Economic subjects | Social insurance » Földes István Tibor - Adatszolgáltatás és papíralapú nyilvántartás a nyugdíjbiztosításban

Datasheet

Year, pagecount:2013, 54 page(s)

Language:Hungarian

Downloads:39

Uploaded:February 19, 2014

Size:513 KB

Institution:
[ME] University of Miskolc

Comments:

Attachment:-

Download in PDF:Please log in!



Comments

No comments yet. You can be the first!


Content extract

Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi kar Civilisztikai Tudományok Intézete Agrár- és Munkajogi Tanszék Szakdolgozat Adatszolgáltatás és papíralapú nyilvántartás a nyugdíjbiztosításban Társadalombiztosítási szak Konzulens: Dr. Jakab Nóra adjunktus Készítette: Földes István Tibor CKAL16 MISKOLC 2013 University of Miskolc Faculty of Law Agricultural and Labor Law Department Data service and paper-based registry in the pension system Tutor: Dr.Jakab Nóra associate professor Written by Földes István Tibor CKAL16 MISKOLC 2013 2 TARTALOMJEGYZÉK I. FEJEZET ALAPVETÉSEK 4 1. A szakdolgozat kimunkálásának célja, módszere 4 2. Bevezetés 6 2.1 Mi is az a nyugdíjbiztosítás ? 6 2.2 A nyilvántartás és adatszolgáltatás célja és jelentősége 6 2.3 A BFKH Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság rövid története 7 2.4 A társadalombiztosítás története 8 II. FEJEZET A NYILVÁNTARTÁS ÉS ADATSZOLGÁLTATÁS A

TÖRTÉNELEM TÜKRÉBEN 12 1. A háború előtti időszak 12 1.1 A közszolgálati alkalmazottal és hozzátartozóik 12 1.2 A bányanyugbér biztosítás kialakulása és fejlődése 13 1.3 Az első átfogó és meghatározó nyugdíjtörvény létrejötte 16 1.4 A gazdatisztek öregségi, rokkantsági és haláleseti kötelező biztosítása 20 1.5 A mezőgazdasági munkavállalók kötelező öregségi biztosítása 22 1.6 Összefoglaló gondolatok a háború előtti korszakhoz 25 2. A háború utáni időszak (a szocialista rendszer időszaka) 26 2.1 A társadalombiztosítási nyugdíjrendszer újjászervezése (1945-1975) 26 2.2 A korszakra jellemző nyilvántartási és adatszolgáltatási feladatok 28 2.3 Az 1975– 1992 évek közötti korszak legfőbb jellemzői 34 3. A rendszerváltás utáni évek (1992-2010) 39 4. Statisztikai adatok az „utolsó” adatszolgáltatási évről 46 III. FEJEZET ÖSSZEFOGLALÓ 47 I RODALOMJEGYZÉK 48

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS 50 IV. FEJEZET ÁBRA MELLÉKLETEK 51 3 I. fejezet Alapvetések 1. A szakdolgozat kimunkálásának célja, módszere A szakdolgozat kimunkálásának alapvető célja, hogy bemutassam a Társadalombiztosítást, mint a társadalmi-szociális létbiztonság egyik meghatározó alapját képező egységét, egy másfajta szemszögből, mégpedig a nyilvántartás és adatszolgáltatás szemszögéből. Megpróbálom szemléltetni azt a roppant háttéranyagot és jelentőségét, amely végül is alapját képezi az ellátások gyakorlati érvényre jutásának. A nyilvántartás és adatszolgáltatás, mint a társadalombiztosítás fundamentuma, annak végrehajtása, jogi szabályozása (lokális és globális szinteken) és a benne keletkező iratok szemléltetése által szeretném bemutatni mindezt. Szakdolgozatom történelmi korszakokra próbáltam osztani és azon belül általánosságban igyekszem bemutatni a mai magyar

nyugdíjbiztosítási rendszerhez vezető utat. A dolgozatom jogszabályi háttérrel alátámasztva kíséreli meg szemlélteti a korszakokra jellemző történéseket, kiemelve azokat a sarkalatos évszámokat, amelyek lényegi és meghatározó változásokat hoztak a magyar TB. jog rendszerében, és ezáltal a nyilvántartás és adatszolgáltatásban. Nehézséget okozott az, hogy milyen szempontok szerint csoportosítva mutassam be mindezt, hiszen –ha fundamentumról beszélek-, akkor sok minden erre épül, vagyis a TB. belső szervezeti rendszerét kiszolgálva, azok jogszabályi követelményeinek is megfelelve végzi a tevékenységét az adott nyilvántartási és adatszolgáltatási feladatokat végző szakegység. Röviden fogalmazva, a nyilvántartásra és adatszolgáltatásra rendkívül sok jogszabály hat: alkotmány, KET., TB tv, adatvédelmi tv, rendeletek, főigazgatói utasítások, igazgatói utasítások, ügyviteli utasítások, iratkezelési szabályzat,

egyéb eljárási utasítások (irattári terv, selejtezés, archiválás, stb.), minőségbiztosításra vonatkozó szabályok és lehet, hogy nem is soroltam fel mindent. Tehát kompromisszumot kellet kötnöm, hogy a teljességet mellőzve, az alábbi szempontokat figyelembe véve fogom elkészíteni a dolgozatom: - az adott korszakban mi jellemzi az nyilvántartást és adatszolgáltatást - fejlődés-leépülés az előző korszakhoz képest - adatszolgáltatások befogadása, ellenőrzése, rendszerezése, feldolgozása, tárolása és őrzése (jogszabályok által bemutatva) - a korszak összefoglalása nyilvántartási és adatszolgáltatási szempontból 4 - a dolgozat mellékleteként az nyilvántartáshoz jellemzően használt iratok bemutatása. Nem minden esetben tudtam maradéktalanul eleget tenni ezen kritériumoknak sem, mert az adott korszakban nem találtam ide vonatkozó utasítást vagy jogszabályt . Munkám során a Fiumei úti TB. helyi könyvtárának

történeti forrásait, eredeti dokumentumait használtam. Tanulmányoztam az igazgatói és ügyviteli utasítások kiadványait. Beszélgetést folytattam olyan kollégákkal, akik érintettek az adatszolgáltatás és nyilvántartási eljárásokban. Segítségemre voltak az egyetemi előadások, így különösen a Társadalombiztosítás irányítása és igazgatása, a Vezetési és szervezési ismeretek, valamint a Nyugdíjbiztosítással kapcsolatos órákon elhangzottak. 5 „a társadalombiztosítás céljai sokkal széleskörűbbek, mint csupán a szegénység megelőzése vagy segélyezése: tágabb értelemben vett biztonság iránti vágyra adott válasz”1 2. Bevezetés 2.1 Mi is az a nyugdíjbiztosítás? „A nyugdíj olyan típusú, állandóan vagy ideiglenes jelleggel folyósított pénzbeli ellátás, melyet a meghatározott életkort és szolgálati időt elért vagy jelentős mértékű egészségkárosodást szenvedett biztosítottak, vagy

helyébe lépve, a haláluk esetén a hozzátartozók kapnak. A nyugdíjhoz való jog, a mindenkori jog szerinti feltételekkel rendelkezők járulékfizetés által megszerzett joga.”2 A TB nyugdíjrendszer ellátásait a saját jogon járó vagy hozzátartozói nyugellátások képezik. Összegüket a nyugdíjjárulék alapját képező kereset járulékfizetéssel szerzett, a jogszabályban előírt szolgálati idő megléte esetén a mindig hatályos jogszabály szerint kell megállapítani. 2.2 A nyilvántartás és adatszolgáltatás célja és jelentősége A nyugdíjbiztosítási adatszolgáltatások célja a nyugdíjjogosultság megállapításához, a nyugellátások, a nyugdíjbiztosítás igazgatási hatáskörébe utalt egyéb ellátások megállapításához szükséges szolgálati idők, kereseti és egyéb adatok összegyűjtése. Jelentősége abban áll, hogy minden ember szociális biztonságra törekszik. Arra, hogy megrokkanása estén illetve idős

korában se legyen ellátatlan. Miután egész életér végigdolgozta, szeretné hátralévő éveit is biztonságban tudni, hogy lesz miből megélnie. A XX. századra kezdett kiépülni az ehhez kapcsolódó jogi szabályozás, az állami beavatkozás, a törvény ereje. A biztonsághoz azonban mindez nem elég Komoly pénzügyi alapokra is szükség van és az ehhez kapcsolódó nyilvántartásokra és adatszolgáltatásra. A nyugdíjbiztosítás szempontjából mindez ma már természetesen nem csak a nyugdíj ellátásokkal áll összefüggésben, hanem az ehhez kapcsolódó egyéb ellátásoknál is felhasználásra kerül. Összefoglalva azt mondhatjuk, a nyugdíjbiztosítási nyilvántartás és adatszolgáltatás képezi az ellátások megállapításának fundamentumát, ki, mikor, 1 http://www.doksihu/getphp?order=DisplayPreview&lid=1517&p=2 (letöltve: 20130315) Gallai Veronika: A Társadalombiztosítás helyzete, fejlődése 1975-től napjainkig 2

Tájékoztató a nyugdíjrendszerről (Emberi Erőforrások Minisztériuma Szociális kiadványa, 2012) 9.o 6 mennyi évet dolgozott, milyen járulékot fizetett, ezáltal a későbbiekben mekkora összegű ellátásra (nyugdíjra) lesz jogosult. 2.3 A BFKH. Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság rövid története Az Országos Társadalombiztosítási Intézet Fiumei úti épület tervezését 1912-ben kezdték (Budapesti Kerületi Munkásbiztosító Pénztár székházaként), teljes felépítésére 1930-ban került sor, amelynek tervezése Jakab Dezső, Komor Marcell és Sós Aladár nevéhez fűződik. (az akkor Európai hírű tornyot 1969-ben lebontották)3 Az 1960-as években úgy vélték, hogy a bauxitbeton felhasználásával készült épület statikailag veszélyes, de az óta kiderült, a baj talán mégsem végzetes. Több ilyen épület is található Budapesten, amelyeket, időközben felújítottak pl. a Kútvölgyi úti kórház, a margitszigeti Nagyszálló vagy

a társadalombiztosítás Fiumei úti épülete (eredetileg OTI – torony). A Fiumei úti TB székház 2004-re megújult épületére jellemzőek a pazar belső terek, a munkahelyi baleseteket ábrázoló szimbolikus domborművek .4 „Munkaadó” (a társadalombiztosítás egykori címere), mára megsemmisült5 A mészkőből faragott, nem kisméretű dombormű egykoron az OTI Palota Fiumei úti épületének Dologház utcai sarkán volt látható, a harmadik emeleti ablakok közötti íves homlokzat részen. Címe: a „Munkaadó” (Társadalombiztosítási embléma) előtérben álló figurái a munkaadó, és a munkásság képviselői, akik kezet fognak egymással. A domborművet valamikor a ’40-es években eltávolították és helyén az akkori magyar címer került elhelyezésre. (ezt később szintén eltávolították) Ma az alkotás helye üres 3 http://egykor.hu/budapest-viii--kerulet/oti-szekhaz-fiumei-ut/969 (letöltve: 20130317)

http://www.bedoede/hvg/omlikbomlikhtm (letöltve: 20130317) 5 forrás: TB helyi könyvtár és archívuma (Bp. 1081 Fiumei út 19/a), régi fénykép (fali tabló) 4 7 Az idősebbek talán még emlékeznek rá, hogy az 1950-es évektől a Szabad Európa Rádió adását zavarták. A hozzá tartozó zavaróadók Budapesten, a Fiumei úti toronyépület tetején voltak elhelyezve. 2.4 A társadalombiztosítás története Ebben a fejezetben azt szeretném prezentálni, hogyan is alakult ki a társadalombiztosítás és azzal összefüggésben a nyilvántartás, bejelentési kötelezettség és az adatszolgáltatás. Elsőként egy történeti áttekintést adok, majd a második felében a nyilvántartás, bejelentés és adatszolgáltatás létrejöttét mutatom be. A korszakot az 1927. évvel zárom azért, mert ekkor kerültek egységesítésre a balesetbiztosítás és betegbiztosítás szabályai. Magyarországon elsőként a szociális gondoskodás intézménye a középkori

városokban valamint az iparral rendelkező területeken indult meg. Az akkori szervezeti forma a vallási jellegű egyesülés volt, a rászorulókat segélyezésben részesítették. Az adakozás jellege csak eseti, és nem rendszeres volt. A segélyezés inkább ellátási formákban testesült meg és nem pénzben. A bányatársládák - amelyek a bányaiparban dolgozók balesete és halála esetén – saját valamint a hozzátartozóik ellátásairól gondoskodtak - a XVIII-XIX. században jöttek létre. A pénzbeli alapjukat a tagok és a bányatulajdonos önkéntes hozzájárulása teremtette meg. Azután XIX. században elkezdték kialakítani a különböző baleseti kockázatok elleni védekezés összefogás alapján működő formáit, amellyel már „többek-között” a betegségekkel kapcsolatos ellátást is igyekeztek megteremteni. Ekkor jelentek meg az önkéntes biztosítói intézetek, a század közepére azután megalapították a munkások segélyegyleteit.

Itt a szociális védelem kizárólag az önszerveződésen és a közösség által vállalt kockázati tényezőkön alapult. Tagjai önkéntesen csatlakoztak a pénztárhoz Az Általános Munkásbetegsegélyező és Rokkant Pénztár 1870-ben alakult meg elsősorban betegsegélyezés céljára. Itt a tagok a kiadások fedezetére egy meghatározott összegű hozzájárulást fizettek be, melyért fix összegű szolgáltatást kaphattak. Biztosítási rendszer Magyarországon csak az 1891. évi XIV törvénycikk megalkotásával kezdődött, amely az „ipari és gyári alkalmazottaknak betegség esetén való segélyezéséről és halála esetén a hátramaradottak gyámolításáról” szólt. 1892-ben létrejött a Magyarországi Munkások Rokkant- és Nyugdíjegylete, melynek a belügyminiszter jóváhagyásával. Az egylet célja a tagjai számára: nyugdíjak 8 biztosítása, a rokkanttá váltak segélyezése, az özvegyek és árvák támogatása, végkielégítések

kifizetése, haláleseti segélyek.6 A törvény hiányosságait figyelembe véve az országgyűlés 1907-ben a balesetbiztosítás és a társadalombiztosítás legfontosabb alapelveit törvényben rögzítette. A törvény azonban csak az üzemi baleseti járadékról, és a balesetben elhunytak özvegyeinek ellátásáról (özvegyi-árva-, szülői járadék) rendelkezett. E törvényre építkezve hozták létre az Országos Munkásbetegsegélyező és Balesetbiztosító Pénztárt és annak helyi szerveit (munkásbiztosító pénztárakat). A törvény négy alapelvet - mely a társadalombiztosítás fejlődésére meghatározó hatást gyakorolt – fogalmazott meg7 - a biztosítás kötelező - a biztosítás szervezete országos és központosított - a szervek önkormányzati alapon működnek - a pénztárak vezetésében a munkaadók és a munkások egyenlő részvételével. 1927-ben (1927. évi XXI Törvénycikk által) egységesítésre kerültek a baleset- és

betegbiztosítás szabályai, kiegészülve a foglalkozási betegséggel kapcsolatos ellátásokkal. A társadalombiztosítás a szolidaritás, a prevenció elvével, valamint az öregek, a családtagok és a hátramaradottak ellátásával bővült. A feladatokat az Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI), a Magánbiztosítottak Biztosító Intézete (MABI), illetve az Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézet (OMBI) látta el. 2.5 A nyilvántartás, bejelentés és adatszolgáltatás kialakulása A korszak kezdetét az jellemzi, hogy nem is létezett olyan, hogy biztosítás. A személyekkel kapcsolatos nyilvántartásokat főleg az egyház vezette, amely nem állt szoros összefüggésben a segélyekkel. Az ellátási formák között elsőként megjelent bányatársládák (1224.év) kezeléséről a tagok maguk gondoskodtak önkormányzati formában. Később egy 1854 évi osztrák császári rendelet már törvényben kötelezte a bányatulajdonost minderre.

Köteles volt bányakönyvet vezetni, így létrejöttek az első kötelező jellegű nyilvántartások. A korszakon belül sorra alakultak önsegélyező egyletek (1840-es évek). Céljuk az élet és társadalombiztosítás, de még mindig önkéntes tagsági alapon szerveződve, évente megválasztott vezetővel, kis taglétszámmal. Saját nyilvántartást vezettek 6 7 A magyar társadalombiztosítás ötven éve 1892-1942. OTI kiadvány, 40 o Uo., 20 o 9 Majd önmagukat kinőve létrejöttek a saját bürokráciát is kiépítő, magas taglétszámmal rendelkező egyletek, nagyobb haszonnal működve. Kialakult az egyleteken belül a nyilvántartás bürokratikus rétege, amely már csak a könyvelésre (nyilvántartás és a kifizetésekkel kapcsolatos adatszolgáltatásra) specializálódott. Az egylet létrehozását állami, de azok belső nyilvántartásait helyi szinten szabályozták. Az 1891. évi XIV törvénycikk kötelezővé tette az iparban dolgozóknak a

balesetbiztosítást, már tartalmazott a „bejelentési és statisztikai nyilvántartási és adatközlési kötelezettségekre” vonatkozó elemeket.8 Az 1907. évi XIX törvénycikk a mely létrehozta a betegségi biztosítás egységes és országos központtal rendelkező szervezetét. A törvénycikk bejelentési kötelezettségre vonatkozó II. fejezete részletekbe menően taglalta, hogy a munkaadó kikről, mit, mikor és hogyan köteles a kerületi munkásbiztosítási pénztárnál bejelenteni. „A munkaadók az állami munkásbiztosítási hivatal által megállapítandó módon pontos és rendes bérjegyzékeket vezetni, az iparhatóságok, iparfelügyelők és pénztárak közegeinek a munkásjegyzékeket és bérjegyzékeket előmutatni, az üzem és összes vonatkozó nyilvántartásaik megtekintését azoknak megengedni, valamint a bejelentések, a járulékfizetés és a tagsági igazolványok tekintetében kívánt adatokat rendelkezésre bocsátani, s végül a

munkás- és bérjegyzékeket három évig megőrizni tartoznak.”9 Látható, hogy itt a törvénycikk már kiterjed az adatszolgáltatással kapcsolatos ellenőrzési felügyelet ellátásának szabályozására is. „A kerületi munkásbiztosító pénztárak a bejelentések és felvételek alapján a kerületbeli biztosított egyénekről, a biztosításra kötelezett alkalmazottak munkaadóiról és ezek üzemeiről, úgyszintén a bejelentésekben foglalt, s a biztosításra befolyással bíró adatokról, s az azokban beállott változásokról nyilvántartást vezetnek”10 Az 1927. évi XXI törvénycikk a már központosított biztosítás helyi vállalati pénztárai számára jogszabályban írta elő mind a tartalmi, mind pedig a formai követelményeket a nyilvántartás, bejelentés, adatszolgáltatás, ellenőrzés és ezek elmulasztása esetén történő szankciókkal kapcsolatban „Az Országos Munkásbiztosító Intézet vállalati pénztárát fenntartó

munkaadó a biztosításra kötelezetteket bejelenteni nem köteles. A pénztár kötelékébe tartozó 8 1891. évi XIV törvénycikk az ipari és gyári alkalmazottaknak betegség esetén való segélyezéséről V. fejezet és XIV fejezet, 82§ http://www1000evhu/indexphp?a=3&param=6421 (letöltve: 2013.0314) 9 Forrás: http://www.1000evhu/indexphp?a=3&param=6958 (letöltve: 20130314) 1907. évi XIX törvénycikk az ipari és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleset esetére való biztosításáról: II. fejezet, 20§ 10 U.o, 23§ 10 biztosítottakat azonban a munkaadó nyilvántartani köteles. A nyilvántartás módját az intézet ügyviteli szabályzata (142.§) részletesen megszabhatja A nyilvántartás adatainak helyessége tekintetében az intézet vállalati pénztárát fenntartó munkaadót ugyanaz a felelősség és ugyanazok a jogkövetkezmények terhelik, amelyeket a 129-131. §-ok rendelkezései a kerületi pénztárnál bejelentő

munkaadóra megállapíttatnak.”11 Összefoglalva megállapítható, hogy erre a korszakra jellemző a nyilvántartás, bejelentés és adatszolgáltatás egy hosszadalmas, és fokozatos fejlődése. Látható, hogy a karitatív jellegből hogy alakult át önkéntessé, majd hogyan terjedt ki a nagyobb társadalmi tömegekre az önkéntes biztosítás, amely túlnőve önmagát törvényi szabályozás kialakulásához vezetett. Mindezekkel egy időben kialakult az a bürokrácia, amely vezeti a szükséges nyilvántartásokat, kezeli az adatokat. A törvényi szabályozásban is látható, hogy az időben haladva mennyire részletesebbé vált az ide vonatkozó szabályozás is. A következő fejezetekben azt szeretném szemléltetni, hogy miképpen terjedt ki egye szélesebb spektrumban a munka világára a társadalombiztosítás. 11 Forrás: http://www.1000evhu/indexphp?a=3&param=7705 (letöltve: 20130314) 1927. évi XXI törvénycikk a betegségi és baleseti kötelező

biztosításról: XIV fejezet 137§ 11 II. fejezet A nyilvántartás és adatszolgáltatás a történelem tükrében A Budapest Főváros Kormányhivatala Nyugdíjbiztosítási Igazgatósága (BFKHNYI) tekintetében is jelentős változásoknak lehet tekinteni a következőkben bemutatott időszakokat. A nyilvántartás és adatszolgáltatás feladatai a biztosítottak körének bővülésével azonos ütemben növekedtek. Fokozatosan fejlődött a belső ügyviteli, iratkezelési utasítások, stb. által is szabályozott rendszer, amely a törvényben meghatározott feladatok minél pontosabb végrehajtását szolgálta, hogyan alakult ki a szolgáltatások nyújtása irányában az intézmények közötti átjárhatóság és viszonosság. A dolgozatomban (a korábbi történeti áttekintésen kívül) öt nagy korszakra szeretném bontani az eseményeket, hogy bemutathassam milyen hatalmas változáson és fejlődésen ment keresztül a nyilvántartás és

adatszolgáltatás. 1. A háború előtti időszak 1.1 A közszolgálati alkalmazottal és hozzátartozóik nyugdíjjogosultságát legkorábban az 1885. évi XI tc-ben szabályozták, amelyet többszöri módosítással az 1912. évi LXV tc egységesített Hatálya kiterjedt az állami tisztviselőkre, altisztekre, szolgákra és egyéb alkalmazottakra azok özvegyeire és árváira, az állami hivataloknál alkalmazott napszámosokra és munkásokra egyaránt. Nyugdíjjogosultsághoz minimum 10 év szolgálati időre (rokkantságnál), öregségi nyugdíjnál a 65.életévet és legalább 40 év szolgálati idő kellett. Az igényt vagy kérelemre, vagy hivatalból lehetett megindítani.12 A korabeli nyilvántartási kötelezettségekkel kapcsolatban sajnos csak utalást találtam arra nézve, hogyan is történhetett mindez. Az 1885 évi XI tc szerint ez olvasható: „a befizetéseket azonban az iskolafenntartók szedik be és pedig vagyoni felelősséggel a be nem folyó vagy

behajthatatlan fizetések pótlására nézve, s aztán az összegeket a szükséges hiteles kimutatásokkal együtt beszolgáltatják a nyugdij- és gyámintézet pénztárába.” ”A vallás- és közoktatásügyi minister évenkint kimutatást terjeszt a törvényhozás elé, melyben mind a legutóbbi év mérlege, mind a nyugdij- és gyámintézet pénztárának állapota, mind a nyugdijasoknak és gyámolitottaknak létszáma, névsora, szolgálati minősége, a nyugdijazás idejében elért életkora, élvezett 12 http://www.1000evhu/indexphp?a=3&param=6176 (letöltve: 20130314) 1885. évi XI tc 1-5, 8, 29, 31, 51, 64 §; 1912 évi LXV tc 1-8, 44, 124 § 12 beszámitható járandósága, beszámitott szolgálatideje, a nyugdijnak vagy ellátásnak évi összege, a nyugdijazás és gyámolitás ideje kimutatandó. E kimutatás egy-egy példánya megküldetik a tanintézetek mindazon fenntartóinak, kik ez országos nyugdíj- és gyámintézet költségeihez

hozzájárulnak.”13 A bányanyugbér biztosítás kialakulása és fejlődése 1.2 A bányanyugbér biztosítás az 1925. évi XXXIV tc alapján került rendezésre A nyilvántartás és adatszolgáltatással összefüggésben is nagy jelentősége van a törvénynek, mivel a korábbi rendszerben a bányatárspénztárak külön-külön vezették a nyilvántartásukat és csak az adott vállalatnál eltöltött szolgálati idő után adtak nyugbért vagy egyéb ellátást. Problémát okozott az is, hogy a bányatárspénztárak eltérően szabályozták mindezt. Ha valaki kilépett a vállalattól, akkor a nulláról indult a szolgálati idejének számítása, mivel a másik pénztár nem ismerte el a korábban megszerzett szolgálati időt. Szükségessé vált tehát egy egységes jogszabály megalkotása, amely kiküszöböli ezen hibákat. Ezért az 1925. évi XXXIV törvénycikk szerint „a bányatörvény alá eső üzemekben és az ezekkel kapcsolatos ipari üzemekben

foglalkozó munkásoknak és altiszteteknek valamint ezek családtagjainak nyugbérbiztosítását, a munkaügyi miniszter e törvényi felhatalmazás alapján rendeletben szabályozza egy egységes és országos biztosítás keretében.” A törvénycikk a biztosítás országos hatáskörű szervévé az Országos Munkásbiztosítási Pénztárt (később OTI) teszi.14 (A törvény erejénél fogva kötelező a részvétel, a törvény hatálya alá tartozókra nézve a részletezi a biztosítottak körét). Az 1929. évi NMM rendelete (m kir népjóléti és munkaügyi miniszter) az OTI bányanyugbér ágának adatszolgáltatási, nyilvántartási eljárására tartalmazza a nyilvántartásra és adatszolgáltatásra vonatkozó szabályokat. Az általános rendelkezések fejezet az ügyvitel menetét részletezi. „A bányatárspénztárakat (kerületi pénztárakat) a bányanyugbérbiztosítás szempontjából az Országos Társadalombiztosító Intézet helyi szerveinek kell

tekinteni. A bányatárspénztár által ellátott helyi teendőkkel kapcsolatos költségek a bányatárspénztárt fenntartó munkaadót terhelik. A helyi szervek (kerületi pénztárak) és a bányapénztárak végzik a bányabiztosítás körében a biztosítottak egyénenkénti 13 http://www.1000evhu/indexphp?a=3&param=6176 (letöltve: 20130314) 1885. évi XI tc 5, 14 § 14 http://www.1000evhu/indexphp?a=3&param=7645, (letöltve: 20130314) 1925. évi XXXIV Törvénycikk 1§ 13 nyilvántartását, a járulékok levonását, a járulékok kivonását, átveszik a hozzájuk befolyó elismerési díjakat és ellátják a központi ügyvitelt. A központi ügyvitel ellenőrzi és nyilvántartja a járulék befizetést, számfejti és folyósítja a nyugbéreket, nyugdíjpótlékokat és végkielégítéseket, intézkedik a biztosítási kötelezettség elismerése, a várományának elismerési díj fizetésével fenntartása és a biztosításának továbbfizetéssel

folytatása, valamint ennek elengedése tárgyában. Intézkedik a biztosítási járulék visszafizetése, a helyszíni eljárás költségeinek megtérítése, a gyógyító eljárás alkalmazása tárgyában. Ellenőrzi és felülvizsgálja a helyi szervek működését, ellátja az önkormányzat elé kerülő ügyeket és előkészíti az azzal kapcsolatos teendőket.” 15 „A bejelentések elmulasztásának vagy késedelmes ill. nem szabályszerű teljesítésének a járulékfizetés tekintetében a bányanyugbér biztosításban ugyanazok a jogkövetkezményei, mint a betegségi biztosításban.”16 Amennyiben az 1927. évi XXI tc 129131 §-a alapján, a bejelentések megtételére nem köteles a munkaadó, akkor a társpénztár a kötelékébe tartozó kötelezetteket, és a rájuk vonatkozó adatokat az Országos Társadalombiztosító intézet ügyviteli szabályzatában meghatározott módon kell a helyi társpénztárnak nyilvántartania. Az ügyviteli szabályzat

állapítja meg azt is, hogy mely adatokat és milyen időben kell az Országos Társadalombiztosító Intézet központjának rendelkezésére bocsátom. Ha a bányatárspénztárt fenntartó munkaadó a nyilvántartásra és az adatszolgáltatásra vonatkozó szabályokat a figyelmeztetéstől számított két éven belül ismételten megszegi, az Országos Társadalombiztosító Intézet bányányanyugbér biztosítási választmánya határozattal kötelezheti a jogkövetkezmények terhe alatt a kötelezettségét teljesítse az illetékes kerületi pénztárnál. Ebben az esetben a helyi szervek bányanyugbér biztosítási teendőinek ellátását az illetékes kerületi pénztár veszi át.17 Fontos megjegyezni, hogy a jogszabály gyakran hivatkozik az 1927. évi XXI tc. bizonyos részeire Nagy jelentősége van a nyilvántartás és adatszolgáltatás szempontjából ennek a törvénycikknek, mivel ez tartalmazza azokat konkrét eljárási utasításokat, amelyek a

dolgozatom szempontjából relevánsak. Tartalmazza, hogy kikről, miről, milyen formában, milyen határidőkkel kell eleget tenni a 15 dr.Szabó Miklós, drVinczce Gyula: Bányanyugbérbiztosítás (Jogi Hírlap Könyvtára, 1932) 195o 20.§4 16 Uo. 198o 21§ 17 Uo. 198o 23§ 14 kötelezettségeknek, valamint a „késve- vagy nem teljesítőkkel” szembeni szankciókat is. Kiterjed az adatszolgáltatás eljárásával összefüggő károkozással kapcsolatban felmerült jogi következményekre is. Ellenőrzési jogkörrel is felruházza a törvénycikk az Intézetet. „Az Országos Munkásbiztosító Intézet a munkaadókat a bejelentési kötelezettség teljesítésében ellenőrzi és ebből a célból a vállalatot, az üzemet és a hivatalt bármikor megvizsgálhatja, a háztartás fejétől pedig a szükségesnek mutatkozó felvilágosításokat kívánhatja.”18 A Nyilvántartás és adatszolgáltatások az 1927. évi XXI tc alapján havi- heti jegyzékes,

bérjegyzékes formákban történhettek. Havi vagy heti jegyzékes jelentést tett az OTI felé az a munkaadó, aki rendszerint ötnél több, változó keresettel bíró biztosításra kötelezettet foglalkoztatott. A biztosításra kötelezett munkavállalóinak bejelentését összesített utólagos bejelentési jegyzékkel teljesíthette. A bejelentési jegyzék egy-egy heti vagy egy-egy havi időszakra vonatkozott. Havi bejelentési jegyzékkel csak az a munkaadó jelenthetett be, aki vállalatában, üzemében, hivatalában vagy foglalkozásában rendszerint ötvennél több változó keresetű biztosításra kötelezettet foglalkoztatott. A bejelentési jegyzékben fel kellett tüntetni minden egyes biztosításra kötelezettnek a nevét, alkalmazásának minőségét, azoknak a napoknak számát, amelyeken munkaviszonya fennállott, a bérfizetési héten megkeresett javadalmazását, napibérosztályát, a járulék fejében befizetett összeget.19 Bérjegyzéket kellett

vezetni (és ezeket öt évig megőrizni) a munkaadóknak, az Országos Munkásbiztosító Intézet ellenőrzési tevékenységével kapcsolatban. Azokra a munkaadókra, akik ötnél több munkavállalót rendszerint nem foglalkoztatnak ez a kötelezettség nem terjedt ki.20 Mentesült a havi vagy heti jegyzékes bejelentési (jelentési) kötelezettség alól az Országos Munkásbiztosító Intézet vállalati pénztárát fenntartó munkaadó, de a biztosítottakat ő köteles volt nyilvántartani. A nyilvántartás módját az intézet ügyviteli szabályzata részletesen megszabhatta.21 A nyilvántartások vezetésére az un. bányatörzslap kartonokat alkalmazták A kartont a jogszabályban előírt módon kellett vezetnie és irattárazni a foglalkoztatónak. A karton tartalmazta a biztosított személyi adatait, törzskönyvi számát, a munkaadót, a 18 http://www.1000evhu/indexphp?a=3&param=7705 (letöltve: 20130314) 1927. évi XXI tc 135§ 19 U.o 131 § 20 U.o 135 § 21

U.o 137 § 15 belépés és a kilépés dátumát. A belépés dátumát úgy tüntették fel, hogy a biztosítottat a törvény alapján az 1925. évi XXXIV törvénycikk szerinti négy meghatározott biztosítási csoportba sorolták a betöltött munkakörük alapján.22 (lásd ábra melléklet1.ábra) A MABI havijegyzék vezetésére kötelezettek a borítóban elhelyezett lapon, a borítón meghatározott módon voltak kötelesek feltüntetni a biztosítottakra vonatkozó adatokat. (lásd. ábra melléklet2ábra) Az igényjogosultság megállapításához szükséges adatszolgáltatás a 1929. évi N.MM rendelete alapján (m kir népjóléti és munkaügyi miniszter) eljárási szabályának megfelelően történt, az alábbiak szerint: „A bányanyugbérbiztosítás szolgáltatásainak megállapítását az Országos Társadalombiztosító Intézet az írásban vagy szóval előterjesztett kérelem alapján tárgyalja. A kérelmet az (illetőleg annak törvényes

képviselője) terjeszti elő, aki a szolgáltatásra igényt tart. Az árvanyugbért bárki bejelentésére hivatalból is meg lehet állapítani. A kérelemmel együtt az igényjogosultságnak és a szolgáltatás mértékének megállapításéhoz szükséges bizonyítékokat is elő kell terjeszteni; a hiányzó adatokat az Intézet a lehetőséghez képest hivatalból szerzi meg. Az Intézet felhívására a munkaadó is köteles az igényjogosultság és a szolgáltatás mértékének megállapításához szükséges adatokat a felhívás vételétől számított nyolc nap alatt az Intézetnek bejelenteni.” 23 Összefoglalva a bányanyugbér biztosítás kialakulása szépen szemlélteti azt a folyamatot, amelyből lassan ki tudott emelkedni a törvény által szabályozott biztosítási rendszer. 1.3 Az első átfogó és meghatározó nyugdíjtörvény létrejötte A nyilvántartás és adatszolgáltatás tekintetében kutatásom során érdemben egy elismert vállalati

nyugdíjpénztár alapszabályából merítettem az információkat. Az 1928 évi XL tv. alapján ugyanis úgy tűnt, hogy az abban foglaltak rendelkezései, szinte teljesen megegyeznek az 1927. évi XXI tc-ben találhatókkal, amelyet korábban már részleteztem. Mégis fontosnak tartom az 1928 évi XL törvénycikk X fejezetének 114 22 dr.Szabó Miklós, drVinczce Gyula: Bányanyugbérbiztosítás (Jogi Hírlap Könyvtára, 1932) 15o 1925.évi XXXIV Tc 3§ 23 dr.Szabó Miklós, drVinczce Gyula: Bányanyugbérbiztosítás (Jogi Hírlap Könyvtára, 1932) 193o 1929. évi NMM rendelet 13§ - 14§ 16 §-át, amely az általam említett elismert vállalati pénztárak bejelentési kötelezettségére tér ki. A történeti áttekintés után természetesen elemezni fogom mindezt Az 1928. évi XL törvénycikk 1929 évi hatályba lépésével valósult meg Kötelezővé téve az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló biztosítást.

Nyugdíjbiztosításunk is (akárcsak betegségbiztosításunk) a német példát. Elmondható hogy a tv. nagy vívmánya az, hogy biztosításra azok a munkavállalók voltak kötelezettek nemre, korra és állampolgárságra való tekintet nélkül, akik e törvény értelmében biztosítási kötelezettség alá eső vállalat, üzem, hivatal vagy foglalkozás körében, mint munkavállalók munkabér fejében munkaviszonyban álltak. A törvény hatályának alapját szintén az 1927. évi XXI tc szerinti betegség biztosítási kötelezettek köre képezte. Ezen kívül biztosításra kötelezettek voltak azok a közszolgálatban dolgozók is, akik a közszolgálati rendszeren belül nem szerezhettek nyugdíjjogosultságot. Ez a kötelezettség miniszteri rendelettel kiterjeszthető volt egyéb vállalatra, üzemre, hivatalra, foglalkozásra, jó példa erre a népjóléti és munkaügyi miniszter rendelete alapján biztosításra kötelezettek voltak az otthonmunkások

is.24 A törvény hatálya viszont továbbra sem terjedt ki a mezőgazdaságra, a külön nyugdíjintézetek kötelékébe tartozó tisztviselők és egyéb alkalmazottakra, az OTI és MABI alkalmazottaira, valamint a bányanyugbérbiztosítási kötelezettség alatt álló munkavállalókra. Ezen kívül nem voltak biztosításra kötelezettek azon vállalatok, ahol az alkalmazottak öregségi, rokkantsági, özvegyi és árvasági ellátásukról önmaguk gondoskodtak.25 Annál a foglalkoztatónál, ahol legalább 40, pénzintézeteknél 25 tagot számláló nyugdíjalapot, nyugdíjpénztárt, vagy nyugdíjegyesületet tartottak fenn, a népjóléti és munkaügyi miniszter engedélyével azokat vállalati elismert nyugdíjpénztárrá alakíthatták át, ami helyettesítette a kötelező biztosítást.26 A törvény két csoportra osztotta a biztosítottakat: 1. javadalmazási határ alá eső biztosítottak: – MABI biztosítottak, 2. javadalmazási határ alá nem eső

biztosítottak: mindazok, akik javadalmazásuk nagyságára tekintet nélkül biztosításra kötelezettek – OTI. biztosítottak 24 Munkásbiztosítási Közlöny Melléklet 1928.évi 13száma (Pesti Könyvnyomda Rt) 1-4o 1928. évi XL törvénycikk 1-8 § 25 U.o 4-5o 10-11 § 26 A társadalombiztosításra vonatkozó törvényes rendelkezések gyűjteménye II. (Mkirállnyomda 1938) 55.oés az 1928évi XL Törvénycikk XI fejezet 141 § – 154 § 17 A javadalmazási határ összege 1929-ben havi 500, évi 6.000 pengő, 1942-ben havi 800, évi 9.600 pengő, 1943-ban havi 1000, évi 12000 pengő volt27 A törvény alapján járó szolgáltatások: öregségi járadék, rokkantsági járadék, özvegyi járadék, árvajáradék, járulék-visszatérítés. A biztosított részére öregségi járadék akkor járt, ha betöltötte a 65. életévét és 8 év várakozási idővel rendelkezett, rokkantsági járadékra pedig a törvényben meghatározott mérvű rokkantság

bekövetkezése és 4 év várakozási idő betöltése esetén volt jogosult. A tc rendelkezett az özvegyek és árvák járadékozásáról is, ill. a járadék visszafizetésről is28 1937-ben rendezték a tisztviselők, és egyéb alkalmazottak, valamint hozzátartozóik öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági biztosítását úgy, hogy amennyiben a közigazgatási viszonyában nem gondoskodtak az alkalmazottak nyugellátásáról, azok 1938-tól az OTI-nál vagy a MABI-nál voltak biztosításra kötelezettek. 1940 szeptember 1-től a tv. Hatálya kiterjedt a házfelügyelőkre is A vállalati elismert nyugdíjpénztárak általában a vállalati tisztviselők részére biztosítottak nyugdíjat, amely 40 év szolgálati idő után megközelítette a teljes keresetet, ez a közszolgálati alkalmazottakéhoz hasonlóan egy magas színvonalú ellátást jelentett. A nyilvántartás és adatszolgáltatásról az 1928. évi XL tc X fejezete rendelkezik. A jogszabály

felsorolja azokat a bejelentési kötelezettségre vonatkozó kritériumokat, mely szerint a munkaadó mely nyugdíjintézeteknél köteles adatot szolgáltatni. Azt láttam, hogy a jogszabály folyton az 1927. évi XXI tc-re utal ezek tekintetében , vagyis meghatározza azok körét akik az OTI-nál ill. akik a MABI-nál kell hogy „jelentsenek” A biztosítottak adataira vonatkozó bejelentés havi ill. heti jegyzéken történik, akárcsak az 1927. évi XXI tc szerint Szintén az előző részben leírt bérjegyzék vezetésére kötelezi a munkaadókat. A munkaadók bejelentésével kapcsolatos ellenőrzésére vonatkozóan is 1927. évi XXI tc szerint rendelkezik29 (lásd a dolgozatom 15 oldalán). Újat abban látok, hogy az 1928. évi XL tc 124 § a vállalati pénztáraknak meghatározta - utalva az alapszabályra -, milyen módon és mikor kötelesek adatot szolgáltatni az OTI és MABI felé.30 27 A magyar társadalombiztosítás ötven éve 1892-1942. 42 o

Munkásbiztosítási Közlöny Melléklet 1928.évi 13száma (Pesti Könyvnyomda Rt) 16-20o 1928. évi XL törvénycikk 48 § - 60 § 29 U.o 34-38o,114 § – 123§ 30 U.o 38o,124§ 28 18 Hogy valami érdemit is tudjak mutatni ebben a fejezetben, megvizsgálok egy vállalati pénztári alapszabályt, pontosabban annak ügyviteli utasítását. A példámban a „Hungária Jacquard szövőgyár Rt. alapszabályát vizsgálom Szeretnék utalni egy másik forrásomra is, amely az elismert vállalati pénztárak létesítésével kapcsolatos alapvető követelményeket, eljárásokat tartalmazza.31 Az alapszabály rövid és célratörő, így előírja, hogy a vállalat az ügyvitelt (nyilvántartást és adatszolgáltatást is beleértve) maga látja el, saját költségén, úgy, hogy az a törvényi előírásoknak megfeleljen. Köteles minden tagjáról, azok házastársáról és gyermekeiről törzskönyvet vezetni. Az aktív és a szolgáltatást igénybe vevőkről külön

kellett ezt kiállítani. A tartalmi elemeket szintén részletesen meghatározta az alapszabály32 A Pénztár egy törzslapon vezette a biztosított munkaviszonyával összefüggő adatokat (személyi adatait, a munkás nyilvántartási számát, a belépés és a kilépés dátumát, a bérosztályba sorolását).3ábra A vállalti pénztár felügyeletét a Miniszter látta el, az ezzel kapcsolatos adatszolgáltatási kötelezettségeket is tartalmazta az alapszabály.33 Az igényjogosultság megállapításához szükséges adatszolgáltatással kapcsolatban az 1928. évi XL tv rendelkezése, szinte teljesen megegyezik az1929 évi N.MM rendelet 13.§ - 14§-ban foglaltakkal „Az intézet felhívására a munkaadó a szolgáltatás megállapítására vonatkozó adatokat a felhívás vételétől számított nyolc napon belül köteles az intézetnek bejelenteni. Ennek elmulasztása esetén az intézet a szükséges adatokat, a mulasztást elkövető munkaadó terhére, a

helyszínen szerezheti be. Tekintet nélkül arra, hogy a tv Alapján nyújtható szolgáltatásokra való igényt ki jelentette be, a közvetlenül érdekelt az igényjogosultságának és a járadékösszeg megállapításához szükséges adatokat az intézet rendelkezésére bocsátani és magát az elrendelt orvosi vizsgálatnak vagy gyógyintézeti megfigyelésnek alávetni.”34 A vállalati pénztár tekintetében a szolgáltatások igénybevételére vonatkozóan a szolgáltatásra jogosult biztosított kérelemben terjesztheti elő igényét (nyugdíj, özvegyi nyugdíj stb.), egyben mellékelnie kellett az ahhoz kapcsolódó bizonyítványokat (igazoló iratokat). A pénztárnak pedig haladéktalanul továbbítani kellett a kérelmet a 31 Elismert Vállalati és Nyugdíjpénztárak TÉBE zsebkönyvtár 10. sz (TÉBE Kiadóvállalat Budapest 109115o 32 Hungária Jacquard szövőgyár Rt. Alapszabálya (Hungária Nyomda Rt Budapest) 22-23o IX. fejezet, ügyvitel 38 § – 39

§ 33 U.o 26o IX fejezet, ügyvitel 43 § 34 A társadalombiztosításra vonatkozó törvényes rendelkezések gyűjteménye (kiadó: M.kir állami nyomda) 52.o, 1928 évi XL törvénycikk 131 § - 132 § 19 Nyugdíjbizottsághoz.35 (minden vállalati pénztárnak rendelkeznie kellet a szervezetén belüli nyugdíjbizottsággal).36 Összefoglalva nyilvántartási és adatszolgáltatási szemszögből az 1928. évi XL tc jelentőségét abban látom, hogy tovább bővült az intézményi kör az elismert vállalati pénztárak bevonásával. A törvényi szabályozáson túlmenően a vállalati pénztárak alapszabályai rögzítették a legfontosabb ügyviteli és eljárási szabályokat. Az alapszabály megalkotásában látok némi szabadságot, de lényegében szabályozottabbá és egységesebbé vált a már átalakult „egyletek” működése. 1.4 A gazdatisztek öregségi, rokkantsági és haláleseti kötelező biztosítása A mezőgazdasági munkavállalók közül a

magyar gazdatisztek évtizedes törekvése volt, hogy öregségük, megrokkanásuk és haláluk esetén önmaguk és családtagjaik számára biztosítva legyenek. A történeti áttekintés után megvizsgálom mindannak a jelentőségét, amely a nyilvántartás és adatszolgáltatás szempontjából itt lényegesnek tekinthető. A gazdasági munkások és cselédek körében elsőként a baleseti, rokkantsági és haláleseti biztosítást vezették be, önkéntes alapon (1900. évi XVI tc), ám ez a gazdasági munkásoknak igen kis részét érintette. Általában a gazda biztosította a cselédeket. Az 1912 évi VIII tc megalkotásával a gazdasági munkavállalók önkéntes öregségi biztosítása továbbra sem vált széleskörű biztosítási formává.37 Az 1936. évi XXXVI tc hatályba lépésével létrejött a gazdaság irányításában dolgozó munkavállalók (gazdatisztek) nyugdíjbiztosítása. Lehetővé vált az önkéntes tovább-biztosítás is, így munkahelytől

függetlenül, tovább folytathatták a biztosításuk a fenntartását. Az igényjogosultság feltétele a 65 életév betöltése és 20 félévi biztosítási idő volt. A rokkantsági nyugdíjat a várakozási idő letöltéséhez és az állandó rokkantság meglétéhez kötötték. Az öregségi és rokkantsági nyugdíj két részből tevődött össze: - nyugdíjtörzs – évi 120 pengő - fokozódó nyugdíjrész – az évenként befizetett díjak 19 %-a A hozzátartozói körben özvegyi nyugdíjra, és nevelési segélyre (az árván maradt gyermekek) lehettek jogosultak.38 A járulékfizetés mértékét szintén az 1936. évi XXXVI tc szabályozta, amely alapján biztosítottakat 9 fizetési osztályba sorolták (évi 1.500 és 5700 pengő között), s 35 Hungária Jacquard szövőgyár Rt. Alapszabálya (Hungária Nyomda Rt Budapest) 21o U.o 23o, IX fejezet, ügyvitel 40 § 37 Dr. Taszáry Tamás: Mezőgazdasági öregségi biztosítás (Madách Nyomda, Budapest

1939) 5 o 38 dr. Blaske Lajos: A Gazdatisztek öregségi, rokkantsági és haláleseti kötelező biztosítása 1936 évi XXXVI. tc (Budapest, 1937 Viola és Gelst nyomda) 13-19o, 7 § – 16 § 36 20 ennek megfelelően fizettek be félévenként egy fix összegű biztosítási díjat. Ezt a díjat a munkáltatónak kellett megfizetni, de joga volt a felét levonni a gazdatiszt béréből. A feladatokat ellátó biztosító az Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézet (OMBI) volt.39 A nyilvántartás és adatszolgáltatás tekintetében először is fontos tisztázni, kit lehet gazdatisztnek tekinteni. Egy korábbi törvény ad támpontot ehhez, mégpedig az 1900. évi XXVII tc, amely szerint „Gazdatiszt az, aki másnak a gazdaságában a gazdasági igazgatás, kezelés vagy ellenőrzés rendszerinti tennivalóinak fizetésért való ellátására szerződik.”40 Az 1936. évi XXXVI tc végrehajtási rendelete pontosít és így fogalmaz: „a biztosítási

kötelezettség szempontjából gazdaságnak kell tekinteni a szoros értelemben vett mezőgazdasági üzemeken kívül az erdei termelés, az állattenyésztés, a halászat, a kertés szőlőművelés, a selyemtenyésztés és a méhészet körébe tartozó üzemeket is.”41 A rendelet tovább részletezi azokat a munkaköröket (nevén nevezve), amelyek gazdatiszti alkalmazásnak minősülnek. A munkaadót terhelte a bejelentési kötelezettség, ennek szabályait az 1936.évi XXXVI. Tc tartalmazza az alábbiak szerint: „A munkaadó köteles minden általa alkalmazott bizton kötelezettség alá eső gazdatisztet az e törvény hatálybalépésének napjától, a jövőben pedig a szolgálatba lépés időpontjától számított 15 nap alatt mindennemű javadalmazásának, valamint a természeti és a viszonylagosan meghatározott javadalmazás pénzbeli becslése eredményének közlésével az Intézetnél bejelenteni. Ugyancsak 15 nap alatt be kell jelentenie az általa

alkalmazott biztosítási kötelezettség alá eső gazdatiszt javadalmazásában történt minden változást, valamint a nála alkalmazásban állott, biztosítási kötelezettség alá gazdatisztnek szolgálatból való kilépését is.”42 A Földművelésügyi Miniszter végrehajtási rendeletében pontosan meghatározta, hogy a bejelentési kötelezettséget mikor, hogyan és milyen formában kell teljesítenie a munkaadónak.43 A bejelentéseket az Intézettől díjmentesen beszerezhető űrlapokon 39 dr. Blaske Lajos: A Gazdatisztek öregségi, rokkantsági és haláleseti kötelező biztosítása 1936 évi XXXVI. tc (Budapest, 1937 Viola és Gelst nyomda) 12o, 1 § - 6 § 40 http://www.1000evhu/indexphp?a=3&param=6805 (letöltve:20130315) 1900. évi XXVII tc 1 § 41 A gazdatisztek öregségi, rokkantsági és halálesti kötelező biztosításáról szóló 55.000/1937 FM sz rendelet (Viola és Gelst könyvnyomda, Budapest) 27.o – 4 § 1-4 bek 42 dr. Blaske Lajos: A

Gazdatisztek öregségi, rokkantsági és haláleseti kötelező biztosítása § (Budapest, 1937. Viola és Gelst nyomda) 12.o, 1936 évi XXXVI tc 3 43 dr. Blaske Lajos: A Gazdatisztek öregségi, rokkantsági és haláleseti kötelező biztosítása (Budapest, 1937. Viola és Gelst nyomda) 55.000/1937 FM számú rendelet, 31 – 32o, 7 § – 8 § 21 lehetett teljesíteni. A jogszabály mellékeli ezen űrlapok mintáit és a kitöltési útmutatókat. (lásd. 4ábra)4ábra A nyilvántartások vezetésére az intézet megfelelő dossziékat állított össze. Ezekben a „gyűjtőborítékokban” kerültek elhelyezésre a már említett űrlapok és minden egyéb, a biztosítási jogviszonnyal összefüggő iratok, igazolások.(lásd 4.ára)4ábra Összefoglalva a gazdatisztek biztosításával kapcsolatban abban látom az 1936. évi XXXVI. tc jelentőségét, hogy annyi idő után sikerült rendezni (legalább) a mezőgazdaságban dolgozók egy rétegének a nyugdíjügyét

és a nyilvántartás és adatszolgáltatás tekintetében pontosan sikerült meghatározni a biztosítottak körét, amely mindenképen az alapját képezi a munkaadó (gazda) felé háruló adatszolgáltatási kötelezettség teljesítésének. Az eddigi jogszabályokban nem láttam azt, hogy a nyilvántartási és adatszolgáltatási feladatokról (annak eljárási szabályairól) ilyen részletes utasítás gondoskodott volna. Az a véleményem, hogy az 1936. évi XXXVI tc és a hozzá kapcsolódó vh rendelet, szépen átgondolt és kivitelezett jogszabályi forrás volt. 1.5 A mezőgazdasági munkavállalók kötelező öregségi biztosítása Meg kell még említenem a mezőgazdaságban dolgozó egyéb szereplőket (nem gazdatiszteket) érintő biztosítást is, amelyről sajnos csak igen kevés adat állt rendelkezésemre a nyilvántartás és adatszolgáltatás tekintetében. Mégis úgy érzem, hogy a korszak egyik jelentős próbálkozása volt az, hogy

megpróbálták (nagy hiányosságokkal ugyan), kiterjeszteni a biztosítást a társadalom akkoriban talán legszélesebb rétegére is. 1939. január 1-én lépett hatályba Az 1938évi XII tc és ennek alapján a biztosítási feladatokat az Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézet (OMBI) látta el. A törvény maga egyszerűen csak „gazdasági munkavállalókról” beszél s idesorol mindenkit, aki nem esik a kötelező gazdatiszti nyugdíjbiztosítás hatálya alá. A jogszabály alapján biztosításra kötelezettek voltak (csak!) a férfi gazdasági munkavállalók, amennyiben betöltötték 18. életévüket Rendkívül szembetűnő, hogy csak a férfiakra terjedt ki a biztosítás, és csak öregségi járadékot, vagy utánuk haláleseti 22 segélyt kaphattak. A nőket tehát kirekesztették a biztosításból44 (Csak jóval később, 1948-tól terjedt ki a mezőgazdasági járadékbiztosítás hatálya a nőkre is.)45 Ha a biztosítási kötelezettség

megszűnt a biztosítás önkéntes alapon (továbbfizetéssel) is folytatható volt, feltétel, hogy ezután is a gazdasági munka maradjon a főfoglalkozás, és az ne essen egyéb öregségi biztosítási kötelezettség alá. A heti járulék minimum összege 40 fillér volt, fokozható volt az öregségi járadék többletdíj befizetésével, de ennek a legkisebb összege 1 pengő lehetett, vagy ettől akár több is.46 Az öregségi járadék jogosultsági feltétele a 65. életév betöltése (tűzharcos esetén 63 életév) és legalább 15 év várakozási idő (naptári évenként legalább 15 hét járulékfizetés) volt. Az öregségi járadék három részből állt: 1. járadéktörzs – évi 60 pengő, (annyiszor 1,50 pengővel kellett csökkenteni, ahány naptári évben – a törvény hatálybalépése után – a járulékot 6 hétnél rövidebb időre rótták le 2. járadéktörzs-pótlék – évi 1,50 pengő, (minden olyan naptári év után, amelyre a

járulékot legalább 25 hétre lerótták) 3. fokozódó járadékrész – évenként a lerótt járulékok 20 %-a – biztosítási elv érvényesült a szolgáltatások, ellenszolgáltatások egyensúlyának követelménye.47 Haláleseti segély járt a temetésről gondoskodó hozzátartozónak.48 Az 1938. évi XII törvénycikk biztosítási szolgáltatásai szerint rokkantsági, özvegyi és árvaellátás nem járt (csak öregségi és haláleseti ellátások).49 Az özvegyi járadékot csak az 1939. évi XVI törvénycikk vezette be50 Járulékfizetés tekintetében az alábbi tételek képezték az alapot: 1. munkavállalói járulék: a dolgozók heti 20 fillért fizettek (járulékbélyeg), tehát évente legalább 3 pengő (önkéntes biztosítás esetén legalább 6 pengő) járulék 2. munkáltatói hozzájárulás: földadójuk arányában 3. az állam hozzájárulása és a törvényhatóságok hozzájárulása: az OMBI eljárási és központi ügyviteli költségeire

szolgáló állami támogatás 44 http://www.1000evhu/indexphp?a=3&param=8067 (letöltve: 20120315) 1938.évi XII tc 1 § 45 A magyar társadalombiztosítás húsz éve (1945-1964) 24. o 46 Dr. Taszáry Tamás: Mezőgazdasági öregségi biztosítás 120-131 o 47 http://www.1000evhu/indexphp?a=3&param=8067 (letöltve: 20120315) 1938.évi XII tc 7 § 48 U.o, 10 § 49 U.o, 5 § 50 http://www.1000evhu/indexphp?a=3&param=8110 (letöltve: 20120315) 1939.évi XVI Tc 22 § 23 4. bírságok, gazdátlan állatok értékesítéséből befolyt jövedelmek51 A nyilvántartás és adatszolgáltatással összefüggésben az 1938. évi XII törvénycikk az alábbiak szerint rendelkezik az ügyviteli eljárásra vonatkozólag: „(1) Központi eljárási és ügyviteli költségeit az Intézet a földmívelésügyi miniszter jóváhagyásával évi költségvetésében irányozza elő, a fedezetet a földmívelésügyi tárca költségvetésében kell az állami hozzájárulás

keretében előirányozni.” „(2) Az Intézet a törvény végrehajtásával kapcsolatos helyi tennivalók ellátására a községi elöljáróság (városokban a polgármester, Budapest székesfővárosban a kerületi elöljáró) közreműködését veszi igénybe.”52 Igényjogosultság megállapításához szükséges adatszolgáltatás ügyében a tc. az alábbiakat határozza meg: „(1) Az igényjogosultság megállapításának módozatait a földművelésügyi miniszter a belügyminiszterrel egyetértve rendelettel szabályozza és ennek során az érdekeltek bevonásával bizottsági eljárást rendszeresít. (2) Az, aki az Intézettől járó szolgáltatásra igényjogosultságát érvényesíteni kívánja, köteles az annak megállapításához szükséges adatokat az Intézet rendelkezésére bocsátani. Ha az igénylő a szükséges adatokat a kitűzött határidő alatt nem pótolja és késedelmét elfogadható módon ki nem menti, úgy kell eljárni, mintha

kérelmét csak utóbb, a hiány pótlásakor terjesztette volna elő.”53 „Az Intézet - ügyvitele körében - határoz azokban az ügyekben, amelyeknek tárgya az Intézetnek a jelen törvénnyel szabályozott társadalombiztosítási jogviszonyon alapuló valamely kötelezettsége, illetőleg joga, így különösen a biztosítási kötelezettség megállapítása, a munkavállalói járulék lerovása, a biztosítás szolgáltatásainak folyósítása.”54 A jogorvoslattal összefüggő adatszolgáltatás az alábbiak szerint történt: „A keresetet vagy a fellebbezést a munkavállaló bármelyik kir. járásbíróságnál előterjesztheti. A kir járásbíróság a keresetet, illetőleg a fellebbezést, a tényállást, úgyszintén a bizonyítás tekintetében esetleg előterjesztett adatokat (bizonyítékokat) és a szegényjogon perlés engedélyezése iránt esetleg előterjesztett kérelmet jegyzőkönyvbe foglalja és a budapesti központi kir. járásbírósághoz

megküldi „55 51 http://www.1000evhu/indexphp?a=3&param=8067 (letöltve: 20120315) 1938. évi XII tc 17-20 § 52 U.o, 22 § 53 U.o, 23 § 54 U.o, 24 § 55 U.o, 27 § 24 A nyilvántartások vezetésére a biztosítottak számára mezőgazdasági bélyeglapot adtak ki. Mi a bélyegrendszer lényege? Minden biztosított az első munkába álláskor kap egy nevére kiállított tagságot igazoló bélyeglapot. A munkaadó a bérfizetéskor erre bélyeglapra olyan értékű, az OMBI által kibocsátott bélyeget ragaszt, amely megfelel a fizetendő járuléknak. Amikor a biztosított számára valamely szolgáltatás tekintetében igénye nyílik, ezzel a bélyeglappal jelentkezik az intézetnél.56(lásd 5ábra)5ábra Összefoglalva a nyilvántartás és adatszolgáltatási feladatokat is érintő ügyvitelt tekintve, a biztosítási feladatokat önkormányzati szinten az OMBI végezte (az elnök mellett tevékenykedő 4 tagból kettőt a munkavállalók közül, kettőt a

munkaadók közül választottak). A tc-ből kitűnik, hogy a helyi ügyviteli feladatok ellátása a községi elöljáróság, a városi polgármester, a fővárosban pedig a kerületi elöljárók feladata volt. Az irányítást és a felügyeletet a Földművelésügyi Minisztérium látta el. A biztosítási rendszer hiányosságaitól eltekintve, viszonylag hatékony és demokratikus formában működött mindez. 1.6 Összefoglaló gondolatok a háború előtti korszakhoz Ebben az időszakban sikerült a különböző társadalombiztosítási intézmények között a járuléktartalékok átutalása, a szolgálati idő beszámítása és a szolgáltatások nyújtása irányában viszonosságot kiépíteni. Ez azért volt fontos, hogy a munkavállalók ne veszítsék el akkor sem a kötelező biztosításban szerzett jogaikat, ha az előző foglalkozásuk megszűnik. Lényeges, hogy a biztosítás folytonossá váljon Sikerült ezt a viszonosságot megteremteni az OTI, a MABI, az

elismert vállalati nyugdíjpénztárak és az OMBI gazdatiszti nyugdíjbiztosítási ágazatok között. A nyilvántartás és adatszolgáltatás tekintetében ez azért lényeges, mert ott is egységessé, „szabványossá” vált az eljárás és az ügyvitel. A megvizsgált biztosítási ágazat mindegyikében hasonló volt az ügymenet a bejelentési kötelezettség, az igényjog kérelmek és elismertetése tekintetében. Természetesen eltérések a törvényi szabályozásból, a szervezeti hierarchiából fakadóan (ki az elöljáró hatóság, ki a felettes ellenőrző szerv, alapszabály stb.) továbbra is voltak, de ez leginkább a jogorvoslati rendszerek különbözőségén fogható meg. Egyedül a gazdasági munkavállalókat biztosító intézményi rendszer lóg ki a sorból, mert a szervezeti és szolgáltatási rendszere eltérő, itt nem tudott teljes körűen megvalósulni a viszonosság. 56 Szőts József: Bélyegrendszer a társadalombiztosításban

(Szociális Szemle, 1943.) 223o 25 2. A háború utáni időszak (a szocialista rendszer időszaka) A korszak kezdetére a nagy átalakulások jellemzőek, a szervezeti összevonások, az irányítás rendszerének teljes átalakítása, a pénzügyi alapok és finanszírozási rendszer újra szervezése, az állampolgári jogon járó biztosítás kialakulása, és a társadalmipolitikai berendezkedésből fakadóan a központi „párt alapokon” működő társadalombiztosítás. Mindez a nyilvántartási és adatszolgáltatás viszonyaiban is hatalmas átalakítást eredményezett. Majd egy viszonylag hosszú és változatlan időszak következett, egészen a rendszerváltásig. Ezt a korszakot szeretném bemutatni történeti, nyilvántartási és adatszolgáltatási összefüggéseiben. 2.1 A társadalombiztosítási nyugdíjrendszer újjászervezése (1945-1975) A második világháborút követően a nyugdíjbiztosítás területén is szinte mindent újra kellett

kezdeni a biztosítóintézetek is súlyos károkat szenvedtek, vagyonuk semmivé lett, a tulajdonukban lévő bérházakat (amit nem pusztított el a háború) államosították, a mezőgazdasági ingatlanok sem képezhették már a vagyonukat. A pénzügyi tartalékokon nyugvó nyugdíjrendszer megsemmisült, felváltotta a felosztó-kirovó rendszer. Az OMBI-t és a MABI-t összevonták, feladataikat az OTI vette át. A munkaviszonyban állók első egységes nyugdíjrendszerének kialakulása Az érvényben lévő különböző nyugdíjrendszerek fokozatosan nehézkessé és feleslegessé váltak, a megváltozott társadalmi és gazdasági berendezkedés folytán indokolatlanná vált azok fenntartása. A korábbi jogszabályok nagyszámú módosításai miatt pedig lassan áttekinthetetlenné vált a nyugdíjrendszer. Ezért elérkezett az idő a társadalombiztosítás egységes elveken alapuló, átfogó újraszabályozására. A nyugdíjak megállapítását a SZOT

társadalombiztosítási szervei hajtották végre (szakszervezeti társadalombiztosítási bizottságok), az ellátást pedig 1949-től az Országos Nyugdíjintézet folyósította. A vállalati nyugdíjpénztárak megszűntek, feladataikat az Országos Nyugdíjintézet vette át. A vasutasok nyugdíját a vasutak igazgatási szervei állapították meg és folyósították. Az 1950. évi 36 tvr alapján a TB Irányítását és felügyeletét a Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központ (SZTK) látta el. A váromány fedezetre épülő nyugdíjrendszert felváltotta a felosztó-kirovó rendszer.57 Az első egységes nyugdíjrendszert az 1951. évi 30 számú tvr hozta létre, amely egységesítette az addig érvényben lévő nyugdíjrendszereket. Kiterjedt minden, az állami társadalombiztosítás keretében betegbiztosításra kötelezett dolgozóra, az ipari 57 A magyar társadalombiztosítás húsz éve (1945-1964). id mű 24 o 26 szövetkezetek tagjaira,

illetve ezekről a helyekről nyugdíjba vonulókra. E törvény különböző korhatárt állapított meg férfiaknál és nőknél: a férfiaknál 60 év, a nőknél 55 év jelentette a korhatárt. Az új törvény szigorította a jogosultsági feltételeket, a korábbi 400 járulékhétről, 10 év szolgálati időre, valamint ekkor jelent meg az a szabály, hogy ha valaki indokolatlanul 5 évig nem teljesít szolgálatot, annak korábbi évei elvesznek. A tb-járulék 10% lett, melyből betegségi ellátásra 6%-ot, a nyugdíjakra és baleseti ellátásokra 4%-ot fordítottak.58 A második egységes nyugdíjrendszert létrehozó 1954. évi 28 számú tvr megszüntette a kettős korhatárt, nyugdíjminimumot állapított meg (havi 500 Ft.-ot), javított a nyugellátások alacsony összegein, jelentős a folyósítási szabályokban és néhány jogosultsági kérdésben is változásokat eredményezett.59 A harmadik egységes nyugdíjrendszer létrejötte az 1958. évi 40 sz

törvényerejű rendeletnek volt köszönhető, és lényegében 1975-ig (16 évig) működött. Ennek magyarázata, hogy korszerű volt, igazodott az adott feltételekhez. Összetetten tudta szabályozni a két korábbi nyugdíjrendszert, pénzügyileg is stabil maradt, visszahozta a teljes életutat, és képes volt fenntartani a kapcsolatokat a korábbi rendszerekkel is. A legjobban sikerült nyugdíjrendszereinket egyesítenie Bevezették az öregségi teljes és résznyugdíjat. A teljes nyugdíjhoz 25 év szolgálati idő, a résznyugdíjhoz 10 év szolgálati idő volt szükséges. Az öregségi teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt fokozatosan emelték fel, 1970-től érte el a 25 évet. Résznyugdíjra az lehetett jogosult, akinek nem lett meg a teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati ideje, de volt legalább 10 éve.60 A kisiparosok kötelező kölcsönös nyugdíjbiztosítása 1961. évi 20 sz tvr alapján lépett hatályba. A jogosultság feltételei

általában megegyeztek az általános nyugdíjrendszerben lévő feltételekkel. A magánkereskedők csak 1970-től részesültek ellátásban.61 A mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok kötelező kölcsönös nyugdíjbiztosítását az 1957. évi 65 sz tvr valósította meg a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjai számára. Valódi nyugdíjrendszert az 1966 évi 30 sz törvényrendelet hozott, amely néhány ponton jelentősen eltért a munkaviszonyban állók rendszerétől.62 58 Magyar Közlöny 1951. 160 sz 1951 nov 11, 1951 évi 30 sz tvr 1-2, 4 § 59 Magyar Közlöny 1954. 72 sz 1954 szept, 1954 évi 28 sz tvr 2, 20, 22 § 60 Magyar Közlöny 1958. 115 sz, 1958 évi 40 sz tvr 26-28, 30 § 61 A társadalombiztosítás törvénykönyve. Táncsics K Bp 1975 160-162, 226 o 62 Tv. és rend hiv gyűjteménye 1966 Bp, 1966 évi 30 sz tvr 5 § 27 A szocialista korszak lehetővé tette, hogy politikai okok miatt az 1945 előtti, munkásmozgalomban eltöltött

időt be lehessen számítani a szolgálati időbe. A nyugdíjbiztosításnak az akkori kor szellemiségét tükröző eleme volt a politikai összetevők beépítése egy gazdasági alapokon működő rendszerbe. Az elismert és leigazolt politikai „munkát” egy szintre emelték a biztosítási alapot képező munkával.63 2.2 A korszakra jellemző nyilvántartási és adatszolgáltatási feladatok A következőkben a nyilvántartási, adatszolgáltatási feladatok és az ezzel kapcsolatos ügyviteli eljárások tekintetében szeretném átfogóan bemutatni azokat a legfontosabb momentumokat, amelyek jellemezik ezt a korszakot. Logikai felépítésem szerint először a bejelentési kötelezettséggel, a nyilvántartással és iratkezeléssel járó eljárási szabályokat mutatom be, ezután kitérek az adatszolgáltatásra a nyugdíjigényekkel összefüggésben, végül a selejtezés szabályozását is bemutatom. Az 1958. évi 40 sz törvényerejű rendelet végrehajtása

érdekében, mivel a nyugdíjak megállapítását a SZOT társadalombiztosítási szervei hajtották végre, így felettes hatóságként a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatói utasítása alapján történt az ügymenet és az azzal kapcsolatos ügyviteli eljárás. Ennek felhasználásával próbálom szemléltetni mindezt. A munkáltató bejelentési, adatszolgáltatási kötelezettsége A munkáltató által (üzemben, vállalatnál, intézetnél, intézménynél, egyesületnél, magánszemélynél, hivatalban, gazdaságban, szövetkezetnél, háztartásban) foglalkoztatott dolgozónak és egyéb személynek bejelentését - akikre a biztosítás kiterjed - a 2/1962. /l 5/ SZOT számú szabályzat 1 §-a állapítja meg A hivatkozott SZOT szabályzati rendelkezés a következő bejelentési módokat állapította meg: a./ egyénenkénti bejelentés b/ jegyzéken jelentés, c./ bejelentési íven (lajstromban) történő jelentés d/ megállapodás szerint jelentés. A

munkáltatónak a biztosítási kötelezettség fennállása esetén a dolgozót akkor is be kellett jelentenie, ha mellékfoglalkozásban vagy második állásban dolgozik. Nem kellett a munkáltatónak külön bejelenteni a dolgozót abban az esetben, ha a rendes munkaidő után a munkáltató részére munkát végzett.64 63 64 Magyar Közlöny 1958. 115 sz, 67/1958 Korm sz r 25 § SZOT TB. Főigazgatóság Ügyviteli Eljárási Szabályzata 1966 I/8 sz körirat 17o / 21 28 Üzemi kifizetőhellyel rendelkező vállalatok 1949. évtől kezdődően mentesítve voltak a bejelentési kötelezettség teljesítése alól. Az alkalmazottak munkaviszonyáról helyben (maguk) vezették a nyilvántartást, annak őrzését majd az ezzel kapcsolatos adatszolgáltatásokat nekik kellett elvégezni. A nyilvántartási, iratkezelési feladatok gyakorlati végrehajtása A dolgozat elején említett különböző nyugdíjrendszerek ill. biztosítási szervek (pl bányanyugbér, gazdatisztek

biztosítása, mezőgazdasági dolgozók biztosítása, MABI, OTI, OMBI, vállalati pénztárak stb.) és ezek nyilvántartó iratai a mostani adatszolgáltatási feladatok ellátásánál is „visszaköszönnek”. Elnézést kérek az unalmas és száraz felsorolásokért, de úgy érzem, ezzel tudom legjobban érzékeltetni milyen roppant mennyiségű és különböző típusú irat integrálódott (a kezdetektől) a mai nyilvántartási és adatszolgáltatási terültbe. Törzsszámkeretek megállapítása „Meghatározott nyilvántartó lapok (iratok) törzsszám szerint kerülnek elhelyezésre. A törzsszámkereteket az egyes munkáltatói kategóriák részére, az ügyviteli szerv számviteli osztályával és a folyószámla vezetőjével egyetértésben kell megállapítani. Kisiparos esetében, ha első ízben jelent be alkalmazottat, a nyugdíj biztosításával kapcsolatos törzsszámot kell felhasználni. A törzsszámot csak kivételesen indokolt esetben szabad

módosítani.”65 Meg szeretném jegyezni, hogy a törzsszám kiosztása nem volt országosan összehangolt, ma is tapasztalható egy-egy megkeresés alkalmával, hogy pl. egy miskolci és egy budapesti törzsszám annak ellenére, hogy más-más foglalkozatót takar, lehet azonos. A nyilvántartó iratok tárolása A Budapesti és Pestmegyei Igazgatóságnál őrzése és biztonságos tárolása, a Szolgáltatás Nyilvántartási osztály feladatkörébe tartozott. A tárolás módjáról az ügyvitelin utasítás az alábbiak szerint rendelkezett: „A munkaviszony nyilvántartó lapokat és a ktsz, valamint a termelőszövetkezeti tagok nyilvántartó lapjait a biztosított neve szerint abc rendben kell tárolni. A munkáltatói nyilvántartásokat, munkáltatók által az 1953. év végéig beadott régi havijegyzéket a bejelentési mód szerint, - abc. rendben vagy törzsszám szerint kell tárolni. A régi havijegyzékek adatainak átírásával kapcsolatben felfektetett

munkaviszony nyilvántartó lapokat, szintén a biztosított neve szerint abc rendben kell tárolni. 65 SZOT TB. Főigazgatóság Ügyviteli Eljárási Szabályzata 1966 I/8 sz körirat 9o / 13 29 A várományi lapokat, bányanyugbér törzslapokat, mezőgazdasági munkások bélyeglapjait és pót bélyeglapjait az összes évekre vonatkozóan, háztartási munkáltatók által benyújtott jelentőlapokat, a biztosított neve szerint, abc rendben kell tárolni, egymástól elkülönítve. Az üzemi kifizetőhelyektől később beérkezett munkaviszony nyilvántartó lapokat a korábbi nyilvántartó lapok közé be kell sorolni. A hiányos adatokkal érkező lapokat vissza kell küldeni hiánypótlásra a beküldő foglalkoztatóhoz, visszaérkezés után pedig besorolni a meglévők közé. 66 Munkaviszony nyilvántartó lapok lezárása és záradékolása A megszűnt munkáltatói nyilvántartásokat, ha a munkáltató legalább egy naptári éven keresztül nem

jelentett biztosítottat, le kellett zárni és az élő nyilvántartási anyagból a megszűnt nyilvántartási anyagba kellett áthelyezni. A megszűnt munkáltatói nyilvántartásokat lezárásuk után záradékolni is kellett. A záradéknak tartalmazta a lapok darabszámát, az ügyviteli szerv megnevezését, az ügyviteli szerv körbélyegző lenyomatát, a dátumot, valamint a csoportvezetőnek, illetőleg revizornak az aláírását. A munkaviszony lapokat bármilyen célból történő kiadás előtt ugyancsak le kellett zárni. 67 Az iratok biztonságos tárolásával kapcsolatosan az utasítás így rendelkezik: Az összes felsorolt nyilvántartó lapot kulccsal zárható szekrényben /fiókban/, vagy zárható irattári területen kell tárolni. A Járulékügyi Osztály kulcsait nem szabad elvinni, azokat távozáskor a portán kell leadni.68 Adatszolgáltatás (belső csoportok felé): A Járulékügy Osztály a biztosítottak betegségi biztosítási segély

igényének, továbbá a családi pótlék, valamint az igényjog elismerési kérelmek és nyugdíjigények elbírálásához az illetékes szakosztály kérelmére adatokat köteles szolgáltatni. A Budapesti és Pestmegyei Igazgatóságnál az adatszolgáltatás minden esetben a munkáltatói nyilvántartásból történik, függetlenül attól, hogy a biztosított csak betegség esetére vagy nyugdíjra és balesetre is biztosítva van. Az ügyviteli szerv szolgáltatási osztálya az adatok közlését az iratok átadásával kéri Az adatszolgáltatást 24 órán belül kell teljesíteni. A készpénzsegély kiutalása esetében, az adatokat azonnal meg kell adni Az adatszolgáltatáshoz szükséges iratok átadása és visszaadása az ügyviteli egységeken keresztül történik.69 66 SZOT TB. Főigazgatóság Ügyviteli Eljárási Szabályzata 1966 I/8 sz körirat 10-12o / 15 U.o 10-12o / 13-14o/17-18 68 U.o 10-12o / 12o/16 69 SZOT TB. Főigazgatóság Ügyviteli Eljárási

Szabályzata 1966 I/8 sz körirat 206o/ 298 67 30 Munkaviszony, ktsz- és termelőszövetkezeti tagnyilvántartó lapok, várományi lapok bányanyugbér törzslapok, bélyeglapok stb. kiadása: A járulékügyi osztály más osztálynak az iratot csak az osztályvezető ill. a csoportvezető előzetes engedélyével adhatta ki. A kivett iratok helyére „ellenlapot” kellett tenni Nem kellett az osztályvezető, illetőleg a csoportvezető előzetes engedélye az alábbi esetekben: a.) bejelentési jegyzékeket, és az élő munkáltatói nyilvántartásokat ki kell adni az ellenőrzési osztálynak -annyit, amennyi egyheti munkájához szükséges. Az ellenőrzési csoport az átvett iratokról elismervényt (ellenlapot) köteles adni. b.) a statisztikai adatok kigyűjtéséhez, az iratokat nem lehet kiadni c.) nyugdíj vagy járadék igénylése esetén az igénylő munkaviszonyt igazoló lapjait, írásbeli megkeresésre ki kell adni az ügyviteli szerv nyugdíj

csoportjának, vagy más nyugdíjmegállapító szervnek. Az elbírált igényekkel kapcsolatban az adott nyugdíjmegállapító ügyviteli csoport egy dossziét nyit, amelybe az összes üggyel kapcsolatos okmányokat elhelyezi, ez esetben már nem kerülnek vissza a munkaviszony igazoló lapok a Járulékügyi Osztály irattárába, annak helyén „ellenlap” került elhelyezésre (már a kiadáskor).70 Hiányzó adatok pótlása iránti teendők Ha a munkáltatói igazolványon feltüntetett munkaviszony adatai eltérnek a nyilvántartási lapok adataitól, vagy a munkáltató nem jelentette be a munkavállalót, az adatszolgáltatónak erről rövid feljegyzés kell készítenie, és azt az osztályvezetőnek kell átadnia, és a "Felhívás utólagos bejelentésre és költségvállalásra" nyomtatványon köteles a munkáltató az utólagos bejelentésre. Magánmunkáltató esetében azonban az eltérést minden esetben, már az adatszolgáltatás alkalmával

kell vizsgálni. Ha a munkáltató elismeri a munkáltatói igazolványban feltüntetett hosszabb időtartamot, magasabb munkabért, a különbözeti időre, a munkabér különbözet után a járulékokat, a rendbírságot és késedelmi pótlékot ki kell róni. 71 Az adatszolgáltatás (belső csoportok felé)” bekezdésben már említettem, hogy az milyen célból történhet, az alábbi felsorolásból én csak a nyugdíjigényekkel kapcsolatos adatszolgáltatást szeretném megvizsgálni. (segélyigények elbírálása, a családtagok kórházi ápolási igényeivel kapcsolatban, anyasági segély elbírálása céljából, családi pótlék igényelbírálásához, nyugdíjigények elbírálásához) 72 Az ügyviteli utasítás felsorolja a különböző adatszolgáltatási célokat és az arra 70 U.o 15o/ 19-20 U.o 207-208o/ 299 72 SZOT TB. Főigazgatóság Ügyviteli Eljárási Szabályzata 1966 I/8 sz körirat 206o/ 298 71 31 vonatkozó eljárási szabályokat

(segélyigényekhez, családi pótlék elbírálásához nyújtott adatszolgáltatás stb.) Az én vizsgálatom szempontjából most csak az alábbi adatszolgáltatási tevékenységeknek van jelentőségük: - járulékidő kimutatásához történő adatszolgáltatás (társosztályok megkeresésére) - már meglévő nyugdíj ügyiratba történő betekintés (nem azonos a mostani „irat betekintési” joggal, ez a társosztályok általi ügyiratba történő betekintést jelentette) - igényjog elismerési kérelemhez történő adatszolgáltatások (a biztosított kérelmére) Igényjog megállapítása Miután a biztosított az igénybejelentő lap kitöltésével „leadta” az igényjog elismerési kérelemét vagy a nyugdíj igényét az ügyviteli szerv Nyugdíj Osztályának, a Nyugdíj Osztály a Járulékügyi csoporttól adatszolgáltatást kért. Az igénybejelentő lapon a kérelmezőnek (legjobb tudása szerint) fel kellett sorolni az igény alapját képező

munkahelyeit és az ott eltöltött munkaviszony kezdetét és végét.73 Az adatszolgáltatási feladatok ellátása az alábbi nyilvántartási dokumentumok felhasználásával történt: (A dolgozat „háború előttről” szóló részéből ismerősnek tűnhet az alábbi felsorolás.) Az 1945. szeptember 2-át megelőző időre - Várományi lapok, bányanyugbér törzslapok, megszűnt háztartási nyilvántartások. Az 1945. szeptember 2-át követő időre - Régi havi jegyzék, illetőleg az ezekről átírt adatokat tartalmazó nyilvántartó lapok /1953. december 3l-ig/ - Mezőgazdasági bélyeglapok és pót bélyeglapok /1947. április 1-től// •" - Bányanyugbér törzslapok /1954. március 31-ig/ - Munkaviszony nyilvántartó lapok /1958. január 1-től/ - Háztartási munkáltatói nyilvántartások /1957.december 31-ig/ - Kifizetőhelyek által vezetett munkaviszony nyilvántartó lapok /1958. január 1-től/ - a megszűnt biztosító intézetektől

/pénztáraktól/ átvett nyilvántartások74 Járulékidő kimutatásához történő adatszolgáltatás: A fentebb felsorolt iratokat eredetben, lezárva és záradékolva kell a járulékidő kimutatásához mellékelni. A bejelentett biztosítási időt a munkáltatói nyilvántartásokból - és a régi havi jegyzékekből, ha annak adatai nyilvántartó lapra kiírása még nem történt 73 74 U.o 218o „Adatszolgáltatás a nyugdíjigények elbírálásához”, és a 211bek U.o 218-219o/312 32 meg - betekintés útján kell igazolni. Függetlenül attól, hogy a Nyugdíj Osztály milyen idők igazolását kérte, az összes bejelentett biztosítási időket igazolni és az, összes feltalálható nyilvántartásokat (várományi lap, mezőgazdasági bélyeglap stb.) csatolni kell. Jelezni kell, ha az igénylő önkéntesen (továbbfizetéssel) volt biztosítva A lajstromos könyvekből név szerint kell kikeresni és onnan kiírni a fellelt adatokat. Ha a biztosítási

idő nincs nyilvántartva, ezt a tényt a járulékidő kimutatásakor fel kell tüntetni. A Nyugdíjosztály számára a járulékidőket az arra rendszeresített formanyomtatványon („járulékidő kimutatás”) kellett felsorolni. A járulékügyi osztálynak a biztosítási időt kiszámítania nem kellett.75 Az ügyiratok átadása, az adatszolgáltatás teljesítésének határideje A nyugdíjigények elbírálásához szükséges adatszolgáltatást a járulékügyi osztály a járulékidő kimutatás átvételétől számított három napon belül köteles volt elvégezni. A járulékidő kimutatást az adatszolgáltató és a csoportvezető, revizor írták alá és azt az ügyviteli szerv körbélyegzőjével is ellátták. A járulékidő kimutatás átadása és visszaadása a nyugdíj és járulékügyi osztályokon keresztül átadó könyvvel történt.76 Már meglévő nyugdíj ügyiratba történő betekintés A nyugdíj adatszolgáltatásnál a járulékügyi

osztály nem kapta meg az egész nyugdíj ügyiratot, hanem csak a járulékidő kimutatást. Egyéb esetben személyesen kellett a nyugdíj ügyiratba betekintenie és az adatokat onnan kiírnia. 77 Adatszolgáltatás az igényjog elismerési kérelmekhez A biztosított nyugdíj igényének megnyílása előtt az ügyviteli szerv nyugdíjosztályánál igényjog elismerési kérelmet terjeszthetett elő. Az ügyviteli szerv járulékügyi osztálya az igényjog elismerési kérelmekhez adatokat volt köteles szolgáltatni. Az igényjog elismerési kérelmekkel kapcsolatban eredetben kell mellékelni a várományi lapokat, a bányanyugbér törzslapokat, a mezőgazdasági bélyeglapokat és pót bélyeglapokat, valamint a megszűnt és betelt munkaviszony nyilvántartó lapokat, ide értve a régi havijegyzékről átirt munkaviszonyokat tartalmazó nyilvántartó lapokat is. Ha az igényjog elismerési kérelmet követően az érdekelt biztosított nyugdíjigényt is előterjesztett,

az előbb említett munkaviszony nyilvántartó lapot is át kell adni a nyugdíjosztálynak. A megkeresésekkel kapcsolatos adatszolgáltatásokat a beérkezéstől számított három napon belül teljesíteni kell. A kiemelt munkaviszony nyilvántartó lapok helyébe ellenlapokat kell elhelyezni.78 75 SZOT TB. Főigazgatóság Ügyviteli Eljárási Szabályzata 1966 I/8 sz körirat 211-212o/313 U.o 222-223o/315-317 77 U.o 222o/314 76 33 Az iratok selejtezéséről a 45/1958. (VII 30) Korm rendelet („az állami szervek iratainak védelméről és selejtezéséről”) adott általános utasítás Ennek alapján minisztériumi, szervezeti ügyviteli utasítások láttak napvilágot, amelyeknél lehetőség volt a sajátos igények figyelembe vételére.79 Általános szabályként működött (a felsorolt kivételektől eltekintve), hogy a biztosított 80. életévének betöltésével selejtezhetők az iratok. A TB Közlöny II évfolyam 9 szám és a SZOT TB Főig 1965 évi

I/5. körirata alapján az alábbiakat kell figyelembe venni: „50 év múlva selejtezhetők: egyezményes és egyéni munkáltatói nyilvántartó lapok, munkaviszony nyilvántartó lapok, bányanyugbér törzslapok, fizetési meghagyások /utolsó bejegyzéstől számítva/ 10 év múlva selejtezhetők: átírt havijegyzékek, lajstromos ívek, kifizetőhelyi összesítők 5 év múlva selejtezhetők: Bírósági Ítéletek, ha intézkedésre szükség nincs, lajstromos jelentőívek (1963. december 31-ig) Háztartási jelentőlapok, termelőszövetkezeti tagok jelentő ívei, bejelentési jegyzékek és iratborítékok, járulékügyi iktatott iratok, panaszügyek 4 év múlva selejtezhetők: Egyéni bejelentő lapok, összesítő elszámolások, termelőszövet-kezetek által beküldött összesítők, munkaviszony igazolások 3 év múlva selejtezhetők: Fizetési meghagyások, üzemellenőri jegyzőkönyvek, tájékoztatók 2 év múlva selejtezhetők: beteglap tömbök,

törzsszámos ügyiratok, átírt kifizetőhelyi munkaviszony nyilvántartó lapok 1 év múlva selejtezhetők: átírt kifizetőhelyi munkaviszony nyilvántartó lapok” 80 Összefoglalva a korszakra jellemző a nagy átalakítás (jogi és politikai tekintetben is), a nyugdíjrendszer egységesítése, a munkaviszonyban állók általános és egységes biztosítási rendszerének kialakítása, új jogszabályok alkotása, többszöri jogszabály módosítás, és a nyilvántartási és adatszolgáltatási feladatok részletes szabályozása helyi szervezeti szinteken is, e tekintetben a háború előtti korszakhoz képest fejlődést tapasztaltam, amelyet az „egységes” szóval tudnék legjobban jellemezni. 2.3 Az 1975– 1992 évek közötti korszak legfőbb jellemzői Az Alkotmány alapján az 1975. évi II törvény egységes elveiben szabályozta az ellátási rendszert. 1975 július 1-től az egészségügy különvált a társadalombiztosítástól, az eü 78 SZOT

TB. Főigazgatóság Ügyviteli Eljárási Szabályzata 1966 I/8 sz körirat 233o/334 ftp://witch.pmmfhu:2001/Tanszeki anyagok/Mernoki%20Menedzsment%20Tanszek/Oktatasi%20anya gok/Ugyvitel/Ugyvitel%20tananyag.pdf 36o (letöltve: 20130317) 80 SZOT TB. Főigazgatóság Ügyviteli Eljárási Szabályzata 1966 I/8 sz körirat 233o/334 79 34 szolgáltatások állampolgári jogon jártak az ország lakossága számára. Az egységes alapelveket a tv. tartalmazta81 A társadalombiztosításon belül az alábbi ellátások lettek megállapítva: betegségi és anyasági ellátás, családi pótlék, nyugellátás, baleseti ellátás. Szervezeti, irányítási rendszer 1984. évi 5 sz tvr, már állami feladattá tette a társadalombiztosítás feladatainak ellátását82, ezt az állami szervezetek végezték a társadalombiztosítási tanácsokkal közösen. A jogosultak érdekképviseletét az Országos Társadalombiztosítási Tanács látta el, melynek tagjai többségében a

szakszervezeti küldöttekből állt. A Minisztertanács szabályozta az egyéb érdekképviseleti és állami szervek részvételét .83 1989-ben jött létre az önálló Társadalombiztosítási Alap, a társadalombiztosítási és a társadalombiztosítás által finanszírozott egyéb ellátások fedezetére, ezáltal a társadalom- biztosítás az állami költségvetéstől elkülönített, de állami garanciával működő alap, mint az államháztartás Társadalombiztosítási Főigazgatóság Országgyűlés fogadta el. 84 része. kezelte, Az annak alapot éves az Országos költségvetését az Az alap forrásai: társadalombiztosítási járulékok, egyéb befizetések, állami hozzájárulás, az alap pénzügyi tevékenységéből származó bevétel.85 A korszakra jellemző nyilvántartási, adatszolgáltatási feladatok A SZOT TB Főigazgatójának ügyviteli eljárási utasítása szabályozta az ügymenetet és magatartásokat, de elmondható,

hogy a nyilvántartási és adatszolgáltatási feladatok gyakorlati végrehajtása a korábbi időszakban leírtaktól alig tért el, látható, hogy sokszor átemelték a korábbi ügyviteli utasítás bekezdéseit. Tehát a nyilvántartás és adatszolgáltatás tekintetében az ügyviteli utasítás szerint történt az ügymenet, amely az 1975. évi II törvény és annak végrehajtási rendeleteihez lett igazítva Fontos tényező, hogy szinte minden vállalat (munkahely) állami kézben volt és ott kifizetőhely is volt. A nyilvántartási és adminisztrációs feladatokat, az iratok őrzést tehát helyben el tudták látni. Adatszolgáltatásra az állami TB központ felé többnyire valamilyen igényjog érvényesítésekor került sor. A Budapesti Igazgatóság Nyilvántartási Osztálya egyrészt ezekben az ügyekben járt el, máskor a saját iratarchívumából szedte elő a különböző korabeli nyilvántartó lapokat, vagy megpróbálta azokat beszerezni az 81

http://www.1000evhu/indexphp?a=3&param=8505 (letöltve: 20130317) 1975.évi II tv 2 § - 9 § (Alapelvek) 82 (TB. helyi könyvtára, 1081Bp Fiumei út 19/a) a társadalombiztosítás szervezetéről és irányításáról szóló 1984. évi 5 törvényerejű rendelet 9 § 83 Dr. Botos József: A magyar társadalombiztosítás kialakulása és fejlődése 34 o 84 http://www.1000evhu/indexphp?a=3&param=8593 (letöltve: 20130317) 1988.évi XXI tv 1 § és az 5 § 85 U.o 2 § 35 iratőrzőktől. A Budapesti Igazgatóság Nyilvántartási Osztályán az alábbi (korabeli) nyilvántartó lapok voltak megtalálhatók: - 42 különféle (felsorolt) bányaüzem dolgozóinak törzslapjai (a háború előtti időszakra) - korabeli nyugdíjintézeti tagságokról - állami gazdaságnál 1947. szeptember 1-én közszolgálatban állókról - a volt Csehszlovák cukoripari dolgozók munkaviszonyaira vonatkozó adatokat - Csepel Vas és Fémműveknél, volt Weiss Manfréd korabeli

munkáltatói nyilvántartás - A Magyar Lovaregylet alagi munkáltatónál 1944-ig fennállott munkaviszonyokról - Pénzügyőrség és Vámőrség csak az 1954. év utáni időszakra vonatkozólag86 Az utasítás az adatszolgáltatással összefüggésben felsorolja az adatbeszerzés módjait, az iratok tárolási helyeit (országosan), hogy ott milyen típusú törzslapok és azok mely időszakra találhatók az adott iratmegőrzőnél vagy a TB. igazgatóságon ill. kirendeltségen. A történelmi Magyarország viszonylatában iránymutatást ad, hogyan kell eljárni a munkaviszony igazolások beszerzésével kapcsolatban.87 Szolgálati idő elismerésének egyéb lehetőségei - Az ügyviteli utasítás alapján a munkakönyvbe az 1945.január 1-től kezdve felvezetett adatok is elfogadhatóak, azt a munkáltató által kiállított nyilvántartólappal megegyező okiratként kell kezelni. A munkakönyvről másolatot kell készíteni (kivéve, ha az ügyirathoz csatolják).

Nem lehet elfogadni, ha a munkakönyvi bejegyzés szabálytalan, javított, hiányzik a munkáltató bélyegzőlenyomata. A magánmunkáltatói bejegyzés csak járulékidő igazolás ellenében fogadható el (ide tartozik a tanúvallomás és egyéb igazoló okiratok bemutatása, helyszíni ellenőrzés). A bemutatott munkakönyv alapján beszámított szolgálati idő esetében is be kell szerezni az eredeti nyilvántartó lapokat. 88 - Munkaviszony igazolása történhet egyéb bizonyító erejű okirattal is a levéltárak útján, tanúvallomással, helyszíni ellenőrzéssel89 - Az ügyviteli utasítás külön kitér a közszolgálati alkalmazottakkal kapcsolatos igazolások beszerzésére is.90 Az utasítás az adatbeszerzéssel több oldalon át, részletesen foglalkozik.91 86 SZOT TB. Főigazgatóság Ügyviteli Eljárási Utasítása 200-3/1976 sz 196-254o (függelékben) U.o 58o / 79 bek 88 U.o 32o / 48-50 bek 89 U.o 36-40o / 57-59 bek 90 SZOT TB. Főigazgatóság

Ügyviteli Eljárási Utasítása 200-3/1976 sz 50o / 70 bek 91 U.o 44-70o / 62-85 bek 87 36 Szolgálati időre vonatkozó adatok feldolgozása az alábbiak szerint történt: Várományi lapok, munkaviszony-nyilvántartó lapok, járulék-idő igazolások stb. alapján a szolgálati időt az erre a célra megnyitott iratborítónak megfelelő (előnyomott) részére fel kellett jegyezni. Az iratborítón fel kellett tüntetni azt is, hogy a szolgálati idő elfogadása milyen igazolás / alapján történt. /Pl egri várományi lap 1929 11- 1938 VI. l1 2432 nap A szolgálati idő a közben lévő öt évnél hosszabb megszakítás miatt nem vehető figyelembe.92 Elektronikus adatfeldolgozás megjelenésével az alábbi folyamatok történtek - A szolgálati idő adatlap kódolása Az adatok közlésére a 3515-174. sz "Szolgálati idő adatlap" szolgál A kitöltésével az ügyviteli utasítás részletesen foglalkozik.93 - Szolgálati idő adatlap lezárása és

továbbítása Az üres soroknak átlós vonallal történő érvénytelenítése után az adatlapot az előadó és a revizor szignójával s keltezéssel látja el. Az adatokat ügyszám szerint emelkedő sorrendben a kísérőjegyzékkel, borítékban kell az Ügyvitel Szervezési és Számítástechnikai Főosztály címére naponta továbbítani az alábbiak szerint: a/ nyugdíj megállapító határozat esetén 111-es munkaszámon; b/ igényjog-elismerési értesítés, 120-as munkaszámon; c/ előzetes szolgálati idő számítás esetén, a 123-as munkaszámot kell feltüntetni.94 A hiányzó adatok tekintetében az igénylőt a hiányzó adatok igazolására felhívásban kell értesíteni, a 30 napos határidőre történő figyelmeztetéssel és annak jogkövetkezményeivel.95 Érdekességképen szeretném megemlíteni a szocialista rendszert, mint politikai befolyásoló tényezőt. Volt egy olyan kategória, ahol nem volt szükség járulékfedezetre, mégis teljes

értékű szolgálati időnek tekintették. Ez a kategória a „Munkásmozgalmi múlt, a „Szocialista érdemérem” kitüntetés és a párttagkönyv meglétével történő igazolás legitimmé tétele.96 92 U.o 71o / 87 bek U.o 71-78o / 87-88 bek 94 U.o 78o / 89 bek 95 U.o 83o / 97 bek 96 U.o 70o / 85 bek 93 37 Az 1988. év január 1 – 1992 február 29 közötti időszakra vonatkozó adatszolgáltatási kötelezettség teljesítése (T.120§) Az 1990-es évek elején már megjelent az elektronikus úton történő adatszolgáltatás A kereseti adatokat 1988. január 1-től l992 február 29-ig terjedő időszakra vonatkozóan kellett közölni. Ezt követő időponttól ugyanis, az un „Járulék elszámolási nyilvántartó lap" szolgál a kereseti adatok megőrzésére. A T.120/A §-ban előírt adatszolgáltatást a „Munkabér-jövedelem igazolás" és a „Mezőgazdasági szövetkezeti tagok keresetigazolása elnevezésű nyomtatványok

felhasználásával kellett, illetőleg mágneses adathordozón lehetett teljesíteni. A „Munkabér-jövedelem igazolás" elnevezésű nyomtatványon kellett évenkénti bontásban közölni az 1988. január 1-e és 1992 február 29-e között kifizetett adóköteles jövedelmeket. Az adatszolgáltatás teljesítése előtt a munkáltató egy regisztrációs adatlapon nyilatkozik arról, hogy a kötelezettségét papír alapon, vagy elektronikus úton fogja teljesíteni. Elektronikus teljesítés esetén a kötelezett megkapja a floppyt, amely tartalmazza a telepítő fájl és a leírást. Az elkészült floppyt és a kinyomtatott aláírt és lepecsételt konszignációt az illetékes Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságon kellett leadni (leporellós lista).97 Lényegében a nyugdíjszámítás alapját a mai napig az 1988 Január 1 utáni időszak képezi. Fontos momentuma a nyilvántartási és adatszolgáltatási területnek még az ügyiratkezelés. Ezt címszavakban

szeretném csak megemlíteni: az előzményezés, iktatás, a különböző mutatólapok kiállítása (irattárazásnál), ügyszámok kiadása, iratborítók kiállítása, alszámozása, határidőzés.98 Összefoglalva a nyilvántartási és adatszolgáltatási terület ügyvitel tekintetében 1992.évig lefektette a ma is használatos belső szervezeti infrastruktúra alapjait A változásokat jól lehet látni, a Főigazgató által folyamatosan (szinte évenként) kiadott ügyviteli eljárási utasítások fejlődéséből. 97 98 Útmutató egyszeri adatszolgáltatási kötelezettség a nyugdíjbiztosítási ágazatban (Verzál) 9-28.o SZOT TB. Főigazgatóság Ügyviteli Eljárási Utasítása 1/1986OTF sz 17-32o 38 3. A rendszerváltás utáni évek (1992-2010) Ebben az időszakban a nyilvántartási és adatszolgáltatási területen is nagy változások történtek, mind az ügyvitel mind pedig annak technikai megvalósítása terén. A következőkben ezt

szeretném bemutatni egy rövid történeti tájékoztató után. A dolgozatom a 2009. évvel zárom, mivel papír alapon (a visszamenőlegestől eltekintve) a BFKHNYI felé ekkor történt utoljára adatszolgáltatás. A rendszerváltást követően ismét előtérbe került a biztosítási jelleg, újból különvált az egészségbiztosítási és a nyugdíjbiztosítási járulék (1992. március 1-től), külön meghatározták a munkavállalók és a munkáltatók járulékfizetési kötelezettségét. A járulékfizetés alapja a munkáltatótól kapott adóköteles jövedelem, bár bizonyos kifizetések nem voltak járulékkötelesek. Az 1992 évi LXXXIV a társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól szóló törvénnyel 1993-ban létrejöttek az önkormányzatok és azok igazgatási szervei: az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (ONYF) és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP), valamint a megyei (fővárosi) nyugdíjbiztosítási,

egészségbiztosítási pénztárak. A pénzügyi alapok is külön váltak és létrejöttek az egészségbiztosítási és nyugdíjbiztosítási alapok. Az önkormányzatok létrehozásával a korábbi társadalombiztosítási szervek (OTF) szétváltak.99 1998. január 1-jétől ismét hatalmas változások történtek a nyugdíjbiztosításban az alábbi törvények megalkotásával és hatályba léptetésével: - a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint a szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX tv100, - a társadalombiztosítási nyugellátásról rendelkező 1997. évi LXXXI tv101, - a magánnyugdíjról és a magán-nyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII tv102 Ezáltal Magyarországon egy, vegyes típusú nyugdíjrendszert hoztak létre, amely részben egy felosztó–kirovó finanszírozású illetve egyéni számlán alapuló, tőkefedezeti elven működő rendszerből állt. 99

http://www.1000evhu/indexphp?a=3&param=8937 (letöltve: 20130317) 1997. évi LXXX törvény 1 § 100 http://www.1000evhu/indexphp?a=3&param=9499 (letöltve: 20130317) 1997. évi LXXX törvény 101 http://jogszabalykereso.mhkhu/cgi bin/njt doccgi?docid=29483566759 (letöltve: 20130317) 1997. évi LXXXI törvény 102 http://jogszabalykereso.mhkhu/cgi bin/njt doccgi?docid=29474516272 (letöltve: 20130317) 1997. évi LXXXII törvény 39 (2010. évi CLIV tv a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapról, és a szabad nyugdíjpénztár-választásról, aminek „hatására” a biztosítottak szinte egésze visszalépett az „állami TB”- be.) A bejelentési kötelezettség teljesítése az alábbiak szerint alakult: - 1992. március 1-jétől a Járulék elszámolási Nyilvántartó Lapon volt köteles jelenteni az adatszolgáltatásra kötelezett. (JEL lap) - 1997. január 1-jétől ezt felváltotta a Nyugdíjbiztosítási és Egészségbiztosítási Egyéni

Nyilvántartó Lap (NYEENYI) - 1998. január 1-jétől a NYENYI, amelyen a kötelezettek már elektronikus formában szolgáltathattak adatokat - 2009. december 31- utáni időszakra – a meghatározott kötelezetti kört kivéve – NYENYI adatszolgáltatást már nem kell teljesíteni. - 2010. Január 1-től az APEH (NAV) felé történik az adatszolgáltatás (illetve elektronikusan) A visszamenőleges adatszolgáltatást a Nyilvántartási Főosztály felé kell teljesíteni. A nyilvántartási és adatszolgáltatási feladatok ellátása folyamán a feladatokat ellátó szervezeti egységek a jogszabályi hátteret több jogi forrásból is merítik. - A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXX tv és a végrehajtási rendelete (168/1997 (X.6) Kormrend - KET hatósági eljárásaira vonatkozó 2004. évi CXL tv - A személyes adatok védelméről szóló 1992. évi LXIII tv - A személyes adatok, lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi

LXVI tv A nyugdíjbiztosítás speciális szabályzatai, utasításai A továbbiakban az ONYF által a Regionális Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságok felé (mai nevén BFKHNYI) kiadott ügyviteli eljárási utasítása, az egységes iratkezelési szabályzat, szakellenőrzési utasítás valamint az igazgatási szervek hivatalos leveleinek kézbesítéséről szóló ügyviteli utasítások képezik (a fent felsorolt jogszabályokra épülve) a nyilvántartás és adatszolgáltatási eljárások menetét. Szeretném csak nagyon röviden bemutatni azokat a szabályokat, amelyek mind az elektronikus mind pedig a papír alapon történő nyilvántartási és adatszolgáltatási feladatok ellátása során alkalmazni kell. A nyugdíjbiztosítási ágazat nyilvántartási rendszere A nyugdíjbiztosítás biztosítási jogviszonyokra vonatkozó adatokat tartalmazó nyilvántartása –ide értve a Központi Elektronikus Nyugdíj-nyilvántartási Rendszerben 40 (a továbbiakban: KELEN

rendszer) kezelt elektronikus és a hagyományos papíralapú nyilvántartásokat egyaránt hatósági nyilvántartásnak minősül. A nyugdíjbiztosítási nyilvántartás adatkezelője az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság.103 Az eljárás általános szabályai meghatározzák, hogy az igazgatóságok közül az ügyfél lakóhelye szerint illetékes igazgatóság köteles eljárni, kivéve, ha az ügyfél a tartózkodási helye szerint illetékes igazgatóság eljárását kéri. Ügyfélkapun keresztül, elektronikus úton is teljesíthet az ügyfél. Adatszolgáltatások és elmaradt adatszolgáltatás teljesítése esetén is a területileg illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatóság jár el a biztosított lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye, a foglalkoztató és egyéni vállalkozó székhelye, ennek hiányában telephelye szerin.104 Külföldi szerv vagy személy megkeresése ügyében a Budapest Főváros Kormányhivatala

Nyugdíjbiztosítási Igazgatósága (a továbbiakban: BFKHNYI) kizárólagos illetékességgel bír. A BFKHNY1 szolgáltat adatot az alábbi okmányokból: - 1947-1948. évi mezőgazdasági bélyeglapok és a bevonó szerv jegyzékei, - 1949. január l-jétől 1956 december 31-ig az Állami Ellenőrző Központ nyilvántartási dokumentumai, - 1954. január 29-től 1956 december 31-ig a Város és Községgazdálkodási Minisztérium és Intézményei alkalmazottairól vezetett biztosítotti nyilvántartás. Ügyfél, eljárási képesség, képviselet vizsgálata Az ügyfél, eljárási képesség meghatározására a Ket.15§-ban foglaltak szerint kell eljárni. Az ügyfélnek lehetősége van, hogy ügyében helyette törvényes képviselője vagy a meghatalmazott személy járjon el.105 Az iratkezelés és az iktatás általános rendje A belső iratkezelés rendjének kialakítását, valamint a határidős iratok kezelését, a kiadmányozást és az irattárazást, a

selejtezést, illetve a levéltárba adást a mindenkor hatályos iratkezelési szabályzatban leírtak szerint kell elvégezni. A szakterületet érintő iratokat a LOTUS NOTES iktatórendszerben kell iktatni.106 103 ONYF 36/2010. évi utasítása a nyilvántartási és adatszolgáltatási feladatok ügyviteli ellátásáról 3o ONYF 36/2010. évi utasítása a nyilvántartási és adatszolgáltatási feladatok ügyviteli ellátásáról 4o/1 105 http://net.jogtarhu/jr/gen/hjegy doccgi?docid=A0400140TV (letöltve: 20130317) KET 15 § ONYF 36/2010. évi utasítás a nyilvántartási és adatszolgáltatási feladatok ügyviteli ellátásáról 5o/12 106 U.o 6o/13 104 41 Az eljárás dokumentumai Az adott ügy dokumentációjához tartozó, ugyanazon eljárásban kiadott dokumentumokat az ügyiratban kell tárolni. Az ügyiratnak tartalmaznia kell a más szervezeti egységnek, illetve szervnek megküldött iratok másolati példányát, illetve annak előadói íven

történő felsorolását.107 A belföldi jogsegély fogalmánk meghatározása A fővárosi és megyei kormányhivatalok nyugdíjbiztosítási igazgatóságai közötti megkeresést minden esetben belföldi jogsegélyként kell kezelni. Belföldi jogsegélynek kell tekinteni továbbá minden olyan ügyet, amely a nyugdíjbiztosítás hatósági nyilvántartásából történő adatfelhasználásra irányul. A megkeresésben minden esetben meg kell jelölni az adat, irat felhasználásának célját.108 Igazolás a felszámoló/végelszámolónak adatszolgáltatás teljesítéséről A felszámolók, végelszámolók részére kiállított igazolás hatósági bizonyítványnak minősül. Igazolást kizárólag a 2010 január l-jét megelőző időszakra vonatkozó adatszolgáltatási kötelezettség teljesítéséről lehet kiadni. A hatósági bizonyítvány kiadását a felszámoló, illetve a végelszámoló az erre a célra rendszeresített nyomtatványon kérheti. A

kérelem alaki kötöttség nélkül is elfogadható, amennyiben a szükséges adatokat tartalmazza.109 Elmaradt adatszolgáltatás teljesítésére történő felszólítás Amennyiben a nyilvántartásra kötelezett a nyugdíjbiztosítási adatszolgáltatási kötelezettségét nem teljesítette, a teljesítésre hivatalból indított eljárásban, végzéssel fel kell szólítani. Ha az adatszolgáltatási kötelezettségének nem tesz eleget, részére határozatban mulasztási bírság szabható ki.110 Az adatszolgáltatás pótlása, javíttatása Amennyiben a papíralapú adatszolgáltatás esetében (az átvételt követően, vagy a feldolgozás során) az eljáró nyilvántartási ügyintéző hibát, hiányosságot észlel, a javíttatásról, illetve a hiányosságok pótoltatásáról intézkednie kell.111 Az illetékfizetési kötelezettség Illetékfizetésre a nyilvántartási szakterület feladatkörébe tartozó ügyek közül a hatósági bizonyítvány

ideértve a felszámoló vagy végelszámoló részére kiadandó igazolást is - 107 ONYF 36/2010. évi utasítása a nyilvántartási és adatszolgáltatási feladatok ügyviteli ellátásáról 7.o/14 108 U.o 9o/21 109 U.o 9o/22 110 U.o 10o/23 111 U.o 10o/24 42 kiállítása, illetve a fizetésre kötelező döntések elleni méltányossági (mérséklésre, elengedésre, illetve fizetési könnyítésre irányuló) kérelem esetén kerül sor.112 A nyilvántartási terület feladata az adatokból történő ügyfél-tájékoztatás során Amennyiben a (volt) biztosított, vagy írásban meghatalmazott képviselője a nyugdíjbiztosítás irat betekintési jogával kíván élni, a nyilvántartott adatairól felvilágosítást, illetve kérésére az iratokról másolatot kell adni.113 A nyugdíjbiztosítási hatósági nyilvántartásából való törlés Az okmány érvénytelenítése esetén a nyugdíjbiztosítási hatósági nyilvántartásból való

törlésről határozatot kell hozni.114 Mulasztási bírság kiszabása, mérséklése és elengedése A mulasztási bírság megállapításakor a nyilvántartási szakegység vezetőjének mérlegelnie kell a mulasztás körülményeit. A fizetési kedvezményre irányuló kérelem a mulasztási bírság összegére, illetve annak határidőben történő meg nemfizetése esetén akár a kétszeres összegre is vonatkozhat.115 A nyilvántartási szakegység fellebbezési eljárással összefüggő feladatainál az ügy összes iratát, az ONYF jogorvoslati Főosztályához három munkanapon belül fel kell terjeszteni.116 Okmányérvénytelenítés a KELEN rendszerben Ha a biztosítási jogviszonyt igazoló bizonylatról nyugdíjügy elbírálásakor kiderül, hogy az adatszolgáltatás jogszerűtlen, a nyugdíjbiztosítás nyilvántartásában található okmányt érvényteleníteni kell.117 Ezek voltak azok az általános fogalmak és szabályok, amelyek jellemzik a

nyilvántartás és adatszolgáltatási szakterület ügyvitelét. A továbbiakban a papír alapú adatkezelésre szeretnék kitérni. A papír alapú adatszolgáltatás befogadásakor a nyilvántartólapot, továbbá a jegyzéket a nyilvántartásra kötelezett (a meghatalmazott, illetve a képviselő) aláírással (cégszerű aláírással) látja el. Papíralapú okmány érkezhet a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervhez a nyugellátási szakegység kérésére nyugdíjügyben, a Tny. 97 § (10)118 112 U.o 11o/3 ONYF 36/2010. évi utasítása a nyilvántartási és adatszolgáltatási feladatok ügyviteli ellátásáról 11.o/4 114 U.o 11o/25 115 U.o11o/26 116 U.o 11o/27 117 U.o 17o/81 118 http://net.jogtarhu/jr/gen/hjegy doccgi?docid=99700081TV (letöltve: 20130317) 1997.évi LXXXI Tv 97 § (10) 113 43 bekezdésében foglalt adatszolgáltatás (2010. óta az elmaradt, vagy javított NYENY1 adatszolgáltatás pótlólag történő teljesítése esetén). A bizonylatokat

a KELEN rendszerbe be kell érkeztetni. A beérkeztetés során a rendszer által nyomtatott fedlapot a beérkezett papíralapú okmányokkal együtt a fedlapon szereplő tárolási szám szerinti sorrendben kell tárolni. Az adatbefogadás megtörténtének igazolásaként a konszignációs lista másodpéldányát a kötelezettnek aláírva és lepecsételve vissza kell adni, illetve postai úton vissza kell küldeni. A már korábban átvett, illetve postai úton érkezett hibás okmányok esetén a kötelezettet végzéssel kell felszólítani az adatszolgáltatás megismétlésére.119 Az adatszolgáltatásra kötelezett nemleges jelentése papíron Az a szerv, szervezet vagy személy, aki nyilvántartó lap kiállítására nem volt kötelezett, az a 2001-2009. évekre vonatkozóan „nemleges nyilatkozatot" teljesíthet120 Egyéni vállalkozó saját személyére vonatkozó papíron történő adatszolgáltatása A biztosítási kötelezettség alá eső egyéni

vállalkozók saját magukra vonatkozóan 2000. január l-jétől 2009. december 31-ig voltak kötelesek „E" jelű NYENY lapot kiállítani és az illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatóság felé megküldeni.(visszamenőlegesen továbbra is teljesíthet ebben a formában).121 A papír alapon történt jelentés elektronikus rögzítése Ha a kötelezett a kért adatszolgáltatást papír alapon teljesíti, az okmány adatait a KELEN rendszerben legkésőbb a beérkezést követő munkanapon rögzíteni kell.122 A nyilvántartási szakterület adatszolgáltatása más szakegységnek Amennyiben a nyugellátási szakterület az igénylőre - az általa megjelölt időszakokra és foglalkoztatókra - vonatkozóan a KELEN rendszerben nem talált meg minden okmányt, adatkéréssel fordul a nyilvántartási szakegység felé. Adatszolgáltatás teljesítése más szervek felé papíralapú okmányok alapján A nyugellátási szakterületnek a KELEN rendszerbe be nem került, de a

nyugdíjbiztosítás nyilvántartásában szereplő (elsősorban papír alapú) dokumentumokkal kapcsolatos un. dokumentált adatkérésére - igazgatóságok közötti megkeresés esetén 119 ONYF 36/2010. évi utasítása a nyilvántartási és adatszolgáltatási feladatok ügyviteli ellátásáról 13.o/7 – 71 120 U.o 15o/73 121 U.o 16o/74 122 U.o 19o/91 44 belföldi jogsegély keretében - 15 munkanapon belül írásban válaszolni kell. A válaszlevélhez a rendelkezésre álló papíralapú eredeti okmányokat csatolni kell.123 Az elektronikus adatbázisban nem szereplő (papír alapú iratok) A KELEN rendszer adatbázisában eredetileg sem került rögzítésre a mezőgazdasági (pót) bélyeglap, a várományi lap, a bányatörzslap, valamint az APEH-től átvett járulékfolyószámla nyilvántartás. Nem találhatók meg a rendszerben a legutóbbi szkennelés óta beérkezett TENYI lapok, és azok a papíralapú okmányok, amelyek helyi rögzítése nem végezhető

el. Ezeket a papíralapú dokumentumokat, valamint a járulék- és folyószámla iratanyagokból történő adatszolgáltatást a nyilvántartási szakterület kérésre - 5 napon belül a nyugellátási szakterületnek meg kell küldi. A papíralapú bizonylatok irattárból történő kivétele és átadásának során a tárolási helyről kiemelt lap helyére ellenlapot kell kiállítani. Az ellenlapra fel kell vezetni a megkeresőt, a megkereső ügyszámát, a saját iktatószámot, a biztosított adatait (TÁJ szám, név, anyja neve, születési idő, hely, személyi azonosító jel, előző név/nevek), továbbá a nyilvántartó lapok adatait (típus/év, szükség szerint darabszám, dokumentum-azonosító - polcszám, polcon belüli azonosító.124 Adatszolgáltatás az APEH-tól átvett iratokból (JAFO.) Az állami adóhatóságtól átvett járulék- és folyószámla nyilvántartás rendelkezésre álló adatai alapján az igazgatóságok nyilvántartási

szakterületei kizárólag a szolgálati idő tartamáról, a nyugdíjalapot képező nyugdíjjárulék köteles keresetről (jövedelemről) és az átlagszámítási időszakon belüli osztószámként figyelembe vehető, napokról teljesítenek adatszolgáltatást. Ezekre az iratokra ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint a nyugdíjbiztosítási iratokra. Adatszolgáltatás az erre a célra rendszeresített nyomtatványon történhet és ez továbbítható.125 Iratok selejtezése, levéltárba adása Az iratok selejtezés ill. megőrzése az ONYF irattári terve alapján történhet Az irattári terv azokat az ügycsoportokat foglalja magába, ami alapján az iratokat tagolni kell. Meghatározza azt, hogy mely tételek iratait lehet selejtezni, vagy meddig kell megőrizni. Az ONYF nem selejtezhető iratait a Magyar Országos Levéltár veszi át a 15 éves irattári őrzés után. Az őrzési idő az utolsó érdemi ügyintézés lezárásával kezdődik meg. Az iratok

selejtezése az adatvédelmi szabályok figyelembe vételével kell hogy 123 U.o19o/911 124 ONYF 36/2010. évi utasítása a nyilvántartási és adatszolgáltatási feladatok ügyviteli ellátásáról 20.o/911 125 U.o 21o/94 45 megtörténjen. A selejtezésről selejtezési jegyzőkönyvet kell kiállítani A levéltárba adás átadás-átvételi jegyzőkönyvvel történik. 126 Összefoglalva, a rendszerváltást követően alapvető jogszabályi változások mentek végbe, majd az EU-hoz történő csatlakozással összhangban a jogharmonizáció is megtörtént. Az önkormányzatok létrehozásával a korábbi társadalombiztosítási szervek (OTF) szétváltak. Létrejött az ONYF, az OEP, valamint a megyei (fővárosi) nyugdíjbiztosítási, egészségbiztosítási pénztárak. Mindezek a változások nagy hatást gyakoroltak a nyugdíjbiztosításra és azon belül a nyilvántartási és adatszolgáltatási szakterületre is. A technikai fejlődéssel a papíralapú

nyilvántartást lassanként elkezdte felváltani az elektronikus nyilvántartás. Ez a folyamat napjainkban is folytatódik, és a különböző EU-s forrásokat is igénybe véve nagy intenzitással, jelenleg is folyik a papír alapú nyilvántartások elektronikus feldolgozása, rögzítése (EKOP project). Ennek ellenére úgy tűnik, a mai világban sem nélkülözhető a papír alapon történő nyilvántartás és adatkezelés. Adatbiztonsági okokból, bizonylatoknál, igazolásoknál, vagy irattárazási esetekben (pl. az irat beérkeztetésekor a KELEN rendszerből kinyomtatott fedlapok) a mai korban is szükségessé teszik a papírt. 4. Statisztikai adatok az „utolsó” adatszolgáltatási évről A KMRNYI (a mai nevén BFKHNYI.) illetékességi területén az adatszolgáltatásra kötelezettek száma 2009-ben 443.867 volt, vagyis a kötelezettek országos számának 41,52%-át tette ki. Elmondható, hogy a kötelezettek mintegy 71,73%-a teljesítette az

adatszolgáltatási kötelezettségét, ennek 8,55%-a történt papír alapon. Az adatszolgáltatásra kötelezett foglalkoztatók 8,17%-a tett nemleges nyilatkozatot, 28,43% pedig nem teljesítette a 2009. évre vonatkozó nyugdíjbiztosítási adatszolgáltatási kötelezettségét. Az adatszolgáltatási hiány tisztázására, pótlására irányuló tevékenységek eredményeként a korábbi évek szintjéhez képest javulás látható. A nyugdíjbiztosítási adatszolgáltatás teljesítésének adatai Nyugdíjbiztosítási adatszolgáltatást tehát a nyilvántartásra kötelezetteknek utolsó alkalommal 2009. évre kellett teljesíteni Az utolsó, 2009 évre vonatkozó nyugdíjbiztosítási adatszolgáltatás alakulását a következő ábra mutatja. (A régiós adatok a nemleges adatszolgáltatásokat is tartalmazzák.) 126 ONYF 17/2007. (NybK2) utasítása egyedi iratkezelési szabályzatáról 26o / 25, 28 + 2szmelléklet 46 A 2009. évre vonatkozó

nyugdíjbiztosítási adatszolgáltatás (az ONYF statisztikai adata) 2010. Január 1-től már az állami adóhatóság felé benyújtott bevallásokban található adatok képezik az ellátási igények elbírálásának alapját. III. fejezet ÖSSZEFOGLALÓ Dolgozatomban szerettem volna az olvasót végigvezetni azon a fejlődési pályán, amelyen végig ment a nyugdíjbiztosítás és ezen belül a nyilvántartás és adatszolgáltatás. Olyan kézzel fogható eszközzel próbáltam ezt megvalósítani, amellyel megfoghatóbbá és szemléletesebbé tehettem mindezt. Ezért választottam a papír alapú nyilvántartást Mint a dolgozat elején írtam, „minden ember a szociális biztonságra törekszik. Arra, hogy idős korában se legyen ellátatlan. Miután egész életér végigdolgozta, szeretné hátralévő éveit is biztonságban tudni, hogy lesz miből megélnie”. A biztonság egyik garanciája a befizetett járulékok és az eltöltött szolgálati évek és azok

pontos nyilvántartása. A biztosítottak száma a történetem kezdetben még alacsony volt, majd folyamatosan nőtt, és a biztosítás1975-től már az egész lakosságra kiterjed. A szervezeti rendszert eleinte a szétaprózottság jellemezte, sok kis biztosító intézet működött az országban. Az egységesítés és a központosítás 1907-től már megkezdődött majd lassanfokozatosan ment végbe A nyilvántartási és adatszolgáltatási feladatok is egyre sokrétűbbé váltak, egyre több lett a szabályozó. Törekedtem a részletes bemutatásra, de be kell vallanom, sok mindent csak nagyvonalakban érintettem. A dolgozat megírása közben kellet szembesülnöm azzal, hogy a fejlődéssel egyenes arányban egyre több mindenről kellene írnom, a nyugdíjbiztosítás területén belül egyre több mindenhez kapcsolódik a témám. Ennek ellenére remélem, hogy a célomat sikerült elérni és a nyilvántartás és adatszolgáltatás bemutatása közben némi

történelmi áttekintést is tudtam nyújtani. 47 I RODALOMJEGYZÉK - Hipper Sándor: A Magyarországi Munkások Rokkant- és Nyugdíjegyletének huszonöt éves története (1893 – 1918) - Népszava Lapkiadó (Bp.1986): A társadalombiztosítás négy évtizede (1945 – 1985) - Dr. Dóczi Sámuel: Iparosok járadékbiztosítása (1911) - Dr. Perneczky Béla: Gazdasági cselédek szolgálati viszonyai (1928) - Dr. Czúcz Ottó: A társadalombiztosítás és egyéb ellátások jogi szabályozása (1975) - Dr. Kiss Sándor: Tárgyévi, aktuális és elkésett áttekintés a jelen és a közelmúlt nyugdíjbiztosítási adatszolgáltatásairól - Rumy Imre – Dr. Kiss Sándor: NYENYI 2002 új, egységes adatszolgáltatás (2003.) - Futó Gábor: Társadalombiztosítás 2004. biztosítás és járulékfizetés - Szafkóné –Széles – Tóthné: Társadalombiztosítási ügyintézők kézikönyve (Perfekt kiadó 2012. - Ügyviteli utasítások (1963, 1966,

1976) - Ügyviteli utasítások (ONYF főigazgatói: 2004, 2005, 2010) - Iratkezelési szabályzat és irattári terv (ONYF 2008. évi) - ONYF 4/2010. évi utasítása az elektronikus ügyintézés ügyviteli eljárásairól - A NYUFIG 60 éve (jubileumi kiadványa az ONYF-nek, 2010.) - ONYF évkönyve (2010) Felhasznált jogszabályok: - 1925. XXXIV Tc Bányanyugbér biztosítás - 1928. évi XL Tc Öregségi, rokkantsági, özvegyi és árvaság esetére szóló kötelező biztosítás - 1936. évi XXXVI Tc A gazdatisztek Öregségi, rokkantsági, és haláleseti kötelező biztosításáról - 1938 évi XII. tc A mezőgazdasági öregségi biztosítás - 1958. évi 40 nyugdíjrendelet „harmadik nyugdíjtörvény” 1975-ig - 1975. évi II tv A társadalombiztosításról - 1991. évi XCII tv (az 1975 évi II tv itt kezdi hatályát veszteni) - 1992. évi LVIII tv (az 1975 évi II tv módosításáról)- 48 - 1997. évi LXXX Törvény a

társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről - 1997. évi LXXXI tv A TB nyugdíjról és végrehajtásukról 49 Köszönetnyilvánítás Ezúton szeretném köszönetemet és hálámat kifejezni mindazoknak, akik diplomamunkám elkészítéséhez nagyban hozzájárultak. Szeretném megköszönni a Miskolci Egyetem Állami és Jogtudományi Karának és azon belül Dr. Jakab Nóra tanárnőnek a szakdolgozat írása során nyújtott segítségét Az első évfolyamtól kezdve mindazon előadó tanárok által kapott tudásanyagért hálás vagyok, amelyek nélkül nem készíthettem volna el dolgozatomat. Köszönet illeti tanáraimat is Kutatómunkám során a BFKHNYI. Titkársági Főosztály helyi könyvtárában végeztem adatgyűjtéseket. Azt, hogy ez lehetővé vált, és hogy hasznos módon eligazodjak az ott található könyvrengetegben köszönöm Jász Melinda osztályvezető asszonynak és Nagy

Sándor revizor kollégámnak. Köszönet illeti Molnár László Igazgató Urat, Mihályi László Főosztályvezető Urat és Oláhné Illyés Júlia Osztályvezető Asszonyt egyaránt türelmükért és megértésükért- a tanulmányaim során. Végül –de nem utolsó sorban- köszönöm családtagjaimnak mindazt a hátteret – türelmet, szeretetet és segítséget, amelyet megelőző tanulmányaimban és a szakdolgozatom megírásakor biztosítottak. Köszönöm feleségemnek, Krisztinának (aki már nem lehet velem) létének minden segítő percét, amelyet nekem adott. 50 IV. fejezet ÁBRA MELLÉKLETEK 1.ábra MABI egyéni nyilvántartó karton 2.ábra MABI havijegyzék (borító) 51 MABI havijegyzék (bellap) 3.ábra OTI Elismert Vállalti Pénztár – Egyéni Törzslapja 52 4.ábra OMBI által vezetett gazdatiszti irartborító Gazdatiszti bejelentőlap az OMBI felé történő bejelentéshez (55.000/1937 FM sz rendelet melléklete) 53 5.ábra

Mezőgazdasági bélyeglap 54