Economic subjects | Undertaking knowledge » Oláh Dorottya - A UCP irányelv a hazai gyakorlatban, különös tekintettel versenyjogi vonatkozására

http://www.doksihu BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR Nemzetközi Gazdálkodás szak Nappali tagozat Külgazdasági vállalkozás szakirány Tisztességes kereskedelem? A UCP irányelv a hazai gyakorlatban, különös tekintettel versenyjogi vonatkozására Készítette: Oláh Dorottya Budapest, 2009 http://www.doksihu Ta r t a l o m j e g y z é k 1. Bevezetés 4 2. A fogyasztóvédelem fogalmi keretei 6 2.1 A fogyasztóvédelem gyökerei 6 2.2 A fogyasztóvédelmi jog és kapcsolata más jogágakkal 7 3. Fogyasztóvédelem az Európai Unióban 9 3.1 Történeti áttekintés 9 3. 1 1 Az EU fogyasztóügyi politikájának története a Római Szerződéstől az Európai Unió 2002-2006. évi Fogyasztóvédelmi Stratégiájáig 9 3. 1 2 Fogyasztóügyi politika Magyarországon az EU csatlakozásunkig 12 3.2 Az Európai Unió fogyasztóügyi stratégiája (2007-2013) 13 3. 2 1 Piaci és társadalmi tendenciák 14 3. 2 2 A stratégia célkitűzései15

3. 2 3 Az öt prioritás 16 3.3 A kormány III középtávú fogyasztóvédelmi politikája (2007-2013) 20 4. „Irányelv a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról” 21 4.1 Tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok itthon: Egy hazai felmérés eredményei 21 4.2 A 2005/29/EK irányelv: az új uniós jogforrás 24 4. 2 1 Miért volt szükség az irányelvre? 26 4. 2 2 Implementációs folyamat a tagországokban 26 4. 2 3 Az irányelv előtti szabályozás27 4. 2 4 Az irányelv jellegzetességei 28 5. A fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló 2008 évi XLVII. törvény (A UCP irányelv a hazai jogalkalmazásban) 31 2 http://www.doksihu 5.1 Általános rendelkezések 31 5.2 Átlagfogyasztó és kiszolgáltatott fogyasztó 32 5.3 A Magatartási kódexek 32 5.4 A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tilalma33 5.5 Megtévesztő kereskedelmi gyakorlatok34 5.6 Agresszív kereskedelmi gyakorlatok34 5.7 A Fekete Lista tilalmai35 5.8 A

tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok kapcsán eljáró hatóságok37 5.9 A verseny érintettsége39 6. Tisztességtelen kereskedelem a Gazdasági Versenyhivatal gyakorlatában41 6.1 A UCP irányelv és a reklámtörvény41 6.2 A UCP irányelv és a versenytörvény42 6.3 A fogyasztók megtévesztése a GVH ügytípusai között45 6.4 A Gazdasági Versenyhivatal eljárási rendje48 6.5 Tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat?49 7. Esettanulmányok50 7.1 Az NFH példája a Lázár és Fiai Kft ellen hozott jogerős határozat alapján 50 7.2 A rák ellenszere? Esettanulmány PROPHARMATECH Kft ellen indított versenytanácsi eljárásról.52 7.3 Amíg a készlet nem tart: Esettanulmány az OBI Hungary Retail Kft ellen indított versenytanácsi eljárásról. 59 3 http://www.doksihu 7.4 Kozmetikázott Avon reklámok: Esettanulmány az Avon Cosmetics Hungary Kft ellen indított versenytanácsi eljárásról. 64 8. Befejező gondolatok70 9. Mellékletek72 10. Felhasznált irodalom75

4 http://www.doksihu 1. Bevezetés A fogyasztói társadalom részeként - vagy akár annak kritikusaként - elismerhetjük, hogy szinte nem telik el nap, hogy ne vásárolnánk valamit. Vásárolunk, azért mert szükségünk van rá, mert tetszik, mert boldogak vagyunk vagy szomorúak és még sorolhatnám azon esetek listáját, melyek vásárlásra buzdítanak minket. A vásárlással egyidejűleg azonban bármikor tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat áldozatául eshetünk. Amíg országhatárainkon belül találkozunk egy-egy kereskedő tisztességtelen magatartásával, addig többnyire nyugodtak maradhatunk, hiszen könnyedén felléphetünk vele szemben akár szemtől szemben, akár a felsőbb szervek közreműködésével. Azonban egész más körülmények között találjuk magunkat egy külföldön történő ügylet lebonyolításakor. Ilyenkor nem feltétlenül támaszkodhatunk a hazai jogszabályokra vagy szokásokra, mivel az országonként eltérő

jogalkalmazás azt nem teszi lehetővé. Amennyiben a határon túli vásárlásra az Európai Unió egyik tagállamában kerül sor, akkor napainkban már nem kell tartanunk az előbb említett helyzet viszontagságaitól. Ezt a 2005 május 11-én elfogadott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv teszi lehetővé, mivel a kiskereskedelmi belső piac egységes európai szabályozását irányozta elő és egységesen magas védelmet garantál az Európai Unió fogyasztói számára, bármely uniós tagállamban történő vásárláskor. Ez fontos előrelépés a Közösség számára, lévén, hogy nem létezik egységes szabályrendszer az Európai Unió fogyasztóügyi politikájára nézve. Az irányelvet – mint már említettem – 2005-ben hagyta jóvá az Európai Parlament és a Tanács, de a témakör mégis aktuálisnak tekinthető mivel a magyar nemzeti jogba történő átültetésére hozzávetőlegesen egy éve került sor. Azért döntöttem e

téma kidolgozása mellett, mert korábban számos kérdést vetett fel, hogy az irányelv átültetése a magyar jogrendszerbe miként fog történni. Felmerült a vonatkozó jogszabályok módosításának lehetősége, de végül a UCP irányelv rendelkezéseit önálló törvényben foglalták össze. A tanulmányban a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló 2008. évi XLVII törvény megalkotásáról, alkalmazásáról és gyakorlati érvényesüléséről kívánok írni, figyelembe véve az átültetés körülményeit és a tisztességtelen piaci magatartásra vonatkozó korábbi szabályozást. A törvény gyakorlati megvalósulása mellett elemzés alá vetem az elmúlt egy év tapasztalatait is. A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok felügyeletét több intézmény látja el, de a dolgozat fókuszába a Gazdasági Versenyhivatal hatáskörét helyeztem, mivel ez az egyetlen hatóság, amely már a UCP irányelv hazai törvénybe

foglalása előtt is rendelkezett hatáskörrel 5 http://www.doksihu a fogyasztók megtévesztésére irányuló piaci magatartásokat illetően. Következésképp a Versenyhivatal működésében okozott számottevő változást az irányelv és a hivatal néhai gyakorlata, valamint a korábbi vonatkozó törvények viszonyítási alapul szolgálhatnak a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elbírálásában bekövetkezett változások felmérésében. A UCP irányelv a kereskedelmi gyakorlatok széles körét hivatott szabályozni és meglehetősen részletes követelményeket fogalmaz meg a kereskedőkkel szemben. Ez arra engedhet következtetni, hogy az irányelv nem csak az egységes európai szabályrendszer megteremtését szolgálja, hanem elősegíti a tisztességtelen kereskedés visszaszorítását az országhatáron belül. Ebből kifolyólag, munkám során azt is megpróbálom feltérképezni, hogy az új joganyagra támaszkodva hatékonyabban tudnak-e

fellépni a hazai hatóságok a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szemben. Egy biztonságos magyar kiskereskedelmi piac megbízható célterületet jelent mind az uniós tagállamok, mind pedig harmadik országok számára, és ezen keresztül elősegíti a belső piac felvirágoztatását, vagyis az Európai Unió elsődleges célját: a gazdasági fejlődést. Ily módon illeszkedik a UCP irányelv az Európai Unió komplex célrendszerébe. A dolgozat első részében a fogyasztóvédelem fogalmi kereteiről ejtek szót, majd az Európai Unió fogyasztóügyi politikájának történetét és aktuális kérdéseit részletezem. Ezt követően a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv ismertetése következik, később pedig az irányelv magyar jogrendszerbe történő átültetésének elemzésére kerül sor. Ezt a Gazdasági Versenyhivatal tevékenységének bemutatása követi a UCP irányelv vonatkozásában, melyhez a szakirodalom

mellett egyes Versenytanácsi határozatok is feldolgozásra kerültek. 6 http://www.doksihu 2. A fogyasztóvédelem fogalmi keretei 2. 1 A fogyasztóvédelem gyökerei A mai értelemben vett fogyasztóvédelemről a múlt század óta beszélhetünk, de ez nem jelenti, hogy korábban nem volt jelen, hiszen a tisztességes kereskedelemre való igény már a Bibliában is megjelenik, nevezetesen a Leviták könyvében: „Ne legyetek igazságtalanok az ítélkezésben, a hosszmérték, a súlymérték és az űrmérték használatában. Legyen hiteles a mérleged, hiteles a súlyod, hiteles a mértéked, hiteles a vékád”.1 A 21. századi fogyasztóvédelem kialakulása a fogyasztói társadalom megjelenéséhez köthető. Ekkor a klasszikus piaci viszonyok megváltozásának következményeként megindult a nagy mennyiségű, tömeges, iparszerű árutermelés és piaci szereplők közti verseny, amely új kereteket szabott az eladó és a vevő kapcsolatának és felborította

a termelés és a fogyasztás közötti egyensúlyt. Amíg korábban a kereskedő eredendő célja az volt, hogy a vásárló a legjobb minőségű és biztonságos terméket kapja, addig ebben a módosult piaci helyzetben e szempontok háttérbe szorultak. Egyre nehezebbé vált a fogyasztók számára, hogy megfelelő tájékozottságra tegyenek szert az egyre szélesebb skálán megjelenő, bonyolult szerkezetű és összetételű fogyasztási cikkeket illetően. Másrészt a termelőknek is egyre kevésbé állt érdekükben vásárlóik kielégítő tájékoztatása.2 A hirdetések szerepe inkább a vásárlók meggyőzését szolgálták, mintsem felvilágosításukat és így kialakult egy jelentős információs asszimetria az eladó és vevő között.3 A fogyasztók egyre kiszolgáltatottabb pozícióba jutottak az eladóval vagy szolgáltatóval szemben és ezt a tendenciát csak tovább erősítette az újszerű értékesítési módszerek, reklám és marketing

tevékenységek megjelenése és a tömegkommunikáció kereskedelemmel való összefonódása. Nyilvánvaló, hogy ilyen körülmények között a fogyasztói érdekek védelme társadalmi igénnyé vált. Az alapvető fogyasztóvédelmi jogok első ízben az ENSZ Fogyasztóvédelmi Alapokmányának keretein belül kerültek hivatalosan megfogalmazásra. Ekkor az alapvető szükségletekhez, biztonsághoz, egészséges környezethez, a választáshoz és képviselethez, a 1 Gyarmati András, Dr. (2000): Fogyasztóvédelem Szolnok, Szolnoki Főiskola, p 10 2 uo. p36 3 Barazutti Áron (2007): 2005/29/EK irányelv - lesz-e egységes európai fogyasztóvédelmi jog- a jogharmonizáció és a jogalkalmazás dilemmái. URL:<http://www.gvhhu/domain2/files/modules/module25/pdf/gvh vkk tanulmanyi palyaz at barazutti 2007.pdf >; 2009 október 21; p 3 7 http://www.doksihu biztonsághoz, tájékoztatáshoz, oktatáshoz, és a kártérítéshez való jogot fektették le, mint

legfontosabb fogyasztói jogok.4 Kit tekinthetünk fogyasztónak? Mielőtt a fogyasztói jogot elhelyeznénk a többi jogág komplex rendszerében, fontosnak tartom azt is tisztázni, hogy ki is számít a fogyasztói jog alanyának. Számos meghatározás került napvilágra, de a legújabb és jelenleg hatályos definíció szerint „az önálló foglalkozásán és gazdasági tevékenységén kívül eső célok érdekében eljáró természetes személy”.5 A 2008 évi XLVII törvényt megelőzően a fogyasztó fogalmába tartozhattak a gazdálkodó szervezetek is, de az új szabályozás leszűkítette a fogyasztók körét. 2. 2 A fogyasztóvédelmi jog és kapcsolata más jogágakkal6 „A fogyasztói jog célja egy egyensúlyi helyzet létrehozása a piaci viszonyok két szereplője, a fogyasztó és a termelő vagy kereskedő között annak érdekében, hogy a fogyasztónak optimális döntési lehetősége legyen, vagyis, hogy érdekei a leghatékonyabban

érvényesüljenek.”7 A fogyasztóvédelmi jog új jogterület, amely a fogyasztással összefüggő jogviszonyokat szabályozza. Ezalatt azokat a jogviszonyokat értjük, amelyeknek a fogyasztó közvetlenül, vagy közvetetten az alanya, vagyis amelyek célja a fogyasztók és a piac védelme. Tehát beszélhetünk számos jogterületről a termékfelelősségtől, a reklámfelügyeletig, nem kell túl mélyen kutatnunk, hogy fogyasztóvédelmi vetületére bukkanjunk. „A fogyasztói jog tehát, mint a hagyományos jogágak funkcionális és vertikális szelete, több jogágat átfog.”8 Először is érdemes a polgári jogi vonatkozását megemlítni, ugyanis a fogyasztás megvalósulhat adásvétel, fuvarozás, jótállás és sok egyéb formában, melynek jogi eszközei elsősorban magánjogi szerzősédek. A büntetőjog fogyasztóvédelmi vetülete főként a kárigény 4 Harmat Albert, Dr. (2004): Az Európai Unióhoz való csatlakozás fogyasztóvédelmi vonatkozásai

című előadás. URL: < http://wwwecovishu/nemet/fogyasztovedelempdf >, 2009. október 20; p 3 5 2008. évi XLVII tv 2 § a) pontja 6 Ennek a fejezetnek a kidolgozásánál alapvetően Dr. Gyarmati András: Fogyasztóvédelem című jegyzetére támaszkodtam (Gyarmati A., Dr: im pp 40-48) 7uo. p 40 8uo. p 44 8 http://www.doksihu érvényesítésekor jelentkezhet. A közigazgatási jog és a fogyasztói jog több szempontból is összefügg. Egyrészt a közszolgáltatási szféra kapcsán, úgy, mint az oktatás, a közbiztonság, vagy az egészségügyi és társadalombiztosítás területén. Másrészt az államigazgatás vonatkozásában jelenik meg a kapcsolat közöttük, legyen szó az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének tevékenységéről, vagy a versenyfelügyeletről a fogyasztók megtévesztésével okozott jogsérelmek esetén. A fogyasztói jog és a kereskedelmi jog kapcsolata olyan

ügyletek esetében jelenik meg közvetlenül, amikor az adásvétel egy fogyasztó és egy kereskedő vagy szolgáltató között jön létre. 9 http://www.doksihu 3. Fogyasztóvédelem az Európai Unióban Az Európai Unió számára a fogyasztóvédelem alapvető gazdasági érdek. A belső piacban rejlő hatalmas potenciál kiaknázása révén az Európai Unió folyamatosan növelni tudja versenyképességét. Ehhez viszont az európai fogyasztók aktív részvételére van szükség, melynek eléréséhez el kell hárítani minden olyan akadályt, amelyek valamelyest visszatartják a polgárokat a külföldön történő vásárlástól. A határon átívelő kereskedelem élénkítéséhez elengedhetetlen a vásárlók bizalmának növelése azon ügyletekben, amelyek hazájuk peremén túl zajlanak le.9 Ezen cél érdekében, az Európai Unió hosszú évek óta azon munkálkodik, hogy megalkosson egy egységes és minden tagállamra kiterjedő fogyasztóügyi politikát,

ami mellett érvényesülhet a magas szintű uniós érdekvédelem. A következőkben a közösségi fogyasztóvédelmi szabályozás történeti fejlődését mutatom be, illetve azt, hogy mely prioritásokat tartották szem előtt az idő előrehaladtával. 3. 1 Történeti áttekintés Napjainkban a 2007-2013. évi közösségi fogyasztóügyi politikai stratégia tekinthető az Európai Unió aktuális cselekvési programjának, melynek elemzésére külön fejezetben kerül sor. A dolgozat e részében a 2002-2006 évi Fogyasztóvédelmi Stratégia kiadásáig mutatom be a szakpolitika fontosabb mozzanatait, ezt követően pedig a hazai fogyasztóvédelmi szabályozás fejlődését írom le az Európai Unióhoz való csatlakozásunkig. 3. 1 1 Az EU fogyasztóügyi politikájának története a Római Szerződéstől az Európai Unió 2002-2006. évi Fogyasztóvédelmi Stratégiájáig Amikor 1957-ben megalakult az Európai Gazdasági Közösség, a gazdasági integráció fő

célkitűzései között még nem szerepelt a fogyasztók érdekeinek védelme. Ellenben az 1972es párizsi csúcstalálkozón a tagállamok állam- és kormányfői rávilágítottak, hogy az életszínvonal és az életminőség emelésének követelménye a Római Szerződés 2. cikkelyében szükségessé teszi új politikák, így a fogyasztóvédelmi politika létrehozását is.10 Ennek 9 Európai Parlament (2001): Consumer policy: principles and instruments; URL:<http://www.europarleuropaeu/factsheets/4 10 1 enhtm > 2009 október 5 10 Huszay Gábor, Dr. (2007): A fogyasztóvédelem alapjai c előadása URL:<feoszold.softipohu/Feltoltes/Rendezvenyek/GVH intezmenyrendszerpps > 2009 október 20. 10 http://www.doksihu fényében 1975-ben megalkották a Fogyasztói Jogok Közös Piaci Magna Chartáját, amely kimondja a ma is érvényben lévő öt fogyasztói alapjogot úgy, mint a fogyasztók egészségének és biztonságának védelme, a fogyasztók gazdasági

érdekeinek védelme, a fogyasztói jogokról való tájékoztatás és azok oktatása, továbbá a jogorvoslathoz és a kárigények érvényesítéséhez való jog, és végül jog a fogyasztói érdekek képviseletéhez fogyasztói részvétellel. Megszülettek az első EU-s irányelvek, amelyek a termékbiztonságra, a gazdasági érdekek védelmére és az árfeltüntetésre vonatkoztak. A harmonizációs törekvések útjában a kezdetektől fogva a tagállamok eltérő nemzeti jogalkotása állt és az, hogy a Közösség a tagállami döntéshozó szervekben nem rendelkezett megfelelő súlyú képviselettel, így a későbbiekben ezen akadályok áthidalása elsődlegessé vált.11 Az Európai Közösség következő fogyasztóvédelmi programjai új területekre irányították a figyelmet és újabb irányelvek születtek többek közt a megtévesztő reklámokról, a termékfelelősségről és az élelmiszerárak feltüntetéséről. A Bizottság 1985-ben benyújtotta az

„Új impulzusok a fogyasztóvédelmi politikában” című jelentését, amelyben összegezték az elért eredményeket és felsorolták a harmonizációs kudarcok fő okait, mint a ’80-as évek gazdasági recessziója, a Római Szerződés által megkövetelt egyhangú döntéshozatal és az előbb említett eltérő tagállami szabályozás. A tapasztalatok azt mutatták, hogy szemléletváltásra van szükség, vagyis a fogyasztók érdekeit be kell olvasztani a Közösség döntéshozatali rendszerébe és figyelembe kell venni minden közösségi program kidolgozásánál.12 Az Egységes Európai Okmány aláírásával a fogyasztóvédelem a belső piac kialakításának egyik kulcsfontosságú tényezőjévé vált. A kellően magas védelmi szint kialakítása a fogyasztóvédelem területén óhatatlanul is nagyobb figyelmet követelt meg.13 Az Európai Közösség ezt követően három éves programokon keresztül igyekezett fogyasztóügyi politikáját megvalósítani.

Az első három éves programot 1990-ben adták ki és négy fő területet határozott meg harmonizációs célként. Ezek a termékek általános biztonsága, az élelmiszerek címkézése, a fogyasztói hitelek és a tisztességtelen szerződési feltételek. A második három éves program egybeesett az Európai Unió létrejöttével és a Maastrichti 11 Gyarmati A., Dr: im p 13 12 uo. p 14 13 Huszay G., Dr: im 11 http://www.doksihu Szerződéssel, ami már magába foglalta a fogyasztóvédelmet, mint önálló közösségi politikát. Felmerült továbbá a minimális harmonizáció és a tagállamokkal való hatékonyabb együttműködés igénye is.14 Ezt követően az Európai Unió fogyasztóügyi politikájában a legszámottevőbb változást az 1997-es Amszterdami Szerződés hozta. A 153cikk lefektette a fogyasztóügyi politika most is érvényben lévő jogi alapjait, megerősítette a fogyasztói érdekek magas szintű védelmét és felismerte, hogy a fogyasztók

védelme hozzáadott értéket teremt a gazdaságban.15 A harmadik három éves program 1996 és 1998 közé esett és a figyelem leginkább szavatossági és jótállási kérdésekre terelődött. Az Európai Bizottság 1999-2001 évi Intézkedési Terve új problémakörökre hívja fel a figyelmet, olyan nehézségekre, amelyek máig jelentős kihívást jelentenek az Európai Unió számára. Ide sorolható a fokozódó globalizáció, a csúcstechnológiák térnyerése, a termékek és szolgáltatások egyre erőteljesebb összemosódása. A Bizottság Intézkedési Tervében három prioritást jelöl meg a politikaformálás irányaként: a fogyasztói vélemények intenzív felügyelete, a fogyasztók egészségének és biztonságának magas szintű védelme, valamint a fogyasztók gazdasági érdekeinek tiszteletben tartása.16 Az Európai Bizottság 2001-ben zöld könyvet adott ki a fogyasztóvédelemről, melyben tüzetesen elemezte az uniós fogyasztóvédelmi politika

legfőbb hiányosságait. Egyrészt az EU jogforrásai nem jelentenek átfogó szabályozást és csak meghatározott problémákra kínálnak pillanatnyi megoldást. Másrészt, az uniós szabályok és az egyéb normák közötti kölcsönhatás miatt a joganyag mind a fogyasztók, mint az üzleti vállalkozások számára nehezen értelmezhető.17 Ebből arra lehet következtetni, hogy az egységes szabályozás igénye nem új keletű probléma, mindössze az Európai Unió ennek előfeltételeit még nem tudta megteremteni. Az Európai Unió soron következő fogyasztóvédelmi programja a 2002 és 2006 közötti időszakra szólt. Elsősorban a fogyasztói alapjogok megerősítését tűzte ki célul, de kiemelt figyelmet kaptak piacon lezajló újszerű tendenciák is. Továbbra is nagy kihívást 14 Gyarmati A. Dr: im p15 15 Európai Parlament (2001): Consumer policy: principles and instruments; URL:<http://www.europarleuropaeu/factsheets/4 10 1 enhtm > 2009 október 5 16

Jeney Petra (2002): Fogyasztóvédelmi politika. In: Kende Tamás – Szűcs Tamás (szerk): Az Európai Unió Politikái. 2002, Budapest, Osiris Kiadó, p 230 17 Tárczy Edit Zsuzsanna (2009): A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok szabályozása az Európai Unióban. In: Európai Tükör, XIV évfolyam 9 szám, 2009 szeptember, Külügyminisztérium, Budapest, p.57 12 http://www.doksihu jelentett a fogyasztóvédelem számára ezen jelenségek kezelése és a hozzájuk való alkalmazkodás. Ugyanis a piaci globalizáció, az új kommunikációs és információ-feldolgozási technológiák megjelenése és a technológiai fejlődés következtében robbanásszerűen megnőtt a tömeggyártás keretében előállított fogyasztási cikkek mennyisége, amelyek között az importált termékek aránya folyamatosan nőtt. További veszélyforrást jelentett, hogy az innováció minden korábbinál bonyolultabb termelési eljárásokat vezetett be, amelyek hosszú távú hatása

az egészségre és a biztonságra nem volt ismert.18 De a fogyasztóügyi szabályozás korszerűsítése nem csak ezen okokból kifolyólag vált halaszthatatlanná. Új problémákat vetett fel, hogy rendkívülien megnőtt az igénybevett szolgáltatások száma, és hogy a termékek és a szolgáltatások adásvétele mind inkább összekapcsolódott. A jelentős potenciállal rendelkező elektronikus kereskedelem további feladatot ró, az Európai Unió fogyasztóügyi politikájára mivel egészen új perspektívába helyezi az eladó és a vevő kapcsolatát. A fogyasztók máig bizalmatlanok ezzel a kereskedelmi formával szemben és inkább tájékozódási célra használják az internetet, mint adásvételi ügyletek lebonyolítására. Látható, hogy az Európai Uniónak folyamatosan újabb és újabb gazdasági és társadalmi kihívásokkal kell szembenéznie. A fogyasztóügyi politika nem hagyhatja figyelmen kívül a piaci és társadalmi tendenciák alakulását,

mi több, folyamatosan alkalmazkodnia kell a fogyasztók változó igényeihez. Az egységes fogyasztóügyi szabályozás útjában álló akadályok lebontására kínál alternatív megoldásokat az Európai Unió érvényben lévő fogyasztóügyi cselekvési programja. Hogy mely súlypontokat helyezi előtérbe, a magyar fogyasztóügyi politika elemzését követően kerül bemutatásra. 3. 1 2 Fogyasztóügyi politika Magyarországon az EU csatlakozásunkig Magyarországon a fogyasztóvédelemről szóló törvény 1997 megalkotásáig nem létezett egységes szabályozás a fogyasztók érdekeinek védelmében, csupán más törvények fogyasztóvédelmi vetületei szolgáltak iránymutatásul. Jelenleg Kormány határozatok, Kormány rendeletek, Miniszteri rendeletek és Önkormányzati rendeletek szabályozzák a hazai fogyasztóvédelmi politikát, melynek megjelenése a hazai joggyakorlatban a rendszerváltozás időszakához köthető.19 18 Gyarmati A., Dr: im p 18 19

Huszay G., Dr: im 13 http://www.doksihu A hazánkban uralkodó szocialista gazdaságban a legtöbb fogyasztási cikk hiányt képezett és nem állt a fogyasztók rendelkezésére áruválaszték. Ebből kifolyólag a kereslet állandóan magas volt, ami a kereskedők pozícióját erősítette. A piacgazdaságra való áttéréssel nagy mennyiségű külföldi tőke és áru özönlött be az országba és újszerű kereskedelmi és hirdetési módszerek honosodtak meg hazánkban, ami viszont a fogyasztók helyzetét még kiszolgáltatottabbá tette. Az egységes fogyasztóvédelmi szabályozás szükségessége az Európai Unióhoz való csatlakozásunk kapcsán merült fel. Az 1995-ben, Cannes-ban kiadott Fehér Könyv pontokba szedte azokat a jogterületeket, ahol a közép – és kelet –európai országoknak át kellett venniük a közösségi normákat. A jogharmonizációs tevékenységet szolgálta ezen kívül az 1997-ben kiadott országvélemény is, ami alapvető

hiányosságként kezelte, hogy nem létezett hazánkban átfogó fogyasztóvédelmi törvény. Ezen felbuzdulva, még abban az évben megalkották a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV törvényt A törvény célja a Közösség által elismert fogyasztói érdekek védelme és az érvényesítésükhöz szükséges intézményrendszer továbbfejlesztése volt. A törvény mellett, további jogszabályok is rendelkeznek fogyasztóvédelmi vonatkozással, mint a gazdasági reklámtevékenységről, a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról, vagy az élelmiszerekről szóló törvény. Ezek a jogszabályok teszik lehetővé az egyes részterületekre vonatkozó közösségi fogyasztóvédelmi szabályok magyar jogrendszerbe való bevezetését. 3. 2 Az Európai Unió fogyasztóügyi stratégiája (2007-2013)20 A közösségi fogyasztóügyi politika jelenleg érvényben lévő cselekvési programja új megközelítésből szemléli az európai

fogyasztó szerepét a belső piacban rejlő potenciál kiaknázásában. A gazdasági fejlődés alapkövetelménye a belső piac nyújtotta lehetőségek egyre hatékonyabb kihasználása, amihez elengedhetetlen, hogy az Európai Unió polgárai bízzanak a határon túli vásárlásban. Erre a szemléletre épül az Európai Unió új fogyasztóügyi stratégiája. 20 Ennek a fejezetnek a kidolgozásához általános jelleggel felhasználtam az Európai Bizottság kiadványát: Közösségi fogyasztóügyi politikai stratégia 2007-2013. A fogyasztók pozíciójának erősítése, jólétük növelése, és hatékony védelmük (a továbbiakban: Közösségi fogyasztóügyi politikai stratégia). 2007, Luxemburg, Az Európai Közösségek Hivatalos Kiadványainak Hivatala; URL:<http://www.medinfohu/new3/konyvtar//bookshop/Kozossegi %20fogyasztougyi 2007-2013.pdf>; 2009szeptember 28 14 http://www.doksihu Megjegyezném, hogy az Európai Unió fogyasztóügyi politikájának

– a magyar szóhasználattal ellentétben - csak egy szeletét jelenti a fogyasztóvédelem. A fogyasztóügy uniós kontextusban sokkal tágabb értelmet jelent. A Európai Unió fogyasztóinak mindössze egy negyede bonyolít le vásárlást lakhelyétől eltérő tagállamban.21 Ennek ellenére az uniós GDP 58 százaléka származik a fogyasztói kiadásokból Ez a rendkívül jelentős arány arra enged következtetni, hogy ha a fogyasztók nagyobb hajlandóságot mutatnának a határon túli vásárlást illetően, akkor az Európai Unió lehetne a világ legnagyobb kiskereskedelmi piaca.22 A kiskereskedelem élénkítése és egy kiskereskedelmi belső piac létrehozása a stratégia egyik fő céljaként fogalmazódik meg. Ennek egyik akadályát maguk a kiskereskedők képezik, akik a fogyasztókhoz hasonlóan nem nyitnak kellő mértékben a belső piacon történő értékesítés felé, leginkább azért, mert tartanak a tagállamonként eltérő jogszabályi háttértől

és előírásoktól. A külföldön történő értékesítéstől való elzárkózásuk másik gyakorlati oka az, hogy tartanak a nem fizetés és a csalások járulékos költségeitől.23 Az országhatárok közé szoruló kiskereskedelmi adásvétel és a tagállamonként különböző jogi szabályzás akadályt gördít az egységes európai piac megvalósulása útjába. Ezt fokozza még az a tény, hogy, hogy az Európai Unió nem rendelkezik egységes fogyasztóügyi politikával, így a közösségi szabályzás csak másodlagos jogforrások formájában kivitelezhető. Az Európai Bizottság olyan piaci feltételek megteremtése mellett kötelezte el magát, amelyek mellett az Unió minden polgára bizalommal és egyforma védelem mellett vásárolhat, és ami lehetővé teszi a kiskereskedők számára, hogy egységes és egyszerű szabályok alapján folytathassanak értékesítést az Európai Unió bármely pontján. Ahhoz, hogy ez 2013-ra megvalósulhasson, egyrészt a

tagállamok fokozott együttműködésére van szükség, másrészt pedig arra, hogy a fogyasztói érdekeket – lehetőleg közösségi és nemzeti szinten elismert különálló szakpolitika keretein belül - a lehető legteljesebben integrálják az összes közösségi szakpolitikába. 21 Eurobarometer (2008): Consumer protection int he internal market. Special Eurobarometer 298. URL:<http://eceuropaeu/public opinion/archives/ebs/ebs 298 enpdf>; 2009. október 21; p 3 22 Bruxinfo (2007): Az EU-n belüli kiskereskedelmet élénkítené az új fogyasztóvédelmi stratégia. Brüsszel, 2007 március 19, URL:< http://wwwbruxinfohu/indexphp? lap=dokument/dokument&dok id=21957>; 2009. október 5 23 Eurobarometer (2008): Business attitudes towards cross-border sales and consumer protection. URL:<http://eceuropaeu/consumers/topics/flash eb 186 ann report enpdf>, 2009. október 8, pp 10-12 15 http://www.doksihu Nézzük meg, milyen környezeti feltételek mellett

indította útjára a fogyasztóügyi stratégiát az Európai Unió. 3. 2 1 Piaci és társadalmi tendenciák A szolgáltatások piacán történő liberalizáció következtében a szolgáltatások további növekedésére lehet számítani, valamint arra, hogy az áruk és a szolgáltatások egyre jobban össze fognak kapcsolódni. A technológia rohamos léptékű fejlődése jelentősen fellendíti az elektronikus kereskedelmet. Ennek előnye, hogy a termékek szélesebb köre válik elérhetővé, növekszik az árverseny és új piacok jönnek létre. Hátránya viszont, hogy a hagyományos reklámokat és kiskereskedelmi médiumokat a háttérbe szorítja, átvéve a hatalmat a fogyasztói piacok felett. Emellett az új piacok új kockázatokat jelentenek a fogyasztók és a vállalatok számára egyaránt és az Európai Unió fogyasztóvédelme ezen új jelenségek hatékony kezelésére még nem teljesesen készült fel. Kihívást jelent mindemellett a fokozódó

globalizáció is Az EU-ba kerülő fogyasztási cikkek igen jelentős mértékében importból származnak és az e-kereskedelem térnyerésével várhatóan még tovább nőhet ez az arány. Ez hátráltatja a belső kiskereskedelmi piac fejlődését is, amelynek útjában áll ezen kívül a fogyasztók részéről tanúsított bizalomhiány, a nemzetenként tagozódott fogyasztóügyi politikák és olyan jogterületek, ahol a harmonizáció nem jött létre kifogástalanul. Azonban sikeres harmonizációs eredmények is születtek, úgy mint a UCP irányelv24, vagy CPC25 rendelet esetében. Az Európai Fogyasztói Központok hálózatának kiépítése szintén egy lépés az egységes európai fogyasztóvédelem irányában. Az európai fogyasztóügynek mégis számos kihívással kell még szembenéznie, hogy hatékony védelmet nyújthasson, és pozitív hatást fejtsen ki a belső piac működésére. 3. 2 2 A stratégia célkitűzései A cselekvési program, fő céljait

három pontban fogalmazta meg a Bizottság. Először is meg kell erősíteni a fogyasztók pozícióját, pontos információk, piaci átláthatóság és hatékony 24 Az Európai Parlament és a Tanács 2005/29/EK irányelve a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, (HL L149) 25Az Európai Parlament és a Tanács 2006/2004/EK rendelete a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről, (HL L364) 16 http://www.doksihu fogyasztóvédelemből eredő bizalom révén. A következő szempont a fogyasztók jólétének növelése. A piac kiszélesítése lényegesen nagyobb választékot tesz elérhetővé a fogyasztók számára, így lehetőségük nyílik a lehető legjobb áron, a legjobb minőséget választani. Végül pedig, a Bizottság hatékony védelmet kíván biztosítani a fogyasztóknak a súlyos kockázatokkal és

fenyegetésekkel szemben. Az imént bemutatott hármas célrendszer azonban csak egy darabkáját képezi annak a célrendszernek, amihez az EU fogyasztóügyi politikáját igazítja. A gazdaság ereje és a vállalatok versenyképessége igencsak függ a fogyasztói elégedettség és bizalom szintjétől és az Európai Unió előtt álló legfontosabb feladat, hogy megfeleljen a növekedés és foglalkozatás követelményének. Így nem véletlen, hogy cselekvési programjának középpontjában a fogyasztó áll.26 Mint arról már esett szó, az Európai Unió gazdasági fejlődéséhez elengedhetetlen a belső piac felvirágoztatása, melynek egyik fontos eszköze a határon átívelő kiskereskedelmi áruforgalom élénkítése. Ahhoz, hogy az európai polgárok hajlandók legyenek más tagállamban vásárolni, és, hogy a kiskereskedők megnyissák piacaikat más országok vevői előtt, mindenekelőtt meg kell erősíteni a fogyasztók pozícióját. Ennek érdekében pedig

biztosítani kell a fogyasztók jólétét és biztonságát, növelni kell tájékozottságukat és elsősorban ki kell építeni bizalmukat a határon túli vásárlásban. A belső piac kiteljesedése az európai polgárok számára is előnyös lenne, hiszen a termékek széles skálája nyílna meg előttük, így lehetőségük lenne az általuk választott terméket a lehető legjobb áron, a lehető legjobb minőségben megvásárolni. Ez fokozná a versenyt a belső piacon akkor is, ha a fogyasztók ténylegesen nem vásárolnának külföldről, csak hiteles és versenyképes alternatívát jelentene a belföldi piachoz képest. Ezen túlmenően, a fogyasztók bizalma a belső piacban elősegítené, hogy a harmadik országok is megbízható célterületként tekintsenek az Európai Unióra, fellendítve ezzel a velük folytatott áruforgalmat is, különös tekintettel az elektronikus kereskedelemre. Látható, hogy a fogyasztóügy kiemelt szerepet kap a kijelölt célok

elérésében, de kérdés, hogy az EU rendelkezik-e olyan intézményi háttérrel, amely lehetővé teszi, hogy a fogyasztóügy érvényesülni tudjon. Amíg ez a fontos szakpolitika alá van becsülve, addig pozitív hatásait sem tudja kifejteni. 26 UNICE (2006): UNICE views on EU Consumer Policy. Note sent to Meglena Kuneva, Commissioner designate for Consumer Protection. URL:<http://www.businesseuropeeu/DocShareNoFrame/docs/1/BEFCAMGBJFDPCLNJPE ANBHJAPDBN9DW17W9LI71KM/UNICE/docs/DLS/2006-01598-EN.pdf> , 2009 október 10., pp1-3 17 http://www.doksihu 3. 2 3 Az öt prioritás Ezzel el is kanyarodtunk a stratégia által megfogalmazott prioritásokhoz. A Bizottság öt területet jelölt meg, amelyekkel kiemelten kell foglalkoznia annak érdekében, hogy a fogyasztóügyi vonatkozású céljai megvalósuljanak. Egyrészt különös figyelmet kell fordítani a fogyasztói piacokra és a nemzeti fogyasztóügyi politikákra. Az Európai Unió az intézmények és a polgárok

közötti kapcsolat javítására törekszik, ami csak egy jobb jogi szabályozás által érhető el. Jobb jogi szabályozás abban az értelemben, hogy szem előtt tartja a fogyasztói érdekeket. „A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a fogyasztók védelme akkor a legeredményesebb, ha abban a fogyasztók is tevékenyen közreműködnek ”.27 Ehhez szükség van egy olyan intézményrendszerre, amely lehetővé teszi a fogyasztók és az illetékes szervek közötti párbeszédet nem csak tagállami szinten, hanem az Unió egészére nézve, biztosítva a fogyasztói érdekek összehangolását az Unió érdekeivel. A fogyasztói viselkedés minél jobb megismeréséhez szükséges a piac – korszerű piacfigyelési eszközök és mutatók segítségével – fogyasztói szempontú értékelése, hogy nyomon követhető legyen a fogyasztói megelégedettség az ár, a biztonságosság és egyéb tényezők vonatkozásában. A fogyasztói piac felügyelete emellett lehetővé

tenné annak feltérképezését, hogy miként hat a technológiai forradalom az európai fogyasztókra, miként reagálnak az újabbnál újabb marketing módszerekre, valamint, hogy a gyakorlatban mennyire racionális döntéseket hoznak. A fogyasztói piac mellett különös figyelmet kell szentelni a kiskereskedelmi belső piac integrációjára valamint, a nemzeti fogyasztóügyi szakpolitikai rendszerekre, hogy a versenyképességhez való jelentős hozzájárulásuk megmutatkozzon. Az Európai Unió másik fontos feladata egy jobb fogyasztóvédelmi szabályozás kidolgozása. Ennek kiindulópontját az jelentette, hogy vélhetően a fogyasztók nem ismerik az EU által nyújtott jogaikat, ami szintén visszatartja hajlandóságukat a határon túli vásárlásra. Mivel az uniós jogszabályok a minimális harmonizáció elvén alapulnak, a tagállamoknak lehetőségük van az uniós szigorúbb szabályok megalkotására. Az elektronikus kereskedelem térhódítása azonban

megköveteli az egységes európai jogszabályi kereteket, hogy a fogyasztók az Európai Unió bármely pontján biztonságosan vásároljanak. „Az EU-nak 27 Kátai Anikó, Dr. (2003): Fogyasztóvédelem az Európai Unióban Budapest, Külügyminisztérium, p.17 18 http://www.doksihu egyértelműen csak egy választása van: ha komolyan veszi a növekedésre és a foglalkoztatásra vonatkozó menetrendet, akkor jól működő belső piacra van szüksége. A jól működő belső piachoz egyes kérdésekben harmonizáció szükséges”.28 Ez ösztönözte a Bizottságot arra, hogy 2004-ben megkezdje a fogyasztóvédelmi joganyag átvilágítását, melynek eredményként 2007-ben kiadták a fogyasztóügyi joganyag átvilágításról szóló zöld könyvet, a közösségi fogyasztóügyi szabályok korszerűsítése és a jogszabályi környezet egyszerűsítése és a tagállamonként széttagolt szabályozás közelítése érdekében. Az új szemléletmód megköveteli az

uniós irányelvek és rendeletek folyamatos felülvizsgálatát is, hogy összhangban legyenek a folyamatosan változó gazdasági és társadalmi jelenségekkel. Az Európai Unió következő prioritásként a jogalkalmazás és jogorvoslat területét jelölte meg, azzal a céllal, hogy kitöltse a fennmaradó joghézagokat, biztosítsa a koordinációt és a koherenciát és figyelemmel kísérje a nemzeti jogalkalmazási rendszerek hatékonyságát. Példaként említeném ismét a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról és a fogyasztóvédelmi együttműködésről szóló irányelveket, melyek lehetővé teszik az egységes joggyakorlatot az Európai Unió tagállamaiban. A jogorvoslat területén a tagállamok még igen nagy szabadsággal rendelkeznek, de ha a határon átnyúló kereskedelem intenzívebbé válik, szükség lesz az uniós szinten működő jogorvoslati mechanizmusokra. A Bizottság negyedik alapvető feladata a fogyasztók tájékozottságát

célozza meg. Csak megfelelő ismeretekkel rendelkező fogyasztók pozícióját lehet megerősíteni, ezért a tagállamokkal együttműködve tovább kell fejleszteni az információszolgáltatást. Az EU és a tagállamok által közösen társfinanszírozott Európai Fogyasztói Központok hálózata kapcsolódási pontot jelent a fogyasztók és az Európai Unió között. Minden tagállam – így Magyarország is29 – rendelkezik Európai Fogyasztói Központtal. Céljuk, hogy növeljék a fogyasztói bizalmat, ezért tájékoztatást nyújtanak a fogyasztói jogaikról és jogorvoslati lehetőséget biztosítanak a határon átnyúló ügyekben. Az EU fontosnak tartja, hogy a tudatos fogyasztói magatartás minél korábban kialakuljon az európai polgárokban. Ezért nagy hangsúlyt fektet az oktatásra is. Az Európa Naptár – korábban Tudatos vásárló leszek! – című 28 Közösségi fogyasztóügyi politikai stratégia: i.m p 16 29 Az Európai Fogyasztói Központ

Magyarország honlapja elérhető: http://www.efkhu/inet/ecc/hu/indexhtml 19 http://www.doksihu kiadvány évente megjelenő, fiataloknak szóló tájékoztató anyag a fogyasztóüggyel kapcsolatos témákról.30 Az utolsó kiemelt feladat mutat némi átfedést az első kettővel. A fogyasztónak közösségi szakpolitikák és a jogi szabályozás középpontjába helyezése elősegítené és szisztematikusabbá tenné a fogyasztói érdekek integrációját. A fogyasztókat közvetlenül érinti számos közösségi szakpolitika, ezért a Bizottság az Európai Fogyasztói Konzultatív Csoport közreműködésével minden megtesz annak érdekében, hogy biztosítsa a fogyasztói részvételt az összes releváns szakpolitikai csoportban. Az Európai Bizottság tehát e vonalak mentén próbálja körülhatárolni azt a feladatkört, mely teljesítése révén megvalósulhatnak az Európai Unió hosszú távú céljai. A fogyasztók bizalma a külföldi vásárlásban, a

megfelelő védelmet nyújtó jogi háttér és a hatékony tagállami együttműködés kiépítése a határokon átnyúló vásárlások élénkítése érdekében nagy és hosszú ideig tartó küzdelmet jelent az EU számára. A fogyasztók nem mutatnak nagyobb hajlandóságot a külföldi vásárlást illetően az előző évekhez képest. 2008-ban az európai fogyasztók mindössze 25%-ka vásárolt külföldről legalább egyszer és csak 33% tervezte ezt megtenni a következő 12 hónapban, vagyis 2009ben.31 Az előbbi érték 1 %-os esést mutat a 2006-ban készített felmérés eredményeihez képest, amikor az európai polgárok 26%-a bonyolított le legalább egy vásárlást hazája határain túl az elmúlt 12 hónapban. 2003-ban ugyanez az arány 12% volt, ami azt jelenti, hogy a határon átnyúló kiskereskedelmi piac növekedése megakadt, vagyis az Európai Unió új fogyasztóügyi stratégiája még nem fejtette ki pozitív hatását.32 Az újonnan csatlakozott

országok az átlagosnál alacsonyabb értékeket mutatnak. Ez abból is adódik, hogy ezekben az országokban az internethozzáférés még igen korlátozott. Szemléltetésképp a román és a bolgár lakosság több mint 60 %-a nem rendelkezik otthonában internethozzáféréssel. Ez az arány Dániában 30 Az Európa Naptár honlapja elérhető: http://www.europadiaryeu/orderformasp 31 Eurobarometer: Consumer Protection in the internal market: i.m p 17 32 Questions and answers on EU Consumer Policy strategy 2007-2013. Brüsszel, 2007 március 13., URL:<http://europaeu/rapid/pressReleasesActiondo? reference=MEMO/07/100>, 2009. október 5 20 http://www.doksihu 14,2%.33 Az újonnan csatlakozott tagállamokat az EU kiemelt területekként kezeli, mivel a nemzeti fogyasztóügyi politika ezekben az országokban még nem eresztett elég erős gyökeret ahhoz, hogy az Európai Unió harmonizációs politikáját gördülékenyen végrehajtsák.34 Most nézzük meg miként hajtja

végre hazának a Közösségi fogyasztóügyi politikai stratégia által meghatározott harmonizációs törekvéseket 33 Eurobarometer (2009): Consumers’ views on switching service providers. Annex tables URL:<http://ec.europaeu/consumers/strategy/docs/FL243 Annex%20tables Finalpdf>, 2009. október 5, p 94 34 Thyssen, Marianne (2006): Consumer Protection Programme 2007-2013: special attention for vulnerable consumers and new Member States. URL:<http://www.eppgroupeu/press/showprasp? PRControlDocTypeID=1&PRControlID=8418&PRContentID=8418&PRContentLG=en>, 2009. október 23 21 http://www.doksihu 3. 3 A kormány III középtávú fogyasztóvédelmi politikája (2007-2013) Magyarország fogyasztóvédelmi politikája a rendszerváltozást követően a piacgazdasági átmenet és a fogyasztói társadalom megjelenésével, viszonylag gyorsan alakult ki. Az EU csatlakozás további változásokat hozott és a mai Magyarország fogyasztója már az

Európai Unió fogyasztója is egyaránt.35 A kormány fogyasztóvédelmi politikája összhangban van az Európai Unió aktuális cselekvési programjával. A közösség céljait a társadalom önvédelmének megerősítésével, valamint fokozott az állami szerepvállalással hivatott megvalósítani. A fogyasztóvédelemnek össztársadalmi üggyé kell válnia. A tudatos fogyasztói magatartás ösztönzése érdekében tovább kell fejleszteni a civil szervezeteket, hogy fórumot és jogorvoslati lehetőséget biztosítsanak a fogyasztók számára. Az állam célja, hogy csökkentse a fogyasztókat erő megkárosítás lehetőségeit. Aktív szerepet vállal ezért a folyamatos ellenőrzések végrehajtásában és egy olyan szervezet kiépítésében, amely a fogyasztókat hatékony védelemben részesíti.36 35 Tudatos Fogyasztó (2009): III. középtávú fogyasztóvédelmi politika (2007-2013) URL:<http://tudatosfogyaszto.hu/indexphp? option=com

content&view=article&id=58&Itemid=109>, 2009. október 13, p 1 36 Fogyasztóvédelem (2007): Megújult a hazai fogyasztóvédelem. In: Fogyasztóvédelem Fogyasztók és fogyasztóvédők lapja, 9. évfolyam 3 (85) szám; Budapest, Kereskedelmi Sajtóügynökség Kft., pp 6-10 22 http://www.doksihu 4. „Irányelv a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról”37 A kereskedők és szolgáltatók mindent megtesznek annak érdekében, hogy kielégítsék a növekvő fogyasztói igényeket, sőt felismerték, hogy a fogyasztók igényei sok esetben egyenes arányban növekszenek a kínálattal, vagyis szükségletet kell teremteniük, hogy további bevételre tegyenek szert. Keresletet generálni többféle módon lehet Azonban számos kereskedő és szolgáltató mégis inkább azokat a megoldásokat részesíti előnyben, amelyek etikailag hagynak némi kivetnivalót maguk után. Az ilyen jellegű gyakorlatok széles körét hivatott szabályozni a tisztességtelen

kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv. Eszerint tisztességtelennek minősül többek közt, ha egy kereskedő vagy szolgáltató félrevezető tájékoztatással, agresszív rábírással vagy érzelmi nyomással próbálja eladásait serkenteni. 4.1 Tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok itthon: Egy hazai felmérés eredményei A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok széles tárházával találkozhatunk a hazai gyakorlatban is. Annak felmérésére, hogy melyek Magyarországon a leggyakrabban előforduló esetek saját kutatást végeztem. A felmérés során 86 húsz és hetven év közötti személyt kérdeztem meg arról, hogy ők a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok mely változataival találkoztak. Az eredményeket az alábbi ábra mutatja: 37 Az Európai Parlament és a Tanács 2005/29/EK irányelve a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi

irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról (a továbbiakban: 2005/29/EK irányelv, UCP irányelv) 23 http://www.doksihu Mivel a két legfelsőbb érték minimális eltérést mutat, megállapíthatjuk, hogy visszaélés leggyakrabban az ellenérték kiegyenlítésekor és a megtévesztő reklámok következtében tapasztalható. Hasonlóan gyakori a garanciális kérdésekben történő szabályellenes magatartás Ritkábban fordul elő, de annál kevésbé idegen számunkra az egyoldalú szerződésmódosítással történő kijátszás, a silány minőség értékesítése és egyéb kereskedelmi gyakorlatok, mint az újracímkézett élelmiszer árusítása. Mivel a legmagasabb értékekkel bíró kategóriák38 igen tág esethalmazt reprezentálnak, szükségesnek tartom ezek rövid értelmezését, de mindenekelőtt kihangsúlyoznám, hogy az

alább felsorolt magatartások tisztességtelen mivolta nem minden esetben tekintendő szándékosnak, és a vásárlói kifogások helytállósága sem minősül minden esetben igazoltnak. Az ellenérték kiegyenlítésekor leginkább abból szokott gond adódni, hogy a vásárlótérben elhelyezett árak nem egyeznek a pénztárnál fizetendő összeggel, ami többnyire magasabb az előbbinél. Ezen kívül sokszor nehézséget okoz a kereskedőnek és szolgáltatóknak a visszajáró pontos kiszámítása és a fizetendő tételek akkurátus felsorolása. Az ilyen kereskedelmi gyakorlatok törvénybe ütközését igen bonyolult és hosszadalmas bizonyítani, így általánosságban elmondható, hogy a vásárlók ezekben az esetekben csak reklamációs jogukkal élnek. Habár a UCP irányelvben találhatunk efféle magatartásokra vonatkozó rendelkezést39, alapvetően más jellegű tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat hivatott szabályozni. A garanciális és szavatossági

kérdésekben tapasztalt visszaélések általában a garanciális és szavatossági jogok érvényesítésének megtagadásban, illetve azok hátráltatásában nyilvánulnak meg. Az eladók ilyen magatartás esetén vagy a jótállási-szavatossági idő lejártára vagy pedig nem rendeltetésszerű használatra hivatkoznak. Itt megjegyezném, hogy az uniós előírások szerint a fogyasztói szerződés keretében értékesített áruk esetében a garancia legalább egy évre szól (egyes termékeknél ennél hosszabb is lehet), és az eladó felelőssége bizonyítani, hogy a hiba oka a termék megvásárlását követően keletkezett. A 38Fizetéskor történő visszaélés, a reklám általi megtévesztés és a garanciaérvényesítés akadályoztatása 39 2005/29/EK irányelv 5. cikk (2) bekezdésének a) pontja 24 http://www.doksihu szavatossági idő két év és a fogyasztót csak hat hónap után terheli bizonyítási kötelezettség.40 Tehát ha egy kereskedő

vagy szolgáltató az említett időintervallumokon belül nem tesz eleget kötelezettségének, akkor jogszabályba ütköző magatartást tanúsít. Azonban az ilyen természetű tisztességtelen kereskedelmi eljárásmódot nem a UCP irányelv alapján kell elbírálni. Joggal merül fel a kérdés, hogy akkor melyek azok a jogellenes kereskedelmi magatartások, amelyeket a UCP irányelv szabályoz. Nézzünk két példát ezekre az esetekre, amelyek igen közel állnak az előbb említett kategóriákhoz, így jól szemléltetik a különbséget. Amennyiben egy kereskedő terméke tájékoztató anyagában az előírtnál rövidebb időtartamot jelöl meg szavatossági-jótállási időnek, vagy reklámozási célból tünteti fel az egyébként is kötelező szavatossági-jótállási időt, akkor a UCP rendelkezéseit sértő magatartást folytat. Ezen kívül, ha visszatérünk az árak különbözőségéből származó incidensekre, szintén a UCP szabályozza azokat az

eseteket, amikor a termék nem a reklámban meghirdetett akciós áron elérhető az üzlethelyiségben. A UCP irányelv széleskörű rendelkezéseinek köszönhetően szinte valamennyi magatartást képes szabályozni, de hatálya alá jobbára a nem kielégítő vagy hibás tájékoztatásból adódó tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tartoznak. Ebből kifolyólag a felmérés eredményei közül a megtévesztő reklámok kategóriája érdemel kiemelt figyelmet a téma szempontjából. Ezek a gyakorlatok heterogén halmazt alkotnak, mivel a megkérdezettek a felmérés során a félrevezető reklámok több variációjáról számoltak be. A leggyakoribb eseteket az alábbi ábra mutatja be: 40 Euvonal (2004): Fogyasztóvédelem. URL:<http://wwweuvonalhu/indexphp? op=kozossegi politikak&id=5>, 2009.101 25 http://www.doksihu Az itt felsorolt esetek egytől egyig félrevezető reklámnak minősülnek. A leggyakoribb kategória ezúttal is a termék árával van

összefüggésben. Sokan tapasztalták, hogy egy reklámban nagyon kedvező áron hirdettek meg egy terméket, de az üzlethelyiségben a termék listaára volt feltüntetve. Mások esetében az a helyzet állt elő, hogy a reklámban meghirdetett akciós termék nem volt kapható az üzletben és az akciót egy másik, hasonló, többnyire rosszabb minőségű termékre vonatkoztatták. A harmadik esetben az okozott csalódást a vevőknek, hogy a hirdetés során olyan tulajdonsággal ruházták fel a terméket, amellyel valójában nem is rendelkezett, és a várt hatás elmaradt. A megtévesztő reklámoknak számtalan módjával találkozhatunk még, de a hazai tapasztalatok azt mutatják, hogy az előbb felsoroltak fordulnak elő a leggyakrabban. A kutatásnak köszönhetően nagyjából körvonalazódhatott azon tisztességtelen kereskedelmi módozatok köre, melyek a hazai gyakorlatban a legáltalánosabban fordulnak elő. A kutatásom fennmaradó része valamelyest eltérő

témákat érint, így bemutatására a dolgozat más fejezeteiben kerül sor. 4. 2 A 2005/29/EK irányelv: az új uniós jogforrás A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló, más néven UCP irányelvet (Unfair Commercial Practices Directive) az Európai Parlament és a Tanács 2005. május 11-én fogadta el, mint a 2005/29/EK irányelvet. Az irányelv elsősorban a fogyasztóvédelem területéhez kapcsolódik. Az Európai Unió nem rendelkezik egységes, minden tagállamra kiterjedő fogyasztóügyi politikával, így a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó 26 http://www.doksihu szabályrendszere is igen sokszínű képet mutatott az irányelv megalkotásáig. Az új irányelv révén az eddig hatályos rendelkezések módosulnak és átcsoportosulnak, aminek célja, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok fogyasztóvédelmi dimenziója egységes képet mutasson. A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok

igencsak komoly fenyegetettséget jelentenek a belső piacra nézve és akadályozzák az Európai Unió mindazon célkitűzését, amelyeket a 2007 és 2013 közötti időszakra szóló Fogyasztóügyi Stratégiában megfogalmaztak. A UCP irányelv átültetési határideje 2007. június 12 volt, így az irányelv időben egybeesik az előbb említett programmal, és szellemiségében is erősen kapcsolódik hozzá. Az irányelv eredményei jól tükrözik a stratégia céljainak megvalósulását. Ezek főleg a fogyasztóvédelem egységesen magas szintjének megteremtése, a fogyasztók bizalmának megerősítése a határon álnyúló ügyletekben, tájékozottságuk, jólétük, biztonságuk és hatékony védelmük növelésén keresztül, a belső piacban rejlő lehetőségek maradéktalan kihasználásának érdekében.41 Az Európai Parlament is megfogalmazta az irányelvvel kapcsolatos elvárásait, amelyek jobbára lefedik az imént leírtakat: „ A harmonizáció jelentős

mértékben növeli a jogbiztonságot mind a fogyasztók, mind az üzleti vállalkozások számára. Mind a fogyasztók, mind az üzleti vállalkozások világosan meghatározott jogi koncepción alapuló, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat az EU egész területén szabályozó egységes szabályozási keretre támaszkodhatnak. Ennek hatása az lesz, hogy a fogyasztók gazdasági érdekeit sértő tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó szabályok sokféleségéből származó korlátok megszűnnek és fennáll a belső piac megvalósításának lehetősége.”42 A vonatkozó tagállami törvénykezés közelítése és a kulcsfontosságú területeken meglévő joghézagok betöltése érdekében az Európai Unió számos fogyasztóvédelmi vonatkozású irányelvet dolgozott ki és máig arra törekszik, hogy az egységes szabályozás a fogyasztóvédelem mind szélesebb körét érintse.43 Példaként említeném az Európai Bizottság által 2008

őszén előterjesztett javaslatot a fogyasztók jogairól szóló irányelvre, valamint 2009 41 Közösségi fogyasztóügyi politikai stratégia: i.m p 4 42 Tárczy E.: im p 58 43 Európai Bizottság (2008): A Bizottság az egész EU-ra kiterjedő vásárlói jogokat javasol. URL:<http://ec.europaeu/magyarorszag/press room/press releases/20081008 vasarloi jogo k hu.htm>, 2009okóber 23 27 http://www.doksihu nyarán benyújtott tervezetet a fogyasztói panaszok és kérdések osztályozására és bejelentésére szolgáló harmonizált módszerről.44 Magyarországon új törvény született az irányelv alapján, melynek gyakorlati alkalmazására 2008. szeptember 1-ét követően került sor Lévén, hogy az új törvény hazánkban mindössze egy éve van hatályban, a gyakorlati tapasztalatok is csak egy évre nyúlhatnak vissza. Ebből kifolyólag messzemenő következtetést nem lehet levonni, de az alapvető hiányosságok és pozitívumok ennyi idő alatt is

megmutatkozhatnak. 44 Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a fogyasztók jogairól, valamint a Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának a fogyasztói panaszok és kérdések osztályozására és bejelentésére szolgáló harmonizált módszerről; URL:<http://eurlex.europaeu/COMIndexdo?ihmlang=hu>, 2009 október 30 28 http://www.doksihu 4. 2 1 Miért volt szükség az irányelvre? A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó szabályok nem csak az Európai Unió politikáján belül volt szerteágazó, de a 2005/29/EK irányelvből származtatott törvények és törvénymódosítások hatályba lépése előtt az erre vonatkozó törvények a tagállamok szintjén is rendkívül sokszínű képet mutattak. A tagállamonként eltérő szabályozás „a verseny jelentős torzulását eredményezheti, és akadályokat keletkeztethet a belső piac

zökkenőmentes működésében.”45„Az ezen irányelv révén a nemzeti rendelkezések közelítésében elért nagymértékű konvergencia megteremti a fogyasztóvédelem egységesen magas szintjét.” 46 Vagyis a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok egységes definiálása egy nagyon fontos lépés az európai fogyasztóvédelmi politika megvalósításának irányában. 4. 2 2 Implementációs folyamat a tagországokban A tagállamoknak az irányelvet legkésőbb 2007. június 12-ig át kellett ültetniük nemzeti jogalkotásukba, 2007. december 12-ig pedig a gyakorlati alkalmazás szintjére kellett hozni Ezt a követelményt a tagállamoknak csak részben sikerült teljesíteniük. Mint ahogy arról már szó esett, Magyarország csak 2008 szeptemberétől alkalmazza a vonatkozó jogszabályt, de más országok – Hollandia, Egyesült Királyság, Svédország, Finnország, Luxemburg, Litvánia, Németország, Spanyolország – is csak késve abszolválták a

megbízást.47 De ejtsünk pár szót arról is, hogy milyen módon olvasztották be az egyes országok nemzeti jogrendszerükbe a 2005/29 irányelvet. Általánosságban minden tagállamról elmondható, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok szabályozása kihatással volt már létező jogszabályokra, melyek rendszerint a tisztességtelen piaci versennyel, a fogyasztóvédelemmel és a gazdasági reklámtevékenységgel voltak összefüggésben. Ennek megfelelően maga az implementációs folyamat négyféleképpen volt kivitelezhető a tagállamok számára. Az egyik megoldás – amit többek közt Magyarország is választott – egy új törvény megalkotása volt, a 45 2005/29/EK irányelv, Preambulum (3) bekezdés 46 Tárczy E.: im p 58 47 Hong Kong Trade Development Council (2008): Implementation anniversary for Unfair Commercial Practices Directive.

URL:<http://www.hktdccom/info/mi/a/baeu/en/1X002W75/1/Business-Alert-%E2%80%93EU/Implementation-anniversary-for-Unfair-Commercial-Practices-Directivehtm>; 2009 november 23. 29 http://www.doksihu másik pedig egy már érvényben lévő jogszabály módosítása, de ez utóbbi lehetőség sem csak egy módon volt megvalósítható. Az országok véghezvihették egyrészt a fogyasztóvédelmi törvény módosításával, mint például Belgium esetében, vagy a tisztességtelen verseny elleni jogszabály módosításával, mint ahogy Ausztria is tette. Ciprus példája szemlélteti a negyedik módozatot, ahol egy új törvény megalkotása mellett sor került a reklámtörvény módosítására is.48 4. 2 3 Az irányelv előtti szabályozás Az uniós fogyasztóügyi szabályozás alapjául elsődleges és másodlagos jogforrások szolgálnak, tehát alapszerződések, tanácsi rendeletek, irányelvek és határozatok alkotják azt a joganyagot, amelyre az uniós

fogyasztóügyi politika épül.49 Ennek hátránya, hogy az egyes jogforrások csak adott területre vonatkoznak, nem kezelik átfogóan a fogyasztóügyet, sok esetben annak részterületeit sem. Az Európai Bizottság 2001-ben kiadott, a fogyasztók védelméről szóló zöld könyvében megállapította, hogy a belső piacon lebonyolított kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó szabályok között jelentős eltérések mutatkoznak, melyek kiegyenlítés feltétlenül szükség van a fogyasztók legmagasabb szintű védelme érdekében.50 A fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra sem vonatkozott egységes szabályozás, így a 2005/29/EK irányelv célja az e gyakorlatokat érintő rendelkezések egységes szintre emelése volt. Vessünk egy pillantást a szóban forgó irányelv pontos megnevezésére, ami úgy szól, hogy Az Európai Parlament és a Tanács 2005/29/EK irányelve a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben

folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról („Irányelv a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról”). Rögtön látható, hogy melyek azok a jogforrások, amelyeken keresztül a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat korábban szabályozták. Ez is azt mutatja, hogy az irányelv előtt a szabályozást, egységes európai fogyasztóvédelmi politika híján heterogén irányelvek együttese látta el. 48 Tárczy E.: im p 64 49 Huszay G., Dr: im 50 Tárczy E.: im p 57 30 http://www.doksihu A 84/450/EGK irányelv a megtévesztő reklámra vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről megfogalmazza a fogyasztók, a kereskedelmi, ipari, kézműipari vagy szabadfoglalkozású tevékenységet folytató

személyek, valamint a nagyközönség védelmének szükségességét a megtévesztő reklámokkal szemben. Ez a törvény azonban a jogszabályok harmonizációjának minimumkövetelményeit fogalmazza, meg, vagyis nem akadályozza meg a tagállamokat, hogy olyan rendelkezéseket hozzanak, melyek a fogyasztók átfogóbb védelmét biztosítják. 1997-ben sor került a törvény módosítására a 97/55/EK irányelv által, ami a megtévesztő reklámra vonatkozó 84/450/EGK tanácsi irányelvnek az összehasonlító reklámra történő kiterjesztése miatt történő módosítására adtak ki. A 97/7/EK irányelv a fogyasztók védelméről szól, a távollevők között kötött szerződések esetén. Ennek jellegzetessége, hogy előírja azokat az információkat, amelyeket a fogyasztónak még a szerződéskötés előtt feltétlenül meg kell kapnia. A 2002/65/EK irányelv a fogyasztói pénzügyi szolgáltatások távértékesítéssel történő forgalmazásáról szól, a

2006/2004/EK rendelet pedig a fogyasztóvédelemért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésre vonatkozik. Ez utóbbi célja a nemzeti, fogyasztóvédelemért felelős intézmények hatáskörének körvonalazása, illetve a Bizottsággal való hatékony és eredményes együttműködés megteremtése volt.51 Az említett jogforrások a fogyasztóvédelem egy-egy területének lefedésére voltak alkalmasak. A UCP irányelv összefogja ezeket a területeket és egységben szabályozza őket. A korábbi irányelvek is hatályban maradtak, de csak a szükséges módosítások elvégzésével. A 84/450/EGK irányelv és az azt módosító 97/55/EK helyébe új irányelv lépett, a többi irányelv esetében a UCP kisebb horderejű változást hozott, általánosságban elmondható, hogy módosításuk a 2005/29 irányelvre való hivatkozással történt. 52 4. 2 4 Az irányelv jellegzetességei 51 uo. p 54 52 uo. p 60 31 http://www.doksihu Mielőtt

rátérnék az irányelv részletes ismertetésére, érdemes annak sajátosságait is megvizsgálni, amelyek jobbára az irányelv hatályán belül keresendők. Először is a UCP irányelv újraértelmezi a fogyasztó addigi fogalmát. Az irányelvet átültető 2008. évi XLVII törvényt megelőzően a fogyasztó fogalmát az adott esetben irányadó törvény szerint értelmezték, amelyek jobbára a gazdálkodó szervezetek is fogyasztónak tekintették.53 A UCP irányelv alapján létrehozott a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvény 2.§ a) pontja kimondja, hogy fogyasztó csak természetes személy lehet, aki önálló foglalkozásán és gazdasági tevékenységén kívül eső célok érdekében jár el. Az irányelv másik jellegzetessége erősen összefügg a fogyasztó fogalmának újszerű értelmezésével, ugyanis a UCP irányelv kizárólag a fogyasztók – tehát természetes személyek - és az üzleti

vállalkozások közötti (B2C – Business to consumer) viszonyokra terjed ki. A versenytársak közötti relációra nézve tehát más, tagállami hatáskörben lévő jogszabályok alkalmazandók,54 de joggal feltételezhető, hogy az a vállalkozás, amelyik vásárlóival tisztességes kereteken belül jár el nem jelent fenyegetést a versenytársaira nézve sem. A UCP következő sajátos vonása, hogy „Az irányelv a korábbi szektor specifikus szabályok közötti rések megszüntetését, ezeket lefedő ernyő kialakítását célozta és [] az összes korábbi irányelvtől eltérően a tisztességtelen magatartás összes típusát tárgyalja. Se nem médiaspecifikus, se nem termékspecifikus, és nem is korlátozódik a tisztességtelen magatartás egy meghatározott típusára”.55 Különféle jogterületek fogyasztóvédelmi vonatkozásait fogja össze és szabályozza egy ugyanazon törvényen keresztül, amennyiben az fogyasztó és vállalati viszonyt érint. Az

irányelv további sajátossága a szektor specifikus szabályozás, vagyis a szektorális hatóságok speciális hatáskörrel rendelkeznek a fogyasztói tájékoztatás értékelése körében. Ez annyit tesz, hogy a tagállamoknak jogukban áll bizonyos területeken a UCP irányelvnél 53Az 1996. évi LVII tv, az 1997 évi LVIII tv, valamint az 1997 évi CLV tv értelmében Megjegyezném, hogy a fogyasztóvédelmi törvény előírja, hogy a fogyasztó gazdasági tevékenységén kívül járjon el. 54 2005/29/EK irányelv 3. cikk (1) bekezdése; preambulum (7) bekezdése; preambulum (6) bekezdés 55 Firniksz Judit, Dr. – Balogh Virág, Dr – Grimm Krisztina, Dr (2006): A tisztességtelen versenyt érintő jogharmonizációs folyamat a joggyakorlat tükrében. In: Vörös Imre (szerk): Tisztességtelen verseny – Fogyasztóvédelem. Budapest, MTA Jogtudományi Intézet, p 218 32 http://www.doksihu szigorúbb szabályokat alkalmazni a tájékoztatás kötelező tartalmi

elemeit illetően. Ezek a területek: pénzügyi és kiegészítő szolgáltatások, ingatlanok, az áruk egészségügyi és biztonsági követelményei, a környezetvédelem és végül a külföldi bizonyítványokkal és útlevelekkel kapcsolatos normák. A szankcionálás és a jogorvoslat terén szintén szabad kezet kapnak a tagállamok. Az irányelv azonban megköveteli, hogy az alkalmazott eszközök megfelelőek és hatékonyak legyenek a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok leküzdéséhez és az irányelvben foglaltak betartásának kikényszerítéséhez.56 Más aspektusból szemlélve a UCP irányelv újszerű vonásait, rendkívül fontos megemlíteni, hogy maximális harmonizációt biztosító irányelvként fogadták el, vagyis a tagállamok nem alkalmazhatnak szigorúbb rendelkezéseket és szabályaitól nem térhetnek el. Enyhítésként a 2005/29 irányelv lehetővé teszi, hogy a tagállamok az átültetési határidő lejártát követő hat évig még

alkalmazzák azokat a nemzeti jogaszályaikat, amelyek szigorúbbak a UCP rendelkezéseinél és így nagyobb védelmet nyújtanak a fogyasztók számára. Végezetül, a UCP irányelv számos korábban külön kezelendő jogterületet felölel, de hatálya ennek ellenére nem mondható teljesnek. A UCP csak a fogyasztók gazdasági érdekeivel foglalkozik, így egészségük és biztonságuk védelme, illetve az ízlés és az illem témaköre az irányelv keretein kívül esik.57 Ezenfelül a tagállamok számára lehetővé tette az irányelv, hogy országhatáraikon belül, az ízlés és illem okán betilthassanak egyes kereskedelmi gyakorlatokat, akkor is, ha a fogyasztók választási szabadságának megcsorbítására nem alkalmasak, (de mindezt csak a közösségi joganyag figyelembevételével).58 Mindezen túl a UCP nem terjed ki a szerződések jogára; a termékek egészségi és biztonsági vonatkozásaira alkalmazandó közösségi vagy nemzeti szabályokra; a

bíróságok joghatóságára; letelepedésre vagy az engedélyezési rendszerekre vonatkozó feltételekre; kötelességteljesítéssel kapcsolatos magatartási kódexekre; a szabályozott szakmákra vonatkozó egyéb szabályokra és a nemesfém cikkek nemesfémtartalmának tanúsítására és jelzésére. 56 Firniksz Judit, Dr. – Balogh Virág, Dr – Grimm Krisztina, Dr (2006): A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv harmonizációjának egyes kérdései. In: Vörös Imre (szerk.): Tisztességtelen verseny – Fogyasztóvédelem Budapest, MTA Jogtudományi Intézet, p. 374 57 Európai Bizottság – DG SANCO (2006): The Unfair Commercial Practices Directive. URL:<http://ec.europaeu/consumers/cons int/safe shop/fair bus pract/ucp enpdf>, 2009 szeptember 26. 58 2005/29/EK irányelv preambulum (7) bekezdése 33 http://www.doksihu 5. A fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló 2008. évi XLVII törvény59 (A UCP

irányelv a hazai jogalkalmazásban) A UCP irányelv átültetése a hazai joggyakorlatba 2008. szeptember 1 –én ment végbe, egy új törvény, a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII törvény (a továbbiakban Fttv) létrehozásával A 2005/29/EK irányelv maximális harmonizációt követel meg, vagyis a törvény tartalmilag teljesen megegyezik az irányelvben foglaltakkal. A fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tilalmának, vagy más rendelkezésének megsértése esetén, e törvény alapján kell eljárni. 5. 1 Általános rendelkezések A törvény első része az Általános rendelkezéseket tartalmazza. Az 1 §röviden összefoglalja a törvény a hatályát és illetékességi körét, valamint azon esetek körét, amelyekre a törvény nem terjed ki.60 A törvény a fogyasztóval szemben alkalmazott kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó követelményeket fogalmazza meg, de nem

csak a kereskedelmi ügylet lebonyolítása során, hanem már azt megelőzően és azt követően is. Emellett szabályozza az e kereskedelmi gyakorlatok során alkalmazott magatartási kódexeket és a megsértésük esetén lefolytatandó eljárás szabályait. A törvény hatálya a Magyar Köztársaság területén megvalósuló kereskedelmi gyakorlatokra terjed ki, valamint azokra, amelyek a Magyar Köztársaság területén bárkit fogyasztóként érintenek. Ennek értelmében, akkor is az Fttv szabályait kell alkalmazni, ha maga a kereskedelmi ügylet egy másik tagállamban zajlik le, de annak lebonyolítása Magyarországra irányul. A 2. § jogi fogalmakat tisztáz, amelyeken a UCP irányelv legfontosabb rendelkezései alapulnak. Ezen definíciók felsorolás szintű bemutatását nem tartom ésszerűnek, így ismertetésükre a törvény egyes rendelkezései kapcsán való felmerülésükkor kerül sor. 59 Ennek a fejezetnek a kidolgozásához általános jelleggel

használtam fel a 2008. évi XLVII törvényben foglaltakat. 60 A törvény hatályán kívül eső esetek a dolgozaton belül a UCP irányelv kapcsán már közvetetten tárgyalásra kerültek a „Az irányelv jellegzetességei” fejezeten belül, így annak újbóli ismertetését ezen a ponton nem tartom indokoltnak. 34 http://www.doksihu 5. 2 Átlagfogyasztó és kiszolgáltatott fogyasztó A törvény menetét figyelmen kívül hagyva, most térnék ki a 4. § rendelkezéseire A UCP irányelv alapján egy kereskedelmi gyakorlat tisztességtelen mivoltának elbírálásakor annak a fogyasztói csoportnak egy átlagos tagját kell figyelembe venni, amelyre a kereskedelmi gyakorlat irányult. Az átlagfogyasztó fogalmát az Fttv nem nevesíti, de kimondja, hogy egy kereskedelmi gyakorlat megítélése során olyan fogyasztónak a magatartását kell alapul venni, aki ésszerűen tájékozott, figyelmes és körültekintő, figyelembe véve a társadalmi, kulturális és nyelvi

tényezőket. A UCP rendelkezik a kiszolgáltatott fogyasztók védelméről is. Ebbe a kategóriába tartoznak azok a fogyasztók, akik az adott gyakorlat vonatkozásában koruk, hiszékenységük, szellemi, vagy fizikai fogyatkozásuk miatt különösen kiszolgáltatottak. Az Fttv ben ez a 4 § (2) bekezdésében nyilvánul meg, vagyis ha a kereskedelmi gyakorlat a fogyasztók ezen csoportjára irányul, akkor a rájuk általánosan jellemző magatartást kell alapul venni a gyakorlat értékelésekor. 5. 3 A Magatartási kódexek A UCP irányelv lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok jogát kiegészítsék magatartáskódexekkel és a piaci önszabályozás más eszközeivel. Az állami bíróságok figyelembe vehetik e jogforrásokat, de elsődlegesen mindig az Fttv. rendelkezéseit kell figyelembe venni a kereskedelmi gyakorlatok tisztességtelenségének elbírálásakor. Mi több, az Fttv állapítja meg az e

kódexekre vonatkozó követelményeket és a megsértésükkel szembeni eljárás szabályait. A törvény meghatározása szerint magatartási kódexnek minősül minden olyan szabályegyüttes vagy megállapodás, amely valamely tevékenységi ágazat résztvevői részére magatartási normákat ír elő, feltéve, hogy az érintett vállalkozások alávetették magukat a kódex rendelkezéseinek. A magatartási kódexekben foglaltak tehát követendőek, de nem tekinthetők jogszabálynak. A magatartási kódexek előnyei ágazati szinten mutatkoznak meg, ugyanis az irányelvekben foglalt rendelkezéseket az adott szektor sajátosságainak megfelelően értelmezi. Hiányossága abból adódik, hogy a tagállamok igencsak eltérnek abban, hogy mennyire tekintik jelentősnek a versenyjog e forrásait. Mivel a magatartási kódexek fontos szerepet töltenek be a 35 http://www.doksihu tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szembeni fellépésben, érdemes lenne

létrehozni az UCP irányelvvel összhangban egy uniós szinten érvényesülő önszabályozási jogforrást. Ez elősegítené a belső piaci korlátok további lebontását és az egységes szabályozás megerősítését.61 5. 4 A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tilalma A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tilalmát csak a 3. § (1) bekezdése mondja ki Ezen a ponton körvonalazódik a UCP irányelv struktúrája és hármas tilalmi rendszere. Az irányelv értelmében a legtöbb tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat besorolható a két alkategória egyikébe: a megtévesztő és az agresszív kereskedelmi gyakorlatok közé. A főkategóriát jelentő generálklauzula fogalmazza meg a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok általános tilalmát, másrészt pedig iránymutatást nyújt azon helyzetek fennállásakor, amikor egy kereskedelmi gyakorlat nem besorolható sem a megtévesztő, sem pedig az agresszív kereskedelmi gyakorlatok közé. A kereskedelmi

gyakorlat ez esetben akkor minősül tisztességtelennek – és tiltottnak – ha eleget tesz az alábbi két kumulatív kritériumnak: egyrészt ellentétes a szakmai gondosság követelményével, másrészt pedig torzítja, vagy pedig torzíthatja az átlagfogyasztó viselkedését gazdaságilag.62 Nézzük meg, mit jelent ez az Fttv. alkalmazásában A törvény szerint a kereskedelmi gyakorlatok tisztességes lefolytatásának egyik fontos követelménye a szakmai gondosság, vagyis, hogy a kereskedelmi gyakorlat megvalósítója a tőle ésszerűen elvárható szakismerettel, jóhiszeműen és a tisztességgel járjon el, máskülönben a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot visz véghez. A fogyasztói magatartás torzítására alkalmas kereskedelmi gyakorlatok szintén tisztességtelenek, mert a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára késztetik, vagy késztethetik, amelyet egyébként nem hozott volna meg. Ezeken túl az Fttv. értelmében tisztességtelennek

számítanak a megtévesztő, az agresszív, valamint a Mellékletben szereplő kereskedelmi gyakorlatok. 61 Kelemen Kinga (2007): A tisztességtelen piaci magatartás és a fogyasztóvédelem kapcsolata a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv tükrében. In: Vörös Imre (szerk.): Tisztességtelen verseny – Fogyasztóvédelem Budapest, MTA Jogtudományi Intézet, pp. 47-80 62 Európai Bizottság – DG SANCO: i.m p 10 36 http://www.doksihu 5. 5 Megtévesztő kereskedelmi gyakorlatok A Megtévesztő kereskedelmi gyakorlatok megnyilvánulhatnak megtévesztő tevékenységben (6. §), illetve megtévesztő mulasztásban (7 §) Megtévesztőnek számít a vállalat tevékenysége, ha valótlan információt tartalmaz, illetve, ha valós információt megtévesztésre alkalmas módon használ fel és ezzel torzítja a fogyasztói magatartást. A jogszabály meghatározza azon információk körét, amelyek érdemi hatást gyakorolnak a fogyasztó döntési

folyamatára. Megtévesztő tevékenységnek számít továbbá, az olyan kereskedelmi kommunikáció, amely más vállalkozással történő összetévesztést eredményezhet, valamint olyan magatartási kódexben foglalt követelmény be nem tartása, amelyre a vállalat, igazolható kötelezettséget vállalt. A magyar joggyakorlatban újdonságnak számít a 7. §-ban fellelhető megtévesztő mulasztás fogalma. Ezalatt azon a kereskedelmi gyakorlatot kell érteni, amely a fogyasztó magatartását oly módon torzítja, hogy a döntéséhez szükséges információt „elhallgat, elrejt, vagy azt homályos, érthetetlen, félreérthető vagy időszerűtlen módon bocsátja rendelkezésre”63, továbbá ha az adott kereskedelmi gyakorlat kereskedelmi célját nem nevezi meg. A (4) bekezdésben megtalálhatóak azok az információk, amelyeket vásárlásra felhívás esetén feltétlenül meg kell adni, de jelentősnek minősülnek egyes, a közösségi jog által megállapított,

kereskedelmi kommunikációra vonatkozó tájékoztatási követelmények is. Enyhítő körülményt jelent ezen a ponton, hogy a törvény figyelembe veszi a kereskedelmi kommunikáció eszközének korlátjait, valamint a helyzet körülményeinek informatív jellegét. Ez viszont jelentős kapaszkodót jelenthet azon vállalkozások számára, amelyek haszonszerzés céljából előszeretettel hagynak ki fontos információkat hirdetéseik során. Ugyanis a vállalkozás igazolhatja mulasztásának indokoltságát, ha bizonyítani tudja, hogy a körülményekhez képest mindent megtett a fogyasztó megfelelő tájékoztatása érdekében, csak az általa választott kommunikációs eszköz korlátjai azt nem tették maradéktalanul lehetővé.64 5. 6 Agresszív kereskedelmi gyakorlatok A megtévesztő mulasztásokkal karöltve az agresszív kereskedelmi gyakorlatokat sem definiálta a magyar jogalkotás a UCP irányelv átültetése előtt. Amíg a megtévesztő gyakorlatoknál a

közölt információk valóságnak való megfelelése, illetve elhallgatása képezte 63 2008. évi XLVII tv 7 § (1) bekezdés a) pontja 64 Barazutti Á.: im p 23 37 http://www.doksihu vizsgálat tárgyát, ebben az esetben azok közlésének egyes módozatai értékelendőek.65Pontosabban az a kereskedelmi gyakorlat számít agresszívnak, amely pszichés vagy akár fizikai nyomásgyakorlással a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna meg, figyelemmel a gyakorlat időzítésére, helyére, és egyéb tényezőkre. Vagyis jelentősen korlátozza, vagy alkalmas arra, hogy jelentősen korlátozza a fogyasztónak az áruval kapcsolatos választási vagy magatartási szabadságát. Itt hangsúlyoznám, hogy a gyakorlatnak jelentős korlátozó hatással kell bírnia, hogy agresszívnak minősüljön, ugyanis a UCP irányelv nem terjed ki azon kereskedelmi módszerekre, melyek csupán kellemetlenül érintik a

fogyasztókat, mint az egyszeri kéretlen telefonhívás vagy az e-mail spamek küldése. Azonban ha a telefonhívások kitartóak, vagy ha a családlátogató kereskedelmi képviselő felszólításra sem hajlandó távozni, erős a gyanú, hogy agresszív kereskedelmi magatartással állunk szemben.66 5. 7 A Fekete Lista tilalmai A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok soron következő kategóriájának típusait a Fekete Lista tartalmazza, azokat a gyakorlatokat, amelyek minden körülmények között tisztességtelennek tekintendőek.67 Ezek életszerű példák, melyek kapcsán nincs szükség annak vizsgálatára, hogy a kereskedelmi gyakorlat megtévesztő –e, vagy agresszív, vagy, hogy a szakmai gondosság követelményét sérti –e, de még a fogyasztói magatartás torzítására való hatása sem mérlegelendő. A gyakorlatok egy része a megtévesztő, a másik pedig az agresszív kereskedelmi gyakorlatok kategóriájába tartozik, de mindez indifferens,

ugyanis elbírálásukra nem vonatkoznak az imént említett két kategóriát érintő jogszabályok.68 65 Firniksz – Balogh – Grimm: A tisztességtelen versenyt érintő jogharmonizációs folyamat. p. 250 66 Ohly, Angsar (2005): Irány a harmonizált európai versenyjog? Észrevételek a tisztességtelen kereskedelmi verseny irányelvéről szóló javaslatról. Előadás, Magyar Versenyjogi Egyesület. URL:<http://www.versenyjoghu/documents/rendezvenyek/ohly/ohlyeloadaspdf>; 2009 október13.; p 11 67 Európai Bizottság – DG SANCO: i.m p 11 68 Gazdasági Versenyhivatal (2009): Beszámoló az Országgyűlés részére. Budapest, 2009 május, URL:<http://www.scribdcom/doc/17031041/A-GVH-2008-evi-beszamoloja>, 2009 október 21., p 10 38 http://www.doksihu A Fekete Lista átültetése a magyar joggyakorlatba a mellékletében történő elhelyezésével valósult meg. Talán az irányelv e szakasza hozta a legforradalmibb változást a magyar joggyakorlatba.

Kérdés, hogy mennyire van jelentősége a jogalkotás ezen új formájának Amíg a listán felsorolt egyes magatartásokkal bárki találkozhatott már, egyes pontok olyan szituációkat ábrázolnak, amelyek igencsak ritkán fordulnak elő a mindennapi életben. Ezek egyik példája lehet a lista 8. pontja, miszerint tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat az értékesítés utáni szolgáltatás vállalása úgy, hogy a vállalat az értékesítést nem azon tagállam hivatalos nyelvén folytatta le, amelyben letelepedett és ezt követően a szolgáltatást is csak egy másik nyelven tudja biztosítani, mindezt a fogyasztó előzetes tájékoztatása nélkül. Nyilvánvaló, hogy tisztességtelenek az ilyen jellegű kereskedelmi gyakorlatok is, de előfordulásuk gyakorisága feltételezhetően olyan csekély, hogy külön paragrafusba foglalásának szükségessége megkérdőjelezhető, különösen, hogy a fogyasztói magatartás torzítására alkalmas, így a törvény más

rendelkezései szerint is büntetendő lenne.69 Véleményem szerint a kereskedelmi gyakorlatok minél szélesebb körét fedi le a jogszabály és a benne foglalt előírások minél pontosan megfogalmazzák az elítélendő gyakorlatok körét, a vállalatoknak annál kevesebb lehetőségük van kibújni a jogszabályok alól, így szerintem a lista cseppet sem mondható feleslegesnek. Mint már említettem, legeredményesebb, ha „a abban fogyasztók a védelme fogyasztók is akkor a tevékenyen közreműködnek”,70 ezért az Európai Unió nagy hangsúlyt fektet a fogyasztók tájékoztatására. Az wwwisitfaireu oldalt abból a célból hozta létre, hogy a fogyasztók megismerkedjenek a UCP irányelv rendelkezéseivel és a hétköznapokban egyszerűen fel tudják mérni, hogy az adott kereskedő magatartása tisztességes vagy sem. A www.isitfaireu oldal a lista minden tilalmát egy-egy hétköznapi példával szemlélteti, és tájékoztatást nyújt azon

intézményekről is, amelyekhez fordulhatunk, ha visszaélést tapasztalunk egy kereskedő részéről. Ezen a ponton visszatérnék az általam készített felmérés eredményeihez. A megkérdezettek mindössze 3%-a hallott a wwwisitfaireu oldalról, vagyis a fogyasztók nincsenek kellőképp tájékoztatva az uniós szabályokról, így azok előnyeit sem tudják kamatoztatni. Feltétlenül fel kell hívni a fogyasztók figyelmét ezekre az információkra, hogy a tudatos vásárlás mind általánosabbá váljon. 69 Ohly, A.: im p 9 70 Kátai A., Dr: im p 10 39 http://www.doksihu A Fekete Lista tartalmi elemeinek e fejezet keretein belül történő felsorolását nem tartom ésszerűnek, így a törvény e szakaszát a Mellékletben helyezem el. A tagállamok az irányelv és így a Fekete Lista maradéktalan átültetésével jelezték egy egységes európai fogyasztóügyi politikára való igényüket, kifejezve ezzel, hogy hajlandóak nagyobb volumenű lépéseket is

megtenni ennek érdekében. Azonban a „tisztességes piaci magatartás nem igyekezet kérdése, hanem jogszabályok betartásáé”,71 ezért a piaci szereplőktől is függ az irányelv sikeressége. 5. 8 A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok kapcsán eljáró hatóságok A UCP irányelv a kereskedelmi gyakorlatok által érintett szinte minden területet egységes szabályozás alá vont. Viszont a tagállamokra bízta, hogy milyen módon és milyen eszközökkel kényszerítik ki a rendelkezések betartását valamint, hogy a jogsértéseket milyen módon szankcionálják. Magyarországon az ezen a területen illetékes intézményrendszer jogi alapjairól szintén rendelkezik az Fttv. Ismételten hangsúlyoznám, hogy olyan kereskedelmi gyakorlatok felügyeletéről van szó, amelyek fogyasztó és üzleti vállalkozás közötti viszonyra vonatkoznak. A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok miatt indított hatósági eljárások célja a jogszabálysértés

valószínűségének megállapítása, illetve a jogsértő intézmény elleni hatósági fellépés, így a fogyasztó egyéni jogsérelmének orvoslása nem érinti e hatóságok eljárásait.72 Ezek az ügyek a polgári bíróságok hatáskörébe tartoznak és az Fttv. lehetővé teszi a sérelmet szenvedő fél számára, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatra alapított polgári jogi igényét közvetlenül a bíróság előtt fejtse ki. A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tilalmának betartását és az azt megsértő intézmény elleni fellépésért hazánkban három intézmény felel, a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság, a Gazdasági Versenyhivatal és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (a továbbiakban: NFH, GVH és PSZÁF). Azt, hogy adott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat észlelése esetén melyik hivatal jár el, az Fttv. 10 § -a pontosan meghatározza aszerint, hogy az adott gyakorlat milyen mértékben érinti a piaci versenyt.

Ennek értelmében a versenyt érdemben nem érintő esetekben általános hatáskörrel az NFH jár el kivéve, ha az érintett kereskedelmi gyakorlat a vállalkozás olyan 71 Ohly, A.: im: p 7 72 PSZÁF (2008): Fogyasztóvédelmi tájékoztató a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tilalmáról, valamint a Felügyelet megújuló panaszkezelési eljárásáról. URL:<http://www.ecsegtkszhu/data/panaszkez/4 PSZaF fogyasztovedlemi tajekoztatojapd f>, 2009. október 1, p 3 40 http://www.doksihu tevékenységével függ össze, amelyet a Pénzügyi Szervetek Állami Felügyeletéről szóló 2007. évi CXXXV. törvény alapján a PSZÁF felügyel, vagyis a pénzügyi vállalkozások által elkövetett jogsértéseknél. A versenyt érdemben érintő ügyekben elsősorban a GVH jár el, kivéve, ha a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat kizárólag a terméken, annak csomagolásán vagy a termékhez egyéb módon rögzítve, illetve a termékhez

adott használati és kezelési útmutatóban vagy a jótállási jegyben jelenik meg, mert ilyenkor ugyancsak az NFH jár el. Viszont ha az előbbi tájékoztatást más kommunikációs csatornán keresztül is közzéteszik, az eset mégiscsak a GVH hatáskörét érinti.73 A UCP irányelv nem rendelkezik a kereskedelmi gyakorlat tisztességtelenségének megállapítására irányuló eljárást illetően, de az Fttv. megszabja, hogy az egyes hatóságoknak mely törvények rendelkezéseit kell alkalmazni, figyelembe véve azokat az eltéréseket, amelyeket az Fttv. hatályba lépése okozott − a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóságnak eljárása tekintetében a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV törvényt kell alkalmazni, − a Gazdasági Versenyhivatalnak a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII törvényt és végül − a PSZÁF a Pénzügyi Szervetek Állami Felügyeletéről szóló 2007. évi CXXXV

törvény szerint jár el. A UCP irányelv az összes uniós tagállamban egységes szabályozás alá kívánta vonni a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat annak érdekében, hogy a fogyasztók a határon átnyúló vásárlások során is ugyanolyan védelemben részesüljenek. Az Európai Fogyasztói Központok hálózata (ECC-hálózat) a több tagállamot érintő ügyletek kapcsán nyújt megoldást, ha a fogyasztók úgy vélik, hogy egy másik tagállamban tartózkodó kereskedő tisztességtelenül járt el. Ilyen esetben Magyarországon az Európai Fogyasztói Központot kell felkeresni ahol, ha megerősítik, hogy a panasz jogos, felkeresik az ECC-hálózat másik tagállamban működő egységét és a vita rendezése a két intézmény közreműködése révén jön létre. Láthatjuk, hogy számos hazai és nemzetközi intézményhez fordulhatunk jogorvoslatért. Ennek ellenére a felmérésemből kiderült, hogy a fogyasztók zöme tisztességtelen 73 Wittich

Tamás (2008): A fogyasztóvédelmi hatósági rendszer és a UCP törvény. NFH előadás. URL:<feoszsoftipohu/upload/file/rendezveny/wtppt >; 2009 október 15 41 http://www.doksihu kereskedelmi gyakorlat észlelésekor nem kér segítséget jogai érvényesítéséhez. Az eredményeket az alábbi ábra mutatja: Az ábra azt mutatja, hogy a fogyasztók több mint 80%-a nem lépne fel a tisztességtelen kereskedővel szemben. Ennek oka egyrészt a fogyasztók alultájékozottsága, másrészt a fogyasztók részéről a kérdésben tanúsított közöny. “A fogyasztóvédelem ereje nem a tiltásban, hanem a nyilvánosságban rejlik.”74 Ezért rá kell ébreszteni minden fogyasztót, hogy kiemelkedő szerepük van a magyar kiskereskedelmi piac biztonságosabbá tételében, a felsőbb szerveknek pedig meg kell teremteniük azokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik, hogy a fogyasztók hatékonyan, egyszerően és gyorsan érvényesítsék jogaikat. Továbbá,

nagyobb hangsúlyt kell fektetni olyan fórumok létrehozására, amelyek nagy mértékben hozzájárulnak a fogyasztók hatékony és széleskörü tájékoztatásához. A UCP irányelv nem csak a fajsúlyosabb esetek felügyeletét követeli meg, hanem azokat is, amelyek nincsenek jelentős hatással a piaci versenyre. Ez újdonságnak számít a magyar joggyakorlatban, mivel az Fttv. előtt hivatalosan a GVH járt el a fogyasztók megtévesztése esetén, de a versenyt kismértékben érintő esetekkel nem foglalkozott sem a Versenyhivatal, sem más hatóság. 2008 szeptember 1 elsejét követően a kis volumenű panaszok és bejelentések is orvosolandóak lettek az Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóságon keresztül. Látható, hogy a törvény élesen elhatárolja a hatóságok feladatkörét, viszont előírja, hogy hatékony működésük érdekében együttműködjenek egymással. Ennek megfelelően, ha az egyik hatóság olyan ügyet észlel, amely a másik két hatóság

valamelyikének hatáskörébe tartozik, azt a benyújtott kérelem és az addig keletkezett iratok kíséretében haladéktalanul, de 74 Fogyasztóvédelem: i.m p 6 42 http://www.doksihu legkésőbb a gyakorlat észlelésétől, illetve a kérelem beérkezésétől számított 22 munkanapon belül el kell juttatniuk az annak elbírálására jogosulthoz.75 Az irányelv átültetése előtt a hatóságok közötti együttműködésnek e formája nem létezett. 5. 8 1 A verseny érintettsége A hatáskörök elosztását illetően többször felmerült a verseny érdemi érintettségének kérdése, mint döntő fontosságú tényező. De mi határozza meg a verseny érintettségének fokát? Az Fttv 11. §-át olvasva megtalálhatjuk a választ Elsősorban a kereskedelmi gyakorlat kiterjedtségét kell mérlegelni tekintettel a kommunikációs eszköz jellegére, az érintett földrajzi terület nagyságára, az érintett üzletek számára, a jogsértés időtartamára és az

érintett áru mennyiségére. Továbbá - minden egyéb körülményt figyelmen kívül hagyva - a gazdasági versenyt érdemben érinti az adott kereskedelmi gyakorlat, ha országos műsorszolgáltatást végző műsorszolgáltatón keresztül valósul meg; ha országos terjesztésű időszakos lap vagy legalább három megyében terjesztett napilap útján valósul meg; ha a fogyasztók közvetlen megkeresésével zajlott le legalább három megyében és ha az eladásösztönző gyakorlat legalább három megyében megszervezésre került. A vállalkozás nettó árbevétele szintén mérlegelendő tényező. Tehát ezeket a szempontokat értékelik a hatóságok annak eldöntésére, hogy az ügy a GVH hatásköre, vagy sem. Úgy vélem a hatóságok eddigi tapasztalatait és eredményeit érdemes lenne mélyebb elemzésnek alávetni. Ez alatt többek között az eljárások menetének új vonásait, az új törvény következtében történt jogszabály-módosításokat, valamint

a konkrét eljárások analizálását értem. Mivel mindhárom hatóság vonatkozásában, e dolgozat keretein belül nincs lehetőségem ilyen tanulmány lefolytatására, így a továbbiakban a 2008. évi XLVII tv versenyjogi vetületével kívánok foglalkozni a GVH gyakorlatának tükrében. Választásom azért tartom megalapozottnak, mert az NFH és a PSZÁF esetében újdonságnak számít tisztességtelen kereskedelmi magatartás elleni fellépés, így eredményeik elemzéséhez nem találnék viszonyítási alapot. A GVH gyakorlatában már a UCP irányelv törvénybe iktatása előtt is találkozhatunk a versenyjog fogyasztóvédelmi vonatkozásával, pontosabban a versenyt érdemben érintő, a fogyasztók megtévesztésére irányuló kereskedelmi gyakorlatok tekintetében kizárólagos hatáskörrel rendelkezett.76 Ezek a kereskedelmi gyakorlatok a mai 75 2008. évi XLVII tv 20§, 23§ és 26§, közvetetten Tpvt 43/H § 76 1996. évi LVII tv 46 § 43

http://www.doksihu szabályzás szerint az Fttv. hatálya alé esnek, ami azt jelenti, hogy a GVH hatásköre ezen eseteket illetően megmaradt, csak a jogi háttér módosult. Következésképp az Fttv a GVH esetében okoz jelentős változást, így a törvény versenyjogi vonatkozásának elemzését tartom indokoltnak 44 http://www.doksihu 6. Tisztességtelen kereskedelem a Gazdasági Versenyhivatal gyakorlatában A GVH hatáskörének már az Fttv. hatályba lépése előtt is volt fogyasztóvédelmi dimenziója. Ennek jogi hátteréül elsősorban a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII törvény (a továbbiakban Tpvt, versenytörvény) szolgált, amely tiltotta fogyasztók megtévesztését. Amennyiben a jogsértés kereskedelmi kommunikáció útján valósult meg, a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII törvény (a továbbiakban: reklámtörvény) rendelkezéseit is mérlegelni kellett Az

Fttv. egységbe foglalja ennek a két törvénynek azon rendelkezéseit, amelyek – a UCP irányelvnek megfelelően – a fogyasztó és a vállalat viszonyára vonatkoznak. A GVH célja a fogyasztói döntések szabadságának biztosítása, ezért a versenyfelügyelet során a fogyasztók élete, egészsége esetleg vagyoni biztonsága nem képezi védelem tárgyát. Ezt a megközelítést mind a Tpvt., mind pedig az Fttv szabályrendszere tükrözi A fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó anyagi jogi rendelkezéseket az Fttv. írja elő, amíg a piaci versenyt érintő tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó eljárási jog szabályait továbbra is a Tpvt. paragrafusai tartalmazzák77 Tehát a verseny- és reklámtörvény szintén hatályban maradtak, de a jogszabályok ütközésének elkerülése végett, az új törvény megalkotásával egyidejűleg szükség a volt ennek a két törvénynek a módosítására is. Nézzük

meg, milyen hatással volt az implementáció a GVH által alkalmazandó joganyagra, a verseny- és reklámtörvényre. 6. 1 A UCP irányelv és a reklámtörvény A gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII törvény egyes paragrafusainak módosítása helyett egy új törvény létrehozására került sor (az előzőt hatályon kívül helyezve), amely nevezetesen a gazdasági reklámtörvény alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló 2008. évi XLVIII törvény (a továbbiakban: Grtv) 77 2008. évi XLVII tv 19 § értelmében, mely kimondja továbbá, hogy az NFH eljárásaira az 1997. évi CLV tv, a PSZÁF eljárásaira pedig a 2007 évi CXXXV tv rendelkezéseit kell alkalmazni 45 http://www.doksihu A UCP a kereskedelmi gyakorlatok körébe sorolja kereskedelmi kommunikáció valamennyi formáját. Következésképp a fogyasztók megtévesztésére alkalmas reklámok megtévesztő kereskedelmi gyakorlatoknak minősülnek, vagyis a UCP

irányelv hatálya alá tartoznak.78 Az új törvény megalkotását az indokolta, hogy a UCP irányelv megkövetelte a megtévesztő és közvetetten összehasonlító - reklámozásra vonatkozó 84/450/EGK irányelv módosítását, pontosabban hatályon kívül helyezését, mivel azok a fogyasztókat megtévesztő kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó rendelkezéseket tartalmaztak B2C viszonylatban. A korábbi irányelvek B2B relációra vonatkozó rendelkezéseit, a szükséges módosításokkal együtt egy új jogi aktusba foglalták, a megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló 2006/114/EK irányelvbe.79 A magyar reklámtörvény a 84/450/EGK és az azt módosító 97/55/EK irányelven alapult azaz, nem csak a mai értelemben vett fogyasztóknak szóló megtévesztő reklámokra vonatkozott a törvény tilalma, hanem a vállalat által közzétett valamennyi kereskedelmi kommunikációra, amibe a B2B viszony is beletartozott. A megtévesztő és összehasonlító

reklámra vonatkozó irányelvek hatályon kívül helyezése következtében a magyar törvény sem lehetett többé releváns, ezért volt szükség az új törvény megalkotására. 6. 2 A UCP irányelv és a versenytörvény A fogyasztók megtévesztésére és döntési szabadságuk korlátozására irányuló kereskedelmi gyakorlatokat az Fttv. hatályba lépése előtt a GVH elsősorban a Tpvt III Fejezete szerint bírálta el. Vagyis a megtévesztő kereskedelmi magatartás nem számít újdonságnak a magyar joggyakorlatban. A GVH gyakorlatában viszont jelentős változást hoz, hogy ezeket a gyakorlatokat az új törvény alapján kell megítélni. A UCP irányelven alapuló Fttv., a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok hármas tilalmi rendszerét vezeti be. A Tpvt rendelkezései között nem találkozhatunk generálklauzulával, hiszen a törvény pontosan megnevezi, hogy a fogyasztók megtévesztését és a választási szabadságukat indokolatlanul korlátozó

üzleti módszerek alkalmazását tiltja.80 78 Barazutti Á.: im p 14 79 Tárczy E.: im p 60 80 Firniksz – Balogh – Grimm: A tisztességtelen versenyt érintő jogharmonizációs folyamat. p. 218 46 http://www.doksihu A következő jelentős változás abból fakad, hogy az Fttv. értelmében az adott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot elkövető vállalat már akkor is jogsértést követ el, ha az általa gyakorolt magatartás alkalmas a fogyasztói döntéshozatal torzítására. Tehát nem szükséges a fogyasztó döntésének tényleges befolyásolása ahhoz, hogy a gyakorlat jogszabályokba ütközzön. Ez viszont burkoltan célzatos, rosszhiszemű magatartást feltételez, ami azt jelentené, hogy már maga a szándék is elegendő ahhoz, hogy a tanúsított magatartás törvénybe ütközzön. A szándékos, illetve célzatos magatartás, mint tényállási elem, nem illeszkedik a Tpvt. szerinti joggyakorlat rendszerébe A jogsértés a Tpvt szerint sem

követelte meg a fogyasztók tényleges megtévesztését, elegendő volt, hogy az adott kereskedelmi gyakorlat a fogyasztói döntés korlátozására alkalmas legyen, de ez objektív megközelítést feltételez, és nem vizsgálja a kereskedő magatartásának célját vagy szándékát.81 A versenytörvényt hatálya alá jelenleg már csak az üzletfelek tartoznak, a fogyasztók megtévesztése által elkövetett jogsértéseket az Fttv. paragrafusai alapján értékelik Ez nem jelent érdemi változást a GVH gyakorlatában ugyanis a Fttv. rendelkezései többé-kevésbé fellelhetők a Tpvt. jogszabályai között is Az agresszív kereskedelmi gyakorlat és a megtévesztő mulasztás új fogalmakként jelennek meg a magyar versenyjogban, de a Tpvt. 8, 9. és 10 paragrafusai szerint korábban is értékelhetők voltak Hasonló a helyzet az Fttv. Mellékletében felsorolt fekete listás magatartásokkal, ugyanis legnagyobb részük a versenytörvény szerint is jogsértőek

lennének, annak ellenére, hogy a Tpvt. nem nevezi meg őket Nézzünk egy példát! A Fekete Lista 20 pontja szerint tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat „Az áru „ingyenes”, „díjtalan”, „térítésmentes” vagy hasonló jelzőkkel való leírása, ha a fogyasztónak a kereskedelmi gyakorlatban való részvétellel és az áru birtokbavételével, illetve fuvarozásával összefüggő elkerülhetetlen költségeken felül bármit is fizetnie kell.” Ez a magatartás a Tpvt 8 § -a értelmében is megtévesztőnek – tehát tisztességtelennek – számítana, ugyanis ebben az esetben az áru lényeges tulajdonságairól megtévesztésre alkalmas tájékoztatást adnak. Az áru lényeges tulajdonságairól mindkét törvény rendelkezik.82 A UCP előírja ezen termékjellemzők taxatív meghatározását az irányelv implementációja során és ezért az Fttv. is tételesen felsorolja, hogy mely információkat tekinti jelentősnek.83 A Tpvt is tesz említést az

81 Firniksz – Balogh – Grimm: A tisztességtelen versenyt érintő jogharmonizációs folyamat. pp. 230-231 82 2008. évi XLVII tv 6 § (1) bekezdésének a) – i) pontjai, 7 § (5) bekezdésének a) – e) pontjai, valamint a 1996. évi LVII tv 8 § (2) bekezdésének a) – c) pontjai 83 Barazutti Á.: im p 24 47 http://www.doksihu áru lényeges tulajdonságairól, de csak a legfontosabbakat nevezi meg, fenntartva a lehetőségét, más termékjellemzők besorolásának. Tehát a régi szabályrendszer szerint a GVH felléphetett olyan magatartás esetén is, ami nem volt nevesítve a Tpvt. 8 § -ában A 2008 szeptemberét megelőző és az azt követő szabályozás összevetése arra enged következtetni, hogy lényeges változást nem okozott az új törvény a GVH működésében. „Megállapítható, hogy a magyar jogrendszer már az implementáció jogszabályi megvalósítása előtt is garantálta a Közösség által a versenytársaknak és a fogyasztóknak

nyújtani szánt érdekvédelmet, illetve a jogalkalmazás is harmonikus joggyakorlatot alakított ki.”84 Az Fttv nem érinti szélesebb körben a versenyjog fogyasztóvédelmi vonatkozású ügyeit, mint a Tpvt., csak sokkal részletesebb joganyagot biztosít a GVH számára ezekre az esetekre. Ez arra enged következtetni, hogy a UCP irányelv megalkotásakor nem volt szempont a szabályok és a szankciók szigorítása és az érintett ügyek számának növelése. Az Európai Unió célja egy Európa szerte ekvivalens joganyag létrehozása, amely egyszerűbbé teszi az esetleges, határon átnyúló eljárások lebonyolítását és biztosítja az európai polgárokat, hogy a kereskedelmi gyakorlatok szabályzása minden tagállamban megegyezik, így határon átnyúló vásárlásaik során hatékony védelemben részesülnek. A továbbiakban a Versenyhivatal által megvizsgált esetek mélyrehatóbb elemzésére kerül sor. 84Gömöri Tamás (2007): A tisztességtelen

kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv átültetése a tagállamokban és hazánkban. URL:<http://www.gvhhu/domain2/files/modules/module25/949712D46A1107D4pdf>; 2009. október 25, p 24 48 http://www.doksihu 6. 3 A fogyasztók megtévesztésének gyakorlata a GVH ügytípusai között A GVH hozzávetőlegesen egy éve folytat versenyfelügyeletet a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok kapcsán. A GVH által kiszabott bírságok összege (716,5 millió forint) elsősorban a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolása miatt történt marasztalásokhoz köthető, ugyanis ebben az ügytípusban összesen több, mint 713 millió forint bírságot szabott ki a Versenyhivatal 2008-ban.85 Az alábbi táblázat alapján a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolása miatt indított versenyhivatali eljárásokat szeretném tüzetesebben kielemezni, szem előtt tartva elsősorban a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen

kereskedelmi gyakorlatok tilalmáról szóló törvény 2008. szeptember 1-ét követő beiktatását 1. sz táblázat: A fogyasztók döntéseinek tisztességtelen befolyásolására irányuló versenyfelügyeleti eljárásokban hozott érdemi ügyzáró versenytanácsi döntések időbeli alakulása és aránya a Versenyhivatal által indított valamennyi eljáráshoz képest Fogyasztók döntéseinek tisztességtelen befolyásolása miatt indított eljárások típusonként Fogyasztók megtévesztése Választási szabadság korlátozása Vegyes Összesen Ebből: versenyhivatali beavatkozásra került sor A GVH által megvizsgált ügyek összesen Ebből a fogyasztók döntéseinek tisztességtelen befolyásolásának aránya (%) Forrás: Gazdasági Versenyhivatal86 2005 2006 2007 2008 74 3 2 79 54 78 2 5 85 66 82 1 1 84 81 61 1 4 65 64 199 180 158 116 39,7 42,2 53,1 56,0 A fenti táblázat a GVH azon ügytípusát mutatja be a 2005-tól 2008-ig terjedő időszakra,

amely a fogyasztók döntéseinek tisztességtelen befolyásolására irányultak, vagy arra alkalmasak lehettek, továbbá adatokat közöl a GVH összes eljárását illetően is. A táblázat jól szemlélteti az esetek gyakoriságát és azok időbeli és típus szerinti megoszlását. Az adatokat a 85 Gazdasági Versenyhivatal: i.m p 41 86 A táblázat a GVH által összeállított statisztikák alapján készült ( Statisztikák; URL:<http://www.gvhhu/gvh/alpha?do=2&st=1&pg=49&m81 act=11>; Hozzáférés ideje: 2009. november 3) 49 http://www.doksihu fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tilalmáról szóló törvény 2008. szeptember 1-ét követő beiktatása alapján kívánom elemezni 2008-ban előforduló esetek száma, az azt megelőző három évhez képest alapvetően csökkent. (A 2005- ös adatokhoz képest 17,7 %-kal, az azt követő évhez képest 23,5 %-kal és végül 2007-hez képest 22,6%-kal csökkent az ilyen

jellegű esetek száma.) Mivel az új törvény 2008-ban csak az utolsó negyedévi eljárásokra vonatkozott, megkérdőjelezhető, hogy a csökkenés oka valóban az új szabályzás bevezetésének köszönhető-e. Amennyiben az új törvény hatására mérséklődött volna az eljárások száma, akkor az egyértelműen a vonatkozó irányelv sikerességét jelentené, de ezt alátámasztó információt nem találtam. Nem minden eljárás végződik a GVH beavatkozásával. Azoknak az eseteknek a gyakoriságát, amikor azonban mégis beavatkozott a Versenyhivatal, a táblázat mutatja. A GVH beavatkozás ügytípusonként87 eltérő jellegű döntéseket jelenthet. A vizsgált ügytípust illetően egyrészt a jogsértés megállapítása, másrészt a kötelezettségvállalásra tekintettel történő megszüntetés tekinthető relevánsnak. Ha szemügyre vesszük a GVH beavatkozásokra vonatkozó adatokat és összevetjük az összes fogyasztóügyben indult eljárással, igen

érdekes eredményre juthatunk. 2005 –ben az összes eljárás 68 % -kánál volt szükség a GVH közbelépésére Ugyanez az arány 2006 -ban 78 %, 2007-ben pedig már 96%. Tavaly az összes eljárás 98% -a végződött versenyhivatali beavatkozással, ami tekinthető maximálisnak, vagyis megállapítható, hogy a 2008-ban indított valamennyi eljárás esetében, egy-két kivételtől eltekintve mindig sor került a GVH beavatkozására. Pontosabban 59 ügy végződött jogsértés megállapításával, 5 ügy kötelezettségvállalással és mindössze két esetben nem volt beavatkozás.88 „Mind az ügyek számát, mind a jogsértések súlyát tekintve kiemelkedtek az ügytípuson belül – az elmúlt évekhez hasonlóan – a pénzügyi és elektronikus hírközlési szolgáltatásokra, valamint az egészségre ható termékekre vonatkozó reklámok, tájékoztatások kapcsán indult, továbbá a napi fogyasztási cikkek piacán működő, illetve szakkereskedelmi

tevékenységgel foglalkozó vállalkozások akciószervezési gyakorlatát vizsgáló versenyfelügyeleti eljárások. [] A GVH 2008-ban is több nagy kiskereskedelmi lánccal szemben folytatott eljárást egyes termékek elérhetőségével, az ún. készlethiánnyal 87 A fogyasztók döntéseinek tisztességtelen befolyásolása gazdasági erőfölénnyel való visszaélés, versenyt korlátozó megállapodások, összefonódás 88 Gazdasági Versenyhivatal: i.m p 50 50 http://www.doksihu kapcsolatban, illetve állapított meg jogsértést amiatt, hogy a kiskereskedelmi láncok, egyes termékeik árfeltüntetésekor a valóságnál nagyobb árkedvezményt tüntettek fel.”89 2008-ban jelentősen csökkent az eljárások száma a Versenyhivatal egészére nézve, ami már önmagában pozitívumként értékelendő. A jogsértések és megszüntetések magas aránya kétféleképpen értékelhető. Egyrészt kedvező eredmény, mert arra enged következtetni, hogy az új

törvény – noha 2008-ban csak az utolsó negyedévre vonatkozott a hatálya – egyre több ügyet érint és marasztal el. Ez viszont azt jelentené, hogy az Fttv a kereskedelmi gyakorlatok sokkal szélesebb körét érinti, mint a korábban hatályos Tpvt. A másik megközelítés értelmében a GVH beavatkozások kimagasló aránya azt jelentheti, hogy csökkent az indokolatlanul megindított eljárások száma. Az összes versenytanácsi döntés vonatkozásában jelentős csökkenés figyelhető meg. 2005ben 199 eset került regisztrálásra, 2008-ban pedig mindössze 116, ami több mint 40%-kos visszaesést jelent. 2005 és 2007 között évről évre átlagosan 10 és fél százalékkal csökkent a versenytanácsi döntések száma, míg 2008-ban már majdnem harmadával az előző évhez képest. A GVH összes határozatához mérten, a fogyasztók döntéseinek tisztességtelen befolyásolására irányuló versenyfelügyeleti eljárások aránya mind a négy vizsgált

évben kifejezetten magas volt, vagyis feltehetően a Versenyhivatalhoz beérkező panaszok és bejelentések zöme fogyasztóvédelmi vonatkozású. A vizsgált ügytípus aránya a GVH által indítványozott összes esethez viszonyítva, 2005 és 2008 között nemcsak, hogy magas volt,de jobbára nőtt is, a 2005-ben készült adatokhoz viszonyítva több mint 16 százalékponttal. Ez arra enged következtetni, hogy a versenyhatósági eljárások számának csökkenése más ügytípusok megcsappanásának köszönhető. Vagyis a más természetű estek nagyobb léptékkel fogyatkoztak meg, mint a fogyasztók döntéseinek tisztességtelen befolyásolása miatt indított eljárások száma, vagyis a csökkenés mértéke nem tekinthető elégségesnek. Ez pedig azt mutatja, hogy a 2008. évi XLVII törvény, a beiktatása évének utolsó negyedében nem hozta meg a várt eredményeket. A 2009- es adatokról a Gazdasági Versenyhivatal egyelőre nem tett közzé statisztikákat.

89 Gazdasági Versenyhivatal: i.m p 11 51 http://www.doksihu 6.4 A Gazdasági Versenyhivatal eljárási rendje90 A Gazdasági Versenyhivatal tevékenységének jobb megértéséhez nélkülözhetetlen szót ejteni annak eljárási rendjéről. A GVH a versenytörvény és a közösségi versenyjog szabályait a versenyfelügyeleti eljárásban érvényesíti, mely indulhat hivatalból vagy kérelemre. A fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolása mellett a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés és a versenykorlátozó megállapodások és elkövetésének gyanúja esetén indít a GVH hivatalból versenyfelügyeleti eljárást. A kérelemre induló eljárások a témán kívül esnek, így azokra most nem térnék ki. A hivatalból induló eljárások háromféleképpen kezdődhetnek. Egyrészt a jogellenesség hatósági észlelése által, másrészt panasz, illetve bejelentés alapján. A GVH hatáskörébe tartozó, törvénybe ütköző magatartás

észlelése esetén bárki élhet panasszal vagy bejelentéssel. A bejelentésnek formai követelményeknek kell megfelelnie, vagyis bejelentést a GVH által kiadott űrlap kitöltésével lehet tenni. Panaszt mindenféle formai kötöttség nélkül lehet tenni A GVH az előbbi esetben 60 nap alatt bírálja el, hogy indokolt-e versenyfelügyeleti eljárás megindítása a bejelentett sérelmezett magatartással szemben, míg a panasztétel esetében ez 30 nap. A Versenyhivatal döntése ellen a bejelentő élhet bírósági jogorvoslattal, a panaszos azonban nem. Amennyiben a Versenytanács úgy dönt, hogy lefolytatja a versenyfelügyeleti eljárást, annak lezárására több alternatíva áll rendelkezésre. Megállapíthatja a jogsértés megtörténtét, elrendelheti a törvénybe ütköző állapot megszüntetését, megtilthatja a jogsértő magatartás további folytatását és kötelezettség teljesítését írhatja elő annak a vállalkozásnak, amelynek jogsértő

magatartását megállapította. Továbbá, a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolása miatt indult ügyekben, a megtévesztésre alkalmas tájékoztatással kapcsolatban elrendelheti helyreigazító nyilatkozat közzétételét, bírság kiszabását, vagy megállapíthatja, hogy a magatartás nem ütközik törvénybe. A GVH a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolása miatt induló ügyekben 90 nap alatt hoz döntést, de ezt a határidőt egy alkalommal 60 nappal meghosszabbíthatja. A versenyfelügyeleti eljárás lezárását követően a Versenytanács döntésében foglaltak betartását a hivatal utóvizsgálat keretében ellenőrzi. 90 Ennek a fejezetnek a kidolgozásához alapvetően a Versenyhivatal által közzétett dokumentumokra támaszkodtam. URL:< http://wwwgvhhu/gvh/alpha? do=2&st=1&pg=84&m5 doc=2170&m57 act=18>, 2009. október 10 52 http://www.doksihu 6. 5 Tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat? Mint arról már

esett szó, a UCP irányelv és ezen keresztül az Fttv. hármas tilalmi rendszert vezetett be annak eldöntésére, hogy egy bizonyos kereskedelmi magatartás tisztességtelennek minősül, vagy sem. Elsősorban azt kell megvizsgálni, hogy az adott kereskedelmi gyakorlat szerepel-e a Fekete Listában. Amennyiben szerepel és megfelel az Fttv mellékletében rögzített kritériumoknak, akkor minden további vizsgálat nélkül tisztességtelennek tekintendő. Ha a gyakorlat nem szerepel a listán, további elemzésre van szükség arra vonatkozólag, hogy kimeríti-e a megtévesztés vagy az agresszió a törvényben megadott kritériumait. Feltéve, hogy a kereskedelmi gyakorlat e kategóriákba sem besorolható, a továbbiakban azt kell vizsgálni, hogy ellentétes-e a szakmai gondosság követelményeivel, vagy alkalmas-e a fogyasztói magatartás torzítására. Amennyiben az adott kereskedelmi gyakorlat e kritériumoknak sem felel meg, akkor nem minősül tisztességtelennek.

Máskülönben a magatartás törvénysértő, amellyel szemben az Fttv. rendelkezéseit kell alkalmazni91 Ez a követelményrendszer szabja meg a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok körét. A gyakorlatban azonban ez a folyamat igen bonyolult és időigényes. A következőkben ennek a folyamatnak a lezajlását követhetjük figyelemmel a GVH által a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat gyanúja miatt indított versenyfelügyeleti eljárásaiból kiemelt példákon keresztül. Az esettanulmányok jól szemléltetik a UCP irányelv érvényesülését a Versenyhivatal gyakorlatában és a GVH alkalmazkodását a módosult jogi háttér következtében felmerülő változásokhoz. Láthatunk példát arra, hogy adott kereskedelmi gyakorlattal szemben, hogyan zajlik az eljárás a korábbi Tpvt. rendelkezései szerint és, hogyan a jelenleg hatályos Fttv.-nek megfelelően Találkozhatunk olyan esettel, amely a UCP irányelv Fekete Listájának

pontjaiba ütközik és olyannal, amely a tilalmi rendszer egy másik szintjén áll. A UCP irányelv maradéktalan megértéséhez szükséges szemügyre venni, hogy az miként jelenik meg a mindennapokban. Ehhez nyújtanak segítséget az alábbi esettanulmányok. 91 A Versenytanács Vj-038/2009/15 sz. határozata; URL:<http://www.gvhhu/domain2/files/modules/module25/95479DA01E141D2Fpdf >, 2009. november 12; p 6 53 http://www.doksihu 7. Esettanulmányok Az elemzések során elsősorban azt próbálom felmérni, hogy milyen változásokat okozott az Fttv. az eljárás menetében és az ügyek jogi hátterében, de az esetek egyéni jellegzetességeiről is szót kívánok ejteni. Viszont mindenekelőtt szükségesnek tartom nyomatékosítani, hogy milyen jellegű ügyekben jár el az egyik hatóság és melyekben a másik. A PSZÁF hatáskörébe tartozó esetek sajátos kategóriát képeznek, így ezek szemléltetésétől most eltekintenék. Azonban nagyfokú

hasonlóságot mutatnak az NFH és a GVH jogosultságát képező tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok, így a GVH eljárásainak részletes bemutatása előtt - összehasonlítás végett tennék egy kisebb kitekintést a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság hatáskörére is, amelyet egy rövid példán keresztül mutatnék be. 7. 1 Az NFH példája a Lázár és Fiai Kft ellen hozott jogerős határozat alapján92 A hatóság egyéni bejelentés alapján indította meg vizsgálatát a Lázár és Fiai Kft. ellen A bejelentő az egyik Kecskeméten működő CBA áruházban DOMET háztartási gumikesztyűt vásárolt, melynek csomagolása szerint a kesztyű pamutos belsővel rendelkezik. Mint később kiderült, a kesztyűben pamut réteg nem volt ezért az NFH vizsgálatot indított és mintát vett termékből. A hatóság Élelmiszer és Vegyipari Laboratóriumának vizsgálata szerint a termékben pamut nem volt kimutatható, ezért az NFH eljárást indított a CBA áruház

üzemeltetője (Lázár és Fiai Kft.) ellen, aki nyilatkozattételi jogával nem élt A vállalat a határozat szerint megsértette a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tilalmát, mivel az általa forgalmazott termék csomagolása valótlan információt tartalmazott, így alkalmas volt a fogyasztó megtévesztésére, mivel az olyan ügyleti döntést hozott ennek következtében, amelyek egyébként nem hozott volna meg. Az NFH a termék további forgalmazását feltételhez kötötte A kereskedelmi gyakorlat csekély kiterjedtsége indokolta, hogy az NFH vizsgálja meg az ügyet. Feltehetően, ha a terméket a CBA reklámújságban, vagy más kommunikációs eszköz útján meg is hirdették volna, akkor potenciálisan befolyásolta volna a piaci verseny működését és akkor a GVH feladata lett volna kivizsgálni az ügyet. 92 A DAF-02466-11/2009 számú NFH határozat alapján 54 http://www.doksihu Tegyünk egy kis kitérőt és vizsgáljuk meg az eset egy másik

dimenzióját. Ez a példa jól szemlélteti a UCP irányelv egyik fontos rendelkezését, miszerint az kizárólag B2C viszonyokra terjed ki. Ebben az esetben a fogyasztó a Domet Zrt által forgalmazott háztartási kesztyűt vásárolta meg, így joggal feltételezheti bárki, hogy a megtévesztésért ez a vállalkozás felel. Még ha így is van, akkor sem a Domet Zrt kerül eljárás alá, ami két okra vezethető vissza. Egyrészt, az irányelv által megkövetelt B2C viszony csak a CBA és a vásárló között jelenik meg, mert a kesztyű megvétele során a fogyasztó csak az áruházzal került kapcsolatba, az értékesítési lánc többi elemével nem. A Domet Zrt ellen a CBA tehetne bejelentést, de ez már B2B kapcsolatot feltételez, így a témán kívül esik. A másik ok amiért a CBA áruházat terheli a felelősség, az Fttv. 9 § -ban keresendő A törvény kimondja, hogy az adott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatért az a vállalkozás felel, amelynek az

érintett áru eladása közvetlenül érdekében állt. A Domet Zrt ebben az esetben sem felelős, mivel csak közvetetten állt érdekében az eladás. A kereskedelmi gyakorlat kiterjedtsége ebben az esetben olyan csekély, hogy a piaci versenyre jelentős befolyást nem gyakorol, így a GVH hatáskörét nem érinti. Most pedig vizsgáljuk meg a Versenyhivatal által lefolytatott eljárásokat reprezentáló eseteket. 55 http://www.doksihu 7. 2 A rák ellenszere? Esettanulmány PROPHARMATECH Kft. ellen indított versenytanácsi eljárásról93 Nem. A rák továbbra sem gyógyítható betegség, habár az R47 – PROTUMOL ápoló krémről gyártója és forgalmazója azt állította, hogy alkalmas erre. A Gazdasági Versenyhivatal kivizsgálta az ügyet és megállapította, hogy a PROPHARMATECH Kozmetikai, Egészségügyi Termékeket Gyártó, Forgalmazó, Egészségügyi és Műszaki Kutató – Fejlesztő Kft. és a budapesti NewCell Kereskedelmi Kft megtévesztő

kereskedelmi gyakorlatot alkalmazott, mivel az előbb említett termék kommunikációjában minden megalapozottság és engedély nélkül a krém gyógyhatására hivatkoztak. Az eset feldolgozására az ösztönzött, hogy a hazai gyakorlatban igen gyakran találkozhatunk azzal a jelenséggel, hogy egy termék vagy készítmény kommunikációjában, hamisan azt nyilatkozzák, hogy alkalmas betegségek gyógyítására. Mindezt pedig annak érdekében, hogy a hirdetések hatékonyságét, vagyis bevételeiket növeljék. A PROPHARMATECH Kft. példája pedig rendkívül jól szemlélteti az ilyen jellegű eseteket A vállalatok által tanúsított, eljárás alá vont magatartás 2007. május 31-től 2009 január 26-ig tartott, vagyis pont átívelt azon az időszakon, amikor a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tilalmáról szóló 2008. évi XLVII törvény életbe lépett Ennek következtében ez az eset igencsak jól ábrázolja, hogy az

új törvény milyen módon változtatta meg a versenyfelügyeleti eljárások jogi hátterét. Az eljárás 2009. január 26 -án indult Ekkor már érvényben volt a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tilalmáról szóló törvény (a továbbiakban: Fttv.), ami azt jelenti, hogy két vonatkozó jogszabályt kellett a jogsértés megállapításakor figyelembe venni.94 Annak eldöntésére, hogy a vádak egyes pontjain melyik törvény az irányadó, azt a megoldást alkalmazták, hogy az ügyet időben lebontották két részre. Így az ilyen jellegű esetek tekintetében 2008. szeptember 1-jét megelőzően a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII törvényt (a továbbiakban 93 A Versenytanács Vj-008/2009 sz. határozata alapján 94 Egyrészt a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvényt, valamint a fogyasztókkal szembeni

tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tilalmáról szóló 2008. évi XLVII törvényt 56 http://www.doksihu Tpvt. vagy versenytörvény) alkalmazták, ezt követően pedig a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tilalmáról szóló 2008. évi XLVII törvényt (a továbbiakban Fttv.) A következőkben arra keresem a választ, hogy az új, 2008- évi törvény bevezetésével szigorúbb szankciókkal sújtják-e a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat, mint korábban. Megjegyezném, hogy a NewCell Kereskedelmi Kft2008 szeptember 5 -én alakult meg, így az ellene indított eljárás csak az ezt az időpontot követő időszakra vonatkozott. Emellett a határozatban bírságot nem róttak ki rá csekély árbevételéből kifolyólag,. Ezen okokból kifolyólag és mivel a Versenytanács a jogsértésért elsődlegesen a PROPHARMATECH Kft. -t jelölte meg felelősnek, a dolgozatomban csak az ellene induló eljárásra kívánok szorítkozni.

Mindenek előtt, fontosnak tartom tisztázni, hogy miért a Gazdasági Versenyhivatal határkörébe utalták ezt az ügyet. A 2008 szeptember 1 előtti szabályzás értelmében a GVH az egész ország területén illetékes minden olyan versenyfelügyeleti ügyben, amely nem tartozik a bíróság hatáskörébe. A 2008 évi XLVII törvény beiktatását követően pedig hatásköre azon tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra terjed ki, amelyek a gazdasági versenyt jelentősen befolyásolják. Ugyanezen törvény kimondja azt is, hogy az eljárás rendjére továbbra is a Tpvt. rendelkezéseit kell alkalmazni Annak eldöntésére, hogy a gyakorlat jelentősen befolyásolja-e a piaci versenyt, több szempontot kell figyelembe venni, úgy, mint a gyakorlat kiterjedtségét (áru mennyisége, földrajzi terület, kommunikáció eszköze) vagy a jogsértést elkövető vállalat nagyságát nettó árbevétel alapján. Az eljárás alá vont vállalkozások által alkalmazott

kommunikáció kiterjedtsége alkalmas volt a piaci verseny érdemi befolyásolására, így joggal került a GVH hatáskörébe. A továbbiakban a PROPHARMATECH Kft. górcső alá vett piaci magatartásának azon pontjait fogom megvizsgálni, amelyek miatt kereskedelmi gyakorlata tisztességtelennek bizonyult. Az R47-PROTUMOL ápoló krémet alapvetően daganatos betegségek megelőzésére, kezelésére, az orvosi kezelések mellékhatásainak enyhítésére, illetve megszüntetésére fejlesztették ki.95 A krém a szóban forgó vállalat saját találmánya és 2006 június 13-án kozmetikumként jelentette be az Országos Élelmiszerbiztonsági és Táplálkozástudományi Intézetnél. 95 19.o lap alja 57 http://www.doksihu Az ügy szempontjából nem elhanyagolható tényező az a fogyasztói csoport, amelyet az eljárás alá vont vállalkozás marketingkommunikációs tevékenységével megcélzott. Az R47PROTUMOL krémet a rákos megbetegedések kezelésére

fejlesztették ki, így vásárlói körét egyértelműen a daganatos betegek alkotják. A Tpvt nem rendelkezik a kiszolgáltatott fogyasztók védelméről, de a Tisztességtelen Kereskedelmi Gyakorlatokról szóló irányelv és az ez alapján létrehozott 2008-as törvény már igen. A Tpvt értelmében annak eldöntésekor, hogy egy tájékoztatás megtévesztő-e, az adott kifejezések mindennapi életben, illetve a szakmában elfogadott általános jelentését kell irányadónak tekinteni. Az Fttv értelmében, ha a kereskedelmi gyakorlat a fogyasztóknak csak egy egyértelműen azonosítható csoportját érinti, akkor a kereskedelmi gyakorlatot az adott csoport általánosnak tekinthető magatartásának szempontjából kell vizsgálni. Jelen esetben egyértelműen azonosítható a daganatos betegek csoportja, amely kiszolgáltatott fogyasztói csoportnap minősül. Kiszolgáltatott fogyasztónak számít az, aki kora, hiszékenysége, szellemi vagy fizikai fogyatkozásuk

miatt különösen kiszolgáltatottak a kereskedők gyakorlatának.96 A szóban forgó eset különösen alkalmas e vásárlói réteg megtévesztésére, mivel egy beteg ember, a gyógyulása érdekében hajlamos minden követ megmozgatni, így minden lehetséges gyógymódot kipróbálni. Ezen a ponton fontosnak tartom megemlíteni, hogy az R47 PROTUMOL bizalmi terméknek számít, ami azt jelenti, hogy „a betegség megelőzése, a beteg állapotának javítása, és a kezelések melléhatásainak csökkentése tekintetében való hatásának tényleges megvalósulásáról a fogyasztó teljes bizonyossággal nem győződhet meg”97. A forgalmazó célcsoportjának hiszékenységével előre számolhatott, így magatartása még inkább elítélendő. Mindezek figyelembe vételével a Versenytanács az ápoló krémmel kapcsolatban azt kifogásolta, hogy a termék népszerűsítésére felhasznált reklámanyagokban, a termék csomagolásán, valamint a vállalat honlapján, olyan

állításokat tett közzé, amelyek a termék gyógyhatására utaltak. Mivel az R47 PROTUMOL az Országos Gyógyszerészeti Intézet által nem került regisztrálásra, minden olyan megjegyzés, ami annak látszatát kelti, hogy a termék elősegíti a gyógyulást, törvénybe ütközik. A Tpvt értelmében az üzleti döntések tisztességtelen befolyásolásának számít, ha egy áru lényeges tulajdonságáról - jelen esetben az összetételéről és egészségre gyakorolt hatásáról megtévesztő tájékoztatást adnak -, illetve, ha 96 2008. évi XLVII tv 4§ (2) 97 Vj-008/2009 sz. határozat, p 5 58 http://www.doksihu elhallgatják azt a tényt, hogy a termék valamely jogszabályi előírásnak nem felel meg. 98 Ebből látható, hogy maga a jogsértés, már a korábbi törvény szerint is megállapítható volt és az is megállapítható, hogy a vállalat több szempontból követett el jogsértést, amelyek közül a legsúlyosabb annak a tájékoztató

anyagokban történt elhallgatása, hogy a termék a szükséges engedélyezési és bejelentési eljáráson nem esett át. 2008 szeptemberét követően az a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tilalmáról szóló törvény hatályos jogszabállyá vált az ilyen esetek tekintetében. Az Fttv. szerint megtévesztő az a kereskedelmi gyakorlat, amely a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna meg, vagy erre alkalmas, mindezt úgy, hogy valótlan információt tartalmaz, vagy valós információt megtévesztésre alkalmas módon közvetít. Az Fttv ugyanitt ejt szót a áru lényeges jellemzőiről, ami jelen esetben az összetétele. Az Fttv Melléklete tartalmazza azokat a kereskedelmi gyakorlatokat, amelyek minden körülmények között tisztességtelennek minősülnek, vagyis az Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Gyakorlatokról szóló Főigazgatóság irányelv által Fekete

kiadott Listájának a Tisztességtelen elemeit. Ebben Kereskedelmi az esetben a PROPHARMATECH Kft. az Fttv Mellékletének 17 pontját sértette meg, amely nem más, mint „Annak valótlan állítása, hogy az áru alkalmas betegségek, illetve az emberi szervezet működési zavarai, vagy rendellenességei gyógyítására.” Ezek alapján levonható az a következtetés, hogy a 2008-tól érvényes törvény részletesebben határozza meg azon kereskedelmi gyakorlatok körét, amelyek tisztességtelennek minősülnek. A PROPHARMATECH Kft. esetében az ügy átlagosnál súlyosabb, lévén, hogy egy 2007-ben már eljárást indítottak ellene az általuk, pontosabban Rozmin Péter99 által kifejlesztett R47PROTUMOL ápoló krém kapcsán. Az eljárás alá vont magatartás ugyanaz volt, mint az utóbbi 2009-ben végzett vizsgálat során. Akkor enyhítő körülményt jelentett a PROPHARMATECH Kft. számára, hogy Rozim Péter lemondott a termék forgalmazásáról

világszerte és a jogot átadta egy kanadai cégnek. Ugyanez a körülmény viszont az utóbbi eljárás során igen rossz fényt vetett a cégre, mivel a termék továbbra is forgalomban maradt, sőt a félrevezető állítások száma sem csökkent. A GVH számos állítást kifogásolt és 98 1996. évi LVII tv 8 § (2) a), valamint b) 99 Rozim Péter a PROPHARMATECH vezető tisztségviselője, az R47-PROTUMOL kifejlesztője 59 http://www.doksihu megvizsgált, azzal a feltételezéssel, hogy alkalmas a fogyasztók megtévesztésére és így olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti őket, amelyet egyébként nem tettek volna meg. Az állítások vonatkoztak egyrészt a krém hatóanyagaira és összetevőire. Ezek helytállóságát illetően a PROPHARMATECH Kft. érdemi magyarázattal tudott szolgálni Másrészt a krém forgalmazói közzétettek olyan állításokat is, amelyek nem szakmabeli olvasóknak csak nehézkesen értelmezhetők, tudományos

megalapozottságuk pedig egyértelműen megkérdőjelezhető. Ezek egyik példája következő: „Hozzájárult a hatékonysághoz az is, hogy sikeresen megoldottuk azt a külsőleges szereknél, krémeknél fennálló hatóanyag beviteli problémát, amely lehetővé tette, hogy a kismolekulákkal együtt, a nagymolekulák is átjussanak bőrön keresztül.”100 Rozim Péter kifejlesztő ez alatt az általa kifejlesztett új gyártástechnológiát értette. A PROPHARMATECH Kft hivatkozott emberi és állati kísérletek eredményeire is, terméke hatékonyságának bizonyítására. A kísérletek alátámasztására a Debreceni Orvostudományi Egyetem által dokumentált eredményeket (fotók, diagrammok) használta fel. Az emberen végzett vizsgálatot egy 92 éves Kaposi-szarkómában szenvedő betegen folytatták le, akinek mindkét alsó lábszárán dió méretű daganat volt található. A beteg felületet az R47-PROTUMOL ápoló krémmel kezelték egy-két hétig és a

tünet elmúlt. Az eredmény megdöbbentő, de mivel a megfigyelést egyetlen személyen végezték el, így az nem tekinthető reprezentatívnak. Emellett a kísérlet közzététele a tájékoztató anyagokban egyértelműen azt a célt szolgálja, hogy az érdeklődőkben azt a benyomást keltse, hogy a krém segíthet a daganatos betegségek gyógyításában. A PROPHARMATECH Kft. egy másik kijelentésében egy szegedi főorvosnő a krémmel kapcsolatos pozitív tapasztalataira hivatkozott, de ehhez mellékelni tudta a sebész értékelésének leiratát. Kimondható, hogy a további kifogásolt állítások egyszerű vásárlói tapasztalatokra épültek, melyek valódiságát a vállalat nem tudta bizonyítani a fogyasztók személyiségi jogaira és a betegségükből fakadó szégyenérzetükre hivatkozva. A PROPHARMATECH Kft. saját védelmében leszögezte, hogy sohasem állította, hogy az R47 PROTUMOL gyógyszer lenne, sőt minden kommunikációs eszközén kiemelte, hogy

„az R47 PROTUMOL ápoló krém nem gyógyszer és az orvosi terápiákat nem helyettesíti.”101 Számomra kérdéses, hogy hivatkozhat-e egy vállalat saját védelmében egyetlen olyan állításra, amely ellentétes a terméke népszerűsítésére kiépített kommunikációjának fő 100 Vj-008/2009 sz. határozat, p 9 101 Vj-008/2009 sz. határozat, p 20 60 http://www.doksihu mondanivalójával, melyen keresztül szinte csak arra törekedett, hogy a védelmében felhozott állítással ellentétes értelmet sugalljon, és amiért ellene vádakat emeltek. A Fttv. következő újdonsága, hogy a hatóság felhívására az eljárás alá vont vállalkozásnak igazolnia kell a kereskedelmi gyakorlat részét képező tényállítás valódiságát, vagy ha ezt nem teszi meg, akkor a tényállításra úgy kell tekinteni, hogy az nem felelt meg a valóságnak. Mivel a PROPHARMATECH Kft. által benyújtott bizonyítékok a Versenytanács számára nem voltak alkalmasak a

vizsgált állítások megfelelő alátámasztására, így kimondható, hogy az eljárás alá vont vállalat a versenytörvény szerinti megtévesztő magatartást tanúsított. Ez a rendelkezés azonban nem releváns a vállalatra nézve, ugyanis a legsúlyosabb jogsértést azzal követték el, hogy elhallgatták azt a fogyasztói döntést lényegesen befolyásoló tényt, hogy az R47 PROTUMOL készítmény nem felelt meg alapvető jogszabályi előírásnak. Ebből következik, hogy ha megfelelő bizonyítékokkal tudták volna alátámasztani állításaikat, azok akkor sem lehettek volna jogszerűek. Azt, hogy a PROPHARMATECH Kft. által benyújtott bizonyítékok miért nem voltak elegendőek a kifogásolt állítások bizonyításához, a Versenytanács több szempontból indokolta. Egyrészt a vállalat nem végzett el kellően mélyreható kutatásokat, annak érdekében, hogy az R47-PROTUMOL daganatos betegségeket megelőző, kezelő, illetve gyógyító hatása valóban

bizonyított tény legyen. Egy ezt alátámasztó kísérletsorozatnak laboratórium körülmények között kell történnie és a termék összes szervezetre gyakorolt hatására ki kell terjednie, majd az így kapott eredményekről orvosi szakvéleményt kell készíttetni. A vállalat által benyújtott bizonyítékok nagy része fogyasztói visszajelzéseken alapult, ami ebben az esetben nem más, mint pozitív terméktapasztalat, felhasználásuk pedig arra szolgál, hogy a vásárlókban egy olyan képzet alakuljon ki, miszerint az ápoló krém és az egészség között összefüggés van. Ez pedig a fogyasztói döntések befolyásolásának, illetve a fogyasztók megtévesztésének számít. A Versenytanács további indokként hozta fel, hogy a tudomány mai állása szerint a rákbetegség gyógyíthatatlannak minősül, így a PROPHARMATECH Kft. bármely állítása, ami szerint az R47-PROTUMOL alkalmas daganatos betegségek bármiféle kezelésére,

ellentétes a tudományos eredményekkel. Megjegyezném, hogy a termék honlapján található tájékoztatóban érdemi változás nem történt a Versenytanács határozata óta.102 A GVH nem hagyta figyelmen kívül a súlyosbító 102 A termék tájékoztatója elérhető: http://5mp.eu/webphp?a=r47-protumol 61 http://www.doksihu körülményeket, vagyis a PROPHARMATECH Kft. ellen már korábban megállapított jogsértést, valamint azt, hogy a célcsoportját kiszolgáltatott fogyasztók képezik. Az 1996. évi LVII törvény tükrében az eljárás alávont tehát megsértette a 8 § (2) bekezdésének a), valamint b) pontjait. A 2008 szeptember 1-ét követő időszakra vonatkozó szabályozás szerint pedig az Fttv. Mellékletének 17 pontjában megjelölt gyakorlat megvalósításával megsértette a törvény 3.§-ának (1) bekezdését Ebből kifolyólag a „Versenytanács a jogsértés megállapításán túl mindkét eljárás alá vont vállalkozást eltiltja a

jogsértő magatartás további folytatásától.”103 Továbbá, a jogsértés szankcionálására a GVH a Tpvt. 78 § (1) bekezdésének értelmében bírságot szab ki, melynek összege az eljárás alá vont vállalat, a jogsértés azonosításának évét megelőző üzleti év nettó árbevételének tíz százaléka lehet. A PROPHARMATECH Kft esetében ez az összeg 17 473 000 forint volt, a bírság pedig 1 700 000 forint, ami a bírság maximális összegeként értékelhető. Az eset tanulmányozása után arra a következtetésre jutottam, hogy azon esetekben, amikor egy vállalat termékének eladását oly módon próbálja ösztönözni, hogy valótlan állításokat közöl kellő megalapozottság nélkül, a régi és az újabb szabályozás értelmében is a fogyasztók megtévesztésének, illetve tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatban minősül. A jelenlegi szabályzás szerint azon fogyasztóvédelmi vonatkozású versenyjogi kérdéseket, a 2008. évi XLVII

törvény szerint kell értékelni Viszont jogilag több ponton a versenytörvény szabályozása maradt irányadó, mint a bírság kérdésében, vagy az eljárás menetét illetően. A gyakorlatban a két törvény inkább kiegészíti egymást, mintsem helyettesíti, ami azzal jár, hogy az új törvénykezés nem jelent feltétlenül szigorúbb szankcionálást. Ellenben ha a vállalat az Fttv. Mellékletének valamely pontját megsérti, a Versenytanács további vizsgálatok híján is megállapíthat jogsértést. Ez arra ösztönözi a vállalatokat, hogy termékeiket hitelesítsék, ne közöljenek olyan jellemzőket róluk, amelyekkel jogosan nem rendelkeznek és a tájékoztató anyagaikat csak pontos és valós információkkal lássák el. 103 Vj-008/2009 sz. határozat, p 26 62 http://www.doksihu 7. 3 Amíg a készlet nem tart Esettanulmány az OBI Hungary Retail Kft. ellen indított versenytanácsi eljárásról104 A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok

következő példáját az OBI Hungary Retail Kft. esetén keresztül mutatom be A Gazdasági Versenyhivatal azért indított eljárást, mert felmerült annak a gyanúja, hogy az áruház fogyasztókkal szembeni tisztességtelen gyakorlatot követett el, megsértve ezzel a 2008. évi XLVII törvényt (a továbbiakban Fttv) A GVH azt nehezményezte, hogy az OBI 2008. december 4 és 24 között érvényes katalógusában meghirdetett egyes termékek nem álltak a vevők rendelkezésére megfelelő mennyiségben. Az OBI áruház annyit fűzött az vádakhoz, hogy kellő gondossággal készült fel az akcióra. A Versenytanács az eljárást végzéssel megszüntette E fejezeten belül azokat a kis kapaszkodókat, esetleg joghézagokat szeretném felkutatni, amelyek lehetővé tették az áruház számára az eljárás befejezését. A helytelenített magatartás kifejtése előtt a Gazdasági Versenytanács ez ügyben való jogosultságát kell megindokolni. A PROPHARMATECH Kft esetéhez

hasonlóan az OBI áruház által folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat is alkalmas volt a piaci verseny jelentős befolyásolására, mivel a reklámújság online és offline módon való terjesztése a fogyasztók széles körét érintette és a vállalkozás nettó árbevétele is jelentős értéket képviselt. Ennélfogva a GVH hatáskörébe tartozik az eljárás levezetése. Az OBI által kiadott, 2008. december 4 és 24 közötti időszakra vonatkozó reklámkatalógus 34 terméket ajánlott olvasói figyelmébe. Ajánlatait az OBI áruházak vonzáskörzetében lakókhoz postán keresztül juttatta el, de a katalógus az áruház internetes honlapján is elérhető volt. A Versenyhivatal a felsorakoztatott termékek fogyasztók általi elérhetőségét vizsgálta. A megfigyelés kimutatta, hogy a 34 termékből 30 többé-kevésbé elérhető volt a vásárlók számára.105 Négy terméket illetően viszont mutatkoztak hiányosságok A 90 cm-es szánkóból az

akció 1-2. napján készlethiány jelentkezett Ennek oka az volt, hogy a nyitó készlet az akció kezdetére elfogyott, az utánrendelés pedig csak később érkezett meg. Enyhítő körülményként kezelhető, hogy az áruház rendelkezett a szánkó 100 cm-es 104 A Vj-038/2009/15. számú jogeset alapján 105 Az akció első három napján elérhetők voltak, illetve ha nem, akkor az áruház fel tudott kínálni helyettesítő terméket, vagy biztosította a vevőmegrendelés lehetőségét. 63 http://www.doksihu változatával, amit fel tudott ajánlani vásárlóinak helyettesítő termékként. A következő problematikus termék, az előbb említett szánkó 110 cm-es változata volt, amely helyett az OBI nem tudott helyettesítő terméket felajánlani. A vizsgálat soron következő tárgya egyrészt a 2564538 cikkszámú Color garnitúra, másrészt pedig a 2684520 cikkszámú Color garnitúra (a cikkszámok az ügy szempontjából fontos részletek, jelentőségükre

később térnék ki). E két termék esetében az áruház előre láthatta volna, hogy árut nem fogja tudni kellő mennyiségben a vevők rendelkezésére bocsátani, mivel a megrendelést a szállító csak több részletben tudta az OBI részére eljuttatni. Ennek okán az első termékből „az eljárás alá vont ténylegesen nem rendelt, aminek következtében az akció ideje alatt a termék egyetlen áruházban sem volt készleten”.106 A másik Color garnitúra esetén ugyanez a helyzet állt fenn, azzal a különbséggel, hogy ebből a termékből mindössze két áruháznak keletkezett hiánya, ebből is az egyiknek csak részlegesen.107 Ezek alapján az OBI Hungary Retail Kft állítása miszerint eleget tett a gondos kereskedővel szemben támasztott követelményeknek – több sebből vérzik, mert nem csak, hogy előre láthatta volna egyes termékek késedelmes leszállítását, bizonyos akciós árukat egyszerűen meg sem rendelt. A GVH gyakorlata szerint a

vállalkozásoknak nem kell az akció teljes időtartama alatt raktárkészlettel rendelkezniük az adott áruból, de erről a vásárlókat feltétlenül értesíteniük kell, és igazolniuk kell, hogy az akció kezdetekor megfelelő mértékű indulókészlettel készültek fel az akció megtartására. Miként értékelte a Versenytanács az itt felsorakoztatott hiányosságokat? A 90 és 110 cm-es szánkókat illetően a GVH nem tudott állást foglalni arra hivatkozva, hogy a termék hatása a fogyasztói magatartásra, illetve döntésekre nem ismert, így kérdéses számára a 100 cm-es szánkó általi helyettesíthetőség helytállósága. A Color garnitúrákkal kapcsolatban az okozott nehézséget, hogy a termékek az áruházi nyilvántartásban és a reklámkatalógusban szereplő cikkszámai nem egyeztek dokumentumok több ponton ellent mondtak egymásnak. Még arra való utalás is előfordult, hogy a vizsgálati eredményekkel ellentétben a szóban forgó termékek

valamelyikével rendelkezett az áruház az adott időpontban. Tehát a jogsértés megállapításához további elemzésekre lett volna szükség „Figyelemmel a fentiekre a Versenytanács az eljárást a Tpvt. 72§-a (1) bekezdése a) pontjainak második fordulata alapján megszüntette, mivel az előzőekben kifejtettek szerint a 106 Vj-038/2009/15., p 5 107 A készlethiány az akció 1. és 10 napja között állt fenn 64 http://www.doksihu rendelkezésre álló bizonyítékok sem a jogsértést, sem annak hiányát nem támasztják alá minden kételyt kizáróan, s az eljárás további folytatásától sem várható eredmény.”108 Eszerint, ha egy vállalat jogsértést követ el vagy követhet el, de az ezt alátámasztó iratok hiányosak, ellentmondóak és bonyolultan értelmezhetőek, akkor eljárás alól felmentik az adott vállalatot. Véleményem szerint egy multinacionális cégnek rendelkeznie kell olyan adminisztrációval, amely pontosan és időben rögzít

minden adatot az áruforgalommal kapcsolatban. Egy versenyhatósági eljárás során ez a cégnek érdeke, másrészt pedig kötelessége is hiteles és egyértelmű adatokkal szolgálni a GVH részére akkor is, ha törvénybe ütköző magatartást tanúsított. Emellett, ha a vizsgálatok szerint egy adott árufajta a vásárlók számára nem volt elérhető, akkor az ügy szempontjából ez a tény tekintendő relevánsnak, akkor is, ha az áruház utalásai szerint a termék készleten volt az adott időpontban. Az ügy másik tisztázatlan pontja, hogy ha a hatóság a jogsértés megállapításához további vizsgálatok szükségességét állapítja meg, annak nem az eljárás megszüntetését kéne eredményeznie akkor sem, ha feltehetőleg az eljárás folytatása sem lenne meg a foganatja. A fentiekből következtetve nekem az lenne a javaslatom, hogy ha a jogsértésnek, vagy annak hiányának megállapításához az adott vállalat nem tud egyértelmű bizonyítékkal

szolgálni és a Versenytanács további vizsgálatokat ír elő, akkor az ezt követő munkálatok költségét az eljárás alá vont fél viselje. Amennyiben a határozat jogsértést állapít meg a vállalat részéről az ügy lezárásakor, a kiszabott bírság összegének további növelésére lenne szükség. Ha az eljárás végül nem állapítana meg jogsértést, a költségeket a kereskedő számára visszatérítené. Ez arra késztetné a kereskedőket, illetve szolgáltatókat, hogy tevékenységükről a lehető legrészletesebb nyilvántartást vezessék, ami a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok elkövetésének lehetőségeit lényegesen csökkentené. A Versenytanács végzésében megtalálható az OBI Hungary Retail Kft. beszerzési rendszerének és láncának részletes leírása. Eszerint ha a vállalat akciót hirdet, azt a kezdőnapja előtt már több, mint 80 nappal elkezdi megszervezni. Ez az idő bőven elég arra, hogy a cég felmérje mekkora

árumennyiségre lesz szüksége az akció időtartama alatt. Az áruval kapcsolatos mennyiségi igényeiket a központi beszerzés részére küldik el, ahol elkészítik a megrendeléseket, majd azt továbbítják a szállítóknak. Ha az áruhűznak utánrendelésre van szüksége, a készlet erejéig, illetve a szerződésben meghatározott mértékig azt megteheti. Ha ezen felül további mennyiségre van szüksége valamelyik áruháznak, akkor 108 Vj-038/2009/15., p 9 65 http://www.doksihu egyeztethet az OBI egy másik egységével, aki biztosítani tudja a szükséges mennyiséget. Ez az egyik megoldás az átmeneti készlethiány áthidalására. További módszer lehet a vevőmegrendelés és a helyettesítő áru felkínálása, de az már a vevő megítélésén múlik, hogy elfogadja-e alternatívaként. Kiemelném, hogy az eljárás alá vont a reklámkatalógusban feltüntette, hogy az akció csak a készlet erejéig érvényes. Ellenben a Versenytanács ezt nem

kezelte enyhítő körülményként, mivel az áruház az akció kezdetekor sem rendelkezett elegendő áruval, erre a kommunikációs stratégia kialakításakor számíthatott is és ennek ellenére a fogyasztók elől ezt a tényezőt elhallgatta. Az OBI Hungary Retail Kft. esetében az átmeneti készlethiány miatt indított eljárás jogi hátterét a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tilalmáról szóló 2008. évi XLVII törvény adja A törvény melléklete tartalmazza az előző esettanulmányban már említett Fekete Listát, amely azokat a kereskedelmi gyakorlatokat tartalmazza, amelyek minden körülmény között tisztességtelennek minősülnek, így törvénybe ütköznek. Az Fttv Melléklete szerint csalogató reklám és tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat az „Áru meghatározott áron való vásárlására felhívás annak elhallgatásával, hogy a vállalkozásnak alapos oka van azt feltételezni, hogy az adott vagy azt

helyettesítő árut a kínált áron nem fogja tudni - az árura, a vonatkozó kereskedelmi kommunikáció hatókörére és az ajánlati árra figyelemmel - megfelelő időtartamig és mennyiségben szolgáltatni vagy más vállalkozástól beszerezni.” Hangsúlyoznám, hogy ez a rendelkezés csak vásárlásra felhívás esetén érvényes, „ami a kereskedelmi kommunikációban az áru jellemzőinek és árának, illetve díjának feltüntetése az alkalmazott kommunikációs eszköznek megfelelően olyan módon, hogy ezáltal lehetővé válik a fogyasztó számára az áru megvétele, illetve igénybevétele” 109. A Versenytanácsa az OBI Hungary Retail Kft. magatartását vásárlásra felhívásnak minősítette Közelebbről szemügyre véve az esetet, látható, hogy az áruház ellen emelt vádat mondhatni mindegyike helytálló volt. Az OBI Hungary Retail Kft felhozhatott volna érdemi mentségeket - mint az érintett termékek csekély aránya -, de erre sem volt

szükség, mert a GVH nem rendelte el az eset további kivizsgálását és megszüntette az eljárást. Érdemesnek tartom az ügyet a régi szabályozás tükrében is megvizsgálni. 2008 szeptember 1.-ét megelőzően az ilyen jelegű eljárásokra a már említett tisztességtelen piaci 109 2008. évi XLVII 2 § g) pontja 66 http://www.doksihu magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII törvény (a továbbiakban: Tpvt.) vonatkozott Ugyanezzel a magatartással akkor az OBI áruház a törvény III. fejezetében foglaltakat sértette volna meg, azon belül is a 8. § (1) bekezdését, miszerint tilos a gazdasági versenyben a fogyasztókat megtéveszteni. Mivel a (2) bekezdés a) pontja értelmében a fogyasztók megtévesztésének minősül, ha az áru lényeges tulajdonságáról megtévesztésre alkalmas tájékoztatást adnak. Emellett egy áruház akcióiról, vagy termékválasztékáról szóló tájékoztatás a fogyasztó érdemi

befolyásolására alkalmas. Egy példával élve, ha az akcióról azt állítják, hogy a készlet erejéig érvényes, akkor az áru lényeges tulajdonságának tekinthető az a tény, hogy nincs készleten. Fontos megjegyezni, hogy nem feltétlenül ütközik a Tpvt. rendelkezéseibe, ha egy termék nincs készleten az akció teljes időtartama alatt. Az Fttv ezzel szemben ezt majdnem minden esetben jogsértésnek minősíti, de az OBI áruház példája alapján, mégsem szankcionálja súlyosabban. A Tpvt szerint akkor ütközik törvénybe a tájékoztatás, ha az adott termék egyáltalán nem áll rendelkezésre a hirdetési időszakban, ha az akció kezdetén jelentkezik hiány belőle, valamint, ha az induló készlete rendkívül alacsony. Ennek alapján, mélyreható elemzések hiányában is tisztán látható, hogy az OBI áruház tájékoztatása a versenytörvény szerint is jogsértő. A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok e típusa vonatkozásában is az a

következtetés vonható le, hogy nincs látványos különbség a régi és az új szabályzás között. A 2008. évi XLVII törvény pontosabban azonosítja a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat, de a megtorlás mértékén nem változtatott, ami sajnos arra enged következtetni, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatoknak engedett tér sem szűkült. 67 http://www.doksihu 7. 4 Kozmetikázott Avon reklámok110 Esettanulmány az Avon Cosmetics Hungary Kft. ellen indított versenytanácsi eljárásról Az Avon Cosmetics Hungary Kft. elleni eljárás mutat némi hasonlóságot az elsőként tárgyalt PROPHARMATECH Kft. ügyével A különbség mindössze abban rejlik, hogy az első esetben a terméknek minden megalapozottság és jogosítvány nélkül gyógyhatást tulajdonítottak, amíg az Avon gyakorlatával szemben a Versenyhivatal azt kifogásolta, hogy a kommunikációs eszközein termékeit olyan tulajdonságokkal ruházta fel, amellyel nem rendelkeztek,

tehát olyan tájékoztatást nyújtott a fogyasztóknak, ami valótlan információkat tartalmazott és ezáltal jelentősen befolyásolta a fogyasztók döntését,és preferenciarendszerét. Az Avon ellen 2006-ban is indítottak eljárást, részben ugyanebből az okból kifolyólag és az ügy jogsértés megállapításával zárult. Elvárható lett volna az Avon részéről, hogy a későbbiekben hirdetéseit a törvény rendelkezéseinek megfelelő tartalommal teszi közzé. Nem így történt, ezért a Versenyhivatal újból elmarasztalta. Az Avon jogsértő reklámállításait 2007. december 24 és 2008 szeptember 28 között tette közzé televíziós szpotokban, a nyomtatott sajtóban és az általa ez idő alatt kiadott 13 kampánykatalógusban. Az eljárás jogi háttere ebben az esetben is megoszlik aszerint, hogy a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII törvény (a továbbiakban: Tpvt. vagy versenytörvény)

vagy a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló 2008. évi XLVII törvény (a továbbiakban: Fttv) volt-e irányadó az eljárás során. Az első esettanulmány keretein belül már sor került az Fttv és a versenytörvény konkrét eseten keresztül történő összehasonlítására, így ebben a fejezetben azt nem ismételném meg, és csak az Fttv. vonatkozásában elemezném az esetet A témát illetően csak a szeptember 1-ét követő időszak tekinthető relevánsnak. Ekkor a GVH már az Fttv. szerint járt el, mert a törvény kimondja, hogy az áruhoz kapcsolódó, a kereskedelmi ügylet lebonyolítását megelőzően, annak során és azt követően a fogyasztókkal szemben alkalmazott kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó követelményeket az Fttv. állapítja meg. Ha az adott gyakorlat érdemben érinti a versenyt, akkor a GVH kötelessége az ügyet kivizsgálni, és a Tpvt. rendelkezései szerint az eljárást lefolytatni111 110 A

GVH Vj-112/2006 számú jogesetéről készült beszámoló címe. Az esettanulmányhoz általánosan használtam fel a GVH Vj-24-17/2009 számú határozatát. 111 2008. évi XLVII tv 1 § (1) bekezdése és 10§ (3) bekezdés 68 http://www.doksihu A 2008. szeptember 1-ét követő időszak a hét termékből összesen kettőt érint, a 13 kampány közül pedig egyet, ami 2008. szeptember 8 és 28 között volt érvényes Ebben az időszakban a kozmetikai cég nem élt a média kínálta hirdetési felületekkel, megtévesztő állításait csak a saját katalógusában tette közzé. A GVH annak elbírálása céljából indított eljárást az Avon ellen, hogy a kozmetikai termékeiről közölt állítások a valósak, illetve kellően megalapozottak voltak-e. Amennyiben alkalmasak voltak a fogyasztók megtévesztésére, az Avon jogsértést követett el, ugyanis 2008. szeptember 1-ét megelőzően a Tpvt, azt követően pedig az Fttv. rendelkezéseibe ütköző magatartást

tanúsított Mindenekelőtt fontos letisztázni a kozmetikai termék fogalmát. Pontos meghatározással az Egészségügyi Minisztérium (a továbbiakban EüM.) rendelete szolgál, miszerint kozmetikai terméknek minősül minden olyan anyag vagy készítmény, amely az emberi testtel (bőr, szőrzet, köröm, ajak, külső nemi szervek) külsőleg vagy a fogakkal és a szájüreg nyálkahártyájával érintkezésbe kerül elsődlegesen azzal a céllal, hogy azokat tisztítsa, illatosítsa, védje, ápolja, megjelenését megváltoztassa, illetve kiküszöbölje a kellemetlen testszagot. Ennek értelmében az Avon termékei kozmetikai terméknek minősülnek, így az arra vonatkozó jogszabályok hatálya alá tartoznak. Az Európai Unió előírja, hogy a kozmetikai termékek tájékoztatásai nem sugallhatnak olyan jellemzőket, amelyekkel az adott termék nem rendelkezik.112 Az EüM 40/2001 rendelete szerint megtévesztésnek minősül. ha a terméknek olyan hatást

tulajdonítanak, amellyel az tudományos ismeretek szerint nem rendelkezik, illetve azt a benyomást kelti, hogy a hatás biztonsággal elvárható. Tehát az EüM is szankcionálja a megtévesztő magatartást Vessünk egy pillantást az Avon termékek fogyasztóira. Az Avon vásárlói köre igen összetett, rendhagyó értékesítési módszere következtében. Az eljárás alá vont vállalat tanácsadónők útján, katalógusok segítségével forgalmazza termékeit, így az Avon közvetlen vásárlói körét ezen tanácsadónők alkotják, akiktől már bárki rendelhet árut. Az Fttv. 4 §-ának (1) bekezdése szerint a kereskedelmi gyakorlat megítélésekor az olyan fogyasztó magatartását kell alapul venni, aki ésszerűen, tájékozottan, figyelmesen és körültekintően jár el. A jelen esetben vizsgált állítások szakmai megítélése egyetlen fogyasztótól sem várható el. Az Avon ezzel kapcsolatban arra hivatkozott, hogy a termékforgalmazókon keresztül

történő közvetlen értékesítés lehetővé teszi a vásárlók 112 A 76/768/EGK tanácsi irányelv szerint 69 http://www.doksihu számára, hogy tájékozott döntést hozzanak. Ezt a magyarázatot a Versenytanács nem fogadta el, ugyanis a tanácsadónők maguk is a vásárlói, tehát fogyasztói oldalon állnak, így nem rendelkeznek az egyes állítások mérlegeléséhez és értelmezéséhez szükséges kutatási anyagokkal és információval.113 Most vizsgáljuk meg azokat az állításokat, melyek megtévesztő jellegüknél fogva alkalmasak voltak a fogyasztói döntések szabadságának korlátozására. Ezek olyan figyelemfelkeltő állítások, melyekhez hasonlóval már mindenki találkozhatott. Nézzük meg, mi áll a hangzatos ígéretek mögött. Az egyik termék, amely már az Fttv. hatálya alá tartozik az Intenzíven ívelő és hosszabbító szempillaspirál. Ennek megvásárlását azzal az ígérettel próbálta az Avon ösztönözni, hogy

használatával szempillánk már egyetlen alkalom után akár 100%-kal íveltebb és 75 %-kal hosszabb lesz. Az állítás első fordulatát, műszempillákon végzett laboratóriumi vizsgálatokkal szándékozott alátámasztani, de ennek dokumentációját nem bocsátotta a GVH rendelkezésére, így a reklámállítás nem nyert bizonyítást. A kijelentés második felét az Avon 1 napos klinikai vizsgálatokra alapozta, melyet az Egyesült Államokban végeztek el 20 nő részvételével. A becsatolt dokumentációból kiderült, hogy a vizsgálati alanyok a készítményt 14-szer vitték fel a felső, majd 14-szer az alsó szempillákra, majd három perc múlva ezt megismételték. Tehát a kívánt hatás, vagyis az Avon által megfogalmazott eredmény elérése érdekében a szempillaspirált 28 alkalommal kell felvinni, ami lényegesen eltér a hétköznapi szokástól és erről a potenciális vásárlókat egyáltalán nem tájékoztatták. Az Intenzíven ívelő és

hosszabbító szempillaspirállal kapcsolatban állított tények nem kerültek alátámasztásra, vagyis azok közzétételével az Avon tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot hajtott végre és ezzel megsértette az Fttv. 3 §-ának (1) bekezdését (2008 szeptember 1-ét megelőző viszonylatban pedig a Tpvt. 8 §-a (2) bekezdésének a) pontját) A következő vizsgálandó Avon termék az Anew Clinical ráncfeltöltő mimikai ráncokra. Ennek vonatkozásában az Avon egyrészt azt állította, hogy a termék alkalmazásra révén akár 50 %-kal csökkennek a mimikai ráncok és a szarkalábak, a homlokráncok tekintetében pedig 40%-ok javulás érhető el. Hozzátette, hogy az állítás hátterében egy USA-ban végzett 8 hetes fogyasztói véleményfelmérés áll, mely 145 nő bevonásával történt. Ennek a felmérésnek az anyagát az Avon nem tudta a Versenyhivatalhoz eljuttatni, így megint csak egy olyan vizsgálatra hivatkozott hirdetése során, mely nem állt

rendelkezésére. Az Anew krémmel 113 A tanácsadónőkkel szemben semmilyen szakmai követelmény nem kerül előírásra 70 http://www.doksihu kapcsolatos másik állítás az volt, hogy a termék alkalmazása révén azonnal csökkennek a mély mimikai ráncok, mindezt pedig egy 19 nő bevonásával elvégzett klinikai teszt bizonyítja. Elviekben A vizsgálat hitelességének bizonyítására az Avon fotókat nyújtott be a GVH számára, melyek azonban nem bizonyították, hogy a katalógusban tett állítás megfelel a valóságnak és a mint nagysága sem volt tekinthető reprezentatívnak. Így az Anew ráncfeltöltőről közzétett hirdetés is megtéveszthette a fogyasztókat, tehát az Avon tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot folytatott, megsértve az Fttv. 3 §-ának (1) bekezdését. Látható, hogy az eljárás alá vont általánosan megfogalmazott, kategorikus, vagyis minden fogyasztónak szóló ígéreteket fogalmazott meg, és ezáltal arra vállalt

garanciát, hogy az eredmény bármely vásárló esetében biztonsággal elvárható. Mivel 100%-os hatékonyságot tudományosan igazolni nem lehet, a kategorikus ígéret vizsgálatok hiányában is megalapozatlannak tekintendő. Ennek megfelelően a kategorikus ígéret mind a Tpvt, mind pedig az Fttv. alapján törvénybe ütközik A GVH megadta a lehetőséget az Avonnak, hogy igazolja állításait, de az Avon vagy nem tudott bizonyító erejű vizsgálati kimutatást benyújtani a Versenyhivatalnak vagy az általa benyújtott dokumentumok nem igazolták kellőképpen az állítás valóságnak való megfelelését. Ha egy vállalkozás egy terméke tekintetében ígéretet fogalmaz meg a potenciális vevői számára, akkor a reklám közzétételének időpontjában tudnia kell bizonyítani, hogy állítása hiteles. Az Avon nem tett eleget ennek a követelménynek, ami azt jelenti, hogy nem a szakmai gondosság elve szerint járt el. Érdemes arról is szót ejteni, hogy

honnan származnak ezek az Avon által benyújtott vizsgálati dokumentumok. Az eljárás alá volt elmondása szerint a vizsgálatok egy amerikai kutatóközpontban zajlanak, ahol a vizsgálati eredményeket kivonatolják, és ezeket továbbítják az Avon angliai leányvállalatánál működő európai központnak. Az európai központ újabb kivonatokat készít, majd rögzíti azokat az állításokat, amelyek a kutatási anyagok alapján megtehetők. A magyar és az összes országos szinten működő vállalat ezt az anyagot kapja meg, de nem ismert előttük, hogy melyek azok a vizsgálati dokumentációk, amelyek az adott reklámállításokat megalapozzák. Sajnálatos, hogy a UCP irányelv megszületését követően előállhat ez a helyzet. Az irányelv azt hivatott biztosítani, hogy Európában mindenhol ugyanazok az előírások vonatkozzanak a kereskedelmi gyakorlatokra. Az Egyesült Királyságban 2008 május 26-án foglalták 71 http://www.doksihu jogszabályba

az irányelv rendelkezéseit,114 így a termékekről kiadott tájékoztatásokat már a UCP alapján kellett volna elkészíteniük. Annak ellenére, hogy ez nem így történt az Avon Cosmetics Hungary Kft. az Fttv hatálybalépésével már nem hivatkozhat az országonként eltérő szabályozásra. A Versenytanács súlyosbító körülményként értékelte a reklámállításokkal érintett fogyasztók vonatkozásában, hogy egyes termékek esetében a vizsgált kommunikációs eszközök által megcélzott fogyasztói kör vélt vagy valós problémáiból kifolyólag az átlagosnál érzékenyebben és fogékonyabban reagál az ígéretes szépségápolási termékek reklámjaira. Jelen esetben ez a felismerés az Anew Clinical ráncfeltöltő mimikai ráncokra terméket érinti. A Versenytanács ezt úgy értékelte, mintha az Avon kiszolgáltatott fogyasztókat célzott volna meg reklámjaival. Véleményem szerint a nőkről általában elmondható, hogy nincsenek

maradéktalanul megelégedve magukkal. Következésképp a nők alapvetően fogékonyabbak a szépségápolási termékek reklámjaira, mert ideig-óráig megoldást vélnek felfedezni apró hibáik orvoslására. Ezt a jelenséget a kozmetikumokat forgalmazó cégek többnyire kihasználják. Az Avon több magyarázatot felhozott védelmében. Elsőként leszügezte, hogy nem célja a fogyasztók megtévesztése és azonnal intézkedett a GVH által kifogásolt állítások megszüntetése érdekében. Ezenkívül 3 hónapos, feltétel nélküli, 100%-os garanciát biztosíta fogyasztók számára. Hozzátette, hogy a vele szemben korábban lefolytatott eljárás határozatában előírt kötelezettségeknek maradéktalanul eleget tett és ismét kötelezettségvállalást kíván tenni, melyet akkor is teljesít, ha a Versenytanács nem fogadja el nyilatkozatát. A GVH végül nem fogadta el az Avon kötelezettségvállalását, de enyhítő körülményként értékelte,

hogy az eljárás alá vont ebben az esetben is végre kívánja hajtani az általa vállalt intézkedéseket. Súlyosító körülményt jelentett viszont a piaci verseny jelentős érintettsége, mivel több hónapon át, több termék vonatkozásában tanúsított az Avon tisztességtelen magatartást, egy jelentős fogyasztói kört megcélozva. A Versenytanács az ügyet kivizsgálva jogsértést állapított meg, mivel az Avon megtévesztő reklámállításai alkalmasak voltak a fogyasztói döntés befolyásolására, így az Avon 114 Tárczy E.: im p 64 72 http://www.doksihu tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot folytatott a fogyasztókkal szemben az említett két termék reklámanyagát tartalmazó reklámkatalógusok kiadásával. Ennek megfelelően a Versenytanács 40.000000 Ft bírság megfizetésére kötelezte az Avon Hungary Kft.-t Kérdés, hogy ez az összeg meghaladja-e a félrevezető tájékoztatások és reklámok által ösztönzött értékesítések

árbevételét, mert ha nem, elképzelhető, hogy felbukkan még az Avon Hungary Kft. neve az Versenyhivatal jogesetei között 73 http://www.doksihu 8. Befejező gondolatok Az Európai Unió jelenleg hatályos fogyasztóügyi politikai cselekvési programjának központi célkitűzése a fogyasztói érdekek uniós szinten egységes, magas szintű védelmének megteremtése, hogy a fogyasztók az Európai Unióban bárhol bizalommal és egységes védelem mellett vásároljanak. A közösségi szabályozás a kereskedők érdekeit sem hagyja figyelmen kívül. Számukra egységes és egyszerű szabályozást hivatott létrehozni, hogy fenntartások nélkül végezhessenek értékesítést bármelyik tagországban. A UCP irányelv 2005-ben történő elfogadása fontos lépés volt az említett célok elérése érdekében, ugyanis a tagállamok átültetve nemzeti jogukba az irányelv rendelkezéseit, lehetővé tették, hogy az Európai Unión belül mindenhol azonos szabályok

vonatkozzanak a fogyasztókkal szemben alkalmazott kereskedelmi gyakorlatokra. Számos kritikával illeték az irányelvet abból a szempontból, hogy kizárólag a fogyasztó és a vállalat kapcsolatát szabályozza, amíg a korábbi irányelvek összekapcsolták a B2C és a B2B viszonylatot. Véleményem szerint a két megközelítés szétválasztható, mi több szükséges is volt azoknak elkülönítése, mert ilyen módon a fogyasztói jogok védelme hatékonyabban kivitelezhető a joganyag célirányos megalkotása és alkalmazása révén. Az irányelv átültetése Magyarországon az Fttv. létrehozásával ment végbe, miszerint a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok felügyeletének ellátása három hatóság között oszlik meg, melyek közül a GVH került részletesebben tárgyalásra. A versenyhivatali eljárások javát az Fttv. hatályba lépését követően is a fogyasztók megtévesztésére irányuló magatartások tették ki, de

számuk valamelyest csökkent, ami pozitív eredményként értékelhető. Az irányelv nem okozott változást a GVH eljárási rendjét illetően, de annál inkább módosította a vonatkozó jogszabályi hátteret. Amíg korábban a fogyasztók megtévesztésére irányuló kereskedelmi magatartások esetében a Tpvt. III fejezete szolgált iránymutatásul, 2008. szeptember 1-ét követően már az Fttv rendelkezéseit kell alapul venni a versenytanácsi eljárások során. A GVH jogesetei azonban rávilágítottak, hogy a két törvény rendelkezései alapvetően megegyeznek azzal a különbséggel, hogy az Fttv. sokkalta részletesebb előírásokat foglal magában, minek köszönhetően egyértelműbbé, közérthetőbbé és egyszerűbben alkalmazhatóvá válik. Azonban nem állapít meg a Tpvt-nél szigorúbb előírásokat és szankciókat, még a Fekete Lista esetében sem, ahol mindössze a jogeset vizsgálatának 74 http://www.doksihu lefolytatását teszi

szükségtelenné, de magát a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot nem utalja szigorúbb elbírálás alá. Mindezek alapján, az irányelv átültetése sikeresnek mondható, mert rendelkezései maradéktalanul megtalálhatók a vonatkozó törvényben, továbbá az eljáró hatóság is gördülékenyen átvitte jogalkalmazásába és végül fogyasztók megtévesztésének ügytípusába tartozó esetek száma is lényegesen visszaesett a törvény hatályba lépését követően, habár ez utóbbi igazoltan nem tulajdonítható az irányelv eredményességének, de feltételezhetően kiemelkedő szerepet játszott benne. Úgy vélem, a későbbiekben további eredmények fogják igazolni a UCP irányelv sikerességét, de nagyobb léptékű fejlődésre az uniós fogyasztóügyi politika harmonizációjának területén csak az Európai Unió által megtett további lépések révén kerülhet sor. 75 http://www.doksihu Mellékletek 1. sz Melléklet: A Fekete

Lista tilalmai 1. Annak valótlan állítása, hogy a vállalkozás magatartási kódex aláírója 2. Annak valótlan állítása, hogy a magatartási kódexet valamely közigazgatási hatóság vagy közigazgatási jogkör gyakorlására feljogosított szerv jóváhagyta. 3. Minőségi jelzés, bizalmi jegy vagy hasonló megkülönböztető jelölés jogosulatlan feltüntetése. 4. Annak valótlan állítása - akár önmagában az árunak a kereskedelmi kommunikációban való megjelenítése által -, hogy a vállalkozást, annak kereskedelmi gyakorlatát vagy áruját valamely közigazgatási hatóság, közigazgatási jogkör gyakorlására feljogosított szerv vagy erre feljogosított magánjogi jogi személy engedélyezte, jóváhagyta vagy elismerte, vagy ilyen állítás az engedélyezési, jóváhagyási, illetve elismerési feltételeknek való megfelelés nélkül. 5. Áru meghatározott áron való vásárlására felhívás annak elhallgatásával, hogy a

vállalkozásnak alapos oka van azt feltételezni, hogy az adott vagy azt helyettesítő árut a kínált áron nem fogja tudni - az árura, a vonatkozó kereskedelmi kommunikáció hatókörére és az ajánlati árra figyelemmel - megfelelő időtartamig és mennyiségben szolgáltatni vagy más vállalkozástól beszerezni (csalogató reklám). 6. Áru meghatározott áron való vásárlására felhívás, majd a) a felhívásban szereplő áru fogyasztóknak való bemutatásának visszautasítása, b) az árura vonatkozó megrendelés felvételének vagy az áru ésszerű időben való szolgáltatásának visszautasítása, vagy c) hibás példány bemutatása egy másik áru eladásösztönzésének a szándékával (bait-and-switch reklám). 7. A fogyasztó azonnali döntéshozatalra késztetése céljából annak valótlan állítása, hogy az áru csak nagyon korlátozott ideig áll rendelkezésre, vagy bizonyos feltételek mellett csak nagyon korlátozott ideig áll

rendelkezésre, és ezáltal a fogyasztó megfosztása a tájékozott döntéshez szükséges időtől és alkalomtól. 8. Az értékesítést követően teljesítendő szolgáltatás vállalása úgy, hogy a szerződés megkötése előtt a vállalkozás nem a letelepedésének helye szerinti tagállam hivatalos nyelvén tart kapcsolatot a fogyasztóval, majd - anélkül, hogy a szerződéskötés előtt erre a fogyasztó figyelmét egyértelműen felhívta volna - a szolgáltatásnak kizárólag egy ettől eltérő nyelven való elérhetővé tétele. 9. Annak valótlan állítása vagy olyan hamis benyomás keltése - akár önmagában az árunak a kereskedelmi gyakorlatban való megjelenítése által -, hogy az áru jogszerűen forgalmazható. 76 http://www.doksihu 10. A fogyasztók törvényes jogainak olyanként való bemutatása, mintha azok a vállalkozás ajánlatának sajátosságai lennének. 11. Az írott vagy elektronikus médiában szerkesztői tartalom használata az

áru értékesítésének vagy más módon történő igénybevételének előmozdítására úgy, hogy ezért a vállalkozás ellenszolgáltatást nyújtott, ez azonban nem tűnik ki egyértelműen a tartalomból vagy a fogyasztó számára egyértelműen felismerhető képi vagy akusztikus elemekből (szerkesztői tartalomnak álcázott reklám). 12. Valótlan tény állítása a fogyasztó vagy családja személyes biztonsága fenyegetettségének természetére és mértékére vonatkozóan, arra az esetre, ha a fogyasztó nem vásárolja meg az árut. 13. Meghatározott vállalkozás által előállított áruhoz hasonló áru reklámozása olyan szándékosan megtévesztő módon, hogy a fogyasztó azt gondolhatja, hogy az árut - a valóságtól eltérően - ugyanaz a vállalkozás állította elő. 14. Piramis-elvre épülő olyan eladásösztönző rendszer létrehozása, működtetése vagy támogatása, ahol a fogyasztó azzal a lehetőséggel számol, hogy - elsősorban

további fogyasztóknak a rendszerbe való beléptetéséből, és kevésbé az áruk értékesítéséből vagy fogyasztásából eredően - valamilyen juttatásban részesülhet. 15. Annak valótlan állítása, hogy a vállalkozás felhagy a tevékenységével vagy áthelyezi az üzletét. 16. Annak állítása, hogy az áru megkönnyíti a szerencsejátékokban való nyerést 17. Annak valótlan állítása, hogy az áru alkalmas betegségek, illetve az emberi szervezet működési zavarai vagy rendellenességei gyógyítására. 18. Téves tényszerű információ közlése a piaci feltételekről vagy az áru fellelhetőségének lehetőségeiről azzal a szándékkal, hogy a fogyasztót az árunak a szokásos piaci feltételeknél kedvezőtlenebb feltételek melletti megvételére, illetve igénybevételére bírja rá. 19. A kereskedelmi gyakorlat keretében verseny vagy díj meghirdetése anélkül, hogy a meghirdetett díjak vagy azok helyett más ésszerű megfelelő

kiosztásra kerülne. 20. Az áru „ingyenes”, „díjtalan”, „térítésmentes” vagy hasonló jelzőkkel való leírása, ha a fogyasztónak a kereskedelmi gyakorlatban való részvétellel és az áru birtokbavételével, illetve fuvarozásával összefüggő elkerülhetetlen költségeken felül bármit is fizetnie kell. 21. A reklámanyagban számla vagy más hasonló, fizetési felszólítást tartalmazó dokumentum küldése azt a hamis benyomást keltve a fogyasztóban, hogy már megrendelte a reklámozott árut. 77 http://www.doksihu 22. Annak valótlan állítása vagy olyan hamis benyomás keltése, hogy a vállalkozás nem a saját vállalkozásával, gazdasági tevékenységével vagy szakmájával összefüggő célból jár el, vagy egyébként hamisan fogyasztóként való fellépés. 23. Olyan hamis benyomás keltése, hogy az áruval kapcsolatban az értékesítést követően teljesítendő szolgáltatás biztosított az értékesítés helyétől

eltérő tagállamban. 24. Olyan benyomás keltése a fogyasztóban, hogy nem hagyhatja el az üzlethelyiséget, amíg nem köt szerződést. 25. A fogyasztó személyes felkeresése a lakóhelyén, figyelmen kívül hagyva annak távozásra és vissza nem térésre felszólító kérését. 26. Telefonon, távmásolón (telefaxon), elektronikus levelezés, illetve azzal egyenértékű egyéni kommunikációs eszköz vagy más távközlő eszköz útján ismétlődően és nem kívánt módon a fogyasztó sürgetése, kivéve amennyiben ez a vállalkozás szerződéses kötelezettsége teljesítéséhez szükséges. 27. Biztosítási szerződésen alapuló követelést érvényesíteni kívánó fogyasztótól olyan iratok bemutatásának megkövetelése, amelyek a követelés megalapozottságának megítélése szempontjából ésszerűen nem tekinthetők lényegesnek, vagy a fogyasztó vonatkozó írásbeli megkeresésére a válaszadás rendszeres elmulasztása azzal a céllal, hogy

ez visszatartsa a fogyasztót szerződéses jogainak gyakorlásától. 28. Reklámban gyermekkorúak közvetlen felszólítása a reklámozott áru megvételére, illetve igénybevételére vagy arra, hogy győzzék meg szüleiket vagy más felnőttet, hogy vásárolja meg számukra a reklámozott árut. 29. Azonnali vagy halasztott fizetés követelése a vállalkozás által szállított vagy nyújtott áruért, illetve az áru visszaszolgáltatásának vagy megőrzésének követelése, ha azt a fogyasztó nem rendelte meg (nem kért értékesítés), kivéve, ha a szerződésnek megfelelő helyettesítő áruról van szó. 30. A fogyasztó kifejezetten arról való tájékoztatása, hogy ha nem vásárolja meg az adott árut, veszélybe kerül a vállalkozás vagy alkalmazottja munkája vagy megélhetése. 31. Olyan hamis benyomás keltése, hogy a fogyasztó már megnyert, meg fog nyerni, vagy meghatározott cselekmény megtétele révén fog megnyerni egy nyereményt vagy egyéb

előnyhöz jutni, miközben valójában nincs ilyen nyeremény, illetve előny, vagy a nyeremény, illetve egyéb előny érvényesítése, illetve igénybevétele a fogyasztó számára meghatározott pénzösszeg megfizetéséhez vagy költségek viseléséhez kötött. 78 http://www.doksihu Felhasznált irodalom Barazutti Áron (2007): 2005/29/EK irányelv - lesz-e egységes európai fogyasztóvédelmi joga jogharmonizáció és a jogalkalmazás dilemmái. URL:<http://www.gvhhu/domain2/files/modules/module25/pdf/gvh vkk tanulmanyi palyaz at barazutti 2007.pdf >; 2009 október 21 Bruxinfo (2007): Az EU-n belüli kiskereskedelmet élénkítené az új fogyasztóvédelmi stratégia. Brüsszel, 2007 március 19, URL:< http://wwwbruxinfohu/indexphp? lap=dokument/dokument&dok id=21957>; 2009. október 5 Eupiac (2004): A fogyasztóvédők tízparancsolata az EU-ban. URL:<http://www.eupiaceu/indexphp? lap=matrix/listaz&mca id=3&mcb id=5&offset=30>,

2009. október 20 Eurobarometer (2008): Business attitudes towards cross-border sales and consumer protection. URL:<http://eceuropaeu/consumers/topics/flash eb 186 ann report enpdf>, 2009. október 8 Eurobarometer (2008): Consumer protection int he internal market. Special Eurobarometer 298. URL:<http://eceuropaeu/public opinion/archives/ebs/ebs 298 enpdf>; 2009 október 21. Eurobarometer (2009): Consumers’ views on switching service providers. Annex tables URL:<http://ec.europaeu/consumers/strategy/docs/FL243 Annex%20tables Finalpdf>, 2009. október 5 Eurobarometer (2004): Qualitative study on cross border shopping in 28 european countries. URL:< http://ec.europaeu/public opinion/quali/ql cbs2004 enpdf >, 2009 október 5 Európai Bizottság (2008): A Bizottság az egész EU-ra kiterjedő vásárlói jogokat javasol. URL:<http://ec.europaeu/magyarorszag/press room/press releases/20081008 vasarloi jogo k hu.htm>, 2009okóber 23 Európai Bizottság (2009):

EU-wide investigation into websites selling consumer electronic goods. Frequently Asked Questions URL:<http://europaeu/rapid/pressReleasesActiondo? reference=MEMO/09/379&format=HTML&aged=0&language=EN>, 2009. október 13 Európai Bizottság – DG SANCO (2006): The Unfair Commercial Practices Directive. URL:<http://ec.europaeu/consumers/cons int/safe shop/fair bus pract/ucp enpdf>, 2009 szeptember 26. Európai Parlament (2001): Consumer policy: principles and instruments; URL:<http://www.europarleuropaeu/factsheets/4 10 1 enhtm > 2009 október 5 Euractiv (2008): Kollektív fogyasztóvédelemben gondolkodik az EU. URL:<http://www.euractivhu/belugyek/hirek/kollektiv-fogyasztovedelemben-gondolkodikaz-eu-001276>, 2009 október 20 79 http://www.doksihu Euractiv (2009): Magyar ügyből lett európai precedens. URL:<http://www.euractivhu/gazdasag/hirek/magyar-ugybol-lett-europai-precedens001718>, 2009 október 23 Euvonal (2004):

Fogyasztóvédelem. URL:<http://wwweuvonalhu/indexphp? op=kozossegi politikak&id=5>, 2009.101 Firniksz Judit, Dr. – Balogh Virág, Dr – Grimm Krisztina, Dr (2006): A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv harmonizációjának egyes kérdései. In: Vörös Imre (szerk.): Tisztességtelen verseny – Fogyasztóvédelem Budapest, MTA Jogtudományi Intézet Firniksz Judit, Dr. – Balogh Virág, Dr – Grimm Krisztina, Dr (2006): A tisztességtelen versenyt érintő jogharmonizációs folyamat a joggyakorlat tükrében. In: Vörös Imre (szerk.): Tisztességtelen verseny – Fogyasztóvédelem Budapest, MTA Jogtudományi Intézet Fogyasztóvédelem (2007): Megújult a hazai fogyasztóvédelem. In: Fogyasztóvédelem. Fogyasztók és fogyasztóvédők lapja, 9 évfolyam 3 (85) szám; Budapest, Kereskedelmi Sajtóügynökség Kft. Gazdasági Versenyhivatal (2009): Beszámoló az Országgyűlés részére. Budapest, 2009 május

URL:<http://www.scribdcom/doc/17031041/A-GVH-2008-evi-beszamoloja>, 2009 október 21. Gömöri Tamás (2007): A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv átültetése a tagállamokban és hazánkban. URL:<http://www.gvhhu/domain2/files/modules/module25/949712D46A1107D4pdf>; 2009. október 25 Gyarmati András, Dr. (2000): Fogyasztóvédelem Szolnok, Szolnoki Főiskola, p 10 Harmat Albert, Dr. (2004): Az Európai Unióhoz való csatlakozás fogyasztóvédelmi vonatkozásai című előadás. URL: < http://wwwecovishu/nemet/fogyasztovedelempdf >, 2009. október 20 Hong Kong Trade Development Council (2008): Implementation anniversary for Unfair Commercial Practices Directive. URL:<http://www.hktdccom/info/mi/a/baeu/en/1X002W75/1/Business-Alert-%E2%80%93EU/Implementation-anniversary-for-Unfair-Commercial-Practices-Directivehtm>; 2009 november 23. Huszay Gábor, Dr. (2007): A fogyasztóvédelem alapjai c előadása

URL:<feoszold.softipohu/Feltoltes/Rendezvenyek/GVH intezmenyrendszerpps > 2009 október 20. Incze Kinga – Pénzes Anna (2002): A reklám helye. A hatékony médiatervezés és-vásárlás kézikönyve. 2006, Budapest, Stardust Publishing Jeney Petra (2002): Fogyasztóvédelmi politika. 80 http://www.doksihu In.: Kende Tamás – Szűcs Tamás (szerk): Az Európai Unió Politikái 2002, Budapest, Osiris Kiadó Jogifórum (2009): Jól vizsgázott a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot tiltó törvény. URL:< http://www.jogiforumhu/hirek/21704>, 2009 szeptember25 Kajdiné Dr. Suhajda Zsuzsanna (2007): „Új tilalmak a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok ellen”. Fogyasztóvédelmi konferencián elhangzott előadás URL:;<www.relevanciahu/docs/ucp konferencia relevanciappt >, 2009 október 20 Kátai Anikó, Dr. (2003): Fogyasztóvédelem az Európai Unióban Budapest, Külügyminisztérium Kathi Attila, Dr. (2009): A tudatos fogyasztói magatartás

kialakításának lehetőségei, módszerei. Előadás URL< felsovarosihalashu/UserFiles/File/platansor/dr kathi attilappt>, 2009 október 3. Kelemen Kinga (2007): A tisztességtelen piaci magatartás és a fogyasztóvédelem kapcsolata a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv tükrében. In: Vörös Imre (szerk.): Tisztességtelen verseny – Fogyasztóvédelem Budapest, MTA Jogtudományi Intézet Király Miklós szerk. (2003): AZ Európai Közösség kereskedelmi joga 2005, Budapest, KJKKERSZÖV Markovich Réka, Dr. (2008): Az új reklámtörvényről Változások szerkezetben és érdemben Előadás. URL:< feoszsoftipohu/upload/file/rendezveny/mrppt>, 2009 október 29 Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság (2009): Az árfeltüntetés ellenőrzéséről a kereskedelemben és a szolgáltatások területén. URL:<www.nfhhu/portal/hasznos/vizsgalati/vizsg 09/ar 09html>, 2009 október 23 Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság (2009): Az interneten

folytatott reklámtevékenység jogszerűségének ellenőrzése. URL:<www.nfhhu/portal/hasznos/vizsgalati/ellenorzes/Internet 06html> 2009 október 23. Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság (2009): A kéretlen reklámok ellenőrzéséről. URL:<www.nfhhu/portal/hasznos/vizsgalati/vizsg/keretlenrekl 08html>, 2009 október 15. Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság (2009): A televízióban közzétett gazdasági reklámok jogszerűségének ellenőrzéséről. URL:<wwwnfhhu/data/cms8461/televizio 07pdf>, 2009 október 15. Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság (2009): EU-s söprögetés: interneten vásárolt elektronikai termékek vizsgálata. URL:<http://www.nfhhu/portal/informaciok/hirek/sweep 09html>, 2009 október 15 Ohly, Angsar (2005): Irány a harmonizált európai versenyjog? Észrevételek a tisztességtelen kereskedelmi verseny irányelvéről szóló javaslatról. Előadás, Magyar Versenyjogi Egyesület 81 http://www.doksihu

URL:<http://www.versenyjoghu/documents/rendezvenyek/ohly/ohlyeloadaspdf>; 2009 október13 PSZÁF (2008): Fogyasztóvédelmi tájékoztató a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tilalmáról, valamint a Felügyelet megújuló panaszkezelési eljárásáról. URL:<http://www.ecsegtkszhu/data/panaszkez/4 PSZaF fogyasztovedlemi tajekoztatojapd f>, 2009. október 1 Questions and answers on EU Consumer Policy strategy 2007-2013. Brüsszel, 2007 március 13., URL:<http://europaeu/rapid/pressReleasesActiondo? reference=MEMO/07/100>, 2009. október 5 Tárczy Edit Zsuzsanna (2009): A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok szabályozása az Európai Unióban. In: Európai Tükör, XIV. évfolyam 9 szám, 2009 szeptember, Külügyminisztérium, Budapest Thyssen, Marianne (2006): Consumer Protection Programme 2007-2013: special attention for vulnerable consumers and new Member States. URL:<http://www.eppgroupeu/press/showprasp?

PRControlDocTypeID=1&PRControlID=8418&PRContentID=8418&PRContentLG=en>, 2009. október 23 Tudatos Fogyasztó (2009): III. középtávú fogyasztóvédelmi politika (2007-2013) URL:<http://tudatosfogyaszto.hu/indexphp? option=com content&view=article&id=58&Itemid=109>, 2009. október 13 UNICE (2006): UNICE views on EU Consumer Policy. Note sent to Meglena Kuneva, Commissioner designate for Consumer Protection. URL:<http://www.businesseuropeeu/DocShareNoFrame/docs/1/BEFCAMGBJFDPCLNJPE ANBHJAPDBN9DW17W9LI71KM/UNICE/docs/DLS/2006-01598-EN.pdf> , 2009 október 10. Ügyvéd világ (2008): Hatósági szerződés és a fogyasztók egészségének védelme. Beszélgetés Wittich Tamással az NFH főigazgatójával. In: Ügyvéd Világ, II. évfolyam, 10 szám, Complex Kiadó, Budapest Wittich Tamás (2008): A fogyasztóvédelmi hatósági rendszer és a UCP törvény. NFH előadás. URL:<feoszsoftipohu/upload/file/rendezveny/wtppt >; 2009 október 15

82