Legal knowledge | Criminal law » Büntetőjogi tételek

BJ1 2011 ELTE Levelező: 1.A büntetőjog tudománya 2. A büntetőjog fogalma és elhelyezkedése a jogrendszerben A büntetőjogi jogviszony 3. Büntetőjogi iskolák A klasszikus és neoklasszikus iskola 4. A jogpozitivista iskola 5. A szintetizáló (közvetítő) iskola 6. A magyar büntetőjog történetének kezdetei, a Csemegi-kódex előzményei 7. A magyar büntetőjog fejlődése a Csemegi-kódextől napjainkig 8. A Csemegi-kódex és Csemegi Károly 9. A jogállami büntetőjog 10. A semmisségi törvények 11. Jogbiztonság és igazságosság A 9/1992, a 11/1992 és az 53/1993 AB- határozat ismertetése és jelentősége 12. A Radbruch-i formula 13. A büntetőjog alapelvei 14. A legalitásról általában A legalitás szerkezete, al-elvei és tartalma 15. Az anyagi legalitás Az előreláthatóság és a szükségességi teszt 16. Az anyagi igazságosság 17. A büntetőjog forrásai 18. A büntetőnorma szerkezete 19. A diszpozíció fogalma és a diszpozíció fajtái

20. A büntető jogszabály értelmezése Az értelmezés alanyai 21. Az értelmezés módszerei és eredménye 22. Az analógia 23. A büntető törvény időbeli hatálya 24. A területi és személyi hatály elvei A területi és személyi hatály a Btk-ban A diplomáciai és a nemzetközi jogon alapuló egyéb mentesség 25. A Lotus-ügy 26. A Congo vs Belgium-ügy 27. A bűncselekmény-fogalom történeti fejlődése és előzményei 28. A bűncselekmény fogalma a magyar büntetőjog-tudományban és a Büntető Törvénykönyvben 29. Cselekménytanok A cselekmény fogalma a magyar büntetőjog-tudományban 30. A jogellenesség és a társadalomra veszélyesség 31. A tényállás fogalma (történeti, törvényi, absztrakt) A tényállásszerűség 32. A bűnösség 33. A törvényi tényállás és jelentősége 34. Az elkövetési tárgy (passzív alany) Az elkövetési tárgy és a jogi tárgy fogalmának elkülönítése 35. Az eredmény 36. Az okozati összefüggés 37. A

tárgyi oldal egyéb ismérvei 38. A tettességhez szükséges ismérvek 39. A tényállás alanyi elemei A szándékosság 40. A gondatlanság 1 1.A büntetőjog tudománya A büntetőjog kialakulása az állam kialakulásával esik egybe, a büntetőjog tudományos művelése jóval később kezdődött meg. Keletkezésének csíráit az olasz egyetemeken látjuk a XII sz-tól kezdve. Büntetőjog-tudományról a XVIII sz óta beszélhetünk (felvilágosodás) 1764 CESARE BECCARIA: A bűnökről és büntetésekről c. műve a modern büntetőjog kezdete Ebben az időszakban a filozófia keretein belül tárgyalták. Nagyszámú büntetőjogi elmélet jött létre A francia forradalom idején már kialakult egy olyan ismeretanyag, amely egy új büntetőjogi iskola létrejöttét alapozta meg. Ekkor születik meg a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméje Az egyenlőség eszméjének letükröződése a jog világába a jogegyenlőség. • Ez hívja létre a nullum

crimen sine lege elvét, mely szerint a büntetőjog akkor biztosítja a jogegyenlőséget, ha mindenki ugyanolyan cselekmény szerint felel. Ez alapozta meg a tett szerinti felelősséget. A crimenek, mint magatartástípusok az egész országra kiterjedő azonossága csak akkor biztosítható, ha a particuláris jogok helyett megjelenik az egész ország területén hatályos törvény (rex lex). • A nulla poena sine lege elvből következik, hogy az elkövetett bűncselekményért mindenkivel szemben ugyanolyan fajtájú és mértékű büntetés alkalmazható (anyagi jogi jogegyenlőség)  törvény előtti egyenlőség. Ez az elv teremti meg a jogbiztonságot, a jogállamhoz vezető út egyik alappillére. A francia forradalom után kezdődik meg a büntetőjogi joganyag kodifikációja: Code Penal. Európa a jogbiztonság és a jogállamiság területévé válik. Kialakul a jogpozitivizmus irányzata, mely szerint a jog mércéje és magyarázata önmagának és tartalma

nem szorul igazolásra. A 19 sz végén az újkantiánus életfilozófia hatása kezdett érvényesülni, amely a tételes jogból közvetlenül levont fogalmak mögött jogon kívüli, értéket hordozó kritikai gondolattartalmakat kerestek. 2. A büntető jog fogalma, és elhelyezkedése A büntetőjog elhatárolása más jogágaktól  A szabályozás tárgya A büntetőjog életviszonyokat szabályoz, de eltérően más jogágaktól nem azonos jellegű (homogén) életviszonyokat, hanem azok rendkívül széles körét (heterogén életviszonyok) öleli fel, amelyeknek egyetlen közös sajátossága, hogy igénylik a büntetőjog által biztosított különleges védelmet. Ezen életviszonyok legnagyobb részét más jogágak is szabályozzák, tehát védelmüket a büntetőjog megkettőzi.  A szabályozás módja A büntető jogszabályok eltérően más jogágaktól nem rendezik, hanem védik az életviszonyokat, vagyis célja nem az életviszonyok rendezése, hanem azok

védelme.  A büntető jogszabályok célja - eltérően egyéb jogszabályoktól 1 -, hogy a bennük körülírt magatartást senki ne tanúsítsa, a jogszabályban írt következményt senki ne idézze elő, ugyanis a körülírt magatartás tanúsítása és a körülmények előidézése káros a közösségre, ezért azt a jog eszközeivel is akadályozni kell. A büntető jogszabályok megvalósulása: 1 Minden más jogszabály akkor tekinthető megvalósultnak, ha címzettjei a benne körülírt magatartást tanúsítják, vagy a magatartás tanúsítását kikényszerítik. 2  nemkívánatos megvalósulás: ha valaki tanúsítja a benne leírt magatartást, ill. előidézi az ott értékelt következményt (ezt a törvényhozó úgy kívánja megakadályozni, hogy meghatározott hátrány alkalmazását helyezi kilátásba),  az arra illetékes szervek alkalmazzák a jogszabályban kilátásba helyezett hátrányt, ha sor kerül a büntető jogszabály

nemkívánatos megvalósulására. A büntetőjog fő részei 1. Anyagi büntetőjog (Btk) 2. Büntetőeljárási jog 3. Büntetés-végrehajtási jog 1. Anyagi jog: azokat a jogszabályokat foglalja magában, amelyek meghatározzák ۰ a bűncselekménynek minősülő cselekményeket, ۰ az elkövetőkkel szemben alkalmazható szankciókat, ۰ a szankciók alkalmazásának feltételeit. Az anyagi büntetőjog két fő része: ۰ általános rész: minden bűncselekményre vonatkozó általános rendelkezéseket foglal magában (3 központi jelensége a bűncselekmény, a bűnelkövető és a büntetés), ۰ különös rész: az egyes bűncselekmények körülírását tartalmazza. Az anyagi jogszabályoknak minden állampolgár a címzettje. 2. Eljárási jog a bűncselekményt elkövető személyek felelősségre vonásának rendjét szabályozza (milyen szervek, milyen cselekmények útján járhatnak el), vagyis tulajdonképpen a bűnelkövetőket felelősségre vonó szervekhez

(ezek nevében eljáró személyekhez) szólnak és magatartásukat szabályozza, címzettjeik ezek a szervek. Az eljárási jog szabályozza az anyagi jogszabályok realizálódását. 3. Büntetés-végrehajtási jog a bűnelkövetők felelősségre vonása során kiszabott büntetések végrehajtásának módját, körülményeit szabályozzák. 3. Büntetőjogi iskolák: klasszikus iskola: a bűncselekményt nem mint társadalmi, hanem mint jogi jelenséget vizsgálta. A büntetőjog tudomány feladatának az írott jog értelmezését, magyarázatát tekintette, dogmatikus iskolának is nevezzük. Definiálja a büntetőjogi fogalmakat Az elvontan megfogalmazott tettet elkülöníti a konkrét tettestől, tett-büntetőjogi iskolának is nevezzük. Főbb megállapításai: • nullum crimen sine lege, nulla poena sine lege; • indeterminizmus, azaz a büntetőjogi felelősségnek az elkövető szabad akaratára való alapozása; Az akaratszabadságon és az egyén erkölcsi

felelősségén alapuló felfogást az „individuáletikai” felelősség elvének nevezzük. • a büntetés célja az igazságos megtorlás; • proporcionalitás, azaz a büntetés mértékének a bűncselekmény súlyához való igazítása; • a büntetőjogi felelősség rendszere három pilléren nyugszik: o az elkövetett cselekményen, o az elkövető bűnösségén, o az igazságos, megtorló proporcionális büntetésen. Nagy hatással volt a Csemegi-kódexre.  3  kriminológiai irányzatok: Közös jellemzőjük, hogy a klasszikus iskolával ellentétben inkább a tettes-büntetőjogot helyezik előtérbe, tehát nem az a döntő, hogy mit követett el, hanem, hogy ki követte el. a) kriminál antropológiai iskola: Képviselője, CESARE LOMBROSO (börtönorvos) a börtönbe zárt embereket tanulmányozta. Szerinte a bűnelkövetők többsége már születésétől fogva arra van predesztinálva, hogy bűnözővé váljon. És mindenkinek az arcára van

írva, hogy milyen jellegű bűncselekményt fog elkövetni. b) kriminál szociológiai iskola: Képviselője: Lacassaque. Szerinte az a meghatározó a bűncselekmények elkövetőivel kapcsolatban, hogy milyen környezetből jön. Az a környezet, ahol nevelkedik, meghatározó jelentőségű későbbi életvitelére. (milliő-elmélet) c) „harmadik iskola”: FERRI az antropológiai és a szociológiai iskolát házasította össze, a két iskola egymásra hatása mellett, de a determinista filozófia elfogadása mellett lehet megtalálni a helyes utat.  közvetítő iskolák: A tett- és a tettes-büntetőjogi iskolát próbálták közös nevezőre hozni. Átmeneti iskola, amely a két ellentétes irányzatot próbálta összeegyeztetni. Képviselője: FRANZ LIST Álláspontja, hogy abban igaza van a tettes-büntetőjognak, hogy az alkalmi bűnelkövetőkkel szemben nem szabad súlyos büntetéseket kiszabni. A tettarányos megtorló büntetést a „testhez álló”

egyéniesített büntetéssel cseréli fel. Az elkövető megjavítása a cél: felfüggesztett szabadságvesztés, feltételes szabadlábra bocsátás. neoklasszikus iskola: Az irányzat a klasszikus iskola „megújítása”. Lényege, hogy a klasszikus irányzat eredeti fogalmainak a jelentéstartalma módosul, az azonos kifejezésen mást, illetőleg részben mást kell érteni. Az irányzat büntetés-elméletében visszatér a megtorlás eszméjéhez, az igazságos, jogépségi büntetéshez. Az irányzat egyik hazai követője, Szabó András szerint azért kell büntetni, mert a „norma meg van szegve”. A neoklasszikus iskola is hitet tesz a nullum crimen sine lege és a nulla poena sine lege elve mellett, vagyis a jogbiztonság gondolata és az állampolgári garanciák eszméje mellett. a neoklasszikus büntetőjogtudományi irányzat. Az elmúlt másfél évtizedben Mo-n jelentős szerephez jutott. Szabó András alkomtánybíró úr ezirányú tevékenységének

köszönhetően. Visszatér ehhez az erkölcsi alapú felelősséghez, a klasszikus tanokhoz Így pl. a büntetést már nem pusztán megtorlásnak, hanem igazságos megtorlásnak tekinti a büntetést, de határozottan fellép különböző pozitivista gondolkodású rendszerekkel szemben. Szabó András mondta: A büntetőjog nem vált meg, hanem megtorol. Akkor érvényesül, ha minden más büntetőerő hatástalan. Méltányosság gondolata: a büntetős vezéreszménye az igazságosság és a méltányosság. A büntetésnek a bűncselekményhez és az elkövető bűnösségéhez kell igazodnia. 4 4. Jogpozitivista iskola A jog eszményesített világában születik meg, mely szerint a jog mércéje és magyarázata önmagának és tartalma nem szoul igazolásra, a bűntetőjog tudományában a dogmatikát igazolta. jogpozitivista irányzat: Azt állítja, hogy a jogot az erkölcsi mércéktől függetlenül lehet vizsgálni, a jogfilozófiának a célja nem az, hogy a jog

erkölcsösségén, a jog igazságosságán töprengjen, hanem hogy a jog valódi működését feltárja. Azt mondják, hogy az igazságtalan és erkölcstelen jog is érvényes jog, jognak minősül A jogelméletnek ezen jelenségéről is számot kell tudni adni. A természetjogi gondolkodásban az igazságtalan, erkölcstelen jog nem is minősül jognak, nem is érvényes jog, tehát ez ellen a jogpoitivizmus azt mondja, hogy a jogot az erkölcstelenségtől, erkölcsi mércétől függetlenül kell szemlélni. Ebben a felfogásban a hatályos jog, amely jogként vizsgálandó, akár igazságos, akár igazságtalan a jog. Jogpozitivizmus: ⇒ a 19. században a pozitivizmus jut előtérbe ⇒ a nemzeti jogrendszerek kialakulása> nemzeti kodifikációs törekvések, ennek a pozitivizmus elvei felelnek meg ⇒ a feltörekvő polgárság szükségleteit megfogalmazzák és a természetjogi elveket a pozitív jogba átültetik ⇒ a polgári és állampolgári szabadságokról

beszélnek ebben a korban ⇒ állandó harc a természetjoggal ⇒ általában a filozófiai pozitivizmusból kell kiindulni, ez a gondolati háttér, alapja a nem tudom kiolvasni ⇒ a 18. század végén, 19 század elején jelentkezett a gondolatiság a filozófiában, a tudományos megismerés csak tények megismerése alapján lehet, kísérletek, tapasztalatok, ez kiegészíthető logikával, matematikával, ebből lett az empirizmus ⇒ a filozófiai pozitivizmus szerint minden metafizikus, ideologikus módszer nem tekinthető tudományos megismerésnek, végül csak a matematika lehet ilyen AUGUST COMTE: 19. század első fele a pozitivista szemléletmód atyja az 1830-as években vaskos, többkötetes művet adott ki az emberi megismerés korszakai = 1. vallásos, 2 filozófiai, metafizikai korszak (természetjog), 3. pozitivizmus kora ⇒ amit nem lehet egyszerű tényekre visszavezetni, az megismerhetetlen ⇒ tényekre vezeti vissza az igazságot ⇒ ⇒ ⇒ ⇒ BÉCSI

KÖR: ⇒ a tudományos megismerésnek a legegzaktabb (egyértelmű, pontos) módon kell a következtetéseket levonni, erre elvek fogalmazódtak meg ⇒ 1. a logika és a matematika törvényeitől eltekintve minden más módszer eltér az igazi megismeréstől ⇒ 2. a társadalomtudományok a szigorú szempontoknak nem felelnek meg, kívül esnek a tudományosság feltételein, így a jogtudomány is ⇒ 3. a szellemtudományok esztétikai, etikai elméleteket fogalmaznak meg, ez a jogpozitivizmus oldaláról irracionális, értékekről tudományosan vitatkozni nem lehet 5 Herbert Hart 1. Jog fogalmi elemzése, érthetőség, láthatóság 2. Jog imperatív szemlélete 3. Jog és erkölcs merev elválasztása • A tételes jogra koncentrál, nem a jog teljes leírására Egy követelmény: a jognak való megfelelés, jogszerűség • A formai oldal a fontos! • Tv = jogforrás jog = jogosultság • Alanyi jog - tárgyi jog Alanyi jog addig terjed, amíg a tárgyi jog

engedi 5. Közvetítõ iskola A közvetítő iskola vezéralakja Franz Liszt professzor A közvetítő iskola igyekszik „összebékíteni” a klasszikus iskolát (a tett büntetőjogi irányzatot) a kriminológiai megalapozású iskolákkal (a tettes büntetőjogi irányzattal). Liszt a determinista felfogás híve, de nem fogadja el biztonsági intézkedések szisztémáját. Determinizmusa abban fejeződik ki, hogy a tettarányos megtorló büntetést a preventív tartalmú célbüntetéssel cseréli fel, hogy az igazságos megtorlást a „testhez álló” egyéniesített büntetéssel cseréli fel. Az igazságos megtorlás gondolata háttérbe szorul az elkövető megjavítása, illetőleg a súlyosabb esetekben a kirekesztése céljával szemben. Egészen szűk körben elfogadja az intézkedések gondolatát is (fiatalkorúak javítóintézeti nevelés, elmebetegek kényszergyógykezelése). Az egyéniesítés körében hirdeti a csekélyebb súlyú bűncselekmények és

kisebb veszélyességet hordozó elkövetőik tekintetében a felfüggesztett szabadságvesztést; a büntetés-végrehajtás során pedig széles körben a feltételes szabadságra bocsátást. A magyar büntetőjogban a közvetítő iskola hatására került sor a fiatalkorúak büntetőjogának megalkotására (1908), a közveszélyes munkakerülőkkel szemben a dologházi őrizet (1913), a hajlamos és a szokásos bűnözőkkel szemben a szigorított dologházi őrizet bevezetésére (1928). A közvetítő iskola hatott a felfüggesztett szabadságvesztés és a feltételes szabadság intézményének a bevezetésére is. 6. A Csemegi kódex előzményei A magyar büntetőjog fejlődése: XVIII. század, 1787: meglehetősen hányatott sorsú uralkodó, II József 1787-ben Mo-n is hatályba lépteti a Sanctió Criminalis Josephina, amely rendkívül érdekes jogalkotási termék. Ez akkor még óriási újdonság, II József deklarálja ebben a jogegyenlőséget Mon- partikuláris

jogok vannak, a Josephina hatályon kívül helyezi a partikuláris jogokat és egységes jogot kíván az ország egész területére. Lényeges, hogy deklarálja a nullum crimen elveket és eltörli a halálbüntetést! 6 A szabadságvesztés lett a fő büntetési nem. 1790-ben II. József valamennyi rendeletét visszavonta, köztük a Josephinát is A magyar jogfejlődésben jelentős az első magyar büntető törvényjavaslat 1795-ös büntető törvényjavaslat. Amely a korban egy meglehetősen haladó szemléletű javaslat 1790-es ogy volt az, amely bizottságot küldött ki a büntető törvény kidolgozására és a javaslat lényege, hogy klasszikus elveket követett volna. Átfogó szabályozás lett volna az egész országra, de ekkor még bizonyos rendi különbségek fennmaradtak volna. Lényeges, hogy a szankciórendszer középpontjában a közmunkán eltöltendő szabadságvesztés állt, ami nem azonos a mai értelemben vettel. Majd a második magyar büntető

törvény javaslat 1827-es javaslat. A javaslat telve van reakcionárius eszmékkel. Széles körben alkalmazta volna a halálbüntetést, a testfenyítő büntetéseket és a becstelenítő büntetéseket. Ebből a javaslatból sem lett törvény Ezt követően jutottunk el oda, hogy a következő megszülessen: 1843-as büntető törvényjavaslat: 1840-ben az ogy bizottságot küldött ki három javaslat kidolgozására. A bizottságnak három albizottsága volt: anyagi, eljárási, börtönügyi albizottságok. Az anyagit Deák Ferenc vezette El is készült a három javaslat Azért lett javaslat, mert az anyagi jogi javaslat és az eljárásjogi már a főrendi táblán megbukott. Az anyagi jogi ellen a legtöbb megfogalmazott kifogás a halálbüntetés eltörlése miatt volt, az eljárási törvény ellen pedig a legfőbb ok volt, hogy esküdtbíráskodást akart bevezetni. A börtönügyi javaslatot elfogadta mind a két tábla, de ebben az időszakban a törvénnyé váláshoz

szükség lett volna uralkodói szentesítésre, ami elmaradt. A vita, hogy a börtönügy közös ügy, vagy magyar ügy. Ennek anyagi oka volt A börtönügyi javaslat ún magánelzárásos rendszert kívánta érvényesíteni, ami arra épül, hogy az elkövetőnek teljes egészében elkülöníti egymástól, ami új börtönök építését vonta volna maga után. A 1843-as anyagi jogi javaslat: általános és különös részre tagolódott volna: a bűncselekményeknek két kategóriáját különböztette meg: bűntettek és kihágások. A szankciórendszere a halálbüntetést nem ismerte, a szabadságvesztés volt a központi büntetés. Érdekessége a kódexnek (azóta sem volt ilyen), hogy relatíve határozatlan szankciórendszert kívánt érvényesíteni, tehát a büntetéstételeknek csak a felső határát 7 rögzítette az alsót, nem az a bíróra volt bízva. Az enyhítő és a súlyosbító körülményeket tételesen akarta felsorolni. A magyar jogfejlődés

további állomásai: A 43-as javaslat nem válik törvénnyé, az 1803 és 1852-es osztrák büntető törvénykönyvek alkalmazandók Mo-n, 1861-ben az ITSZ visszaállítja a régi magyar jog uralmát. 1867-ben megtörténik a kiegyezés és ez ad lehetőséget arra, hogy megszülessen az 1878. évi V törvénycikk a Csemegi-kódex (első magyar büntetőjogi kódex) Büntető kódexről akkor beszélünk, ha egy jogszabály rendszerezve tartalmazza a büntetőjog tételes anyagát. A nevét Csemegi Károlyról kapta Ő Arad megyében ügyvédként praktizált, majd igazságügyi államtitkár volt és ismert volt, mint közíró. Államtitkári időszakához kötődik a kódex kidolgozása. Érdekessége a dolognak, hogy a 43-as javaslat felújítását várta mindenki, de Csemegi Károly nem tartotta időszerűnek. Tartózkodott az osztrák és a német büntető törvénykönyvekre is. A Csemegi-kódex legfontosabb jellemzői: általános és különös részre tagolódik.

Hármas felosztása van a bűncselekményeknek: bűntett, vétség, kihágás. A szándékosság és a gondatlanság a bűncselekmény fogalmi eleme, de a törvény nem definiálja. A stádiumok vonatkozásában csak a kísérletet definiálja és a mai szemlélettől eltérően enyhébben engedi büntetetni, mint a befejezett bűncselekményt. A szankciórendszer vonatkozásában ismeri a halálbüntetést, de szűkebben alkalmazza: a király meggyilkolása és ennek a kísérlete, illetve a gyilkosságot. A szabadságvesztés négy külön nemét ismeri: 1) fegyház, 2) börtön, 3) fogház, 4.) államfogház Csak büntetéseket ismert, intézkedések nem jelennek meg. Pl a politikai jogok gyakorlásának időleges felfüggesztése. A kódex viszonylag hosszú ideig van hatályban Mo-n. Más az általános és más a különös rész hatálya 1950-ben megszületik az 1950 évi II. törvény a büntető törvénykönyv általános része (BPÁ), ami hatályon kívül helyezi a

Csemegi-kódex általános részét, ami 1950-ig van hatályban. A különös rész azonban továbbra is hatályban marad. A második magyar Btk Az 1961 évi V törvény a magyar népköztársaság büntető törvénykönyvéről, tehát csak 1962-ben helyezik hatályon kívül a 8 Csemegi-kódex különös részét. A Csemegi-kódexet ezalatt a hosszú hatály alatt természetesen számos módosítás éri, ebből kiemelkednek az ún. novelláris módosítások. 7. A magyar büntetőjog története a Csemegi kódextől napjainkig. 1878. évi V tv: Csemegi Kódex (az első Btk): • A klasszikus iskolát képviseli. • Trichotomikus felosztású: bűntettek, vétségek, kihágások. Szankciók monizmusa: kizárólag büntetések. • Büntetési nemek: halálbüntetés, fegyház, államfogház, börtön, fogház, pénzbüntetés mint főbüntetések, valamint mellékbüntetések: politikai jogok gyakorlásának felfüggesztése, pénzbüntetés, foglalkozástól eltiltás. Nem

ismerte a vagyonelkobzást. • Általános rész – 9 fejezet, különös rész – 43 fejezet. Általános rész: I – bevezető intézkedések, II. – hatály, III – büntetések IV – kísérlet, V – részesség (tettesség), VI. – szándékosság és gondatlanság, VII – beszámítást kizáró vagy enyhítő okok, VIII. – bűnhalmazat, IX – bűnvádi eljárás megindítását és büntetés-végrehajtást kizáró okok. „Büntető Novella”, olyan büntető törvénykönyvre vonatkozik, amely a Btk. egy-egy meghatározó anyagrészét (intézményét) módosítja. A Csemegi kódex 3 kérdést nem oldott meg: fiatalkorúakra vonatkozó szabályozás, a kiszabott büntetések végrehajtásának felfüggesztése, a rehabilitáció intézménye • I. büntetőnovella – 1908 A Liszt-féle közvetítő iskola hatása: fiatalkorúakkal szemben nevelő intézkedések, szűk körű büntetés-felfüggesztési lehetőség. 1913 évi XXI. tc Közveszélyes

munkakerülés 1921 évi III tc az állami és társadalmi rend hatékonyabb védelméről. • II. büntetőnovella – 1928 Szigorú büntetések a megrögzött bűntettesek számára Határozatlan időre szóló elítélések. Dologház és szigorított dologház bevezetése 1930. évi II tc a katonai büntetőkönyvről 1940 évi XXXVII tc a büntető ítélethez fűződő hátrányos következmények korlátozásáról és megszüntetéséről. • III. büntetőnovella – 1948 A foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés és az önhibából eredő ittas állapotban elkövetett bűncselekmény büntethetősége. 1921. évi III tv – az állam és a társadalom hatékonyabb védelméről szólt A Tanácsköztársaság idején jellemző rémuralommal szembeni fellépés volt. A Horthy-korszak hadat üzent az államrend erőszakos megdöntésére irányuló cselekményeknek, elsősorban a titkos szervezkedésnek. 1945. évi VII tv A háborús és népellenes

büntetésekről - a II. világháború után létrejöttek a népbíróságok - a Csemegi-kódexben csak a felségsértés és az előre megfontolt szándékkal elkövetett emberölés miatt járt halálbüntetés - a törvény a háborús és népellenes bűntettek címszó alatt számos olyan bűncselekményt rendelt büntetni, amelyet a II. világháború alatt vagy előtte követtek el (itt tehát a visszamenőleges hatály tilalma nem érvényesült) 1946. évi VII törvény A demokratikus államrend és a demokratikus köztársaság védelméről - ÁVO 2, ÁVH 3 megalakítása, koncepciós perek 4, népbíróságok (szakbíró, ülnök), hiányzik az ártatlanság vélelme 2 Államvédelmi Osztály Államvédelmi Hatóság 4 koholt vádak alapján, főként politikai érdekből, előre megtervezett és lefolytatott perek, melyekre csak a törvényesség megtartásának érdekében volt szükség 3 9 8800/1946. ME rendelet - beszolgáltatási kötelezettség

kikényszerítése, módos parasztok megfélemlítése, kriminalizálta a gazdaságot. 1950. évi II tv (Btá) - 1950-re a Csemegi-kódex általános része használhatatlanná vált, helyette ezt a törvényt alkották meg, a szovjet büntetőjogot ültette át a magyar jogba szinte tükörfordítással: társadalomra veszélyesség, tulajdonviszonyok kettéosztása, tervgazdálkodást védő rendelkezések. 1961. évi V tv – a második btk; az egységes bűncselekmény fogalmát érvényesítette, viszonylag széles körben fenntartotta a halálbüntetést. Hatására megszűntek az 1956 évi forradalomban való részvétellel kapcsolatos büntetőperek. Minden bűncselekmény bűntett 1978. évi IV tv- ma is ez van hatályban módosításokkal Bűntettet és vétséget ismer, 28 bűncselekményt büntetett halállal megalkotásakor. 8.Csemegi kódex Magyarországon ezidáig három Büntető Törvénykönyvet alkottak. Az első az 1878 évi V. tc; a második az 1961 évi V

törvény; a harmadik a ma is hatályos 1978 évi IV törvény Törvénykönyvnek az olyan törvényt nevezzük, amely rendszerezve magában foglalja a büntetőjog teljes hatályos anyagát A Büntető Törvénykönyv magában foglalja a büntetőjog Általános és Különös Részét. A „Büntető Novella elnevezés” az olyan büntető törvényre vonatkozik, amely a Btk. egyegy meghatározó anyagrészét (intézményét) módosítja Európában az 1810. évi Code Pénallal kezdődött a XIX századi nagy kodifikáció időszaka Olyan büntető törvénykönyv létrehozására törekedett – államonként – a polgárság, amely megteremti a törvényesség anyagi jogi garanciáit: a nullum crimen sine lege, nulla poena sine lege elvére épített felelősség és büntetési rendszert; amely az igazság elvének messzemenő teljesítésére törekszik. A XIX század során az akkori kontinentális Európa minden önálló állama megalkotta a maga büntető

törvénykönyvét. Erre a kodifikációs időszakra esik az 1878 évi magyar Büntető Törvénykönyv megalkotása is. Jogtechnikai megoldásaiban és fogalomképzésében a magyar Btk. az 1852 évi osztrák, és az 1871 évi német Btk-hoz állott a legközelebb. A Btk. megalkotásáról szólva ki kell emelni Csemegi Károly alakját, aki Deák Ferencnek és pártjának bizalmát élvezve kapott megbízást a Btk. szöveganyagának és indokolásának elkészítésére. A kódex több esztendős munka során készült el; országgyűlési vitája pedig mintegy másfél évig tartott. Csemegi műve a Btk-t mintegy kiegészítő Kihágási Büntető törvénykönyv (KBTK.), - az 1879 évi XL tc is A Csemegi-kódex Általános Része több-kevesebb módosítással az 1950. évi II tv (Btá); Különös Részének számlos rendelkezáse pedig az 1961. évi V tv (Btk) hatálybalépéséig volt érvényben. Csemegi alkotása a magyar jogi gondolkodás egyik legjelentősebb

mérföldköve, a nemzeti kodifikáció történetének kiemelkedő produktuma. Az 1878. évi V tv általános és különös részre tagozódott Első Része: az Általános Határozatok 125 §-ból, Második Része a bűntettek és vétségek nemeiről és azok büntetéseiről 359 §-ból állott; a teljes anyag 486 §-t tett ki. Különbséget tett bűntettek és vétségek között. A bűntettek bűntetti, a vétségek vétségi büntetéssel voltak büntetendők. A bűntetteket és a vétségeket a bűncselekmények súly szerinti harmadik kategóriája: a Kihágási Büntető Törvénykönyvben szabályozott kihágások egészítették ki. A bűncselekmények – súly szerinti – hármas felosztását trichotomikus rendszernek nevezzük. A Csemegi-kódex szerint bűntettet csak szándékos bűncselekmény képezett. Szabályként a vétség is szándékos bűncselekmény volt, kivéve, ha a törvény a 10 gondatlan elkövetést is (pl. gondatlan emberölés) vétséggé

nyilvánította és büntetni rendelte. A klasszikus iskola tanításait tette magáévá elveiben és következtetéseiben. Hitet tett a nullum crimen és a nulla poena elve mellett; elfogadta az egyén szabad akaratáról szóló indeterminista tant, s ezzel az individuál etikai felelősséget; magáévá tette a proporcionális büntetési rendszert. Céljának az igazság érvényre juttatását tekintette Mai szemmel nézve, az 1878. évi Btk három lényeges kérdést nem szabályozott, illetőleg nem oldott meg: a) nem szabályozta külön a fiatalkorúak büntetőjogi felelősségét; b) nem tartalmazott rendelkezést a büntetés végrehajtásának feltételes felfüggesztésére; c) nem szabályozta a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítést (a rehabilitációt). A fiatalkorúakra úgy rendelkezett, hogy akik az elkövetéskor 12. életévüket már betöltötték, de 16. életévüket még nem haladták meg, nem büntethetők, ha cselekményük

jelentőségének felismeréséhez szükséges behatással nem rendelkeznek. Ám, ha ilyennel rendelkeznek, büntethetők, mégpedig a Btk. szankciórendszere alapján Kedvezmény számukra csak az volt, hogy a büntetés tartama velük szemben a törvény erejénél fogva jelentősen leszállított; pl. a fegyház csak 2 évtől 5 évi terjedő tartamban szabható ki (az egyébként halállal, vagy életfogytig tartó fegyházzal büntetendő bűncselekmények esetén is). A fiatalkorúakat a felnőttektől elkülönített épületrészben kellett elhelyezni. A büntetés végrehajtásának feltételes felfüggesztése csak a következő évtizedben került a büntetőjog tudomány érdeklődési körébe, illetőleg programpontjai közé. A rehabilitáció szükségességének gondolata még fel sem merülhetett, hiszen Magyarországon csak a századfordulót követő esztendőkben vezették be a bűnügyi nyilvántartást. 9. A jogállam I./ A jogállam fogalma a XIX sz második

felének német irodalmában jelent meg, jogfilozófiai kategóriaként. Politikai tartalmában ellentéte a rendőrállam A jogállamra egységes definíció máig sem ismert, ismérveiről, fogalmi jegyeiről beszélhetünk. A jogállam fogalma az állam és az állampolgári relációban érvényesül (a jogállamnak nem ismérve, hogy egyes állampolgárait más állampolgárok ellenében megvédi.) Jogállami ismérvek: • biztosítja polgárai számára a véleménynyilvánítás és az információhoz hozzájutás szabadságát, • az egyesülési és a gyülekezési szabadságot, • a tulajdon biztonságát és szabadságát. • az állam nem engedi alkalmazni a büntetőeljárásban, illetőleg a büntetés-végrehajtásban a kínzást, a lealacsonyító, vagy megszégyenítő bánásmódot. • az őrizetbe vett személyek számára biztosítja a „Habeas Corpus”-t, hogy biztosítja a vád alá helyezettek számára a törvény által létrehozott független és

pártatlan bíróság előtti nyilvános tárgyalást, a bíróság tisztességes eljárását, a védelemhez való jogot, a fellebbezési jogosultságot stb. • elismeri a többszöri eljárás tilalmát és az ártatlanság vélelmét Ezek tulajdonképpen azok a jogok, amelyeket az Emberi Jogok Európai Konvenciója minden ember számára garantál. 11 A jogállam azok számára értékes, akik nem jogállamban éltek, hanem olyan államban, amely önkényesen megsértette polgárainak jogát. Hazánkban a jogállamiság problémája az ún. igazságtételi törvény (ZétényiTakács) kapcsán került az Alkotmánybíróság elé, amely az Alkotmány 2.§-ban írt jogállamot tudományos igénnyel értelmezte. Az Alkotmány szerint a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. II./ Mitől jogállam a jogállam? A jogállam az az állam, amely a jog uralma alatt áll. Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Európai Egyezmény szövege az

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára hivatkozva is kiemelte a „jog uralmának” fontosságát. Amennyiben a jogállamot a jog uralmával hozzuk összefüggésbe, kérdés mit kell érteni a „jog uralmán”? A jog uralmán a pozitivizmus jogfilozófiai irányzata (XIX. sz második fele) a tételes jogi szabályozás minden problémára kiterjedő zárt rendszerét értette. A jogi pozitivizmus felfogása szerint a jog teljes anyaga kimerül a tételes jogban és a jogi dogmatika elvont fogalmai (jogellenesség, tényállásszerűség, bűnösség, büntetendőség) is a tételes jogból vont absztrakciók. A pozitivizmus tétele szerint a jog mértéke és magyarázata önmagának, amely jogon kívüli fogalmakhoz, mint kritikai gondolattartalmakhoz (erkölcs, igazság, igazságosság) nem viszonyítható. A tételes jogból merített fogalom a jogállam formális fogalma, amely csak a jogbiztonság Megteremtését mutatja. A jogi szabályozás minden helyzet kezelésére és

megoldására vonatkozó teljessége az emberi magatartás következményeit előre láthatóvá és előre kiszámíthatóvá teszi. A jogbiztonságot a tételes jogban a nullum crimen sine lege elve és a nulla poena sine lege elve, továbbá a súlyosabb büntetőrendelkezés visszaható hatályának a tilalma testesíti meg. Az esetleges rossz törvény más törvénnyel módosítható, de még a rossz törvény is rendelkezik az előreláthatóság és előre kiszámíthatóság nyújtotta előnyökkel. Ám éppen a XX. sz „mélyrepülése” mutatta, hogy embertelen rendelkezések és gonosz elhatározások is jogi formába öltöztethetők, az embertelenség és a kegyetlenség is a jog pózában tetszeleghet. Világossá vált, a formális jogállamiság és annak alapkritériuma: a jogbiztonság nem teszi a jogot sem elfogadhatóvá, sem elviselhetővé. Ebben az összefüggésben jelent meg a jogállam materiális fogalma, a mely a jog igazságosságát jelenti. A kérdés,

hogy ez az igazságosság a törvényhozás és a jogalkalmazás jellemzője-e, avagy az „igazságosság” csak az igazságszolgáltatásnak lehet a mércéje, nem pedig a törvényhozásnak. III. 1946-ban Gustav Radbruch német professzor a nemzeti szocializmus kegyetlenségeit elemezve állította egymással szembe az írott jogot és az igazságosságot, a jogbiztonság és az igazságosság közötti konfliktust elemezte. 10. SEMMISSÉGI TÖRVÉNYEK: 12 Az 1956. évi forradalommal összefüggő elítélések pontos száma ismeretlen A politika kriminalizálását jelentő büntetőeljárások és elítélések azonban gyakorlatilag az 1945. esztendőtől elkezdődtek. Az elítélések elsősorban az 1945-1963 közötti időszakra esnek, kisebb számban azonban 1963-1989-ig folytatódtak. Perújítási eljárást kezdeményezni és az ártatlanul elítélteket ennek keretében ítélettel felmenteni lehetetlennek tűnt. Egyrészt azért, mert 40000 elítéltről lett volna

szó, és ennyi perújítási ügy az aktuális, a „naprakész” ítélkezést megbénította volna. Másrészt az eltelt évtizedekben az elítéltek nagy része meghalt, illetőleg elhunytak a tanúk és elenyésztek a tárgyi bizonyítékok. Végezetül pedig több ezer embert kivégeztek és nem tudni: volt-e élő hozzátartozójuk. Ilyen körülmények között már a szocialista időkből származó országgyűlés 1989-ben, később pedig a rendszerváltást követően választott országgyűlés az elítélések semmisség nyilvánításáról alkotott törvényt. A semmissé nyilvánítás ex tunc hatállyal érvényesült, az ítéletek nem ejthettek makulát az elítélteken. Visszamenőleg ártatlannak kell tekinteni őket és a törvényben meghatározott kártalanítást vehették igénybe. 1989 évi XXXVI. tv 56 okt.23-tól 63 ápr4 közötti, Az LB alegfőbb ügyész v az eltélt v a hozzátartozó kérésére semissé nyilv. a népfelkeléssel összefüggő,

méltányolható köztörvényes bcs miatti elitést 1990 évi XXVI. tv 1945 és 1963 közötti törvénysértő ítéletek semmissé nyilvánításáról Az állam belső és külső biztonsága elleni bcs-k (pl árdrágító) semmisnek tekintendők 1992 évi XI.tv 63-89-ig egyes állam és közrend elleni bcs-k elitélésének semmissé tétele, mert ellentétben állt az akkor hatályos alkotmánnyal is+ a emberi jogokra vonatkozó általánosan elismert elvekkel (lázadás, összeesküvés, tiltott határátléps, stb.) 2000 évi CXXX. Tv Az 56 utáni leszámolássaé összefüggő elitélések semmisségének megállapításáról. A rögtönbíráskodásban és a gyorsított eljárásban való elitéléseknél. 11. Jogbiztonság és igazságosság A 9/1992, a 11/1992 és az 53/1993 AB-határozat ismertetése és jelentősége A jogállam problémakörét a Magyar Alkotmánybíróság is mélyen elemezte. Alapja az Országgyűlés 1991. november 4-ei ülésén elfogadott ún

„igazságtételi törvény” volt, amely kimondta, hogy újból elkezdődik az elévülése az 1944. december 21 és 1990május 2 között elkövetett és az elkövetéskor hatályos törvények szerint büntetendő hazaárulás, szándékos emberölés, halált okozó testi sértés, ha az állam politikai okból nem üldözte. 11/1992 AB Az 11/1992. (III5) AB határozatban az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a törvény Alkotmányellenes: • A már elévült bűncselekmények újból büntethetővé tétele alkotmányellenes. • A még el nem évült bűncselekmények törvényi elévülési idejének meghosszabbítása alkotmányellenes. 13 • • • • A még el nem évült bűncselekmények elévülésének törvénnyel való félbeszakítása alkotmányellenes. Nyugvási vagy félbeszakítási oknak visszaható hatályú törvénnyel való megállapítása alkotmányellenes. Az elévülés szempontjából nem lehet alkotmányosan különböztetni aszerint,

hogy az állam politikai vagy pedig egyéb okból nem érvényesítette büntetőigényét. Határozatlansága miatt a jogbiztonságot sérti és ezért alkotmányellene annak elévülési nyugvási okká nyilvánítása, hogy az állam politikai okból nem érvényesítette büntetőigényét. Hasonló kérdés: az elévülés nyugvása és a visszaható hatály tilalma – vagy e tilalom áthágása – a német egység létrehozása után a jogutód Német Szövetségi Köztársaságban is előtérbe került. Az NSZK bírósága előtt a jogi probléma az volt, hogy az NDK törvénye szerint már elévült bűncselekmények, illetőleg a korabeli büntethetőséget kizáró ok fedezetével elkövetett bűncselekmények utóbb büntethetők-e. Az NSZK alkotmánybírósága az üldözés mellett foglalt állást, mert olyan büntethetőséget kizáró okot figyelmen kívül kell hagyni, amely igazolja olyan személyek megölését, akik fegyvertelenül és az általánosan elismert

jogi érdekek megsértése nélkül akartak átkelni a belnémet határon. Ugyanazt a problémát az NSZK másképpen oldotta meg, mint a Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága. A Magyar Alkotmánybíróság a politikai okra hivatkozást önkényesnek és képlékenynek tartotta. A Magyar Alkotmánybíróság és a Német Alkotmánybíróság határozatát egybevetve az a lényeges különbség, hogy a magyar álláspont a jogbiztonságot a materiális jogállam elé helyezi. Ezzel szemben a német álláspont a jogbiztonság és a materiális jogállam tartalmát adó igazság alapulvételével a Radbruch-i formulát teszi magáévá. A német törvény szövege az NSZEP uralmát jogellenesnek nevezi. Az AB és jelentős magyar alkotmányjogászok szakvéleménye ugyanakkor a kontinuitás mellett foglalt állást. Eszerint a hatalom legitimációjának hiánya vagy korlátozott volta nem eredményezte a politikai rendszernek és így e rendszer jogának a jogellenességét = a

korlátozott legitimáció ellenére fennállt a legalitás, a legalitás következményeként pedig a kontinuitás. AB: „a jognak nincs két rétege, a múlt rendszer jogát csak törvényhozói úton lehet hatályon kívül helyezni.” A rendszerváltás következményeként a magyar jogrendszer nem sérült, a jogbiztonság a jogállam legfontosabb értékévé vált. 9/1992. AB Rámutat arra, hogy az Alkotmány a jogállamiságot a Köztársaság alapértékévé nyilvánította. A jogállam fogalmának értelmezése az Alkotmánybíróságnak is egyik fontos feladata; az Alkotmánybíróság, a jogállamiság alapértékét kitöltő elveket az Alkotmány valamely konkrét rendelkezésével való összhang alapján vizsgálja. A kiszámíthatóság és előreláthatóság elvéből a büntetőjogban közvetlenül is levezethető a visszamenőleges hatály tilalma, de különösen az ex post facto jogi rendezés, valamint az analógia alkalmazási tilalma. A nullum crimen sine

lege és a nulla poena sine lege elvei a büntetőjogi legalitás alkotmányos elvének részei, de nem egyedüli kritériumai a büntetőjogi felelősségre vonás alkotmányosságának. A büntetőjog legalitásának alkotmányos elve az alkotmánybíróság álláspontja szerint: 14 Alkotmány 8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége. (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja. = Btk. 1§ és 10 § (1) Bűncselekmény az a szándékosan vagy - ha a törvény a gondatlan elkövetést is bünteti - gondatlanságból elkövetett cselekmény, amely veszélyes a társadalomra, és amelyre a törvény büntetés kiszabását rendeli. (2) Társadalomra veszélyes cselekmény az a tevékenység vagy

mulasztás, amely a Magyar Köztársaság állami, társadalmi vagy gazdasági rendjét, az állampolgárok személyét vagy jogait sérti vagy veszélyezteti. - A bűncselekménnyé nyilvánításnak és büntetéssel fenyegetésnek alkotmányos indokon kell alapulnia: szükségesnek, arányosnak és végső soron igénybevettnek kell lennie. Alkotmány 8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége. (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja. - Csak az elkövetéskor hatályos törvény szerint lehet elítélni és megbüntetni/ büntetéssel súlytani: Alkotmány 54. § (4) Senkit nem lehet bűnösnek nyilvánítani és büntetéssel sújtani olyan cselekmény miatt, amely az elkövetés idején a magyar jog

szerint nem volt bűncselekmény. = Btk. 2 § A bűncselekményt az elkövetése idején hatályban levő törvény szerint kell elbírálni Ha a cselekmény elbírálásakor hatályban levő új büntető törvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új törvényt kell alkalmazni; egyébként az új büntető törvénynek nincs visszaható ereje. A magyar álláspont a jogbiztonságot a materiális jogállam elé látszik helyezni, a 9/1192.AB határozat szövegében található olyan utalás, amely szerint az anyagi igazság érvényesülésére nem biztosít jogot az Alkotmány. Fontosabb érdek fűződik a jogbiztonság fenntartásához, mint az érzelmileg és erkölcsileg indokolható igazságtételhez. Nézetünk szerint az igazságosság fogalma akkor helytálló, ha azt valamilyen egységes alapra helyezzük. 53/1993. AB Kimondta a nemzetközi jogban érvényesülő nullum crimen sine lege elv és ezen elv belső jogi

tartalma közötti különbséget, valamint az emberiség elleni és háborús bűncselekmények ius cogens jellegét és ezzel lehetővé, sőt kötelezővé tette az 1956-os sortüzek elkövetőinek felelősségre vonását. 12 Radbruch-i formula - a nullum crimen / nulla poena sine lege elvek által garantált jogbiztonság a történelem folyamán többször összeütközésbe került az igazságossággal - az állami hatalommal való modern visszaélés tapasztalata szolgált Gustav Radbruch gondolatmenetének kiindulópontjául: a Harmadik Birodalom bukását követően gyakran felmerült kérdésre (nevezhetjük-e ma jogtalanságnak azt, ami korábban jog volt?) kereste a választ - Radbruch 1946-ban írt cikke, a Törvényes jogtalanság és törvényfeletti jog képzi a filozófiai alapját ennek a jogalkalmazásnak 15 - Radbruch ebben kritizálja a pozitivizmus azon tételét, mely szerint a tv-ek érvényességét csak saját erejével lehet indokolni (a tv az tv) –

a pozitivizmus ezzel lefegyverezte a német jogászságot az önkényes tv-ekkel szemben - Radbruch szerint a hatalomra legfeljebb a kötelező erő (müssen) alapítható, de az erkölcsi parancs (sollen) és az érvényesség (gelten) sosem – ezek ugyanis csak a tv-ben rejlő értékekre alapozhatók - 3 értéket említ, ami meghatározó 1. igazságosság: a legfontosabb érték 2. a jogbiztonság: rangsorban a középső érték; független a tartalomtól, mert még mindig jobb, mintha egyáltalán nem volna tv 3. célszerűség: rangsorban az utolsó, mivel nem mind jog, ami a népnek hasznos, hanem végső soron csak az hasznos, ami jog, ami jogbiztonságot teremt és igazságosságra törekszik - ha a jogbiztonság és az igazságosság között ellentét keletkezik, a látszólagos és a valóságos igazság közötti konfliktusról van szó (pl Evangélium: legyetek engedelmesek a felsőbbségnek, DE arra int, hogy inkább engedelmeskedjetek Istennek, mint az embereknek) -

e konfliktus feloldása: a hatalom által kikényszeríttet jogalkotás általában akkor is elsőbbséget élvez, ha tartalmilag igazságtalan és célszerűtlen, DE - egy kivétel van: ha a pozitív tv és az igazság közti ellentmondás olyan elviselhetetlen mértéket ér el, hogy a tv-nek mint helytelen jognak az igazságossággal szemben meg kell hátrálnia - vagyis ahol az igazságosságra még csak nem is törekednek, az egyenlőséget, mint az igazságosság lényegét tudatosan félreteszik, ott a tv nem csupán helytelen jog, hanem nélkülözi a jogi természetet - summa summárum: - a pozitív, írott szabályban rögzített és a hatalom által kikényszerített jogszabály akkor is érvényes, ha tartalmilag igazságtalan és célszerűtlen, kivéve, ha a tételes tv-nek az igazságossággal való ellentéte elviselhetetlen mértékűvé válik - e mérték megállapítható, ha az igazságosságra nem törekedtek a jogalkotók - a jogszabály tehát olyan rend és

szabályozás, amely arra hivatott, hogy szolgálja az igazságosságot. Ezzel a mértékkel mérve a nemzeti szocialista jog bizonyos részei nem érték el az érvényes jog méltóságát - napjainkban is él e formula, pl. az NDK-ban elkövetett NSZEP-jogtalanságok (berlini falnál leadott halálos lövések, stb.) elbírálása kapcsán Ugyenez máshonnan: III. 1946-ban Gustav Radbruch német professzor a nemzeti szocializmus kegyetlenségeit elemezve állította egymással szembe az írott jogot és az igazságosságot, a jogbiztonság és az igazságosság közötti konfliktust elemezte. Radbruch formula „Az igazságosság és a jogbiztonság közötti konfliktust úgy lehet kiküszöbölni, hogy a pozitív, írott szabályban rögzített és a hatalomtól biztosított jog akkor is elsőbbséget élvezne, ha tartalmilag igazságtalan és célszerűtlen, kivéve ha a tételes törvénynek az igazságossággal való ellentéte oly elviselhetetlen mértékűvé válnék, hogy a

törvénynek, mint az igazságosság helytelen jogának, meg kellene hátrálnia.” „Lehetetlen pontosabb vonalat húzni a törvényes jogtalanság és a helytelen tartalom ellenére még érvényes törvény közé, de egy másik éles határvonalat megvonhatunk, ahol az igazságosságra már nem törekszenek, ahol az egyenlőséget, ami az igazságosság magja, a pozitív jogalkotás által tudatosan megtagadnak, ott a törvény nem csak helytelen jog, hanem inkább hiányzik belőle egyáltalán a jogi jelleg.” 16 A német Alkotmánybíróság kijelentette: „a jogállamisághoz nem csak a jogbiztonság, hanem a materiális igazságosság is hozzátartozik”. 13. A büntetőjog elvi alapelvei 1. nullum crimen sine lege elve 2. nulla poena sine lege elve 3. nullum crimen sine culpa elve: bűnösség (szándékosság vagy gondatlanság) nélkül nincs bűncselekmény 4. visszaható hatály tilalma: nem az elbíráláskor, hanem az elkövetéskor hatályban lévő

törvény szerint kell elbírálni a cselekményt 5. szükségesség és arányosság (ultima ratio): a büntetőjog csak végső eszközként vehető igénybe és csak akkor, ha az igénybevétel szükséges, és akkor is csak az arányosság keretein belül. A szükségességi és arányossági tesztet a kriminálpolitikának kell elvégeznie és a törvényhozásnak figyelembe venni 6. analógia tilalma: a bíró nem minősítheti a magatartást egy hasonló cselekményre vonatkozó törvényhely szerint, és nem szabhat ki ez alapján büntetést. 7. büntető eljárási garanciák: biztosítják a jogállami követelmények konkrét esetbeli érvényesülését: o kínzás, lealacsonyító bánásmód tilalma, o előzetes letartóztatást csak bíróság rendelhet el, o a terheltet 72 órán belül bíróság elé kell állítani előzetes letartóztatás esetén o büntetést csak bíróság szabhat ki, csak a törvény alapján lefolytatott tárgyalás rendjén, csak vád

alapján, csak bűncselekmény elkövetése miatt, o védelemhez való jog, o a tárgyalás nyilvános, szóbeli és kontradiktórius, o ártatlanság vélelme, o jogorvoslat lehetősége. 14 A legalitás A jogbiztonságot akkor fogjuk használni, ha egy egész jogrendszerre utalunk, míg a legalitás a jog uralmának bűntető anyagi jogban való alkalmazandóságát jelöljük. Az egyik pillér amire a jog szerkezete épül a kiszámíthatóság „Minden ember birtokol egy bizonyos az igazságosságra épített sérthetelenséget, aminél még a társadalom egészének jóléte sem lehet fontosabb.”” Ezért igazságos társadalomban az egyenlő polgárság szabadságjogai vitán felül állnk.” A legalitás alelvei: Az Emberi Jogok Európai Egyezményének 7. cikke is tartalmazza a legalitás elvét, a jogállamiség egyik legfontosabb elemeként jelenik meg. Csak már létező tv alapján lehet elitélni, megbűntetni a vádlottat. Csak tv határozhat meg bcs-t és írhat

elő büntetésst . Tartalmazza: a visszahtó hatály, a bírói jogalkotás, a szokásjog alkalmazásának , valamint az analógia tilalmát, valamint a bűntető normák kiterjesztésének tilalmát, ha az a vádlot hátrányára van. A legalitás két részbál áll: formális és anyagi legalitásból Formális:-eljárási és anyagi (ezen belül demokrácia elv és a hatalmi égak szétvállasztásának elve)i formalitás Az anyagi legalitás magában foglalja a: -előreláthatóságot -szellemi hozzzáférhetőség 17 - Áll. fizikai hozzáférhetőség a bűntetőjogi normák pontos megfogalmazását -a szükségességi tesztet - a krimilógiai szükségességből - a kriminológiai arányosságból -az anyagi igazságosságot - bűnösségen alapiló felelősség elve - Az abszolút jogok védelméből o Magyar Alkotmány szerinti alapelvek: 1. visszaható hatály tilalma 2. megszorító értelmezés 3. analógia tilalma 4. bűnösségen alapuló felelősség

szükségessége 5. pontos meghatározás és bizonytalanság tilalma 6. tisztességes figyelmeztetés 7. az ártatlanság vélelme 8. a szerzett jogok tiszteletben tartása 9. hozzáférhetőség 10. parlament működésének tiszteletben tartása 11. szavak nyelvtani jelentéséhez való ragaszkodás 12. bírói kriminalizáció tilalma 13. szokásjog útján történő kriminalizáció tilalma 15 Az anyagi legalitás A legalitás két részbál áll: formális és anyagi legalitásból Formális:-eljárási és anyagi (ezen belül demokrácia elv és a hatalmi égak szétvállasztásának elve)i formalitás Az anyagi legalitás magában foglalja a: -előreláthatóságot - szellemi hozzzáférhetőség - fizikai hozzáférhetőség - a bűntetőjogi normák pontos megfogalmazását Áll. -a szükségességi tesztet - a krimilógiai szükségességből - a kriminológiai arányosságból -az anyagi igazságosságot - bűnösségen alapiló felelősség elve - Az abszolút jogok

védelméből Az előre láthatóság A legfontosabb követelmény amit a normának teljesíteni kell. Röviden: az aállamnak meg kell indokolnia a védett jogokkal kapcsolatos korlátozásokat, az erre felhatalmazó specifikus jogszabályokban. A szükségességi teszt 18 - valamennyi alkotmányos alapjog tekintetében fontos kérdés, hogy azokat lehet-e és milyen feltételekkel megszorítani, korlátozni, kollíziójuk esetén milyen szempontok alapján kell a prioritást meghatározni - az Alkotmány az alapvető jogok kifejezést használja azoknak a jogoknak a gyűjtőfogalmaként, amelyeket az EJEE emberi, illetve alapvető szabadságjogoknak nevez - az Egyezmény elismeri, hogy ezek korlátozása a demokratikus államokban is elengedhetetlen az állami működéshez, ezért a tagállamokat bizonyos értékelési sávval (margin of appreciation) ruházza fel annak megítélésében, hogy szükséges-e és ha igen milyen mértékben ezen jogok korlátozása - az EJEB

garanciális okból felülvizsgálhatja e korlátozást, ennek során az ún. necessity test-et alkalmazva ellenőrzi a korlátozás szükségességét - a bj-i szankció szükségképpen valamilyen alapjog korlátozását jelenti, ehhez mérlegelés szükséges - a szükségességi teszt során vizsgálni kell, hogy szükséges-e, arányos-e és megfelelő-e a büntetési célok elérésére, ennek keretében: - a mérlegelést befolyásolja, hogy az adott cselekmény bcs-nyé nyilvánításában létezik-e társadalmi konszenzus, a felelősség milyen kört érint, ki van ellene - nemzetközi kitekintésben vizsgálni kell, hogy van-e egyetemes felfogás, hasonló kultúrkörben hasonlóan védik-e ezeket a társadalmi értékeket - vizsgálni kell a cselekmény morális tartalmát (pl. szakmai gondatlanság eltérhet az átlagostól) - mérlegelni kell milyen körben alkalmas a büntetés céljának elérésére (abortusz, kábszerfogyasztás) - szem előtt kell tartani a bj ultima

ratio jellegét - az AB 30/1992 határozata szerint az állam akkor nyúlhat az alapjog korlátozásának eszközéhez, ha másik alapvető jog és szabadság védelem vagy érvényesülése, illetve egyéb alkotmányos érték védelme más módon nem érhető el - az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjogsérelem súlya megfelelő arányban legyen egymással - alkotmányellenes a korlátozás, ha önkényes, vagy aránytalan 16 Az anyagi igazságosság Az anyagi igazságosság o Allan szerint: tisztességes és nyilvános tárgyalás igénye + részrehajlás mellőzése o 2 rész: o abszolút jogok védelmének elve bűnösségen alapuló felelősség elve ???????????????? Az alkotmányos jogok oldaláról ezt a gondolatot fogalmazza meg a magyar Alkotmánybíróságnak a törvényességi óvás tárgyában hozott 9/1992 (I. 30) határozata: „Az anyagi igazságosság jogállami követelménye a jogbiztonságot szolgáló intézményeken és

garanciákon belül maradva valósulhat meg. »Az anyagi igazság érvényesülésére « éppúgy nem biztosít (nem biztosíthat) alanyi jogot az Alkotmány, mint ahogy arra sem, hogy egyetlen bírósági ítélet se legyen törvénysértô. Ezek a jogállam céljai és feladatai, amelyek megvalósulása érdekében megfelelô – elsôsorban eljárási garanciákat nyújtó – intézményeket kell létrehoznia, és az érintett alanyi jogokat garantálnia. 19 Az Alkotmány tehát az anyagi igazság érvényre juttatásához szükséges és az esetek többségében alkalmas eljárásra ad jogot. Az 57 §-a bírósági eljáráshoz biztosít alanyi jogot, s nem azt garantálja, hogy annak eredménye minden esetben helyes lesz. Az igazságos és törvényes bírósági döntés érdekében azonban további eljárási garanciát tartalmaz az Alkotmány: alkotmányos jogot a jogorvoslathoz.” 17. A BÜNTETŐJOG FORRÁSAI Jogforrás: A törvényhozó akaratának meghatározott

módon és formában való kifejezése; utal a jogalkotóra, a jogalkotás folyamatára és arra a formára, amelyben a jogalkotó akarata megjelenik. Anyagi jogforrás Alaki jogforrás Az a szervezet vagy személy amely vagy aki A jog fizikai megjelenési formája, a jogalkotásra jogosult. (pl: országgyűlés) jogalkotásról szóló 1987. évi XI Törvényben meghatározott jogszabályok. A büntetőjog forrásai: I. Nemzetközi jog: nemzetközi kötelezettséget tartalmazó egyezmény, nyilatkozat, ENSZ- és EU-határozat. • dualisztikus modell: a nemzetközi szerződéseknek nincs hatása az állampolgárokra, azt még törvényekkel külön ki kell terjeszteni rájuk, • monista modell: a nemzetközi jog normái az állampolgárokra közvetlenül hatnak. II. Magyar Köztársaság Alkotmánya: Egyrészt a legalitás elvéből következően, valamint számos részelv kapcsán (pl. alkotmányos kriminalizációs kötelezettség, szükségességi és arányossági teszt),

másrészt konkrét alkotmányos szabályok révén. III. Alkotmánybírósági határozatok: Az alkotmánybíróság egyetlen feladata a parlamentben hozott törvények alkotmányosságának vizsgálata. Az Alkotmánybíróság a Btk.-ban foglalt normákat vizsgálja abból a szempontból is, hogy megfelelnek-e az alkotmányos alapelveknek. Az Alkotmánybíróság a normát nem önmagában, hanem az érvényesülő, hatályosuló jogszabályt, vagyis az élő jogot veti össze az alkotmányos elvekkel és vizsgálja a jogszabály alkotmányosságát. Hogy ezeknek van-e jogforrási jellege, arról megoszlanak a vélemények (Salamon – nem, Kilényi – igen, Kiss Zs. – a rendelkező rész jogforrás, az indoklás nem). Az Alkotmánybíróság szerepe sajátos, mert megállapíthatja, hogy valamely jogszabályi rendelkezés alkotmányellenes és ezzel hatályát veszti, de új jogszabályt azonban nem hozhat létre, vagyis nem jogalkotó szerv. IV. Törvény: a

bűncselekményeket, a büntetéseket és a büntetés-végrehajtást, a büntetőeljárást csakis törvényben lehet szabályozni. Jelenleg az 1978 évi IV törvény a hatályos Büntető Törvénykönyv (Btk.), ehhez kapcsolódik a büntetőeljárásokról szóló 1973. évi I törvény (Be) V. A jogalkotási törvényt megelőző időszakból megmaradt néhány törvény erejű rendelet, amelyek még jelentős szabályokat is tartalmaznak. VI. Alacsonyabb szintű jogszabályok A bíróságok konkrét ügyekben hozott határozatai nem jogforrások. A Legfelsőbb Bíróság által kiadott jogegységi határozatok és iránymutatások azonban kötelezőek a bíróságokra. Büntető kollégiumának állásfoglalásai nem kötelező rájuk, de ellenkező döntést nem szoktak hozni a bíróságok. 20 18-19. A büntető norma szerkezete + Diszpozíció • • • Hipotézis: Előtétel, a normának az a része, amely meghatározza azt az élethelyzetet, amely a norma

alkalmazásának feltétele. (pl: 166 § (1) Aki mást megöl, bűntettet követ el, és öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő) Az „aki” jelenti a hipotézist, hiszen a Btk. hatálya szerint minden emberre vonatkozó norma Diszpozíció írja elő, hogy a hipotézis fennállása esetén, a norma címzettje, milyen cselekményt tanúsítson. Szankció: Az a jogkövetkezmény, amelyet a norma a diszpozíció teljesüléséhez kapcsol. A büntetőjogban a hipotézis és a diszpozíció részben összeolvad. Diszpozíció fajtái (4): • Egyszerű diszpozíció: A bűncselekményt tulajdonképpen tautológiával, a nevével határozza meg. pl: 166 § (1) Aki mást megöl, bűntettet követ el • Leíró diszpozíció: A bűncselekményt lényeges ismérveivel határozza meg. pl 316§ (1) Aki idegen dolgot mástól azért vesz el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa lopást követ el. • Hivatkozó (utaló) diszpozíció: A felesleges ismétlés

elkerülése miatt a Btk. -n belül hivatkozik egy másik bűncselekményre, ahol a kérdéses tényállást már definiálták. pl.: 230 § A 229 § rendelkezései szerint büntetendő, aki az ott meghatározott cselekményt közfeladatot ellátó személy ellen követi el. • Keretdiszpozíció: Nem a Btk. –n belül utal valamely rendelkezésre, hanem más jogág szabályaira, amelyeket az adott Btk. rendelkezést töltik ki tartalommal pl: 186. § (1) Aki a közúti közlekedés szabályainak megszegésével más vagy mások életét vagy testi épségét közvetlen veszélynek teszi ki, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. 20-21. A büntető jogszabály értelmezése. Az értelmezés célja, módszerei, eredménye Minden jogértelmezés arra irányul, hogy az értelmezendő jogi norma jelentését pontosan feltárja. Az értelmezés elsődleges célja a jogszabály immanens 5 jelentésének feltárása. Meg kell

különböztetni a szubjektív és az objektív jogalkotói szándékot. • Szubjektív szándék – csak fikció, mert egy testületnek nem lehet a természetes személy szándékával megegyező akaratot tulajdonítani. • Olyan objektív szándékot kell kutatni, amely középpontjában a norma címzettje áll; az objektív jogalkotói szándékot különböző módszerek alkalmazásával lehet megismerni; emellett a jogtudományi tradíció az értelmezést alanya és eredménye szerint is csoportosítja. Az értelmezés alanyai szerint: 5 benne lakozó 21 1. jogalkotói értelmezés: Történhet, mindenek előtt törvényben; ilyenkor maga a büntetőjog alkotására hivatott szerv értelmez, ennek külön korlátja NINCS. Mindenkire kötelező érvényű, de ez nem vonatkozik a jogszabályok indoklására. 2. jogalkalmazói értelmezésről: A büntető ügyekben eljáró nyomozó hatóság, az ügyészség, bíróság végzi az értelmezést; a bíróság

határozatában foglalt értelmezésnek csak arra az ügyre nézve van kötelező ereje, amelyre vonatkozóan azt kialakították. 3. tudományos értelmezésről: Kötelező ereje ugyan egyáltalán nincs, de hasznos segítséget nyújt a jogalkotó és a jogalkalmazó szervek számára. A tudomány feladata, hogy a törvényileg meg nem állapított fogalmakat meghatározza, vagy éppen jogszabályi fogalmakat pontosítson. Értelmezés módja szerint: 1. nyelvtani: A magyar nyelv szabályai szerinti feltárás; a szöveg pontos értelmezését tételezi fel, ahol egyetlen betűnek vagy akár írásjelnek is jelentős következményei vannak vagy lehetnek. 2. logikai (Arisztotelészi formalogika): két jogszabály egymáshoz való viszonyából vonunk le következtetést: a. kevesebbről többre (ha a viszonylag enyhébb cselekmény büntetendő, büntetendő az annál súlyosabb is) b. többről kevesebbre (amennyiben a súlyosabb eset nem von maga után szigorúbb elbírálást,

nem járhat azzal a nála enyhébb sem) c. ellentétből való következtetés (feltétele, hogy a jogalkotó tudatosan alkalmazza az eltérő szabályozást) 3. rendszertani (A BTK fogalomrendszeréből indul ki) a. horizontális értelmezés: Ha a büntetőszabály rendszertani elhelyezkedéséből vonunk le következtetést a tartalmára nézve; egy adott jogtétel jelentését abból a szabályból kiindulva kell megállapítani, amelynek az értelmezendő jogtétel a része. b. vertikális értelmezés: Amikor a büntető norma elemeinek a jelentését és logikáját alkalmazzuk az általános dogmatikai követelmények az egész jogrendszerre kiterjesztjük, a jogrendszer részeként vizsgáljuk; 4. történeti: A jogszabály keletkezése és fejlődése társadalmi körülményeiből következtet annak valódi tartalmára. Jelentős a szerepe a régi és új jogszabály összehasonlításának, valamint a törvény előkészítő anyagában a törvényjavaslat indokolásában

foglaltaknak is. 5. célszerinti (teleologikus): Elsősorban az adott szabályzás célját veszi alapul, a funkciója felöl kíván jelentést tulajdonítani a szövegnek, a védett jogi tárgy szociáletikai interpretálását előtérbe helyezve. Az értelmezés eredménye szerint 1. megállapító értelmezésről beszélünk minden olyan esetben, amikor értékelést igénylő tényállási elemek meglétéről vagy hiányáról kell dönteni 2. megszorító értelmezésről beszélünk olyan esetben, amikor a jogszabály alkalmazási körét a látszólagosnál szűkebben állapítják meg 3. kiterjesztő értelmezésről beszélünk olyan esetben, amikor a jogszabály alkalmazási körét a látszólagosnál tágabban vonják meg, vagyis a nyelvtani értelmezéshez képest tágabban. Lényeges, hogy mihez viszonyítva szólunk az értelmezésnek az eredmény szerint valamilyen fajtájáról. Így nincs akadálya a nyelvtani értelmezéshez képest a tágabb vagy szűkebb

értelmezésnek, ha az egyéb értelmezési módok felhasználásával a jogszabály objektív jogalkotói jelentésének, megállapítására szolgál. 22 A valódi kiterjesztő vagy megszorító értelmezés a jogszabály jelentésétől, a jogalkotó eredeti akaratától való eltérést jelenti, ezért arra a büntetőjogban a legalitás folytán csak a törvény jogosult. 22. Az analógia tilalma - nullum crimen / nulla poena sine lege stricta - az analógia általában joghézagok kitöltésére szolgál hasonló jogesetek kapcsán. Ez a bj-ben korlátozás alá esik: tilos analógiát alkalmazni a tettes hátrányára (tilos új tényállást létrehozni, vagy meglévőt kiterjeszteni, büntetést szigorítani) - problémás: hol a határ a kiterjesztő értelmezés és az analógia között - analógia: fogalmilag hiányzik a tv-i norma és a létrehozott norma identitása - értelmezés: a norma adott, csak nem egyértelmű, hogy adott magtartásra alkalmazható-e vagy

sem 23-24 A büntető törvény hatálya Érvényes a jogszabály, ha az Alkotmánynak és a jogalkotásról szóló 1987. évi XI törvénynek megfelelően megalkotott és kihirdetett. Hatályos az a jogszabály, amely alkalmazható, azaz jogviszonyokat keletkeztet, változtat vagy szüntet meg. ⇒ minden hatályos jogszabály érvényes A jogszabály hatálya azt mutatja meg, hogy az érvényes jogszabály alkalmazható. A jogszabályban meg kell határozni hatályba lépésének napját. Kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettségeket, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenesnek. A jogszabályt és végrehajtási jogszabályát egy időben kell hatályba léptetni A jogszabály akkor veszti hatályát, ha más jogszabály hatályon kívül helyezi, vagy ha a jogszabályban meghatározott határidő lejárt. Egy jogszabálynak négyféle hatálya van: 1. Időbeli hatály: azt az időtartamot határozza meg, amely alatt a jogszabály a

jogviszonyokat szabályozza. 2. § A bűncselekményt az elkövetése idején hatályban levő törvény szerint kell elbírálni. Ha a cselekmény elbírálásakor hatályban levő új büntető törvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új törvényt kell alkalmazni; egyébként az új büntető törvénynek nincs visszaható ereje. Mikor van az elkövetés? Amikor a törvényi tényállás minden eleme megvalósul. Mikor van az elbírálás? A jogerős ítélet meghozatalának pillanatában. 2. Területi hatály: meghatározza, hogy az adott jogszabály mely területen szabályozza az emberi magatartást. • • • Területi hatályi elvek: Territoriális elv. Az elkövetés helyének joga alkalmazandó Perszonális (honossági) elv. Az elkövető állampolgársága szerinti jog alkalmazandó Reálprincípium (állami önvédelem) elve. Az állam törvényei minden olyan esetben alkalmazhatóak, mikor az általa védett

társadalmi viszonyok kerülnek támadásra, függetlenül az elkövető személyétől és az elkövetés helyétől. 23 • Univerzalitás (feltétlen büntetőhatalom) elve. Függetlenül nem csak az elkövető személyétől és az elkövetés helyétől, hanem az elkövetés tárgyától is megtörténik a büntetőjogi felelősségre vonás. 3. § (1) A magyar törvényt kell alkalmazni a belföldön elkövetett bűncselekményre, valamint magyar állampolgár külföldön elkövetett olyan cselekményére, amely a magyar törvény szerint bűncselekmény. (honossági elv) Mit jelent a belföldön elkövetettség? Az a bűncselekmény van belföldön elkövetve, melynek törvényi tényállásának legalább egy eleme belföldön lett megvalósítva. (2) A magyar törvényt kell alkalmazni a Magyar Köztársaság határain kívül tartózkodó magyar hajón, vagy magyar légi járművön elkövetett bűncselekményre is. 4. § (1) A magyar törvényt kell alkalmazni a nem

magyar állampolgár által külföldön elkövetett cselekményre is, ha az a) a magyar törvény szerint bűncselekmény és az elkövetés helyének törvénye szerint is büntetendő, Büntetendőség értelmezése: nem elég, ha az illető cselekmény külföldön bűncselekménynek minősül, hanem ezen felül büntetendőnek is kell lennie, azaz nem foroghat fenn pl. elévülés b) állam elleni bűncselekmény (X. fejezet), kivéve a szövetséges fegyveres erő ellen elkövetett kémkedést (148. §), tekintet nélkül arra, hogy az elkövetés helyének törvénye szerint büntetendő-e, (állami önvédelmi elv) c) emberiség elleni (XI. Fejezet) vagy olyan egyéb bűncselekmény, amelynek üldözését nemzetközi szerződés írja elő. (feltétlen büntető hatalom elve) (2) A nem magyar állampolgár által külföldön, a szövetséges fegyveres erő ellen elkövetett kémkedés (148. §) esetében a magyar büntető törvényt kell alkalmazni, feltéve, hogy e

bűncselekmény az elkövetés helyének törvénye szerint is büntetendő. (3) Az (1)–(2) bekezdés eseteiben a büntetőeljárás megindítását a legfőbb ügyész rendeli el. 5. § A diplomáciai és a nemzetközi jogon alapuló egyéb mentességet élvező személyek büntetőjogi felelősségre vonására nemzetközi szerződés, ennek hiányában a nemzetközi gyakorlat irányadó. A nemzetközi gyakorlat kérdésében az igazságügyminiszter nyilatkozatát kell alapul venni. 3. Személyi hatály: azt mondja ki, hogy kiknek a magatartását rendezi a jogszabály 4. Tárgyi hatály: azokat a jogviszonyokat definiálja, amelyeket a jogszabály szabályozni kíván. A Btk. esetében a tárgyi hatályt külön nem kell szabályozni, mert a Btk „önmaga tárgyi hatálya”, azzal, hogy meghatározza, mely cselekmények a bűncselekmények meghatározza tárgyi hatályát is. A jogszabály legkorábban kihirdetésének időpontjában léphet hatályba. Diplomáciai és

nemzetközi jogon alapuló egyéb mentesség Btk. 5 § A diplomáciai és a nemzetközi jogon alapuló egyéb mentességet élvező személyek büntetőjogi felelősségre vonására nemzetközi szerződés, ennek hiányában a nemzetközi gyakorlat irányadó. A nemzetközi gyakorlat kérdésében az igazságügyminiszter nyilatkozatát kell alapul venni. - diplomaták 24 - a diplomáciai mentességet az 1961-es diplomáciai kapcsolatokról szóló Bécsi Konvenció kodifikálta, de a szokásjog alapján azokban az államokban is érvényes, amelyek nem tagjai a konvenciónak - immunitást jelent a területi joghatóság alól, de súlyos bcs esetén az állam lemondhat e mentességről, s így az elkövető a helyi bíróság által felelősségre vonható - a területenkívüliség fikciója a nemzetközi szokásjog szabálya, egy fikció, ami szerint a diplomáciai rezidencia a küldő állam területének tekintendő - konzulok - a konzulok nem diplomáciai képviselők,

ezért nem élvezik e mentességet, bár megillető őket bizonyos immunitás, amelyet az 1963-as Bécsi Konvenció a konzuli kapcsolatokról kodifikált - immunitás illeti meg az államfőket is - a joghatóság szerződésekkel még tovább korlátozható 25 A Lotus ügy A Lotus ügy (1926 – Állandó Nemzetközi Bíróság – Franciaország c. Törökország): 1926-ban a Lotus nevű francia tengerjáró hajó a nyílt tengeren összeütközött a török Bozkourt gőzössel. A török hajó elsüllyedt és több török állampolgár is életét vesztette. Később a Lotus kikötött Konstantinápolyban és a török hatóságok a francia őrségparancsnokot, aki a baleset idején szolgálatban volt, azonnal letartóztatták és török bíróság elé citálták, majd el is ítélték pénzbüntetésre és szabadságvesztésre. Franciaország természetesen tiltakozott a török hatóságok aktusai ellen, mire a két állam végül Genfben kompromisszumban megegyezett, hogy a

vitát az Állandó Nemzetközi Bíróság elé viszik. A francia kormány a lobogó szerinti állam kizárólagos joghatóságára hivatkozva tagadta a török bíróságok hatáskörének meglétét a francia tiszt elítélése kapcsán. A török kormány ezzel szemben azzal érvelt, hogy a jelen esetben legalább egy konkuráló hatáskör létezik a lobogó szerinti állam és a balesetet szenvedett hajó állama között. Miután az incidens a nyílt tengeren, tehát szuverenitástól mentes övezetben történt, milyen jogi szabályok érvényesek rá? A Bíróság ebben a kérdésben szerkesztette meg híres obiter dictumát. A hajó, amely a szárazföldi terület vízben úszó része, tengeren kizárólag a lobogó szerinti állam területi fennhatósága alá tartozik. A nemzetközi jog által meghatározott kivételes eseteken kívül a nyílt tengeren közlekedő hajók kizárólag a viselt lobogó szerinti állam joghatóságának vannak alávetve. A nyílt tenger

szabadságának elve értelmében egy állam sem gyakorolhatja joghatóságát idegen hajók felett. Azonban a jelen eset éppen a kivételek közé tartozik III. A JOGHATÓSÁGOT MEGALAPOZÓ ELVEK Az Állandó Nemzetközi Bíróság ítélete értelmében tehát Törökország joggal járhatott el a francia hajó ellen, azonban a jelen korban már Franciaország kerekedne felül, ugyanis a Lotus ügy óta a tengeri összeütközés – mint speciális, kivételes eset – módosításra került az 1958. évi brüsszeli egyezményben, az 1958. évi genfi egyezményben és az 1982 évi montago bay-i tengerjogi egyezményben. Jelenleg az alábbi elvek alapozhatják meg az állam nemzetközi joghatóságát: • Területi elv értelmében annak az államnak a joga szerint kell eljárni, ahol az adott cselekmény történt. Hajó fedélzetén (úszó államterület) a lobogó szerinti állam joga érvényesül, repülőgépen (lebegő államterület) pedig a lajstromozó állam joga. •

Személyi elv értelmében annak az államnak a jogát kell alkalmazni, amelynek az állampolgárai érintettek a cselekményben. Az aktív fordulat szerint az elkövető állampolgársága dönt, míg a passzív fordulat szerint a sértett állampolgársága. • Védelmi elv vagy hatás elv értelmében annak az államnak a jogát kell alkalmazni, amelynek az érdekét a konkrét cselekmény közvetlenül veszélyezteti. 25 • Univerzalitás elve értelmében valamennyi állam eljárhat, ha olyan súlyú bűncselekmény történt, amely valamennyi állam érdekét sérti. Ilyen eset az imperatív normába való ütközés, tehát az ún. erga omnes jellegű kötelezettség megsértése 26A Congó vs. Belgium ügy A 2000. ÁPRILIS 11-I LETARTÓZTATÁSI PARANCS ÜGYE (Kongói Demokratikus Köztársaság v. Belgium) Az ügy jelentısége 39 1969. évi Bécsi egyezmény 31 cikk Ez az ügy elsısorban az univerzális joghatóság, a diplomáciai mentesség kérdését, illetve a

diplomáciai védettséggel rendelkezı személyek sérthetetlenségét helyezte középpontba, amellyel kapcsolatosan a Nemzetközi Bíróság számos lényeges megállapítást tett. Tényállás A Kongói Demokratikus Köztársaság 2000 októberében nyújtott be keresetet Belgium ellen, miután 12 belgiumi lakos (közülük 5 volt belga állampolgár) bírósághoz fordult, aminek következményeként 2000. április 11-én a belga elsıfokú bíróság vizsgálóbírája nemzetközi letartóztatási parancsot adatott ki Abdulaye Yerodia Ndombasi, akkori kongói külügyminiszter ellen. A külügyminisztert azzal gyanúsították, hogy az 1949-es Genfi Egyezményt és annak jegyzıkönyveit súlyosan megsértette valamint más, emberiesség elleni bőncselekményeket is elkövetett. A letartóztatási parancs alapján Yerodia 1998 augusztusában számos, a fajgyőlöletre buzdító beszédet tartott, amely Belgiumban büntetendınek számít. Belgiumban létezik két törvény,

amely a Genfi Egyezmény illetve jegyzıkönyveinek a megsértését valamint az emberi jogok súlyos megsértését büntetni rendeli, ilyen esetekben a belga bíróságnak a joghatósága fennáll, bárhol is kövessék el ezeket a cselekményeket. Ezzel tehát univerzális joghatóságot teremt magának, hiszen a cselekményeket nem belga területen követték el, a cselekményekkel megvádolt külügyminiszter sem belga és nem is tartózkodott belga területen, továbbá az áldozatok között sem voltak belgák. Mindazonáltal a belga jogszabályok rendelkezései szerint, maga a mentesség, ami az adott személy hivatali minıségéhez kapcsolódik, önmagában még nem akadályozza meg a belga törvények alkalmazhatóságát. Belgium a letartóztatási parancsot 2000 nyarán eljuttatta a Kongói Demokratikus Köztársaságnak és ezzel egyidejőleg az Interpolnak40 is, amely – belga kérésre – ún. „vörös jegyzéket”41 adott ki 2001 szeptemberében. Közben 2000

novemberében Yerodiát oktatásügyi miniszterré nevezték ki, azonban 2001 áprilisától már semmiféle közjogi tisztséget sem viselt. Az ügy kronológiája • 2000. április 11: a belga elsıfokú bíróság vizsgálóbírája elrendeli a kongói külügyminiszter letartóztatását, akit azzal vádolnak, hogy 1998-ban súlyos emberiesség elleni, valamint a Genfi Egyezményt és annak jegyzıkönyveit sértı bőncselekményeket követett el azáltal, hogy különbözı, fajgyőlöletre buzdító beszédeket tartott. • 2000 nyara: a letartóztatási parancs eljut a kongói hatóságokhoz és az Interpolt is értesítik. • 2000. október 17: Kongói Demokratikus Köztársaság keresetet nyújt be a Nemzetközi Bírósághoz és ezzel együtt a Bíróság Statútuma alapján ideiglenes intézkedések kibocsátását kéri. • 2000. november: Yerodiát oktatásügyi miniszterré nevezik ki • 2001. április: Yerodia hivatali minısége megszőnik • 2001. szeptember: az

Interpol „vörös jegyzéket” bocsát ki 40 International Criminal Police Organization 41 Az Interpol különbözı fokozatú értesítéseket bocsáthat ki. A vörös azt jelzi, hogy körözik világszerte, és nemcsak a letartóztatásra, hanem a kiadatásra is vonatkozik. Két fajtája van: 26 letartóztatási parancs alapján adják ki, hogy az eljárást le lehessen folytatni (jelen eset) vagy egy adott bíróság döntése alapján ítéletet kell végrehajtani. A felek álláspontja A Kongói Demokratikus Köztársaság a beadványában arra hivatkozott, hogy Belgium a saját magának tulajdonított univerzális joghatóság révén megsértette azt az ENSZ Alapokmányban foglalt alapelvet, miszerint „ A Szervezet (ENSZ) valamennyi tag szuverén egyenlıségének elvén alapszik.” (2 cikk 1 bekezdés) Továbbá arra, hogy Belgium egy másik állam (Kongói Demokratikus Köztársaság) területére is kiterjesztette joghatóságát, azaz Belgium a szuverenitás

alapelvét is megsértette, mivel megszegte a szuverén állam külügyminiszterének diplomáciai mentességére vonatkozó szabályokat. A Kongói Demokratikus Köztársaság a következık megállapítását kérte a Bíróságtól: - Belgium a letartóztatási parancs kibocsátásával a Kongói Demokratikus Köztársaság vonatkozásában megszegte a külügyminiszterekre vonatkozó sérthetetlenség valamint büntetıjogi mentesség kapcsán kialakult szokásjogi szabályokat (l. 1961 évi, a diplomáciai kapcsolatokról szóló Bécsi Egyezmény 32. cikke; 1963 évi, konzuli kapcsolatokra vonatkozó Bécsi Egyezmény; és az 1969. évi, az állami küldöttségek jogi helyzetére vonatkozó New York-i Egyezmény.) - Állapítson meg a Bíróság megfelelı elégtételt, illetıleg kártérítést a Kongói Demokratikus Köztársaságnak okozott erkölcsi károkért. - A letartóztatási parancs, mivel kibocsátására a nemzetközi jogba ütközı módon került sor, nem

hajtható végre, Belgiumban sem. - A bíróság hívja fel Belgiumot, hogy vonja vissza a letartóztatási parancsot. A Kongói Demokratikus Köztársaság a kérések benyújtásával egy idıben ideiglenes intézkedések kibocsátását kezdeményezte (amelyet a Bíróság elutasított). A fentiekkel szemben, Belgium kérte a kereset elutasítását, mert a Bíróságnak nincs joghatósága az ügy elbírálására és/vagy a keresetet nem elfogadható, a következık szerint. Úgy vélte, azáltal, hogy a külügyminiszter nem viselt többé tisztséget, ez véget vet minden vitának, és a kongói kereset elveszti relevanciáját. A kereset azért sem elfogadható, mivel a körülmények alapvetıen megváltoztak, illetve a belga jog alapján nem használtak ki minden jogorvoslati lehetıséget, ami a külügyminisztert megillette volna. Végül pedig a "non ultra petita" szabályra hivatkoztak (a bíró ne lépje túl a felek kérelmének határait). A Nemzetközi

Bíróság megállapításai (1) A jogvita fennállásának kérdése Belgium nem tagadta, hogy jogvita állt fenn közte és a Kongói Demokratikus Köztársaság között, de úgy vélték, ez relevanciáját vesztette, mivel Yerodia többé semmilyen tisztséget sem visel. Mivel nincs jogvita, a Bíróságnak sincs joghatósága elbírálni az ügyet A Bíróság ezt elutasította, és megállapította, hogy a jogvita42 fennáll. A joghatóság kérdése akkor dıl el, amikor a keresetet benyújtják a Bírósághoz. Mivel a Bíróság megállapította a joghatóságát43, ezért az továbbra is fennáll, tekintet nélkül az utóbb bekövetkezett eseményekre. 42 Ebben az esetben ugyanis a jogvita minden fogalmi eleme adott: két fél között az egyetértés hiánya a jog vagy a tények tekintetében illetve jogi nézetek, érdekek ütközése, amelyben az egyik fél állítását a másik pozitív módon cáfolja. 43 Belgium 1958-ban, a Kongói Demokratikus Köztársaság pedig

1989-ben írta alá a nyilatkozatot a kötelezı joghatóság elismerésérıl, és egyik sem főzött hozzá fenntartást. (2) A hivatali tisztség megszőnésének következményei Belgium kérelme szerint mivel Yerodia nem visel hivatali tisztséget, és az ügy elveszítette relevanciáját, a Bíróság nem foglalkozhat az ügy érdemi kérdéseivel. A Bíróság úgy találta, hogy Yerodia pozíciójában bekövetkezett változások nem vetnek véget a jogvitának, és nem fosztják meg a keresetet az érdemi vizsgálat lehetıségétıl. (3) A körülmények lényeges megváltozásának kérdése A körülmények lényeges megváltozása folytán a Bíróságnak nincs joghatósága és/ vagy a kereset nem elfogadható. Belgium ezt azzal indokolta, az eljárás lefolytatása ellentétes lenne a 27 jogbiztonság követelményével. A Bíróság megállapította, hogy a jogvita jellege nem változott olyan mértékben, ami a jogbiztonságot veszélyeztetné, így ezt a

kifogást is elutasította. (4) A belsı jogorvoslati lehetıségek kimerítése Belgium további érve az volt, hogy az ügyben felmerült a kongói állam részérıl diplomáciai védelem kérdése, de jelen esetben nem merítették ki a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetıségeket. Belgium elismerte, hogy eleinte a Kongói Demokratikus Köztársaságnak közvetlen jogi érdekeltsége volt az ügyben, de mihelyt a körülmények megváltoztak (Yerodia nem viselt tisztséget, ezáltal egyszerő kongói állampolgárrá vált), már nem a közjogi tisztséget ellátó személyt megilletı mentességrıl, hanem az állam állampolgárával kapcsolatban gyakorolható a diplomáciai védelemrıl beszélhetünk a volt külügyminiszterrel kapcsolatban. A Bíróság végül úgy döntött, hogy bár valóban bekövetkezett a fent említett változás a volt külügyminiszter körülményeiben, magán a jogvita jellegén ez nem változtatott. A tény az, hogy a letartóztatási

parancsot egy olyan személlyel szemben adták ki, aki akkor külügyminiszter volt, a kérdés az, hogy ez mennyire sérti a Kongói Demokratikus Köztársaság jogait. Tehát Kongó nem a saját állampolgára védelmében lépett fel, így Belgium sem kérheti a belsı jogorvoslati lehetıségek kimerítését. (5) A Bíróság keresethez kötöttségének kérdése A non ultra petita szabály lényege, hogy miközben a Bíróság dönt eléje tárt kérdésekben, tartózkodnia kell olyan kérdések megválaszolásától, amelyeket a beadvány nem tartalmaz. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a Bíróság nem mutathat rá bizonyos alapvetı szempontokra a jogi érvelésben. A Bíróság tehát ennek alapján elutasította Belgium kifogásait, és úgy vélte, van joghatósága, hogy az ügyet elbírálja. Megállapította továbbá, hogy a kongói beadványban foglaltak nem vesztették el jogi relevanciájukat, így a keresetet elfogadhatja, és az ügyet érdemben is

elbírálhatja. (6) A diplomáciai mentesség kérdése A Kongói Demokratikus Köztársaság szerint külügyminiszterét megilleti a sérthetetlenséghez való jog illetve a büntetıjogi mentesség, méghozzá kivétel és tekintet nélkül arra, hogy az adott cselekményt milyen minıségében követte el. Tehát nem lehet eljárni ellene, amíg hivatalban van. Ennek az a célja, hogy így a miniszter akadályoktól mentesen, szabadon láthassa el feladatát. Belgium fenntartotta azt az álláspontját, miszerint a mentesség csak azon tettekre vonatkozik, amelyeket hivatali tevékenységük alatt követtek el. Ez alapján Yerodia nem élvezett mentességet, amikor az állítólagos cselekményeket, amelyekkel megvádolták, elkövette. Így Belgium a letartóztatási parancsot is úgy értékelte, hogy az maga Yerodia személye ellen irányul. A Bíróság szerint az 1961. évi diplomáciai kapcsolatokról szóló, valamint az 1963 évi konzuli kapcsolatokról szóló Bécsi

Egyezmények44alapján a külügyminisztereket (az államés kormányfıkkel együtt) megilleti a polgári és büntetı joghatóság alóli mentesség, mivel a szokásjog alapján ezt azért biztosítják, hogy hivatali tevékenységét akadályok nélkül végezhesse. A külügyminiszter tehát sérthetetlenséget és teljeskörő büntetıjogi mentességet élvez. Mindazonáltal nem tehetı különbség a tettei között aszerint, hogy melyeket követte el hivatalos minıségben és melyeket magánemberként vagy aszerint, hogy mit követett el a hivatalba lépése elıtt illetve alatt. A Bíróság maga is megvizsgálta az államok gyakorlatát, (pl. Egyesült Királyság és Franciaoprszág), és arra jutott, hogy nem alakult ki szokásjog a külügyminiszterekre vonatkozó büntetıjogi mentesség és sérthetetlenség alóli kivétellel kapcsolatban olyan esetben, ahol a külügyminisztert háborús bőnök, illetve emberiesség elleni bőnök elkövetésével vádolják. A

Bíróság vizsgálta ezt az univerzális joghatóság vonatkozásában is. Ennek lényege, hogy az emberiség (nemzetközi közösség) alapvetı érdekeit sértı cselekmények esetén bármely állam eljárhat a büntetıjogi felelısségrevonás ügyében, ilyenkor ugyanis ez az állam úgy lép fel, mint nemzetközi közösség képviselıje. A Bíróság ezzel kapcsolatban elemezte a különbözı 28 nemzetközi büntetı törvényszékek mőködését is, és megállapította, hogy kialakult gyakorlatból még nem vonható le az a következtetés, hogy kialakult volna valamiféle szokásjog a joghatóság alóli mentesség kivételeire vonatkozóan. A Bíróság azt is megjegyezte, hogy önmagában a joghatóság megállapítása nem jelenti, hogy a joghatóság mindenre kiterjed és ne létezne diplomáciai mentesség. Ugyanakkor a diplomáciai mentesség hiánya sem egyenlı azzal, hogy a joghatóság automatikusan kiterjedne rá. A büntetıjogi joghatóság

kiterjesztése nem érinti a diplomáciai mentességet Maga a Bíróság is hangsúlyozta, a büntetıjogi mentesség nem jelent büntetlenséget és nem képezi akadályát a büntetı eljárásnak ha: • saját hazájukban ezek a személyek nem élveznek ilyen mentességet • a saját országa dönthet úgy, hogy a diplomáciai mentességrıl lemond • ha az illetı többé már nem visel külügyminiszteri tisztséget • ha a Nemzetközi Büntetıbíróság vagy törvényszék elıtt kívánják felelısségre vonni. (7) A szuverén egyenlıség megsértésének kérdése Mindezek után a Bíróságnak el kellett döntenie, hogy Belgium valóban megsértette-e az államok közötti szuverén egyenlıség alapelvét. Belgium tagadta, hogy megsértette volna a Kongói Demokratikus Köztársaság szuverenitását, és vitatta, hogy sérül a büntetıjogi mentesség, ha egy harmadik államban tartóztatják le a volt 44 Ezeknek a felek részesei, késıbb hivatkoztak az 1969-es az

állami küldöttségek jogi helyzetére vonatkozó New York-i Egyezményre is, azonban ennek a felek nem részesei. külügyminisztert, bár ez esetben szerintük bármilyen ilyen jellegő jogsértésért közvetlenül az a harmadik állam és nem Belgium felelıs. A Bíróság úgy találta, hogy a letartóztatási parancs természete és célja valóban olyan, amely a kongói külügyminiszter diplomáciai mentességét megsértette, ezáltal a Kongói Demokratikus Köztársaság irányában is jogsértést valósított meg. A Bíróság azt is kihangsúlyozta, hogy Belgium maga is elismerte, hogy a nemzetközi letartóztatási parancs kibocsátásának célja az volt, hogy legális jogalapot teremtsen a kongói külügyminiszter letartóztatásához. (8) Az elégtétel kérdésköre: a letartóztatási parancs sorsa Belgium szerint a letartóztatási parancsot nem kell visszavonni, mivel az nem sérti a szóban forgó diplomáciai mentességet. A Bíróság a döntésekor a

Chorzów-ügyre45 támaszkodott Az itt kimondottak alapján a kártérítésnek olyannak kell lennie, amely képes arra, hogy helyreállítsa az eredeti helyzetet, már amennyiben ez lehetséges. A letartóztatási parancs jogellenes, így Belgiumnak hatályon kívül kell helyeznie azt. Az ítélet rendelkezı részébıl - elutasította Belgiumnak a Bíróság joghatóságával és a kereset elfogadhatóságával kapcsolatos kifogásait, és úgy találta, joga van érdemben megvizsgálni a keresetet; - megállapította, hogy a kongói kereset megalapozott, és azt, hogy Belgium nem tartotta tiszteletben Yerodia büntetıjogi mentességét illetve sérthetetlenségét; - felhívta Belgiumot, hogy helyezze hatályon kívül a letartóztatási parancsot. 45 Állandó Nemzetközi Bíróság, 1929. 27-28.A bcs fogalom Cesare Beccariáig nem volt pontosan megállapítva, hogy mely cselekmények minősülnek bűncselekménynek, és melyek nem. Beccaria szerint bűncselekmény az a

cselekmény, amit a törvény annak nyilvánít. Beling: az az ésszerű, ha pontosan leírjuk, ki az, aki elköveti az egyes bűncselekményeket  tényállásszerűségeket állapítottak meg. Az adott tényállás megléte azonban önmagában nem elegendő a büntethetőséghez. Jhering: szükség van egy másik fogalmi elemre: jogellenesség. A jogellenesség a társadalomra veszélyességet jelenti. Két típusa: 29 a. formális jogellenesség b. materiális jogellenesség: amikor a jogsértés jogvédte érdeket, értékeket sért Binding: Végül harmadik lépcsőben azt kell megvizsgálni, hogy az elkövető bűnös-e  bűnösség. A bűnösség szándékosságot vagy gondatlanságot jelent A bűncselekmény-fogalom utolsó állomásaként a normatív bűnösség kategóriája alakult ki (Frank). A bűnösség lényege nem a szándékosság vagy gondatlanság, hanem a felróhatóság (A korábban alkalmazott ún. pszichikai bűnösségfogalom azt fejezte ki, hogy a

tárgyi okozás az alany (a tettes) tudatában tükröződik. A bűnösség lényegében nem más, mint a kauzális folyamat tükröződése a cselekvő tudatában – szándékosság vagy gondatlanság formájában) Ezek alapján Liszt fogalmazta meg: a bűncselekmény tényállásszerű, jogellenes és bűnös cselekmény. E hármas jogfogalom adja a bűncselekmény elkövetését. Egyetlen fogalom hiánya kizárja a bűncselekmény megvalósulását. Már Csemegi is ismerte és be is építette a Csemegikódexbe 1945 előtt a magyar büntetőjogtudomány átvette a fenti fogalmi apparátust. 1945 után (1950 évi II. törvény) bevezették a szovjet büntetőjogtudományban kidolgozott társadalomra veszélyesség kategóriáját. A bűncselekmény-fogalom ismérvei a következőképpen alakultak: 1. társadalomra veszélyesség, 2. jogellenesség, 3. tényállásszerűség, 4. bűnösség Az 50-es évek elején újra visszatértek a pszichikai bűnösségfogalomhoz. A

tényállásszerűség és a bűncselekmény illetve a társadalomra veszélyesség és jogellenesség fogalma azonosult. A BTK meghatározása 10. § (1) Bűncselekmény az a szándékosan vagy – ha a törvény a gondatlan elkövetést is bünteti – gondatlanságból elkövetett cselekmény, amely veszélyes a társadalomra, és amelyre a törvény büntetés kiszabását rendeli. (2) Társadalomra veszélyes cselekmény az a tevékenység vagy mulasztás, amely a Magyar Köztársaság állami, társadalmi vagy gazdasági rendjét, az állampolgárok személyét vagy jogait sérti vagy veszélyezteti. A Btk. 1. 2. 3. tehát a következő 3 ismérvvel jellemzi a bűncselekményt: bűnösen elkövetett, társadalomra veszélyes, büntetendő. Összevetve a Liszt-Beling-féle tudományos bűncselekmény-fogalommal: főfogalom cselekmény, a cselekmény jelzői pedig a következőképpen hasonlíthatók egymáshoz: Törvény büntetendőség Társadalomra veszélyesség

bűnösség a Tudomány tényállásszerűség jogellenesség bűnösség 29 Cselekménytanok Szükségszerű tárgyi elemek: A bűncselekmény fogalmának a része: cselekmény, jogellenes, bűnös. A mai fogalom egy hosszú, törvényi folyamat részeként jött létre. 30 Korábbi cselekvés tanok: - Természetes cselekmény tanok: a cselekmény megvalósított akarat. Biofizikai egységként kezeli a természetes cselekménytan a bűncselekményt. Pl: moziba megy: ennek is két része van: - Járás: maga a folyamat: ez egy mozgás, amely valamilyen célhoz fűződik. A cél jelen esetben a filmnézés. - A bűncselekményt így nem lehet meghatározni: nem lehet egységként kezelni. A bűncselekménynél külön kell választani a mozgást, és a cél elérését, a természetes gondolkodásmódban jelen lévő cselekményeket. - Klasszikus iskola: Klauzális tan szerint a bűncselekmény olyan akaratlagos magatartás, amely a külvilágban valamilyen hatást fog

kiváltani. A cselekmény a mozgás akaratára, és az akarat céljának elválasztása.  A mozgás akarása a cél elérésének akarása.  TK!!!! Sok kérdésre nem tud választ adni Pl a mulasztásra sem. - A mulasztás szerinte nem szándékosan éri el a célt, változnia kell a külvilágnak, akkor ez nem lehetséges. - Előrelépés: Elválasztja az akaratot, de arra már nem ad választ, hogy a büntetőjog szempontjából ez releváns-e. - Welzel Finálés cselekmény tan: az okozatosságot kiegészítik a célra törekvéssel. Az akarat célja a célra való törekvés. A szándékot beemeli a cselekmény fogalmába  TK! - Probléma: pl.: gondatlan bűncselekmények nem tartozhatnak ide, mert a gondatlan elkövetőnek nincs célja, de a mulasztás már értékelhető. Beavatkozás a kívánatos Ez már cselekmény. Tulajdonképpen ez mindig a német dogmatika problémája marad - Jescheck Szociális cselekménytan: A XX. Századi dogmatikai előrelépés,

Jeschecket nevezik a büntetőjog pápájának. A cselekmény az emberi akarat által uralt, társadalmilag jelentős emberi magatartás. Az a kérdés, hogy mi számít társadalmilag jelentősnek? Amely az egyes ember társadalomhoz való viszonyát jellemzi, a következmények társadalmi megítélés tárgyai lehetnek. - Magyarország: már a mulasztást is tudja büntetni, mert nem vált ki egy társadalmilag kívánt hatást. A gondatlanságot is ismeri Bizonyos cselekmények kiesnek a tárgyköréből. Úgy nem lehet fogalmat alkotni, hogy egyes cselekményekre alkalmas, másokra nem. Az összes cselekményt le kell fednie - Mai cselekvéstanok: (redukált, és Földvári- féle cselekvéstan.) - Redukált cselekvéstan: Attól redukált, hogy bizonyos elemeitől megfosztott definíció. A cselekmény objektív és szubjektív és szubjektív mozzanatok egysége. Objektív és szubjektív oldal. - Objektív oldal: potenciálisan hatóképes a cselekvény, pl. ha mérget öntök

valaki poharába és az megissza. (ez egyben befejezett kísérlet is) - Szubjektív oldal: az akaratlagosságot jelenti, itt is mozgásról van szó tölt, iszik. Az akarat tartalmának vizsgálatától fosztották meg. - Földvári – féle cselekvéstan: Cselekvés = magatartás jelen esetben szinonimák. Az emberi viselkedés alapja a mozgás. A mozgásoknak 3 fajtája van: - 1) Tisztán testi mozgás: Ez lehet automatikus: beidegződött mozdulatok, miért úgy működik, miért így idegződött be  a büntetőjog ezt vizsgálja. - 2) Tisztán pszichikai mozgás: gondolkodás, idegpályák működése. - 3) Egyesítve az első kettő: a cselekmény valódi értelemben vett fogalma. Testi és pszichikai mozdulatok egysége. - A cselekménynek 2 fázisa van: az egyik a pszichikumban, a másik a külvilágban játszódik le. - Pszichikai fázis: Gondolkodás: az ember és a külvilág közti egyensúly felbomlik. A szükséglet tudatosul ez lesz a motiváció: vágy

vagy a kötelezettség? Ez a 31 - motívumok harca  elhatározásra jutok, megszerzem akár törvénytelen eszközök árán is, vagy törvénytisztelő állampolgár maradok. Szükségletek jelentkeznek, mert felbomlik az egyensúly az ember és a külvilág között. ha tudatosulnak a motívumok: vágyi vagy kötelezettségi tendenciák alakulnak ki, amelyek harcban állnak egymással. Motívumok harca: kialakul egy célképzet, hogy mi a jó az elkövetőnek, hogyan tudja ezt megvalósítani. Célképzet a megvalósítására: elhatározás. Lezárult a belső fázis Ez eddig gondolkodás, ami még büntetőjogilag nem büntethető. A célképzet megvalósítása aktív vagy passzív módon történhet. Aktív, mert megteszi, passzív, mert tartózkodik a megtételétől, nem teszi meg. A belső szakasz és a külvilági megvalósítás között ok-okozati összefüggés van. Ez is közvetítő szemléletet tükröz. A cselekmény külső és belső mozgások összessége

30.A jogellenesség és a társadalomra veszélyesség   fõfogalom a cselekmény - a német szerint (tényállásszerû, jogellenese, bûnös), magyar szerint (ahol a törvény büntetés kiszabását rendeli - a cselekmény egy törvényi tényállásban van leírva - , társadalomra veszélyes, bûnös)  formális jogellenesség: objektív ismérvek határozzák meg  materiális jogelleneség: jogszempontú értékítélet a tettrõl - mert vmilyen jogvédett érdekeket sért  társadalomra veszélyesség • szocialista jogtudomány kreálmánya - oroszoknál sokáig nem volt Btk. - ekkor a bíró döntötte el, hogy mi veszélyes a társadalomra, s azt büntette - késõbb analógiával is alakalmazták (a büntetőjog bűnbeesése) • átértékelõdik: a rendszer elleni cselekmények gyûjtõfogalmává • 1950-ben bekerült a Bta-ba, de analógiával nem alkalmazták (fõként állam rendje, terv, stb. elleni vétségek - létezett az elkövetõ társadalomra

veszélyessége is) • 1970-tõl felveszi a jogellenesség fogalmát, és visszatér dogmatikai fogalommá, politikaiból  a két fogalom közti különbség  jogellenesség formális, mert nem ad választ, arra, hogy vmit mért büntetnek legitimációt is hordoz (utal a jogra, parlamentre, demokráciára)  társadalomra veszélyesség materiális jellegû  A társadalomra veszélyesség funkciója a hatályos jogban  jogalkotási értelemben: az emberi cselekmények között választást eszközöl (absztrakt) - amit veszélyesnek ítél, azt büntetni rendeli - ennek céljából törvényeket alkot, ezzel állást foglal  jogalkalmazói értelemben: konkrét esetekben dönt, arról, hogy ez veszélyes-e • nem mentheti fel teljesen az elkövetõt, mert ezzel kétségbe vonná az adott tett bûncselekéményi mivoltát - mert a 3 elembõl egyet elvesz, a társadalomra veszélyességet - nem bírálhatja felül a törvényt • a 28§ alapján mondhatja, hogy a

konkrét cselekmény (elkövetés idõpontjában!) a társadalomra kevéssé veszélyes és ezért nem szükséges szankciót alkalmazni - ezzel az eljárást megszünteti és megrovásban részesíti az elkövetõt • az elbíráláskori társadalomra veszélytelenség a 36§ alapján szintén nem büntethetõ - az elkövetõ személyére nézve is alkalmazható 32 • mindig csak az elkövetõ javára lehet alkalmazni ezeket  a társadalomra veszélyességet fokozza • ha az adott cselekmény elszaporodott • ha a cselekmény nagy riadalmat keltett olyan körülmények, melyek a bûncselekmény tárgyi súlyát növelik (2 milliót lopott v. 47 milliót) 31A tényállás fogalma: gyakorlatilag bűncselekmény fogalom Bűncselekménnyé nyilvánítás a törvyénxi tényállások megalkotása útján történik. 1.) történeti tényállás: arra ad választ, hogy a valóságban mi történt, nem más, mint a konkrét bűncselekmény leírása. Hol találunk történeti

tényállásokat?: vádiratban, bírói ítélet indokolásában, nyomozati jegyzőkönyvben. 2.) törvényi tényállás: bűncselekmény törvényi ismérveinek az összessége Hol találunk törvényi tényállásokat: a különös részben, úgy is használjuk, hogy különös részi törvényi tényállás. 3.) általános törvényi tényállás: az összes bűncselekmény törvényi tényállásaiból alkotott váz, vagy minta, amely alapján az egyes konkrét bűncselekmények vizsgálhatók. Tényállásszerűség (diszpozíciószerűség) - a tv-i tényállások a büntető kódexben rögzített befejezett tettesi cselekményt határozzák meg - a tényállás kifejezés több értelemben használatos: a) konkrét (történeti) tényállás: a cselekmény releváns körülményeinek leírása b) törvényi tényállás: egy-egy bcs-típus befejezett tettesi alakzatát meghatározó tv-i ismérvek összessége c) általános tv-i tényállás: tudományos absztrahálás

útján kialakított, több tényállás azonosságaiból álló tényállás - tényállás feladatai: a) garanciális, kriminálpolitikai jelentősége: nullum crimen / nulla poena sine lege b) rendszerbeli szempontból: a cselekmény és a jogellenesség összekapcsolása c) dogmatikai feladat: objektív ismeretek körülírása, aminek nem tudása a szándékosságot kizárja - tényállás és jogi tárgy viszonya - a tényállástan kiindulópontja és vezérgondolata a jogi tárgy - a jogi tárgy az a társadalmi érték, érdek, amelyet a bj védelemben részesít, amely ellen irányuló támadásokat bűncselekménnyé nyilvánít - részletesen ld. 2 tétel - tényállási elemek köre és csoportosításuk - a jogi tárgy, ha a tényállást meghatározó kategória is, nem része a tényállásnak, tehát nem tényállási elem Objektív tényállási elemek Tényállási elemek köre: Tettességhez szükséges Szubjektív tényállási elemek 33 (tárgyi oldal)

ismérvek elkövetési tárgy közönséges bcs (delictum commune) elkövetési magatartás különös bcs (delictum proprium) szituációs elemek (hely, idő, mód, eszköz, stb.) eredmény okozati összefüggés szükségképpeni többes közreműködés (concursus necessarius) (alanyi oldal) szándékosság (dolus directus,dolus eventualis) gondatlanság (luxuria, negligentia) vegyes bűnösség motívum célzat (1) szükségképpeni - gyakori - esetleges tényállási elemek a) szükségképpeni: elkövetési magatartás, szándék/gondatlanság b) gyakori: pl. eredmény c) esetleges: pl. elkövetési hely, idő, motívum, célzat (2) leíró jellegű - bírói mérlegelést igénylő - normatív tényállási elemek a) leíró: csupán felismerést tételez, pl. megrontásnál a passzív alany 14 évét be nem töltött személy b) bírói mérlegelést igényel: pl. mi a súlyos kötelességszegés, vagy mi a súlyos érdeksérelem c) normatív: jogi fogalmak közé

tartozik, pl. hamis vád esetében a vád (3) pozitív és negatív tényállási elemek - negatív: büntethetőséget kizáró ok, pl. a jogos védelem nem csak nem bcs, de nem is tényállásszerű, mert hiányzik a társadalomra veszélyesség 32 A bűnösség Bűnösség: bűncselekmény fogalmi elem és a büntetőjog alapelveinek körében a bűnösségen alapuló felelősség az egyik speciális alapelv. A bűnösség fogalma Nem ugyanazt jelenti az anyagi büntetőjogban és a büntető eljárásjogban. Anyagi jogi bűnösség fogalom: Többféle fogalmi koncepció: 1. pszichológiai bűnösség fogalom: időben elsőként alakult ki Elsősorban, mint pszichés viszonyt fogja fel a bűnösséget. Kezdeti megközelítései szerint a szándékosság és a gondatlanság gyűjtőfogalmának tekinti. A bűnösség nem más, mint az elkövető és a cselekménye közötti pszichés viszony. Későbbiekben kiegészül: jogellenesség 2. tisztán normatív bűnösség fogalom:

igyekszik kirekeszteni a bűnösség fogalmából a pszichés kapcsolatot. Ennél az irányzatnál a bűnösség a tett fölötti normatív értékítéletté válik. Különböző képviselői a bűnösség többféle elemét különítik el: 34 3. ún pszichológiai normatív, másképp nevezve komplex bűnösség fogalom: magyar büntetőjogban leginkább elfogadott. A bűnösség az elkövető és társadalomra veszélyes jogellenes cselekménye közötti felróható pszichés viszony. Szerepel benne a jogellenesség tudata, normatív elemként jelenik meg a felróhatóság. 4. materiális bűnösség fogalom: a bűnösség tulképp nem más, mint az elkövetőnek az antiszociális érzületében ragadható meg, aminek kifejezésre kell jutnia egy antiszociális eredményben. Az eljárásjogban azt fogja jelenteni, hogy a bíróság megállapítja, hogy az elkövető a terhére rótt bűncselekményt elkövette és nincs akadálya a büntetőjogi felelősségre vonásnak és

jogkövetkezményt alkalmaz az elkövetővel szemben. A bűnösség jelenlegi felfogás szerinti elemei: • • • • a) Életkor b) Beszámítási képesség c) Szándékosság és gondatlanság d) Elvárhatóság 1.) megfelelő életkor: magyar büntetőjogban 14 betöltött életév Ennek hiányában bűnösség megállapítására nem kerülhet sor. 14 születésnapját követő naptól állapítható meg bűnösség az elkövető terhére. Ez egy megdönthetetlen vélelem, nem vizsgáljuk, hogy rendelkezik-e beszámítási képességgel az életkor önmagában kizárja a felelősségrevonást. (Csemegi-kódex idején vegyes jellegű szabályozás volt) 2.) beszámítási képesség: legalább két képességet feltételez: ahhoz, hogy valaki megfelelő beszámítási képességgel rendelkezzen szükséges az agyvelő megfelelő térfogata • • felismerési képesség: képes legyen az elkövető arra, hogy cselekményének társadalomra veszélyességét felismerje.

akarati képesség: képes legyen megfelelő értékítéletben részesíteni és akaratának megfelelő magatartást tanúsítani a felismert következmények alapján. (Btk. 24§-a meghatározza a kóros elmeállapot fogalmát, amely bűnösséget kizáró ok ) 3.) szándékosság vagy gondatlanság: szubjektív tényállási elem Főszabályként szükséges a szándékosságnak vagy a gondatlanságnak a tényleges fennállása. 4.) elvárhatóság: bűnösség önálló fogalmi elemeként kezelik Szükséges az is, hogy a normakövető magatartás az elkövetőtől elvárható legyen. Bizonyos esetekben úgy tekinti a törvény, hogy a normakövető magatartás nem várható el az elkövetőtől. Pl feljelentés elmulasztása állam elleni bűncselekményeknél, azonban úgy szól a tv. hogy az elkövető 35 hozzátartozója nem büntethető. A bírói gyakorlat szerint hiányzik az elvárhatóság, amikor csempészet, vámorgazdaság esetén nem tesznek eleget az

adóbevallási kötelezettségnek. Adócsalásért nem lehet felelősségre vonni Ilyenkor is az elvárhatóság hiánya az, ami a bűnösséget kizárja. Akkor állapítható meg az elkövető anyagi jogi bűncselekménye, ha ezek a feltételek fennállnak. 33. A törvényi tényállás fogalma A tényállásszerűség A törvényi tényállás a bűncselekmény ismérveinek törvényi meghatározása. Tényállásszerű az a cselekmény, amely kimeríti valamely (különös részben meghatározott) törvényi tényállás ismérveit. A Btk. a tettesi cselekményt tekinti tényállásszerűnek, a bűncselekmény és a tettesi cselekmény azonban nem minden esetben ugyanaz /pl. felbujtó, vagy bűnsegéd; kísérlet, előkészület/. A részesi cselekmény esetében is kimutatható egyfajta „tényállásszerűség”, de a „törvényi tényállás” az Általános részben nyert megfogalmazást (Részesek a tettesre megállapított büntetési tétel szerint felelnek.) A

törvényi tényállásban nemcsak leíró (deszkriptív) elemek szerepelhetnek, hanem olyan normatív elemek is, amelyek értékelésre szorulnak (pl. dolog-e egy emberi szerv) A tényállási ismérveket a tudomány szétválasztotta • objektív ismérvekre: azok, amelyekkel, ill. amelyekben a cselekmény a külvilágban megjelenik: cselekmény eredménye, az elkövetés tárgya, eszköze Ezek a cselekmény jogellenességét alakítják. • szubjektív ismérvekre: ezek a bűnösséget formálják: szándékosság, gondatlanság. Léteznek azonban objektív bűnösségi és szubjektív jogellenességi ismérvek. A bizonyítás rendjében a törvényi tényállás elemeit kell bizonyítani. A szocialista büntetőjogtudomány a törvényi tényállás fogalmi körébe belevonta: • a cselekmény társadalomra veszélyességét, • jogtárgyat, • elkövető személy társadalomra veszélyességét, • büntethetőségi akadályokat. Az egyes törvényi tényállások

jelentősége abban áll, hogy elhatárolják az egyes bűncselekményeket egymástól; elhatárolják továbbá az egyes bűncselekményeket az életben megengedett cselekményektől. A törvényi tényállásoknak, így garanciális jelentőségük van. Tényállások tipikussága szerint: - Alap (egyszerű) tényállás – tipikus, életben rendszerint előforduló esetre vonatkozik. - Privilegizáló – alacsonyabb fokú társadalmi veszélyességet jelentő speciális körülmény esetét szabályozó eset. - Minősítő – magasabb fokú társadalmi veszélyességet jelentő speciális körülmény esetét szabályozó eset. A törvényi tényállás ismérvei: 36 Tárgyi oldali ismérvek (objektív tényállási elemek) cselekmény szükséges ismérv: elkövetési tárgy rendszerinti (passzív alany) ismérvek: Eredmény okozati összefüggés esetleges ismérvek: az elkövetés módja Eszköze Helye Ideje Alanyi oldali ismérvek (szubjektív tényállási elemek)

szándékosság szükséges ismérvek: gondatlanság esetleges ismérvek: motívum 6 célzat 7 A tárgyi oldal és az alanyi oldal között helyezkedik el az EMBER. Az embert a törvény az „aki” szóval jelöli. A tettes a bűncselekmény alanya A tárgyalás sorrendje: - A bűncselekmény tárgya, a jogi tárgy - A törvényi tényállás tárgyi oldala (objektív tényállási elemek) - A bűncselekmény alanya - A törvényi tényállás alanyi oldala (szubjektív tényállási elemek) - A törvényi tényállás fajáról (egyszerű, leíró, hivatkozó, keret ,alapeseti törvényi tényállás, minősített eseti tényállás, privilegizált eseti tényállás) Jogtárgy: büntetőjogi védelemmel biztosított életjelenség; jogilag védett érdek; a Btk. 5 jogtárgyat nevesít: - állami rend, - társadalmi rend, - gazdasági rend, - állampolgárok személye, - állampolgárok jogai A jogi tárgyi fogalomrendszer piramisszerű: általános tárgy a különös tárgyak

összessége különös tárgy a társadalmi viszonyok egy meghatározott köre (pl. a vagyon) közvetlen tárgy pl. a vagyoni viszonyokon belül a szerzői jog A törvényi tényállás megvalósítása sérti a társadalmi viszonyoknak egy eredetileg meghatározott körét. Végső soron minden bűncselekmény magát a jogrendet sérti. 34. A JOGI TÁRGY-ELKÖVETÉSI TÁRGY 1. A jogi tárgy - a jogi tárgy az állami akarattá emelt büntetőpolitikát a büntető törvényhozás számára közvetíti - az a társadalmi érték, érdek, amelyet a bj védelemben részesít, amely ellen irányuló támadásokat bűncselekménnyé nyilvánít - szinonim: védelem tárgya, a norma védelmi célja - tipp: a jogi tárgy megállapításához a Btk. Különös Részének egyes címei nyújtanak segítséget 6 7 a cselekmény indító oka (pl. aljas indokból) pl. előre felismert cél érdekében (pl vagyoni haszonszerzés) 37 - hagyományosan védett jogi tárgyak az ember élete,

testi épsége, személyiségi jogai, a tulajdonosi, vagyoni jogosultságok. Ezeket minden bj védi - a bj azonban nem minden embert és minden területen véd, az állam csak meghatározott jogtárgyakat véd a jogellenes támadásokkal szemben - kiterjed a védelem az állam belső rendjére és működésére, ezt nemzetközi szerződésekkel bővítik is - a jogi tárgyak egyfelől a bj kodifikáció alapját képezik, másfelől a jogszabály értelmezése és alkalmazása során is szerepet játszanak, pl. a teleologikus jogértelmezés a norma védelmi céljának vizsgálatát jelenti 1. Elkövetési tárgy: az a dolog, amelyre vonatkozóan az elkövető cselekményét végrehajtja (elveszi, megszerzi, megsemmisíti, megváltoztatja). Ha a bűncselekmény alanya emberrel szemben hajtja végre cselekményét, passzív alanyról beszélünk. Nem feltétlenül azonos a sértettel. A sértett az a személy, akinek a személyét vagy a jogait a bűncselekmény sértette vagy

veszélyeztette. Tágabb körű fogalom, sértett pozícióba jogi személy is kerülhet. Számára a jog bizonyos perbeli pozíciót biztosít Nincs minden bűncselekménynek elkövetési tárgya ill. passzív alanya (pl szóbeli becsületsértés) 35. Az eredmény Eredmény: az elkövetési magatartás tanúsítása következtében a külvilágban beálló azon a változás, amelyet a törvényi tényállás leír. Bűncselekmény fajták csoportosítása az eredmény alapján: - materiális: a tényállás eredményt tartalmaz, csak az eredmény beálltával válik - befejezetté (pl. halál) immateriális (vagy alaki): a tényállás eredményt nem tartalmaz, az elkövetési magatartás puszta tanúsításával befejezetté válik (pl. hamis tanúzás) Eredmény fajtái: - sértő eredmény: következménye a sértési materiális bűncselekmény; olyan tényleges sérelem, amely a külvilágban többé-kevésbé jól felismerhető az elkövetési magatartás folyamán (pl.

halál, betegség) - veszélyeztetési eredmény: eredményként a veszélyhelyzet szerepel, melyen a sérelem bekövetkeztének objektív lehetőségét értjük (pl. fennáll a halál lehetősége) Sértő materiális bűncselekmény fajtái: - a tényállásban természettudományos módszerrel mérhető, biológiai típusú eredmény helyezkedik el (pl. emberölés), - más, pontos módszerekkel mérhető eredményt tartalmaz a tényállás (pl. vagyon elleni bűncselekmény) „társadalmi eredmény” szerepel tényállásában, ami társadalmi tapasztalaton alapuló bírói értékelés alapján ismerhetők fel az (pl. jelentős érdeksérelem) Veszélyeztetési materiális bűncselekmény fajtái: - közvetlen veszély az eredmény (pl. Btk 186§ közúti veszélyeztetés), veszély az eredmény (pl. Btk 185§ a vasúti közlekedés veszélyeztetése) 38 36. Okozati összefüggés: a materiális bűncselekmények körében vizsgáljuk, hogy a törvényi tényállásban

foglalt eredményt az elkövetési magatartás hozta-e létre. A bíró csak azokat az okokat vizsgálja, amelyek a büntetőjogi felelősségrevonás szempontjából jelentősek. Csak az emberi magatartás tekinthető jelentős oknak Ezen túlmenően azonban a bíró az emberi magatartások között egy további kiválasztást eszközöl abból a szempontból, hogy az eredmény a cselekmény objektív hatásirányában jelentkezett-e. Valamely eredmény a jogilag jelentős emberi magatartás okozataként mindig valamilyen feltételek között jön létre. Gondatlan bűncselekménynél az okozati összefüggés, ill. az eredmény bekövetkezése a felelősséget lezárja. Így ha a tettes csak súlyos testi sérülést okozott gondatlanul, de cselekménye halált is okozhatott volna és erre a lehetőségre gondatlansága ki is terjedt – csak gondatlanul okozott súlyos testi sértésért felel. Ezzel szemben szándékos bűncselekménynél a ténylegesen bekövetkezett eredmény a

büntetőjogi felelősséget nem zárja ki. Lehetséges, hogy a tettes súlyosabb eredményért felel, mint amilyen eredményt ténylegesen okozott. (szándékos materiális bűncselekmény kísérleténél) Az okozati kapcsolat objektív fennforgása mellett a büntetőjogi felelősség szempontjából az is szükséges, hogy e kapcsolat alakulását az elkövető belássa, vagy legalábbis beláthassa, vagyis, hogy a bűnössége átfogja az oksági viszonyt. Okozatossági teóriák: 1. Conditio sine qua non (feltételek egyenértékűségének tana): nem tesz különbséget feltételek és okok között; azt kell megvizsgálni, ha a tettes nem követi el a bűncselekményt, akkor is bekövetkezett volna az eredmény. Ez azonban nem minden esetben használható, lehetséges ugyanis, hogy egy másik okfolyamat is bekapcsolódott, és ez váltotta ki a tulajdonképpeni eredményt. 2. Okkiválasztási teória: 1. Adekvát kauzualitás teóriája: csak akkor állapítható meg az

okozati összefüggés, ha az eredmény annak a bizonyos cselekménynek tipikus eredménye, vagy, ha az elkövető tudta, hogy a tipikustól eltérő eredmény várható. Relevancia elmélet: azt a döntő okot kell megkeresni, amely a károsító eredményt előidézte. 37. A tárgyi oldal esetleges ismérvei 1. Az elkövetés módja: Minden bűncselekményt valamilyen módon követ el a tettes, ám ennek a törvény rendszerint nem tulajdonít jelentőséget; mégis olykor jelentőséghez jut a törvényi tényállásban az elkövetés módja. Pl: az emberölés egyik minősített esete a különös kegyetlenség a végrehajtás során 2. Az elkövetés eszköze: A bűncselekmény jellegétől függően a tettes számos esetben eszközt használ a szándékos elkövetés során; nem tulajdonít neki a Btk. jelentőséget. Kivételképpen az eszközt törvényi tényállási ismérvként fogalmazza meg, rendszerint a minősített esetben. (fegyveresen, lopott kulccsal) 3. Az

elkövetés helye: A helynek a törvényi tényállás nem szokott jelentőséget tulajdonítani; kivételképpen igen: a lopás súlyosabban minősül, ha közveszély színhelyén követték el. Az elkövetés ideje: Minden bűncselekményt valamilyen időben (időpontban) követnek el, az időnek a törvényi tényállás szempontjából rendszerint nincs jelentősége. Néhány szándékos 39 bűncselekménynél széles körben minősítő körülmény a háború ideje, a magánlaksértésért súlyosabban minősíti, ha éjjel követik el. 38. A bűncselekmény alanya (A tettes) A bűncselekmény emberi magatartás; az embert a bűncselekmény „alanyának” nevezzük. A különös törvényi tényállások a bűncselekmény alanyára az „aki” szóval utalnak; a bűncselekmény alanya azonban nem minden ember lehet, csak az aki az alannyá válás feltételeivel rendelkezik: a. Elkövetéskor betöltött 14. életév: a gyermek tetteiért büntetőjogi felelőséggel

nem tartozik; a fiatalkorú (14-18) cselekményeiért már büntetőjogi felelősséggel tartozik, de rá a felnőttekhez képest enyhébb rendelkezések vonatkoznak. b. Az elkövetéskor meglévő beszámítási képesség: Beszámítási képességgel csak ember rendelkezhet; jogi személy nem. A beszámítási képesség gyűjtőfogalom, az ember kétirányú képességét jelöli: - magatartás lehetséges következményeinek előrelátása, - a felismerésnek megfelelő akarat képzése és az akaratnak megfelelő magatartás tanúsítása. Bármelyik képesség hiánya kizárja a beszámítási képességet; ELMEBETEGSÉG, GYENGEELMÉJŰSÉG, SZELLEMI LEÉPÜLÉS, TUDATZAVAR, SZEMÉLYISÉGZAVAR azok a körülmények, melyek mind felismerési, mind pedig az akarati képességet kizárhatják. A bűncselekmény alanya a bűncselekmény elkövetésében lehet - tettes - o egyedüli tettes o társ tettes részes felbujtó, vagy bűnsegéd is csak megfelelő életkort o felbujtó

elért és beszámítási képességgel rendelkező ember o bűnsegéd lehet A speciális alany (speciális tettes) mint esetleges ismérv Amennyiben a különös törvényi tényállás szövege az alanyt az „aki” szóval jelöli, az adott bűncselekmény elkövetője a tettesi minőségben bárki lehet, feltéve, hogy az alannyá válás már jellemzett feltételeivel rendelkezik. ALANY = ÁLTALÁNOS ALANY Előfordul, hogy a törvény a tettesi minőségben számba jöhető személyek körét, vagy valamilyen foglalkozás gyakorlóira korlátozza, vagy valamely más szempont szerint szűkíti. Ilyenkor az alannyá válás általános feltételein felül még a törvényben jellemzett további speciális tulajdonságokkal is rendelkeznie kell. (pl: hivatalos személy) A speciális alanyt ez alapján = SPECIÁLIS TETTESNEK KELL NEVEZNÜNK A speciális tettesre vonatkozóan törvényileg kiemelt tulajdonságoknak csak a tettesre kell fennállniuk; az ilyen bűncselekményeknek is

bárki lehet a részese. 40 Tettességhez szükséges ismérvek: • közönséges bűncselekmények: alanya bárki lehet. Ilyen a legtöbb bűncselekmény (emberölés, lopás). • Különös bűncselekmény: delictum proprium: olyan bűncselekmény, amelynek alanya tettesként csak meghatározott személyi jellemzőkkel bíró személy lehet. (olyan bűncselekmény, amelynek tettese csak meghatározott személy lehet: jogtörténetben az újszülött megölése nevű bűncselekmény ilyen volt, de ilyenek a hivatali bűncselekmények is. Újszülött megölésének alanya a szülő nő, hivatali bűncselekménynél a hivatalos személy. Elkövető nemcsak az elkövető lehet, hanem a részes is! 39. A tényállás elemeinek csoportosítása: A tényállási elemek csoportosíthatók előfordulásuk gyakorisága szerint, azaz milyen gyakran fordulnak elő az egyes törvényi tényállásokban. Ennek megfelelően háromféle csoport létezik: • • •

szükségképpeni tényállási elemek: ezek a tényállási elemek nem hiányozhatnak egyetlen tényállásból sem. (pl az elkövetési magatartás: cselekmény nélkül nincs bűncselekmény; szándékosság vagy gondatlanság: valamelyik formája kell, hogy legyen a tényállásban.) gyakori tényállási elemek: sok bűncselekmény tényállásában szerepelnek. (pl elkövetési tárgy, az eredmény, az okozati összefüggés) Vannak olyan bűncselekmények pl. amelyek tényállásában nincs eredmény, vagy okozati összefüggés pl. rongálás tényállása: van eredmény? Van, a kár. Lopás tényállásában nincs eredmény, a tárgynak a sértettől való elvétele nem eredmény. esetleges tényállási elemek: ritkán fordulnak elő az egyes tényállásokban, tehát csak kevés bűncselekmény tényállásában találjuk meg ezeket. (pl motívum, célzat szubjektív oldalon és az elkövetés szituációjához tartozó elemek /szituációs elemek/ is ilyenek) A

tényállás anyagi elemei: Bűnösség 41 A szándékosság 13. § Szándékosan követi el a bűncselekményt, aki magatartásának következményeit kívánja, vagy e következményekbe belenyugszik. A büntetőjogi értelemben vett szándéknak két alakja van: - egyenes szándék (dolus directus): magatartás következményeinek kívánása; - eshetőleges szándék (dolus eventualis) magatartás következményeibe belenyugvás. A kettő közötti különbségnek csupán az EREDMÉNY bűncselekmények) körében van jelentőségük. való BŰNCSELEKMÉNYEK (materiális A szándékosság összetevői az értelmi (tudati) és az érzelmi (lélektani) elem. Értelmi oldal a tényállási ismérvek alapjául szolgáló tények ismerete: elkövetési magatartás, materiális bűncselekményeknél az eredmény és okozati összefüggés, elkövetési tárgy, elkövetés helye, ideje, módja, eszköze. Egyenes szándék esetén okozati kapcsolat eredmény előrelátása

Eshetőleges szándék okozati kapcsolat eredmény vagy annak reális lehetőségének előre látása Érzelmi oldal az előre látott következmények kívánása/belenyugvás előre látott következmény kívánása A tettes az belenyugszik eredmény bekövetkezésébe A különbségtétel gyakorlati jelentőséghez az élet, testi épség, egészség elleni bűncselekmények. Elsősorban: EMBERÖLÉS körében jut. A szándék eshetőleges volta enyhítő körülmény, kivéve, ha az elkövető olyan bűncselekményt valósított meg, amelyet az eredmény tekintetében gondatlanul is el lehet követni. Szándékos bűncselekmény minősített esete: Az alapesethez képest további ismérveket (minősítő elemeket) tartalmaz. A szándéknak a minősítő körülményre is ki kell terjednie KIVÉTEL: Az eredményre mint a bűncselekmény minősítő elemére elég ha gondatlanság terjed ki. Így VEGYES BŰNÖSSÉGI BŰNCSELEKMÉNY JÖN LÉTRE Ezek a minősítés

szempontjából: szándékos bűncselekmények; következményeikben a szándékos bűncselekmények jogi sorsát osztják. 27. § (1) Nem büntethető az elkövető olyan tény miatt, amelyről az elkövetéskor nem tudott. (2) Nem büntethető, aki a cselekményt abban a téves feltevésben követi el, hogy az a társadalomra nem veszélyes, és erre a feltevésre alapos oka van. (3) A tévedés nem zárja ki a büntethetőséget, ha gondatlanság okozza, és a törvény a gondatlanságból eredő elkövetést is bünteti. Szándék intenzitása: Akár az egyenes, akár az eshetőleges szándék fakadhat előzetes megfontolásból, pillanatnyi indulatból, kínálkozó alkalom gyors kihasználására irányuló törekvésből. pl: Erős felindulásban elkövetett emberölés, tulajdonít jelentőséget a szándék méltányolható okból származó, indulatos jellegének. 42 Sértési és veszélyeztetési szándék: Leginkább a „veszély” valamilyen foka az eredmény;

VESZÉLY = SÉRELEM LEHETŐSÉGE. A sértési szándék sérelem okozására (nem feltétlenül testi), a veszélyeztetési szándék veszélyhelyzet előidézésére irányul. Minden sértési szándék magában foglal egy veszélyeztetési szándékot is. Az életveszélyt okozó testi sértés megállapításának feltételei: 1. A sértett életben maradjon 2. A tettes szándéka az életveszélyre, ne pedig a halálra terjedjen ki Ha a tettes szándéka a halálra kiterjed, de a sértett életben marad EMBERÖLÉSI KÍSÉRLETET kell megállapítanunk. 40.A gondatlanság 14. § Gondatlanságból követi el a bűncselekményt, aki előre látja magatartásának lehetséges következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában; úgyszintén az is, aki e következmények lehetőségét azért nem látja előre, mert a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztja. A gondatlanság a bűnösség egyik megnyilvánulási formája, melynek két alakzata van:

a) Tudatos gondatlanság (luxuria) érzelmi oldalon különbözik a szándékosságtól: tudatos gondatlanság esetén az elkövető nem kívánja és nem is nyugszik bele magatartása lehetséges következményeibe (illetve az eredmény bekövetkezésébe), hanem éppen ellenkezőleg bár könnyelműen, de bizakodik, hogy azok elmaradnak. Az értelmi és érzelmi oldal között helyezkedik el a „könnyelműség”. Könnyelmű bizakodás akkor állapítható meg, ha az elkövető ezt valamire alapozni tudta, így pl. bízhatott saját (esetleg a sértett) képességeiben, ügyességében, avagy valamilyen külső okban, ami megakadályozhatta volna a következményeket. A luxuriának a könnyelműség nem lélektani ismérve, hanem bírói értékelés alá eső mozzanata. Ez a mozzanat nem a tettes tudatában van jelen, hanem értékítélet formájában a bíró fejében születik meg. A könnyelműség gondolatköréből kiindulva az adott szituáció értelmezésében a

bíróság a következő következtetésekre juthat: - az eredmény elmaradásában való bizakodás könnyelmű volt, alaptalan volt (jelentése: a tettesnek jobban jött volna az eredmény elmaradása, mint bekövetkezése)  eshetőleges szándékot kell megállapítani! az elkövetőnek alapja volt bizakodásra (KIZÁRJA A BŰNÖSSÉGET). A tudatos gondatlanságban egy ugyanolyan jellegű veszélyeztetési szándék helyezkedik el, mint a szándékos veszélyeztetési bűncselekmények körében Szándékos veszélyeztetés Veszély nem fordul át sérelembe Luxurózus magatartás Magatartás előidézi a sérelmet (Beáll a Materiális bűncselekmény eredménye!) A gondatlan bűncselekmény csak akkor állapítható meg, ha az eredmény mégis bekövetkezik. Az eredmény elmaradása esetén a „veszélyeztetési szándék” nem érzékelhető. b) Hanyagság (negligentia) esetén az elkövetői oldalon a cselekmény előrelátása mint tudati elem, és értelemszerűen

a cselekményhez kapcsolódó érzelmi (lelki) elem is hiányzik. A hanyag gondatlanság két eleme: 43 - megkövetelt figyelem vagy körültekintés elmulasztása; egyébként következményeket előre látta volna. (objektív gondossági kötelesség) Ez a kötelesség attól függően alakul, hogy a tettes valamilyen hivatási vagy foglalkozási kötelesség hatálya alatt áll-e, ill. ilyennek gyakorlójaként lép-e fel az adott szituációban, avagy olyan magánszemélyként, aki magánélete körében jár el. Hivatásbeli gondatlanság valamely jogilag vagy szakmai szempontból szabályozott magatartás tanúsítása körében jelenhet meg. (pl: orvos, építészmérnök, villanyszerelő) A foglalkozási, balesetvédelmi, közlekedési szabályok a büntetőjog szempontjából „külön normák”, amelyek megtartása esetén a következmények előre látása és elkerülése biztosított (pl. KRESZ) A tőle elvárhatóság elsősorban a tettestől, mint valamely

foglalkozás gyakorlójától megkövetelt elvárhatóságot jelenti (szubjektív gondatlansági kötelesség). Amennyiben a tettes teljesítménye a külön normában megkövetelt és objektivizált szinttől elmaradt, a szubjektív lehetőség hiányát javára már nehéz megállapítani. Oka: 1. külön norma nem tudása nem mentesít 2. indiszponált állapotban valamely foglalkozásszerű cselekmény kifejtésére vállalkozás önmagában is kifejezi a külön norma megszegését 3. az elkövető személy tudásszintjét meghaladó tevékenység folytatására vállalkozás szintén ellent mond a „tőle elvárhatóság” szabályával AZ OBJEKTÍV ÉS SZUBJEKTÍV GONDATLANSÁG ÁLTALÁBAN EGYBEOLVAD! Elképzelhető, hogy a cselekményt a foglalkozási szabály megszegése, az eredmény bekövetkezése jellemzi, DE az elkövető felelőssége kizárható: ha a szabályszegés ténye és a baleset bekövetkezése között nincs közvetlen OKOZATI KAPCSOLAT, a baleset a

szabályszerű magatartás kifejtése esetén is bekövetkezett volna. Ha az okozati lánc és az eredmény az elkövető szabályszegésének hiányában is ugyanúgy alakult volna, az „objektív elkerülhetetlenség” kategóriájának nevezzük. Magánéletbeli gondatlanság: tartalmát és terjedelmét objektíve a társadalmilag kialakult gyakorlat, szubjektíve pedig az ember személyes tapasztalatai és ismeretanyaga, műveltségi színvonala és intelligenciája határozza meg. A GONDATLAN BŰNCSELEKMÉNYEK A BÜNTETÉSI TÉTELTŐL, ANNAK MAXIMUMÁTÓL FÜGGETLENÜL VÉTSÉGEK. Fogalmak A büntetőjog azon jogszabályok összessége, amelyek meghatározzák, hogy mely cselekmények minősülnek bűncselekménynek, ezek elkövetőit hogyan kell felelősségre vonni, velük szemben milyen szankciót és hogyan kell alkalmazni. A büntető anyagi jog az a jogág, amely a bűncselekménynek minősülő cselekmények meghatározásával, a bűnelkövetők felelősségre

vonásának feltételeivel, a velük szemben alkalmazott büntetésekkel és intézkedésekkel foglalkozik. A bűnözés egy adott helyen, adott időszak alatt elkövetett bűncselekmények összességét jelenti. Olyan társadalmi jelenség, amely a statisztika módszereivel mérhető, így jellegzetességei, szerkezete megismerhető, várható alakulása kikövetkeztethető. 44 A bűnügyi tudományokon azokat a tudományokat értjük, amelyek – hasonlóan a büntetőjogtudományhoz – a bűncselekményekkel, a bűnözéssel, a bűnelkövetőkkel és a szankciókkal foglalkoznak. Büntető jogszabályon értjük azokat a jogszabályokat, amelyek valamely büntetőjogi jogviszonyt szabályoznak, illetve az ennek alapjául szolgáló társadalmi viszonyt védik. Tilalmakat vagy parancsokat tartalmaznak. Felelősség: Következmények elviselésére való kötelezés/Következmények elviselésének kötelezettsége. Többféle felelősség létezik, pl erkölcsi felelősség,

jogi felelősség (polgári, munkajogi, szabálysértési, büntetőjogi. Büntetőjogi felelőség: A bűncselekmény elkövetéséhez fűződő következmények elviselésének kötelezettsége. Bűncselekmény az a szándékosan vagy – ha a törvény a gondatlan elkövetést is bünteti – gondatlanságból elkövetett cselekmény, amely veszélyes a társadalomra, és amelyre a törvény büntetés kiszabását rendeli. (Btk 10§) A bűncselekmény tárgya: a törvényhozó által védeni kívánt azon társadalmi viszony, amelyet az elkövető magatartása sért vagy veszélyeztet. Társadalomra veszélyesség: az a tevékenység vagy mulasztás, amely a Magyar Köztársaság állami, társadalmi vagy gazdasági rendjét, az állampolgárok személyét vagy jogait sérti vagy veszélyezteti. (Btk 10 § (2) Alany: alanynak nevezzük azt az elkövetőt, akit a bűncselekmény megvalósítása miatt felelősségre lehet vonni, akivel szemben büntetést lehet alkalmazni. Alany

tehát, a büntethető elkövető. Bűnösség: az elkövető és cselekménye közötti pszichikus viszony, amely miatt neki cselekményét felróhatjuk. Szándékosan követi el a bűncselekményt, aki magatartása következményeit kívánja, vagy e következményekbe belenyugszik. (Btk 13§) Gondatlanság: gondatlanságból követi el a bűncselekményt, aki előre látja magatartásának lehetséges következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában, úgyszintén az is, aki e következmények lehetőségét azért nem látja előre, mert a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztja. (Btk 14 §) Bűntett: az a szándékosan elkövetett bűncselekmény, amelyre a törvény két évi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetés kiszabását rendeli el. Vétség: minden gondatlan bűncselekmény vétség, tekintet nélkül a kiszabandó büntetésre, valamint azok a szándékos bűncselekmények, melyekre a törvény 2 évi szabadságvesztés vagy

ennél gyengébb büntetés kiszabását rendeli. Jogos védelem: nem büntethető, akinek a cselekménye a saját, illetőleg a mások személye, javai vagy közérdek ellen intézett, illetőleg ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges. (Btk 29 §) 45 Nem büntethető az sem, aki az elhárítás szükséges mértékét azért lépi túl, mert azt ijedtségből vagy menthető felindulásból képtelen felismerni. A büntetés korlátlanul enyhíthető, ha az ijedtség vagy a menthető felindulás az elkövetőt korlátozza az elhárítás szükséges felismerésében. Végszükség: nem büntethető, aki a saját, illetőleg a mások személyét vagy javait közvetlen és másként el nem hárítható veszélyből menti, vagy a közérdek védelmében így jár el, feltéve, hogy a veszély előidézése nem róható a terhére, és a cselekménye kisebb sérelmet okoz, mint amelynek elhárítására törekedett. (Btk 30 §) Kóros

elmeállapot: nem büntethető, aki a cselekményt az elmeműködés olyan kóros állapotában – így különösen elmebetegségben, gyengeelméjűségben, szellemi leépülésben, tudatzavarban vagy személyiségzavarban – követi el, amely képtelenné teszi a cselekmény következményeinek felismerésére vagy arra, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék. (Btk 24 §) A büntetés korlátlanul enyhíthető, ha az elmeműködés kóros állapota az elkövetőt korlátozza a cselekmény következményeinek felismerésében vagy abban, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék. Bűncselekményegység: egyetlen bűncselekmény megvalósulását jelenti, azaz a bűncselekmény mindhárom fogalmi eleme (társadalomra veszélyesség, tényállásszerűség, bűnösség) egyszer valósul meg. Bűnhalmazat: ha az elkövető egy vagy több magatartása több bűncselekményt valósít meg és ezeket egy eljárásban bírálják el. Törvényi tényállás egy

bűncselekmény-típus törvényi ismérveinek összességét jelenti. Tettes az, aki a bűncselekmény törvényi tényállását megvalósítja. Társtettesek azok, akik a szándékos bűncselekmény tevékenységéről tudva, közösen valósítják meg. törvényi tényállását, egymás Felbujtó az, aki mást bűncselekmény elkövetésére szándékosan rábír. A felbujtó adja a döntő motívumot a bcs. elkövetéséhez Bűnsegéd: Aki másnak bűncselekmény elkövetéséhez, másnak szándékosan segítséget nyújt. A büntetés kiszabása a bíróságnak olyan tevékenységét jelenti, amely során a törvényben meghatározott rendelkezések alapján, a konkrét eset összes körülményének mérlegelése után dönt az alkalmazandó szankcióról, meghatározza annak mértékét, valamint végrehajtásának módját. Fiatalkorú az, aki a bűncselekmény elkövetésekor a 14. életévét már betöltötte, a 18 azonban még nem. 46