Sports | Hiking » Antalfi József - Minden hegymászó előbb-utóbb a Himalájában köt ki

június 8. 10 Magazin Szerda „Minden hegymászó előbb-utóbb a Himalájában köt ki” „A hegymászás kívül-belül egyaránt igénybe veszi az embert, 12–13 kilót fogytunk, sikeresen hazaértünk, és elmondani sem tudjuk, mennyire szeretünk élni” – foglalta össze immár rövidnadrágban és pólóban Szabó Zoltán (Kobra), illetve Tóásó István, a Székelyek a magasban expedíció két székelyudvarhelyi tagja. Antalfi József – Milyen érzés újra itthon? – Szabó: Tegnap a strandolás örömei közben jutott eszembe, elmondani is alig tudom, hogy milyen szép az élet! Szavakba pedig nem tudom belefoglalni, hogy az expedíció milyen volt. – Tóásó: nekem elég egyszerű volt, mivel alig érkeztem meg, már másnap dolgoztam is. Azt megfogadtuk, be is tartottuk, hogy amint hazaérkezünk, egy jó Hargita sört megiszunk. – Meg vagytok elégedve teljesítményetekkel? – Szabó: a csúcs ugyan nem volt csúcs, de a 8000 méter megvolt. Ez

egyedülálló az erdélyi magyarság hegymászásában Egy dologban különbözik a véleményünk: számomra ez is boldogság, mert jobban teljesítettem a saját magam által felállított mércénél. Úgy mentem el itthonról, hogy mindent megteszek azért, hogy feljussak a csúcsra, viszont szeretem az értékeimet, gyerekem is van. Emberebb vagyok, mint hegymászó, viszont Tóásónál ez fordítva van – Tóásó: Eleinte nagyon nehéz volt, hogy egy karnyújtásnyira voltam a csúcstól, mégis vissza kellett fordulnom. Már kezdem feldolgozni. Amikor 8000 méteren elváltunk, meg voltam győződve róla, hogy feljutok. Mint korábban is mondtuk, úgy felerősödött a vihar, hogy akkor jobb döntésnek tűnt visszafordul- ni, de már akkor elhatároztam, hogy előbb-utóbb vissza fogok menni. – A hegymászók beszámolói szerint ilyen magasságokban az agy is teljesen másképp működik. A legutolsó pontokban éreztetek változásokat? – Szabó: Meglepően tiszta

volt a fejem. Az elején féltünk, hogy fent olyan döntéseket hozunk, ami veszélyes lesz ránk nézve, de nem volt probléma. – Tóásó: Teljesen rendben volt minden. Ebben a magasságban nagyon veszélyes az agyi ödéma Ez azt jelenti, hogy feltelik vízzel az agy. Utolsó pillanatban érkezik, és egyetlen előjelét csakis a társ veheti észre, mivel pont az a szerv károsul meg az agyban, ami észleli a problémát. A tüdőnél is megtörténik, de annak az a gyógyszere, hogy le kell menni a hegyről, és minden rendbe jön. – Milyen érzés volt visszafordulni? Jó döntésnek bizonyult? – Szabó: Nekem egy pillanatig sem volt érzelmi problémám. Határozottan tudom, hogy engem a rossz idő állított meg. Még a legapróbb higiéniai körülményre is figyeltünk, hisz köztudottan egy apró hasmenés is keresztülhúzza az összes számításodat. Régi és tapasztalt hegymászók is nagy hibákat követtek el: egy holland mászó megerőltette magát, víz

képződött a tüdejében, hátraesett, és öt perc alatt meghalt. egkérdeztük Kérdezett:: Létai Tibor Mit szól ahhoz, hogy szigorítani akarják az utcanév-változtatást szabályozó törvényt? Úgy gondolom, nem lenne szabad szigorítani a törvényt, a döntés jogát meg kellene hagyni a városi tanácsnak, akik a lakosság megkérdezésével döntenének az utcanév-változtatásról. Minden szinten el akarnak lehetetleníteni, visszaszorítani bennünket, hogy minél gyengébb helyzetbe kerüljünk. Az utcanév-változtatásról a helyi önkormányzatok és a helyi emberek kellene döntsenek. A szigorítás újabb lépés román részről, hogy meggátolják az elrománosított utcanevek viszszamagyarosítását. Nem tartom helyesnek, hogy Bukarestben döntsenek a helyi utcanevekről. Helytelennek tartom a szigorítást, mert ezt a törvényt is a magyarok ellen kívánják meghozni. A helyes az lenne, hogy a város lakói döntsék el, milyen történelmi

személyiségekről kívánják elnevezni az utcákat, tereket. Bodó Dávid, 69 éves Szőcs Csongor, 22 éves Tóth Bálint, 22 éves Tőke Ervin, 27 éves ||| Szabó Zoltán (Kobra) és Tóásó István – Tóásó: Én napokig nem tudtam feldolgozni a visszafordulást. Kerestem a hibák okait. Ha egy félórát kitartok, megcsináltam volna Amint megfordultam, hatalmas hiányérzetem támadt, hogy valami befejezetlen maradt. – Olvasható volt, hogy sok fokhagymát vittetek magatokkal. Mennyit fogyasztottatok? – Tóásó: Napi két cikket fogyasztottam én, rendkívül jót tesz a szervezetnek. – Szabó: Voltak napok, amikor nem ettem, de a napi egy cikk az rendszeres volt. Amikor megfájdult a torkom, kenyeret rendeltem, bekentem fokhagymával, és ettem. Mások úgy is csúfoltak, hogy a fokhagymás csoport (Garlic Team). – Kobra, a hegymászás előtt egy hónapot töltöttél Katmanduban. – A z a k kor i tap a sz ta l ata i m b ól sok előnyre tettem szert,

például az oxigénszaturációm sokkal jobb volt, mint a később érkezőknek. Ezt a helyszínt mindenkinek meg kellene néznie, rengeteg apró faluban jártam, helyi emberekkel találkoztam. Helyi kaják, tapasztalatok 5000 méteren Hihetetlen és egyben csodálatos. Olyan boldogságérzetem volt, hogy elmondani nem tudom Ez egy teljesen külön projekt, egy másik alkalommal elmondom sokkal részletesebben. Régi csíki képeslapok (96.) A Tusnádfürdő keleti peremén emelkedő magaslaton két kilátó található, egyikük a képen látható Apor-bástya várszerű csipkés tornyával. Kiindulási pontunk Tusnádfürdő központja, a járóbeteg-rendelő (poliklinika), ahonnan a Mikes- és Apor-forrásokat elhagyva, a piros kereszttel jelzett útvonalon 500 métert haladunk keleti irányba, majd onnan balra a piros pontjelzésen északi irányba gyalogolva érünk az Apor-bástyához. A tengerszint felett 701 m magasságban levő sziklaszirtre épült kőbástyában 16

lépcső vezet a kilátóhelyhez. A bástya környékén nemrég kivágták a fákat, így szép rálátás nyílik a Sólyomkőre, az Olt völgyére és a környező hegycsúcsokra. Az 1883 óta álló kilátót báró Apor Károly földbirtokossági elnök építtette Lentről, a Csukás-tó mellől jól látszik a csipkézett oromzatú, két ablakocskával rendelkező Apor-bástya. Erőss Vilmos – Ugye hazatértetek, de több-kevesebb siker után mégis ez a leggyakoribb kérdés: hegymászás szempontjából mik a terveitek? – Szabó: Szerdán megyek fel a Hargitára. Ezt senki sem veszi komolyan, de teljesen mindegy, hogy 8000 vagy 1500 méter: a hegy az hegy. 8000 méterre biztos nem fogok már menni, de játszom a gondolattal, hogy trackingre visszamenjek Nepálba még idén. – Tóásó: Amikor lejöttünk a Cho Oyuról, Katmanduban beszéltük meg ezt a kérdést Tulit Zsombival. Már akkor azt mondtam, hogy amíg ezt fel nem dolgozom, nem tervezek semmit. Egy biztos:

visszatérek a Himalájába, persze, megtörténhet, hogy más csúcsra. Valami biztosan lesz – Mit ajánlotok azoknak, akik hasonló terveket szőnek? – Tóásó: Egyértelműen meg kell valósítani! Ha álmok vannak, azoknak kell élni. Bár szokták mondani, hogy aki nagyon hisz az álmokban, annak előbbutóbb sikerülni fog, de nem árt tenni is értük. – Szabó: Legyen az álom bármi, fogjon hozzá és csinálja meg. Másképp rettentő boldogtalan öregember lesz! Hegymászóknak nem a Himaláját ajánlom kezdésnek, de előbb-utóbb úgyis ott fog kikötni legtöbbjük!