Photography | Analog photography » Németh Krisztián - Fotográfia szerepe a vizuális antropológiában

Datasheet

Year, pagecount:2008, 23 page(s)

Language:Hungarian

Downloads:48

Uploaded:December 29, 2011

Size:475 KB

Institution:
-

Comments:

Attachment:-

Download in PDF:Please log in!



Comments

No comments yet. You can be the first!

Content extract

!"#$%&()*+,-./0123456789µ!"#$%& ()*+,-./0123456789µ!"#$%&()*+,./0123456789µ!"#$%&()*+,-./01234 ÖNÁLLÓ TUDOMÁNYOS MUNKA II. 56789µ!"#$%&()*+,-./0123456789µ !"#$%&()*+,-./0123456789µ!"#$%& ()*+,-./012%&()*+,-./0123456789 µ!"#$%&()*+,-./0123456789µ!"#$% &()*+,-./0123456789µ!"#$%&()*+ ,-./0123456789µ!"#$%&()*+,-./012 3456789µ!"#$%&()*+,-./012345678 9µ!"#$%&()*+,-./0123456789µ!"#$% &()*+,-./0123456789µ!"#$%&()*+ ,-./0123456789µ!"#$%&()*+,-./012 3456789µ$%&()*+,-./0123456789µ! "#$%&()*+,-./0123456789µ!"#$%&( )*+,-./0123456789µ!"#$%&()*+,-./ 0123456789µ!"#$%&()*+,-./012345 6789µ!"#$%&()*+,-./0123456789µ! "#$%&()*+,-./0123456789µ!"#$%&( )*+,-./0123456789µ!"#$%&()*+,-./ 0123456789µ!"#$%&()*+,-./012345

6789µ!"#$%&()*+,-./0123456789µ! "#$%&()*+,-./0123456789µ!"#$%&( )*+,-./0123456789µ$%&()*+,-./01 Fotográfia szerepe a vizuális antropológiában Németh Krisztián -TWRU1G- Email: n cris@mac.com 2007/08 Budapest Tartalom BEVEZET!! 4! A FOTOGRÁFIA VILÁGA ÉS FELHASZNÁLÁSI JELENT!SÉGEI – A FOTÓ MINT VIZUÁLIS INFORMÁCIÓ! MI AZ ANTROPOLÓGIA? ! AZ ANTROPOLÓGIA FEJL!DÉSTÖRTÉNETE ! ANTROPOLÓGIAI SZAKSZAVAK ÉS SZÓKINCS ! TEREPKUTATÁS MÓDSZEREI AZ ANTROPOLÓGIÁBAN ! ANTROPOLÓGIA ÉS FOTOGRÁFIA ! VIZUÁLIS ANTROPOLÓGIA ! A A FOTÓ ÉLETE ! BEÁLLÍTOTT ÉS PILLANATKÉPEK! A FOTÓ ÉS VIZUALITÁS! ZÁRÓ GONDOLATOK ! FELHASZNÁLT IRODALOM ! FÉNYKÉPMELLÉKLET ! 4 6! 6! 8 8! 9! 10! 13! 14! 15! 17! 18! 19! ! 3 Bevezet! A XIX század talán egyik legnagyobb felfedezése a fotográfia. Segítségével könnyedén megörökithet!vé vált úgyszólván bármi, a mindennapi életben, a tudományban egyaránt. Bizonyos

értelemben véve fényképszer"en gondolkozunk, és így is kommunikálunk. A fotórealizmus nonverbális nyelve olyan nyelv, ami a leginkább érthet! különböz! kultúrák között is, illetve egy kultúrán belül is. A megértésnek ez az univerzalitása az alapvet! oka annak, hogy a fényképez!gép ilyen jelent!séggel bírhat az antropológiai munkákban. A fotográfia világa és felhasználási lehet"ségei A fotográfia mint vizuális információ A dolgozatomat a fényalakítás egyszer!bb formájának, a fotónak a bemutatásával kezdem, mivel ez a film alapja. A fotó a valódi látványhoz képest többszörös (kémiai és optikai) áttételeken keresztüli elvonatkoztatás. A fotó jelentésében és értelmezésében részt vev" jelek együttesen hozzák létre a kép értelmezését, jelentését. A fényképezést a hat vizuális tartomány egyikeként szokták említeni. Ezek közé tartozik a fotó, a film, a televízió, a képz"- és

iparm!vészet, az épített környezet, illetve az el"adóm!vészet. A fotó az emberi észleléshez, a szemhez hasonlóan a látás kódjai közül sokat felhasznál, ezért valósághoz közelinek számít a végtermék, és ezáltal alkalmas a nem m!vészi igény! ábrázolásra is. A valóság hiteles visszaadása szempontjából meghatározó szerep! a fotós vizuális kultúrája, m!vészeti stílusa (pl. sokan festészet felé hajlanak) a technikai képzettsége, illetve nagy szerepe van a véletlennek is. Pierre Bourdieu a fényképészet társadalmi rendeltetését vizsgálva azt a következményt vonta le, hogy a fényképezés során a valóság egy-egy arculatának bemutatása történik a vizualitás törvényeinek keretein belül. Ez a folyamat a valóság újratermelését foglalja magában.1 Szeretném itt megjegyezni, hogy manapság a digitális fényképezés és videózás korszakában tökéletesen lehet manipulálni a felvételeket, tehát úgymond akár 5

“hamisítvány” vagy módosított, retusált verzió jelent"s mértékben eltérhet a valóságtól, amennyiben azt módosították digitális szoftverek illetve egyéb manipuláció révén. Otthoni személyi számítógépen némi szaktudással és gyakorlattal bárki kiretusálhat, vághat, illeszthet össze akár több képb"l is egy harmadikat. A múlt század hetvenes éveiben a bíróság a fotót, mint hiteles bizonyítékot elfogadta, manapság már nem perdönt" egy kép vagy mozgókép jelenet, amíg be nem bizonyosodik róla, hogy nem lett manipuláció áldozata. Az ábrázolt világ észlelésére vonatkozó jelek, (eszköz, fényhatások) minden fényképre és filmre érvényesek. A látvány részei a néz"ben „alakulnak át” értelemmel rendelkez" egységekké, a befogadó kulturális ismeretei, szokásai, tudása alapján. Ezek segítségével, értelmezi a képen látható kulturális jelentéssel rendelkez" tárgyakat,

jelenségeket – mint például az öltözék, hajviselet, a mindennapi élet használati és berendezési tárgyai, jelek, épületek – vagy azokat az ábrázolási módokat, amelyek egy kultúrakörben, mítoszrendszerben el"fordulnak (események fotói, családi, esküv" fotók, egyéb ceremóniák és szertartások fotói). A fényképezés az eleve adott jelentésekb"l - a tárgyi szimbolizmusból indul ki. Emellett a képeken az emberek mozdulatai, mimikái, gesztusai is szintén ugyanolyan jelentéshordozók (ezek a kinetikus kódok) mint a távolság. E távolság kevésbé látható részét képezi a fotós távolsága, viszonya a modelljéhez, a világhoz.2 A társadalmi és kulturális kódok segítenek a fotó értelmezésében, hogy mi a kép funkciója – nyilván más a ruha jelent"sége egy divatfotó és egy néprajzkutató dokumentumfotója között, mivel más a képek szerepe. E jelrendszer alkalmas a nem m!vészi ábrázolásra is; a

fotográfia legnagyobb jelent"sége, mágikus ereje abban rejlik, hogy képes konzerválni a múlandóságot, életképeket és távoli világok, kultúrák életét archiválni a jöv" generációi számára. A rögzítés, dokumentálás, információgy!jtés alapja, hogy a fényképek az ittlétr"l szólnak, vagyis a jelen id"ben a ”most”-ban készülnek. A fotográfia alkalmas a valóság ábrázolására, a mindennapi élet, váratlanság, az élet pillanatképeinek a dokumentálására. A fotó, szemben a festészettel vagy a rajzolással – ugyanis nem csak azt örökíti meg, amit a fényképész rögzíteni akar, hanem a valós világot, mindent ami látható, lefényképezhet". Ide sorolhatóak például egy-egy közösség, vagy személy életének, történelmének dokumentálása, megörökítése illetve reprezentálása céljából. Nagy közönséghatást cselekvésre késztet" eredményeket nem a közömbösen dokumentáló képek

érnek el, hanem azok az ábrázolások, amelyek 6 közvetve részt vettek a társadalmi harcban, amelyek a kifejezés erejével hívják fel a figyelmet a társadalmi igazságtalanságokra és a szociális elmaradottságra.3 Mi az antropológia? Az antropológia az olyan emberek kutatásával foglalkozik, amelyek rendelkeznek a beszéd, kultúra képességével; a biológiai és kulturális életük megértésér"l szól. A világon minden ember azonos biológiai tulajdonságokkal rendelkezik, mégis valamennyien mások vagyunk – attól függ"en, hogy hol él, hol n" fel, különböz" éghajlattal, nyelvekkel, vallásokkal találkozik. Az embert nem csak a közvetlen környezete, él"helye formálja, hanem a világ is amelyben él – az antropológia f" célja megérteni a társadalmak és kultúrák közötti különbségeket, kutatni az emberek életét. Az antropológia kutatási köreinek száma így tehát elég széles, a manapság a

kutatók igyekeznek egyik vagy másik területére specializálódni. Néhány jelent"sebb kutatási ága az antropoógiának: - a biológiai vagy fizikai antropológusok azt kutatják, hogyan fejl"dnek és fejl"dtek az emberszabásúak az évmilliók során, milyen a genetikai és magatartásbeli kapcsolatunk a f"eml"sökkel. - Mások, a szociális vagy kulturális antropológusok vizsgálják az emberek közösségi életét, az általuk létrehozott anyagi formákat –mint például a ruházat, milyen a m!vészetük vagy szokásaik, kultúrájuk. Az antropológia fejl"déstörténete Az emberek évezredeken keresztül csak utazással, kersekedelem folytán kerültek kapcsolatba a távoli világok lakóival és kultúrájával. A korabeli tengerészek és keresked"k érdekes mondákat és történeteket meséltek hazatérésük alkalmával a megfigyeléseikr"l. Hérodotosz, ókori görög történetíró az ie V században körbejárta

földközi tenger vidékét, és részletesen leírta az ottani emberek életét. Ennek folytán talán Hérodotosz írásait tekinthetjük a legkorábbi etnográfiai leírásoknak. 7 A XIX. században az Ipari forradalmat követ"en ugrásszer!en megn"tt a tudományok fejl"dése, kialakult a modern biológia, új tudományok és iparágak jelentek meg, mindez nagy hatással volt a társadalmi és kulturális életre. Ebben az id!szakban fektették le az alapjait a jelent!sebb akadémiai tudományoknak. A XIX század legfontosabb kérdése az volt, hogyan jutottunk oda, ahol most vagyunk; nagy jelent"ség! Charles Darwin evolúcióelmélete, amely a többi tudomány fejl"désére is kihatással volt. Két fontos tudományág bontakozott ki ebben az id"ben: a szociológia és az antropológia. A szociológia inkább a civilizált világ, a Nyugat fejl"dése felé fordítottta a figyelmet, az antropológia pedig a “primitív” távoli kultúrák

felé, és elkezdte kutatni a modern civilizációk "seit, els"sorban az írás nélküli, gazdaságilag és politikailag kevéssé szervezett Nyugat-Európától távol es" társdalmak képezték kutatásának alapját. A XX. században el"térbe került a “primitív” társadalmak kutatása, nem az volt a cél, hogy elhelyezzék a kulturális ranglétrán, hanem hogy megértsük az egyes társadalmakat azok saját logikája alapján. Minden egyes társadalom az emberi kulturális változatosság egyedi kifejez"dése. A kulturális változatosság tanulmányozásának e megközelítése az észak-amerikai kulturális antropológia jellemz"jévé vált, olyan kutatókkal mint Franz Boas és Ruth Benedict. A brit antropológia középpontjában a múlt század nagy részében inkább a társadalmi kapcsolatok álltak a kultúrával szemben. A különböz! társadalmak összehasonlítása a látszólag hasonló funkciókkal rendelkez!

intézmények, mint a házasság vagy a temetkezési rítusok, identifikálásán is alapult. Ez az antropológiai megközelítés a strukturalista funkcionalizmus, mely az 1930-as, 40-es és 50-es években volt meghatározó. Ebben az id!szakban tanulmányok sora született, melyek egy sajátos csoport életmódjával foglalkoztak. A szudáni nuerek, a Nyugati Pacifikum Trobriand-szigeteinek lakói és a polinéziai tikopiak csak néhányak azon emberek közül, akik az antropológusok tanulmányainak következtében ma a világtörténelem szilárd részei.4 Az antropológia történetének utolsó éveiben egy sokkal tágabb érdekl"dési kör! és alkalmazhatóságú tudományággá n"tte ki magát; manapság a magas szint! mobilizáció, migráció és globális kommunikáció következtében a kultúrák és emberek nagyfokú keveredését idézte el". A tradíciók és nemzeti identitások továbbra is fennmaradtak, de a korábbiaktól nagyon eltér"

módon: pl. Egy m!holdas 8 televízióadást ugyanúgy nézhetnek Thaiföldön, mint észak Afrikában, vagy Brazíliában; ebben az esetben a globális technológia kapcsolatba kerül a helyi körülményekkel és újfajta reakciókat vált ki az adott közegben. A mai antropológusok többek között az ilyen helyzetek kutatásával és az ilyen viszonyokból felmerül" kérdésekre keresik a választ. Antrolpológiai szakszavak és szókincs Mint minden tudománynak, az antropológiának is kialakultak a fejl"dése folyamán a saját szakkifejezései. Mindez abból következik, hogy az antropológusok alapvet" célja a sajátunktól eltér" társdalmak megismerése és megértése, ehhez pedig elengedhetetlen a nyelvi jelentések, szavak „kitágítása”, még a mindennapos szavak, mint a kultúra, vagy szimbólum, is sajátos jelentéssel bírnak az antropológiai szövegekben. Az európai vagy amerikai életmódtól gyökeresen eltér"

kultúrákban olyan szokások, tárgyak, fogalmak is el"fordulnak amelyek leírására az amerikai vagy európai szókincs nem elégséges. Nagyon nagy szerepe és segítsége van ebben a megértésben fotográfiának és a mozgóképnek, amely sokkal jobban kitágítja a befogadó fantáziáját, mint a szakszavakkal agyontüzdelt leírás. A terepkutatás módszerei az antropológiában A XIX. Században az antropológusok a nem nyugati kulturák kutatása folyamán javarészt másodkézb"l származó információkra támaszkodtak, mint az utazók, keresked"k beszámolói, történetei, amelyek persze nagyon messze voltak egy szakszer! kutatói megfigyelésnek színvonalától és sok hiányosságot, torzítást tartalmaztak – elfogultságot, vagy etnocentrizmust mutattak. A mai antropológusok kutatásaik alkalamával már konkrét bizonyítékokra támaszkodnak, amelyeket az emberekr"l, kultúrákról történ" beszámolóik készítésekor

felhasználnak. Ezek származhatnak összeírásokból, felmérésekb"l, irodalmi forrásokból leírt tanulmányokból, kormányzati jelentésekb"l, feljegyzésekb"l. A kutatások egyik kiemelked" m"dja a résztvev" megfigyelés, melynek egyik úttör"je Bronislaw Malinowski, a csendes óceáni szigeteken végzett kutatása (191518-ban) az "slakosokkal. 9 Antropológia és fotográfia Mit is jelent valójában a vizuális antropológia? Egyszer!en fogalmazva a vizuális kultúra tudományos kutatását, illetve egy kultúra vizuális dokumentálását a fotográfia vagy mozgókép segítségével valósítja meg (vagy akár manuálisan, pl. rajzzal is), mely szisztematikus rögzítés, elemzés, megörökítés, illetve az adott kultúra vizuális megnyilvánulásainak és dokumentumainak az elemzésével történik. Kétféle kutatói tevékenység,a szemlélés és a rögzítés, amelyek a gyakorlat és elmélet kölcsönös

együttm!ködésével végezhet"ek eredményesen. A vizuális antropológia kifejezést Boglár Lajos használta els!ként, s honosította meg a hazai szakmai köztudatban. Napjainkban a vizuális antropológiának két nagyon karakteres ága ismeretes. Míg az egyik a klasszikus észak-amerikai stílusú antropológiai iskolák ismérve, addig a másik els"sorban az új utakat keres" európai, német-francia-svéd befolyás alatt lév" m"helyek sajátja.5 A vizuális antropológia alanya és tárgya a vizuális kultúra, ami lehet egy közösség, tárgy vagy térhasználat, vagy az ott él" emberek cselekedetei, viselkedésmódok, szokásrendszerek. Tehát vizsgálja ezek vizuálisan megjelen" elemeit, és az adott közösség által létrehozott szellemi és kulturális termékeit. Vizuális kultúra alatt a mindennapi életet, a kultúra lehet" legtágabb értelmezését értjük. Mirzoeff Nicholas szerint a vizuális kultúra nem egyszer!en

része a mindennapi életnek, hanem maga a mindennapi élet.6 Kutatási alanyai, els"sorban a hétköznapi emberek, tömegkultúra és nem a „hivatásos” magas kultúra m!vészeinek végtermékei. Székely Tibor a Dél Amerikai útleirásában érdekesen ismerteti az indián bennszülöttek találkozását a fényképpel:7 A filmmel kapcsolatosan meg kell jegyezni, hogy az indiánok nem mindig engedik meg, hogy lefényképezzék !ket. Nem ajánlatos, legalábbis az els! napokban, rájuk irányozni a fényképez!gépet, mert azt gondolnák, hogy az a számukra titokzatos szerkezet valamiféle fegyver, s bizalmatlanokká válnának. A róluk készült fényképet látva pedig azt hiszik, hogy a gép nemcsak külsejüket ragadja el, hanem bels!jüket, azaz a lelküket is. El akartam oszlatni a tévhitüket, 10 ezért megkértem Ricardót, hogy fényképezzen le, és fényképemr!l készítsen több másolatot. Az indiánoknak ajándékozott képek kézr!l kézre jártak,

hadd lássák, nincs ebben semmi varázslat. Ezenkívül a lefényképezett indiánoknak odaadtam fényképüket. Persze nem tudhatták, hogy minden felvételr!l másolatot is lehet készíteni. () Amint a tuparik meglátták fényképüket, azonnal elnevezték toának. Nem ismertük ennek a szónak a jelentését, kés!bb azonban hallottuk, hogy így nevezik az ajándékul kapott tükröket is. Könny" kapcsolatba hozni a kett!t, az egyiken és a másikon is képmás látható. Azon mégis csodálkoztunk, hogy honnan vették a tükör nevét, amikor azt addig egyáltalán nem ismerték. Meg kellet tehát tudni, mi az a számukra ismert dolog, amit így hívnak. Ezt csak kés!bb tudtam meg Íme hogyan: egy napon a fiatal Ekunrival fürödtem, amikor hirtelen a csendes víz tükröz! felszínére mutatott és felkiáltott: - Toa! Így tudtam meg, hogy a sima vizet jelöl! szót felhasználták a tükör és a fénykép elnevezésére. Amikor Abajtó törzsf!nöknek átadtam

fényképeit, hosszasan és figyelmesen nézegette, majd megmutatta a törzs valamennyi tagjának. Amikor már mindenki látta, figyelmesen gyapotba bugyolálta, s mint ritka és értékes portékát egy kosárba rejtette, hogy öregkorában unokáinak mutogassa. :8 Vizuális antropológia A vizuális antropológia legfontosabb kutatási területe a tárgyi kultúra, hiszen az emberi alkotótevékenység a tárgyak létrehozásában bontakozik ki, illetve az emberi tevékenység tárgyak között és tárgyak révén valósul meg; tárgyi kultúránk szintje híven tükröz sok mindent a vizuális kultúránkról, különösen fontosak a m!vészeti alkotások. Az emberek közös, általános jellemz"je, hogy gondolataikat, érzelmeiket megpróbálják vizualizálni, tárgyakban megformálni, létrehozni. Miként a kulturális antropológia, úgy ez utóbbi értelemben vett vizuális antropológiai irányzat is törekszik egyrészt a kiválasztott közösségek kultúrájának

rendszerez" leírására, illetve vizuális rögzítésére; másrészt az egyes társadalmak, társadalmi csoportok kultúrájának összehasonlítására, feltételezett kölcsönhatások tanulmányozására, transzkultúrális vizsgálatokra.9 11 A vizuális rögzítések fontossága abban rejlik, hogy segítségével összegy!jtik az értékes és kézzelfogható adatokat, és ezek rögzítésével az anyag meg"rzi a jelen idej!ségét a kés"bbi elemzés számára. A vizuális antropológia legf"bb jelent"sége, hogy a fényképb"l pontosan kiolvassa a megörökített szituációt, vagy esemény részleteit, és ezáltal mint minden tudomány, ellen"rizhet"en bizonyítja és dokumentálja saját kutatási eredményeit. Az 1930-as években, Margaret Mead Gregory Batesonnal együtt sokat forgatott egy Csendes óceáni szigeten, úgy gondolta, hogy a képrögzítések – a film és a fotó – helyettesíteni fogják a terepjegyzetelést.

A filmes-fényképes leírásaik olyan meggy"z"ek voltak, hogy az antropológia attól kezdve megbízható forrásként kezelte a kés"bbi kutatásokban. A kulturális feltárásra kiválóan alkalmas a fotográfia, mivel szemlélteti a tárgyak funkcióját, használatát, segítségével elemezhetjük az életszínvonalat, szellemi kultúra szintjeit is; továbbá meghatározható, hogy az emberek milyen módon használnak egy tárgyat, illetve feltárja a tárgyak térbeli elhelyezkedését és egymáshoz való viszonyát, funkcióját. Ezen információk birtokában bepillantást nyerhetünk az emberek életébe és társadalmi helyzetébe, figyelemmel kísérhet" a kultúra fejl"dése, a szokások változása. Az antropológus kutatók által készített képeknek az egyik legfontosabb jelent"sége, hogy egy idegen, új kultúrát jelenítenek meg számunkra, mert az ember, vagy a fotón szerepl" bármilyen használati tárgy t"lünk

különböz", másmilyen, ezáltal úgymond „népnevel"i” szerepe is van, segítségével megismerjük az idegent, ismeretlent. Módszertani szempontból a vizuális antropológiának, - mint azt a fejezet elején már említettem – két alaptípusa van. A klasszikus, észak amerikai iskolák célja a terepmunka során a fényképez"gép, videókamera, diktafon vagy akár a rajzolás általi rögzítés; melynek során a terepen rögzítik a folyamatokat, eseményeket a kés"bbi elemzés, azonosítás céljából. A kísérletez"bb európai – német, francia, angol – iskolák fotóhasználata els"sorban az adott népcsoport vizuális médiumainak kulturálisan szabályozott használatával foglalkozik, Magyarországon Kunt Ern"vel vonult be a fotóantropológiai tudománytörténetbe.10 A múlt századbeli magyar fotográfusok közül a kolozsvári születés! Szathmáry Pap Károly munkássága kiemelked". Már 1863-ban tudósított a

krími 12 háborúról, f"ként csatajeneteket és portrékat készített; kiemelked" erdélyi képriportja a népviseletekr"l és emberek foglalkozásairól szóló sorozatai.11 A vizuális antropológia legf"bb célja a kultúrakutatás, rendszerezés, értelmezés a kultúraközi összehasonlítás és a vizualitás szerepének kutatása. Létezik egy harmadik kutatási módszer, melyet Worth és Adair végzett 1966-ban, Navajo indiánokat tanítottak meg film készítésére, melyben életük jelesebb momentumait, használati tárgyait örökítették meg.12 A fenti megoszlás értelmében a fotóantropológiai kutatásnak is két típusa van. 13 1. A kultúrakutatásban alkalmazható fényképezés területei: - személyek pontos azonosítása: név, státus, szerep, személyiség - a hely azonosítása: politikai, etnikai és rokoni köt"dések, kapcsolatok, hol élnek az emberek, a házak tulajdonjoga, a termelési mód elemei - ökológiai

elemek azonosítása: a folyamatok, a technológiák, a ceremóniák magyarázata - történeti események és személyek azonosítása: jelen és múlt kontrasztja, a mód, ahogyan a dolgokat használni kell 2. A fotóantropológiai elemzés: A vizsgált kultúra, adott közösség által használt illetve készített vagy készítetett képek, fotók elemzése. A családok képkészletének legnagyobb részét fotók alkotják Ezek a fotók a legalapvet"bb reprezentációs eszközei a vizuális kultúrának. 13 A fotó élete Antropológiai fotográfiákat szemlélve felfedezhetjük a hasonlóságot a fotóriportokkal, a fotóriporterek látása természetesen “megkonstruált” látás, fontos követelménye ezeknek a felvételeknek az el"ítélet-mentes, reális beállítás – hogy a befogadó rekonstruálhassa vázlatosan a valóságot. Az antropológiai érték! fotónak több jellegzetes ismertet"jele van: Megfelel a közösség kulturális normáinak,

és ezen normákat az elvárásnak megfelel"en képes reprezentálni. Az ideális fénykép képes bemutatni az élet részleteit, kifejezik ideáljainkat, kultúránkat és hiedelmeinket. Fontos az ún etnológiai nagytotál alkalmazása, a lehet" legtágabb képkivágással, a szubjektíven szelektáló beállításokat kerülni kell; lényeges a beavatkozás-mentesség, valóságban objektív, fotó készítését"l és a fotóstól függetlenül létez" folyamatokat, embereket kell rögzíteni saját környezetükben. A képkészítés során fontos a szelekció, el kell döntenünk, hogy mit akarunk bemutatni másoknak, mely az a fontos momentum, amit ki akarunk emelni a világból; hasonló jelent"séggel bír a holisztikus látásmód, az összehasonlító szemlélet alkalmazása. Vizsgálat szempontjából fontos a téma és az alkalom kiválasztása (mit mikor érdemes lefényképezni?), a téma elrendezése a fotón (hogyan szerepeljen a képen a

megörökített pillanat). A téma elrendezése összefüggésben van a kép megkomponálásával, illetve függ a pillanatfelvétel jellegét"l. Pillanatfelvételeket csak az 1880 –as évekt"l kezdve készítenek, el"tte nem volt meg a megfelel" technikai szint a kivitelezésükre – gyakran 5-10 percet igénybevev" expozíciós id"vel nehéz lett volna pillanatfelvételt készíteni. Antropológiai szempontból is érvényesnek gondolom Henri Cartier-Bresson francia fotóm!vész „the decisive movement” (a dönt" pillanat) elméletét. Ez egyfajta s!rítésre, a kép lényegre tör" megfogalmazására, egy tökéletes formai, tematikai egység létrehozására való törekvést jelent. A fotóantropológiát végz" kutató esetében ez nem más, mint hogy a vizsgált kultúra mély ismeretével bírjon és minderr"l egy adott szituáció leképezésének módjában maximálisan számot tudjon adni.14 A fotó témájának

elrendezése, megkomponálása függ attól, hogy a kép beállított, illetve a pillanatfelvétel-e. A kés"bbiekben részletesebben kitérek a pillanatképek és a beállított képek közötti különbségek összehasonlítására. 14 Beállított és pillanatképek A beállított képek rendszerint egyes megrendezett alkalmakon, rítusokon, ceremóniákon készülnek, melyek fontosak a közösség számára. A környezet általában tudatosan megválasztott, stúdió esetén mesterségesen lett létrehozva. A fotó tartalma a létezésr"l és a környezetr"l szól, az adott kultúra ideáljai szerint épül fel, ezért vizsgálati szempontból sokmindent elárulnak. A fotó ábrázolása a beállított képeknél szerkesztett, sablonos. A régi családi és portréképeknél megfigyelhet" a nagyfokú retusálás, a kor és a kultúra igényeinek megfelel" elvárásokhoz való igazítása. Az ilyen beállított, illetve stúdióban, mesterséges

körülmények között készült fényképek, igaz, hogy a mindennapi embert eredeti környezetéb"l kiragadva ábrázolják, ennek ellenére mégis szolgálnak információkkal a kultúrakutatók számára: alkalmunk van családokat vizsgálni, népviseleteket, öltözködéseket tanulmányozni. Az ilyen jelleg! fotók közé tartoznak javarészt a családi eseményeket ábrázoló képek, család tagjairól készült csoport vagy egyéni felvételek, szerepük az állandóság, id" elleni harc, a társdalami szokásoknak való megfelelés. Gyakran közszemlére teszik "ket - a lakásban kiemelt helyre kerülnek, generációkon keresztül "rzik "ket. (Lásd a képmelléklet ide vonatkozó fotóit) A pillanatképek esetében mindennapi élet, az esetlegesség, az életb"l ellesett pillanattöredékek, a váratlanság rögzítése kerül lencsevégre. Alkalmait tekintve szinte bármilyen kulturális jelleggel és vonatkozással bíró esemény lehet:

ebéd, vacsora, kirándulás, "serdei indián sámánok szertartása – vagyis a mindennapi élet eseményei. Gyakran ábrázol mozgásban lev" alakokat, tárgyakat. Környezet szempontjából nincs jelent"sége, lényeg a különböz" környezetb"l kiemelked" alanyon vagy cselekvésén van. A fénykép tartalmát vizsgálva valamilyen folyamatról és a viszonyokról szól Gyakran véletlenül készülnek, ezért sokszor rejtett jelenségekr"l árulkodnak, vagyis olyan szándékainkról, amelyekr"l nem tudunk, hogy léteznek, és olyan érzelmekr"l, amelyeket nem ismerünk fel. Ábrázolását tekintve "szinte, spontán, mesterkéltségmentes, inkább az emberekre koncentrál, mint a szerepekre. Lehet “félresikerült” komikus, zavarba ejt", ami ez esetben egyáltalán nem jelent hátrányt, 15 inkább még jobban tükrözi a pillanat természetességét. A múlandóság, a pillanatnyi esemény dokumentálása az

els"dleges cél, a képek technikailag gyakran rosszak levágott karok, belógó zavaró elemek miatt úgymond nem mondható ”m!vészinek” a kép, de ennek ellenére kultúrantropológiai szempontból még értékes lehet a kutató számára. Hevesy Iván a következ"képpen ír a dönt" pillanatról a könyvében: “A fényképez!nek mindig el kell tudni csípni a felvétel legjobb pillanatát, egyszer"en azért, mert a fénykép nagyon kötve van a valósághoz és a fényképez!nek nem áll módjában, miként a fest!nek, emlékképe nyomán visszatérni valamely elrepült pillanathoz, és a képen olyan csoportosításban rögzíteni az alakulóban lev! valóságképet, ahogyan azt az elrepült pillanat mutatta. Ha a fényképez! elszalasztja a dönt! pillanatot, a látványt, képe témáját is elveszíti: az eleven valóság kaleidoszkópja felvethet számára a következ! pillanatban új látványt, talán szebbet is, mint amelyben megrögzítését

elmulasztotta, de annak az elmúlt pillanatnak képe visszahozhatatlanul elt"nt, elenyészett.”15 A fotó és vizualitás Minden, képekr"l való antropológia vizsgálódás során szem el"tt kell tartani, hogy az egyes kultúrák valóságnak felfogott látványai nem mindenütt és mindig ugyanazok, legtöbb esetben mindig mások. A különféle kultúrákban él" embereknek eltér"ek a látásmódjaik, a valóság felépítésének módjai és formái. A tudat mássága más valóságot von maga után (lásd fentebb az idézetet Székely Tibor útleírásából, az "serdei indiánok, fotó és a tükör esetét). Ahhoz, hogy a kapott vagy készített kép a lehet" legjobban közelítsen az objektivitáshoz, meg kell tanulni kívülállóként szemlélni a kultúrákat. Az összetett, modern társadalmak szorosan köt"dnek a képi közlések mindennapi használatához (pl. gondoljunk a napilapokra, jelent"s részükben viszonylag sok

a képi információ). Ugyanakkor ezen kultúrákban a képet akkor tartják említésre méltónak, ha m!vészeti jelent"sége van. A képek tömegtermelése nélkül nem létezhetne egyetlen modern tudomány sem, hiszen azok a pontosan megismételhet" képi közlés közvetítette képi információn alapulnak. Egyesek szerint az írás feltalálása óta a pontosan megismételhet" képi közlés volt a leglényegesebb 16 találmány. A képek valódi értékér"l akkor kaphatunk hiteles ismeretet, ha figyelmen kívül hagyjuk az esztétikai értékét, és a tudományosan felhasználható részleteit dolgozzuk fel – vagyis nem minden kép használhatatlan antropológia szempontból ha esztétikailag, m!vészileg nem szép. Ugyancsak fontos kérdés a vizuális antropológiának a verbalitás és a vizualitás kapcsolata. Amikor valaki egy képet szemlél, és abból következtetéseket von le, akkor nem vizuális tartalmakat értelmez, hanem az azokról

szóló kijelentéseket. A vizuális élmény rekonstrukciója függ az egyén, az "t befogadó kultúra alaptörvényeib"l adódó tulajdonságoktól, hogy az egyén az emléktárából a vizuális élményt rekonstruálhassa és értelmezhesse. A vizuális antropológia fotóhasználatának és elemzésének alapvet! problémáját a vizualitás és a verbalitás közötti fordítás jelenti. R Nagy József: Vizuális antropológiai megközelítések cikkében a következ!ket írja verbalitás és vizualitás értelmezésér!l: “A dekódolás hídként szolgál a vizuális - amit a nyugati kultúrában mi az intuícióval, m!vészettel és az implicit tudással kapcsolunk össze - és a verbális között, amit mi az észhez, a tényekhez és az objektív információkhoz kötünk. A szisztematikus vizuális kutatás lehet!sége azt jelenti, hogy talán tud olyan eszközökkel szolgálni, amelyek képesek az értelem különböz! forrásait összekapcsolni úgy, hogy az

feloldja a képi és az írásos rögzítés közt feszül!, a kultúra által kialakított ellentmondást. A vizuális antropológiában, amíg tudásunkat, ismereteinket ezen ellentmondás határozza meg, nem leszünk képesek kiaknázni azokat a lehet!ségeket, melyeket a fotográfia és más vizuális felvételek, mint a dokumentáció és a kutatás eszközei nyújtanak. A tény, hogy az antropológia nem vette igazán hasznát a vizuális felvételeknek, azzal magyarázható, hogy a kutatók általában nem tudták megteremteni a vizuális és a verbális kifejezések közti átjárhatóságot.”16 Sokan úgy gondolják, hogy a verbális megnyilatozásokkal szemben a vizuális szimbólumok nem ismernek határt, hogy a képeket mindenütt mindenki érti. Minden kép vizuális szemlélése egy olyan értelmezés, amely az egyén sémakészletén alapszik – ezen formák között vannak olyanok, melyeket az egész világon minden ember értelmezni tud – mint például az emberi

test. Ezért ismerjük fel akár az "skori barlangrajzokon, vagy az általunk soha nem hallott kultúrák ábrázolásmódjai között. Ha viszont egy idegen kultúra elemét próbáljuk vizuálisan értelmezni, amelyr"l a minket körülvev" kultúrának nincsen ismerete, a vizuális érzékelést követ" 17 értelmezés ebb"l kifolyólag téves lesz. (Például némely egyiptomi hieroglifát a mai napig nem tudunk értelmezni). Tehát ha a vizuális jel nem kapcsolható össze a tradíció vagy szokás meger"sítette fogalommal, az értelmezés ezen része nem m!ködik, ez az eset akkor is ha, a rendelkezésre álló vizuális információk nem elégségesek. Hogyan értelmezzük más kultúrák vizuális termékeit? –felmerülhet bennünk a kérdés. Mivel a kultúra minden eleme elsajátítható tanulással, így elméletileg bárki képes arra, hogy elsajátítson bármely kultúrát. A vizuális antropológiai kutatónak els"dleges

feladata, hogy megtanuljon a vizsgált kultúra szabályszer!ségei által látni és értelmezni a vizuális információkat. Ezek hosszas antropológiai terepmunka által válnak ismertté a kutató számára. Fontos a vizsgált kultúra összes szemszögéb"l való vizsgálódás, és az elmélyült látás az alapos megértéshez. „Mindeközben a modernnek nevezett világ másféle képnézések felé halad. A világ széttöredezettsége miatt nehéz a teljes látványra koncentrálva reagálni. A komplex kultúrák végletekig specializálódott világában a környezetünknek csak a részleteivel foglalkozunk, azzal is csupán egyre sz!kül! id!keretek között. Azt látjuk, amit látni akarunk, és úgy látjuk, ahogy látni akarjuk. A komplex társadalmakban megtapasztalható környezet hemzseg azoktól a dolgoktól, amelyeket csak nézni kell. Kezdve a közlekedési tábláktól, a gigantplakátokon keresztül a televízióig.”17 Záró gondolatok A fotó

eredend!en ma már inkább tömeges használati cikk, semmint esztétikai értelmezések, elemzések tárgya. A fotóm"vészet ma már a fényképezés egészének kisebb részét képezi. A további mennyiséget a legkülönfélébb területeken alkalmazott fotográfia – a reklámtól a tudományos kutatásig – valamint az amat!r fotográfia tölti ki. Dolgozatomban a fotók kultúrakutatási összefüggéseir!l és a társadalomtudományos-dokumentációs fotózásról írtam a kulturális antropológia optikáján keresztül. 18 Hivatkozások 1 Bourdieu, Pierre: A fényképészet társadalmi rendeltetése. In: Fotóm!vészet 1967/4, 1968/1, 2, 3, 4. 2 Kolta Magdolna, T"ry Klára: A fotográfia története, Digitálfotó Kft., 2007 Budapest 3 Kolta Magdolna, T"ry Klára: A fotográfia története, Digitálfotó Kft., 2007 Budapest 4 Robert Simpson – S.M Coleman: Az antropológia felfedezése, Inn Kulturális antropológia, Szerk.: AGergely András

5 R.Nagy József: Képek és kultúra: vizuális antropológiai megközelítések 2000 6 Mirzoeff Nicholas: Mi a vizuális kultúra? Ex Symposion, 2000. 32-33 szám 7 Székely Tibor: Emberev"k között, útirajzok, Forum könyvkiadó. Újvidék, 1984 8 Székely Tibor: Emberev"k között, útirajzok, Forum könyvkiadó. Újvidék, 1984 9 R.Nagy József: Képek és kultúra: vizuális antropológiai megközelítések 10 Göncz" Viktor:A fényképezés és a fénykép szerepe a kultúrakutatásban (www.gonczocom/) 11 Kolta Magdolna, T"ry Klára: A fotográfia története, Digitálfotó Kft., 2007 Budapest,p.:119-124 12 Navajo filmesek. In Horányi Özséb (szerk) 1977 Montázs Tömegkommunikációs Kutatóközpont, Budapest 13 Göncz" Viktor: A fényképezés és a fénykép szerepe a kultúrakutatásban 14 Göncz" Viktor: A fényképezés és a fénykép szerepe a kultúrakutatásban 15 Hevesy Iván: A fényképezés m!vészete, Hatschek és Farkas kiadása,

1939, Budapest 16 R.Nagy József: Képek és kultúra: vizuális antropológiai megközelítések 17 R.Nagy József: Képek és kultúra: vizuális antropológiai megközelítések Felhasznált irodalom: Bourdieu, Pierre: A fényképészet társadalmi rendeltetése. In: Fotóm!vészet 1967/4, 1968/1, 2, 3, 4 Göncz" Viktor: A fényképezés és a fénykép szerepe a kultúrakutatásban (www.gonczocom/) Hevesy Iván: A fényképezés m!vészete, Hatschek és Farkas kiadása, 1939, Budapest Navajo filmesek. In Horányi Özséb (szerk) 1977 Montázs Tömegkommunikációs Kutatóközpont, Budapest Kolta Magdolna, T"ry Klára: A fotográfia története, Digitálfotó Kft., 2007 Budapest Mirzoeff Nicholas: Mi a vizuális kultúra? Ex Symposion, 2000. 32-33 szám R.Nagy József: Képek és kultúra: vizuális antropológiai megközelítések, 2000Ex Symposion Robert Simpson – S.M Coleman: Az antropológia felfedezése, Inn Kulturális antropológia, Szerk.: AGergely András

Székely Tibor: Emberev"k között, útirajzok, Forum könyvkiadó. Újvidék, 1984 19 Köszönetnyilvánítás Ezúton szeretném megköszönni nagyapámnak, Mencsik Lászlónak, a lelkes fotóamat"rnek a rendelkezésemre bocsájtott felvételeit, és tanácsait a dolgozatom megírásához. Úgyszintén, szeretném megköszönni édesapámnak, Németh Nimródnak, fotóriporternek, többszörös díjnyertes fotóm!vésznek is az ide vonatkozó ötleteit, javaslatait. 20 Fényképmelléklet Családi fotó –megfigyelhet" rajta az egyfajta beállitottság, ám az alanyok tekintéb"l sikerült megörökíteni egy véletlenszer! pillanatot- figyeljük meg a kislány meglepett tekintetét 21 22 Szobafest"k – 1930 as évek – beállított csoportkép, az öltözetb"l és a környezetb"l nagyjából következtetni lehet a korra 23 Doroszlói (Vajdaság) népviselet 1960 as évek 24 Egy jól elkapott pillanatfelvétel –

nagyon jól visszatükrözi a lendületet, mozgásban lev" embereket. 1945 25