Medical knowledge | Medicine » Balla-Kósa-Kiss - A menopausa hatása az immunrendszer működését szabályozó gének transzkriptomikai változásaira humán csontszövetben

LAM-TUDOMÁNY • TOVÁBBKÉPZÉS • EREDETI KÖZLEMÉNY A menopausa hatása az immunrendszer mûködését szabályozó gének transzkriptomikai változásaira humán csontszövetben BALLA Bernadett, KÓSA P. János, KISS János, PODANI János, TAKÁCS István, LAZÁRY Áron, BÁCSI Krisztián, NAGY Zsolt, SPEER Gábor, LAKATOS Péter BEVEZETÉS – Napjainkban már általánosan elfogadott, hogy az immunrendszer és a csontrendszer funkcionális kapcsolatban áll egymással. A menopausát követô nemihormon-hiány mind a csontszövet, mind az immunrendszer élettani folyamatait közvetve és közvetlenül egyaránt befolyásolja, megváltoztatva ezzel komplex kölcsönhatásukat. Munkánk célja volt, hogy meghatározzuk az immunrendszer szabályozásában központi szerepet betöltô gének expressziós mintázatát postmenopausás és praemenopausás, nem osteoporoticus csontszövetekben, különbözô statisztikai analízisek alkalmazásával. ANYAGOK ÉS MÓDSZEREK –

Kísérleteinkben 10 postmenopausában és hat, életkorban egyeztetett praemenopausában lévô nô csontszövetmintáit használtuk fel. A kiválasztott 50, immunológiai szempontból meghatározó gén transzkripciós aktivitásának eltéréseit TaqMan-próbaalapú kvantitatív valós idejû RT-PCR rendszerben vizsgáltuk Az adatok statisztikai értékelését Mann–Whitney-féle U-teszt és diszkriminanciaanalízis (DFA) segítségével végeztük el. EREDMÉNYEK – Az egyparaméteres elemzés rámutatott három génre (CD14, HLA-A, ITGAM/ CD11b), amelyek kifejezôdése szignifikánsan (p ≤0,05) csökken a postmenopausás csontban. Emellett hat gén (C3, CD86, IL-10, IL-6, TGFB3, TNFSF11/RANKL) átíródásának mértéke fokozódik a menopausát követôen. Multiparaméteres DFA statisztika alkalmazásával a csontszövet menopausalis állapota határozottan elkülöníthetô egymástól a legjobb elválást mutató géncsoportok – a T-sejt-függô immunfolyamatokban

érintett gének, illetve a veleszületett immunitás részét képezô antigénprezentációs folyamatokat kódoló gének – alapján. KÖVETKEZTETÉSEK – Immunológiai szempontú komplex transzkripciós profilvizsgálat alapján képesek voltunk jellemezni a csontszövet eltérô menopausás stádiumait. Genetikai információink hozzájárulhatnak az immun- és csonthomeosztázis összefüggéseinek további értelmezéséhez, illetve a menopausa következtében módosult csontszöveti mikrokörnyezetben zajló immunológiai mechanizmusok megértéséhez immunmoduláns gének, génexpresszió, humán csontszövet, menopausa POSTMENOPAUSAL CHANGES OF IMMUNE SYSTEM-RELATED GENES EXPRESSION IN HUMAN BONE TISSUE INTRODUCTION – The molecular and cellular interactions between the immune system and bone tissue have been established. Sex hormone deficiency at the time of menopause has multifunctional role by influencing growth, differentiation and metabolism of the skeletal and the

immune system. We have used non-parametric and multidimensional expression pattern analyses to determine significantly changed mRNA profile of immune system-associated genes in postmenopausal (POST) and premenopausal (PRE) non-osteoporotic bone. MATERIALS AND METHODS – Ten bone tissue samples from POST patients and six bone tissue samples from PRE women were examined in our study. The transcription differences of selected 50 genes were analyzed in Taqman probe-based quantitative real-time RT-PCR system. RESULTS – Mann–Whitney test indicated significantly down-regulated transcription activity of 3 genes (CD14, HLA-A, ITGAM/CD11b) and upregulated gene expression of 6 genes (C3, CD86, IL-10, IL-6, TGFB3, TNFSF11/RANKL) in POST bone. According to the canonical variates analysis results, the groups of postmenopausal and premenopausal women are separable by genes coding for cytokines, co-stimulators and cell surface receptors affected in antigen presentation and T cell stimulation

which have high discriminatory power. CONCLUSIONS – Based on a complex gene expression patterns in human bone cells, we could distinguish POST and PRE states from an immunological aspect. Our data might provide further insight into the changes of the intersystem crosstalk between immune and skeletal system, as well as local immune response in the altered microenvironment of POST bone. immune-related genes, expression pattern, human bone tissue, menopause Balla: A menopausa hatása az immunrendszer mûködését szabályozó gének transzkriptomikai változásaira LAM 2010;20(10):667–673. 667 Az alábbi dokumentumot magáncélra töltötték le az eLitMed.hu webportálról A dokumentum felhasználása a szerzõi jog szabályozása alá esik LAM-TUDOMÁNY • TOVÁBBKÉPZÉS • EREDETI KÖZLEMÉNY dr. BALLA Bernadett (levelezô szerzô/correspondent), dr KÓSA P János, dr TAKÁCS István, dr. LAZÁRY Áron, dr BÁCSI Krisztián, dr NAGY Zsolt, dr SPEER Gábor, dr LAKATOS

Péter: Semmelweis Egyetem, I. Sz Belgyógyászati Klinika, Budapest/1st Department of Internal Medicine, Semmelweis University, Budapest; 1083 Budapest, Korányi S. u 2/A E-mail: betti@bel1sotehu dr. KISS János: Semmelweis Egyetem, Ortopédiai Klinika, Budapest/Department of Orthopedics, Semmelweis University, Budapest dr. PODANI János: Eötvös Loránd Tudományegyetem, Növényrendszertani és Ökológiai Tanszék, Budapest/Department of Plant Taxonomy and Ecology, Eötvös Loránd University, Budapest Érkezett: 2009. április 27 M ára már közismert, hogy az immunrendszer és a csontrendszer funkcionális kapcsolatban áll egymással. Sejtalkotóik a csontvelôi mikrokörnyezetben interakcióba lépnek és különbözô citokinek termelésén, illetve jelátviteli mechanizmusokon keresztül, részt vesznek egymás szabályozásában (1, 2). Az immunrendszer szinte valamennyi sejttípusán és a csontsejtekben is megtalálhatóak a nemi hormonok receptorai (ösztrogén-,

progeszteron-, androgénreceptorok) (3, 4). Ezért a menopausát követô nemihormon-hiány egyaránt befolyásolja a csontszövet és az immunrendszer homeosztatikus folyamatait, megváltoztatva ezzel komplex kölcsönhatásukat is. Elsôdleges változás, hogy postmenopausában szignifikánsan fokozódik a gyulladáskeltô mediátorok: interleukin-1 (IL1), interleukin-6 (IL-6), tumornekrózis-faktor (TNF) kifejezôdése, amely serkenti az aktivált T-lymphocyták RANKL (receptor activator of nuclear factor kappa B ligand) -expresszióját és ezáltal a csontbontó osteoclastok érését, aktivitását (5). Az intenzív proinflammatorikus A menopausát citokinprodukció fontos szerepet játkövetô szik – az osteoclastokkal közös haemonemihormonpoeticus ôssejtekbôl származó – granuhiány egyaránt locyták és monocyták számának postbefolyásolja menopausában lévô nôk esetében isa csontszövet és mert emelkedésében (6). Számos egyéb citokin szintézise is

változik ösztroaz immungéndeficiens állapotban, például: az rendszer interleukin-7 és interleukin-2 szekrécihomeosztatikus ója egyformán erôsödik, amely a T- és folyamatait. B-sejt-vonalak proliferációját stimulálja, továbbá fokozza az osteoclastdifferenciációt és a csontvesztést (1, 4). Emellett az általános immunszuppresszív és csontvédô transzformáló növekedési faktor-β (TGF-β) mennyisége csökken (5). A citokinmintázat eltéréseinek okán a CD4+/Th lymphocyták számának redukciója, míg ezzel ellentétben a korai pre-B-sejtek expanziója következik be (7, 8). Postmenopausában magasabb interferon-gamma- (IFN-γ) szintet mutattak ki (9, 10), amely kulcsfontosságú szerepet tölt be az aktivált TNF-termelô T-sejtek arányának és élettartamának kiterjedésében. A folyamat további eredménye az antigén-prezentációs rendszer aktivitásának és az MHCII molekula expressziójának emelkedése, valamint a dendritikus sejtek és

makrofágok funkciójának növekedése is (5, 11, 12). 668 Elfogadva: 2009. július 9 A postmenopausalis nemihormon-hiány nem elhanyagolható mértékben befolyásolja a csontszövetben zajló lokális immunológiai reakciókat. Ezért munkánk célja az volt, hogy 1. megvizsgáljuk az immunológiailag releváns gének eltérô expressziós mintázatát postmenopausalis csontszövetben, továbbá, 2. hogy azonosítsunk olyan géncsoportokat, amelyek immunológiai szempontból elkülönítik a humán csont post- és praemenopausalis állapotait. Anyagok és módszerek Humán csontszövetminták A génexpressziós vizsgálatokat postmenopausalis, illetve praemenopausalis stádiumban lévô, nem osteoporoticus, független mintaválasztásból származó magyar nôk csontmintáin végeztük. A beválogatott, postmenopausalis korú nôk nem részesültek semmilyen fajta hormonpótló vagy szteroidterápiában. A postmenopausalis állapot definiálása a jelenleg érvényes

WHO-kritériumok szerint történt: legalább egy éve elmaradt menstruáció, illetve a szérumösztradiol koncentrációja kisebb, mint 30 pg/ml. A postmenopausalis csoportban (POST-csoport) 10 csontszövetmintát értékeltünk, míg a kontroll-, praemenopausalis csoport (PRE-csoport) hat nô csontmintájából állt. A combfejen és a lumbalis csigolyákon (L1–L4) kettôs energiájú röntgensugár-abszorpciometria (DEXA) segítségével történt csontsûrûségmérés, néhány nappal a mintavételt megelôzôen. A csontminták a diagnosztizált III stádiumú primer osteoarthritist gyógyító mûtétet szolgáló csípôízületi totál endoprotézis beépítésekor leforgácsolódott csontszövetdarabok összegyûjtésébôl származtak. A primer osteoarthritis minôsítése az Amerikai Ortopédsebészeti Társaság (AAOS) ajánlásával a Kellgren–Lawrence-féle rendszer alapján történt (13). A betegség nem érintette a combfejben a mintavételi helyként is

szolgáló spongiosus csontállományt A gyûjtést követôen a mintákat alaposan megtisztítottuk a csontvelôtôl, illetve vérszennyezôdésektôl PBS felhasználásával, majd folyékony nitrogénben tároltuk azokat. A vizsgálatot a Semmelweis Egyetem Tudományos és Kutatásetikai Bizottsága hagyta jóvá (SOTETUKEB 6392-1/2004-1018EKU) Minden betegtôl – részletes felvilágosítás után – írásos beleegyezô nyilatkozatot kértünk. LAM 2010;20(10):667–673. Balla: A menopausa hatása az immunrendszer mûködését szabályozó gének transzkriptomikai változásaira Az alábbi dokumentumot magáncélra töltötték le az eLitMed.hu webportálról A dokumentum felhasználása a szerzõi jog szabályozása alá esik LAM-TUDOMÁNY • TOVÁBBKÉPZÉS • EREDETI KÖZLEMÉNY Direkt mRNS-izolálás A humán csontmintákat folyékony nitrogén alatt elporítottuk Freezer-mill 6750 készülék segítségével (SPEX Certiprep Inc., NJ, Amerikai Egyesült Államok) Az

RNS-izolálást Dynabeads Oligo (dt)25 kit (Dynal Biotech ASA, Oslo, Norvégia) felhasználásával végeztük. Az elporított mintához 5 ml lysis/binding puffert adtunk és centrifugáltuk 9000 rpm-mel, 15 percig szobahômérsékleten. A szeparálódott, nukleinsavakat tartalmazó középsô réteget 1 ml oligo-dt-vel borított paramagnetikus partikulumokat tartalmazó oldathoz adtuk Ez után az mRNS-t 2 µl DN-áz I enzimmel (Promega, Madison, WI, Amerikai Egyesült Államok) kezeltük 20 percig, 37 ºC-on 80 U RN-asin RN-áz inhibitor (Promega) jelenlétében. Az mRNS tisztítását a NucleoSpin RNA Clean-up kitben (Macherey-Nagel, Düren, Németország) található pufferszett segítségével a gyártók elôírása szerint végeztük. A tisztított mRNS eluálásához 40 µl RN-áz-mentes vizet használtunk. A tiszta mRNS minôségét és mennyiségét NanoDrop spektrofotométerrel (Nanodrop Technologies, Montchanin, DE, Amerikai Egyesült Államok) ellenôriztük 260/280 nm

hullámhossztartományon. 15 µl humán mRNS-t cDNS-re fordítunk át reverz transzkripció során, amelyhez 200 U SuperScriptIII RN-áz H reverz transzkriptázt (Invitrogen Life Technologies, Carlsbad, California, Amerikai Egyesült Államok), 125 ng random primert (Promega), és 40 U RNaseOUT ribonukleázinhibitort (Invitrogen Life Technologies) használtunk 30 µl végtérfogatban. A vizsgált gének kiválasztása, kvantitatív valós idejû RT-PCR és a vizsgálati csoportok statisztikai összehasonlítása Kvantitatív valós idejû RT-PCR módszer alkalmazásával olyan kandidáns géneket kerestünk, amelyek eltérô génexpressziós aktivitása szerepet játszhat a postmenopausalis csontszövet megváltozott anyagcsere-folyamatainak kialakulásában. Irodalmi adatok és on-line adatbázisok segítségével (www.pubmedcom, http:// www.ncbinlmnihgov/OMIM) kiválasztottunk 50, a csontsejtekben bizonyítottan kifejezôdô gént a transzkripciós vizsgálatokhoz (1. táblázat a

közlemény internetes változatában: wwwelitmedhu) A szelektált gének központi szerepet töltenek be az immunrendszer alapvetô folyamataiban, illetve azok szabályozásában (például: T- és B-lymphocyták érése, aktivációja; antigén-prezentációs és kostimulációs folyamatok; fagocitózis; gyulladásos mechanizmusok és a komplementrendszer mûködése). Elôre megtervezett és validált génspecifikus TaqMan Gene Expression Assay-ket használtunk az Applied Biosystemstôl (Applied Biosystems, Foster City, CA, Amerikai Egyesült Államok), ahol minden génspecifikus TaqMan szett tartalmazott egy 5’ irányú és egy 3’ irányú primert, valamint egy fluoreszcens jelöléssel ellátott próbát. A PCR-reakció 20 µl végtérfogatban zaj- lott, amely tartalma volt 1 µl cDNS, 10 µl TaqMan 2x Universal PCR Master Mix NoAmpErase UNG (Applied Biosystems), 1 µl validált génspecifikus TaqMan próba 20x (Applied Biosystems) és 18 µl víz. A kiválasztott 50 gén

amplifikálásához ABI Prism 7500 valós idejû PCRrendszert (Applied Biosystems) haszA legerôtelnáltunk. Minden gént három-három jesebb párhuzamos méréssel vizsgáltunk a 96 diszkriminályukú lemezeken a következô protociós hatás koll szerint: elsô lépésként 10 perc dea T-lymphonaturálás 95 ºC-on, majd 70 cikluson cyták keresztül 15 másodperc denaturálás 95 ºC-on, egy perc szintézis 60 ºC-on. mûködésében Általános „house-keeping” géneket és annak (GAPDH, ACTB) alkalmaztunk belsô szabályozásákontrollként. A további statisztikai ban szerepet analízisek során a GAPDH-szinteket játszó gének használtuk a normalizált értékek megadásához, mert irodalmi adatok utalnak esetén volt arra, hogy az ACTB gén kifejezôdését azonosítható. osteoblastsejtekben az ösztrogén jelentôsen befolyásolja (14). A relatív kvantifikációs értékelés az összegyûjtött adatokból (küszöbciklusszámok, Ct) 7500 System SDS software 1.3

(Applied Biosystems) felhasználásával készült A génspecifikus mRNS relatív mennyiségét (RQ) az átlag-∆Ct-értékekbôl (célgén Ct-értéke–endogén kontrollgén Ct-értéke) számítottuk mind az 50 gén esetén a két vizsgált mintacsoportban a gyártók elôírása szerint (Applied Biosystems). A génexpreszsziós arányokat (RQ POST/RQ PRE) a postmenopausás és praemenopausás nem osteoporoticus személyek RQértékeibôl számoltuk. Az adatok analíziséhez Windows SPSS 13.01 (SPSS Inc, Chicago, IL, Amerikai Egyesült Államok) programot használtunk A statisztikai analízist egyparaméteres Mann–Whitney-féle U-teszt segítségével végeztük el, és statisztikailag szignifikánsnak tekintettük, ahol a valószínûségi adatok p-érték kisebb vagy egyenlô volt mint 0,05. Diszkriminanciaanalízis A diszkriminanciaanalízis (DFA) feladata, hogy maximalizálja az egyes elôre megadott csoportok közötti elválást. Az elemzés eredményei a kanonikus

értékek – amelyek koordinátaként használhatók a térbeli ábrázolás során (15) –, ez esetben a tengelyek mint kanonikus változók a csoportok elválását maximalizálják. Két csoport esetén tehát nem rajzolható fel koordináta-rendszer, de a csoportok elválása a kanonikus értékek alapján felmérhetô egyetlen tengelyen is Ha a megfigyelések random mintavételezésbôl származnak, és teljesül a többváltozós normalitás feltétele is, akkor a csoportok elválásának szignifikanciája is értékelhetô. Ha ezek a feltételek nem teljesülnek, a csoportok elválásának mértéke akkor is informatív az adatok szerkezetére vonatkozóan. Mivel a kanonikus változók és az eredeti változók (esetünkben a gének) korrelációja is kiszámít- Balla: A menopausa hatása az immunrendszer mûködését szabályozó gének transzkriptomikai változásaira LAM 2010;20(10):667–673. 669 Az alábbi dokumentumot magáncélra töltötték le az eLitMed.hu

webportálról A dokumentum felhasználása a szerzõi jog szabályozása alá esik LAM-TUDOMÁNY • TOVÁBBKÉPZÉS • EREDETI KÖZLEMÉNY 2. TÁBLÁZAT A vizsgálatba bevont postmenopausában és praemenopausában lévô, nem osteoporoticus nôk klinikai és biokémiai adatai Életkor (év) T-score L1-L4 (SD) Z-score L1-L4 (SD) BMD L1-L4 (g/cm2) T-score teljes femur (SD) Z-score teljes femur (SD) BMD teljes femur (g/cm2) BMI (kg/m2) Szisztolés vérnyomás (Hgmm) Diasztolés vérnyomás (Hgmm) Ösztradiol (pg/ml) Béta-CrossLaps (pg/ml) Osteocalcin (ng/ml) PTH (pg/ml) TSH (µIU/l) Postmenopausalis nem osteoporoticus (n = 10) medián (tartomány) Praemenopausalis nem osteoporoticus (n = 6) medián (tartomány) P-értékek 55,00 (47–57) –0,6 (–1,5–3,9) 0,5 (–1,3–3,5) 1,113 (1,025–1,652) 0,05 (–1,5–1,8) 0,7 (–1,0–3,3) 1,052 (0,760–1,221) 28,29 (24,77–32,03) 130,00 (110–140) 80,00 (70–90) 9,55 (5,0–24,3) 335,00 (166,00–626,00) 17,15

(12,43–29,96) 26,50 (19,00–55,00) 1,35 (0,40–6,50) 52,50 (50–55) 0,6 (–0,7–1,7) 0,2 (–1,1–2,0) 1,251 (1,073–1,380) 0,2 (–0,6–1,0) 0,4 (–0,7–0,9) 1,031 (0,931–1,882) 26,34 (22,14–38,59) 120,00 (110–130) 80,00 (80–80) 62,25 (47,2–245,1) 211,10 (149,00–295,00) 12,35 (7,99–15,21) 28,70 (15,00–51,00) 2,02 (0,64–4,22) 0,07 0,30 1,00 0,28 0,91 0,42 0,48 0,13 0,08 0,74 0,001 0,02 0,008 0,63 0,87 A valószínûségi adatok (p-értékek) a jobb oldali oszlopban a két mintacsoport Mann–Whitney-féle U-teszt-alapú összehasonlításának eredményei. 1. ÁBRA Szignifikánsan megváltozott expressziós mintázatot mutató kilenc gén mRNS-ének relatív mennyisége 10 postmenopausalis (fekete oszlop) vs. hat praemenopausalis stádiumú, nem osteoporoticus (szürke oszlop) nô csontszövetében Lg skálán feltüntetve GAPDH: glicerilaldehid 3-foszfát dehidrogenáz ható, a DFA igen értékes információt szolgáltat arról, hogy a csoportok

elválását mely gének magyarázzák elsôsorban. A módszer problémája azonban, hogy a változók száma nem haladhatja meg az objektumok (betegek) számát, emiatt a géneket részhalmazokra kell osztani, és külön-külön vizsgálni. A kritériumok alapján öt géncsoportot definiáltunk különbözô osztályozási feltételek alapján; (ezek a következôk voltak: Tés B-sejt-függô immunológiai mechanizmusok, antigén-bemutatás, fagocitózis, komplementkaszkád). A 670 számításokat a SYN-TAX 2000 programcsomag felhasználásával készítettük (16). Eredmények A vizsgálati populáció A postmenopausalis nôk életkorának medián értéke 55,0 év volt (tartomány: 47–57), a T-score >–1 SD. A kontroll praemenopausás nôk életkorának medián értéke 52,5 év (tartomány: 50–55), T-score >–1 SD volt. A vizsgálatba bevont személyek klinikai és laboratóriumi paramétereit az 2. táblázatban mutatjuk be Nem volt szignifikáns különbség a

vizsgálatban részt vevô postmenopausalis és praemenopausalis csoportok átlagéletkorában, csontásványianyag-tartalmában, a dohányzók arányában, az elfogyasztott kalcium mennyiségében, alkohol- és kávéfogyasztásában és fizikai aktivitásában. A vizsgálatban részt vevô személyek nem részesültek semmilyen biológiai, hormonpótló vagy szteroidterápiában. Jelentôs szignifikáns különbségeket észleltünk a szérumösztradiol-szintekben (p = 0,001) és a csontanyagcsere markereinek mennyiségében, mint az osteocalcin- (p = 0,008) és bétaCrossLaps- (p = 0,02) koncentrációkban a két vizsgálati csoport között. A génexpressziós értékek összehasonlítása A postmenopausás és praemenopausás korú, nem osteoporoticus nôk csontszövetében egyváltozós Mann– Whitney-féle U-teszt segítségével hasonlítottuk össze LAM 2010;20(10):667–673. Balla: A menopausa hatása az immunrendszer mûködését szabályozó gének transzkriptomikai

változásaira Az alábbi dokumentumot magáncélra töltötték le az eLitMed.hu webportálról A dokumentum felhasználása a szerzõi jog szabályozása alá esik LAM-TUDOMÁNY • TOVÁBBKÉPZÉS • EREDETI KÖZLEMÉNY a génexpresszió mértékét. Az 1 ábrán mutatjuk be a szignifikánsan eltérô kifejezôdést mutató kilenc gén expressziós változására vonatkozó adatait (RQ POST/RQ PRE) 16, nem osteoporoticus nô csontszövetében. Hat, különbözô immunológiai mechanizmusok szabályozásában szerepet játszó gén ötszörös, illetve annál nagyobb mértékben megnövekedett expressziós mintázatot mutat a postmenopausás csontban. A transzkripció fokozódásának mértéke a postmenopausás csontban a praemenopausás nem osteoporoticus csontszövethez viszonyítva a C3 esetén 5,15-szoros, a CD86 esetén 5,91szoros, az IL-10 esetén 6,97-szoros, az IL-6 esetén 6,43-szoros, a TGFB3 esetén 3,34-szoros és a TNFSF11 esetén pedig 18,49-szoros volt (1.

ábra) Három gén kifejezôdése csökkent postmenopausalis állapotban A represszió mértéke a CD14 esetén 18,32-szoros, a HLA-A esetén 8,69szoros, végül az ITGAM esetén pedig 5,63-szoros volt. A teljes, 50 génbôl álló listát és ezek kvantitatív valós idejû RT-PCR adatait – a nem szignifikáns változásokkal együtt –, illetve a menopausát követô hormonális változások génaktivitásra gyakorolt hatásait az 1. táblázat foglalja össze (wwwelitmedhu) A diszkriminanciaanalízis eredményei 2. ÁBRA Tíz postmenopausalis, nem osteoporoticus (POST, fekete vonal) és hat praemenopausalis, nem osteoporoticus (PRE, fehér vonal) nô csontszöveti génexpressziós mintázatának diszkriminanciaanalízise A legtökéletesebb szétválás a T-sejt-függô immunológiai válaszreakciókat kódoló gének esetén állapítható meg. Szintén egyértelmû különbségtétel tapasztalható a veleszületett immunfolyamatok közé sorolható antigén-prezentáció,

kostimuláció markereit kódoló géncsoport vizsgálatán alapulva A hat halmazt meghatározó humán gének „Gene Cards” (www.genecardsorg) által elfogadott neveit, illetve szimbólumait a korrelációs értékekkel együtt (korreláció a kanonikus változóval, KV) táblázatban foglaltuk össze. Diszkriminanciaanalízist (DFA) alkalmaztunk a postmenopausalis és praemenopausalis nem osteoporoticus csontszöveti transzkriptomikai mintázatok elkülönítésére, illetve, hogy meghatározzuk, mely géncsoportok rendelkeznek a legnagyobb diszkriminációs képességgel. Hat génhalmazt válogattunk ki a többváltozós statisztikai analízishez, amelyek lefedik mind az adaptív, mind a természetes immunrendszer funkcióit (2. ábra) A Tés B-sejtek aktivációját eredményezô immunológiai mechanizmusokhoz 14, illetve kilenc gént soroltunk (17–19), az antigén-prezentációs, valamint kostimulációs folyamatokat 13 gén képviseli, a fagocitózist kilenc génnel, a

gyulladásos folyamatokat hét génnel, míg a komplementrendszer mûködését 10 génnel jellemeztük (19–22). Emellett megvizsgáltuk hét, illetve öt gént (23, 24) tartalmazó csoportokkal a Th1- és a Th2alpopulációk szerepét a postmenopausalis csontanyagcserében (3. ábra) A legerôteljesebb diszkriminációs hatás a T-lymphocyták mûködésében, és annak szabályozásában szerepet játszó gének esetén volt azonosít- ható, amely génhalmaz élesen elválasztotta a POST- és PRE-csoportokat. Emellett a veleszületett immunitásban (antigén-bemutatás és kostimuláció) kulcsfontosságú szerepet betöltô gének expressziós mintázata is megváltozik a postmenopausalis csontban, amely a két csoport határozott elkülönülését teszi lehetôvé (2. ábra) Azonban a T-lymphocyta-alcsoportok génjeinek elkülönítô ereje külön-külön kisebb volt (3. ábra) Megbeszélés Napjainkban számos adatot találunk arra, hogy a postmenopausalis nemihormon-hiány

alapvetô változásokat okoz az immunrendszer mûködésében, például emelkedik a gyulladásos citokinek szérumszintje, megváltozik a citokinmintázat és ezáltal a T-sejtek polarizálódása, erôsödik az NK-sejtek citotoxikus funkciója, fokozódik az antigén-prezentációs rendszer aktivi- Balla: A menopausa hatása az immunrendszer mûködését szabályozó gének transzkriptomikai változásaira LAM 2010;20(10):667–673. 671 Az alábbi dokumentumot magáncélra töltötték le az eLitMed.hu webportálról A dokumentum felhasználása a szerzõi jog szabályozása alá esik LAM-TUDOMÁNY • TOVÁBBKÉPZÉS • EREDETI KÖZLEMÉNY 3. ÁBRA A Th1- és Th2-alpopulációkat jellemzô géncsoportok expressziós adatainak diszkriminanciaanalízise 10 postmenopausalis (POST, fekete vonal) és hat praemenopausalis (PRE, fehér vonal) csontban A Th1 és Th2 lymphocytafenotípust meghatározó gének elkülönítô ereje kisebb, ezért nem határozzák meg egyértelmûen

a humán csontszövet menopausás állapotát. A két géncsoportot meghatározó humán gének „Gene Cards” (www. genecards.org) által elfogadott neveit, illetve szimbólumait a korrelációs értékekkel együtt (korreláció a kanonikus változóval, KV) táblázatban foglaltuk össze. tása (4, 5, 10, 11, 25). Azonban ez idáig nem vizsgálták a vázrendszer közvetett szerepét a csontszövetben zajló, helyi védekezôreakciók kialakulásában postmenopausában lévô nôk esetében. Munkánkban határoztuk meg elôször a postmenopausás csontszövet lokális immunológiai mechanizmusait szabályozó gének expressziós eltéréseit, és a genetikai adatok alapján egyértelmûen megkülönböztettük a csont különbözô menopausalis állapotait. Azonosítottunk olyan immunkompetens géneket, amelyek módosult csontszövet-specifikus kifejezôdése eddig nem volt ismert a menopausát követôen végbemenô változásokkal kapcsolatban. Kimutattuk a komplementkaszkád

két elemének (C3, ITGAM/CD11b) szignifikánsan különbözô transzkripciós profilját postmenopausás nem osteoporoticus csontszövetben. A C3 molekula a különbözô komplementaktiválódási útvonalak közös komponense 672 (19), valamint összeköti a természetes és az adaptív immunrendszer mûködését (26). Proteolitikus hasítása során keletkezô degradációs termékei (C3b, iC3b, C3d) az idegen struktúrák opszonizálását végzik, és komplementreceptorok közvetítésével beindítják a fagocitasejtek hatékony bekebelezô funkcióját (27). Emellett az antigén felszínéhez kapcsolódott C3 fragmentumok a B-sejtek aktiválásához nélkülözhetetlen koreceptorszignált biztosítanak (28). Fan és munkatársai (29) kimutatták, hogy a C3 gén promoter régiója több ERE- (estrogen response elements) szekvenciát tartalmaz Ez a megfigyelés közvetlen magyarázatot adhat a C3 gén postmenopausalis korban megváltozott csontszöveti expressziós

aktivitására. Számos, az antigén-prezentációs és kostimulációs folyamatokban, illetve azok szabályozásában szerepet játszó gén (CD86, HLA-A/MHCI, IL-6, TNFSF11/ RANKL) szignifikánsan eltérô kifejezôdését tapasztaltuk. A felsorolt gének elsôsorban a citolitikus CD8+ T-sejtek aktiválásában és az általuk közvetített sejtpusztításban vesznek részt (19, 30, 31). A Mann–Whitney-teszt eredményeit a diszkriminanciaanalízis is alátámasztja (2. ábra), azaz a PRE- és POST-betegcsoportok egyértelmû szétválását látjuk az antigén-prezentáció markereit kódoló gének expressziós mintázata alapján. Korábbi közlemények jelentek meg arra vonatkozóan, hogy ovariectomizált állatokban emelkedik az MHCII molekula expreszsziója, és ezen keresztül a dendritikus sejtek, makrofágok és Th1-sejtek aktivitása (11, 12). Adataink elôször hangsúlyozzák az ösztrogén hiányában megváltozott csontszöveti endogén antigén-prezentációs rendszer

és a citotoxikus T-sejtek szerepét. A prae- és postmenopausás csontfenotípusok legtökéletesebb elválását a T-sejtes immunválaszt reprezentáló gének esetén figyelhetjük meg (2. ábra) Általánosan igazolt, hogy a T-lymphocyták és a csontsejtek mûködése több ponton is szorosan kapcsolódik egymáshoz, például: az osteoblastok hivatásos antigén-prezentáló sejtként mûködve naiv T-sejteket aktiválnak (32), valamint az effektor T-lymphocyták képesek az osteoclastok érését a RANK/RANKL/OPG jelátviteli hálózaton keresztül szabályozni (2). Megelôzô kutatások számoltak be arról, hogy a menopausát követôen átalakult citokinpanel Th1-irányba tolja a T-sejt-alpopulációk mintázatát (9, 10, 33). Azonban Th1- és Th2polarizációra jellemzô gének diszkriminanciaanalízise nem mutatta a prae- és postmenopausalis nôk csontszövetének tökéletes elválását (3. ábra) Munkánkban elsôként vizsgáltuk a csontrendszer egészét érintô

postmenopausalis hormonális változások hatását a csontszövetben zajló lokális gyulladási, sejtdifferenciációs folyamatokra és immunreakciókra. Megállapítottuk, hogy az immunrendszerhez szorosan kapcsolódó gének eltérô expressziós mintázata a csont homeosztázisának felborulásához vezethet. Markáns különbségeket találtunk a humán prae- és postmenopausalis állapotú, nem osteoporoticus csontszövet immunkompetens génjeinek transzkriptomikai mintázatában. DFA-módszert felhasználva azonosítottunk LAM 2010;20(10):667–673. Balla: A menopausa hatása az immunrendszer mûködését szabályozó gének transzkriptomikai változásaira Az alábbi dokumentumot magáncélra töltötték le az eLitMed.hu webportálról A dokumentum felhasználása a szerzõi jog szabályozása alá esik LAM-TUDOMÁNY • TOVÁBBKÉPZÉS • EREDETI KÖZLEMÉNY olyan új, elsôsorban a természetes immunitás részeként megismert géncsoportokat, amelyek további

vizsgálatai segíthetik a menopausát követô csontanyagcsere-változások immunológiai vonatkozásának mélyebb megértését. Köszönetnyilvánítás A munka a Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Hivatal NKFP-1A/007/2004, NKFP-1A/002/2004 számú pályázata, illetve az Egészségügyi Tudományos Tanács ETT 022/2006 támogatása segítségével valósult meg. IRODALOM 1. Lorenzo J, Horowitz M, Choi Y Osteoimmunology: interactions of the bone and immune system. Endocr Rev 2008;29:403-40 2. Walsh MC, Kim N, Kadono Y, Rho J, Lee SY, Lorenzo J, et al Osteoimmunology: interplay between the immune system and bone metabolism. Annu Rev Immunol 2006;24:33-63 3. Zallone A Direct and indirect estrogen actions on osteoblasts and osteoclasts. Ann N Y Acad Sci 2006;1068:173-9 4. Bouman A, Heineman MJ, Faas MM Sex hormones and the immune response in humans. Hum Reprod Update 2005;11:41123 5. Weitzmann MN, Pacifici R Estrogen regulation of immune cell bone interactions. Ann N Y Acad Sci

2006;1068:256-74 6. Carlsten H Immune responses and bone loss: the estrogen connection. Immunol Rev 2005;208:194-206 7. Clowes JA, Riggs BL, Khosla S The role of the immune system in the pathophysiology of osteoporosis. Immunol Rev 2005;208:20727 8. Safadi FF, Dissanayake IR, Goodman GG, Jago RA, Baker AE, Bowman AR, et al. Influence of estrogen deficiency and replacement on T-cell populations in rat lymphoid tissues and organs Endocrine 2000;12:81-8. 9. Deguchi K, Kamada M, Irahara M, Maegawa M, Yamamoto S, Ohmoto Y, et al. Postmenopausal changes in production of type 1 and type 2 cytokines and the effects of hormone replacement therapy. Menopause 2001;8:266-73 10. Kamada M, Irahara M, Maegawa M, Ohmoto Y, Murata K, Yasui T, et al. Transient increase in the levels of T-helper 1 cytokines in postmenopausal women and the effects of hormone replacement therapy. Gynecol Obstet Invest 2001;52:82-8 11. Cenci S, Toraldo G, Weitzmann MN, Roggia C, Gao Y, Qian WP, et al. Estrogen deficiency

induces bone loss by increasing T cell proliferation and lifespan through IFN-gamma-induced class II transactivator. Proc Natl Acad Sci 2003;100:10405-10 12. Pacifici R Estrogen deficiency, T cells and bone loss Cell Immunol 2008;252:68-80. 13. Kellgren JH, Lawrence JS Radiological assessment of osteoarthrosis Ann Rheum Dis 1957;16:494-502 14. Benayahu D Estrogen effects on protein expressed by marrow stromal osteoblasts. Biochem Biophys Res Commun 1997;233: 30-5. 15. Podani J Introduction to the Exploration of Multivariate Biological Data, 2000, Backhuys, Leiden. 16. Podani J SYN-TAX 2000 User’s Manual, 2001, Scientia, Budapest 17. Romagnani S Regulation of the T cell response Clin Exp Allergy 2006;36:1357-66. 18. Corthay A A three-cell model for activation of naive T helper cells. Scand J Immunol 2006;64:93-6 19. Gergely J, Erdei A Immunbiológia Budapest: Medicina; 2000 20. Schuurhuis DH, Fu N, Ossendorp F, Melief CJ Ins and outs of dendritic cells. Int Arch Allergy Immunol

2006;140:53-72 21. Steinman RM, Hemmi H Dendritic cells: translating innate to adaptive immunity. Curr Top Microbiol Immunol 2006;311:17-58 22. Hornef MW, Wick MJ, Rhen M, Normark S Bacterial strategies for overcoming host innate and adaptive immune responses. Nat Immunol 2002;3:1033-40. 23. Moser M, Murphy KM Dendritic cell regulation of TH1-TH2 development. Nat Immunol 2000;1:199-205 24. De Jong EC, Smits HH, Kapsenberg ML Dendritic cell-mediated T cell polarization. Springer Semin Immunopathol 2005;26:289307 25. Stopinska-Gluszak U, Waligora J, Grzela T, Gluszak M, Jozwiak J, Radomski D, et al. Effect of estrogen/progesterone hormone replacement therapy on natural killer cell cytotoxicity and immunoregulatory cytokine release by peripheral blood mononuclear cells of postmenopausal women. J Reprod Immunol 2006;69:6575 26. Carroll MC The role of complement and complement receptors in induction and regulation of immunity. Annu Rev Immunol 1998;16:545-68. 27. Van Lookeren Campagne M,

Wiesmann C, Brown EJ Macrophage complement receptors and pathogen clearance. Cell Microbiol 2007;9:2095-102. 28. Villiers MB, Perrin-Cocon L, Marche PN, Villiers CL Complement receptors and B lymphocytes. Crit Rev Immunol 2004;24:46578 29. Fan JD, Wagner BL, McDonnell DP Identification of the sequences within the human complement 3 promoter required for estrogen responsiveness provides insight into the mechanism of tamoxifen mixed agonist activity. Mol Endocrinol 1996;10:160516 30. Wiethe C, Dittmar K, Doan T, Lindenmaier W, Tindle R Enhanced effector and memory CTL responses generated by incorporation of receptor activator of NF-kappa B (RANK)/RANK ligand costimulatory molecules into dendritic cell immunogens expressing a human tumor-specific antigen. J Immunol 2003;171:4121-30 31. Salek-Ardakani S, Arens R, Flynn R, Sette A, Schoenberger SP, Croft M. Preferential use of B72 and not B71 in priming of vaccinia virus-specific CD8 T cells. J Immunol 2009;182:2909-18 32. Stanley KT,

VanDort C, Motyl C, Endres J, Fox DA Immunocompetent properties of human osteoblasts: interactions with T lymphocytes. J Bone Miner Res 2006;21:29-36 33. Gallo D, Battaglia A, Mantuano E, Travaglia D, De Stefano I, Buzzonetti A, et al. 17beta-estradiol and soy phytochemicals selectively induce a type 2 polarization in mesenteric lymph nodes of ovariectomized rats. Menopause 2008;15:718-25 HÍR 2010-ES ÉVES JELENTÉS: A KÁBÍTÓSZER-PROBLÉMA EURÓPÁBAN Az EU kábítószerügyi központja bemutatja a legújabb tényeket, adatokat, tendenciákat és elemzéseket Tekintse meg az európai kábítószer-problémával kapcsolatos legfrissebb adatokat és kommentárokat az EU kábítószerügyi központjának (EMCDDA) hamarosan megjelenô 2010-es Éves jelentésben. A Központ legjelentôsebb kiadványának számító jelentést, amely az EU 27 tagállamára, Horvátországra, Törökországra és Norvégiára kiterjedô áttekintést nyújt a kábítószerhelyzetrôl, Lisszabonban teszik

közzé novemberben. Az egyes kábítószereknek szentelt fejezetek kiegészülnek az új kábítószerekkel kapcsolatos legfrissebb adatokkal és újonnan megjelenô tendenciákkal, a kábítószer-fogyasztással összefüggô betegségekkel és halálozással, valamint az európai kábítószer-problémára adott jelenlegi jogi, politikai, társadalmi és egészségügyi válaszlépésekkel. Balla: A menopausa hatása az immunrendszer mûködését szabályozó gének transzkriptomikai változásaira LAM 2010;20(10):667–673. 673 Az alábbi dokumentumot magáncélra töltötték le az eLitMed.hu webportálról A dokumentum felhasználása a szerzõi jog szabályozása alá esik 1. TÁBLÁZAT A vizsgált 50 gén kvantitatív valós idejû RT-PCR adatainak és a menopausa génekre gyakorolt hatásainak összefoglalása ABI esszé azonosítási számoka Génszimbólumokb Génnevekb Expressziós arányokc P-értékekd Hs00153836 m1 Hs00155658 m1 Hs00381122 m1 Hs00163811 m1

ACVR1 ACVR2 C1QA C3 activin A receptor type I activin A receptor type II complement component 1, q subcomponent, A chain complement component 3 3,81 2,19 0,25 5,15 0,07 0,41 0,38 0,03 Hs00383718 m1 Hs02621496 s1 C5AR1 CD14 complement component 5a receptor 1 CD14 molecule 0,99 0,05 0,83 0,003 Hs00374176 m1 Hs00175478 m1 Hs00199349 m1 Hs00174860 m1 CD40 CD80 CD86 ESR1 CD40 molecule, TNF receptor superfamily member 5 CD80 molecule, B-lymphocyte activation antigen B7-1 CD86 molecule, B-lymphocyte activation antigen B7-2 estrogen receptor 1 (ER alpha) 2,27 0,70 5,91 0,89 0,06 0,87 0,02 0,66 Hs00230957 m1 Hs00181225 m1 Hs00234969 m1 Hs00740413 g1 Hs00734212 m1 Hs00164932 m1 ESR2 FASLG FCGR2A HLA-A HLA-DRB1, -DRB3 ICAM1 estrogen receptor 2 (ER beta) Fas ligand, CD95 ligand (TNF superfamily, member 6) Fc fragment of IgG, low affinity IIa, receptor (CD32) major histocompatibility complex, class I, A major histocompatibility complex, class II, DR beta 1, DR beta 3 intercellular

adhesion molecule 1 (CD54) 3,02 1,56 0,99 0,12 0,83 0,23 0,23 0,59 0,74 0,02 0,91 0,91 Hs00174143 m1 IFNG interferon, gamma 10,05 0,55 Hs00153126 m1 Hs00171410 m1 Hs00170103 m1 Hs00174086 m1 IGF1 INHA INHBA IL-10 insulin-like growth factor 1 (somatomedin C) inhibin alpha inhibin beta A interleukin 10 0,79 1,43 1,49 6,97 0,23 0,33 0,28 0,04 Hs00168405 m1 Hs00233688 m1 Hs00174106 m1 Hs00174092 m1 Hs00174097 m1 IL-12A IL-12B IL-15 IL-1A IL-1B interleukin 12A (natural killer cell stimulatory factor 1) interleukin 12B (natural killer cell stimulatory factor 2) interleukin 15 interleukin 1, alpha interleukin 1, beta 0,03 ND ND ND 2,26 0,91 – – – 0,91 Hs00158057 m1 Hs00173950 m1 Hs00166237 m1 Hs00174131 m1 IL-1RAP IL-2RG IL-4RA IL-6 interleukin 1 receptor accessory protein interleukin 2 receptor, gamma interleukin 4 receptor alpha chain interleukin 6 (interferon, beta 2) 1,62 0,56 0,89 6,43 0,38 0,19 0,33 0,04 Hs00174202 m1 Hs00233682 m1 Hs00174103 m1 Hs00235006

m1 Hs00158127 m1 Hs00355885 m1 Hs00174217 m1 Hs00164957 m1 Hs00241497 m1 Hs00231653 m1 Hs00212206 m1 Hs00171257 m1 IL-7 IL-7RA IL-8 ITGA1 ITGA2 ITGAM ITGAX ITGB2 KITLG NFKB1 SCARA3 TGFB1 interleukin 7 interleukin 7 receptor alpha chain interleukin 8, chemokine (C-X-C motif) ligand 8 integrin, alpha 1 (CD49A, alpha 1 subunit of VLA-1 receptor) integrin, alpha 2 (CD49B, alpha 2 subunit of VLA-2 receptor) integrin, alpha M (CD11b, complement component 3 receptor 3 subunit) integrin, alpha X (CD11c, complement component 3 receptor 4 subunit) integrin, beta 2 (CD18, complement component 3 receptor 3 and 4 subunit) c-kit ligand, stem cell factor nuclear factor of kappa light polypeptide gene enhancer in B-cells 1 (p105) scavenger receptor class A, member 3 transforming growth factor, beta 1 0,36 1,05 1,37 2,71 0,86 0,18 0,82 0,30 2,10 1,81 2,16 1,28 0,59 0,33 0,83 0,10 0,96 0,05 0,83 0,28 0,19 0,13 0,07 0,91 Hs00234244 m1 Hs00234245 m1 Hs00152939 m1 Hs00174128 m1 TGFB2 TGFB3 TLR4 TNF

transforming growth factor, beta 2 transforming growth factor, beta 3 toll-like receptor 4 tumor necrosis factor (TNF superfamily, member 2) 3,01 3,34 1,88 1,20 0,06 0,006 0,23 0,33 Hs00200178 m1 Hs00171068 m1 Hs00243519 m1 Hs00174239 m1 TNFAIP6 TNFRSF11B TNFSF11 VCAM1 tumor necrosis factor, alpha-induced protein 6 tumor necrosis factor receptor superfamily, member 11b (osteoprotegerin) tumor necrosis factor (ligand) superfamily, member 11 (RANKL) vascular cell adhesion molecule 1 2,22 2,56 18,49 0,80 0,14 0,13 0,03 0,28 aA real time RT-PCR reakciók során használt génspecifikus TaqMan alapú expressziós kitek gyári azonosítási számai. gének általánosan elfogadott és használt szimbólumai illetve nevei a standard „GeneCards” elnevezések alapján (www.genecardsorg) cRelatív génexpressziós arányok postmenopausás vs. praemenopausás nem osteoporoticus csontszövetben (ND: a PCR reakció során jelet nem detektáltunk). dMann–Witney U teszt szignifikancia

értékei. eA menopausát követô hormonális változások hatása a táblázatban felsorolt gének és géntermékek funkciójára irodalmi adatok alapján. Dôlt betûvel szedve jelöltük azon géneket, amelyek esetén az expressziós változás mértéke szignifikáns különbséget mutatott (p ≤ 0,05). A táblázatban használt rövidítések: E2: 17-béta-ösztradiol, P: progeszteron, FSH: tüszôserkentô hormon, OVX: ovariectomia, HRT: hormonpótló terápia, LPS: lipopoliszacharid, DC: dendritikus sejt bA Postmenopausalis és nôi nemihormon-hatások E2-kezelést követôen megnô a C1q-tartalmú immunkomplexek plazmaszintje. A humán C3 gén ösztrogénérzékeny szekvenciát (ERE) tartalmaz. HRT hatására postmenopausás nôkben fokozódik a C3 szérumszintje. Expressziója E2-kezelés hatására fokozódik, azonban az LPS indukálta sejtaktivációt az E2 negatívan szabályozza. E2 és P nagymértékben fokozza a sejtfelszíni kostimulátor CD40 expresszióját DC-n.

Kifejezôdését az E2 pozitívan szabályozza. Kifejezôdését az E2 pozitívan szabályozza. Az mRNS expressziója, száma és aktivitása is csökken postmenopausás nôk monocytáin és csontszövetében. Intracelluláris koncentrációját az E2 növeli Promótere ösztrogénérzékeny szekvenciát (ERE) tartalmaz. E2 hatására génkifejezôdése erôsödik E2, P, activin A és inhibin A hatására egyaránt fokozódik az MHCII molekula kifejezôdése DC-n. OVX egerekben magas expressziós rátát mutat. HRT alkalmazásával szérumszintje csökken postmenopausás nôkben. P hatására a sejtfelszínen alulexpresszálódik A menopausát követô HRT-kezelés után szérumkoncentrációja csökken. Termelôdését perifériás mononukleáris sejtekben az FSH és az LH indukálja. Produkcióját az inhibin A szuppresszálja, amelyet az activin A képes visszafordítani. A keringésben lévô mennyiségét az E2 növeli. Intracelluláris szintjét a P emeli. Postmenopausás

állapotban szekretált mennyisége kompenzatorikusan megemelkedik, amely HRT-kezelést követôen csökken. Kifejezôdését az activin A negatívan szabályozza Szekréciója E2 hatására erôsödik. P azonban downregulálja az IL-12-expressziót Szekréciója E2 hatására erôsödik. P azonban downregulálja az IL-12-expressziót Fokozott postmenopausás szintje E2-kezelés hatására csillapodik. Elôalakjából történô képzôdését az activin A gátolja és antagonizálja az IL-1B inflammatorikus hatását. Szérumkoncentrációja postmenopausában emelkedett értéket mutat, amely HRT-t követôen csökken. Biológiai aktivitását az activin A csökkenti, azonban az expresszióját képes fokozni. Az mRNS expresszióját az OVX növeli. Transzkripcióját az activin A és a P is serkenti. P hatására expressziója visszaszorul. E2 szuprafiziológiás koncentrációban fokozza az aktivitását OVX egerekben a csontvelôi sejtek mRNS mennyisége alacsony. TGFB promóter

tartalmaz ösztrogénérzékeny egységet. Csontvelôi és szérumszintje is emelkedik E2 hatására, amely indukálja a TGFB szitézisét. Az E2 gátolja a TLR4-közvetített jelátvitelt. Expresszióját a P up-regulálja Plazmaszintje postmenopausás nôkben magas, E2-adagolást követôen lecsökken. Szekrécióját az activin A és az FSH szignifikánsan növeli. Postmenopausás állapotban szérumszintje emelkedik. E2-hiányos állapotokban felülexpresszálódik. Génátíródása azonban E2 kezelésre downregulálódik HRT alkalmazásával szérumszintje csökken postmenopausás nôkben. E2 hatására felszíni expressziója gyengül