Legal knowledge | Higher education » A szokásjog

SZOKÁSJOG 1. SZOKÁSJOG, MINT SPONTÁN KIALAKULT JOGFORRÁS 1. Szokásjog, Szokásjog: “a jog gyanánt elismert általános gyakorlat” - Nemzetközi mint jogforrás Bíróság statútumának 38.cikke szerint 2. Szokásjog 2.1 Voluntarista iskola: középpontjában az állami akarat áll Az állam az alapja alapja a különböző intézményeknek. A szokásjogot is az államok hallgatólagos megállapodása hozza létre. 2.2 Objektivista iskola: szokásjog nem hallgatólagos megállapodások összessége. Önállóan létezik. Kialakulásához társadalmi, logikai szükségszerűség vezet. Az 1960-as években jelentkezett gyakorlati problémaként, hogy az államok melyik álláspontot fogadják el: a volt gyarmati országok arra hivatkoztak, hogy ők nem vettek rész a szokásjog kialakításában és így az nem kötelezi őket. A nemzetközi jogközösség azon a véleményen van, hogy vannak bizonyos elvek, amelyeket mindenki köteles betartani. Bár a volt

gyarmatok nem vettek részt a szabályok kialakításában mégis kénytelenek megörökölni ezt a szabályrendszert. Különösen élesen merültek fel ezek a kérdések a tulajdonnal kapcsolatos szabályok esetén, a koncessziós szerződésekkel és bizonyos hadijogi szabályokkal kapcsolatban. 2. SZOKÁSJOGI FOLYAMAT 1. Materiális Egybevágó tartós gyakorlat ( fontos, hogy egyöntetű, egybevágó legyen ) elem 1.1 Időbeni Ahhoz, hogy eldönthessük egy gyakorlatról, hogy az szokásjog-e, az államok kiterjedtség aktusait kell figyelembe venni: 1. Belső törvényhozást 2. Államnak a nemzetközi jogközösséghez tanúsított magatartását 3. Külképviseleti rendszer megnyilatkozásait 4. Igazságszolgáltatás nemzetközi jogra nézve releváns döntéseit Regionális Elismerhető-e a regionális szokásjog? A válasz igenlő. Lásd az alábbi példát szokásjog Haya della Haya della Torre perui politikus volt, aki puccsot akart szervezni. Terve Torre ügy

kiderült, így Kolumbia limai nagykövetségére menekült, ahol menedékjogot kért. (Sajátosan érvényesül a diplomáciai menedékjog Dél-Amerikában Ha valaki megkapta, akkor azzal a szabadon engedés jogát is megszerezte.) Kolumbia ez alapján kérte a Nemzetközi Bíróságot, hogy ismerje el, hogy jogosan fogadta be a politikust, és így Perunak ki kell engednie őt az országból. A Bíróság kimondta, hogy Kolumbiának nem volt joga menedékjogot nyújtani, azonban nem kötele kiadni. Peruval szemben az Bíróság azt mondta, hogy elméletileg nincs akadálya egy regionális szokásjog kialakulásának. Megvizsgálta, hogy a diplomácia menedékjog egyöntetűen létezik-e a dél-amerikai államok gyakorlatában, de úgy találta, hogy az erre irányuló gyakorlat még Dél-Amerikában is széthúzó. Így Peru nem volt köteles elismerni Haya della Torre mentességét. Kétoldalú Lehet-e kétoldalú szokásjogról beszélni? Igen. Lásd a következő esete:

szokásjog Az indiai India a Brit birodalom gyarmata volt, területén azonban volt néhány portugál területen való enkláve, amely India felszabadulás után is portugál gyarmat maradt. (India áthaladás ügye természetesen azt akarta, hogy ezek az enklávék is India részei legyenek.) Az egyik enklávéban zendülés tört ki, amelynek elfojtására Portugália a másik enklávéból akart katonai segítséget küldeni. India a területén való átvonulás lehetőségét visszautasította. Portugália azzal fordult a Nemzetközi Bírósághoz, hogy létezik egy olyan, angol - portugál gyakorlatból eredő szokásjog, mely még az angol gyarmati időkben alakult ki, amely alapján biztosított a szabad átjárás. India azonban arra hivatkozott a Nemzetközi Bíróság előtt, hogy az átengedésre vonatkozó szokásjog akkor alakult ki, amikor India gyarmat volt, így az nem köti őt. Továbbá vitatta, hogy egyáltalán létezhet-e kétoldalú szokásjog.

Nemzetközi Bíróság azt mondta, hogy meg kell vizsgálni van e ilyen szokásjogi szabály (ezzel az objektivista iskola nézetét ismerete el). A Bíróság megállapította, hogy nem volt egyértelmű gyakorlat. Volt ugyan átjárás az enklávék között, de az a civil lakosság, és az adminisztráció átjutását biztosította, míg a katonai átjárásra nem alakult ki egyértelmű gyakorlat, sőt tulajdonképpen a katonai átvonulást korábban is engedélyeztetni kellett. Passzivitás Eredményezhet-e passzivitás szokásjogot? Norvég, angol A parti tenger (az államok kizárólagos joghatósága érvényesül itt) szélességét halászati vita a XVIII. század végén 3 mérföldben határozták meg Norvégia azonban 1951 mindig is 6 mérföldes szélességben érvényesítette a parti tengerre vonatkozó jogait. Anglia arra hivatkozott a Nemzetközi Bíróság előtt, hogy a nemzetközi jogközösség elfogadta a 3 mérföldet, és az már szokásjoggá

vált. Norvégia ellenben azzal érvelt, hogy a tartózkodási aktusokat is figyelembe kell venni. Ő következetesen, mindig 6 mérföldön belül érvényesítette jogait, ahogy ezt különböző feljegyzések is igazolják. Anglia sokáig nem tiltakozott a 6 mérföldes norvég parti tenger ellen, ezzel kettejük között más szokásjog érvényesül. A Bíróság Norvégiának adott igazat Szokásjog A szokásjogi szabályok alkalmankénti megsértése kétségbe vonja-e az megsértése egybevágóságot? Abban az esetben, ha evidens hogy szokásjogról van szó, ennek megsértése nem vonja kétségbe a szokásjog létét. Nicaragua ügy USA a belügyekbe való beavatkozás elve alóli kivételre hivatkozott. A Nemzetközi Bíróság szerint kivételre csak főszabály esetén lehet hivatkozni. Ha az állam nem tartja be azt a szabályt, ami szokásjog, de arra hivatkozik, hogy a magatartása a szabály alóli kivételnek felel meg, ezzel már el is ismeri, hogy a norma

érvényes, létező. Időbeni Milyen régi gyakorlat szükséges ahhoz, hogy szokásjogról beszélhessünk? kiterjedés 1. Az objektivista iskola nézetei szerint emberemlékezet óta követett szokást nagyága kell érteni alatta. Ekkor is felmerül egy kérdés, tudniillik, hogy az emberiség emlékezet meddig nyúlik vissza? 2. Sokszor előfordult továbbá, hogy több százéves gyakorlatot nem kellett felmutatni, így a múlt században azt fogadták el, hogy ez az idő 99 év. A XX században azonban tovább gyorsultak az események. A Nemzetközi Bíróság számos esetben elismert olyan gyakorlatot, amely mögött nem állt 99 éves gyakorlat. Pl.: Danzig, mint szabad város az ILO tagja volt Az államok magatartásából egyértelműen kitűnt, hogy elfogadták egyenjogú tagként a nemzetközi munkaügyi szervezetben. Van tehát szervezeti szokásjog, pedig nyilvánvalóan nem emberemlékezet óta léteznek. Pl.: tengerjog esetén 1945-ben Truman elnök

kijelentette, hogy a kontinentális talapzat kiaknázása (kőolaj található benne) a parti államokat illeti meg. Ez 13 év alatt egyértelmű szabály lett, így 1958-ban Tengerjogi egyezmény elfogadásakor senki sem vitatta, hogy a kiaknázásra a parti államnak van joga. Pl.: Űrkutatás, rakéták fellövése: 1957-től folyamatosan lőttek fel rakétákat Az afrikai államok bérleti díjat akartak az un. geostacionárius pályákon kerengő objektumokért, amit sem USA, sem Szovjetunió nem volt hajlandó fizetni. 1967. űrkutatási egyezmények idején már nem vitatták, hogy bérleti díj nem kérhető. Az űrkutatást az emberiség javára, közösen kell végezni Annak ellenére, hogy évekig csak két állam vett részt aktívan az űrkutatásban mégis szokásjog alakult ki. Bár láthatóan van egy rövidülés az időtartamban, ez mégsem jelenti azt, hogy 10 vagy akár 4 év szükségképpen elég lenne a szokásjog kialakulásához. Továbbra is áll az a

tétel, hogy a szokásjog alapja az emberemlékezet óta egybevágó akarat, azonban bizonyítani lehet és kell, hogy a többi állam egybevágó gyakorlata már rövidebb idő alatt kialakult. 1.2 Térbeni Az objektivista iskola szerint az emberiség egészének akarata szükséges kiterjedtség ahhoz, hogy szokásjogról beszélhessünk. A Nemzetközi Bíróság azonban nem vetette el, hogy létezhet regionális szokásjog is, de azt bizonyítani kell. Pl: angol, norvég halászati vita 2. Pszichikai Tudati elem: opinio iuris sive necessitatis, vagyis, hogy az államok azért elem követik a gyakorlatot, mert úgy vélik, hogy ezzel jogi kötelezettségeiket teljesítik. Az opinio iuris meglétének bizonyítása: 1. Az államok ilyen jellegű megnyilatkozásai, pl: USA, Anglia által kiadott repertóriumok. 2. Nemzetközi Bíróság által tett ilyen irányú megállapítás 3. Egyes nemzetközi szervezetek aktusai pl: ENSZ Közgyűlése generálhat szokásjogot és

rögzítheti a szokásjogi folyamat kialakulásának lezárulását. 4. A szokásjog kodifikációs egyezménybe való foglalása 3. A SZOKÁSJOG BIZONYÍTÉKA 1. Kodifikáció Eredeti jelentése: a szokásjog írásba foglalása Mivel csak szokásjogot foglal össze, így azokat az államokat is kötelezi, amelyek nem írták alá a kodifikációs egyezményt. Gyakran azonban az államok új szabályokat is hozzáfűztek a szokásjoghoz. Ez a progresszív fejlesztés Az ilyen szabályok viszont csak a részeseket kötik. Első Pl.: katonai szabályok összefoglalása 1899, 1907 Az I világháború után a kísérletek Nemzetek Szövetsége kísérletet tett a szokásjog összefoglalására. 1930-ban kodifikációs konferenciát hívtak össze Hágában, a parti tenger, az állampolgárság és az állami felelősség egyes kérdéseiben. Ez a konferencia azonban nem vezetett eredményre. 1945-ben új kísérletet tettek a szokásjog összefoglalására. Az ENSZ felállította a

Nemzetközi Jogi Bizottságot, amely 34 független szakértőből áll. A szakértők tükrözték a méltányos földrajzi eloszlás elvét, továbbá képviselve volt minden nagy jogrendszer. ENSZ Közgyűlés dönt a kodifikálandó témáról. A Nemzetközi Jogi Bizottság kijelöl soraiból valakit, például azt aki korábbi tevékenysége során már foglalkozott az érintett témával. A témát további alkérdésekre darabolják és megkérik az államok hivatalos álláspontjait arról. Ezeket az álláspontokat vetik aztán egybe. Álláspontjaikat cikkelyszerűen megfogalmazzák és egyeztetik. Ha a tervezet elkészül azt beterjesztik az ENSZ Közgyűlés jogi főbizottsága (tagállamok 1/3 jelen van benne) elé. Ez vagy jóváhagyja a közgyűléshez való benyújtást, vagy konferencia összehívását javasolja, vagy visszaadják a nemzetközi jogi bizottságnak a tervezetet további munkára. Az ENSZ Nemzetközi Jogi Bizottsága által összegyűjtött kodifikációs

anyagokat vagy ENSZ konferencián, vagy ENSZ határozattal fogadják el. Jellegzetességük, hogy akár aláírja egy állam azokat akár nem, azok kötelező erővel bírnak rá nézve is, mivel szokásjogot foglalnak egybe. Az olyan rendelkezések, amelyek a nem képezik a szokásjog tárgyát csak az aláíró államokat kötelezik. Ezek az úgynevezett nemzetközi jog fokozatos fejlesztési szabályai, amelyek előrelépést tartalmaznak, vagyis nem mutatják minden állam gyakorlatát. Egyezmények 1958 Genf: Parti tenger, csatlakozó övezet Nyílt tenger Kontinentális talapzat Halászat 1961 Bécs: Diplomáciai kapcsolatok jogáról 1963 Bécs: Konzuli kapcsolatok jogáról 1969 Bécs: Szerződések jogáról 1986 Bécs: Államok és nemzetközi szervezetek, nemzetközi szervezetek és nemzetközi szervezetek közötti szerződések jogáról 1982 Montego Bay tengerjogi egyezmény 1978 Bécs: Szerződésekben való államutódlás 1983 Bécs: Állami javakban, állami

archívumokban és állami adóságokban való államutódlás kodifikáció egyéb keretei: 1949-es genfi egyezményeknél az előkészítő munkát a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottság végezte el. Szokásjog A kodifikáció mellett a szokásjog fokozatos fejlesztésére is sor kerülhet az tovább- egyezmények keretében. fejlesztése a kodifikáció Pl.: Északi-tengeri kontinentális talapzat : Németország - Hollandia - során Anglia 1958-as tengerjogi egyezmény a kontinentális talapzatról rendelkezet: az elhatároláshoz a tengerjogban az egyenlő távolságok elvét alkalmazzák. Németország tiltakozott ez ellen, mivel partja homorú, így részesedése a kontinentális talapzatból kisebb. Továbbá arra is hivatkozott, hogy ő ugyan aláírta az egyezményt, de nem ratifikálta azt, ezért az nem kötelező rá. Hollandia álláspontja alapján a szerződés kötelezi Németországot, mivel az szokásjogot foglalt össze. Németország azonban azzal

érvelt, hogy 1958-ban nem csak kodifikálás történt, hanem új szabályokat is alkottak az államok, és többek között ilyen volt az egyenlő távolság elve, ami nem volt szokásjogi szabály. A Nemzetközi Bíróság Németországnak adott igazat. Kimondta, hogy külön kell választani az igazi szokásjogi elemeket és a fokozatos továbbfejlesztés elemeit - ez utóbbiak csak azokat az államokat kötelezik, amelyek aláírták, ratifikálták a szerződést. Kodifikáció Kodifikáció előnye, hogy a szokásjog írott anyaggá válik Hátránya, hogy az előnyei államok a kodifikációs konferenciákon esetleg az önös, napi aktualitású érdekeiket törekszenek érvényesíteni, és gyakran a szokásjogilag tulajdonképpen elfogadott szabályokat az írásbafoglaláskor gyengíteni igyekeznek. A kodifikáció nem szünteti meg a szokásjogi jelleget. 4. SZOKÁSJOG ÉRVÉNYESÜLÉSE 1. Hierarchia Nemzetközi Bíróság statútumának 38. cikke szerint a

szerződések és a szokásjog egyenrangú jogforrás. Szokásjogi normák ütközése esetén alkalmaznia kell a lex posterior és a lex specialis szabályait. 2.Szokásjog 2.1 Ajánlások: mivel az ajánlás nem forrása a nemzetközi jognak, így ütközése ütközés esetén a szokásjog érvényesül. egyéb 2.2 Belső jog: normákkal a) Monista iskola: nemzetközi jog az ország jogának a része. b) Dualista országok: nemzetközi jogot át kell alakítani nemzeti joggá, így ha egy szerződést kihirdettek, nem merülhet fel ez a probléma. Probléma csak akkor merül fel, ha szokásjog nem került kodifikálásra, ilyen esetekben a dualista állam “megakad.” Felmerül a kérdés, hogy milyen alapon tudja érvényesíteni ezt a szokásjogi normát? A gyakorlatban vagy megkísérlik elkerülni a szokásjog alkalmazását, vagy pedig azt mondják, hogy a belső jogba “recepcióval” vagy “generális adapcióval” került be a nemzetközi szokásjog. Az

alkotmányok gyakran tartalmaznak ti általános utalást a nemzetközi jog követésére. Magyar szabályozás: 53/1993 AB határozat és a 36/1996 AB határozat: genfi egyezmények szokásjogi jellegűek és a magyar alkotmány 7. §-a alapján a szokásjog államilag elismert szabályok, ezek elismerését az Alkotmány biztosítja. Nicaraguai A kommunista gerillák megdöntötték a korábbi katonai rendszert és átvették ügy a hatalmat. A polgári erőkkel korábban együtt harcoltak, de ők a sandinista hatalomátvétel után szembefordultak a “Castro-barát” kormányzattal, és most ők kezdtek gerillaháborút, és a legyőzött csapatok is melléjük álltak. A gerillákat USA segítette. Ezért Nicaragua a Nemzetközi Bírósághoz fordult azzal, hogy USA beavatkozik a belügyeibe, amit az ENSZ alapokmánya tilt. USA elfogadta a Nemzetközi Bíróság joghatóságát, kivéve a többoldalú nemzetközi szerződések értelmezése esetén, ahol csak akkor fogadta el

a Nemzetközi Bíróság joghatóságát, ha minden érintett részes fél peres fél is egyben. USA pedig arra hivatkozott, hogy a gerilla, illetve a partizánmozgalmak összekapcsolódnak Salvadorral és Hondurassal, így ők is érintettek az ügyben. Ahhoz tehát, hogy elismerje a Nemzetközi Bíróság joghatóságát mind a négyüknek részt kellene venniük a jogvitában. Nemzetközi Bíróság elismerte, hogy az ENSZ Alapokmány egy többoldalú nemzetközi szerződés, s vonatkoztatható rá az USA fenntartása, de a Nemzetközi Bíróság megállapította, hogy szokásjog alapján eljárhat. Ez alapján pedig megállapította, hogy USA magatartása sérti a nemzetközi jogi kötelezettséget. 1. Mi a szokásjog definíciója a Nemzetközi Bíróság statútuma alapján? 2. Melyik elmélet nézetei ezek? a) Szokásjog az államok hallgatólagos megállapodásaiból alakul ki. b) A szokásjog kialakulásának alapja a társadalmi, logikai szükségszerűség. 3.

Milyek a szokásjog elemei? 4. Vezethet-e a passzív magatartás szokásjog kialakulásához? 5. Elismeri-e a Nemzetközi Bíróság a bilaterális szokásjogot? 6. Hogyan változott meg a szokásjog időbeli követelménye a múlt századtól? 7. Milyen térbeli kiterjedtséget kíván meg az objektivista iskola a szokásjog elismeréséhez? 8. Mivel bizonyítható az opinio iuris megléte? 9. Mi a kodifikáció eredeti jelentése? 10. Megszünteti-e a kodifikáció a szokásjogi jelleget? 11. Kötelezik-e azokat az államokat a szokásjogot összefoglaló egyezmények, amelyek nem írták alá azokat?