Sociology | Drugs and their effects » A drogfogyasztás

A drogfogyasztás drogfogyasztás az 1960-as években jelent meg Magyarországon, az első kábítószeres halálesetet is ekkor regisztrálták. Később, az 1970-es években tűnt fel a politoxikománia: az alkoholt kombinálták az egyébként altatóként és nyugtatóként használt gyógyszerekkel. Ekkor terjedt el a szerves oldószerek inhalálása (szipuzás), amely az 1980-as évek közepére vesztett a jelentőségéből. Az első pszichostimulánsok (kokain, amfetamin) használata szintén erre az időre tehető. Depresszánsok közül a leggyakrabban az ópiátokat ( morfium, codein, hydrocodin) használták. Az 1990-es években a határok megnyitásával Magyarországon keresztül megindult a tiltott kábítószerek szállítása, és a forint átválthatóságával a feketepiacon az összes "lágy" és "kemény" drog is megjelent. A kemény drogok csupán az utóbbi években váltak könnyebben hozzáférhetővé a serdülők számára, ma már a

kokain és a heroin is elérhető. Sajnos a dohányzás elterjedése veszélyt jelent a könnyű drogok kipróbálása szempontjából, a könnyű drogok fogyasztása pedig a kemény drogok használatának veszélyét növeli. A lágy drogok közvetlen hatása a kábulat mellett, a gondolkodási funkciók, a memória enyhe csökkenésében áll. A szerves oldószer használata részben közvetlen balesetveszélyt jelenthet (fulladás), krónikus használata a vizsgálatok szerint a szellemi képességek tartós csökkenésével, elbutulással járhat. A serdülőkorúak alkohol- és drogfogyasztásának áttételes következményei a fokozott baleseti kockázatban jelennek meg: droghatás alatt a közlekedésben a veszélyt még amúgy sem kellőképpen érzékelő serdülő önmagát és környezetét komoly kockázatnak teszi ki. A korábban jellemző házi előállítás, recepthamisítás háttérbe szorult a feketepiaccal szemben. Jelenleg a fogyasztást a hasisszármazékok,

illetve az amfetamin (Ecstasy tabletta) uralja, és jelentős mértékben terjed az intravénás használat. Nem lennénk realisták, ha azt mondanánk, hogy a kábítószer-probléma teljesen kiküszöbölhető a világból és az országból. A fogyasztást mérsékelni viszont lehet, sőt kell! Sajnálatos módon a kábítószer-terjesztők legfontosabb célcsoportja az ifjúság. Az ifjúságvédelem, az ifjúság informálása és motiválása a drogtagadás elfogadására kiemelkedően fontos feladat.A mai fiataloknak programot, célt kell adni! A céltalanul lődörgő, unatkozó fiatalok könnyebben esnek "kísértésbe". A drogellenes akciók eredményeképpen el kell érnünk, hogy egyre többen tudjanak ellenállni és nemet mondani a drogra. A Nemzeti Stratégia a kábítószer probléma visszaszorítására összegző adatai szerint 1995-ben 3553, 1999-ben pedig már 12 028 drogfogyasztót tartottak nyilván az egészségügyi intézmények. A gyermek- és

fiatalkorúak megoszlása az egészségügyi intézményben megjelent összes drogfogyasztó között 1995-ben 7,1%, 1998-ban 18,2%, 1999-ben pedig 18,3% volt. 1995-höz képest több mint nyolcszorosára növekedett a kezelésre megjelent drogfogyasztó gyermek-, illetve fiatalkorúak száma. 1996-ban az egészségügyi intézményekben kezelt drogfogyasztóknak 28,7 %-a, 1999-ben pedig 33,6%-a opiátfogyasztással kapcsolatos problémák miatt kereste fel a kezelőintézményeket. A kábítószer-fogyasztással kapcsolatban nyilvántartott halálesetek száma 1995ben 204, 1997-ben 339, 1999-ben 337 volt A fenti adatok azt jelzik, hogy a kábítószer-fogyasztás gyakorisága az elmúlt években a fiatalok körében nőtt. A drogfogyasztás valóságos méretei - a téma természetéből adódóan - csak nagyobb bizonytalansággal valószínűsíthetők, mint az alkoholfogyasztásé. Becslések szerint jelenleg a drogfüggők száma 30-50 ezerre, a rendszeres fogyasztóké 80-100

ezerre tehető, és 300-400 ezer lehet azok száma, akik már kipróbálták a kábítószert. Hétvégi szórakozás során mintegy 100-150 ezer fiatal fogyaszt alkalomszerűen kábítószert. A gondozóintézeti regisztrációk, a kórházba felvettek, illetve az ez okból meghaltak számba vétele révén a fogyasztók töredékét érzékeli az egészségügyi hálózat. 2000-ben az év folyamán a gondozóintézetben megjelent kábítószer-fogyasztó betegek száma 12789 fő volt. Ez 1997-hez képest mintegy 50%-os emelkedés. Érdemes részletesen megvizsgálni a 2000. év folyamán kezelésben megjelent kábítószer-fogyasztók számának alakulását nemek és korcsoportok szerint. A gondozottak közel 70%-a férfi. A legérintettebbek a 30 éven aluliak, ezen belül is a 20-24 évesek Figyelemre méltó, hogy a 15 éven aluli gyermekek aránya megközelíti a 0,5%-ot. A kezelt betegek között a leggyakoribbak az ópiát típusú kábítószer-élvezők, a politoxikománok,

a nyugtatót és a kannabiszt fogyasztók. 1998 óta az amfetamin típusú kábítószert fogyasztók aránya folyamatosan csökkent. Az év folyamán kezelésben megjelent kábítószer-fogyasztók száma nemek és korcsoportok szerint, 2000 Az év folyamán megjelentek megoszlása főbb kábítószerfajták szerint, % Alkoholfogyasztás ellinek amerikai biostatisztikus szerint az "alkoholizmus az alkoholfogyasztásnak mindazon módja, amely az egyén vagy közösség, vagy mindkettő károsodásához vezet." A WHO a következőképpen fogalmazza meg az alkoholfogyasztók szociális mintáját: • absztinensek, akik nem fogyasztanak alkoholos italokat; • szociális ivók, akik főleg társaságban isznak, az ivás célja nem a részegség, bár időnként ez is előfordul; • nagyivók, akik rendszeresen és sokat isznak, gyakran lerészegednek; közéjük tartoznak a "probléma-ivók", akik nem rendszeresen, de önkontroll nélkül isznak, hogy

gondjaiktól megszabaduljanak (ők gyakran válnak alkoholbetegekké); • alkoholbetegek, akiknek tevékenységük, gondolataik az alkohol megszerzése körül forognak, kezelésük esetén elvonási tünetek alakulnak ki, ami mindenképpen orvosi ellátást igényel. 1975-1994 között Magyarországon a tiszta szeszesital fogyasztás folyamatosan meghaladta a 10 l/fő/év értéket. Az Európai Unióban a szeszesital fogyasztás 1980 óta csökkenő tendenciát mutat, s Magyarországon is 1990 óta csökken a szeszesital fogyasztás (1990: 11,5 l/fő/év, 1996: 9,5 l/fő/év). A szeszesital fogyasztásra vonatkozó adatok ellenére azonban komoly aggodalomra ad okot, hogy 1995-re a 0-64 éves férfiak körében 1970-hez képest kilencszeresére, az ugyanezen korosztályba tartozó nők körében nyolcszorosára növekedett a krónikus májbetegség és májzsugor okozta halálozás. A túlzott alkoholfogyasztás az egyik legsúlyosabb egészség- és társadalomromboló tényező,

amely azonban a szeszes italok gyártása és eladása révén az államháztartás számára 100 milliárdos nagyságrendű bevételi forrást jelent. Az egészségkárosító hatása azonban többszöröse az adóbevételnek (betegség, idő előtti halál, termelésből való kiesés). Az alkoholizmus okozta népegészségügyi, illetve társadalmi probléma szempontjából Magyarország az európai országok között vezető helyet foglal el. Ezt támasztja alá az a szomorú tény, hogy a májzsugorban elhaltak számát tekintve Magyarország nemzetközi összehasonlításban évtizedek óta kiemelkedik. A szeszesital fogyasztással közvetlenül összefüggő betegségek száma is növekszik, elsősorban a krónikus májbetegség és májzsugor, de a nagy mennyiségű rendszeres szeszesital fogyasztás megnöveli a szív- érrendszeri megbetegedések kockázatát is. A 35 éven aluliak körében az szeszesital fogyasztás jelentősen növeli az erőszakos halálozás

(sérülés, baleset) kockázatát. A túlzott szeszesital fogyasztásnak jól ismertek a társadalmi hatásai is, melyeknek leginkább a családok szeszes ital okozta szétesése révén az ilyen családokban élő gyerekek vannak kitéve. Bár az alkoholizmus etiológiájában egyre nagyobb hangsúlyt kap a genetikai meghatározottság, bizonyított tény, hogy alkoholista környezetben az örökbefogadott gyermekek is 3-4 szer gyakrabban lesznek alkoholisták, mint azok, akiknek szülei nem isznak. Egyértelmű tehát, hogy a genetikai tényezők mellett az alkoholizmus kialakulásában a környezet is meghatározó szerepet játszik. A kevesebb mennyiségű alkoholfogyasztás elfogadtatását már iskoláskorban kell megkezdeni, hiszen, hasonlóan a dohányzáshoz, az italozáshoz is igen gyakran kortársai nyomására szokik hozzá a fiatal. Az iskolások helyes információval történő ellátása ezen a téren is alapvető szükséglet. Nyilvántartott és gondozott

alkoholisták száma és aránya korcsoport és nem szerint a) 2000 Alkoholos májbetegség miatt elhaltak és az alkoholisták becsült száma Dohányzás Népegészségügyi Program megítélése szerint a dohányzás a legsúlyosabb önálló egészségkárosító tényező, hatására az élet rövidül, és olyan súlyos rokkantsághoz vezető betegségek is felléphetnek, melyek az élet utolsó éveit teszik szenvedésekkel teli lassú sorvadássá. Egy angliai vizsgálat adatai alapján megállapítható, hogy a dohányzás felelős a tüdődaganat okozta halálozás 91, a felsőlégúti és tápcsatorna felső részének daganatai miatti halálozás 85, a húgyhólyagrák halálozás 53, a hasnyálmirigyrák halálozás 44, a veserák halálozás 29, az egyéb daganatos halálozás 23, a légzőrendszer betegségei okozta halálozás 76 és a szív és érrendszeri megbetegedések miatti halálozás 37 százalékáért. A dohányzással összefüggő betegségek egy

része már rövid ideig tartó dohányzás következtében is fellép (pl. a terhesség alatti dohányzás magzatkárosító hatása). A dohányzással összefüggő halálesetek száma Magyarországon az 1990-2000 közötti időszakban évi mintegy 35 000-re becsülhető, amely az összhalálozás több mint 20 százaléka! A magas, idő előtti halálozás csökkentésének alapfeltétele, hogy minél kevesebb gyermek kezdjen el dohányozni és minél több dohányos hagyja abba. A dohányzás visszaszorításában kiemelt figyelmet érdemelnek a fiatalok rászokását megelőző programok, különösen a testmozgás programok, a mintaadók (pedagógusok, egészségügyi személyzet) példamutatása, a nemdohányzók védelmében és a dohányreklámok betiltása érdekében hozott törvények és azok betartása, betartatása. A felmérések azt mutatják, hogy a gyermekek már az általános iskolában, évről évre emelkedő számban kezdenek dohányozni.A középiskolákban

25-36%, a szakközépiskolákban 44-48% a rendszeresen dohányzók aránya. Míg a mai negyvenes éveikben lévő dohányosok átlag 18 éves korukban szoktak rá a dohányzásra, a mai fiatalok az első cigarettát 13-14 éves korban fogadják el, főleg társaiktól. A kortársnyomás ezen a téren sajnos közismert, és a tiltás a serdülő korosztály tagjaiból ellenkező hatást válthat ki (ezzel bizonyítva önállóságukat). Mindenképpen el kellene érni, hogy Magyarországon már az általános iskolát se hagyja el olyan gyermek, aki nincs meggyőződve arról, hogy a dohányzás ön- és közveszélyes magatartás. Nemzetközileg elfogadott alapelv, hogy ha a dohányzás által okozott betegségeket és többlethalálozást akarjuk csökkenteni, akkor elsősorban a dohányzásról való leszokásra kell törekednünk és ebben az egészségügyi ellátásnak is jelentős szerepe van. A dohányzás abbahagyását követően 10-15 év múlva a kockázat lecsökken a

nem dohányzókhoz hasonló szintre. Magyarországon nemzetközi összehasonlításban is magas a dohányzók aránya és kiemelkedően magas az egy főre jutó évente elszívott cigaretták száma. A 18-65 éves lakosság mintegy 35%-a naponta cigarettázik: a férfiak 43%-a, a nők 27%-a. Az egy lakosra eső cigarettafogyasztás 1999-ben hazánkban kb. 2400 szál/fő volt, míg az Európai Unió átlaga kb 1600 szál/fő A rászokás egyre fiatalabb életkorban történik, ezért a dohányzás által okozott betegségek is egyre fiatalabb korban jelentkeznek. Az 1990-es évek második felében a 18-24 éves fiatalok és különösen a nők körében nőtt a dohányzás elterjedtsége. 2001-ben és 2002-ben elsősorban a dohányzás elleni küzdelem szervezeti feltételeit kell megteremteni. 2002-ben országos dohányzásellenes kampány szervezésére kerül majd sor A program teljes aktivitással 2003-tól fog működni. A dohányzás egészségkárosító hatásai

Öngyilkosságok ngyilkossági gondolatok igen gyakran találhatók a serdülőknél, sőt a kísérletek száma is növekszik. A végzetes kimenetelű öngyilkosság gyakoribb a fiúknál, míg a lányok lényegesen felülmúlják a fiúkat a kísérletek számában.( A kísérletek általában a figyelemfelkeltést célozzák) A családban már előfordult szuicidum (öngyilkosság) mintát jelenthet a serdülő számára, ezért ilyen esetekben az öngyilkossági gondolatokat még komolyabban kell venni. Ugyancsak emelkedik a veszélyeztetettség, ha a serdülőnél már korábban is előfordult szuicid kísérlet. Ismételt vagy súlyos kísérletek esetén feltétlen szakemberre van szükség. A halállal végződő öngyilkosságot elkövető 7-14 éves gyermekek száma 1980 és 1999 között évente 3 és 34 között mozgott. Az adatok értékeléséhez hangsúlyozni kell, hogy a gyermekek körében elkövetett öngyilkosság nem új keletű jelenség. 1980-ban a 7-14 éves

korú gyermekek közül 34-en, 28 fiú és 6 lány vetett véget önkezével életének. 1999-ben az előző évhez képest több mint kétszeresére, 12-re emelkedett a 7-14 éves korúak halállal végződő öngyilkossága. 2000-ben ebből a korcsoportból 11-en, 8 fiú és 3 lány vetett véget életének. A 15-19 éves fiatalok halállal végződő öngyilkosságainak száma 1980-ban 81, 1999-ben 56, 2000ben 46 volt. Érdemes megjegyezni, hogy már ilyen fiatal korban is érvényesül az a valamennyi korcsoportra jellemző tény, hogy a halállal végződő öngyilkosságot elkövető fiúk száma jóval nagyobb, mint a lányoké. Kiemelt feladat a nyugodt, stresszmentes serdülőkor biztosítása, hogy minél kevesebb fiatalnak jusson eszébe önkezével véget vetni életének. A pszichés zavarok másik csoportja elsősorban a közvetlen és tágabb társadalmi környezet normáit sértő viselkedésben nyilvánul meg. Ide tartozik az agresszív és a veszélykereső

magatartás, a fiatalkori bűnözés, az alkohol- és kábítószer-fogyasztás. Antiszociális viselkedés, agresszivitás: a serdülők gyakrabban szegik meg a felnőtt társadalom által felállított normákat, viselkedésük félelmet, ellenszenvet kelthet. A serdülőkrízisek gyakran átmeneti antiszociális viselkedészavar formájában jelentkeznek. Mivel az antiszociális viselkedészavar nehezen befolyásolható, fontos, hogy felismerjük az emögött meghúzódó és orvosi-pszichológiai eszközökkel esetleg eredményesen kezelhető érzelmi zavarokat, depressziós megbetegedést, vagy az éppen hevesen zajló serdülő krízist. Az egyik legsúlyosabb probléma a dohányzás, az alkohol- és drogfogyasztás egyre szélesebb körben való elterjedése. A serdülők drogfogyasztását elsősorban társadalmi összefüggésben kell néznünk. Társadalmunkban elsősorban az alkohol fogyasztása terjedt el, de a különböző nyugtatószerek is egyre ijesztőbb

mértékben fogynak. A serdülőkori abúzus területén elsősorban az alkohol kérdésével érdemes foglalkozni, hiszen ez könnyen hozzáférhető és társadalmilag "elfogadott" szer. A nikotin fogyasztással is hasonló a helyzet, mely szintén széles körben terjedt el a fiatalok között, és amelynek ugyancsak társadalmilag elfogadott formái vannak. A nikotin fogyasztásának aránya az utóbbi évtizedekben világszerte elsősorban a nőknél mutat növekvő tendenciát. Az öngyilkosságok száma és aránya korcsoportok szerint Az egészség őrző-védő programja z emberiség fejlődésének legutóbbi mintegy 12 ezer évében alakultak ki azok a társadalmi intézmények, valamint csoportos és egyéni viselkedési normák, melyek az egészségről és betegségről kialakult képzetekre alapozva az egészségkultúrát alkotják. Az egészségkultúra az egészség megőrzésére, helyreállítására és fejlesztésére irányuló közösségi

cél- és eszközrendszer, a hozzá kapcsolódó egyéni és közösségi magatartással együtt. Egyedül ez a fogalom képes átfogni azon ismeretek és tevékenységek összességét, amelyek a személyes és a közösségi egészség megőrzését, fejlesztését, illetve a betegek gyógyítását szolgálják. A társadalom ezeket a funkciókat szervező, irányító és ellenőrző szervekkel vette körül, ami végül is elvezetett az egészségügy keletkezéséhez. Az egészségtudomány az egészségkultúra teljességének tudományos foglalata, melynek egyik ága a medicina, amely az emberrel mint biológiailag meghatározott testi és lelki állapotú lénnyel foglalkozik; másik ága a népegészségtan, amely elsődlegesen a közösségel foglalkozik és a társadalomtudományokra épül. Az egészség az egészségkultúra értékkategóriája, és természetesen a mindenkori szűkebb és tágabb kulturális környezet függvénye. Ennek megfelelően a WHO (ENSZ

Egészségügyi Világszervezet) definíciója szerint: "Az egészség a teljes testi, érzelmi-értelmi, és szociális jóllét állapota, (az angol well-being fordítása) és nem csupán a betegség vagy az elesettség hiánya." Az egészségmegőrzés és egészségvédelem korunk egyik legfontosabb feladata. A lakosság tömeges migrációja, az iparosítás napról napra változó mesterséges környezete, a városok robbanásszerű fejlődése és a környezeti ártalmak halmozódása nyomán az igények és gondok koncentráltan, tömegesen jelentkeznek. Mindezek következtében a társadalmi-biológiai egyensúly megőrzése halaszthatatlan szociálpolitikai feladattá lépett elő. A magyar lakosság egészségi állapota az elmúlt három évtizedben drámai mértékben romlott. Egyértelműen súlyosbítja a lakosság egészségügyi kilátásait az ország megváltozott gazdasági struktúrája, a munkanélküliség, a reáljövedelmek csökkenése, a lakosság

széles rétegeit érintő elszegényedés. Mégis azt támasztják alá a hazai és nemzetközi tapasztalatok, hogy van esély az egészségvédelemre. Az egészséges életmód kialakításának célja a lakosság egészségi állapotának hosszú távú javítása. Mivel az életmód szokásokon alapul, és ezek megváltoztatása éveket, gyakran évtizedeket vesz igénybe, semmilyen program nem képes egyik napról a másikra látványos erdményeket felmutatni. Amennyiben sikerül bizonyos kedvező viselkedési elemeket beépíteni az emberek nagyobb részének életvitelébe, ennek egészségre gyakorolt hatása csak egy-két évtized múltán fog megjelenni az egészségi állapot általános javulásában. A kormány 1994-ben elfogadta "A hosszú távú egészségfejlesztési politika alapelveiről szóló program"-ot, amely "A népegészségügy prioritása az ezredfordulóig" alcímet viseli. A program 5 nemzeti célt 10 nemzeti feladaton keresztül

kíván megvalósítani, melyet 20 programmal lehet elérni. A határidő valamennyi programnál a 2000-ik év volt. 2001-ben elkészült az "Egészséges nemzetért népegészségügyi program 2001-2010", amely a "célprogram a népegészségügyi problémák megelőzésére Magyarországon" alcímet viseli. Erdmény és célorientáltság, határidő, mérhetőség és monitorizálhatóság, felelősség, bizonyítékon alapuló orvoslás, összkormányzati együttműködés, társadalmi konszenzus jellemzi az 5 nemzeti célt, a 10 kiemelt nemzeti feladatot és a célok elérését, a feladatok megvalósítását szolgáló 17 alprogramot. A 17 alprogram között megtalálhatók az életminőség romlásában, a halálozásban legnagyobb szerepet játszó betegségek elleni specifikus programok (szív- és érrendszeri betegségek, daganatok, mentális betegségek, mozgásszervi betegségek) és az egészséget befolyásoló tényezőkre irányuló, nem specifikus

cselekvési tervek, kulcsakciók (oktatás, nevelés, táplálkozás, mozgás, dohányzás, drog- és alkoholfogyasztás). Egyre több betegség vezethető vissza az egészségkárosító szenvedélyekre és devianciákra. Népegészségtani szempontból az alábbiakat kell kiemelnünk: - dohányzás, - túlzott alkoholfogyasztás, - drogfogyasztás, illetve gyógyszerfogyasztással történő visszaélés. Különösen nagy figyelmet kell szentelni a serdülőkorúak és fiatal felnőttek egészségkárosító magatartására. A serdülőkorúak egészségi állapotát jellemző adatok A serdülőkort az egészségi állapot mérésére szolgáló szokványos jelzőszámok (halálozási arány, fekvőbeteg ellátás iránti igény, akut megbetegedések és krónikus betegségek aránya ) alapján az élet legegészségesebb időszakának tartják. Ez az életkor a 10-12 éves korban kezdődik és 18-21 éves korban fejeződik be, jellemző rá a különlegesen intenzív testi

növekedés, érzelmi kognitív és szociális fejlődés. A gyermekkori "függőség" állapotából a felnőttkori önállóságba való átmenet egyre bonyolultabbá válik. Pszichés jellemzői még normális fejlődés esetén is hajlamosíthatnak az ún. "kockáztató magatartásra" Ide sorolható a dohányzás, az alkohol-és drogfogyasztás, a szexuális élet korai elkezdése, valamint a társadalmi szabályok megszegése. Az egészségi állapot megítélése nem könnyű feladat, különösen nem gyermek- és serdülőkorban, amikor az egyén változó mértékben, de nagyon viharos testi, intellektuális, érzelmi és szociális fejlődésen megy át. A serdülés biológiai tényezői jellegzetes változásokat hoznak a viselkedésben, melyek elsősorban a testi fejlődés pszichés feldolgozásának, a változásokhoz való viszonyulásnak jegyeit viselik magukon. A felnőtté válási folyamat kezdete egybeesik a serdülőkorral, ám annál hosszabb

időszakot ölel fel. A biológiai felnőtté váláson túl minőségi változást jelent az egyén társadalmi szerepvállalásában, családi és társas kapcsolataiban, tevékenységi formáiban. A serdülőkorúak pszichés jellemzői, érzelmi és viselkedési problémái A biológiai változások pszichés megmunkálása hatalmas terhet ró a serdülőre, de ezek az esetek többségében csupán átmenetiek, nem járnak tartós következményekkel. Azok a serdülők, akik már korábban is küszködtek érzelmi vagy viselkedési problémákkal, a serdülés pszichés kísérő jelenségeit nehezebben vészelik át. A szorongó, félénk gyermek számára a pubertás testi jelenségei hipochondriás félelmek kiindulását jelenthetik, diffúz szomatikus panaszok miatt gyakran fordulnak orvoshoz. A felerősődött szeparációs szorongás iskolafóbiához is vezethet A hiperaktív gyermek túlmozgékonysága serdülőkorra ugyan csökken, de a figyelemzavarból származó

nehézségei akár föl is erősödhetnek. A sorozatos iskolai kudarcok miatt ezek a gyerekek könnyen sodródnak a disszocialitás felé. A súlyos magatartászavarokban szenvedő gyermekek problémái ugyancsak kiéleződnek serdülőkorban. Mindezek következményeként disszociális, agresszív magatartásformák jelentkeznek, az alkohol- és drogabúzus veszélye fokozódik. A serdülőkorban induló psziciátriai betegségeket is az életkori sajátosságok színezik. A skizofrén serdülő téveszméinek, hallucinációinak tartalma jellegzetesen serdülőkori problémákból származik, így gyakori téma a nemi szerep bizonytalansága, a homoszexualitás és a test megváltozásának élményei. A mániásdepressziós betegség mániás tünetei gyakran nehezen különíthetők el a serdülőkori lázadás extrém formáitól, vagy a szexuális identitás válságától. A depresszió az alvásritmus megváltozásával, teljesítményzavarral jelentkezhet. A serdülőkorban

jelentkező pszichés zavarok egyik csoportját szorongások, fokozott befelé fordulás, depresszió, öngyilkossági gondolatok és kísérletek jellemzik. Ezeket a tüneteket elsősorban az érzelmi zavarok okozzák. A pszichoszomatikus zavarok legjellemzőbb tünetei, hogy a szorongás aktiválja a vegetatív idegrendszert: a szívritmus és a légzés szaporábbá válik, a vérnyomás megváltozik, a bőr kipirul, szájszárazság és izzadás lép fel. E tünetek enyhítése, gyógyítása sokszor csak intenzív egyéni vagy családterápiával lehetséges. A depresszió klinikai jelei ( letargia, érdeklődés elvesztése, alvás- és étkezési zavar, teljesítményromlás, koncentrációs nehézségek, értéktelenség érzése) gyakran egybeesnek a normál serdülést kísérő hangulati zavarokkal és csak hosszabb időtartamuk és nagyobb intenzításuk jelzi a betegséget. A depresszió kezelése szakembert igényel - különös tekintettel az ebben a korban magas

öngyilkossági rizikóra. Gyermek- és ifjúsági pszichiátriai gondozókban nyilvántartott betegek száma kórjelzés, korcsoport és nem szerint, 2000