Sociology | Social politics » A szociálpolitikáról

SZOCIÁLPOLITIKA 1. A szociálpolitika meghatározása: Hobsbawm – a szegénység 3 jelentése: - társadalmi szegénység: gazdasági (vagyoni, jövedelmi, létfeltételekben megnyilvánuló) + társadalmi egyenlőtlenség alsóbbrendűségi, függőségi vagy kizsákmányolási viszony relatív szegénység: nem kötődik meghatározott jövedelmi szinthez vagy vagyonhoz a reneszánszig állandó volt és megváltoztathatatlannak tűnt reneszánsz, korai polgárosodás: individuum a középpontba – a szegénység már nem magától értetődő! - pauperizmus: pauper = ínséges olyan emberek, akik külső segítség nélkül képtelenek önmaguk eltartására, a minimális önfenntartásra a múltban: egyáltalán nem kapták meg a szükséges külső segítséget vagy csak megalázó, kirekesztő feltételekkel - morális szegénység Peter Townsend – a szegénység definíciója: egyénekről, családokról vagy a népesség bizonyos csoportjairól akkor állítható, hogy

szegénységben élnek, ha nem rendelkeznek elég erőforrással ahhoz, hogy úgy táplálkozzanak, olyan társadalmi gyakorlatokon vegyenek részt, olyan körülmények és felszereltség mellett éljenek, ami szokásos, elfogadott, helyesnek tartott az adott társadalomban Zombori Gyula: a szociálpolitika meghatározása: 1.) leíró közigazgatási felfogás: szociálpolitika = egészségügy + iskolaügy (közoktatás) + jövedelemprogramok (társadalombiztosítás, segélyezés) + lakásügy + szociális szolgáltatások közös elemek: - a szükséglet kielégítése nem piaci jellegű - a szükséglet kielégítését állami újraelosztással fedezik - a szükségletek egyénekre lebonthatók 2.) funkcionalista megközelítés: a szociálpolitika célja a devianciák enyhítése, a társadalmi együttélés zavartalansága érdekében – a társadalom működésének alapelve az összhang, a konszenzus, a szociálpolitika funkciója ezt biztosítani! 3.) strukturális

megközelítés: a társadalomban: strukturális feszültségek, konfliktusok, küzdelem a források elosztásáért – a szociálpolitika jelentős szerepet játszik a konfliktusok megoldásában 4.) Ferge Zsuzsa összegző definíciója: a szociálpolitika fontos jellemzői: - történelmileg kialakult intézményrendszer (intézményesültség = szervezeti formák) - bizonyos nem piaci szükségleteket elégít ki - személyes (csoportos vagy egyéni) szükségletek, létfenntartással, társadalmi és fizikai életesélyekkel közvetlen kapcsolatban – a szükségletek kielégítése közügy - fizikai életesély: várható élettartam, egészségi állapot, életkörülmények (lakás, táplálkozás) – településfüggő (városon jobban a fizikai életesélyek), társadalmi hierarchia-függő (felsőbb társadalmi osztályoknak nagyobbak a fizikai életesélyei) - társadalmi életesély: iskolázottság, munkához jutás, kapcsolatrendszer, társadalmi-gazdasági

tőkéhez jutás, jogok érvényesítése (családban felnőve nagyobb társadalmi életesélyek, mint intézetben nevelkedve) - az állami újraelosztás eszközeivel működik – történelmi feltétel: erős állam (képes kötelezni a polgárait arra, hogy bevételeik egy részét biztosítás vagy adó formájában tegyék félre, majd képes begyűjteni ezeket a forrásokat és újra elosztani) - az állam és az állampolgárok közti viszony egyik intézményesülése - az egyik szereplő mindig az állam! - elkülönült, relatíve önálló rendszer – nem lehet alárendelt pl. a gazdaságnak vagy a politikának, de nem is lehet teljesen független tőlük - határai folyamatosan változnak, a társadalmi-politikai erőviszonyoknak megfelelően - alapvetően a fogyasztás és az elosztás területén működik 5.) szociálpolitika = szegénypolitika (szegények, rászorultak támogatása) 6.) szociálpolitika = társadalmi biztonság: egyének, családok biztosítása, hogy

életszínvonalukat, életminőségüket megvédik a társadalmi vagy gazdasági káros eseményektől – veszélyhelyzetek megelőzése, segítségnyújtás a szociálpolitikai szemléletmód 2 alaptípusa: - leíró: mindig objektív „van”, „ha., akkor”, kijelentő mód használata fogalmak tisztázása, következmények hátrányok, előnyök objektív vizsgálata - normatív: egy ideális, kívánatos társadalomkép kialakítására törekszik „legyen”, „kell”, felszólító mód használata a szociálpolitikai megközelítés szintjei: - makroszint: össztársadalmi - mikroszint: egyéni, családi – szociális munka, kisközösségi segítő hálók - mezoszint: a mikor-és makroszintek közötti szervezetek, intézmények – vállalat, hivatal, iskola, egyház Hilscher Rezső: emberi társadalom története: erősek és gyengék, a hatalom birtokosai és alávetettjei közti ellentétek sorozata – az ellentét súlyosságát meghatározza: az adott kor és

nép erkölcsi szintje + a gyengék, alávetettek mennyire vannak tudatában sorsuknak a termelés közcél: a társadalom szükségleteinek kielégítése – emberi önzés: a közcél magáncéllá vált – a társadalom kizsákmányolása egyének vagy csoportok érdekében szociálpolitika feladata: a társadalmi egység újbóli megteremtése = az erkölcsi, szellemi, gazdasági javaknak olyan elosztása, mely minden ember számára emberi élethez méltó életnívót biztosít Robert Castel: francia szociológus a társadalom széthullásának kérdése – a szociálpolitika feladata: a társadalmi kohézió védelme, a széthullás megakadályozása a társadalom kohézióját fenyegető csoport: a nagy létszámú szegénység – több szegény = több deviancia = a társadalomból való kiilleszkedés: nem tartják be a társadalom törvényeit, új szabályokat hoznak, kilépnek a társadalomból – új elosztásra van szükség! Heller Farkas: a kezdeti

szociálpolitika = munkáspolitika – részei: - törvényes munkásvédelem - munkások önsegélyezése - munkásjóléti tevékenység: szegénygondozás, szegénysegélyezés Ferge Zsuzsa: a szegénypolitika negatívumai: - célja: a küszöb alatt élő egyének, családok helyzetén javítani – a szegénységet egyéni problémaként kezeli! - a szegényeket megkülönböztető eljárások a szegénységtudatot erősítik – nehezíti a kiemelkedést! - „érdemtelenek” kizárása a segélyezésből – szegénység + deviancia összefonódása - családokra terjed – generációk közötti átörökítéssel rögzíti a szegénységet - „szegénységi csapda”: a segély feltétele az alacsony jövedelem – ezért a segélyre vágyók nem is tesznek erőfeszítéseket a jövedelmük növelése érdekében, mert ezzel elveszíthetik a segélyhez való jogot! 2. Az állami szociálpolitika előtti időszak: Törzsi társadalmak: oikosz = önellátó gazdaság – pl.

egy háztartáshoz tartozó családközösség szubsztantív gazdaság = szükségletkielégítő gazdaság – alapvető szükségletek kielégítése primér szerveződésű társadalom primer szociabilitás: a közösség biztosítja az egyén léthez való jogát a közösséghez tartozás feltételei: a tagok saját munkaerejükkel járuljanak hozzá a közösség fenntartásához (kivétel: gyerek, idős) erőteljes szabályozó rendszer, erős hagyományok termelés és fogyasztás még nem válik szét – család: termelési és fogyasztási egység a termelés közérdek- egyéni érdek nem létezik egyéni nélkülözés ismeretlen – közösségi nélkülözés gyakori a szegénység egyéni és családi életciklushoz köthető: kisgyermekkor, fiatal házas, öregkor vagy rendkívüli események (járványok, éhínségek, háborúk, természeti katasztrófák) – ki lehet lábalni belőle, még ha néhányan bele is halnak! sajátos közösségi védőháló:

közösségi szolidaritás – család, szomszédság: morális közösség – a szegénység életciklusai nem egy időben érintik a közösség minden tagját – aki éppen jobb helyzetben van, tud segíteni – ha ő kerül nehezebb helyzetbe, neki segítenek – reciprocitás (= kölcsönös csere – időben elhúzódhat, nincs feltétlenül azonnali viszonzás)! a közösséghez tartozás védelmet jelent az egyén számára – aki kiszakad a közösségből, elveszíti a szociális biztonságot szociálpolitikára nincs szükség! – a szociális gondoskodás megtörténik közösségen belül Ókor: magántulajdon megjelenése - osztályok kialakulása – nincs átjárhatóság egyenlőtlen életesélyek (születéstől függ!) – ez nem veszélyezteti a társadalom integráltságát: a tagok elfogadják a helyüket, amibe beleszületnek közcél megszűnik- helyette: egyéni cél törvényileg szabályozott redisztribúció – igazságtalan! – felerősíti az

egyenlőtlenségeket vannak szociális jellegű intézkedések: szegénypolitika-jellegű - fáraók gabonaosztása éhinség idején (Egyiptom) - közfürdők – minden polgár használhatja - ingyenes orvosok - légiós kórház katonáknak, özvegyeiknek, árváiknak (Róma) - veteránok (leszerelt katonák) földhöz juttatása - pénzbeni, természetbeni juttatások: misilia: nép közé szórt pénz donatíva: ajándék a katonáknak - temetkezési alap (cranosz) - aggok háza (Athén) - idős munkaképtelenek ellátása i.e 594-593: szülőtartási kötelezettségről szóló rendelet (Szolón) – ha az apa mesterséget adott fia kezébe, akkor a fiúnak kötelessége őt eltartani 3. Az állami beavatkozás kezdetei: Kora középkor: 323: Konstantin – a kereszténység államvallássá válik – egyházszervezet kiépülése feudális kapcsolatok – az egyház erősíti: gazdag, felső rétegek támogatása, szegényebb, alsó rétegek számára: túlvilági

üdvözülés ígérete közösségek szerepe jelentős – vertikális és horizonzális védőháló: vertikális védőháló: a földesúr gondoskodik a szegényeiről horizontális védőháló: nagycsalád, rokonság, faluközösség támogató, segítő szerepe akik kiszakadtak a közösségből, perifériás emberekké váltak: szegény vándorló réteg fokozatos kialakulása – a szegénység kezd természeti eredetű szegénységből társadalmi eredetű szegénységgé válni – már fenyegeti a társadalmi integrációt! a közösség védőhálójából kiszakadókat az egyházközösségek segítik: adománygyűjtés és szétosztás Érett középkor, reneszánsz: X-XI. sz: keresztes háborúk- lovagrendek (civil társadalmi szervezetek kezdetei!) - egyik funkció: betegek ellátása (ispotályosok= johanniták), szegények segítése gazdasági fejlődés, városok megerősödése céhrendszer: gazdasági jellegű érdekvédelmi szervezetek – céhegyletek ládái:

szociális gondoskodás kezdetei! (önsegélyező egyletek kezdetleges formái) 1492-től:: nagy földrajzi felfedezések – a világ kitágul – gyarmatosítás, arany, Nyugat-Európa gazdagodása – felgyorsul a feudalizmus felbomlása: világpiac, eredeti tőkefelhalmozás + polgári forradalmak (1640: Anglia) Elbától keletre: második jobbágyság – nem bomlanak fel a feudális viszonyok XVI. sz-tól: elszegényedést elősegítő folyamatok felgyorsulása, vertikális védőháló fokozatos megszűnése – városlakók létszáma megnő, agrárgazdaság szerkezete felbomlik (a falvakból a városokba özönlenek tömegek) – városi nincstelenek, csavargók száma megnő deklasszálódás: lefelé való mobilitás – tömeges pauperizáció – pauper = külső segítség nélkül képtelen önmaga eltartására szegényekről való gondoskodás egyre sürgetőbb kényszerré válik – uralkodói intézkedések a legtöbb európai nagyvárosban: - a koldulás tilalma -

az ínségesek számbavétele (nyilvántartás – megkülönböztető jelzés) - differenciált segítségnyújtás: érdemes szegénység: nem képesek eltartani magukat, mert nincs hozzá fizikai erejük (öreg, rokkant, gyerek) – támogatják érdemtelen szegénység: nem képesek eltartani magukat, bár a fizikai erejük meglenne hozzá – nem támogatják - lokalitás: a közösséghez tartozókazt illeti meg a segítség - idegenek kizárása a támogatási rendszerből - csavargók büntetése (legálisan megölhetők!) - ispotályok megjelenése – zárt gondozási rendszer 1535: VIII. Henrik rendelete – szegénypénztárak létrehozása, koldulás betiltása, szegényadó-fizetési kötelezettség (a helyi békebíró hajtja be): a közösségek tartsák el saját szegényeiket! – radikális elképzelés: szegények kiirtása 1601: I. Erzsébet szegénytörvénye: marginális szociálpolitika kezdete (marginalizálódott, társadalom szélére sodródott egyének,

csoportok „felülről irányított” segítése) - a szegényügy állami feladattá nyilvánítása - fő cél: a probléma eltüntetése a szem elől, nem pedig a tényleges megoldása!! - az egyház monopolhelyzete a szegények segítésében megszűnik, az állam is részt vállal: az állam felügyeletet vállal, de felelősséget nem! – az állam csak törvényt alkot, a konkrét megoldás a helyi közösségekre marad! (helyi adók!) - segélyezni csak alapos ok esetén lehet - a segítség kritériumai: közösséghez tartozás + munkaképtelenség - a segély mértéke: a létfenntartáshoz nélkülözhetetlen minimum - zárt gondozás - intézmények a szegények gondozására: menhelyek, dologházak + intézmények a munkakerülők számára: javítóintézetek (inkább rendőrségi intézmény, nem szociális! – cél: elrettentés, megfélemlítés) - tartási kötelezettség megerősítése: a gyermekeknek kötelességük eltartani a szülőket (Szolón!) - fontos

szempont: a segélyezettség járjon hátránnyal (ne legyen vonzó, követendő példa!) – a segélyezettnek dolgoznia kellett a támogatásért cserébe német modell: angolhoz hasonló szegénygondozás a német egyesítésig (1871) – közben: XVIII. sz, I Frigyes rendelete: - a közösségnek kell ellátnia a szegényeit - a munkaképeseknek munkát kell biztosítani - a csökkent munkaképességűeknek alamizsnát kell adni - a munkaképteleneknek szállást, élelmet kell juttatni - a munkakerülőket büntetni kell XVI.- XIX sz közepéig: szegénypolitika - marginális egyénekre, pauperekre irányul - főbb szereplői: állam + egyház - kielégítendő szükséglet: elemi létfenntartás - főbb eszközök: segély, szegényház, dologház 4. Önsegélyező egyletek: egylet: társadalmi válasz egy társadalmi bizonytalanságra kialakulásuk: késő középkor – céhek: tagjai számára bizonyos pénzbeli támogatást nyújtanak – kis taglétszám, főleg

temetkezési segélyek biztosítása - saját maguk kezelik a pénzalapot elszegényedést eredményező háztartási kockázatok: - kenyérkereső halála - nyugdíjaskor elérése - munkanélküliség - átmeneti betegség - baleset - tartós betegség, rokkantság később: kétféle önsegélyező egylet a.) Demokratikus egyletek: oltalmazó szervezetek önkéntes tagság, évente megválasztott vezető, kis létszám (ismerik egymást – személyes kapcsolat) társasági (kulturális, vallási) élet + társadalombiztosítás együtt cél: biztos kis veszteséggel a bizonytalan nagy veszteség kivédése előnyök: - ismerik egymást a tagok – személyes bizalom + kölcsönös ellenőrzés - bizonyos kockázatok kivédhetők hátrányok: - egy helyen dolgoznak a tagok- ugyanazon a munkahelyen kb. azonos a kockázat (ha történik egy nagyobb baleset, több tagot is érinthet egyszerre) - korösszetétel: egy idő után megnő az átlagéletkor – az öregeknek jut a több

támogatás – a fiatalokra több teher hárul, kevesebb juttatás marad nekik- megunják, kiválnak, új egyletet létesítenek – emiatt a régi egyletek fizetésképtelenné válnak – az öregeknek nem marad semmi! - elvándorlások: a máshová települő tag addig befektetett pénze elvész az egyletek egy idő után kinövik magukat – kapcsolatba lépnek egymással, szövetkeznek, átveszik egymás elszámolásait b.) Bürokratikus egyletek: az önmagukat kinőtt demokratikus egyletekből alakulnak társasági funkció nincs magas taglétszám (nem ismerik egymást - nincs személyes kapcsolat) a hozzájárulások anonim befizetése ügyvivő foglalkozik az egylet ügyeivel hátrány: egy idő után a büroratikus egyletek összefognak a szakszervezetekkel – önérdekérvényesítés az egyletek pénzén – emiatt nagyon sok gyártulajdonos betiltotta az egyleteket! később: gyári technológia fejlődése- jól képzett szakmunkás értéke nő – a tőkésnek érdeke

megtartani a jó munkásokat – a tulajdonos maga is támogatja az egyleteket, vállalati alap létrehozásával: az önsegélyező egylet pénzügyi alapja megnő, de a tőkés kontrollt gyakorolhat az egylet felett 5. Az állami beavatkozás második korszaka, a munkáskérdés megjelenése: XVIII.-XIX sz - ipari forradalom, szabadversenyes kapitalizmus családi és lakóközösségek felbomlanak (urbanizálódás, migráció faluról városba) - közösségi szolidaritás megszűnik gépek forradalma – az emberi munkaerő felcserélhető, fölösleges- nem becsülik a munkást: sok a szegény, a munkáskéz pótolható! – nyomorúságos, embertelen munkakörülmények, gyermekek, nők dolgoztatása (olcsóbb!), 14-16 órás munkaidő, alacsony bérek a szegénység egyéni üggyé, individuális gonddá válik – szégyellnivaló! tömeges pauperizáció! az államnak muszáj valahogy kezelnie a helyzetet!- az addigi marginális szociálpolitika már nem elegendő!! – a

szociálpolitika korrektív (javító) korszaka: állami felelősségvállalás megnő – az állam eszközei: törvényalkotás + adóztatás (az egyenlőtlenség enyhítésére) – a szegényügy adminisztratív megközelítése! Az állami beavatkozás területei: - gazdaságba való beavatkozás: cél: munkaerő védelme – munkavédelmi törvények! angol gyári törvények: gyermekmunka, női munka szabályozása, munkaidő csökkentése, egészséges munkakörülmények biztosítása 1802: törvény a tanoncok védelmére (gyermekvédelmi törvény előzménye!) munkakörülmények javítása munkaviszony rendezése nincs életkori határ napi 12 órás munkaidő éjszakai munka tilalma 1819: gyári törvény maximális munkaidő 12 óra megtiltja a 9 évnél fiatalabb gyermekek dolgoztatását a gyapotfeldolgozó gyárakban 1831: új gyári törvény – nők, gyerekek védelme éjszakai munka tilalma 1844: újabb gyári törvény textilgyárakban 8 év a korhatár 13

év alattiaknak 6,5-7 órás munkaidő kötelező napi 2 óra iskola 1919, Versailles-Washington-i békeszerződés: teljes körű munkavédelmi ajánlás – ILO (nemzetközi munkaügyi hivatal) – napi 8 óra munka - ingyenes közoktatás: kötelező népiskolai rendszer fokozatosan fejlődő technológia – megkívánja a munkaerő képzését – szükség van szakképzett munkásokra! - népegészségügy, közegészségügy: ipari termelés (lég- és környezetszennyezés), túlzsúfolt városok. a közegészségügy rendezése a gazdagok érdeke is (különben átterjed rájuk is a fertőzés!) - munkásbiztosítás XIX.-XX század: formális és anyagi szociálpolitika egymást követő szakaszai - formális szociálpolitika: a munkavégző testét kell védeni: a munkások fizikai védelme + preventív egészségvédelem – gyári törvényhozás! káros környezeti tényezők elhárítása (járványok megelőzése, higiénia) szociális gondoskodás: csak azok részére,

akik alkalmatlanok a munkavégzésre (beteg öregek, árva gyerekek, sokgyerekes özvegyasszonyok) főleg Angliára jellemző - anyagi szociálpolitika: állami felelősség! - kollektív felelősség a munkavégzők szociális biztonságáért = társadalombiztosítás XIX. sz közepi porosz és bismarck-i német törekvések XIX. sz utolsó harmadától a II világháborúig: állami szociálpolitika - a szociálpolitika nem egyénekre irányul, hanem csoportokra (munkásságra) – Ferge Zsuzsa: a munkásosztály veszélyeztető (a fennálló rendet és az uralkodó osztályokat veszélyezteti!) és veszélyeztetett (bérmunkások ki vannak téve a piac ingadozásainak, baleseteknek) - a szociálpolitika főbb szereplői: az állam és a szakszervezetek - kielégítendő szükséglet: létfenntartás + ismert kockázatokkal szembeni védelem - főbb eszközök: társadalombiztosítás egészségügy lakásügy oktatásügy 6. A társadalombiztosítás kialakulása:

céhládák, bányatársládák: önsegélyező pénztárak elődei XIX. sz: munkás önsegélyező pénztárak szövetkezése egymással + kapcsolat a szakszervezetekkel társadalombiztosítás kialakulása: az anyagi szociálpolitika korszakára jellemző – kollektív felelősség a munkavégzők általában vett szociális biztonságáért – állami felelősség! 1891, Rerum Novarum: XIII. Leó pápai enciklikája – felhívja a figyelmet a munkások helyzetére – a munkáltatók kötelesek tisztességes bért, egészséges munkakörülményeket és heti egy pihenőnapot biztosítani a munkásaiknak! Angol modell: formális szociálpolitika jellemző – anyagi szociálpolitika csak később! államilag átgondolt szociálpolitika + humán szolgáltatás a.) állami szociálpolitika: társadalombiztosítás - jogosultsági alapja: betegség, baleset, öregség, gyerekvállalás 1911, országos társadalombiztosítási törvény: betegségi anyasági munkanélküli

biztosítás 1925: a társadalombiztosítási törvény kiegészítése öregségi özvegységi árvasági ellátás biztosítottak köre csak az ipari munkásságra terjed ki! meglevő pénztárakra épít! – egybeolvasztás! Lord Beveridge, angol politikus, a szegénykérdés szószólója – kidolgozza az angol társadalombiztosítási rendszer alapjait (1943): - a rendszer kiterjesztése a társadalom minden rétegére - létminimumhoz igazodó egységes ellátás teljes élettartamra - a finanszírozás 3 formája: munkavállalói hozzájárulás munkáltatói hozzájárulás állami támogatás – központi költségvetésből (német modell: állam nem fizet!) - a társadalombiztosítás magába foglalja: az ingyenes, általános egészségügyi ellátást a családi terhek kiegyenlítését háború után: újjáépítés, beindul a Beveridge-terv megvalósítása – megalapozza a jóléti államot! b.) humán szolgáltatás: a szegénygondozás hagyományos formái is

megmaradnak - settlement mozgalom: London, Arnold Toynbee szociológus - a szociális munkások a szegénynegyedekbe, a gondozottak közé telepednek, együtt élnek velük, közösen próbálják megoldani a problémákat (kérvények írása, érdekképviselet, munkahelyszerzés + írni-olvasni tanítás) - COS (Charity Organization Society) – segélyező nőegylet, London, vezető: Mary Richmond új szempont: az egyén vagy család szűkebb környezetének tanulmányozása + egyéni esetmunka Német modell: anyagi szociálpolitika már a XIX. század közepétől! Bismarck – „szociális olajcseppek” 1881: üzemi balesetbiztosítás 1883: munkásbiztosítási törvény – balesetre, betegségre 1889: öregségi biztosítás nem a meglevő pénztárakra építenek, mint Angliában, hanem betiltanak minden addigi pénztárat és merőben új rendszert hoznak létre! munkások és munkaadók számára kötelező befizetés az új pénztárakba – az állam nem fizet be

semmit, csak a szabályokat hozza és ellenőrzi a betartásukat! (angol modell: az állam is fizet!) a bismarck-i törvényekre és intézkedésekre jellemző: - foglalkoztatási biztosítás: csak az ipari munkásokra terjed ki (állami alkalmazottakra nem) - az ellátás arányos a korábbi munkabérrel és befizetésekkel megmaradt a segélyezés is + hadigondozás 7. Magyarországi szegénygondozás az első világháború előtt: megkésettség jellemző! államalapítástól 1723-ig (III. Károly- helytartótanács létrehozása): állami beavatkozás nem jellemző közösségi szolidaritás (horizontális védőháló) szegénygondozás főleg az egyház feladata XIV.-XV sz: városfejlődés, céhrendszer, ispotályok 1723-tól: az állami beavatkozás kezdete 1723-1867: marginális korszak 1723: III. Károly létrehozza Magyarországon a helytartótanácsot – hatáskörébe utalja a szegényügyek rendezését csavargók, koldusok rendszabályozása: külföldi csavargók

kitoloncolása, belföldi csavargók elzárása, munkára fogása 1744, Mária Terézia: ispotályok működéséről szóló rendelet, 1767, Mária Terézia: kóborlók és csavargók megrendszabályozásáról szóló rendelet körzetesítés – minden körzetben működtetni kell egy ispotályt koldusok, csavargók dolgoztatása az ellátásért munkaképtelen szegények eltartása a közösségek feladata 1867-1950: korrektív korszak 1840: 12-16 évesek munkaideje max. 9 óra 1848: jobbágyfelszabadulás, polgári állam megalakulása, törvény előtti egyenlőség 1867: az 1848-as törvények végrehajtása lassú iparosodás, kapitalizálódás, polgárosodás, urbanizáció munkásság aránya nő (iapr, közlekedés) – rossz szociális ellátottság, roszz munkakörülmények, alacsony bérek tömeges pauperizmus főleg a mezőgazdasági-falusi népesség körében kiegyezés után: előrelépés 3, a szociálpolitikával kapcsolatos területen a.) közegészségügy

b.) a pauperizmus hivatalos kezelése c.) ipari munkásság munkafeltételeinek javítása + segélyezés fejlődése Közegészségügy: 1856: kórház és szegényház különválása tudomány fejlődése: statisztika – tényfeltárás (Keleti Károly) közgazdaságtan – munkáskérdés, szociálpolitika kérdései orvostudomány – testközelből ismerik a nép nyomorát – reformgondolatok! 1876: közegészségügyről szóló törvény a közegészségügy állami feladattá nyilvánítása – helyi hatóságok illetékességi körébe tartozik 1871, községi törvény és 1872, fővárosi törvény: az illetőségi hely kötelessége a szegények kórházi ápolási költségeinek megtérítése 1898: Országos Betegápolási Alap felállítása szegények ápolási költségeinek felvállalása fertőző betegségek ellenei védelem állami támogatása kórházak alapítása lelencgondozás államosítása – áallami menhelyek 1916, Stefánia Szövetség: társadalmi

egyesület – hatósági pénzadományokból működik – szülőotthonok fenntartása + iskolaorvosi hálózat kiépítése tüdőbetegség, nemi betegségek elleni közdelem: társadalmi egyesületek Szegénypolitika: rendezési kísérletek! 1871, községi törvény + 1872, fővárosi törvény: a helyi közösség illetékes gondoskodni a helyi, teljesen vagyontalan, rokontalan szegények ellátásáról a koldulás tilalma 1879, kihágási törvény: a nyilvános kéregetők és csavargók 8 napi, visszaesés esetén egyhavi elzárással büntetendők 1885, toloncszabályzat: csavargó, koldus, prostituált kiutasítása a településről a szegénygondozás is az illetékességi községek feladata, a községi szegényalapból - ehhez a bevételi forrás: 3 %-os pótadó (1883-tól), szegényházi alapok és alapítványok bevételei, kihágási és bírságpénzek, egyéni adományok általában jellemző, hogy a közigazgatás még mindig inkább az egyházi és

magánjótékonykodásra hagyja a szegényügyet – nyílt segélyezéssel foglalkozó szervezetek: a katolikus Szociális Missziótársulat (1908-tól), a református Lorántffy Zsuzsanna Egyesület (1891-től), izraelita nőegyletek, Magyar Vöröskereszt Egylet (1879-től), Budapesti Általános Közjótékonykodási Egyesület (1908-tól) 1916-1924: Népjóléti Központ – hadigondozás 1913: Népház, Népszálló – hajléktalanok átmeneti menedéke Törvényes munkásvédelem: munkásság fokozatos erősödése – szervezettség 1872 és 1884: I. és II ipartörvény – az üzemtulajdonos köteles gyárában biztosítani a biztonságos és egészséges munkavégzés feltételeit 16 évnél fiatalabbak éjszakai munkájának tilalma szülés után jár négy hét szabadság 12-14 évesek munkaideje max. 8 óra 1876: „cseléd-törvény” erősíti a cseléd kiszolgáltatottságát a munkáltatójának (fizikai bántalmazás engedélyezett) munkaidő: napkeltétől

napnyugtáig 1891: vasárnap, augusztus 20. = munkaszüneti nap 1891: kisdedóvókról szóló törvény – cél: vigyázni a felügyelet nélküli gyerekekre (menhelyek, nyári óvodák) 1893: iparfelügyelet felállítása (gyárfelügyelet), balesetbiztosítás 1898: „deres-törvény” testi fenyítés engedélyezése a cseléddel szemben délben: egy óra pihenő kötelező munkásigazolvány sztrájktilalom 1901: gyermekvédelmi törvény – gyermekek állami gondozásba vétele 1907: gazdasági cselédek viszonyát szabályozó törvény – a „deres-törvény” szellemének erősítése cselédek költözési jogának korlátozása gyermekek szerződtetése: 12 éves kortól a cselédeknek is jár egy óra pihenő 1911: a gyufagyári munkások foszformérgezés elleni védelme Segélyezés, társadalombiztosítás: 1890-es évekig: a társadalombiztosítás egyedüli formája az egyesületi alapon álló önsegélyezés 1870: Budapesti Általános Munkás

Betegsegélyező és Rokkantpénztár („Általános Pénztár”) önkéntes alapon társult tagok befizetéseiből gazdálkodik készpénz-segély, ingyenes orvosi ellátás, kórházi költségek fedezése 1884, II. ipartörvény: segédeknek betegsegélyező pénztárak (vállalati társpénztárak) 1891: I. munkásbiztosítási törvény – az állami társadalombiztosítás kezdete!- gyári alkalmazottak betegségi biztosítása: a biztosított járulékát 2/3-részben a biztosított, 1/3 részben a munkaadó fizeti 20 hétig táppénz 20 hét ingyenes orvosi ellátás szülési támogatás temetési segély 1893: balesetbiztosítás gyári munkásoknak 1900: Országos Gazdasági Munkás és Cselédsegély Pénztár („kolduspénztár”) - gazdasági munkások és cselédek kötelező balesetbiztosítása 1907: baleset és betegség elleni kötelező biztosítás – Országos Munkásbetegsegélyező és Balesetbiztosító Pénztár (OMBI) betegségi segély: mint eddig

baleseti segély: 10 hétig ingyenes orvosi ellátás 1907: a beteg cselédek ingyenes gyógykezelése 45 napon át a munkáltató kötelessége Szociális lakáspolitika: 1890-es évek: Gerlóczy-féle fővárosi lakásügyi bizottság – minta munkáslakások építése 1908: Wekerle-telep építése (Bp.) – állami vállalatok szakmunkásainak kétszoba-konyhás, kertes, olcsó bérlakások 1914-ig: nagyszabású községi lakásépítés – bérházak, lakótelepek Bp.-en 1900-as évek: falusi lakásépítés állami hiteltámogatása 8. Szegénygondozás a két világháború között Magyarországon: I. világháborús veszteségek, a monarchia összeomlása, Trianon utána: Bethlen-i konszolidáció – gazdasági fellendülés iparfejlesztés – munkásság értéke megnő – munkásságon belül nagy különbségek a szakmunkások és a tanulatlan munkások között mezőgazdaság: háttérbe szorul – munkanélküliség nő, napszám csökken ’30-as évek:

gazdasági világválság – létminimum alatt élők száma megnő – tömeges nyomor a társadalom több mint ¾-e szegény - nagy szakadék a gazdagok és szegények között be-és kivándorlás – be: menekültek az elcsatolt területekről; ki: emigráció (Bécs, Párizs, Amerika) korrektív szociálpolitikai szakasz folytatása - felülről kiinduló, paternalista szegénypolitika fő kérdés: ki érdemes a segélyezésre? - szegények: munkaképtelenek – nincs vagyonuk, nincs hozzátartozójuk, nem tudnak gondoskodni magukról (testi vagy szellemi fogyatékosság, betegség, öregség miatt) – részletes környezettanulmány alapján vizsgálják! – részesülhetnek a segélyből - ínségesek: munkanélküliek, de munkaképesek – időlegesen keresőképtelenek vagy olyan keveset keresnek, hogy nem tudják kielégíteni alapvető szükségleteiket – ínséges igazolvány felmutatásával részesülhetnek a segélyből (az igazolványban fel van jegyezve, ki

milyen segélyben részesült már) – segély fejében: munkavégzési kötelezettség – ínségmunka (szellemi dolgozóknak: szükségmunka): pl. elhanyagolt városrészek rendezése, kézműipari cikkek termelése – előfordult: értelmetlen munka is (ínségdombok!) – fő cél: segítés, munkakészség fenntartása - munkakerülők: önhibájukból nem dolgoznak – nem részesülhetnek a segélyből – közrendészeti, büntetőjogi hatáskör! (dologházak, javítóintézetek) – az is érdemtelenné válik, aki nem fogadja el a felkínált ínségmunkát Közegészségügy: 1925: Rockefeller alapítvány - Országos Közegészségügyi Intézet egészségügyi központok 3 mintajárásban artézi kút-program: a lakosság ellátása egészséges ivóvízzel tisztiorvos-képzés 1927: Zöldkeresztes szolgálat – a Rockefeller alapítvány kezdeményezésére – 1934-re: országos szervezetté bővül – falusi közegészségügy fejlesztése! – a produktív

szociálpolitika korai megnyilvánulása egészségvédelmi körök tüdő-és nemibeteggondozó intézetek egészségházak zöldkeresztes védőnők anya-és csecsemővédelem szociális feladatok: alapvető higiéniés szokások elterjesztése, segélyakciók szervezése (pl. ingyenes cukor-, tej-akciók kisgyermekes családoknak, várandós anyáknak) családvédelmi feladatok Stefánia Szövetség – anya-és csecsemővédő intézetek országszerte Szegénygondozás: küszöb alatt élő egyének és családok alkalmankénti vagy tartós segítése főleg egyházi és magánadományokból 1927, „egri norma”: szellemi atyja P. Oslay Oswald egri ferences házfőnök – „a norma: állandó otthoni karitatív szegénygondozás” – nyílt rendszer! kezdet: Oswald környezettanulmánya egy hadirokkant kaptafaiparos és családjának nyomoráról hatósági, társadalmi és egyházi összefogás állandó otthoni karitatív munka alapjai: - a városi szegényügyi hivatal

és a helyi előkelőségekből szerveződött Szegényügyi Bizottság: környezettanulmányok begyűjtése, rászoruló szegények nyilvántartásba vétele - Adománygyűjtő Hölgybizottság: önkéntes adományok begyűjtése - Szegénygondozó Nővérek: egyházi és világi nővérek – lelkigondozás + adományok kiosztása egy megszabott norma szerint (szükséglet szerint megszabott só-, liszt-, szappan-, zsebpénz-porciók) 1931-ig kilenc város veszi át az „egri normát”- 1936-tól hivatalosan „magyar norma” falusi szegénygondozás: „komáromi norma” – sokgyermekes cselédeknek, napszámosoknak minimális munkabér, családi pótlék, természetbeni segély 1930-as évek vége: produktív szegénypolitika segélyezés: improduktív szegénypolitika- tartósítja a szegénységet (akinek már kicsivel többje van, nem kap segélyt!) új koncepció: produktív szociálpolitika – Esztergár Lajos pécsi polgármester alapozza meg alap: a szociális állam

gondolata – elvei: emberközeli közigazgatás, nemzeti, keresztényi eszmeiség újfajta segélyezés: visszatérítendő kölcsön vagy hitel cél: a segélyezett család képessé váljon az önfenntartásra alapvető eszköze: Országos Nép-és Családvédelmi Alap (ONCSA) – közjóléti szövetkezetek révén kedvező hitelek vagy kamatmentes kölcsönök a segítségre szoruló családoknak – természetben is vissza lehet fizetni! hátránya: csak az hitelképes, aki dolgozni tud – a munkaképteleneken, alkalmi munkások helyzetén nem segít főleg mezőgazdaságban dolgozókra terjed ki csak a 4 vagy többgyerekes családokra vonatkozik lakásépítési akció is – 1940-44 között 12 ezer 1-2 szobás, főleg falusi lakás épül (ONCSAtelepek) a hitel fejében az ONCSA folyamtosan ellenőrzi a segélyezett család életét, gazdálkodását a produktív szegénypolitika körébe tartozik a settlement jellegű szegénygondozás is - pesti közgazdasági

egyetemisták: újpesti telep - kapcsolat a helyi szegény családokkal; szegedi egyetemisták: tanyavilág magánjótékonykodás még mindig jelentős! 1936: hatósági koldulási engedély bevezetése a községekben földkérdés: - 1926, Nagyatádi Szabó István – első földreform („helyesebb birtokmegosztás”) – kisbirtokok juttatása az „érdemes szegényeknek”, akik képesek a kapott földet megművelni - 1936, telepítési törvény: kisbortokok létesítése – főleg a sokgyermekes családoknak és azoknak, akik rendelkeznek a termeléshez szükséges anyagi eszközökkel - 1939: zsidóbirtokok kisajátítása, zsidók földvásárlási tilalma 9. Munkásjóléti törvények a két világháború között: Munkásvédelmi törvények: lassú jogkiterjesztés 1922: új ipartörvény – nem hoz lényeges változást 1928: gyerekmunka tilalma + orvosi igazolás a fiatalkorúak és nők foglalkoztatásához + 12 hetes szülési szabadság 1937: heti 48

órás munkaidő, tisztviselők heti munkaideje 44 óra + fizetett szabadság min. 6 nap + munkabérminimum 1938: gyermeknevelési pótlék bevezetése ipari és kereskedelmi munkásoknak – Országos Ipari és Bányászati Családpénztár folyósítja (havi 5 pengő) Társadalombiztosítás: 1921: Országos Tisztviselői Betegsegélyezési Alap ingyenes háziorvosi és kórházi ellátás gyermekágyi segély temetkezési segély 1927: kötelező baleseti és betegségi biztosításban részesülők köre kibővül – egész ipari munkásságra vonatkozik! - betegsegélyezés alapja: a biztosítottak keresményének 7 %-a vagy az átlagos napibér 6 %-a + felerészben: munkáltatói hozzájárulás egy évig folyósítható táppénz a kereset 55 %-áig egy évig járó ingyenes kórházi ápolás és háziorvosi kezelés terhessegély, gyermekágyi segély, szoptatási segély - balesetbiztosítás alapja: teljes egészsében a munkaadó fizeti a járulékot ingyenes orovsi

ellátás 20 hétig táppénz temetési segély özvegyi járadék 1928: Országos Társadalombiztosítási Intézet (OTI) – az 1927-es társadalombiztosítási törvény végrehajtása – helyi szerveken keresztül 1928: kötelező öregségi, rokkantsági, özvegységi, árvasági biztosítás nyugdíjkorhatár: 65 év 1936: gazdatisztek nyugdíjbiztosítása 1938: öregségi biztosítás a mezőgazdasági munkások számára (nőknek, 2 holddal kevesebbel rendelkezőknek nem!) 1939: mezőgazdasági munkavállalók özvegyeinek járadéka 1944: nyugdíjkorhatár: 60 év munkanélküli-segély rendszere nem alakul ki! (munkaadók heves ellenállása miatt) Szociális lakáspolitika: 1920-as évek: szükség-lakótelepek Bp.-n és környékén – 17 állami telep, több mint 6 ezer nyomorlakás – vidéken: szerényebb községi lakásberuházások (nyomortelepek + bérházak) 1920-as évek vége: amerikai kölcsöntőke – 2,5 ezer kislakás tisztviselőknek Bp.-n 1927:

Országos Falusi Kislakásépítő Szövetkezet – lakásépítési hiteltámogatás a falusi építkezőknek 1930-as évek: nagyarányú vállalati lakásépítés – a vállalatok 43 %-ának vannak kolóniái + bányakolóniák újdonság: Magyar Pamutipari Rt. - kölcsön a munkások öröklakás-építéséhez 1930: Országos Lakásépítő Hitelszövetkezet – hosszú lejáratú lakáskölcsön köztisztviselőknek – családi házak építése, főleg vidéken 1939: OTI-kölcsönből munkáslakások építése a szükség-lakótelepek felszámolására 1940-es évek: ONCSA-telepek 10. Az államszocializmus szociálpolitikájának jellemzői: a szociálpolitika a társadalom tagjaira és azok közösségeire irányul a szociálpolitika főbb szereplői: állam szerepe csökken – állampolgárok és közösségeik szerepe nő kielégítendő szükséglet: termelő, fogyasztó, közéletben részt vevő ember szükségletei 1945-48: koalíciós évek munkás-, paraszt-és

szegénypolitika összekapcsolódása földreform (cigányság kimarad!) munkásság: teljes foglalkoztatottság munkakörülmények javulása tervgazdálkodás államosítások (1948-tól) egységes szociálpolitika – új elképzelés: megszüntetni az önálló szegénypolitika szükségességét! – a szegénység alapjainak felszámolása – általános népjóléti politika! szociálpolitika elsődleges feladata: háborús károk enyhítése 1949-56: „rejtett fordulat” (’49-’52) és utána a szociálpolitika új értelmezése: a népi demokrácia már önmagában is szociálpolitikai eredmény! – a népi demokrácia minden intézkedése egyúttal szociálpolitikai intézkedés! hivatalos álláspont: a szegénység megszűnt! nincs szükség szociális munkásokra, egyéni segélyezésre! nincs szükség önálló szociálpolitikára! a szociálpolitika megmaradt funkciói: társadalombiztosítás + munkavédelem – diktatórikus céloknak alárendelve! a

társadalmi erők megosztása: a munkásság kivételével minden más társadalmi csoport elnyomása! – a paraszt másodrendű állampolgár! (nem jár nekik az ingyenes egészségügyi ellátás és a családi pótlék) új szemlélet: a szociálpolitikai gondoskodás nem kötelesség az állam részéről, hanem az állam kegyes ajándéka! – üdülés, táppénz: jutalom! társadalombiztosítás: szakszervezeti kontroll! megoldatlan kérdések – jelentős társadalmi és pszichés teher!! nők munkába állása – gyermekek ellátásának kérdése tömeges ingázás tömeges társadalmi mobilitás 1950: Népjóléti Minisztérium megszüntetése – helyette: Egészségügyi Minisztérium 1957-77: konszolidáció – a szociálpolitika csendes feltámadása szociálpolitikában elmélet és gyakorlat szétválása jól fejlődő gazdaság – önálló szociálpolitika nélkül is csökkenthető a szegénység szociális vonzatú lépések: béremelések bérminimum

bevezetése veszteséges vállalatok támogatása áremelések esetén árkompenzálások nyugdíjemelés a falusi népesség diszkriminációjának megszüntetése – társadalombiztosítás, nyugdíjrendszer, egészségügyi ellátási rendszer rájuk is vonatkozik! a szegénység csökkentésének legfőbb eszköze: a foglalkoztatás növelése 1967: gyes bevezetése – cél: a nők időleges kivonása a munkaerőpiacról (már kezd megjelenni a munkanélküliség!) lassú fejlődés: társadalomkutatás, statisztikai adatgyűjtések, szociológia folyamatosan deficites gazdaság – 1968-tól: új gazdasági mechanizmus – termelés racionalizálása 1978-tól: gazdasági nehézségek külföldi eladósodás egyre több korlátozó, visszafogó intézkedés állami lakásépítés csökkenése vásárlóerő korlátozása: áremelések bérkiáramlás visszafogása nyugdíjjárulék emelése (főleg a magasabb keresetű csoportokat érinti) a juttatásoknak a megnőtt

árakhoz igazítása késleltetett közösségi infrastruktúra állapota romlik foglalkoztatási lehetőségek szűkítése: elhelyezkedési nehézségek munkanélküliség megjelenése átmeneti megoldások: táppénz, rokkantosítás jellemző: „kapun belüli munkanélküliség” ’80-as évek: különböző segélyezési formák rendszeres és rendkívüli nevelési segély idősek szociális segélye beindul a szociális szolgáltatások rendszerének kiépítése: családsegítő intézmények, idősek differenciált ellátási rendszere társadalmi érdekképviseletek megjelenése (pl. Mozgássérültek Szövetsége) 11. A rendszerváltást követő időszak szociálpolitikája: rendszerváltás súlyos gazdasági helyzet többpártrendszer rekapitalizáció gazdaság és szociálpolitika szétválása gazdaság: profitorientált, piaci alapon működik szociálpolitika: szolidaritás vezérli, rászorultsági alapon működik 1990-94: Antall-és Boross-kormány jóléti

kiadások visszafogása csak a valóban rászorulók kapják meg a szociális ellátásokat szociális háló kifeszítése – főleg segélyezéssel! önerős biztosítások, ellátások támogatása (magánnyugdíjpénztárak, biztosítók) a munkanélküliség már nem söpörhető a szőnyeg alá – 1991, foglalkoztatási törvény: munkanélküli ellátások, munkahelyteremtés munkaheléyek megszűnése (gyárak bezárása), munkásszállók bezárása, lakásrezsi ugrásszerű megemelkedése – új jelenség: hajléktalanok 1993: szociális törvény nonprofit szektor fejlődése (segítő szervezetek, egyházak) 1994-98: Horn-kormány Bokros-csomag: tandíj bevezetése szociális ellátások visszaszorítása: gyes, gyed megszüntetése, munkanélküli segély összegének csökkentése, családi pótlékból segély típusú ellátás jövedelemcsökkentés 1998-2002: Orbán-kormány középosztály megerősítése kis-és középvállalkozások támogatása erőteljes

családpolitika gyes, gyed visszaállítása munkahelyteremtési törekvések minimálbér megemelése Széchényi-terv adókedvezmények 2002-től: Medgyessy-kormány ígéretek 12. A jóléti állam: II. világháború után: újjáépítés – Beveridge-terv megvalósulása – jóléti államok kialakulása (Nyugat-Európa, Amerika) állami gazdaságfejlesztés: állami megrendelések, tőkebefektetések, kölcsönök teljes foglalkoztatás: munkanélküliség, szegénység megelőzése! különböző szociális ellátások, szolgáltatások köre bővül egészségügy: állami finanszírozás –alapellátás alanyi jogon jár minden állampolgárnak jóléti kiadások: közoktatás, környezetvédelem, egészségügy, társadalombiztosítás társadalmi szolidaritási program: a gazdagok az adóikkal javítanak a szegények helyzetén abszolút szegénység megszűnése – létbiztonság, megélhetési biztonság! társadalmi egyenlőtlenségek csökkennek (de nem szűnnek

meg!) a szociálpolitika jellemzői: - az állampolgárokra és közösségeikre irányul - főbb szereplői: állam szerepe csökken, állampolgárok és közösségeik szerepe nő (kezdeményezés, részvétel, kontroll) - kielégítendő szükséglet: elemi és általános biztonság, munkalehetőség, felmerülő nehézségek megoldása A jóléti államok 3 típusa (Esping-Andersen-féle tipológia): 1. Adminisztratív jóléti állam = liberális modell: pl USA gazdasági és egyéni szabadság fontossága állam, mint vásárló részt vesz a gazdaságban szociális ellátórendszer: csak a legszegényebbekre terjed ki szűk körű társadalombiztosítás magánbiztosítók juttatások a szegényeknek versenyszellem, piaci szemlélet adminisztratív = jövedelemszinthez kötött szociális támogatás 2. Korporista-etatista jóléti állam = konzervatív modell: pl Ausztria, Németország, Franciaország, Olaszország, Portugália, Görögország erős egyházi hatás +

társadalmi közösségek szerepe alapelv: szubszidiaritás (szubsztítúció- pótló, kiegészítő jelleg) kiterjedt társadalombiztosítás állami beavatkozás: ha a társadalmi szervezetek erőforrásai kimerültek 3. Skandináv jóléti állam: pl Svédország igazi jóléti állam erőteljes állami beavatkozás a gazdaságba erős szakszervezetek erős szociális ellátó rendszer - univerzális ellátások társadalmi tulajdon: a profit részben a tulajdonosé, részben a munkásoké, részben munkahelyteremtésre használják fel össztársadalmi szolidaritás kis jövedelemkülönbségek Jóléti államok válsága: 1978-as olajár-robbanás – gazdasági válság: a gazdasái rendszer kőolajra épül- nincs kőolaját kell alakítani az egész rendszert! – a szerkezetváltás munkanélküliséggel jár! munkanélküli segély: még jobban megterheli az államkasszát – bevételek csökkenése, kiadások növekedése túlköltekezés a jóléti államokban! –

közkiadások csökkentése! visszapiacosítás (reprivatizáció- pl. Angliában): oktatás, egászságügy, szociális ellátások újra kikerülnek az állam kezéből alapvető társadalmi szolidaritási válság a középosztály egzisztenciájának megingása a válság igazi vesztesei: alsóbb rétegek szociálpolitika jellemői: - egyénekre irányul – marginálisok elkülönítése - főbb szereplők: állam, tőkés érdekcsoportok erősödése, társadalmi mozgalmak gyengülése - kielégítendő szükséglet: elemi és általános biztonság - nő a gazdaságnak való alávetettség