Economic subjects | Undertaking knowledge » Simon Szilvia - Az innováció és a tárgyi eszközök

Az innováció és a tárgyi eszközök Az innováció helye: Vállalati stratégia Marketing Termelés (szolgáltatás) Tárgyi eszközök Emberi erőforrás Innováció Forgóeszközök (anyaggazdálkodás, logisztika) Az innováció Az innováció szerepe és az innovációs lánc: Joseph Alois Schumpeter (1883-1950) az innováció lényegét úgy fogalmazta meg, hogy a az a termelési tényezők kombinációját jelenti. (A tőkésgazdaság fő motorja a vállalkozó, aki kombinálja az erőforrásokat és alkalmazza az innovációt.) Transzfer input: output: Új beszerzési piacok feltárása Új technológia Új értékesítési piacok Új szervezeti forma Két innováció létezik: - sok kis lépés - nagy áttörés A termékfejlesztés, a technológia megújítása, a szervezet modernizálása vagy az innováció más válfajai egyaránt az innovációs lánc keretében jelennek meg és realizálódnak. Az innovációs lánc nem más, mint a vállalkozási

tevékenységrendszer különböző elemeinek összekapcsolása. MARKETING KUTATÁS-FEJLSZETÉS BERUHÁZÁS TERMELÉS ÉRTÉKESÍTÉS Az innováció a piaccal van összefüggésben. Az innovációs ötlet származhat közvetlenül a piacról, de lehet belső indíttatású. Az innovációs ötlet megjelenését a kutatásfejlesztési fázis követi. Ez tulajdonképpen a fejlesztési ötletek szakmai megalapozásának és az új termék, technológia vagy szervezeti megoldás konkrét kidolgozásának folyamata. Az innováció gyakorlati megvalósítása gyakran beruházásokat is igényel. Az innováció következő fázisa a termelés, ahol például az új vagy a továbbfejlesztett terméket üzemi feltételek között, a piaci viszonyok alapján meghatározott mennyiségben elkezdik gyártani. Az innováció utolsó fázisa a piaci bevezetés, az értékesítés. Innováció: Ötletből piacképes termék. Ötlet megjelenése (invenció), még nem innováció INNOVÁCIÓ (t)

Termék tömeggyártás (imitáció) már nem innováció Az innováció környezetet és az innovációs stratégia: az innováció tudatos alakítása a vállalkozásoknál szükségessé teszi az innovációs stratégia alkalmazását. Az innováció éppen ezért a vállalakozási stratégia szerves része, fontos eleme kell, hogy legyen. Az innovációs stratégiánál a vállalkozásnak a következő alapkérdésekben kell döntéseket hoznia: - a vállalkozás képes-e arra, hogy saját kutatásfejlesztési bázisára támaszkodva rendszeresen új, eredeti termékekkel jelenjen meg a piacon, meg tudja e teremteni ennek szakmai és pénzügyi feltételeit - a vállalkozás célul tűzi-e ki, hogy törekszik az innovációs eredmények gyors átvételére, a műszaki szempontból vezető cégek gyors követésére illetőleg mely területen, mely körben vállalkozik ilyen szerepre - megelégszik e a már kiforrott, a piacra bevezetett, gazdaságosan, olcsón előállítható

termékek gyártásával és piaci terítésével. Az innovációs stratégiának arra is ki kell, hogyan kívánja a vállalkozás a termékszerkezetét változtatni, az új termékek vagy a továbbfejlesztett gyártmányok bevezetését hogyan ütemezi. Az innovációs stratégiánál nagy súlyt kell helyezni a külső környezet várható alakulására, az abból adódó lehetőségek kihasználására. Az innovációs stratégia alakítása szempontjából a fogyasztók, a vevők igényei az elsősorban irányadó tényezők. A vállalkozás innovációs magatartását a piacgazdaságokban az állam eltérő mértékben és módszerekkel befolyásolja. A legtöbb piacgazdaságban azonban az állam közvetlen vagy közvetett módon támogatja a vállalkozások innovációs tevékenységét, mivel a nemzeti versenyképesség erősítésének előmozdítása országos érdek. Az innovációs szervezet: az innovációval kapcsolatban fontos kérdés, hogy a vállalkozás szervezete

képes legyen az innovációs ötletek fogadására, a gyakorlati megvalósítás előkészítésére és az innováció tényleges bevezetésére. - nagyvállalatok: rugalmatlan – tőkeerős - kis- és középvállalatok: rugalmas – tőkegyenge. A vezetés fontos feladata minden vállalkozási típusnál, hogy kedvező feltételeket alakítson ki az innovációs ötletek megjelenéséhez és gyakorlati megvalósításához egyaránt. A tárgyi eszközökkel való gazdálkodás A tárgyi eszközök lényege és főbb csoportjai: a tárgyi eszközök a vállalkozás olyan anyagi eszközei, amelyek közvetlenül vagy közvetett módon tartósan, több termelési cikluson keresztül szolgálják az üzleti tevékenységet. A tárgyi eszközök főbb csoportjai a következők: 1., Ingatlanok: termőföld, telek, erdő, építmények, épületek a rendeltetésszerű használatukhoz szükséges felszerelésekkel, berendezésekkel, beépített csőhálózatokkal együtt. 2., Műszaki

berendezések, gépek, járművek: számítástechnikai eszközök, egyéb berendezések, szállítóeszközök, járművek. 3., Beruházások: azok a befektetések tartoznak ide, amelyek az ingatlanok, valamint a műszaki berendezések, gépek, járművek létrehozásával, illetve vásárlásával kapcsolatosak, de még nem helyezték üzembe azokat, működésüket nem kezdték meg. Tárgyi eszköz gazdálkodás lépései: 1., létesítés, beruházás, üzembehelyezés 2., üzemeltetés 3., amortizáció (értékcsökkenés) 4., selejtezés A vállalkozás részéről a tárgyi eszközök általában jelentős előlegezett tőkebefektetéseket igényelnek. Állományuk bővítése többnyire komoly műszaki-gazdasági előkészítést tesz szükségessé, és gyakran a megvalósítás átfutási ideje is számottevő. A termelési kapacitás a termelőberendezések teljesítőképességének olyan határértéke, amely gazdaságos működtetés és korszerű termelésszervezés

mellett érhető el. Valamely gépcsoport kapacitását három tényező határozza meg: a termelőberendezések száma, a kapacitásnorma, a termelőberendezés időalapja. Gépcsoport kapacitása (K) = G * I Ni G: termelőberendezések száma I: termelőberendezések időalapja Ni : kapacitás időnorma A termelési kapacitás tényleges kihasználását úgy mutathatjuk ki, hogy a termelést osztjuk a termelési kapacitással. A tárgyi eszközök a vállalkozás számára a működés során jelentős költségráfordításokat is jelentenek. A használat során csökken az értékük; működtetésük és karbantartásuk is többféle ráfordítással jár. Az amortizációs rendszer: az amortizáció vagy értékcsökkenési leírás a tárgyi eszközök értékcsökkenésének költségként való elszámolása. Az értékcsökkenési leírás elszámolásával a tárgyi eszközökbe korábban befektetett tőke térül meg, és újabb befektetések forrásává válhat. Az

amortizációs rendszert az állam is befolyásolja az adótörvényeken keresztül. Az elszámolt amortizáció kisebb vagy nagyobb mértékben csökkentheti a vállalkozás nyereségadó-alapját. Éppen ezért a vonatkozó törvények meghatározzák, hogy adózási szempontból az amortizáció elfogadásának melyek a felső határai. Az amortizációs elszámolásokkal kapcsolatban a következő befolyásoló tényezőket kell figyelembe venni: - hogyan értékeljük a tárgyi eszközöket, mi legyen a értékcsökkenés kiszámításának alapja milyen legyen a tárgyi eszközök élettartama az amortizációs számításoknál Az amortizációs kulcs az évi értékcsökkenési leírás összege a tárgyi bruttó, vagy nettó értékének %-ában kifejezve. Az amortizációs leírási módoknak számos válfaja ismeretes, ezek azonban három alaptípusba sorolhatók: - arányos amortizációs leírás: abból indul ki, hogy a tárgyi eszközök elhasználódása a teljes

életciklus alatt évente azonos ütemű, és a maradványértéket zérusnak tekinti - gyorsított eljárás: az a lényege, hogy a tárgyi eszközt vagy hamarabb írják le a tényleges élettartamánál, vagy kezdetben nagyobb, majd évente csökkenő mértékű amortizációs leírást alkalmaznak - lassított amortizációs leírási módszer: a használatbavétel első éveiben az évenkénti leírás összege az átlagosnál kisebb, majd az évek előrehaladásával ennek mértéke növekszik. Az üzemfenntartás: a tárgyi eszközök termelőképességének folyamatos fenntartása a vállalkozás eredményes működésének fontos feltétele. Az esetleges géphibák miatti időkiesések, termelési zavarok vagy minőségi problémák számottevően ronthatják a vállalkozás teljesítményét, piaci esélyeit. Az üzemfenntartás funkciója a tárgyi eszközök műszaki állapotának folyamatos fenntartása, javítása, karbantartása és felújítása. 1., Hibajavító

karbantartás: megvárják a meghibásodást, és akkor végzik el a szükségessé vált munkálatokat. 2., Megelőző karbantartás: - felülvizsgálat utáni karbantartásnál terv szerint végeznek a termelőberendezéseken vizsgálatokat, és ezek eredménye alapján végzik el az indokolt javításokat, - naptári időszakonkénti karbantartás úgy működik, hogy a berendezésen előre meghatározott naptári időközönként végeznek el vizsgálatokat és javításokat - használati idő szerinti karbantartásnál a tárgyi eszköz meghatározott ideig történő használata után végeznek el javításokat, alkatrészcseréket, függetlenül a termelőberendezés tényleges állapotától - tervszerű megelőző karbantartás (TMK) amelynek alapgondolata, hogy a tárgyi eszközök karbantartási szükséglete ezek műszaki paraméterei, használati ideje és az igénybevétel körülményei alapján megtervezhető. A beruházások A beruházások lényege és főbb

típusai: a beruházás tárgyi eszközök létesítésére, a tárgyi eszköz állomány bővítésére irányuló műszaki-gazdasági tevékenység. Pénzügyi oldalról a beruházás a tárgyi eszközök létesítéséhez szükséges pénzügyi források előteremtése és a befektetés útján való finanszírozása. A beruházások jelentősége főleg abból következik, hogy ezek az innováció fő hordozói és a termelés növelésének alapvető tényezői. A beruházás lehet pótló és bővítő beruházás. A pótló beruházás keretében a teljesen elhasználódott tárgyi eszközöket helyettesítik újakkal. A bővítő korábban nem létező tárgyi eszközök létesítését jelenti. A pótló és bővítő együtt a bruttó beruházás, ebből a bővítő a nettó beruházás Gazdasági alanyok szerint a beruházás lehet kormányzati, önkormányzati, vállalati és háztartási beruházás. Ágazat szerint lehet anyagi, termelő jellegű és nem anyagi jellegű

beruházás. A beruházásokon belül meg kell különböztetni az alap-, a járulékos és a kapcsolódó beruházást. Az alapberuházás olyan tevékenység, amely a beruházási cél megvalósítását közvetlenül szolgálja. A járulékos az alapberuházás rendeltetésszerű működését biztosítja, azzal közvetlenül összefügg, de önmagában többnyire nem használható tárgyi eszköz. A kapcsolódó beruházás olyan beruházási tevékenység, amely az alapberuházás működéséhez szükséges, illetve ennek működését elősegíti, ugyanakkor közvetlenül más szervezet fejlesztését szolgálja. Anyagi-műszaki összetétel szempontjából a beruházások lehetnek: gép, gépi felszerelés, berendezés; építési, építésszerelési, valamint egyéb beruházás. A finanszírozás forrásai szerint megkülönböztethetjük a saját forrásból és az idegen forrásokból megvalósított beruházásokat. Valamint lehet saját vállalkozásban végzett

beruházási tevékenység és megbízásos, illetve megrendelés útján végzett beruházás. A beruházási döntések gazdasági megalapozása: Értékbeni számítások Dinamikus (Figyelembe veszi a pénz időértékét). Műszaki-gazdasági kritériumok (kvalitatív elemzési módszer) Statikus A tárgyi eszközök bővítése és pótlása jelentősen befolyásolja a vállalkozás működőképességét, és megvalósítása általában számottevő befektetést igényel. A beruházásokkal kapcsolatban többféle döntési feladat merül fel: - dönteni kell a beruházási javaslat elfogadásáról és elutasításáról - előfordul, hogy a vállalkozás vezetésének több, azonos célt szolgáló beruházási javaslat között kell választania, amelyek azonban egymást kölcsönösen kizárják - lehetséges, hogy több kedvező beruházási javaslat merül fel, mint amennyi tőke a megvalósításhoz rendelkezésre áll vagy megszerezhető. Statikus

beruházáshatékonysági mutatók: 1., Beruházás átlagos jövedelmezősége (Bj ) = Ny/B 2., Megtérülési idő (Bi) = B/Ny 3., Beruházási pénzeszközök forgási sebessége(Bs) = Mi B:Ny A beruházáshatékonysági mutatók másik csoportjába a dinamikus mutatószámok és eljárások tartoznak. Ezek figyelembe veszik az időtényező szerepét A beruházási döntések megalapozásánál a különböző értékbeni hatékonysági mutatók mellett fontos szerepet tölthetnek be az úgynevezett műszaki-gazdasági kritériumok is. Ezek a termelés hatékonyságát és versenyképességét perspektivikusan is biztosító, illetve kizáró tényezőket foglalják össze. A műszaki-gazdasági kritériumokból kiindulva a vállalkozás értékelheti, hogy saját műszaki-gazdasági adottságai jelenleg és perspektívában hogyan viszonyulnak azoknak a termelőknek a teljesítményéhez, amelyek a világgazdaságban meghatározzák a ráfordítások világpiac által elismert

színvonalát és a gyártmányok értékesítésének feltételeit. Általános műszaki-gazdasági kritériumok: - sorozatnagyság - technikai színvonal - piaci kilátások - beszállítói háttér. A beruházási döntések előkészítésének későbbi szakaszaiban, amikor más használható értékben hatékonysági mutatók számíthatók, a kritériumok szerepe az lehet, hogy támpontokat nyújtanak a hatékonysági mutatók egyes elemeinek prognosztizálásához, tovább részletezik azokat az információkat, amelyeket a gazdasági hatékonysági mutatók jeleznek, több területen kiegészíthetik a hatékonysági mutatókban szereplő tényezőket, információkat. A beruházások kivitelezése: a beruházás mint tevékenység egy folyamatrendszer, amely az előkészítés megkezdésétől a létesítmény teljes üzembe helyezésig tart. A beruházás folyamata két részre tagolható, az egyik a beruházás előkészítése, a másik a beruházás megvalósítása. A

beruházás előkészítésének főbb elemei: a beruházási cél meghatározása, a beruházási döntés előkészítése, a műszaki terv kidolgozása, a telephely megválasztása, az esetlegesen szükséges hatósági engedélyek megszerzése. A beruházás megvalósításának időtartama a kivitelezés megkezdésétől ennek befejezéséig tart. Az üzembehelyezésre a beruházás technikai kivitelezését követően kerülhet sor, erről a beruházásoknak kell gondoskodnia. Esetenként részleges üzembe helyezés történhet, amikor valamely folyamatban lévő beruházási objektum egy vagy néhány létesítményét rendszeres használatba veszik