaradtak azonban azok a fő normák, motívumok, amelyek a „jó” embert megkülönböztetik a „rossz” embertől. 6 A kényszer számtalan formában és az élet számtalan szereplőjétől eredeztethető. Kényszert gyakorolhat az állam és védelmezheti az igazságosság értékét a bűnözők bíróság elé állításával. De kényszert alkalmazhat úgy is, hogy a szocializáció egyik kiemelkedően fontos állomásánál az alapvető értékek elsajátítását a kötelező általános iskolai taníttatás keretében szabályozza, vagyis a nebulók választási lehetőség nélkül tanulják meg és teszik magukévá az erkölcsi értékeket. Kényszert, fenyítést alkalmazhat a szülő, ha gyermeke nem mond igazat, amíg az vagy megérti vagy nem, hogy az igazmondás mennyire fontos. A külső kényszer, szabályozás és korlátozó,

büntető, vagy jutalmazó tényezők mellet ott van még a belső motiváció, a hit, az akaraterő, amely meggátolhatja az embert abban, hogy megüssön valakit ha ideges, hozzásegíthet mást, hogy fáradtsága és kimerültsége ellenére folytasson egy versenyt, vagy hogy szembenézzen saját félelmeivel. Mivel dolgozatomban a szabad gondolkodás és logika révén igyekeztem megvilágítani az esszé problematikáját, és sem nem soroltam fel korunk összes erkölcsi értékét sem nem vizsgáltam meg valamennyit, hogy kényszer alkalmazásával védelmezhetőek-e, ezért nem tudok egyértelmű választ adni a feltett kérdésre. Vannak olyan értékek, amelyek –mint azt példákon keresztül szemléltettem is- védelmezhetőek akár külső, akár belső kényszer hatására, de bizonyára akadnak olyanok is, amelyeknél nem biztos, hogy a kényszer alkalmazása célravezető lehet. Véleményem szerint az alapvető erkölcsi értékeket védelmezni kell, hogy

fennmaradhassanak és megteremthessék, illetve folyamatosan biztosíthassák az emberek együttélését. A szabályrendszerek és korlátozó tényezőkre (kényszerek) azért van szükség, hogy rendezett, „civilizált”, és minden egyén számára egyértelmű színteret teremtsenek az emberiség fennmaradásához. A „jó” itt az erkölcsi értékeket tiszteletben tartó, azon értékeknek megfelelő életre törekvő egyént, míg a „rossz” ennek ellenkezőjét takarja. 6 5