Politics | Communism » A szocializmus története

A szocializmus története Az 1840-es évtizedben terjed el Eu-ban mint a kapitalizmus kritizálója és ellenséges eszméje. A szocialista eszmerendszer alapjai Pozitív szabadság 1. A vizsgálat tárgya a XIX sz közepén elsősorban a Marx munkásságában kibontakozott formája. 2. A szocializmus örököse a felvilágosodás hagyatékának, de a szocialistákat az ember „valódi” szabadságát és egyenlőségét nem tudták elképzelni a javak elosztásának egyenlősége és társadalmi igazságosság nélkül. 3. Marx politikai fogalmakban értelmezte a tömeges szegénység kényszerítő szükségleteit, olyan felkelésnek tekintette, amely nemcsak kenyérért és gazdagságért folyik, hanem a szabadságért is. 4. A politikai szabadság pedig vagy a kormányzásban való részvétel jogát jelenti, vagy nem jelent semmit. Elosztási egyenlőség 1. A liberalizmushoz hasonlóan a morális egalitarizmus alapján áll, vagyis azt állítja minden ember egyenlő és az

államnak minden egyes polgárával egyenlő módon kell bánnia, egyben univerzalisztikus is: minden ember legteljesebb egyenlőségét hirdeti (internacionalizmus). 2. A tudomány is ígéret a bőség és szabadság bekövetkeztére, a boldog társadalom kivitelezésére 3. A szocialisták materiális egyenlőséget követelnek azaz vagy egy szám szerinti vagy szükségletek szerinti egyenlőségi elvet a javak elosztásakor. 4. A felfogás az elosztási egyenlőséget, vagyis az anyagi javakhoz való egyenlő hozzáférés követelését állítja a középpontba. Kollektivizmus 1. A felvilágosodás és testvériség jelszava a szolidaritásba és társadalmi igazságosságba, a közösségiségbe olvadt be a szocialista eszmerendszerekben. 2. A szocializmus elnevezése is a socius=társ szóból származik, az individualizmus helyett a társulásra helyezi a hangsúlyt. 3. Magánszabadság helyett a közszabadságot hangsúlyozza 4. Anyagi javak előállítása egyre inkább

válik társadalmivá, a javak elsajátítását is társadalmivá teszi – társadalmi tulajdon! (állami, szövetkezeti) Politikai szocializmus 1. Az ész hatalmát a jövő eltervezhetőségét vallja, a tudomány segítségével kívánja a konfliktusokat megoldani. 2. A politika a tökéletességet célzó kollektivista terv és központi tervezés politikája Emancipáció – politikai program Két áramlat: 1. Reformer irányzat: cél az ember termelő erőinek felszabadítása 2. Forradalmi irányzat: a forradalomban jelölte meg az első és legfőbb célt, h a romokon felépíthető legyen egy új társadalmi rend. Képviselői: marxisták, balquisták, anarchisták Az emancipáció csak önfelszabadításként mehet végbe: elméleti tudatosság és a gyakorlati aktivitás rendszeres növelésével. Magántulajdon iránti igény az emberi kapcsolatok elidegenedését okozza és ez akadálya az emancipációnak Perfekcionizmus 1. Bizonyos életmódok valósítják meg

az emberi tökéletességet, s az ilyen életmódot támogatni, az értéktelenebbet büntetni kell. 2. A szocializmus számára ez a „munkálkodó élet” az alkotó és másokkal együttműködő munkában tudja megvalósítani és kiteljesíteni az ember voltaképpeni (nembeli) lényegét. 3. A szocialista elméletek nem mindegyike pefekcionista A szocializmus irányzatai MARXIZMUS Első fontos dokumentumai: 1. Gazdasági filozófiai kéziratok (1844) 2. A német ideológia (1845-46) 3. Tézisek Feuerbachról (1845) 4. A kommunista Párt kiáltványa (1848) Ezen művek mindenekelőtt a filozófusok feladatával vetnek számot és általánosan jellemző h. szemlélődő filozófiával szemben a társadalom és gondol társadalom és gondolkodás megváltoztatására törekvő tettre kész filozófia eszményét állítják. Történelemszemlélete 1. Materialista álláspontú: a világlátást és világértelmezést az anyagi folyamatok eredményeként, reflexiójaként

mutatja be. Az anyagi élet termelési módja szabja meg a társadalmi, politikai, szellemi életfolyamatot általában. 2. Az egyes történelmi korszakok viszonyit úgy kell elemezhetjük megfelelően ha megértjük a korszak anyagi feltételeit és ezekből az anyagi feltételekből vezetjük le azt. 3. A termelési módot kell megváltoztatni 4. Az elméleti kritika helyére gyakorlati kritikát, azaz forradalmat kell léptetni A forradalom felszámolja a magántulajdonon alapuló rendszert. A magántulajdonon alapuló társadalmat a kizsákmányolókra (akiknek van) és kizsákmányoltakra (akiknek nincs) osztja. 5. „Minden eddigi társdalom története osztályharcok története” 6. A kommunizmus nem eszmény hanem valóságos mozgalom, amelyet a munkásmozgalom visz véghez. 7. A forradalom nemcsak az uralkodó osztály megdöntéséhez szükséges, hanem ezáltal válik a megdöntő osztály alkalmassá az új társadalom megalapozására. Az elidegenedés problémája 1.

Az ember Marx szerint saját teremtményei (gazdaság, politika, kultúra) raja Ez legfájdalmasabban az ember legsajátszerűbb tevékenységében a munkában nyilvánul meg. Munkát csak az ember képes végezni és értéket csak a munka állít elő Az ember legnagyobb bukása , ha munkában nem örömöt hanem szolgaságot lát. 2 2. Az ember munkájától való elidegenedésének dimenziói:  A munkás elidegenedik a saját termékétől - idegen lényeg  A munkás elidegenedik a termeléstől – külsődleges lesz  A munkás elidegenedik saját emberségétől, nembeli lényegétől. A szociáldemokrácia marxi kiritikája A gothai program kritikája (1875) Marx ebben megerősítette azt az eredeti programot, ill. állásfoglalást, hogy az ember felszabadítását lehetővé tevő szocialista-kommunista rendszer megszületésének előfeltétele a kapitalizmus felszámolása és helyébe a társadalmi önkormányzás állítása. SZOCIÁLDEMOKRÁCIA Eduard

Bernstein (1850-1932) egyi alapítója . A szociáldemokrata mozgalom által előidézett változások : 1. A marxizmust puszta gazdaságtanná fokozza le 2. Kimutatja hogy Marxnak a kapitalizmusra vonatkozó gazdaságtani jóslatai tévesek, a forradalmi programot felváltják a piacgazdaság és az állam reformjainak programjával. Marxi diagnózis felülvizsgálata Bernstein (1899) a szocializmus előfeltételei, a szociáldem. feladatai e fő művében teszi le az alapokat. A XIX.sz végére jósolt gazdasági és társadalmi rend összeomlása téves Marx az alábbi tendenciát vázolta a gazdasági élet szereplőinek tekintetében: Társadalom polarizációja: mindenki tőkéssé vagy munkássá válik A tőke koncentrációja: a termelési eszközök egyre kevesebb kézben összpontosulnak A munkásosztály elnyomorodása: a profit biztosítása a munkabér kárára történik. Az így felvázolt kép nem teljes Bernstein szerint, mert  Nem vesz tudomást a tőke

„szétforgácsolódásáról”, itt ugyanis a koncentráció nyugodtan együtt járhat a tőke decentralizációjával, és elmosódik a határ a tőkés és munkás között.  Szerinte nem igaz a munkásosztály számának növekedésére vonatkozó jóslat, sem az hogy a lakosság többségét alkotnák.  Bernstein szerint a válságok nem szükségszerűen okozzák a kapitalizmus összeomlását, mivel vannak ezzel ellentétesen ható erők is, amelyek által csak részleges, helyi válságok állnak elő, a teljes összeomlás különösen az élelmiszer kapacitás bővülése miatt elkerülhető. A szociáldemokrácia stratégiája Nem a forradalmat jelöli meg mint követendő stratégiát, hanem a cél az elnyomottak megszrevezése, tudatosságuk növelése. A gazdasági szerveződés céljaként Bernstein elsősorban a szövetkezeteket ajánlja, a termelési profitráta elleni támadást a szakszervezet hajtják végre, politikai szerveződésre pedig a pártok

szolgálnak. A szociáldemokrácia nem akarja ezt a társadalmat felszámolni és tagjait proletarizálni, inkább a proletár társadalmi helyzetből polgár rangjára emelni az embereket, és ezt a polgári állapotot általánosítani. Nem a polgári társadalmat akarja felváltani a proletár társadalommal, hanem a tőkés társadalmi rendet a szocialistával. A folyamatot Bernstein nem erőszakkal, hanem csak 3 a törvényesség és alkotmányosság, parlamentarizmus keretei megvalósíthatónak – a tudatosságnak a jogtudat formáját is fel kell vennie. között tartotta BOLSEVIZMUS Terminológiai megjegyzések Vlagyimir Iljics Lenin (1870-1924) és Joszif Visszarionovics Sztálin (1879-1953) nevéhez köthető. Lemond az ember felszabadításáról és az önigazgató társdalomról, hogy a helyébe az egyén tejes felszámolását és a totális pártállami irányítást léptesse. Használják erre az irányzatra a kommunizmus, leninizmus, sztálinizmus

terminológiákat is. A bolsevizmus elnevezés mutatja az irányzat gyökerét hűen, mert egy olyan eszméről van szó amelynek megszületését és fennmaradását egy párt , a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja magyarázza. A Párizsi Kommün tanulságainak általánosítása Marx A polgárháború Franciaországban (1871) c. művében a Kommün tapasztalatait összegzi, amit Lenin felhasznált Állam és forradalom c. forradalmat előkészítő művéhez Eszerint : 1. A munkásosztály nem csupán át kell hogy vegye, hanem szét kell hogy zúzza korábbi államgépezetet. 2. A szétzúzott állam helyére „proletár szocialista köztársaságot” kell állítani 3. A hatalom új letéteményese Kommün (azaz tanács, azaz Szovjet), végrehajtó egyben törvényhozó hatalom is. 4. A kommün elrendeli az állandó hadsereg felszámolását, és a nép felfegyverzését, a rendőrséget megfosztották politikai jellegétől. A kommün tagjaitól lefelé mindenki

munkás-munkabérért lát el közszolgálatot. 5. Ezt tetőzte be az egyházak feloszlatása, vagyonuk elkobzása, bírák megfosztása látszatfüggetlenségüktől, mint a többi közalkalmazott a bírák is választottak, felelősek és elmozdíthatók lettek. Az állam elhalásának tana és proletárdiktatúra elmélete Lenin a tőkés és kommunista társadalom közötti időszak átmenetét a proletáriátus forradalmi diktatúrájának államában látta. Ez a létező szocializmus a megvalósítója pedig a bolsevizmus. Az új állam alapsejtjeit jelentő munkás-, paraszt-, és katonatanácsok párttól függetlenül alakultak meg, utóbb terjedt ki rá a párt fennhatósága. Lenin nem gondolta, hogy a forradalom és a szovjetállam orosz ügy volna, arra számított, hogy hamarosan mindenütt győz a világforradalom. Sztálin volt az aki a proletárdiktatúrát, pártdiktatúrával, a munkásosztályt pártjával, a pártját pedig annak vezetőivel helyettesítette és

személyi kultusszal övezte, s az országot birodalommá alakította át, a kommunizmus a nagyorosz sovinizmusra kacsintó belüggyé vált. A sztálinizmus fejlődésének szakaszai 1) II.vh előtti szakasz: a világforradalomról való lemondás; Sztálin teljhatalmának kiépítése; a párt totális hatalma; belső ellenségekkel való harc 4 (lsd. Kulákok, koncepciós perek) jellemzik; a permanens forradalom doktrinája a rendszer nem tud nyugvópontra jutni. 2) II.vh utáni szakasz: a háború egyértelműen megerősítette a sztálini bolsevizmust, világhatalmi tényezővé lépve a szocialista világrendszert építette maga köré. A rendszer egyetlen vezér testesíti meg, akinek a világban nagyon erős az ideológiai kisugárzása, halálával a vég visszafordíthatatlanná vált. A nyugati marxizmus: Gramsci Antonio Gramsci (1891-1937) olasz kommunista párt egyik alapítója, aki elsőként elemezte a nyugati bolsevizmus lehetőségét. Az új fejedelem című

művében a proletárforradalom és az önigazgató tanácsrendszer lehetőségével vet számot Olaszo.-ban Az új fejedelem szerinte aki új állam alapítására vezeti a népet a 20.sz-ban csakis a párt lehet Nem elég egyetlen rohammal bevenni a politikai hatalmat, hanem még azt megelőzően meg kell szerezni a hegemóniát, azaz a polgári társ. egyetértését, támogatását a változásokhoz Ez állóháborút igényel. A hegemóniáét folytatott harcban legkiemelkedőbb szerepet az értelmiség tölt be. Közvetítő irányzatok I.: Keresztényszocializmus A szociális igazságosság fogalmának megjelenése az egyház társadalmi tanításában. A kereszténység és a szocializmus között a szociális igazságosság eszménye vert hidat. Ezen eszmény megjelenési helyei:  1891. XIII Leo pápa által kiadott Rerum Novarum c enciklika az igazságosságon alapuló katolikus szociális doktrina kifejtését tartalmazta.  1931. XI Pius pápa a Quadragesimo Anno

kezdetű enciklikájában is megjelenik a szociális igazságosság fogalma, a társadalmi intézményeket átható „szociális szeretet” igényét fogalmazva meg.  1961. XXIII János pápa a Mater et Magistra kezdetű enciklikájában konkretizálja ezen eszme követelményeit pl. munkabérre Közvetítő irányzatok II.:Liberálszocializmus A liberalizmus és a szocializmus közös elemei Szociális kérdések, egyenlő elbánás elve és a demokrácia eszméje jelentik a közös nevezőt. A munkához való jog és a létminimumhoz való jog éppúgy érvényes mint pl. a tulajdonjog Ha az egyenlő életesélyekről az egyén nem, csak az állam (pl. vmilyen fogyatékosság kapcsán) tud gondoskodni, akkor eljutunk a liberalizmus és szocializmus elegyéhez. Egyéni jogok szerepének felértékelése a szocialista eszmerendszerekben Az embereket az államnak kell emancipálnia, megszabadítva őket a szegénységtől, a tudatlanságtól, esendőségtől –

társ.biztosítással, közoktatással, közegészségüggyel stb- egy demokratikus társadalom politikai és jogok intézményeinek működtetésével. Ez a meggyőződés akkor ölt liberális jelleget, he funkcióját nem beavatkozással és osztogatással látja el, hanem az őket megillető és rivális igényekkel szemben is érvényesíthető jogok révén. Minthogy a joggal szemben kötelezettségnek kell állnia, ennek egyedüli hordozója az állam. 5 A szociáldemokrácia reformja: a harmadik út A harmadik út fogalma Napjainkban Tony Blair vezette brit Munkáspárt tett elterjedtté a jóléti államra és a neokonzervatív hullámra adott szociáldemokrata válsz és program megjelölésére. Valójában az osztálybázisát és -jellegét elvesztett s az ezredforduló gyökeresen új kihívásai és az új világrend keretei közé kerülő szociáldemokrácia új önmeghatározásáról, és egyben új változatáról van szó. A hagyományos szociáldemokrácia

„kifulladásának” okai 1. A keleti-szocializmus és vele együtt a kétpólusú világrend összeomlott 2. Égető kérdéssé vált a környezetvédelem 3. Új helyzetet teremtett a globalizáció 4. Eltűntek a markáns osztálykülönbségek 5. Értelmét vesztette a jobb/bal politikai vízválasztója 6. A nők emancipálódtak 7. Folyamatban van a kommunikációs ipari forradalom 8. A társadalom tovább individualizálódik a szokások és hagyományok szervező erejének csökkenésével A harmadik út alapértékei - Giddens meghatározása alapján 1. Egyenlőség – a személyes szabadsággal való összeütközés miatt igényel védelmet 2. Az egyenlőség biztosításának feltétele az elesettek védelme, immár nem osztályalapon, hanem a közösség minden tagja iránt viselt felelősségből következően. 3. Új alapra helyeződik a szabadság követelménye is, amely a cselekvés autonómiáját kell, hogy jelentse. A kollektivizmus feladásával a politika az

egyén és a közösség új kapcsolatát keresi. 4. Ennek az egyik alapelve a „felelősség nélkül nincs jog” szlogenje Azaz nemcsak az álla felel polgárai irányában hanem az egyének önmaguk és mások viszonylatában is felelősek. 5. A másik alapelv a „demokrácia nélkül nincs hatalom” követelménye 6. Kozmopolita pluralizmus értéke: a nemzetállami kerteken való túllépést jelenti, hogy átsegítse a polgárokat a globalizáción, a magánélet és a természethez való viszonyunk megváltozásán. 7. Mindehhez fel kell vállalnia a filozófiai konzervativizmus alapállását abban a tekintetben, hogy a tudomány és technika megfigyeléseit és következtetéseit, a történelem iránti tiszteletet elismeri és a környezetvédelem tekintetében az elővigyázatosság elvét követi. 6 A harmadik út politikai programja 1. „A demokrácia demokratizálása” Az államoknak már nem ellenségekkel, hanem kockázatokkal kell szembenézniük. Ez az

állam és polgárai közötti partneri viszonyt igényli: a) Decentralizációt a globalizmusra adott válaszként b) Közszféra kitágítását és átláthatóvá tétlét a korrupció vádjának elhárítására c) Közigazgatás hatékonyságának növelését a legitimáció megszerzése érdekében d) A polgárok személyes és közvetlen bevonását szolgáló új intézmények bevezetés 2. A civil társadalom megújítása Az állam és a közösség együttműködésére van szükség a problémák leküzdésére, pl. a bűnözés visszaszorítása érdekében nem a rendőrséget kell megerősíteni, hanem lakossággal való együttműködését erősíteni, illetve a család válságát nem a hagyományos családmodellbe való visszatéréssel kell megoldani, hanem a generációk közötti egyenlőség megteremtésével, önrendelkezés és felelősség egészséges arányának biztosításával, gyermekvédelem erősítésével a családtól függetlenül. 3. Az állam

és civil társadalom kapcsolatának újrafogalmazása Giddens: „újfajta vegyes gazdaság”: a kockázat és biztonság újfajta viszonya a jóléti államban, olyan társadalomkifejlesztése ahol a kormány, az üzleti élet és a munkaerőpiacon felelős kockázatvállalók tevékenykednek. Az egyenlőséget befogadásként, az egyenlőtlenséget kirekesztésként értékeli. A befogadáshoz a munkalehetőség biztosítása és az oktatás a legfőbb eszköz, a kirekesztést tekintve el kell kerülni az alul levők kirekesztését és a csúcson lévők önkizárását. 7