History | High school » Történelem kisérettségi tételek, 1999

1. Az athéni demokrácia kialakulásának menete és fénykora A görög föld: Az ókori görögség történetének színtere a Balkán félsziget délnyugati része, az Égei szigetvilág és Kis-Ázsia nyugati partvidéke. Öntözéses földművelésre nincs lehetőség, mert e vidék rendkívül tagolt, s nincsenek nagy öntözésre alkalmas folyók és völgyek. A görögség földje szigetek, völgyek, medencék halmaza A görög gyarmatosítás (Kr.e VIII-VII sz): A polisz földje egyre kevésbé tudta eltartani a népességet, s túlnépesedés lépett fel, így gyarmatosítás létszükséggé vált. Egyre több kisbirtokos paraszt föld nélkül maradt, mert a nagybirtokosok megszerezték földjüket. A gyarmatosítás irányai: Fekete-tenger partvidéke, Ciprus, Észak-Afrika, Dél-Itália, Szicília, Dél-Franciaország. A gyarmatosítás a VI. századra lelassult A gyarmatosítás hatásai: A tengerentúlról beáramló olcsó gabona fejlettebbé tette a görög

mezőgazdaságot: nem kellett a rossz minőségű földeken gabonát termeszteni, és át lehetett állni a sokkal jövedelmezőbb, s a természeti adottságoknak jobban megfelelő bor, olajbogyó, és zöldségtermelésre. Társadalmi hatásai is voltak a változásoknak. Csökkent a gabonatermelő arisztokrácia gazdasági súlya, s jelentősen megnőtt a kézműipari termékek piaca. (kézművesek elterjedése) Fejlődött az ipar, főként a fémfeldolgozás (forrasztás) A termékeket a hajótulajdonos kereskedők szállították, akiknek száma, vagyona, s így befolyása rendkívül megnőtt. Sok arisztokrata maga is áttért erre a jövedelmező tevékenységre. Tökéletesedett hajózás is, és a hagyományos ötvenevezős hajókat felváltották az egymás fölött elhelyezkedő evezőpadokkal rendelkező két –majd háromevezősoros hajók (triérész). Kialakultak szélesebb, csak vitorlákkal rendelkező teherhajók is A fejlődő kereskedelem szükségessé tette a

pénzgazdálkodást. A görög poliszok sorra adták ki pénzérméiket, elsőként a fejlődés élvonalában haladó Ióniában Elsősorban kis és közepes címletekre volt szükség, ezért ezüst és rézpénzek kerültek forgalomba. Az aranypénzek csak később jelentek meg a görögöknél. Arisztokrácia és démosz: A gyarmatosításba bekapcsolódott görög poliszokban az arisztokrácia fokozatosan vesztett gazdasági erejéből, míg az iparosok, kereskedők, s a parasztok egy része gazdagodott, erősödött. A földművesek másik része tönkremenetele esetén adósrabszolgaságba süllyedhetett. Mindkét csoportnak, ha más okból is, ellenfele az arisztokrácia lett A királyság fokozatosan átalakult arisztokratikus köztársasággá. A politikai hatalmat az arisztokrata tisztségviselők gyakorolták. A legfontosabb hivatal az arkhóni méltóság volt Először 1, majd 3, végül 9 arkhón intézte az ügyeket A hivatali idő tekintetében is hasonló változás

zajlott le. Kezdetben életfogytig, majd 10 évig, legvégül évente választották őket. Drakón: Kr. e 621-ben Drakón (sárkány) csillapítani igyekezett a belső feszültséget, ezért írásba foglalta a törvényeket Igaz, ezek a rendkívül szigorú intézkedések továbbra is elsősorban az arisztokrácia érdekeit védték, de a törvényesség kialakítása fontos lépés volt a törvénykezésben a démosz számára. Engedményt adott a démosz vagyonos rétegeinek számára azzal, hogy a politikai jogokat már nem származási, hanem vagyoni alapon számította. Ez a földbirtokos arisztokrácia számára kedvezett. Nem nyúlt viszont az adósrabszolgaság intézményéhez Háttérbe szorították az arisztokráciát, a harcmodorban beálló változások is. A lovas, harci szekeres fegyvernem (arisztokrácia) helyett nehézgyalogos hoplita (jómódú paraszt, kézműves) és flotta (kereskedők, evezős nincstelenek) váltak a döntő fegyvernemekké. Timokratikus

alkotmány: A vagyon határozza meg a társadalmi helyzetet, a jogokat, a kötelességeket. Csoportosítás: (gabonányi jövedelem szerint) 500 mérősök: -pentakosziomedimnoi 500-300 mérősök: lovagok (hippei) -lovasszolgálat 300-200 fogatosok (zeugitai) -hoplita 200 napszámosok (thészek) -peltasztész Szolón: Szolón arkhón Kr. e 594-ben eltörölte az adósrabszolgaságot, s elengedte az adósságokat, amivel sok paraszt földet szerzett. A politikai jogokat kiterjesztette a legszegényebb polgárokra is, szót adva neki a népgyűlésen, s az esküdtbíróságokban. Így biztosította e rétegek számára a beleszólást a polisz életébe A lakosság vagyoni alapon történő felosztásánál alapul a jövedelmet vette, amivel a démosz jómódú részét előnyös helyzetbe hozta. Ezen rétegek szerepe nőtt a katonáskodás terén, és a hivatali életben is. Ezekkel az intézkedésekkel Szolón megteremtette a demokrácia (népuralom) alapját. Vagyis azt a rendszert,

melyben az államhatalom a nép kezében van A türannisz (Kr.e 560-510): A gazdasági fejlődés hatására az arisztokrácia gazdasági súlya tovább csökkent, de politikai hatalma jelentős maradt. A démosz esetében növekvő gazdasági erő, s ehhez képest még mindig csekélypolitikai befolyás társult. Egyes politikusok (arisztokrata családokból) felrúgva a törvényeket, egyeduralmat vezettek be. Ezt a rendszert hívjuk türannisznak (zsarnokság). Melynek vezetője a türannosz (zsarnok) Athén türannosza Peiszisztratosz (560-527) lett. Peiszisztratosz elsősorban a szegényebb rétegekre támaszkodott Hatalmának megszilárdítása érdekében az ellenálló arisztokraták földjeit kiosztotta a földnélküliek között, hogy növelje támogatóinak számát. Vidékre „kiszálló” bíróságokat szervezett, s így a parasztoknak nem kellett a városba menniük peres ügyeikkel. S neki sem kellett tartania a hatalmát veszélyeztető gyülekezésektől Évi

adót vezetett be, melyből fenntartotta Athén katonai erejét, és fedezte építkezéseit. A türannoszok nagy építtetők voltak E nagy művek egyrészt emelték tekintélyüket, másrészt növelték támogatóik számát a démosz körében. Mivel e nagy vállalkozások megrendeléseket jelentettek a kézműves kereskedőréteg részére. Peiszisztratosz külpolitikájában előnyös szerződéseket kötött más poliszokkal. A szerződések biztosították az athéni hajósok mozgásszabadságát Peiszisztratosz támogatta a Fekete-tenger felé való terjeszkedést, támaszpontok létesítését. A türannoszok hatalmuk biztosítása érdekében a démoszt támogatták az arisztokráciával szemben. Uralmuk addig tarthatott, amíg a démosznak erre a támogatásra szüksége volt. A gazdaság fejlődése oly mértékben erősített meg a démoszt, hogy akadályozó tényezővé váltak a türannoszok. Athénben Peiszisztratosz halála után fiainak, Hippiásznak és

Hipparkhosznak már növekvő belső elégedetlenséggel kellett számolniuk. Hipparkhoszt egy felvonuláson meggyilkolták, de testvére sem tudta a hatalmat sokáig megtartani 510-ben elűzték Athénből, és Perzsiába menekült. Hogy a nép körében milyen ellenszenvessé vált a türannoszok hatalma, jól mutatja, hogy a ”zsarnokölőknek” szobrot emeltek. Kleiszthenész reformjai (508): Kleiszthenész kezébe adták a változtatás jogát az athéniak Kleiszthenész már a türannoszok elűzésében, s az azt követő párharcokban is kitűnt. Az új berendezkedés alapja a területi felosztás volt Az új beosztás révén számos metoikosz, sőt sok volt rabszolga polgári joghoz jutott. Attikát 3 részre osztotta: egy városira (Athén), egy tengerpartira, s a belső mezőgazdasági területekre. Mindegyik harmad tíz phüléből állt Vagyis egy phülé egy tengerparti, egy városi és egy szárazföldi részből állt. Ez a politikai egység biztosította a démosz

fölényét az arisztokráciával szemben Hiszen a három alkotóelemből kettőben (város, tengerpart) a démosz volt többségben. A legfőbb hatalom a népgyűlés kezébe került, amelynek munkájában minden athéni polgár részt vehetett. Az ekklészia (népgyűlés) hozta a törvényeket. Kezében volt a háború és a béke kérdése A népgyűlés sűrűn, de nem folyamatosan ülésezett. A bulé (tanács) összetételét és létszámát megváltoztatta Minden szabad polgár bekerülhetett ide Mivel minden phülé sorshúzással 50-50 tagot küldött a bulébe, ennek létszáma 500 főre emelkedett. (ötszázak tanácsa) Javaslatokat tehetett a népgyűlésnek, amelyeket már előre megtárgyalt. Kisebb jelentőségű kérdésekben döntéseket is hozhatott. Nem szüntette meg az arkhónok tanácsát (areioszpagosz) sem, de feladata a tisztviselők ellenőrzésére szűkült. A katonai vezetők (sztratégoszok) az athéni állam tényleges vezetői voltak. Ez volt az

egyetlen tisztség, melyre ugyanazt a személyt többször meg lehetett választani. Kleiszthenész fontosnak tartotta, hogy eleve lehetetlenné tegye a zsarnokság újjáéledését. Ezt a cserépszavazás (osztrakiszmosz) bevezetésével kívánta elérni (min 6E fő kellett hozzá; ítélet: 10 éves száműzetés+vagyon megmarad) A t h é n l a k o s s á g a Polgárok családja Metoikoszok és családjuk Rabszolgák és családjuk Polgárok 20 év felettiek Sorsolás sorsolás Héliaia (bíróság) 6000 fő felváltva Sorsolás EKKLÉSZIA ( népgyűlés ) Bulé (500 tagú tanács) választás 10 Sztratégosz Zeusz: főisten (Hadész: alvilág) (Poszeidón: tenger) Apollón: jóslás Arész: háború 9 Arkhón Hermész: utazók, kereskedők Düonüszosz: bor Héra: család, asszonyok Pallasz Athéné: tudományok Démétér: termékenység Areioszpagosz Héphaisztosz: kovácsok Artemisz: vadászat Hestia: családi tűzhely Afrodité: szerelem A principátus

rendszerének kialakulása és berendezkedése Az első triumvirátus: Már Spartacus leverése után fellángolt a vetélkedés Pompeius és Crassus között. Keleten VI Mithridatész hatalmát kellett végleg megtörni, s a kalózkodás már a gazdaság működését veszélyeztette. Pompeius (Kr E 10648) befolyása nagyon megnőtt A senatus megpróbálta háttérbe szorítani, és nem adott földet veteránjainak Julius Caesar (Kr.e 100-44) régi előkelő patrícius nemzetségből származott, így néppárti elveket hirdetett Számos ünnepi játékot, gladiátori viadalt rendezett, amivel megnyerte a tömeg rokonszenvét, viszont eladósodott. Anyagi helyzetét a Rómában szokásos módon rendezte: megszerezte Hispánia egyik helytartóságát, ahol a lakosság kárára vagyon gyűjtött. Caesar hazatérve kihasználta Pompeius és Crassus ellentétét, kibékítette a két hadvezért, és szövetséget kötött velük, Kr. E 60-ban a senatus ellen Ezt az egyezséget

triumvirátusnak (három férfiú szövetsége) nevezték később. A szövetség értelmében Caesar consul lett (Kr e 59), s földet adott Pompeius veteránjainak Majd a három triumvir felosztotta maga között a hatalmat. Crassus Keletre Syriába, Caesar Galliába, Pompeius Hispániába ment helytartóként erőt gyűjteni. Az egyensúlyt az borította fel, hogy Crassus váratlanul elesett Keleten a parthusokkal vívott harcokban. Caesar útja a hatalomhoz: Crassus halálával megszűnt a triumvirátus. Pompeius a senatus oldalára állt Caesarral szemben Caesar Galliában létrehozta Gallia provinciát (Kr. e 58-51) Óriási hadizsákmányra tett szert, és a harcok alatt személyéhez hű hadsereget hozott létre. Így mikor a senatus Caesart Kr. e 49-ben hazarendelte, hogy elszakítsa seregétől, döntő elhatározásra jutott Fegyveres erővel lépte át az Itália tartományi határát jelentő Rubicont (A kocka el van vetve! – Alea iacta est!). Ez a polgárháború

kezdetét jelentette, mivel a római törvények szerint Itália földjére csak hadserege elbocsátása után léphetett volna. Pompeiusnak nem voltak légiói Itáliában, így Caesar bevonult Rómába. Pompeius erőit részenként verhette szét Először Hispániában győzte le a vezér nélküli légiókat, majd Kr. e 48-ban a görögországi Pharsalusnál került sor döntő ütközetre. Pompeius Egyiptomba menekült, de ott meggyilkolták, mivel nem akartak összetűzést Róma új urával, Julius Caesarral. Caesar egyeduralma: Caesar először elfoglalta Egyiptomot, ahol meghagyta trónján az utolsó Ptolemaioszt, Kleopátrát. Az ifjú királynő szépsége rabul ejtette, s később gyermekük is született. Egyiptomból indított hadjáratot a keleti provinciákba (leghíresebb csatáját a pontusi erők ellen vívta Zelánál Kr. e 47-ben) Kis-Ázsiából küldte híres hadijelentését Rómába: Jöttem, láttam, győztem! (Veni, vidi, vici!) Hazatérve Rómába örökös

dictatorrá választatta magát, s reformokat hajtott végre. Jelentős földosztásra került sor, letelepítette veteránjait, és értékálló aranypénzt veretett. Sok provinciabelinek polgárjogot adott, s csökkenteni akarta a senatus tekintélyét: a testület létszámát 9000 főre emelte. Az egyiptomi csillagászok szaktudását felhasználva korrigálta a naptárt, rátértek a szökőéves napévre. A Juliánnaptárt használjuk ma is, egy kisebb kiigazítással A köztársasági hagyományok erősen éltek az emberekben, s Caesar erre nem volt tekintettel. Ez köztársaságpárti összeesküvéshez vezetett, s Kr. e 44 március 15-én a senatusban Brutus és Cassius vezetésével megölték. A második triumvirátus: Caesar halálával újra felszínre kerültek az ellentétek. A köztársaságpártiak nem rendelkeztek megfelelő katonai erővel, ami biztosította volna a köztársaság jó működését. A hatalom így ismét egy-két befolyásos vezér kezébe ment át.

A zűrzavarból hárman emelkedtek ki: Antonius, Caesar volt parancsnoka, Lepidus, a lovasság vezetője és Caesar unokaöccse, a dictator örököse, Octavianus. Az új vezetők egymással is versengtek, de a senatus és a gyilkosok ellen szövetségre léptek. Kr e 43-ban megkötötték a második triumvirátust. A következő évben Philippinél legyőzték Caesar gyilkosait A triumvirek Róma uraivá váltak, s felosztották egymás között a birodalmat. Antonius kapta a keleti területeket Alexandriával, Octavianus a nyugati részeket, míg Lepidus, aki rövidesen visszavonult a politikától, Afrikát. Octavianus hatalomra jutása: Octavianus és Antonius kezdettől fogva egyeduralomra tört. Marcus Antonius (Kr e 83-30) keleten kívánt terjeszkedni, de Kleopátrához fűződő viszonya elvonta Rómától. Octavianus kihasználta ezt, s Antonius ellen eredményes propagandát fejtett ki. Nyilvánosságra hozatta vetélytársa végrendeletét, melyben Antonius a rómaiak nagy

sérelmére Alexandriában kívánta magát örök nyugalomra helyeztetni. A fegyveres összecsapás elkerülhetetlenné vált. Kr e 31-ben Actiumnál került sor a döntő csatára, s a tengeri ütközetben Octavianus hadvezére, Marcus Agrippa győzelmet aratott. Egyiptom provincia lett, de a senatus helyett Octavianus ellenőrzése alatt. Így Octavianus kezében tarthatta Róma gabonaellátását Augustus egyeduralma – a principatus: Octavianus egyeduralmát igyekezett leplezni, ezért látszólag lemondott hatalmáról, s csak megtiszteltetésből fogadott el címeket: pl. Augustus (istentől gyarapított férfiú), melyet személynévként használt később, vagy princeps (első polgár), melyből rendszere, a principatus nyerte nevét. A hatalmat kezében tartotta, az irányítása alatt álló hadseregre támaszkodva. Kulcsfontosságú köztársasági tisztségeket összpontosított kezében, s ezeken keresztül érvényesítette akaratát. Consulként a végrehajtó

hatalom vezetője, néptribunusként sérthetetlen volt, s vétójoggal rendelkezett. Mint censor, híveit ültethette a senatusba, pontifex maximusként pedig a kultikus életet irányíthatta. Meghagyta a régi tisztségeket, és államilag támogatta a korai köztársaság hagyományait, a régi erkölcsöket és szokásokat, ami rendszerének köztársasági mázát erősítette. Megjelentek a csak Augustustól függő hivatalok, és a testőrgárda (praetoriánusok), amely arra hivatott, hogy ellensúlyozza a sikeres hadvezérek esetleges politikai ambícióit. A hosszú ideig uralkodó Augustus belső nyugalmat teremtett. Külpolitikájában is győzelmes békére törekedett a birodalom szomszédaival. Keleten lemondott a hódításokról, s az Eufrátesz mentén tartós határt hozott létre Északon meghódította Pannóniát (Kr. e 9), Moesiát, s a határt a Duna vonalára helyezte Ezek a természetes határok jól védhetők voltak, s oltalmazták a birodalmat egész

fennállása alatt. 3. A Frank Birodalom kialakulása, berendezkedése Nagy Károly idejében, illetve a birodalom jelentősége A frankok: A germán frank törzsek az V. Század elején megszállták Gallia északi vidékeit A pogány frankok jóval nagyobb részét alkották a lakosságnak a megszállt területeken, mint délen a gótok. A népesség zöme azonban még szabad frankokból állt, akik állataik és földjeik gondozása mellett katonáskodtak. Klodvig (482-511) kemény és véres küzdelemben legyőzte vetélytársait, s megszerezte azok földjeit. Kiterjesztette hatalmát a szomszédos germán törzsekre, s a még római kézen lévő területekre. Ezt követően Klodvig a nyugati gótokat is legyőzte, és kiszorította őket Galliából (507). A király számára a szabad frankok hosszú ideig jelentős katonai erőt biztosítottak. A frankok, szemben az ariánus gótokkal, pogányok voltak, s így Klodvig népével csatlakozhatott a római egyházhoz. Ezzel

biztosította magának az egyház támogatását, amely írástudókat, s egy erős szervezet támogatását, király hatalmának isteni igazolását egyaránt jelentette. Klodvig utódai a Merovingok idején a frank állam fennmaradt, bár a belső trónharcok meggyengítették. A királyok híveiknek szétosztották a Klodvig által szerzett birtokokat, s így a királyi hatalom elvesztette gazdasági alapjait. A frank állam gyakran egymással laza kapcsolatot tartó részterületekre esett szét (Austrasia, Neustrasia, Burgundia) A Karolingok: A királyi méltóság csökkenésével erősödött meg az udvarnagyok (majordomus) befolyása. A legtekintélyesebb földbirtokos családok közül kerültek ki, s ők irányították az államügyet és a hadsereget. A királyok lassan bábokká váltak kezükben. A frank állam egyesítése és megerősítése Austrasia majordomusainak, a Karolingoknak nevéhez fűződött. Martell (Kalapács) Károly majordomus (714-741)

megszilárdította a központi hatalmat, elsősorban az egyháztól elvett földek segítségével, melyeket híveinek adományozott. A Hispániát elözönlő arabok átkeltek a Pireneusokon, s Gallia veszélybe került. Martell Károly lovas hadserege Poitiers melletti győzelmével (732) megállította az arab előrenyomulást, megmentve ezzel a keresztény Európát az iszlám térhódításától. Fia, Kis Pippin 751-ben Róma püspökének támogatásával magához ragadta a királyi koronát (Az utolsó Meroving uralkodót megnyírták és kolostorba dugták) Az új Karoling király a longobárdoktól megszerzett területek jelentős részét (Róma és Ravenna vidékét) a pápának adományozta. (754 –A pápai állam kialakulása) Hódító Nagy Károly (768-814): Kis Pippin fia, Nagy Károly, a frankok megnövekedett erejét hódításokra használta fel. Uralkodásának első felében Nyugat-Európa nagy részére kiterjesztette hatalmát. Fő törekvése a Rajnától

keletre élő germán népek (szászok, bajorok) meghódítása volt. A legelkeseredettebb ellenállást a szászok fejtették ki (772-804) A katolikus egyház térítő munkájával Károlyt támogatta, ezért a szász felkelő sokszor a kolostorokat is megtámadták. A bajorok meghódoltatása (778) előtt Nagy Károly a pápát támogatva a longobárdok országát is megsemmisítette (773774). Ez lett a későbbi Lombardia A betörő arabok ellen harcolva átkelt a Pireneusokon, s meghódította a félsziget északkeleti részét. (778-795) A Kárpát-medencét lakó avarokat legyőzte, így azok birodalma szétesett Az egykori Pannónia területét országához csatolta (807). A pápa 800 dec 25-én császárrá koronázta Nagy Károlyt, amit később Bizánc is elismert. A frank birodalom államszervezete: A hódítások 800 után leálltak, aminek elsősorban társadalmi okai voltak. A szabad harcosok közül egyre többen a nagybirtokosok függésében kerültek, s így

meggyengült Károly katonai ereje. A legégetőbb probléma a már meglévő területek összefogása és irányítása lett. Aachen lett a birodalom fővárosa Az írásbeli teendők ellátására és az oklevelek kiadására létrehozta a kancelláriát. Összegyűjtötte kora kiemelkedő műveltségű férfiait. Alkuin, aki jelentős szerepet játszott a gyorsan és könnyen olvasható betűtípus, a Karoling minuszkula kialakításában. Károly országát grófságokra osztotta Ezen tartományok élén a gróf (comes) állt, aki a bevételek harmada fejében a király nevében irányította a rábízott országrészt. A grófok visszaéléseit királyi küldöttek voltak hivatva megakadályozni. A különösen veszélyeztetett őrgrófságokat hozott létre. Az őrgrófok feladata tartományok összes jövedelmének birtokában a birodalom katonai védelme volt. Ilyen őrgrófság épült ki az arabok ellen Hispániában, és az avaroktól megszerzett Pannóniában. Nagy Károly

halálakor (814) erős és rendezett birodalmat hagyhatott fiaira. A frank birodalom felbomlása: A frank állam Nagy Károly halála után jelentősen meggyengült. Fia, Jámbor Lajos (814-840) már nem tudta összefogni a birodalmat. 843-ban Lajos egymással versengő fiai Verdunban felosztották a birodalmat (verduni szerződés) Kopasz Károly (843-877) kapta a nyugati részeket (Franciaország), Német Lajos (843-876) a Rajnától keletre eső vidéket (Németország), míg Lothar (843-855) a császári címet, Itáliát, Burgundiát, és Lotharingiát kapta. A részek sem maradtak egységesek. Grófságok, tartományok egyre lazább halmazává váltak Ebben a helyzetben indult meg a normannok, arabok, magyarok portyázó inváziója. 4. A rendi monarchiák kialakulása Nyugat - Európában (Anglia és Franciaország) A rendi monarchia rövid jellemzése: A rendi monarchiák jellemzője, hogy a rendek és az uralkodó közösen gyakorolják a hatalmat. (dualizmus) A rendek

azonos előjogokkal rendelkeznek, érdekeik érvényesítésére pedig gazdasági erejüknél fogva képesek. Ez olyan államformát jelöl, melyben a rendek politikai intézményrendszeren, a rendi gyűlésen keresztül képesek érdekeiket érvényesíteni. Nyugat-Európában két, egymástól független típus alakult ki: az angol és a francia rendi állam Anglia rendi fejlődése: Anglia uralkodója, II. Plantagenet Henrik (1154-1189) házasságával hatalmas területeket szerzett Franciaországban, így többször összeütközésbe került II. Fülöp francia királlyal Henrik után I Oroszlánszívű Richárd (1189-1199) került a trónra, akit annyira lekötöttek a keresztes háborúk, hogy hazája belső ügyeivel alig foglalkozott. (alig egy esztendőt töltött Angliában, tízéves uralkodása alatt) I. Földnélküli János (1199-1216) elvesztette a francia birtokokat Az e területek visszaszerzésére irányuló háborúk rengeteg pénzt emésztettek fel. A

birtokelkobzások és a megemelt adók elégedetlenséget szültek Ezt a helyzetet használták ki a főurak, mikor rákényszeríttették Jánost, a Magna Charta Libertatum kiadására. (1215 jún 15) Ebben kötelezettséget vállalt arra, hogy nem vehet el földeket birtokosoktól, nem avatkozik az egyház ügyeibe, nem vehet vissza egyházi földeket, ítélet nélkül nem fogathat el szabad embereket, és kénytelen volt megerősíteni a városi kiváltságokat; végül elismerte egy 25 tagú főnemesi tanács jogát arra, hogy az uralkodót rászoríthassa a Magna Chartában foglaltak betartására. Jánost fia, a kiskorú III. Henrik (1216-1272) követte, a trónon Uralkodása első felében főúri csoportok kormányoztak helyette, majd 1258-ban egy 15 fős bárói tanács kezébe került a hatalom. A bárók és az uralkodó ellen indította meg felkelését Simon de Monfort gróf. A felkelés győzelme után a gróf kormányzó lett és 1265-ben meghívta a parlamentbe a

köznemesek és a városok képviselőit is. Veresége miatt I Edward (1272-1307) került hatalomra Uralkodása idején már rendszeresen összehívták a rendi gyűlést. 1295-ben ült össze az ún Mintaparlament, ahol kialakult a gyűlés működésének állandó szervezete. A Lordok házában (House of Lords) foglaltak helyet a főpapok és a világi főurak (lordok). A Közösség házában (House of Commons) pedig a grófságok és a városok képviselői Tehát a parlamentben a lordok személyesen, míg a grófságok, és városok képviselőik útján érvényesíthették érdekeiket. Ettők kezdve a parlament meghallgatása nélkül az uralkodó törvényt nem hozhatott, adókat nem vethetett ki, később pedig a hadsereggel kapcsolatos döntések is átkerültek a parlament hatáskörébe. Angliában tehát három rend alakult ki: a főpapok és a világi főurak, együttesen a lordok, a lovagok, és a városi polgárság. A francia rendi fejlődés: Az 1214-es bouvines-i

csata, mely Földnélküli János vereségével, és II. Fülöp Ágost (1180-1223) győzelmével végződött Az angoloktól visszaszerzett hatalmas földek a király személyes birtokaivá váltak. IX Szent Lajos (1226-1270) az államigazgatás szerveinek fejlesztésével és az egységes pénz, illetve a pénzverési monopólium bevezetésével tovább erősítette hatalmát. Az első francia rendi gyűlés összehívására IV Szép Fülöp (1285-1314) uralkodása alatt került sor Fülöp háborúi annyi pénzbe kerültek, hogy azok költségeit már új birtokaival sem tudta finanszírozni, és az egyházat is megadóztatta, ezért VIII. Bonifác pápa kiközösítette őt az egyházból Válaszul Fülöp megtiltotta a pápai jövedelmek kivitelét az országból. A király szélesebb támogatottságot akart a pápa ellen vívott harcához, ezért 1302-ben összehívta az első olyan gyűlést, amelyen a papság, a nemesség és a polgárság is részt vett. Ettől kezdve

Franciaországban is állandósult a rendi gyűlés. Fülöp végül győzelmet aratott a pápaság fölött, és azt is elérte, hogy V Kelemen –a pápává választott bordeaux-i érsek- 1309-ben Avignonba tegye a pápai székhelyet. (avignoni fogság, 1309-1377) Lényeges különbség az angolhoz képest, hogy itt három rend alakult ki: papság, nemesség, harmadik rend. Tehát a nemesség egy rendben foglalt helyet. Ezen rendeknek tagja volt minden egyházi személy, minden nemes, és a harmadik rend esetében minden más nem jobbágysorban élő francia (városi polgárok és szabad parasztok). Az általános rendi gyűlésen mindhárom rend képviselői részt vettek, az előkelők gyűlésén az uralkodó személyes meghívására jelentek meg a rendek kiemelkedő tagjai, ezenkívül létrejöttek a rendek külön gyűlései és a tartományi rendi gyűlések is. A rendi gyűlések általános jellemzői. A rendek hatalomgyakorlásának legfontosabb színtere a rendi

gyűlés, melynek fontos jogai a királyválasztás, a törvényhozás, a hadsereggel és az adózással kapcsolatos döntések. Franciaországban a rendi gyűlés soha nem kapott felhatalmazást törvények alkotására, de mégis, az uralkodónak tanácsos volt egyes intézkedései megerősítéséhez általános támogatást biztosítania. A rendi gyűlések valójában rendi-képviseleti gyűlések voltak, hiszen ott csak a legmagasabb rangú személyek vehettek részt személyesen, a többi rendi tagot követei képviselték. Általában elmondható a rendi gyűlésekről, hogy összehívásuk módja és annak rendszeressége meglehetősen tisztázatlan volt és ezzel az uralkodók gyakran vissza is éltek. Gyakrabban tartottak rendi gyűléseket, ha a királyi hatalom gyenge volt, és ritkábban, vagy egyáltalán nem, mikor az erős központi hatalomnak nem volt rá szüksége. (Fro 1614-1789-ig nem hívták össze) Visszatérő probléma volt a tárgyalandó kérdések

sorrendjének (napirendnek) meghatározása, mely állandó viták forrásává vált az egyes rendek, illetve az uralkodó között. Nagyban csökkentette a rendi gyűlések hatékonyságát a követutasítás intézménye, mivel, ha olyan kérdés vetődött fel, melyre nézve a küldök nem látták instrukcióval követüket, az utasítást a követnek meg kellett kérnie, ez pedig rengeteg időt emésztett fel. 5. A magyar államalapítás körülményei és eseményei Géza (972-997): Árpád helyzete megerősödött Kurszán kündü halálával (904). De nincs nyoma egységes központi hatalomnak Árpád utódai a nomád öröklései rend értelmében követték egymást, vagyis minden nemzetség legidősebb férfi tagja örökölte a hatalmat. (seniorátus) Így került a fejedelmi székbe Árpád dédunokája, Géza Az ő nevéhez fűződik a törzsfők hatalmának megtörése. A céltudatos fejedelem házasságával is hatalma megszilárdítását segítette elő Az

erdélyi Gyula leányát, Saroltot vette feleségül. Megszerezve ezáltal az ország keleti részének támogatását Nem kísérletezett újabb kalandozó hadjáratokkal, sőt igyekezett kivédeni a várható nyugati támadásokat. 973-ban elküldte követeit a német-római birodalom császárához, I. Nagy Ottóhoz Quedlinburgba Hittérítőket kért az uralkodótól, népe számára, majd lemondott a Lajtán túli magyar területekről. A fejedelem megkeresztelkedett, de továbbra is pogány módon élt. Ám fiát, Vajkot, a későbbi Szent Istvánt, már keresztény hitben nevelte. Vajk házasságával, a bajor hercegnővel, Gizellával, az Árpádok rokonságba kerültek a császári szász dinasztiával. Szent István (997-1038): Géza halála után fiával szemben hatalmi igényekkel lépett fel Koppány. Koppány apja, Tar Szerénd éppúgy Árpád dédunokája volt, mint Géza. Római szertartás szerint keresztelkedett meg, de pogány módon élt, s több felesége is volt

Mivel idősebb volt Istvánnál, a seniorátus alapján igényt tartott a fejedelmi hatalomra. Ezt nyomatékosította a levirátussal, egy másik ősi szokás révén: feleségül kérte Géza özvegyét, Saroltot. István a primogeniturát alkalmazta, amely szerint a hatalmat az elhunyt uralkodó elsőszülött fia örökli. Géza a forgalomból kieső somogyi területeken jelölte ki Koppány szállásterületét, s körbevette azt fejedelmi erősségekkel. Koppány legyőzésével István kezébe került a fejedelmi hatalom Az ország erejét mutatja, hogy a királyi címet II. Szilveszter pápa megadta 1000 és 1001 fordulóján Istvánt megkoronázták Esztergomban A korona, melyet az esztergomi érsek, Asztrik illesztett a fejére, nem a ma ismert szent korona, hiszen az csak a XII. Században készült két rész, az alsó görög és a felső latin korona összeillesztéséből. Mai koronázási jelképei közül a palást való István korából. 1003-ban az erdélyi gyulát

fosztotta meg országától, de anyai nagybátyja életét megkímélte. Az ország egyesítésének utolsó mozzanata Ajtonynak, a Temesköz urának legyőzése volt. Az önálló magyar egyházszervezet létrejött, az esztergomi érsek vezetésével. Ez a lépés tovább erősítette az ország függetlenségét, hiszen a magyar egyház feje, csak a pápának volt alárendelve. István alapította az esztergomi és a kalocsai érsekséget, valamint a veszprémi, pécsi, csanádi, győri, egri, váci, bihari és gyulafehérvári püspökségeket. A falvakat templomépítésre kötelezte. (10 falunként 1 templom) A kőtemplomok a lakosság helyhez kötését is szolgálták István előírta a tized megfizetését. A szerzetesrendek közül a bencések érkeztek először hazánkba. Első kolostoraikat Pannonhalmán és Pécsváradon alapították. Az országot királyi vármegyék hálózták be, melyek katonaigazgatási, gazdasági és bírói feladatokat láttak el A királyi

vármegyék bázisai a királyi birtokokon létesült földvárak Szent István törvényei: Szent István törvényekben szabályozta népének mindennapi életét. Ezek egy része az egyház működéséhez szükséges gazdasági javak megteremtését szolgálta. Törvényeinek egy csoportja a bűntől való elrettentést tartotta legfőbb feladatának. „Ha valaki karddal embert öl, ugyanazon karddal öljék meg őt.” A határozatok másik része a királyi javak védelmét biztosította Ugyanakkor viszont megengedte az uralkodó, hogy mindenki szabadon rendelkezzék a saját öröklött vagyona, s a királytól nyert adományok fölött. A társadalom: Az akkor társadalom jogi szempontból két részre oszlott: szabadokra és szolgákra. A szabad ember a törvény szabta szabályok elfogadása mellett lényegében maga intézte sorsát. Ugyanez nem mondható el a szolgáról, aki felett ura rendelkezett. (A szolgát személynek tekintették) A szabadok társadalma három

csoportra oszlott. Az urak az Istvánt támogató hazai előkelőkből, és a király külföldről jött, adományokkal elhalmozott híveiből álltak. A vitéznek nevezett középrétegbe a katonáskodó életmódot folytató, kisebb vagyonú emberek tartoztak. A szabadok társadalmának legalján a nincstelenek, de személyükben szabadok foglaltak helyet. A társadalom a vendégekkel (hospes) gyarapodott A külföldről betelepült parasztok mások földjét művelték. A királyi birtok: A királyi föld két birtokcsoportra oszlott. A szórtan elhelyezkedő várbirtokok népei (a várnépek) a király kezén lévő várakat szolgálták pénzzel és terményeikkel. A várak védelmét és igazgatását a várjobbágyok látták el Ők és az általuk mozgósított várnépek vonultak fel a királyi seregben. A várszervezetnek így elsősorban katonai jelentősége volt Az udvarbirtokok feladata a királyi udvar, s a király kíséretének ellátása volt. Ekkor még nem

létezett szigorúan egy helyhez kötött királyi székhely. Az udvarbirtokok központja az udvarház volt, amelyet az udvarnokok láttak el a föld terményeivel, s kézműipari készítményekkel. Az udvarszervezet a királyi hatalom egyik gazdasági alapját alkotta A várnépek és az udvarnokok a király hatalma alatt álló szolga állapotú emberek voltak. Az udvarnokok életét elöljárók, többnyire leszegényedett vitézek irányították. A királyi birtokszervezet élén az ispánok álltak A királyi vármegyék megszervezése: A királyi vármegyék rendszerét szintén Szent István hozta létre a kormányzás megkönnyítésére. Az igazgatás érdekében megszabta azokat a határokat, ameddig egy vár illetékessége kiterjedt. A királyi vármegyék hálózata, így többnyire a királyi várszervezet a várispánságok által felölelt várbirtokhoz igazodott. Annyi különbséggel, hogy a szétszórtan fekvő várbirtokok köztes vidékeit is magában

foglalta. S a vár illetékességét egy összefüggő területre is kiterjesztette A királyi vármegyék élén megyésispán állt, akinek személye gyakran megegyezett a várispánéval. A megyésispán köteles volt a király parancsára hadba vezetni a vár fegyvereseit. Ő bíráskodott, s kezelte a vármegye jövedelmeit A vármegye jövedelmei, elsősorban a szabadok pénzadója, és a vámok a király és a megyésispán vagyonát gyarapították. A királyi vármegyéken nyugvó hadszervezettel Magyarország képes volt megvédeni önmagát. Amikor a német-római császár elérkezettnek látta az időt, hogy a magyarok királyát hűbéresévé tegye, seregével bevonult az országba, de István sikerrel védekezett. Az Esztergomig nyomuló német hadakat visszafordulásra késztette, és Bécsig üldözte (1030) A királyság a kormányzása: A kormányzás vezető testülete a püspökökből és a megyésispánokból álló királyi tanács volt. A királyi döntéseket

a tanácsban vitatták meg. A tanácsban fontos szerepet kapott a nádor, az ispánok közül a legtekintélyesebb főember A nádor a királyi udvarszervezet főbírája, és jövedelmének kezelője, egyre gyakrabban helyettesítette a királyt igazságszolgáltatási ügyekben. 6. A magyar feudális állam és társadalom változásai a XIII Század folyamán (II András, IV Béla) Imre király és hatalomvágyó öccse: III. Béla idősebbik fiát, Imrét jelölte ki utódnak Imre (1196-1204) király öccse, András herceg azonban megkeserítette bátyja uralkodását. Hosszan elhúzódó viszályba keveredett testvérével, s végül András lett a király Az újfajta javadalmazás és következményei: II. András (1205-1235) főtisztviselői új javadalmazásra tettek szert Ezentúl jövedelmük tekintélyesebb hányadát birtokadományokból szerezték. A birtokok örökjogon, feltétel nélkül kerültek az arra érdemesek tulajdonába, azaz nem voltak hűbérbirtokok.

Egy-egy vármegyében szinte teljesen eltűnt a királyi birtokállomány: a királyi magánuradalmak, a várföldek a tisztségviselő világi nagybirtokosok kezére kerültek. Emiatt visszaszorult a királyi udvarházak szervezete, létalapjukat vesztették a várispánságok. Ezek hanyatlása pedig a király katonai erejét is gyöngítette Ellenszenv a királyné német kísérete iránt: Merániai Gertúd kísérete valósággal megszállta a királyi udvart, s midőn a király Halicsra támadt (1213), egy bárói csoport leszámolt a királynéval és kíséretével. A királynét Pilisszentkereszten temették el Az összeesküvés feje, Bánk Bán elkerülte a megtorlást. Ez azért volt így, mert Andrásnak nem állt érdekében megbüntetni. A jövedelemkiesés pótlása: A királyi birtokok elidegenítésével világi nagybirtokosok kezére kerültek a királynak járó szolgáltatások, s II. András jelentős jövedelemtől esett el. Több, királyi jogon szerzett

jövedelem (regálé): vámok, illetékek bérbe adása felpezsdítette a pénzgazdálkodást. A királyi javakat kezelő intézmények, a kamarák bérlői évi egy összegben fizették ki a királynak a bérleti díjat. Az „aranybulla mozgalom”: II. András 1217 évi sikertelen keresztes hadjárata csak tovább növelte a feszültséget A sókamarák bérbeadása különösen sértette az egyház érdekeit, amely korábban a só egyedüli forgalmazója volt. Az egyház éppen ezért haragosan tekintett az új bérlőkre, az izmaelitákra és a zsidókra, s nehezményezte a király gazdaságpolitikáját. A régi rend híveivé váltak azok a bárók, akik nem részesedtek kellő mértékben a birtokadományokból. Ők II András fia, Béla herceg körül gyülekeztek. Az új intézmények bevezetése nem kedvezett azoknak a kis- és középbirtokosoknak sem, akik egyedül a királynak tartoztak engedelmességgel, katonáskodással. A társadalom szabad állapotú tagjai, a

király szolgáinak, szervienseknek nevezték magukat, s csak a király bíráskodhatott felettük. Mozgalmuk a bárók ellen irányult A várjobbágyok és a várnépek szintén szembehelyezkedtek a királlyal, s élesen tiltakoztak a várbirtokok eladományozása miatt. Az aranybulla: II. András az ellenzék nyomására 1220 táján meghátrált, s ígéretet tett az eladományozott vár- és udvarnokföldek visszavételére. A régi rendhez visszatérni akaró bárók kiszorították a hatalomból II András híveit, s rákényszeríttették a királyt az aranybulla kiadására. (1222) Az aranybulla 31 pontból álló díszes okmány. Ebben a király írásban is megfogadta, hogy a jövőben tartózkodik a királyi birtokok eladományozásától. Az idegenek nem kaphattak birtokadományt, s tisztségeket csak a királyi tanács jóváhagyásával viselhettek. Megtiltotta, hogy a kamarák élén izmaeliták vagy zsidók álljanak Az aranybulla biztosította a szerviensek

adómentességét, szabad végrendelkezési jogát, s mentesítette őket a megyésispán joghatósága alól, kivéve a tized és pénzügyeket. Az okmány ezek után meghatározta a szerviensek katonakötelezettségét. „Ha pedig a király az országon kívül akar hadat vezetni, a szerviensek ne tartozzanak vele menni, csak az ő pénzén, s visszatérte után rajtuk hadbírságot ne szedjen. Ha azonban az ellenség részéről jön sereg az országra, mindnyájan egyetemlegesen menni tartoznak.” Az aranybulla megerősítette a várjobbágyok és a vendégek szabadságjogait. II. András megtiltotta, hogy az egyház már ekkor pénzben követelje a tizedet A király beleszólt abba, hogy hol tárolják a sót, noha a sótárolás és szállítás az egyház kiváltsága volt. Végül az aranybulla törvényesnek nyilvánította a nemesség ellenállását abban az esetben, ha a király megszegi a törvényt. E dokumentumban is megjelenik az a nézet, hogy a királyi hatalom nem

korlátlan II. András főpapi ellenzéke: Az Aranybulla kiadása után a birtokreform haszonélvezői újra visszatértek a hatalomba. Ezért 1231-ben a főpapi ellenzék képviselői megújították az aranybullát. Az aranybulla második változata elsősorban az egyházi kiváltságok számát gyarapította. Az új okmány már nem tiltotta az egyháznak a tized pénzben való beszedését, s a sóraktározást sem kívánta szabályozni. II. András és a főpapok között mindvégig feszült volt a viszony A pénzügyekben az izmaeliták és a zsidók továbbra is jelentős szerepet kaptak. Az Esztergomi érsek 1232-ben kiközösítette a királyt A viszály rendezésére a pápa megbízottat (legátust) küldött az országba. Ez a halicsi hadjáratra tartó királytól további engedményeket csikart ki az egyház számára (beregi egyezmény, 1233) II. András külpolitikája: Az eredménytelen halicsi hadjáratok mellett II. András a Kárpátokon túl Havasaldöld

irányában is hódítani akart Az itt élő pogány kunok földjét próbálta megszerezni. A végrehajtással megbízott, erdélybe telepített német lovagrendnek azonban esze ágában sem állt a feladatot teljesíteni. Ehelyett területi különállásra, függetlenségre törekedett II András ezért fegyverrel űzte el a lovagokat az országból (1225), akik a lengyel peremvidékre költöztek és ott alapítottak államot. A lovagok által hátrahagyott területen II. András püspökséget szervett (kun püspökség), s az ide hívott domonkos szerzetesek térítő munkája már eredményes volt. A francia lovagok révén akarta megvalósítani nagy álmát, a latin császárság trónjának megszerzését. Mikor ez nem sikerült, a bizánci hagyományokat őrző Nikaiai Császársággal és a bolgár cárral kötött szövetséget. Fiának, Bélának bizánci hercegnőt hozott feleségül. A régi berendezkedés felbomlott, s minden, ami a helyén kialakult, már egy új

korszak jellemzői közé sorolható. A tatárjárás Törekvés a korlátlan királyi hatalom visszaállítására: Béla herceg, a meggyilkolt Gertrúd fia a királyi tekintély hanyatlását apja gyengekezűségének tulajdonította. IV Béla (1235-1270) uralkodását azzal kezdte, hogy megvakíttatta az elhalt király feltétlen hívét, Dénes nádort. Állítólag a nádorral csalta meg harmadik felesége a már beteg II. Andrást A gyermeket váró özvegy királyné is menekülni kényszerült, s német földön megszülető fiának később fontos szerep jutott. Az ő gyermeke lett az utolsó Árpád-házi uralkodó, III. András Az új király ugyanis szinte valamennyiük előtt bizonygatni kezdte hatalmát. Közben királyi megbízottak járták az országot, hogy az örökadományokat visszavegyék, s azokat újra a királyi várszervezetbe tagolják. A kunok, Juliánius útja, a tatár veszély: A tatároktól elszenvedett Kalka folyó mellett elszenvedett vereség (1223),

után a kunok hajlottak a kereszténység felvételére, mert reménykedtek, hogy a szintén fenyegetett nyugati keresztény államok megsegítik őket a további mongol csapásokkal szemben. II. András Béla herceg költségén négy domonkos szerzetest indított útnak a magyarok keresésére A magyarországi egyház a kereszténység keleti terjesztése során sokat várt a keleten maradt magyaroktól. A legtöbb tájékoztatást erről a vidékről valószínűleg a XI. Század második felében íródott Ősgesztából meríthették (A geszta a kora középkor jellegzetes történeti műfaja volt. Egy-egy nép távoli múltját mutatta be regényes formában) A négy szerzetes közül csak Juliánus élte túl a hosszú vándorlást, s 1236 végén visszatért MO-ra. A Volga középső folyása mentén megtalálta a magyarság keleten maradt csoportját. Juliánius hírt hozott a tatár veszélyről, mely szerint a tatár seregek Németország ellen készülődnek. A tatárok

már a domonkos szerzetes visszatértének évében elpusztították a keleti magyarok földjét. A kunok fejedelme, Kötöny a tatár előrenyomulás miatt kért bebocsátást Magyarországra IV. Bélától Amikor a magyar király megadta az engedélyt, s 40.000 kun betelepült az országba, a tatár harcosok már Kijev gyenge palánkfalait ostromolták A kunok iránti ellenszenv: IV. Béla a kunok szállásterületét az Alföldön jelölte ki, s e jó harcosokkal akarta biztosítani hatalmi fölényét hazai ellenzéke fölött. A kunok azonban nomád állattenyésztést folytattak, s a birtokhatároktól függetlenül legeltettek Mindezekért hamarosan általános ellenszenv övezte a betelepülőket. IV Béla rákényszerült, hogy ellenőrzése alá helyezze fejedelmüket. Kötönyt és családját Pestre vitette, s a mai Vígadó tájékán egy kétszintes palotában őriztette Magyarország katonai adottságai a tatárjárás előtt: A várak megoszlása MO területén

egyenletlen. A Dunántúlon, s különösen a nyugati határszélen viszonylag sűrűn helyezkedtek el. A nyugati határszélt közel 20 vár védte Mozgósítható harcosok között ott voltak a királyi szerviensek és a várkatonák. A tatárok győzelme: A tatárok Kijev elfoglalása után (1240) MO lerohanását is tervbe vették. Három irányból támadtak: az egyik sereg megkerülve a Kárpátokat, északnyugatról tört be az országba; a másik Erdély felől közelített. A fősereg pedig a Vereckei hágónál, a nádor csapatainak szétverésével nyitott utat magának, s előőrsei hamarosan Pest határáig hatoltak. Ebből a tatár előőrsből ejtett foglyokat Babenberg Frigyes osztrák herceg, aki úgy vélte, eleget segített, és eltávozott. A győzelemhez szokott magyarok és németek magyarázatot kerestek a hódítók sikereire, így keveredtek a tatárokkal való együttműködés gyanújába a kunok. Fejedelmüket a Pesten gyülekező fegyveresek

lemészárolták A bosszúra éhes kunok a Duna-Tisza közén megakadályozták, hogy a király által mozgósított seregek Pestre érjenek, majd kivonultak az országból. A király így a vártnál jóval kevesebb, mintegy 25.000 nehéz- és könnyűfegyverzetű lovast tudott összegyűjteni Ezt a sereget kerítették be 1241. április 12-én hajnalban a Sajó folyónál, Muhi mellett Batu-kán hadai S ez a had szenvedett vereséget azon a végzetes napon. A magyar sereg létszáma közel azonos volt a tatár seregével. Vereségünket a rossz hadvezetés és a tatárok taktikai fölénye okozta. A magyar sereg előnytelen helyen ütött tábort A csatában elesett a nádor, az esztergomi és a kalocsai érsek, és még három püspök. Itt szerzett sebeibe halt bele később a király öccse, Kálmán IV Béla csodával határos módon menekült meg. A tatár pusztítás mérlege: A tatár seregek valószínűleg a végleges hódítás előkészítésére érkeztek hazánkba.

Egyik fő céljuk az ország védelmi erejének teljes szétzúzása azonban nem sikerült. Furcsamód a kunoknak köszönhető, hogy a mozgósítás akadályoztatásával az Alföld katonanépének zöme érintetlen maradt. Ezt az is mérsékelte, hogy a hódító sereg északi szárnya az erős lengyel ellenállás következtében nem tudott időben megérkezni, és nem tudták fogságba ejteni a királyt. (aki Trau szigetére menekült) Egyes alföldi területeken a pusztítás mértéke meghaladta az 50%-ot. De ezek voltak az ország legritkábban lakott részeit. A történészek szerint az összlakosság kb 15-20%-a pusztult el ekkor (500E ember) A tatárok kivonulása: A megmenekült király az Adriai tenger egyik szigetén (Trau) várta ki a tatár veszedelem elmúltát. A hódítók április közepén egyetlen rohammal bevették Pestet. A következő év elején azonban megtorpant a tatár támadás Esztergom és Székesfehérvár falai alatt már ők vallottak kudarcot. Egyre

erősödött a lakosság ellenállása Így, amikor Batu-kán hírül vette, hogy Ögödej nagykán elhunyt (Dzsingisz fia), 1242 tavaszán a tatárok a Duna jobb partját követve elhagyták az országot. IV Béla visszatérhetett MO-ra IV. Béla reformjai A tatárjárás tanulságai: A Dunántúlon az erődített helyek sikerrel álltak ellen a tatárok támadásának. Az is bebizonyosodott, hogy a könnyűlovas tatárok rohamait a páncélos nehézlovasok megállíthatják. Hadügyi reformok: IV. Béla várépítési reformkor hirdetett, s az erődítmények emelését birtokadományokkal ösztönözte A javadalmazottaknak előírta, hogy páncélos lovasokat állítsanak ki a királyi seregbe. A még létező szabad katonarétegből is sokan kaptak birtokadományokat, hogy képesek, legyen a páncélos felszerelést beszerezni. A várospolitika: Elsősorban a védelmi cél vezérelte IV. Bélát a városfejlesztésben is Fő követelménynek szabta a városfalak megerősítését.

A városokat is páncélos nehézlovasok, felszerelésére kötelezte Egy-egy új város általában a Fehérvárott alkalmazott jogokat kapta meg. Várospolitikájának legkiemelkedőbb eredménye az 1247-ben alapított Buda városa volt Kunok, jászok: Az ország katonai ütőképességét a király a harcos népelemek betelepítésével is meg akarta erősíteni. Visszacsalogatta a kunokat (1245), akik számára Szolnokról keletre ill. A Duna-Tisza közén jelölt ki szállásterületet Tőlük északra a Tisza szolnoki kanyarulata mentén az iráni eredetű jászok jutottak földhöz. Mindkét nép könnyűlovas harcmodorú volt A formálódó nemesi társadalom: Egy jogilag egyesülő réteg, a nagybirtokosok, tisztségviselő bárók, közép- és kisbirtokos szerviensek adómentességben részesült. Szabadon végrendelkezhettek, peres ügyeiket a királyi bíróságon intézhették, s a királynak csak katonáskodással tartoztak. Az aranybullában a nemes (nobilis) szó még

csak az előkelők vékony rétegét jelölte. A király és fia által 1267-ben kiadott kiváltságlevél viszont már elismerte a királyi szerviensek nemességét is, s őket egyszerűen csak nemesnek nevezte. A királyi kiváltságok alapján a várjobbágyok is megkaphatták a nemesi jogokat Egy részük valóban szabad földhöz, közép- és kisbirtokhoz jutott. Nemessé válásukkal a királyi várszervezet végleg bomlásnak indult Főnemes, köznemes, familiaritás: Ekkor alapozódott meg több olyan bárói hatalom, amely a XIII. Század utolsó negyedében lehetetlenné tette a királyi kormányzat működését. A Stájerországból származó család, melynek tagjai Kőszegről –egyik várukról- a Kőszegi családnevet vették fel. A Vértes-hegység vidékén a gondjaikra bízott vármegyéket örökös tartományuknak tekintették a Csákok. Ilyen volt a Kán család is A mindössze 10-20 famíliából alakult ki a nemesség egy vékony vezető rétege, a

főnemesség. A közép- és kisbirtokos köznemesek, az egykori királyi szerviensek és várjobbágyok általában nem tudtak függetlenedni a nagybirtokos báróktól. Közöttük mindkét fél számára előnyöket nyújtó kapcsolat született A nemes elszegődött önként a tehetősebb nagybirtokos szolgálatába. Tagja lett ura katonai kíséretének, háztartásának, famíliájának Innen származik a kapcsolat elnevezése, a familiaritás. Aki szolgálatba állt, az lett a familiáris nemes, aki szolgálat fejében juttatásokat, ellátást, védelmet kaptak. A familiáris nem kapott hűbérbirtokot, személyes szolgálatvállalása nem csorbította nemesi jogait. A nemesi vármegyék kialakulása: A királyi vármegyerendszer szétzilálódásakor hiányzott a helybeni jogszolgáltatás, a Zalán innen és túl lakó szerviensek már 1232-ben felhatalmazást kaptak a királytól, hogy ügyeikben saját maguk intézkedhessenek. Egy-egy királyi vár körzetében az ott

lakó királyi szerviensek közigazgatási szerveket hoztak létre, s maguk közül, ügyeik intézésére szolgabírát választottak, akik a nagybirtokos ispánnal együtt ítélkeztek. Az 1290. évi törvény a szolgabírák számát megyénként 4 főben állapította meg A szolgabírák várszervezettől függetlenül működtek. Tevékenységük a nemesség önkormányzatát jelentette, s a királyi hatalom helyi képviseletévé vált: átvette a királyi vármegyék feladatait. A főispán képviselte a királyi hatalmat, a választott szolgabírák pedig a vármegye nemességét. Harc a Babenberg örökségért: IV. Béla, még a tatárjárás idején ellenséges viszonyba került II Harcias Frigyessel Ausztria és Stájerország ura menekültében fogságba ejtette a magyar királyt, s csak kincsei és MO nyugati vármegyéinek átengedésének fejében engedte el. 1246-ban IV. Béla bosszúhadjáratot indított, s az összecsapásban Frigyes életét vesztette A csatát

Béla elvesztette Mivel a herceg utód nélkül halt meg, IV. Béla a Babenberg örökségért szállt harcba Vetélytársa, II Premysl Ottokár (1253-1278) volt, aki rokonság címén tartott igényt a hercegségre. Ottokár nyert, és egyesítette Csehországot, Ausztriát és Stájerországot, mellyel Közép-Európa legnagyobb erőforrásokkal rendelkező uralkodója lett. IV. Béla a balkánon kárpótolta magát Megszerezte a Macsói bánságot, s kiterjesztette fennhatóságát Boszniára is Apa és fia viszálya: Az 1260-as évektől kezdve István herceg szembefordult apjával, IV. Bélával Sok csatát vívtak, de fia jobb hadvezérnek bizonyult. Leghíresebb csatájukat 1265-ben, Isaszegnél vívták Istvánnak jutott az ország keleti része, ahol ifjabb király címen uralkodott, míg Béla visszaszorult a Dunától Nyugatra. V. István (1270-1272) apja halála után egyedüli uralkodó lett Felesége kereszténnyé lett kun leány volt, akivel még apja házasította

össze, politikai okokból. Tőle született örököse, László 7. Magyarország újjászervezése a XIV Században: Károly Róbert és Nagy Lajos politikája, illetve az uralmuk alatt a társadalomban bekövetkező folyamatok, változások Károly Róbert Tartományuraságok Magyarországon: A királyi hatalom meggyengülése következtében a nagyurak úgy viselkedtek, mint a kiskirályok: magánbirtokaikat örökös tartománynak tekintették, és királyi jogokat gyakoroltak, önálló politikai tényezővé váltak. A legnagyobb kiterjedésű kiskirályságok a Csákok (ÉNY), a Kőszegiek (Dunántúl), Subicsok (Horvátország) kezén voltak. Továbbá: Abák, Borsák, Kánok, Babonicsok Károly Róbert trónra jutása: III. András halála után az Árpádok véréből csak leányági örökösök maradtak Az új elv értelmében csak azt tekintették törvényes uralkodónak, akit a Szent Koronával koronázott meg Székesfehérváron, az esztergomi érsek. A három

leányági trónigénylő közül Károly Róbert lett a király, 1310-ben. Károly Róbert és az Amadé fiak: Károly Róbert (1301-1342) megkísérelt együtt uralkodni a kiskirályokkal. A remélt kiegyezés helyett azonban hamarosan fegyveres összeütközésre került sor. Ekkor történt, hogy Kassa városában a polgárok megölték a városon élősködő Aba Amadét. Az Amadé fiak megígérték, hogy a tartomány két vármegyéjét átengedik a királynak De megszegték a szerződést, ezért 1312-ben, a rozgonyi csatában Károly Róbert vereséget mért a Csák Mátéval szövetkezett Amadé fiakra. A kiskirályságok fölszámolása: Az 1310-es évekre a társadalom szinte valamennyi szintjén kimutatható az elégedetlenség a kiskirályokkal szemben. A paraszti gazdaságok elszegényedtek, mert minden hasznot a helyi nagyúr fölözött le. A kiskirályok elleni harcokban számítani lehetett a főpapság, a nemesek és a városi polgárság haderejére. Azonban Csák

Máté 1321-ben bekövetkezett természetes halála miatt az ország egész területén Károly Róbert lett az úr. Károly Róbert kormányzati rendszere: A király által felemelt vezető réteg tagjai töltötték be a főméltóságokat. Az újonnan megszerzett tisztségek birtokosai közül ekkor emelkedtek ki a Drugethek, Újlakiak, Garaiak, Bebekek, Lackfiak. Ám vagyonukat birtokaik igazgatásából nyerték. Ők saját zászló alatt vezetett hadsereggel, bandériummal kötelesek voltak a király rendelkezésére állni Akik ilyennel rendelkeztek, zászlósuraknak nevezték. A megyék, és a király is állított bandériumokat Károly Róbert nem hívott össze országgyűléseket. Az ország főméltóságai: A nádor, a király helyettese, eredetileg az udvarbirtok kezelője volt. A nádor királyt helyettesítő jogköre katonai tekintetben is érvényesült. Az országbíró ítélkezési hatásköre már a társadalom minden rétegére kiterjedt. A tárnokmester a

királyi jövedelmek (regálék) kezelője volt, amelyet később a kincstartó vett át. Az erdélyi vajda Erdély királyi vármegyéinek kormányzója volt. Az ország bánjai, a megyésispánok továbbá a lovász-, asztalnok-, ajtónálló-, pohárnokmesterek is főméltóságnak számítottak. Új népek MO - on: A különösen elnéptelenedett Felvidékre morvák és lengyelek érkeztek. Belőlük, és a hazai szlávságból alakult ki a késő középkorban a szlovák nép. A Kárpátalján ekkor jelentek meg a rutén telepesek, s Erdélybe pásztorkodó románok települtek be. Városfejlődés: A magyar városokat az átmenő forgalom éltette, s fejlődésüket is a távolsági kereskedelem szabta meg. A délnémet kereskedők Győrben és Esztergomban kereskedőházakat alakítottak ki. (be: iparcikk, olasz fűszer; ki: nemesfémek) A szabad királyi városok csak a királynak fizettek adót, önkormányzattal rendelkeztek, s a királyi előírásoknak megfelelően fallal

vették körül magukat. Kiváltságaik közül a legfontosabb a bíró-, tanács-, és plébános választás joga volt. A polgárok e városokban általában megszerezték a vámmentességet, a vásártartási és az árumegállító jogot is Utóbbi azt jelentette, hogy a városba érkező kereskedők kötelesek voltak áruikat a város piacán eladásra kínálni. A XIV – XV. Századi magyar királyok széles körű jogokat biztosítottak a polgárok számára A városok másik csoportját mezővárosok alkották. Az önkormányzatnak csak csekély fokát érték el Lakóik földműveléssel, állattenyésztéssel foglalkoztak, s járandóságukat a földesuraknak évente, egy összegben fizették. Vámok: Különösen a bor és a szürkemarha talált külföldön vevőre. A király által kivetett adók közül elsősorban a vámok érintették a polgárokat. A harmincadvámot a főútvonalakon felállított harmincadhelyeken kellett befizetni A behozott és a kivitt áruk

értékének 1%-át fölözte le a kincstár. (majd 3,33% lett) Pénzügyi reformok: Az ország rendelkezett nemesércekkel, hiszen Európa aranytermelésének 2/3-át MO szolgáltatta ebben az évben. Az aranyforint, melyet a firenzei fiorino mintájára vertek, 1325-től került forgalomba. Emellett megtartották az ezüst és réz ötvözetből készült dénárt is. Károly Róbert elrendelte a nemesércek királyi monopóliumát is. A nemesérc beváltása kizárólag a királyi pénzverő kamaráknál történhetett, s a veretlen aranyat s ezüstöt kivonták a szabad kereskedelemből. A nemesfémbányászat növekedését szolgálta, hogy 1327-ben megszűnt a bányászat királyi monopóliuma. A királyi monopólium azt jelentette, hogy a birtokán talált érclelőhelyet a földesúr kötelezően felajánlotta a királynak, s érte cserebirtokot kapott. Az egyházi és világi földbirtokosok tisztes haszonnal járó engedélyt kaptak a bányák feltárására A kibányászott

ércek után a bányavárosok vállalkozói bányajövedelmet, urburát fizettek (az arany 1/10-ét, ezüst v. egyéb 1/8-adát). Kétharmadát a királynak, egyharmadát a földesúrnak A földesúrnak ezt a királyi kamaráknál pénzre kellett váltania. Miután Károly Róbert megszüntette a kötelező pénzbeváltást, pótolnia kellett a jövedelem kiesést Minden olyan ház után, amelynek kapuján egy szénásszekér átfért, adózni kellett.(kapuadó) Ezt kamara-hasznának is nevezték Ezt tekinthetjük a jobbágyok első állami adójának. Nagy Lajos, a lovagi erények megtestesítője: Károly Róbert uralkodásának utolsó éveiben az ország gazdasága föllendült, s az előkelők támogatták az uralkodó politikáját. Így aztán a király halála után legidősebb fiát, Lajost mindenki megelégedésére emelték trónra Az Anjouk külpolitikája Károly Róbert idején: Az Anjouk szívesen folytatták az Árpádok külpolitikai törekvéseit, mert fölismerték,

hogy ezekre hivatkozva, dinasztikus hatalmat építhetnek ki Közép-Európában. Az Árpádok délvidéki hatalmának visszaállítását azonban többen is akadályozták: Szerbia, Bulgária és a Velencei köztársaság. A legnagyobb katonai kudarc Havasalföldön érte Károly Róbertet. A túlnyomórészt román (vlach) lakosságú vidéken a kunszármazású Basaráb szervezett államot. A bolgár cárhoz húzódó Basaráb egy hegyszorosban csapdát állított a magyar seregeknek (1330), s az ellenség gyűrűjéből a király is csak nehezen menekülhetett. Havasalföld ideiglenesen független maradt. Károly Róbert rokonsága behálózta a térség több országát. Lengyelországgal különösen elmélyítette kapcsolatait A többször megözvegyült király végül a lengyel részfejedelemségeket egyesítő Lokietek Ulászló lányát, Erzsébetet vette nőül. (Ebből a házasságból született később Lajos) A házasság miatt Robi szembekerült a cseh királlyal, aki

a lengyel trón megszerzésére tört. Később a viszonyok javulása folytán Robi egyezséget közvetített a csehek és lengyelek között. János cseh király lemondott a lengyel koronáról, Kázmér, az új lengyel király viszont fölhagyott területi követeléseivel, s beleegyezett, hogy Szilézia végleg a cseheké legyen. A három király az egyezséget 1335 novemberében fényesen megünnepelte Visegrádon A királyok kölcsönös segítségnyújtásban állapodtak meg, külső támadás esetére. A cseh- magyar gazdasági külön egyezségben kijelöltek egy elkerülő utat Bécstől északra, mely Bécs árumegállító (1242) jogát volt hivatva korlátozni. A jó viszonyokat jelképezendő a lengyel király 1339-ben – fiú örökös híján – Károly Róbert egyik fiára ruházta a lengyel trón megöröklésének a jogát. Nagy Lajos Nagy Lajos nápolyi hadjáratai: Az Anjouknak nemcsak Lengyelországban voltak érdekeltségeik, de nápolyi örökségükre is

igényt tartottak. A pápák azonban nem akarták a magyar és nápolyi nápolyi királyság egyazon uralkodó alatt történő egyesítését. Így azután hiábavalónak bizonyultak Károly Róbert aranyai, ügyes diplomáciai lépései, s hiába vezetett kétszer is győztes hadjáratot Itáliába: a nápolyi trón nem lett magyarországi Anjouké. Dalmácia meghódítása és a balkáni egyeduralomért folytatott harcok: A nápolyi kudarc után Lajos végre győzelmet arathatott Dalmáciában (1358). Diadalát a dalmát városok segítettél elő, amelyek lerázták magukról a velenceiek uralmát, s helyette a magyar király fennhatóságát ismerték el. Velence nem nyugodott bele a verségbe. Többször is háborút provokált a magyarok ellen, s Lajcsi győzelmét csak az 1380-ban megkötött béke tette véglegessé. A Szerbiában történt változások szintén kedveztek a magyar hódításnak. A Dusán István alatt (1331-1355) idején átmenetileg megerősödött Szerbia,

az uralkodó halála után részekre hullott. Az észak-szerbiai tartomány ura meghódolt a fegyveresekkel érkező Lajcsi előtt, s ugyanezt tette a szomszédos Bosznia bánja is. A moldvai fejedelemség: A tatár uralom visszaszorulásának következtében Havasalföld mellett egy mások román fejedelemség született: Moldva. Megszervezésében Lajcsi közreműködött, aki egy máramarosi román vajdára bízta a tatároktól elhagyatott, románok lakta terület igazgatását. Moldva azonban földrajzi fekvéséből adódóan a lengyel király függésébe került A magyar-lengyel kapcsolatok: Az Anjouk külpolitikájában alapelvnek számított a magyar-lengyel jó kapcsolatok ápolása. Nagy Kázmér Lengyelországát egy újonnan alakult nagyhatalom: Litvánia fenyegette. Lajcsi többszőr is készségesen küldött segédhadakat Lengyelországba. A litvánok elleni küzdelem azonban eldöntetlen maradt 1370 őszén meghalt Nagy Kázmér. Ezáltal a lengyel korona Lajcsira

szállt Lengyelország nem került függésébe Magyarországtól, s a két országot csupán a közös uralkodó fűzte össze (perszonálunió). A lengyel trón Magyarország számára inkább csak külpolitikai előnyöket jelentett. A magyarok mégsem örvendtek népszerűségnek a lengyel fővárosban. Ezért elsősorban Nagy Lajos lengyel származású anyja, Erzsébet okolható, aki tüntetően magyarokból álló testőrséggel vetette körül magát. Népszerűtlenségét ellensúlyozandó, Lajcsi jelentős kiváltságokat adott a lengyel nemességnek, ami e rétegek megerősödéséhez vezetett. Társadalomfejlődés az Anjouk korában: Az ország különböző állapotban élő és különböző kiváltságokat élvező lakosai két alapvető csoportban egyesültek. Az egyik csoportba tömörülők földbirtokuk révén a nemesség soraiba tartoztak. Földjükre megkapták az uralkodótól az adómentességet és csupán katonáskodási kötelezettségük volt. A másik

csoport tagjai, a földtulajdonnal nem rendelkező jobbágyok a földesurak földjein telkeket vettek használatba. A használatba kapott telek fejében a földesúr, az egyház és az állam szolgáltatásokra kötelezte őket. Az egységes nemesség és jobbágyság kialakításában a királyihatalom döntő szerepet játszott. A jobbágyterhek egységesítése elsősorban a pestisjárványok következtében kerültek napirendre. A köznemesek birtokairól az életben jobbágyok gyakran átszöktek a nagyurak földjeire. A nagybirtokosok, mint udvari tisztviselők és a nápolyi hadjárat haszonélvezői, megengedhették maguknak a jobbágyi szolgáltatások mérséklését. Ez a nemességen belül ellentéteket teremtett. Ennek feloldása miatt hívta össze Lajcsi az 1351-es országgyűlést Itt sor került az Aranybulla megújítására. Az 1351. Évi törvények: Lajcsi 1351-ben elrendelte, hogy a gabona és a szőlő után minden jobbágy köteles a termény kilenced részét

fizetni. A jobbágyok e mellett évi adóval (cenzus), egyéb terményekkel, háziállatokkal tartoztak földesuruknak, ami mellett, és a királynak állami adót (kapuadó) fizettek. Törvény mondta ki, hogy mindenki szabad Az ősiség törvényében Lajcsi megszüntette az Aranybullában rögzített végrendelkezési szabadságot. Ezzel azt akarta elérni, hogy a fiúágon öröklődő nemesi birtok – fiú utód híján- már csak egy szűkebb körben, az elhunyt nemzetségén belül találhasson gazdára. A cél ezzel végső soron az volt, hogy örökösök hiányában a birtokok a királyra szálljanak Udvari nemesség, vármegyei nemesség: Az Anjouk a királyi udvart nyugati minták alapján szervezték meg. A király helyetteseként működtek a diplomaták A király és a tanács döntéseit a király nevében hajtották végre az udvari apródok, ifjak, lovagok. Az udvari nemesség gondolkodásmódja az Anjouk idején kezdett lényegesen különbözni a vármegyei

nemesektől. Az udvari társadalom észjárását a királyság tisztelete határozta meg, míg az udvaron kívül rekedtek, vidéki nemesek elsősorban a nemesi szabadság szószólói lettek. Az udvari és vidéki nemesek közti szakadékot a királyok is mélyítették Az Anjou uralkodók szokása az volt, hogy udvari hívüket kiemelték a megyei bíráskodás alól, s királyihoz rendelték. Plusz egyre sűrűbben kapták meg a pallosjogot (szabadispánság). 8. Hunyadi Mátyás központosító politikájának elemei és Mátyás külpolitikai törekvései Leszámolás a Hunyadi párttal: Hunyadi János halála után két fia közül az idősebb, László lett a Hunyadi család feje, s az ő kezére szálltak a királyi várak is. V László kinevezte rokonát, Cillei Ulrikot főkapitánynak, s rá akarta szorítani Hunyadi Lászlót arra, hogy minden királyi erősséget és jövedelmet az új katonai tisztségviselőnek adjon át. Hunyadi László Cilleit a királlyal

együtt Nándorfehérvár várába csalta, s a főkapitányt megölette, a királyt pedig foglyul ejtette. Később ezt a szabadon engedett V László megtorolta: elfogatta a két Hunyadit, s felségsértés címén Hunyadi Lászlót Budán kivégeztette (1457. március 16), az ifjabb fiút, Mátyást pedig magával vitte Prágába, és ott fogságba vetette. Mátyás királlyá választása: V. László 1457 őszén pestisben meghalt Vitéz János váradi püspök megegyezett Pogyebrád György cseh kormányzóval Hunyadi Mátyás kiadatásáról. Szilágyi Mihály pedig Szegeden megállapodott Garai László nádorral Szilágyi Garai bántatlanságát, a nádor Mátyás támogatását ígérte. Szilágyi Mihály 15E fegyverest vonultatott fel a királyválasztó országgyűlésre. A főpapok és főurak tanácsa 1458 januárjában elfogadta királyul Hunyadi Mátyást. Az országgyűlés Mátyás mellé öt évre Szilágyi Mihályt nevezte ki kormányzónak. Garai László nádort

leváltották, és eltávolították Szilágyi Mihályt is Mátyás a déli végekre küldte nagybátyját, ahol az később török fogságba esett és kivégezték, mert nem árulta el Nándorfehérvár sebezhető pontjait. Mátyás felszámolta az elégedetlen főurak lázadását (1459), Jiskra felvidéki uralma is összeomlott (1462). A koronázás: Noha Mátyás uralta immár az egész országot, királyságának törvényességét még mindig kétségek övezték, hiszen koronázása elmaradt. III Frigyes hajlandó volt kiszolgáltatni a Szent Koronát Mátyásnak 80E arany fejében Továbbá, ha a magyar király fiú örökös nélkül hal meg, igényt formált a magyar trónra. 1464-ben, a törvényeknek megfelelően megkoronázták Hunyadi Mátyást. Mátyás állama: Átalakította a királyi tanácsot. A napi ügyek intézésére egy főpapokból és bárókból álló szűkebb tanács működött a király mellett, s a nagyobb testületet csak a különösen fontos

döntések (országgyűlések előkészítése, lebonyolítása) alkalmával hívta össze. Az országgyűléseket a köznemesség legtöbb követelését törvénybe foglalták. Erre nagy szükség volt, mert meg kellett nyerni a köznemességet. Mátyás elismerte a városok jogát az országgyűlési képviseletre, és átszervezte a kancellária és a bíróság hivatalait. A bíráskodásban igyekezett csökkenteni a rendek szerepét: a legfőbb fellebbviteli bíróság, a királyi személyes jelenlét bírósága élére az országbíró helyett királyi hivatalnokot, személynököt (personalis) nevezett ki. Pénzügyigazgatás, adók: A pénzügy és adóügy átszervezésére 1467-ben került sor. Az ország pénzügyi igazgatását hagyományosan a főkincstartó irányította, aki mindig is a bárók közé tartozott. Mátyás a kincstartóság élére nem nemest, hanem egy budai polgárt, Ernuszt Jánost nevezett ki. A királyi jövedelmek biztosításához az adózási

rendszert is meg kellett változtatni. Mátyás ezért a kamara haszna helyett bevezette a királyi kincstár adóját. A király már kapu szerint, hanem a háztartások száma szerint (füstpénz) vetette ki a kincstári adót. A háztartás lett az alapja a rendkívüli hadiadónak is, amelyet a háborúk költségeire fordítottak Rendkívüli azért volt, mert kivetését évről évre az országgyűlésnek kellett megszavaznia, ellentétben a rendes királyi kincstár adójával, amelynek beszedéséhez nem kellett a rendek jóváhagyása. A kincstári és a rendkívüli hadiadó együttes összege évi egy forintra rúgott. Mátyás és tanácsadói eltörölték a harmincadvámot is. A koronavámot viszont minden kereskedéssel foglalkozó embernek fizetnie kellett. A pénzügyi reformok eredménnyel jártak Mátyás éves bevétele 500E és 700E forint között volt Magyarország gazdasága: A király elsősorban az adókból, valamint a sójövedelmekből, a pénzverő- és

bányakamarák hasznából és a koronavámból töltötte föl kincstárát. A „fekete sereg”: Mátyás hadseregét halála után kezdték fekete seregnek nevezni. Az 1460-as évektől egyre több zsoldost fogadott fel, akik zömében csehekből és lengyelekből álltak. Létszámuk akár 15-20E –re is emelkedhetett A jól kiképzett katonákat Mátyás 4 fegyvernemre osztotta: nehéz- és könnyűlovasság, gyalogosok, tüzérség. Egy lovaskatona havi zsoldja 3, egy gyalogosé 2 forint volt. Mátyás törökellenes politikája: Mátyás nem erőltette a törökellenes támadó hadjáratokat. Az ország védelméért azonban sokat tett Kialakította a második déli védővonalat. (Karánsebestől Adria irányába) A horvát-szlavón bán, a temesi ispán, és az erdélyi vajda feleltek a déli határok védelméért. Mátyás törökkel szembeni politikájára az aktív védelem jellemző 1463-ban, két hónapi ostrom után, visszafoglalta Jajca várát, és

Észak-Boszniában megvetette lábát. Amikor a szultán háborúzott a perzsákkal, a magyar főpapok kényszeríttették Mátyást, hogy vegye ostrom alá Szabács várát. A nemrégen épített török földvárat sikerült is elfoglalni 1479 őszén, az erdélyi Kenyérmezőn Báthory István erdélyi vajda és Kinizsi Pál temesi ispán nehézpáncélosai nagy győzelmet arattak a török sereg felett. Mátyás hadvezére, Kinizsi Pál Szerbiába vezetett portyákat (1480-1481), maga a király pedig Bozsniába vezetett megtorló hadjáratot (1480). Mátyás cseh politikája: Mátyás a német-római császári cím elnyerését tűzte ki célul. Ehhez a cseh királyságot kellett megszereznie, mert az volt az egyik választófejedelem. II Pál pápa kiközösítette a huszita vallású Podjebrád Györgyöt, akit a cseh rendek királyukká választottak. Mátyás cseh hadjárata (1468) nem hozott teljes sikert 1469-ben ugyan cseh király lett, de nem tudta megverni Podjebrád

Györgyöt. Podjebrád György halála után (1471) a lengyel király fia, Jagelló Ulászló lépett Mátyás és Ulászló csak 1479-ben egyezett meg. Elismerték egymás cseh királyi címét, s Mátyásé lett Szilézia, Morvaország, Lausitz. Vitéz János összeesküvése: 1471-ben főpapi, főúri összeesküvés bontakozott ki a király ellen. Vitéz János esztergomi érsek hibáztatta Mátyást, hatalmas költségei, és a cseh hadjárat részbeni sikertelensége miatt. Az volt a tervük, hogy a lengyel király másodszülött fiát, Kázmért ültetik a helyébe. A pécsi püspök, Csezmiczei János (Janus Pannonius) is a lázadók között volt Mátyás hamar megnyerte a bárókat és a köznemességet. Az osztrák háborúk: Mátyás megfékezésére a Habsburg- és Jagelló-ház szövetségre lépett egymással. III Frigyes nem Mátyásnak, hanem Ulászlónak adta a cseh királyságot. Mátyás seregeivel bevonult Ausztriába, s körülzárta Bécset Erre III Frigyes a

címet Mátyásnak adta (1477). Mátyás továbbra is támadta Frigyest, hogy elfogadja házasságon kívül született fiát, Corvin Jánost. Törvényes fiú utód híján ugyanis, Mátyás halála után Frigyes, vagy utódját illeti a magyar trón Corvin János 1473-ban született egy bécsi polgárlánytól. Mátyás Beatrixot, a nápolyi-aragóniai király lányát vette el, de nem született fiú utódja. Ezért mindent elkövetett Corvin János utódlásáért Tisztségeket ruházott rá, és állandóan szerepeltette maga mellett, s megeskette a magyar főpapokat, hogy halála után Jánost választják királyukká. 1485-ben Mátyás elfoglalta Bécset, így a város fiának, Corvin Jánosnak is hódolt. 1486-ban azonban a német fejedelmek nem Mátyást, hanem Frigyes fiát, Miksát választották német királlyá. Mátyás és a rendek: Uralkodása kezdetén szüksége volt a rendek támogatására, ezért a bárói rétegnek tisztségeket adományozott, a köznemességet

pedig beengedte az országgyűlésbe. Amikor azonban a király már erős hadsereggel rendelkezett, egyre ritkábban hívott össze országgyűlést. 1486-ban kiadott törvényei pontosan szabályozták a rendi tisztségviselők, elsőként a nádor jogkörét. Mátyás gyakran birtokadományokkal, egyházi tisztségekkel, és javadalmakkal jutalmazta hivatalnokait, így azok főnemessé váltak. Mátyás életműve: Az általa foganatosított változások többsége ideiglenesnek bizonyult. Halála után visszaállt a régi állapot: újra a főurak kezébe került a hatalom. A túladóztatott ország gazdasága kimerült 9. Reformáció kibontakozásának okai, menete és főbb irányzatai (Luther, Kálvin, Münzer) A széttagolt Németország: A Német-Római Birodalom jogrendje, amelyet még a német aranybullában (1356) fektettek le, megakadályozta a központosítást. Csak a közvetlen császári joghatóság alatt álló nemesség igényelte az erős császári hatalmat I.

Miksa császár (1493-1519) reformokat vezetett be A belháborúk elkerülésére állandóan működő birodalmi törvényszéket szervezett Frankfurtban, s az igazgatást a birodalmi gyűlésre bízta. Megkísérelte az egységes birodalmi hadsereg felállítását, s ő szedette az első egységes birodalmi adót. Halála után csak a kisebb horderejű reformok lehetősége maradt meg. A reformra szoruló római katolikus egyház: A XIV. Század óta bekövetkezett természeti csapások (pestis, százéves háború, török előrenyomulás) a római katolikus egyház helyzetét is megingatták. Kevés olyan korszaka van a történelemnek, amelyet ennyire áthatott a félelem Sokak szerint az egyház megromlott. A központosított egyházkormányzat különböző szintjein egyes pápák, főpapok papok messze eltávolodtak a Krisztus parancsainak megfelelő élettől. A búcsúcédulák árusítása különösen nagy visszatetszést keltett. A 100, majd 50, később 25 évenként

elrendelt Szent évek alkalmából a nép pénzért vásárolt búcsúcédulákkal válthatta meg az egyháztól a bűnbocsánatot. A hívők tekintélyes hányada viszont úgy tudta, hogy a lélek túlvilági sorsa felől csak Isten dönthet, és az üdvözülésről, a mennyországba jutásról még a pápa sem határozhat. A XVI. Század elején sok katolikus hívő megcsalatva érezte magát Többen úgy látták, hogy az egyházfő aszerint ítéli meg a Krisztushoz való kötődésüket, hogy milyen a kapcsolatuk az egyháziakkal. Nyugat- és Észak-Európában asztrológiai számítások alapján általánosan elterjedt az a nézet, hogy közeledik a világvége. A római katolikus egyház megreformálásáért indult vallási mozgalom alapvető változásokat hozott. Luther fellépése: 1517-ben X. Leó pápa megbízottai elárasztották Németországot Valamennyien búcsúcédulákat árusítottak, s a vevőknek az egyházfő teljes bűnbocsánatot ígért. A befolyt összeget

a pápa a Szent Péter-templom felépítésére kívánta fordítani Egy Ágoston-rendi szerzetes, a wittenbergi egyetemen tanító Luther Márton (1483-1546) bátran rávilágított a visszaélésekre. 1517 októberének végén elküldte püspökének és tudóstársainak 95 pontba foglalt véleményét a bűnbocsánatról, a pápa hatalmáról és a bűnbocsánat pénzért való árusításáról: „.A bűnt egyedül Isten bocsáthatja meg.” Ha ez így van, nincs szükség pápára, papokra, szerzetesekre, de egyházi birtokra és tizedre sem Luther szerint a szentséges a keresztények szent cselekményei, amelyek révén a keresztény hit szerint az ember különleges isteni kegyelemben részesül. A római katolikus egyház szentségei a következők: keresztség, bérmálás, oltáriszentség, a bűnbánat szentsége (gyónás), a betegek szentsége, a papi rend, a házasság szentsége. Luther e szentségek közül csupán a keresztséget és a kétszín alatti

úrvacsoravételt tartotta meg, mert a Bibliában csak ezek szerepelnek. Az igaz ember hitből él, és csakis a Krisztusba vetett hite által üdvözül. „Minden hívő pap” – hirdette Luther, és ezzel arra ösztönzött, hogy mindenki szabadon vizsgálja, tanulmányozza a Bibliát. Ez csak úgy lehetséges, ha a szentírás mindenkihez az anyanyelvén jut el. Luther és a német fejedelmek: V. Károly a wormsi birodalmi gyűlés elé idézte Luthert (1521) Ám itt sem tudták rávenni őt tanai visszavonására A pápa kiközösítéssel, a birodalom katolikus császára birodalmi átokkal sújtotta Luthert. Ez azt jelentette, hogy bárki büntetlenül megölhette. Életét Bölcs Frigyes szász választófejedelem mentette meg, aki Wartburg várában bújtatta el az üldözöttet Luther Márton itt befejezte a Biblia németre fordítását, s ezzel tömegekhez hozta közelebb a Szentírásba foglalt hitet. A fejedelmek felismerték, hogy a reformáció hatalmuk növelésére,

függetlenségük erősítésére egyaránt alkalmazható eszköz. Luther ugyanis a német nemzet keresztény nemességéhez intézett írásában (1520) elismerte a világi hatalom szükségességét. A Luther követőivé vált tartományi urak rátették kezüket katolikus egyház birtokaira (szekularizáció) Münzer Tamás és a német parasztháború: Egy zwickaui plébános, Münzer Tamás (1488-1525) olyan hitelveket terjesztett, amelyek a társadalmi rend megváltoztatását követelték. Münzer elutasította a csecsemőkeresztséget, s a felnőtt szabad döntésére akarta bízni, a hívők közösségbe való belépését. Az újrakeresztelők (anabaptisták) az igazságosság országát hirdették Münzer kijelentette: a zsarnokoknak fizikailag is meg kell semmisülniük. A magát „Krisztus hírnökének” tartó prédikátor 1524-ben Thüringiában a rosszul felfegyverzett parasztseregek élére állt. Luther a háborgó parasztok ellen tüzelte a környék

fejedelmeit, akik a felkelést vérbe fojtották. 1525 májusában a menekülés közben elfogott Münzer Tamást lefejezték Vallásháború Németországban: V. Károly császár Németország katolikus részének élére állt 1529-ben a speyeri birodalmi gyűlésen megjelent katolikus többség döntést hozott a reformáció fölszámolásáról. A Luthert követő fejedelmek tiltakoztak a határozat ellen (A latin eredetű protestál = tiltakozik szóból származik a protestanizmus kifejezés, amely a katolikus egyháztól a XVI. Században elszakadt keresztény hitfelekezetek közös elnevezése) Egy évvel később, az augsburgi birodalmi gyűlésen pedig elfogadták azt a nyilatkozatot, amely megkülönbözteti őket a katolikusoktól. Az augsburgi (magyarosan: ágostai) hitvallás, amelyet Philipp Melanchton dolgozott ki, 28 pontban foglalta össze az új tanításokat. A protestánsok és a katolikusok között kitört a vallásháború. A protestáns fejedelmek

fegyveres szövetsége (Schmalkaldeni Szövetség, 1531) és a császár által vezetett katolikus közötti harc váltakozó sikerrel folyt. Az erőviszonyok kiegyenlítődtek, ami megegyezésre ösztönözte a szembenálló feleket. Az 1555. évi augsburgi vallásbékét V Károly öccse, Ferdinánd cseh és magyar király hozta tető alá Ebben a lutheránus vallást a katolikussal egyenrangúnak ismerték el, s kimondták, hogy az uralkodók vallási ügyekben szabadon rendelkezhetnek. Az alattvalók uraik vallását kötelesek követni („Akié a föld, azé a vallás”) A béke megengedte, hogy a városokban egymás mellett létezzen a katolikus és a lutheránus felekezet. Németország területén létrejöttek az apró tartományi lutheránus egyházak. Az evangélikus egyház neve is tükrözi, hogy az egyháznak elsődlegesen a Biblia, abból is a Jézus életéről szóló evangéliumok tanulmányozásához kell keretet nyújtani. A papok (lelkészek) itt nem rendelkeznek

különleges lelki hatalommal. Az egyszerű szertartásokban fontos szerep jut a közös éneklésnek A reformáció terjedését segítették a protestáns egyetemek. Ezek voltak a kor legmagasabb színvonalú oktatási intézményei (az első a wittenbergi egyetem volt.) Kálvin János és a református vallás: Kálvin János (1509-1564) nézetei teremtettek igazán összhangot. Kálvin János francia jogász Luther és Ulrich Zwinglinek, (1484-1531), a svájci zsoldoscsapatok tábori lelkészének tanításainak hatása alatt vált protestánssá. Hitelveit A keresztény vallás tanítása című művében foglalta össze (Insitutio religionis Christianae, Basel, 1536). Tanai miatt üldözték, ezért Genfben telepedett le. 1541-től Kálvin Genf első lelkésze lett Az általa alapított tanács a legnagyobb szigorral őrködött a polgárok viselkedése fölött. Az eleve elrendelés (predesztináció) tana szerint nem az ember viselkedése, hite, vagy a vallási törvények

megtartása adhat üdvözülést, hanem egyedül Isten akarata. Az emberi élet fő célja megismerni Istent A földi életben a munka is Isten rendelése, ahogyan a munka eredményessége is az. Ezért a munkát, mint Istennek tetszőt, mint hivatást kell végezni, bízva Isten akaratában. Józan, takarékos, egyszerű, szorgos életmódot kell követni A református egyház – Kálvin nézetei a világi hatalomról: A kálvinista egyházakat vezető egyháztanácsok (presbitériumok) hasonlóak voltak a városi tanácsokhoz. A presbitériumokba a lelkészek mellé polgárokat is beválasztottak. Kálvin az ellenállás jogáról beszélt Szerinte a nép választott tisztségviselőinek kötelességük megfékezni a zsarnokok önkényét. Ha nincsenek ilyen tisztségviselők, vagy nem töltik be feladatukat, akkor Isten választ ki valakit a megtorlásra. Kálvin e tétele a zsarnokölési elmélet Az antitrinitáriusok: A genfi tanács elfogatta és megégettette Szervét Mihály

spanyol orvost, a vérkeringés felfedezőjét, aki vitatta a Szentlélek és Jézus istenségét, és csak az Atya Isten mivoltát ismerte el. A szerencsétlen áldozat megalapította a reformáció harmadik legfontosabb irányzatát, a szentháromság-tagadást (antitrinitarizmus, ma: unitárius vallás). A reformáció elterjedése: A lutheranizmus (evangélikus vallás) a német fejedelmek között, a skandináv országokban, Közép- és Kelet-Európa németlakta területein terjedt el. A kálvinizmus (református vallás) Franciaországban, Németalföldön, Skóciában, Svájcban és Magyarországon vert gyökeret. Az antitrinitarizmus (unitárius vallás) viszont csak Magyarországon (Erdélyben) és Lengyelországban vált az állam által elfogadott vallássá. Anglia a vallás tekintetében külön utakat járt 10. A három részre szakadt Magyarország berendezkedése és mindennapjai a XVI-XVII Században (Királyi Magyarország, Erdély, Török Hódoltság) A

hódoltság és Erdély A hódoltság megszervezése: Buda elfoglalása után (1541) Magyarország középső területe is a Török Birodalom részévé vált. Buda vilajetszékhellyé lett. A vilajet a török közigazgatás legnagyobb területi egysége volt A török terjeszkedés során több vilajet is alakult Magyarországon. (budai, temesvári, egri, kanizsai, váradi, érsekújvári, ) A vilajetek további kisebb egységekre, szandzsákokra oszlottak, amelyeket a szandzsákbég irányított. Ezek pedig még kisebb kerületekből, náhijékből álltak A vilajetek élén beglerbégek (magyarul: urak ura) álltak, akiket megilletett a magas rangot jelző pasa cím. A budai vilajet fejét a többi magyarországi beglerbég felett előjogok illették meg, mert a szultánok a hódoltságban mindig a budai vilajetet tartották a legfontosabbnak. A budai pasa szükség esetén mozgósíthatta nemcsak a magyarországi, de a boszniai vilajetek hadinépét is. Fontosabb ügyekben a

pasák tanácsadó testületükkel, a dívánnal együtt döntöttek. A két legfontosabb főtisztségviselő a bíró (kádi), és az adószedő (defterdár) volt. A hódoltsági mezővárosokban és falvakban azonban magyar bírók is működtek, akik a magyar jogszokásokat figyelembe véve jártak el. A magyar parasztság parasztvármegyéket hozott létre szerte a hódoltságban Adózás a hódoltságban: A defterdár intézte az állami adó, az ún. dzsizje vagy haradzs beszedését Összege 50 akcsét, vagyis egy magyar forintot tett ki. Valamennyi nem mohamedán vallású alattvalótól, rájától megkövetelték Az Oszmán Birodalomban az állami adó beszedését különösen indokolta az a felfogás, hogy minden föld a szultán tulajdona volt. A szultáni birtok földjei a szultáni kincstár közvetlen kezelésében álltak. Ezeket hászbirtokoknak nevezték (hász= saját tulajdonú dolog). A szultáni birtok területének nagy részét azonban szolgálati birtok címen

a katonai, bírósági, pénzügyi tisztségviselőknek adták. A tisztségviselők a birtok jövedelméből nyerték fizetésüket Ilyen birtokokat kaptak a szpáhik is, katonai szolgálataikért. Az évi 20.000 akcsénél kevesebbet jövedelmező szolgálati birtokot tímárbirtoknak, a 20 és 100000 akcsé között jövedelmezőt ziámetbirtoknak, a 100.000 akcsénél többet jövedelmezőt pedig hászbirtoknak nevezték E birtokokat a szultán bármikor elvehette, ill. a birtokost más birtokra helyezhette Az alattvalók a földek urainak és az államnak is adóztak. A földesúri adó 50 akcséra rúgott A pénzjáradékot a gabona, a bortermés, valamint a bárányszaporulat után szedett tized egészítette ki. Mindemellett a jobbágyokat várépítésre, alkalmanként élelmiszer beszolgáltatásra kényszeríttették. A nemesi vármegyék igyekeztek fenntartani illetékességüket mind a bíráskodás, mind az adószedés terén (kettős adózás). Így a hódoltság peremén

élő lakosságra hatalmas terhek nehezedtek Adózniuk kellett a szultánnak, a török földesúrnak, sőt a magyar államnak és földesúrnak, valamint az egyháznak. Erdély népei és a „három nemzet”: Erdély élén a király által kinevezett vajda állt. Területe három népnek (etnikumnak), a magyarnak, a románnak és a németnek (szásznak) adott otthont. A magyar nép két csoportból, a magyarokból és a székelyekből állt A románok nem rendelkeztek kiváltságokkal. A magyarok, a székelyek, valamint a szászok viszont már a középkori MO keretei között megszerzett jogokkal illeszkedtek a török politika akaratából önállósuló Erdély társadalmába. Ők alkották az ún. három nemzetet, akik beleszólhattak Erdély ügyeinek intézésébe Erdélyben nem különült el rendi kiváltságaiban és vagyonában sem a nemességen belül egy főnemesi réteg. A székelyek sajátos területi és önkormányzati egységeikben, a székekben éltek, s a

fegyveres szolgálat fejében időről időre fogyó előjogaik voltak. A szászok is székekbe szerveződtek. Teljes belső önkormányzattal rendelkeztek, irányítójuk Szeben városának polgármestere volt. A szászok főleg iparosok és kereskedők voltak, és mentesültek a földesúri fennhatóság alól Állami adójukat közösen fizették, és a katonai szolgálatot pénzzel váltották meg. A románok eredetileg hegyvidéki pásztorkodással foglalkoztak. A XVI Században már szántóföldre költöztek, ahol a gabona- és szőlőtermesztésre tértek át. Az erdélyi állam megszületése: János király halála után I. Szulejmán Fráter Györgyöt is kitüntette bizalmával Buda elfoglalását követően, 1541 aug 31én János király fiára, János Zsigmondra, illetve anyjára, Izabella királynéra és Fráter Györgyre bízta Erdély a Tiszántúl és a Temesköz kormányzását. Az országrész elkerülte a török megszállást, Fráter György az ország

egyesítésére törekedett. Fráter György 1549 szeptemberében, Nyírbátorban felajánlotta I. Ferdinándnak Erdélyt és a magyarországi területeket, ha János Zsigmond és Izabella megfelelő kárpótlást kap. Fráter György hol a Habsburgoknak, hol a törököknek tett engedményeket. Emiatt I Ferdinánd engedélyt adott meggyilkolására (1551) Erdélyt a Habsburgok nem akarták megtartani, így 1556-ban a törökök akaratából újra Izabella került hatalomra. Izabella a fia nevében uralkodott. A királynő azonban hamarosan meghalt (1559), utóda fia, János Zsigmond lett A török szultán és I. (császárként II) Miksa 1568-ban békét kötött egymással (drinápolyi béke) Az 1570-es speyeri titkos szerződés értelmében János Zsigmond Miksa magyar király (1564-1576) javára lemondott a „választott magyar király” címről, s felvette a fejedelmi méltóságot. Elismerte, hogy az általa uralt területek, Erdély és a magyarországi részek (Kraszna,

Közép-Szolnok, Bihar, Zanád, Máramaos vármegyék, Kővár vidéke) elvben Magyarországhoz tartoznak. Az egyezség szerint ezeket a területeket a fejedelem fiú utódai is öröklik, ha azonban ilyenek nem lennének, János Zsigmond országrésze a magyar királyra száll. János Zsigmond fiú utód nélkül halt meg (1571), ám a három nemzet és a Partium országgyűlése nem váltotta be ígéretét, s nem adta át a területeket. Ehelyett Báthory Istvánt (1571-1586), János Zsigmond hadvezérét választották uralkodónak. A fejedelmet az erdélyi országgyűlés választotta meg, Gyulafehérvárott A választást a szultán ünnepélyes oklevéllel, athnaméval erősítette meg. A fejedelem szinte korlátlan ura volt Erdélynek. A szultán csak a külpolitikában korlátozta Erdély fejedelme egyben a székelyek ispánja is volt. Erdély megerősödése: Báthory 1575-ben Kerelőszentpálnál véres csatában legyőzte Bekes Gáspár hadait, s ezzel végleg

meghiúsította a Habsburg hatalomátvételt Erdélyben. A Jagelló ház kihalását (1572) követően Báthory István lett a lengyel király (1576-1586). Az erdélyi kancellária Krakkóban működött. Célul tűzte ki Erdély és MO egyesítését. Azonban meghalt A királyi MO berendezkedése – a magyar gazdaság a XVI. Században A bécsi központ és a királyi MO: A királyi MO az adriai tengertől Szatmár megyéig félkörívben húzódott. I Ferdinánd székhelyét továbbra is Bécsben tartotta, ezért képviseletére létrehozta Budán (később Pozsonyba került ) a helytartó és tanácsa intézményét. A Magyar Tanács háttérbe szorult, s csak az országgyűlések idején ült össze. A helytartói méltóságot általában nádorok vagy az esztergomi érsek töltötte be. (Az első helytartó II Lajos király özvegye, Mária királyné volt) A tanácsosokat a király nevezte ki, a magyar főurak és főpapok köréből. A tanács minden hétköznap ülésezett, s

legfőbb teendője a bíráskodás volt. A helytartó és tanácsa később megszűnt, s 1562 után a nádori tisztet nem töltötték be, helyébe a helytartó került, viszont nem a rendek választották. (1608-ig) I. Ferdinánd magyar jövedelmeinek kezelésére megszervezte a Magyar Kamarát Pozsonyban, amely a bécsi Udvari Kamarának volt alárendelve. Iratkiadásra az Udvari Kancellárián belül alakított külön osztályt az uralkodó Az 1556-ban létrehozott Udvari Haditanács a magyar végvári védelmet is felügyelte. A rendi dualizmus kiteljesedése: A Habsburg uralkodók nem tudták fenntartani a magyar végvári vonalat. Rászorultak a nemesség adó- és katona szolgáltatására. A magyar rendiség intézményei fennmaradtak A nemesség ezeken keresztül védte saját érdekeit A rendi dualizmus rendszere ekkor teljesedett ki. A rendek erőviszonyai azonban módosultak. A köznemesség egy része elveszítette birtokát a török megszállás miatt 1526 után a

köznemesek nem jelentek meg személyesen az országgyűléseken, hanem megyénként követekkel képviseltették magukat. A főnemesség súlyát növelte, hogy nagy magánhadsereget alapítottak, s erős váraik voltak A szarvasmarha-tenyésztés és –kereskedelem: A rideg szarvasmarha-tenyésztés nem került veszélybe. A nagyállattartás a pusztákon folyt, amelyeket főként a mezővárosok közössége vett bérbe a földek uraitól. Egy-egy kiemelkedően jó évben mintegy 200E szarvasmarha kivitelével számolhatunk. MO a korabeli világ legnagyobb húsexportőrévé vált A tenyésztéssel foglalkozó gazdák fizetségért számos pásztort alkalmaztak. A gazdák a marhakereskedelmet megszervező tőzsérekkel kötöttek szerződést. A tőzsérek a marhakivitel tényleges lebonyolítására állathajtókat, hajdúkat foglalkoztattak. A nemesség bor- és gabonakereskedelme: Kezdetben alacsony bérleti díjért kibérelték az egyházi bor- és gabonatizedet, majd a

paraszti kereskedés letörésére egyre több módszert találtak. A nemesi gazdaság legnagyobb sikerét a gabonatermesztésben érte el A királyi MO Területén jelentős számú katona állomásozott, s a katonák szükségletei miatt állandó kereslet volt a gabona iránt. A majorsági gazdálkodás: A jobbágyok robotmunkára kényszerítése a majorságokban kezdetben nehezen ment, ezért fizetett alkalmazottakat foglalkoztattak. Az 1514-es megtorló törvényekben meghatározott heti egy nap robotnak lényegében a XVI Század közepétől szereztek érvényt a nemesek. A robotkötelezettséggel egy időben kimondott jobbágyköltözési tilalom soha nem lépett hatályba. Az 1556-os országgyűlésen viszont olyan törvényt hoztak, amely feltételekhez kötötte a költözés engedélyezését. Az új világgazdasági helyzet kárvallottjai: Az amerikai nemesfémek egyre fokozódó beözönlésével a magyar bányakincsek elvesztették jelentőségüket. Az ércekkel

foglalkozó német Fuggerek 1546-ban visszavonultak. Mivel a szabad királyi városok piacai bőven kínálták a nyugati iparcikkeket, a helyi kézműipar tovább sorvadt. A magyar iparfejlődés megrekedt a középkori szinten. A magyar polgárság csekély erőt képviselt a nemességgel szemben 11. I Lipót abszolutizmusának jellemzői, és az önálló magyar politizálási lehetőségei (Zrínyi, Wesselényi, Thököly) Az erdélyi állam meggyengülése: A lengyel korona megszerzése a Rákócziak régi vágya volt. II Rákóczi György svéd-francia szövetséggel szerette volna elérni ezt a célt. A Lengyelországban kudarcot valló II Rákóczi György a szultán felszólítása ellenére sem mondott le a fejedelemségről. Az Erdélyre törő törökök ellen azonban 1660 májusában Szászfenesnél csatát vesztett, és halálos sebet kapott. A törökök elfoglalták, és vilajet központtá alakították Erdély kulcsát, Váradot. Az új fejedelem, Kemény János

(16611662) a törökkel szemben a Habsburgok védelme alá helyezte országát Ám hiába várta a bécsi udvar katonai segítségét. 1662 januárjában a nagyszőlősi csatában a törökök legyőzték A szultán már az előző évben számára alkalmasabbnak tűnő fejedelmet talált Apafi Mihály (1661-1690) személyében. Az 1663-64 évi háborús események: A török áfium ellen való orvosság c. Művében (1663) Zrínyi támadó háborút javasolt a török ellen Zrínyi nézetét a hadjáratról a német birodalmi rendek francia támogatással létrejött Rajnai szövetség is osztotta. A császár, I Lipót (16571705) azonban hátráltatta a közös vállalkozást, s az ellentéteket tárgyalásos úton kívánta rendezni a törökkel A túlzott óvatosság megbosszulta magát, mert 1663 őszén a török támadott és elfoglalta Érsekújvárt. A vészhelyzetben a császár Zrínyi Miklóst tette a magyar hadak főparancsnokává. Segéderőket küldött Magyarországra

a Rajnai szövetség és a francia király. A szövetséges hadak Zrínyi vezérletével 1664 elején mélyen benyomultak a Dráva menti hódoltságba. (Téli hadjárat) 1664 február 2-án fölégették a Dráva eszéki tölgyfahídját, s ezzel megszüntették a dunántúli török várak, és a délebbre fekvő török erősségek kapcsolatát. Lipót és a Haditanács tagjai azonban a védekező háború mellett foglaltak állást. Zrínyit még januárban letették a főparancsnokságról. A fővezérséget átvető Raimondo Montecuccoli a végsőkig halogatta a megütközést a törökkel 1664 augusztus elsején a Rába folyó szentgotthárdi gázlójánál végre vállalta a csatát és győzött. A Wesselényi féle összeesküvés: A szentgotthárdi csatát követően, hirtelen megkötött vasvári békét (1664. aug 10) a magyarországi rendek szégyenteljesnek tartották. A hozzájárulásuk nélkül aláírt béke a királyi Magyarország rovására elismerte a török

foglalásokat. Zrínyi Miklós 1664. nov 18-án egy vadászat alkalmával, egy megsebzett vadkan áldozata lett A bécsi udvartól cserbenhagyott magyarországi főméltóságok a királyi Magyarországot a szabad királyválasztás és rendi jogaik elismerése fejében török védnökségű állammá akarták alakítani, s még adót is hajlandóak voltak fizetni a szultánnak. A Wesselényi Ferenc nádor (1655-1667) vezette rendi szervezkedés azonban nem kapott megfelelő támogatást a töröktől. Az 1660-as évek második felében kibontakozó összeesküvés az udvarnál kitudódott A résztvevők egy csoportját (Zrínyi Péter, Frangepán Ferenc, Nádasdy Ferenc) 1661. április 30-án, Bécsújhelyen ill Bécsben kivégezték Elkezdődött a megtorlás. A rendi alkotmány felfüggesztése: A bécsi udvar megkezdte a rendi alkotmány felszámolását. Elmaradt a nádorválasztás, nem hívtak össze országgyűlést I. Lipót Pozsony székhellyel főkormányszéket hozott

létre (1673), a királyi Magyarország irányítására A kormányzó német volt. A végvári katonaság többségét elbocsátották. Az országot megszállták a császári katonák Az adózás addigi rendjét félretéve kimondták, hogy ezentúl a MO-ról befolyt adóknak kell fedezni az itt állomásozó hadak fenntartási költségeinek 40%-át. A törökkel való egyezkedés vádjával több, mint 700 protestáns prédikátort és tanítót idéztek Pozsonyba (1673) Egy részüket gályarabnak adták el (1675). Erdély és bujdosók: Az elbocsátott katonák, szökött jobbágyok, protestáns köznemesek, prédikátorok Erdély és a Hódoltság határára menekültek. Magukat kurucoknak nevezték, ami bujdosót, kóborlót jelentett Apafi Mihály szövetséget kötött a francia királlyal, XIV. Lajossal (1643-1715) A francia uralkodó a bujdosók Habsburgellenes támadása esetén évi százezer tallért ígért Thököly Imre Felső-magyarországi fejedelemsége

(1682-1685): A bujdosók maguk közül választottak fővezért, Thököly Imre (1657-1705) személyében. Thököly gyulafehérvári udvarban nevelkedett. 1678 őszén seregével a Felvidék felé vette útját Gyors katonai sikerei nyomán rövid időn belül az egész Felső MO-t uralma alá vonta. 1682-ben Kassát is elfoglalta Katonái többnyire könnyűlovas kurucok voltak A szultán most Thökölyt támogatta. 1682 őszén adó fejében kinevezte Felső-M fejedelmévé Ezzel a középkori MO immár 4 részre szakadt szét. (Hódoltság, Királyi MO, Erdély, Thököly fejedelemsége) A rendi dualizmus helyreállítása: Thököly sikereinek hatására I. Lipót még 1681-ben országgyűlést hívott össze Sopronban A Wesselényi mozgalom miatt eltörölt rendi dualizmus rendszerét helyreállították. Nádort választottak (Esterházy Pál), visszaadták az országgyűlés jogait, s megyénként két-két helyen engedélyezték a protestáns vallásgyakorlatot. Az

adóztatás is a régi lett Magyarország népessége és gazdasága a XVII. Században: A középkori településhálózat nem egy országrészben teljesen megsemmisült. Az üresen maradt vidékekre bevándorlók érkeztek. A Maros vonala alatti részeken ekkor telepedtek meg tömegesen a szerbek, az északi peremvidékekre a szlovákok, a délkeleti területekre a románok újabb hulláma érkezett. Az élelmiszerárak visszaestek, s a főurak majorságaik bővítésével próbálták fellendíteni gazdaságukat. 12. A Rákóczi szabadságharc okai, céljai és eredményei (1703-1711) Az elégedetlenség nő: A török kiűzése után az ország irányítása immár teljesen a bécsi udvar kezébe került. Ezt a nemesség és a parasztság egyaránt érzékelte. Az előbbi előjogainak megsértése, az utóbbi a megemelt adóterhek miatt neheztelt a Habsburg kormányzatra. Pattanásig feszült a helyzet az ország északkeleti részén, Hegyalján. E területre különösen sok

császári katonát vezényeltek, s itt az adózás mértéke is meghaladta az országos átlagot. A nép elkeseredésében fegyvert fogott a megszállók ellen. A hegyaljai felkelést a császáriak még el tudták fojtani (1697) 1700-ban ugyancsak elejét vették egy főúri körben kibontakozó szervezkedésnek. Az összeesküvők szűk csoportjából kiemelkedett két földbirtokos, II. Rákóczi Ferenc, és Bercsényi Miklós Rákóczi a franciákkal próbált egyezkedni, de erre fény derült, ugyanis egy küldönc a Párizsba szánt levelet Bécsbe vitte. A felségárulással megvádolt főúr kishíján a fejével fizetett óvatlaságáért. Bécsújhelyi börtönéből azonban Lengyelországba szökött Az első lelkesítő felhívás: A Lengyelországba menekült II. Rákóczi Ferencet 1703 május elején Brezán várában kereste fel a tiszaháti paraszti szervezkedés vezetője, Esze Tamás, aki tájékoztatta az otthon maradottak harcra kész szelleméről. Rákóczi

Brezáni Kiáltványában az ország népéhez fordult, s fegyverbe szólított „nemest és nemtelen”, az elnyomó Habsburg hatalommal szemben. Felhívta a figyelmet arra, hogy a legalkalmasabb pillanatban támadhatnak, mert a császárt minden oldalról megtámadták ellenségei. Háborúk Európában: Rákóczi Brezáni Kiáltványában a spanyol örökösödési háborúra (1701-1714) utalt. A spanyol király halála 1700-ban következett be. A Habsburgok spanyol ágának kihalása után min az osztrákok, mind a francia király a spanyol örökségre pályáztak. Az osztrákok mögé felsorakoztak a franciák erőfölényét megtörni akaró hatalmak, elsősorban Anglia és Hollandia. A nagy erejű francia-bajor támadás miatt a bécsi haditanács átcsoportosította a császári katonaságot a nyugati hadszíntérre. Mivel a nyugati front már 400 kilométerre megközelítette a magyar határt, Rákóczi reménykedett abban, hogy a Habsburg ellenes erők egyesülhetnek.

Európa északi részén is háború folyt. Az északi háborút (1700-1721) az robbantotta ki, hogy svédek megtámadták Lengyelországot és a balti kikötő felé törekvő Oroszországot. E háború egyelőre nem befolyásolta a magyar eseményeket. A szabadságharc kitörése: A tiszahátiaknak átadott piros selyemzászlók feliratával Rákóczi a harc célját így jelölte meg: Cum Deo pro patria et Libertate (Istennel a hazáért és a szabadságért). A tiszaháti felkelők szervezetlen serege még Rákóczi Ferenc hazaérkezése előtt csatát vesztett. Károlyi Sándor, a vidék egyik földesura csapott le rájuk S a császári csapatok segédletével szétszórta őket. (1703 jún) Azonban Rákóczi átlépte a határt, és megérkezett a felkelők közé 1703. aug 28-án vetési táborában Rákóczi rendeletet (vetési patens) adott ki, melyben mentesítette a katonának állt jobbágyot és otthon maradt feleségét és kiskorú gyermekét a földesúri terhek alól.

Hadseregéhez tömegével csatlakoztak a jobbágyok. A nemesség bizalmát Rákóczi azzal is igyekezett megnyerni, hogy megtiltotta a nemesi udvarház kifosztását. Rákóczi az ősz elejére felszabadította a Tiszántúlt A szabadságharc a nemesség és a jobbágyság összefogásával országos méretűvé teljesedett ki. A kuruc támadás a felvidéki és a déli részek birtokba vételével folytatódott. A nemzetközi erőviszonyok változása: 1704. aug 13-án a höchstaedti csatában a császári és az angol csapatok győzelmet arattak a franciák és a bajorok felett A császári hadvezetés ezért egyre katonát vethetett be a magyarországi fölkelők ellen. Már ekkor eldőlt, hogy a Rákóczi vezette szabadságharcok csak a tisztes kiegyezés érdekében érdemes folytatni. Gazdasági intézkedések: A hadiszínterek kiterjesztésével mind több fegyveresre volt szükség. Az ország északi és keleti területein lakó nem magyar népek (szlovákok, ruténok,

románok) a kuruc mozgalom mögé sorakoztak fel, s csak a délen élők (szerbek, horvátok) húztak a Habsburgokhoz, hiszen a XVII. Század végen ők jelentős kiváltságokat kaptak a császártól A felfogadott katonák zsoldját, s a katonák költségeinek részét II. Rákóczi Ferenc rézpénz kibocsátásával teremtette elő. A rézpénz elfogadását csak hatalmi eszközökkel lehetett biztosítani A felkelés vezetője és tanácsosai ellenőrzésük alá vonták a külországban kereskedők, s szorgalmazták a posztó -, és fegyvervásárlást. A ruházkodásról és a fegyverről idehaza is gondoskodtak: az északkeleti országrészen megalakultak a posztókészítés, a puskapor és a kézifegyvergyártás üzemei. (manufaktúrák) Rákóczi serege: A hadsereg irányítását Rákóczi fő és köznemesekre bízta. Az újdonsült főtisztek azonban jobbára rossz hadvezérek voltak. A katonák kiképzésével keveset törődtek, fegyelmet nem tudtak tartani A

Dunántúlon különösen megmutatkozott felkészületlenségük. Katonai hibáikat a jobbágykatonák árulásnak vélték, ezért a katonák és a nemesi parancsnokok között állandósult a gyanakvás. A kuruc had zömét a könnyűlovasság adta. A zárt rendben harcoló császári gyalogosok ellen ez nem volt hatékony Különösen hogy a nehézlovasság teljesen hiányzott, a tüzérség pedig nem volt kellően felszerelt. Ezért, valamint képzetlenségük miatt a kurucok a császáriakkal szemben minden nagyobb csatát elveszítettek. Még jelentős létszámú túlerő esetén is. Sikereiket a gyors lovas hadmozdulatok, váratlan rajtaütések során aratták Rákóczi, az államszervező: Rákóczi fontosnak tartotta az erdélyi fejedelmi cím megszerzését. Az erdélyi rendek 1704-ben fejedelmükké is választották, de Erdély tényleges katonai átvétele csak hosszas harcok árán sikerült. (1707-re) Az 1705 őszén megtartott szécsényi országgyűlésen megalakult

a magyarországi rendek szövetsége. II Rákóczi Ferencet Magyarország vezérlő fejedelmévé választották. 1706 márc 8-án Huszton az erdélyi országgyűlés kimondta csatlakozását a magyarországi szövetséghez. A kuruc államban a vezérlő fejedelem csak a hadügyeket és a külügyeket intézte teljhatalommal. Egyebekben a 24 tagú szenátus korlátozta hatalmát, élén Bercsényi Miklóssal. A gazdasági ügyek vezetésére gazdasági tanácsot szerveztek. (székhelye: Besztercebánya) A határozatok írásba foglalása pedig a kancellária feladata lett Rákóczinak időnként össze kellett hívnia az országgyűlést. A vezérlő fejedelem maga köré gyűjtötte a nemesifjakat (Nemesi Kompánia) Hadszínterek: A kurucok 1704 őszétől kezdve 1708-ig szilárdan birtokolták a Duna-Tisza közét, a Tiszántúlt, valamint a Felvidék egy részét. Károlyi Sándor 1704-ben és 1705-ben rövid időre a Dunántúlt is a felkelők ellenőrzése alá vonta A fejedelem a

sikertelen próbálkozások után Bottyán Jánost, a főtisztikar egyetlen kisnemesi származású tagját bízta meg a dunántúli hadjárat vezetésével. A legendás Vak Bottyán néhány vár kivételével felszabadította az egész Dunántúlt. Az Esze Tamás által vezetett kuruc seregek pedig Erdélyben diadalmaskodtak 1707 első felében Erdélyt és Magyarországot a kurucok egyidejűleg birtokolták. A szabadságharc csúcspontja: 1707 nyarán összeült ónódi országgyűlésen a függetlenség hívei kerekedtek fölül. Az összesereglett nemesek kimondták az ország függetlenségét, és a Habsburg ház trónfosztását. A háborús terhek elosztására általános adózást szavaztak meg. A jövedelem alapján történő fizetési kötelezettség alól nem bújhatott ki senki, még a fejedelem sem A szabadságharc hanyatlása: A francia király a trónfosztásról hozott határozat ellenére sem kötött szövetséget a kurucokkal. Az ónodi országgyűlés után a

szabadságharc hanyatló szakaszába lépett. A rézpénz teljesen elértéktelenedett, s a katonák nem tudtak vásárolni a rézpénzben fizetett zsoldjukért. Az ország kimerülését gyorsította az 1708-1711-es pestisjárvány, valamint a rossz termésátlagú évek. A nemesség a termelő jobbágyság teherbírását azzal próbálta növelni, hogy a jobbágykatonákat visszarendelte a telkeikre. Az általános adózásról szóló törvény többnyire csak betű maradt. A valóságban a nemesek a jobbágyaikkal fizettették meg a rájuk eső összeget. A bajokat csak tetézte a trencséni csatavesztés (1708) Az 1708-as sárospataki országgyűlés már megkésve alkotott törvényt a jobbágykatonaság megtartására. Kimondták, hogy mindazok a jobbágyok, akik a hadseregben a háború végéig szolgálnak, örök szabadságot nyertek, s lakóhelyüket a hajdúvárosok mintájára kiváltságba részesítik. A szatmári békekötés: Rákóczi még 1707-ben, Varsóban

szövetséget kötött I. Nagy Péter cárral A fejedelem Lengyelországba utazott, hogy katonai segítséget kérje a cártól. Induláskor felhatalmazta Károlyi Sándort, a kuruc hadak főparancsnokát, hogy időhúzó tárgyalásokat folytasson a császári főparancsnokkal. Károlyi azonban nem színleg tárgyalt: mindkét fél számára elfogadható megegyezés módját kereste. Az elhunyt Lipót trónját I. József örökölte (1705-1711), aki hajlandó volt megegyezni a magyar rendekkel Pálffy János személyében magyar főnemest nevezett ki a Rákóczi ellen harcoló császári erők főparancsnokává. Károlyi és Pálffy 1711. április végén aláírták a szatmári békét, s rá egy napra a kurucok letették a fegyvert a majtényi síkon A Habsburgok és a magyar rendek közötti békeszerződés büntetlenséget ígért a felkelőknek, helyreállította a nemesi jogokat, visszaadta a földesuraknak az elkobzott birtokokat. (a császár iránti hűséget esküvel

bizonyították) valamint biztosította a vallásszabadságot, s meghagyta a parasztkatonák kiváltságait. Az ország rendi különállását kérdésessé tevő intézményeket és rendeletek megszüntették. A rendi dualizmus lényegében helyreállt Magyarországon A kurucok száműzetésben: Rákóczi Ferenc is visszakaphatta volna birtokait, csak az erdélyi fejedelmi címről kellett volna lemondania. Ám a fejedelem nem fogadta el a kegyelmet, és nem tért haza. Amikor a török birodalom háborúba keveredett Ausztriával, a szultán Törökországba hívta Rákóczit (1717). Ám a két hatalom már a következő évben békét kötött. A csalódott fejedelem hű embereivel Rodostóban telepedett le Rákóczi Ferenc 1735-ben hunyt el. Hamvait anyja, Zrínyi Ilona hamvaival együtt 1906-ban, Kassán a Szent Erzsébet templomban helyezték örök nyugalomra. 13. A magyarországi felvilágosult abszolutizmus: Mária Terézia, II József A Rákóczi-szabadságharc a

szatmári békekötéssel ért véget. Eldőlt, hogy Magyarország újkori fejlődése nem az abszolutizmus keretei között megy végbe. A Habsburg birodalom a XVIII. század elején: Az osztrákoknak nem sikerült megszerezni a spanyol trónt. Kárpótlásul megkapták a Spanyol-Németalföldet (a mai Belgiumot), Itáliában pedig Szardíniát és Milánót. Az újabb török háborúban Savoyai Jenő Szerbia északi részét is meghódította (pozsareváci béke, 1719). Az állandó háborús készenlét meghaladta a birodalom teherbíró képességét Belgiumot nem számítva ugyanis az örökös tartományok gazdasági fejlettsége messze elmaradt a nyugati országoké mögött. Új hatalmi szervezet Magyarországon: A nemesség megelégedett előjogainak biztosításával és a rendi látszatönállósággal. A magyarországi ügyek intézésére még a XVI. Században kormányszékeket állítottak fel A magyar kancellária Bécsben, a pénzügyeket igen csekélyönállósággal

intéző kamara Pozsonyban székelt, a helytartótanáccsal együtt. (II József helyezi át Budára) hatásköre az igazságszolgáltatás kivételével a belső igazgatás valamennyi ágára kiterjedt. Nem került sor önálló magyar haditanács fölállítására. Nemcsak a hazánkban állomásozó katonaság, de az újonnan szervezett katonai határőrvidéken a polgári ügyek is a bécsi udvari haditanács hatáskörébe tartoztak. Az adók és az újoncok megszavazása a magyar és az erdélyi országgyűlés jogköre volt. Az ország területi egységét a török kiűzése után nem állították helyre. Erdélyt nagyfejedelemségként szervezték újjá, külön kormányszékkel és országgyűléssel. A magyar és az erdélyi kormányszékek önállósága látszat volt csupán. Például a hazánkat érintő pénzügyekkel is az udvari kamara foglalkozott (bár ezt a magyar törvények ismételten megtiltották). Magyarország sorsáról a titkos konferencián, később az

államtanácsban döntöttek. A Habsburgok a katolikus egyházat mindig hatalmuk egyik talpkövének tekintették. A protestánsok szabad vallásgyakorlatát korlátozták, a katolikus egyház hatalmát minden eszközzel növelték. Az óriási egyházi birtokok a XVIII században keletkeztek. A református parasztok tízezrei kényszerültek elhagyni őseik szülőföldjét, mert katolikus hitű világi és egyházi földesuraik nem tűrték meg őket birtokaikon. A Pragmatica Sanctio: III. Károlynak (1711-1740) sok gondot okozott, hogy sem neki, sem I Józsefnek és I Lipótnak nem volt fiú örököse A Habsburg család házi törvényt hozott, nőáguk örökösödési jogáról. Ez a Pragmatica Sanctio, vagyis törvényes szabályozás. Kimondja az egy és oszthatatlan Habsburg birodalmat Az 1722-23-as országgyűlés különösebb ellenállás nélkül elfogadta. A Pragmatica Sanctio csak azt szabályozta, hogy az örökös tartományokban és a magyar korona országaiban mindig

a dinasztiának az öröklés rendje szerint következő ugyanazon tagja uralkodjék. A magyar rendek kívánságára került a szövegbe, hogy a „külső erőszak ellenében” közösen védekeznek. A még mindig lehetséges túlerejű török támadásra gondoltak. Az osztrák örökösödési háborúk: III. Károly hatalmas áldozatokat hozott, hogy a nőági örökösödést az európai hatalmakkal elfogadtassa Halála után az „osztrák örökség” megszerzéséért mégis azonnal kitört a háború (1740-1748). III Károly szerencsétlen vállalkozások során előbb dél-itáliai birtokait, majd Észak-Szerbiát is elvesztette. Leányára, Mária Teréziára számos szerződést, de üres kincstárat hagyott. II. Frigyes porosz király hadüzenet nélkül lerohanta a Habsburgok legiparosodottabb tartományát, Sziléziát Franciaország és Spanyolország a Habsburg birtokok felosztását tervezte. A bajor választó trónkövetelőként lépett föl Amikor Mária

Terézia (1740-1780) megjelent Pozsonyban és segítséget kért, a rendek felajánlották „életüket és vérüket” (a magyar népet). 35000 főnyi haderőt állítottak ki, de előbb alaptörvénnyé emelték a nemesi föld adómentességét A rendek a Szilézia visszaszerzéséért vívott hasztalan hétéves háborúban (1756-1763) változatlanul támogatták a birodalmi törekvéseket. A Habsburgok gazdaságpolitikája: Mária Terézia nemzeti testőrséget, és egy Szent István nevű rendet alapított Bécsben. Ezeknek nincs nagy jelentősége, csak külsőségek. 1770-től nem hívja össze az országgyűlést Felvilágosult abszolutista uralkodó volt, fejlesztette az oktatást, nevelést, vámrendszert. Az állam a XVIII. században merkantilista módon próbálta serkenteni az ipar és a kereskedelem fejlődését A kezdetleges állapotban lévő magyar ipar különösen rászorult volna az állam támogatására. De ez szinte kizárólag az örökös tartományok

javára érvényesült. A megkülönböztető vámok, az állami monopóliumok révén természetesen a nemesség is adózott. (Egyedül a só egyedárusítási jogából több bevétele származott Bécsnek, mint a jobbágyok adójából.) Ha mindent számbaveszünk, a gazdaságilag fejletlen Magyarország hozzájárulása a birodalom bevételeihez a 35%-ot is meghaladta. Ez több mint amennyit hazánk az 1867-es kiegyezésben vállalt Magyarország hátrányos helyzetét az 1754-ben kiadott vámrendelet rögzítette. Ez kettős vámhatárt húzott A külső vámhatár az egész Habsburg birodalomból zárta ki a külföldi iparcikkeket. Egy belső vámhatár azonban Magyarországot és az örökös tartományokat is elválasztotta. Az intézkedések célja az volt, hogy a birodalmon belül tartsák az olcsó magyar élelmiszert és nyersanyagot, a cseh és osztrák manufaktúráknak viszont ne legyen vetélytársa. A valóságban az osztrák-cseh áruknál jobb minőségű

sziléziai (már porosz) fogyasztási cikkeket zárták el a magyaroktól. A poroszok megtorlásul a magyar termékek behozatalát (pl. bor) korlátozták A belső vámhatár 1850-ig fennmaradt, és súlyos torzulásokat okozott a magyar gazdaság szerkezetében. Az Ausztriában előállított és onnan behozott iparcikk alacsony, a közvetlenül külföldről származó magas vámot kapott. A Bécs ellátását szolgáló marha vámja csökkent, és az Ausztriába szállított nyersbőr, gyapjú vámja is csekély maradt. Azokat a nyerstermékeket viszont, amelyeket Ausztria is előállított (gubacs, hamuzsír, viasz) már magas vámmal illették. A jobbágyok állami terhei: A szatmári béke után a pusztán álló telkek átmenetileg határt szabtak a földesúri igényeknek. A jobbágyok nagy tömegei áramlottak a benépesítésre váró hódoltságbeli területekre, ahol földesuraiktól kedvezményeket kaptak. A század első felében a kiforratlan Habsburg-kormányzat

nehezedett jobban a paraszti vállakra. Pénzben a legtöbbet a hadiadó jelentette, amely évente egy közepes jobbágygazdaságban 15-30Ft-ra rúgott. (Egy jó ló ára 60-80Ft volt) De a nemesi vármegye költségeit is a parasztság háziadója fedezte. A parasztságot leginkább a katonák beszállásolása, etetése (porció) és továbbszállítása (forspont) terhelte. Ez rengeteg visszaélésre adott lehetőséget. Az elhullott lovakat nem fizette meg senki; ráadásul katonáskodni is a paraszt fiának kellett. Ha nem akadt önként jelentkező, „kötéllel fogták”, mindig a legszegényebbeket A szolgálat idegen országban, rendszerint megrokkanásig tartott. A század első nagyobb parasztmegmozdulása valóban az állami terhek miatt került sor Békésszentandrásban, 1735ben. A református magyar parasztok a Maros menti szerb határőrök támogatására számítottak, akik szintén sérelmezték, hogy az állami adót fegyveres szolgálatuk idején is beszedték

tőlük. A fölkelést elnyomták, a vezetőket, köztük Szegedinác Péró szerb kapitányt kerékbe törték. A bécsi hatalommal kerültek szembe 1764-ben azok a közszékelyek is, akik nem akarták a határőri szolgálatot vállalni. Békés szándékú, fegyvertelen táborukat a császári csapatok kegyetlenül szétágyúzták. Ez volt a „madéfalvi veszedelem” A vérfürdő után a székelyek tömegesen kivándoroltak. Hadik András generális telepítései nyomán ekkor jöttek létre a bukovinai székely falvak. A földesúri terhek és a parasztság differenciálódása: A földesúri követelések nagy helyi eltéréseket mutattak. A jobbágytelkek nagysága is országrészenként változott (20-80 holdig) A paraszt kilenceddel tartozott a föld minden terméséből és az állatok szaporulatából. Különféle „ajándékokat” (baromfi, tojás vaj) vitt a földesúr konyhájára. A kocsmáltatás (italmérés) az év jelentős részében, a húseladás, az

őrletés egészében a földesúr joga volt. Ezen felül általában készpénzzel is szolgált Leginkább azonban a robot, a földesúri majorságban végzett ingyenmunka volt megterhelő. A heti három-négy napi robot általánossá vált A paraszt sorsa azért is rosszabbra fordult, mert a birtokosok ezután a puszta földeket inkább a majorsághoz csatolták. Egyre kevésbé létesítettek új telkeket. A jobbágyfiúk kezén apjuk telke fél vagy negyed telekre tört szét Szaporodott a kicsiny földű, és a nincstelen parasztok (zsellérek) száma. Igaz, a robotot telekhányad arányában kellett teljesíteni. De a zsellérek, mivel megélhetést a városban hiába kerestek volna, kénytelenek voltak a jobbágynál súlyosabb feltételek mellett a majorságból egy-egy parcellát felvállalni. A parasztságnak egy vékony rétege gazdagodott. Némely gazda egynél több telket birtokolt, robotba maga helyett mást küldött. Pusztát bérelt, ahol eladásra marhát hizlalt

Volt a majorság növelésének törvénytelen módja is Például a parasztokkal közös legelőt törette föl a földesúr. A földesúri erdők helyén paraszti munkával termővé tett irtásföldeket most visszaváltották. Arra hivatkoztak, hogy nem úrbéres föld, nem tartozik a telki állományhoz A jobbágytelket ugyanis elvenni nem lehetett, a jobbágytelkek csonkítása viszont sokszor előfordult. Az úrbérrendezés (Urbárium): A rendek és az államhatalom a parasztot kölcsönösen tehermentesíteni akarta, hiszen ha a paraszt kevesebbet robotol, többet termel, így többet is adózik. Mária Terézia állítólag azt mondta: Etetni kell a juhot, ha nyírni, fejni akarjuk 1765-66-ban a Dunántúlon jobbágymozgalom bontakozott ki. A parasztok megtagadták a robotot, visszafoglalták a jogtalanul elvett földeket. A mozgalom alkalmat adott a Habsburg-államhatalomnak a beavatkozásra Mária Terézia elgondolása az volt, hogy a jobbágy-földesúri viszony

rendezését az országgyűléssel is elfogadtatja. A rendek azonban hevesen tiltakoztak. Ezt követően, 1767-ben, az uralkodó a szabályozást rendeletként adta ki, majd biztosaival végrehajtatta. Az urbárium az egyházi tized és az állami adók mellett fönntartotta a kilencedet, a pénztartozást pedig a jobbágyok és a zsellérek számára egyaránt 1 Ft-ban határozta meg. A munkakötelezettséget heti egy nap igás, vagy két nap kézi robotban rögzítette. A kisebb földesúri jogokat lényegében meghagyta Az úrbérrendezés törvényes helyzetet teremtett földesúr és jobbágy között. Igaz, a legfejlettebb területek állapotából indult ki, ezért az Alföldön, a Délvidéken átmenetileg még nehezítette is a parasztok helyzetét. A telekhatárok pontos rögzítésével viszont hozzájárult a parasztság rétegződéséhez. Szándéka szerint a parasztság tömegeit is érintette volna az alsó és középfokú oktatást szabályozó Ratio Educationis

(1777). Az állam és az anyagi boldogulás érdekében előírta, hogy 6 és 12 éves kora között minden gyermek iskolába járjon. Kevés volt azonban a tanító és az iskola, a német nyelv erőltetése pedig ellenérzést szült Rendeletek a modernizálás jegyében: II. József (1780-1790) negyvenévesen lett a birodalom egyedüli ura Eszményképe az egységállam volt Csak abszolutikus eszközöket ismert. Kalapos királynak nevezték, mert nem koronáztatta meg magát, hanem a koronát, országos fölháborodást keltve, a bécsi kincstárba vitette. Első rendeletei egyházpolitikai tárgyúak Legnagyobb jelentőségű a valóban felvilágosult türelmi rendelet, mely megengedte a protestánsok vallásgyakorlatát és hivatalviselését. Bizonyos feltételek mellett új iskolák és templomok építését is lehetővé tette a protestánsok számára Intézkedéseivel a katolikus egyházat az állam alá akarta rendelni. Hiába utazott a pápa Bécsbe (fordított

Canossa járás), nem tudta elhatározásában megingatni. Uralkodói engedélyhez kötötte a pápai bullák kihirdetését Azokat a szerzetes- és apácarendeket, amelyek nem végeztek hasznos munkát, feloszlatta. A cenzúrát kivette a katolikus egyház kezéből, a falusi papokat azonban támogatta, a plébániák száma 10 év alatt mintegy 1200-zal nőtt. II. József a nemesi és egyházi birtokot meg akarta adóztatni Ezért kihirdette jobbágyrendeletét (1785), mely szerint az örökös jobbágyi állapot megszűnt, s a jobbágy névnek a használatát is megtiltotta. Ismételten védelmébe vette a telki állományt. A rendelet végrehajtásához nyomós érvett szolgáltatott az 1784 évi Horia és Kloska vezette erdélyi parasztfölkelés. A közigazgatás átszervezésével II. József csökkentette a megyék jelentőségét Megyei szinten elválasztotta a bíráskodást a közigazgatástól. Az úriszék pedig csak a jobbágyok egymás közötti pöreire szolgált

ezután A legnagyobb fölháborodást Magyarországon a német nyelv hivatalossá tétele kavarta. (nyelvrendelet) Rendeleteivel, s főként, hogy azokat az országgyűlés mellőzésével hozta, a papság mellett a nemességet is hamar elidegenítette. II. József rendszerének bukása: 1788-ban Oroszországgal szövetségben hadat indított Törökország ellen a balkáni birtokokért. A háború nagy emberveszteséget, kudarcot, a parasztság számára nélkülözést hozott. II. József halálos ágyán –türelmi és jobbágyrendelete kivételével- valamennyi intézkedését visszavonta A nemzeti ébredés: A központi kormányhivatalok az uralkodó halála után megbénultak, a végrehajtó hatalom a köznemesség uralta megyék kezébe került. A megyék a rendeleteket válogatás nélkül hatályon kívül helyezték Az ország a magyar nyelv, a magyar ruha, a zene, a tánc új kultuszának lázában égett. Megalakultak az első magyar színtársulatok. Az országgyűlés

törvénybe iktatta a magyar nyelv tanítását a középiskolákban 14. Az ipari forradalom kibontakozása és gazdasági, társadalmi, politikai hatásai Mit nevezünk ipari forradalomnak: KB. egy évtizeddel a francia forradalom kitörése előtt Angliában, az iparban minőségi változások mentek végbe A kézműipart mindössze néhány évtized alatt a gyárakban folyó tömegtermelés váltotta fel. A manufaktúrákban az egyszerű munkamegosztás során elemeire bontották a munkafolyamatokat. Ezeket a következő lépcsőben gépesíteni lehetett. Míg ezeket azelőtt víz, esetleg szél hajtotta meg, most a gőz lett a legfontosabb energiaforrás. A gépek és a gőz új üzemformát eredményezett: a gyárat A közlekedés forradalma lehetővé tette a nyersanyag, készárú, munkaerő olcsó és gyors szállítását. Megszületett a termelőerők piaca. Kifizetődővé vált a gépgyártás Az élelemtermelés és a városépítés forradalma óta az ipari forradalom

eredményezte az emberiség életében a legnagyobb átalakulást. Az ipari forradalom előfeltételei: A korábbi századokban a kereskedelem és az ipar föllendülése, valamint a városiasodás ismételten beleütközött a mezőgazdaság alacsony teljesítőképességének korlátaiba. Angliában viszont a XVII-XVIII Században fokozatosan megszűntek a föld közösségi használatának maradványai is. Föltörték a legelőket és kiszárították a vizenyős területeket. A háromnyomásos gazdálkodást felváltotta a vetésforgó Holland mintára takarmánynövényeket termesztettek, s megnőtt az állatállomány. A földeket rendszeresen trágyázták Az angol mezőgazdaság képessé vált csökkenő mezőgazdasági népességgel a növekvő városi lakosságot eltartani.(gyorsabban nőtt a termelés, mint a lakosság) Az ipari forradalom kibontakozásának feltétele a jól működő hitelszervezet volt. 1694-ben megalakult az Angol Bank A nagy pénztőkék

felhasználását meggyorsította a gyarmatok kifosztása. A profit és a gazdasági fejlődés az állami politika fontos célja lett. Anglia számára nagy előnyt jelentett sziget volta és tagolt tengerpartja(olcsó teherszállítás) Az ipari forradalom kibontakozásának folyamata: A termelés csak akkor gazdaságos, ha biztosítható a termelés folyamatossága. Ezért a gépesítés a tömegfogyasztási cikkek előállításában kezdődik. A XVII Században egyedül a ruházat volt ilyen és ezért lett a húzóágazat a textil-ipar A kibontakozó ipari forradalom megkövetelte a szállítás és a közlekedés fejlesztését. MacAdam skót mérnök tervei alapján műutak épültek, de a vízi szállítás még mindig olcsóbb volt.(csatornák építése) Az első nehézségek leküzdése után azonban rohamosan elterjedtek a vasutak. A vasútépítés újabb jelentőséget adott a gőzgépnek, s piacot teremtett a szén, a vas számára. De meg is oldotta azok olcsó

szállítását 1830-1850 között a szén és vastermelés 3x-os lett Megindult a hírközlés rohamos fejlődése. Morse feltalálta a vezetékes távírót s a század közepén lefektették az első tengeri kábeleket. Az új ugrás a gépek előállításának gépesítése volt. A gépek iránti kereslet kifizetődővé tette sorozatgyártásukat Bevezették a szabványokat. A vasútépítés és gépgyártás nagy tőkéket igényelt. A könnyűipari befektetések viszont, az erős verseny miatt, már nehézségekbe ütköztek. A fölhalmozott hatalmas összegek ezért a nehéziparba áramlottak Ez a tőkés iparosítás klasszikus útja. Az ipari forradalom megváltoztatta a haditechnikát, és befolyásolta az egyes országok katonai teljesítőképességét. Az ipari forradalom Angliája a XIX: század közepére világhatalomra tett szert. Hargreaves: Fonó Jenny, James Watt: gőzgép (1769), Stephenson: gőzmozdony (1825), Fulton: gőzhajó (1807). Az ipari forradalom

demográfiai következményei: Az ipari forradalommal együtt járt a lakosság gyors növekedése. A népesség növekedése már korábban megindult, mert a tőkés mezőgazdaság több élelmet termelt, és mert megfékezte a járványokat. A viszonylagos népességfölösleg egyenes feltétele az ipari forradalom kibontakozásának. Emellett a városi lakosság 20%-ról (1770) 50%-ra (1850) emelkedett. Az ipari forradalom visszahatott a mezőgazdasági fejlődésre: megjelentek a mezőgazdasági gépek Tovább javultak a higiéniás viszonyok mely szintén hozzájárult a demográfiai robbanáshoz. A bérmunkások osztályának kialakulása: A gabonaárak csökkenése és a gyapjúárak növekedése arra ösztönözte a nagybirtokosokat s a nagybérlőket, hogy a szántókat legelőkké alakítsák, a közös földek egy részét elkerítsék, kisbérlőiktől megszabaduljanak. A városi olcsó tömegcikkek elárasztották a falvakat és tönkretették a falusi kézműipart.

Később megjelentek a mezőgazdasági gépek. A mezőgazdaság és a falu egyre kevesebb munkáskezet igényelt A megélhetés nélkül maradt emberek az új ipari központokba vándoroltak, és bérmunkásokká lettek. Ezért Angliában sok helyen kalapácsot ragadtak, és a gépeket összezúzták. Az elkeseredés a lyoni selyemszövőket 1834-ben, a sziléziai takácsokat 1844-ben fölkelésbe hajszolta. A munkások kiszolgáltatottsága: A polgári átalakulás eltakarította az útból a szabad vállalkozás, a szabad alku akadályait, de szó sem volt még olyan törvényekről, amelyek a munkás jogait védték volna. Ha nem volt megrendelés, a munkás azonnal az utcára került Ha munkáját- a gépek alkalmazása révén – a felesége vagy a gyerekei is el tudták végezni, akkor helyette őket alkalmazták, még kisebb fizetésért. A nagy munkaerő-kínálat miatt a munkabérek egyébként is a létminimum alatt maradtak. Az általános szabadságjogok védelmében

Angliában a XVIII-XIX. Század fordulóján mind a munkások, mind a vállalkozók szervezete tömörülését törvényben tiltották meg. 8-10 éves vagy fiatalabb gyermekek sötét, szellőzetlen géptermekben, raktárakban, bányaalagutakban napi 14 órát. Az emberek nyomornegyedekben laktak a nagyvárosokban, ahol pusztított az alkoholizmus, virágzott a prostitúció, terjeszkedett az alvilág. Jótékonyság és utópia: A gazdagságot az egész társadalom termelte, de a társadalom jó része azonban csak morzsáiból részesült. A nyomor, a létbizonytalanság éppúgy megfosztotta az egyént emberi méltóságától. E kihívásra sokan, sokféle módon keresték a választ. Mind a keresztény humanizmus, mind a felvilágosodásban gyökerező emberbarátság szükségszerűen jutott el az anyagi és szellemi nyomorúságot enyhítő jótékony programokig. Akadtak munkáspapok, mint például a hamburgi protestáns Johann Wichern, vagy a katolikus Adolf Kolping, akik

maguk köré gyűjtötték a csöveseket és szállást, ellátást adtak nekik. Angliában a canterbury-i érsek vezette bizottság kérte föl Robert Owent (1771-1858) a jótékony gyárost, hogy dolgozzon ki nyomorenyhítő módszereket. Owen arról volt nevezetes, hogy saját üzemében igyekezett emberhez méltó körülményeket teremteni: korlátozta a gyermekmunkát, iskolát, óvodát, korházat, az öregek számára otthont alapított. Owen felismerte, hogy a jótékonyság önmagában kevés a társadalmi bajok orvoslására. Ahhoz, hogy az embereket felemeljük, az életkörülményeket véglegesen meg változtatni. Szerinte olyan termelőegységeket kell létrehozni, ahol mindenki birtokos és munkás. Az önkormányzattal rendelkező közösség gondoskodik a termelésről és az elosztásról További utópisták: Saint-Simon, Fourier. Hármójukat utópistaként szokták emlegetni. Bennük tisztelhetjük viszont a gazdasági szövetkezés előfutárait

Érdekérvényesítés a parlamenti demokrácia viszonyai között: A polgári állam nemcsak szabadabbnak mutatkozott elődeinél, de erősebb is volt, mert független tulajdonosok viszonylag széles rétegét tudhatta maga mögött. Angliában, Belgiumban, s részben Franciaországban is, nagy létszámú középosztály létezett. Az ipari proletariátus ezekben az országokban sohasem képezte a társadalom többségét 1832-ben a választójogi reform választójoghoz jutatta a gyárosokat, és ez kiélezte a viszonyt a munkaadók és a munkások között. A munkások fölismerték, hogy milyen erő rejlik a szervezettségben Önművelő és önsegélyező egyleteket, valamint szakszervezeteket. A munkásszervezetek éltek az angol parlamentarizmusban rejlő lehetőségekkel. Küzdelmet indítottak a szavazati jog megszerzéséért. 1836-ban önálló alkotmányjavaslattal, charter-rel léptek föl Innen ered a mozgalom neve: chartorizmus Három ízben összesen 10millió

aláírást gyűjtöttek. A parlament-1848-ban-a kérvényeket visszautasította A chartorizmus ennek ellenére nagy előrelépés volt a modern demokrácia kialakulásának történetében. A tömegmozgalmak hatására a negyvenes években Angliában gyári törvények születtek. Ez megtiltotta például a nők és a tíz évnél fiatalabb fiúk föld alatti foglalkoztatását. Korlátozták a nők és fiatalkorúak munkaidejét is A forradalmi munkásmozgalom kezdete: Franciaországban az 1830. Júliusi forradalom kevesebb jogot hozott, mint az 1832-i választójogi reform Angliában A társadalmi igazságosság megvalósítását célul kitűző szocialisták a munkásokat forradalomra hívták föl. Személyek: Auguste Blanqui, Louis Blanc, Proudhon. A legnagyobb hatást azonban Karl Marx (1818-1883) és Friedrich Engels (1820-1895) érték el. Szerintük a lét határozza meg a tudatott, valamint a kapitalizmus pusztulásával létre kell jönnie az osztály nélküli

társadalomnak. Marx nézeteit a Kommunista Kiáltványban tette közzé (1848). Ez akkor visszhang nélkül maradt, de nézeteik a XIX század utolsó harmadában már komoly befolyást gyakoroltak az időközben megalakult munkásszervezetek és - pártok programjaira. 15. A polgári átalakulás és a nemzeti önállóság gondolata Széchenyi és Kossuth reformkori programjában; kettőjük nézetei A reformeszmék kialakulása és elterjedése; Széchenyi programja A reform: A reform békés úton létrejött változás. Hazánkban a középbirtokos nemesség vezette Abban mindenki egyetért, hogy szükség van reformokra, mert Magyarország egyre jobban lemarad Európához képest. A jobbágyrendszert meg akarják szüntetni. Központi kérdéssé válik Magyarország birodalmon belüli függetlensége Ez 1848 után létre is jön, de a nagyhatalmak beavatkoznak, és megszüntetik a függetlenséget. A reform érdekében a nemességnek fel kell vállalnia a polgárság

szerepét. Az 1825-27-es országgyűlés: A Pozsonyban tartott országgyűlést a Habsburgok hívták össze, mert a háborúhoz szükségük volt pénzre és katonára. A hármas törvénycikk kimondja az ország függetlenségét, hogy adót csak az országgyűlés vethet ki, és legalább 3 évenként össze kell hívni a parlamentet. Széchenyi István egy évi jövedelmét felajánlotta egy Magyar Tudományos társaság megalapítására. Sokan támogatták, hogy megvalósíthassa tervét Széchenyi István: Apja Széchenyi Ferenc, a könyvtár megalapítója. Széchenyi István kezdetben huszártiszt volt, s mikor körbeutazta a világot, megdöbbenve nézte a világ Magyarországhoz viszonyított fejlettségét. Vonatokat, utakat, jó kölekedést és postát látott. Hazatérése után tettvággyal telve vetette magát a közéletbe A kultúra fejlődését nagyban elősegítették kezdeményezései: a Tudományos Akadémia megalapítása, és a hazai társas élet

megszervezése (lóverseny, kaszinó). Munkájával javította a hazai közlekedést: hajózhatóvá tette a Vaskaput, és irányította a Tisza-szabályozás előkészületeit. Elindította a dunai gőzhajózást, hajógyárat, és téli kikötőt hozott létre. Népszerűsítette a selyemhernyó-tenyésztést, és az ő érdeme az első gőzzel hajtott hengermalom megépítése. Széchenyi gyakorlati tevékenységével a mezőgazdasági termelés élénkítését, és a jobbértékesítést akarta segíteni. Az ország nagyobb része tisztelte, ünnepelte. Kossuth fogalmazta meg a legszebben: „Ujjait a kor ütőerére tevé, és megértette lüktetéseit; és ezért; egyenesen ezért tartom én őt a legnagyobb magyarnak. ” Széchenyi szerint a reformok csak felülről (nemesség) valósulhatnak meg, alulról (parasztság) semmiképp sem. A Habsburgokkal is harmonikus kapcsolatot akart kiépíteni. Semmilyen gyors, erőszakos reformot nem tudott elképzelni, mert szerinte a

magyarság belebukna. Művei: 1830-ban alkotta meg a Hitel c. művét, melyben nyíltan robotoltató gazdálkodással száll szembe A mezőgazdaság kapitalista átalakításához viszont hitelre, pénzre volt szükség. A hitelt azonban még a nagy vagyonú Széchenyitől is megtagadta a bécsi bank, mert a nemesi birtokot eladni, elárverezni nem lehetett. Az ősiség törvényének megszüntetése logikusan maga után vonta volna a nemesek földvásárlásának jogát és adózását. Mivel a robot haszontalan és erkölcstelen, meg kell szüntetni a jobbágyok egyéb feudális kötelezettségeivel együtt, de úgy, hogy a birtokosokat károsodás ne érje. A Hitelt vegyesen fogadták, de senkit nem érintett közömbösen Széchenyi szerint meg kell valósítani a jobbágyok védelmét és a közteherviselést. Bár szenvedélyesen ostorozta az arisztokráciát, igyekezett rábírni őket, hogy önként tegyék meg azt, amit máshol a forradalom következtében kellett elfogadni.

Leghevesebben mégis az arisztokrácia támadta a Hitel gondolatait Bírálta Széchenyit a régi típusú ellenzék képviselője, gróf Dessewffy József (A Hitel című munka taglalatja, 1831). Széchenyi a kormányzat támogatását is hiába várta. A támadásokra Széchenyi Világ (értsd: világosság) című munkájában válaszolt (1831). Az eseményekből az idő sürgetését olvasta ki, és közzétette Stádium című könyvét, melyben rendszerét sűrítve tárta a nemzet elé. Széchenyi gyakorlati alkotásai: Ő végezte a hazai közlekedést javító munkálatok egész sorát. A Vaskapu hajózhatóvá tételéhez már 1831-ben hozzákezdtek. Irányította a Tisza-szabályozás előkészületeit Megindította a dunai gőzhajózást A hajózás fejlesztését szolgálta a hajógyár és a téli kikötő létesítése. Népszerűsítette a selyemhernyó-tenyésztést, és az ő érdeme az első gőzzel hajtott hengermalom megépítése. Széchenyi gyakorlati

tevékenységével a mezőgazdasági termelés élénkítését és a jobb értékesítést akarta segíteni. Az ország jobbik fele tisztelte, ünnepelte. Kossuth fogalmazta meg a legszebben: „Ujjait a kor ütőerére tevé, és megértette lüktetéseit; és ezért; egyenesen ezért tartom én őt a legnagyobb magyarnak.” Haladás és reakció a reformmozgalom kibontakozása idején A jobbágykérdés az 1832-36-os országgyűlésen: Az országgyűlésen a szabadelvű követek a jobbágykérdést az örökváltság engedélyezésével akarták megoldani, Ez azt jelentette, hogy a jobbágyok földesurukkal szabadon egyezkedve pénzzel örökre megváltják szolgáltatásaikat és telküket. Földjük polgári tulajdonná válik. A kérdés így a nemesi tulajdonjog sérelme nélkül oldódott volna meg Közben a birtokosok a korszerűsítéshez szükséges pénzhez is hozzájutottak volna. 4 álláspont: minden maradjon ahogy van, önkéntes örökváltság (a paraszt pénzzel

kiváltja magát) , kötelező örökváltság (az urat az állam később kárpótolja), kötelező örökváltság 2. (az úr nem kap semmit) Az országgyűlés végül elfogadta az önkéntes örökváltságot, és szavatolta a jobbágy személyi és vagyonbiztonságát. A király azonban a javaslatokat visszautasította, s újratárgyalásra lekerült az alsótáblához. Hasztalan indultak Kölcsey és elvbarátai a reformok érdekében újult rohamra. A szatmári követ, Kölcsey Ferenc -aki szintén reakciós követutasítást kapott- lemondott, és vidéki magányába vonult vissza. Az újabb szavazáson az örökváltság az alsótáblán is megbukott. A szabadelvű eszmék hódító útja: A szabadelvű követek nagyhatású szövetségesévé vált egy vagyontalan kisnemes ügyvéd fia, ki a távollevő fő rend követeként jelent meg a felső táblán. Kossuth Lajosnak döntő szerepe volt a nyilvánosság és az országos közvélemény megteremtésében. Kézzel írott,

majd kő nyomatos újságját, az Országgyűlési Tudósításokat kézrőI kézre adták A reakciót maró gúnnyal, a reformeszméket tiszteletkel és lelkesedéssel kommentálta. Reakció és megtorlás: 1835-ben a konzervatív abszolutizmus megrögzött híve, I. Ferenc meghalt Helyébe gyöngeelméjű fia, V Ferdinánd lépett. A hatalom még inkább Metternich kezébe került Metternich a nemzetérzés ébredésétőI a Habsburg Birodalom létét látta fenyegetve. Sugalmazására az udvar elhatározta, hogy a megfélemlítés eszközét alkalmazza Elő szőr az országgyűlési ifjakra csaptak le. Vezetőjüket, Lovassy Lászlót Spielberg várbörtönében őrületbe taszította a rámért 10 évnyi ítélet. Aztán betiltották Kossuth lapját, a Törvényhatósági Tudósításokat, melyben az országgyűlés eloszlása után a megyei ellenállást élesztette. Kossuth ellenszegült, és a megyékhez fordult védelemért Ezt követően hűtlenség vádjával börtönbe

hurcolták. A már korábban perbe fogott lázító Wesselényit betegsége ellenére 3 év börtönnel sújtották. Érdekegyesítés és iparfejlesztés. Kossuth programja Bécs kudarca, az ellenzéki szellem diadala: Az országgyűlésen Kölcsey visszavonulása után a fiatal Deák Ferenc vezette az ellenzék ellentámadását. Az alsótábla megszavazta a sérelmi föliratot, s ahhoz a főrendek ellenszegülése dacára csaknem húszszori üzenetváltás után is ragaszkodott. (az ellenzék néhány tagja: Andrássy, Károlyi, Zichy, Batthyány, Teleki, Eötvös) Szaporodtak a kaszinók és az olvasóegyletek, ahol a szegényebbek is ismerkedhettek a polgári államok berendezkedésével. Az udvar megrettent és taktikát változtatott Dessewffy Aurél gróf, a tehetséges fiatal arisztokrata felsőbb sugalmazásra a magukat „fontolva haladóknak" nevező konzervatívokból pártot szervezett. Az ellenzék néhány javaslatát kisajátítva arra törekedett, hogy az

ingadozók megnyerésével az ellenzék táborát megossza. Pálffy kancellárt pedig, akinek a törvénytelenségekben közvetlen része volt, az udvar menesztette. Az 1839-40-ben ülésező országgyűlést a liberalizmus előretörése jellemezte. Lényeges eredmény volt az önkéntes örökváltság törvénybe iktatása és az ipari üzemek alapításának engedélyezése bárki számára. A politikai perek elítéltjei amnesztiát kaptak. Deák szerint nem amnesztiát érdemelnek, hanem szabadon engedést, hiszen az amnesztia jelentése: bűnös elengedése. Felmentést érdemelnek, hiszen jogtalanul ültek Lovassy a börtönben megőrült, Wesselényit megtörte és vaksággal fenyegette a betegség. Kossuth a fogságban nemzetgazdaságtant és angol nyelvet tanult Kossuth fegyvere, a Pesti Hírlap: Landerer pesti nyomdatulajdonos, a bécsi titkosrendőrség ügynöke váratlan ajánlatot tett Kossuthnak: vállalja 1841 januárjától induló hírlapjának szerkesztését. A

kormánykörök úgy vélték, hogy a cenzúra és az anyagi érdekeltség megnyirbálja Kossuth ellenzékiségét. Kossuth politikai vezércikkei sorra vették a társadalom égető problémáit, a reformokhíveinek szempontjából elemezve azokat. Tovább a nemzeti érdekegyesítés útján: Kossuth független nemzeti államot akart, a Habsburg Birodalmon belül. Azt hirdette, hogy a nemesség nem tud megbirkózni az új haza és új társadatom teremtésének feladatával az egész nép támogatása nélkül. A szövetség ára: szabad, korlátozás nélküli földtulajdon a parasztoknak. Nem elegendő az önkéntes örökváltság (1848-ig a jobbágyok 1 %-ának sikerült megváltania magát). Kötelező örökváltság kell, melyet a parasztság az állam támogatásával törleszt Az anyagi alap megteremtéséhez elkerülhetetlen a nemesség megadóztatása, a terhek közös viselése. A nemzeti egység föltételezi a politikai szabadságjogok kiterjesztését, a

népképviseletet. Kossuth a lengyelországi lázadást hozta fel ellenpéldának. Kossuth látta, hogy a polgári átalakulás megvalósítása a középnemességre vár, mert a hazai polgárság részben nem is magyar. Nem mondott le azonban a polgárság erősítéséről és megmagyarításáról Ez utóbbi jelentőségére Ausztriának az a terve döbbentette rá, hogy a német vámszövetséghez csatlakozik. Új programpont: önálló nemzeti ipara Kezdetben Kossuth elképzelhetőnek tartotta a magyar ipar fejlődését a birodalmi vámhatárokon belül. Nagy része volt az Iparegyesület (1841), majd a Magyar Kereskedelmi Társaság létrehozásában. Az első ipari kiállítás (1842) alkalmával Kossuth meggyőződött arról, hogy a fejlettebb cseh és osztrák iparközös vámterület esetén megfojtaná a magyar kezdeményezéseket. Levonta a következtetést: az iparfejlesztéshez magyar védővámok kellenek Az 1843-44-es országgyűlésen az alsótábla megszavazta az

önálló magyar védővámrendszert szorgalmazó törvényjavaslatot. A magyar nyelv államnyelv lett A király azonban a következő országgyűlésre halasztotta a kérdés érdemi tárgyalását. Az ellenzék ekkor a magyar ipar védelmére társadalmi szervezetet, Védegyletet alakított (1844) A Védegyletnek szerte az országban számos fiókja alakult. Ezzel az ellenzék országos szervezetre tett szert A Védegyletbe belépők vállalták, hogy hat éven át csak akkor vásárolnak külföldi árut, ha a megfelelő hazai termék hiányzik. Széchenyi és Kossuth vitája: Lényege: a függetlenség mértéke, M.O helye a birodalomban, a változások mértéke, kié legyen a vezető szerep, a reformok végrehajtása során. Széchenyi, akit az egész ország tisztelt gyakorlati tevékenységéért, nem tagadta meg eszméit sem. Wesselényivel ifjan kötött barátsága már korábban elhidegült, Wesselényi függetlenségi törekvései miatt. Széchenyit a Pesti Hírlap pedig

nem mindennapi szenvedéllyel fogalmazott vitairat, a Kelet Népe kiadására késztette. Széchenyi látszólag Kossuth reformrendszerét támadta. Nem akart Béccsel újat húzni, és a felülről jövő reformokban bízott. Az ország közvéleménye és az ellenzéki politikusok valamennyien Kossuth mellé álltak Széchenyi elszigetelődött Kossuth csillaga tovább emelkedett, s ezen mit sem változtatott, hogy 1844-ben a reakció mesterkedése -Landerer közreműködésével kiütötte kezéből legfélelmetesebb fegyverét, a Pesti Hírlapot. Uralkodók I. Lipót I. József III. Károly Mária Terézia II. József II. Lipót I. Ferenc V. Ferdinánd Ferenc József IV. Károly (1657-1705) (1705-1711) (1711-1740) (1740-1780) (1780-1790) (1790-1792) (1792-1835) (1835-1848) (1848-1916) (1916-1918) 16. A Batthyány kormány koncepciója, törekvése és tevékenysége (1848 III - 1848 IX) A párizsi forradalom és a pozsonyi országgyűlés: Kossuth Fölirati javaslatában

–amelyet az alsótábla ellenvetés nélkül elfogadott- jobbágyfelszabadítást, a terhek közös vállalását és független nemzeti kormányt követelt. Az udvar az országgyűlés föloszlatását mérlegelte. Hogy időt nyerjenek, István nádort és helyettesét Bécsbe hívták, így nem volt, aki a főrendi táblát összehívja. Kossuth ekkor a pesti radikálisokhoz fordult Arra bátorította őket, hogy követeléseikkel gyakoroljanak nyomást az országgyűlésre. Március 14-én Kossuth indítványára a továbbfejlesztett felirati javaslatot a főrendek elfogadták. Másnap reggel két hajó vitte a fényes küldöttséget a fölirattal Bécsbe Március 15-e Pest-Budán: A bécsi forradalom hírére a „márciusi ifjak” (Petőfi Sándor, Vasvári Pál, Irinyi József, Jókai Mór, Degré Alajos, Vidats János) a Pilvax kávéházban 14-én elhatározták, hogy követeléseiknek másnap utcai tüntetéssel adnak nyomatékot. A tüzérek égő kanóccal állottak az

ágyúk mellett, de senki sem mert tűzparancsot adni. A tömeg a zuhogó esőben akadálytalanul vonult át a hajóhídon, föl a Várba. Mit kiván a magyar nemzet. Legyen béke, szabadság és egyetértés. 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. Kivánjuk a sajtó szabadságát, a censura eltörlését. Felelős ministeriumot Buda-Pesten. Évenkinti országgyűlést Pesten. Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben. Nemzeti őrsereg. Közös teherviselés. Urbéri viszonyok megszüntetése. Esküdtszék. képviselet egyenlőség alapján Nemzeti Bank. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk. 11. A politikai statusfoglyok szabadon bocsáttassanak 12. Unio Egyenlőség, szabadság, testvériség! A forradalom törvényesítése: A magyar országgyűlés határozatait V. Ferdinánd jóváhagyta Az országgyűlés elsőnek az úrbéri terhek és a papi tized eltörlését iktatta

törvénybe. A megyék pedig, a királyi szentesítést meg sem várva, azonnal kihirdették azt Március végén az udvar megpróbálta a jobbágyfelszabadítást elodázni, és a magyar kormány jogkörét a legfontosabb területen, a hadés pénzügyekben korlátozni. A mérleg nyelvét ismét a radikálisok mozgósította pesti nép jelentette Az utolsó rendi országgyűlés lerakta egy új Magyarország alapjait. A törvényeket a király április 11-én szentesítette Megvalósult az azonnali, kötelező örökváltság. A kártérítést az állam vállalta magára A választójogot vagyoni határhoz, cenzushoz kötötték. A lakosság nagyobb hányada szavazott: a férfiak ¼-ed része Megszűnt az előzetes cenzúra A parlamentben, a megyegyűlésben folyó tanácskozásról korlátlanul lehetett tudósítani. A parlamentben zárt ülésen nem is lehetett érvényes határozatot hozni. Voltak persze nyitva hagyott kérdések. Az országgyűlés nem rendezhette például

egyértelműen az Ausztriához fűződő kapcsolatokat, hiszen a dinasztia trónja csak megingott, de nem omlott össze. Nem fejezte be a parasztság terheinek fölszámolását. Nem vonták a törvénykezés körébe a nemzetiségek külön jogait Az általános szabadságjogokban mindenki egyenlően részesült. Forradalmi alaptörvény született: Magyarországon a polgári átalakulás vérontás nélkül végbement. Lezajlott a törvényes forradalom Az első független, a parlamentnek felelős magyar kormány: Batthyány Lajos gróf, az Ellenzéki Párt elnöke, kijelölt miniszterelnök, április elejére megalakította kormányát. A miniszterek többsége az Ellenzéki Párt vezetői közül került ki. Deák Ferenc az igazságügyi, Szemere Bertalan a belügyi, Eötvös József a vallás- és oktatásügyi, Klauzál Gábor a földművelés –és iparügyi tárcát kapta. Kossuth Lajos pénzügy-, Széchenyi István pedig közmunkaügyi miniszter lett. Mészáros Lázár

huszár ezredes lett a hadügyminiszter, Esterházy Pál herceg, az ország leggazdagabb földbirtokosa pedig a király személye körüli miniszter lett. (ez helyettesítette a külügyminisztert) A kormány programja a rend és a béke megteremtése és fenntartása volt. Konszolidálni kellett a forradalmat, azaz erőt gyűjteni, hogy aztán továbbfejlesszék a vívmányokat. Pénzre volt szükség, és hadseregre Az áprilisi törvények csoportosítása A polgári átalakulást szolgáló intézkedések: -közteherviselés -Az ősiség törvényének eltörlése -Urbéri viszonyok eltörlése -Úriszék eltörlése -Tized eltörlése Az ország intézményrendszerének átalakítása: -független minisztérium a kancellária helyett -miniszteri ellenjegyzés (a király által hozott rendeleteket legalább egy miniszternek alá kell írnia) -évenkénti országgyűlés Pesten -Az országgyűlési követek népképviselet alapján való választása -nemzeti őrsereg, nemzeti

szín és címer -Unio Erdéllyel, Partium visszacsatolása (Erdély és Magyarország közötti részek) A népképviselet egy táblából áll, a nép választja a képviselőket -Az ország 10%-a választó (Angliában 6%), a régi választók megmaradnak (2%) -vagyoni cenzus: 300 ezüstforint -20 év felett választó, 24 év felett választható -a parasztoknál ¼-ed föld felett választó. Kistelkesek, zsellérek, proletárok, inasok, segédek nem Az egyéni emberi jogokat szolgáló intézkedések: -Vallás -, sajtó -, és tanszabadság Ezek törvények, de alkotmányként funkcionálnak. Az, hogy nincs külügyminiszter, jelképezi Magyarország birodalmon belüli létét. Nem képes még függetlenül fennmaradni. A Batthyány-kormány kísérlete a forradalom eredményeinek megszilárdítására A parasztság helyzete: 1848-ban a jobbágyságnak csak 40%-a számított telkesnek, 60%-a zsellér volt. A földesurak korábbi visszaélései a zselléreket különösen

súlyosan érintették. Azt pedig végképp nem értették a parasztok, miért nem szabadultak fel a földesurak földjére telepített szőlők és a majorságokba szerződött jobbágyok parcellái. (Nem számítottak a telki állományba. A magyarországi parasztság soknemzetiségű volt. A mozgalmakban a parasztok mégis nemzetiségre való tekintet nélkül részt vettek. Több tisztán magyarlakta megyében statárium kihirdetésére is sor került De a Batthyány-kormány úgy döntött, hogy a nemzetiségiek csak mint egyének, nem mint közösségek gyakorolhatják a magyar forradalomtól kapott polgári jogokat. Azonban a nemzetiségiek a nemzeti egyenjogúságot is igényelték, és autonómiát követeltek Az európai forradalmakat sorban leverték: a német felkelést, a francia munkásfelkelést, a prágai felkelést, olasz felkelést (Radetzki Marsall verte le). Ezzel az osztrák haderő nagy része felszabadul, s megvan a lehetőség a támadásra A Habsburg udvar nem

fukarkodott az ígéretekkel, ezért a nemzetiségiek fokozatosan Bécs felé fordultak. A szlovákok, ruszinok és a magyarországi románok nagy része a magyar parasztsággal együtt azonban hű maradt a forradalomhoz. A magyar forradalom életerejét éppen az adta, hogy volt paraszti bázisa Alkuvás és felkészülés: 1848. június végén megtartották a népképviseleti választásokat A várakozásnak megtelelően a polgári átalakulás hívei győzelmet arattak. A kormány szilárd parlamenti többségre támaszkodhatott A 426 megválasztott képviselőből 30-40 vallotta magát radikálisnak. A radikálisok háttérbe szorulását többek között az okozta, hogy a kormánypárt (az egykori Ellenzéki Párt) és baloldali ellenzéke között a parasztságot érintő kérdésekben nem volt érdemleges különbség. Az új országgyűlésre a honvédelem súlyos gondja szakadt Hiába kérték, az udvar nem küldte haza az idegenben szolgáló magyar ezredeket. A kormány a

,jog és törvényszerűség" útján maradt, de nem egészen üres kézzel. Még májusban felállították a nemzetőrségnek álcázott első tíz honvédzászlóaljat, melyekkel teljes egészében a magyar hadügyminisztérium rendelkezett. Július 11-én Kossuth javaslatára az országgyűlés egyhangúlag megszavazott 200 000 katonát. A Délvidéken júniustól egymást követték a véres összecsapások a szerb fölkelőkkel. Horvátországban Jellasics horvát báni jogkörben tevékenykedett. A pozsonyi törvényhozás a szerb határőrkatonák nehéz helyzetének rendezését a következő nemzetgyűlésre halasztotta. A horvát-magyar ellentétek már a negyvenes években kiéleződtek. A horvát autonómiát, a belső nyelvhasználatot elismerte a magyar vezetés, az erős horvát mozgalom azonban ennyivel nem érte be. Az események a fegyveres összeütközés felé fejlődte. Végül az udvar Jellasicsot a magyar kormány követelésére -színleg- elmozdította

Augusztus 27-én királyi leirat követtelte a magyar hadügy és pénzügyminisztérium beolvasztását a bécsi minisztériumokba. Jellasics pedig királyi megerősítést kapott. Kossuth erre az országgyűlés száz tagját küldte Bécsbe, győződjenek meg ők is, lehet-e alkudni. Visszafelé elszántságuk s a terjedő köztársasági eszme jeleként sokan kitűzték a vörös tollat A tárgyalásokkal a magyar kormány időt akart nyerni. Szemere elrendelte az újoncok összeírását Kossuth utasítást adott szabadcsapatok toborzására. A császári sorezredek katonáit átvették az alakuló honvédzászló aljakba Megkezdték a magyar papírpénz, a Kossuth-bankó kibocsátását (5Ft-os: szept. 4) Szeptember 15-én az országgyűlés eltörölte a szőlődézsmát. Az ország önállósága került veszélybe Kossuth ás társai tudták, hogy az önvédelmi háború helyett nem választhatják a békét. A liberális nemesség az önvédelmi harcot választotta A

forradalom balra tolódott Az új végrehajtó hatalom: A válságos időket a kormány bomlása is jelezte. Esterházy már augusztus közepén távozott A tavasszal oly bizakodó Széchenyi elméje elborult. A miniszterek; Szemere, Kossuth és Mészáros kivételével látva a békítő politika kudarcát, lemondtak. Szeptember 11-én István nádor ismét Batthyány Lajos bízta meg kormányalakítással Batthyány összeállított egy új kormánynévsort, de a megbízatást azzal a feltétellel vállalta, hogy Jellasicsot visszaparancsolják. Az uralkodó viszont nyílt parancsban nyilvánította semmisnek a miniszterelnöki megbízást. (szept 25) Az országgyűlés megszavazta teljhatalmú kormánybiztos kiküldését a délvidéki táborba. Szeptember közepén az ügyeket ideiglenesen továbbvivő kormány mellé hattagú bizottságot, az Országos Honvédelmi Bizottmányt (OHB) választották. Elnöke Kossuth Október elejétől ez lett a végrehajtó hatalom 17. A

forradalom és szabadságharc katonai és politikai eseményei 1848 őszétől 1849 áprilisáig Az új végrehajtó hatalom: A válságos időket a kormány bomlása is jelezte. Esterházy már augusztus közepén távozott Széchenyi elméje a nemzethalál látomásától elborult. A miniszterek, Szemere, Kossuth és Mészáros kivételével, látva a békítő politika kudarcát, lemondtak. Szeptember 11-én István nádor ismét Batthyány Lajost bízta meg kormányalakítással. Batthyány összeállított egy új kormánynévsort, de a megbízatást azzal a feltétellel vállalta, hogy Jellasicsot visszaparancsolják. Az uralkodó viszont nyílt parancsban nyilvánította semmisnek a miniszterelnöki megbízást. (szept 25) Szeptember 4-én az országgyűlés megszavazta teljhatalmú kormánybiztos kiküldését a délvidéki táborba. Szeptember közepén az ügyeket ideiglenesen továbbvivő kormány mellé hattagú bizottságot, az Országos Honvédelmi Bizottságot

választották. Elnöke Kossuth Október elejétől ez lett az új végrehajtó hatalom Jellasics futása: Szeptember 11-én Jellasics, császári altábornagy, sorezredekből, határőrökből és horvát nemzetőrökből szervezett 35E főnyi seregével átlépte a Drávát (szeptemberi fordulat). A Balaton mellet jött, Móga a túlparton követte Az egymást váltogató áruló parancsnokok, volt császári tisztek kardcsapás nélkül feladták csaknem az egész Dunántúlt. Jellasics Pest felé tekintett. Bécsben már szövegezték a kiáltványt Magyarország alávetéséről A dunántúli paraszt saját bőrén tapasztalta, mennyit érnek Jellasics nagyhangú ígéretei. Az ellenség hátában terjedt a népfölkelés. A bán futárait, postáját elfogták, a kisebb csapatokat elpusztították Pest határában a nép ingyen felajánlott munkájával nagyszabású erődítési munkálatok folytak. Az udvar által teljhatalmú biztossá kinevezett de a magyar országgyűlés

által el nem ismert gróf Lamberg Ferenc Pestre utazott. A hajóhídon felismerték és felkoncolták Nem volt többé visszaút. A táborba érkezett országgyűlési küldöttek arra kényszeríttették Móga altábornagyot, a főparancsnokot, hogy megütközzék. Szeptember 29-én Pákozd és Sukoró között a jórész újoncokból álló magyar sereg vereséget mért a kétszeres túlerőben lévő ellenségre. Jellasics fegyverszünetet kért Ezt arra használta fel, hogy a csatatérről megszökjön Fejvesztett iramban, katonáit hátrahagyva Győrön át elhagyta az országot. Jellasics tudta, hogyha késlekedik, egész serege elpusztul. A fölkelő parasztok visszavonuló katonáit már a csata idején megtámadták. Székesfehérvár helyőrségét a helybéli polgárok 20 vadászpuskával fegyverezték le Csaknem tízezer főnyi oldalvédjére a megadás várt. A Honvédelmi Bizottmány kiáltványban szólított fel „szabad mozgó csapatok” alakítására. A Bécs

elleni magyar támadás kudarca: Október 4-én V. Ferdinánd föloszlatta az országgyűlést, és Jellasicsot kinevezte Magyarország katonai biztosává Latour hadügyminiszter ugyanakkor kiadta a parancsot, hogy valamennyi, a magyar határ mentén álló császári erő intézzen támadást a forradalom országa ellen. A bécsi nép felkelésével Magyarország időt nyert Móga tábornok óvatosan követte a visszavonuló Jellasicsot, Bécs felmentéséhez azonban gyöngének ítélte a magyar erőket. A magyar politikusok pedig nemzetközi bonyodalmaktól, a német államok rosszallásától tartottak Október 30-án végre átlépte a magyar sereg a Lajtát. A részben kaszás népfelkelőkből álló hadat azonban a közben már összpontosított császári erők Schwechatnál visszavetették (Windisgraetz). A vereség nem volt súlyos Magyarország viszont egy hónap reményei után ismét túlerejű támadásnak nézett elébe. A szabadságharc megszervezése: A Honvédelmi

Bizottmány legfontosabb feladata az erős, rendezett hadsereg megszervezése volt. Nemcsak ember kellett, hanem felszerelés is. A szerény iparral rendelkező, minden oldalról szorongatott ország számára szinte leküzdhetetlen nehézséget jelentett a fegyverek, a lőszer, az egyenruhák előteremtése. Kormánybiztosokat küldtek szét Az elsőként felállított zászlóaljakat önkéntesek töltötték meg. A kormány elrendelte az újoncozást A magánüzemek kölcsönt kaptak, és ha szabotáltak, államosítás fenyegette őket. Szeptember 14-én honvédzászlóalj létezett (egy zászlóalj 200-400 ember, parancsnoka az őrnagy) Megszervezték a honvéd tüzér-üteget. Három hónap múlva a magyar hadsereg 84E gyalogosból, 8E huszárból és 3E tüzérből állt. Igaz, többségük újonc volt Nagy gondot okozott a tiszthiány. A katonai helyzet 1848-49 telén: 1848. dec 2-án V Ferdinándot a kamarilla lemondatta A Habsburg-család unokaöccsét, a 18 éves Ferenc

Józsefet nyilvánította osztrák császárrá és magyar királlyá. Őt az áprilisi törvények nem feszélyezték Megindult Windisgraetz Magyarország ellen. A császári fősereg 44E sorkatonájával mindössze 25E, részben kiképzetlen honvéd nézett szembe a Móga helyére kinevezett új vezér Görgei Artúr parancsnoksága alatt. Galíciából betört Schlick hadteste, elfoglalta Kassát, és Miskolcot fenyegette. Erdély is elveszett Puchner, a szebeni főhadparancsnok a császári csapatokat a Szászföldön összevonta, majd a román határőrezredekre és a románszász fölkelésre támaszkodva támadott. Elfoglalta Kolozsvárt, és ha a kicsiny Háromszék, az Ágyúöntő Gábor Áron pátriája nem támaszt a hátában felkelést, kijut az Alföldre. Kossuth, a Honvédelmi Bizottmány elnöke a Dunántúlon visszavonuló seregvezérektől aktív védekezést kért. Görgei Pozsony térségéből, Perczel a Muraközből húzódott Buda-Pest. Görgei a túlerő

elől harc nélkül visszavonult Perczel tábornok Mórnál csatát vállalt, de vesztett. (dec 30) A pesti haditanács úgy határozott, hogy a Debrecenbe vezető út védelmét Perczel hadteste látja el. Segítségül a középső Tiszához rendelik Damjanich és Vécsey hadosztályait a Bácskából, illetve a Temesközből. Görgei a fel-dunai hadtesttel Vác felé vonul el, majd Nyugatnak, Lipótvár felé fordul, Windisgraetz hátát fenyegetve, hogy visszatartsa a Debrecen elleni támadástól. A körülzárt Lipótvárban és Komáromban honvéd helyőrség volt A törvényhozó hatalom átmentése Debrecenbe: Kossuth és a baloldal a megjegyzést kereső békepárttal szemben keresztülvitte, hogy a Honvédelmi Bizottmánnyal az országgyűlés is költözzék Debrecenbe. Szilveszter éjszakáján megkezdődött a főváros kiürítése Batthyány Lajos és Deák Ferenc békeküldöttséggel fölkereste Windisgraetz-et. Batthyány-t pedig börtönbe záratta Visszautasította

a föltétel nélküli fegyverletételt Görgei is. Január 5-én Vácott kiáltványt bocsátott ki, amelyben a 48-as alkotmány védelme mellett tört lándzsát, de mind a köztársasági törekvésektől, mind a Honvédelmi Bizottmánytól elhatárolta magát. Görgei Lipótvár fölmentésének tervét feladva a Bányavárosokba vonult téli pihenőre. Innen azonban kiszorult a hódrusbányai és szélaknai kettős vereség következtében. Február 5-én viszont Guyon áttört a jeges Branyiszkói-hágón Klapka Tokajnál megállította a vérszemet kapott Schlicket. Perczel kiverte Windisgraetz elővédjét Szolnokról Az erdélyi hadsereg új főparancsnokot kapott. Bem karácsonyra visszaszerezte Kolozsvárt Debrecenben az országgyűlés ismét működőképessé vált. Fölállították a vésztörvényszékeket Dolgozni kezdett a nagyváradi fegyvergyár, működött a bankóprés, létrejött az egészségügyi és a postaszolgálat. A honvéd zászlóaljak száma 100

fölé emelkedett. A szabadságharc anyagi és katonai ereje tovább nőtt A kormány lemondott, mert szembekerült kinevezőjével, V. Ferdinánddal Az erdélyi hadjárat: A fölkészülés, az ellencsapás sikere attól függött, tudja-e tartani Bem az erdélyi frontot. 1849 márciusára egész Erdélyből kitakarította az osztrák és az első ízben beavatkozó orosz csapatokat. Bem, miután Urban román határőreit Bukovinába kergette, az erdélyi császári főparancsnok, Puchner ellen fordult. Január 13-án bevonult Marosvásárhelyre. Puchner január 17-én vereséget szenvedett Bem Nagyszebenen kudarcot vallott, és súlyos utóvédharcokban Déváig hátrált, majd a magyarországi erősítésekkel ellentámadásba lendült. A piski csatában február 9-én újra megverte Puchnert A győzelem után Bem megkerülte Puchner Szászvárosnál álló csapatait, majd Medgyesre vonult. Urban ugyanis megint betört Észak-Erdélybe, Brassót pedig az oroszok szállták meg. Bem

hadműveleti bázisát, a Székelyföldet fenyegették Bem két részre osztotta seregét Urbant ismét Bukovinába szorította, Medgyesnél azonban a honvédcsapatok étnapos ütközetben Puchnertől vereséget szenvedtek, és visszavonultak Segesvárra. Puchner be akarta keríteni a magyar hadsereget, ezért csapatait oszlopokra bontva kerülő útra irányította Bem egy ponton áttört, és Nagyszeben alá érkezett. A szebeni síkon álló pihent orosz gyalogságot a magyar ágyúk tüze és a honvédek támadása elsöpörte A megerősített várost a honvédek rohamaikkal még aznap este bevették. (március 11) Az orosz-osztrák erők Feketehalomnál március 19-én vereséget szenvedtek. Brassót harc nélkül feladták, és a Tömösi szoroson át kimenekültek. Erdély felszabadult március 21-én Bem tábornok sikeresen egyesítette a korszerű hadászatot a forradalmi hadviselés módszereivel. A gyalogságtól hallatlan menetteljesítményeket kívánt. A tüzérség

támadásnál és visszavonulásnál egyaránt az első vonalban dolgozott A gyalogság laza alakzatban támadott, szuronyharcot kezdeményezett. Bem számított a népfölkelésre A levert nemzetiségi fölkelőknek büntetlenséget adott, és baráti kezet kínált. Kompromisszumokkal a győzelemért: 1849 telén a Tisza mögött számottevő fegyveres erő gyülekezett. Kossuth az 1830-31-es lengyel szabadságharc főparancsnokát, Dembinski Henriket nevezte ki fővezérré. Az óvatos Dembinski a honvédcsoportokat kétnapos ütközet után (febr. 26-27) a magyar főtisztek tiltakozása ellenére a Tisza mögé vonta vissza Görgei az elégedetlen tisztek élére állt, és Dembinskinek az engedelmességet megtagadta. Kossuth Görgeit haditörvényszék elé akarta állítani A táborban azonban meggyőződött arról, hogy a tábornokok megbíznak Görgei képességeiben. Ekkor, a honvédelem érdekében Kossuth a harcolni kész Görgeire bízta a fősereget. 1849 Március 4-én

az Olmützi alkotmány megszüntette Magyarország függetlenségét, és szétszabdalt részeit a Habsburg egységállamba olvasztotta. A diadalmas tavaszi hadjárat: 1849. március végén a Tiszánál összevont ötvenezer honvéd támadásba lendült Hiába volt a császári fősereg számbeli fölényben, honvédek nehéz csaták sorában legyőzték, és alig négy hét alatt a Tiszától Pozsonyig űzték őket. A támadás terveit Klapka készítette a cél az ellenség főerőinek bekerítése és megsemmisítése volt. Egy hadtest a gyöngyös-pesti úton tüntetett, azt a látszatot keltve, hogy az ellenségnek a magyar fősereggel van dolga. S valóban, az április 2-án kivívott hatvani győzelem a látszatot csak megerősítette. Damjanich, Aulich és Klapka hadtestei dél felől Windischgraetz megkerülésére siettek. A haditerv azonban a tápióbicskei csatában (ápr 4) lelepleződött Windischgraetz, bár Isaszegnél ápr. 6-án ismét súlyos vereséget

szenvedett, Gödöllőnél kimenekült a gyűrűből Az isaszegi vereség hírére Bécsben Windischgraetzet elcsapták. De a helyét elfoglaló idős Welden sem járt több szerencsével. Aulich, az új haditervnek megfelelően az I hadtesttel mesterien manőverezve elhitette, hogy a magyar főerők Buda-Pest térségében arctámadásra készülnek. Ezek viszont észak felé fordulva a komáromi vár fölmentésére indultak. De Welden még időben észbekapott, és elrendelte a főváros kiürítését A győzelmek hatására a még megszállt területeken népfölkelés bontakozott ki. Somogyban, Zalában 30E paraszt fogott kaszát és a Dráván túlra űzte, akit utol nem érhetett. Gerillák szabadították föl a bányavárosokat és a Szepességet Bácskát és a Temesközt Perczel és az Erdélyből odasiető Bem tisztította meg az ellenségtől. Május közepére egy-két vártól eltekintve Magyarország egész területe fölszabadult. A Habsburg-ház trónfosztása: Az

ország közvéleménye joggal várt méltó választ az Olmützi alkotmányra. Kossuth április 14-én, a képviselőháznak a debreceni Nagytemplomban tartott ülésén kimondatta a Habsburg-ház trónfosztását és Magyarország függetlenségét. A jogi helyzet alapján még mindig V. Ferdinánd magyar király serege harcolt az alkotmánysértők ellen A végső győzelem 1849. május elején a legtöbb magyar politikai és katonai vezető számára valószínűnek tűnt A Függetlenségi Nyilatkozat nem szólt az államformáról. Magyarország király nélküli királysággá vált, ezért kapott Kossuth kormányzó-elnöki, és nem köztársasági-elnöki címet. 18. A német- és az olasz egység létrejötte Ausztria vagy Poroszország: Az egykori Német-Római Birodalom széttagoltságát megpecsételte a vestfáliai béke. (1648) Az 1815-ben létrejött német szövetség 35 állam és 4 szabad város laza szervezete volt. A csekély jogkörrel bíró birodalmi

gyűlésben az osztrák császár elnökölt. 1849 végén a 19 éves Ferenc József, ha formálisan is 65 millió embert kormányzott A nagynémet egység megőrizte volna középkor (nemzetek fölötti egyetemesség) bizonyos elemeit. A német szövetség második legerősebb állama a Hohenzollernek Poroszországa, Ausztria egyre veszélyesebb vetélytársa lett. (kisnémet egység) A német egység végül Poroszország vezetésével, nemzetállamként valósult meg. Magyarország egy harmadik változatban volt érdekelt: abban, hogy Ausztria feloldódjék egy erős alkotmányos Németországban. Ez MO Függetlenségét jelentette volna Poroszország modernizálása: Poroszországban a jobbágyfelszabadítás érintetlenül hagyta a nagybirtokot. (A magyar jobbágyfelszabadítástól eltérően a porosz parasztok az úrbéres földek egy részének átadásával váltották meg magukat) A nagybirtok a mezőgazdaság modernizálásának élére állt. A kisparaszti gazdaságok

közül sok tönkrement, s a volt gazdák, mint munkaerő a gyorsan terjeszkedő nagyipar rendelkezésére álltak. 1845-1861 között a gőzgépek száma hatszorosára, az ipari termelés egy évtized alatt a kétszeresére emelkedett. Rohamosan bővült a vasúthálózat. Berlint és Hamburgot valamennyi német nagyvárossal vasút kötötte össze, és Hamburg lett a kontinens legnagyobb kikötője. Ezzel megvalósult Németország gazdasági egysége Poroszországban fönnmaradt az alkotmányos monarchia, szemben az abszolutisztikusan kormányzott Ausztriával. 1862. szeptemberében a porosz király Otto von Bismarckot a porosz junkerek (földbirtokosok) tehetséges vezérét nevezte ki miniszterelnökké. Bismarck miniszterelnökségét megelőzően Szentpétervárott majd Párizsban volt követ Bismarck parlamenti felhatalmazás nélkül végrehajtotta a hadsereg fejlesztését. A nemesi származású tisztek vezette hadsereg független volt a parlamenttől. Bevezették az

általános védkötelezettséget, és a legmodernebb technikát Háborúk a német egységért: Az előjáték a schleswig-holsteini háború volt. A két német hercegség perszonálunióban volt a dán királysággal 1863-ban a dán király Dániához csatolta őket. Bismarck azt hirdette, hogy német területet elidegeníteni nem szabad Ausztria Poroszország mellett beavatkozott a konfliktusba. Dánia gyors vereséget szenvedett, s a hercegséget a két győztes felosztotta. Bismarck ekkor már nyíltan vallotta, hogy a porosz vezetésű német egység feltétele Ausztria háborús veresége. Az Ausztria elleni háborút Bismarck gondosan előkészítette. Oroszország hálás volt a lengyel fölkelőkkel szemben 1863-ban kapott porosz támogatásért III Napóleont pedig sikerült meggyőzni arról, hogy csak az észak-német területeket akarja egyesíteni. A Rajna mentén pedig területi engedményeket helyezett kilátásba. A német államok többsége azonban Poroszország

ellen foglalt állást. Poroszország erre a német szövetséget föloszlottnak nyilvánította. Különösen olasz szövetségesének gyors veresége után egész Európa a kancellár bukását várta. A porosz hadsereg napok alatt legyőzte Ausztria német szövetségeseit, majd három irányból betört Csehországba. Königgraetznél a Benedek Lajos vezette osztrák főerők egyetlen nap vereséget szenvedtek. Bismarck enyhe feltételeket szabott a legyőzöttnek. Olaszország megkapta Velencét, s Poroszország létrehozta az északnémet szövetséget A francia-német vetélkedésnek köszönhetően nyerte el függetlenségét Luxemburg. A nagyhercegség egyike volt azoknak a területeknek, amelyekkel Bismarck III. Napóleont kecsegtette Amikor azonban Franciaország 90 millió frankkal kártalanította Hollandiát, a porosz csapatok (1867) Luxemburgot megszállták. Ennek a háborúnak a londoni konferencia vetett véget, mely során elismerték Luxemburg függetlenségét. A

délnémet államok bekebelezéséhez ugyanis Franciaországon át vezetett az út. III Napóleon az 1870 nyarán kirobbant porosz-francia háborúban gyors vereséget szenvedett. Amikor a Sedannal bekerített francia csapatok kapituláltak (szept. 2), III Napóleon is fogságba esett Két nap múlva Párizsban kikiáltották a Francia Köztársaságot (a 3.) Az egyesült német katonai erők tovább folytatták a hadműveleteket a Francia Köztársaság ellen. Hamarosan körülzárták Párizst. A cél már nem Németország egysége, hanem Elzász-Lotaringia elszakítása, és nagy összegű hadisarc kicsikarása volt. 1871 január 18-án az egybegyűlt német fejedelmek a versaillesi kastély tükörtermében kikiáltották a német császárságot. Új nagyhatalom született Az olasz nemzeti állam megalapítása Itália a XIX. Század derekán: Itália nem több, mint földrajzi fogalom – hangoztatta 1848 előtt Metternich. Területén német, spanyol, francia hódítók

osztoztak, virágzó városállamok születtek és tűntek el. A pápaság Itália középső területein világi hatalommal bírt A XVIIXVIII Században a Bourbon-Habsburg ellentétek akadályozták az egyesülést Napóleon létrehozott ugyan egy nagyobb, a francia birodalomtól függő olasz államot, a bécsi kongresszus után azonban Itália ismét az osztrák császársághoz tartozó Lombard-Velencei királyságra, az osztrák befolyás alatt álló közép-itáliai kis fejedelemségekre, a Pápai Államra és a Nápoly-Szicíliai királyságra esett szét. (Itt a Bourbonok oldalága uralkodott) Alkotmánya csak a szárd-piemonti királyságnak volt. Itália területi széttagoltsága gazdasági különbségekkel párosult. Míg északon, mindenekelőtt Piemontban már kibontakozott az ipari forradalom, délen, Nápolyban és Szicíliában a hanyatlás jelei mutatkoztak. Itália egyesítésére elvileg két út kínálkozott. Az egyik: elűzni a feudális dinasztiákat, és

kikiáltani az Olasz Köztársaságot. Ezt hirdette Giuseppe Mazzini (1805-1872) Úgy vélte, az olasz nemzet egymaga is képes elbánni Ausztriával. Köztársasági érzelmű volt az 1848-49-es forradalom hőse, Garibaldi is Másként látta a helyzetet Cavour (1810-1861), az alkotmányos Piemont miniszterelnöke. Úgy gondolta, hogy az olasz egységhez külső szövetségre van szükség, és a legitimitás valamilyen látszatára. Célja Olaszországnak az alkotmányosan uralkodó savoyai (piemonti) dinasztia vezetésével történő egyesítése volt. Az olaszok nagy többsége végül is a dinasztikus megoldás mögött sorakozott fel. Cavour diplomáciája: A piemonti miniszterelnök 1855 tavaszán 15000 olasz katonát küldött a Krímbe. Jól látta, hogy az Itália fölött gyámkodó Franciaország és Ausztria közül az olasz területeihez ragaszkodó Ausztria a veszélyesebb. A piemontiak a krími háborút lezáró béketárgyaláson a tárgyalóasztalhoz ülhettek, s

titkos szerződést kötöttek a francia császárral, aki szintén ellenezte Ausztria itáliai jelenlétét. III Napóleon persze laza szövetségi államot szeretett volna látni, élén a pápával Napóleon az olasz egység támogatásáért Nizza és Savoya átengedését kérte. Cavour ebbe is beleegyezett Ausztria, a számára lehető legrosszabb pillanatban hadat üzent Piemontnak (1859). A kezdeményezés sokba került: fölmentette a Német Szövetség államait a segítségnyújtás kötelezettsége alól. Cavour a gyáriparosok, a kereskedők érdekeit képviselte. Erős liberális pártot szervezett, gazdasági reformokat kezdeményezett. A köztársasági és demokrata mozgalmakat távol tartotta a politikától A magyarok barátja volt; Piemontban megszervezték a magyar légiót. Az osztrák hadsereg főparancsnoka, Gyulay Ferenc táborszernagy hamar elvesztette a kezdeményezést, és visszavonult a Ticino mögé. Június 4-én Magentánál a francia-piemonti csapatok

nagy győzelmet arattak Ferenc József átvette a fővezérséget, de jún. 24-én a solferinói csatában vereséget szenvedtek (A csatateret 50E elesett, vagy súlyosan sebesült katona teste borította. Egy Dunant nevű genfi polgár visszatérve Svájcba, megalapította a Nemzetközi Vöröskeresztet) Az osztrák hadsereg sok nemzet fiaiból állt. Solferinónál is besorozott magyarok tízezrei harcoltak Ausztria 1849-1867 között vívott háborúiban több magyar esett el a császár egyenruhájában, mint a szabadságharc zászlói alatt. A solferinói győzelem után III. Napóleon sokak számára váratlanul Villafrancában fegyverszünetet kötött (zürichi béke) Piemont megkapta Lombardiát, de Velence Ausztria kezén maradt. A francia csapatok kimerülőben voltak, Poroszország pedig mozgósított, és Franciaországot kétfrontos háború fenyegette. Garibaldi hadjárata. Az egységes olasz királyság: Az olaszok a villafrancai fegyverszünetet nemzeti

sorscsapásként élték meg. Modenától Szicíliáig fölkelések sora lobbant ki. A közép-itáliai kis államok elűzték Habsburg-barát uralkodóikat, és 1860 tavaszán népszavazással Piemonthoz csatlakoztak. Cavour elismertette Angliával a területi változásokat Viktor Emmanuel-t Torinóban királlyá koronázták Garibaldi, a fölkelők segítségére sietve, 1860. május 11-én 1067 vörösinges önkéntessel partra szállt a szicíliai Marsalában. Serege hamarosan 20000 főre emelkedett Rövid hadjáratban a nápolyi Bourbon-ház uralma összeomlott Garibaldi seregében kulcsszerepet játszottak a magyar főtisztek: Türr István altábornagy, Éber Nándor és Éberhardt Károly dandárparancsnokok, Dunyov István ezredes. Csupán a döntő volturnói csatában nyolc magyar tiszt halt hősi halált, Dunyov lábát pedig amputálták. A Garibaldi rendeletére fölállított magyar légiót Mogyoródy Adolf volt honvéd őrnagy vezényelte. Türr István a nápolyi

királyságban harcoló csapatok főparancsnoki tisztét is betöltötte (Garibaldi távollétében) Garibaldinak Szicíliában és Nápolyban teljhatalma volt, de letette azt Viktor Emmanuel kezébe. 1861 március 18-án kikiáltották az olasz királyságot, amely immár egyesítette egész Itáliát –Róma (a pápa székhelye) és Velence kivételével. A főváros átmenetileg Firenze lett. Róma vagy halál!: Cavour Garibaldi győzelemi után lefegyverezte a pápai sereget, de Rómát az ott állomásozó francia helyőrség miatt nem vehette birtokba. Az államférfi hamarosan meghalt Utódai és a király mindent elkövettek, hogy ne keveredjenek újabb háborúba. Garibaldi 1862 nyarán kiadta a jelszót: „Roma o morte!” (Róma vagy halál!) –és Róma ellen vonult. Aug 29-én Aspremonte-nél útját állták a királyi hadak, Garibaldi sebesülten fogságba esett. 1866-ban Olaszország, mint Poroszország szövetségese, hadat üzent Ausztriának. Bár az olaszok ebben

a hadjáratban vereséget szenvedtek, hála a porosz győzelmeknek és a francia közbenjárásnak, Velencét mégis megkapták. Amikor azonban Garibaldi vörösingeseivel ismét Róma elfoglalására indult, a franciák visszaverték A francia diplomáciának így sikerült rövid idő alatt, két lehetséges szövetségesét (Ausztriát majd Olaszországot) elveszíteni a fenyegető porosz háború küszöbén. A porosz-francia háború kitörését követően a francia csapatokat hazarendelték Rómából, és az olaszok 1870. szept 20-án bevonultak az örök városba. A pápa a Vatikánba húzódott vissza Megszületett az egységes olasz nemzeti állam 20. Az angol alkotmányos monarchia kialakulásának eseményei 1640-1702-ig Az abszolutizmus válsága Angliában: 1603-ban a Tudor házzal rokon skót Stuart-ház tagja I. Jakab (1603-1625) lépett trónra (a kivégzett Stuart Mária fia) A hatalmi szervezet megerősítését tűzte ki célul. Az anglikán egyházra

támaszkodva abszolutizmusra tört A polgárság és az újnemesség (yoman) a parlamentre támaszkodott, melynek hatásköre Erzsébet idejében megnőtt. A parlamentnek már lehetősége volt arra, hogy a törvénysértő minisztereket felelősségre vonja, továbbá az adómegszavazás joga is az ő kezükben volt. Jakab fia, I Károly (1625-1649) anyagi követeléseit a parlament sorozatosan megtagadta. A felbőszült uralkodó a parlamentet 1629-től össze sem hívta, s korlátlan önkényuralmat gyakorolt. A király továbbra is árusította a monopóliumokat. Régi hűbéri jogokkal nehezítette meg a földek adás-vételét Az abszolutizmussal szembeforduló puritánok (purus=tiszta) a teljes személyi és vagyonbiztonság mellett azt is követelték, hogy söpörjenek ki a templomokból minden, a gyűlölt római katolikus hitre emlékeztető külsőséget. El akarták törölni a püspökök hatalmát, s az egyház vezetését választott testületre, a presbiterekre

akarták bízni. I Károly kegyetlenül üldözte a puritánokat. Az independensek (függetlenek) minden egyházközséget önállónak tekintettek, s semmilyen emberi előírást nem fogadtak el, ha az a véleményük szerint ellentmondott az isteni törvénynek (a polgári gondolkodásnak). A skót felkelés: Skócia Angliától gazdasági fejlődésben elmaradt, de a nemesség a királytól független volt. Az Angliában nevelkedett I Károly viszont meg akarta szüntetni a skót egyház önállóságát. A skótok fegyvert ragadtak, hitük és politikai különállásuk védelmében. I Károly csapatai vereséget szenvednek A királynak pénzre és katonára volt szüksége, ezért 1640 tavaszán, 12 év után összehívta a parlamentet. Az angol a parlament 2 házból állt. A felsőház arisztokratái és püspökei az abszolutizmust támogatták Az alsóházban az újnemesség képviselő kerültek többségbe. Ezért a király a parlamentet 3 hét múlva feloszlatta (rövid

parlament) De a skótok Angliába is betörtek, s I. Károly ősszel, hogy a háborút folytathassa, a parlamentet újra összehívta, amely 1640-1653-ig együtt is maradt. (hosszú parlament) Angliában a forradalom szerve, a parlament kimondta, hogy csak saját döntése alapján lehet feloszlatni. Adót szedni pedig a parlament felhatalmazása nélkül tilos. A parlament magának igényelte a miniszterek és a hadsereg ellenőrzésének jogát is. A parlament történelmi sikereit azonban csak a londoni polgárok tömegerejével a háta mögött vívhatta ki. A leggyűlöltebb kegyenc, Strafford elfogatásának jóváhagyását például a királyi palota ostromára felvonuló nép kényszeríttette ki. A lordkancellárt elítélték és lefejezték A király Londonba hívta a hozzá hű nemeseket, a gavallérokat. S ezek London utcáin véres jeleneteket provokáltak a parlament puritán híveivel, akiket nyírott hajukról kerekfejűeknek neveztek. De amikor a király személyesen

akarta letartóztatni az ellenzék vezetőit, kudarcot vallott A következő napokban pedig szemben találta magát a felfegyverzett londoni néppel. 1642 Január 10-én az északi Nottinghambe tette át székhelyét. Anglia 2 táborra szakadt, és kitört a polgárháború A polgárháború (1642-1649): A parlament tábora volt az erősebb, s főleg a gazdagabb. Ezt támogatták az iparilag fejlett déli országrészek, a virágzó városok, és a hajóhad. A király csak a fejletlenebb nyugati és északi területek nemességre, a meggyengült anglikán egyházra, s némi francia támogatásra számíthatott. Az abszolutizmus felszámolása után azonban a parlament egysége megbomlott. Az újnemességre és a jómódú polgárságra támaszkodó presbiteriánusok a megegyezést keresték a királlyal. A parlament independens szárnya (középréteg, parasztság képviselése) pedig Cromwell vezetésével megszervezte az új mintájú hadsereget. A katonákat jómódú parasztokból

és kézművesekből toborozták A fanatikus puritán harcosokat forradalmi lelkesedés és mély vallásos hit jellemezte. (Jelszavuk: „Bízzál Istenben, és tartsd szárazon a puskaport”) A harcok 1648-ig elhúzódtak. A skótok először az angol parlament majd a király oldalán küzdöttek Döntő ütközetek: Marston Moore, Nesby, Preston. Ezeket a csatákat Cromwell katonái sorra megnyerték A király a hadsereg foglya lett A győzelmek a presbiteriánusok és az independensek ellentétét tovább fokozták. Nehezítette Cromwell helyzetét, hogy a levellerek (egyenlősítők) kistulajdonosi irányzata, amely teljes jogegyenlőséget, és polgári köztársaságot akart. Cromwell összefogott a levellerekkel, és bevonult Londonba. (1648 dec 2) A presbiteriánusokat dragonyosok távolították el a parlamentből, amelyben 100 independens képviselő maradt. (csonka parlament) A felsőházat feloszlatták. Stuart Károly halálra ítélték, és kivégezték Anglia 1649-ben

köztársaság lett A köztársaság évei (1649-1660): Cromwell olykor kíméletlen intézkedésekkel a leveller katonák zendülését letörte, s a leveller irányzatot felszámolta. Ezzel a polgári köztársaság támogatóinak száma megfogyatkozott. Cromwell az írek felkelést véres háborúban leverte A zöld sziget (Grönland) nagyobb részét az angol telepesek gyarmatává tette. (Írország lakossága a felére csökkent) Skóciában meghagyta a felsőbb rétegeket, de 1707-ben Skóciát is bekebelezte. Ekkor alakult ki a GB Cromwell fokozta a hajóépítést, és megszavaztatta a hajózási törvényt. (1651) Vagyis csak olyan hajót engedtek kikötni, amelyek saját országukból származó árukat szállította. Az angol hajók viszont bárhonnan hozhattak árut Ez a hollandokkal sorozatos tengeri háborúkhoz vezetett. 1658-ig, haláláig, Cromwell, mint lordprotector (kormányzó) katonai diktatúrát gyakorolt. A királyság visszaállítása (restauráció):

Cromwell halála után a katonai diktatúra rendszere összeomlott, mert fia, Richard nem volt alkalmas a kormányzásra. Amikor I. Károly fia megígérte, hogy nem veszi vissza azokat a földeket, amelyeket az arisztokrácia 1642-től eladott Valamint szavatolta a vallásszabadságot is. II Károly néven 1660-ban király lett (1660-1685) II károly, és utódja, II Jakab folyamatosan kiszorították a parlamentet a hatalomból. Ez lehetővé tette XIV Lajos francia király rendszeres pénzügyi támogatása. Anglia viszont Franciaország függőjévé vált A francia térnyerés, s a katolikus veszély láttán a parlament Orániai Vilmos (1688-1702) holland kormányzót, II. Jakab (1685-1688) vejét hívta meg a trónra Az alkotmányos monarchia kiépítése: Orániai Vilmos /körte/ erős hadsereggel partra szállt Angliában (1688). Mindenki sietett hódolni, a magára maradt II Jakab pedig Franciaországba menekült. II Jakab elűzése, és fiának, a trónörökösnek a

mellőzése a legitimitásnak, a trónöröklés elfogadott rendjének fölrúgását jelentette. A vérmentes rendszerváltás „dicsőséges forradalom” néven vált ismertté. A fordulat után elfogadott Jognyilatkozat (1689) elvei alapján kibontakozott az alkotmányos monarchia rendszere. Megindult a gazdaság virágzása A törvényeket a választott parlament hozta A hadsereg és a pénzügyek a parlament hatáskörébe kerültek. A kormány tagjait a király nevezte ki, de a parlamentnek tartoztak felelősséggel (A király uralkodik, de nem kormányoz) Kiépültek a királytól és a parlamenttől független bíróságok. (sajtószabadság) A gazdaság fejlődése nyomán a XVIII. századi Angliát az általános építkezés jellemezte