Psychology | Studies, essays, thesises » Lelkes Orsolya - A szabadság íze, boldogság, vallás és gazdasági átmenet

Lelkes Orsolya A szabadság íze: boldogság, vallás és gazdasági átmenet Bevezetés k elet-Közép-Európában az emberek átlagosan boldogtalanabbak, mint nyugat-európai társaik (1. táblázat), amint ezt kérdőíves megkérdezések eredményei is tanúsítják.1 Úgy tűnik, hogy a szocializmus politikai elszigetelődését felváltotta a boldogtalanság „vasfüggönye” E különbözőség okairól vagy akár a kelet-európai szubjektív jólétet meghatározó tényezőkről keveset tudunk. E tanulmány az utóbbihoz szolgál új empirikus bizonyítékokkal Elemzi az egyének szubjektív jólétének összefüggéseit, vagyis a „tapasztalati hasznosságot”2 Magyarországon, és azt, hogy miként hatott ezekre az 1990-es évek gazdasági változása. A középpontban két olyan sajátságos csoport áll, amelyeknek tagjairól feltételezhető, hogy az átmenet különböző aspektusai erőteljesen befolyásolták őket: a vallásosak és az egyéni vállalkozók.

Kiinduló feltételezésünk szerint a növekvő szabadság ideológiai értelemben hozzájárult a vallásos emberek boldogságához, míg a gazdasági értelemben növekvő szabadság a vállalkozók javát szolgálta. A tanulmány azt is vizsgálja, hogy a vallásos beállítottság megkönnyíti-e a gazdasági átmenet megrázkódtatásainak elviselését, vagyis más szavakkal azt, hogy a személyes világnézet miként befolyásolja az egyéni hasznosságot. 1 Köszönettel tartozom Andrew Clarknak, John Hillsnek, Robert MacCullochnak, Abigail McKnightnak a tanulmányhoz fűzött hasznos észrevételeikért. Az adatokat a Tárki bocsátotta rendelkezésemre. Az elemzés tartalmáért és interpretációjáért ők semmilyen felelősséggel nem tartoznak 2 Az angol nyelvű szakirodalomban: „experience” vagy „experienced” utility. A cikkben használt terminológiáról a módszertani rész végén esik majd szó. 58 A SZABADSÁG ÍZE: BOLDOGSÁG, VALLÁS ÉS GAZDASÁGI

ÁTMENET A cikk alapfeltevése az, hogy a hasznosság mérhető, a mérés eszköze pedig a boldogság vagy élettel való elégedettség kérdőíves felmérése.3 Blanchflower és Freeman szerint a gazdasági átmenet során az emberek attitűdjei megváltoztak, és például megnőtt az egyenlőtlenségnek az a mértéke, amelyet az emberek „méltányosnak” tartanak.4 Megállapításaik azonban a népesség egészére vonatkoznak, anélkül hogy különbséget tennének egyes csoportok között, különösen nem ideológiai vonalak mentén. Ugyanakkor a szakirodalom azt bizonyítja, hogy a „boldogságfüggvények” ideológiai beállítottságtól függően eltérhetnek. Alesina, Di Tella és MacCulloch kimutatták, hogy az európai országokban az egyenlőtlenségtől való idegenkedés a magukat baloldalinak tartó egyének körében különösen erős.5 Easterlin szerint a boldogság meghatározó tényezői a gazdasági növekedés során nem állandóak.6 Ha az anyagi

normák a tényleges jövedelemmel arányosan növekednek, akkor több jövedelem nem jár együtt több boldogsággal. Az ilyen érvek azon alapszanak, hogy az egyénnek a jövedelemből vagy fogyasztásból származó hasznossága az anyagi jellegű fogyasztással kapcsolatos attitűdjétől függ. Ebből az következik, hogy egy gazdasági rendszer átalakulása a különféle ideológiai csoportokra várhatóan különböző hatással van A tanulmány az 1990-es évekből származó magyarországi adatok felhasználásával a következőkben bemutatja, hogy a vallásosság – rendszeres templomba járás – pozitív kapcsolatban áll az élettel való elégedettséggel. Az emberek vallásos érintettsége különböző preferenciákat is sugall: a pénz és a szubjektív jólét kapcsolata gyengébb a vallásos népesség körében, azaz a pénz kevéssé boldogítja őket. Úgy tűnik, hogy a valláshoz tartozás viszonylag stabil mikroökonometriai jóléti függvényt

eredményez, amelyet a gazdasági átmenet nemigen befolyásolt. A vallásosság általunk használt mutatója a templomba járás, azaz a vallásosságot egy vallási intézményhez való tartozással mérjük. Személyes spirituális meggyőződésből fakadó, például vallásos hiten alapuló attitűdbeli különbségeket itt nem vizsgálunk. Összességében elmondható, hogy – a kiinduló feltételezéssel ellenkezően – a vallásosak nem lettek boldogabbak a növekvő ideológiai szabadság eredményeképpen. Ugyanakkor a vallásosság és a boldogság között stabil és pozitív összefüggés volt – egy sajátos attitűdbeli mintával. 3 4 5 6 Az ezzel kapcsolatos szakirodalomról lásd Lelkes 2002 és 2003. Blanchflower–Freeman 1997. Alesina–Di Tella–MacCulloch 2001. Easterlin 2001. ��� ��� ��� HIT-TAN 59 Ezzel ellentétben úgy tűnik, hogy a vállalkozóknak hasznára vált a növekvő gazdasági szabadság. A gazdasági átmenet

elejéről és végéről származó kérdőíves megkérdezés adatait felhasználva az alábbiakban megmutatjuk, hogy a jövedelem, az iskolai végzettség és más, személyes tulajdonságok hatását kiszűrve az egyéni vállalkozók idővel elégedettebbek lettek, tehát határozottan elmondható róluk, hogy ők a szocializmusból a kapitalizmusba való gazdasági átmenet nyertesei. Boldogság és átmenet A szocializmus alatti boldogságról vagy szubjektív jólétről keveset tudunk. „A hivatalos ideológia azt állította, hogy a társadalom minden vagy majdnem minden tagja elégedett.”7 A legújabb felmérések azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy a szubjektív jólét szintje jelentősen eltér az európai országok között (lásd 1 táblázat) Azt mondhatjuk, hogy kialakult egy újfajta vasfüggöny, a boldogtalanság vasfüggönye, amely elválasztja Európa boldogabb részét a sokkal kevésbé boldogtól. Tisztán kivehető választóvonal húzódik a

legtöbb nyugat-európai nemzet és Európa más országai között. Még tovább menve, KözépEurópát, különösen Lengyelországot, Magyarországot és Szlovéniát is megkülönböztethetjük Kelet-Európától és a volt Szovjetuniótól (FÁK). Érdekes módon Kelet-Európának e némiképp boldogabb része csatlakozott először az Európai Unió „boldog táborához”. Ezt az eltérést nem tulajdoníthatjuk pusztán a boldogság értelmezéséhez kapcsolódó kulturális különbségeknek. Hasonló „vasfüggöny” létezését figyelhetjük meg akkor is, ha más mutatókat használunk, például a Bradburn-féle érzelmiegyensúly-skálát vagy az élettel való elégedettséget. Míg a legtöbb nyugat-európai országban a népesség több mint kétharmada állítja magáról, hogy elégedett, addig Kelet-KözépEurópában az embereknek általában kevesebb, mint a fele. Úgy tűnik, hogy hasonló megosztottság létezik akkor is, ha az embereket életük legutóbbi

pozitív és negatív érzelmeikről kérdezik.8 7 Andorka 1999, 147. A magyarok esetében az átlagérték 1990-ben 0,86 volt, míg ugyanez Csehszlovákiában 0,76, Romániában 0,71, Oroszországban 0,33; ezzel szemben például Nagy-Britanniában 1,70, Ausztriában 1,77 és Svédországban 2,90 volt (World Database of Happiness – a saját számítások a World Database of Happinessen alapulnak.) Ez a skála azonban bírálatot kapott a szakirodalomban, többek között azért, mert csak az érzelmek egyszerű előfordulását, nem pedig azok gyakoriságának intenzitását méri (részletesen lásd Diener 1984). 8 60 A SZABADSÁG ÍZE: BOLDOGSÁG, VALLÁS ÉS GAZDASÁGI ÁTMENET 1. táblázat Boldogság Európában (%) Nyugat-Európa Nagyon boldog Elégedett Kelet-Európa Nagyon boldog Elégedett Izland 42 85 Lengyelország 14 57 Írország 42 80 Szlovénia 11 47 44 Hollandia 40 85 Magyarország 11 Svájc 38 86 Horvátország 8 Nagy-Britannia 38

74 Bulgária 7 25 Belgium 37 79 Csehország 6 50 Dánia 36 86 Románia 6 44 Svédország 36 84 Szlovákia 6 Ausztria 30 64 FÁK Norvégia 29 78 Oroszország 6 32 Franciaország 23 59 Fehéroroszország 5 33 Finnország 20 79 Ukrajna 5 Spanyolország 20 66 Észtország 4 45 Németország 16 71 Litvánia 4 44 Olaszország 13 71 Moldávia 4 Portugália 13 63 Lettország 3 40 A boldogság mutatója: „Mindent egybevéve azt mondaná-e magáról, hogy nagyon boldog, egészen boldog, nem nagyon boldog, vagy egyáltalán nem boldog?” Az élettel való elégedettség mutatója: „Mindent összevetve mennyire elégedett Ön a teljes életével mostanában?” (Tízfokozatú skála: 1 = elégedetlen, és 10 = elégedett; százalék „elégedett” – értékek 7-től 10-ig.) Források: World Values Survey: 1996 (boldogság) és 1990–93 (elégedettség). (World Database of Happiness; Inglehart–Basáñez–Menéndez Moreno

1998.) Nem tudjuk ugyanakkor, hogy vajon ennek a megosztottságnak az okai a kommunizmus korszakába nyúlnak vissza, azaz a politikai rezsimek közötti különbségekkel hozhatók összefüggésbe, vagy az átmenet folyamatát kísérő negatív következményeknek tulajdoníthatók. Az előbbi nézetet támasztja alá Blanchflower és Freeman többváltozós elemzése,9 mely – kiszűrve a munkahelyek objektív jellegzetességeinek hatását – azt mutatja, hogy a magyar munkások kevésbé voltak elégedettek munkahelyükkel, mint a nyugatiak. Nézetük szerint ez igazolja, hogy „a munkások a kommunizmusban kevésbé elégedettek, mint a munkások a kapitalizmusban”.10 Arra is rámutatnak, hogy az átme9 10 Blanchflower–Freeman 1997. I. m 449 ��� ��� ��� HIT-TAN 61 net korai éveiben a kommunizmusnak létezett egy uralkodó „attitűdbeli öröksége”. „A volt kommunista országok állampolgárai nagyobb egyenlőség iránti vágyat, a

munkahelyükkel kapcsolatban alacsonyabb elégedettséget mutattak, emellett határozottabban juttatták kifejezésre az erős szakszervezetekre, továbbá a munkaerő-piaci, illetve általában a gazdasági folyamatokba való markánsabb állami beavatkozásra vonatkozó igényüket, mint a nyugatiak.”11 Andorka szerint a súlyos elégedetlenség az elidegenedés és az anómia okozta mély társadalmi válságot jelezte, s e válság végső soron a politikai rendszer összeomlásának egyik fő kiváltó oka lehetett.12 A viszonylagos boldogtalanság Kelet-Európában valószínűleg kapcsolatban áll az átmenet folyamatának negatív következményeivel. A gazdasági átmenet „transzformációs recessziót”,13 visszaeső nemzeti jövedelmet, csökkenő állami újraelosztást, növekvő munkanélküliséget, egyenlőtlenséget és szegénységet idézett elő.14 Nagyon valószínű, hogy mindez növekvő boldogtalanságot okozott, feltéve, hogy a szakirodalom

megállapításai Európának erre a régiójára is vonatkoztathatók. Di Tella, MacCulloch és Oswald tizenkét európai ország esetében kimutatta, hogy az infláció és a munkanélküliség negatívan hat az (önbevalláson alapuló) jólétre.15 Mások arra mutattak rá, hogy az egyes országokon belül erőteljes negatív kapcsolat áll fenn a munkanélküliség, az alacsony jövedelem vagy az egyenlőtlenség és a boldogság között.16 Magyarország több szempontból is hasznos esettanulmányként szolgálhat a kelet-európai szubjektív jólét elemzéséhez. Először is az ország kimagasló öngyilkossági rátája már hosszú idő óta viszonylag súlyos pszichológiai bajokról árulkodik. A legfrissebb adatok szerint a férfiak öngyilkossági rátája Magyarországon több mint négyszer olyan magas, mint az Egyesült Királyságban.17 Mindazonáltal ez a ráta nem teljesen egyedülálló Kelet-Európában: Oroszország, Ukrajna és a balti államok hasonló vagy

némileg még ennél is magasabb számokat tesznek közzé. Másodszor, Magyarország alkalmasnak tűnik az átmenet hatásának tanulmányozására Az ország Csehországgal, Lengyelországgal, Szlovákiával és Szlovéniával együtt az átmeneti gazdaságok azon cso- 11 I. m 438 Andorka 1992. 13 Kornai 1994. 14 Tóth 2005, Benedek et al. 2005 15 Di Tella–MacCulloch–Oswald 2001. 16 Például Clark–Oswald 1994, Winkelmann–Winkelmann 1998, Alesina–Di Tella– MacCulloch 2001. 17 WHO 2001. 12 62 A SZABADSÁG ÍZE: BOLDOGSÁG, VALLÁS ÉS GAZDASÁGI ÁTMENET portjához tartozik, amelyek nagyobbrészt talpra álltak a gazdasági recesszió után. Ezek az országok jelentős visszaesést szenvedtek el nemzeti jövedelmükben, jórészt 20 százalék körülit, de 1998-ra GDP-jük nagyjából visszaállt az átmenet előtti szintre. Hasznosnak tűnik tehát Magyarországot, a csoport egyik, az átmenet folyamatában jelentős előrehaladást tanúsító országát

megvizsgálni a gazdasági átmenet hatását illetően. Várható azonban, hogy ennek az elemzésnek a következtetései többnyire csak azokra az országokra vonatkoztathatók, amelyeket Közép-Európának nevezhetünk; Kelet-Európa más országaiban nagyon eltérő következtetésekre juthatunk. Az utolsó ok, amely Magyarország mellett szól, gyakorlati jellegű: a magyar Tárki-felmérések a szubjektív jólétre vonatkozó kérdéseket is tartalmaznak. Az átmenet Kelet-Európában nem csak gazdasági változásról szólt: nagyobb társadalmi és politikai szabadságot is hozott. Valószínű, hogy a különböző értékekkel rendelkező csoportok között e változások hatása eltér. Ily módon azt várhatjuk, hogy a vallásosság – egyfajta értékorientációt és az ebből származó attitűdöket képviselve – hatással van az emberek tapasztalati hasznosságára a gazdasági változás során. Vajon ez realisztikus feltételezés? A szakirodalomból ismert, hogy

a vallás befolyásolja a gazdasági magatartást, például a munkahelyi tevékenységet, az iskolába járást és a gazdasági szempontból fontos olyan társadalmi magatartást is, mint a házasság, a termékenység és a deviáns viselkedések.18 A vallásos intézmények helyes magatartásra ösztönöznek, és a társadalmi kontroll különféle módszereit alkalmazzák Hull és Bold amerikai adatok felhasználásával megállapítják, hogy a felekezeti tagság eltérít a társadalmilag helytelen magatartástól azáltal, hogy a tulajdonjogok érvényesítését megerősíti.19 Freeman szerint a templomba járás és a gazdasági magatartás közötti összefüggés legalább bizonyos mértékben ok-okozati hatás.20 Arra is rámutattak már, hogy a vallás pozitív módon járul hozzá a szubjektív jóléthez – amelybe beleértendő az élettel való elégedettség és a személyes boldogság is – az Egyesült Államokban élők körében.21 A szerző azt is

megállapítja, hogy „az erős vallásos hit elviselhetőbbé teszi a traumával járó eseményeket”.22 Ellison elemzésének középpontjában a vallásos tevékenység és a szubjektív jólét közötti sokrétű összefüggés áll. Mindazonáltal a val- 18 19 20 21 22 Lásd Iannaccone szemléjét (Iannaccone 1998). Hull–Bold 1995. Freeman 1986. Ellison 1991. I. m 90 ��� ��� ��� HIT-TAN 63 lás hatását arra vonatkozóan, hogy mi teszi az embereket boldoggá, nem taglalja. A régóta fennálló ateista rezsim összeomlása növekvő társadalmi befolyást hozott az egyházak számára Magyarországon, de e befolyás a jelek szerint nem járt együtt maradandó vallási megújulással az országban. Habár a szabad vallásgyakorlás joga a szocializmus alatt is létezett, számos jogi és adminisztratív kényszer korlátozta súlyos mértékben a vallásszabadságot. Az új politikai rendszerben az egyházak visszakapták a második világháború

után államosított tulajdonaik nagy részét, köztük sok egyházi iskolát is. A korábban betiltott egyházi rendek újra legálisan működhettek. A jog új egyházak alapítását is lehetővé tette Mindez azt sugallja, hogy a vallásszabadság megnövekedett, beleértve az intézményesített vallás fokozatos terjedését egészében véve. A formális egyházhoz tartozás széles körűvé vált, de az olyan erősebb elköteleződés, mint a vallásos tevékenységben való részvétel, csak egy kisebbségre jellemző. 1994-es adatok szerint a népesség háromnegyed része tartozik valamilyen vallási közösséghez, és 18 százaléka vesz részt havonta egynél több alkalommal szertartáson.23 A World Values Surveyből vett adatok azt mutatják, hogy 1991-ben a magyarok 23 százaléka vett részt istentiszteleten vagy misén havonta legalább egyszer (N = 999, saját számítások). Ez a mérték a templomba járás valamivel tágabb értelmű definícióját

használja, ezért úgy vehetjük, hogy a két adat egymással konzisztens. Az ilyen adatokkal kapcsolatos problémák ellenére világosan látszik, hogy a vallásos tevékenységben való részvétel Magyarországon hozzávetőleg ugyanolyan szinten van, mint Angliában, és sokkal magasabb, mint Oroszországban vagy Csehországban. A magyarok ugyanakkor lényegesen kevesebbet járnak templomba, mint a lengyelek, az írek és az egyesült államokbeliek. Az ebben a tanulmányban feldolgozott kérdőíves megkérdezések (lásd alább) azt mutatják, hogy 1992-ben, illetve 1998-ban az emberek 20, illetve 19 százaléka vett részt istentiszteleten havonta legalább egyszer. Az ugyanabból az adatbázisból származó kevésbé óvatos mutatók a vallás jelentős társadalmi szerepéről árulkodnak. Születésükkor az emberek 90-91 százalékát vették nyilvántartásba valamelyik vallási felekezetnél, és csak körülbelül 5 százalékuk állította magáról, hogy ateista. A

legnagyobb egyház a katolikus, a népesség több mint két23 Need–Evans 2001, 236–37. – N = 1307 A felmérés adatai az ESRC által támogatott kelet-európai kutatási program részét képezik. A szerzők felhívják a figyelmet arra, hogy az adatok nem alkalmasak a vallásosság vizsgálatára, akár nemzetközi összehasonlításban, akár idősoros összehasonlításban a (i. m) Ezen okból kifolyólag a „vallási megújulás” hipotézisét nehéz tesztelni a kelet-európai országokban. 64 A SZABADSÁG ÍZE: BOLDOGSÁG, VALLÁS ÉS GAZDASÁGI ÁTMENET harmada tartozik ide, ezt követi a református 18-19 százalékkal és az evangélikus 3-4 százalékkal. A kommunizmus összeomlása és a szekularizált Európa felé való nagyobb nyitottság nem hozott nagyfokú vallási reneszánszot az országban. Az 1990-es évek során a templomba járók aránya nem emelkedett jelentősen. Változás történt ugyanakkor a vallásosak korösszetételében: a fiatal

felnőttek aránya megnőtt. Az itt felhasznált felmérések arra engednek következtetni, hogy a 17 és 30 éves kor közötti emberek egyre inkább vallásossá váltak. 1998-ban már 13,6 százalékuk vett részt vallási tevékenységekben az 1992-es 11,6 százalékhoz képest. Ugyanakkor az idősebb korcsoportok, különösen az 50–62 éves kor közöttiek körében a vallásosság visszaesett. Tomka és Harcsa a vallásos tevékenységek hoszszú távú tendenciáit tanulmányozták, és 1992-93-ig – a második világháború népirtásának időpontját leszámítva – nem találták jeleit jelentősebb átalakulásnak Elemezték a templomba járók társadalmi mintáit, és rámutattak arra, hogy arányuk az alacsonyan képzett mezőgazdasági munkások között különösen magas.24 Érdekes jelenség, hogy az „értelmiségiek” körében mind a templomba járók, mind pedig a tudatos ateisták aránya kimagasló Hasonlóképpen mások is pozitív kapcsolatot fedeztek

fel az iskolázottság és a templomba járás között Magyarországon többváltozós regressziós elemzésben.25 Úgy tűnik, hogy ez a vallásosságnak egy sajátos tulajdonsága nálunk, mivel a legtöbb más kelet-európai országban ez a kapcsolat negatív irányúnak bizonyult.26 Az átmenet további szempontja a növekvő gazdasági szabadság volt, amely jelentős hatást gyakorolt azokra, akik vállalkozói szellemmel bírtak. Jól ismert, hogy Magyarországon nem a kapitalizmus hozta létre az első vállalkozásokat, hanem inkább „csak” kedvezőbb külső körülményeket hozott Vállalkozók már a szocializmus alatt is léteztek Más kelet-európai országokhoz hasonlóan a vidéki népesség „két világban élt”: összekapcsolta „a kormányzati bért és fizetést eredményező munkát a részmunkaidős háztáji gazdálkodással”.27 Ezen túlmenően a magyar állam különösen liberális volt, és az 1980-as évek közepétől kezdődően jelentős

méretű, kis családi üzleteket és saját magukat foglalkoztató, szabadúszó egyéneket magában foglaló magánszektor kibontakozásának engedett utat. A szocializmusból a kapitalizmusba való átmenet mélyreható változást hozott a tulajdonjogokban, és a társasági vállalkozók új osztályát emelte fel. A nagyvállalkozói réteg kialakulása 24 25 26 27 Tomka–Harcsa 1994. I. m I. m 240, 5 táblázat Szelényi–Manchin 1988, 5. ��� ��� ��� HIT-TAN 65 azonban, amely a nyugati országok jellegzetessége, ekkor még mindig korai szakaszban járt.28 A növekvő ideológiai és gazdasági szabadságon túl az átmenet folyamata a népesség többségének nem kívánt gazdasági következményeket is hozott. Először is jelentős visszaesés történt mind a nemzeti jövedelemben, mind a háztartások jövedelmében A „transzformációs receszszió” a GDP jelentős csökkenésével járt együtt: értéke 1993-ban volt a legalacsonyabb,

amikor 18 százalékkal maradt el az 1989-es szinttől, és csak 2000-ben érte el újra az 1989-es átmenet előtti szintjét. A tanulmányhoz felhasznált két kérdőíves megkérdezés időpontja között (1991/92 és 1997/98) egy kisebb visszaesés is bekövetkezett (mégpedig úgy, hogy a GDP már az elején is inkább alacsony volt), amelyet egy 8 százalék körüli fellendülés követett. A háztartások jövedelmei késéssel követték a teljes kibocsátás visszaesését, és 1996-ban voltak a legalacsonyabbak, amikor az 1990-es szintjüktől 16 százalékkal maradtak el. Az itt vizsgált időszak alatt több mint 10 százalékos visszaesést tapasztalhattunk a rendelkezésre álló (adózás és kedvezmények utáni) háztartási jövedelmekben. Az infláció, habár a jelenlegi nyugat-európai szintekhez képest magas, számos kelet-európai országgal ellentétben nem tartozott az ország súlyos problémái közé: 1990-ben 33,4 százalékon érte el csúcspontját,

és az itt elemzett időszakban 32,9 százalékról 17,9 százalékra csökkent. A munkaerőpiac átalakulása nyomán kialakult a munkanélküliség, ami új jelenségnek számított, ezzel egy időben visszaesés következett be a foglalkoztatottság szintjében, de mindemellett növekvő lehetőségek kínálkoztak az egyéni vállalkozók és a magasan képzettek számára. Magyarországon a foglalkoztatottság szintjében bekövetkező visszaesés megközelítette a 30 százalékot; ez egész Közép-Kelet-Európában kiemelkedő értéknek bizonyult.29 Úgy tűnik, hogy egy ilyen hanyatlás és a munkanélküliség megjelenése elválaszthatatlan részei az átmenet folyamatának, amit a szakirodalom is kimerítően tárgyal. A munkanélküliség kapitalista formájában teljesen új jelenség volt, alapjaiban különbözött az „alulfoglalkoztatottságtól”, mely a legtöbb kelet-európai számára ismerős volt. Ezzel egy időben a magasan képzettek növekvő prémium

formájában húztak hasznot képességeikből a munkaerőpiacon A dereguláció, valamint az ár- és a kereskedelmi liberalizáció eredményeképpen a lehetőségek új tárháza nyílt meg a vállalkozók előtt. A vállalkozók helyzetének vizsgálata az alábbi elemzés második kiemelt témája. 28 29 Róbert 2001. Economic Commission for Europe 2000. 66 A SZABADSÁG ÍZE: BOLDOGSÁG, VALLÁS ÉS GAZDASÁGI ÁTMENET Módszertan Két, országos szinten reprezentatív háztartási felmérést használunk, egyet az átmenet folyamatának egy korábbi és egy másikat egy későbbi időpontjából. Az első felvétel a Magyar Háztartás Panel 1992-es mintája, és az 1991 április és 1992 március közötti időszakot vizsgálja, míg a második – a Tárki Háztartás Monitor – az 1997. április és 1998 március közötti időszakra vonatkozik. A minták a 16 éves kor feletti egyénekre reprezentatívak, 5365 megfigyelést tartalmaznak 1992-ben, illetve 3802-t

1998-ban. A szubjektív jólét mutatója – melyet itt függő változóként használunk – az élettel való elégedettség, mely a következő kérdésen alapul: „Kérem, mondja meg, hogy mennyire elégedett Ön életének eddigi alakulásával, életpályájával?” A válaszadók 0 és 10 közötti skáláról választhatnak egy értéket úgy, hogy a 0 jelentése: „egyáltalán nincs megelégedve”, míg a 10 jelentése: „teljesen elégedett”. Fontos megjegyezni, hogy az elemzésben használt mindkét jövedelmi változó több kérdésre adott válasz összesítésén alapszik, ezért valószínűleg megbízhatóbbak az egyetlen jövedelmet firtató kérdést tartalmazó vizsgálatoknál. A vizsgálat első részében többváltozós regressziót használunk, hogy a szubjektív jólétnek a népességcsoportok közötti különbségeit elemezzük 1992-ben és 1998-ban. A regressziós modellek a mintavételi tervnek (1992) és a minta illeszkedésének (1998)

korrigálása érdekében mintavételi súlyokat is tartalmaznak. Az elemzés második része a két adatfelvétel összevont mintáját használja, amit összevont keresztmetszeti idősornak nevezhetünk. Ez az egyesített adatbázis 9167 megfigyelésből áll Mivel a minta mérete nem volt azonos 1992-ben és 1998ban, ezért egy speciális súlyváltozót hoztunk létre annak érdekében, hogy megegyező almintákat generáljunk. Ezzel az eljárással az összevont minta egyenlő valószínűséggel tartalmaz eredetileg az 1992-es vagy az 1998-as mintához tartozó megfigyeléseket. Külön-külön mikroökonometriai jóléti függvényt becsültünk 1992-re és 1998-ra, amelyek az alábbi formát öltik: BOLDOGSÁGit = f (VALLÁSit, KORit, JÖVEDELEMit, MUNKAPIACI STit, ISKit, Xit) (1) A BOLDOGSÁGit jelöli i egyénnek az élettel való elégedettségét t évben, a VALLÁSit jelentése az istentiszteleten való részvétel havonta legalább egyszer, a KORit i egyén kora 5

kategóriával, a JÖVEDELEMit az éves reáljövedelem logaritmusa, ahol jövedelmen a rendelkezésre álló (adózás és transzferek utáni) ekvivalens (azaz háztartásnagysággal korrigált) háztartási jövedelmet értjük egy e = 0,73 értékű ekvivalenciaskálával, ��� ��� ��� HIT-TAN 67 a MUNKAPIACI STit jelöli i egyén munkaerő-piaci helyzetét, az ISKit az iskolázottsági szint kategorikus változója, Xit pedig az egyéb személyes tulajdonságok vektora. Az időbeli változás hatását lineáris regresszióval becsüljük: BOLDOGSÁGÖSSZEVONTi = h (Yi, ÉV, Yi*ÉV) (2) A BOLDOGSÁGÖSSZEVONTi jelentése i egyénnek az élettel való elégedettsége az összevont adathalmazban 1992 és 1998 során, míg az ÉV dummyváltozó, mely 1998-ban 1 értéket vesz fel. Az Y a vizsgált változók vektora, amely megegyezik az (1) egyenletben használt változók halmazával Az elemzésnek ebben a részében a háztartásnagysággal korrigált

háztartási jövedelmen túl egy további jövedelmi változót is felhasználunk: a teljes személyes jövedelmet. Ez magában foglalja az adózás utáni éves keresetet, továbbá a fizetésen kívüli juttatásokat és a pénzbeni állami transzfereket. Ez a pótlólagos jövedelmi változó lehetővé teszi az eredmények érzékenységvizsgálatát Először egy súlyozott „legkisebb négyzetek”-egyenletet becslünk meg. Ez azt jelenti, hogy a függő változót folytonos változóként kezeljük. Ezt követi egy súlyozott rangsor-logit modell, amely a függő változót diszkrétként kezeli, és kihasználja a sorrendi információt. A tanulmányban mindvégig felhasználunk egy robusztus varianciabecslőt, annak érdekében, hogy kiszűrjük a heteroszkedaszticitást. A rokkantnyugdíjas-státust – egyfajta sajátos változóként – azért vettük számításba, hogy megfelelően visszatükrözze a magyarországi kontextust. A rokkantnyugdíjasok száma a gazdasági

átmenet során jelentősen megnőtt. Sokak számára ez a munkaerőpiacról való „kilépésnek” a munkanélküliséghez képest előnyben részesített módja volt, amit az elnéző jogszabályok megengedtek. A szubjektív jólét fogalmát – az egyszerűség kedvéért szubjektív jólétet – az önbevalláson alapuló jóléttel, az élettel való elégedettséggel, a boldogsággal vagy a tapasztalati hasznossággal felcserélhető módon használjuk. Az élettel való elégedettség csak az egyik a szubjektív jólét különféle mutatói közül A „tapasztalati hasznosság”-ot nemrég a hasznosság mint kinyilvánított preferencia alternatívájaként kezdték használni.30 A pszichológiai szakirodalom és a kibontakozó „boldogság gazdaságtana” részletes elemzésekkel bizonyítja, hogy az önbevalláson alapuló boldogság vagy élettel való elégedettség a tapasztalati hasznosság megbízható mutatói.31 A jelen elemzés az élettel való elégedettség

30 31 Kahneman–Wakker–Sarin 1997. Lásd például Veenhoven 1996, Diener et al. 1999 68 A SZABADSÁG ÍZE: BOLDOGSÁG, VALLÁS ÉS GAZDASÁGI ÁTMENET korábban bemutatott specifikus kérdőíves mérőszámán alapul. Amint már említettük, a vallásosság itt használt definíciója a havonta legalább egy alkalommal istentiszteleten való részvétel. Ez az időkorlát lehetővé teszi a reformátusok arányosan reprezentatív beszámítását is, akik esetében a rendszeres templomba járás kevésbé gyakori, mint a katolikus többségnél. Az attitűdöket itt személyes meggyőződésként és véleményként definiáljuk, ami például azt is befolyásolja, hogy az egyén mekkora hasznossághoz jut az anyagi fogyasztás által. A személyes hithez kapcsolódó vonatkozásán túl a vallásos hitnek egy sajátos értékorientációja és ebből származó attitűdjei is vannak. E tanulmány a vallásosság azon attitűdbeli jellemzőire összpontosít, amelyek az

átalakuló gazdasággal hozhatók összefüggésbe. Növekvő elégedetlenség – de nem mindenkinél Az élettel való elégedettség a gazdasági átmenet során csökkent. Az átmenet késői időpontjában az emberek átlagos elégedettségi értéke szignifikánsan alacsonyabb volt, mint a korai szakaszban (lásd 2 táblázat) Ebből az következik, hogy a megnövekedett szabadságnak – ideértve a politikai preferenciák kinyilvánítása előtt megnyílt nagyobb teret, melyről tudjuk, hogy más országokban hozzájárul a boldogsághoz32 – kisebb hatása volt, mint az átmenet negatív gazdasági következményeinek. Számottevő eltérés tapasztalható kor, vallási aktivitás és munkaerő-piaci státus szerint Az életkor U alakú kapcsolatban áll az élettel való elégedettséggel, mégpedig úgy, hogy a fiatalok a legelégedettebbek (1. ábra), és az elégedettség 40 és 49 éves kor között a legalacsonyabb33 Ahogy azt a 2. táblázat is mutatja, a

vallásosak szignifikánsan magasabb jóléti szintekről számolnak be mindkét időpontban Ha a személyes hitet vesszük alapul, hívők és nem hívők között nincs szignifikáns különbség. A felekezeti különbségek az ország két jelentősebb egyháza – a katolikusok és a reformátusok csoportjai – között nem szignifikánsak. Ami az időben bekövetkező változásokat illeti, az elégedettség csökkenése mind a vallásos, mind a nem vallásos népesség körében érvényesült. 32 Frey–Stutzer 2000. Hasonlóképpen – ahogy arról Blanchflower és Oswald beszámol – a szubjektív jólét minimuma 50 éves kor körül van Angliában és az Egyesült Államokban is (Blanchflower–Oswald 2000, 11, 14). 33 ��� ��� ��� 69 HIT-TAN 1. ábra A kor és az élettel való elégedettség közötti kapcsolat Magyarországon � ���� ��� ���� ���������� � ��� � ��� �

����� ����� ����� ����� ��� ��������������� A különböző munkaerő-piaci csoportoknak az élettel való elégedettsége között szisztematikus különbség van (lásd 2. táblázat) A munkanélküliek a legkevésbé elégedettek A másik végletet a tanulók jelentik, akik a legelégedettebbek. A rokkantnyugdíjasok a szubjektív jólét sokkal alacsonyabb szintjeiről számolnak be, mint az idős nyugdíjasok, de mindenképpen magasabbakról, mint a munkanélküliek. Eszerint a nyugdíjasoknak e sajátos csoportja az idős nyugdíjasok csoportjától eltérő sajátosságokat mutat. Az alkalmazottak és az egyéni vállalkozók közötti különbség 1992-ben nem volt szignifikáns, de 1998-ra azzá vált. Az egyéni vállalkozók az átmenet alatt a foglalkoztatottakon belül megkülönböztethető csoporttá váltak – kifejezetten magasabb szubjektív jóléti szinttel. 70 A SZABADSÁG

ÍZE: BOLDOGSÁG, VALLÁS ÉS GAZDASÁGI ÁTMENET 2. táblázat Az élettel való elégedettség vallás és munkaerő-piaci státus szerint Magyarországon 1991/92 1997/98 Átlagos érték N Átlagos érték N 5,74 5365 5,51 3802 Vallásos 6,01 1029 5,82 750 Nem vallásos 5,68 4296 5,44 3040 Vallásos, katolikus 5,73 3647 5,46 2752 Vallásos, református 5,66 1160 5,54 682 Hívő 5,75 2371 5,55 1678 Nem hívő 5,72 2814 5,44 1789 Alkalmazott 5,97 2584 5,83 1379 Egyéni vállalkozó 5,85 208 6,35 134 Munkanélküli 4,24 224 4,03 151 Rokkantnyugdíjas 4,80 283 4,57 314 Nyugdíjas 5,69 1393 5,28 1232 Összesen Vallás Foglalkoztatottsági státus Tanuló 7,13 320 6,84 228 Egyéb inaktív 4,99 352 5,13 360 Az élettel való elégedettség egyenletei A vallásos aktivitás pozitív összefüggésben áll az élettel való elégedettséggel. A hatás érvényesül az átmenet folyamatának elején és végén is,

amint azt mind az legkisebb négyzetek módszere (OLS – ordinary least squares), mind a rangsor-logit regresszió jelzi. Az együttható nagysága – azaz a vallásosság hatása – az idő múlásával hozzávetőleg ugyanaz marad. A vallásos tevékenységekben való részvétel a szubjektív jólét szórásának 5–5,6 százalékát magyarázza meg (lásd 3. táblázat) A hatás mérsékelt: 1992-ben (illetve 1998-ban) a vallásosság 2,6 százalékkal (illetve 1,5 százalékkal) növeli annak a valószínűségét, hogy valaki teljesen elégedett legyen (lásd a 4. táblázat harmadik oszlopát) Hasonló pozitív korrelációkat figyeltek meg a vallás, különösen a templomba járás és a szubjektív jólét között egy sor nyugat-európai országban és az Egyesült Államokban is.34 Nem fedezhetünk fel efféle összefüggést, 34 Lásd Argyle áttekintését (Argyle 1999). ��� ��� ��� HIT-TAN 71 ha a „hitet” használjuk magyarázó

változóként ebben a modellben. A lehetséges magyarázat az, hogy a vallásos aktivitás intézményes aspektusa segíti elő azoknak a sajátos normáknak a kialakulását, amelyek eltérnek a társadalom egészében túlsúlyban lévő normáktól. Azt is feltételezhetjük, hogy az emberek az elégedettséget magából a részvételből mint tevékenységből származtatják. E két eset bármelyikében szisztematikus különbségre számíthatunk a vallásos és a nem vallásos népesség boldogságának meghatározó tényezőiben. Az egyéni vállalkozók esetében az együttható egyik évben sem szignifikáns, ellentétben a 2. táblázat korábbi kereszttábláival, amelyek arról tanúskodtak, hogy az egyéni vállalkozók 1998-ban kifejezetten elégedettebbek voltak az alkalmazottaknál. Ez annak a ténynek tulajdonítható, hogy a vállalkozók csoportja meglehetősen rétegzett: néhányuknak jól megy, míg mások nem boldogulnak, és hamarosan kilépnek az

önfoglalkoztatottságból.35 Ez utóbbi csoportból sokan az állástalanságból való kiútként választották az önfoglalkoztatást A nyugati országokkal összehasonlítva Magyarországon a nagyobb magánvállalkozások fejlődése is viszonylag korai szakaszban jár, habár az összes vállalkozó aránya hasonló szinten van.36 Megvizsgáltuk, hogy van-e különbség az egy vagy több alkalmazottal rendelkező, illetve az alkalmazott nélküli vállalkozók között. Az eredmények mindazonáltal csak indikatívak, mert a „nagyobb vállalkozások” előbbi csoportjában kevés a megfigyelések száma (csak 35 és 34 vállalkozó a két vizsgálati évben), ezért itt nem mutatjuk be őket részletesen. Úgy tűnik, hogy erre a csoportra különösen erős hatást gyakorolnak az átmenet gazdasági következményei. Az élettel való elégedettségük szintje szignifikánsan alacsonyabb (5,5-ös átlagérték), mint az alkalmazottaké vagy az egyéni vállalkozóké

1992-ben, abban az időben, amikor a transzformációs recesszió és az infláció terhelte a gazdaságot. 1998-ra – amikor a gazdaság már bővült, és a GDP is már majdnem elérte az átmenet előtti szintjét – a „nagyobb vállalkozások” elégedettsége kimagasló értékre, 7,1-re emelkedett, szemben az alkalmazottak 5,8-as értékével. A 3 táblázattal megegyező feltételek melletti többváltozós regressziók az egyszerű kereszttáblákhoz hasonló eredményekről tanúskodnak. A legalább egy alkalmazottal rendelkező vállalkozók – minden egyéb körülményt változatlannak feltételezve – szignifikánsan kevésbé voltak elégedettek életükkel 1992-ben, mint az alkalmazottak. 1998-ra a referenciacsoportnál szignifikánsan elégedettebbé váltak Az együttható mindkét évben 5 százalékos szinten szig35 36 Róbert–Bukodi 2001. Róbert 2001. 72 A SZABADSÁG ÍZE: BOLDOGSÁG, VALLÁS ÉS GAZDASÁGI ÁTMENET nifikáns. Úgy tűnik

tehát, hogy a „nagyobb vállalkozások” csoportját kiváltképpen befolyásolták a gazdasági környezetben bekövetkező változások. 3. táblázat Az élettel való elégedettség Magyarországon, 1991/92 és 1997/98 (súlyozott legkisebb négyzetek módszere: OLS) 1991/92 Együttható Standard hiba Vallásos Jövedelem (ln) 0,379* 0,975* 0,099 Béta 0,056 0,094 0,170 Egyéni vállalkozó –0,282 0,199 –0,019 Munkanélküli –1,020* 0,213 –0,077 Rokkantnyugdíjas –0,791* 0,197 –0,066 Nyugdíjas –0,213 1997/98 Együttható Standard hiba 0,332* 0,102 Béta 0,050 0,741* 0,095 0,152 0,230 0,202 0,016 –0,983* 0,243 –0,079 –0,648* 0,163 –0,069 0,158 –0,034 –0,455* 0,155 –0,079 1,809* 0,177 0,154 1,466* 0,186 0,149 –0,484* 0,167 –0,047 –0,250 0,166 –0,030 17–29 év 0,481* 0,148 0,074 0,867* 0,169 0,143 30–39 év 0,127 0,138 0,018 0,456* 0,146 0,064 50–62 év 0,476* 0,142

0,071 0,244* 0,139 0,039 63 és több 1,009* 0,185 0,152 0,960* 0,184 0,152 Szakmunkásképző 0,370* 0,113 0,058 0,416* 0,114 0,070 Érettségi 0,624* 0,105 0,095 0,923* 0,111 0,146 Diploma 1,030* 0,136 0,113 1,351* 0,152 0,157 Nő 0,234* 0,080 0,043 0,049 0,086 0,009 Tanuló Egyéb inaktív Etnikum (cigány) –0,440* 0,227 –0,032 –0,736* 0,239 –0,059 Budapest –0,070 0,078 –0,010 –0,186* 0,109 –0,027 Házas 0,786* 0,148 0,140 0,157 0,151 Elvált –0,590* 0,206 –0,055 –0,481* 0,204 –0,050 Özvegy –0,179 0,205 –0,021 0,333 0,208 0,044 1 gyerek –0,600* 0,204 –0,107 –0,286 0,245 –0,052 2 gyerek –0,562* 0,200 –0,081 –0,279 0,246 –0,041 3 vagy több gyerek –0,229 0,201 –0,030 –0,106 0,256 –0,013 Konstans –6,607* 1,135 . –4,078* 1,105 0 R² F-arány 0,789* 0,139 0,167 33,910 30,930 5202 3730 ��� ��� ���

HIT-TAN 73 Jegyzetek: Függő változó: az elégedettség szintje egy 11-fokozatú skálán. A jövedelem definíciója: ekvivalens háztartási jövedelem (A modellek heteroszkedaszticitását kiküszöböltük Az úgynevezett Huber–White-féle vagy szendvicsszórásbecslőt alkalmaztuk Ez az alternatív szórásbecslő konzisztens standard hibákat idéz elő, ha a reziduumok eloszlása nem azonos. A fentebb bemutatott standard hibák ezért robusztus standard hibák.) Referenciakategóriák: 40–49 éves kor, alapfokú vagy annál alacsonyabb végzettség, alkalmazott, egyedülálló, nincs gyermeke. Jelmagyarázat: * szignifikancia 10%-os szinten; 5%-os szinten; 1%-os szinten. Miért lehet, hogy a vállalkozói létnek a magasabb jövedelmen túl is pozitív hatása van? A vállalkozói státus a munkával való magasabb elégedettséget hozza, és mind Kelet-, mind Nyugat-Európában sokan részesítenék előnyben az önfoglalkoztatottságot az alkalmazotti léthez

képest.37 Az itt használt kérdőíves adatok arra is rámutatnak, hogy az egyéni vállalkozók általános elégedettsége – különösen a nagyobb vállalkozásokkal rendelkező egyéni vállalkozóké – 1998-ban, amikorra az új gazdasági rendszer már megszilárdult, jelentősen felülmúlja az alkalmazottakét. Ennek lehetséges magyarázatát megtaláljuk Schumpeter klasszikus tanulmányában, aki sorra veszi a vállalkozók motivációit. A vállalkozót elsősorban három dolog vezérli: 1. „az álom és az akarat, hogy saját birodalmat alapítson, rendszerint [] dinasztiát is”; 2 „a hódítani akarás: hogy sikert érjen el, magáért a siker kedvéért, nem az abból fakadó előnyökért”; és 3. „az alkotás öröme”38 Ebből az következik, hogy a vállalkozónak nem a pénz az egyetlen és végső motivációja. Úgy tűnik, hogy az alkalmazottakkal rendelkező vállalkozók relatív elégedettsége – még akkor is, ha a jövedelem hatását

figyelmen kívül hagyjuk – ezt megerősíti. Ennek a listának egy további lehetséges eleme: „kézben tartani saját életét” Ez megmagyarázná, hogy a korai 1990-es évek nagy jövőbeni kockázatokat rejtő környezetében a nagyobb vállalkozók általánosságban miért voltak elégedetlenek az életükkel. Érdekes, hogy a tanulók a fiatalság pozitív hatásán felül is nagyon elégedettek. Amint azt 4 táblázat mutatja, ha valaki tanuló, az 1992ben 17 százalékkal, míg 1998-ban 10,1 százalékkal növeli a teljes elégedettség valószínűségét az alkalmazottakhoz képest (lásd a marginális hatásra vonatkozó becsléseket). A tanulók relatív előnye az élettel való elégedettség szempontjából nagyobb, mint a munkanélküliek hátránya, kiszűrve más körülmények hatását. Az utóbbi csoport esetében 37 38 Blanchflower–Oswald–Stutzer 2001. Schumpeter 1934, 93. 74 A SZABADSÁG ÍZE: BOLDOGSÁG, VALLÁS ÉS GAZDASÁGI ÁTMENET a

teljes elégedettség valószínűsége a csak 5 százalékról 3,5 százalékra esik 1992 és 1998 között. Habár az európai nemzetek körében is hasonló mintát fedezhetünk fel – az iskolába járásnak szignifikáns és pozitív hatása van a boldogságra –, a hatás kisebb.39 A tanulók elégedettségének oka részben a diszkontált jövőbeni jövedelmeknek tulajdonítható. Úgy tűnik, hogy ezt az a szabályszerűség is alátámasztja, hogy az oktatás megtérülése a szubjektív jólét szempontjából növekvő. A legmagasabb elégedettségi szinttel a felsőfokú végzettségűek rendelkeznek, még akkor is, ha a munkaerő-piaci státust és a háztartási jövedelem hatását kiszűrjük. Mivel Magyarországon a munkaerőpiac általában szakértelemért járó prémiummal honorálja az iskolai végzettséget, elfogadhatónak tűnik azt feltételezni, hogy az iskolázottak e relatív elégedettsége jelentősen összekapcsolódik jövedelemszerzési

potenciáljukkal. 4. táblázat Az élettel való elégedettség Magyarországon, 1991/92 és 1997/98 (súlyozott rangsor-logit) Együttható 1992 Standard hiba Marginális hatás Együttható 1998 Standard hiba (Érték=10) Marginális hatás (érték=10) Vallásos 0,2660* 0,070 0,026 0,2260* 0,077 0,015 Jövedelem (ln) 0,6900* 0,067 0,063 0,5700* 0,079 0,035 Egyéni vállalkozó –0,1980 0,139 –0,017 0,1940 0,154 0,013 Munkanélküli –0,7260* 0,150 –0,051 –0,771* 0,183 –0,035 Rokkantnyugdíjas –0,5170* 0,139 –0,039 –0,4530* 0,121 –0,023 Nyugdíjas 0,113 –0,011 –0,3010* 0,116 –0,017 –0,1250 1,2340* 0,123 0,170 –0,3140* 0,119 –0,026 17–29 év 0,3310* 0,101 0,032 0,6590* 30–39 év 0,0670 0,094 0,006 0,3450* 0,108 0,023 50–62 év 0,3100* 0,098 0,030 0,1680* 0,103 0,011 Tanuló Egyéb inaktív 1,0870* –0,1830 0,142 0,101 0,130 –0,010 0,129 0,048 63 és több 0,6990*

0,132 0,075 0,6930* 0,137 0,049 Szakmunkásképző 0,2640* 0,081 0,025 0,2970* 0,086 0,019 Érettségi 0,4390* 0,075 0,044 Diploma 0,7160* 0,098 0,081 Nő 0,1630* Etnikum (cigány) 39 –0,2910* 0,056 0,015 0,159 –0,024 Alesina–Di Tella–MacCulloch 2001. 0,7090* 1,0580* 0,0450 –0,5140* 0,086 0,051 0,119 0,093 0,065 0,003 0,188 –0,025 ��� ��� ��� 75 HIT-TAN Együttható 1992 Standard hiba Marginális hatás Együttható 1998 Standard hiba (Érték=10) Budapest 0,054 –0,005 Házas –0,0560 0,4970* 0,103 0,043 Elvált –0,4380* 0,145 –0,034 Özvegy –0,1850 0,146 –0,016 1 gyerek –0,3880* 0,141 2 gyerek –0,3310* 0,138 0,138 3 vagy több gyerek –0,1060 Valósz.>chi² Megfigyelések Marginális hatás (érték=10) 0,083 –0,009 0,116 0,034 –0,3640* 0,150 –0,019 0,2340 0,156 0,015 –0,037 –0,2120 0,180 –0,013 –0,028 –0,1980 0,183 –0,011

–0,009 –0,0970 0,192 –0,006 0,0000 5202 –0,1630* 0,5750* 0,0000 3730 Jegyzetek: Függő változó: az elégedettség szintje egy 11-fokozatú skálán. A jövedelem definíciója: ekvivalens háztartási jövedelem (A modellek heteroszkedaszticitását kiküszöböltük Az úgynevezett Huber–White-féle vagy szendvicsszórásbecslőt alkalmaztuk Ez az alternatív szórásbecslő konzisztens standard hibákat idéz elő, ha a reziduumok eloszlása nem azonos. A fentebb bemutatott standard hibák ezért robusztus standard hibák.) Referenciakategóriák: 40–49 éves kor, alapfokú vagy annál alacsonyabb végzettség, alkalmazott, egyedülálló, nincs gyermeke. Marginális hatás: annak a valószínűsége, hogy az élettel való elégedettség maximális, azaz 10-es értékű lesz. Jelmagyarázat: * szignifikancia 10%-os szinten; 5%-os szinten; 1%-os szinten. A szubjektív jóléttel leginkább a jövedelem és a munkaerő-piaci státus áll összefüggésben.

Ahogy várható volt, a jövedelem pozitív irányú, míg a munkanélküli-, valamint a rokkantnyugdíjas-státus, a munkaerőpiacról való kivonulás másik formája, negatív korrelációban áll az elégedettséggel, kiszűrve más, demográfiai jellemzők hatását. Ezek a megállapítások hasonlóak a boldogságnak a nyugat-európai országokban előforduló mintáihoz. A legtöbb országban a magas jövedelemmel rendelkező egyének boldogabbnak mondják magukat azoknál, akiknek kevesebb jut.40 A munkanélküliség a boldogtalanság egyik fő oka Winkelmann és szerzőtársai német paneladatok felhasználásával megállapították, hogy a munkanélküliségnek magas, nem pénzben mérhe- 40 Egy újabb felmérés: Diener–Oishi 2000. 76 A SZABADSÁG ÍZE: BOLDOGSÁG, VALLÁS ÉS GAZDASÁGI ÁTMENET tő költségei vannak, ami a puszta jövedelmi veszteségen túli pszichológiai költségek létezésére utal.41 Az életkor hatása erősebb a vallásénál, de úgy

tűnik, hogy az idő múlásával kevésbé állandó. Úgy látszik, hogy az előzőleg megfigyelt U alakú kapcsolat nagymértékben érvényesül: az élettel való elégedettség minimuma ceteris paribus – azaz egy sor gazdasági és demográfiai jellemző hatását kiszűrve – középkorban van. Ez az összefüggés megegyezik azzal, ami a legtöbb nyugat-európai országra jellemző42 Amint azt az 4. táblában bemutatott eredmények jelzik, a 29 éves kor alatti fiatal felnőttek és a 63 év feletti idősek szignifikánsan elégedettebbek a 40 és 49 éves kor közöttiek referenciakategóriájánál. Érdekes, hogy a legfiatalabb korcsoport együtthatójában növekedés tapasztalható, az ő elégedettségük az új gazdasági rendszer megszilárdulásával együtt nőtt. Ahogy azt a New Democracies Barometer Survey publikációi is mutatják, ennek az oka az lehet, hogy a fiatalok támogatták legerőteljesebben az új piacgazdaságot.43 A szubjektív jólét

további összefüggései között megfigyelhető, hogy a válás negatívan, míg a házasság és az iskolázottság szintje pozitívan korrelál az élettel való elégedettséggel. Ezek az eredmények hasonlóak a más országokról szóló empirikus szakirodalom megállapításaihoz.44 Figyelemre méltó, hogy 1992 és 1998 között jelentős visszaesés történt a nők és a cigány kisebbségi csoport szubjektív jólétében. A nőket a férfiaknál súlyosabban érintette a munkaerő-piaci foglalkoztatottság csökkenése, és valószínűleg különösen kihatott rájuk, hogy a gyermekgondozási segély kevesebb lett. A cigány népesség körében a munkanélküliségi és az inaktivitási arány kimagasló, ami többféle módon is a szociálisan hátrányos helyzet forrása lehet. A csökkenő szubjektív jólét a cigányok felé megnyilvánuló tolerancia visszaesésére is utalhat Az eredmények értelmezése szempontjából fontos annak megfontolása, hogy mikor

beszélhetünk egyértelműen ok-okozati kapcsolatról. Ok-okozati hatás áll fenn olyan személyi tulajdonságot kifejező változók esetében, amelyek (nagyobbrészt) kívül esnek az egyének választásán. Így olyan személyes jellemzők esetében, mint például a kor, a nem és a kisebbséghez való tartozás állíthatjuk, hogy ezek bizonyos szintű elégedettséget okoznak. A fiatalság az elégedettség egyik fontos forrása. Határozottan kijelenthetjük, hogy a fiatalság az, ami boldogságot okoz, mivel életkorunk megválasztása nem lehetséges A vallás 41 42 43 44 Winkelmann–Winkelmann 1998. Például Di Tella–MacCulloch–Oswald 1999. Például Rose–Haerpfer 1998. Például Argyle 1999, Diener et al. 1999 ��� ��� ��� HIT-TAN 77 okozati hatása kevésbé egyértelmű. Az is lehetséges, hogy azok, akik az új gazdasági rendszerben boldogok, nagyobb valószínűséggel válnak vallásossá, illetve az is, hogy bizonyos hajlammal

rendelkező emberek nagyobb valószínűséggel boldogok és vallásosak egyszerre. Válaszul az első ellenvetésre, úgy látszik, hogy azoknak a túlnyomó többsége, akik templomba járnak, már hosszú ideje így tesznek. A felmérés adatai azt mutatják, hogy a vallásukat gyakorlók 90,5 százaléka azt állítja, hogy mindig is vallásos volt. 1992-ben 5,4 százalékuk mondta azt, hogy csak nemrég lett vallásos, ez 1998-ra 7,4 százalékra emelkedett. A különbség ugyanakkor nem szignifikáns 10 százalékos szinten. Általánosságban elmondható, hogy sem a vallásgyakorlók teljes számában, sem az új hívők számában nem történt szignifikáns változás Az alábbi elemzésben megvizsgáltuk az „újonnan csatlakozók”nak az eredményre gyakorolt lehetséges hatását, és kizárásukkal külön modellt becsültünk (lásd 6. táblázat) Valószínűleg nem lehet teljesen kizárni a második ellenvetést, a hamis korreláció („spurious correlation”)

lehetőségét. Erre azzal felelhetünk, hogy a tapasztalati hasznosság nagymértékben mindig a közelmúlt eseményeinek a függvénye A vallásosság ezzel szemben legtöbbször hosszú távon érvényesülő jellegzetesség, amely magában foglalja a szocializáció és az intézményes kontroll különböző, jól bevált útjait. Azzal, hogy az istentiszteleteken való részvételt tekintjük a vallásosság változójának, ezt az intézményes tényezőt ragadjuk meg, s ezáltal legalább bizonyos mértékben képesek vagyunk leírni az oksági viszonyt. Az átmenet győztesei és vesztesei Az alábbiakban a boldogság összefüggéseinek időbeli változását tekintjük át. Hogyan befolyásolta a gazdasági és társadalmi változás egyes népességcsoportoknak az élettel való elégedettségét? A kérdőíves felmérésen alapuló jólét felhasználásával a következő kérdésre is választ kereshetünk: Kik voltak a gazdasági átmenet nyertesei és vesztesei?

Kinek a javát szolgálta a növekvő szabadság? Hogyan változtatja meg a vallás a szubjektív jólét megfigyelt általános összefüggéseit? Létezik-e a boldogságnak egy ideológiai vonalak mentén meghatározott törvényszerűsége? 78 A SZABADSÁG ÍZE: BOLDOGSÁG, VALLÁS ÉS GAZDASÁGI ÁTMENET Növekvő gazdasági szabadság: vállalkozók, jövedelem és hasznosság Ahogy várható volt, a növekvő gazdasági szabadság azok javát szolgálta, akik a leginkább élni tudtak ezzel a szabadsággal: a vállalkozókét. Az idő múlásával a vállalkozói lét egyre pozitívabb módon kapcsolódott össze az élettel való elégedettséggel, még akkor is, ha a jövedelem, az iskolázottság, az életkor és egy sor egyéb személyes tulajdonság hatását figyelmen kívül hagyjuk. Amint az 5 táblázat mutatja, akár az ekvivalens háztartási jövedelmet, akár a személyes jövedelmet használjuk fel, ez a megállapítás a jövedelem definíciójától

függetlenül érvényesül a modellben. A vállalkozók az egyetlen olyan munkaerő-piaci csoport, akik a megfigyelt időszakban a jelek szerint javítottak helyzetükön, s ezért az átmeneti folyamat nyerteseinek nevezhetjük őket. Így – minden egyebet változatlannak tekintve – a vállalkozók tapasztalati hasznossága az 1990-es évek során megnövekedett. Ennek az eredménynek a fényében némileg elgondolkoztató, hogy az egyéni vállalkozók, kiszűrve viszonylag magasabb jövedelmi szintjük és egyéb személyes tulajdonságaik hatását, egészében véve 1998-ban nem voltak szignifikánsan elégedettebbek, mint az alkalmazottak (lásd a 3. és 4 táblázatban bemutatott korábbi eredményeket) Mint azt korábban már említettük, a vállalkozók meglehetősen rétegzett csoport, ami megmagyarázhatja egy ilyen hatás hiányát a csoport egészére nézve Korábban már említetést tettünk arról is, hogy a nagyobb üzleti vállalkozásokkal rendelkező (azaz

alkalmazottakat foglalkoztató) vállalkozók szignifikánsan elégedettebbek a többváltozós eredmények szerint, tehát eltekintve a jövedelem és más személyes tulajdonságok hatásától. Azt mondhatjuk, hogy az összes vállalkozóhoz hasonlóan – összhangban az 5. táblázatban bemutatott eredményekkel – az alkalmazottakat foglalkoztató vállalkozók is javítottak relatív pozíciójukon A „nagyobb vállalkozások” interakciós hatását jelző együttható pozitív, és 1 százalékos szinten szignifikáns egy az 5. táblázathoz hasonló feltételezésekkel élő modellben, amelyben a vállalkozók két alcsoportra vannak bontva. Az esetek alacsony száma miatt azonban ezeket az eredményeket hozzávetőlegesnek kell tekinteni, és ezért nem mutatjuk be itt őket. Az iskolázottság idővel valamennyire fontosabbá vált. A közép- és felsőfokú oktatás interakciós hatásai pozitívak és szignifikánsak (5. táblázat). A piacgazdaságra való

váltás során az egyének humántőkéje és tapasztalati hasznossága közötti kapcsolat erősödött. ��� ��� ��� 79 HIT-TAN 5. táblázat Az átmenetnek a boldogságra gyakorolt hatása Magyarországon, 1992–1998 I. II. Együttható Standard Együttható Standard hiba hiba Vallásos Vallásos*év 0,3790* –0,0470 0,099 0,142 Egyéni vállalkozó*év 0,5120* 0,283 Ekvivalens háztartási jövedelem (ln) 0,9750* 0,094 Személyes jövedelem (ln) 0,3720* –0,0240 0,100 0,143 0,4860* 0,284 0,3680* 0,071 Munkanélküli –1,0200* 0,213 –0,9710* 0,218 Rokkantnyugdíjas –0,7910* 0,197 –0,8630* 0,200 Nyugdíjas –0,2120 0,158 –0,2960* 0,160 Egyéni vállalkozó –0,2820 0,199 –0,1810 0,198 Tanuló Egyéb inaktív 1,8090* 0,177 2,5620* –0,3730* 0,237 –0,4840* 0,167 Szakmunkásképző 0,3700* 0,113 0,3820* 0,194 0,115 Érettségi 0,6240* 0,105 0,7050* 0,107 Diploma 1,0300* 0,136 17–29 év

0,4810* 0,148 0,5420* 0,152 0–39 év 0,1270 0,138 0,1040 0,139 50–62 év 0,4760* 0,142 0,5370* 0,144 63 és több 1,0090* 0,185 0,9900* 0,188 0,139 Interakciós hatások Ekvivalens jövedelem*év –0,2350* 0,134 Személyes jövedelem*év –0,1090 0,098 Munkanélküli*év 0,0380 0,323 –0,0010 0,329 Rokkantnyugdíjas*év 0,1430 0,256 0,1840 0,261 Nyugdíjas*év –0,2420 0,222 –0,2190 0,224 Tanuló*év –0,3420 0,257 –0,6210* 0,343 Egyéb inaktív*év 0,2340 0,235 0,2040 0,265 Szakmunkásképző*év 0,0460 0,161 0,0750 0,163 Érettségi*év 0,2990* 0,153 0,2980* 0,156 Diploma*év 0,3210 0,204 0,3760* 0,205 17–29 éves kor*év 0,3870* 0,225 0,4570* 0,228 30–39 éves kor*év 0,3290 0,200 0,3260 0,201 50–62 éves kor*év –0,2330 0,199 –0,2260 0,201 63 és több éves kor*év –0,0530 0,261 0,0200 0,264 80 A SZABADSÁG ÍZE: BOLDOGSÁG, VALLÁS ÉS GAZDASÁGI ÁTMENET I. II.

Együttható Standard Együttható Standard hiba hiba Egyéb személyes jellemzők Év Konstans R2 F-arány Megfigyelések száma Igen 2,5290 –6,6070* Igen 1,584 0,8580 1,217 1,135 0,3360 0,879 0,1544 0,1404 32,6400 28,5100 8932 8932 Jegyzetek: Súlyozott OLS-regresszió. Összevont keresztmetszeti idősoros adathalmaz, két keresztmetszeti felmérés felhasználásával: 1991/92-ből és 1997/ 98-ból. A heteroszkedaszticitást a White-féle szórásbecslő alkalmazásával küszöböltük ki. Függő változó: az elégedettség szintje egy 11 fokozatú skálán Az év: dummyváltozó, 1997/98-ban értéke 1. Referenciakategóriák: 40–49 éves kor, alapfokú vagy annál alacsonyabb végzettség, alkalmazott. Egyéb személyes jellemzők: tartalmaz fő és interakciós hatásokat nemre, etnikumra, régióra (Budapest-dummy), családi állapotra, gyermekek számára, valamint egy dummyváltozót hiányzó személyes jövedelemre. Jelmagyarázat: * a szignifikancia

10 százalékos szinten; 5 százalékos szinten; 1 százalékos szinten. Érdekes, hogy a jövedelem és a szubjektív jólét közötti asszociáció az idő folyamán csökkent. Más szavakkal: ugyanaz a jövedelmi szint kevesebb elégedettséggel jár. Ez azonban csak az (inflációval kiigazított) ekvivalens háztartási jövedelemre igaz Ahogy azt az 5 táblázat mutatja, a személyes jövedelem a teljes mintában pozitív együtthatóval rendelkezik, időben bekövetkező szignifikáns változás nélkül. A személyes jövedelem tehát a szubjektív jóléttel szoros összefüggésben maradt, amit az átmenet nem befolyásolt. Mit olvashatunk ki ebből a két, látszólag egymásnak ellentmondó eredményből? Ha a háztartási összjövedelem egyenlő elosztását feltételezünk a háztartáson belül, azt láthatjuk, hogy a háztartási jövedelem és az egyéni jólét közötti kapcsolat az idő folyamán meggyengült. Ez meglehetősen standard feltételezés,

ugyanakkor nem biztos, hogy megállja a helyét Lundbergnek és társainak kutatásai szerint az emberek tényleges fogyasztási lehetőségei személyes jövedelmeiktől függően eltérhetnek egy családon belül.45 45 Lundberg–Pollak–Wales 1997. Igényes empirikus elemzésük kimutatta, hogy az Egyesült Királyságban az a politikai változás, amely jelentős készpénzes gyermektámogatást juttatott az asszonyoknak a késő 1970-es években, hatással volt a háztartás ��� ��� ��� HIT-TAN 81 A foglalkoztatottság visszaesése és az állami családtámogatás gyengülő reálértéke elsősorban a nőket érintette, és mindkét esetben feltételezhetjük, hogy csökkentőleg hat a nők személyes jövedelmére. A csökkenő személyes jövedelmek minden bizonnyal alacsonyabb fogyasztást tettek lehetővé a nők számára, még azokban az esetekben is, amikor a háztartási jövedelem nem csökkent. A korábban említett, egymásnak ellentmondó

eredmények tehát rávilágíthatnak az egyéni jólét és a háztartási erőforrások közötti növekvő divergenciára. A jövedelem és az elégedettség viszonyát mutató eredmények egy további okból is meglepőek lehetnek. Azt várnánk, hogy egy mindinkább piacorientált rendszerben az emberek fokozatosan materialista szemléletűvé válnak, ezért a kapcsolat a jövedelem és a tapasztalt hasznosság között erősödik. A jövedelem és az élettel való elégedettség közötti kétváltozós kapcsolat azt mutatja, hogy ez a fajta változás meglehetősen mérsékelt volt. Mindazonáltal ha a többváltozós elemzésben kiszűrjük a munkaerő-piaci státus, az iskolai végzettség és egyéb személyes tulajdonságok hatását, a regressziós egyenletekben ez a kapcsolat teljesen eltűnik. Miért nem növekedett a jövedelem jelentősége az emberek jólétében? Lehetséges, hogy a gazdasági átmenet megnövelte a várakozásokat, és sokan remélték, hogy az új

kapitalista gazdasági rendszer magasabb életszínvonalat hoz majd számukra. Fellendülés helyett azonban recesszióval kellett szembesülniük, így a vágyak és a tényleges jövedelem közötti különbség növekedett. A gazdasági átmenet alatt az átlagos reáljövedelmek több mint negyedével csökkentek. Bizonyos, hogy ez a jövedelemben bekövetkező csökkenés jelentős hatással van a szubjektív jólétre. A pszichológiai szakirodalomból származó empirikus bizonyítékok azt mutatják, hogy az emberek gyakran sokkal érzékenyebbek a helyzetükben bekövetkező változásokra egy referenciaszinthez képest, mint a helyzet abszolút értelemben vett jellemzőire.46 Ismert az is, hogy idegenkednek a veszteségektől, ugyanolyan mértékű nyereségekhez képest a veszteségeket többnek értékelik, továbbá hajlamosak tárgyakhoz ragaszkodni, többre értékelve a tárgyakat, miután már birtokolják azokat, mint azt megelőzően. Ebből az következik, hogy

valószínűleg sok magyar azért elégedetlen jelenlegi jövedelmi szintjével, mert azt a magasabb, múltbeli jövedelméhez képest értékeli. Ennek a veszteségnek a megélése fogyasztási szerkezetére: megnőtt a nők és a gyermekek ruházkodására fordított összeg a férfiak öltözködéséhez képest. Ez a megállapítás kétségbe vonja a háztartáson belüli közös kassza feltételezését, illetve azt a feltételezést is, hogy kizárólag a teljes családi jövedelem befolyásolja a családi keresletet. Független vállalkozó 0,1270 0,4760* 1,0090* 30–39 év 50–62 év 63 és több 0,0380 0,1430 Munkanélküli*év Rokkantnyugdíjas*év –0,2350* 0,4810* 17–29 év Ekvivalens jövedelem*év 1,0300* Diploma –0,0470 0,6240* Érettségi Vallásos*év 0,3700* –0,4840* Szakmunkásképző Egyéb inaktív 1,8090* –0,2820 Nyugdíjas Tanuló –0,7910* –0,2120 Rokkantnyugdíjas –1,0200* 0,9750* Ekvivalens háztartási

jövedelem (ln) Munkanélküli 0,3790* 0,5120* Vallásos Egyéni vállalkozó*év 0,256 0,323 0,134 0,142 0,185 0,142 0,138 0,148 0,136 0,105 0,113 0,167 –0,129 1,177 –0,125 0,524 –0,070 0,506 0,825* 1,601* 0,852* 0,106 –0,074 0,465 1,420* 0,199 0,097 –0,162 –1,375 0,665* –1,083 0,177 0,158 0,197 0,213 0,094 0,283 0,099 0,572 1,220 0,319 0,409 0,345 0,403 0,405 0,325 0,247 0,283 0,410 0,398 0,613 0,344 0,395 1,051 0,222 0,974 Vallásos Együttható Standard hiba –0,1300 1,3770 –0,3800 0,3660 –0,2370 0,4960 0,5010 1,3300* 0,8160* 0,2560 0,0620 1,5550* 0,3510 0,2110 –0,0700 –1,5000 0,7130* –0,9150 0,597 1,282 0,334 0,428 0,366 0,427 0,429 0,339 0,268 0,297 0,444 0,450 0,685 0,355 0,410 1,126 0,236 1,066 Vallásos, kiv. új hívők Együttható Standard hiba 0,2130 –0,0880 –0,2860* 1,0830* 0,5940* 0,0760 0,4370* 0,8700* 0,5590* 0,3860* –0,5150*

1,8460* –0,3640* –0,2380 –0,9170* –0,9730* 1,0700* 0,7090* 0,289 0,339 0,147 0,213 0,158 0,146 0,158 0,151 0,117 0,124 0,184 0,197 0,209 0,180 0,227 0,216 0,104 0,288 Nem vallásos Együttható Standard hiba 82 Összes Együttható Standard hiba 6. táblázat Vallásosság és boldogság az átmenet alatt Magyarországon, 1992–1998 A SZABADSÁG ÍZE: BOLDOGSÁG, VALLÁS ÉS GAZDASÁGI ÁTMENET 0,0460 0,2990* 0,321 0,3870* 0,3290 –0,2330 –0,0530 Érettségi*év Diploma*év 17–29 éves kor*év 30–39 éves kor*év 50–62 éves kor*év 63 és több éves kor*év 8932 Megfigyelések száma 1,135 1,584 1747 6,640 0,1367 –2,439 0,714 Igen 1,082* 0,944* 0,600 0,345 0,170 0,133 0,383 0,139 –0,001 –0,592 2,727 3,727 0,617 0,515 0,553 0,587 0,492 0,353 0,387 0,578 0,638 0,519 1565 6,1500 0,1377 –2,8080 3,728 Igen 1,4300* 1,3380* 0,9280 1,3370* 0,4160 0,0980 0,1460 –0,1330

–0,3810 –0,6560 2,907 3,914 0,652 0,548 0,604 0,654 0,520 0,380 0,410 0,611 0,676 0,539 7185 28,5600 0,1611 –7,7330* 3,1920* Igen –0,2450 –0,4380* 0,2880 0,3990 0,4160* 0,3460* 0,0270 0,2290 –0,3550 –0,1880 1,250 1,742 0,295 0,218 0,216 0,244 0,225 0,170 0,178 0,259 0,284 0,249 Jelmagyarázat: * a szignifikancia 10 százalékos szinten; 5 százalékos szinten; 1 százalékos szinten. Referenciakategóriák: 40–49 éves kor, alapfokú vagy annál alacsonyabb végzettség, alkalmazott. Egyéb személyes jellemzők: tartalmaz fő és interakciós hatásokat nemre, etnikumra, régióra (Budapest-dummy), családi állapotra, gyermekek számára, valamint egy dummyváltozót hiányzó személyes jövedelemre Jegyzetek: Súlyozott OLS-regresszió. Összevont keresztmetszeti idősoros adathalmaz, két keresztmetszeti felmérés felhasználásával: 1991/92-ből és 1997/98-ból A heteroszkedaszticitást a White-féle

szórásbecslő alkalmazásával küszöböltük ki Függő változó: az elégedettség szintje egy 11 fokozatú skálán Az év: dummyváltozó, 1997/98-ban értéke 1 32,64 0,1544 –6,6070* F-arány 2 R Konstans 2,529 0,261 0,199 0,200 0,225 0,204 0,153 0,161 0,235 0,257 0,222 ��� ��� ��� Év Egyéb személyes jellemzők Igen 0,2340 Szakmunkásképző*év –0,3420 Tanuló*év Egyéb inaktív*év –0,2420 Nyugdíjas*év HIT-TAN 83 84 A SZABADSÁG ÍZE: BOLDOGSÁG, VALLÁS ÉS GAZDASÁGI ÁTMENET összekapcsolódott a külső környezettel, melyet a munkanélküliség megjelenése, az árszabályozás megszüntetése és az állami támogatások visszaesése után sokan bizonytalannak érzékelhettek. Egy további lehetséges magyarázat az ekvivalens jövedelem és a szubjektív jólét közötti csökkenő asszociációra, hogy az emberek a jelenlegi helyzetüket másokhoz képest határozzák meg. A magyarok valószínűleg

a saját helyzetüket mindinkább a nyugat-európai állampolgárokhoz viszonyítva értékelik. A politikai változások a nyugati kultúra fokozottabb jelenlétét biztosítják, és utazási lehetőségeket hoztak Egy 1998-as felmérés szerint a válaszadók 11 százaléka állítja azt, hogy az életszínvonalát a nyugat-európaiakéval hasonlítja össze, míg mindössze 3 százaléka említi a kelet-európaiakat.47 Sajnos nem áll rendelkezésünkre hasonló adat az ország szocialista korszakából, de elfogadhatónak tűnik az a feltételezés, hogy abban az időszakban a meglehetősen zárt gazdasági és társadalmi rendszerben a magyarok más kelet-európaiakhoz képest elégedettek voltak saját jólétükkel, a gulyáskommunizmussal.48 Növekvő ideológiai szabadság: vallás és hasznosság Érdekes, hogy az idő múlásával a vallásosság nem tartozott a növekvő elégedettség forrásai közé. Az interakciós hatás statisztikailag nem szignifikáns, ami arra

utal, hogy a vallásos aktivitás és a szubjektív jólét közötti kapcsolat az idő múlásával nem változott. A kiinduló feltételezéssel ellenkezőleg a vallási intézmények nagyobb társadalmi szerepe nem volt hatással a felekezeti tagokra. Ez személyes autonómiát sugallhat: az emberek hasznossága nem függ annak az intézménynek a társadalmi vagy politikai erejétől, amelyhez „tartoznak” Úgy tűnik, hogy ebből az is következik, hogy a személyes vallásszabadság érzete már fejlett volt, s azt 1989 alkotmányos változásai, melyek jogi értelemben is visszaállították a vallásszabadságot, jól megalapozták. A vallásosság tehát nem növelte az emberek elégedettségét az idő múlásával, de az élettel való elégedettséggel állandó jellegű pozitív öszszefüggésben állt. Az együttható 1 százalékon pozitív és szignifikáns 46 Lásd Clark 1999, Rabin 1998. Sági 2000. 48 Az élettel való elégedettség azonban nem csak

összehasonlításoktól függ. Szakirodalmi áttekintésében Veenhoven meggyőzően mutatja be, hogy a boldogság a szükségletek kielégítésétől is függ, és amilyen mértékben ez így van, annyiban nem „relatív” (Veenhoven 1991). 47 ��� ��� ��� HIT-TAN 85 Ezek a megállapítások alátámasztják a 4. táblázatban bemutatott korábbi eredményeket A vallás és a szubjektív jólét összefüggésének további elemzése érdekében a válaszadókat vallásos és nem vallásos csoportokra osztottuk. Vizsgáltuk, hogy vajon az „újonnan vallásosak” hatással vannak-e az eredményekre, ezért e csoport kizárásával egy további modellt becsültünk. A vallásos és a nem vallásos társadalmi csoportokra becsült mikroökonometriai jóléti függvények között jelentős különbségek vannak. Ahogy az elején feltételeztük, a pénz a vallásosaknak kevésbé számít. A jövedelem és a boldogság közötti kapcsolat gyengébb azok

esetében, akik rendszeresen vesznek részt vallásos tevékenységekben, azokhoz képest, akik nem. A két együttható közötti különbség 5 százalékos szinten szignifikánsnak bizonyult A lehetséges hamis korreláció feltárása végett egy olyan modellt is becsültünk, amely kizárta azokat, akik azt mondják, hogy csak mostanában váltak hívőkké. A jövedelem együtthatója ebben az egyenletben még mindig alulmúlja a nem vallásosakét, habár a különbség csak 10 százalékos szinten szignifikáns. Figyelemre méltó, hogy a tanulók kivételével a munkaerő-piaci státusváltozók egyike sem szignifikáns a vallásos csoportban. Összességében úgy tűnik, hogy a gazdasági változóknak a vallásos emberek között kisebb hatása van a boldogságra. A vallásos emberek az átmenet alatt többnyire megtartották attitűdjeiket, és ezek szilárdabbak voltak, mint a nem aktívan vallásosakéi. A vallásos csoportban a gazdasági változók interakciós

hatásainak egyike sem szignifikáns. A hatásoknak – amelyek mind a teljes mintára, mind a nem vallásos csoportra vonatkozóan megfigyelhetők – egyike sem számottevő, ideértve a jövedelem csökkenő együtthatóját és az egyéni vállalkozók, illetve a magasan képzettek növekvő relatív elégedettségét. Ebből az következik, hogy a jövedelem vagy a munkaerőpiaci helyzet az átmenet korai időpontjában csak éppen annyira vagy inkább csak éppen olyan kevéssé függ össze az élettel való elégedettséggel, mint a későbbiben. Mindez azt jelzi, hogy a vallásosság attitűdként erősen meghatározza a preferenciákat és a gazdasági döntéseket Az egyik lehetséges magyarázat azon a feltételezésen alapulhat, hogy a szocializmusból való átmenet növekvő materializmussal járt, részben az egyének nagyobb önállóságának következményeként, részben pedig a megnövekedett fogyasztási lehetőségek miatt. Elképzelhető, hogy a vallási

hovatartozás az anyagi értékekhez való kisebb kötődésen keresztül az élettel való magasabb elégedettséghez segít hozzá. A gazdasági változások idején a vallás mint tradíció stabilabb attitűdöket nyújthat azokhoz képest, akiknek az „ízlését” elsősorban a gazdasági racionalitás határozza meg. Összegezve tehát: a vallásosság sta- 86 A SZABADSÁG ÍZE: BOLDOGSÁG, VALLÁS ÉS GAZDASÁGI ÁTMENET bil preferenciákat biztosít, ezért a gazdasági változás bizonytalanságai alatt hasznos oltalomként szolgálhat. Következtetések Az elemzés a gazdasági átmenet egy korai és egy későbbi szakaszából, 1991/92-ből és 1997/98-ból származó magyarországi kérdőíves adatokat használt fel. A tapasztalati hasznosság mérőszáma az élettel való általános elégedettség volt, melyet a megkérdezettek maguk értékeltek egy 0-tól 10-ig terjedő skálán. A becsült mikroökonometriai jóléti függvényekben a jövedelem hatása

pozitív, ezek többnyire hasonló struktúrákat mutatnak, mint amilyeneket a szakirodalom Nyugat-Európára és az Egyesült Államokra vonatkozóan bemutat.49 A munkanélküli- és a rokkantnyugdíjas-státus – az utóbbi a munkaerőpiacról való kivonulás egyik tipikus útja Magyarországon –, valamint a válás negatívan, míg a magas jövedelem, a felsőfokú végzettség és a házasság pozitívan korrelál az élettel való elégedettséggel ceteris paribus, azaz a többi tényező változatlanságát feltételezve. Az életkor és a szubjektív jólét között U alakú kapcsolat van, mely a középkorúak esetén éri el a mélypontot. A vallásos emberek körében az elégedettség valamennyi számítás szerint konzisztensen magasabb szintű, mint a nem vallásosak között. Megmutattuk, hogy bizonyos esetekben a növekvő „ideológiai szabadság” nem volt hatással az emberekre, míg a növekvő „gazdasági szabadság” igen. A kiinduló feltételezésnek

némileg ellentmond, hogy a vallásos népességet nem befolyásolta pozitív módon a növekvő ideológiai szabadság. A társadalmi életben a vallásos emberek boldogságára – ha azt rendszeres templomba járásként mérjük – nem volt hatással az egyház társadalmi térnyerése, vagyis az „intézményesített vallásosság”. Ezzel szemben úgy tűnik, hogy az embereket érinti a gazdasági szabadság növekedése. Az átmenet hatását elemezve a vállalkozók csoportjára vonatkozóan találtuk a legerősebb statisztikai bizonyítékot: e csoport jóléte növekedett a kilencvenes évek során, kiszűrve a (magasabb) jövedelem és más személyes tulajdonságok hatását. A vállalkozókat ezért az átmeneti folyamat fő nyerteseiként könyvelhetjük el Rámutattunk, hogy a vallásosság sajátos preferenciákkal jár együtt. A tanulmány empirikusan elemezte, hogy a vallási hovatartozás miként befolyásolja az emberek hasznosságát, és erre miképpen hat a

gazdasági 49 Például Di Tella–MacCulloch–Oswald 1999; Alesina–Di Tella–MacCulloch 2001. ��� ��� ��� HIT-TAN 87 változás. Az aktívan vallásos emberek átlagosan magasabb tapasztalati hasznossági (azaz elégedettségi) szintről számolnak be, kevésbé befolyásolja elégedettségüket a tulajdonukban lévő pénz, továbbá kevésbé érintette őket a gazdasági változás. A népesség vallásos és nem vallásos csoportjainak elégedettségegyenletei szignifikánsan eltérnek egymástól, jelezve, hogy attitűdbeli különbségek vannak. Egyszerűen fogalmazva: a pénz boldogít, de nem mindenkit ugyanannyira. A vallásosak körében saját jövedelmük kevésbé bizonyul az elégedettség forrásának A munkaerő-piaci státus és a szubjektív jólét közötti összefüggés is nagyon gyenge a vallásos csoportban. Az együttható a munkanélküliek esetében például nem szignifikáns, azaz – eltérően az általánoss

népességtől – körükben a munkanélküliségnek nincs negatív jóléti hatása A vallásosak körében az idő múlásával a jólét struktúrája is stabilabb, úgy tűnik, hogy a gazdasági átmenet jelentős változásai őket kevésbé érintik. Összefoglalóan: a boldogságot meghatározó tényezők ideológiai orientáció mentén különböznek. A jelek szerint a vallásos emberekre kevésbé vannak hatással pénzügyi viszonyaik változásai Ezzel szemben azonban a piac megnövekedett lehetőségei a jelek szerint a nem vallásosak, hanem elsősorban a vállalkozók javát szolgálták. Irodalom Alesina, Alberto – Di Tella, Rafael – MacCulloch, Robert 2001. Inequality and happiness: are Europeans and Americans different? [Egyenlőtlenség és boldogság: különböznek-e az európaiak az amerikaiaktól?] Discussion Paper No. 1938 Harvard Institute of Economic Research. http://posteconomicsharvardedu/hier/ 2001papers/HIER1938.pdf (Letöltve: 2001 december)

Andorka Rudolf 1992. Társadalmi változások és társadalmi problémák, 1940–1990 Statisztikai Szemle, 70. évfolyam 4–5 szám 301–324 Andorka, Rudolf 1999. Dissatisfaction and alineation [Elégedetlenség és elidegenedés] In Andorka, Rudolf – Kolosi, Tamás – Rose, Richard – Vukovich, György (szerk.): A Society Transformed: Hungary in Time-Space Perspective. [Egy átalakult társadalom: Magyarország idő-tér perspektívában] Budapest, Central European University Press. Argyle, Michael 1999. Causes and correlates of happiness [A boldogság okai és öszszefüggései] In Kahneman, Daniel – Diener, Ed – Schwarz, Norbert (szerk): WellBeing The Foundations of Hedonic Psychology [Jólét A hedonikus pszichológia alapjai.] New York, Russell Sage Foundation, 353–373 Benedek Dóra – Lelkes Orsolya – Scharle Ágota – Szabó Miklós 2005. A magyar államháztartási bevételek és kiadások szerkezete, 1991–2002 Budapest, Pénzügyminisztérium, Kutatási

Füzetek, 9 szám (Előkészületben: Közgazdasági Szemle) 88 A SZABADSÁG ÍZE: BOLDOGSÁG, VALLÁS ÉS GAZDASÁGI ÁTMENET Blanchflower, David G. – Freeman, Richard B 1997 The attitudinal legacy of communist labor relations [A kommunista munkakapcsolatok attitudinális öröksége] Industrial and Labour Relations Review, 50. évfolyam 3 szám 438–459 Blanchflower, David G. – Oswald, Andrew J 2000 Well-being over time in Britain and the USA. [A jólét hosszú távú alakulása Angliában és az Egyesült Államokban] NBER Working Paper 7487. Cambridge, Mass, National Bureau of Economic Research. Blanchflower, David G. – Oswald, Andrew – Stutzer, Alois 2001 Latent entrepreneurship across nations [Rejtett vállalkozói szellem nemzetközi összehasonlításban] European Economic Review, 45. szám 680–691 Clark, Andrew E. 1999 Are wages habir forming? Evidence from micro data Journal of Economic Behavior and Organization, 39. szám 179–200 Clark, Andrew E. 2002

Born to be mild: cohort effects in subjective well-being Kézirat. Párizs, DELTA Clark, Andrew E. – Oswald, Andrew J 1994 Unhappiness and unemployment [Boldogtalanság és munkanélküliség] The Economic Journal, 104 évfolyam 424 szám 648–659. Di Tella, Rafael – MacCulloch, Robert J. – Oswald, Andrew J 1999 The macroeconomics of happiness [A boldogság makroökonómiája] Bonn, Centre for European Integration Studies. Di Tella, Rafael – MacCulloch, Robert J. – Oswald, Andrew J 2001 Preferences over inflation and unemployment: evidence from surveys of happiness. [Inflációval és munkanélküliséggel kapcsolatos preferenciák: adatok a boldogságot kutató felmérésekből.] American Economic Review, 91 évfolyam 1 szám 335–341 Diener, Ed 1984. Subjective well-being [Szubjektív jólét] Psychological Bulletin, 95 évfolyam 3. szám 542–575 Diener, Ed – Oishi, Shigehiro 2000. Money and happiness: income and subjective well-being across nations. [Pénz és

boldogság: jövedelem és szubjektív jólét nemzetközi összehasonlításban] In Diener, Ed – Suh, Eunkook M (szerk): Culture and Subjective Well-being. [Kultúra és szubjektív jólét] Cambridge, Mass, MIT Press, 185–218. Diener, Ed – Suh, Eunkook M. – Lucas, Richard E – Smith, Heide L 1999 Subjective well-being: three decades of progress. [Szubjektív jólét: a fejlődés három évtizede] Psychological Bulletin, 125. évfolyam 2 szám 276–303 Easterlin, Richard A. 2001 Income and happiness: towards an unified theory [Jövedelem és boldogság: egy egységes elmélet felé.] The Economic Journal, 111 évfolyam, július, 465–484 Economic Commission for Europe 2000. Economic Survey of Europe [Európa gazdasági felmérése] New York, United Nations Ellison, Christopher G. 1991 Religious involvement and subjective well-being [Vallásos aktivitás és szubjektív jólét.] Journal of Health and Social Behavior, 32 évfolyam 1. szám 80–99 Freeman, Richard B. 1986

Who escapes? The relation of churchgoing and other background factors to the socioeconomic performance of black male youths from inner-city tracts. [Ki szakad el? A templomba járás és más háttértényezők viszonya a belvárosi területekről származó fiatal fekete férfiak társadalmi-gazdasági tel- ��� ��� ��� HIT-TAN 89 jesítményére.] In Freeman, Richard B – Holzer Harry J (szerk): The Black Youth Employment Crisis. [A fekete fiatalkorúak foglalkoztatásának válsága] Chicago, University of Chicago Press, 353–376. Frey, Bruno S. – Stutzer, Alois 2000 Happiness, economy and institutions [Boldogság, gazdaság és intézmények.] The Economic Journal, 110 évfolyam 466 szám 918– 938. Hull, Brooks B. – Bold, Frederick 1995 Preaching matters: replication and extension [A prédikálás számít: válasz és kiterjesztés.] Journal of Economic Behavior and Organization, 27. évfolyam 143–149 Iannaccone, Laurence R. 1998 Introduction

to the economics of religion [Bevezetés a vallás gazdaságtanába.] Journal of Economic Literature, 36 évfolyam 3 szám 1465– 1495. Inglehart, Ronald – Basáñez, Miguel – Menéndez Moreno, Alejandro 1998. Human values and beliefs: a cross-cultural sourcebook: political, religious, sexual, and economic norms in 43 societies; findings from the 1990–1993 World Values Survey. [Emberi értékek és hitek: egy kultúrákon átívelő forrásgyűjtemény: politikai, vallási, szexuális és gazdasági normák 43 társadalomban; az 1990–1993-as World Values Survey megállapításai.] Ann Arbor, University of Michigan Press Kahneman, Daniel – Wakker, Peter P. – Sarin, Rakesh 1997 Back to Bentham? Explorations of experienced utility. [Vissza Benthamhez? A tapasztalati hasznosság felderítése.] Quarterly Journal of Economics, CXII évfolyam 2 szám 375–406 Kornai, János 1994. Transformational recession: the main causes [Transzformációs recesszió: a fő okok] Journal of

Comparative Economics, 19 évfolyam 1 szám 39–63 Lelkes, Orsolya 2002. Well-being and inequality in transition The case of Hungary [Jólét és egyenlőtlenség a változás idején. Magyarország esete] PhD-értekezés London, London School of Economics. Lelkes, Orsolya 2003. A pénz boldogít? A jövedelem és hasznosság kapcsolatának empirikus elemzése Közgazdasági Szemle, L évfolyam 5 szám 383–405 Lundberg, Shelle, J. – Pollak, Robert, A – Wales, Terence, J 1997 Do husbands and wives pool their resources? Evidence from the United Kingdom Child Benefit. [Megosztják-e a férjek és a feleségek erőforrásaikat? Bizonyítékok az Egyesült Királyság gyermeksegélyezéséből.] Journal of Human Resources, 32 évfolyam 3 szám 463– 480. Need, Ariana – Evans, Geoffrey 2001. Analysing patterns of religious participation in post-communist Eastern Europe. [A vallási tevékenységek sajátosságainak elemzése a posztkommunista Kelet-Európában.] British Journal of

Sociology, 52 évfolyam 2 szám 229–248. Rabin, Matthew 1998. Psychology and economics [Pszichológia és közgazdaságtan] Journal of Economic Literature, XXVI. évfolyam, március, 11–46 Róbert, Péter 2001. Társadalmi mobilitás A tények és vélemények tükrében Budapest, Andorka Rudolf Társadalomtudományi Társaság – Századvég Kiadó. Róbert, Péter – Bukodi, Erzsébet 2001. Entry and exit from self-employment in Hungary, in the 1980s and the 1990s. [Az önfoglalkoztatásba való be- és kilépés Magyarországon az 1980-as és 1990-es években] Paper presented on the spring meeting of the International Sociological Association RC 28, titled „Expanding Markets, Welfare State Retrenchment and their Impact on Social Stratification”. Mannheim 90 A SZABADSÁG ÍZE: BOLDOGSÁG, VALLÁS ÉS GAZDASÁGI ÁTMENET Rose, Richard – Haerpfer, Christian 1998. New Democracies Barometer V: A 12-Nation Survey. [„Új demokráciák” barométer V: Egy tizenkét

nemzetet átölelő felmérés] Glasgow, Centre for the Study of Public Policy, University of Strathclyde. Sági, Matild 2000. Az anyagi helyzettel való elégedetlenség és vonatkoztatási csoportok Kolosi Tamás – Tóth István György – Vukovich György (szerk): Társadalmi riport, 2000. Budapest, Tárki, 260–297 Schumpeter, Joseph A. 1934 The Theory of Economic Development An Inquiry into Profits, Capital, Credit, Interest, and the Business Cycle. [A gazdasági fejlődés elmélete A profit, a tőke, a hitel, a kamat és a konjunktúraciklusok vizsgálata] Cambridge, Mass., Harvard University Press Szelényi, Iván – Manchin, Róbert 1988. Socialist Entrepreneurs: Embourgeoisement in Rural Hungary. [Szocialista vállalkozók: a vidéki Magyarország polgárosulása] Cambridge, Policy. Tomka Miklós – Harcsa István 1994. A felekezeti viszonyok és a vallásgyakorlás néhány jellemzője Kolosi Tamás – Tóth István György – Vukovich György (szerk): Társadalmi

riport, 1994. Budapest, Tárki, 396–435 Tóth István György 2005. Jövedelemeloszlás A gazdasági rendszerváltástól az uniós csatlakozásig. Budapest, Andorka Rudolf Társadalomtudományi Társaság – Századvég Kiadó Veenhoven, Ruut 1991. Is happiness relative? [Relatív-e a boldogság?] Social Indicators Research, 24. évfolyam 1 szám 1–34 Veenhoven, Ruut 1996. Developments in satisfaction-research [Fejlemények az elégedettségkutatásban] Social Indicators Research, 37 évfolyam 1 szám 1–46 WHO 2001. Suicide rates [Öngyilkossági arányok] http://wwwwhoint/mental health/Topic Suicide/suicide1.html (Letöltve: 2001 november 3) Winkelmann, Liliana – Winkelmann, Rainer 1998. Why are the unemployed so unhappy? Evidence from panel data” [Miért annyira boldogtalanok a munkanélküliek? Bizonyítékok paneladatokból] Economica, 65 évfolyam 1–15 World Database of Happiness. Ruut Veehoven, Rotterdam, Erasmus University http:// www.eurnl/fsw/research/happiness/