Economic subjects | Finance » A bank definíciója, szerepe, funkciói, a jegybank

A bank definíciója, szerepe, funkciói, a jegybank 1. A pénzügyi közvetítés szükségessége A pénzügyi közvetítés kialakulásának szükségességét egy nagyon leegyszerűsített gazdasági helyzetből kiindulva mutatjuk be. Tételezzük fel, hogy a p énz már kialakult, forgalomban van, viszont nincsenek még pénzügyi közvetítők, továbbá, hogy a gazdálkodó alanyok nem állnak pénzügyi kapcsolatban a külfölddel. Ekkor 3 fő pénztulajdonosi csoportot különböztethetünk meg egymástól: az államot, mely magában foglalja a központi költségvetést, a helyi önkormányzatok, nonprofit szervezetek és alapítványok költségvetését, a vállalatokat, ahova az egyes gazdasági ágakba tartozó intézmények és pénzalapjaik tartoznak, a lakosságot, amelybe az egyének pénzalapjait soroljuk. A gazdasági folyamatok során állandóan áru- és pénzmozgások mennek végbe az egyes pénztulajdonosi csoportok között és ezeken belül is. Ha a

pénzmozgásokat figyeljük, láthatjuk, hogy egyes szektorok a bevételeiknél többet szándékoznak költeni, azaz t ervezett kiadásaik meghaladják tervezett bevételeiket, ők a deficites gazdálkodó alanyok. Eredeti terveik megvalósulásához hitelt kell szerezniük Mások tervezett bevételei nagyobbak, mint kiadásai, megtakarításaik keletkeznek, őket szufficites gazdálkodó alanyoknak nevezzük. Pénzfeleslegüket kölcsön kell adniuk, ha ezután is jövedelmet kívánnak szerezni. Mivel pénzügyi közvetítő rendszer még nem létezik, számos probléma merül fel mind a kétféle gazdálkodó alanynál. A megtakarítónak olyan hitelfelvevőt kell keresnie, akinek éppen olyan összegben, éppen olyan lejáratra és kamatra szóló hitelre van szüksége, mint amekkora összeg bizonyos mértékű tartalékolás után fölöslegként jelentkezik nála. A deficites gazdálkodó alany e problémákkal szintén szembesül, csak ellenkező oldalról. A pénzügyi

közvetítők segítségével e nehézségek áthidalhatók. Ők összegyűjtik a szufficites gazdálkodó alanyok megtakarításait és kölcsönadják azokat a deficites gazdálkodó alanyoknak. Ezzel mindkét felet megkímélik a keresgéléstől, mivel a pénzintézetek mind a b etétek, mind a h itelek terén lejáratok, összeghatárok és egyéb feltételek tekintetében rendkívül széles skálájú szolgáltatást nyújtanak ügyfeleiknek. A pénzintézet a különböző időre elhelyezett megtakarításokból rövidebb vagy hosszabb lejáratú hiteleket tud folyósítani, ezt nevezzük a lejáratok transzformálásának. A lejáratok és összegek összehangolásával jelentősen csökkentik a végső hitelnyújtó (betételhelyezők) kockázatát. A hitelközvetítés így még mindig olcsóbb, mintha a deficites és szufficites egységek közvetlenül keresnék egymást és próbálnák a lejáratot és összeget egyeztetni. Előfordul napjainkban, hogy a gazdálkodó

alanyok a pénzügyi közvetítők megkerülésével rövid lejáratra hiteleznek egymásnak, ez a folyamat a dezintermediáció. Adós kereskedelmi kötvényeket bocsát ki, melyet a befektető közvetlenül vesz meg tőle. E tendencia még nem öltött számottevő méreteket 2. A modern bankok kialakulása Már az ókorban megtaláljuk a bankok őseit. A magánbetétek (gabona) őrzése már az ie III évezredben virágzó üzlet volt. Legősibb bankoknak azonban a királyi raktárházakat ill templomokat számítják Az érmék megjelenése után letéti és kölcsönügylet mellett pénzváltással egészültek ki a b ankok üzletágai, ez u tóbbi élte csak túl a tevékenységek közül a népvándorlás viharait. A bank elnevezés a középkori olasz városállamok virágzása idejéből származik, ahol találkozunk a piacon pénzváltókkal, akik padon (banco), pulton (banca) folytatták tevékenységüket. A bankok történetében a legjelentősebb esemény az Angol Bank

(Bank of England) alapítása volt. Megalapítása előtt a kereskedők felesleges pénzüket vagy a pénzverdében vagy az aranyműveseknél helyezhették el. Utóbbiakból lettek a bankárok, akik az el helyezett értékekért elismervényt adtak, amellyel fizetni is lehetett, ugyanis rájöttek arra, hogy az ügyfelek nem egyidőben kérik vissza betéteiket, így azok terhére saját magukra szóló követelést bocsátottak ki. A Bank of England-et felhatalmazták bankjegyek kibocsátására és bankügyletek folytatására. 1694-es megalakulásától számítjuk a modern jegybankok kifejlődését Az USA-ban a káoszos kezdeti időszak után az 1870-es években szigorították a bankjegykibocsátást és 1914-ben létrehozták a 12 körzeti tartalékbankból álló „jegybankot”, a Federal Reserve System-et. A magyar bankrendszer története az osztrák bankok történetével kezdődik. Bár az első, nem jegybanki pénzintézetet Magyarországon már 1772-ben megtalálhatjuk.

A mindkét ország területén jegybanki szerepet játszott Magyar Nemzeti Bankot 1924-ben hozták létre. 1945 után elkezdődött a bankok államosítása, az MNB kereskedelmi banki funkciókat is ellátott. Mellette 5 szakbank működött (MKB, Beruházási Bank, OTP, ÁÉB és a Pénzintézeti Központ), a t öbbi bankot az 5 0-es évek elején szüntették meg. A háború után a magyar bankrendszer egyszintű volt, mivel a központi bank is közvetlen kapcsolatban állt a g azdálkodó alanyokkal, bonyolította fizetéseiket, vezette számláikat, folyósított hiteleket számukra. 1987-ben a bankrendszer kétszintűvé vált, azaz a j egybank már csak a kereskedelmi bankokkal állt kapcsolatban, amelyek pedig a g azdálkodó alanyokkal. Az egyszintű bankrendszer nem azt jelenti, hogy 1 bank van a gazdaságban, ezt monobankrendszernek nevezzük. 3. Mi is a bank? A bank fogalmát nehéz definiálni, sok országban sokáig úgy jellemezték, hogy bank az, amelyet a

hatóságok bankként jegyeznek be. Száz Antal neves szakember a századelőn mégis kísérletet tett a megközelítésére Szerinte „a bank olyan üzem, amely saját számlára hivatásszerűen vesz igénybe, illetve nyújt hitelt és amelyet sajátos gazdasági szervezete pénz alkotására is alkalmassá tesz”. A bankok tevékenysége jelentős mértékben túlnőtt a klasszikus banki funkciókon. Megkülönböztetünk nagykereskedelmi és kiskereskedelmi bankműveleteket. Előbbiek közé elsősorban a bankközi műveletek tartoznak, de ide sorolhatóak a n agyvállalatok, szervezetek, költségvetési intézmények számára végzett műveletek is. Kiskereskedelmi bankművelet a lakosság, a kis- és középvállalatok számára végzett banki tevékenység. A bankok legfontosabb funkciója azonban a pénzteremtés akár hitel kihelyezésével, akár befektetéssel. Tevékenységük során a bankok a következő alapvető funkciókat látják el: pénz teremtése

hitelezéssel és befektetéssel fizetések bonyolítása megtakarítások összegyűjtése gazdasági és társadalmi célokra hitelek folyósítása külkereskedelmi ügyletek elősegítése vagyonkezelési szolgáltatások ügyfelek eszközeinek megőrzése = széfszolgálat alaptevékenységgel járó pénzügyi szolgáltatások nyújtása A felmerülő újabb és újabb szükségletek kielégítése érdekében a bankok egyre több új funkciót látnak el. Üzemgazdasági megfontolásból a banktevékenység körének szabályozását 3 fő szempont alapján alakítják ki: érdekek ütközése, biztonság, egyes üzletágak különös sajátosságai. Egyes országokban pl az USA-ban a GlassSteagall törvény szigorúan elkülöníti a b efektetési banki és a k ereskedelmi banki tevékenységet, ezért ezt specializált bankrendszernek nevezzük. Egyben korlátozzák a kereskedelmi bankok értékpapír-kibocsátást garantáló tevékenységét, hogy ezzel is kiküszöböljék

a részvénytulajdonosi és a hitelezői szerep közötti érdekütközést. Máshol korlátozzák a bankok részvételét olyan kockázatos vállalkozásokban, mint a határidős ügyletek, ingatlanalapok, egyes értékpapír-ügyletek stb. A 70-es és 80-as években a kereskedelmi bankok pénzügyi szupermarketként hirdették magukat. A „mindent egy helyen” elvvel akarták ügyfeleiket meggyőzni, nincs értelme máshová menniük, mert a kereskedelmi banknál – elsősorban a nagybanknál – mindenfajta szolgáltatást megkaphatnak. A sokféle pénzügyi szolgáltatás nyújtása elvezet az univerzális bank – német példa - fogalmához. A sokfajta szolgáltatás megszervezése, összehangolása inkább a nagybankokra jellemző, mivel a kisbankok tőkeereje nem teszi lehetővé a feltételül szolgáló szervezet kiépítését, irányítását. Kiinduló feltételezése az, hogy több tevékenység együttes végzése gazdaságosabb, mint egyedi intézetek létrehozása.

Emellett az egyes tevékenységeknél keresztbe-szubvencionálás jelentkezhet, azaz a jövedelmezőbb területek támogathatják a kevésbé jövedelmezőeket. Az univerzális bankok mellett és velük szemben felhozott érvek és ellenérvek: 1. A gazdasági hatalom koncentrálása az iparvállalatok részvényeinek birtoklásával. 2. A politikai erő koncentrálása: túl sok belső információ a vállalatról. Rossz fényt vetne a bankra, ha visszaél a banktitokkal. 3. Túl nagy kockázatvállalás a r észvénytulajdonlás ill. esetlegesen a biztosítás miatt Ugyanakkor a tevékenység diverzifikációja csökkenti a kockázatot 4. Túlzott biztonságban tudhatja magát, hiszen nem hagynák csődbe menni, ugyanakkor a sokrétű tevékenység növeli a stabilitást, kisebb az esély az állami kisegítésre. 5. A felügyelet és a szabályozás nehezebb a sokrétűség miatt. Ez elkerülhető, ha az egyes tevékenységeket külön szabályozzák. 6. A nagybankok helyi

monopóliumként viselkednek. Az EU piacán a külföldi szereplők is versenytársak, tehát bármikor, bárhova betörhetnek. Az univerzális bankok előnyének szokták tekinteni, hogy az a bank, amely befektetési bankként, esetleg tulajdonosként is érdekelt a v állalat sorsának alakulásában, az h osszabb távon érdekelt, mint a r övid lejáratú hiteleket folyósító kereskedelmi bank. A 80-as években terjedt el Európában a banki és biztosítási tevékenység összefonódása bankassurance, Allfinanz kifejezésekkel. Az együttműködés formái különbözők lehetnek: a bank egy biztosító ügynöke a bank pénzügyi tanácsadóként több biztosító termékeit is kínálja kölcsönösen egymás rendelkezésére bocsátják hálózatukat bank alapít egy biztosítással foglalkozó leányvállalatot bank magába olvaszt egy biztosítót törvényi tiltások esetén a kiskaput a holding vagy pénzügyi konglomerátum alapítása adja. Az összefonódás

közös előnyei közé tartozik a költségek relatív csökkenése, mivel közös a hálózat és az ügyfélkör. Felmérések megállapították, hogy a bankok ügyfelei sokkal többször vesznek igénybe bankjuknál biztosítási szolgáltatást, mint a biztosítónál bankszolgáltatást. A banktevékenységhez a biztosítási fajták közül az életbiztosítás áll legközelebb, egy azonban elmondható, hogy a biztosítási szolgáltatások bankszférában történő értékesítésére leginkább az egyszerű, standardizált termékek a legmegfelelőbbek. A banki szabályozás Magyarországon A magyar bankrendszer 1987-es kétszintűvé válásával csak a rendszert alakították át, a bank és pénzintézeti tevékenység egyértelmű meghatározására később került sor. 1991-ben jelent meg a Pénzintézeti törvény, amely sok tekintetben szabályozta a pénzintézeti működést, azonban a pénzintézetek fejlődése, a bankrendszerrel szemben támasztott igények,

ill. az EU jogharmonizáció új szabályozást követelt meg 1997. január 1-én lépett életbe a Hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996 évi CXII tv, mely megfelel az EU normáinak, irányelveinek. Ez több fogalmat is tisztáz Pénzügyi szolgáltatás a következő tevékenységek üzletszerű végzése: betét gyűjtése, pénzkölcsön nyújtása, pénzforgalmi szolgáltatások nyújtása pénzügyi lízing, készpénz-helyettesítő fizetési eszköz kibocsátása és szolgáltatásai kezesség, bankgarancia, valutával, devizával történő kereskedelem pénzügyi szolgáltatás végzése, befektetési alapkezelés, letéti és széfszolgáltatás hitel referencia szolgáltatás, önkéntes kölcsönös biztosító pénztár számára vagyonkezelés. Kiegészítő pénzügyi szolgáltatás: pénzváltási tevékenység, elszámolás-forgalmi ügylet, pénzfeldolgozási tevékenység pénzügyi ügynöki tevékenység a bankközi piacon. Pénzügyi

intézmény: pénzügyi szolgáltatáson kívül üzletszerűen csak kiegészítő pénzügyi szolgáltatást, biztosítási ügynöki, árutőzsde-ügynöki, befektetési szolgáltatási aranykereskedelmi ügyletet és részvénykönyv-vezetést folytathat. Hitelintézet ill. pénzügyi vállalkozás formájában működhet Hitelintézet: az a pénzügyi intézmény, amely betétet gyűjt és egyéb pénzügyi szolgáltatási tevékenységet végez. Kizárólag ő jogosult betét gyűjtésére, valamint – saját tőkét meghaladó mértékben – más visszafizetendő pénzeszköz nyilvánosságtól való elfogadására, továbbá pénzforgalmi szolgáltatások nyújtására. Bank, szakosított hitelintézet vagy szövetkezeti hitelintézet lehet. Bank: az a hitelintézet, mely betétgyűjtést és a pénzforgalmi szolgáltatások nyújtását üzletszerűen végzi. Kizárólag ő kaphat engedélyt a pénzügyi szolgáltatások teljes körének nyújtására és csak

részvénytársasági formában működhet. Legalább 2 Md Ft jegyzett tőkével alapítható Szakosított hitelintézet: nem kaphat engedélyt a pénzügyi szolgáltatások teljes körének végzésére, külön törvényi szabályozásnak megfelelően jogosult tevékenysége végzésére (pl. jelzálogbank-törvény) Kizárólag részvénytársasági formában működhet. Szövetkezeti hitelintézet: a pénzügyi szolgáltatások köréből nem folytathat letét- és vagyonkezelői tevékenységet, ill. bizományoskénti kereskedelmet Legalább 250 MFt jegyzett tőkével alapítható Működhet Rt.-ként vagy szövetkezetként Hitelszövetkezet: a pénzváltás kivételével – csak saját tagjai körében végezheti tevékenységét. Működhet Rtként vagy szövetkezetként Pénzügyi vállalkozás: az a pénzügyi intézmény, mely a betétgyűjtés és pénzforgalmi szolgáltatás kivételével egy vagy több pénzügyi szolgáltatást végez. Legalább 50 MFt jegyzett tőkével

alapítható Működhet Rt-ként vagy szövetkezetként. 4. A Magyar Nemzeti Bank Az MNB-t 1924. május 24-én alapították Az MNB, mint a köz ponti bankok általában, funkciói alapján a monetáris politika kialakítója és részben végrehajtója, felelős a pénzkibocsátásért és szabályozza a pénzforgalmat, a v aluta-nemesfémgazdálkodás központi szerve és végül, de nem utolsó sorban a ban kok bankja és az állam bankja. Szervei: a közgyűlés, a jegybanktanács, az igazgatóság és a felügyelőbizottság. A közgyűlés feladata az alapszabály megállapítása és módosítása, az alap- és tartaléktőke meghatározása, az éves eredmény feltárása stb. A jegybanktanács az MNB legfőbb monetáris politikai irányító szerve, határoz a monetáris politika irányelveiről, az árfolyampolitikai álláspontról, a jegybanki politika eszközeinek módosításáról. A MNB élén elnök áll, akit 6 éves időtartamra a köztársasági elnök nevez

ki a miniszterelnök javaslatára. Az elnökön és a további tagokon kívül legfeljebb 5 alelnök tagja még a j egybanktanácsnak. Az igazgatóság támogatja az elnököt a r á háruló feladatok ellátásában. A felügyelőbizottság az MNB ellenőrző szerve Az MNB elnöke évente beszámol az Országgyűlésnek, illetve bemutatja az MN B éves monetáris politikai elképzeléseit. Mivel beszámolási kötelezettséggel nem a K ormánynak tartozik, ezért nevezzük jogilag önálló, független intézménynek. Munkája során együttműködik a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletével Az MNB egyik funkciója , hogy a monetáris irányítás szerve, amihez a következő eszközöket alkalmazza: 1. Refinanszírozás: 90 n apnál nem hosszabb lejáratú váltók, valamint exportokmányok esetén lehetőség van a jegybank általi viszontleszámítolásra. Ide tartozik, ha az MNB értékpapírműveleteket végez visszavásárlási megállapodással A jegybank elsősorban a

pénzpiacon avatkozik be, így az itt kialakult kamatlábak ill. a jegybankpénz elérése lesz a meghatározó Ezért a m onetáris politika irányadónak az ér tékpapír-visszavásárlási műveletek kamatlábait, azaz a repo-kamatlábat tartja. A repo-kamatlábak a bankrendszer marginális forrásköltségének ill., kihelyezési hozamának meghatározásán keresztül hatnak az ál talános piaci kamatszint alakulására. 2. Kötelező tartalékráta: Összegének megállapításánál figyelembe kell venni a pénzintézetnél lévő valamennyi idegen forrás állományát (kivéve a jegybanki refinanszírozási hitelt, a bankközi forrásokat, a nemzetközi, kormányközi passzívákat). Mindenkori mértékének megfelelő tartalékot kell havonta utólag megképeznie. A ráta nem csupán a bankok likviditási helyzetét, hanem a kamatrést is befolyásolja, így valójában egyfajta adóként funkciónál. Magas szintje a biztonság mellett versenyhátrányt okozhat. 3.

Nyíltpiaci műveletek: az állampapírok másodlagos piacán történő beavatkozást jelent, amelynek során a jegybank a monetáris politika irányelvei szerint állampapírokat ad vagy vesz, változtatva ezzel a jegybankpénz kibocsátását. Célja: a forgalomban lévő pénzmennyiség szabályozása ill. az állampapírok árfolyamára gyakorolt hatásán keresztül a piaci kamatszint befolyásolása. 4. Árfolyampolitika: keretében a forint reálleértékelésére ill. –felértékelésére kerülhet sor Ennek irányát és mértékét a monetáris politika antiinflációs célkitűzése, valamint az árfolyampolitika versenyképességet fenntartó és hatékonysági szempontjai határozzák meg. A spekuláció kivédésére 1995 márciusától bevezetésre került az előre bejelentett mértékű csúszó leértékelésű árfolyamrendszer, mely a k ötött pálya kijelölésével a gazdaságpolitika szavahihetőségét, a megbízhatóbb, kiszámíthatóbb gazdasági

környezet kialakítását szolgálta. A gazdaság megerősödésével mára e rendszer elvesztette jelentőségét