Economic subjects | World economics » A TNC-k és a globalizáció

A TNC-k és a globalizáció Globalizáció: „ világméretűvé válás”. A globalizáció legtöbb folyamatát a gazdaság világméretűvé válása mozgatja. Ennek során a termelés, az értékesítés és a fogyasztás immár világméretűvé válik (akadálytalanná válik). Gazdasági szempontból a globalizáció a világgazdaság 1970es években történt fordulatának köszönhető – 1973-ban az olajexportáló országok úgy határoztak, hogy jelentősen megemelik a kőolaj világpiaci árát. Ez volt az ún kőolajár-robbanás Mivel energiára minden termék előállítására szükség van, az árnövekedés minden terméket érintett. Ez vállalati csődöket, munkanélküliséget, pénzromlást (inflációt), illetve a gazdasági növekedés megtorpanását (recessziót) idézte elő. A válságot súlyosbította, hogy ekkoriban megváltoztak a fogyasztási szokások. A tömegáruk helyett egyre inkább az egyedi termékek iránt kezdtek érdeklődni a

fogyasztók. Ezek a folyamatok változásra kényszerítették a gazdaság főszereplőit, a nagyvállalatokat. A cél: gyorsan felmérni a piac igényeit, kifejleszteni a megfelelő terméket, a lehető leggyorsabban megszervezni a gyártását és piacra dobni. Már nem a tömegárú-termelés határozta meg, hogy mit vegyen a fogyasztó, sokkal inkább a fogyasztópiac igényei hatottak a termelésre. A két kulcsfogalom a gyorsaság és a költségek csökkentése lett. Ennek érdekében a vállalatok a termelési folyamatokat széttelepítették a világban: minden egyes részfolyamatot oda, ahol a legjobb megtérülést vélték elérni. A termékek előállítása, értékesítése és fogyasztása tehát világméretűvé vált azaz globalizálódott. – A termelés globalizálódásával együtt jár a világgazdaság szereplőinek megváltozása. A világgazdaságban korábban országok kereskedtek országokkal, ma a nemzetgazdaságokkal egyenrangú szereplővé válnak a

transznacionális vállalatok és a regionális integrációk. A globalizáció a világ minden pontján napról napra igényli a pénz, a tőke azonnali jelenlétét, ezért soha nem látott mértékben megnőtt a pénz szerepe. A pénzvilág szerepe ma akkora, hogy külön szokás pénzügyi – monetáris – világgazdaságról beszélni. A globalizáció hirtelen mértékben felerősítette a kommunikáció iránti igényt, így együtt járt a kommunikációs technológia fejlődésével. A technológia segítségével a hírek, a tévé sorozatok, a reklámok eljutnak a Föld szinte bármely háztartásába, ezzel átalakítják a fogyasztási szokásokat és a globális termékek vásárlására ösztönöznek. A globális termelés igényli a fejlett közlekedést és szállítást is. Ezért megnőtt a termékek, félkész anyagok, alapanyagok nyilvántartásának, raktározásának és szállítmányozásának szerepe, azaz a logisztikának a szerepe. Ez mára önálló

szolgáltatássá szerveződött. A globalizációt meghatározó folyamatok (vállalati döntések, pénzügyek, fogyasztási szokások) néhány nagyvárosból indultak ki. Ezeket globális városoknak nevezzük. Ilyenek pl New York; Chicago; Los Angeles; London; Párizs; Tokió; Hongkong; Szingapúr; Milánó. A globalizáció nagyon sok társadalmi-gazdasági –politikai kérdést is felvet. A fejlett országok gazdagabbak lesznek ugyanakkor a legszegényebb országoknak egyenlőre esélyük sincs bekapcsolódni a globalizációba. Társadalmi törések jönnek létre. TNC – Transnational Corporation Azok a nemzetközi nagyvállalatok, amelyek tevékenysége átlépi az országhatárokat, leányvállalatokat hoz létre más országokban, termékeiket nem egy országban állítja elő hanem a világgazdaság egészében (világméretekben szervezik meg a termelőtevékenységüket) és a világpiacon értékesíti. A tulajdonosi köre egy nemzetből kerül ki általában

kevesebb mint 20 tulajdonossal. Pl. Nike Gyors térhódításuk az 1970-es évektől figyelhető meg. A transznacionális vállalatok célja, hogy az egyes tevékenységeket a tőke megtérülése szempontjából legkedvezőbb országba, régióba telepítsék. Ezzel a termelési költségeket minimalizálásra csökkenthetik, a várható nyereséget pedig a legnagyobbra növelhetik. A TNC-k napjainkban leányvállalataikkal egységes termelési hálózatot alkotnak a Földön. Az anyavállalat marad a cég központja: itt születnek a fontos döntések, itt ellenőrzik a piackutatást, a tervezést és a kutatásfejlesztést (K+F). Ezek szinte kizárólag globális városokban összpontosulnak (New York; London; Tokió). Az anyavállalatok közel 80%-a fejlett országokban, a leányvállalatoknak viszont 90%-a alacsony vagy közepes fejlettségű országokban található. A piackutatás és a marketingtevékenység a fogyasztópiachoz közel helyezkedik el. A K+F a nagy egyetemi

városok, az ún. innovációs központok közelében zajlik Az alapanyagok termelését általában a fejlődő országokba illetve a nyersanyag és az energia közelébe telepítik. A részegységek gyártását pedig a világon szinte bárhová ahol olcsó, de iskolázott, könnyen betanítható munkaerőt, illetve adókedvezményeket találnak. A végtermékek összeállítása, az összeszerelés és az értékesítés ismét a fogyasztópiac közelébe kerül. Különböző egységei állandó számítógépes összeköttetésben vannak egymással. Tudatosan megszervezett reklámtevékenységük révén átalakítják a fogyasztói szokásokat is. Transznacionális vállalatok a gazdaság minden ágában működnek. A globalizáció hatására nő az érdekkülönbség az állam és a TNC-k között. A TNC-k ugyanis aktívan igyekeznek kiküszöbölni a nemzeti megfontolásokat (alkalmazkodási kényszer), hogy maximalizálják a központilag irányított, de az egész világra

kiterjedő beszerzéseikből eredő lehetőségeket. Becslések szerint az országhatárokon átlépő áruforgalom 1/3 – a ma már a TNC-k különböző telephelyei között lebonyolódó intra-firm (vállalaton belüli) kereskedelem. Multinacionális vállalatok A multikat gyakran tévesen összekeverik a transznacionális vállalatokkal. A multik tulajdonosai ugyanis több nemzetiségből kerülnek ki, míg a TNC-k tulajdonosai egy nemzetből kerülnek ki. Tevékenységükben azonosak, termékeiket a világgazdaság egészében állítják elő és a világpiacon értékesítik. Pl: Royal Dutch Shell (holland; brit – olajipar)