Environmental protection | Studies, essays, thesises » Az energia valós költsége

Az energia valós költsége Az IPPR tanulmánya azt vizsgálja, hogy az energia piaci verseny hiánya milyen hatással van a fogyasztók számlájára. A fogyasztói árak drasztikus emelkedése miatt szükségszerű lenne az igazságosabb ármegállapítás, mely a fogyasztók többségének érdekeit szolgálja, valamint nem csak a legaktívabb fogyasztóknak kedvez. Különösen fontos lenne ez a magas munkanélküliség és általános jövedelem csökkenés idején. A javaslatban olvasható a piaci verseny növelésének szükségessége és annak lehetséges módjai, a prioritások pontos meghatározása, valamint megállapítások arról, hogy a működési költségek különbségeinek növekedése a leghatékonyabb és legkevésbé hatékony piaci szereplők között legalább 5 millió ember túlfizettetését eredményezte. Az utóbbi években drámaian nőtt az energiafogyasztás díja, még 2004-ben egy átlagos energia számla 605 GBP, ugyanez 2010-ben már 1060 GBP. A

magasabb energiaárak kulcsszerepet játszottak 2010/2011-ben az infláció növekedésében, és hozzájárultak számos brit család életszínvonalának romlásához. Komoly viták folytak az árak emelkedésének okairól, különösen a környezet és szociálpolitika tekintetében, mely tevékenyen hozzájárult a problémához. A bizonyítékok azt mutatják, hogy a drágulás főként a gáz nagykereskedelmi árának növekedése miatt következett be. A kormány független tanácsadója, a Committee on Climate Change számításai szerint a gáz nagykereskedelmi ára 290 GBP többletköltséget adott egy átlagos számlához 2004 és 2010 között, a környezet- és szociálpolitikák 75 GBP költségeihez képest. Szintén vizsgálat tárgyát képzi az energia ellátó vállalatok által elért profit mértéke. A ’80-as évek végén liberalizálva lett, azonban számos okból hihetjük, hogy ez az állapot gyökeresen megváltozott napjainkra. Anglia teljesítménye a

kiskereskedelmi piacon a többi EU-s országgal összehasonlítva nem egyértelmű, annak ellenére, hogy jóval régebb óta folytat versenyt, mint sok más európai ország. 2010-ben Anglia a 4 helyen állt a villamos energia magas fogyasztói árának tekintetében 15 EU-s országgal összehasonlítva. A gáz kiskereskedelmi árának tekintetében Anglia a középmezőnyben foglal helyet. Az Angliához hasonlóan jelentős belföldi gázszállítással rendelkező Hollandia ezzel szemben a második legalacsonyabb árral büszkélkedhet. Angliában az energiaárak akkor kedvezőbbek, ha az árakat az adót is beleértve vizsgálják, mivel itt a legalacsonyabb az adó mértéke. A relatív hatékonyság és az ellátó piaci verseny mérésének a nemzetközi összehasonlítás messze nem a legmegfelelőbb eszköze, de mindazonáltal Anglia teljesítménye meglepő. A villamos energia nagykereskedelmi árának csökkentésében volt különösebben sikeres, mely alapvető része

a kiskereskedelmi versenynek. A legmagasabb ipari fogyasztói árak esetében Anglia a második helyen végzett, egyedül Olaszország előzte meg. Az Egyesült Királyságban az energiapiacot 6 nagyvállalat uralja /Big6/, mely a fogyasztók 99%-át szolgálja ki, az ugyan létező, 1%-ot kiszolgáló kisvállalatok pedig túl kicsik ahhoz, hogy fontosabb szerephez jussanak a versenyben. A másik ok, hogy az éves fogyasztók száma történelmi mélységekbe süllyedt. Ezen jelentés választ kíván adni azon kérdésre, hogy a verseny hiánya milyen hatással van a fogyasztók energia számlájára. A kérdés megválaszolása érdekében becslések készültek a háztartásokat energiával ellátó vállalatok költségeiről. Ezen átfogó elemzéshez az energiapiacot szabályzók, valamint energiatermelők és energiatársulások által szolgáltatott adatok kerültek felhasználásra. Fontos azonban megjegyezni, hogy az energia ellátás költségeit megbecsülni kívánó

törekvések korlátokba ütköznek a nyilvánosan elérhető adatok hiánya miatt. Mindemellett olyan bizonyítékok állnak rendelkezésre, melyek által megkérdőjelezhetőek a jelenlegi feltevések a beszállítói költségekkel kapcsolatban és megkérdőjelezhető az ebből levonható következtetés a piaci verseny állapotáról. Megállapítható, hogy az energia ellátó piaci verseny hiánya az egyes fogyasztók esetében túlfizetést eredményez. A továbbiakban javaslatok következnek, hogyan lehet az energiaellátó piaci versenyt növelni és csökkenteni az energia árakat. Főbb megállapítások: az energia ellátás költségei Az energia ellátás költségeinek megbecsülése a 2011/12-es évre vonatkoznak, és mivel a kutatás vizsgálatának fő tárgya, hogy hogyan befolyásolja az energia ellátó piaci verseny a fogyasztók számlájának összegét, ezért a tanulmány azokra a költségekre fókuszál, amelyek a versenytől függnek, és amelyek felett

legnagyobb kontrollal rendelkeznek az ellátók. Működési költségek A versenynek biztosítania kellene, hogy az ellátók valóban elkötelezettek legyenek a hatékonyságra való törekvésben. Ez különösen igaz a működési költségekkel kapcsolatban, melynek a gazdasági elmélet értelmében idővel konvergálnia kell. Szintén vizsgálat tárgyát képezi, hogy adott energiaellátó mennyit költ fogyasztónként működési költségre. A felmérések azt mutatják, hogy az ellátók működési költségre fordított összegei 2010-ben magasabbak voltak, mint 2007-ben. Az Ofgem /A villamosenergia és gáz piacot szabályozó szervezet Nagy-Britanniában/ felmérése szerint a legkevésbé hatékony ellátó 90%-kal többet költött működési költségekre ügyfelenként, mint a legalacsonyabb költségekkel dolgozó ellátó. Az IPPR által 2010-re készített becsült diagram szerint azonban a legkevésbé hatékony ellátó 113%-kal többet költött

működési költségre, mint a leghatékonyabb. Megfelelő piaci verseny esetében, az ellátóknak működésük tekintetében hatékonysági megtakarításokat kellene megvalósítaniuk, melyeket továbbadhatnak a fogyasztóknak alacsonyabb számlák formájában. Nincs elég nyilvánosan elérhető adat annak meghatározásához, hogy az energiavállalatok elérték-e vagy sem az éves hatékonysági megtakarítást. Mindazonáltal az saját statisztikája okot ad annak kétségbevonására, hogy mindez megvalósul. Elsősorban azért, mert az Ofgem, szállítók költségeiről készített negyedéves analízise jelét sem mutatja hatékonysági megtakarításoknak. A működési költségek 2007-től 2009-ig növekedtek a kiegyenlítődés előtt. 2011-ben az Ofgem becslése 9GBP-vel magasabb reálértéket mutat ügyfelenként, évente, mint 2007-ben. Az Ofgem legrészletesebb publikációja hasznos betekintést nyújt a működési költségekbe, melyet jelen tanulmány arra

használt, hogy modellezze, hogy az ellátók költségei hogyan változhattak időről- időre, válaszként a különböző szintű energiapiaci versenyre. Összefoglalva tehát, az elemzés azt a kérdést veti fel, hogy a verseny készteti-e az ellátókat olyan hatékonysági megtakarításra, mely elvárható. A ellátókat és az Ofgem-et terheli a felelősség, hogy bizonyítsák, megvalósították-e a kívánt hatékonysági megtakarítást, valamint ennek eredményeképpen előnyét élvezték-e a fogyasztók az alacsonyabb energiaszámláknak. Környezetvédelmi és társadalmi kötelezettségek A szolgáltatókat terhelő költség, hogy megfeleljenek a környezetvédelmi és szociális előírásoknak, akár 9 GBP is lehet vevőnként évente, /Összesen 241 millió GBP,26.8 millió fogyasztóra levetítve/, kevesebb, mint amit az Ofgem megjelölt riportjában. Ebben a kérdésben bizonytalan az Ofgem adatainak forrása. Az energiahatékonysági kötelezettségek

költségének bizonytalan volta miatt nehéz pénzösszegre levetített megállapítást tenni. Ez egyben megkérdőjelezi az Ofgem becslését a beszállítói költségekről és megcélzott árrésekről. Az ellátó piaci verseny növekedésének hatása az energia számlákra Kevés figyelem jutott eddig a hibás piaci verseny lehetséges költségeire. Több különböző forgatókönyv készült annak modellezésére, hogy az eltérő szintű piaci verseny milyen módon befolyásolja az energia számlákat 2020-ban. A példákat a szabályozott piacok és más iparágak szolgáltatták. Az ésszerű hatékonysági megtakarítás 25% évente, mint ahogyan az észak-írországi szabályozott gáz ellátó /Phoenix Supply/ esetében is, ez azonban visszafogott célkitűzés. Anglia egészét tekintve az általánosan javasolható haszonkulcs az árszabályozott energiapiac esetében 1 és 1.5% között van A 3%-os vagy némileg magasabb határ elfogadható a versenykocázatnak

maximálisan kitett ellátó üzlet esetében. A középértéket alapul véve, mely az egészséges versenypiac teljesülése esetén ésszerű adat, a szállítók 2.5%-os évi hatékonysági megtakarítást érnek el, a haszonkulcs pedig 4% Ezen forgatókönyv esetén, az éves számlán megtakarított összeg 70GBP. 268 millió vevőszámla esetében ez 1.9 billió GBP-t eredményez Ez a szint 2020-ban fedezné a villamos energia piac megújulásának fogyasztói költségeit, a szén minimum árát, az államilag rögzített visszavásárlási árat /FIT/, a Meleg Otthon Kedvezményt, és a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos kötelezettségeket egyaránt. Az elemzés alapján egyértelmű tehát, hogy meg kell tenni a szükséges intézkedéseket a piaci verseny fejlesztése érdekében. Politikai következmények A ’Big6’ mintegy oligopóliumként funkcionál, mely a korlátozott verseny miatt negatív hatást eredményez a fogyasztók számára. A szabályozási

beavatkozás célja kellene, hogy legyen, hogy több irányból nyomást gyakoroljon az ellátókra. Két forrásból származik az energiapiaci versenykényszer: egyrészt adottak azon fogyasztók, akik tevékenyen előnyös üzletet keresnek és a díjszabások között válogatnak a különböző szolgáltatóknál, másrészt a versenykényszer forrásai maguk az ellátók, a már meglevők és az újonnan belépők, mivel ők a már meglévő fogyasztói bázisuk kiterjesztését vagy megvédését keresik. A hatékony verseny érdekében szükséges a kétoldalú nyomás. A legújabb intézkedések arra ösztökélték az embereket, hogy olcsóbb szállítót vagy tarifát válasszanak, ideértve a legutóbbi, miniszterelnök vezette fogyasztói energia csúcsot, ahol az új energia és klímaváltozásért felelős miniszterrel, Ed Davey-vel, az energia közös beszerzését szorgalmazták. Noha ezek fontos erőfeszítések, mégis szükséges helyreállítani az egyensúlyt:

erősíteni kell az ellátók felől érkező nyomást az újonnan piacra lépők és már a piacon lévők esetében is. Mivel az emberek nem vonhatják ki magukat az energiavásárlás alól, ezért szükséges a rájuk háruló költségek igazságosabbá tétele. Mindezt a nagytöbbség számára elérhetővé kell tenni, nem pedig csak a legaktívabb fogyasztók számára. Különösen fontos ez napjainkban, mikor magas a munkanélküliség és szerényebbek a jövedelmek. Javaslatok Az Ofgem tevékenyen részt kíván venni a főbb reformfolyamatokban, a kiskereskedelmi piac felülvizsgálatában, valamint az energiapiaci verseny fejlesztésében, ez tehát az IPPR javaslatainak fő fókusza. A kiskereskedelmi piac áttekintése Szükséges az Ofgem általi szabályozás jobbá tétele és annak biztosítása, hogy az ármegállapítás a fogyasztóknak kedvez. Néhány csoport radikális beavatkozást követelt az energia árak csökkentéséért, pl. a Big6 kiskereskedelmi

árainak rögzítése és a profitjainak megadóztatásából származó bevétel finanszírozná a fogyasztókat érintő energia megtakarítások költségeit. Ezen intézkedések nem oldanák meg a piaci verseny feljebb vázolt problémáit, és olyan nem kívánt következményekkel járhatnak, hogy aláásnák a Big6 tőkeszerzési lehetőségét, melyet a megújuló energiaforrások infrastruktúrájába fektethetne. Kétséges azonban, hogy a szabályozó Ofgem képes-e változást hozni az energia szektorban. Az RMR/ Kiskereskedelmi szemle/ az Ofgem második fő reformcsomagja a 2008-ban kiadott Energy Supply Probe óta. Az Ofgem kutatása azt mutatja, hogy a piaci feltételek számos tekintetben romlottak a 2008-as viszonyokhoz képest. Továbbá hiányoznak az értékelés alapjául szolgáló kritériumok. Amennyiben középtávon túl a piac bármi jelét mutatja a magasabb szintű versenynek, a döntéshozóknak fontolóra kellene venniük egy esetleges alternatív

szabályozási megközelítést, úgy, mint az árszabályozáshoz vagy a regionális franchise-okhoz való visszatérés. Az Ofgemnek pontosan meg kellene neveznie az RMR-ben a mérései alapját szolgáltató kritériumokat, valamint világos menetrendet kell felállítani, amely alapján felbecsülhető a fejlődés mértéke. Az Ofgem gyorsabban kell cselekednie a piaci feltételek fejlesztésében. Az RMR-re úgy kell tekinteni, mint utolsó esély a jelenlegi piaci struktúrában. Amennyiben az RMR elégtelennek bizonyul a verseny szintjének jelentős javításában, a kormánynak be kell avatkoznia és meg kell vizsgálnia a piacra vonatkozó lehetséges alternatív szabályozói megközelítéseket. Díjszabási reform Az Ofgem RMR-ben a díjszabási reformra tett javaslatában a piacon belüli átláthatóság fejlesztését jelöli meg fő célként, hogy a fogyasztók könnyebben tájékozódjanak a díjszabásokat illetően. Az Ofgem által előnyben részesített RMR

csomag alapvető javaslata a kétszintű tarifarendszer bevezetése. Az ellátók csak egy standard tarifát lesznek képesek felajánlani fizetési módozatonként, de nem lesznek korlátozva a határozott idejű szerződések tarifái esetében. A standard tarifák esetén ez egy további szabványosított költségelem bevezetését fogja jelenteni, mely tartalmazza az energia hatékonysági kötelezettségek költségeit is. Kérdéses, hogy az RMR alapvető javaslata eléri-e az Ofgem céljait. A kétszintű tarifarendszer bevezetése feltehetően összetettebbé teszi a piacot és megnehezítheti a fogyasztók számára a díjszabások összevetését. Az energia hatékonysági kötelezettségek alapdíjba történő foglalása csökkenést eredményezne, nem lenne összhangban a ’szennyező fizet’ elvével valamint jelenleg nem pontos költségbecslésen alapulna. A tarifák bármilyen nemű szabályozásakor figyelembe kell venni a lehetségesen ütköző prioritásokat.

Például adott esetben az egyszerűséget szorgalmazó lépések korlátozhatják a tarifa típusok lehetséges innovációját. Az egyensúly eléréséhez olyan alternatív megközelítés bevezetése szükséges, melyben maximálják a tarifák számát. Az ellátóknak fizetési módozatonként legalább egy alapárat kellene kínálniuk. Amennyiben a szállítók teljes tarifa kvótája működésben van, az ’egy be, egy ki’ politikát kell alkalmazni, ami azt jelenti, hogy amennyiben egy új tarifa kerül bevezetésre a piacon, egy másikat el kell távolítani. A tarifák számának ily módon történő korlátozása azonnali egyszerűsödést eredményezne a piacon. Ez azt is lehetővé tenné az ellátók számára, hogy különböző tarifa ajánlatokat vezessenek be mindaddig, még kvótájukon belül maradnak. Ez azon kis ellátóknak is hasznára válhat, akik tarifákat ajánlanak azon rejtett ügyfél szegmenseknek, melyet nem fed le a Big6 valamelyike.

Nagykereskedelmi energia piaci likviditás Az Ofgem lépéseket javasolt a likviditáshiány felszámolására, mely lehetséges akadályt emel az energia piacra újonnan érkezők elé. Az IPPR-rel készült interjúk során a számos /de nem mindegyik/ kisellátó a piaci likviditás hiányát nevezte meg, mint a növekedés fő korlátja. Fel kell számolni ezen korlátokat, és az Ofgem helyesen jár el, mikor erre a területre fektet hangsúlyt. Fontos azonban ezt a célt egyensúlyba hozni azzal az igénnyel, hogy olyan struktúrát kapjon a nagykereskedelmi piac, hogy a szükséges alacsony széndioxid kibocsátású termelés infrastruktúrájának bevezetése biztosítva legyen. Különösen a koalíciós kormány villamos energia piaci reformpolitikájának sikere függ attól, hogy az ármegállapítás megfelelően átlátható legyen, mely új áramfejlesztőket vonz a nagykereskedelmi piacra, ezért a megfelelő likviditás létfontosságú. Aggodalomra ad okot

azonban, hogy az Ofgem, nem megfelelően veszi figyelembe a független áramfejlesztők igényei reformjaiban. Költségalapú tarifa Négy éve az Ofgem úgy találta, hogy bizonyos fogyasztóknak más árat kellett fizetnie ugyanazon mennyiségű elfogyasztott energiáért, ez azonban nem volt feltüntetve a szállítók költségeiben. Koncessziós követelmény került bevezetésre, mely meghatározza az ellátók számára, hogy költségalapúnak kell lennie azon árnak, melyet azon fogyasztóknak ajánlanak, akik más fizetési módozatot választanak. A követelmények hatékony érvényesítésének azt kellene jelentenie, hogy a szállítók tisztességes árakat kínálnak a fogyasztóknak függetlenül attól, hogy rendszeresen tarifát vagy szolgáltatót váltanak-e. Az IPPR az ellátók által tett ajánlatok elemzése során úgy találta, hogy számos ellátó nem kínált költségalapú tarifát. Feltárta továbbá azt is, hogy néhány társaság értéken aluli

árusítást folytatott. Arra is fény derült, hogy néhány ellátó túlfizettette a problémásabb ügyfélbázisát, annak érdekében, hogy keresztbe finanszírozza az értéken aluli árusítást, ezáltal kedvezményesebb tarifákkal célozva meg az aktívabb ügyfeleket. A becslések szerint 5 millió is lehet a magasabb árat fizető ügyfelek száma. Az áron aluli értékesítés két okból is aggasztó jelenség. Egyrészt, a sérülékenyebb csoportok felülreprezentáltak a problémás ügyfelek között, ezért nagyobb a túlfizettetés kockázata. Másrészt a kisebb szállítók nem tudják felvenni a versenyt az értéken aluli árusításból adódó kedvezménnyel. Az IPPR által készített interjúban számos kisebb ellátó állította, hogy növekedésüket jelentősen korlátozta a Big6 általi étéken aluli árusítás. Ennek ellenére az Ofgem nem vizsgálta meg, hogy az értéken aluli árusítás milyen hatással van a piaci versenyre. A költségalapú

tarifák esetében bevezetett koncessziós követelményre való tekintettel az Ofgem határozottan állította, hogy nem célja a legjobb üzleti ajánlatok eltávolítása a piacról. Az Ofgemnek haladéktalanul meg kellene vizsgálnia továbbá, hogy a Scottish Power megszegte-e a koncessziós követelményt a költségalapú tarifa esetében. Ki kellene terjesztenie az RMR hatályát az értéken aluli árusítás eseteire is valamint fontolóra kellene vennie, hogy kiterjesszék a költségalapú számlázást minden tarifa esetében, beleértve a határozott idejű tarifákat és a bevezetési kedvezmény alatt állókat is. Az Ofgemnek bizonyítania kell, hogy mellette áll a költségalapú tarifák engedélyezési követelményeinek a fizetési típusok tekintetében. Amennyiben ez így van, bizonyítékkal kell szolgálnia, hogy megfelelő rendszerek biztosítottak arra, hogy figyelemmel kísérjék a szolgáltatók működési és mérési költségeit. A kormánynak

vállalnia kell, hogy rendszeresen nyilvánosságra hozza a költségértékeléseket a szolgáltató számára, hogy az energia hatékonysági kötelezettségek végrehajtás mennyibe kerül esetükben. Az Ofgem által nyilvánosságra hozott becslések nem elég átláthatóak. Ki kell szélesíteni a rendszeres publikációit, hogy minden egyes költségelem látható legyen, valamint részletezni kell azok kiszámolásának lépéseit. További tanulságok az energia politika számára Jelen tanulmány célja volt a kisebb szállítók és új belépők támogatása, mint lehetséges alternatívája a költséghatékonyság bevezetésének az energiaellátásban. A több, különböző vállalatok jelenléte szintén előmozdítója lehet az innovációnak, mely létfontosságú Anglia számára, amennyiben célja a nemzetközi szintű versenyképesség és fejlődés a feltörekvő tiszta energiapiacon. A döntéshozóknak aktívan támogatnia kellene azon feltörekvő

energiaszektorokat, mint az energiaszolgáltatók, megújuló energiák, intelligens hálózatok, mérések. Az irányvonal tervezésekor a döntéshozóknak széleskörű konzultációt kellene folytatnia a szektorban tétet viselőkkel és biztosítani, hogy az új szabályozások nem betonozzák be a Big6 dominanciáját. Ez a fogyasztók javára hatékonyabb és versenyképesebb piacot eredményez, egyúttal lehetőséget teremt az innovációs és ipari növekedésre. Eredeti megjelenés: http://ippr.org/publications/55/9040/the-true-cost-of-energy-howcompetition-and-efficiency-in-the-energy-supply-market-impact-on-consumers-bills 2012. április 30 Az összefoglalót készítette: Tarjányi Véta