Commerce | External trade » Bodnárné Márta - Magyar export-import dinamika, a külkereskedelmi hiány nagysága

Nyíregyházi Főiskola Gazdasági és Társadalomtudományi Főiskolai Kar ÖSSZEHASONLÍTÓ GAZDASÁGTAN „Magyar export-import dinamika, külkereskedelmi hiány nagysága”(A rendszerváltástól napjainkig) Készítette: Bodnárné Nagy Márta Gazdálkodási szak, levelező tagozat II/C csoport 1 Tartalomjegyzék: Bevezetés 3-4.old Állami intézkedések . 4-6old Folyó fizetési mérleg hiány 6-8.old A gazdasági növekedés termelési oldala .8-9old Az 1999. évi külkereskedelmi forgalom 9-10old Gazdasági kapcsolatok számokban 10-11.old Magyar külkereskedelmi pozíció .12old A külkereskedelmi áruforgalom változásainak jellemzői 12-13.old A magyar kivitel növelésének esélyei az EU piacain, a taggá válásunk utáni években . 14old A magyar export lehetőségei a „deficites” térségekben 14-15.old A magyar külgazdaság-politika előtt álló kihívások .15-16old A magyar export 2002. évi alakulása 17old A magyar gazdaság helyzete 18-20.

old A külgazdasági egyensúly javítására szolgáló eszközök 20.old 2003. évi gazdasági helyzet 20-21old Gazdasági növekedés .21-22old Külső egyensúly 22.old Előrejelzés 2004-re 22-23.old Irodalomjegyzék . 24old 2 Bevezetés 1998-ra a piacgazdaságra való átállás befejeződött. Ez idő alatt jelentős árszínvonalemelkedés következett be, melynek okai a reálgazdaság strukturális átalakulásában és a változásokat előidéző determinációknak a bérekre, a kamatokra, az árfolyamra és az energiaárakra irányuló várakozások beteljesülésében keresendő. Semmilyen kormányzati intézkedés nem jár szükségképpen az árszínvonal emelkedésével, ha az adott körben jelentkező kiadási többleteket a jövedelmek növekedése nem fedezi. Ebben az esetben nem az árszint nő, hanem csak az árarányok rendeződnek át. Azonban a piacgazdaságra való átállással kapcsolatban felmerülő költségek, illetve a jövedelemátrendeződési

folyamat konfliktusai csak az inflációs folyamatban voltak kiiktathatók. 1990 és 1997 között a magyar infláció évi növekedési ütemének átlaga 24%-os volt. A fogyasztói árszínvonal növekedésének átlagosan mintegy felét a piacgazdaságra való átállással összefüggő hatások teszi ki. A rendszerváltást követően a magyar ártörténet egy fontos korszaka 1997-1998 évfordulójára lezárult. Véget ért az a hatalmas árarány-átrendeződési folyamat, mely mögött a piacgazdaságra való átállás elkerülhetetlen intézkedései húzódtak meg. Ezek következtében az infláció üteme tartósan kétszámjegyű, 20 százalékot meghaladó volt. 1998-1999 években az árszint növekedési üteme három tényező együttes fennállása eredményeképpen a felére esett: - A relatív árváltozások nagy korszaka lejárt. - A kőolaj- és a gabonaárak drámai mértékben zuhantak ezek együttes hatására. - Jelentősen mérséklődtek az inflációs

várakozások is. A világgazdaságban bekövetkezett recesszió hatására a GDP növekedési üteme is fékeződött. Ennek következtében a kőolajárak radikálisan mérséklődtek, s így az árszínvonal növekedési üteme is csökkent hazánkban, ezt a növekedés és a beruházások csökkentése is kísérte. A piacgazdaságra való átállás Magyarországon megtörtént. 1997-1998 óta már nincs szükség a relatív árakat jelentősen átrendező kormányzati intézkedésekre. A fejlesztési elképzelések és az ehhez szorosan kapcsolódó, unióhoz való csatlakozás azonban számos területen olyan követelményeket támasztanak, amelyek teljesítése rövidebb vagy hosszabb távon az árszínvonal növekedését eredményezheti. Ezek a következők: - az általános forgalmi adó korrekciója; 3 - Magyarország és az EU-országok között meglévő árszint- és árarány-különbségek kiegyenlítődésére ható tényezők; - Az EU-csatlakozás és a

középtávú fejlesztési programok inflációs költségei. A fent felsoroltak egy részét az Európai Unióhoz történő csatlakozás időpontjáig, más részét csak az azt követő időszakban kell megvalósítani. A magyar gazdaság növekedése folytatódik, az export dinamikusan nő. A vállalkozások és a lakosság olyan befektetéseket eszközöl, amely mellett feltételezi saját és az ország helyzetének javulását. Az évtized első felében jórészt megtörtének a piacgazdasági átalakulással járó leglényegesebb árarány átrendeződések. A világpiaci árak az időszak nagyobb részében kedvezően alakultak Magyarország és az Európai Bizottság által 2001 áprilisában aláírt közös értékelés hangsúlyozza az antiinflációs politika folytatását, ez előfeltétele az egészséges, gyors és egyensúlyőrző növekedésnek, az EU-hoz való integrálódásnak. Az infláció mérséklését, megfelelő keretek között tartását elősegíti

az állami szerepvállalás visszahúzódása, a GDP százalékában kifejezett államháztartási deficit korlátozása és az államadósság csökkentése. Az inflációs nyomás enyhítése azt is igényli, hogy a reálbérek növekedési üteme a termelékenységénél kisebb legyen. Minél kisebb az inflációs ráta, annál nehezebb azt tovább csökkenteni. Ezért az antiinflációs politika változatlanul fontos A következő időszakban elsősorban a termelési tényezők jobb kihasználásától, a versenytől, a vállalkozások aktivitásától várható az árszintemelkedés csökkentése. Állami intézkedések Nem hagyhatjuk figyelmen kívül az állami intézkedéseket. A hatósági áras körben változatlanul szükség lesz árlimitek alkalmazására, a költségek szigorú ellenőrzésére, az árképletek felülvizsgálatára. Az államnak szigorú önkorlátozást kell megvalósítania a különféle felügyeleti és hatósági eljárási díjak

megállapításánál, új adók, díjak bevezetésénél. Az agrárrendtartással – a távlatos célokat szem előtt tartva, és figyelemmel a WTO kötelezettségek miatti exporttámogatás csökkentésére is – úgy kell szabályozni a belföldi kínálatot, hogy az élelmiszerárak egyenletes növekedésnek ne legyen akadálya, de a nagy kilengéseket korlátozni kell. A kis- és közepes vállalkozások térnyerése elsősorban a helyi piacokon teremt versenyt és fékezi az árnövekedést. Amint az euró lesz a fizetőeszközünk, akkor már csak az inflációs differenciának, tehát az EMU-t meghaladó magyar inflációnak adhatunk teret. A külkereskedelmi forgalomba kerülő termékek esetében a nagyobb 4 bérkiáramlás a munka termelékenységének javulásával arányos. Ezért ebben a körben az árszínvonal növekedésével kell számolni. A magyar gazdaság 1998-ban viszonylag kedvező évet zárt. A két évvel korábban kezdődött szolid és

kiegyensúlyozott fellendülés folytatódott. A gazdasági növekedés a 4,8-5,3%-os sávban valószínűsíthető. A gazdaság felhalmozási hányada továbbra is erőteljesen növekedett A gazdasági fellendülés az infláció erőteljes mérséklődése mellett ment végbe. 1998-ban a fogyasztói árak növekedésének dinamikája hónapról-hónapra csökkent és év végére mindössze 10,3%-kal haladta meg az egy évvel korábbit. Éves szinten a ráta átlagos növekedési üteme 14,3% volt, ami négy százalékpontos mérséklődést jelent az egy évvel korábbihoz képest. Az árak növekedési ütemének mérséklődésében a világpiaci olajárak csökkenése is közrejátszott. Ez az oka, hogy a fogyasztói árindexben jelentős súlyt képviselő egyéb cikkek és üzemagyagok esetében mérsékelt árnövekedésnek voltunk tanúi. A növekedés és az infláció kedvező eredményei mellet az importnak növekedési üteme és az idegenforgalom egyenlegének a romlása

miatt a gazdaság külső egyensúlya kissé romlott. A külkereskedelmi mérleghiány 2,7-2,8 milliárd dollár körüli ebben az évben, ami félmilliárd dollárral több az előirányzottnál. A gazdasági növekedés fő hordozója az ipar volt, amelynek teljesítménye 1998-ban 12,6%-kal több mint egy évvel korábban. Folytatódik az az elmúlt négy évben folyamatosan érvényesülő tendencia, hogy a növekedés feltétele az export dinamikus bővülése. A kivitel volumene 31%-kal magasabb az előző évinél Az ipar belföldi értékesítésnek növekedése minimális. Az export dinamikus növekedése túlnyomó részben továbbra is az ipari vámszabad területeken működő néhány nagy multinacionális cég teljesítményének köszönhető. Az ipari vámszabad területeken működő cégek mintegy 70%ban növelték kivitelüket, ezek teljesítménye nélkül az ipari export mindössze 5%-kal növekedett volna. A szinte teljes egészében külföldiek tulajdonában

lévő vállalkozásoknál megtermelt GDP növekmény mintegy 2/3 része a külföldi jövedelemtulajdonosoké. Ebből következik, hogy 1998-ban a kivitt osztalék nagy valószínűséggel már eléri a 800 millió dollárt, ami az éves GDP értékének mintegy 1,8%-a. 1997-ben tovább folytatódott az építőipar 1996-tól megfigyelhető fellendülése. Az év első tíz hónapjában az építés-szerelési tevékenység 14,6%-kal volt magasabb, mint az előző év hasonló időszakában. Az ágazat fellendülése nagyrészt a beruházási tevékenység élénkülésének köszönhető. 1998-ban megfordult a kiskereskedelmi forgalom tíz éves csökkenő trendje, a forgalom különösen az év első felében dinamikus növekedést ért el. Így az első tíz hónapban 6,8%-kal volt nagyobb, mint az egy évvel korábbi állapotban mért 5 eredmény. A növekedés azonban alapvetően egy termékcsoportnál, a gépjármű- és gápjárműalkatrész-kereskedelemnél jelentkezett. E

nélkül számítva a kiskereskedelmi forgalom lényegében stagnált. A gépkocsi értékesítés dinamikus emelkedése mögött egy viszonylag szűk, magas jövedelmű réteg növekvő gépkocsi vásárlásai húzódnak meg. Ezt az is jelzi, hogy 1998 első tíz hónapjában az importált személygépkocsik száma 31%-kal dollárértéke viszont 48%-kal növekedett, tehát egyre értékesebb személygépkocsik kerülnek forgalomba. A belkereskedelem elmúlt éveit jellemző, leglényegesebb szerkezeti átalakulása a bevásárlóközpontok egyre erőteljesebb térnyerése, amelynek részesedése a kiskereskedelmi forgalomban 1998-ban elérte az 5%-ot. A külkereskedelemi forgalom 1998-ban is dinamikusan növekedett. A kivitel volumene az első tizenegy hónap alapján 24%, a behozatal esetében ez 26%-os többletet jelent. A külkereskedelmi mérleghiány 2,8 milliárd dollár, ami 0,7 milliárd dollárral haladja meg az előző évit. Az áruforgalmi egyensúlyromlás két

ellentétes tendencia eredménye. A gépipar egyes részterületein, mint például a motorgyártás, a számítástechnikai berendezések, híradástechnikai eszközök a vámszabad területi tevékenységhez kapcsolódva erőteljesen növekedett a kiviteli többlet. A vállalkozások egy másik csoportjánál, a vámterületi vállalkozásoknál viszont jelentős egyenlegromlás mutatható ki. A hiányt növelő oldalon főként a személygépkocsi import 50%-os, a gyógyszerimport 20%-os növekedése emelhető ki, továbbá olyan anyagi jellegű termékek, mint a vas és acél, a különféle fémszerkezetek, vegyipari és textilipari alapanyagok behozatalának dinamikus növekedése. A hús- és húskészítményektől eltekintve, ahol a deficit növekedése az export visszaesése miatt következett be, az egyenleg romlásában majd mindig az import dinamikus növekedése játszotta a meghatározó szerepet. Folyó fizetési mérleg hiány A folyó fizetési mérleg

hiánya 1998 novemberéig 1609 millió dollárt tett ki, ami a tavalyi értéknél egymilliárddal több. A folyó hány növekedésében főként az áru-devizaegyenleg és az üzleti és technikai szolgáltatások egyenlegének romlása játszott szerepet. A jövedelem kivonás összege alig növekedett, belső szerkezete azonban jelentősen átalakult. A külső pénzpiacokon jelentkező zavarok magyar gazdaságra gyakorolt hatását, a határozott és következetes monetáris politika nagymértékben mérsékelte. Az év első harmadában javult az 6 ország makrogazdasági helyzet, az emelkedő tőzsdeindex jelentős külföldi tőkét vonzott az országba. A magyar valuta árfolyama az árfolyamsáv erős oldalához közelített Augusztusban nagyarányú tőkekivonás kezdődött. Szeptemberben kamatemelésre is sor került Az államháztartás GDP-hez viszonyított hiánya 1998-ban 4,6%-ot tett ki. A javuló egyenleg a gazdaság fellendülésével hozható kapcsolatban. A

gazdasági fejlődés belső feltételei oldaláról az jelent korlátot, hogy az előző évi fellendülés a külkereskedelmi mérleg érzékelhető romlásával járt együtt. Az egyenleg romlása nem általános, hanem meghatározott fogyasztói rétegekhez, termékcsoportokhoz kapcsolódik és nem annyira a növekedéssel, hanem inkább a külső és belső piacvesztéssel van kapcsolatban. (pl a húsexport visszaesésével) A gazdasági növekedés fő hajtóereje az ipari export volt, az elmúlt éveket 30% körüli exportdinamika jellemezte. Az 1999 évi gazdasági fejlődés legkritikusabb pontja a fizetési mérleg egyenlegének alakulása és finanszírozhatósága. A fizetési mérleg hiánya a vámterületi külkereskedelmi forgalom egyenlegétől függött. Az 1995-1998-as időszakban, a gazdasági növekedés évi átlagos üteme 3,1%, 1998 és 2001 közötti időszakban pedig 4,4% volt. A különbség mindössze 1,3 százalékpont, holott az előző ciklus két évében

a gazdaság egyensúlyának stabilizációja érdekében vissza kellett fogni a keresletet, és így a növekedést is. 1998-ban a bruttó hazai termék, a GDP, 13%-kal volt nagyobb, mint négy évvel korábban. 1995-1996-ban mindössze évi 1,0-1,5%-os volt a növekedés, ami elsősorban a gazdasági egyensúly helyreállítását célzó kormányzati programcsomag életbeléptetésének következménye volt. 1996 második felében élénkülni kezdett a gazdaság, és 1997-1998-ban a GDP növekedés mértéke már 5% körüli volt. (1997ben 4,6%, 1998-ban 4,9%) 2001-ben a GDP változatlan áras becsült értéke 13,5%-kal nagyobb, mint 1998-ban. 1999-ben 4,2%-ot, 200-ben 5,2%-os volt a növekedés az előző évhez képest. 2001-ben azonban a magyar gazdaság növekedési pályája megtört, mérséklődni kezdett a növekedés. 2001 első negyedévében 4,4%-kal, a második negyedévben 4%-kal, a harmadik negyedévben 3,7%-kal nőtt a GDP. Ha a gazdasági növekedés ütemét a

környező országokéval hasonlítjuk össze, akkor a magyar gazdaság teljesítménye már nem számít kiugrónak. 1994 és 1998 között a gazdasági növekedést meghatározó keresleti tényezők közül döntően az export volt a növekedés húzóereje. A termékexport aránya a GDP-hez viszonyítva 26%-ról 49%-ra, 23 százalékponttal nőtt, az export évi átlagos növekedési üteme 15,9% volt. Az első két évben, amikor a belföldi kereslet csökkent, illetve stagnált, az export tette lehetővé, hogy a 7 gazdaság teljesítménye ne essen vissza. 1997-ben és 1998-ban pedig jelentős szerepe volt a gazdaság gyorsuló növekedésében. A magyar gazdaság fejlődését a külgazdasági körülmények 1998 közepéig egyértelműen segítették. A kivitel dinamikus bővülésében a gépexport volt a meghatározó, amelynek túlnyomó részét és növekményét is öt gépcsoport adta: az energiafejlesztő gépek, az irodagépek és gépi adatfeldolgozók, a

híradástechnikai gépek, a villamos gépek és a közúti járművek. A 2001-es ciklusban folytatódott az exportnak a GDP-t meghaladó ütemű, éves átlagban 15,8%-os növekedése. Az export GDP-hez viszonyított aránya, ha az előző négyévinél szerényebb mértékben is, de tovább nőtt, és 2001ben elérte a 60%-ot. A termék és szolgáltatás export növekedési üteme 1999-ben 13,2%, 2000-ben 22% volt. 2001-ben azonban az export növekedése negyedévről-negyedévre fokozatosan csökkent. 2001 harmadik negyedévében a termék-export már csak 5,3%-kal volt nagyobb, mint az előző év azonos időszakában. A gazdaság egyensúlyának stabilizációja után, 1997-ben és 1998-ban, az export mellett a beruházási tevékenység is táplálta a növekedést. A beruházási ráta 1994 és 1998 között, 20,1%-ról 23,6%-ra, 3,5 százalékpontot emelkedett. A nemzetgazdaság beruházásainak volumene az 1995 évi mérséklődést követően 1996-tól 1998. III

negyedévéig egyre gyorsuló ütemben emelkedett A beruházások 1998-ban 11,4%-kal nőttek az előző évihez képest, ami azt is jelentette, hogy az 1994. évi szintet 20%kal haladták meg A gazdasági növekedés termelési oldala Az export által támasztott keresletnek termelési oldalon csak a világpiacon is versenyképes ágazatok tudtak megfelelni. Ez a főbb nemzetgazdasági ágak termelésének eltérő irányú és nagyságú változásában nyilvánult meg. Dinamikusan fejlődött a feldolgozóipar, ugyanakkor jelentősen visszaesett a mezőgazdaság termelése, és a szolgáltatási ágazatok is az átlagosnál kisebb ütemben nőttek. Az ipar részesedése a GDP termelésében a 1994 évi 25%-os arányról 1998-ra közel 29 %-ra nőtt, miközben a termelés ágazati struktúrájában jelentős változások mentek végbe. Meghatározó volt a feldolgozóipar éves átlagban közel 10 %-os növekedése, ezen belül a gépipar termelése megháromszorozódott, aránya az

ipari termelésen belül az 1994. évi 15 %-ról 35%-ra emelkedett A gépipari termelés bővülését a zömmel külföldi tőkével létrehozott, új, exportra termelő kapacitások kiépítése, fejlesztése alapozta meg, a közúti-jármű- és alkatrészipar, a számítógépgyártás, valamint a híradástechnikai ipar területén, ami egyben a gépipar belső struktúrájának lényeges korszerűsödését is eredményezte. Az említett szakterületek termelése és exportja négy év alatt öt-hatszorosára 8 emelkedett, 1994-hez képest 1998-ra az ipar exportja csaknem két és félszeresre nőtt, aránya az összes értékesítésen belül az 1994. évi 25%-ról 45%-ra nőtt Az ipari termelésben és exportban jelentőssé vált a nagyvállalkozások súlya. Ezen a körön belül a külföldi érdekeltségű vállalkozások jelentik a legdinamikusabb vállalati csoportot. Az idetelepült külföldi tőke 54 %-a az iparban, ezen belül 38%-a a feldolgozóiparban

található. Az 1999. évi külkereskedelmi forgalom Az 1998. évi 20%-ot meghaladó növekedés után, 1999-ben is dinamikusan emelkedett az export és az import. 1999 évben az export volumenének növekedése 16,3%, az import volumene 15,2%-kal emelkedett. (A világkereskedelem volumene 1999-ben 4%-kal nőtt) Az export értéke 1999-ben 8,7 %-kal nőtt, az import értéke 9%-kal emelkedett, kiugróan növekedett az ipari vámszabadterületek súlya, exportban 43%-ot, importban 30,6%-ot ért el. Fokozódott a forgalom koncentrációja a fejlett országok irányába, ezen belül az EU országokba. Hét év alatt megháromszorozódott az export dollárban mért értéke. A behozatal 1999-ben több mint a kétszerese a hét évvel korábbinak. A külkereskedelmi mérleg aránya és nagysága alig változott az évek során. Az egyensúlyhiány relatív mutatója – passzívum aránya az exporthoz – az előző évi szinten alakult. 1993-ben és 1994-ben volt a legkedvezőtlenebb,

azóta fokozatosan javult a mutató. A magyar külkereskedelmi forgalom nemzetközi összehasonlításban is gyors növekedési ütemét alapvetően meghatározta az ipari vámszabadterületek 30%-ot meghaladó fejlődése. A külkereskedelmi forgalom növekedésének üteme tartósan növekvőnek értékelhető, bár a megelőző két évben mért rendkívül magas export és import dinamika 1999-ben mérsékeltebb volt. A magyar gazdaság és ezen belül a külgazdasági teljesítményeket kedvezőtlenül befolyásoló külpiaci tényezők (az orosz válság hatása a jugoszláviai háború, az élelmiszergazdaság világpiaci árainak drasztikus csökkenése) döntően a vámbelföldi forgalom csökkenését okozta, ennek következtében az exportdinamika 1,5 százalékponttal, az importdinamika 0,2 százalékponttal mérséklődött. Az 1999. évi export a megelőző évek erős dinamizmusa után is növekedett A termelő területek közül az exportnövekedés hordozója az ipari

vámszabadterület. A gépipar dinamizmusa minden korábbi magyar átlagot meghaladó volt. A magyar külkereskedelmi forgalom struktúrája a kilencvenes évek végére az EU áruszerkezetéhez igen közel került. 9 1993-ban mélyponton volt a magyar külkereskedelem, az elveszett keleti piacok helyett újakat kellett keresni. 1993 és 1996 között a fejlett országok piacainak megnyerésével az export megduplázódott. 1996-tól a külföldi tőkével megvalósuló, exportcélú termelés az ipari vámszabadterületeken tovább növelte a magyar export értékét. A külkereskedelmi mérleg hiánya az elmúlt évek során jelentősen nem nőtt, miután az exportcélú feldolgozás import hátterének biztosításán túl, a fogyasztási célú import nem változott nagymértékben. Az ipari vámszabadterületi cégek exportja a teljes magyar exportból 1996-ban 18,1%-kal részesedett, az erőteljes növekedésük következtében 1999-ben súlyuk elérte a 43%-ot. Magyarország

megteremtette a feltételeit a multinacionális cégek tömeges letelepedésére, így ezek működése döntően az ipari vámszabadterületekre összpontosult. 1999-ben 101 cég működött. Számbeli növekedésük mellett – folyamatos, nagyarányú beruházásaik következtében – dinamikusan nőtt és szélesedett termelésük és kivitelük. Exportnövekedésük üteme 1997-ben 77%, 1998-ban 64% volt, 1999-ben is 30% volt. A vámszabadterületi cégek exportja az áruszerkezeti megoszlás szerint, döntően az alábbi termékkörökre összpontosul: irodagépek és gépi adatfeldolgozó berendezések, villamos gépek és készülékek, híradástechnikai-, hangrögzítő berendezések, valamint közúti járművek gyártása/összeszerelése. Exportjuk 86%-a az Európai Unió tagállamaiba irányul Gazdasági kapcsolatok számokban Az elemzés szerint a 90-es évek első felében a közvetlen tőkebefektetéseket domináló Németország, Ausztria, USA szerepe jelentősen

csökkent, helyükre több, egyenként kisebb súlyú ország lépett az utóbbi években. Magyarországra tavaly 1281 millió euró külföldi működő tőke érkezett, ami 18,3 százalékkal haladta meg a 2001. évi teljesítményt A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium adatai szerint tavaly Hollandia fektette be a legtöbb külföldi tőkét (483 millió eurót) Magyarországon. Hollandiát Németország (158,4 millió euró), az Egyesült Államok (103,5) és Svédország (102,5) követi a külföldi befektetők rangsorában. A Magyarországra tavaly beérkezett 1,281 millió euróból a legtöbb befektetés, 650,5 millió euró a feldolgozóiparba áramlott. Ez az összes befektetés mintegy 50 százalékát tette ki Az összes magyarországi befektetés 20 százaléka ingatlanügyekbe és a gazdasági szolgáltatásokba irányult. A GKM szerint a svéd befektetések élénkülése összefüggésben lehet a vadászgép-beszerzéssel kapcsolatos ellentételezési

megállapodással. A kivitel és a behozatal növekedése között az utóbbi hónapokban kialakuló negatív ütemkülönbség 10 összhangban áll a külkereskedelmet – és általában a külső egyensúlyt – meghatározó gazdasági folyamatokkal. Ezek többsége ugyanis a mérsékelt exportnövekedés és a gyorsuló behozatal irányába hat. Az elmúlt évekhez képest mérsékeltebb idei exportteljesítmény mögött megítélésünk szerint alapvetően a lanyha nyugat-európai konjunktúra, és ennek következtében a fő exportpiacokon a magyar termékek iránt megnyilvánuló gyengébb külső kereslet húzódik meg. Az exportnövekedés külső feltételeinek romlásához ezen kívül hozzáadódhat a magyar export versenyképességének az elmúlt két évben bekövetkező – a forint felértékelődésének és a és a növekvő bérköltségeknek betudható – romlása is. Az import tekintetében ugyanakkor a lakossági fogyasztás minden korábbinál gyorsabb

ütemű növekedése magyarázza a gyorsulást, miközben a lanyha vállalati beruházási kedv mérséklődő beruházási célú importot feltételez. Az első tíz havi export háromnegyed része került az Európai Unióba, s ennek közel fele Németországba. A külgazdasági stratégiában célként kitűzött exportdiverzifikáció, mely elsősorban a dél-európai piacokat célozza meg, a spanyol (21%-os növekedés), a portugál (7%), a török (95%) és a horvát (28%) relációban megvalósult, az Olaszországba kerülő export viszont 4%-kal visszaesett, míg a francia kivitel változatlan maradt. A Svédországgal lebonyolított exportforgalom több mint ötszörös, 1 milliárd eurót meghaladó mértékű növekedést mutat, mely nagyrészt a közel 1 milliárd euró értékű mobiltelefon kiszállítás, illetve a 45 millió eurós tv-, rádió- és tv-kamera alkatrész exportnak köszönhető. Az USA-ba irányuló, dollár alapon mért kivitel 6%-kal visszaesett. A

2000. első hat havi adatok alapján a Svédországba irányuló magyar export az előző év hasonló időszakához képest nőtt, értéke 116,3 M USD. Ennek legnagyobb hányadát a gépek, gépi berendezések exportja teszi ki. Ugyanezen időszakban az import 171,0 M USD-re nőtt Az import legnagyobb részét is a gépek, gépi berendezések teszik ki. Jelenleg csaknem 400 svéd érdekeltségű vállalat működik Magyarországon, ezek több mint 11 ezer főt foglalkoztatnak. A legjelentősebbek: Elektrolux, Ericsson, IKEA, Skanska, Atlas Copco, ABB. 11 Magyarország külkereskedelmi pozíciói Magyarország 2000. évi exportja 28,1 milliárd, importja pedig 32,1 milliárd US dollárt tett ki Ez a teljes világkereskedelem áruforgalomra vonatkozó kiviteli és behozatali értékének 0,60,6%-a, amelynek révén hazánk a vezető exportáló országok rangsorában (beleértve az EU-n belüli kereskedelem intra forgalmát is) a 28., az importőröknél pedig a 26 Helyezést

foglalta el. A 2000 évi kedvező tendencia, az exportnak az importét meghaladó növekedése 2001ben is megmaradt az első 9 hónap adatai szerint, ám a különbség fennmaradása csökkenő ütemek mellett valósult meg. A világgazdasági dekonjunktúra már érezteti hatását a magyar külkereskedelemben: a harmadik negyedévben az export (euró alapon) már csak 7%-kal, az import 2%-kal bővült az előző év azonos időszakához képest. A külkereskedelmi áruforgalom változásainak jellemzői A külkereskedelmi áruforgalom adatai ismét igazolják, hogy a magyar gazdaság az átlagnál sokkal nyitottabb és a külkereskedelem alakulásától számottevően függő nemzetgazdaság. Magyarország 28,1 milliárd dollárt kitevő 2000. évi kiviteléből 21,1 milliárd irányult az EU országokba, a 32,1 milliárdos behozatalából pedig 18,8 milliárd származott onnan. Magyarország áruforgalma tehát – főként a kivitelnél koncentráltabb az EU piacokra, mint amit a

jelenlegi tagállamok átlaga mutat. Ebből következik, hogy a csatlakozásunk utáni fejlődésünk sokkal erősebben függhet az Unión belüli külkereskedelmi trendektől, mint a külsőktől. Ez azért fontos összefüggés, mivel az elmúlt évtized adatai alapján nézve a világ egyik legkevésbé dinamikus piacához csatlakozunk. Akkor vajon mi az, ami az európai országok majd mindegyikét a társulásra és az EU-hoz való csatlakozásra ösztönzi? A válasz egyértelmű, és az Európai Unióba a korábbi „bővítési hullámok” során csatlakozó országokra tényszerűen is bizonyított. Az integráció révén megnyíló lényegesen nagyobb piacon a versenyképes termékek értékesítése ugrásszerűen megnőhet, mialatt természetesen a nem eléggé versenyképesek még a hazai piacról is kiszorulhatnak. Ez az adott országok külkereskedelmi forgalmának növekedését mind a kiviteli, mind a behozatali oldalon dinamikusabbá teheti. Megfelelő integráció

érettség és alkalmazkodás esetén a csatlakozó országok többnyire nagyobb nyereséget érnek el, mint amekkora veszteséget a versenyképtelen szektoraiknál, a termelés csökkenése nyomán elszenvednek. Ez a következtetés – az eddigi társulási tapasztalatok alapján – érvényes lehet Magyarország és az 12 Európai Unió viszonylatában is, bár hazánk belső piacának önálló dinamizáló hatása statisztikailag – a kis terjedelme miatt – nem különíthető el a 13 társult ország piacának együttes következményeitől. Ezek a lehetőségek és adottságok 2000-ben érvényesültek a legerőteljesebben, amikor a világpiaci és ezen belül a nyugat-európai konjunktúra a csúcson volt. A társulás előnye napjainkban már nem csak az EU-relációs forgalom növekedési ütemének többletében mutatható ki, hanem sokkal inkább a közép- és kelet-európai országokba irányuló exportunk 36,6 %-os bővülésében. Ezt főként a társulás

nyújtotta előnyök alapján biztonságosabbá váló befektetési lehetőségek nyomán idetelepült nyugati cégek többlet kapacitásai tettek lehetővé. A külkereskedelmi áruforgalom elemzésének a forgalom termékcsoportos, illetve ágazati jellemzőinek vizsgálata alapján Magyarország és az EU külkereskedelmének termékszerkezete jórészt kiegészíti egymást. A két gazdaság termékilleszkedése, komplementaritása kedvezőbb, mint amit korábban tapasztaltunk. A legjelentősebb különbség az energiánál és a nyersanyagoknál figyelhető meg, amely termékekben egyik fél sem számít nettó exportőrnek. Ezekből a fő beszerzési forrásaik más-más régiókra esnek; Magyarországnál Kelet-Európa (főként Oroszország) súlya, az EU esetében pedig a Közel-Kelet és Távol-Kelet, illetve Afrika és Amerika a meghatározó. A magyar eredetű EU import a teljes Uniós importnak még az 1%-át sem teszi ki (0,9%). A termékcsoportok, illetve ezek

ágazati megfelelőit áttekintve mindössze három olyan ágazatot találtunk, amelynél a magyar áruk értéke meghaladja az Unió teljes behozatalának 1%-át. Ezek: a kohászat (1,8%), a gépipar (1,4%), valamint az építőanyag és egyéb feldolgozóipar (1,6%). Amennyiben a majdani, zömmel a jelenlegi CEFTA tagokkal kibővített Unió pótlólagos keresletét is számításba vesszük, akkor még mintegy 2 milliárd USD értékű export vehető számításba (amely az EU-n belüli magyar importot mintegy 0,1 %-kal növeli meg). Ez 0,4 milliárd USD értékben élelmiszeripari, 0,4 milliárd gépipari termék és 1,0 milliárd vegyi termék. Ez az a termék és ágazati kör, amelynél már a taggá válásunk előtt érezhetően „benn vagyunk” az Unió piacán, és amelyben a taggá válásunk után, a versenyképes vállalataink kivitelének bővülése leginkább számításba jöhet. 13 A magyar kivitel növelésének esélyei az Európai Unió piacain, a taggá

válásunk utáni években A mezőgazdaság korábbi lehetőségeit nem sikerült kihasználnunk, főként az ágazat jelenlegi korszerűtlen termelési-, birtok- és pénzügyi-finanszírozási adottságai miatt. A szükséges változtatások politikai tisztázatlansága, és a módosítások jelentős időigénye miatt, az Unió tagjává válásunk utáni években sem várható lényeges előrelépés. A mezőgazdaságunkban rejlő jelentős export lehetőségeket valószínűleg még az elkövetkezendő néhány évben sem tudjuk felhasználni a magyar kivitel megsokszorozására. A további exportnövelési lehetőségek így főként a szolgáltatási ágazatokban keresendők. Magyarország külkereskedelmi forgalmát a világpiac egészére kimutatott hatásokon túl a piacgazdasági átmenettel összefüggő változások is befolyásolják. Emiatt az áru exportban az 1990. évi konjunktúra csúcsot egyáltalán nem, az 1995 évit pedig csak kismértékben tudtuk kihasználni.

A következő magyar (de talán több átmeneti országra is jellemzőnek tekinthető) sajátosság, hogy a kezdeti szélsőséges kilengések miatt a szolgáltatások és az árukivitel dinamikájának középtávú trendjei az átlagos tendenciáknál nagyobb „ollót” eredményező különbséget mutatnak, mint amit a világ egészében tapasztalni lehetett. Azonban nemzetközi tapasztalatok alapján feltételezni lehet, hogy EU taggá válásunk után, újabb ugrásszerű szolgáltatási igények keletkeznek. A magyar export lehetőségei a „deficites” térségekben Az Európai Unió után a külkereskedelem szempontjából a legfontosabb térség Ázsia. Az utóbbi évtizedekben a világkereskedelem legdinamikusabban növekvő térsége a kelet-ázsiai régió volt, ahol régóta a dinamikusan növekvő export a gazdaságok motorja. Feltűnő, bár ennek fényében nem meglepő, hogy a magyar külkereskedelmi szerkezet ebben a viszonylatban a legaránytalanabb: az innen

származó import (5160 millió dollár) 2000-ben 7,8-szorosan haladta meg az oda irányuló exportot (660 millió dollár). Kína esetében ez az arány 23,5-szeres. 939 millió dollár értékű importtal szemben mindössze 41 millió dolláros export áll. Ezen ország esetében a helyzet jelentősen megváltozhat a WTO tagság elnyerése után: az importkorlátozások enyhítése után a magyar, illetve a Magyarországon megtelepedett nemzetközi cégeknek is megvan a lehetősége a nyitottabb kínai piacon való megjelenésre. 14 Nagy kérdés, hogy van-e lehetőség a kelet-ázsiai viszonylatban fennálló óriási hiány kiegyensúlyozására. A kiegyensúlyozás vagy az import csökkentése, vagy az export növelése útján történhet. Ha árucsoportok szerint nézzük, látszik, hogy a jelentős importtöbblet túlnyomó része híradástechnikai eszközökhöz, számítógépekhez, illetve ezek alkatrészeihez kapcsolódik. Ezek egy része fogyasztási cikk, melyek a

nálunk (általában vámszabad területen) működő multinacionális cégek behozatala, melyek az összeszerelés után a termékeket Európába exportálják. Ennek az importnak a csökkenése tehát vagy a fogyasztás visszaesését, vagy az export csökkenését jelezné – hacsak nem hazai termelés váltja azt ki, amire kicsi az esély, minthogy ezen termékek gyártása tipikusan munkabér érzékeny, amiben nem tudjuk felvenni a versenyt Ázsiával. Másik lehetőség a kiegyensúlyozásra az export növelése. Figyelembe véve azonban, hogy Kelet-Ázsiával szemben a világ más, fejlett térségei is évtizedek óta jelentős deficittel rendelkeznek, nem valószínű, hogy éppen Magyarország tudná ezt elérni. A magyar külgazdaság politika előtt álló kihívások Áttekintés a 2001-es évről: a külső gazdasági körülmények egyértelműen kedvezőtlenek, mindhárom erőközpontban (USA, EU, Japán) recesszió, illetve stagnálás figyelhető meg. Míg 200-ben

a világkereskedelem 11,5 %-kal, addig 2001-ben csak 1%-kal bővült a WTO kimutatása szerint, ennek ellenére a mi gazdaságunk jól teljesített. Az exportunk euróban számolva 11,3%-kal, dollárban 8,7%-kal nőtt, a külkereskedelmi áruforgalmi egyenleg is jelentősen, mintegy 800 millió dollárral bővült. Novemberig egészen kedvező volt a tendencia, de decemberben már 15%-os a visszaesés a növekedésben, ami késleltetett világgazdasági hatás begyűrűzésének a jele. Mi volt a jó eredmény oka? Fokozatosan javult a kereskedelem politikánk, tovább bővült a vámszabadterületek köre, a mezőgazdaság is fontos volt az elmúlt két évi jó teljesítményével, ami a jó termésátlagokból és a kedvező kiviteli lehetőségekből következett. A külgazdaságot két szektorra kell bontani: az ipari vámszabadterületi termelésre és az egyéb (hagyományos) termelésre. Míg az első részben a nagy multinacionális cégek éves forgalma 8,8%-kal visszaesett

(ők jobban ki vannak téve a globális változásoknak), addig a másik terület jobban teljesített és a teljes kivitelben 2-3%-kal nőtt az aránya. (összes export kb 35-40%-a csak magyar vonatkozású) az európai országokba irányuló exportunk nem változott (az EU-ba irányul az összes exportunk 7,4 %-a) CEFTAexportunk dinamikája pedig kiemelkedően nőtt. Míg a Németországba irányuló exportunk 15 növekedése megállt (német recesszió), addig a latin jellegű országokba menő igen jelentősen (20%-kal) nőtt (Spanyolország, Portugália), azaz megfigyelhető az exportdiverzifikáció (nem csak a német piac az egyeduralkodó). Mivel az EU-n belül Németország súlya tovább fog nőni, ez a magyar exportnak természetesen jó. Az export és import szerkezete: Jelentős változások nem voltak, a gépek, gépi berendezések kivitele 1%-kal csökkent elsősorban az elmaradt beruházások miatt. Fontos, hogy az energiaárak nem hatottak a külkereskedelmi

egyenlegre, a mezőgazdasági kivitel 8%-os növekedése játszotta a fő szerepet. Nagy siker, hogy az EU-val 3,5 milliárd eurós aktívumunk van a külkereskedelemben. A magyar áruk egyre versenyképesebbek lesznek, érdemes lenne Kínával és Oroszországgal intenzívebb kereskedelmet folytatni (e két országgal szemben igen jelentős a passzívumunk, oroszországi importunk négyszerese a kínai magyar külkereskedelemben). Az importunk 4%-kal haladta meg a 2000évi szintet, cserearányromlás 2000-ben még 2,7 % volt, 2004-re már 0,3%-ra csökkent A stratégia a következő célokat tűzi ki: Egyenletesebb földrajzi eloszlás az exportban (Közép-Európától és Németországtól való függés csökkentése és a periférikus piacok – Dél- és Észak-Európa – felé fordulás). Jelentős expanziós lehetőségként kell tekinteni a Balkánra (kb. 200 millió dollár) Ezen cél komolyan vételét bizonyítja, hogy 2002. március elején írtuk alá

Jugoszláviával a szabadkereskedelmi megállapodást. Horvátországgal már korábban kötöttünk a mostanihoz hasonló egyezményt és annak eredménye, hogy a horvát exportunk 27%-kal nőtt. Kivitelünk Romániával is igen jelentős, mintegy 900 millió dolláros, valamint a CEFTÁ-ban is van még tartalék az exportnövekedésre (a nyugati recesszió nem érinti őket). Az új stratégia megcélozza a szolgáltatásszektor (pénzügy, oktatás, informatika stb.) teljesítménynövekedését. Érdekes adat, hogy a világ vezető szolgáltatás-exportőrei között Magyarország a világlistán a huszonötödik. A stratégia kiemeli a jelentős gyengeségünket az orosz-magyar és a kínai-magyar relációban, erre a passzív kereskedelemre meg kell találni a megoldást. 16 A magyar export 2002. évi alakulása A magyar gazdaságpolitika 2002-ben is a GDP emelkedését lényegesen meghaladó export bővüléssel számolt, ugyanakkor az áruforgalmi egyenleg kedvezőtlen

alakulását feltételezte. A külső feltételek romlása, a nemzeti valuta rendkívül erőteljes felértékelődése ellenére az export növelését lényegében sikerült teljesíteni. Az euróban számított kivitel 7,4 %-kal nőtt és az áruforgalom 3,4 Mrd eurós negatív egyenlege is valamelyest mérséklődött az előző évihez képest, mivel az import értéke csupán 6,4 százalékkal emelkedett. Folytatódott a kivitel dinamikus bővülése az ipari vámszabadterületekről, arányuk a teljes exportban 2%-ponttal, 46%-ra nőtt. Az EU-ba irányuló export több mint fele vámszabadterületekről származott. A vámszabadterületek és a bérmunka nélkül számított „hagyományos” termékforgalom közvetlen exportja az átlagnál szerényebb mértékben, 3,9%kal bővült, aránya a kivitelben 43%-ot tett ki, ami 1,5%-pontos csökkenést jelent. A kivitelben a fejlett országok részaránya 82%, a közép- és kelet-európai országoké 14%, a fejlődő országoké

4% volt, azaz lényeges változást nem mutatott. A teljes exportból a legnagyobb részesedéssel bíró Németország esetében a növekedési ütem az átlagnál mérsékeltebb, 7,1 % volt. A német összimport csökkenését figyelembe véve ugyanakkor biztató, hogy a kivitel egyáltalán növekedett, a magyar termékek helyt tudtak állni az egyre élesebbé váló verseny körülményei között is. Átlag feletti volta kivitel növekedési üteme Nagy-Britanniába, Spanyolországba, Finnországba és Dániába. A többi tagállamba irányuló kivitel elmaradt a bázistól. Az USA-ba irányuló export jelentősen, 25,1 %-kal csökkent, Japánba kismértékben, 6,6%-kal nőtt. A közép- és kelet-európai országokba irányuló kivitel az átlagnál mérsékeltebben 6,4%kal, a CEFTA országokba 6,6%-kal, a FÁK országokba 0,5%-kal nőtt Ez utóbbin belül viszont oroszországi exportunk 8,7 %-kal csökkent. A Délkelet-európai Stabilitási Egyezmény országaiba 5,6%-kal,

ezen belül Horvátországba 29%-kal szállítottunk többet. A szabadkereskedelmi egyezmény alkalmazásának hatására a második félévben a jugoszláviai kivitel is élénkült. A fejlődő országokba, ezen belül Kínába, Malaysiába és a Koreai Köztársasába mintegy harmadával növekedett a magyar export. 17 A magyar gazdaság helyzete A világgazdaság növekedésének 2001-ben tapasztalható megtorpanása a magyar gazdaságban némi késéssel és tompítottan következett be, az ipari termelés és a beruházások növekedési üteme hónapról-hónapra mérséklődött, és mindennek következtében a GDP bővülése (3,7%) is a tervezett szint alatt maradt. A 2002 évre vonatkozó világgazdasági előrejelzések a lassú fellendülés kezdetét a második negyedév végére valószínűsítették, és összességében a 2001. évinél valamivel alacsonyabb növekedést vártak. A meghatározó térségekben azonban az előrejelzésektől eltérő módon csak

igen lassú ütemű bővülés következett be. A magyar gazdaság számára döntő jelentőségű, a kivitelben mintegy 75 százalékkal részesedő Európai Unióban a növekedés mindössze 1,1 százalék; legnagyobb partnerünknél, Németországban 0,2 % volt. Az Egyesült Államok az Európai Unió átlagosnál magasabb növekedést ért el, ám a fejlődés dinamikája az év végére lefékeződött. A vázolt világgazdasági környezet döntően befolyásolta a magyar gazdaság 2002. évi fejlődési lehetőségeit, és nem tette lehetővé a mind erőteljesebben érvényesülő kedvezőtlen folyamatok megfordítását. A nem javuló külső körülmények hatását súlyosbította, hogy egyre nagyobb eltérés mutatkozott a korábban összhangban működő költségvetési és pénzügyi politika között. Ennek következményei és egyes gazdaságpolitikai intézkedések azt eredményezték, hogy számottevően, néhány alágazatban pedig szinte teljesen felmorzsolódtak

korábbi versenyképességi előnyeink. Mindezek miatt a GDP 3,3 százalékos növekedése előnytelen szerkezetben valósult meg: elsősorban a fogyasztás és az építőipari beruházási tevékenység vezérelte. Az ipari termelés növekedése a korábbi évek olykor kétszámjegyű értéke után mindössze 2,6 százalék volt. Az előzetes számítások szerint a külkereskedelmi statisztikában mért éves forgalom előző évhez képest mért értéknövekedése (euróban mérve) az exportban 12-14, az importban 9-10 % körül lehetett. Ez az export volumenének kb 8-10, az import volumenének 5-7 %-os növekedését jelenthette. Január-novemberben az export euró-értéke 12,9 %-kal, az importé 9,4 %-kal haladta meg az előző évi forgalmak szintjét, ami volumenben 9,7, illetve 5,6 %-os növekedésnek felelt meg. Ezek az ütemek (különösen az importban) ugyan alacsonyabbak a 2000-ben elérteknél, azonban relatíve mégis igen tekintélyesek, hiszen a magyar export

üteme 2001-ben is jóval a nemzetközi átlag felett állt és egyben sokkal magasabb volt a magyar termékeket felvevő országok átlagos importnövekedésénél. Az exportban a csökkenés a jelentős volument képviselő termékcsoportok közül csak az irodatechnikai és számítástechnikai termékekre volt jellemző, és az ütemcsökkenés is elsősorban a nagy vámszabad cégeknél következett be. A gépiparon kívüli területeken egyes 18 vegyi termékekből (műtrágya, műanyag alapanyag) és egyes élelmiszerekből, mezőgazdasági eredetű nyersanyagokból is csökkent az export, de ezek súlya nem jelentős, egyébként az élelmiszergazdaság egészében dinamikusan növelte kivitelét és szaldója is javult. Az importon belül a fogalom döntő részét kitevő területeken (a feldolgozott termékeknél és a gépek vonatkozásában is) erőteljes volt az ütemmérséklődés. Az év során lényegében folyamatosan pozitív különbség alakult ki az export

és az import üteme között. A kivitel üteme is mérséklődött, de a behozatal üteme ennél sokkal gyorsabban lassult, az év utolsó hónapjaiban pedig már abszolút mértékben csökkent az import. A fordulatszerű változás, amely a kereskedelmi mérleg (és rajta keresztül a fizetési mérleg) hiány előző évhez képest mérhető látványos mérséklődését eredményezte, a harmadik negyedévben döntően augusztusszeptember hónapokban következett be. 2000. január-júliusában a havi átlagos kereskedelmi mérleg hiány 290 millió euró volt (és az export-import ütemek nagyjából kiegyenlítettek voltak), augusztusban (ennek hatása a fizetési mérlegben kissé késve jelentkezett) 570 millió lett a passzívum, és az utolsó 5 hónap átlagos kereskedelmi hiánya (a vámstatisztika szerint vizsgálva) 455 millió euró lett. Tehát a kereskedelmi és a fizetési mérleg javulás 2001-ben egy erőteljesen romló bázishoz képest következett be. A 2000 évi

magas hiány az import megugrása miatt következett be (miközben még a cserearányok is romlottak). A vállalkozások ugyanis egy (a valóságban bekövetkezettnél) jobb konjunktúrára készültek fel, növelve a termeléshez szükséges készletállományt. Az import vártnál kisebb ütemű növekedésében az is szerepet játszott, hogy 2001-ben a GDP felhasználás szerkezetén belül a kisebb importigényű lakossági fogyasztás részaránya emelkedett. A külkereskedelmi mérleg hiánya – az előző évitől lényegesen eltérő tendenciák és összefüggések eredményeként – lényegesen alacsonyabb lett a 2000. évi 4,3 milliárd eurós szaldónál (3,6-3,9 milliárd). Cserearányaink kismértékben romlottak, amit egyre inkább nem az energiahordozók és ezen belül a földgáz magas árszintje, hanem a konjunktúrával összefüggő, a feldolgozóipari (ezen belül a gépipari) termékek piacain tapasztalható export árlemorzsolódás idézett elő.

Külkereskedelmi mérlegünk továbbra is aktív a legjelentősebb súlyt képviselő EUországokkal, illetve a fejlett országok egészével szemben is. Valamelyest mérséklődik a szokásos hiány a kelet-európai országok viszonylatában, ezen belül a CEFTA-országok szokásos negatív egyenlege aktívumra változott, ami az e viszonylatba irányuló kivitel átlagnál jóval dinamikusabb növekedésével függ össze. A CEFTA együttműködés növekvő szerepét jelzi, hogy a behozatal is gyorsan nőtt. Az orosz passzívum kismértékű 19 csökkenéséhez az alacsonyabb kőolajár járult hozzá. A fejlődő régióval szemben folyamatosan romlik a szaldó, ami nagyrészt a vámszabad területek alkatrész-importjának e viszonylatba történő átterelődésével függ össze. A külgazdasági egyensúly javítására szolgáló eszközök A kereskedelempolitikai lehetőségeket jobban ki kell használni, egy Külkereskedelmi Szövetséget és egy ITDH (a külföldi

befektetéseket koordináló szervezet) panaszirodát kellene létrehozni a vállalkozói sérelmek bejelentésének megkönnyítésére (éjjel-nappal szaktanácsadás). Várhatóan újabb szabadkereskedelmi megállapodást már nem kötünk, felmerült a gondolat, hogy esetleg a Dél-Afrikai Köztársasággal, Chilével vagy Mexikóval kellene kapcsolatot létesíteni. Ahhoz hogy ez megtörténjen, konkrét számításokat kellene elvégezni, mivel a közeljővőbeli EU-tagság miatt ezeket belépés után fel kellene mondanunk, ill. kártérítést kéne fizetnünk ezeknek az országoknak. Közvetlen külföldi működőtőke beáramlás mértékével nincs gond, a befektetési volumen ilyen szinten tartásáról kell gondoskodni. Az újabb jelentős becsalogatásnak már nincs igazi realitása, az EU nem nézi jó szemmel a versenypolitikai előírások tudatos megszegését, ezért inkább a kis- és középvállalkozói, beszállítói réteget kell erősíteni, valamint a

beáramló tőkét az elmaradottabb északi és déli régiókba terelni. Nagyon fontos a magyar oktatási szerkezet átalakítása, egyre gyakoribb panasz, hogy kevés a szakképzett (valamilyen szakmával rendelkező) munkaerő, főleg a dunántúli területeken és a nyelvtudás kérdését is meg kell oldani. A piacvédelem terén (az orosz-ukrán-magyar viszony olykor elég kritikus) az egyetlen megoldás az antidömping eljárások lefolytatása lehet, melyek jogilag elég bonyolultak. 2003. évi gazdasági helyzet 2003 első felében lassult a gazdaság növekedése. Az alacsony növekedés a romló fizetési mérleggel és magas költségvetési hiánnyal párosult. Ez a mérséklődés részben a kedvezőtlen világgazdasági tényezők következménye. Emellett a többi közép-kelet-európai ország a magyarnál magasabb növekedési ütemet produkált. Közép-Kelet-Európában valaha élenjáró magyar gazdaság ma hátulról a második-harmadik, egyedül Csehország és

Szlovénia 20 „büszkélkedhet” hasonló számokkal 2003-ban. Előreláthatóan a gazdaság az év utolsó részében hasonló vagy kevéssé meghaladó mértékben fog növekedni. A külső és belső egyensúlytalanságok a pénzügyi rendszerben fennmaradnak, azonban a folyó fizetési mérleg hiánya tovább nő, a költségvetési hiány pedig a GDP 5,3-5,5 %-át teszi ki. Az infláció kissé emelkedni látszik, de éves átlagban körülbelül 4,6 %-ot tesz ki. Az exportpiacokra különösen szükségét érző magyar gazdaság szempontjából húzóerőt jelentene a partnerországok piacainak bővülése. Az exportképesség javulásához új külföldi befektetők folyamatos behozására van szükség. Vannak külföldi cégek melyek kifejezetten Magyarországot választják befektetésük célpontjául, ám az utóbbi időkben a magyar befektetési környezett veszített vonzerejéből, a környező országokhoz képest. Ebben a kiszámíthatatlan támogatási

rendszernek, a befektetések elmaradott intézményes feltételeinek van döntő szerepe. Mivel a külföldi tőke beáramlása a kilencvenes években dinamikus fejlődést mutatott, azt a képzetet keltette, hogy ez a jövőben is így marad különösebb erőfeszítések nélkül. A gyakorlat azonban mást mutatott. A környező országok nagyobb kedvezményekkel, kedvező intézményes infrastruktúrával vonzották magukhoz a külföldi befektetőket. A Versenyképességi Törvény már kidolgozás alatt áll, mely átláthatóbbá teszi a külföldi cégeknek a támogatásokhoz való hozzáférést, azonban a beruházási támogatások még mindig nem eléggé kiszámíthatóak. Az elmúlt évben a háztartások megtakarítási hajlandósága számottevően romlott. A szektor nettó hitelfelvevővé vált, ami a pénzügyi egyensúlytalanság legveszélyesebb jelensége. Ebben a csökkenésben szerepet játszott a gyors béremelkedés is, ám fő indok a nagymértékben

kiterjedt lakástámogatási rendszer, melynek következtében a háztartások hitelfelvétele az első félévben több mint 300 milliárd forint volt. A támogatások megváltoztatására törekszik a Medgyessy-kormány, melynek célja, hogy az állampolgárok eladósodásának esélyét csökkentse. (meglátjuk milyen eredménnyel) Ennek keretében pl a használt lakás vásárlásokhoz adható maximális kölcsönösszeg 5 millió forintra csökken. A változások előreláthatólag jó irányba terelik majd gazdasági folyamatokat, valamint igazságosabb rendszert hoz létre. Gazdasági növekedés A gazdasági növekedés alapját képező exportképesség növekedéséhez olyan árfolyamra van szükség mely figyelembe veszi az infláció leszorításának az export versenyképességének valamint a gazdasági növekedésnek a szempontjait. A magyar gazdasági növekedés 2003 21 második negyedévében is együtt mozgott az eurózóna GDP-jének változásával: a bruttó

hazai termék bővülése 2,7 %-ról 2,4%-ra módosult. Az előző negyedévihez képest viszont kismértékben gyorsult a növekedés 0,5%-ről 0,6 %-ra. A növekedési szint megfelel a fejlettebb kelet-közép-európai országok (Csehország, Szlovénia) teljesítményének, bár a régió átlagától elmarad. A lakossági fogyasztás emelkedési tovább gyorsult Nőtt a közösségi fogyasztás is, valamint a bruttó állóeszköz-felhalmozás. 2002 második negyedévhez képest a kivitel 1,7 %-kal, a behozatal 9,6 %-kal nőtt. Az áru-külkereskedelemben jelentős a szolgáltatások forgalmában megjelenő romlás, elsősorban az idegenforgalom teljesítőképességének visszaesése miatt. 2003 első félévében a növekedés forrása a szolgáltatások és az energiaszektor teljesítménye volt. A szállítási ágazatban csak szerény, 1,3 % volt a növekedés, a szálláshely-szolgáltatás teljesítménye pedig 2,3 %-kal visszaesett az előző év első hat

hónapjához képest. Külső egyensúly A magyar gazdaság külső egyensúlyi helyzete 2003 második negyedévében tovább romlott. Az államháztartás költekezése némileg csökkent. A vállalati beruházások megindulása növekvő finanszírozási növekvő finanszírozási igénnyel jár. Az államilag támogatott használtlakás vásárlási konstrukció mellett a lakosság hitelkereslet már bőven meghaladja megtakarítási képességét. A lakosság, a vállalatok és az államháztartás finanszírozási igénye nagyobb a megtakarításainál, a külföldi forrásbevonás megnőtt. Az ország eladósodni látszik, és a tendencia megfordulására nem sok esélyt látnak az elemzők. A vállalatok beruházási célú hitelkereslete tovább élénkül, a háztartások fogyasztási/megtakarítási viselkedése pedig csak lassan alkalmazkodik majd a romló körülményekhez. Két kicsiny biztató jel közül az egyik, hogy végre megindultak a vállalati beruházások, a

másik hogy látványosan nő működőtőke típusú finanszírozás. A kis mértékben javuló befektetési pozíció nem elegendő az adósságnövekedés megállapításához, a háztartások megtakarításainak ösztönzése mindenféleképpen szükséges ahhoz, hogy legalább 2004-ben visszaálljon az egyensúly. Előrejelzés 2004-re 2003-ban a gazdasági növekedés a tavalyinál alacsonyabb, 2,5-3 % között lehet. Az export és az import közötti rés nagyobb lesz a korábban vártnál, az áruk és szolgáltatások kivitelének 44,5 % közötti növekedésével szemben a behozatal 8-9%-kal bővül. A beruházások élénkülése 22 3% körüli lehet, a háztartások fogyasztása 6-7%-os ütemben nőhet, annak következtében hogy a lakosság hitelfelvétele tovább gyorsul. 2004-es előrejelzések szerint a GDP 3-3,5% közötti növekedésével szemben a külső egyensúlyhiány nem nő tovább, talán az idei szinten stabilizálódik. Az infláció viszont

nőhet: a fogyasztói árindex az 5,5-7% közötti sáv alsó illetve felső széléhez lehet közelebb, attól függően, hogy a bejelentett adóváltoztatások milyen mértékű változásokat hoznak. Az államháztartás hiányának csökkenése mérsékelt lesz: 5,5%-ról 4-4,5%-ra vihető le a deficit. 23 Irodalomjegyzék: - HVG - Figyelő - Népszabadság - Országos Közoktatási Intézet jelentése - Gazdasági Minisztérium jelentése - A Miniszterelnöki Hivatal Évkönyve 2001 - Csáki György-Macher Ákos: A magyarországi privatizáció 10 éve - ECOSTAT-Mikroszkóp IV. évfolyam, 11szám - ECOSTAT-Monitor 1998/X-XII. szám - MEHIB éves jelentés 2002 24