Literature | Books » Dörmögő Dömötör, 1966, 4. szám

Datasheet

Year, pagecount:1966, 15 page(s)

Language:Hungarian

Downloads:68

Uploaded:March 29, 2014

Size:2 MB

Institution:
-

Comments:

Attachment:-

Download in PDF:Please log in!



Comments

No comments yet. You can be the first!

Content extract

N 0::, 0 Vl --1 < )>, z Kedves gyerekek 1 Volt-e sok piros tojá, húsvétkor I Senki sem rontotta el a gyomrát az ajánoékcsokival ! Ne feledjétek, májusban ANYÁK NAPJA lesz! Most rajtatok a sor, hogy meglepjétek anyukát valamilyen apró dologgal. Jó dolog ajlndékot kapni, de adni is kell l Könnyll barkksmunkákat találtok minden súmunkban. Vegyi, tek csak e16 a régebbi lappéldinyokat ! Nagyon örülnénk, ha beszl.molnátok, ki mit kész!tett az édesanyjának. Megfejtéseink : Afrikából a fecskemad6r érkezik tavuszal hozzánk. - Az elveszett Pistike „ment6angyala" a rend6rblcsi, az 6 sapkáját kellett lerajzolni Nyerteseink: Olkei Zoltdn, Kazincbarcika - /szlay lva, Karcsa - Metyk6 László, Csl.kvir - Horváth lva és Judit, Sopron - /anta János, Nagytétény - Lazónyi Anikó, Szolnok - Turdczy M6ria, Kesznyéten - Wetrl Katalin, Dunakeszi Kov6cs Teréz, Nyl.rsaplt - Puha Irén, Nagymaros - Árva Lóky Zsófia, Lábod Tóth Edit, Hajdúnánls

- Gy6ri /dnos, ·Lak - Fia/a Katalin, Zalaegerszeg - Fejes Erika, Eger - Luk6cs lva; Dobos Gábor, Kiss /6nos, Barabás Mária, Triska Leila, Budapest. Szeretectel b6csllzik t61etek: Vl )>, KATHERINE JACKSON: Bácski Anna átdolgozása KiÍ·YÁNCSI ZSI RÁF ,lf. hetett meg az anyjától, mert a zsir~foknak nincsen hangjuk. És ezért szomorú volt. O Bánatosan barangolt az erdőben, ~ egyszerre észrevett egy kis majmot, amely éppen ezeket a kérdése. ket intézte az anyjához , Ai. anya válaszolgatott, és a kis • majom figyelmesen hallgatta. A kis zsiráf megállt és .csendben figyelt [gy -kapott ő is választ a kérdésekre, jóllehet még sok, nagyon sok más kérdés is foglalkoztatta. - Nem kell semmit sem kérdeznem - gondolta. - Ezentúl csak figyelnem kell. Ezért forgatja hol emerre, hol amarra bársonyos fülecskéit, nehogy valamit is elmulasszon. Sok mindent tanult meg így - és minél többet tudott, annál többet akart még hozzátanulni.

Figy~lve tanult! 4ben I DARGAY ATTILA r ajzai Csupa kérdés volt a kis zsiráf szelíd, barna szeme. - Miért olyan magas és kék az ég l - csodálkozott. - Mi a szivárvány és mi a harmat? Mi a víz és miért nő levél a fákon l Demindebből semmit sem kérdez- ., i , t MEDGYESI KÁROLY: A babák játékboltjában Egyszer egy kis játékbaba mit nem gondolt magában: elmegy ő, és körülnéz a babák játékboltjában. Míg a lányok egyre lesték, hogy a baba kire néz, ő ezalatt azt g~ndolta: a választás de =nehéz 1 Oda is ért hamarosan, hiszen az a bababolt a szomszédos kisszobának a harmadik sarka volt. De hirtelen rájött, amíg tétovázva tipegett: kislány ő most! S a kislánynak több babája is lehet. Játék volt ott polc, pult, pénztár, még a boltos-baba is, játék volt ott minden, miként a vásárló maga is. S ha már így van, a babák közt kivételt hogy tehetne? Ezt is, azt is választotta, mind a hármat egyszerre. Csak az

volt ott az igazi, amit árult az a bolt: három kislány. Ismeritek? Jutka, Kati, Gizi volt. Őrült a kis játékbaba: ennyi kislány egyvégbe! Most azután ő az, aki váJogathat kedvére. RÓNA EMY raj za SZEKERES ILONA: A CSODAKUTYA Szóról szóra igaz, amit most elmondok. Akkor történt, amikor olyan aprócska voltam, mint ti most. Egy nagy, népes ház földszintes lakásában laktunk. Olyan alacsonyan volt az ablak, hogyha ügyeskedtem, hát könnyen kimásztam rajta, s már ott is voltam az udvaron. Az édesapám olyan kevés pénzt keresett, hogy csak a mindennapi kenyérre tellett; játékfélét legfeljebb, ha a kirakatban láttunk. Voltak persze gyerekek, akiknek sokkal jobban ment a soruk. Például az e lső emeleten lakott egy kisfiú, no, annak összehordtak minden szépet, amit csak kapni lehetett. Mikor kirakta a játékait az erkélyükre, mi csak bámu ltunk felfelé, s nem mondom, kicsit irigyeltük is: milyen jó lehet neki, hogy ennyi mindene van. Pali -

mert így hívták a fiút - , sohasem játszott a házbéli gyerekekkel, azt hiszem, nem engedték. Ezért aztán, mikor mi játszottunk bújócskát az udvaron, hát ő nézett minket irigykedve. Egy napon a játékbolt kirakatába kitettek egy kacsalábon forgó mesebéli várat. Valami ügyes szerkezet mozgatta a soktornyú kis palotát, amihez minden tartozott, amit a mesékből ismertünk. Aranyhajú királylány bókolt az ablakában, délceg királyfi érkezett lóháton, törpék mosolyogtak a sokszínű virágok között, a háttérben pedig egy nagy, mohos szikla mögött szörnyű sárkány tátogatta fenyegetően mind a hét száját. A kisváros valamennyi gyereke ott tolongott a kirakat előtt. Pali is látta a csudavárat, amikor arra sétált a nagymamájával. Mindjárt szólt neki, hogy a születésnapjára ezt vegyék meg! - Nem eladó - mondta a boltos, mikor Pali édesanyja a kacsalábon forgó kis kastély árát tudakolta. A mama hazament, és

megmagyarázta kisfiának, hogy azt a játékot nem lehet ·megvásárolni, mert csak csalogatónak tették a kirakatba. - Márpedig én ezt akarom - követelte Palkó. - Bele is betegszem, ha nem kapom meg! No, már ettől komolyan megijedt a nagymamája. Elment a játékboltba, és megpróbálkozott: jó pénzért hátha eladó mégis! A boltos erre olyan borsos árat számított, hogy ezt már a gazdag nagymama sem tudta megfizetni. - Nem kapja meg a játékot döntött végül is Pali apja. - Elég baj, hogy ilyen elkényeztetett gyerek lett belőle. Tanulja meg, hogy az embernek nem teljesülhet minden kívánsága Elérkezett a születésnap, s bizony a csudavár a kirakatban maradt. - No, ha nem vették meg, más sem kell - dühösködött a fiú. S este titokban megfogott egy csomó játékot, kivitte az erkélyre, és ledobálta az udvarra. Így történt, hogy mikor másnap reggel kinéztem, annyi gyöhevert az ablakunk alatt, hogy azt hittem, álmodom! Megdörzsöltem a

szememet, ott volt bizony akkor is a sok játék. No, nem voltam rest, kimásztam az ablakon, és sietve összekapkodtam, amit csak bírtam. Sok minden összetört, szétszóródott persze, amikor lepotyogott az emeletről. De hát én így is nagyon boldog voltam. Csak azt nem tudtam elképzelni, hogyan került mindez az udvarra, arra nem is gondoltam, hogy ezek a Pal i Játékai. nyörűség Legjobban egy szép, barnafoltos kiskutyának örültem, ilyent talán még a boltos bácsi sem látott! Ha meglökték, futott, mint egy igazi kutya. A farkát csóválta, s ugatott is hozzá. Ráadásul ennek semmi baja nem történt, mert éppen egy nagy mackóra esett. Szép tavaszi vasárnap délelőtt volt. A házbéli gyerekek ott játszottak az udvaron. Karomra vettem a csodakutyát, s kimentem én is Floki mert így neveztük el - peckesen sétálgatott a sárga kőkockákon, s lát- hatóan jól érezte magát közöttünk. Észre sem vettük, hqgy Pali ott áll az erkélyükön;

azt sem hallottuk persze, amikor hangos sírással befutott az apjához: - Apu. Ellopták a kutyámat Az a lány lopta el . - s felém mutatott De már erre megharagudott Pali édesapja. Kézen fogta kisfiát, és lesietett az udvarra Egyenesen odajött hozzám, és elvette tő lem Flokit. - Párizsból hoztam ezt a fiamnak. Hogy merted ellopni? A pajtások kerekre nyílt szemmel álltak körü löttünk. Pali apja pedig . megrázta a vállamat, és haragosan mondta: - Azonnal vezess a szüleidhez! Bementünk a lakásunkba. Nagyon s írtam persze, de apám szigorúan szólt rám: - Hogy jutottál a játékhoz? e lőtt volt . Reggel, mikor felébredtem . -S mutattam a törött, görbü lt holmikat, amiket a kutyával együtt felszedtem. - Ott - Az ablak is van még, ni! - mutattam kifelé. A fa ágán fennakadva ·kis szekér csüngött meg egy cintányéros bohóc. .: Hogy került az oda? - förmedt rá Palira az apja. - Ledobáltam. Mert nem vették meg a csoda várat . -

szipogta ijedten a gyerek - Szóval hazudtál! Megrágalmaztad ezt a kislányt. Igazán szégyellem magamat. Megsimogatta a hajamat, és átnyújtotta nekem Flokit: - Tessék, kicsikém. Neked adom . , Hogy tudjál megbocsátani az embereknek, akik megbántottak Esztendőkig őrizgettem a csodakutyát. És sokat gondoltam annak az idegen bácsinak a mondására: - Tudjál megbocsátani . Aztán múltak az évek. És sok-sok széppel együtt elvitték a kis Flokit is. Csak az emléke maradt a szívemben. No meg az, hogy sokáig haragudni nem tudok soha MAJUS: ~bredjetek, szép virágok, tavasz van már, itt a hajnal! Keltsük hamar, keltsük mindet, üdvözöljük vidám dallal! Százszorszépek, kökörcsinek, sárgák, kékek, kis lilák, ébredjetek, s egy-kettőre kivirágzik a világ! MUSKATLI: betűs ünnep van ma:· május hónap elsö napja! Kedves Tavasz, siettem ám megérkezni mindenáron, s kibontottam ünnepedre minden piros kis virágom! Piros NEFELEJCSEK

együtt: Kék nefelejts mind vidáman mosolyog az égre .• 1. VIRAG: KIS JÁT~K 8-10 SZEREPLÖVEL Harmatfényű mosolygásunk akár az ég kékje! 2. VJRAG: Egyik is kék, másik is kék, egymás tükörképe! Együtt: Kedves Május, örülünk, hogy megérkeztél végre! MAJUS : Csupa napfény, csupa derű Május első napja! 1. GYEREK: Tanultam is egy szép verset erre a nagy napra! 2. GYEREK: ~n egy képet színeztem ki! 3. GYEREK: ~n meg dallal várom l SZÁLL A KÖRHINTA Együtt mind: Szebb ünnepet nem láthatnál, szebb ünnep a mai napnál nincs is a világon! VADÁSZ GYÖRGY.rajzai Nyersanyaga: egy kartonkorong, egy üres cérnaorsó, négy gyufásdoboz belsö része, egy fapálcika. A hinta tetejét gombostűre tű­ zött piros zászlócska díszíti. Gyöngykagylós öbölben kikötve a bárka, babérfák levelén szunnyad a bogárka, alszik a harmatcsepp a rizsszalmaszálon, aludj te is, gyöngyöm, Hajnali Virágom. Kámforfák tövében alszik minden

fűszál, hunyó pásztortüzek álmos füstje fölszáll, szundít a madárka fészkében az ágon, aludj te is, kincsem, - Hajnali Virágom. Sötétség takarja egünk szép csillagát, bambuszerdő mélyén őrségen áll apád, ~ messze van, de ránk vigyáz, U 1J míg leszá ll az á lom •.• ,.;,,~,-,, / / Álmodd azt, hogy béke van, - .,Hajnali Virágom BONDY ENDRE: Az unatkozó király Meseország királya szomorúan üldögélt mézeskalácsból font trónusán. Már hogyne szomorkodott volna, amikor olyan nagyon unatkozott. Hol hosszú szakállát csavargatta dereka köré, hol meg legyek után kapkodott. A végén nagyot sóhajtott szegény feje, és így beszélt magában: - Király vagyok ugyan, de kik az alattvalóim? Tündér Ilona, Hüvelyk Matyi, Hófehérke és a hét törpe. No, ebből elég volt. Szeretnék egyszer igazi embereket látni, és mert nekem nem parancsol senki, ezt meg is teszem! Azzal lerúgta lábáról a papucsot, felrántotta a

szekrény aljában porosodó hétmérföldes csizmákat, és hangosan e lrikkantotta magát: - Hipp-hopp, ott legyek, ahol akarok! A hétmérföldes csizmák abban a szempi llantásban teljesítették a pa- rancsot. Vitték, vitték a királyt, és alig telt el egy félórácska, már Valóságország határán voltak. Ott repülőgépbe ült a király, és mire jobban körül nézhetett volna, már me-g is érkeztek Budapestre, Magyarországra. Jaj, de szép is az a ferihegyi repülőtér! Lengett-lobogott a sok zászló az árbocokon, suhogtatta selymüket a tavaszi szél. · Alaposan elbámészkodott a király, de aztán a zsebe mélyéből előkoto­ rászott egy aranypénzt. Rendelt egy taxit, az aranyat a gépkocsivezető markába nyomta, és így szólott hozzá: - Lassan hajts, édes szolgám, mert nagyon tetszik nekem ez a város, alaposabban meg akarom nézni. Nézett, bámuldozott Meseország királya, mert igen nagyon tetszett neki a sok fényes áruház, a zsibongózengő

utcák, a csillogó autók áradata. · ,-s- 1 Nem is fukarkodott a szép szóval, dicsérte Budapestet. De egyszer csak megbökte a gépkocsivezető oldalát. - Megállj szolgám, itt valamit alaposabban szemügyre vennék! A kocsi vezetője szót is fogadott, és nézte, hogy mit figyel a király. Az pedig elbűvölten bámulta az előtte páros sorban elvonuló apró népet. Kettesével, egymás kezét fogva mentek-mendégéltek kisfiúk és kislányok. Egyformák voltak, mind kék melegítőt viselt, fejükön piros svájci sapka. Aki elnézte őket, azt hihette, hogy piros pipacsok nyílnak a budapesti jár~án. A király is elcsudálkozott, de annyira, hogy még a száját is nyitva felejtette. - Hát ez meg miféle apró hadsereg? - kérdezte a gépkocsivezetőtől. - Nem hadsereg ez, hanem napközi óvodások - felelte amaz. - Kár, kár . - szontyolodott el a király. - Szívesen befogadtam volna őket a testőrségembe Aztán hol dolgoznak ezek az óvodások? Mert

nálam a Hófehérke hét törpéje, akik az én országom legkisebb emberei, a bányákban fejtik a rubint meg a gyémántot. - Már hogy dolgoznának. kacagta el magát a taxi vezetője - Nálunk a gyerekek nem dolgoznak, hanem verseket, nótákat tanulnak meg játszanak. Délben megtömik a begyüket levessel, husival és főzelék­ kel, utána egy hatalmasat szundikálnak és ripsz-ropsz, észre sem veszik, már el is jött értük az apu vagy anyu és hazaviszik őket. - De jó dolguk van . - sóhajtott nagyot a király - Magam is beállnék közéjük - Hát az nem lehetetlen - felelt a másik - , mert úgy hallom, hogy gyermekszerető portást keresnek az egyik óvodában. - No, akkor szüret! - ugrott nagyot Meseország volt uralkodója. Azért mondom, hogy volt uralkodó, mert bement a fodrászszövetkezetbe, kibodoríttatta hófehér szakállát, és jelentkezett a portási állásra. Azéta ő nyitja-csukogatja a nagykaput, amikor a gyerekek az óvónéni kísérete

mellett sétálni indulnak. Aki nem hiszi, kopogjon be a kapun, és kérdezze meg, igazat me~éltem-e. Ha füllentettem volna, ne kapjak ma ebédre spenótot. LOVASZY MARTON : BERCI CSODAAUTÓJA -Ál - szól Berci. - Az mind káros! Ez a kocsi lökhajtásos, pedál van az ülés alatt, s láblökéssel hajtva halad. Puli nézi: No, ez dilis, hisz így megy a bicikli isi Berci arca csupa fölény: - Nem értesz te ehhez, öcsém! Berci a kis műhelyében fúr és farag egész héten, kitárja egy nap az ajtót, s kitol rajta - egy kis autót. Puli Palkó, kacsák, pulykák mint a csodát, úgy bámulják. - Mi hajtja ezt? - kérdi Palkó Talán benzin? Vagy motalkó? · - Gyere, Marci I Kirándulunk! Megtesszük az első utunk! Marci ugrik nagy serényen, ki a kapun, át a réten! És megindul a kis autó! Bár nem nagyon gyorsan hajtó, de mégis megy zakatolva, míg Berci a pedált nyomja! Ám az erdőn - bumm! - megállnak, nekimennek egy nagy fának, s a fa törzsén,

mint két zacskó, ott lóg a két ijedt mackó. Berci magához tér, leszáll: - Nem tört el más, csak a pedál 1 Kijavítom, nincs nagy baja, csakhogy most hogy visszük haza 7 Nyuszi Gyuszi épp ott lépked: -;- Én majd hozok segítséget! Es kifut a rétre, mert hát meglátja ott Tehén Terkát. Otthon nagyot nevet Palkó: - Ez aztán a csodaautó! Terka, Terka, mutasd magad! Hát te vagy az üzemanyag? - Befogunk, ha megengeded! - Múl - feleli Terka - lehet! Be is fogják. - Gyű hal Rajta! Terka húzza, Marci hajtja. Marci legyint: - Ez vigyorog, pedig autóm komoly dolog, mert láthatja, ha van szeme: már karambol történt vele! SZAKMÁRY LÁSZLÓ r ajzai -/ / ,,. ~- N é zd csak, mennyi gyerek játszik itt az utcán. Vajon szabad-e itt játszani? Ha igen, rajzold le, hogy miért , és a megfejtést küldd be Dörmögő Dö mötörnek. ---~--------------------- SÓTI KLÁRA rajzai --------- Oörmö16 Dömötör, a Maayar Útt6r6k Sz6vetú1,nek u e

rmeklapja. Mqjelenik havonta Szerkeszti!: Rikos Klira Kiadja az lff6á&I Lapkiadó V Felel& kiadó: · Tóth Unió. Szerkuz~ : Budapest, V„ Beloiannisz utca 16 Telefon: 121-780 Kiadóhivatal: Budapest, Vl, R6vay utca 16 Telefon: 116-660 E1Mlzet6al lrak: d lS neaYed, vre 6,- Ft, u1,vre 12,- Ft, e16sz -•• 24,- Ft. El6flzethet6 a 61253 szim6 aelcknimlln b4rmelyik postahlvataln61 n ex •193 66.0624 Koseuth Nyomda, Budapest , v, Alkotminy u 3 I• 1