Legal knowledge | Economical law » Horváth-Szalay - Az üzleti jog alapjai

Horváth Gergely – Szalay Gyula Szalay László – Szegedi András AZ ÜZLETI JOG ALAPJAI Készült a HEFOP 3.31-P-2004-09-0102/10 pályázat támogatásával Szerzők: dr. Horváth Gergely egyetemi adjunktus dr. Szalay Gyula egyetemi docens dr. Szalay László egyetemi docens dr. Szegedi András egyetemi tanársegéd Szerkesztő: dr. Szalay Gyula Lektor: dr. Karcagi-Mészáros Zsolt ügyvéd Szerzők, 2006 Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A dokumentum használata Vissza ◄ 3 ► A dokumentum használata Mozgás a dokumentumban A dokumentumban való mozgáshoz a Windows és az Adobe Reader megszokott elemeit és módszereit használhatjuk. Minden lap tetején és alján egy navigációs sor található, itt a megfelelő hivatkozásra kattintva ugorhatunk a használati útmutatóra, a tartalomjegyzékre, valamint a tárgymutatóra. A ◄ és a ► nyilakkal az előző és a következő oldalra léphetünk át, míg a Vissza mező

az utoljára megnézett oldalra visz vissza bennünket. Pozícionálás a könyvjelzőablak segítségével A bal oldali könyvjelző ablakban tartalomjegyzékfa található, amelynek bejegyzéseire kattintva az adott fejezet/alfejezet első oldalára jutunk. Az aktuális pozíciónkat a tartalomjegyzékfában kiemelt bejegyzés mutatja. A tartalomjegyzék használata Ugrás megadott helyre a tartalomjegyzék segítségével Kattintsunk a tartalomjegyzék megfelelő pontjára, ezzel az adott fejezet első oldalára jutunk. Keresés a szövegben A dokumentumban való kereséshez használjuk megszokott módon a Szerkesztés menü Keresés parancsát. Az Adobe Reader az adott pozíciótól kezdve keres a szövegben A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 3 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék Vissza ◄ 4 ► Tartalomjegyzék Bevezetés . 5 A gazdaság működésének közjogi keretei. 7 1. A gazdasági

alkotmányosság alapkérdései 8 2. A versenyjog alapjai 19 A gazdasági státusjog. 45 3. Az egyéni vállalkozó 46 4. A társasági jog alapjai, általános szabályok 53 5. A közkereseti és a betéti társaság 98 6. A korlátolt felelősségű társaság 105 7. A részvénytársaság 116 8. Az egyesülés136 9. A Társasági jog Európában 138 10. A szövetkezet 145 A kereskedelmi (üzleti) szerződések .159 11. Az áruforgalom szerződéstípusai160 12. Az árutovábbítás szerződéstípusai175 A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 4 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Bevezetés Vissza ◄ 5 ► Bevezetés Ez a jegyzet azon jövőbeni gazdasági szakemberek, mérnökök számára készült, akik majdani üzleti tevékenységük során kapcsolatba kerülnek a gazdaságot érintő jogszabályokkal, s napi munkájuk közvetlenül hasznosítható jogi ismereteket igényel. A jegyzet címéül a szokásos

Gazdasági jogi ismeretek helyett azért választottuk az Üzleti jog alapjai elnevezést, mert a címválasztással egyrészt igazodni kívántunk a nemzetközileg elfogadott megjelölésekhez (elsősorban az angol Business law elnevezéshez), másrészt a jegyzet középpontjába nem a gazdasági makrovilág viszonyainak szabályozását, hanem a napi üzletvitelhez szorosan kapcsolódó ismereteket kívántuk állítani. Az Üzleti jog alapjai elnevezés persze bizonyos mértékig önkényes, hiszen a magyar jogrendszer tudományos igényű tagolása szempontjából sem a szabályozás tárgyát, sem a szabályozás módszerét illetően nem tekinthető önálló jogágnak. Ugyanakkor azonban oktatási diszciplínaként az üzleti jogi stúdium didaktikailag is megfelelően képes ötvözni azt a különböző jogágak szabályozásán keresztül fekvő, egyfajta komplex megközelítést középpontba helyező joganyagot, melynek gyakorlati alkalmazása szükséges és hasznos az

üzleti világban tevékenykedők számára. A jegyzet természetesen nem készülhetett a teljesség igényével, mert az üzleti világ jogi szabályozásának egésze meghaladta volna részint a terjedelmi korlátokat, részint pedig a jegyzetet forgató hallgatók számára a gyakorlat által megkívánt mértéket is. A tananyag magába foglalja azoknak az alkotmányos, közigazgatási- és versenyjogi kereteknek rövid áttekintését, amelyek ismerete amiatt szükséges, mert az üzleti tevékenység nem légüres térben, hanem a jogállamiság keretei között folyik. A jegyzet jellegadó részét képezi az üzleti statusjog, azaz a piaci szereplők (egyéni vállalkozó, gazdasági társaság, szövetkezet) jogállását szabályozó joganyag, amelyhez szorosan kapcsolódik a cégnyilvántartás, illetőleg a cégeljárás joga. A tananyag másik meghatározó részét képezi a gazdaság működésének dinamikáját közvetítő joganyag, vagyis a piaci szereplők

szerződéseinek joga („kereskedelmi jogi szerződések”), amelyet egy olyan sajátos rendszerbe foglaltunk, amely a logisztika logikáját követi. A tananyag kialakítása során figyelmet szenteltünk az Európai Uniós szabályozásra is. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 5 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Bevezetés Vissza ◄ 6 ► A jegyzet nyelvezete megfelel a jogászi szakszerűség kívánalmainak, ezért több magyarázó, informáló szövegrésszel kívántuk a tananyagot könnyebben emészthetővé tenni. Ezeket a szövegrészeket, továbbá az egyes témakörök jobb megértéséhez még szükséges, de a nem jogi területen dolgozó szakemberek számára nem feltétlenül fontos ismereteket eltérő nyomtatással (kisebb betűmérettel) jelöltük. Ezek nem képezik a számonkérés anyagát Reméljük, hogy a jegyzet forgatása során – jogi szakmaisága miatt – óhatatlanul jelentkező

nehézségeket a tananyag hasznossága, gyakorlati alkalmazhatósága ellensúlyozni fogja. Szerzők A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 6 ► I. RÉSZ A GAZDASÁG MŰKÖDÉSÉNEK KÖZJOGI KERETEI Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A gazdasági alkotmányosság alapkérdései Vissza ◄ 8 ► 1. A gazdasági alkotmányosság alapkérdései 1.1 Alkotmány – alkotmányosság Az alkotmányosság a társadalom és az állami közhatalom viszonyát fejezi ki egy olyan rendszerben, amelyben az elkülönülő államszervezet által gyakorolt közhatalom nem korlátlan. A társadalom és az állam viszonyát – más jogtárgyak mellett – az alkotmány szabályozza. Az alkotmány olyan különleges törvényt jelent, amelyben az állam önmagát korlátozva biztosítja az alapvető állampolgári jogokat, megszabja a hatalom gyakorlásának törvényes kereteit és létrehozza magát az államszervezetet. Az alkotmány

jogi megközelítésben a legmagasabb szintű jogi norma, mert magát a törvényalkotó parlamentet is köti, csak minősített többséggel változtatható meg. Az alkotmány tartalmát tekintve is alaptörvény, mert – mint említettük – meghatározza az állam és a társadalom viszonyának leglényegesebb elemeit, szabályozza az államszervezet felépítését. Az alkotmányosság viszont a jogilag szabályozott és korlátozott állami főhatalom igényét fejezi ki. A modern polgári állam jogállam, mert megvalósul a törvények uralma, lévén, hogy az alkotmányos szabályozás erre különleges biztosítékokat épít ki az államszervezetben. A polgári államokban megvalósul a népszuverenitás, vagyis a népfelség elve, amely a képviseleti és a közvetlen demokrácia különböző intézményein keresztül érvényesül. A közvetett demokrácia lényege: népképviseleti szervek demokratikus választások útján való létrehozása és az államszervezet

élén való elhelyezése (ún. parlamentarizmus) Sajátos intézmények – népszavazás, népi kezdeményezés – révén pedig a közvetlen demokrácia is érvényesül. A demokratikus állam biztosítja a pluralizmus érvényesülését is. A politikai pluralizmus megtestesítői a különböző politikai irányzatokatértékeket képviselő pártok, illetve a különböző rétegek, csoportok érdekeit kifejező érdekképviseletek-társadalmi szervezetek. Az alkotmányosság körébe beletartozik az állampolgárok egyenjogúságának és az emberi jogok gyakorlásának biztosítása is. A modern politikai alkotmányosság-fogalom elengedhetetlen eleme az állami ágak (hatalmi ágak) szétválasztásának és egyensúlyának elve, amely magába A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 8 ► Az üzleti jog alapjai A gazdasági alkotmányosság alapkérdései A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 9 ► az államszervezetbe épít be

alkotmányos ellensúlyokat, kölcsönös függőséget, ellenőrzést. A demokratikus jogállam nem öncél, a közjó, a közérdek szolgálatára hivatott, és ily módon: • legalizálja az állami főhatalmat (legitimációs funkció), • jogilag deklarálja a társadalom politikai berendezkedésének alapintézményeit (deklaratív funkció), • védi a politikai, társadalmi, gazdasági rendszert, meghatározza az alkotmány megtartásának jogi biztosítékait (védelmi funkció), • szabályozza a kormányzás szervezetét • biztosítja a helyi és területi önkormányzatok önállóságát (helyi autonómiát megteremtő funkciója), • megerősíti az államközi együttműködés alapelveinek tiszteletben tartását (nemzetközi funkció). Az államhatalmi ágak megosztásának és egyensúlyának elve az egyik legalapvetőbb hagyományos államszervezési elv (Locke és Montesquieu nevéhez fűződik). Ezt a feudális abszolutizmussal szemben fogalmazták meg, a

hatalom egy kézben összpontosítása ellentétes a törvények uralmával, ami törvényszerűen a hatalommal való visszaéléshez vezet. A megosztott hatalom egyben ellenőrzött hatalmat is jelent – a hatalmi ágak kölcsönösen függnek egymástól. Az államszervezetbe fékeket, ellensúlyokat, intézményes kontrollszerveket kell beépíteni, mert az emberi szabadságjogok csak korlátozott és ellenőrzött közhatalom esetén valósulhatnak meg. A hagyományos hatalmi ágak a következők: a) törvényhozás (letéteményese a választott parlament), b) végrehajtó hatalom (megvalósítója a közigazgatás), c) bírói hatalom, azaz az igazságszolgáltatás. A modern polgári államokban a hagyományos három hatalmi ág szerepében azonban az utóbbi évtizedekben jelentős változások következtek be, sőt új hatalmi ágak, ellensúlyok is jelentkeznek. Ezek az új hatalmi tényezők részben külső, részben belső indíttatásúak A legfontosabb külső

tényezők a következők: A politikai pártok és az államhatalommal szemben intézményes lobby funkciót betöltő érdekképviseletek (pl. szakszervezetek, munkáltatói szövetségek) szerepe egyre nagyobb Az ún pártokrácia és a lobbizmus egyre erősebben érvényesül a törvényhozó és a közigazgatási tevékenységben egyaránt. Ez részben pozitív jelenség, mert módot ad a különböző csoportérdekek kiegyensúlyozására, a törvényt megalapozó ún. közmegegyezést létrehozó alkukra, másrészt deformál is, mert a túlpolitizáltság pl csökkenti a gazdasági hatékonyságot stb Az állam egyre inkább elveszti hatalmi privilégiumát és vele szemben intézményes priváthatalmak jelennek meg. Ez összefügg a nemzetköziesedés-globalizálódás folyamatával Főleg a multinacionális óriásvállalatok-bankok stb, de hazai nagyvállalatok is gaz- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 9 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum

használata | Tartalomjegyzék A gazdasági alkotmányosság alapkérdései Vissza ◄ 10 ► dasági erejüknél fogva partnerként vagy ellensúlyként lépnek fel az állammal szemben, és az állam funkcióit csak a velük való kooperációban képes megvalósítani. E folyamatok eredményeként az állami funkciók egyre jelentősebb része kerül átruházásra hibrid, vegyesen állami privát ún. közjogi szervezetekre Ilyenek a különböző gazdasági kamarák, foglalkozási kamarák, köztestületek, közjogi különvagyonok-közalapítványok stb Egyre jelentősebb hatalmi tényezőként jelentkezik a médiahatalom (rádió, televízió, filmipar, video, sajtó, számítógépes tömegkommunikáció). Az államhatalmat ezzel a médiahatalommal együttműködve lehet csak eredményesen gyakorolni. A médiahatalom egy része maga is közjogi jellegű (közszolgálati televíziók-rádiók), részben az állam is sajátos, kormánytól elkülönülő szerveket hoz létre

a média kontrollálására(pl. Magyarországon az Országos Rádió és Televízió Testületet) A belső ellensúlyok legfontosabbjai pedig a következők: A parlament átfogó politikai szerepre törekszik, növeli a parlamenti ellenőrzést a kormány irányában (vizsgálóbizottságokon, az ombudsmanokon, a számvevőszéken keresztül, sőt operatív államfunkciók átvételére is törekszik (nemzeti közmédiumok, hírügynökségek irányítása stb.) Parlamentáris rendszerekben az államfőnek is sokszor sikerül kibújnia a protokolláris szerepből és részt vennie a külpolitika vagy a fegyveres erők irányításában. A parlament törvényhozó hatalom egyre jelentősebb kontrolljaként alakul ki az alkotmánybíráskodás, mely a törvényeket állandósult jelleggel szembesíti az alkotmányossággal, az állampolgári alapjogokkal. Az állam gazdasági-, szociális-, kulturális funkciójának kialakulása a kormány és az irányítása alatt álló

közigazgatási rendszer rohamos bővülését hozza magával. A közigazgatás a valódi tényleges hatalom, amely egyre jobban befolyásolja a törvényhozást Egyre több nem hagyományos funkció megy át minél kiterjedtebb bírósági szervezetre (pl. cégnyilvántartás stb, amely csak részben foglalkozik igazságszolgáltatással) A bíráskodás egyre inkább önállósul az igazságügyi kormányzattól, saját magát kezdi igazgatni Az ügyészség feladatai is egyre jobban meghaladják a hagyományos vádképviseletet Egyre erősebb a települési önkormányzatok szerepe az államszervezetben. Az önkormányzatok működési területükön mintegy leképezik a teljes államszervezetet: választásokkal létrejövő képviselőtestületek, helyi közigazgatás (polgármesteri hivatalok) A helyi önkormányzatok jogalkotók is: önkormányzati rendeletekkel szabályozzák az adott település életét. 1.2 A gazdasági alkotmányosság Az alkotmányosság

követelményének érvényesülnie kell a gazdaság területén is. A gazdaság működése körében a legfontosabb alkotmányos alapjogok a vállalkozás joga és a verseny szabadsága A vállalkozási jog és a verseny szabadsága előfeltétele a magántulajdon állami elismerése és védelme, de nem azonosítható azzal. Az alkotmány 9 § (2) bekezdése kimondja, hogy a Magyar Köztársaság elismeri és támogatja A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 10 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A gazdasági alkotmányosság alapkérdései Vissza ◄ 11 ► a vállalkozás jogát és a verseny szabadságát. Vállalkozás és verseny nélkül ugyanis az alkotmány által deklarált piacgazdaság nem lehetséges. A vállalkozáshoz mindenkinek alanyi joga van, amiből természetesen nem következik jogosultság (pl. meghatározott foglalkozással kapcsolatosan) vállalkozás gyakorlására Ugyanakkor az állami

monopóliumok körét szűken, az ún. elsődleges közérdek alapján kell meghatározni, az egyes vállalkozásokkal kapcsolatos alapítási-működési feltételeknek pedig az állampolgárok jogegyenlőségét biztosítónak kell lenniük A vállalkozási jog nélkülözhetetlen eleme a szerződéses szabadság, amelyet a Ptk. 200 §-a deklarál, és amely csak kivételes közérdekből korlátozható A szerződések világába (a szerződés létrehozása, megszüntetése, módosítása) állami szerv – bíróság – csak kivételesen, szoros törvényi feltételek esetén avatkozhat be. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a vállalkozás joga – mint minden jog – nem korlátlan. Jelenleg a Polgári Törvénykönyv alapelvei határozzák meg a jogok gyakorlásának kereteit. Mivel a polgári jog intézményrendszere a társadalmi és a gazdasági élet ésszerű berendezésére hivatott, el kell kerülni minden olyan magatartást, illetve jogértelmezést, amely a józan

észnek ellentmond. Ezzel függ össze az igazságosság elve, tehát, hogy az érdek-összeütközéseket úgy kell elrendezni, hogy az erkölcsös, illetve igazságos legyen. Az erkölcstelen szerződést a Ptk érvénytelennek nyilvánítja A vagyonjog erkölcsi háttere már átvezet a jóhiszeműség elvéhez. A vállalkozással összefüggő jogok gyakorlása során jóhiszeműen kell eljárni, ezt főleg a versenyjog hivatott biztosítani a piaci verseny résztvevőivel szemben. Saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat Az érintetteknek kölcsönösen együttműködve kell eljárniuk A törvény biztosítja a személyeknek az őket megillető jogok szabad gyakorlását, de csak e jogok társadalmi rendeltetésének megfelelően. A rendeltetésellenes joggyakorlás joggal való visszaélést jelent A Ptk 5 §-a szerint joggal való visszaélésnek minősül a jog gyakorlása, ha az a jog társadalmi rendeltetésével össze nem függő

célra irányul, különösen ha az a nemzetgazdaság megkárosítására, személyek zaklatására, jogaik és törvényes érdekeik csorbítására, vagy illetéktelen előnyök szerzésére vezetne. A piacgazdaság alapvető intézménye a gazdasági verseny, a vállalkozók a tárgyi értelemben vett piacon versenyeznek egymással. Alkotmányos alapelv a verseny szabadsága, amelyet az államnak biztosítania kell: ezért tiltja a jog a piacfelosztó kartellszerződéseket, a gazdasági erőfölénnyel vagy a monopolhelyzettel való visszaélést, ezért helyezi kontroll alá a vállalkozá- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 11 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A gazdasági alkotmányosság alapkérdései Vissza ◄ 12 ► sok fúzióját, illetve a konszernképződés útján való vállalatcsoportosulást. A vállalkozóknak a versenyt tisztességesen kell folytatniuk, a jog tiltja a tisztességtelen

versenycselekményeket. (A versenyjog rendszerével a következőkben részletesen foglalkozunk) A vállalkozás jogának rendeltetésszerű gyakorlásához értelemszerűen hozzátartozik a jogbiztonság követelménye. Ez az állammal szemben mindenekelőtt azt a követelményt támasztja, hogy tartózkodjon az – egyben a gazdasági életbe való túlzott állami beavatkozást jelentő – adminisztratív túlszabályozástól, illetve a vállalkozók pénzügyi túlterhelésétől. Ennek passzív oldala az ún. dereguláció, tehát a vállalkozókat feleslegesen terhelő, elavult jogszabályok hatályon kívül helyezése. A jogbiztonság másik eleme a jogvédelmi eszközök teljes körű biztosítása a jogalanyok számára. A vállalkozás jogának alkotmánysértő jogszabályi lerontásával szemben az alkotmánybíráskodás ad vélelmet, a közigazgatási határozatok főszabályként bíróság előtt megtámadhatók, a vagyoni jogok a piaci partnerekkel szemben pedig a

polgári – peres, illetve nem peres – eljárásban kapnak megfelelő védelmet. 1.3 A gazdasági igazgatás eszközei Az állam szerepe a gazdaság igazgatásában viták központja már hosszú évtizedek óta. Közgazdasági és közigazgatási elméletek széles skálája létezik az állam szerepének meghatározására a gazdasági viszonyokban Egyetértés uralkodik azonban azokban a funkciókban, melyeket a kormányzat el kell hogy lásson, ezek pedig a következők: • • • • regulációs funkció, egyes kiemelten fontos javak és szolgáltatások előállítása, a társadalmi jövedelmek újraelosztása, a közkiadási feladatok ellátása. A kormányzatnak tehát érdekei fűződnek ahhoz, hogy a gazdaság menetébe, működésébe „beleszóljon” és bizonyos részleteiben irányítsa azt. Nagy általánosságban az állam a következő eszközökkel hat a gazdaságra: Jogszabályok A gazdasági irányítás vázát képezik. Legyen szó akár

törvényekről, akár különféle rendeletekről, a gazdasági irányítás legfontosabb eszközei közé tartoznak. Meghatározzák a gazdasági folyamatok kereteit, biztosítják a gazdasági alapjogokat, meghatározzák az adóterhek mértékét stb. Megha- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 12 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A gazdasági alkotmányosság alapkérdései Vissza ◄ 13 ► tározzák a gazdaság működésének alapkereteit. A törvényhozás az Országgyűlés feladata, ám az egyes közigazgatási szervek saját feladat és hatáskörükben rendeleteket alkothatnak Tulajdonosi jogok gyakorlása Mint azt tudjuk, az állam sok esetben tulajdonosi jogokat gyakorol bizonyos jelentős gazdasági tevékenységeket ellátó létesítmények felett. Az állam ezeket a tulajdonosi jogosultságokat közvetve látja el, szervei, vállalatai és egyéb szervezeti egységei által . Elsősorban olyan

gazdasági tevékenységekről van szó, melyek üzemeltetése megköveteli a közérdek kiemelt védelmét Ilyen tevékenységek közé tartoznak pl a bányászati tevékenységek, energiaszolgáltatás stb Ennek az eszköznek a szerepe a privatizáció előrehaladtával egyre csökken Engedélyezési eljárások Az engedélyezéseknek számtalan válfaját ismeri a jogtudomány és a közigazgatás. Általánosan a következő típusú engedélyekről beszélhetünk a szó tágabb értelmében: • Koncesszió: A legszigorúbb engedélyeztetési forma, a kizárólagos állami tevékenység átadását jelenti gazdasági társaságok (kft., rt,) részére • Engedély szűkebb értelemben: amennyiben az ügyfél teljesíti a jogszabályokban meghatározott feltételeket, a közigazgatási szerv a kérelmezett tevékenységet engedélyezi. Az engedélyeknek különféle csoportosításai lehetségesek, általában attól függően, hogy milyen és mennyi feltételt kell teljesíteni

kiadása érdekében • Bejelentés: a legkevésbé szigorú engedélyezési forma, általában csak azt feltételezi, hogy a gazdasági tevékenységet folytatni kívánó személy bejelentse igényét. A közigazgatási szerv csupán tudomásul veszi ezt a döntést. Gyakran még közigazgatási jogi aktusra sincs szükség a bejelentés alapján létrejövő engedélyhez – a közigazgatási szerv csak tudomásul veszi, hogy az adott személy gazdasági tevékenységet kíván folytatni (elkezdeni) és így csak nyilvántartásba veszi azt. Ellenőrzés Az ellenőrzés szintén fontos eleme a gazdasági igazgatásnak. Míg az engedélyek kiadásánál egy előzetes (preventív) hatású vizsgálatra, az ellenőrzés folyamán utólagos kontrollra kerül sor: az adott közigazgatási szerv ellenőrzi a gazdasági tevékenységek gyakorlásának jogszerűségét. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 13 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata |

Tartalomjegyzék A gazdasági alkotmányosság alapkérdései Vissza ◄ 14 ► Egyéb irányítási eszközök Több válfaja ismert, eszköztára gazdag. A fontosabbak közül említendő pl. az azonnali intézkedés, az (ágazati) árszabályozás, versenyfelügyelet, nyilvántartások vezetése, társasági döntések előzetes jóváhagyása, állami támogatások rendszere és egyebek. 1.4 A gazdasági igazgatás főbb szervei A gazdasági igazgatást Magyarországon különféle közigazgatási szervek, hatóságok látják el. A gazdasági közigazgatás a következő főbb csoportokra osztható a szabályozott területek szerint: • versenyfelügyelet, • fogyasztóvédelem, • iparigazgatás, ezen belül: – bányászat joga, – energiajog, • közlekedési igazgatás, • hírközlési jog, • környezetvédelmi igazgatás. A gazdasági igazgatás elsődleges végrehajtói a kormányzati szervek, pontosabban a közigazgatási szervek és szervezetrendszer. Egy

hierarchikusan megszervezett rendszerről van tehát szó, melynek csúcsán a kormány áll. Gazdasági igazgatási feladatokat a kormányon kívül még a minisztériumok, elsődlegesen a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, valamint egyes szakhatóságok látnak el. Kormány A Kormány a végrehajtói hatalom legfőbb szerveként végzi, irányítási tevékenységét. Feladatköre meglehetősen széles, a közügyek igazgatásának majdnem összes területére kiterjed. A kormány gazdasági irányítása általában közvetett, és alapvetően két fő megnyilvánulási formája van: • rendeletalkotás és határozathozatal, • az alárendelt szervek, tehát a minisztériumok és kormányhivatalok közvetlen irányítása. A kormány fő hatása a gazdasági igazgatásra abban nyilvánul meg, hogy meghatározza a nemzetgazdaság fejlődésének irányvonalát és koncepcióját. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 14 ► Az üzleti jog alapjai

A gazdasági alkotmányosság alapkérdései A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 15 ► Gazdasági és Közlekedési Minisztérium A tárca a gazdasági igazgatás legfőbb közigazgatási szerve. Felelős a reálgazdasági folyamatok, az ipar, a bel- és külkereskedelem valamint az infrastruktúra fejlesztéséért A tárca kiemelt feladata a versenyképesség erősítése és a gazdálkodási környezet kedvező irányú befolyásolása, valamint a mikro-, kis- és középvállalkozói szektor erősítése, illetve a külföldi működőtőke beáramlás elősegítése. Ehhez kapcsolódóan a következő feladatokat látja el: • ágazati eszköz és intézményrendszer kidolgozása, • támogató programok és befektetésösztönzés támogatása, • figyelemmel kíséri a gazdasági folyamatok alakulását és előrejelzéseket készít, • kidolgozza a piacszabályozás elveit és piacfelügyeleti célokat határoz meg, • javaslatokat és terveket

dolgoz ki a mikro-, kis- és középvállalatok támogatására. Ágazati irányítási jogkörében a következő alapfeladatokat látja el: • figyeli és elemzi a piaci folyamatokat és ezek alapján beavatkozik, ha zavart vél felfedezni, • megszabja az ipari tevékenységek gyakorlásának feltételeit • felügyeli az egyes kormányhivatalok működését (pl. Magyar Bányászati Hivatal), • közvetlenül irányítja az alárendelt szerveket (pl. Magyar Geológiai Szolgálat, Magyar Szabadalmi Hivatal stb.), • tulajdonosi jogkörök gyakorlása egyes gazdasági társaságokban. Gazdasági Versenyhivatal A Gazdasági Versenyhivatal kormányhivatal, melynek elsődleges feladata az egyes jogszabályokban (pl. tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló törvény, gazdasági reklámtevékenységről szóló törvény) meghatározott versenyfelügyeleti feladatok ellátása, többek közt: • kartell minősítése, • fúzió

engedélyezése, • gazdasági erőfölénnyel való visszaélés megítélése, A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 15 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A gazdasági alkotmányosság alapkérdései Vissza ◄ 16 ► • versenyt korlátózó megállapodások felügyelete, • fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásának felügyelete. A Versenyhivatal élén az elnök áll, akinek munkáját két elnökhelyettes segíti. Az elnököt a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki, hat évre. Nemzeti Hírközlési Hatóság A Nemzeti Hírközlési Hatóság (továbbiakban „NHH”) önálló feladat és hatáskörrel rendelkező szerv. Fő feladata az elektronikus hírközlési piac zavartalan, eredményes működésének és fejlődésének elősegítése, a felhasználók védelme valamint az ehhez kapcsolódó ellenőrzés. Elsősorban szabályozó hatóságként működik, mely

elsődleges tevékenységének a piacszabályozás tekinthető. Ennek keretében nem csak elősegíti a piac fejlődését, hanem felügyeli is azt. Ennek érdekében jelentős mértékű bírságokat szabhat ki. Nem elhanyagolható az NHH fogyasztóvédelemre irányuló tevékenysége sem, mellyel a piac a fogyasztóra (felhasználóra) gyakorolt negatív és kedvezőtlen hatásait igyekszik kiküszöbölni. Fő eszközei közé sorolhatók az engedélyezési eljárások, ellenőrzés, valamint a bírságok kiszabása. Magyar Energia Hivatal A Magyar Energia Hivatal (továbbiakban „MEH”) kormányhivatal, irányítását a Kormány, felügyeletét a gazdasági és közlekedési miniszter látja el. Alapvetően két fő területre irányul igazgatási tevékenysége, melyek a gázszolgáltatást és a villamos energia szolgáltatást érintik. A MEH elnökét és elnökhelyettesét a miniszterelnök nevezi ki hat évre a gazdasági és közlekedési miniszter javaslatára. A MEH

főbb igazgatási eszközei közé a következők tartoznak: • engedélyek kiadása (pl. villamosenergia-termelésre, villamosenergiakereskedelemre, földgázszállítási működési engedély, távhő előállítására jogosító engedély stb), • villamosenergia-ellátási szabályzatok jóváhagyása, • egyes társasági döntések jóváhagyása (pl. alaptőke-változtatás, verseny tisztaságának felügyelete), • kialakítja az állami támogatások rendszerét, A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 16 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A gazdasági alkotmányosság alapkérdései Vissza ◄ 17 ► • fogyasztóvédelem (pl. fogyasztói panaszok kivizsgálása), • árreguláció. Valószínűsíthető, hogy a MEH feladatai a jövőben egyre fontosabbakká válnak majd, ugyanis az Európai Unió egyes irányelveinek (92/96/EK és 98/30/EK irányelvek) köszönhetően széles piacnyitásra kell

számítani a villamosenergia- és gázpiacon. Magyar Bányászati Hivatal A Magyar Bányászati Hivatal (továbbiakban „MBH”) a Kormány irányításával és a gazdasági és közlekedési miniszter felügyeletével működő kormányhivatal, mely a bányászat szakigazgatási feladatait látja el. Működésének jellegzetes vonása az a védelmi funkció, mely a munkabiztonsági előírások betartásától kezdve, az ásványvagyon-gazdálkodáson keresztül egészen a természetvédelemig terjed Főbb hatáskörei közé tartozik: • Engedélyezés: bányászati tevékenység kizárólag a hatóság előzetes beleegyezése alapján történhet, a vállalkozó kérelmére. • Hatósági ellenőrzés: balesetek és üzemzavarok kivizsgálása, a technológiai normák betartatása. • Szankcionálás: bírságok széles skálája. A bányafelügyelet hatáskörébe tartozó hatósági ügyekben első fokon a területileg illetékes bányakapitányság, másodfokon a Magyar

Bányászati Hivatal jár el. Országos Atomenergia Hivatal Az Országos Atomenergia Hivatal (továbbiakban „OAH”) a Kormány irányításával működő kormányhivatal, tevékenysége az atomenergia békés célú alkalmazására terjed ki. Az OAH-ot a főigazgató vezeti, akit a miniszterelnök nevez ki és ment fel Feladatai a következő tevékenységeket ölelik fel: • • • • nukleáris anyagok nyilvántartása, az atomenergia alkalmazóinak ellenőrzése, bírságok kiszabása mulasztás megállapítása esetén, nukleáris létesítményekkel kapcsolatos engedélyezés (pl. üzemeltetés, létesítés, bővítés stb.) A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 17 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A gazdasági alkotmányosság alapkérdései Vissza ◄ 18 ► Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség nem kizárólag egy gazdasági ágazathoz kötött közigazgatási

szerv. Általános jellegű feladatai a fogyasztók védelmére irányulnak, melyek közül legalább a következők említendőek: • • • • a fogyasztóvédelmi jogszabályok megtartásának felügyelete, piacfelügyeleti tevékenység, fogyasztóvédelmi politika érvényre jutása, koordinációs és tájékoztató tevékenység. Szervezeti felépítése kétszintű, fogyasztóvédelmi főfelügyelőségek Magyarország minden megyéjében működnek. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 18 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A versenyjog alapjai Vissza ◄ 19 ► 2. A versenyjog alapjai 2.1 A gazdasági verseny jelentősége és szabályozásának kialakulása 2.11 A versenyjog intézményeinek kialakulása A gazdaság folyamataiba történő minimális beavatkozás hívei szerint (mint pl. Herbert Spencer vagy Wilhelm von Humboldt) az állam feladata a társadalom és a gazdaság területén rendkívül

korlátozott, csupán néhány elemi feladatra szorítkozik. Gondoskodik a saját fennmaradásáról külső ellenségek és veszélyek ellenében, más szavakkal hadsereget tart fenn. Biztosítja, hogy a társadalmi együttélés egyes normáit megsértőket üldözzék és megbüntessék, azaz fenntart egy bűnüldöző – közbiztonsági apparátust. Ezen kívül lehetővé teszi a megsértett magánérdek orvoslását, amennyiben a jogosult ezt igényli, azaz működteti az igazságszolgáltatás rendszerét. Ennél szélesebben körben terjedt el az a koncepció, mely szerint az „éjjeliőr-állam” fenti feladatai egyéb tevékenységekkel is kiegészülhetnek, ám az alapgondolat ugyanaz: állam szerepvállalása maradjon korlátozott (lásd: John Stuart Mill vagy Adam Smith). A fenti államfelfogáshoz tartozó gazdasági hitvallás rendkívül egyszerűen jellemezhető: a piac önműködő törvényein alapuló gazdaság akkor funkcionál optimálisan, ha abba az állam

nem avatkozik bele, hiszen a beavatkozás csak torzítaná a piaci folyamatokat. A piacon ugyanis a kereslet és a kínálat szabja meg az áruk árát és csak így érhető el a piaci optimum; más szavakkal egy láthatatlan kéz az állami beavatkozástól érintetlen piacon úgy szabja meg a keresletet és a kínálatot, hogy az a lehető legkívánatosabb állapotban rögzül. A klasszikus liberális felfogásból következően ez a gazdaságelmélet szélsőségesen individualista, mivel abból indul ki, hogy minden piaci szereplő a saját önös érdekét követi és kizárólag azon fáradozik, hogy a saját jólétének előmozdítsa. Mindeközben azonban, emeli ki a klasszikus, az Adam Smith nevéhez fűződő elmélet, a gazdasági élet szereplőit egy „láthatatlan kéz” úgy vezeti és irányítja, hogy saját hasznát követve ki-ki jobban hasznára lesz a társadalomnak és jobban előmozdítja az egész társadalom érdekét, mintha célzatosan ezt akarta volna

megvalósítani. Bár ennek az ordoliberális elméletnek a mai napig sok híve van, már viszonylag korán heves bírálatok és kritikák érték a smith-i és spenceri állam- és gazdaságfelfogást, a történelem pedig – dacára a szabad piac mindenhatóságába vetett hit reneszánszának – tulajdonképpen szintén rácáfolt az elméletre. A versenyjog fejlődésének vizsgálatához azonban mégis a klasszikus szabadversenyes kapitalista államkoncepció a helyes kiinduló pont A verseny tisztaságának védelme Amennyiben a gazdaság szereplőinek autonómiáját, így a szerződési szabadságot teljes körűnek és kvázi sérthetetlennek fogjuk fel, a tulajdonhoz való jogot pedig szentségnek, akkor a gazdasági versennyel kapcsolatban az államnak valóban kevés szerep jut. Az állam szerepe a piacon csupán ott jelentkezik, ahol a mellérendelt jogalanyok (gazdálkodók) mint ver- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 19 ► Az üzleti

jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A versenyjog alapjai Vissza ◄ 20 ► senytársak egymás terhére olyan cselekményeket fejtenek ki, amelyek veszélyeztetik a verseny tisztességességét. Ebben az esetben az állam kijelöli azokat a tilalomfákat, amelyeket a gazdasági élet szereplői nem sérthetnek meg, illetve, amennyiben a sérelmes fél ezt kezdeményezi, biztosítja a normák megszegőivel szemben bizonyos szankciók alkalmazását. E gondolatmenetben kulcsfontosságú, hogy a verseny léte evidencia volt Ennek megfelelően védendő érték csupán a verseny tisztességessége lehetett. A kezdeti versenyjogi szabályozás tehát nem terjedt ki másra, mint általános szabállyá tette a gazdasági tevékenységek tisztességtelen módon való űzésének tilalmát, amely a XVIII. század végétől kezdve a versenytörvények generálklauzulájaként szolgál. Az általános tilalmon túllépve a jogalkotás a tisztességtelen

versenycselekmények egyes tipikus példáit kiemelte és nevesítette. A jogsértés jellegéből és a szabályozás filozófiájából adódóan a jogsértések elbírálása bírói hatáskör volt peres eljárás keretében. Az állam ezen túlmenően azonban nem üldözte a tisztességtelen piaci magatartásokat. Így alakult ki a versenyjog legrégebbi területe, a tisztességtelen versenycselekmények joga Ennek kodifikált formája az iparűzés és a kereskedelem szabadságát általános érvénnyel lefektető, 1791-ben Franciaországban megjelent Le Chapelier törvény képében jelentkezett. A francia törvény és az annak nyomán kibontakozó tisztességtelenség elleni tényállások mintát és lökést adtak az európai államok e témát érintő versenyjogi kodifikációjához. A versenyjog normaanyaga tehát a tisztességtelen versenycselekmények tilalmaként született A kartelljog kialakulása, a gazdasági erőfölény tilalmazása A vállalkozások azonban a

verseny puszta fennállását is veszélyeztethetik. Először is, megállapodásaikkal kiküszöbölhetik a verseny nyomását, azaz kartelleket hozhatnak létre, amelyben az egymástól független vállalkozások koordinálják piaci tevékenységüket. Előfordulhat azonban az is, hogy a rendes piaci folyamatok révén (nagyobb hatékonyságuk, innovációjuk, szerencséjük stb. miatt) egyes vállalkozások a versenytársaikhoz képest sikeresebbek és így erősebbek lesznek és a piacon domináns helyzetbe kerülnek. Ebben az esetben olyan pozíciót élveznek, amelyben lényegében felmentést kapnak a piaci folyamatok és a verseny parancsoló törvényei alól, magatartásuk megválasztása során versenytársaiktól és a piactól is függetlenül viselkedhetnek, amely szintén a verseny létét áshatja alá. A versenyjog, azon belül a versenykorlátozások elleni joganyag feladata tehát nem csak a kartellek, hanem a gazdasági erőfö- A dokumentum használata |

Tartalomjegyzék Vissza ◄ 20 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A versenyjog alapjai Vissza ◄ 21 ► lénnyel való visszaélés tilalmazása is. A tröszt- és kartellellenes törvényhozás úttörője az Egyesült Államok volt, ahol 1890-ben megalkották az azóta is hatályos, versenyjogi jogalkotási mintaként is szolgáló Sherman Actet. A fúziókontroll intézményének kialakulása Önmagában fenti két jelenség üldözése azonban nem lenne elegendő. Amennyiben csak a vállalkozások közötti kartell vagy az erőfölénnyel való visszaélés tilos, akkor mód volna arra, hogy a vállalkozások összefonódásaik révén, annak leple alatt folytassák a piacot sért, korlátozó, befolyásoló praktikáikat. A modern versenyjogok tehát a vállalkozások összefonódását is ellenőrzésük alá vonják. A szerződési szabadság komoly gátját szabja ez a joganyag A két „klasszikus” terület mellett a

fúziókontroll relatíve fiatal korát talán az is mutatja, hogy ellentétben a másik kettővel ez nem tilalmi jellegű szabályozás, hanem csak előzetes állami engedélyezés alá esik. Hogyha egymás mellé illesztjük a verseny jogi szabályozásának kezdetét és a versenykorlátozási jog megjelenését és megerősödését, akkor szembetűnő különbségeket észlelünk. A legfontosabb eltérés, hogy gyökeresen megváltozott a szabadversenyes kapitalista gondolkodásmód két alappilléréről, a tulajdon szentségéről és a szerződési szabadságról alkotott kép. Ez természetesen nem kizárólag a versenyjog műve, de a versenyjogi jogfejlődésen is jól látható A minimális állam koncepciójából adódó teljes szabadság mára a múlté. A tulajdonjog „szentségére” már csak annyi emlékeztet, hogy alkotmányos alapjogként és alapvető emberi jogként tartjuk számon, de tartalmát nem elsősorban a teljes cselekvési szabadság adja, hanem a

hozzá tapadó (közjogi és magánjogi) korlátozások és kötelezettségek széles köre. Azok az elméletek, amelyek először vetették fel a tulajdonjog szociális kötöttségét vagy társadalmi funkcióját, immár egy évszázados múltra tekinthetnek vissza. Kiemelendő, hogy a magyar jogban az alkotmányos védelem nem jelent állag-, hanem csupán értékgaranciát (lásd 64/1993 (XII. 22) AB határozat) A tendencia tehát mindenképpen a liberális tulajdoni koncepció elhalványulása és a szociális tulajdonfelfogás térnyerése, amely bizonyos fokig a világkereskedelemben jelenleg érvényesülő neoklasszikus közgazdasági paradigma ellentéte. A versenyjog a tulajdonjog „legteljesebb dologi jog”-jellegét csorbítja szinte mindegyik részterületén, leginkább természetesen a fúziókontroll körében. A szerződési szabadság napjainkra szintén elveszítette abszolút szabadság jellegét, összhangban fenti változásokkal. Mivel a szerződési

szabadság nem alkotmányos alapjog, lényeges tartalma is korlátozható. A korlátozások olyan sokrétűek, hogy szinte reménytelen vállalkozás teljes felleltározásuk, ám e szabadság hagyományosan említett szelvényei közül a modern versenyjogok a szerződéskötési szabadság, a partnerválasztás szabadsága és a tartalom-meghatározás szabadsága kemény korlátját képezik. Mindez különösen élesen vetődik fel a versenykorlátozások jogában. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 21 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A versenyjog alapjai Vissza ◄ 22 ► A fogyasztó versenyjogi védelme A versenyjog „rétegeinek” kialakulása azonban nem torpant meg ezen a ponton. Összhangban a magánjogot általában jellemző átfogó tendenciával, a versenyjogban is megjelent a fogyasztók különös, versenyjogi védelmét lefektető szabálytömeg. Ez a jelenség szintén messze esik a versenyjogi

szabályozás kezdetét jelentő minimális állam-koncepciótól, hiszen a fogyasztóvédelmi gondolat egyértelműen a gondoskodó jóléti állam terméke. A fogyasztók versenyjogi védelme nyilvánvalóan szorosabb rokonságot mutat a tisztességtelen versenycselekmények tilalmával, mint a versenykorlátozások jogával. A versenykorlátozások joga maga is számos olyan fontos szabályt tartalmaz, amely célja a fogyasztók védelme, hiszen a fogyasztóközönség védelme mindig is alapvető mozgatója volt a versenyjogi szabályok egészének. Ez azonban nem azonosítható a fogyasztó versenyjogi védelmének szabályaival A tradicionális versenyjog jellegénél fogva, mivel egyrészt a verseny létét, másrészt annak tisztaságát védi, szükségképpen fogyasztóvédelmi funkciójú is Az explicite a fogyasztót védő versenyjogi normák azonban kifejezetten a fogyasztóról rendelkeznek. 2.12 A verseny funkciói Ha elfogadjuk azt a tételt, hogy a verseny léte

önmagában véve is érték, akkor célszerű megvizsgálni, hogy miért az. Az értékké minősítés és a védelemre érdemesség feltételezi, hogy a verseny puszta léte valamilyen, a közjót szolgáló minőséget jelent, amely más módon nem érhető el, csak a verseny biztosítása révén. E kívánatos jellemzők és hatások összességét szoktuk versenyfunkcióknak nevezni. Ha a versenyfunkciók megvalósulnak, akkor a közérdek védelme szempontjából másodlagos fontosságú, hogy ez a verseny tisztességes-e vagy tisztességtelen. Ez ugyanis a versenytársak relációjában értelmezhető és elsődlegesen magánérdekeket sérthet. A közérdek sérelme tehát akkor valósul meg, ha a verseny maga csorbul. Más szavakkal ez azt is jelenti, hogy a hatékony és működő verseny nem feltétlenül tisztességes és nem feltétlenül támogatja a piaci szereplők egyenlőségét Ellentétbe kerülhet egymással a versenyjog kialakulásában kulcsfontosságot

játszó két tényező, a verseny léte, azaz a gazdasági hatékonyság és a verseny tisztességessége. A versenynek hagyományosan négy funkciót szoktak tulajdonítani. A jóléti funkció megvalósulása esetén a verseny működése azzal a jótékony hatással jár, hogy a „láthatatlan kéz” által irányított optimális piaci ár fog megjelenni a termékek árában. Ez azt jelenti, hogy az árversenynek direkt kihatása van a fogyasztói jólétre. Versenyviszonyok között lehetséges a jövedelem olyan elköltése, amely a lehető legnagyobb fogyasztói jólétet idézi elő, mivel a kínálati piac a versenyzőket negatív árversenyre készteti. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 22 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A versenyjog alapjai Vissza ◄ 23 ► Megjegyezzük, hogy a verseny e jellemvonása magában hordozza a versenykorlátozások csíráját is, hiszen a verseny a piaci szereplőket

olyan magatartásra készteti, amely a saját jólétük tükrében nem okvetlenül racionális. A vállalkozói érdek ugyanis a lehető legmagasabb ár kikényszerítése, amely sokszor kéz a kézben jár a termelés, kibocsátás korlátozásával A verseny azonban épp arra szorítja a versenyhelyzetben lévő vállalkozásokat, hogy minél többet termeljenek minél alacsonyabb áron. Ennek tükrében érthető, hogyha a piaci szereplők e kényszerítő törvényszerűséget megállapodásaik révén vissza akarják szorítani. A másik három versenyfunkció szorosan összefügg, szinte egymásból következnek. A verseny mindenekelőtt allokációs funkcióval is bír Ennek értelmében a piacon a kereslet, illetve a megvalósuló beruházások elosztása a piaci hatékonyság mint rendező elv szerint alakul. A hatékonyabb vállalkozás a versenytársaihoz képest kedvezőbb helyzetbe kerül, mivel számot tarthat a termékei iránti kereslet növekedésére Ebből fakad

és ezzel szoros összefüggésben áll a verseny hatékonysági funkciója, amely a piac résztvevőit kényszeríti a hatékonyabb működésre. Ez azért fontos, hogy az előbbi funkció kedvező hatásait közvetlenül érezhessék, ennek érdekében pedig a ráfordításaikat kénytelenek a lehető legkisebb szintre szorítani. Végezetül pedig, amennyiben a piacon a verseny fennáll és működik, akkor a piac egyben a realizálható haszon elosztásáról is gondoskodik az elosztó funkció alapján. Ennek értelmében az érintett piacon az a vállalkozás realizálja a legnagyobb hasznot, amelyik a leghatékonyabban működik. 2.13 Versenykoncepciók A funkciók jelentőségét, szerepét, a szabályozás módszerét stb. illetően több meghatározó jelentőségű elmélet született és váltotta egymást. Ezek legfontosabbjait az alábbiakban tekintjük át. Neoklasszikus közgazdaságtani versenyelmélet Ez az elmélet a XX. század derekára uralkodó közgazdasági

paradigmává vált Versenyelméleti jelentősége, hogy két ellentétes pólust, mint munkafogalmat fektet le: a tökéletes versenyt végtelen számú eladóval és a teljes monopóliumot, ahol csak egy eladó van. E két munkakategória a versenyjogi jogalkalmazás álmoskönyvébe is beírta magát, a vizsgálatok nagyon gyakran e két pólusnál indulnak. A tökéletes verseny eszerint olyan állapot, ahol általános egyensúly uralkodik. Ez feltételezi, hogy az árak megegyeznek a határráfordítással (marginális termelési költségekkel), azaz az ellenérték pontosan annyi, amennyi társadalmi erőforrást használtak fel az előállításhoz, a haszon mértéke pedig annyi, amennyit ez a versenyhelyzet megenged. A versenytársak egyike sem tudja egymaga kizárólagosan befolyásolni a piacot, az árakat, a termékpiacok teljesen homogének Nincs ártörés a vállalkozások között, nincs innováció, nincsenek újonnan bevezetett A dokumentum használata |

Tartalomjegyzék Vissza ◄ 23 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A versenyjog alapjai Vissza ◄ 24 ► termékek. Ebből a modellből annyi látszik biztosnak, hogy a valódi világban nem létezik ilyen értelemben felfogott tökéletes verseny. Ezzel szemben a monopóliumot az jellemzi, hogy az árak magasabbak, mint a végső termelési költségek, ami miatt egyrészt az egész társadalom veszít, másrészt a monopolista extraprofitot könyvel el. Nincsenek versengő termékek, nincsenek újonnan piacra lépők. Ez a modell szintén elméleti jellegű, a gyakorlatban ritkán figyelhető meg A harvardi iskola és a strukturalista paradigma A neoklasszikus vonulattal szemben a harvardi megközelítés nem elméleti, hanem gyakorlati, empirikus kutatások révén keletkezett a 30-as években. Az iskola célja az volt, hogy a gazdasági szervezetek tevékenységét tanulmányozva egy átfogó piaci modellt építsenek fel. A

harvardi gondolati áramlat dolgozta ki a hazai szakirodalomban SVTmodellként (Struktúra – Viselkedés – Teljesítmény) meghonosodott elméletet, mely szerint a piaci szerkezet határozza meg a piaci szereplők viselkedését (tevékenységét), amely pedig determinálja a teljesítményüket. A mozgalom másik jelentős eredménye az volt, hogy ráirányította a figyelmet a korábban elhanyagolt piacra lépési korlátokra. E korlátok ugyanis, ha kellően jelentősek, lehetővé teszik a piaci szereplők számára, hogy egy bizonyos pontig „büntetlenül”, azaz potenciálisan kiéleződő versenyhelyzet nélkül emelhetik áraikat. A másik oldalról pedig ha a piac szerkezete túlságosan koncentrált, akkor önmagában ez a körülmény képes a versenyre veszélyes lenni, mivel ez, karöltve a számottevő belépési korlátokkal rendkívül kényelmes helyzetbe hozza a vállalkozásokat. Összességében az elmélet helyességét sokáig igazolta a tény, hogy a magas

belépési korlátokkal rendelkező gazdasági szférákat a tagolt, szétaprózott struktúra helyett a nagy piaci erőkoncentráció jellemezte Ebből úgy tűnt, hogy közvetlen okozatosság húzódik a belépési korlátok és a koncentrált piacok között. Mivel ezt az empirikus vizsgálatok és az elméleti kutatások később nem igazolták maradéktalanul, elmondható, hogy ez az elmélet a belépési korlátok szerepét túlhangsúlyozta. A chicagói iskola A Chicagói Egyetem professzorai által kidolgozott elmélet a harvardi elméletet a belépési korlátok nem teljesen koherens és precíz tételezése alapján támadta elsősorban. A belépési korlát azonban a chicagóiak szerint az a termelési költség, amit a piacra lépőnek viselnie kell, de a piacon már jelenlévőnek nem A chicagói iskola szerint alapvető különbségek vannak a „csinált” vagy mesterséges belépési korlátok és a piac jellegéből, a gazdasági hatékonyságból fakadó

természetes korlátok között, hiszen utóbbiakkal nincs semmi dolga a versenyjognak. Ebből a szempontból ennek az iskolának a lényege, hogy a mesterséges korlátokat le kell dönteni, illetve meg kell akadályozni, hogy a piaci szereplők ilyeneket állítsanak fel. Ezt kiegészítették azzal, hogy gyakran a kormányok azok, akik jogi köntösbe öltöztetnek belépési korlátokat, mint pl. a piacra lépés szabályozása, vámok vagy hasonló eszközök, állami támogatások, az árkontroll vagy mások. A harvardi összefüggést a belépési korlátok és a piaci koncentráció között, mint puszta empirikus egybeesést szintén cáfolták, mindenekelőtt azzal, hogy feje tetejére állították a SVT-modellt: ebben a rendszerben a vállalkozások tevékenysége, teljesítménye szabja meg a piaci szerkezetet. Összességében elmondható, hogy míg a harvardi iskola a piaci koncentrációt a A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 24 ► Az

üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A versenyjog alapjai Vissza ◄ 25 ► gazdaság rákfenéjének tekintette, a chicagói iskola legfeljebb csekély jelentőségű diszfunkciónak. Ennek az a legkézenfekvőbb következménye, hogy ennek a gondolati irányvonalnak a követői sokkal inkább tartják aggasztónak az állam piaci szerepvállalását, nem pedig a vállalkozások piaci praktikáit tartják a versenyjog fő terepének. A freiburgi iskola A freiburgi iskola óriási hatással bírt a német versenytörvény megalkotására és így kulcsszerep jutott neki még az európai közösségi versenyjog befolyásolásában is. Ahogy egyesek megjegyzik, a német versenytörvény hatályba lépése az irányzat egyetlen igazi érdeme Az elmélet klasszikus liberális gyökerekkel rendelkezik, ugyanis középpontjában a folytonosan rivalizáló piaci szereplők állnak, amelyek arra törekszenek, hogy versenytársaikhoz képest kedvezőbb piaci

pozíciót vívjanak ki maguknak. Az iskola hívei az állam (direkt) gazdasági beavatkozását elvetik, ám a másik oldalról, éppen az intervencionista államfelfogás elvetése miatt a versenyjognak kiemelt szerepet szánnak. A freiburgi elmélet szerint a versenypolitika domináns politika, amely maga alá gyűri a többi ágazati politikát. E politika és szabályozás magja egy olyan versenyhelyzet kialakítása és megtartása, ahol az erőfölényben lévők folyamatosan fenyegetve érzik magukat a piacon, mivel a szabályozás célja a piacok átjárhatóságának biztosítása az erőfölény és a monopólium (legyen az természetes vagy állami) letörése érdekében. Az új ipari közgazdaságtan és a stratégiai vállalati viselkedés Ez az irányzat a nyolcvanas évekre alakult ki, és a játékelmélet, illetve a cégek stratégiai interakciói vizsgálata nyomán formálódott. Ez az elmélet szintén hozzányúlt az SVTmodellhez, akként, hogy az első két

tényező igazából kölcsönösen determinálhatja egymást, amennyiben a vállalkozások piaci magatartásukkal visszahatnak a piaci szerkezetre Ez más szavakkal annyit tesz, hogy egy racionálisan tevékenykedő vállalkozás mit tesz meg azért, hogy különféle eszközök alkalmazása (hirdetések, felfaló árazás, innováció stb.) révén piaci helyzetét megóvja az újonnan piacra lépőktől Ez más megvilágításba helyezi elsősorban a felfaló árazás problematikáját, amely a chicagói iskolában egyértelműen irracionálisnak volt bélyegezve, amelynek megtiltása a kívánatos árversenyt iktatja ki. Jelen elmélet szerint bizonyos feltételek fennforgása esetén a rablóár igenis ésszerű piaci fegyver lehet. E közgazdasági elmélet gyakorlati alkalmazhatóságát nagyban csökkenti a játékelméletekből folyó sajátossága, amely egy-egy konkrét eldöntendő ügy kapcsán a felek számára szinte teljesíthetetlen, a bizonyítási teher képében

megjelenő információszolgáltatási kötelezettséggel járna 2.14 A magyar versenyjog fejlődése A magyar kartellszabályozás előzményei A magyar magánjog az 1923. évi V törvény megjelenéséig egyáltalán nem tartalmazott kodifikált versenyjogot, a harmincas évekig pedig nem volt kodifikált kartelljogunk. A kartellek szabályozatlansága nem jelentette azonban azt is, hogy ne lett volna egyáltalán olyan kútfője jogunknak, amely a versenykorlátozásokra vonatkozott volna, ám e mozaikszerűen széttöredezett, tulajdonképpen esetleges szabályok közös jellemzője az volt, hogy igazából nem kartelljogi szerepre szánták őket, e szerepet csak másodlagosan töltöt- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 25 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A versenyjog alapjai Vissza ◄ 26 ► ték be. Ennek megfelelően a korabeli ipartörvényben, a kihágási btk-ban, az egyesületi jogot tárgyaló korai

jogforrásokban vagy más szabályokban találhatunk olyan normákat, amelyek ráhúzhatók bizonyos kartelltényállásokra is. Azokra a „kartellszerű” tényállásokra pedig, amelyekre semmilyen egyéb jogszabály nem fogalmazott meg normát, a jó erkölcsbe ütközés címén érvénytelenségi jogkövetkezményt lehetett alkalmazni Ebben az esetben a bíróság egyszerűen megtagadta a bírói jogsegély lehetőségét. A XX. század első felében Európában a kartellek már-már dogmává szilárdult megközelítése nem a tilalmazásukra koncentrált Ellenkezőleg, a versenynek megállapodások révén való korlátozása legalábbis tűrt (egyes államokban kvázi támogatott) kategóriának minősült. Ehhez az európai trendhez illeszkedett az 1931-es versenytörvényünk, amely nem tette magáévá a kartellekkel szemben alkalmazandó tilalmi elvet, sőt a visszaélési elvet sem. A kartelltörvény a kartelleket inkább szabályozta és nem tilalmazta, csak szűk

körben és szélsőséges esetekben tette lehetővé szankciók alkalmazását. A szabályozás célja a káros monopolhelyzetek kialakulásának meggátolása volt. A kartellek szabályozása lényegében arra koncentrált, hogy a versenykorlátozó megállapodás írásba foglalását követelte meg, illetve bizonyos feltételek fennforgása esetén (pl. ha az egyik fél kereskedelmi társaság) a megállapodás bemutatását írta elő az iparügyi miniszterhez 1945 a versenyjog területén is alapvető változást hozott, ugyanis az „elméleti szocializmus” gondolkodásmódja a piac teljes elutasításából indul ki, a piac törvényeit felváltó tervtörvényeken épül fel, hogy uralja és kézbe vegye a termelés-elosztás, illetve a pénzforgalom irányítását. A gyakorlatban két évtizeden át ez az attitűd oda vezetett, hogy lényegében teljesen eltűnt a verseny, és vele a versenyjog értelme is. Később, a hatvanas évek végétől bevezetett „új gazdasági

mechanizmus” működése során a szerződéskötési kötelezettség előírásának fellazulásával, a direkt tervutasításos rendszer eltűnésével, a nagyobb vállalati önállóság megjelenésével új helyzet állt elő, amely némi túlzással „kvázi-versenyviszonyokat” teremtett. Az új gazdasági mechanizmus ugyanis szükségképpen indukált némi versenyt Ennek megfelelően a hetvenes évektől érezhető változás következett be a versenyjoggal szembeni korábbi merev, elutasító szemlélethez képest. Mindez elsősorban a tisztességtelen versenycselekmények jogának viszonylagos rehabilitációjához vezetett – ahogy Világhy Miklós megfogalmazta: a magyar gazdaságban verseny nincs, tisztességtelenség annál inkább. Emellett megjelent az erőfölénnyel való visszaélés potenciális lehetőségének vizsgálata, mivel ez a jelenség reálisan fenyegető veszélynek tűnt már néhány évvel az 1968-as gazdasági reformok után is. A kartellek

azonban még ekkor is száműzöttek voltak a hivatalos jogi gondolkodásból. Összességében az a furcsa helyzet állt elő, hogy a szabadversenyes kapitalizmus szemüvegén át természetesnek, adottnak vett versenyviszonyokat állami eszközökkel próbálta a hatalom a maga csökevényes formájában megteremteni. Ez a vállalkozás nem lehetett sikeres, mivel a versenyviszonyok, a piaci berendezkedés előfeltételei – a tulajdon szentsége, a szerződés szabadsága és a vállalkozás szabadsága – hiányoztak. A társadalmi-politikai viszonyok fokozatos enyhülése oda vezetett, hogy a szocialista korszak is meghozta a maga versenytörvényét (1984. évi IV törvény) még a rendszerváltás előtt E törvény alapvetően a tisztességtelen versenycselekmények jogára koncentrált, de megjelent benne már a versenykorlátozások jogának szabályozása is. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 26 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum

használata | Tartalomjegyzék A versenyjog alapjai Vissza ◄ 27 ► A hatályos versenyjogi szabályozás A rendszerváltás után viszonylag korán, már 1990-ben megszületett a szocialista versenytörvényt felváltó, széles körű összehasonlító jogi elemzésen alapuló új versenyszabályozás (1990. évi LXXXVI törvény) Ez a törvény, amellett, hogy felállította a kormánytól független versenyhatóságot, a Gazdasági Versenyhivatalt, törekedett pótolni azokat a hiányosságokat, amelyekkel elődje adós maradt. Ez a korrekció természetesen alapvetően a versenykorlátozások jogát érintette, jóval átfogóbb szabályozást kapott a kartelltilalom és a gazdasági erőfölénnyel visszaélés, illetve a vállalkozások összefonódásának ellenőrzése is a törvény látókörébe került. A kartell fogalma kiszélesedett és így a tilalom köre is kiterjedt, bár az 1990-es versenytörvény nem tartalmazott abszolút kartelltilalmat, a vertikális

megállapodásokra lényegében nem terjedt ki. A mentesülési lehetőségek közül eltűnt a nemzetközi kartellek törvényi mentesülése, ám bekerült a törvénybe a bagatell kartellek kivételes kezelése A vertikális kartelltilalom hiányából fakadó visszásság feloldása során pedig egyébként is célszerű volt a közösségi modellt követni. Egy, az európai integrációba tartó állam nem engedhet meg sem liberálisabb, sem sokkal szigorúbb elbánást a kartellekkel szemben, mint az a közeg, ahová tart. Fenti körülmények alapján, később, egy új versenytörvényhez társulva megjelent az abszolút kartelltilalom és ennek folyományaként a csoportmentességi rendeletek rendszere. A csoportmentességi rendszer bevezetése ezen kívül is indokolt volt, hiszen ez a sajátosság a közösségi jogot nem csak vertikális, hanem horizontális viszonyokban is jellemezte. Ennek meghatározása azonban közösségi mintára nem a versenyhatóság hatásköre

lett, hanem külön jogszabályok révén került be a magyar jogba. Ezen előzmények után, szinte evolutív módon jött létre az a hatályos versenytörvény, az 1996. évi LVII törvény, amelyet az alábbiakban részletesebben tárgyalunk A továbbiakban részletesen áttekintjük a versenyjogi szabályozás elemeit. 2.2 A tisztességtelen versenycselekmények tilalma 2.21 A tisztességtelen versenycselekmények A generálklauzula A versenytörvények tisztességtelen versenycselekményeket tárgyaló fejezete hagyományosan egy generálklauzulával kezdődnek. Eszerint tilos gazdasági tevékenységet tisztességtelenül folytatni. E szakasz jelentősége, hogy függetlenül attól, hogy van-e nevesített tényállás az adott versenycselekmény megítéléséhez A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 27 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A versenyjog alapjai Vissza ◄ 28 ► vagy sem, a magatartás

jogellenes, amennyiben tisztességtelen. Különösen ilyennek minősül, ha a kérdéses piaci magatartás a versenytársak vagy a fogyasztók törvényes érdekeit sérti vagy veszélyezteti, illetve akkor, ha az üzleti tisztesség követelményébe ütközik. Mivel nincs lehetőség valamennyi olyan magatartást tételesen felsorolni, amely tisztességtelen piaci magatartást jelent, a törvény csak a legtipikusabbakat nevesíti és emeli ki. A tisztességtelenség általános tilalma azonban biztosítja, hogy a nem nevesített tényállások tisztességtelenségére is lehessen igényt alapítani A generálklauzula annyiban szubszidiárius, hogy alkalmazására akkor kerül sor, hogyha nincsen mód valamelyik nevesített tényállást alkalmazni. Az alábbi nevesített tényállásokat soroljuk a tisztességtelen versenycselekmények közé: Hírnévrontás A hírnévrontás tilalma voltaképpen nem más, mint a polgári jogban szabályozott jó hírnév védelmének egy

speciális, versenytársak relációjában felfogott esete. A két tényállás szabályozásában sok párhuzamos elemet fedezhetünk fel A versenytörvény szerint tilos valótlan tény állításával vagy híresztelésével, illetve valós tény hamis színben feltüntetésével vagy egyéb magatartással a versenytárs jó hírnevét vagy hitelképességét sérteni, veszélyeztetni. Látható, hogy e tényállás is nyitott: a nevesített magatartásokon túlmenően bármely egyéb hírnévrontó magatartás is megvalósítja e tényállást. Sőt, nem kell feltétlenül bekövetkeznie a hírnév romlásának, azaz a negatív társadalmi értékítélet téves lecsapódásának az érintett vállalkozáson Az is kimeríti e tényállást, ha pusztán veszélyezteti a magatartás a versenytárs hitelképességét vagy jó hírét. Kiemelendő, hogy a tényállásban a „versenytárs” jó hírneve és hitelképessége szerepel, azaz e tisztességtelen piaci magatartást csak a

sértett vállalkozással versengő másik vállalkozás követheti el. Üzleti titok megsértése Az üzleti titok védelme a versenytörvény szabályozási körébe tartozik, ami a polgári jogban szereplő titokvédelemnek szintén egy speciális változataként fogható fel. A szabályozás a két törvény (versenytörvény és Ptk) alapján szintén több párhuzamot mutat A két norma közötti alapvető kapcsolat, hogy a versenytörvény az üzleti titok fogalmánál a Ptk szabályait rendeli alkalmazni, azaz a titokfogalom ugyanaz, nevezetesen üzleti titoknak minősül a gazdasági tevékenységhez kapcsolódó minden olyan tény, információ, megoldás vagy adat, amelynek nyilvánosságra hozatala, illetéktelenek által történő megszerzése vagy felhasználása a jogosult jogszerű pénzügyi, gazdasági vagy piaci érdekeit sértené vagy veszélyeztetné, és amelynek titokban tartása érdekében a jogosult a szükséges intéz- A dokumentum használata |

Tartalomjegyzék Vissza ◄ 28 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A versenyjog alapjai Vissza ◄ 29 ► kedéseket megtette. A titoksértést tehát csak erre a minőségű titokra lehet elkövetni az alábbi módokon: tisztességtelen módon való megszerzés vagy felhasználás, jogosulatlan közlése más személlyel vagy jogosulatlan nyilvánosságra hozatal. Kimeríti az üzleti titok megsértését, amennyiben az üzleti titkot a jogosult hozzájárulása nélkül, a vele bizalmi viszonyban (különösen ilyennek minősül a munkaviszony, a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony és a tagsági viszony) vagy üzleti kapcsolatban (ideértve az üzletkötést megelőző tárgyalást, ajánlattételt akkor is, ha a tényleges szerződéskötés utóbb elmarad) álló személy közreműködésével szerezték meg. Ellentétben a hírnévrontás tilalmával, itt nem követeli meg a jogszabály azt, hogy versenytársak között

valósuljon meg a jogsértés. Bojkott felhívás A bojkottra való felhívás tilalma versenyjogi szempontból azt jelenti, hogy tilos máshoz olyan tisztességtelen felhívást intézni, amely harmadik személlyel fennálló gazdasági kapcsolat felbontását vagy ilyen kapcsolat létrejöttének megakadályozását célozza. Ennél a tényállásnál szintén nem követelmény, hogy versenytársak valósítsák ezt meg a másik sérelmére. Pusztán arról van szó, hogy bárkivel szemben tilos ilyen tartalmú felhívást tenni, ugyanakkor a gazdasági kapcsolat megszakítására felhívás csak abban az estben jogellenes, hogyha a felhívás egyúttal tisztességtelen is. Az a nyilatkozat (közlés), amely a vállalkozást arra indít, hogy fennálló gazdasági kapcsolatait felbontsa vagy a beérkező ajánlatokat visszautasítsa, és egyúttal nem tisztességtelen (pl. egy kedvezőbb árajánlat vagy szerződési feltételrendszer felkínálása) természetesen nem tartozhat a

jogellenesség mezejébe. Névbitorlás és szolgai utánzás E negyedikként nevesített tényállás szintén egy klasszikus tisztességtelen versenycselekménynek tekinthető. Kimondja, hogy tilos az árut, szolgáltatást a versenytárs hozzájárulása nélkül olyan jellegzetes külsővel, csomagolással, megjelöléssel vagy elnevezéssel előállítani vagy forgalomba hozni, reklámozni, továbbá olyan nevet, megjelölést vagy árujelzőt használni, amelyről a versenytársat, illetőleg annak áruját szokták felismerni. A versenyeztetés tisztaságának megsértése Tilos a versenyeztetés (elsősorban ezen a versenytárgyalást és a pályáztatást érjük) tisztaságát megsérteni. Szintén tilos az árverés vagy a tőzsdei ügylet tisztaságát megsérteni. E tényállás, bár nevesített, mégis szubszidiárius (másodlagos) tényállásként kapott helyet a versenytörvényben, mert e tilalmat csak azok- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄

29 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A versenyjog alapjai Vissza ◄ 30 ► ra a tényállásokra kell alkalmazni, amelyeket akár a versenytörvény, akár más törvény nem szabályoz. 2.22 A tisztességtelen versenycselekmények jogkövetkezményei Fenti tényállások némelyike, ahogy arra utaltunk, szoros kapcsolatban áll egyes személyiségi jogok megsértésével, amelyet a Ptk. nevesít és szabályoz Nem csoda ennek tükrében, hogy a tisztességtelen versenycselekmények jogkövetkezményei szintén nagyban hasonlítanak azokra a jogkövetkezményekre, amelyeket a Ptk a személyiségi jogok megsértésének esetére rendel alkalmazni. Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy a jogsértés nem „hivatalból üldözendő”, azaz a Gazdasági Versenyhivatal mint versenyhatóság nem járhat el ezekben az ügyekben, hanem a bíróság. Az érdekelt az alábbi igényeket érvényesítheti: • követelheti a jogsértés

megtörténtének megállapítását, • követelheti a jogsértés abbahagyását és a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől, • követelheti, hogy a jogsértő – akár nyilatkozattal, akár másképpen – adjon elégtételt és szükség esetén a jogsértés részéről vagy költségén az elégtételnek megfelelő nyilvánosságot is biztosítsanak, • követelheti a sérelmes helyzet megszüntetését, in integrum restitutiót (azaz a jogsértést megelőzően fennállott helyzet visszaállítását), a jogsértés révén előállított vagy forgalomba hozott áruk jogsértő jellegtől való megfosztását (amennyiben a jogsértő jelleg eltávolítására, megszüntetésére nincsen mód, megsemmisítést is kérhet), illetve a jogsértő jellegű áruk előállításához szükséges különleges eszközök megsemmisítését, • követelheti, hogy a jogsértő szolgáltasson adatot a jogsértéssel érintett áruk előállításában, forgalmazásában

részt vevőkről, továbbá az így kialakított üzleti kapcsolatokról. • kártérítést követelhet a polgári jog szabályai szerint. E jogkövetkezmények alapvetően két csoportba oszthatóak. A kártérítési szankciót kivéve az összes ún. objektív jogkövetkezmény, ami annyit tesz, hogy az igény érvényesítésének alapja a jogsértés puszta ténye, függetlenül a jogsértő fél felelősségétől (felróhatóságától). A kártérítési szankció azonban ettől eltérő jellegű, szubjektív jogkövetkezmény, amely alkalmazására önmagában a jogsértés tényének beállása esetén nem kerülhet sor. Csak akkor alkalmazható, ha annak feltételei (melyeket a Ptk. szabályoz) megvalósulnak Más szavakkal akkor, ha a jogsértés nem egyszerűen jogellenes, hanem a jogsértőnek felróható is volt, vagyis a jogsértő fél nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄

30 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A versenyjog alapjai Vissza ◄ 31 ► 2.3 A fogyasztó versenyjogi védelme A versenyjog „klasszikus” felosztásán – azaz a tisztességtelen versenycselekmények tilalma és a versenykorlátozások jogának dualizmusán – túlmenően a hazai versenyjogi törvény is tartalmaz rendelkezéseket egy külön fejezet formájában a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalmáról. E szabályok közös vonása, hogy azokat a magatartásokat minősíti jogellenessé, amelyek a fogyasztók sérelmére realizálódnak. A fogyasztó fogalma természetesen értelmezésre szorul. Az egyes jogszabályok a maguk szemszögéből eltérő módon határozzák meg a fogyasztó fogalmát A versenytörvény alkalmazásában fogyasztónak minősül a megrendelő, a vevő és a felhasználó, ez az alanyi kör, amely tekintetében az alább ismertetett jogsértések egyáltalán

megvalósulhatnak. A fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalma, ahogy a cím is mutatja, szintén a tisztességtelen piaci praktikák gátját szabja. Külön szabályozásának indoka a fogyasztó speciális védelme. Ennek fontos következménye, hogy e tényállások kapcsán nem bírósági eljárásnak, hanem a Gazdasági Versenyhivatal által lefolytatott verseny-felügyeleti eljárásnak van helye, azaz a fogyasztónak nem kell pereskednie és az igazát bizonyítania, hanem a jogsértések kapcsán közigazgatási eljárás indulhat. A tisztességtelen versenycselekmények tilalmához hasonlatosan ez a fejezet is egy generálklauzulát fogalmaz meg: tilos a fogyasztókat a gazdasági versenyben megtéveszteni E két fejezet szabályozásának szerkezete a továbbiakban is hasonló, hiszen a generálklauzulát itt is külön nevesített tényállások követik. A szabályozás logikája is hasonló: a generálklauzula akkor alkalmazandó, ha nincsen

olyan külön tényállás, amely felhívható lenne az adott jogsértés megítélésére, azaz a fejezetet nyitó általános tilalom itt is szubszidiárius. A fogyasztó megtévesztésének minősül nyilvánvalóan a fogyasztó félretájékoztatása, hiszen az információhoz való jog egy alapvető fogyasztói jog. A félretájékoztatás két módon is megvalósulhat. Egyrészt akként, hogy az áru ára, lényeges tulajdonsága (összetétele, használata, egészségre és környezetre gyakorolt hatása, kezelése, eredete, származási helye, beszerzési forrása vagy módja) tekintetében valótlan tényt vagy valós tényt megtévesztésre alkalmas módon állítanak, megtévesztő árujelzőt alkalmaznak vagy bármilyen más lényeges tulajdonság tekintetében megtévesztésre alkalmas tájékoztatást adnak. A dezinformáció azonban nem okvetlenül explicit közlés eredménye. Az is tilalmazott, ha elhallgatják, hogy az áru nem felel meg a jogszabályi előírásoknak

vagy az áruval szemben támasztott szokásos követelményeknek, illetve ha az áru felhasználása a szokásostól A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 31 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A versenyjog alapjai Vissza ◄ 32 ► lényegesen eltérő feltételek megvalósítását igényli. A fogyasztó döntését befolyásolja az is, ha az áruról magáról ugyan megfelelő a tájékoztatás, ám az esetleges járulékos kérdésekben nem Mivel a fogyasztók árérzékenysége kézenfekvő tény, e körben elsősorban az áru értékesítésével, forgalmazásával kapcsolatos, a fogyasztói döntést befolyásoló körülményekről adott megtévesztésre alkalmas tájékoztatás tilos. Ilyen lehet az a félrevezető tájékoztatás, amely a forgalmazási módra, a fizetési feltételekre, a kapcsolódó ajándékokra, az engedményekre, a nyerési esélyekre vonatkozik. Ezen kívül, anélkül, hogy a törvény

ezt külön részletezné, tilos különösen előnyös vásárlás hamis látszatát kelteni. Fenti négy tényállás alapvetően a megfelelő tájékoztatást hivatott biztosítani annak érdekében, hogy a fogyasztó megalapozott, megfontolt, valós tényeken nyugvó döntést hozhasson. E cél azonban nem csak a tájékoztatás megfelelő mivoltával érhető el Elképzelhető azonban, hogy a valós tájékoztatás mellett a fogyasztó olyan helyzetbe kerül, amely szituáció nem teszi lehetővé a kapott információ reális értékelését. Tilos tehát a fogyasztó választási szabadságát indokolatlanul korlátozó üzleti módszerek alkalmazása. Ilyennek minősülhet különösen, ha olyan körülményeket teremt a fogyasztó szerződő partnere, amelyek jelentősen megnehezítik az áru, illetve az ajánlat valós megítélését, más áruval vagy ajánlattal történő tárgyszerű összehasonlítását. 2.4 A versenykorlátozó megállapodások tilalma 2.41 A

kartelltilalom elvei A versenykorlátozó magatartások tilalma vagy más kifejezéssel a kartelltilalom azt hivatott garantálni, hogy a piaci szereplők megállapodásaik, konspirációik, összejátszásaik révén ne tudják kiiktatni vagy csorbítani az érintett piacon a (működőképes) versenyt. A kartelltilalom már a versenykorlátozási jog területére tartozik (a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés és a vállalkozások összefonódásának ellenőrzése mellett). E versenyjogi részterületet egyes szerzők – angolszász, főleg amerikai hatásra – antitröszt jognak is nevezik Az antitröszt jog megítélése (mindhárom részterületre kihatóan) a magyar jogban sajátosan alakul, ugyanis ebből a szempontból a magyar versenytörvénynek területen kívüli, extraterritoriális hatálya van, lehetővé teszi a magyar hatóság eljárását és a magyar jog alkalmazását olyan tényállásokra is, amelyet külföldön tanúsítottak, hajtottak végre. A

törvény kimondja, hogy amennyiben a vállalkozás külföldön tanúsított piaci magatartásának a hatása a Magyar Köztársaság területén érvényesülhet, a magyar törvényt kell alkalmazni. Ezt az elvet, mivel a versenykorlátozás által kiváltott hatásra összpontosít, A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 32 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A versenyjog alapjai Vissza ◄ 33 ► hatáselvnek nevezzük. A hatáselv döntően amerikai eredetű, és a helyes értelmezés szerint abban az esetben van helye a területen kívüliség alkalmazásának, amennyiben a külföldi versenykorlátozó magatartás hatása közvetlen, lényeges és ésszerűen előrelátható a belföldi piacon. E három feltétel a klasszikus amerikai hatáselv, az ún. alcoa-formula lényege Megjegyezzük, hogy a magyar jogszabály betűje ezt a megszorítást már nem tartalmazza, így elvileg akár a közvetett, lényegtelen és

nem előrelátható hatások is a magyar jog alkalmazására vezethetnének, ezzel együtt a magyar piac jelentősége és a hazai versenyhatóság korlátozott fellépési lehetőségei miatt e parttalan értelmezésnek nem nyílt szabad út. A versenykorlátozó megállapodások jogi megítélése sokat változott az utóbbi másfél évszázadban. Kezdetben ugyanis – a szerződési szabadság teljessége alapján – bárki, bármilyen tartalmú szerződést köthetett bárkivel, és ebbe gyakorlatilag az is belefért, hogy a szerződés céljaként vagy hatásaként a verseny csorbul. Ennek veszélyei a XIX század végére hatották át a jogalkotást és jelent meg az első szigorú kartelltilalmat kimondó törvény, a fent már említett amerikai Sherman Act. Napjainkra a kartelltilalom általánosan elterjedté vált, mikéntje, elvei azonban még nem egységesek (bár kiemelendő, hogy amióta a Római Szerződés kartelljogi szabályai hatályba léptek, e körben komoly

előrelépés, sőt, egységesedés ment végbe és nem csak az Európai Unión belül). A kartelltilalmi szabályozásban mindenekelőtt megkülönböztethetjük • a visszaélési elvet, amely nem a versenykorlátozó megállapodást magát tiltja, azzal lényegében nem foglalkozik, hanem csak a kartellel való visszaélést tilalmazza; illetve • a tilalmi elvet, amely minden kartellt, függetlenül hatásaitól vagy a vele való visszaéléstől jogellenesnek nyilvánít és így tilalmaz. A tilalmi elv általánosan elterjedt szerte Európában, csak néhány állam jogalkotása követi/követte az utolsó időkig a visszaélési elvet (lásd pl. a holland, a dán vagy az angol jogot). A magyar jog az 1990-es versenytörvény hatályba lépése óta a tilalmi elvet követi. A tilalmi elven belül is megkülönböztethetünk kétféle megítélést a kartellekkel szemben: • az abszolút kartelltilalom minden kartellt, megjelenési formájától, a benne résztvevők piaci

helyzetétől függetlenül tilt és szankcionálni rendel, • a relatív kartelltilalom nem minden kartellt tilt, hanem egyes típusokat kivesz az általános tilalom alól – tipikusan az ún. vertikális kartellek preferenciális kezelése teszi a tilalom e fajtáját relatívvá. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 33 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A versenyjog alapjai Vissza ◄ 34 ► A magyar versenyjog 1990 és 1996 között relatív kartelltilalmat fektetett le, mert bár a tilalmi elvet követte, csak kivételes esetben (vertikális árrögzítés) üldözte a vertikális kartelleket. A jelenleg hatályos szabályozás, összhangban az európai fősodorral és a közösségi joggal, már az abszolút tilalmat követi Megjegyezzük, hogy a valóságban minden tilalmi elven felépülő abszolút kartelltilalom voltaképpen vegyes rendszert jelent, mivel a kartelltilalom alóli kivételek, mentességek

cizellált rendszere alakult ki az utóbbi évtizedekben, amit a magyar versenyjog is követ. A kartelleket sok szempont szerint csoportosíthatjuk. A legfontosabb csoportosítási szempont azonban a vállalkozások helyzetére koncentrál, azt vizsgálja, hogy a megállapodásban részes vállalkozások a termelésiforgalmazási lánc mely fokán állnak. Amennyiben a versenykorlátozás olyan vállalkozások között jön létre, amelyek a releváns piacon a termelési-forgalmazási lánc azonos fokán állnak (mert pl. mindegyik gyártó vagy mindegyik kiskereskedő), akkor horizontális kartellről beszélünk. Mivel a horizontális kartellek lényegében megfeleltethetők a versenytársak között született kartellekkel, rendszerint súlyos versenykorlátozásnak minősülnek, amelyet a versenyjogok szigorúan üldöznek, mivel az ilyen típusú megállapodásokból semmilyen jóléti hatás nem háramlik senkire kivéve a kartell tagjait; nagy valószínűséggel rendkívül

súlyosan korlátozzák, ad absurdum meg is szüntetik a versenyt. Amennyiben a versenykorlátozó megállapodás a termelési-forgalmazási lánc különböző fokán álló vállalkozások között jön létre (mert egyik pl. gyártó, a másik pedig forgalmazó), akkor vertikális kartellről beszélünk. A vertikális kartell nem versenytársak között jön létre, amiből egyenesen következik, hogy versenykorlátozó jellege – amely vitathatatlanul fennáll – nem olyan súlyú az esetek nagy többségében, mint a horizontális kartellek jelentette veszély. Éppen ezért a versenyjogok, még akkor is, ha az abszolút kartelltilalmat követik, valamelyest különbséget tesznek a kartellek e két típusa között a szabályozásban. A vertikális kartellek ugyanis alapvetően az ún márkán belüli versenyt (azaz egy adott termék/márka forgalmazása tekintetében fennálló versenyt) korlátozzák vagy zárják ki, ám ezzel párhuzamosan versenyerősítő jellegűek is

lehetnek azáltal, hogy a márkán belüli verseny korlátozásával serkenthetik az ún. márkák közötti versenyt (azt a versenyt, amely az azonos funkcióra szolgáló, ám eltérő márkához tartozó termékek között áll fenn). A márkák közötti verseny serkentése pedig po- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 34 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A versenyjog alapjai Vissza ◄ 35 ► zitív hatású lehet a versenykorlátozás ellenére is. Ez a különbség a horizontális és a vertikális kartellek között megjelenik a tételes jog szintjén is Nagyon fontos még egy gondolatot előrebocsátani. Versenyt korlátozó megállapodást létrehozni ugyanis nem lehet csak úgy általában (és ez ugyanígy igaz a gazdasági erőfölénnyel való visszaélésre is). Versenykorlátozás vagy erőfölény csak valamely konkrét földrajzi területen, valamely konkrét áru, termék tekintetében állhat

fenn. Éppen ezért a versenyjogi jogalkalmazásban kulcsmozzanat megvonni azokat a határokat, amely keretek között egyáltalán értelmezhető egy kartell vagy az erőfölényes helyzet. Ehhez nyújt segítséget a releváns piac fogalma A releváns piac fenti két komponensből tevődik, mivel az érintett piacot a megállapodás tárgyát képező áru (árupiac) és a földrajzi terület (földrajzi piac) alapulvételével lehet meghatározni. Az árupiac részét képezi vitán felül az az áru, amelyre a megállapodás vonatkozik, ám ez önmagában még kevés lenne. Ezt ki kell egészítenünk azokkal az árukkal, amelyek a megállapodás tárgyát képező áru helyettesítő termékei. Ezt nevezzük keresleti vagy vevői helyettesíthetőségnek A helyettesíthetőség megítélése sokszor nem egyszerű feladat, bonyolult vizsgálatok és elemzések tárgya, és még ebben az esetben sem garantált a helyes eredmény. A vevői helyettesíthetőségnél vizsgált

alapvető szempont, hogy a vizsgált áruk közel azonos ráfordítással alkalmasak-e ugyanazon szükséglet kielégítésére, illetve döntő tényező lehet az árak hozzávetőleges azonossága is. A helyettesíthetőség kapcsán annak másik oldalát, a kínálat vagy eladói helyettesíthetőséget is vizsgálni kell. E körben szerepet játszik, hogy az eladó rendelkezik-e olyan felszereléssel, amellyel további termékeket állíthat elő, illetve, hogy az előállítás lehetőségén túlmenően ez menynyiben ésszerű és gazdaságos. Miután fentiek segítségével meghatározza a jogalkalmazó az árupiacot, meg kell vizsgálni, hogy a megállapodás mely földrajzi piacra vonatkozik. Ezt szintén két szempont szerint állapíthatjuk meg. Nem tartozik az adott földrajzi piachoz az a terület, amelyen kívül a fogyasztó nem, vagy csak számottevően kedvezőtlenebb feltételekkel tudja az árut beszerezni, illetve az a terület, amelyen kívül az áru

értékesítője nem, vagy csak számottevően kedvezőtlenebb feltételekkel tudja az árut értékesíteni. E szempontrendszerben tehát két tényező esik különös súllyal a latba: az egyik az értékesítés/beszerzés tényleges fizikai lehetősége, a másik pedig az értékesítés/beszerzés gazdaságossága E tényezők tükrében értelmezendő a törvény „számottevően kedvezőtlenebb” fordulata A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 35 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A versenyjog alapjai Vissza ◄ 36 ► 2.42 A kartelltilalmi generálklauzula A kartelltilalmi generálklauzula egy roppant szigorú és szélesen megfogalmazott szabály, amely tételes jogi megjelenése nagyban magán viseli a Római Szerződésben lefektetett kartelltilalmi szakasz hatásait. Eszerint tilos a vállalkozások közötti megállapodás, összehangolt magatartás, valamint a vállalkozások társadalmi

szervezetének, a köztestületnek, az egyesülésnek és más hasonló szervezetnek a döntése, amely a gazdasági verseny megakadályozását, korlátozását vagy torzítását célozza vagy ilyen hatást fejthet vagy fejt ki. A kartellmegállapodás vállalkozások között jön létre. Vállalkozásnak minősül valamennyi természetes és a jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe, azaz lényegében bármely entitás, amely legalábbis potenciálisan piaci tevékenység és hatás kifejtésére képes. Ez azt jelenti, hogy ellentétben a polgári vagy a társasági joggal, a versenyjog a funkcióra, a tartalomra és nem a jogi formára helyezi a hangsúlyt. A gyakorlatban a legfontosabb elhatárolás az állami feladatot ellátó szervezetek kapcsán merül fel Az az entitás ugyanis, amely valamely állami feladatot, funkciót tölt be, lát el, akkor sem minősül versenyjogilag sem

vállalkozásnak, ha esetlegesen piaci hatásokat vált ki a tevékenysége – a Gazdasági Versenyhivatal ezt több esetben megállapította és kimondta, hogy pl. a Pénzügyminisztérium vagy a Céginformációs és Cégnyilvántartási Szolgálat nem vállalkozás Az az állami feladatot ellátó szerv azonban, amely piaci szereplőként is működik ez utóbbi tekintetében lehet a kartelltilalmi szakasz alanya. A versenykorlátozó megállapodás tehát három megnyilvánulási formát ölthet. • Az első maga a megállapodás, amely nem azonosítható a polgári jogi szabályok szerinti szerződéssel. A szerződések természetesen ide tartoznak, de a szerződés fogalmát ki nem merítő aktusok is beleférnek Pl ha egy versenykorlátozó szerződést csak az egyik fél ír alá, az a polgári jog szabályai szerint nem minősül szerződésnek, azonban ha a gyakorlatban annak versenykorlátozó elveit alkalmazzák, az versenyjogilag megállapodásnak tekintendő. Ide

soroljuk a szóbeli megállapodásokat vagy a megállapodás szintjét el nem érő gentlemen’s agreementeket. Elképzelhető, hogy egy szerződéses viszonyrendszer egésze minősül egy megállapodásnak anélkül, hogy annak részei önmagukban versenykorlátozóak lennének. • Tilos a vállalkozások összehangolt magatartása révén megvalósuló kartell is. Az összehangolt magatartás a megállapodás kisegítő tényállási ele- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 36 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A versenyjog alapjai Vissza ◄ 37 ► me, ugyanis nem mindig igazolható a gyakorlatban a megállapodás fennállása. Ebben az esetben merülhet fel, hogy a vállalkozások megállapodás nélkül ugyan, de ténylegesen összehangolták piaci magatartásukat Ez ugyanúgy tilos, mint a megállapodás Fontos kiemelni, hogy a vállalkozások párhuzamos magatartása, vagyis az, amikor egy objektív és

külső piaci hatásra ugyanúgy reagálnak és szabják meg piaci viselkedésüket, nem minősül összehangolt magatartásnak és így nem jogellenes. A gyakorlatban azonban az összehangolt és a párhuzamos magatartás külső megnyilvánulási formája azonos, így e különbségtétel csak gondos és aprólékos vizsgálat alapján végezhető el. Az összehangolt magatartást a magatartások egybecsengésén túl igazolja a vállalkozások közötti kommunikáció, kapcsolatfelvétel, rendszeres konzultáció, a piaci stratégia és politika közzététele stb • Tilos továbbá a vállalkozások társadalmi szervezeteinek a döntése is. E nélkül a kartelltilalom lyukas maradna. Ha ugyanis pl egy szakmai kamara kötelező minimum munkadíjakat írna elő, akkor azzal nyilvánvalóan korlátozná, sőt kizárná a versenyt, de nem minősül ez sem megállapodásnak, mivel az előírásokat követő vállalkozások között erre nincs konszenzus, illetve nem lehetne

összehangolt magatartás sem, legfeljebb párhuzamosnak minősülne. Ezért kartellnek minősül és így tilos a vállalkozások szervezetének versenykorlátozó döntése is, ha az a tagokra kötelező vagy azt ténylegesen betartják. A gyakorlatban a legtöbb ilyen ügy – ahogy a példában is említettük – a kamarák munkadíjpolitikájával kapcsolatban merült fel. Amennyiben a vállalkozások bármely fenti magatartást megvalósítják, jogellenes magatartást követnek el, ha ez akár a verseny megakadályozását, akár korlátozását, akár torzítását • célozza (azaz a felek akarata erre irányul, függetlenül attól, hogy ennek van-e bármilyen hatása a piacon) • vagy ilyen hatást fejt ki (azaz a felek akaratától, esetleges jó szándékától függetlenül is pusztán a káros eredmény jogellenessé teszi a magatartást) • vagy ilyen hatást fejthet ki (azaz függetlenül a felek szándékától és a megállapodás tényleges hatásától a káros

következmények potenciális lehetősége is jogellenessé teszi a magatartást). A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 37 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A versenyjog alapjai Vissza ◄ 38 ► A törvény néhány tipikus kartell-tényállást példálózó jelleggel kiemel. Az abszolút kartelltilalom és a tilalmi elv miatt azok a kartellek is tilosak, amelyek e listában nem szerepelnek, ezek csupán a jogalkalmazást segítik. Az alábbi tényállásokat emeli ki a jogalkotó: • tilos a vételi vagy eladási árak vagy egyéb üzleti feltételek közvetett vagy közvetlen meghatározása, • tilos az előállítás, forgalmazás, a műszaki fejlesztés vagy befektetés korlátozása vagy ellenőrzés alatt tartása, • tilos a beszerzési források felosztása, a választás lehetőségének korlátozása vagy a fogyasztók meghatározott körének kizárása valamely áru beszerzéséből, • tilos a

piacfelosztás, az értékesítésből való kizárás, illetve a lehetőségek közötti választás kizárása, • tilos a piacra lépés akadályozása, • tilos azonos értékű vagy jellegű ügyletek tekintetében az üzletfelek megkülönböztetése, • tilos a szerződéskötést olyan kötelezettségek vállalásától függővé tenni, amelyek akár természetüknél fogva, akár a szokásos szerződési gyakorlatra tekintettel nem tartoznak a szerződés tárgyához. A versenykorlátozó megállapodások megvalósítóival szemben a Gazdasági Versenyhivatal bírságot szabhat ki, ez a legjelentősebb szankciója a kartellezésnek. A versenytörvényben meghatározott szankciókat együttesen kell alkalmazni a Ptk-ban a jogszabályba ütköző szerződésekre előírt szankciókkal. A jogszabályba ütköző szerződés érvénytelen, semmis, azaz az érvénytelenségre bárki határidő nélkül hivatkozhat 2.43 A kartelltilalom alóli mentesülés és mentesség Az

abszolút kartelltilalom mellett is biztosítani kell lehetőséget arra, hogy bizonyos versenykorlátozó megállapodások kikerüljenek a szigorú tilalom alól, mivel elképzelhető, hogy a tiltásuk irracionális lenne. A magyar jogban négy ilyen esetet szabályoz a versenytörvény. 2.431 Nem független vállalkozások A nem független vállalkozások mentessége lényegében egy értelmezési gyökerű kivétel. A versenyjog, ahogy az több példán is látszik (vállalkozás fogalma, a megállapodás tartalma stb.) a nagyobb pragmatizmus jegyében szakít a hagyományos polgári jogi fogalmakkal. A versenykorlátozó megál- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 38 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A versenyjog alapjai Vissza ◄ 39 ► lapodás vállalkozások között jön létre. A nem független vállalkozások kivételkénti szabályozásával a jogalkotó elismeri a tulajdonosok egységes akaratának

érvényesítését egy cégcsoporton belül, mivel – a közösségi jogból kölcsönzött kifejezéssel élve – ezek egy gazdasági egységet képeznek, így tulajdonképpen nem is tekinthetők több vállalkozásnak, csak egynek. Nem függetlenek a vállalkozások akkor, ha akár közvetlenül, akár közvetve egyik a másikat irányítja vagy amelyeket ugyanaz a vállalkozás(ok) irányítja vagy irányítják közösen. 2.432 Csekély jelentőségű megállapodások Ez az elv szintén a közösségi jogból került a magyar versenytörvénybe. Azok a megállapodások, amelyek jelentősége elenyésző az érintett piacon, csekély jelentőségűek (más néven: bagatell kartellek) és kikerülnek a tilalom alól. Akkor csekély jelentőségű egy megállapodás, ha a benne részes vállalkozások (beleértve a tőlük nem független vállalkozások részesedését is) együttes részesedése az érintett piacon nem haladja meg a tíz százalékot. E küszöbszámnak a

megállapodás érvényességének teljes tartama alatt, ha az egy évnél hosszabb, akkor minden naptári évben teljesülnie kell. A bagatell kartellek megítélése az utóbbi években szigorodott, hiszen jelenleg ismerünk olyan eseteket, amikor a bagatell kartell is tilos. Ilyen, ha a csekély jelentőségű megállapodás • a vételi vagy eladási árak versenytársak közötti közvetlen vagy közvetett meghatározására vonatkozik (azaz horizontális árrögzítést valósít meg), vagy • a piac versenytársak közötti felosztására vonatkozik (azaz horizontális piacfelosztó). A csekély jelentőségű megállapodások akkor is tilosak, ha az érintett piacon működő több bagatell kartell együttes, kumulatív hatásaként a verseny jelentős mértékben megakadályozódik, korlátozódik vagy torzul. 2.433 Csoportmentesség A csoportmentesség gondolata szintén a közösségi jogból ered. Lényege, hogy a versenykorlátozó megállapodások egyes csoportjait

(típusait) a jogalkotó rendeleti úton kiemeli a kartelltilalom alól. A közösségi jogban ez bizottsági rendeletek révén valósult meg. A magyar versenytörvény a kormánynak ad felhatalmazást, hogy a megállapodások meghatározott csoportjait kormányrendelettel mentesítse. Jelenleg a magyar jogban az alábbi csoportmentességi rendeletek vannak hatályban: A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 39 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A versenyjog alapjai Vissza ◄ 40 ► 2.434 A törvényi kivételek rendszere 2005. július 14-ig a magyar jogban negyedik kivételként az egyedi mentesítés szerepelt, ami azonban jelenleg már nincsen hatályban, ehelyett az uniós jogban kialakult megoldást, a törvényi kivételek rendszerét vette át A korábbi rendszer lényege – szintén közösségi minták hatására – az volt, hogy a vállalkozások egyedi kérelemmel fordulhattak a Gazdasági

Versenyhivatalhoz, és kérelmezhették, hogy a GVH mentesítse őket egyedi határozatával a kartelltilalom alól. Amennyiben a kérelemnek a GVH helyt adott, úgy a határozatban foglalt időtartamra a versenykorlátozó megállapodás hatályosulhatott. A közösségi versenyjogban végbement nagy horderejű változások hatására, mivel a közösségi jogból is eltűnt az egyedi mentesség lehetősége, a magyar jogalkotó is megszüntette e rendszert és helyette az uniós jogban jelenleg alkalmazott, „törvényi kivételek rendszerének” nevezett szisztémát vette át. E modell lényege, hogy megszűnt az egyedi hatósági jogalkalmazás nyújtotta atyáskodás lehetősége, a vállalkozásoknak maguknak kell megítélniük, hogy a megállapodás versenykorlátozó-e vagy sem. Ez növeli a vállalkozások szabadságát is és egyúttal felelősségét is, hiszen a GVH ellenőrzési jogköre természetesen megmaradt Az a szempontrendszer, amely korábban az egyedi

kérelmek megítélésének feltételeit rögzítette, változatlanul fennmaradt, csak jelenleg nem a hatósági jogalkalmazás vizsgálati kritériumait tartalmazza, hanem átalakult a törvényi kivételek listájává. Az alábbi feltételek konjunktív, egyidejű érvényesülése esetén a törvény erejénél fogva kikerül a kartelltilalom alól a megállapodás, ha • az hozzájárul a termelés vagy a forgalmazás ésszerűbb megszervezéséhez, vagy a műszaki vagy a gazdasági fejlődés előmozdításához, vagy a környezetvédelmi helyzet vagy a versenyképesség javulásához, • a megállapodásból származó előnyök méltányos része a fogyasztóhoz jut, • a gazdasági verseny velejáró korlátozása vagy kizárása a gazdaságilag indokolt közös célok eléréséhez szükséges mértéket nem haladja meg, • nem teszi lehetővé az érintett áruk jelentős részével kapcsolatban a verseny kizárását. 2.5 A gazdasági erőfölénnyel visszaélés

tilalma Ahogy e részterület elnevezése is mutatja, a gazdasági erőfölény ténye önmagában nem jogellenes. A piaci dominancia ugyanis nem okvetlenül jogellenes praktikák következménye, hanem az számos okra – nagyobb gazdasági hatékonyság, jól eltalált márkanév, presztízs, innováció stb. – vezethető vissza, amelyeket természetesen nem korlátozhat a jog. Az erőfölényes helyzet fennállása esetén azonban a domináns piaci szereplőnek tekintettel kell lennie arra, hogy piaci magatartása megválasztása során ügyelnie kell arra, A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 40 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A versenyjog alapjai Vissza ◄ 41 ► hogy e cselekvés ne legyen visszaélésszerű. Az erőfölény birtokosa ugyanis e pozíciójával nem élhet vissza, cselekvési szabadságát e tekintetben a jogszabály korlátozza. A gazdasági erőfölénnyel visszaélés kulcskérdése, hogy

mely vállalkozás van erőfölényben az érintett piacon. Erőfölény híján ugyanis a vállalkozás magatartása kapcsán szinte értelmezhetetlen a „visszaélés”, mivel az csak erőfölényes helyzetben tilos. Az erőfölényes helyzet megítélése sokszor roppant bonyolult Ez részben az érintett piac meghatározásának problémájából fakad, részben abból, hogy az erőfölény fennállása nem köthető objektív mérőszámokhoz Ez tehát annyit tesz, hogy a piaci részesedés, a puszta piaci erő önmagában nem jelzi az erőfölény létét. Természetesen a piaci részesedés nagysága egyenes arányban áll az erőfölény valószínűségével, de a kettő között nincsen direkt összefüggés. Abban az esetben, ha egy piacon sok szereplő van, nagy a piaci mobilitás, azaz a piac támadható, még egy nagyobb piaci részesedés sem vezet erőfölényhez, míg egy kevés szereplős, speciális piacon esetleg egy kisebb részesedés is elegendő lehet az

erőfölényhez. Azt mondhatjuk, hogy az a vállalkozás van az érintett piacon erőfölényben, amely gazdasági tevékenységét a piac többi szereplőjétől nagymértékben függetlenül tudja folytatni úgy, hogy piaci magatartásának kialakítása során nem kell érdemben tekintettel lennie versenytársainak, szállítóinak, vevőinek és más üzletfeleinek vele kapcsolatos piaci magatartására. Ennek megállapításához egy sor szempont eshet a latba, így vizsgálni kell különösen: • azt, hogy milyen költségekkel és kockázattal jár az érintett piacra lépés vagy az onnan való kilépés, továbbá hogy e piaci mobilitás milyen műszaki, gazdasági vagy jogi feltételek fennállásától függ; • természetesen a vállalkozás piaci ereje is fontos, így ha nem is perdöntő vagy egyetlen feltételként, de vizsgálni kell a vállalkozás vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetét és annak alakulását; • fontos tényező lehet továbbá a piaci

szerkezet, a piaci részesedések aránya, a piac résztvevőinek magatartása, továbbá a vállalkozásnak a piac alakulására gyakorolt gazdasági befolyása. Fentiek alapján állapítható meg, hogy a vizsgált vállalkozás az érintett piacon erőfölényben van-e vagy sem. Beszélhetünk továbbá közös erőfölényről, ugyanis erőfölényben nem csak egy vállalkozás lehet, hanem több vállalkozás közösen is. A közös erőfölény vizsgálata tulajdonképpen a kartelltilalom kisegítő tényállásának fogható fel. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 41 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A versenyjog alapjai Vissza ◄ 42 ► Az erőfölénnyel visszaéléssel foglalkozó fejezet egy roppant egyszerű generálklauzulával kezdődik: tilos a gazdasági erőfölénnyel visszaélni. A törvény, ahogy már megszokhattuk, egy példálózó felsorolással adja meg, hogy ez mire vonatkozik. Így

különösen: • az üzleti kapcsolatokban tisztességtelen vételi vagy eladási árakat vagy más indokolatlan előnyt kikötni avagy hátrányos feltételek elfogadását kikényszeríteni, • a termelést, a forgalmazást vagy a műszaki fejlődést a fogyasztók kárára korlátozni, • indokolatlanul elzárkózni az ügylet jellegének megfelelő üzleti kapcsolat létrehozásától, fenntartásától, • a másik fél gazdasági döntéseit indokolatlan előny szerzése végett befolyásolni, • az árut az ár emelése előtt vagy az áremelkedés előidézése céljából, vagy egyébként indokolatlan előny szerzésére vagy versenyhátrány okozására alkalmas módon a forgalomból kivonni, illetve visszatartani, • az áru szolgáltatását, átvételét más áru szolgáltatásától, átvételétől, továbbá a szerződéskötést olyan kötelezettségek vállalásától függővé tenni, amelyek természetüknél fogva, illetve a szokásos szerződési

gyakorlatra tekintettel nem tartoznak a szerződés tárgyához, • azonos értékű vagy jellegű ügyletek kapcsán az üzletfeleket indokolatlanul megkülönböztetni, beleértve olyan eladási vagy vételi árak, fizetési határidők, megkülönböztető szerződési feltételek vagy módszerek alkalmazását, amelyek egyes üzletfeleknek hátrányt okoznak a versenyben, • a versenytársaknak az érintett piacról való kiszorítására vagy a piacra lépésük akadályozására alkalmas, nem a versenytársakéhoz viszonyított nagyobb hatékonyságon alapuló, túlzottan alacsony árakat alkalmazni, • a piacra lépést más módon indokolatlanul akadályozni, • a versenytárs számára indokolatlanul hátrányos piaci helyzetet teremteni, vagy gazdasági döntéseit indokolatlan előny szerzése végett befolyásolni. 2.6 A vállalkozások összefonódásának ellenőrzése Az erőfölény megítélése kapcsán látszott, hogy bizonyos mértékig a verseny fennállása

vagy korlátozása függ attól, hogy milyen piaci szerkezettel állunk szemben. Ahol nincs piaci dominancia, ott az nem lehet erőfölénnyel visszaélni, de a kartellezési kedv is eltérően alakul a különböző piaci struktúrák mellett. Ilyen értelemben nem csoda, hogy a versenyjog feladata a kívánatos piaci struktúrák fenntartása és védelme is Természetesen a A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 42 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A versenyjog alapjai Vissza ◄ 43 ► fúziókontroll nagyon szigorú beavatkozás jelen formájában is a piaci folyamatokba, hiszen egyszerre érinti a szerződési szabadságot és a tulajdonhoz való jogot. A vállalkozások összefonódásának ellenőrzése nem tilalmi jellegű joganyag. A fúzió, az összefonódás nem tilos, csak éppen engedélyt kell kérni hozzá az államtól, pontosabban a versenyhatóságtól. A versenyjogok alapvetően háromféle módon

viszonyulnak a fúziókhoz. A piaci dominancia modellben a fúzió engedélyezését akkor tagadják meg, ha ezáltal erőfölény képződik az érintett piacon Egy másik modell a verseny lényeges csökkentésére fókuszál, és megtagadják e rendszerben a fúzió engedélyezését, ha az piaci hatalmat teremt az oligopol piac ellenőrzés alatt tartására. Egy harmadik szempontrendszer, az ún közérdekmodell a tágan felfogott közérdek esetleges sérelmét vagy előmozdítását vizsgálja, így teret enged a döntésnél a szigorú versenyszempontokon túlmenő értékelésnek is (munkahelyteremtés, versenyképesség stb.) A kartellekhez hasonlóan beszélhetünk horizontális vállalati koncentrációról, amely fúzió a termelési-forgalmazási lánc azonos fokain álló vállalkozások között jön létre és így mindig növeli a piac koncentráltságát, mert a piaci szereplők száma fogy. A vertikális koncentrációban nem versenytársak vesznek részt, hanem a

termelési-forgalmazási lánc különböző fokán álló vállalkozások Ez a fúzió nem csökkenti a piaci szereplők számát és így nem érinti a koncentráltságát a piacnak, ám a belépési korlátokra kihathat. Harmadsorban beszélhetünk konglomerátumról is, ami versenyjogi aggályokat nem vet fel, hiszen itt olyan vállalkozások fuzionálnak, amelyek sem szállítói, sem vevői egymásnak. Mindenekelőtt azt kell tisztáznunk, hogy versenytörvényük olvasatában mikor jön létre vállalkozások összefonódása. Ennek az alábbi változatai képzelhetők el: • ha két előzőleg független vállalkozás összeolvad, vagy egyik a másikba beolvad, vagy az egyik vállalkozás része a másik vállalkozás részévé válik, • egy vállalkozás (vagy több, közösen) közvetlen vagy közvetett irányítást szerez más, független vállalkozás felett, • több egymástól független vállalkozás közösen hoz létre általuk irányított olyan vállalkozást,

amelyben tevékenységüket egyesítik. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 43 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A versenyjog alapjai Vissza ◄ 44 ► A fúziókontroll tekintetében (és az egész versenytörvény alkalmazásában) annak a vállalkozás(ok)nak van közvetlen irányítása egy másik vállalkozás(ok) felett, amely • a másik vállalkozásban a szavazati jog legalább ötven százalékának gyakorlására jogosult, vagy • jogosult a másik vállalkozás vezető tisztségviselői többségének kijelölésére, megválasztására vagy visszahívására, vagy • szerződés alapján jogosult a másik vállalkozás döntéseinek meghatározó befolyásolására, vagy • a másik vállalkozás döntéseinek meghatározó befolyásolására ténylegesen képessé válik. Közvetett irányítással bír a vállalkozás azon vállalkozás felett, amelyet az általa irányított másik vállalkozás

irányít. A fúziókontroll lényege, hogy az összefonódáshoz a Gazdasági Versenyhivatal engedélyét kell kérni, amennyiben a fúzióban érintett vállalkozások (közvetlen és közvetett résztvevők) előző évi együttes nettó árbevétele elér egy meghatározott értéket (jelenleg a tizenötmilliárd forintot). Ezt a küszöbszámot úgy kell kiszámítani, hogy a fúzióban résztvevő vállalkozások egymás közötti forgalma figyelmen kívül marad. Az összefonódásra vezető szerződés hatályba lépéséhez szükséges a versenyhivatali engedély. A hatóság az engedély megadásánál vizsgálja az érintett piacok szerkezetét, az ott létező vagy potenciális versenyt, a beszerzési és eladási lehetőségeket, a piacra lépés és az onnan való kilépés költségeit, kockázatait, műszaki, gazdasági, jogi feltételeit, a fúzió várható hatását a versenyre, az érintett vállalkozások piaci helyzetét, stratégiáját, gazdasági-pénzügyi

képességét, versenyképességét, ezek várható változásait, illetve a fúzió hatásait a szállítókra és fogyasztókra. A mérlegelési lehetősége a versenyhivatalnak nagyon kicsi, ugyanis a fúzió engedélyezését nem tagadhatja meg, amennyiben az összefonódás – a fenti szempontok vizsgálata alapján – nem hoz létre vagy nem erősít meg olyan erőfölényt, amely akadályozza a hatékony verseny kialakulását, fennmaradását vagy fejlődését az érintett piacon. A GVH az engedélyező határozatában előzetes vagy utólagos feltételt vagy valamely kötelezettséget is előírhat. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 44 ► II. RÉSZ A GAZDASÁGI STÁTUSJOG Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Az egyéni vállalkozó Vissza ◄ 46 ► 3. Az egyéni vállalkozó 3.1 Az egyéni vállalkozásról általában A régebbi kereskedelmi jog alapegysége az egyéni kereskedő, aki individuálisan

folytat üzletszerű vállalkozást. A Kereskedelmi Törvény ennek megfelelően szabályozta 1875-ben az egyéni cég alatt működő kereskedőket (e fogalomba természetesen az iparos is beleértendő), még pedig együtt a „társas kereskedőkkel”, azaz a kereskedelmi társaságokkal. Ez a kettősség a szocializmus körülményei között megszűnt, tudniillik a kereskedelmi társaságokat a belső gazdasági forgalomból praktikusan kiiktatták. A kisárutermelő tulajdont ugyanakkor – ha korlátozva is – a szocialista ideológia elismerte Külön jogszabályok kerültek elfogadásra a kisiparra (1977 évi 14 tvr), illetve a magánkereskedelemre (1977. évi 15 tvr) A kisiparos, illetve a magánkereskedő csak olyan tevékenységet folytathatott, amit az állam jogszabályban kifejezetten megengedett, az alkalmazottak és az ún segítő családtagok számát a jogszabályok viszonylag szorosan behatárolták. Érdekes módon, Magyarországon a társas vállalkozások

hatottak vissza az egyéni vállalkozások hatókörének tágítására. Először a gazdasági munkaközösségek és a polgári jogi társaságok lehetőségeinek 1970-es évek végi bővítése segítette a kisipar magánkereskedelem kötöttségeinek oldását, majd az 1988-as „első” társasági törvény. A gazdasági társaságokkal való egyenlő feltételek biztosítása jegyében született meg az azonos versenyfeltételeket biztosító törvény 1990. évi V törvény az egyéni vállalkozásról szól, függetlenül attól, hogy a vállalkozás az ipar, a kereskedelem, a mezőgazdaság, avagy a szolgáltatások területén tevékenykedik. A törvény 2 §-a szerint egyéni vállalkozás egy természetes személy üzletszerű, tehát saját nevében és kockázatara, rendszeresen és haszonszerzés céljából folytatott termelő vagy szolgáltató tevékenysége Az egyéni vállalkozó tevékenysége Az egyéni vállalkozó bármely gazdasági tevékenységet

folytathat, kivéve amelyet törvény ez egyéni vállalkozások köréből kivesz. Az egyéni vállalkozó, ha óhajtja használhatja a kisiparos, magánkereskedő elnevezést, mestervizsgával rendelkezők pedig a „mester” megnevezést. A kivételek két esetkörét kell kiemelni: • Több üzletszerű jövedelemszerző tevékenység van, amely nem igényli egyéni vállalkozói státus kialakítását. Pl az orvosok, közjegyzők, ügyvédek A személyek külön törvény alapján tevékenykednek és jövedelmük alapján személyi jövedelemadót fizetnek • Az egyéni vállalkozók számára tiltott tevékenységeket lényegében a koncessziós törvény (1991. évi XVI törvény) sorolja fel Azokat az ál- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 46 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Az egyéni vállalkozó Vissza ◄ 47 ► lami (önkormányzati) monopóliumok (monopoltevékenységek) tartoznak ide, amelyek

egyéni vállalkozás keretében nem folytathatok. Az egyéni vállalkozásokról szóló törvény biztosítja az egyéni gazdálkodók számára is a vállalkozási szabadságot. Az egyéni vállalkozás formája Praktikusan háromféle módon lehet önállóan vállalkozni: • a gazdasági kamarához történő bejelentésre kapott vállalkozói igazolvány alapján. Ez az egyéni vállalkozás fő formája (A mezőgazdasági termelő tevékenység, illetve az ehhez kapcsolódó szolgáltatás azonban vállalkozói igazolvány nélkül is folytatható.); • cégjegyzékbe bejegyzett egyéni cégként. A cégbejegyzést a már egyéni vállalkozói státusban lévő (tehát vállalkozói igazolvánnyal rendelkező) személy kérheti; • egyszemélyes társaságként. Az első két esetben van szó szorosabb értelemben egyéni vállalkozásról. Az egyéni vállalkozó ugyanis – még ha egyéni cégként önálló kereskedelmi neve van – nem jogi személy, az egyéni cég

tartozásaiért a vállalkozó közvetlenül magánvagyonával felel. Éppen ezért a törvény nem határozza meg az egyéni vállalkozáshoz szükséges vagyon minimumát. Az egyszemélyes társaság viszont önálló jogi személy, amelynek tartozásaiért az alapító (tágabb vett egyéni vállalkozó) nem felel. Egyéni vállalkozást – éppen a korlátlan felelősség miatt – jóval könynyebb alapítani, mint egyszemélyes társaságot. 1998. július 1-je óta az egyéni vállalkozókat a területileg illetékes gazdasági kamarák tartják nyilván 3.2 Az egyéni vállalkozásra vonatkozó részletes szabályok Az egyéni vállalkozáshoz való jog alanyi jog. Mindenkinek ki kell adni az egyéni vállalkozói igazolványt, aki megfelel a törvényi előírásoknak és nem állnak fenn nála a törvényi kizáró okok. Az egyéni vállalkozás alapításának törvényi előfeltétele, hogy a vállalkozó belföldi természetes személy legyen, aki cselekvőképes,

állandó lakhelye van és nincs kizárva az egyéni vállalkozásból. Belföldi az, aki a devizajogszabályok szerint ún devizabelföldinek minősül A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 47 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Az egyéni vállalkozó Vissza ◄ 48 ► A devizáról szóló 1995. évi XCV törvény szerint devizabelfö1di az a természetes személy, akinek az illetékes magyar hatóság által kiadott személyi igazolványa van Csak természetes személy, vagyis hétköznapi szóhasználattal ember kaphat egyéni vállalkozói igazolványt. A cselekvő képesség azt jelenti, hogy aki cselekvőképes az maga köthet szerződést vagy tehet még jognyilatkozatot Cselekvőképes mindenki, akinek cselekvőképességét törvény nem korlátozza vagy nem zárja ki Végül magyarországi állandó lakhellyel kell rendelkeznie annak, aki egyéni vállalkozó kíván lenni. Ez természetesen nem jelenti azt,

hogy tulajdonában kell legyen valamilyen lakás. Elegendő, ha bármilyen lakcímen, pl bérlőként családtagként stb. állandó jelleggel lakik az adott címen A törvény tételesen szabályozza azt is, hogy ki nem kaphat vállalkozói igazolványt. • Nem kaphat vállalkozói igazolványt, akit gazdasági, vagyon elleni vagy a közélet tisztaságát sértő bűncselekmény miatt jogerősen végrehajtható szabadságvesztésre ítéltek, illetve akit egyéb szándékos bűncselekmény miatt egy évet meghaladó, végrehajtható szabadságvesztésre ítéltek. • Nem kaphat vállalkozói igazolványt az, akit valamely foglalkozástól eltiltottak, az ítéletben meghatározott ideig és tevékenységre. Ez az ok nem mindenféle egyéni vállalkozásból zárja ki az elítéltet, hanem csak azt akadályozza meg, hogy egyéni vállalkozóként kijátssza a bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen kiszabott foglalkozástól eltiltás mellékbüntetés érvényesülését.

• Az is kizáró ok, ha valaki jogszabályban meghatározott, a tevékenységre előírt foglalkoztatási tilalom alá esik. Ebben az esetben már nem bűncselekmény elkövetéséről van szó, hanem arról, hogy a jogszabály tartalmazza egy-egy tevékenység szakmai feltételeit és egyúttal meghatározza azt is, hogy kik nem végezhetik az adott tevékenységet. • Nem lehet egyéni vállalkozó, aki gazdasági társaságnak korlátlanul felelős tagja. Egyszerre nem felelhet ugyanazzal a magánvagyonnal egyéni vállalkozóként is és gazdasági társaság tagjaként is. Így nem lehet egyéni vállalkozó, aki betéti társaság beltagja vagy közkereseti társaság tagja. • Visszavonják a vállalkozói igazolványát annak, aki az adóhatóság felhívását megelőző legalább 12 hónapig nem teljesítette adókötelezettségét, illetőleg bejelentési, adóbevallási, nyilvántartási kötelezettségének az adóhatóság felhívása ellenére a felhívásban

megjelölt ideig nem tett eleget. Hasonló szabály érvényesül a társadalombiztosítási járulékfizetés, illetve adatszolgáltatási, nyilvántartási kötelezettség elmulasztása esetén is az egyéni vállalkozói igazolvány kiadásának az is akadálya, ha a kérelmezőnek adó-, vám- vagy társadalombiztosítási tartozása van. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 48 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Az egyéni vállalkozó Vissza ◄ 49 ► 3.211 A vállalkozói igazolvány Az egyéni vállalkozás csak egyéni vállalkozói igazolvány birtokában gyakorolható. Kivétel ez alól a mezőgazdasági termelő tevékenység és az ahhoz kapcsolódó szolgáltatás (amelyhez nem kell igazolvány). Az igazolvány kiadásával, módosításával, visszavonásával kapcsolatos jogkört eredetileg a vállalkozás székhelye szerinti települési önkormányzat szakigazgatási szervei kapták meg Időközben

– amint arra utaltunk – a gazdasági kamarákról szóló 1994. évi XVI törvény létrehozta a kötelező tagságú köztestületi gazdasági kamarákat és l998 június l-jétől az említett feladatok kamarai hatáskörbe kerültek Hasonlóan a cégbíróságokon bevezetett eljárási rendhez, a kamaráknál is megvalósul az ún. „egyablakos” rendszerű ügyintézés Ez azt jelenti, hagy nem kell a vállalkozónak több hatóságnál eljárnia, hanem „egy ablaknál”, a kamarában intézik az ügyeit. A kamara szerzi be a kérelmező helyett az adószámot, az adóazonosító jelet, a társadalombiztosítási folyószámla számot, valamint külön kérésre a statisztikai számjelet is. Az azonosító számokhoz szükséges adatokat a bejegyzési kérelem rögzítését követő két napon belül a kamara számítógépes úton továbbítja az érintett hatóságoknak Az egyéni vállalkozói igazolványt egységes formanyomtatvány kitöltésével kell kérni. Ebben

többek között fel kell tüntetni a jövendő vállalkozó nevét, a vállalkozás székhelyét, telephelyét, fióktelepeit, tevékenységi körét és tevékenységét. Az egyéni vállalkozói igazolvány kiadásával kapcsolatban a kamarának nincs mérlegelési joga. Ha a törvényi előfeltételeknek a kérelem és a kérelmező megfelel, ki kell adnia az egyéni vállalkozói igazolványt. Erre tekintettel ha a kamara megtagadja az egyéni vállalkozói igazolvány kiadását, az elutasító határozat kézbesítésétől számított 30 napon belül a kérelmező a határozatot megtámadhatja a székhely szerint illetékes helyi (városi, fővárosi kerületi) bíróság előtt. A bíróság azt vizsgálja, hogy fennálltak-e az igazolvány kiadásának törvény előfeltételei vagy sem. A vállalkozói igazolvány tartalmazza: a vállalkozó adatait, székhelyét, telepfióktelepét, tevékenységének megnevezését (főtevékenysége), adószámát és kamarai azonosító

számát, valamint a kiadás helyét, idejét, a kamara bélyegzőjét, továbbá a kiadó és a vállalkozó aláírását. Az egyéni vállalkozó tevékenységét csak az egyéni vállalkozói igazolvány birtokában kezdheti meg és csak az igazolványban meghatározott tevékenységet folytathatja. Ha az egyéni vállalkozói igazolványban szereplő tevékenység gyakorlásáról szakmai jogszabály rendelkezik, akkor az egyéni vállalkozónak be kell tartania e jogszabály előírásait. Ha a tevékenység folytatását jogszabály hatósági engedélyhez is köti, akkor nem elegendő, hogy az adott tevékenység szerepel a vállalkozói igazolványban. A tevékenység megkezdésére és folytatására csak a hatósági engedély birtokában kerülhet sor. Ha jogszabály képesítési feltételeket ír elő (meghatározott végzettség, gyakorlati idő) a képesítéshez kötött tevékenységet a vállalkozó csak akkor A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza

◄ 49 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Az egyéni vállalkozó Vissza ◄ 50 ► végezhet, ha ő maga, vagy alkalmazottja, vagy segítő családtagja megfelel a feltételeknek. Lényeges eltérés az egyéni és a társas vállalkozások között, hogy az egyéni vállalkozó köteles személyesen közreműködni a tevékenység folytatásában. A törvény lehetővé teszi, hogy egyéni vállalkozó alkalmazottat, bedolgozót, segítő családtagot és középfokú szakosítási intézményi tanulót foglalkoztasson. Ezeknek száma sem külön, sem együtt nincs korlátozva Az egyéni vállalkozó felelőssége Az egyéni vállalkozó a tevékenységéből eredő kötelezettségéért teljes vagyonával felel minden korlátozás nélkül. Ez azt jelenti, hogy nem mondhatja azt, hogy csak meghatározott mértékű vagyont „visz be” a vállalkozásba és csak ennyivel tartozik a hitelezőknek Az egyéni vállalkozó teljes vagyona

(az ún. magánvagyona is) fedezetül szolgálhat A székhely Az egyéni vállalkozó székhelye a központi ügyintézés helye. Székhellyel minden egyéni vállalkozónak kell rendelkeznie, egyéni helyiség hiányában az egyéni vállalkozó lakóhelyét jelöli meg. (Az állandó lakóhely léte a vállalkozói igazolvány kiadásának feltétele) A telephely az egyéni vállalkozói tevékenység gyakorlásának helye, ami az egyéni vállalkozó székhelyétől különböző címen, de azzal azonos területi gazdasági kamara illetékességi területén található. Fióktelepről viszont akkor beszélhetünk, ha a tevékenység gyakorlásának helyszíne más területi gazdasági kamara illetékességi területére esik és a helyi adókról szóló törvény hatálya alá tartozik A fogyasztók védelme érdekében székhelyként, telephelyként vagy fióktelepként postafiók cím nem jelölhető meg. Cég-cégtábla Az egyéni vállalkozó a nyílt árusítású üzletét,

termelő-, szolgáltató egységét cégtáblával köteles megjelölni. A cégtáblán fel kell tüntetni az ott folytatott alapvető tevékenységet az egyéni vállalkozó nevét, székhelyét (ha másutt van mint az üzlet), valamint azt a kamarát, amelynek tagja. A cégtáblán szereplő üzleti elnevezésére a cégekre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni Ezek közül a legfontosabb, hogy az elnevezés ne legyen megtévesztő, a valóságot tükrözze, ne legyen összetéveszthető más, már működő hasonló vállalkozással, lehetőleg magyarul a magyar helyesírás szabályait követve nevezzék el az üzletet, termelő, szolgáltató egységet. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 50 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Az egyéni vállalkozó Vissza ◄ 51 ► Felügyelet A gazdasági kamara ellenőrzi, hogy a vállalkozó tevékenysége megfelel-e az egyéni vállalkozói törvény előírásainak és

a vállalkozói igazolványban foglaltaknak. Fontos szabály, hogy a vállalkozói igazolványban szereplő adatok megváltozását a változástól számított 15 napon belül be kell jelenteni az illetékes kamarának. Az egyéni vállalkozás megszűnése Három esetet sorol fel a törvény, amikor megszűnik az egyéni vállalkozónak a tevékenység gyakorlásához való joga: • az egyéni vállalkozó visszaadja igazolványát, • a gazdasági kamara visszavonja az igazolványt, • az egyéni vállalkozó meghal, vagy elveszti cselekvőképességet. Az egyéni vállalkozói igazolvány visszaadása egy külön erre a célra rendszeresített nyomtatvány kitöltésével történhet. A formanyomtatvány a vállalkozás adatait tartalmazza, valamint a vállalkozó azon nyilatkozatát, miszerint bejelenti, hogy a vállalkozói tevékenységét egy adott napon megszünteti és vállalkozói igazolványát leadja. A kamara csak törvényben pontosan meghatározott esetekben

jogosult az igazolvány visszavonására, de ezekben az esetekben sem mérlegelhet, hanem köteles is ezt a lépést megtenni. Három esetkört határoz meg a törvény: • olyan körülmény merül fel, amely az igazolvány kiadását kizárná, p1. a vállalkozói igazolvány kiadása után a vállalkozó olyan bűncselekményt követ el, amely miatt az általa gyakorolt foglalkozástól eltiltották, • a vállalkozó a vállalkozás működéséhez szükséges, a törvényben vagy a jogszabályban előírt követelményeknek nem felel meg; • vissza kell vonni a vállalkozói igazolványt attól a vállalkozótól is, aki az adófizetési kötelezettségét az adóhatóság felhívását megelőző legalább 12 hónapig nem teljesítette és/vagy a bejelentési, adóbevallási, nyilvántartási kötelezettségének nem tett eleget. Ugyanezekkel a feltételekkel visszavonásig ok az egy évnél hosszabb ideje fennálló társadalombiztosítás járulék hátralék, illetve

bejelentési, nyilvántartási, adatszolgáltatási mulasztás, amint a gazdasági kamarai tagdíj-tartozás, ha a vállalkozó ezeket n pótolja a felhívásban megjelölt határidőig. A vállalkozó halálával, illetve cselekvőképessége elvesztésével megvállalkozói tevékenység gyakorlásának joga is. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 51 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Az egyéni vállalkozó Vissza ◄ 52 ► A magyar jogi szabályozásban hagyomány, hogy a vállalkozó özvegyét, örökösét nem kényszeríti a jogszabály arra, hogy elölről kezdje meg egy vállalkozás felépítését. Az egyéni vállalkozó halála esetén ugyanis özvegye, illetve örököse jogosult arra, hogy folytassa a vállalkozást, feltéve, hogy a vállalkozás egyéb feltételei (pl. képesítés) a jogutódnál is fennállnak A vállalkozás egyéni cégként Már említettük: az egyéni vállalkozók

bejegyezhetők a cégjegyzékbe egyéni cégként. Ez nem kötelezettség, csak egy lehetőség, amivel a vállalkozó bármikor, határidő nélkül élhet. Az egyéni cég nem válik a bejegyzéstől jogi személlyé és korlátlan, teljes vagyoni felelőssége sem változik a bejegyzés tényétől. Több okból mégis célszerű lehet ez a döntés: • Bekerül a vállalkozó a közhiteles és bárki által megtekinthető cégjegyzékbe. A bejegyzéstől hirdetményt tesznek közzé a Cégközlönyben Ez az üzleti partnerek bizalmát erősítheti anélkül, hogy a vállalkozónak partnert kellene maga mellé fogadnia, mint pl. betéti társaság eseten • Az egyéni cég a cégekre irányadó szabályoknak megfelelően cégnevet kap, amely – a vállalkozó döntésétől függően – nem feltétlenül tartalmazza a vállalkozó személynevét. Az egyéni vállalkozó személyneve mellett az egyéni vállalkozó, illetve – a korábban tárgyalt feltételek mellett – a

kisiparos, a magánkereskedő vagy a mester megjelölés szerepelhet. Megemlítjük végül, hogy egyes tevékenységeknél a jogszabály megköveteli az egyéni cégként történő bejegyzést (p1. utazás szervezői, közvetítői tevékenységet folytató vállalkozásoknál) • Az egyéni cég a társasági törvény rendelkezései szerint átalakulhat egyszemélyes korlátolt felelősségű társasággá vagy egyszemélyes részvénytársasággal. Ilyenkor a felelősség már korlátozottá válik A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 52 ► Az üzleti jog alapjai A társasági jog alapjai, általános szabályok A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 53 ► 4. A társasági jog alapjai, általános szabályok 4.1 A társasági jog funkciója, fejlődése és helye a magyar jogrendszerben 4.11 A társaságok gazdasági funkciója A gazdasági életben elvileg minden tranzakciót megvalósíthatnának külön szerződésekkel,

amelyeket egyének (egyéni vállalkozók) kötnek. Ez azonban nincsen így és a mai gazdaság lényegében a gazdasági társaságok működésére, azaz szervezetekre, nem pedig egyénekre és egyes ügyletekre épül. A gazdasági társaságok léte tehát kiemelten fontos, hiányukban a jelenlegi gazdasági fejlettség elérhetetlen lett volna. Ennek alapvetően két oka van. Az egyéni vállalkozóhoz képest a gazdasági társaság nagyobb tőkét képes egyesíteni, amely a nagyobb beruházások előfeltétele. A másik, hogy egy szervezeten belül a felelősség, illetve a gazdasági tevékenység kockázata megoszlik és azokat nem egyetlen személynek kell viselnie. Nem is beszélve arról, hogy a társasági jog lehetőséget biztosít nem csupán a tagok felelősségének szétterítésére, hanem annak korlátozására is. 4.12 A társasági jog történeti előzményei és a magyar fejlődés 1945-ig A gazdasági társaságok joga – a magánjogban némiképp szokatlan

módon – nem római jogi eredetű, hanem a középkorban a városállamok jogában alakult ki. Ezzel együtt is természetesen a római jogban is megvoltak a mai társasági jog csírái, előképei. A római jogi societas (társaság) azonban nem volt elkülönült szervezeti jogalany, hanem alapvetően egy szerződéses többalanyú kötelmi kapcsolat a tagok között, ahol a tagok kötelesek voltak egymással folyamatosan elszámolni. A societasba bevitt „közös vagyon” nem került a társaság tulajdonába, hanem a tagok tulajdonközösségének rendelkezése alatt állt, de a tagra eső vagyonhányad a tag külön vagyonának részét képezte és az forgatható volt. A germán jogban alakult ki a társaságok másik ősi előképe, amely jobban emlékeztet a mai formációkra. Az ún Gesamthand ugyanis olyan szervezett vagyonközösséget jelentett, ahol a közösség vagyona elvált a tagok vagyonától. Ezzel a kötött közös vagyonnal pedig a közösség maga

rendelkezhetett kollektív akaratképzési mechanizmusai révén, amely döntés az egyes tagoktól független volt. Amíg a társaság meg nem szűnt, a társasági vagyon és a tagi vagyon nem keveredett A magyar társasági jog első forrásai már az 1800-as években megjelentek, ám kezdetben – a korabeli gazdasági-társadalmi viszonyokból és a jogalko- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 53 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A társasági jog alapjai, általános szabályok Vissza ◄ 54 ► tás akkori körülményeiből következően – a jogi szabályozás nem fedte le azt az egész területet, amit ma társasági jognak nevezünk. Már 1840-ben törvény szabályozott egyes, a társasági joggal kapcsolatos kérdéseket (a kereskedők jogállásáról, a csődületről stb.) és egyes társasági formákat (közkeresetre összeállt társaság). Ezek a jogszabályok, ahogy a megalkotásuk évszáma is

mutatja, a reformkorban születtek, és mivel megelőzték a korabeli viszonyokat, előfutárai voltak a későbbi gazdasági fellendülésnek. A magyar társasági jog első komplex jogforrása a Kereskedelmi törvény volt (1875:XXXVII törvénycikk), amely német mintára jött létre és ahogy neve is mutatja, az ún. kereskedelmi jogot szabályozta A kereskedelmi jog sajátossága az volt, hogy a hagyományos magánjogi (polgári jogi) életviszonyokat és a kereskedelmi életviszonyok regulációjával párhuzamosan funkcionált, ennek következtében a magánjog mintegy megkétszereződött. A kereskedelmi jog és a polgári jog egymás melletti párhuzamosságát nevezzük a magánjog dualista rendszerének Jelenleg is ezt a modellt, azaz a magánjogi kódex és a kereskedelmi kódex egymás mellettiségét követi pl. Németország (Bürgerliches Gesetzbuch – Handelsgesetzbuch), Spanyolország (Código Civil – Código Comercial) vagy Franciaország (Code Civil – Code de

Commerce). A hazai jogfejlődés a Polgári Törvénykönyv 1960-as hatályba lépésével a klasszikus kereskedelmi jog megszűnt, a magyar jogban nincs külön kereskedelmi jog, mint önálló jogág. Ezt a megoldást, amely a magánjog egységét vallja, nevezzük a magánjog monista koncepciójának Természetesen a magyar jogban is megkülönböztethetünk olyan szabályokat, amelyek vagy a fogyasztói vagy az üzleti viszonyok szabályai, azonban ezeket a Ptk. általános szabályai foglalják keretbe A kereskedelmi törvény alapvetően két nagy területet karolt át. Az egyik a kereskedőkkel, mint sajátos személyekkel foglalkozott („státusjog”), a másik pedig a kereskedelmi ügyleteket fedte le. A kereskedelmi (ma: gazdasági) társaságok a kereskedők körébe tartoztak. A Kt az alábbi négy kereskedelmi társaságot szabályozta: közkereseti társaság, betéti társaság, szövetkezet, részvénytársaság. A klasszikus társasági formák közül a korlátolt

felelősségű társaság később érkezett a magyar jogba. 1930-ban egy külön törvény szabályozta, amely egy a jogunkból azóta már eltűnt, sajátos társasági formát, a csendes társaságot is intézményesítette (1930:V. törvénycikk) A kereskedelmi törvény és a kft-törvény kiállták az idők próbáját, a kor színvonalán modern, korszerű jogszabályoknak számítottak, sőt, óriási hatásukat mi sem igazolja jobban, mint hogy mintául szolgáltak a későbbi időszakok társasági jogi kodifikációjához. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 54 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A társasági jog alapjai, általános szabályok Vissza ◄ 55 ► Érdemes kiemelni, hogy az 1875-ös kereskedelmi törvényünk amellett, hogy óriási jelentőségre tett szert a II. világháború előtti jogunkban, formálisan mind a mai napig hatályban van. A szocialista berendezkedés ugyanis nem helyezte

hatályon kívül, ám természetesen az életviszonyok változásával a törvény hatálya látszathatállyá degradálódott. Az 1988-as társasági törvény hatályba lépése előtt azonban a nyolcvanas évek végének első hazai gazdasági társaságai – jobb híján – a Kereskedelmi törvény alapján születtek A korábban 566 §-ból álló kódexből jelenleg mindössze hat szakasz van formálisan hatályban (a kereskedelmi utalványokról), amelyek természetesen már nem hatályosulnak. 4.13 A szocialista berendezkedés és a társasági jog A negyvenes évek végére kiépülő szovjet típusú államberendezkedés elvei alapvető ellentmondásban álltak a társasági joggal. A társasági jog ugyanis olyan dolgokat feltételez – mindenekelőtt piacot, azaz a vállalkozás jogát, a szerződési szabadságot és a tulajdonhoz való jogot – amelyek a szocialista gazdasági berendezkedésből hiányoznak, amelyek ellen a szocialista állam teljes offenzívát

indított. A szocializmus négy évtizede alatt nem beszélhettünk piacról, hiszen a szabad piaci folyamatokat az etatista és dirigista állam regulálta. A magánérdek legteljesebb tagadásából fakadóan lényegében elvesztette tartalmát a vállalkozás szabadsága. A speciális szocialista tulajdoni koncepció, különösen a „személyi tulajdon” kategóriája kiüresítette a tulajdonjog szentségét. A szerződési szabadságot pedig a gazdaságban felváltotta a szerződéskötési kötelezettség és a tervutasítások teljesítése A társasági jog ebben az időszakban elsorvadt. Ennek a folyamatnak az érdekességét az adja, hogy nem a jogi szabályozást változtatták meg, hanem a társadalmi-gazdasági viszonyok változtak meg olyan nagy mértékben, hogy vált ennek következtében feleslegessé a gazdasági társaságok szabályozása. A tulajdonképpen teljes körű államosítások révén a kereskedelem eleve állami tevékenység lett, illetve az

államosítás nem csupán a kereskedelmi társaságok állami tulajdonba vételét jelentette, hanem a társaságok átalakítását állami vállalatokká vagy szövetkezetekké. A klasszikus társasági formák közül formálisan csak a szövetkezet élte túl a szocialista hatalomátvételt, ám ideológiával átitatva csak távolról emlékeztetett eredeti önmagára. A szocialista Magyarországon a szovjet érdekszféra más államaihoz képest azonban viszonylag korán érzékelték, hogy a tervutasításos, állam irányította gazdaság életképtelen, nagyobb teret kell engedni a vállalati önállóságnak. 1968-ban lépett életbe az „új gazdasági mechanizmusnak” nevezett gazdasági reformcsomag, amely némiképp oldotta az ötvenes-hatvanas évek kényszerzubbony jellegű merev gazdaságpolitikáját és kísérletet tett a „szocialista piacgazdaság” megteremtésére. A reformok arra is kiterjedtek, hogy a szinte egyeduralkodó állami vállalatok és

szövetkezetek mellett új gazdálkodók is megjelenjenek. Az új típusú „gazdasági társulások” közé tartozott a közös vállalat és az egyesülés (1970. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 55 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A társasági jog alapjai, általános szabályok Vissza ◄ 56 ► évi 19. tvr) A reformokat követően indult meg – csökevényes mértékben – a kisiparban és a kereskedelemben a magánérdek visszaszivárgása is. Ez a gazdasági keretrendszer a nyolcvanas évek végéig érdemben nem is változott. A nyolcvanas évek derekára a gazdasági szükségszerűség mellett a politikai helyzet is megérett azonban arra, hogy megkezdődjék a társasági jog restaurációja. A gazdasági szükségszerűség (óriási államadósság, államcsőd reális esélye, a külföldi befektetésekre szomjazó hazai gazdaság stb.) lassan felőrölte az ideológiai ellenállást Még a

politikai rendszerváltás előtt született meg a Társasági törvény (1988. évi VI törvény; rövidítve: Gt) Némi túlzással ez a jogszabály teremtette meg a politikai rendszerváltás alapjait és feltételeit Ha szabad némi iróniával Marxhoz visszanyúlnunk, az alap, azaz a gazdasági helyzet 1988 után valóban meghatározta a felépítményt, azaz a politikai struktúrát, hiszen a piacgazdasági modellt kiépíteni szándékozó társasági törvény mellett életidegennek tűnt a hazai politikai berendezkedés. Az 1988 évi VI törvénnyel társasági jogunk újjászületett és bár a törvény alapvetően nem szakított a szocialista piacgazdaság koncepciójával, megkezdődött a piacgazdaság „visszahódítása”: lassan felbomlott a szocialista gazdaság hosszú évek óta konzervált struktúrája. 4.14 Társasági jogunk 1988 után Az első társasági törvény (1988. évi VI törvény) Az első társasági törvényünk még az államszocializmus

korszakában született, amely sok szempontból rányomta a bélyegét a jogszabályra. A kereskedelmi jog teljes rehabilitálásáról szó sem lehetett, így a kereskedelmi társaságokról szóló rész külön kodifikálására került sor. Maga a „gazdasági társaság” elnevezés kompromisszumról árulkodik: a „burzsoá kor” kereskedelmi társaságai és az új gazdasági mechanizmus vívmányai, a gazdasági társulások elnevezéseinek keresztezéséből született meg a gazdasági társaság kifejezés. Az első társasági törvény „húzótörvény” volt, mivel nem elsősorban a társadalmi viszonyok fejlettsége kényszerítette ki a megalkotását, hanem arra vállalkozott, hogy azok elébe menve maga formálja ezeket a viszonyokat. Jelentőségét nem lehet túlértékelni Óriási hatást gyakorolt a jogalkotásra is, hiszen a társasági törvény léte arra szorította a jogalkotót, hogy létrehozza a társasági jog infrastruktúráját, háttéranyagát

és fejlessze a kapcsolódó jogterületeket. Így e törvény hatása óriási volt a cégjog, a csőd- és felszámolási jog, az értékpapírjog, a versenyjog vagy a számviteli jog fejlődésében, nem is beszélve az egységes adórendszer megalkotásában játszott döntő szerepéről. A törvény megalkotásakor valószínűleg még kevesen mertek a privatizációra gondolni, amire utal a törvény preambuluma is. A jogszabály megszületésekor ugyanis még nem ment végbe a tulajdoni reform és az 1949-es alkotmány akkori szövege az évtizedekkel korábban kialakult tulajdoni koncepciót tükrözte. Ezzel együtt, de facto a szabályozás lényegében legitimálta a magántulajdont, sőt döntő szerepet játszott a privatizációban is (az állami vállalatoknak a magántulajdonba kerüléshez először át kellett alakulniuk valamely társasági formává). A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 56 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum

használata | Tartalomjegyzék A társasági jog alapjai, általános szabályok Vissza ◄ 57 ► Ez a törvény hat társasági formát szabályozott, melyek: közkereseti és betéti társaság, korlátolt felelősségű társaság, részvénytársaság, közös vállalat és egyesülés. Ezek mellett a szövetkezeteket – alapvetően ideológiai okok miatt – külön törvény szabályozta és így a mai napig tulajdonképpen relatíve önálló jogterületnek számít. Nagyrészben ez a törvény volt hivatott megteremteni a hazai vállalkozói réteget azzal, hogy szélesre tárta a társaságalapítás kapuit. Ebből kifolyólag első társasági törvényünk jórészt diszpozitív, azaz engedő jellegű jogszabály volt (a részvénytársasági részt kivéve, amely alapvetően kogens szabályozást kapott). Ez azt jelentette, hogy a társaság alapítói – szerződési szabadságuk alapján – a törvény rendelkezéseitől egyező akaratukkal főszabály szerint

eltérhettek. A szabályozás koncepciója az volt, hogy minél nagyobb számban és minél könnyebben alakuljanak társaságok és kezdjék el gazdasági tevékenységüket, váljék lehetővé az egyéni megtakarítások legális közösségi hasznosulása, erősödjön a befektetési kedv, fokozódjon a jövedelemtermelő képesség a gazdaságban, serkenjenek a piaci kapcsolatok stb. A szelekció ebben az olvasatban nem a jogi szabályozás feladata volt, hanem azt a piacnak kellett (volna) elvégezni Tény, hogy a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján sosem látott társaságalapítási láz zajlott le, amely mára jócskán csitult és konszolidálódott. A Magyar Köztársaság 1991. decemberében írta alá az EGK-val és annak tagállamaival a társulási megállapodást (Európai Megállapodást), amely hazánkat a Közösség társult tagjává tette. Ezt a megállapodást a magyar jogalkotó az 1994. évi I törvényben hirdette ki Ez az óriási jelentőségű

lépés teremtette meg jogi értelemben azt a kötelezettséget, mely szerint hazánk köteles jogszabályait a közösségi joganyaghoz közelíteni. Az acquis communautaire átvételére vonatkozó jogharmonizációs kötelezettség innentől számítva valódi jogi kötelezettség is volt, nem is beszélve arról, hogy a harmonizáció a tagság feltételét is jelentette. A második társasági törvény (1997. évi CXLIV törvény) Bár egyes vélemények szerint az első Gt-t nem kellett volna jogharmonizációs indíttatásból felülvizsgálni, mégis ez volt az egyik indoka annak, hogy 1997 végére elkészült a második társasági törvényünk (1997. évi CXLIV törvény), amely 1998 nyarán lépett hatályba. Az új törvény megalkotásának további indoka az volt, hogy a korábbi jogszabály beváltotta a hozzá fűzött reményeket, teljesítette történelmi rendeltetését. Nem csupán kialakult, de meg is szilárdult a társasági jog intézményrendszere: így a

cégbíráskodás, a jogászi-könyvvizsgálói szakértői gárda, sőt, kialakult egyfajta jogi kultúra is e téren. Lehetővé vált egy új, korszerűbb jogszabály megalkotása Az 1997-es jogszabállyal megkezdődött a társasági formák fogyása, hiszen az egyesülés, noha a törvényben helyt kapott, már nem minősült gazdasági A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 57 ► Az üzleti jog alapjai A társasági jog alapjai, általános szabályok A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 58 ► társaságnak, csupán kapcsolt vállalkozásnak. Jelentősen módosult a cégbejegyzés jellege és a bejegyzést megelőző helyzet szabályozása az előtársaság megjelenésével. Szintén nagy változásokon ment át a tag kizárásának szabályozása Összességében azonban elmondható, hogy a két társasági törvény között forradalmi eltérések nincsenek A magyar társasági jog fejlődésére amúgy is a fontolva haladás

jellemző A legnagyobb koncepcionális eltérés a szabályozás szellemében mutatkozott. Az 1988-as törvény szabályaitól lényegében bármikor el lehetet térni, kivéve azokat a szabályokat, ahol az eltérés lehetőségét a törvény kifejezetten kizárta. Döntően hitelező-és közérdekvédelmi indíttatásból viszont az 1997-es Gt. szabályaitól már nem lehetett eltérni, kivéve akkor, ha az eltérést maga a törvény tette lehetővé. A korábbi „inkább diszpozitív” szabályozás helyébe egy „inkább kogens” szabályozás lépett A törvénynek ez a jellegzetessége kezdettől fogva számos kritika tárgya volt Azért kárhoztatták e megközelítést, mivel sokszor indokolatlanul csorbította az alapítók/tagok szabadságát. A harmadik társasági törvény (2006. évi IV törvény) A második Gt. alkalmazásának közel egy évtizede alatt megmutatkoztak a korábbi szabályozás hibái, emellett állandó mozgásban voltak a Gt csatlakozó

jogterületei, főleg a számviteli és az értékpapírjog, nem is beszélve az állandó jogharmonizációs kényszerről. Jelenleg tehát nem látszik egyértelműen, hogy vajon a majdani Ptk. felöleli-e a gazdasági társaságok jogát. Ezzel párhuzamosan jelenleg nem változott a szövetkezetek státusa sem, mivel az új szövetkezeti törvény továbbra is külön kezeli őket, míg az új Gt. továbbra sem terjed ki a szövetkezetekre Ezt az új társasági törvényt (2006. évi IV törvény) az Országgyűlés 2005 decemberében elfogadta, amely 2006. nyarán lépett hatályba A fentebb említett, a társasági formák csökkenésére vonatkozó trend az új törvényben is tovább folytatódott. Jelenleg már csak négy társasági formát szabályoz a törvény: közkereseti társaság, betéti társaság, korlátolt felelősségű társaság, részvénytársaság. A 2006-os szabályozás kiiktatta a közös vállalatot a társasági formák közül, az egyesülés pedig

mint kooperációs társaság alapítható. Az országosan működő mintegy száz közös vállalat továbbra is működhet az 1997-es törvény szerint, ám újat már nem lehet alapítani. Az új szabályozás átfogó és széleskörű újításokat vezetett be, azonban a fontolva haladás jegyében tartózkodott a gyökeres változások megvalósításától, egyes vélemények szerint talán nem is lett volna szükség új törvényre, hanem novelláris úton is megvalósíthatók lettek volna a változtatá- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 58 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A társasági jog alapjai, általános szabályok Vissza ◄ 59 ► sok. A törvény szakaszainak mintegy 50%-a változott meg az 1997-eshez képest, ám az alapvető koncepcionális megoldások nem. Kiemelendő azonban, hogy az új Gt. egy átfogóbb szabályozási koncepció részét képezi, amely egyrészt kiterjed a társasági

és cégjogra, de felöleli a fizetésképtelenségi jogot (csőd- és felszámolási jogot), sőt a közszféra bizonyos mérvű átalakítását is. (Utóbbi tekintetében fontos megjegyezni, hogy e szabályozási koncepció jegyében a közhasznú társaságok 2007-től megszűnnek, ugyanakkor lehetőséget ad az új jogszabály nonprofit társaság alapítására.) A társasági törvénybeli változások döntően az alapítók/tagok szabadságfokának növelését célozzák és jelentősen átformálták a befolyásszerzés szabályait, az rt. ügyvezetésének és működésének normáit stb A kritikák hatására megváltozott a szabályozás módszere is, anélkül, hogy egyértelműen elkötelezte volna magát a jogalkotó a „diszpozitív kontra kogens” vitában. Az új társasági törvény kimondja, hogy az alapítók a létesítő okirat tartalmát a jogszabályok keretei között szabadon állapítják meg, ám a Gt rendelkezéseitől csak akkor térhetnek el, ha

ezt a törvény megengedi. Roppant jelentőségű azonban az ehhez a szakaszhoz fűzött kitétel, mely szerint nem minősül a törvénytől való eltérésnek az olyan rendelkezés beillesztése a létesítő okiratba, amelyről a Gt. nem rendelkezik, amennyiben az nem áll ellentétben a társasági jog általános rendeltetésével vagy az adott társasági formára vonatkozó szabályozás céljával, továbbá nem sérti a jóhiszemű joggyakorlás követelményét 4.15 A társasági jog fejlődésének várható irányai Az új Ptk. kodifikációjával összhangban napvilágot láttak olyan törekvések, mely szerint a társasági jogot be kellene integrálni a Polgári Törvénykönyvbe, és a készülő új kódex egyik könyvét a társasági jog kaphatná. A Ptk kodifikációja azonban nem megy egyik pillanatról a másikra, ezért a jogalkotás azt a megoldást választotta, hogy az 1997-es Gt-t megújítja, összegzi az eltelt tizenöt év tapasztalatait, megkísérli a

hazai társasági jogot versenyképesebbé tenni egy új törvény révén. A társasági jog, mivel relatíve elkülönült szabályozási terület, jóval könnyebben és egyszerűbben kodifikálható. Kérdés azonban, hogy a jelenlegi külön törvénybeli szabályozás egyúttal annak a törekvésnek az elvetését is jelenti-e, amely a társasági jogot a magánjogi kódexbe törekszik integrálni. A Ptk. kodifikációjával párhuzamosan megjelentek azok a nézetek is, amelyek a szövetkezetek visszahelyezését szorgalmazták a társasági jogba A szövetkezetek hagyományosan a társasági jogba tartoztak, amely besorolás főleg sajátos ideológiai okok miatt változott meg, így védhető álláspont visszahelyezésük a társasági jogba. Az új társasági törvénnyel egyidejűleg megjelent az új szövetkezeti törvény is, azaz az elkülönült szabályozás továbbra is fennmaradt, bár elvileg lett volna mód a társasági és a szövetkezeti jog magánjogi kódexen

kívüli egybeolvasztására. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 59 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A társasági jog alapjai, általános szabályok Vissza ◄ 60 ► A társasági jogot folyamatosan új kihívások elé állítja az európai uniós szabályozás. Ez egyfelől azt jelenti, hogy a meglévő közösségi társasági jog is viszonylag gyakran változik, amely folyamatos adaptációs kényszert jelent a tagállamok jogalkotásának. Másrészről viszont a közösségi társasági jog új, egységes társasági formákkal gazdagodik (európai gazdasági egyesülés, európai részvénytársaság, és a közeljövőben az európai szövetkezet). E körben prognosztizálható egyfajta áttörés, hiszen a jelenlegi közösségi társasági formák egyelőre még csak limitált lehetőséget rejtenek magukban. Így nem túlzás talán az az előrejelzés, mely szerint e körben előbb-utóbb komoly

változások várhatóak. 4.16 A társasági jog fogalma, forrásai és helye a magyar jogrendszerben A társasági törvény nem azonos a társasági joggal. A legfontosabb jogforrás természetesen maga a kódex, de közvetlen és közvetett módon egy sor más jogforrás is tartozik hozzá, amelyek a társasági törvény rendelkezéseit elmélyítik, kiegészítik vagy pontosítják. E körben elsősorban a Polgári Törvénykönyvet kell említeni, amit maga a Gt. emel társasági jogi jogforrássá, hiszen a gazdasági társaságoknak és tagjaiknak a Gt-ben nem szabályozott vagyoni és személyi viszonyaira a Polgári Törvénykönyvet kell alkalmazni (a Ptk. tehát a társasági jog anyajoga) Ez azt jelenti, hogy a társasági jogviszonyokra a társasági törvény rendelkezései vonatkoznak, viszont azokban a kérdésekben, amelyek nem társasági jogi jellegűek, ám amelyeknek akár társasági jogi jelentősége is lehet (pl. személyek cselekvőképessége, képviseleti

szabályok, nyilatkozatok érvényessége, polgári jogi felelősség stb) a Ptk szabályai megfelelően irányadók. A Ptk. ezen kívül maga is tartalmaz rendelkezéseket a társaságokról, sőt az egyes társasági formák definícióját a Ptk. adja meg A kft és az rt definícióját a személyi jogban, a jogi személyek között találhatjuk, míg a kkt. és a bt szabályait a kötelmi jogban, a társaság cím alatt. Annak, hogy a két-két gazdasági társaság szabályai meglehetősen távol esnek egymástól, az az oka, hogy a kkt. és a bt nem jogi személy A Ptk pedig meglehetősen mereven épít a jogi személyiséggel rendelkező és nem rendelkező formációk elválasztására. A Ptk szerint tehát egy szervezet vagy jogi személy, vagy csupán egyszerű kötelem. A Gt ezt az elvet meghaladja és a jogi személyiség elrelativizálásának elvét vallja, hiszen a jogi személyiség helyett a jogalanyiságra összpontosít. Szintén kiemelten fontos mögöttes

jogterületként említhetjük a munkajogot. A társasággal munkaviszonyban álló munkavállalók jogaira és kötelezettségeire, továbbá a munkaügyi kapcsolatokra a Munka Törvénykönyve rendelkezéseit kell alkalmazni. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 60 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A társasági jog alapjai, általános szabályok Vissza ◄ 61 ► Ezen kívül is számos olyan jogszabály van, amely a társasági jogtól szinte elválaszthatatlan. E körben különös jelentőséggel bír a cégtörvény (Ctv.), amely mintegy a társasági jog eljárásjoga is Más szavakkal, amit a Gt. megfogalmaz, az a Ctv rendelkezései alapján megy át a gyakorlatba, mivel ez a jogszabály tartalmazza a társaságok alapításának és a létesítő okiratában bekövetkező változások bejegyzésének, továbbá a cégbíróság törvényességi felügyeletének és a végelszámolásnak a szabályait.

Kiemelendő, hogy a cégjog ugyanakkor több mint a társasági jog eljárásjoga, mivel a gazdasági társaság fogalma nem azonos a cég fogalmával, hanem annál szűkebb (erre a későbbiekben még visszatérünk). A társasági jog legfontosabb forrásai tehát az alábbiak: • • • • • • • • 2006. évi IV törvény a gazdasági társaságokról (új Gt) 1959. évi IV törvény a Polgári Törvénykönyvről 1992. évi XXII törvény a Munka Törvénykönyvéről 2006. évi V törvény a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról (új cégtörvény) 2006. évi X törvény A szövetkezetekről 2000. évi C törvény a számvitelről 2001. évi CXX törvény a tőkepiacról 1991. évi IL törvény a csődeljárásról, felszámolási eljárásról és a végelszámolásról A jelenleg hatályos Gt. szerkezete az alábbi: I. A gazdasági társaságok közös szabályai 1. Általános rendelkezések 2. A gazdasági társaságok

alapítása, a társasági szerződés módosítása a) A társasági szerződés b) A tag vagyoni hozzájárulása c) Az előtársaság d) A társaság alapításának cégbírósági bejegyzése e) Szerződésmódosítás 3. A gazdasági társaság szerveire, vezető tisztségviselőire vonatkozó közös szabályok a) A legfőbb szerv b) Az ügyvezetés c) A gazdasági társaság működésének tulajdonosi és közérdekvédelmi ellenőrzése (a felügyelő bizottság és a könyvvizsgáló) 4. Társasági határozatok bírósági felülvizsgálata Kisebbségi jogok védelme Hitelezővédelem 5. Befolyásszerzés Elismert és tényleges vállalatcsoport A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 61 ► Az üzleti jog alapjai A társasági jog alapjai, általános szabályok A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 62 ► 6. A gazdasági társaságok megszűnése a) A megszűnés esetei b) Jogutód nélküli megszűnés c) Az átalakulás

közös szabályai d) Az egyesülés külön szabályai e) A szétválás külön szabályai f) Az átalakulás cégbejegyzése utáni feladatok. II. Az egyes gazdasági társaságokra vonatkozó szabályok 7. A közkereseti társaság a) A társaság belső jogviszonyai b) A tagok gyűlése c) Üzletvezetés, képviselet d) A társaság külső jogviszonyai e) A tagsági jogviszony megszűnése f) A társaság megszűnése 8. A betéti társaság 9. A korlátolt felelősségű társaság a) A kft. alapítása b) A társaság és a tagok közötti jogviszony c) A társaság szervezete d) A társaság megszűnése e) Egyszemélyes társaság 10. A részvénytársaság a) Általános szabályok d) Zártkörűen működő részvénytársaság c) A nyilvánosan működő részvénytársaság III. A kooperációs társaság 11. Az egyesülés 4.2 A gazdasági társaság fogalma és jellemzői A gazdasági társaság fogalmának törvényi definíciójával a társasági jogi jogalkotás az

elmúlt tizennyolc esztendőben adós maradt, a fogalom kimunkálása így a tudomány feladata maradt. Alapvetésként meg kell ismerkedni néhány kapcsolódó fogalommal • A gazdálkodó szervezet a Ptk. értelmező rendelkezései között (685 § c) pont) szerepel. Eszerint gazdálkodó szervezetnek minősül az állami vállalat, az egyéb állami gazdálkodó szerv, a szövetkezet, a lakásszövetkezet, a gazdasági társaság, az európai részvénytársaság, az egyesülés, az európai gazdasági egyesülés, a közhasznú társaság, az egyes jogi személyek vállalata, a leányvállalat, a vízgazdálkodási társulat, az erdőbirtokossági társulat, a végrehajtói iroda, továbbá az egyéni vállalkozó. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 62 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A társasági jog alapjai, általános szabályok Vissza ◄ 63 ► A gazdasági társaságok tehát a gazdálkodó

szervezetek egyik csoportját képezik. Ennek értelmében a Ptk alkalmazásában a gazdasági társaságokra is vonatkoznak mindazok a szabályok, amelyek a gazdálkodó szervezetekre vonatkoznak. • A cég fogalma már az első szabályozások egyik kulcsfogalma volt, lényegében az „önálló vállalkozó” szinonimájaként. A gazdasági társaságok a cégeljárás szemszögéből cégnek minősülnek, viszont jogi értelemben a cég jóval tágabb fogalom Minden, a Ptk-ban megnevezett gazdálkodó szervezet cégnek minősül, kiegészítve e kört egyéb jogalanyokkal. Minden cég közös vonása, hogy üzletszerű gazdasági tevékenységet végez és a cégnyilvántartásba való bejegyzéssel jön létre (Ctv. 1 § (1) bekezdés) • A társaság fogalma sem azonos a gazdasági társasággal, bár a társaság meghatározásakor sem támaszkodhatunk jogszabályi definícióra. A társaság a gazdasági társaságnál jóval tágabb kategória, lényegében a társas

vállalkozások gyűjtőfogalma. Felöleli a jogalanyisággal nem rendelkező társaságokat (polgári jogi társaság, építőközösség), relatíve jogképes társaságokat (társasház), illetve jogalanyisággal rendelkező társaságokat (egyesülés, 2007-ig a közhasznú társaság, továbbá – legjelentősebb alváltozataként – a gazdasági társaság). A gazdasági társaság fogalmi elemeit hagyományosan az alábbiak szerint összegezhetjük: • A gazdasági társaság polgári jogi jogügyleten (megállapodáson, szerződésen) alapszik. Nem minősülhet tehát gazdasági társaságnak az a formáció, amely közjogi kényszeren alapulva jön létre vagy valamely közfunkció ellátására hozták létre (mint pl. az önkormányzati társulások vagy a vízgazdálkodási társulatok) A gazdasági társaságok létesítő okirattal, főszabály szerint társasági szerződéssel jönnek létre Ez alól kivétel az rt, amely alapszabállyal jön létre. Az

egyszemélyes társaság, amely vagy kft., vagy rt formában működhet, nem szerződéssel, hanem alapító okirattal jön létre, hiszen itt szükségképpen hiányzik a jogügyleti alap, mivel egyetlen alapító (tag) van. (Az egyszemélyes társaság tulajdonképpen áltársaság, a korlátozott tagi felelősség kiterjesztése az egyéni vállalkozóra.) • A gazdasági társaság szervező jellegű, tipikusan többalanyú, illetve tartós együttműködésre épült. A gazdasági társaság alapításának lényege a felek együttműködése lehetséges megteremtése A társaság is va- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 63 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A társasági jog alapjai, általános szabályok Vissza ◄ 64 ► gyonjogi intézmény, de a Ptk. kötelmi különös részében szabályozott szerződésekhez képest a felek eltérő érdekállása hiányzik. Kifelé a társaság elvi

érdekközösségként jelenik meg, amit az sem ront le, hogy bár önkéntességen, mellérendeltségen és szolidaritáson alapul, a tagok jogai nem okvetlenül egyenlőek. Megjegyezzük, hogy a társaság már a római jogban is bona fidei (jóhiszeműségen alapuló) ügyletnek minősült, ahol a tagok mintegy „bajtársi közösséget” képeznek. • A gazdasági társaság közös, üzletszerű gazdasági tevékenység végzésére jön létre, vagyis a gazdasági tevékenysége révén haszonra törekszik. Ezt a jelleget nem töri le a Gt. újítása, mely szerint lehetőség nyílik olyan gazdasági társaság alapítására, amely nem jövedelemszerző gazdasági tevékenységet folytat (nonprofit gazdasági társaság). A nonprofit gazdasági társaság csak kiegészítő jelleggel folytathat gazdálkodó tevékenységet, az elért nyereség nem osztható fel a tagok között, hanem a társaság vagyonát gyarapítja. • Az üzletszerű gazdasági tevékenység végzése

feltételezi, hogy a gazdasági társaság vagyont egyesít, amely vagyonnal nyereségre törekszik és amelylyel vagyoni kockázatot vállal a tevékenységéért. Ez a jellemvonás határolja el a gazdasági társaságot a közös tulajdon alakzataitól (bár természetesen a közös tulajdoni mozzanat a gazdasági társaságban is jelen van), a polgári jogi társaságtól, az egyesületektől és a szövetkezetektől (hiszen ez utóbbinál a haszonszerzés nem kizárólagos cél). • A gazdasági társaság jogképes, holott a kft. és az rt jogi személynek minősül, míg a kkt. és a bt nem A jogirodalomban így felmerült a dilemma, hogy vajon ez a különbségtétel milyen kihatással van a gazdasági társaságok jogalanyiságára A kérdést maga a Gt dönti el, amikor kimondja, hogy cégneve alatt a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság is jogképes, azaz jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat, így különösen tulajdont szerezhet, szerződést

köthet, pert indíthat és perelhető. Ilyen módon a gazdasági életben valamennyi gazdasági társaság a jogalanyiság tekintetében korlátozásmentesen vehet részt 4.3 A gazdasági társaság alapítása Előre kell bocsátani, hogy a gazdasági társaságok alapításának folyamata és a vonatkozó előírások csak főbb vonalaiban azonosak az egyes társasági formációknál, különösen sok a speciális elem a részvénytársaságok esetében. Ezért az ebben a részben összefoglaltakat a többi formációról model- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 64 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A társasági jog alapjai, általános szabályok Vissza ◄ 65 ► leztük, a részvénytársaságok alapításának részletes szabályait az rt-ről szóló fejezetben ismertetjük. 4.31 A társaságalapítás korlátai Az Alkotmány 9. § (2) bekezdése szerint „a Magyar Köztársaság elismeri és támogatja

a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát”. Ez más szavakkal azt jelenti, hogy a a vállalkozás joga alkotmányos alapjog, azaz ennek lényeges tartalmát törvény sem korlátozhatja. A gazdasági társaság alapítása közvetlenül a vállalkozás jogának gyakorlását jelenti, ennek megfelelően csak kis számú, a közérdek védelméből okvetlenül szükséges érdemi korlátozás érintheti a társaságalapítást. Formakényszer Gazdasági társaság csak a törvényben meghatározott formában alapítható. Jelenleg a fent említett négy társasági forma közül kell választani az alapítás során. Nincsen lehetőség arra, hogy az alapítók e szabályokat vegyítsék, sem arra, hogy az egyébként külföldön bevett, de a magyar jogban ismeretlen társasági formában (pl. betéti részvénytársaság vagy csendestársaság) alapítsanak társaságot. Ezt a szabályt így a társasági jog numerus claususának vagy típuskényszerének is

szokták nevezni. Az alapítók Gazdasági társaságot külföldi és belföldi természetes személyek, jogi személyek, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok alapíthatnak. Ez a kör lényegében felöleli a jogalanyok teljes körét A külföldi tagokra lényegében azonos szabályok vonatkoznak, mint a belföldiekre. Az alapítás alanyi korlátai Fontos jogalkotói törekvés a korlátlan tagi felelősség halmozódásának kizárása. Alanyi korlátozások így: • természetes személy egyidejűleg csak egy társaságban lehet korlátlanul felelős tag, • kiskorú személy nem lehet korlátlanul felelős tag, • kkt. és bt nem lehet korlátlanul felelős tag Tárgyi korlátozások A társaságalapítás korlátozható a társaság tevékenységével összefüggésben is. Előfordul, hogy a formaválasztás szabadságát a jogalkotó leszűkíti, és meghatározza, hogy az adott tevékenységet csak adott társasági formában lehet A

dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 65 ► Az üzleti jog alapjai A társasági jog alapjai, általános szabályok A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 66 ► végezni. (Pl biztosító csak rt, egyesület, szövetkezet, vagy harmadik országbeli biztosító belföldi fióktelepe formájában, bank csak rt vagy fióktelep formájában működhet) Arra is van példa, hogy törvény a társaság alapítását hatósági engedélyhez köti. Ez azt jelenti, hogy az állam a társaság létrejövetele felett gyakorol ellenőrzést, ami egy erős és direkt befolyás a társaságalapítás szabadságába, mivel a társaság csak akkor jegyezhető be a cégjegyzékbe, ha rendelkezik alapítási engedéllyel. Ennek megfelelően ez a korlátozás nem fordul elő tömegesen. (Alapítási engedélyezés alá esik a biztosító és a bank alapítása) Ennél sokkal gyakoribb az a korlátozás-fajta, amikor az állam a tevékenységi kör

gyakorlásához ír elő engedélyt. Ebben az esetben tehát a társaság létrejön az állami kontrolltól függetlenül, ám csak az engedély birtokában kezdheti meg a tevékenység gyakorlását. Arra is van példa, hogy a tevékenység gyakorlása nem kötött hatósági engedélyhez, azonban arra csak akkor nyílik mód, ha a társaság személyesen közreműködő tagja, munkavállalója vagy a társasággal tartós polgári jogi szerződéses viszonyban álló személy a jogszabályban megkövetelt képesítési követelményeknek igazolt módon megfelel. 4.32 A létesítő okirat (társasági szerződés) 4.321 Alaki kellékek Létesítő okirat A gazdasági társaságok alapításához létesítő okirat, főszabály szerint társasági szerződés szükséges (rt. esetén alapszabályról, egyszemélyes társaság esetén alapító okiratról beszélünk). A társasági szerződéssel szemben támasztott alaki és tartalmi feltételek jócskán eltérnek a Ptk

szerződési szabályaitól Főszabály szerint ugyanis szerződést szóban, ráutaló magatartással és írásban lehet kötni a polgári jog szabályai szerint, ezzel szemben társasági szerződés kizárólag írásban köthető. További feltétel, hogy a társasági szerződést minden tagnak alá kell írnia (kivéve a nyilvánosan működő rt. alapszabályát, amelyet az rt. közgyűlése fogad el) A társasági szerződés aláírása során helye van képviseletnek. A törvényes képviselet magától értetődő (vö kiskorú vagy jogi személy tagok), míg a meghatalmazáson alapuló képviseletnek sincs akadálya, amennyiben a meghatalmazást a tag közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalja. A legfontosabb formai feltétel az, hogy a leírt és a tagok által aláírt társasági szerződést közjegyző által készített közokiratba, vagy – és ez a gyako- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 66 ► Az üzleti jog

alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A társasági jog alapjai, általános szabályok Vissza ◄ 67 ► ribb – ügyvéd, illetve az alapító jogtanácsosa által ellenjegyzett magánokiratba kell foglalni. További alaki kelléke nincsen a társasági szerződésnek A korábban a gyakorlatban kialakult követelmények (pl a társasági szerződés lapjainak összefűzése) az évek során eltűntek Iratminta alkalmazása A 2006-os szabályozás újdonsága, hogy kkt., bt és kft esetén lehetőség van arra, hogy a társasági szerződést a cégtörvény mellékletében szereplő iratminta kitöltésével készítsék el. Ennek formai feltételei természetesen megegyeznek a fent ismertetettekkel, azaz ebben az esetben sem küszöbölhető ki az ügyvédi (közjegyzői, jogtanácsosi) közreműködés. Az újítás jelentősége, hogy a kis vállalati mérettel rendelkező, egyszerű struktúrájú társaságok esetén meggyorsulhat a bejegyzési-alapítási

folyamat, ha az alapítók az iratmintát választják. Ez nem csupán az okirat megszerkesztése, hanem a cégbírósági kontroll fázisában is egyszerűsítést és gyorsítást jelenthet. 4.322 A társasági szerződés minimális tartalmi elemei A gazdasági társaság cégneve és székhelye Gazdasági társaság nem létezhet cégnév nélkül. A cégnév lényegében a társaság jogalanyiságának megtestesítője. (A cégnévre vonatkozó szabályokat nem a Gt, hanem a cégtörvény tartalmazza) Eszerint a cégnév minimális kelléke a tevékenységre utaló jelző és a cégforma megjelölése. A gyakorlatban szinte kivétel nélkül választanak ún. vezérszót, amely a cégnévben mindig első helyen áll. A vezérszó szerepe, funkciója a cég megkülönböztetése és azonosítása a gazdasági életben. Amennyiben egy cégnév vezérszót, tevékenységre utaló jelzőt és a cégforma megjelölését is tartalmazza, teljes cégnévről (vagy régies kifejezéssel

cégszövegről) beszélünk. Rövidített névről akkor beszélünk, ha a társaság úgy dönt, hogy szeretne ilyet is használni, ebben az esetben a rövidített név a vezérszóból és a cégformából áll. A Kis Halász Szolgáltató Betéti Társaság (teljes cégnév) választhat rövidített cégnevet, amely ez esetben Kis Halász Bt. lehet A társaság bizonyos speciális létszakaiban köteles a cégnévben negyedik helyen ún. toldatot feltüntetni A toldat feltüntetése kötelező a bejegyzési eljárás során (bejegyzés alatt – „b. a”), illetve a társaság megszüntetésére irányuló eljárás tartama alatt, az eljárás jellegétől függően „f. a” (felszámo- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 67 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A társasági jog alapjai, általános szabályok Vissza ◄ 68 ► lás alatt), illetve „v. a” (végelszámolás alatt) formában Más toldat nem

szerepeltethető, illetve más társasági létszakaszban bármilyen toldat feltüntetése tilos. A törvény rendelkezéseinek megfelelő cégnév-választást három elv szabályozza. • A cégvalódiság elve azt jelenti, hogy a cégnévnek a cég alapvető tevékenységét és tényleges formáját kell tartalmaznia és nem kelthet olyan látszatot, amely ezekkel ellentétes. Ebből kifolyólag a kizárólagosságra utaló vagy szuperlatívuszban (leg-) fogalmazó cégnév csak akkor jegyezhető be, ha a cégnévben foglaltak objektíve igazoltak. Így pl az „INTERTRANS Nemzetközi Fuvarozó Kft.” cégnév csak akkor jegyezhető be, ha a társaság valóban nemzetközi árufuvarozást végez, nem csak belföldit. • A cégszabatosság elve szerint a cégnévben a vezérszón kívül csak magyar szavak és kifejezések szerepelhetnek a magyar helyesírás szabályai szerint. A vezérszóra tehát nem vonatkozik ez az elv, így a vezérszóban idegen szavak, kifejezések,

mozaikszavak, betűszavak is szerepeltethetők • A cégkizárólagosság elve szerint a cégnévnek (rövidített névnek) az ország területén a cégnévben azonos tevékenységet feltüntető más cég elnevezésétől egyértelműen különböznie kell. Így tehát a Kis Halász Szolgáltató Bt bejegyzését kizárja, ha már bejegyzést nyert a Kis Halász Szolgáltató Kft. Két vagy több azonos nevű cég közül a választott név viselésének joga azt illeti meg, amelyik a cégbejegyzési kérelmét elsőként nyújtotta be. Ez a rendelkezés nem érinti a cégtulajdonosnak, illetve a tagoknak azt a jogát, hogy nevüket a cégnévben vezérszóként feltüntethessék. Látható, hogy a cégkizárólagosság elve adott esetben gátja lehet a bejegyzésnek, ezért célszerű még az alapítás fázisában a bejegyzési kérelem benyújtása előtt tisztázni, hogy a választott cégnév bejegyezhető-e vagy sem. Ez a folyamat – a cégnév elsőbbségének kutatása –

az ún. priorálás Az Igazságügyi Minisztérium szervezetében működő Céginformációs és Cégnyilvántartási Szolgálat – kérelemre – a cégbejegyzési kérelem benyújtása előtt felvilágosítást ad arról, hogy a választott elnevezés a kérelem időpontjában különbözik-e a cégnyilvántartásba már bejegyzett más cég elnevezésétől A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 68 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A társasági jog alapjai, általános szabályok Vissza ◄ 69 ► Székhely Minden gazdasági társaságnak kötelező székhelyet létesítenie. A székhely a központi ügyintézés helye, amelyet cégtáblával kell megjelölni. A társasági lét természetesen nem feltétlenül zajlik egyetlen színtéren. A székhelyen kívül a társaság korlátlan számban hozhat létre telephelyeket és fióktelepeket, melyek a székhelytől különböző helyen találhatók. A telephely a

társasági tevékenység gyakorlásának helye, amely ugyanabban a városban vagy községben van, mint a székhely A fióktelep és a telephely tartalmi oldalról nem különbözik, hiszen a fióktelep is a társasági tevékenység végzésének színtere, ám a fióktelep más városban vagy községben – magyar cég külföldön lévő fióktelepe esetén más országban – van, mint a cég székhelye és telephelye. A társaság tagjai A társasági szerződésben fel kell tüntetni a gazdasági társaság valamennyi tagját nevük és lakóhelyük (nem természetes személyek esetén cégnevük és székhelyük) szerint. Természetes személyek esetén fel kell tüntetni a tag anyjának nevét, gazdasági társaságok esetén a társaság cégjegyzékszámát is. A tagok személyében bekövetkező változás módja és annak regisztrálása társaságonként eltér, alapvetően a személy- vagy vagyonegyesítő jelleg függvénye (részletesebben a különös részben). A

társaság főtevékenysége A jelenlegi Gt. egyik újítása, hogy nem kell valamennyi, a társaság által gyakorolni kívánt tevékenységi kört a társasági szerződésben feltüntetni, mint korábban. Amennyiben minden társaság jogképes, ez azt jelenti, hogy bármely jogot megszerezhet és bármely kötelezettséget vállalhat, más szavakkal bármely tevékenységet végezhet. Ezt a Gt meg is erősíti, amikor kimondja, hogy a gazdasági társaság bármely tevékenységet végezhet, amit törvény nem tilt vagy korlátoz. Jelenleg csupán a főtevékenységet kötelező feltüntetni, ezen kívül azokat a tevékenységeket, amelyeket a tagok feltüntetni szeretnének. A cégjegyzék nyilvánossága miatt célszerű lehet a ténylegesen gyakorolt tevékenységeket feltüntetni, de ez immár nem jogszabályi kötelezettség, hanem a tagok döntése. A korábbi rendszerben a társaságok a KSH által kiadott, a Gazdasági Tevékenységek Egységes Ágazati Osztályozási

Rendszeréről szóló nomenklatúra (TEÁOR) alapján voltak kötelesek tevékenységi köröket választani. Ez a kötelezettség szűnt meg 2006 nyarán, ám várhatóan a TEÁOR szerepe nem fog csökkenni A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 69 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A társasági jog alapjai, általános szabályok Vissza ◄ 70 ► A vagyoni hozzájárulás A társaság fogalma kapcsán érintettük, hogy nincsen gazdasági társaság saját vagyon nélkül, amely a gazdasági tevékenység előfeltétele és kockázatának elsődleges fedezete. A jegyzett tőke a számviteli jogból a társasági jogba került fogalom, lényegében a társaság rendelkezésére bocsátott vagyoni hozzájárulás. A jegyzett tőkét kkt. és bt esetén a társaság „induló vagyonának”, míg kft. esetén törzstőkének, rt esetén alaptőkének nevezzük A jegyzett tőke a társaság saját tőkéjének

állandó eleme, amelyet nem befolyásol a társaság gazdálkodásának eredményessége vagy eredménytelensége, az csak a tagok akaratának függvényében változhat (pl. rt esetében az alaptőke felemelésével vagy leszállításával) A társaság alapításakor a tagok a jegyzett tőke szolgáltatására kötelesek, tehát – elvileg – az alapítás pillanatában a saját tőke és a jegyzett tőke megegyezik. A társaság valamennyi tagja köteles tehát a társaság vagyonához hozzájárulni. Amennyiben a tag nem szolgáltatja vagyoni betétjét, vagy a társasági szerződésben meghatározott időpontig nem szolgáltatja azt, az ügyvezetés harminc napos határidő tűzésével felszólítja a teljesítésre és egyúttal felhívja a figyelmét arra, hogy a vagyoni hozzájárulás teljesítésének elmulasztása a tagsági jogviszony megszűnését vonja maga után. Amennyiben a határidő eredménytelenül eltelik, azaz a tag nem fizeti meg a vállalt vagyoni

hozzájárulását, a határidő elteltét követő napon a tag tagsági jogviszonya minden külön eljárás, felszólítás, kizárás nélkül, automatikusan, a törvény erejénél fogva megszűnik. Ezt a rendkívül szigorú jogkövetkezményt csak tetézi, hogy az a tag, akinek a tagsági jogviszonya a vagyoni hozzájárulás nem teljesítése miatt szűnt meg, a polgári jog általános szabályai szerint felelős a társasággal szemben a vagyoni hozzájárulás elmulasztása miatt keletkezett károkért is. A társaság jegyzett tőkéje és a tag vagyoni hozzájárulása pénzbeli hozzájárulásokból (készpénzbetétekből) és nem pénzbeli hozzájárulásokból (apportból) állhat. Az apport kifejezést a társasági törvény nem használja, ám ez a nem pénzbeli hozzájárulás gyakorlatban elterjedt elnevezése. Apport lehet bármilyen vagyoni értékkel bíró dolog, szellemi alkotáshoz fűződő vagy egyéb vagyoni értékű jog, illetve az adós által elismert

vagy jogerős bírósági határozaton alapuló követelés. A tag munkavégzésre vagy más jellegű személyes közreműködésre, szolgáltatás nyújtására vonatkozó kötelezettségvállalása nem lehet apport tárgya. Az apportálással kapcsolatos legfontosabb kérdés az apport értékelése. Követelmény ugyanis, hogy az apport tárgya akkora értéken szerepeljen a társaság vagyonában, amekkora értéket ténylegesen képvisel. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 70 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A társasági jog alapjai, általános szabályok Vissza ◄ 71 ► Amennyiben az apport feltüntetett értéke elmarad annak tényleges értékétől, azaz az apportot alulértékelik, ez sértheti az apportáló tag érdekeit, mivel a tagsági jogok gyakorlása a teljesített vagyoni hozzájárulások arányában történik és a tag, bár nagyobb vagyonhányadot szolgáltatott, kevesebb tagsági jogot

gyakorolhat. Az alulértékelés azonban csak az apportáló tag érdekeit sérti, az nem csorbítja harmadik személyek, különösen a hitelezők érdekeit. Ebből kifolyólag a nem pénzbeli hozzájárulás alulértékelése nem tilos Ezzel a helyzettel ellentétes, ha az apportot felülértékelik, azaz a nem pénzbeli hozzájárulás értékét a szolgáltatáskori értéket meghaladó értéken tüntetik fel a társasági szerződésben. Ez a helyzet két szempontból is aggályos. Először, torzíthatja a társaságon belüli viszonyokat, mivel a felülértékelt apport alapján az apportáló tag olyan mérvű tagsági jogokat gyakorolhat, amelyek mögött nem áll vagyoni hozzájárulás. Mégis, az apport felülértékelésének a tilalma alapvetően azért alakult ki, mert fiktív jegyzett tőkét képez és így fokozottan sérti a hitelezők érdekeit Az apport értékét főszabály szerint az a tag jelöli meg, amelyik azt szolgáltatja. Amennyiben a többi tag az így

megjelölt értéket elfogadja, az apport tárgya ezen az értéken kerül a társaság vagyonába. Az apportáló tag az apport szolgáltatásától számított öt éven át helytállni tartozik a társaságnak azért, hogy az apport tárgyának társasági szerződésben feltüntetett értéke nem haladja meg az apport szolgáltatáskori értékét. Ez az apport felülértékelésének objektív jogkövetkezménye, azaz független a nem pénzbeli hozzájárulást szolgáltató tag szubjektív tudattartalmától. Más a helyzet, ha az apport felülértékelése tudatos tevékenység eredménye. Azok a tagok, akik valamely tag nem pénzbeli hozzájárulását tudomásuk ellenére a szolgáltatáskori értéket meghaladó értékkel fogadtatták el a társasággal, az apportáló taggal együtt egyetemlegesen és korlátlanul felelnek az ebből származó károkért. Ez egy rendkívül szigorú felelősségi szabály, amely alkalmas arra, hogy a kft. és az rt egyébként korlátozott

felelősséget vállaló tagjai is korlátlanul feleljenek a keletkezett károkért A Gt. az egyes társasági formák kapcsán meghatározhatja a jegyzett tőke minimális összegét. Jelenleg a kft törzstőke-minimuma három millió, míg az rt. alaptőkéjének minimuma húsz millió forint A hatályos új szabályok szerint csak apporttal is lehet kft-t vagy rt-t alapítani, készpénzbetétek nélkül. A másik két társasági formánál (kkt, bt) nincs jegyzett tőke minimum előírás A vagyoni hozzájárulás rendelkezésre bocsátásának módját és idejét is szabályozni kell a társasági szerződésben, mert a jogszabály módot ad arra, hogy ne kelljen a teljes vállalt vagyoni hozzájárulást már alapításkor befizetni. Amennyiben a tagok ezzel a lehetőséggel élni óhajtanak, a társasági szerződésben kell szabályozniuk a vagyon szolgáltatásának mikéntjét és A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 71 ► Az üzleti jog alapjai

A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A társasági jog alapjai, általános szabályok Vissza ◄ 72 ► ütemezését. (Az erre vonatkozó részletesebb szabályokat a különös részi szabályok kapcsán tárgyaljuk.) A társaság képviselete és a cégjegyzés módja A gazdasági társaságok képviseletét az ügyvezetés látja el. Az ügyvezetésre jogosult személy törvényes képviselőként képviseli a gazdasági társaságot harmadik személyekkel szemben, illetve bíróságok és más hatóságok előtt. A képviselet tehát kiterjed valamennyi jogviszonyra és minden elképzelhető nyilatkozati formára. Ehhez képest a cégjegyzés jóval szűkebb kategória, mivel csupán a társaság képviseletében az előírt formában tett írásbeli nyilatkozatokat jelenti A cégjegyzés módja kétféle lehet. Együttes a cégjegyzési jog, ha a nyilatkozat érvényességéhez legalább két, cégjegyzésre jogosult személy egyidejű nyilatkozata szükséges.

Önálló a cégjegyzési jog, ha a cégjegyzésre jogosult személy nyilatkozata elegendő a nyilatkozat megtételéhez. A vezető tisztségviselők, továbbá a cégvezető (az a munkavállaló, aki a vezető tisztségviselők rendelkezései alapján irányítja a társaság folyamatos működését) cégjegyzési joga főszabály szerint önálló, egyéb képviselők cégjegyzése viszont csak két cégjegyzésre jogosult személy együttes aláírásával érvényes. A cégjegyzés módjáról a társaság bejegyzési kérelméhez kötelezően csatolni rendelt aláírási címpéldány tanúskodik. Az aláírási címpéldány közjegyzői okirat, amely a cégjegyzés módján kívül a cégjegyzésre jogosult aláírási mintáját tanúsítja hitelesen. A vezető tisztségviselő(k), a felügyelő bizottság és a könyvvizsgáló A vezető tisztségviselők nevét, lakóhelyét és az anyja nevét kell feltüntetni a társasági szerződésben. A bejegyzési kérelem

mellékleteként csatolni kell a vezető tisztségviselő nyilatkozatát arra vonatkozóan, hogy a vezető tisztségviselői pozíciót elfogadja. Az elfogadó nyilatkozat feltétele a vezető tisztségviselő bejegyzésének.(A vezető tisztségviselőkkel külön pontban, a társaság szerveinek tárgyalásakor foglalkozunk.) A felügyelő bizottság tagjait és a könyvvizsgálót név és anyja neve adat szerint, jogi személy vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaság esetén cégjegyzékszám szerint kell feltüntetni. A társaság működésének időtartama A gazdasági társaság alapítása történhet határozatlan időre és határozottra egyaránt. Amennyiben a társaságot határozatlan időre hozzák létre, a társaság működésének időtartamát nem kell a társasági szerződésbe foglalni A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 72 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A társasági jog alapjai,

általános szabályok Vissza ◄ 73 ► Amennyiben a működés ideje az alapítók szándéka szerint határozott időre szól, úgy ezt az időtartamot a társasági szerződésben kell rögzíteniük. Lehetőség van arra is, hogy a társaság működését valamilyen bontó feltétel bekövetkezéséhez kössék, ebben az esetben a társaság szintén határozott időre jön létre. További tartalmi elemek Az előzőekben felsoroltak nélkül nem születhet meg egyetlen társaság létesítő okirata sem. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ez a lista tartalmazná valamennyi társasági forma összes, társasági szerződésre tartozó szabályozási kérdéskörét A különös részi szabályok ezt a listát tovább bővítik társasági formától függően, így ezekkel később foglalkozunk 4.323 A bejegyzési kérelem A társaság alapításának centrális dokumentuma a társasági szerződés, ám a cégeljárás szemszögéből ez csupán egy melléklete az ún.

cégbejegyzési kérelemnek Mivel a bejegyzési eljárásban valamennyi melléklet egyformán fontos, célszerű számba venni, mely dokumentumok szükségesek a társaság cégbejegyzéséhez. Valamennyi cég bejegyzéséhez (változásbejegyzéséhez) szükséges okiratok: • létesítő okirat, • hiteles cégaláírási nyilatkozat (aláírási címpéldány), • ha a bejegyzési kérelem erre vonatkozó adatot tartalmaz: – a vezető tisztségviselők, felügyelő bizottsági tagok, a könyvvizsgáló elfogadó nyilatkozata, – a vezető tisztségviselő képviseleti jogának egyes ügyekre vagy ügycsoportokra vonatkozó átruházása esetén az erről szóló okirat, – a külföldi személy magyarországi kézbesítési megbízottjának a megbízására, illetve a megbízás elfogadására vonatkozó okiratot, – külföldi cég részvétele esetén a külföldi cég cégkivonata és annak magyar nyelvű hiteles fordítása, illetve annak hiteles fordításban történt

igazolása, hogy a céget a hazai joga szerint kereskedelmi nyilvántartásba vették, – ingatlan nem pénzbeli hozzájárulásként történő szolgáltatása esetén az ingatlan – három hónapnál nem régebbi – tulajdoni lapját, melyből az ingatlannal való rendelkezés jogcíme legalább széljegy formájában megállapítható, • jogszabályban meghatározott mértékű közzétételi költségtérítés megfizetésének igazolása, kivéve, ha a közzétételi költségtérítést elektronikus úton, a Szolgálat elektronikus ügyfélszolgálatán fizetik meg, • a jogi képviselő meghatalmazása, illetve képviseleti jogának igazolása, • az adószám megállapításához szükséges, az általános forgalmi adó alanyának az adóköteles tevékenysége megkezdésének bejelentésével összefüggő nyilatkozat. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 73 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A társasági

jog alapjai, általános szabályok Vissza ◄ 74 ► 4.33 A társaság cégbírósági bejegyzése és az előtársaság A cégbírósági bejegyzés A gazdasági társaság a cégbírósági bejegyzéssel, a bejegyzés napján, azaz ex nunc hatállyal jön létre. A cégbíróság döntése konstitutív, jogkeletkeztető, mert a döntés révén születik meg a gazdasági társaság. A Gt. előírja, hogy a társasági szerződés megkötésétől számított legfeljebb harminc napon belül be kell nyújtani a bejegyzési kérelmet a cégbírósághoz Ha ehhez hozzávesszük a cégbírósági bejegyzési eljárás határidejét (nem jogi személyek esetén nyolc nap, jogi személyek esetén harminc munkanap), illetve az esetleges hiánypótlási felhívásokat és így meghoszszabbodó elintézési határidőket, jól látszik, hogy a társasági szerződés megkötése (aláírása és ellenjegyzése), illetve a társaság megszületése (azaz bejegyzése) között lényeges

időbeli eltérés lehet. Ez a közbeékelődő időszak folyamatosan csökken és további csökkenése várható A nyolcvanas évek végén a bejegyzési eljárás a sajátos infrastrukturális anomáliák (cégjogi kultúra hiánya, cégbírák hiánya, számítógépes nyilvántartás hiánya stb.), illetve a cégalapítási láz miatt ad absurdum egy-másfél évig is húzódhatott. Ez a helyzet folyamatosan konszolidálódott, de még jelenleg is kezelendő kérdés, hogy mi történjék a társasággal a szerződéskötés és a bejegyzés között. Az első Gt. azt a megoldást választotta, hogy – összhangban a szerződési jog elveivel – a társaság a szerződéskötést követő napon megkezdhette tevékenységét, a cégbírósági bejegyzés pedig bár jogkeletkeztető határozat, visszaható (ex tunc) hatályú a szerződés megkötésének napjára. Az akkori modell tehát úgy próbálta meg áthidalni a szerződéskötés és a bejegyzés közötti függő

helyzetet, hogy szabad utat engedett a társaság működésének, amit mintegy utólag szentesített azzal, hogy a bejegyző határozat visszahatott a szerződéskötés időpontjára. Ez a logikailag egyébként védhető modell abban a sajátos közegben azonban visszaélésekre adhatott okot, nem is beszélve a jogbiztonság hiányáról. Az előtársaság Az előtársaság 1997-től – jelenleg is – társasági és cégjogunk a jövőre néző hatályú bejegyzés elvét követi, amit kiegészít a társasági szerződés megkötése és a cégbírósági bejegyzés közötti időszakra alkalmazott jogintézmény, a német jogból átvett előtársaság (Vorgesellschaft). A gazdasági társaság a társasági szerződés ellenjegyzésének napjától a létrehozni kívánt társaság előtársaságaként működhet. Ez azt jelenti, hogy az előtársaság ugyanannak a gazdasági társaságnak egy másik, speciális létszaka. Ugyanarról a társaságról van szó, A dokumentum

használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 74 ► Az üzleti jog alapjai A társasági jog alapjai, általános szabályok A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 75 ► a bejegyzés, azaz a „végleges” gazdasági társaság megszületése nem jelent megszűnést, átalakulást vagy jogutódlást, csupán a társasági lét egy újabb szakasza kezdődik. Más szavakkal, amennyiben a cégbíróság bejegyzi a társaságot, úgy az előtársasági létszakban kötött jogügyletek a bejegyzett gazdasági társaság jogügyleteinek minősülnek. A bejegyezni kívánt gazdasági társaság társasági szerződésben kijelölt vezető tisztségviselői a cégbejegyzésig a bejegyezni kívánt társaság nevében és javára járnak el Ebben a szakaszban az előtársasági jelleget a cégnévben a „b. a” (bejegyzés alatt) toldattal külön jelezni kell. Amennyiben e körülményt nem jelzik a toldattal, úgy a megkötött ügyletek, amennyiben a

cégbíróság nem jegyzi be a társaságot, az alapítók által együttesen kötött jogügyletnek minősülnek. Az előtársaság üzletszerű gazdasági tevékenység folytatására jogosult, ám csak a cégbejegyzési kérelem benyújtását követően. Ez a lehetőség azonban nem terjed ki azokra a tevékenységekre, amely gyakorlásához hatósági engedély szükségeltetik, mivel engedélyhez kötött tevékenységet az előtársaság nem végezhet. Az előtársaság is, akárcsak a bejegyzett társaság, jogképes Az előtársaság működése azonban az alábbiak szerint korlátozott: • tagjainak személyében nem állhat be változás (kivéve a törvény által előírt eseteket), • a társasági szerződést nem lehet módosítani (kivéve, ha erre a cégbíróság hiánypótlási felhívása miatt kerül sor), • nem kezdeményezhető tagkizárási per, • hatósági engedélyhez kötött tevékenységet nem végezhet, • jogutód nélküli megszűnés,

társasági formaváltás, egyesülés, szétválás, közhasznú társasággá alakulás nem határozható el, • az előtársaság nem alapíthat más társaságot, illetve nem vehet részt benne tagként. Az előtársaság vonatkozásában az egyik legfontosabb kérdés az, hogy mi történik abban az esetben, ha a társaság bejegyzési kérelmét a cégbíróság jogerősen elutasítja. Ebben az esetben ugyanis nem születik meg az a gazdasági társaság, amelynek „betudhatnánk” az előtársaság által kötött jogügyleteket, az előtársaság mint sajátos formáció pedig értelemszerűen megszűnik. Először is, a törvény kimondja, hogy amennyiben a bejegyzési kérelmet a cégbíróság jogerősen elutasítja, az erről való tudomásszerzést követően az előtársaság további jogokat nem szerezhet, kötelezettségeket nem vállalhat és köteles működését haladéktalanul megszüntetni. Amenynyiben e kötelezettségnek nem tesznek eleget, az ebből fakadó

károkért az előtársaság vezető tisztségviselői korlátlanul és egyetemlegesen felelnek. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 75 ► Az üzleti jog alapjai A társasági jog alapjai, általános szabályok A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 76 ► Ezen túlmenően az előtársaság után maradó ki nem egyenlített tartozások viselésére a gazdasági társaságok megszűnésére irányadó szabályokat kell alkalmazni. Ez a szabály azt mondja, hogy az előtársaság tagjai felelnének az előtársasági tartozásokért ugyanolyan feltételekkel, mintha bejegyzett társasággal állnánk szemben Amennyiben tehát a tag felelőssége korlátlan lett volna a társaság bejegyzése után, az előtársaság megszűnése esetén is korlátlanul tartozik helytállni azokért az előtársasági tartozásokért, amelyeket az előtársaság vagyona nem fedezett. Amennyiben a tag felelőssége korlátozott lett volna a társaság

tartozásaiért a társaság bejegyzése esetén, akkor az előtársasági vagyon által nem fedezett tartozásokért szintén korlátozottan felel, ilyen esetben sincs magánvagyonára kiterjedő korlátlan felelőssége. Ha azonban a korlátozottan felelős tagok helytállása ellenére az előtársaság után ki nem egyenlített tartozások maradnak, e tartozásokért harmadik személyek felé a létrehozni kívánt gazdasági társaság vezető tisztségviselői korlátlanul és egyetemlegesen kötelesek helytállni. 4.34 A társasági szerződés érvénytelensége A társasági szerződés alapján a cégbírósági bejegyző határozattal egy új jogalany születik, amely a gazdasági életben számos jog és kötelezettség alanya lesz, számos jogügyletnek válik az alanyává. Éppen ezért a társasági szerződés érvénytelensége rendkívül kényes kérdés, hiszen amennyiben megdől a társasági szerződés, az nem egyszerűen egy szerződés érvénytelenségét

jelenti, hanem megdől miatta a szerződéssel létrehozott jogalany léte is és rendkívül komplikált helyzeteket idéz elő a hátramaradó jogviszonyok elvarrása, megítélése. Mindaddig azonban, amíg nem lesz jogerős a cégbejegyzési határozat, nem születik új jogalany sem. Éppen ezért a jogerős cégbejegyző határozat meghozatala előtt a társasági szerződés érvénytelensége az általános, Ptk-beli szabályok szerint alakul. Amennyiben a jogerős cégbejegyző végzés megszületik, a társasági szerződést többé nem lehet megtámadni. Az érvénytelenség közrendi alakzatára, a semmisségre lehet csak hivatkozni, azonban a semmisségi okokat a Gt szabályozza, a semmisség megállapítására vonatkozó per speciális szabályait pedig a cégtörvény. Az alábbi okok adhatnak alapot a társasági szerződés semmisségének megállapítására: • elmaradt a társasági szerződés ellenjegyzése vagy közokiratba foglalása • a társasági

szerződés nem tartalmazza a társaság cégnevét, főtevékenységét, jegyzett tőkéjét, ideértve a tagok vagyoni hozzájárulásának mértékét is • a társaság tevékenységi köre jogszabályba ütközik • valamennyi alapító cselekvőképtelen volt vagy megszegték a társaság minimális taglétszámára vonatkozó szabályokat • kft. vagy rt esetén a jegyzett tőke minimumára vonatkozó szabályokat megsértették Amennyiben a bíróság megállapítja az érvénytelenséget, elsősorban törekszik az érvénytelenség kiküszöbölésére. Ha erre nincs mód, akkor a határozatában megjelölt időpontig az érvénytelen szerződést hatályossá nyilvánítja és felhívja a cégbíróságot a törvényességi A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 76 ► Az üzleti jog alapjai A társasági jog alapjai, általános szabályok A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 77 ► felügyeleti eljárás lefolytatására.

A hitelezők szempontjából fontos szabály, hogy a társasági szerződés esetleges érvénytelensége nem érinti az érvénytelenség megállapítása előtt keletkezett, a társaság javára vagy terhére fennállt jogok és kötelezettségek fennállását. 4.4 A gazdasági társaság szervezete 4.41 A gazdasági társaság legfőbb szerve A gazdasági társaság legfőbb szervének működésében a társaság valamennyi tagja részt vesz. Ez a szerv elsősorban arra hivatott, hogy a társaság alapvető, stratégiai ügyeiben döntsön A legfőbb szerv a napi üzletvitel, ügymenet körébe tartozó kérdésekkel főszabály szerint nem foglalkozik. A legfőbb szerv elnevezése társasági formánként eltér. Kkt-ban és btben tagok gyűlése (vagy taggyűlés), kft-ben taggyűlés, rt-ben közgyűlés működik Egyszemélyes társaságban nincsen sem taggyűlés, sem közgyűlés, a legfőbb szerv hatáskörében az egyetlen tag jár el. A legfőbb szerv hatáskörébe

tartozó kérdések társaságról társaságra változhatnak, de tipikusan és – fontos kiemelni – főszabály szerint az alábbi ügycsoportokra terjednek ki, melyek egyúttal a legfőbb szerv kizárólagos hatáskörét is jelentik: • • • • • • • • vezető tisztségviselők kijelölése, visszahívása; felügyelő bizottság tagjainak kijelölése, visszahívása; könyvvizsgáló választása és visszahívása; társasági szerződés módosítása; tag kizárására irányuló per megindítása; megszűnésről vagy átalakulásról döntés, a számviteli törvény szerinti beszámoló jóváhagyása, egyes lényeges ügycsoportok A legfőbb szerv főszabály szerint ülésen határoz. Személyes részvétel helyett, amennyiben a társasági szerződés így rendelkezik, a tagsági jogokat a tagok elektronikus hírközlő eszközök révén is gyakorolhatják. A beszámoló elfogadásának kivételével ülés nélkül is határozhatnak a tagok,

amenynyiben a társasági szerződésben meghatározzák ennek mikéntjét Az ülés összehívásának módját szintén a társasági szerződés szabályozza. Szabálytalanul összehívott ülés esetén csak abban az esetben lehet határozatot hozni, ha valamennyi tag jelen van és az ülés megtartásához hozzájárul. Amennyiben olyan napirendi pont merül fel az ülésen, amely nem szerepelt a meghívóban, a legfőbb szerv szintén csak fenti esetben határozhat. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 77 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A társasági jog alapjai, általános szabályok Vissza ◄ 78 ► A legfőbb szerv határozatait rendszerint szótöbbséggel hozza, amely szabály alól a törvény számos esetben kivételeket fogalmaz meg és minősített többségi szavazást ír elő. Ha a társaság valamely tagja törvény vagy a társasági szerződés rendelkezései alapján nem szavazhat, a

határozathozatalnál a határozatképesség szempontjából figyelmen kívül marad. A Gt. szerint nem szavazhat az a tag, akit a tervezett határozat érint, vagyis kötelezettség vagy felelősség alól mentesít, vagy a társaság rovására másfajta előnyben részesít, továbbá az sem, akivel a tervezett határozat szerint szerződést kell kötni vagy aki ellen pert kell indítani, illetve az sem, akinek a társasággal fennálló társasági jogi jogviszonyának létesítésére, tartalmára vagy megszűnésére vonatkozik a tervezett határozat. A legfőbb szerv lényegében bármely tárgyban határozhat. E szabadság korlátját képezi bizonyos fokig az a szabály, mely szerint a vezető tisztségviselő a tagok által nem utasítható, illetve a hatáskörébe tartozó feladatok csak annyiban vonhatók el, amennyiben arra a társasági szerződést felhatalmazást ad. A tagok speciális felelősséggel tartoznak a társasági határozat tartalmáért. Azok a tagok

ugyanis, akik tudták, vagy általában elvárható gondosság mellett tudhatták volna, hogy olyan határozatot hoztak, amely a gazdasági társaság jelentős érdekeit nyilvánvalóan sérti, hacsak a törvény nem tesz kivételt, korlátlanul és egyetemlegesen felelnek minden ebből eredő kárért. 4.42 Az ügyvezetés A vezető tisztségviselők Az ügyvezetés a társaság napi üzletviteli tevékenységének ellátását jelenti. Negatíve fogalmazva a társaság irányításával összefüggésben szükséges mindazon döntések meghozatala minősül ügyvezetésnek, amelyek törvény vagy a társasági szerződés alapján nem tartoznak a legfőbb szerv vagy más testület hatáskörébe. Az ügyvezetési feladatokat a vezető tisztségviselők látják el, akár egyszemélyi, akár testületi pozícióként. Kkt és bt esetén vezető tisztségviselő az üzletvezetésre jogosult tag, kft. esetén pedig az ügyvezető Rt. esetén főszabály szerint testületi ügyvezetés

működik, az igazgatóság Kivételesen a vezető tisztségviselői pozíciót betöltheti egyetlen személy (vezérigazgató; kizárólag zártkörűen működő rt-ben) is. A 2006-os jogszabály jelentős újítása, hogy a nyilvánosan működő rt alapszabálya lehetővé teheti, hogy az rt. egységes irányítási rendszerű részvénytársaságként működjön Ez azt jelenti, hogy egy egységes szerv, az igazgatótanács látja el a társaságban az ügyvezetési és az ellenőrzési funkciókat. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 78 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A társasági jog alapjai, általános szabályok Vissza ◄ 79 ► (Ebben az esetben a nyilvánosan működő rt-k hagyományos szervezeti struktúrája – amelyet a közgyűlés, az igazgatóság és a felügyelő bizottság hármas modelljeként Drei Eck-rendszernek is hívnak – helyett az angolszász board-rendszer működik, ahol az

igazgatótanács mint ügyvezető szerv egyúttal a felügyelő bizottság funkcióját is ellátja, ennél fogva az egységes irányítási rendszerű rt-kben nem működik felügyelő bizottság.) Vezető tisztségviselő – a kkt-t és a bt-t kivéve – csak természetes személy lehet. Feladatait csak személyesen láthatja el, képviseletnek nincsen helye (2006-tól megszűnt az a szabály, mely szerint egy személy egyidejűleg csak három társaságnál lehetett vezető tisztségviselő). A vezető tisztségviselő e feladatát munkaviszonyban nem láthatja el. A társaság és a vezető tisztségviselő közötti jogviszony egy speciális sui generis jogviszony: eszerint a vezető tisztségviselőt illető jogokra és terhelő kötelezettségekre a Gt. szerinti társasági jogviszony irányadó, azzal, hogy ennek mögöttes szabályanyagát a Ptk megbízási szerződésre vonatkozó rendelkezései adják. A vezető tisztségviselő megbízatása főszabály szerint

határozott időre, de legfeljebb öt évre szól, a tagok ettől a társasági szerződésben eltérhetnek. Ha nem rendelkeznek a tagok a társasági szerződésben erről az időtartamról, akkor a vezető tisztségviselő megbízatását öt évesnek tekintjük. A poszt, ahogy ez fentebb már kiderült, elfogadással jön létre. A határozott tartamú jogviszony ellenére a vezető tisztségviselőt a legfőbb szerv bármikor indokolás nélkül visszahívhatja. Személyi korlátok (kizáró okok) A vezető tisztségviselői pozíciót nem töltheti be olyan személy, akivel szemben valamilyen kizáró ok forog fenn. Ezek: • Nem lehet vezető tisztségviselő, akit jogerősen szabadságvesztés büntetésre ítéltek, amíg nem mentesül a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól; • Akit a vezetői tisztség gyakorlásától eltiltottak, nem lehet vezető tisztségviselő; akit valamely foglalkozástól tiltottak el jogerősen, az ítélet hatálya alatt az

eltiltással érintett tevékenységet főtevékenységként gyakorló társaságban nem lehet vezető tisztségviselő; • Amennyiben a gazdasági társaságot megszüntetési eljárásban törölték, ezt követően két évig nem lehet más társaságban vezető tisztségviselő az, aki a törlést megelőző naptári évben a társaságnál vezető tisztségviselő volt. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 79 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A társasági jog alapjai, általános szabályok Vissza ◄ 80 ► Az összeférhetetlenség A kizárási okoktól élesen megkülönböztetendő az összeférhetetlenségi okok halmaza. A kizárási okok ugyanis a vezető tisztségviselői pozíció betöltését kizárják, míg az összeférhetetlenségi okok éppen azt feltételezik, hogy az érintett személy már megszerezte a vezető tisztségviselői minőséget és arra vonatkoznak, hogy ennek birtokában mit nem

tehet. Az összeférhetetlenségi szabályok megsértésének szankciója, hogy az így okozott kárért a vezető tisztségviselő felel a társasággal szemben. Az igény érvényesítésére nyitva álló idő a kár bekövetkezésétől számított egy év. Az összeférhetetlenségi okok a következők: • A vezető tisztségviselő nem szerezhet részesedést a gazdasági társaságéval azonos tevékenységet főtevékenységként megjelölő más gazdálkodó szervezetben (tehát nem csak gazdasági társaságban!). Ez alól generális kivétel a nyilvánosan működő rt-ben a részvényszerzés Egyébként pedig ez alól az összeférhetetlenségi ok alól maga a társasági szerződés is tehet kivételt, sőt, a legfőbb szerv is hozzájárulhat ahhoz, hogy a vezető tisztségviselő részesedést szerezhessen a versenytárs vállalkozásban. • A vezető tisztségviselő, közeli hozzátartozója és élettársa nem köthet a saját nevében vagy javára a társaság

főtevékenysége körébe tartozó ügyleteket, kivéve, ha ezt a társasági szerződés megengedi. A társasági szerződésben a tagok e két összeférhetetlenségi okot tovább szigoríthatják azzal, hogy nem csak a társaság főtevékenységére, hanem bármely, a társaság által végzett tevékenységére kiterjesztik. • A vezető tisztségviselő, közeli hozzátartozója, illetve élettársa nem választható ugyanabban a társaságban felügyelő bizottsági taggá. A vezető tisztségviselők feladat- és jogköre A vezető tisztségviselők feladata az ügyvezetés, amely, ahogy fent láttuk, minden olyan ügyre kiterjed, amely nem tartozik más szerv hatáskörébe. Így nem is lehet kimerítően felsorolni, hogy milyen feladatok tartoznak a vezető tisztségviselő tevékenységébe. Néhányat – különös fontosságuk miatt – azonban a törvény maga nevesít. • A vezető tisztségviselők képviselik a társaságot harmadik személyek, bíróságok és

hatóságok irányában. • A vezető tisztségviselők gyakorolják a társaság munkavállalói tekintetében a munkáltatói jogokat. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 80 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A társasági jog alapjai, általános szabályok Vissza ◄ 81 ► • Jellemzően a vezető tisztségviselők irányítják a társaság gazdasági tevékenységét. • A vezető tisztségviselők kötelesek a társaság üzleti titkait megőrizni, de kötelesek a társaság ügyeiről a tagokat, kérésükre, tájékoztatni, amenynyiben a tag joggyakorlása rendeltetésszerű és nem sérti a társaság méltányos üzleti érdekeit vagy titkait. • A vezető tisztségviselő köteles a cégbíróság felé a társaság alapítását, a társasági szerződés módosítását, illetve e bejegyzett tényeknek, jogoknak és adatoknak a változását bejelenteni. (A társasággal szemben korlátlanul és

egyetemlegesen felelnek, amennyiben a bejelentett adat, tény vagy jog valótlanságából, a bejelentés késedelmességéből vagy elmulasztásából kár keletkezett). A vezető tisztségviselők felelőssége A vezető tisztségviselő köteles feladatait az ilyen tisztséget betöltő személyektől általában elvárható gondossággal, a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján ellátni. A polgári jog általános szabályai alapján felelnek a társasággal szemben a jogszabályok, a társasági szerződés, illetve a gazdasági társaság legfőbb szerve által hozott határozatok, illetve ügyvezetési kötelezettségeik megszegésével a társaságnak okozott károkért. Harmadik személynek e minőségében okozott kárért nem a vezető tisztségviselő, hanem a társaság felel. A vezető tisztségviselők felelőssége a társaságnak okozott kár tekintetében együttes cégjegyzési jog esetén egyetemleges, amelyre a Ptk. közös károkozásra

vonatkozó szabályait kell alkalmazni Testületi ügyvezetési konstrukció esetén mentesül a felelősség alól az a vezető tisztségviselő, aki a döntésben nem vett részt vagy a kérdéses határozat ellen szavazott A vezető tisztségviselővel szembeni potenciális igényérvényesítésnek szab gátat a társasági jogunk régi-új intézménye, a felmentvény. A társasági szerződés előírhatja, hogy a legfőbb szerv évente tűzze napirendjére a vezető tisztségviselő munkájának értékelését és egyúttal határozzon a felmentvény kiadásáról. A felmentvénnyel a legfőbb szerv azt igazolja, hogy a vezető tisztségviselő a vizsgált időszakban a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján járt el. Ha a bíróság utólag megállapítja, hogy a felmentvény alapjául szolgáló információk valótlanok vagy hiányosak voltak, a felmentvény hatályát veszti. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 81 ► Az

üzleti jog alapjai A társasági jog alapjai, általános szabályok A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 82 ► A megbízatás megszűnése Megszűnik a vezető tisztségviselői jogviszony • • • • • a megbízás időtartamának lejártával, ha a vezető tisztségviselőt a legfőbb szerv visszahívja, ha valamely kizáró ok felmerül, ha a vezető tisztségviselő lemond, ha a vezető tisztségviselő meghal. 4.43 A tagok (részvényesek) 4.431 A tagsági jogviszony keletkezése, tartalma és megszűnése. A kizárás A tagsági jogviszony A társulási szabadságból fakadóan a társaság alapítása és így a taggá válás csak és kizárólag a tag döntése, illetve a többi taggal való megállapodás függvénye. Alapításkor a tagi jogviszony a társaság bejegyzéséhez igazodva keletkezik. A működő társaságba szintén be lehet lépni és ki lehet onnan válni. Mivel az új tag érkezése a korábbi tagi rendet megbolygatja, a

társaságok korlátozhatják a belépés lehetőségét Ezt ki lehet zárni, illetve a legfőbb szerv beleegyezéséhez lehet kötni a társasági szerződésben A csatlakozó tagra pedig ugyanúgy vonatkozik a társasági szerződés, mint az alapítókra Még a zártkörűen működő részvénytársaságok szabályaiban is megjelenik a „belépés” korlátozhatósága Igazából csak a nyilvános részvénytársaság az, ahol viszonylag szabadon lehet részvényessé válni A megszorítás indokolt, mert bizonyos körülmények mellett a részvényvásárlás itt sem teljesen szabad (lásd befolyásszerzés). Az egyes társaságokban a belépés lehetőségei mások, amelyet a különös rész szabályoz A tagsági jogviszony tartalmát azok a jogok és kötelezettségek teszik ki, amely a tagságból fakadnak. A jogosultságok egyrészt vagyoni természetűek A tag jogosult az adózott eredmény rá eső és felosztani rendelt részére, az osztalékra (esetlegesen

osztalékelőlegre), illetve a kilépéskor a társaság saját tőkéjének a betéte alapján őt megillető része. A tagsági jogok másik részét a működéssel kapcsolatos jogok teszik ki. Így a tag fő szabály szerint jogosult részt venni a legfőbb szerv ülésén, amelynek napirendjére indítványt tehet, felszólalhat, észrevételt tehet, kérdést tehet fel és szavazhat (ez utóbbi alól az rt-ben lehet kivétel). A tag legfontosabb kötelezettsége a vagyoni betétének a szolgáltatása. Amennyiben külön egyéb kötelezettség nincs a társasági szerződésben ki- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 82 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A társasági jog alapjai, általános szabályok Vissza ◄ 83 ► kötve (pl. mellékszolgáltatás, pótbefizetés, személyes munkavégzés stb), akkor lényegében a tagot egyéb kötelezettség a tagsági jogviszonyból fakadóan nem terheli. A

működéssel kapcsolatos jogokkal ugyanis nem kötelező élnie a tagnak, azaz teljesen passzív, visszahúzódó magatartást is tanúsíthat. A tagsági jogviszony megszűnése jellemzően a tag döntésének a függvénye. Azt, hogy az egyes társaságoktól hogyan lehet megválni, a különös rész szabályozza. A társaságtól való megválás számos formája létezik, de a legtipikusabb a társasági részesedés elidegenítése A tag akaratától függetlenül szűnik meg tagsági jogviszonya elhalálozása esetén, illetve akkor, ha kizárják A kizárás Mivel a kizárás adott esetben az érintett tag akaratával kifejezetten ellentétes, így érthető, hogy különös garanciákkal kell övezni a szabályozását. Az első társasági törvény a tag kizárásának szabályozása során a társasági autonómia elvéből kiindulva azt az álláspontot követte, mely szerint a tagok maguk dönthetnek a kizárásról, azaz a legfőbb szerv jogosult volt arról határozni,

hogy valamely tagját kizárja soraiból. Mivel a kizárt tag érdekein is védelemre érdemesek, a kizárt tag bírói jogvédelemért fordulhatott a bírósághoz és amennyiben a kizárás alaptalan volt, a bíróság restaurálta tagi minőségét Ez a logikus és védhető rendszer azonban nem volt kellően hatékony és nem védte a kizárással érintett tag érdekeit, mivel a perek elhúzódtak és indokolatlanul hosszú ideig tartott, amíg eldőlt, hogy a kizárás végül fennmarad vagy sem A hatályos Gt. eltérően szabályozza a tagkizárás intézményét Jelenleg a legfőbb szerv nem jogosult a tag kizárásáról dönteni, csupán arról dönthet, hogy óhajt-e bírósághoz fordulni a tag kizárása iránt. A korábbi rendszer két fő eleme (legfőbb szerv döntése, bírói kontroll) tehát helyet cserélt: jelenleg a bírói döntés nem utólagos, hanem előzetes A tagot ugyanis csak peres eljárásban, a társaságnak a tag ellen indított keresete alapján a

bíróság zárhatja ki, amennyiben a tagnak a társaságban maradása a társaság céljának elérését nagymértékben veszélyeztetné. Nem indítható kizárási kereset a részvényes ellen, nem zárható ki egyik tag sem abból a társaságból, amelynek két tagja van; nem zárható ki az a tag sem, aki a szavazatok legalább háromnegyedével rendelkezik a társaságban. A perindításról a legfőbb szerv határoz, a határozathozatalban az érintett személy nem vehet részt. Ez a döntés háromnegyedes többséget igényel A kizárási pert a határozat meghozatalát követő tizenöt napon belül meg kell indítani. Ez a határidő jogvesztő A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 83 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A társasági jog alapjai, általános szabályok Vissza ◄ 84 ► A kizárási per megindítása az alperes tagi jogviszonyát nem érinti, ám a tagsági jogok gyakorlását a bíróság

kérelemre az eljárás jogerős befejezéséig felfüggesztheti. A felfüggesztés nem érinti a tag jogát az adózott eredmény felosztása során a rá eső részre vonatkozóan Amennyiben a tag felelőssége korlátlan, a felfüggesztés alatt keletkezett társasági tartozásokért a korlátlan felelőssége nem áll fenn. Mindaddig, amíg a kizárási per tart, a társaság működése bizonyos mértékben korlátozott, hiszen • • • • a társasági szerződést nem módosíthatja, újabb tag kizárását nem kezdeményezheti, nem dönthet átalakulásról, illetve jogutód nélküli megszűnésről sem. 4.432 A kisebbségi jogok Minden döntésben, hacsak nem egyhangúsággal dől el, elvileg beszélhetünk többségről és kisebbségről. A társasági jog kisebbségvédelmi szabályai azonban nem akármilyen kisebbségre vonatkoznak A kisebbségi jogok gyakorolhatósága szempontjából kisebbségnek minősül az a tagi kör, amely a szavazatok legalább öt

százalékával rendelkezik. A kisebbség mindenekelőtt az ok és a cél megjelölésével bármikor kérheti a legfőbb szerv összehívását. E jogot a társasági szerződés alacsonyabb (pl legalább öt százalékos) szavazati joggal rendelkező tagi körnek is biztosíthatja. Amennyiben az ügyvezetés a legfőbb szerv összehívására vonatkozó kérelemnek harminc napon belül nem tesz eleget, a kisebbség a cégbírósághoz fordulhat. A cégbíróság vagy összehívja harminc napon belül a legfőbb szervet, vagy az indítványtevőket erre feljogosítja. Ennek feltétele, hogy a legfőbb szerv összehívását kérőknek kell előlegezniük az ülés összehívásával kapcsolatos költségeket és kötelesek biztosítani az ülés megtartásának további feltételeit is. A költség tényleges viselésről a legfőbb szerv határoz. Az előlegezés szabályai e kisebbségi jog gyakorlásának jelentős korlátját képezhetik, mivel nagyobb társasági méret (nagy

taglétszám) esetén a legfőbb szerv ülése komoly költségekkel jár. A kisebbségnek fontos jogai vannak a társasági gazdálkodás ellenőrzésével kapcsolatban. Amennyiben ugyanis a legfőbb szerv elvetette azt az indítványt (vagy a bejelentett indítványról nem szavazott), hogy az utolsó számviteli törvény szerinti beszámolót vagy az utolsó két év ügyvezetésében előfordult valamely eseményt könyvvizsgáló vizsgálja meg, a kisebbség kérelmére a könyvvizsgálatot a cégbíróság elrendeli, egyúttal kirendeli a könyvvizsgálót is. A költségeket e jog gyakorlása tekintetében a gazdasági társaság köteles előlegezni, azonban a költségviselésről a legfőbb szerv dönt. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 84 ► Az üzleti jog alapjai A társasági jog alapjai, általános szabályok A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 85 ► Még jelentősebb a kisebbség jogosultsága a tagok és a

vezető tisztségviselők felelősségét illetően. Ha a gazdasági társaság legfőbb szerve elvetette azt az indítványt, hogy a társaságnak a tagok, a vezető tisztségviselők vagy a felügyelő bizottsági tagok, illetve a könyvvizsgáló ellen valamely követelést a társaság érvényesítsen, a kisebbség a legfőbb szerv ülésének napjától számított harminc napos jogvesztő határidőn belül a gazdasági társaság nevében keresettel maguk érvényesíthetik. Ebben az esetben a perindítás költségeit a gazdasági társaság előlegezi Mivel itt peres eljárásról van szó, a perköltség viselése a perjogi szabályok szerint alakul. (A felügyelő bizottsággal, illetve a könyvvizsgálóval e jegyzet más része foglalkozik.) 4.5 A gazdasági társaság és a gazdaság többi szereplőjének viszonyai 4.51 A társaság konzorciális viszonyai 4.511 A befolyásszerzés A befolyásszerzés azt jelenti, hogy a társaság valamely tagja (vagy tagjai) az

alapítást követően további részesedés révén olyan szavazati fölényt szerez, amely számára meghatározó rendelkezési jogosultságokat biztosít a társaság ügyeiben. Nyilvánvaló, hogy ennek a helyzetnek az üzleti partnerek számára átláthatónak kell lennie, illetve az is, hogy a belső viszonyokban az erőfölénnyel szembeni kiszolgáltatottság kiküszöbölésére is lehetőséget kell biztosítani. E kettős követelményt az egymást követő szabályozások mindegyike – eltérő mértékű és mélységű regulációval – kezelni kívánta. Az új Gt-ben a befolyásszerzés szabályai bizonyos fokig leegyszerűsödtek, ugyanis a korábbi három fokozatú rendszer helyett jelenleg a törvény csak a minősített többséget biztosító befolyásszerzésről rendelkezik. Minősített többséget biztosító a befolyás, ha akár közvetlenül, akár közvetve a befolyásszerző az ellenőrzött társaságban a szavazatok hetvenöt százalékával

rendelkezik. (A befolyásszerzést rt-k tekintetében a részvényfelvásárlás szabályaival (take-over jog) a tőkepiacról szóló törvény rendezi) Amennyiben kft-ben vagy rt-ben annak tagja az alapítást követően minősített többséget biztosító befolyást szerez, köteles a befolyásszerző a befolyás tényét követő tizenöt napon belül a cégbíróságnak bejelenteni. Késedelmes bejelentés vagy annak elmaradása esetén a cégtörvény szerinti törvényességi felügyeleti eljárás intézkedései alkalmazandók a befolyásszerzővel szemben. Az ellenőrzött társaság tagjai az új helyzettel szemben úgy védekezhetnek, hogy a befolyásszerzés közzétételétől számított hatvan napon belül A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 85 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A társasági jog alapjai, általános szabályok Vissza ◄ 86 ► kérhetik, hogy a befolyásszerző az üzletrészüket

vagy részvényüket vásárolja meg tőlük. A tagok egyhangú szavazással a társasági szerződésben kizárhatják e szabályok alkalmazását. A befolyásszerzés szabályozása a tulajdonosi jogok gyakorlásának egyfajta keretek között tartását is jelenti, s biztosítja, hogy a tulajdonosi szabadság ne szolgáljon az azzal való visszaélés álcájául. Amennyiben ugyanis a minősített befolyással rendelkező tag tartósan hátrányos üzletpolitikát folytat az ellenőrzött társaság tekintetében és ezáltal az ellenőrzött társaság kötelezettségeinek teljesítését jelentősen veszélyezteti, az ellenőrzött társaság kérelmére a cégbíróság kötelezheti a befolyásszerzőt arra, hogy adjon megfelelő biztosítékot, sőt, vele szemben a törvényességi felügyeleti intézkedések is alkalmazhatók lehetnek. Amennyiben a befolyásszerző tartósan hátrányos üzletpolitikája miatt az ellenőrzött társaságot fel is számolják, a minősített

befolyásszerző korlátlan felelősséggel tartozik az ellenőrzött társaság azon kötelezettségeiért, amelyekre nem nyújt fedezetet az adós ellenőrzött társaság vagyona. Ennek a szigorú felelősségi szabálynak a feltétele, hogy az ellenőrzött társaság hitelezői a felszámolási eljárásban sikeres keresetet nyújtsanak be a bírósághoz. 4.512 Elismert vállalatcsoport Jogunk új eleme a vállalatcsoport társasági jogi szabályozása, amely a formálisan önálló társaságok összefonódásának transzparenciáját és szabályozott együttműködését biztosítja. A vállalatcsoport definiálása azért fontos, mert a jog sokszor érzéketlen bizonyos gazdasági – ténybeli körülményekkel szemben: a jog ugyanis jogalanyokban gondolkodik, nem pedig az egyes jogalanyok mögött húzódó tulajdonosi vagy más érdekekben. Ez a megközelítés azonban könnyen konfliktusba kerülhet a valósággal, hiszen az egységes tulajdonosi akarat által

irányított, de formálisan és jogi értelemben független, önálló vállalkozások nem szükségképpen fognak egységes gazdasági stratégiát vagy piaci magatartást követni. Ez a probléma a versenyjogban már jó ideje felmerült és tisztázódott (lásd a nem független vállalkozások közötti megállapodások versenyjogi megítélését), 2006-tól egy másik vetülete a társasági jogban is jelen van. A konszolidált éves beszámoló készítésére a számviteli törvény szerint köteles társaság mint uralkodó tag és az az rt. vagy kft, amely felett a számviteli törvény szerint meghatározó befolyással rendelkezik egységes üzleti céljaik megvalósítása érdekében határozhatnak arról, hogy uralmi szerződést kötnek és elismert vállalatcsoportként működnek tovább. Az ellenőrzött A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 86 ► Az üzleti jog alapjai A társasági jog alapjai, általános szabályok A dokumentum

használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 87 ► tag önállóságának korlátozására a vállalatcsoport céljainak eléréséhez szükséges mértékben kerülhet sor. Az elismert vállalatcsoportkénti működést a cégjegyzékben fel kell tüntetni. Fontos kiemelni, hogy az egységes vállalatcsoport nem érinti a tagok jogi önállóságát, jogalanyiságát, és nem hoz létre a részes társaságoktól elkülönült új jogalanyt sem. Az uralmi szerződés tervezetét az uralkodó tag köteles a Cégközlönyben közzétenni Az uralmi szerződésben rendelkezni kell az alábbi kérdésekről: • a részt vevő társaságok cégnevét, székhelyét, cégjegyzékszámát; az uralkodó tag feltüntetését, • az egységes üzleti koncepció megvalósítását szolgáló együttműködés módját és annak lényeges tartalmát (különösen azt, hogy az uralkodó tagnak milyen jogai vannak a vállalatcsoport egészére kiható döntések meghozatala és végrehajtása

során, illetve e tekintetben milyen kötelezettségek terhelik az ellenőrzött társaságok szerveit), • az ellenőrzött társaság tagjainak és hitelezőinek védelme érdekében szükséges az vállalatcsoportkénti működésből származó előnyök és hátrányok kiszámítható és kiegyensúlyozott megosztását biztosító rendelkezéseket, • azt, hogy határozott vagy határozatlan időre jön létre a vállalatcsoport, • a szerződésszegés jogkövetkezményeit. Az uralmi szerződést az érintett társaságok legfőbb szerveinek háromnegyedes határozatukkal jóvá kell hagyniuk, majd ezt követően tizenöt napon belül meg kell küldeni bejegyzés és közzététel végett a cégbíróságnak. A vállalatcsoportban részes vállalkozások hitelezői biztosítékot követelhetnek le nem járt követeléseikre A vállalatcsoportban részes ellenőrzött társaságok tagjai kérhetik, hogy részvényeiket vagy üzletrészeiket az uralkodó tag vásárolja meg.

Az elismert vállalatcsoport bejegyzésének legfőbb következménye, hogy az uralkodó társaságot bizonyos többletjogok illetik meg. Az uralkodó tag az ellenőrzött társaság ügyvezetését utasíthatja, a társaság működésére vonatkozó kötelező határozatokat hozhat. Ha az uralmi szerződésben kikötötték, személyes ügyekben közvetlen jogosultságai lehetnek: az ellenőrzött társaság legfőbb szerve helyett az uralkodó tag jogosult az ellenőrzött társaság vezető tisztségviselőinek, felügyelő bizottsági tagjainak kinevezésére, visszahívására, díjazásuk megállapítására, sőt, az ellenőrzött társaság cégvezetőjévé választható az uralkodó tag munkavállalója is. Az uralkodó tag vezető tisztségviselője, felügyelő bizottsági tagja az ellenőrzött társaságnál is elláthatja ugyanezeket a funkciókat. Az ellenőrzött társaság vezető tisztségviselői a társaság ügyvezetését nem a társaság érdekeinek

elsődlegessége, hanem az elismert vállalatcsoport egészének üzleti érdekei elsődlegessége alapján köteles folytatni A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 87 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A társasági jog alapjai, általános szabályok Vissza ◄ 88 ► Ezek a speciális szabályok akkor is alkalmazhatóak, ha nincsen ugyan uralmi szerződés, illetve a cégbíróság sem jegyezte be a vállalatcsoportot elismert vállalatcsoportként, ám az uralkodó tag és az ellenőrzött társaságok közötti tartós, legalább három éves, megszakítatlan együttműködés során a vállalatcsoport tagjai egységes üzleti koncepció alapján végzik tevékenységüket és tényleges magatartásuk biztosítja a vállalatcsoportkénti működésből fakadó előnyök és hátrányok kiszámítható és kiegyensúlyozott megosztását. Ebben az esetben nem elismert, hanem tényleges vállalatcsoportról

beszélünk, jogunk tehát elismeri a formálisan be nem jegyzett, ténylegesen azonban működő vállalatcsoportokat is. Amennyiben az ellenőrzött társaság tagja, vezető tisztségviselője vagy hitelezője azt kéri, a cégbíróság az uralmi szerződés megsértése esetén az alábbi intézkedéseket teheti: • felhívja az uralkodó tagot az uralmi szerződésben foglaltak megtartására • a cégtörvény szerinti törvényességi felügyeleti intézkedést alkalmaz • eltiltja a vállalatcsoportot az elismert vállalatcsoportkénti működéstől. Ez utóbbi eseten kívül az elismert vállalatcsoport akkor sem működhet tovább elismert vállalatcsoportként, ha • az uralmi szerződésben kikötött időtartam letelt vagy feltétel bekövetkezett • a vállalatcsoportban részes társaságok legfőbb szervei háromnegyedes többséggel így rendelkeznek • az uralkodó tag már nem készít konszolidált beszámolót. Az uralkodó tag az elismert

vállalatcsoportként való működés során vállalt kötelezettségeinek a teljesítéséért a vállalatcsoport megszűnését követően is helytállni tartozik. 4.513 A társaság és a hitelezők A hitelezővédelem, ha a finalitás oldaláról nézzük, a társasági jog egyik alapvető célja, amiről az új Gt. preambuluma is tanúskodik, nevezetesen a társasági jognak összhangban kell állnia a hitelezők méltányos érdekeivel. Ennek megfelelően a hitelezővédelem rendkívül komplex kérdéskör, hiszen nagyon sok szabályban ráismerhetünk a hitelezővédelmi gondolatra. Ennek tükrében elmondható, hogy a hitelezővédelmi szabályok szétszórva, a társasági törvény rendszerét át- meg átszőve jelennek meg. Az új Gt ezen felül külön cím alatt is foglalkozik e kérdéskörrel, és lefektet néhány, rendkívül fontos, tisztán hitelezővédelmi normát. Az első ilyen szabály a társaság jogutód nélküli megszűnésével kapcsolatos. Eszerint a

társaság jogutód nélküli megszűnése esetén nem hivatkozhat korlátozott felelősségére az a tag, aki ezzel visszaélt. Így a korlátolt felelős- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 88 ► Az üzleti jog alapjai A társasági jog alapjai, általános szabályok A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 89 ► ségű társaság azon tagjai és azon részvényesek, akik a társaság elkülönült jogi személyiségével és korlátlan felelősségével a hitelezők rovására visszaéltek, korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a megszűnt társaság ki nem elégített kötelezettségeiért. Ilyennek minősül különösen, ha a társaság vagyonával sajátjukként rendelkeztek, illetve, ha a társasági vagyont saját vagy más személyek javára úgy csökkentették, hogy tudták, illetve kellő gondosság tanúsítása esetén tudniuk kellett volna, hogy ez által a társaság a kötelezettségeit harmadik személyek

részére nem lesz képes teljesíteni. Ezek a normák 2006-tól a bt. kültagjára is kiterjednek Ezek a szabályok szoros rokonságban állnak az apport „tudatos” felülértékelése kapcsán tárgyalt szabállyal. A kapcsolat lényege, hogy mindkét szabály megsértőivel szemben lehetőség nyílik a „felelősség-átvitelre”, más szavakkal: a korlátolt felelősség áttörésére (Durchgriffshaftung; piercing the corporate veil). A másik roppant fontos szabály a társaságok tőkevédelmével foglalkozik. A jegyzett tőke, ahogy erről fent már volt szó, a saját tőke állandó eleme, ami azt jelenti, hogy a gazdálkodástól függetlenül a jegyzett tőke mindig ugyanakkora. Hitelezővédelmi szempontból azonban aggályos, ha a társaság nem rendelkezik annyi saját tőkével sem, mint amennyi a jegyzett tőke előírás szerinti mértéke. Amennyiben az éves beszámolókból az derül ki, hogy a társaság két egymást követő üzleti évben nem rendelkezik

a társasági formára kötelezően vonatkozó jegyzett tőkének megfelelő összegű saját tőkével és a tagok a második számviteli törvény szerinti beszámoló elfogadásától számított három hónapon belül nem biztosítják a megkövetelt mértékű saját tőkét, akkor a társaság köteles elhatároznia átalakulását (olyan társasági formává, amely tőkekövetelményeinek meg tud felelni, azaz rt-ből kft-vé alakul; illetve olyan társasági formává, ahol nincsen tőkelimit: kkt. vagy bt) Ha nem akarnak a tagok az átalakulásról dönteni, kötelesek a társaság megszűnéséről rendelkezni. 4.6 A gazdasági társaság megszűnése 4.61 A gazdasági társaság megszűnése általában A gazdaság szereplőinek belső viszonyai ugyanúgy, mint a külső működési körülmények, folyamatosan változnak, melyre a társaságnak – a rugalmas gazdálkodáson túlmenően – esetenként a belső struktúra módosításával, a társaság egészének

átalakításával, végső esetben megszüntetésével kell reagálni. Ebből következően a gazdasági társaságnak is vannak létszaka- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 89 ► Az üzleti jog alapjai A társasági jog alapjai, általános szabályok A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 90 ► szai. A vállalkozás megindítása (alapítás) szakaszát a stabilizáció, jó esetben a dinamikus fejlődés követi, végül pedig – hosszabb-rövidebb idő elteltével – minden vállalkozás megszűnik. A megszűnés az alapítók (tulajdonosok) érdekei mellett a gazdasági partnereket (hitelezőket, szállítókat, megrendelőket) is érinti, ezért szabályozása garanciális jelentőségű A megszűnés általános részi szabályai azokat a tényállásokat foglalják össze, amelyek függetlenek a gazdasági társaság konkrét társasági formájától. Az esetleges, csupán az egyes társasági formákra vonatkozó

speciális megszűnési szabályokat a társasági jog különös része, az egyes társaságokra vonatkozó normaanyag tartalmazza. A megszűnés történhet jogutód nélkül, amikor a gazdasági társaság egyszer és mindenkorra megszűnik, kikerül a forgalomból anélkül, hogy bármely jogalany bármilyen formában „továbbvinné” a megszűnt társaság jogait és kötelezettségeit. A jogutódlással történő megszűnés ezzel szemben arra az esetre vonatkozik, amikor megszűnik ugyan az adott gazdasági társaság, de jogutódja a megszűnt társaság jogainak és kötelezettségeinek alanya lesz, azaz e téren a jogutód a „folytatója” a megszűnt társaság működésének. Éppen úgy, ahogy a társaságok létrejötte is a cégbíróság konstitutív aktusa, a bejegyzés révén történik, a megszűnés szintén a cégbíróság határozatához kötött: a gazdasági társaság a megszűnés mindkét változatánál a cégjegyzékből való törléssel valósul

meg. 4.62 A társaság megszűnése jogutód nélkül Amennyiben a jogutód nélküli megszűnéssel érintett gazdasági társaság vagyona meghaladja a tartozásait, végelszámolásnak van helye, ha azonban a társaság vagyona passzív, úgy felszámolási eljárást kell lefolytatni. Jogutód nélkül szűnik meg a gazdasági társaság, ha • a társasági szerződés tartamát határozott időre állapították meg és ez az idő eltelt vagy megszűnési feltételhez kötötték és ez a feltétel bekövetkezett; • a legfőbb szerv elhatározza a megszűnést; • ha a társaság létszáma egy főre csökken (értelemszerűen ez alól kivétel az egyszemélyes formában is működtethető kft. és rt); • a cégbíróság a cégtörvényben meghatározott okokból így dönt; • jogszabály így rendelkezik. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 90 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A társasági jog alapjai,

általános szabályok Vissza ◄ 91 ► Amennyiben a társaság jogutód nélkül szűnik meg, a megszűnt társaságot terhelő kötelezettségekért a társaság tagjai – a társaság jellegétől függő módon – felelnek. Ha a tag felelőssége a társasági tartozásokért a társaság fennállása alatt korlátlan és a többi taggal egyetemleges volt, úgy a felelősségének ezt az alakzatát nem érinti a megszűnés, ebben az esetben is korlátlan és egyetemleges a helytállási kötelezettsége. Érdemes megjegyezni, hogy a kötelezetti egyetemlegesség ebben az esetben csak „kifelé”, azaz a hitelezők felé értelmezendő, mivel a törvény szerint – a társasági szerződés eltérő rendelkezése híján – egymás közötti viszonyukban a tagok a társaság után maradt tartozást a társasági vagyonból való részesedésük arányában viselik. Amennyiben a tag felelősége a társasági tartozásokért a társaság működése során korlátozott

volt, ez a korlátozott felelősség (a fent részletezett kivételekkel) a megszűnésre is irányadó. Ez azt jelenti, hogy a korlátolt felelősségű tag a társaság megszűnése esetén sem felel magánvagyonával, a megszűnéskor felosztott társasági vagyonból rá eső rész erejéig felel a megszűnt társaság ki nem egyenlített tartozásaiért. 4.63 A társaság megszűnése jogutódlással, az átalakulás A megszűnésnek e formája egyetemes jogutódlást jelent, azaz ebben az esetben a jogelőd társaság megszűnik, de minden joga és kötelezettsége mint egész a jogutód társaságra száll. Ez annyit tesz, hogy a jogutód gazdasági társaságot illetik meg a jogelőd gazdasági társaság jogai és terhelik annak kötelezettségei. Jogutódlással szűnik meg a gazdasági társaság átalakulás esetén • társasági formaváltás (szűkebb értelemben vett átalakulás), illetve • egyesülés és szétválás eredményeként. Társasági

forma-változtatás Társasági formaváltásnak minősül, ha egyetemes jogutódlás során a gazdasági társaság más társasági formát választ. Egyesülésről akkor beszélünk, ha két vagy több gazdasági társaságból egy gazdasági társaság alakul. Az egyesülés két változata az összeolvadás és a beolvadás Szétválásról akkor beszélünk, ha a gazdasági társaság két vagy több gazdasági társasággá válik szét. A szétválás történhet különválással vagy kiválással Jogutódlás esetén a jogelőd tartozásaiért – az egyetemes jogutódlásból következően – a jogutód társaság felel. A jogelőd társaság tagjainak a felelőssége csak abban az esetben állapítható meg, ha a jogutód társaság nem tudott eleget tenni a helytállási kötelezettségének. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 91 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A társasági jog alapjai, általános

szabályok Vissza ◄ 92 ► Az átalakulás Gazdasági jelentőségére tekintettel részletesen kell foglalkozni a jogutódlást (és egyúttal megszűnést) keletkeztető intézménnyel, az átalakulással. A társaságok átalakulására alapvetően az alapítás szabályait kell alkalmazni a társasági törvényben foglalt eltérésekkel. Az alapításhoz képest a legfontosabb eltérések az alábbiak: • Nem alakulhat át a gazdasági társaság, amennyiben felszámolási vagy végelszámolási eljárás alatt áll. • Csak abban az esetben lehet átalakulásról határozni, amennyiben az átalakulni szándékozó társaság tagjai vagyoni hozzájárulásukat teljes egészében befizették. • Átalakulás esetén nincsen előtársasági létszak. Ebből következik, hogy az átalakulás jogerős bejegyzéséig az átalakulással érintett gazdasági társaság az eredetileg bejegyzett társasági formájában működik tovább, mivel az új társaság a cégbírósági

bejegyzésével jön létre. • Az átalakulás folyamatában könyvvizsgáló közreműködése kötelező. Az átalakulásról főszabály szerint a gazdasági társaság legfőbb szerve két alkalommal határoz. Az első döntés alkalmával a vezető tisztségviselők azt mérik fel, hogy a társaság tagjai egyetértenek-e az átalakulással, milyen társasági formára kívánnak átalakulni, illetve hogy a tagok közül ki óhajt az átalakulással létrejövő társaság tagjává válni. Amennyiben a tagság egyetért az átalakulással, úgy a legfőbb szerv meghatározza a vagyonmérlegtervezetek fordulónapját, dönt a könyvvizsgáló személyéről és megbízza a vezető tisztségviselőket a vagyonmérleg- és vagyonleltár-tervezetek elkészítésével. A vagyonmérleg-tervezet elfogadásáról a legfőbb szerv a társaság átalakulásáról véglegesen döntő ülésen határoz. Ez a legfőbb szerv második határozathozatala az átalakulás során. Az

átalakulást a gazdasági társaság köteles a Cégközlönyben közzétenni. Mivel az átalakulás következtében nem következik be vagyongyarapodás – legfeljebb a társaság vagyonának időközben bekövetkezett értéknövekedését regisztrálják, s tranzitálják a társaság jegyzett tőkéjébe – az átalakulás adómentes Ez a körülmény az átalakulás „népszerűségének” egyik okozója. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 92 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A társasági jog alapjai, általános szabályok Vissza ◄ 93 ► 4.7 A gazdasági társaság működésének ellenőrzése 4.71 A gazdasági társaság tulajdonosi és közérdekvédelmi ellenőrzése 4.711 A felügyelő bizottság A felügyelő bizottság létesítése mögött az a megfontolás húzódik meg, hogy elvileg a társaság szerveiben (legfőbb szerv – ügyvezetés) megoszlik a tulajdon statikus és dinamikus

oldala. A tulajdonosi kör, azaz a legfőbb szerv viseli a gazdasági tevékenység kockázatát, míg a rendelkező tevékenységet a vezető tisztségviselők végzik. Ahogy a gazdasági tevékenységek egyre bonyolultabbak, áttekinthetetlenebbek, sokrétűbbek és egyúttal kockázatosabbak lettek, a tagoknak (tulajdonosoknak) egyre kevesebb érdemi rálátásuk lett a társaságuk ügyeire. Nem csak a kockázatviselés és a rendelkezés vált el egymástól, hanem szakértelem és a tőke is. Emiatt szükség lehet a társaságban olyan szervre is, amely szakértelmével képes az ügyvezetés tevékenységét a tagok érdekében ellenőrizni. Ez a szerv a felügyelő bizottság Bármely társaság létesíthet felügyelő bizottságot, amennyiben ezt szükségesnek ítéli, viszont bizonyos esetekben kötelező felügyelő bizottságot létesíteni. Ezek az alábbiak: • nyilvánosan működő rt-ben; kivéve, ha egységes irányítási rendszer alapján működik, •

zártkörűen működő rt-ben akkor, ha a szavazati jogok legalább 5%-val rendelkező tagok ezt kérik, • ha a felügyelő bizottság létesítését törvény a köztulajdon védelme érdekében vagy a társaság tevékenységére tekintettel megköveteli, • ha a társaság teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalóinak létszáma éves átlagban a 200 főt meghaladja. Ezt az utolsó esetet hívjuk a munkavállalók részvételi jogának, más kifejezéssel munkavállalói participációnak. Ebben az esetben a felügyelő bizottság egyharmadát a munkavállalói küldöttek teszik ki. A felügyelő bizottság egy minimum három, legfeljebb tizenöt tagból álló testületi szerv. Tagjai kötelesek személyesen részt venni a bizottság munkájában, a tagok által nem utasíthatóak Testületként jár el, szótöbbséggel határoz. Határozatképességének feltétele, hogy a tagság kétharmada, de legalább három fő jelen van. Ügyrendjét maga állapítja meg A

dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 93 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A társasági jog alapjai, általános szabályok Vissza ◄ 94 ► A bizottság a vezető tisztségviselőktől felvilágosítást kérhet, a társaság könyveit és iratait megvizsgálhatja. Amennyiben működik felügyelő bizottság, a számviteli törvény szerinti beszámoló elfogadásáról írásbeli jelentése nélkül nem határozhat a legfőbb szerv. Ha a bizottság úgy ítéli meg, hogy az ügyvezetés tevékenysége jogszabályba, társasági szerződésbe vagy a legfőbb szerv határozatába ütközik, vagy egyébként sérti a társaság vagy a tagok érdekeit, összehívja a legfőbb szervet és javaslatot tesz a napirendre. A felügyelő bizottság tagjai korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a társasággal szemben a társaságnak az ellenőrzési kötelezettségük megszegésével okozott károkért. Zártkörű rt.

alapszabálya, illetve a kft társasági szerződése egyes, a legfőbb szerv hatáskörébe tartozó hatásköröket a felügyelő bizottságra delegálhat: a vezető tisztségviselők megválasztásának, visszahívásának, díjazásuk megállapításának jogát ruházhatják át. Ezen kívül ún. ügydöntő felügyelő bizottságot is létrehozhatnak, amelyben egyes ügydöntő határozatok meghozatalát előzetes felügyelő bizottsági jóváhagyástól teszik függővé. Ebben az esetben az ügyvezetési funkciók tekintetében a felügyelő bizottság tagjai is vezető tisztségviselőnek minősülnek. Ha az ügydöntő felügyelő bizottság határozata kárt okoz a társaságnak, a vezető tisztségviselők és a felügyelő bizottság tagjai egyetemlegesen felelnek a Ptk. közös károkozásra vonatkozó szabályai szerint 4.712 A könyvvizsgáló Míg a felügyelő bizottság szervezeten belüli szerv és a tulajdonosi ellenőrzés testülete, a könyvvizsgáló

közérdekvédelmi funkciót tölt be a társaságban és ennél fogva külső kontrollt jelent, ezért a könyvvizsgálót nem is szoktuk a társaság szervei között számon tartani. Feladata, hogy gondoskodjon a számviteli törvény szerinti könyvvizsgálat elvégzéséről és állapítsa meg, hogy a társaság beszámolója megfelel-e a jogszabályoknak, megbízható és valós képet ad-e a társaság vagyoni és pénzügyi helyzetéről, működésének eredményéről. Közérdekvédelmi szerepe miatt nem nyújthat a társaság részére olyan szolgáltatást, amely e feladatának tárgyilagos és független ellátását veszélyezteti. Tilos olyan szakmai együttműködést kiépítenie az ügyvezetéssel, amely a pártatlan könyvvizsgálatot veszélyeztetheti Nem kötelező minden társaságnak könyvvizsgálót alkalmazni. A Gt szerint ez csupán rt. esetén kötelező, illetve akkor ha ezt a köztulajdon védelme miatt törvény előírja, illetve ha a számviteli

törvény ezt kötelezővé teszi. Könyvvizsgálót a könyvvizsgálók nyilvántartásából lehet választani, amelyet a pénzügyminiszter vezet Nem lehet könyvvizsgáló a gazdasági társaság alapítója, tagja, a társaság vezető tisztségviselője, felügyelő A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 94 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A társasági jog alapjai, általános szabályok Vissza ◄ 95 ► bizottsági tagja, ezen személyek közeli hozzátartozója, élettársa. Nem lehet továbbá a társaság munkavállalója könyvvizsgáló mindaddig, amíg e minősége fennáll, illetve az annak megszűnésétől számított három évig. Könyvvizsgálót határozott időre, de legfeljebb öt évre lehet választani A megbízatás ideje nem lehet rövidebb, mint az az időszak, amelynek a felülvizsgálatára megválasztották A könyvvizsgáló a társaság könyveibe betekinthet, a vezető

tisztségviselőktől, munkavállalóktól felvilágosítást kérhet, a társaság bankszámláit, ügyfélszámláit, könyvvezetését, szerződéseit megvizsgálhatja. Köteles a tudomására jutott üzleti titkot megőrizni Ha a könyvvizsgáló megállapítja vagy tudomására jut, hogy a társasági vagyon jelentős csökkenése várható, vagy ha olyat tényt észlel, amely a vezető tisztségviselők vagy a felügyelő bizottság tagjainak felelősségét vonná maga után, köteles kezdeményezni a legfőbb szerv összehívását. Ha a legfőbb szerv nem ül össze vagy a kellő határozatokat nem hozza meg, a könyvvizsgáló a cégbírósághoz fordul. 4.72 A bíróságok szerepe a gazdasági társaságokkal kapcsolatban 4.721 A cégbíróság A cégbíróság a megyei bíróság szervezetén belül működik. A cégbíróság bírói fórum, amelyben hivatali és igazságszolgáltatási funkciók egyesülnek. A cégbíróság nem peres bíróság, feladata a cégügyekre

korlátozódik: a cégbejegyzési és változásbejegyzési eljárás lefolytatása, a cégjegyzék vezetése és annak adatairól tájékoztatás adása, a törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatása, egyes, a kisebbség jogaival kapcsolatos, illetve a hitelezők jogvédelmét célzó kérelmek elbírálása. A cégbírósági eljárás ún nemperes eljárás. Sajátos feladata a törvényességi felügyeleti eljárás, melynek célja, hogy a cégbíróság intézkedésével a cégnyilvántartás közhitelességének biztosítása érdekében a cég törvényes működését kikényszerítse. Csak okirati bizonyításnak, kivételesen személyes meghallgatásnak van helye Az eljárás történhet hivatalból is és kérelemre is. Sor kerülhet az eljárás megindítására akkor is, ha a cégjegyzékben szereplő adat törvénysértő, illetve ha nem tartalmaz olyan adatot, amelyet jogszabály előír, s akkor is, ha a cég a működése során nem tartja be a szervezetére

és működésére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 95 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A társasági jog alapjai, általános szabályok Vissza ◄ 96 ► Amennyiben az eljárás alapján a cégbíróság megállapítja az eljárás alá vont cég törvénysértését, a törvényes állapot helyreállítása érdekében az alábbi intézkedéseket hozhatja: • ismételten felhívja a céget a jogszerű működés helyreállítására; • a vezető tisztségviselőt 100. 000 Ft-tól 10 000 000 Ft-ig terjedő pénzbírsággal sújthatja; • megsemmisíti a cég jogszabálysértő vagy létesítő okiratba ütköző határozatát, szükség esetén új határozat hozatalát írja elő; • összehívja a cég legfőbb szervét, ha előreláthatólag így biztosítható a törvényes működés; • ha más mód nincs a törvényes működés helyreállítására,

legfeljebb kilencven napra felügyelő biztost rendel ki. Ezeket az intézkedéseket együttesen is, a pénzbírság kiszabását ismételten is lehet alkalmazni. A cégbíróság belátásán múlik, mérlegelve a jogsértés jellegét és súlyát, hogy melyik eszközt alkalmazza a törvényességi felügyeleti eljárás során. Amennyiben egyik eszköz segítségével sem áll helyre a törvényes működés, a cégbíróság eltiltja a céget a további működéstől, megszűntnek nyilvánítja és kezdeményezi felszámolását (végelszámolását). Fentieken túlmenően lehetőség van különleges törvényességi felügyeleti eljárások lefolytatására is, melyek az alábbiak lehetnek: zárgondnok kirendelése, más hatóság eljárásának kezdeményezése, a beszámoló letétbe helyezésének, illetve közzétételének kikényszerítése, a cégjegyzékbe bejegyzett személynek a céggel kapcsolatos jogviszony törlésére irányuló kérelme, az ismeretlen székhelyű

cég megszüntetésére irányuló eljárás. 4.722 A rendes bíróságok Az igazságszolgáltatást megvalósító állami szervek a rendes (per)bíróságok. A rendes bíróságok szerepe két ponton merülhet fel Az egyik, ahogy azt már fentebb tárgyaltuk, a tag kizárása, a másik pedig a társaság törvénysértő (vagy annak vélt) határozatainak bírói kontrollja. A társasági határozatok bírói felülvizsgálatának lehetősége hivatott garantálni, hogy abban az esetben se lehessen jogellenes határozatot hozni egy társaságban, ha azt egyébként a tagság többsége megszavazta. Társasági határozatnak minősül a társaság bármely szerve (legfőbb szerv, ügyvezetés, felügyelő bizottság) által hozott határozat Bármely tag jogosult arra, hogy bármely szerv határozatát bíróság előtt megtámadja arra hivatkozással, hogy az a Gt-be, más jogszabályba vagy a társasági szerződésbe ütközik. Amennyiben a felülvizsgáltatni szándékozott

határozatot a legfőbb szerv hozta, úgy a tagokon kívül keresetindításra jogosult bármely vezető tisztségviselő és A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 96 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A társasági jog alapjai, általános szabályok Vissza ◄ 97 ► felügyelő bizottsági tag is. Az ilyen perekben nem a cégbíróság, hanem a rendes bíróság jár el, amely peres eljárás keretében, kontradiktórius eljárási szabályok szerint jár el. A jogbiztonság és a határozat alapján végbement jogviszonyok bolygathatatlanságához fűződő érdek miatt a felülvizsgálat iránti pert szigorú határidők megtartása mellett lehet megindítani. A szubjektív határidő – amely a keresetindításra jogosult személy tudomásszerzésétől kezdődik – harminc nap A határidő azért nem válhat parttalanná, mert a szubjektív határidőt kiegészíti egy objektív (záros, szigorú) határidő

is, amely kilencven nap és a határozat meghozatalától számítjuk. A határozat megszületését követő kilencven napon túl tehát akkor sem lehet a határozatot megtámadni, ha azt az érintettel nem közölték vagy arról később szerzett tudomást. A keresetindítás joga a tagi jogviszony szerves része, azt érvényesen kizárni nem lehet. Nem illeti meg azonban ez a jog azt a személyt, aki a tévedés, megtévesztés és jogellenes fenyegetés eseteit kivéve a határozat meghozatalát támogatta szavazatával. A keresetindítás önmagában nem eredményezi a jogsértőnek vélt határozat végrehajtásának felfüggesztését, ezt a bíróság külön kérelem esetén azonban elrendelheti A bíróság, amennyiben a per eredményeként úgy ítéli meg, hogy az jogsértő, a jogellenes határozatot hatályon kívül helyezi. A társasági autonómia tiszteletben tartása tükrében ez egy rendkívül fontos szabály, mivel a bíróság nem rendelkezik az ilyen

eljárásokban reformatórius jogokkal, csupán a jogellenesség tényét állapíthatja meg és a jogegység védelmében hatályon kívül helyezheti a határozatot. A bíróságnak azonban semmi beleszólása a társaság ügyeibe, így nincs joga a jogsértő határozatot megváltoztatni. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 97 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A közkereseti és a betéti társaság Vissza ◄ 98 ► 5. A közkereseti és a betéti társaság 5.1 A közkereseti társaság 5.11 A közkereseti társaság fogalma A közkereseti társaság (kkt.) az egyik legrégebbi társasági forma, melyet hazai jogunk már 1840-ben szabályozott „közkeresetre összeállt társaság” néven. Jelenleg a törvény az alábbiak szerint definiálja e formációt: „A kkt. létesítésére irányuló társasági szerződéssel a társaság tagjai arra vállalnak kötelezettséget, hogy korlátlan és

egyetemleges felelősségük mellett üzletszerű közös gazdasági tevékenységet folytatnak és az ehhez szükséges vagyoni hozzájárulást a társaság rendelkezésére bocsátják.” A kkt. legfontosabb jellemzői az alábbiak: nem jogi személy, de jogképes; gazdasági tevékenységét általában kis volumenben végzi, és a tagokat mögöttes felelősség terheli a társaság tartozásaiért. A közkereseti társaság alapvetően személyegyesítő társaság. Ez azt jelenti, hogy a kkt jellemzően a kis méretű, családi vállalkozások számára alkalmas társasági forma, ahol nagy szerepet játszik a tagok közötti személyes bizalom, kapcsolat. Társasági jogunk tradicionális eleme, hogy a kkt. nem minősül jogi személynek Ezt a hagyományt, amely a XIX századtól él, a modern törvényhozás következetesen tiszteletben tartotta, így ezen a ponton az új törvény sem hozott változást, bár időről időre felmerül az igény arra, hogy valamennyi

gazdasági társaság egységesen minősüljön jogi személynek. E törekvés alapja, hogy a jogi személyiség léte vagy hiánya nem hat ki a gazdasági társaság jogalanyiságára, hiszen annak terjedelme társasági formától függetlenül azonos. A kkt. legfontosabb jellemvonása a tagok korlátlan felelőssége Ez azt jelenti, hogy a tagok a magánvagyonukkal is felelnek a társaság tartozásaiért Nem szabad elfeledni azonban azt, hogy a társaság önálló jogalany, azaz tartozásaiért elsősorban saját vagyonával felel. A tagok korlátlan felelőssége csak abban az esetben merül fel, ha a társaság vagyona nem fedezi a társaság tartozásait. Más szavakkal: a kkt tagjainak felelőssége korlátlan ugyan, de ez a felelősség mögöttes felelősség, amely csak akkor kerül előtérbe, ha a társaság vagyona nem nyújt kellő fedezetet a társaság tartozásaira. A tagok korlátlan felelősségének a társaságalapítás során a partnerválasztás fontos

szempontjának kell lennie, annál is inkább, mert a tagok felelőssége ráadásul egyetemleges. Ez a jelen esetben azt jelenti, hogy a A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 98 ► Az üzleti jog alapjai A közkereseti és a betéti társaság A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 99 ► fizetőképes tag teljesítése esetén a többi (szintén korlátlanul felelős) tag mentesül a kötelemből. Természetesen a tartozást ténylegesen kiegyenlítő tag követelheti a saját hányadára eső részt meghaladó összeget a többi tagtól. Az azonban a teljesítő tag kockázata, hogy a többi tag képes-e (hajlandó-e) a kérdéses részt a számára megfizetni Amennyiben a társaságba annak működése során lép be új tag (azaz nem alapító tagról beszélünk), a belépő tag felelőssége egységes a korábbi tagokéval: felelőssége kiterjed a csatlakozás előtt keletkezett társasági tartozásokra is. A tagok

természetesen szabályozhatják a csatlakozó tag felelősségét ettől eltérően, jellemzően akként, hogy az csak a jövőben keletkezett tartozásokra áll fenn, ám ez a korlátozás harmadik személyekkel szemben nem hatályos, legfeljebb a társaság tagjainak belső elszámolása során lehet támpont. 5.12 A kkt-re vonatkozó szabályozás módszere A tevékenység jellegét és a tagok közti bizalmi viszonyt modellezve a tagok belső jogviszonyai tekintetében – így a társaság szervezetének kialakítása során is – fő szabály, hogy a törvény lényegében teljesen szabad kezet ad a kkt. tagjainak Néhány kivételtől eltekintve a törvény rendelkezésitől a társasági szerződésben szabadon el lehet térni. Jó példa erre, hogy a nyereség és a veszteség viselése a tagok között fő szabályként a bevitt vagyoni hozzájárulás arányában oszlik meg, ám ettől is el lehet térni. Az eltérés szigorú korlátja, hogy semmis az a megállapodás,

amely valamely tagot a veszteség viseléséből vagy a nyereségből kizár. Ezt az elvet, amely a római jogból eredeztetett, nevezzük a societas leonina tilalmának. A szabályozási autonómia hasonló fokú a társaság szervezete, üzletvezetése, cégjegyzése stb. tekintetében is A tagok személyesen közreműködhetnek a társaság tevékenységében, amelyért díjazás is megilletheti a tagot. Nem minősülhet azonban a törvény alapján személyes közreműködésnek az üzletvezetés és a képviselet ellátása, továbbá a munkaviszony vagy polgári jogi szerződés alapján teljesített munkavégzés. 5.13 A közkereseti társaság szervezete 5.131 A legfőbb szerv A kkt. legfőbb szerve a tagok gyűlése, amelyben minden tag jogosult részt venni. A társasági szerződésben célszerű rendezni a legfőbb szerv összehívásának és határozathozatalának szabályait, mert ez megelőzheti a későbbi vitákat, nézeteltéréseket. Minden olyan kérdés

eldöntésében a legfőbb A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 99 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A közkereseti és a betéti társaság Vissza ◄ 100 ► szerv határoz, amelyről a törvény vagy a társasági szerződés így rendelkezik. Ezen kívül, a tagok gyűlése a tagok háromnegyedes többségével hozott határozatban bármely kérdés eldöntését a legfőbb szerv hatáskörébe utalhat. A szavazás során minden tagnak – főszabályként – azonos mértékű és értékű szavazata van, amitől természetesen el lehet térni a társasági szerződésben. Legalább egy szavazat azonban minden tagot meg kell, hogy illessen Törvény vagy a társasági szerződés bizonyos kérdésekben előírhat minősített többségre vonatkozó határozathozatalt (háromnegyedes többség: pl. üzletvezetési vagy képviseleti jog megvonása; vagy egyhangú szavazás: pl. a társasági szerződés

módosítása, döntés az átalakulásról vagy a jogutód nélküli megszűnésről), ám a fő szabály az, hogy a kkt. legfőbb szerve szótöbbséggel határoz A számviteli törvény szerinti beszámoló elfogadását kivéve a társaság legfőbb szerve ülés tartása nélkül, a tagok írásbeli szavazatai alapján is határozhat. 5.132 Üzletvezetés és képviselet A kkt. üzletvezetésére minden tag, méghozzá időbeli korlátozás nélkül jogosult A tagok ettől eltérhetnek, rendelkezhetnek akként a társasági szerződésben, hogy üzletvezetésre és képviseletre csak valamely tag(ok) jogosult(ak) Ebben az esetben csak őket illeti meg ez a jog, a többi tagot nem A kkt. üzletvezetésének sajátossága, hogy nem természetes személy tag is lehet vezető tisztségviselő. Ebben az esetben a jogi személy tag az üzletvezetést az általa erre a célra kijelölt természetes személy révén képviselettel látja el. Minden kérdést az üzletvezetésre jogosult

tagok döntenek el, ami nem tartozik a legfőbb szerv hatáskörébe. Az üzletvezetésre jogosult tagok önállóan járnak el. Mivel elképzelhető, hogy a több üzletvezetésre jogosult tag között nincs összhang, az egyik ilyen tag a másik tervezett intézkedése ellen tiltakozhat. Ebben az esetben a tagok gyűlése mondja ki a végső szót, a még meg nem tett ilyen vitatott intézkedés a legfőbb szerv döntéséig nem hajtható végre. A társasági szerződésben ki lehet kötni az üzletvezetésre jogosult tagok együttes eljárását is. Ebben az esetben egyetértés híján szintén a legfőbb szerv hivatott dönteni. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 100 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A közkereseti és a betéti társaság Vissza ◄ 101 ► 5.14 A tagsági jogviszony megszűnése Megszűnik a kkt. tagjának a tagsági jogviszonya • ha a tag felhívás ellenére sem teljesítette a

társasági szerződésben vállalt vagyoni hozzájárulását; • a tagok közös megegyezésével; • a tag kizárásával; • rendes felmondással; • azonnali hatályú felmondással; • a társasági részesedés átruházásával; • a tag halálával (jogutód nélküli megszűnésével) • ha a tagsági jogviszony fenntartása jogszabályba ütközik. Mivel az általános szabályok tárgyalása során a megszűnés eseteit már tárgyaltuk, e körben csupán az alábbiakat érdemes kiemelni: Valamennyi tagot megilleti a tagsági jogviszony rendes felmondásának joga. E jog kizárása vagy korlátozása semmis A felmondást írásban kell megtenni, a felmondási idő (azaz a nyilatkozat megtétele és a tagsági jogviszony tényleges megszűnése között eltelni rendelt idő) három hónap. Amennyiben a felmondás alkalmatlan időre esik, a többi tag a felmondási időt legfeljebb további három hónappal meghosszabbíthatja. Valamennyi tagot megillet a tagsági

jogviszony azonnali felmondásának joga is, amellyel azonban csak és kizárólag akkor lehet élni, ha a társaság valamely más tagja a társasági szerződést súlyosan megszegi vagy olyan magatartást tanúsít, amely a vele való együttműködést vagy a társaság céljának elérését nagymértékben veszélyezteti. Ebben az esetben nincs felmondási idő, hiszen a felmondás kvázi szankciós jellegű és azonnalra szól A tárasági részesedés átruházása a tagok befektetését mobillá teszi. Az új törvény újdonsága éppen az, hogy immár a kkt-ben (és a bt-ben) is forgalomképes a tagot megillető társasági részesedés. Mivel az 1988-as törvény lényegében diszpozitív volt abban az értelemben is, hogy megengedte a társasági formák vegyítését, annak hatálya alatt lényegében szintén lehetőség volt arra, hogy a bevitt vagyonhányadot kkt-ban vagy bt-ben értékesítsék. Az 1997-es törvény szigorú formakényszere azonban ezt kizárta, mivel

fogalmilag a kkt-ben és a btben erre nem volna lehetőség. A gyakorlat a korábbi jogszabály merev szemléletét meghaladta, így a törvényhozó szakított korábbi álláspontjával A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 101 ► Az üzleti jog alapjai A közkereseti és a betéti társaság A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 102 ► Írásbeli szerződés útján a tagsági részesedés átruházható akár a társaság más tagjára, akár külső személyre is. Az átruházás hatályához azonban szükséges a társasági szerződés módosítása is (szemben a kft.-vel, amelynél az üzletrész átruházása nem minősül a társasági szerződés módosításának). A társaságtól megváló taggal a tagsági jogviszonyának megszűnésekor el kell számolni a megválás időpontjában fennálló állapot szerint. Ez azt jelenti, hogy a „távozó” tag igényt formálhat a társaság saját tőkéjéből arra a

vagyonhányadra, amely a jegyzett tőkéhez való hozzájárulása alapján őt megilleti. Az elszámolás során a forgalmi értéket kell figyelembe venni Ez is egy olyan speciális rendelkezés, amelyet a kkt-ra jellemző rugalmas szerkezet, laza együttműködés és a felelősség jellege is indokol. 5.15 A közkereseti társaság megszűnése Mivel a kkt. nem működhet egyszemélyes társaságként, a társaság megszűnésére vezet(ne) a tagi kör egy főre apadása Ténylegesen azonban ez a körülmény csak akkor idézi elő a társaság megszűnését, ha hathónapos (jogvesztő) határidőn belül nem jelentenek be a cégbíróságnál új tagot. Ez a megszűnési ok tehát orvosolható. Abban az időszakban, amíg csupán egy tag szerepel a társaságban, ez a személy akkor is üzletvezetésre és képviseletre jogosult, ha korábban egyébként ez a jog nem illette meg. Mivel a betéti társaságra a kkt. szabályai irányadók megfelelően, a kkt és a bt. közötti

(bármely irányú) átalakulás egyszerűen a társasági szerződés módosításával történhet, nem kell az átalakulás bonyolult szabályait és folyamatát alkalmazni. 5.2 A betéti társaság 5.21 A betéti társaság fogalma A betéti társaság a kkt-hoz hasonlóan tradicionális társasági formának tekinthető, hiszen gyökerei az 1840-es szabályozásig nyúlnak vissza. A bt specialitását az adja, hogy ellentétben a többi formációval, a bt-ben a tagok felelőssége (jogállása) nem egységes, hanem kültagi vagy beltagi pozíció szerint különbözik. Jelenleg a bt fejezete a legrövidebb a törvényben, aminek az az oka, hogy a jogalkotó mögöttes szabályanyagként a kkt. szabályait rendeli alkalmazni, így a fentebb írtak a bt-re is megfelelően irányadók A törvény a következők szerint definiálja a bt-t: „A betéti társaság létesítésére irányuló társasági szerződéssel a társaság tagjai üzletszerű, közös gazdasági tevékenység

folytatására vállalnak kötelezettséget oly módon, A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 102 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A közkereseti és a betéti társaság Vissza ◄ 103 ► hogy legalább egy tag (beltag) felelőssége a társasági vagyon által nem fedezett kötelezettségekért korlátlan és a többi beltaggal egyetemleges, míg legalább egy másik tag (kültag) csak a társasági szerződésben vállalt vagyoni betétje szolgáltatására köteles, a társaság kötelezettségeiért azonban – a törvényben meghatározott kivétellel – nem felel.” 5.22 A felelősségi viszonyok A definícióból látható, hogy a bt. beltagjai szemszögéből a társaság lényegében megfeleltethető a kkt-nek, hiszen a beltag felelőssége és a kkt tagjának a felelőssége között nincsen különbség: mögöttes, ám korlátlan és egyetemleges. A kültag azonban csak bevitt vagyonát kockáztatja

és felelőssége csak e vagyonnak a szolgáltatására terjed ki, a társaság tartozásaiért magánvagyonával főszabály szerint nem felel. Ez indokolja a rendkívüli „népszerűségét”, mert integrálja a „vállalkozót” (beltag) és a „befektetőt” (kültag). A kültag és a beltag helyzetének szabályozása korábban e két pozíciót mereven elkülönítette. Ez mindenekelőtt azt jelentette, hogy 2006 júliusa előtt a kültag nem volt jogosult üzletvezetésre és képviseletre, az kizárólagosan a beltag jogállásához tapadt. A kültag lényegében csak a legfőbb szerv tagjaként vehetett részt a társaság működésében. Az új szabályozásban azonban ez a helyzet fellazult Főszabály szerint ugyan a kültag jelenleg sem jogosult üzletvezetésre és a társaság törvényes képviseletére, ám a társasági szerződés ettől a szabálytól eltérhet, azaz a társaság tagjainak döntésén múlik, hogy a kültagot felruházzák-e üzletvezetési

és képviseleti jogokkal. (Ez az újítás meghaladottá tette a korábbi jogszabály egy sajátos szabályát, mely szerint a kültag a beltaggal azonos módon felel, ha a neve szerepel a társaság cégnevében.) 5.23 A társaság megszűnése A megszűnés egy speciális esete is figyelmet érdemel még a bt-vel kapcsolatban. Mivel a bt struktúrája eltérő tagi pozíciókra épül, az általános részben ismertetett megszűnési ok, mely szerint megszűnik a társaság, ha tagjainak száma egy főre csökken, itt más tartalmat nyer Nem az a lényeg ugyanis, hogy a bt-nek összesen hány tagja van, hanem az, hogy a kültagi és a beltagi pozíció sem lehet üres. Más szavakkal, ha a társaság egy beltaggal és több kültaggal bír, akkor a beltag kiesése az általános szabály szerint nem vezetne megszűnéshez, mivel nem egy tagja marad a társaságnak. Mégis, ez az eset a bt-nél megszűnési ok, mivel az egyik tagi pozíció kiüresedik. Bármely pozíció

kiüresedésétől számított hat hónapos határidőn belül a A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 103 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A közkereseti és a betéti társaság Vissza ◄ 104 ► társaság tagjai azonban orvosolhatják e megszűnési okot azzal, hogy új tagot keresnek az üressé vált pozícióba vagy abban az esetben, ha a kültagok esnek ki, a továbbiakban kkt-ként folytathatják gazdálkodó tevékenységüket. Egyebekben a bt-re a kkt. szabályait kell alkalmazni A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 104 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A korlátolt felelősségű társaság Vissza ◄ 105 ► 6. A korlátolt felelősségű társaság 6.1 A korlátolt felelősségű társaság fogalma A korlátolt felelősségű társaság a „legfiatalabb” társasági forma jogunkban. Az 1875-ös Kereskedelmi Törvény négy

társasági formát (közkereseti és betéti társaság, szövetkezet, részvénytársaság) szabályozott, ám egyiket sem a Kt. intézményesítette, mert azok már korábban is léteztek. Ezzel szemben a magyar jogban a kft csak 1930-ban jelent meg egy külön törvénnyel, ami a kft-n kívül az azóta jogunkból már kikopott csendes társaságot is szabályozta. A kft kodifikálása német hatásra és mintákat követve történt, sokak szerint az első kft-törvényünk egy rendkívül színvonalas és nagyhatású jogszabálymű volt. Ezt alátámasztja, hogy 1988 óta a modern társasági jogunk kft-szabályai óriási mértékben merítenek az 1930-as kft-törvényből. A kft. tulajdonképpen valahol „félúton” áll a csaknem tisztán személyegyesítő közkereseti társaság és a tőkeegyesítő társaság prototípusa, a részvénytársaság között Ez már önmagában is magyarázza nagy népszerűségét Jellemzően azonban a kis- és középvállalkozások

működési formája, ám alkalmas arra is, hogy igazán nagy vállalkozások szervezeti kereteit és működési formáját is kínálja. Mégis, alapvetően egy zárt, személyközösségen alapuló formációról beszélünk, amit remekül illusztrál az a szabály, hogy a kft. tagjait tilos nyilvános felhívás útján gyűjteni Társasági jogunk az alábbiak szerint határozza meg a korlátolt felelősségű társaságot: „A korlátolt felelősségű társaság olyan gazdasági társaság, amely előre meghatározott összegű törzsbetétekből álló törzstőkével alakul, és amelynél a tag kötelezettsége a társasággal szemben csak törzsbetétének szolgáltatására és a társasági szerződésben esetleg megállapított egyéb vagyoni hozzájárulás szolgáltatására terjed ki. A társaság kötelezettségeiért – törvényben meghatározott kivétellel – a tag nem felel.” A definícióból látszik, hogy a társaság elnevezése – amely a német

Gesellschaft mit beschränkter Haftung fordítása – bizonyos fokig megtévesztő lehet, ugyanis arra vonatkozik, a tag felelőssége korlátozott a társaság tartozásaiért, nem pedig a társaság felelőssége korlátozott. A társaság felelőssége mindig „korlátlan”, azaz mindig teljes saját tőkéjével felel a tartozásaiért. 6.2 A korlátolt felelősségű társaság alapítása A vagyoni hozzájárulás A tagok kötelesek az általános részben ismertetetteken túlmenően a társasági szerződésben szabályozni az egyes tagokat megillető törzsbetétek, illetve a szavazati jog mértékét is. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 105 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A korlátolt felelősségű társaság Vissza ◄ 106 ► A definícióból is látszik, hogy minden tagot megillet egy törzsbetét. A törzsbetét minimális összege százezer forint és tízezerrel maradék nélkül osztható

kell hogy legyen. A törzsbetét állhat közös tulajdonban is, ebben az esetben a tagi jogok és kötelezettségek szempontjából ez a tulajdonosi kör a társasággal szemben egy tagnak számít. Képviselőjét meg kell jelölni a társasági szerződésben, illetve a tagjegyzékben. A társaság jegyzett tőkéje, amelyet a kft-ben törzstőkének nevezünk, a tagok törzsbetéteinek összege. A törvény megszabja a törzstőke legkisebb összegét, amely nem lehet kevesebb hárommillió forintnál. Ez az összeg nemzetközi összehasonlítás alapján meglehetősen magas (leszámítva a germán jogcsalád tagjait), így a törvény-előkészítés fázisában felmerült az a koncepció is, hogy az akkor még készülő társasági törvény hagyja el a kft. kötelező törzstőkeminimumát, illetve azt kösse bizonyos tevékenységek végzéséhez Ez nem lett volna teljesen új jelenség, hiszen az angol jogban a private company (amely nem azonos a kft-vel, de lényegében a

zártkörű rt. és a kft funkcióját fedi le) a tagjainak korlátozott felelősséget biztosít anélkül, hogy kötelező jegyzett tőke limitet fektetne le. Végül az elkészült törvényben nem látszanak már ezek az „avantgarde-ista” törekvések, a törvényhozó megtartotta a hárommilliós törzstőke-limitet Az újító tendenciák legfeljebb abban nyilvánulnak meg, hogy a korábbi szabályozásban szereplő, a társaság törzstőkéjében a készpénz/apport arányra vonatkozó kötelező előírás (lásd fent) eltűnt. A kft. tagja köteles a pénzbetétét befizetni, nem pénzbeli hozzájárulását pedig a társaság rendelkezésére bocsátani. A befizetés alól a tagok nem mentesíthetők és a társasággal szemben beszámításnak sincs helye. A társaság cégbírósági bejegyzésének a feltétele, hogy a bejegyzési kérelem benyújtásáig a tagok minden egyes pénzbeli hozzájárulásnak legalább a felét befizették és ezt a társaság

ügyvezetője igazolja is a cégbíróság felé. Amennyiben a társaság él ezzel a lehetőséggel és nem bocsátja a társaság rendelkezésére az összes készpénzbetétet, úgy a társasági szerződésben rendezni kell a fennmaradó betétrészletek befizetésének módját és esedékességét. E körben az alapító tagoknak szabad kezük van, ám a cégbejegyzéstől számított egy éven belül a tagok kötelesek a hiányzó törzsbetétrészleteket befizetni A tag a nem pénzbeli hozzájárulást (apportot) pedig köteles a társaság rendelkezésére bocsátani. Ami ezt a fajta hozzájárulást illeti, az új Gt rendkívül rugalmas szabályozást választott. A korábbi szabályozás egyöntetűen megkövetelte, hogy a bejegyzési kérelem benyújtásával egyidejűleg a tagok igazolják, hogy a teljes nem pénzbeli betét-állományt a társaság A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 106 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata |

Tartalomjegyzék A korlátolt felelősségű társaság Vissza ◄ 107 ► tulajdonába adták, azaz a bejegyzés feltétele volt, hogy a társaság tulajdonába kerüljön az összes nem pénzbeli hozzájárulás. E rendelkezés nyilvánvalóan hitelezővédelmi indíttatású volt, viszont bizonyos esetekben nem volt ésszerű Képzeljünk el egy társaságot, amely tervei közt szerepel a bejegyzést követő években tevékenységének kiterjesztése pl. árufuvarozásra is és ezért már alapításkor a törzstőke egy részét apportként egy tehergépjárművel jegyzik le A korábbi rendszerben akkor is a társaság tulajdonába kellett adni e vagyontárgyat, ha a tagok tudatosan csak lényegesen később akartak foglalkozni a vagyontárgy működtetésével. Éppen ezért e rendelkezés a kritikák kereszttüzébe került, mivel a közösségi társasági jogi irányelvek ennél rugalmasabb rendelkezést is lehetővé tettek volna. A korábbi merev rendszer nagyban

oldódott az új törvényben. Az apportálás mikéntjét (módját és idejét) a társasági szerződésben kell szabályozni és aszerint teljesíteni. Abban az esetben, ha az apport aránya a törzstőkében meghaladja annak felét, akkor a nem pénzbeli betéteket teljes egészében már az alapításkor a társaság rendelkezésére kell bocsátani. Ha azonban az apport aránya kisebb, mint a törzstőke fele, akkor azt nem kell a társaság rendelkezésére bocsátani alapításkor, hanem azt a társasági szerződés rendelkezései szerint, legkésőbb a társaság cégbejegyzésétől számított három éven belül kell a társaságnak juttatni. 6.3 A társaság és a tagok közötti vagyoni viszonyok 6.31 A mellékszolgáltatás A kft. definíciója szerint a tag arra köteles, hogy törzsbetétét befizesse, illetve az esetlegesen vállalt egyéb vagyoni hozzájárulását szolgáltassa. Ezt a bizonyos egyéb vagyoni értékű szolgáltatást hívjuk

mellékszolgáltatásnak. Mellékszolgáltatás lehet tulajdonképpen bármi, aminek vagyoni értéke van. A tagok személyes munkavégzése, (hacsak nem választott tisztségviselőként végzik), is minősülhet mellékszolgáltatásnak, amennyiben nem munkaviszonyon vagy polgári jogi jogviszonyon alapul. A tag a mellékszolgáltatásért külön díjazásban is részesülhet A mellékszolgáltatás teljesítésének feltételeit a társasági szerződésben kell szabályozni. Főszabály szerint az üzletrész átruházása a mellékszolgáltatási kötelezettséget megszünteti, azaz a szerzőt az átruházó által vállalt e tárgyú kötelezettség nem köti. A mellékszolgáltatási kötelezettség csak akkor köti a szerző felet, ha az e kötelezettséget a társaság hozzájárulásával átvállalja. Az átvállalásra a tag, a hozzájárulásra pedig a társaság természetesen nem köteles A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 107 ► Az üzleti

jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A korlátolt felelősségű társaság Vissza ◄ 108 ► 6.32 A pótbefizetés Amennyiben a tagok ezt fontosnak tartják, a társasági szerződésben feljogosíthatják a kft. taggyűlését arra, hogy a veszteségek fedezésére pótbefizetési kötelezettséget írjon elő a tagok számára Ennek azért lehet szerepe, mert a pótbefizetés lehetősége nélkül deficites gazdálkodás esetén – lévén a kft. önálló jogalany és a tag korlátozott felelősségű – a társaság csak külső forrásból tudja biztosítani a veszteség fedezetét vagy egyéb, súlyos intézkedéseket kell tenniük (átalakulás, megszűnés) A pótbefizetési kötelezettséget a társasági szerződésben kell szabályozni, meghatározva mindenekelőtt azt a legmagasabb összeget, amelynek fizetésére e címen a tagok kötelezhetők, továbbá a pótbefizetés teljesítésének módját, gyakoriságát, ütemezését, valamint a

visszafizetés rendjét. A pótbefizetés nem növeli a tag törzsbetétét. Akkor is előírható pótbefizetés, ha a tagok még nem fizették be teljes egészében törzsbetétüket. A pótbefizetés mértéke rendszerint a tag törzsbetétjéhez igazodik, azzal arányos, azaz akinek nagyobb a részesedése a társaságban, az a pótbefizetés során is többet köteles teljesíteni. A pótbefizetési kötelezettség elmulasztása esetén ugyanazok a jogkövetkezmények alkalmazandók, mint amikor a tag az alapításkor nem fizeti meg esedékességkor a vállalt vagyoni hozzájárulást. Amennyiben a pótbefizetések révén befizetett összeg egésze nem szükséges a veszteség pótlására, az így megmaradt összeget a tagok részére vissza kell fizetni Visszafizetésre azonban csak a törzsbetétek teljes befizetése után kerülhet sor Nem kell visszafizetni a saját üzletrészre jutó pótbefizetést. 6.33 Az üzletrész A társaság cégbejegyzését követően a tagok

jogait és a társasági vagyonból őket megillető hányadot az üzletrész testesíti meg, másként fogalmazva az üzletrész a társaság vagyonából a tagra eső (virtuális) hányad. Főszabály szerint az üzletrész mértéke a törzsbetétekhez igazodik Ez azt jelenti, hogy a bejegyzés pillanatában a törzsbetét és az üzletrész „értéke” megegyezik, de csak ebben a pillanatban. A társaság működése során ugyanis, a gazdálkodás eredményességétől függően az üzletrész értéke a törzsbetét értéke alá csökkenhet vagy azt akár sokszorosan meghaladhatja. A törzstőke és a törzsbetét mértéke független a gazdálkodás eredményétől, azokat a gazdasági siker vagy veszteségek nem befolyásolják, lényegében csak a társaság tagjainak akaratából változhatnak meg. Az üzletrész értéke ezzel szemben nem állandó, az a gazdálkodás eredményétől függ. Ezen kívül az üzletrész nem csak vagyoni jogokat, hanem a tagsági jogviszony

alapján a tagot megillető egyéb A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 108 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A korlátolt felelősségű társaság Vissza ◄ 109 ► jogokat és kötelezettségeket is magába foglal. Főszabály szerint azonos mértékű üzletrészhez azonos mértékű tagsági jogok tartoznak, de lehetőség van eltérő tagsági jogokat biztosító üzletrészek kialakítására is. Minden tagnak egy üzletrésze lehet. Egy üzletrésznek azonban lehet több tulajdonosa is. Ezek a személyek a társasággal szemben egy tagnak számítanak, jogaikat közös képviselőjük útján gyakorolják, a tagot terhelő kötelezettségekért egyetemlegesen felelnek Az üzletrész forgalomképes, azaz adásvétel tárgya lehet. A kft-ben a társaságtól megválás tipikus formája ez: az üzletrészt elidegenítő tag megválik a társaságtól, az üzletrész megszerzőjének – ha a szerző fél is tag

– a korábbi üzletrésze a megszerzett üzletrész mértékével növekszik Ha kívülálló személy vásárolja meg az üzletrész, úgy ő a társaság tagjává válik. Az üzletrész „házon belül”, azaz a tagok között teljesen szabadon átruházható, sőt, a tagok egymásnak elővásárlási jogot is biztosíthatnak a társasági szerződésben. Az üzletrész átruházása harmadik személyre nem zárható ki, azonban korlátozható vagy feltételhez köthető. Így pl a társasági szerződésben kiköthető, hogy a társaság üzletrészét akkor szerezheti meg kívülálló személy, ha ebbe a társaság beleegyezik. A társasági szerződésben kizárható vagy korlátozható az üzletrész adásvételi szerződés jogcímén kívüli bármely más átruházás (pl. ajándékozás) is, amellyel az elővásárlási jog kijátszása előzhető meg Az üzletrész akkor ruházható harmadik személyre, ha az elidegenítésre törekvő tag a törzsbetétét teljesen

befizette. Emellett a törvény maga biztosít elővásárlási jogot az üzletrészre, amennyiben a vételi ajánlat kívülállótól érkezik, a következő sorrendben • a tagnak, amennyiben tizenöt napon belül ezzel nem él vagy nem nyilatkozik, akkor • a társaságnak amennyiben harminc napon belül ezzel nem él vagy nem nyilatkozik, akkor • a taggyűlés által kijelölt más személynek. Csak abban az esetben hatályosulhat a harmadik személlyel kötött adásvétel az üzletrészre, ha egyik elővásárlási jogosult sem él e jogával. Ez az elővásárlási jogosultakat rögzítő sorrend érvényesül a bírósági végrehajtás során történő értékesítésnél is. Az elővásárlási jog átruházása semmis Ahogy az a polgári jogi szabályokból következik, az elővásárlási jog megsértésével kötött szerződés nem érvénytelen, hanem hatálytalan. Ennek megállapítása csak a szerződéskötést követő egy éves jogvesztő határidőn belül

indított perben lehetséges. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 109 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A korlátolt felelősségű társaság Vissza ◄ 110 ► Az üzletrész átruházása esetén az átruházónak a tagsági jogviszonyból eredő jogai és kötelezettségei az üzletrészt megszerző személyre szállnak át. Az átruházás alakszerűséghez kötött, vagyis csak írásbeli szerződéssel lehetséges. Az üzletrész átruházása nem igényli társasági szerződés módosítását, ezért azt csak a tagjegyzéken kell átvezetni Amennyiben a tag meghal vagy jogutódlással megszűnik, az üzletrész átszáll a jogutódra. Ezt az átszállást a társasági szerződés kizárhatja, viszont ebben az esetben a jogutód kompenzálásáról külön rendelkezni kell Az üzletrészt csak átruházás, öröklés (jogutódlás) valamint a házastársi közös vagyon megosztása esetén lehet

felosztani. A felosztáshoz főszabály szerint taggyűlési hozzájárulás szükséges. Mivel a kft. önálló jogalany, az üzletrész pedig forgatható, semmi akadálya annak, hogy a társaság megszerezze a saját üzletrészét A saját üzletrész tehát a társaság olyan üzletrésze, amelynek tulajdonosa maga a társaság. Ezt a társaság csak a törzstőkén felüli vagyonából vásárolhatja meg akkor, ha az alapul szolgáló törzsbetét egészét befizették. Tilos a saját üzletrész megvásárlása, ha a társaság osztalékfizetésről sem határozhatna. A saját üzletrész után a társaság szavazati jogot nem gyakorolhat és így a legfőbb szerv ülésein a határozatképesség megállapítása során figyelmen kívül marad. Osztalékfizetés esetén a saját üzletrészre eső osztalékot a tagok juttatásának tekintjük, akik erre a részre törzsbetéteik arányában jogosultak. A saját üzletrész tulajdonlása ideiglenes állapot. A megszerzéstől

számított egy éven belül a társaság köteles elidegeníteni, vagy azt a tagoknak törzsbetéteik arányában térítés nélkül átadni, vagy bevonni azt a törzstőke leszállításának szabályi szerint. Az üzletrész bevonására akkor kerülhet sor, ha ezt a társasági szerződés kifejezetten megengedi. Árverés lebonyolítása érdekében, amennyiben a tag tagsági jogviszonya a törvény erejénél fogva, a vagyoni hozzájárulás teljesítésének elmulasztása miatt vagy bírósági kizárása következtében szűnt meg, az üzletrészt társasági szerződésbeli kikötés nélkül is be lehet vonni. A bevonásról a taggyűlés dönt A bevonás elrendelésével a törzsbetét megszűnik, értékével a törzstőkét csökkenteni kell. 6.34 Az osztalék A tagot a társaság felosztható és a taggyűlés által felosztani rendelt tárgyévi adózott eredményéből a törzsbetétek alapulvételével számított rá eső arányos hányad illeti meg. Ezt nevezzük

osztaléknak Az osztalékra a tagnak nincsen a tagsági jogviszonyból fakadó alanyi joga, hiszen csak akkor törté- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 110 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A korlátolt felelősségű társaság Vissza ◄ 111 ► nik osztalékfizetés, azon túl természetesen, hogy annak a törvényi feltételei megvannak, ha a taggyűlés erről dönt. Osztalékra az a tag jogosult, aki az osztalékfizetésről döntő taggyűlés időpontjában szerepel a tagjegyzékben. Osztalékfizetésre csak a számviteli törvény szerinti beszámoló elfogadásával egyidejűleg kerülhet sor. Két beszámoló elfogadása közötti időszakban nem lehet osztalékot fizetni, azonban osztalékelőleg fizetésére mód van. Ennek feltétele, hogy e célból a társaság közbenső mérleget készít, amelyből kitűnik, hogy a társaság rendelkezik az osztalékfizetés fedezetével, az osztalékelőleg

összege nem haladja meg az utolsó beszámoló óta képződött eredmény összegét és a kifizetés révén nem süllyed a saját tőke a törzstőke alá. További követelmény az osztalékelőleg fizetésével kapcsolatosan, hogy a tagok kötelesek nyilatkozni arról, hogy amennyiben utóbb arra derül fény, hogy osztalékfizetésre nem lenne lehetőség, vállalják a felvett osztalékelőleg visszafizetését. 6.4 A korlátolt felelősségű társaság szervezete 6.41 A taggyűlés A taggyűlés kizárólagos hatásköre egy terjedelmes felsorolás az új törvényben (a) – x) pontig). A leglényegesebb hatásköri elemek az alábbiak: • • • • • • • • • számviteli törvény szerinti beszámoló jóváhagyása, osztalékelőleg elhatározása, pótbefizetés előírása, tag kizárásának kezdeményezése, személyügyi kérdésekben döntés (vezető tisztségviselők, felügyelő bizottsági tagok, könyvvizsgálók megválasztása, visszahívása

és díjazásuk; velük szemben követelés érvényesítése) olyan szerződés megkötésének jóváhagyása, amelyet a társaság saját tagjával, ügyvezetőjével vagy ezek közeli hozzátartozójával köt, átalakulásról, megszűnésről való döntés, társasági szerződés módosítása (főszabály szerint ez háromnegyedes többséggel döntendő el, ám amennyiben a határozat a tagok kötelezettségeit növeli, új kötelezettséget állapít meg vagy egyes tagok külön jogait csorbítja, egyhangú döntéssel lehetséges csak a módosítás), törzstőke felemelése és leszállítása stb. A taggyűlés akkor határozatképes, ha azon a törzstőke legalább fele vagy a leadható szavazatok többsége képviselve van. A tagot meghatalmazott is A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 111 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A korlátolt felelősségű társaság Vissza ◄ 112 ► képviselheti a

taggyűlésen. Nem lehet meghatalmazott az ügyvezető, a cégvezető, a felügyelő bizottság tagja és a könyvvizsgáló. Amennyiben határozatképtelenség miatt megismételt taggyűlést kell tartani, azt az eredeti taggyűléstől számított három napon túl, de tizenöt napon belül kell megtenni. Ilyenkor főszabály szerint a megismételt taggyűlés a megjelentek számától és arányától függetlenül határozatképes. A taggyűlést az ügyvezető hívja össze. A taggyűlés helye a társaság székhelye vagy telephelye. Ettől a tagok határozata alapján el lehet térni és a taggyűlés máshová is összehívható. A tagokat meghívóval (benne a napirend közlésével) kell meghívni A meghívók elküldése és a taggyűlés között tizenöt napnak el kell telnie Bármely tag jogosult arra, hogy az általa javasolt napirendi pont megtárgyalását kérje, amennyiben javaslatát legalább három nappal a taggyűlés előtt közli a tagokkal. Lehetőség van

arra is, hogy a taggyűlést ne a tagok személyes jelenlétével, hanem elektronikus hírközlő eszköz útján bonyolítsák le. A taggyűlés írásban is határozhat, kivéve a beszámoló elfogadását. Ebben az esetben a tagok a határozattervezetet írásban megkapják, amelyet követően legalább nyolc nap áll rendelkezésükre a döntésre, majd döntésüket írásban közlik az ügyvezetéssel. A határozat az utolsó írásbeli szavazat beérkezésének napján születik meg A taggyűlésről az ügyvezető jegyzőkönyvet készít, amiben fel kell tüntetni a taggyűlés helyét és idejét, a jelenlévőket és a szavazati joguk mértékét, a legfontosabb eseményeket, nyilatkozatokat, határozatokat, a szavazatok és ellenszavazatok alakulását. A taggyűlési határozatokról az ügyvezető nyilvántartást vezet (Határozatok Tára) 6.42 Az ügyvezetés A kft. vezető tisztségviselője(-i) az ügyvezető(k), akik tagok közül és harmadik személyek közül is

választható(k) Az ügyvezető fontos feladata, hogy ő vezeti a társaság tagjegyzékét. A tagjegyzékben fel kell tüntetni a tagok nevét és lakóhelyét (székhelyét), a törzstőke mértékét, illetve a pótbefizetésre és mellékszolgáltatásra vonatkozó esetleges kötelezettségeket. A tagi körben beálló bármilyen változást az ügyvezető köteles átvezetni a tagjegyzéken és az aktualizált tagjegyzéket a cégbíróságra benyújtani. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 112 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A korlátolt felelősségű társaság Vissza ◄ 113 ► 6.5 A törzstőke felemelése és leszállítása 6.51 A törzstőke felemelése A törzstőke felemelésére jellemzően akkor kerül sor, ha a társaság további tőkét kíván bevonni, vagy a jegyzett tőkén felüli vagyonát kívánja „tőkésíteni”, és ezzel hitelképességét növelni. Ennek megfelelően a

tőkeemelés megvalósulhat pénzbeli vagy nem pénzbeli hozzájárulások teljesítésével, illetve a törzstőkén felüli vagyon terhére is. Vagyoni hozzájárulás szolgáltatásával csak akkor lehet törzstőkét emelni, ha a törzsbetéteket a tagok maradéktalanul befizették. Ebben az esetben a társaság tagjainak a tőkeemelés elhatározását követő tizenöt napon belül elsőbbségi joguk van arra, hogy részt vegyenek a törzstőke felemelésében. Főszabály szerint a részvétel a törzsbetétek arányához igazodik Ha új tagok lépnek be a társaságba a tőkeemelés következtében, úgy nyilatkozniuk kell arról, hogy a társasági szerződést kötelezőnek ismerik el magukra nézve. A törzsbetét legkisebb mértékére, megfizetésének módjára, a késedelem jogkövetkezményeire vonatkozó szabályok tőkeemelés során is alkalmazandók. A törzstőkén felüli vagyon terhére is határozhat a társaság a törzstőke felemeléséről. Ekkor közbenső

mérleget kell készíteni, hogy kiderüljön, megvan-e a tőkeemelés fedezete és hogy a tőkeemelés következtében a törzstőke nem fogja-e meghaladni a társaság saját tőkéjét. Ennél a tőkeemelési módozatnál a tagok törzsbetétei arányosan növekednek és a tagoknak nem kell semmilyen térítést vállalniuk A törzstőke felemeléséről a táraság egyszerű szótöbbséggel dönt. 6.52 A törzstőke leszállítása A törzstőke leszállítást jellemzően az indokolja, hogy a társaság tartósan veszteséges, ezért a jegyzett tőkét a társaság tényleges vagyonához kell illeszteni (csökkenteni), vagy pedig a tagok a társaságból tőkét kívánnak kivonni. A törzstőke leszállítása is a taggyűlés döntésének következménye, ám bizonyos esetekben – amint említettük – a leszállítás kötelező. A hárommilliós törzstőke-limit alá azonban a törzstőke nem szállítható le Ez alól egyetlen kivétel van, az ún. feltételes

tőkeleszállítás Ebben az esetben a törzstőke leszállítása hatályosulásának előfeltétele, hogy a törzstőke leszállításával egyidejűleg elhatározott tőkeemelés megtörténjen és így a törzstőke legalább a hárommilliós szintet elérje. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 113 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A korlátolt felelősségű társaság Vissza ◄ 114 ► Amikor a taggyűlés dönt a törzstőke leszállításáról, a taggyűlési határozatban meg kell határozni a tagokat megillető törzsbetétek nagyságát, valamint a törzstőke leszállításának indokát: tőkekivonás, veszteségrendezés vagy a saját tőke más elemeinek növelése miatt került-e rá sor. E határozatot be kell nyújtani a cégbíróságnak és kétszer, a megjelenések között legalább harminc napos időtartammal a Cégközlönyben megjelentetni. E közleményben egyúttal fel kell hívni a

társaság hitelezőit, hogy a hirdetmény első alkalommal való közzétételét megelőzően keletkezett és ezen időpontig esedékessé nem vált követeléseik után biztosítékra tarthatnak igényt. Nem követelhet biztosítékot a hitelező, ha már rendelkezik megfelelő biztosítékkal, vagy ha a társaság pénzügyi, vagyoni helyzetére figyelemmel a biztosítékadás indokolatlan A második közzétételtől számított harminc napos jogvesztő határidőn belül kérhetnek a hitelezők biztosítékot A társaság az igény bejelentésétől számított nyolc napon belül köteles biztosítékot adni. Ennek teljesüléséig a törzstőke leszállítását nem jegyzi be a cégbíróság. 6.53 Eljárás veszteség esetén A szükséges intézkedések meghozatala céljából az ügyvezető köteles öszszehívni a taggyűlést, ha tudomására jut, hogy a társaság saját tőkéje veszteség folytán a törzstőke felére csökkent; vagy a társaságot

fizetésképtelenség fenyegeti vagy fizetéseit megszüntette, illetve ha vagyona a tartozásait nem fedezi. Az ilyen okból összehívott taggyűlésen a tagoknak az összehívás alapjául szolgáló körülmény orvoslásáról kell rendelkezniük. E körben az alábbi eszközöket vehetik igénybe: • ha társasági szerződés ennek a lehetőségét tartalmazza, pótbefizetésről rendelkezhetnek, • dönthetnek arról, hogy a törzstőkét más módon (pl. kölcsönnel) biztosítják, • leszállíthatják a törzstőkét, amennyiben ennek a törvényi feltételei fennállnak, • ha egyik eddig említett eszköz sem vehető igénybe, akkor dönthetnek arról, hogy átalakulnak olyan társasági formává, ahol nincsen kötelező jegyzett tőke minimum, • vagy a jogutód nélküli megszűnésről döntenek. Bármely határozat születik is, azt három hónapon belül végre kell hajtani. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 114 ► Az üzleti jog

alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A korlátolt felelősségű társaság Vissza ◄ 115 ► 6.6 A társaság megszűnése A társaság megszűnéséről a taggyűlés háromnegyedes többséggel dönthet. Amennyiben a társaság vagyona meghaladja a tartozásait, a megszűnt társaság után maradó vagyonból először a pótbefizetéseket kell visszafizetni, majd a maradékot a törzsbetétek arányában felosztani. Amennyiben a végelszámolási vagy felszámolási eljárás megindításakor a társaság törzstőkéje nincsen teljes egészében befizetve, a végelszámoló vagy a felszámoló jogosult az erre vonatkozó kötelezettséget azonnal esedékessé tenni, azaz a tagok kötelesek a hiányzó részt befizetni, amennyiben arra a tartozások fedezésére szükség van. 6.7 Az egyszemélyes kft A kft. egy taggal is működhet Ez a formáció logikailag ellentmond a „társaság” fogalmának, egyes esetekben azonban indokolt lehet működése (pl az

állami vagyon egyes elemeit egyszemélyes társaságok kezelik). Egyszemélyes kft-t alapítani is lehet, de akként is létrejöhet, hogy az összes üzletrész tulajdonát egy tag szerzi meg Ha a tagok száma egy főre csökken és egy éven belül nem jelentenek be új tagot, a társasági szerződést alapító okirattá kell átalakítani. Az egyszemélyes társaságra a kft. működésének általános szabályi vonatkoznak az alábbi eltérésekkel: • Az egyszemélyes társaság alapító okirat és nem társasági szerződés alapján működik. • Alapításkor a teljes pénzbeli hozzájárulást teljes egészében be kell fizetni és az apportot a társaság rendelkezésére bocsátani. • Nem működik taggyűlés, a taggyűlés hatásköreit az egyedüli tag gyakorolja. • Az egyszemélyes társaság és az egyetlen tag közötti szerződések érvényességéhez a szerződés közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalása szükséges. • Az

egyszemélyes társaság nem szerezhet saját üzletrészt. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 115 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A részvénytársaság Vissza ◄ 116 ► 7. A részvénytársaság 7.1 A részvénytársaság fogalma Az értékpapírok és a részvény 7.11 A részvénytársaság fogalma A részvénytársaság a tisztán tőkeegyesítő társaságok alaptípusa. Nagyobb vállalati méret jellemzi, formalizált szervezeti struktúrákkal és személytelenebb, a tagok személyes interakciójára kevésbé építő üzletmenettel. A (nyilvánosan működő) részvénytársaság különösen alkalmas arra, hogy a befektetők roppant széles körétől gyűjtsön össze és koncentráljon tőkét. Nem véletlen, hogy történelmi távlatokban visszatekintve a korai nagy „multinacionális” vállalatok, mint pl. a holland Kelet-Indiai Társaság vagy Nyugat-Indiai Társaság már

részvénytársasági formában működtek, sőt, a Lánchíd megépítéséhez szükséges tőkét is ezzel a társasági formával sikerült összegyűjteni. A részvénytársaság tőkekoncentráló potenciálja és a részvényesek (tulajdonosok) korlátozott döntési lehetősége miatt ez a szabályozás a legterjedelmesebb és a legszigorúbb. Még az elvileg – jobbára – diszpozitív 1988-as Gt. is kogens szabályokat tételezett az rt-re A jelenlegi szabályozás ebben a fejezetben biztosítja a legkevesebb eltérést engedő szabályt Lényeges azonban, hogy a zártkörűen működő rt-k tekintetében a részvényesek szabadságfoka és így a törvénytől való eltérés lehetősége meglehetősen nagy. A nyilvánosan működő rt szabályozása viszont tisztán kogens A részvénytársaságnak tehát két alaptípusa van, s ennek megfelelően zárt körben vagy nyilvánosan alapítható és működtethető, amely megkülönböztetést a cégnévben fel kell tüntetni

(zrt. illetve nyrt) Nyilvánosan működik az a részvénytársaság, amelynek részvényei részben vagy egészben nyilvánosan kerülnek forgalomba, illetve az az rt. is, amelynek részvényeit a nem nyilvános forgalomba hozatalt követően nyilvános értékesítésre ajánlották fel, illetve a szabályozott piacra bevezették Zártkörűen működik a részvénytársaság, amelynek részvényei nem kerülnek nyilvános forgalomba hozatalra vagy a nyilvánosan forgalomba hozott részvényeket már nem értékesítik nyilvánosan, illetve kivezették a szabályozott piacról. A zártkörűen működő rt részvényeseit, illetve jegyzett tőkéjét tilos – a kft-hez hasonlóan – nyilvános felhívás útján gyűjteni A részvénytársaság tehát szintén klasszikusnak mondható társasági forma, amelyet jelenlegi társasági jogunk az alábbiak szerint definiál: A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 116 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum

használata | Tartalomjegyzék A részvénytársaság Vissza ◄ 117 ► „A részvénytársaság olyan gazdasági társaság, amely előre meghatározott számú és névértékű részvényekből álló alaptőkével (jegyzett tőkével) alakul, és amelynél a tag (részvényes) kötelezettsége a részvénytársasággal szemben a részvény névértékének vagy kibocsátási értékének szolgáltatására terjed ki. A részvénytársaság kötelezettségeiért – törvényben meghatározott kivétellel – a részvényes nem felel.” Az rt. alaptőkéje az összes részvény névértékének összege A részvények névértéken aluli kibocsátása semmis, hiszen ezáltal fiktív alaptőke képződne, az így keletkezett károkért harmadik személyekkel szemben a cégbejegyzés megtörténte előtt az alapítók egyetemlegesen felelnek, míg a cégbejegyzés után maga a társaság felelős, azonban a kibocsátási érték meghaladhatja a névértéket. Az rt e

jellegzetessége alkalmassá teszi arra, hogy már alapításkor nagyobb tőkét gyűjtsön össze, mint a jegyzett tőke. A részvény névértéke meghatározható az alaptőke meghatározott hányadában. A névérték azért is kiemelten fontos, mert főszabály szerint ehhez igazodik a részvényes által gyakorolható szavazati jog mértéke, kivéve, ha a szavazati jogot az rt. alapszabálya kizárja vagy korlátozza, azonos névértékű részvények azonos szavazati jogot biztosítanak A részvénytársaság alapvető jellegzetessége a részvényes korlátolt felelőssége és az, hogy a tagi hozzájárulásokról a társaság köteles értékpapírt, méghozzá részvényt kiállítani. Ez utóbbi igazán unikális, hiszen a korlátolt felelősség a kft-nél már megjelent, ám míg az rt. köteles részvényt kiállítani, a kft-ben az üzletrészről kifejezetten tilos értékpapírt kibocsátani E körülmény miatt érdemes egy rövid kitérőt tenni az értékpapír

és a részvény fogalmának tisztázására. 7.12 Az értékpapír Az értékpapír az az okirat vagy más módon rögzített, nyilvántartott és továbbított adat, amely jogszabályban meghatározott kellékekkel rendelkezik és kibocsátását (megjelenítését) jogszabály lehetővé teszi. Az értékpapír lényege az, hogy valamilyen jogot (követelést) testesít meg. A benne meghatározott követelést érvényesíteni, arról rendelkezni csak az értékpapír által, annak birtokában lehet. Az értékpapír ún. absztrakt jogügyletnek minősül, azaz az értékpapír jogosultjának tekintendő jóhiszemű személynek az értékpapírból eredő jogosultságát nem befolyásolja az, ha valamely korábbi átruházásnak nem volt jogcíme, vagy ha a jogcím érvénytelen vagy hatálytalan volt. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 117 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A részvénytársaság Vissza ◄ 118

► A megtestesített jog természete szerint az értékpapírokat az alábbiak szerint csoportosíthatjuk: • Pénzkövetelést megtestesítő értékpapírok (kötelmi értékpapír; „pénzpapír”): az ilyen értékpapír kiállítója feltétlen és egyoldalú kötelezettséget vállal arra, hogy ő maga vagy az értékpapírban megnevezett más személy az értékpapír ellenében meghatározott pénzösszeget szolgáltat az értékpapír jogosultjának. Ebbe a csoportba sorolhatjuk pl a kötvényt, a csekket, a váltót vagy az állampapírok nagy részét. • Tulajdonjogot megtestesítő értékpapírok (dologi értékpapír): az ilyen értékpapír megtestesíti a benne foglalt dolog tulajdonjogát, azaz az értékpapírban írt dolog tulajdonosa az értékpapír jogosultja. Ebbe a csoportba sorolhatjuk a tengerhajózási okmányok egy részét (bill of lading, delivery order, FIATA FCT), illetve – bizonyos fokig vitathatóan – a közraktári jegyet. • Tagsági

jogot megtestesítő értékpapírok: az ilyen értékpapír valamely gazdálkodó szervezetben fennálló tagsági jogviszonyt és így az abból fakadó vagyoni és tagsági jogokat testesíti meg és így a tagsági jogok gyakorlására az értékpapír jogosultja jogosult. Ebbe a körbe soroljuk a szövetkezeti üzletrészt és a részvényt. 7.13 A részvény A részvény tagsági jogokat megtestesítő, névre szóló, névértékkel rendelkező forgalomképes értékpapír, amely főszabály szerint szabadon átruházható. A nyomdai úton előállított részvény átruházása – összhangban az értékpapírok átruházásának általános szabályaival – a részvény hátoldalára vagy a részvényhez csatolt toldatra felvezetett teljes vagy üres forgatmánnyal történik. Teljes a forgatmány, ha az az átruházási szándékon túlmenően annak a személynek a nevét is tartalmazza, akire a részvényt forgatják. Az üres forgatmány az új jogosult nevét nem

tartalmazza. Előállítási mód szerint a nyomdai úton előállított részvény mellett megkülönböztetünk még dematerializált részvényeket. Az utóbbi elektronikus úton létrehozott, rögzített, továbbított és nyilvántartott, az értékpapírokra vonatkozó külön törvényben meghatározott kellékekkel rendelkező, sorszám nélküli adathalmaz. A részvényes nevét, mivel a dematerializált részvény egy számítógépes adat és fizikai, tárgyiasult formában nem létezik (csak elektronikus jel), az értékpapír-forgalmazók által vezetett értékpapír- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 118 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A részvénytársaság Vissza ◄ 119 ► számla tartalmazza. Így az átruházása is az e számlán való terhelés és jóváírás révén történik Nagyon fontos megjegyezni, hogy nyomdai úton előállított részvények csak a zártkörűen működő rt-ben

bocsáthatók ki, mert a törvény kifejezetten előírja, hogy a nyilvánosan működő rt. részvényei csak és kizárólag dematerializált részvények lehetnek. A nyomdai úton előállított részvényeknek az alábbiakat kell tartalmaznia: • • • • • • a társaság cégnevét és székhelyét a részvény sorszámát, sorozatát és névértékét, a részvényhez kapcsolódó jogokat, a kibocsátás időpontját, az alaptőke nagyságát és a kibocsátott részvények számát, a cégjegyzésre jogosultak aláírását és az értékpapír kódját, amennyiben a részvényátruházás korlátozott vagy az rt. beleegyezéséhez kötött, e körülményt. A dematerializált részvénynek nincs sorszáma és az aláírásokat sem a részvényen, hanem a kibocsátó által kiállított és a központi értéktárban elhelyezett okiraton kell feltüntetni. Amennyiben a részvényesek a társaság bejegyzését követően a részvények névértékének (kibocsátási

értékének) egészét befizették, igényelhetik a részvényeik kiadását (dematerializált részvény esetén az értékpapírszámlán történő jóváírást). Amennyiben mindezt nem igénylik, a társaság akkor is köteles a részvények előállításáról haladéktalanul intézkedni. Az a részvény, amit a társaság cégbírósági bejegyzése előtt vagy a teljes névérték (kibocsátási érték) megfizetését megelőzően állítanak ki, semmis. Az rt. igazgatósága a részvényesekről részvénykönyvet vezet Ebben tartják nyilván a részvényes (vagy részvényesi meghatalmazott) nevét, a részvényállomány adatait és egyéb adatokat Az igazgatóság elszámolóházat, központi értéktárat, befektetési vállalkozást vagy pénzügyi intézményt bízhat meg a részvénykönyv vezetésével, a részvény átruházása akkor hatályos a társasággal szemben és a társaságban az új részvényes tagsági jogait csak akkor gyakorolhatja, amennyiben őt

a részvénykönyvbe bejegyezték. Nem jegyezhető be a részvénykönyvbe, aki így rendelkezett vagy aki a részvényt a törvény vagy az alapszabály részvényátruházásra vonatkozó szabályainak sérelmével szerezte meg. A részvényes betekinthet a részvénykönyvbe és a rá vonatkozó részről másolatot kérhet. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 119 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A részvénytársaság Vissza ◄ 120 ► A zártkörűen működő rt. alapszabálya előírhatja, hogy a részvényátruházáshoz a társaság belegyezése szükséges. E beleegyezést az igazgatóság adja meg A beleegyezést csak fontos okból lehet megtagadni Ilyennek minősül különösen, ha a társaság részvényeit az rt. versenytársa akarja megszerezni vagy ha azt egyéb, az alapszabályban meghatározott ok indokolja. Ha a részvényes az átruházáshoz az igazgatóság beleegyezését kéri, ám az

harminc napon belül nem nyilatkozik, azaz hallgat, a beleegyezés a törvény szerint megadottnak tekintendő. Az alábbi részvényfajtákat különböztethetjük meg: a) b) c) d) e) törzsrészvény elsőbbségi részvény dolgozói részvény kamatozó részvény visszaváltható részvény Az elsőbbségi részvényfajtán belül további alosztályok, ún. részvényosztályok vannak, amelyek eltérő tartalmú és mértékű tagsági jogokat testesítenek meg. Egy részvényfajtán vagy -osztályon belül több részvénysorozat bocsátható ki Az azonos tartalmú és mértékű tagsági jogokat megtestesítő részvények tartoznak egy részvénysorozatba, névértékük és előállítási módjuk nem térhet el egymástól. 7.131 A részvény alaptípusa, törzsrészvény Az a részvény minősül törzsrészvénynek, amely nem minősül a fenti b)–e) pontok egyikében említett részvénynek sem, azaz amelyhez különleges tagsági jogok nem tartoznak. Az rt által

kibocsátott törzsrészvények névértéke mindenkor meg kell haladja a társaság alaptőkéjének a felét 7.132 Az elsőbbségi részvények Az elsőbbségi részvény sajátossága, hogy más részvényfajtával szemben a részvényesnek valamely meghatározott előnyt biztosít. Az alábbi részvényosztályokat különböztetjük meg: • • • • osztalékelsőbbségi részvény likvidációs hányadhoz fűződő elsőbbséget biztosító részvény szavazatelsőbbségi részvény vezető tisztségviselő vagy felügyelő bizottsági tag kijelölésére vonatkozó elsőbbséget biztosító részvény • elővásárlási jogot biztosító elsőbbségi részvény A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 120 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A részvénytársaság Vissza ◄ 121 ► A fenti listában szereplő elsőbbségi részvények által biztosított előnyök kombinálhatók. Lehetőség van tehát olyan

elsőbbségi részvény kibocsátására, amely egyszerre több elsőbbséget biztosít. Ez a szabály nyilvánosan működő rt-ben korlátozottan érvényesül, ott ugyanis csak az osztalékelsőbbségre és a likvidációs hányadhoz fűződő elsőbbségre vonatkozó jogosultságokat lehet „összepárosítani”, az egyéb kombinációs lehetőségeket a törvény kizárja. Az osztalékelsőbbségi, a likvidációs hányadhoz fűződő elsőbbséget biztosító és az elővásárlási jogot biztosító részvény kapcsán pedig az alapszabály a névérték szerint számított szavazati jogot korlátozhatja, sőt ki is zárhatja. A nyilvánosan működő rt. nem bocsáthat ki vezető tisztségviselő vagy felügyelő bizottsági tag kijelölésére vonatkozó elsőbbséget biztosító részvényt Osztalékelsőbbségi részvény Az osztalékelsőbbségi részvény a részvényesek közt felosztható adózott eredményből a más részvényfajtába, illetve -osztályba tartozó

részvényeseket megelőzően vagy azoknál kedvezőbb mértékben jogosítja osztalékra a részvényest. Ha valamelyik évben az rt. nem fizet osztalékot, akkor a következő évben csak akkor lehet osztalékot fizetni, ha az osztalékelsőbbségi részvényesek javára maradéktalanul megfizették az elmaradt osztalékot. Amennyiben az osztalékelsőbbségi részvényhez tapadó szavazati jogot az alapszabály korlátozza vagy kizárja és az rt valamelyik évben nem vagy nem teljesen fizeti meg az elsőbbségi részvényre jutó osztalékot, úgy az osztalékelsőbbségi részvényhez kapcsolódó szavazati jog kvázi „feléled” és a részvényes mindaddig szavazati jogot gyakorolhat, amíg a társaság meg nem fizeti az elmaradt osztalékot. Likvidációs hányadhoz fűződő elsőbbségi részvény Ez a részvényosztály a részvényes számára a társaság jogutód nélküli megszűnése esetére a felosztásra kerülő vagyonból való részesedés tekintetében

biztosít többletjogokat. A részvényes másokat megelőző sorrendben vagy kedvezőbb mértékben férhet hozzá a rá eső vagyonhányadhoz. Szavazatelsőbbségi részvény A szavazatelsőbbségi részvényes e részvény alapján az alapszabályban meghatározott mértékű többszörös szavazati jogot gyakorolhat. E többszörös szavazati jog nem haladhatja meg a névértékhez igazodó szavazati jog tízszeresét. Az alapszabály akként is rendelkezhet, hogy bizonyos kérdések eldöntése során a közgyűlési határozat csak a szavazatelsőbbségi részvényesek egyszerű többségének támogatásával vagy ha csak egy szava- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 121 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A részvénytársaság Vissza ◄ 122 ► zatelsőbbségi részvényt bocsátottak ki, úgy e részvényes igenlő szavazata mellett hozható meg. Az egyetlen kibocsátott szavazatelsőbbségi részvényt a

köznyelv „aranyrészvénynek” nevezi. Az aranyrészvények kialakítása a kilencvenes évek elején privatizációs technikaként az állam befolyását volt hivatott biztosítani bizonyos, magánkézbe került, de stratégiailag fontos társaságok irányításában. A szavazatelsőbbségi jogok ilyen jellegű gyakorlása a piacgazdaság viszonyaiba való jelentős állami intervencióként is értékelhető, így az állam már hosszú évek óta nem él aranyrészvényesi jogosítványaival. A nyilvánosan működő rt-ben a szavazatelsőbbségi részvény által biztosított többletjogok csak az egyszerű többséggel eldöntendő kérdések tekintetében érvényesülhetnek. A minősített többséggel eldöntendő kérdések esetén a szavazatelsőbbségi részvények elveszítik elsőbbségi jellegüket és a részvényes a névérték szerint leadható szavazati jogokat gyakorolhatja. A vezető tisztségviselők és felügyelő bizottsági tagok kijelölésére

vonatkozó elsőbbségi részvény A gyakorlatban sok (a részvényesek együttműködését szabályozó, írott) szindikátusi szerződés megszületésének az indoka kizárólag vagy elsősorban az volt, hogy ilyen módon biztosítsák egyik vagy másik tag befolyását a vezető tisztségviselők kijelölésére. Mivel ez a hatáskör a közgyűléshez tartozik, így egyetlen részvényes, hacsak nem rendelkezik a szavazati jogok több mint felével, nem tudja a saját akaratát érvényesíteni. Az új törvény e részvényosztály kodifikálásával lehetőséget (és társasági jogi védelmet!) biztosít arra, hogy az elsőbbségi részvényes az alapszabályban meghatározott eljárási rendben kijelölhesse az igazgatóság vagy a felügyelő bizottság egy vagy több tagját (de legfeljebb az igazgatósági tagok egyharmadát). A kijelölést biztosító részvény az igazgatósági (felügyelő bizottsági) tag viszszahívását is biztosítja. Amennyiben a zártkörű rt

ügyvezetését igazgatóság helyett vezérigazgató látja el, ilyen részvény nem bocsátható ki Elővásárlási jogot biztosító elsőbbségi részvény E részvényosztály a részvényest az rt. által kibocsátott, adásvétel útján átruházni szándékozott részvényre elővásárlási joggal ruházza fel, amely joggal az átruházási szándékról és annak feltételeiről való tudomásszerzést követő tizenöt napon belül élhet a részvényes. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 122 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A részvénytársaság Vissza ◄ 123 ► 7.133 A dolgozói részvény Az alapszabály rendelkezési alapján az rt-nél foglalkoztatott munkavállalók számára ingyenesen vagy kedvezményesen dolgozói részvényeket lehet kibocsátani. Lehetőség van arra is, hogy a dolgozói részvény egyúttal osztalékelsőbbségi részvényként is funkcionáljon A dolgozói részvény

kibocsátására kizárólag alaptőke-emeléssel egyidejűleg, legfeljebb a felemelt alaptőke tizenöt százalékának erejéig van mód. A dolgozói részvény átruházhatósága korlátozott, mivel csak az rt munkavállalóira vagy azon személyekre forgatható, akik tekintetében ezt az rt-vel fennállt korábbi jogviszonyuk alapján az alapszabály biztosítja. Más személyre a dolgozói részvényt nem lehet átruházni, az semmis ügyletnek minősül 7.134 A kamatozó részvény A kamatozó részvény jellegzetessége, hogy a részvény névértéke után a társaság adózott eredményéből a részvényben feltüntetett mértékű kamatra jogosítja fel a részvényest, kivéve ha a kifizetés következtében a saját tőke az alaptőke alá süllyedne. E részvény a részvényesnek minden, a részvényhez kötődő jogot biztosít, beleértve az osztalékhoz való jogot is. A kamatra való jogosultság tehát ezeken felül illeti meg a részvényest A kamatozó

részvények állománya nem haladhatja meg az rt alaptőkéjének tíz százalékát. 7.135 A visszaváltható részvény A visszaváltható részvény olyan részvény, amelyre a részvénytársaságot vételi jog vagy a részvényest a részvénytársasággal szemben eladási jog illeti meg az alapszabályban rögzített feltételek szerint. A visszaváltható részvények állománya nem haladhatja meg az alaptőke tíz százalékát. A vételi, illetve eladási jog csak olyan részvényre gyakorolható, amelyre vonatkozóan a részvényes a teljes névértéket (kibocsátási értéket) megfizette. Tilos e jogok gyakorlása, ha az rt. osztalékfizetésről sem határozhatna A vételi vagy eladási jog gyakorlását haladéktalanul jelezni kell a cégbíróság felé is A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 123 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A részvénytársaság Vissza ◄ 124 ► 7.136 Egyéb, a

részvénytársasággal kapcsolatos értékpapírok és okiratok Átváltoztatható és jegyzési jogot biztosító kötvény Az rt. kötvénykibocsátásra is jogosult Alaptőkéjének feléig forgalomba hozhat olyan névre szóló kötvényt, amelyet a kötvényes kívánságára részvénnyé kell átalakítani. Ezt nevezzük átváltoztatható kötvénynek. Olyan névre szóló kötvényt is ki lehet bocsátani, amely utóbb, alaptőke-emelés esetén a kötvényesnek a részvényeseket követően jegyzési jogot biztosít az újonnan kibocsátott részvényekre. Ezt nevezzük jegyzési jogot biztosító kötvénynek A részvényutalvány és az ideiglenes részvény A részvényutalvány a társaság cégbírósági bejegyzését megelőzően a részvényes által teljesített vagyoni hozzájárulás mértékéről kiállított névre szóló okirat. Nem ruházható át, mivel nem minősül értékpapírnak. Ellenkező bizonyításig igazolja az okiratban megnevezett személynek

az rt-vel szemben fennálló jogait és kötelezettségeit. Az rt. cégbírósági bejegyzését követően a társaság az alaptőke, illetve a részvények kibocsátási értékének maradéktalan megfizetéséig terjedő időszakra köteles ideiglenes részvényt kiállítani. Az ideiglenes részvény a részvényes által átvenni vállalt részvények mértékét, illetve az ez alapján teljesített vagyoni hozzájárulás összegét igazolja. Értékpapír, amely forgatható, azonban átruházása esetén az átruházó személy az új részvényes készfizető kezeseként felel a még teljesítendő vagyoni hozzájárulás szolgáltatásáért. Többszöri átruházás esetén e kötelezettség valamennyi korábbi részvényest egyetemlegesen terheli A részvényes az ideiglenes részvény alapján a teljesített vagyoni hozzájárulás arányában gyakorolhatja részvényesi jogait Semmis az az ideiglenes részvény, amit a társaság bejegyzése előtt vagy a ténylegesen

teljesített vagyoni hozzájárulást meghaladó értékben állítottak ki. 7.2 A zártkörűen működő részvénytársaság (zrt) 7.21 A zrt alapítása Az alapítás folyamata nagyon hasonlít a kft. létrehozásának módjához, hiszen az alapítók nem fordulnak a nyilvánossághoz annak érdekében, hogy biztosítható legyen a szükséges alaptőke, hanem arra vállalnak kötelezettséget, hogy a társaság valamennyi részvényét átveszik. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 124 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A részvénytársaság Vissza ◄ 125 ► Az alaptőke minimális mértéke húszmillió forint, ám mivel eltűnt a korábbi, készpénz és nem pénzbeli hozzájárulás arányára vonatkozó előírás, a társaság pénzbeli hozzájárulás nélkül, kizárólag apporttal is alapítható. Az alapszabályban az általános követelményeken kívül az alábbiakat kell meghatározni: •

alaptőke, az alapításkor fizetendő pénzbeli hozzájárulás és a fizetés egyéb feltételei, • az alapítók nyilatkozatát arról, hogy a társaság valamennyi részvényét átveszik, illetve a részvények megoszlását az alapítók között, • a kibocsátandó részvények számát, névértékét, előállításuk módját, • az első igazgatóság tagjainak a nevét, • az első könyvvizsgáló adatait, • a közgyűlés összehívásának módját, illetve a szavazás szabályait. Szükség esetén az alapszabályban kell rendezni (ez azt jelenti, hogy ha az alapítók az alábbi tárgyak bármelyikében rendelkezni óhajtanak, azt az alapszabályban kell megtenniük, de egyébként ezek az elemek nem kötelezőek): • az apport tárgyát, értékét, szolgáltatásának időpontját, az ellenében adott részvények leírását, az apportot értékelő könyvvizsgáló adatait, • az egyes részvényfajtákhoz, -osztályokhoz, -sorozatokhoz kapcsolódó

jogokat, egyes jogok esetleges korlátozását, • a kötvényekre vonatkozó rendelkezéseket, • a részvényátruházás korlátozását vagy igazgatósági beleegyezéshez kötését, • az igazgatóság felhatalmazását közbenső mérleg elfogadására, • vezérigazgató választása esetén a vezérigazgató adatait, • felügyelő bizottság létesítése esetén a tagok megjelölését. A társaság cégbejegyzésének feltétele, hogy valamennyi apportot a társaság rendelkezésére bocsássák az apportáló alapítók a bejegyzési kérelem benyújtásáig. Amennyiben az apport aránya az alaptőkében kevesebb, mint huszonöt százalék, akkor az apportot a társaság cégbírósági bejegyzésétől számított öt éven belül kell az rt. rendelkezésére bocsátani Az apportálás feltétele a nem pénzbeli hozzájárulás könyvvizsgáló általi értékelése. Ez alól csak akkor lehetséges kivétel, ha a részvényes az apportálás időpontjához képest

három hónapnál nem régebbi beszámolóval rendelkezik, amely az apport tárgyának értékét tartalmazza, vagy ha a nem pénzbeli hozzájárulás tárgya olyan értékpapírokból áll, amelynek a piaci értéke megállapítható. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 125 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A részvénytársaság Vissza ◄ 126 ► Ami a pénzbeli hozzájárulásokat illeti, a bejegyzés feltétele, hogy az alapítók az átvenni vállalt részvények névértékének (kibocsátási értékének) legalább huszonöt százalékát befizették. A fennmaradó rész befizetése az alapszabály szerint történik, azonban legkésőbb a társaság bejegyzésétől számított egy éven belül kell teljesíteni azt. Az rt. cégbejegyzésétől számított két éven belül a társaság és az alapító, illetve a társaság és a szavazati jogok legalább tíz százalékával rendelkező részvényes

közötti vagyonátruházási szerződés létrejöttéhez, amennyiben az rt. által teljesíteni vállalt ellenszolgáltatás értéke meghaladja az alaptőke egytizedét, a közgyűlés előzetes jóváhagyó nyilatkozata szükséges. Ezt a szabályt az alapszabályban tovább szigoríthatják a részvényesek, tartamát két évnél hosszabb időre és a tíz százalékos szavazati jogot el nem érő részvényesekre is kiterjeszthetik. Ezek a szabályok irányadók akkor is, ha az rt-vel az alapító, illetve a részvényes közeli hozzátartozója, élettársa vagy olyan személy köt szerződést, amelyben az alapító közvetlenül vagy közvetve a szavazatok több mint ötven százalékával rendelkezik. Ezek a szigorú követelmények nem alkalmazhatók abban az esetben, ha a szerződés a társaság tevékenységi körébe tartozó szokásos nagyságrendű ügylet, hatósági határozat vagy érverés alapján kötik, illetve tőzsdei ügyletek esetén sem. 7.22 A zrt

szervezete 7.221 A közgyűlés A közgyűlés az rt. legfőbb szerve, amely a részvényesek összességéből áll Kizárólagos hatáskörébe tartozik többek között: • döntés az alapszabály elfogadásáról és módosításáról (3/4-es többséggel) • működési forma megváltoztatása (3/4-es többséggel) • átalakulás vagy megszűnés elhatározása • személyügyi kérdések (igazgatósági, felügyelő bizottsági tagok és a könyvvizsgáló tekintetében) • beszámoló elfogadása • osztalékelőleg fizetésének elhatározása • alaptőke felemelése és leszállítása (utóbbi 3/4-es többséggel). A közgyűlés szükség szerint, de évente legalább egyszer ülésezik. Az igazgatóság hívja össze A részvényeseket a közgyűlésről meghívóval kell értesíteni a közgyűlés előtt legalább tizenöt nappal A meghívó tartalmazza a közgyűlés helyén, idején kívül a szavazati jog gyakorlásának feltételeit, a napirendet és a

megismételt közgyűlés lebonyolításának rendjét. A közgyűlés akkor határozatképes, ha a leadható szavazatok több mint felét kitevő A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 126 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A részvénytársaság Vissza ◄ 127 ► részvényes jelen van. A megismételt közgyűlésen, amelyet az első közgyűléstől számított három napon túl, de huszonegy napon belül kell megtartani, nincsen határozatképességi küszöb Az alapszabály módot adhat arra, hogy a közgyűlést felfüggesszék. Egy közgyűlést csak egyszer lehet felfüggeszteni és ez esetben harminc napon belül folytatni kell. A közgyűlésről jelenléti ív és jegyzőkönyv készül Lehetőség van arra, hogy a részvényesek a beszámoló elfogadását kivéve írásban, közgyűlés tartása nélkül határozzanak. Az új törvény a részvényesek szabadságát tovább növeli, ugyanis lehetséges

közgyűlés tartása nem közvetlen személyes jelenléttel, hanem lebonyolítható elektronikus hírközlő eszköz segítségével is. 7.222 Az igazgatóság Az igazgatóság az rt. ügyvezető szerve, amely a társaság operatív irányítását rendkívül széles jogkörrel végzi. Testületi szerv: minimálisan három, legfeljebb tizenegy természetes személy tagból áll Az igazgatóság ügyrendjében kell rendelkezni az igazgatóság tagjai közötti hatáskör- és feladatmegosztásról Az igazgatósági tagok a közgyűlésen tanácskozási joggal részt vesznek. Az igazgatóság köteles a számviteli törvény szerinti beszámolót előterjeszteni. Az ügyvezetésről, a társaság vagyoni helyzetéről, üzletpolitikájáról évente legalább egyszer a közgyűlés, háromhavonta a felügyelő bizottság részére jelentést készít. Az igazgatóság köteles nyolc napon belül a közgyűlést összehívni, ha a tudomására jut, hogy • az rt. saját tőkéje

veszteség következtében az alaptőke kétharmadára csökkent, vagy • a saját tőkéje húszmillió forint alá csökkent, vagy • az rt-t fizetésképtelenség fenyegeti vagy fizetéseit megszüntette vagy vagyona a tartozásait nem fedezi. Az így összehívott közgyűlésen a részvényesek az alaptőke biztosításáról kötelesek határozni (befizetés révén, alaptőke leszállításával, illetve átalakulásról, megszűnésről dönthetnek). 7.23 A részvényesek A részvényes(ek összessége) az rt. tulajdonosai A társaság operatív irányítását illetően nem rendelkeznek valódi lehetőséggel, elválik tehát a tulajdonlás és az irányítás A részvényes „beleszólására” a közgyűlésen keresz- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 127 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A részvénytársaság Vissza ◄ 128 ► tül, közvetetten van csak lehetősége. Ezt úgy érvényesítheti,

hogy jogosult a közgyűlésen • • • • részt venni, felvilágosítást kérni, észrevételt és indítványt tenni, szavazni, amennyiben szavazati jogot biztosító részvénye van. A részvényest a társaság üzleti titkaival kapcsolatban titoktartási kötelezettség terheli. E kötelezettségének megszegésével okozott károkért a részvényes az rt. irányában a Ptk szerződésen kívüli károkozásra vonatkozó szabályai szerint felel Azok a részvényesek, akik a szavazatok legalább öt százalékával rendelkeznek, írásban kérhetik az igazgatóságtól, hogy valamely kérdést tűzzön napirendre. E jogát a részvényes a közgyűlési meghívó kézhezvételétől számított nyolc napon belül gyakorolhatják A részvényes fenti jogait a részvény vagy letéti, illetve tulajdonosi igazolás birtokában, a részvénykönyvbe történt bejegyzést követően jogosult. A dematerializált részvényről az értékpapír-számla vezetője köteles

tulajdonosi igazolást kiállítani. Letéti igazolást az értékpapírletét-kezelő állít ki a nála elhelyezett nyomdai úton előállított részvényekről A részvénynek több tulajdonosa is lehet. A részvénytársasággal szemben e személyek egy részvényesnek számítanak, a részvényest terhelő kötelezettségekért egyetemlegesen felelnek. A részvényes ezen kívül jogait képviselő útján is gyakorolhatja. Nem lehet képviseleti meghatalmazott a könyvvizsgáló, az igazgatóság tagja, a vezérigazgató, a cégvezető, az rt. vezető állású munkavállalója és a felügyelő bizottság tagja Egy képviselő több részvényest is képviselhet, egy részvényesnek azonban csak egy képviselője lehet A képviseleti meghatalmazás egy közgyűlésre, de legfeljebb tizenkét hónapra szólhat és közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni. A részvényes lényegében egyetlen kötelezettség teljesítésére köteles: a jegyezni

vállalt részvény névértékét (kibocsátási értékét) köteles a társaság részére megfizetni. 7.24 A társasági vagyon védelme A társaság saját tőkéjének védelmére vonatkozó szabályok a zrt-re (és így közvetetten a nyrt-re is) vonatkozóan nagy hasonlóságot mutat a kft-vel kapcsolatban említett normákkal. E körben az alábbi hasonlóságokra hívjuk fel a figyelmet: A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 128 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A részvénytársaság Vissza ◄ 129 ► • Az rt. a részvényesnek saját tőkéjéből kifizetést csak a törvényben meghatározott esetekben realizálhat. Akárcsak a kft, az rt. sem teljesíthet kifizetést, ezáltal vagy ennek következtében a saját tőke a jegyzett tőke alá süllyedne Az alapszabály előírhatja, hogy az igazgatóság írásban nyilatkozzon arról, hogy a kifizetés nem veszélyezteti az rt. fizetőképességét és a

hitelezői érdekeket; a nyilatkozat elmulasztásával vagy valótlan nyilatkozattal okozott károkért az igazgatóság tagjai felelnek. • Kifizetés a pénzbeli és a nem pénzbeli juttatás is. • A felvett kifizetést, amennyiben annak törvényi előfeltételei hiányoztak, a részvényes akkor köteles visszafizetni, ha a társaság bizonyítja a részvényes rosszhiszeműségét. • A részvényes osztalékra jogosult, amennyiben az osztalékról döntő közgyűlés időpontjában a részvénykönyvben szerepel. Az osztalékfizetésről az igazgatóság javaslatára a közgyűlés dönt a számviteli törvény szerinti beszámoló elfogadásával egyidejűleg. • Osztalékelőleg akkor fizethető, ha a közbenső mérleg szerint ennek megvan a fedezete és nem csökken a saját tőke az alaptőke alá, illetve ha a részvényesek vállalják a visszafizetést, amennyiben utóbb kiderül, hogy az osztalékelőleg fizetésének nem volt jogszabályi alapja. Az rt.

megszerezheti az általa kibocsátott részvényeket Erre azonban az alapítás során nem jogosult, kizárólag működése során és az alaptőkén felüli vagyonból szerezheti meg; csak olyan részvényeket vásárolhat meg az rt., amelyek kibocsátási értékét maradéktalanul megfizették Ha az osztalékfizetés törvényi feltételei hiányoznak, akkor az rt. nem szerezhet saját részvényt sem A saját részvények állománya nem haladhatja meg az alaptőke tíz százalékát A saját részvény megszerzésének feltétele, hogy erre a közgyűlés az igazgatóságot felhatalmazza. E felhatalmazás vagy egyszeri időtartamra szólhat, vagy legfeljebb tizennyolc hónapos periódusra. Az alapszabály rendelkezhet akként, hogy amennyiben a saját részvény megszerzését az rt-t közvetlenül fenyegető súlyos károsodás elkerülése indokolja, nem kell a közgyűlés előzetes felhatalmazása. Az alapszabályi rendelkezésektől függetlenül nincs szükség a

közgyűlés általi előzetes felhatalmazásra, ha a részvények megszerzése az rt. követelésének kielégítését célzó peres vagy nemperes eljárás során kerül sor A saját részvény után nem gyakorolható szavazati jog, a rá eső osztalék a részvényeseket illeti részvényeik arányában. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 129 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A részvénytársaság Vissza ◄ 130 ► 7.25 Az alaptőke felemelése és leszállítása Az alaptőke felemelését az indokolja, hogy ennek révén egyrészt növekszik a társaság hitelképessége, másrészt közvetlenül vagy közvetetten emelkedik a részvényesek vagyonának értéke. Az alaptőke felemelése a közgyűlés hatásköre. A közgyűlés azonban, hacsak ennek lehetőségét az alapszabály kizárta, közgyűlési határozatban felhatalmazhatja az igazgatóságot az alaptőke felemelésére. A felhatalmazásban meg

kell határozni azt a legmagasabb összeget, amellyel az igazgatóság az alaptőkét felemelheti, legfeljebb öt éves időintervallum alatt. Ezt a kikötött legmagasabb összeget nevezzük jóváhagyott alaptőkének. Az alaptőke felemelésének négy módja lehetséges. a) Alaptőke-emelés új részvények forgalomba hozatalával (Amennyiben az rt. valamennyi forgalomba hozott részvényének a kibocsátási értékét teljes egészében befizették, lehetőség van az alaptőkét új részvények kibocsátásával felemelni) b) Alaptőke-emelés az alaptőkén felüli vagyon terhére (Amennyiben az alaptőke-emelés fedezete biztosított, illetve ennek következtében a saját tőke nem haladja meg a jegyzett tőkét, lehetőség van arra, hogy e módon növeljék az rt. alaptőkéjét Ebben az esetben a felemelt alaptőkét megtestesítő részvények a részvényeseket térítés nélkül illetik.) c) Alaptőke-emelés dolgozói részvény forgalomba hozatalával (Amennyiben

ez ingyenes, úgy a tőkeemelés fedezete a társaság alaptőkén felüli vagyona. Amennyiben ez kedvezményes részvénykibocsátás, úgy az alaptőke-emelés fedezet a társaság alaptőkén felüli vagyona, illetve a részvényesek vagyoni hozzájárulása.) d) Alaptőke-emelés átváltoztatható kötvény forgalomba hozatalával (Feltételes alaptőke-emelést jelent, mivel átváltoztatható kötvények kibocsátását jelenti. A kötvényesek a futamidő alatt a kötvényeknek az igazgatósághoz való benyújtásával a ötvények helyett részvényre tarthatnak igényt) Az alaptőke leszállítására jellemzően akkor kerül sor, ha a részvényesek a tőkét (részvényük értékét) kivonják, úgymond „pénzzé teszik”, illetve a veszteség esetén az alaptőkét a társaság vagyonával arányosítják. Erről a közgyűlés dönt. A leszállítás korlátja, hogy nem csökkenthető az alaptőke e törvényi minimum alá. Alaptőke-leszállítás során

mindenekelőtt az rt tulajdonában álló saját részvényeket kell bevonni. Az alaptőke leszállításá- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 130 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A részvénytársaság Vissza ◄ 131 ► ról szóló közgyűlési határozatban meg kell jelölni a leszállítás okát (tőkekivonás, veszteségrendezés, saját tőke más rovatainak emelése), azt az öszszeget, amennyivel az alaptőke csökken, illetve a leszállítás végrehajtásának módját. Ez utóbbi lehet a részvény kicserélése, lebélyegzése vagy a részvények számának csökkentése 7.3 A nyilvánosan működő részvénytársaság (nyrt) Társasági jogunk rendszerében a zártkörű rt. a „főszabály”, a nyilvánosan működő pedig ehhez képest a speciális. Ez azt jelenti, hogy a nyilvános rtvel kapcsolatban a jogalkotó csak a zrt-hez képest eltérő szabályokat fekteti le, mivel egyébként a

fent ismertetett szabályok irányadók 7.31 A nyilvánosan működő rt alapítása A nyrt. nyilvános eljárással, részvényjegyzés révén alapítható Ez egy jóval hosszadalmasabb, bonyolultabb eljárás, mint a zrt alapítása, amelyben sokkal nagyobb az állam ellenőrző szerepe. Ennek az a magyarázata, hogy a nyilvánosan működő rt óriási tőkét koncentrálhat, számos befektető pénzét felszívva, amelynek a kockázata a részvényesek érdekein, sőt az egyes társaságok működésének eredményességén is túlnő. Nem ritkán a gazdasági válságok, (mint pl. a nagy gazdasági világválság) a nyilvános rt-ken keresztül törnek felszínre. Alapvető jogpolitikai cél tehát a szédelgő alapítás kiküszöbölése, ehhez pedig szigorú állami kontroll szükséges Ezt az ellenőrzési funkciót elsősorban a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete látja el. Az alapítás első forrása az ún. tájékoztató, melynek melléklete az alapítási

tervezet Az alapítás az alapítók által készített alapítási tervezetben rögzített feltételeknek megfelelően történik A tájékoztatót a PSZÁF engedélyezi Az alapítási tervezet, amelyet valamennyi alapító köteles aláírni, az alábbiakat tartalmazza: • • • • • a tervezett rt. cégnevét, székhelyét, tevékenységét, időtartamát, az alapítók nevét, a tervezett alaptőkét, a részvények számát, névértékét, az alapítókat megillető előnyöket (ezek az alábbiak lehetnek: apportálás, első igazgatósági és felügyelő bizottsági tagok és a könyvvizsgáló kijelölésének a joga, a túljegyzés elfogadása vagy visszautasítása), • az esetleges apportálással kapcsolatos tényeket, • a túljegyzés esetén követendő eljárást, A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 131 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A részvénytársaság Vissza ◄ 132 ► • a

jegyzési minimumot, • az alakuló közgyűlés összehívásának a módját, • az alapítás várható költségeit. A második fázis a részvényjegyzés, amely a jegyzési ív aláírásával történik. Mivel az apportálás csak az alapítók privilégiuma lehet, a részvényt jegyző személy csak pénzbeli hozzájárulás révén jegyezhet részvényt. A jegyzéssel egyidejűleg a részvényjegyző köteles a jegyezni vállalt öszszeg legalább tíz százalékát befizetni. A meghatározott jegyzési időszak végére a tervezett alaptőke nagyságához képest a lejegyezni vállalt részvények teljes állománya háromféle eredményt mutathat. • Ugyanannyi részvény jegyzésére vállaltak kötelezettséget, mint amenynyit az alapítók az alapítási tervezetben kikötöttek, ez nem fordul elő sűrűn. • Több részvényt jegyeztek, mint amennyit az rt. az alapítási tervezet szerint kibocsátani szándékozik, ekkor túljegyzésről beszélünk. A túljegyzés

elfogadásáról vagy visszautasításáról vagy az alapítók, vagy az alakuló közgyűlés dönt. Visszautasítás esetén a visszautasított összegeket a részvényjegyzőknek tizenöt napon belül levonás nélkül vissza kell fizetni. E kötelezettség teljesítéséért az alapítók és az alapításban közreműködő befektetési szolgáltató egyetemlegesen felelnek • Aluljegyzés történik, ha az alapítási tervezetben megjelölt tervezett alaptőkének megfelelő részvény jegyzésére a jegyzési időszakban a részvényjegyzők nem vállaltak kötelezettséget. Ebben az esetben az alapítás meghiúsul és a befizetett összegeket a részvényjegyzőknek tizenöt napon belül levonás nélkül vissza kell fizetni. E kötelezettség teljesítéséért az alapítók és az alapításban közreműködő befektetési szolgáltató egyetemlegesen felelnek Aluljegyzés esetén az alapítás „megmentésére” azonban két eszköz is rendelkezésre áll: az egyik az

alapítási tervezetben jegyzési minimum kikötése, amely lényegében egy alternatív, csökkentett összegű tervezett alaptőke Ha az aluljegyzés révén összegyűlt tőke a tervezett alaptőkét nem, de a jegyzési minimumot eléri, úgy a társaság a jegyzési minimumnak megfelelő alaptőkével jön létre. A másik lehetőség aluljegyzés esetére a jegyzési garanciavállalás Ennek lényege, hogy egy pénzügyi vállalkozás kötelezettséget vállal arra, hogy aluljegyzés esetén a ténylegesen jegyezni vállalt és a tervezett alaptőke különbözetét szolgáltatja. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 132 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A részvénytársaság Vissza ◄ 133 ► Az alapítás utolsó mozzanata az alakuló közgyűlés megtartása, és az alapító okirat elfogadása. Ha tehát eredményes a részvényjegyzés, annak zárónapjától számított hatvan napon belül az alapítók

kötelesek megtartani az alakuló közgyűlést. Ha az alapítók elmulasztják e határidőt, a részvényjegyzők minden további fizetési kötelezettségük alól mentesülnek és követelhetik a befizetett összegek visszafizetését A visszafizetési kötelezettség teljesítéséért az alapítók egyetemlegesen felelnek. A részvényt jegyző személy köteles az alakuló közgyűlés napjáig befizetését a jegyzett részvény névértékének (kibocsátási értékének) huszonöt százalékára kiegészíteni. Az alakuló közgyűlésen megállapítják a részvényjegyzés eredményességét, és megállapítják az alapszabályt. Az alakuló közgyűlés határozatképességénél azokat kell számításba venni, akik fizetési kötelezettségüknek a törvények megfelelően eleget tettek. E kitétellel az alakuló közgyűlés határozatképességi küszöbje a leadható szavazatok ötven százalékát képviselő részvényesek jelenléte. Az alakuló közgyűlés

háromnegyedes szótöbbséggel dönt Az alakuló közgyűlést követően kell a cégbírósághoz fordulni a társaság bejegyzési kérelmével. 7.32 A nyilvánosan működő részvénytársaság szervezete A közgyűlés az nyrt. legfőbb szerve Hatásköre a zrt-hez képest: • döntés a saját részvényre kapott vételi ajánlatról, • döntés a nyilvános vételi ajánlattételi eljárás megzavarására alkalmas lépések megtételéről, • döntés az audit bizottság megválasztásáról • döntés a vezető tisztségviselők, felügyelő bizottsági tagok, vezető állású munkavállalók hosszú távú díjazásának és ösztönzési rendszerének kereteiről. A közgyűlést nem meghívóval, hanem hirdetményi úton kell összehívni. 7.33 Az ügyvezetés Szervezeti formája eltérhet a zártkörűen működő részvénytársaság szervezetétől (igazgatóság), mert az angolszász board-rendszer hatására a magyar jogban is megteremtődött az

igazgatótanács felállításának lehetősége. Ebben az esetben nem működik külön felügyelő bizottság, hanem az rt ügyvezetése egységes irányítási rendszerben működik Legalább öt, legfeljebb A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 133 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A részvénytársaság Vissza ◄ 134 ► tizenegy természetes személy alkotja. Az igazgatótanács többségét ún független személyek kell, hogy alkossák. Függetlennek az minősül, aki igazgatótanácsi jogviszonyán kívül egyéb jogviszonyban nem áll a társasággal. Nem minősül függetlennek • az rt. munkavállalója (vagy volt munkavállalója a munkaviszony megszűnését követő öt éven át), • aki az rt-nek vagy a vezető tisztségviselők számára és javára ellenérték fejében szakértői vagy más megbízás alapján végzett tevékenységet fejt ki, • az rt. részvényes, ha a leadható szavazatok

legalább harminc százalékával rendelkezik, illetve közeli hozzátartozója, • a nem független vezető tisztségviselő vagy vezető állású munkavállaló közeli hozzátartozója, • aki a társaság eredményes működése esetén vagyoni juttatásra jogosult, • aki az rt. nem független tagjával más társaságban olyan viszonyban áll, amelyben a nem független tagnak irányítási, ellenőrzési joga van, • a társaság könyvvizsgálója (jogviszonya alatt, illetve megszűnését követő három évig). A nyilvánosan működő rt-ben legalább háromtagú audit bizottságot is fel kell állítani. Tagjait a közgyűlés választja az igazgatótanács vagy a felügyelő bizottság független tagjai közül. Hatáskörébe tartozik: • • • • a beszámoló véleményezése, javaslattétel a könyvvizsgáló személyére és díjazására, a könyvvizsgálóval kötendő szerződés előkészítése, aláírása, a könyvvizsgálóval szembeni szakmai

követelmények és összeférhetetlenségi szabályok érvényesülésének ellenőrzése, • a pénzügyi beszámolási rendszer működésének értékelése, • az igazgatóság, illetve felügyelő bizottság munkájának segítése a pénzügyi beszámolási rendszer megfelelő ellenőrzése céljából. 7.4 Az egyszemélyes részvénytársaság Az egyszemélyes rt-re ugyanaz vonatkozik, mint az egyszemélyes kft-re, néhány speciális szabállyal kiegészítve: • Az egyszemélyes rt. mindig zártkörű Ha a nyilvánosan működő rt részvényeit egy részvényes szerzi meg, a társaság zártkörűként működik tovább. • A cégbejegyzési kérelem benyújtásáig a teljes alaptőkét rendelkezésre kell bocsátani. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 134 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék • • • • A részvénytársaság Vissza ◄ 135 ► A közgyűlés hatásköreiben az egyedüli

részvényes dönt. A részvényes és az rt. közötti szerződések csak írásban érvényesek Az egyszemélyes rt. nem szerezhet saját részvényt Az egyedüli részvényes felelősségére a minősített befolyással rendelkező részvényes felelősségére vonatkozó szabályokat alkalmazni kell. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 135 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Az egyesülés Vissza ◄ 136 ► 8. Az egyesülés Az egyesülés sajátos társasági forma, mert bár társaság, nem minősül gazdasági társaságnak. Jelenleg jogunk a Gt XI Fejezetében, mint kooperációs társaságot szabályozza Az egyesülés 1988 és 1997 között gazdasági társaságnak minősült, e jellegzetessége az 1997es törvénnyel szűnt meg, azonban azóta is a társasági törvény szabályozza. A kooperációs társaságok jellegzetessége, hogy nem elsősorban haszonszerzésre, hanem a tagok gazdálkodásának

elősegítésére törekszenek. Ilyen értelemben a kooperációs társaság maga nem, de közvetve tagjain keresztül törekszik eredményes gazdálkodásra. Az egyesülés a magyar jogban az új gazdasági mechanizmushoz tapadóan jelent meg 1968 után, ám nem „magyar vívmány” a kooperációs társaság, hiszen a francia jogban régóta bevett és elterjedt a groupement d’intérêt économique (gazdasági érdekcsoport) társasági forma. Ez a mi egyesülésünkre emlékeztető formáció aztán nagy befolyást gyakorolt a közösségi jogi európai gazdasági egyesülés (másképpen: érdekcsoport) szabályozására. Jogunk az egyesülést a következők szerint határozza meg: „Az egyesülés a tagok által gazdálkodásuk eredményességének előmozdítására és gazdasági tevékenységük összehangolására, valamint szakmai érdekeik képviseletére alapított jogi személyiséggel rendelkező kooperációs társaság. Az egyesülés saját nyereségre nem

törekszik; vagyonát meghaladó tartozásaiért a tagok korlátlanul és egyetemlegesen felelnek.” Az egyesülés tehát jogi személyiségű alakzat, ahol a tagok felelőssége korlátlan. Ennek azért van fontos szerepe, mert az egyesülés a definícióban szereplő célokon, funkciókon túlmenően kiegészítő gazdálkodási tevékenységet folytathat, ami tulajdonképpen nem más, mint az egyesülés azon szolgáltatási és közös gazdálkodó tevékenysége, amely az összehangolási feladatok teljesítését segíti. Ezen kívül az egyesülés nem végez gazdálkodó tevékenységet. A törvényi szabályokban több elem visszaköszön a „valódi” gazdasági társaságok, főleg a kft. szabályozásából Az egyesülés sajátos kooperációs jellegből fakadóan a társasági szerződésben kell meghatározni a tagok gazdálkodásának előmozdítására, összehangolására vonatkozó, illetve érdekképviseleti feladatokat, továbbá a társasági vagyonra

vonatkozó rendelkezéseket (pl. kilépéskori elszámolás), illetve szükség szerint a kiegészítő gazdasági tevékenységről, az e körben számított szavazati jog mértékéről, e tevékenység eredményének tagok közti elszámolásáról, az esetleges mellékszolgáltatásokról. Az egyesülés legfőbb szerve a taggyűlés, amely szabályai a kft. taggyűlésének szabályozása jegyében születtek Sajátos szabály, hogy a határozatképesség a leadható szavazatok háromnegyed részét képviselő tagok jelenlétéhez igazodik A kooperációs tevékenység tekintetében minden tagnak egy szavazata van Ettől a társasági szerződés eltérhet, de egy tag sem gyakorolhat egyedül szavazattöbbséget. A kiegészítő gazdálkodási tevékenység tekintetében, illetve néhány kulcsfontosságú kérdésben (jogutód nélküli megszűnés, az egyesüléshez csatlakozás, tag kizárásának kezdeményezése stb.) a szavazati jogok a bevitt vagyon mértékéhez

igazodnak. A főszabály a többségi szavazás, amely alól számos kivétel van. Háromnegyedes többség kell pl a megszűnésről, a formaváltásról, a tag kizárás kezdeményezéséről, a társasági szerződés módosításáról stb szóló döntéshez Ennél is szigorúbb, egyhangúsághoz kötött szavazással dönthetnek a tagok az egyesülés tárgyá- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 136 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Az egyesülés Vissza ◄ 137 ► nak megváltoztatásáról, a szavazati arányok és a határozathozatali feltételek megváltoztatásáról. Az egyesülés ügyvezetését a taggyűlés határozatainak kereti között az igazgató látja el. A társasági szerződésben ehelyett a tagok igazgatóságot is felállíthatnak, amely legalább három, legfeljebb hét tagból áll. Az egyesüléshez a társasági szerződésben foglalt feltételek szerint bárki beléphet. A belépés

elfogadásához a taggyűlés határozata kell. A csatlakozó tag főszabály szerint felel a csatlakozását megelőzően keletkezett tartozásokért. Ezt azonban kizárhatja, amennyiben a taggyűlés csatlakozást elfogadó határozata előzetesen nem mentesíti Mivel e körülményt a cégjegyzékbe is be kell, jegyezni, e felelősség-korlátozás harmadik személyekkel szemben is hatályos A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 137 ► Az üzleti jog alapjai A Társasági jog Európában A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 138 ► 9. A Társasági jog Európában 9.1 A főbb európai jogcsaládok társasági jogi rendszere Napjainkban, amikor az Európai Unió immár több mint két tucat tagot számlál, felmerülhetne a kérdés, hogy vajon mennyi terep jut a jogalkotások nemzeti sajátosságainak fenntartására. Bár az Európai Unió jogegységesítési és jogközelítési törekvései a tagállamok jogrendjének egészét

át- meg átjárják, mintát adva a tagságra csak kandidálóknak vagy arról legfeljebb csak álmodozóknak is, a társasági jog területén az Unió csak részleges jogharmonizációs programmal rendelkezik. Ez más szavakkal azt jelenti, hogy a társasági jog a tagállamok jogalkotásának alakulása szerint változik, alapvetően tagállami alapon az egységesülő Európában is. A Közösség léte, illetve a globalizálódó gazdaság természetesen kikényszeríti, hogy a különböző jogok valamelyest „egy irányba húzzanak”, ám a társasági jog sajátos nemzeti jogi karaktere jelenleg megmaradt. Egy mélyebb és szélesebb egységesítés feltételei még nem teremtődtek meg, azonban egy jóval egységesebb struktúra (és szabályozás) létrejötte csak idő kérdése. 9.11 A francia jogcsalád A francia jog azért különösen jelentős, mert a kontinensen először jelent meg benne a társaságok szabályozásának három rétegű szabályozása, amelyet a

magánjogi kódex (Code Civil), a kereskedelmi törvénykönyv (Code de commerce) és a külön törvényekben szabályozott társaságok triásza alkot. A francia jogban jelent meg a kooperatív társaságok egyik legnagyobb hatású alakja is (lásd egyesülés). A francia társasági jog jellemzője az állami beavatkozás viszonylagos jelentős jelenléte, amelyet a társasági formák között az olyan sajátos alváltozatok is jeleznek, mint a nemzeti vállalat (enterprise national) és a közüzemi részvénytársaság. A francia jog az alábbi alapvető gazdasági társasági formákat ismeri: • • • • • közkereseti társaság (société en non collictif) betéti társaság (société en commandité) korlátolt felelősségű társaság (société a responsabilité limitéé) részvénytársaság (société anonime) betéti részvénytársaság (société en commandité par action) Fenti társasági formák mindegyike jogi személy. A jogunkban is megjelenő

kettősség, mely a személyegyesítő társaságok jogi személyiségének hiányát és a tőkeegyesítő társaságok jogi személyiségét fekteti le, a francia jogban ismeretlen. A francia társasági jog a belga, a holland, a görög és az olasz jog fejlődésére gyakorolt számottevő hatást. 9.12 A német jogcsalád A német jogterület a francia jogban kialakult hármas szerkezetet követi (kivéve Svájcot, ahol nincs külön kereskedelmi törvény), ám számos ponton gyökeresen eltér a francia dogmatikától, alapvetően a szabadabb megközelítés és a visszafogottabb állami „jelenlét” miatt. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 138 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A Társasági jog Európában Vissza ◄ 139 ► A polgári jogi társaság a francia megközelítés szerint egyszerű kötelem, míg a német jogban a tulajdonközösség egy sajátos formája, azaz szilárdabb, kollektív

érdekeken alapul: a társaságok előszobája. A német jog cizelláltabb annyiban, hogy a „fekete-fehér” jellegű jogi személy társaságok – nem jogi személyek megkülönböztetés helyett ismeri a nem jogi személy társaságokat, illetve nem húz áthághatatlan falat az egyesületek és a társaságok közé. Sőt, vannak bejegyzett és be nem jegyzett egyesület-típusok is, amelyek gazdálkodó tevékenységet is elláthatnak. Bár a társasági jog egyik alaptétele a formakényszer, a német jog maga több ponton utat enged a társasági formák keveredésének. Ennél fogva a félig-meddig már klasszikus (de legalábbis nem egyedi) betéti részvénytársaságon kívül lehetséges a betéti és a korlátolt felelősségű társaság vegyítése is. Ahogy fentebb már érintettük, a német jog dolgozta ki a részvénytársaságok irányításának hármas modelljét, amit drei Eck-nek nevezünk és a közgyűlés, az igazgatóság és a felügyelő bizottság

tagolásán alapszik. Más szavakkal, az ügyvezetés mellé annak ellenőrzése is bekerül az irányítási modellbe, méghozzá a munkavállalói részvétellel együttesen Továbbmenve, a német jogban az rt-k nem egyszerűen tőkepiaci konstrukciók, hanem érdekpluralista uralmi struktúrák, ahol a befektető-részvényesi érdekek mellett a kisebbség, a hitelezők és a munkavállalók érdekei is hangsúlyosan megjelennek. A német társasági jog különösen úttörő és fejlett területe a konszernjog A német társasági jog az alábbi főbb (gazdasági) társasági formákat szabályozza: • • • • • • • • közkereseti társaság (offene Handelsgesellschaft – OHG) betéti társaság (Kommanditgesellschaft – KG) csendestársaság (stille Gesellschaft – stG) hajózási társaság (Partnerrederei) polgári jogi társaság (Gesellschaft bürgerlichen Rechts – GbR) korlátolt felelősségű társaság (Gesellschaft mit beschränkter Haftung – GmbH)

részvénytársaság (Aktiengesellschaft – AG) betéti részvénytársaság (Kommanditgesellschaft auf Aktien) A német jog Európa szerte óriási hatást gyakorolt az utóbbi másfél évszázadban a társasági jog fejlődésére. Jó példa erre, hogy a magyar kereskedelmi jog a XIX század második felétől kezdve német hatásra alakult és formálódott, amely társasági jogunk újjáéledését követően is folytatódik. Így természetesen a német jog hatása nem csak történeti távlatokban mutatható ki pl a portugál, spanyol vagy a legtöbb skandináv ország jogfejlődésén, hanem a politikai változások is új lendületet adtak a német társasági jog befolyása kiterjesztésének, hiszen számos rendszerváltó ország jogalkotás követte mintaként a német jogot. Így a magyar társasági jog, mint időben és tartalmilag is úttörő jogalkotás mellett a lengyel (a rendszerváltáskor az 1934-es kereskedelmi törvényt élesztették fel), a cseh és a

szlovák (1991, azaz akkoriban még csehszlovák), a román (1990), a bolgár (1991), az albán (1992), a szlovén (1993), a horvát (1993), szerb (1996) vagy macedón (1996) jogalkotás is német hatásra hozta meg saját társasági (kereskedelmi) törvényeit. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 139 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A Társasági jog Európában Vissza ◄ 140 ► 9.13 Az angol-amerikai jogcsalád A common law rendszerből fakadó sajátosság, hogy sokáig az angolszász társasági jog esetjogi úton fejlődött, ám a XIX. század derekától kezdve kodifikált jogterületté vált Ez a momentum jól jelzi a kontinentális és az angolszász rendszerek közeledését, hiszen amióta az angolszász jogban a törvények szerepe nőttön nő, a kontinentális bírói gyakorlat egyre több társasági jogintézményt hoz világra (lásd pl. korlátolt felelősség áttörése) Az angolszász jog

nem igazán tesz különbséget magánjogi és közjogi társaságok, illetve kereskedelmi vagy egyéb társaságok között. Az általánosan uralkodó társasági forma a részvénytársaság, amelynek zárt formája fedi le azt a funkciót, amit a kontinentális jogokban a korlátolt felelősségű társaság valósít meg. A nyilvános rt nem érdekpluralista struktúra, hanem a tőkepiac intézménye, ahol nincs helye a drei Eck-szisztémának. Az angolszász modell egységes board felállítását tételezi (lásd fent; vö. igazgatótanács) Az angolszász társasági jog kiemelt területe a vállalatfelvásárlási jog (take-over), amely a konszernjog egy speciális területe. Az angolszász modellben a kontinentális jogokban kialakult cégbírósági bejegyzési és nyilvántartási rendszer hiányzik. A társaság nem egyszerűen regisztrálással, hanem minisztériumi alapítási jóváhagyással jön létre Ráadásul nincs egységes létesítő okirat sem, mivel a

memorandum „kifelé”, harmadik személyek és a hatóságok felé rögzíti a társaság legfontosabb tényeit, míg az articles „befelé”, a társaság tagjai irányába rendezi a tagok egymás közötti viszonyrendszerét. A kettő tulajdonképpen együtt teszi ki azt, amit mi társasági szerződésnek nevezünk. Az angol jog az alábbi társasági formákat ismeri (a kontinentális és az angolszász terminológia eltérései miatt eltekintünk a fordítástól): • company limited by shares (részvénytársaság, amely működhet public vagy private formában; előbbi megfeleltethető a nyilvánosan működő rt-nek, utóbbi a zártkörűen működő rt-nek és valamelyest a kft-nek is) • company limited by guarantee (a részvényesek egy meghatározott összegre vonatkozó garanciavállalása mellett működő társaság) • unlimited company (korlátlan felelősségű társaság) • general partnership (nagyjából a közkereseti társaságnak felel meg) • limited

partnership (nagyjából a betéti társaságnak felel meg) 9.2 Az Európai Közösség társasági joga A kezdetben Európai Gazdasági Közösségnek, jelenleg Európai Uniónak nevezett államközösség céljai bár rendkívül sokfelé ágazóak voltak és az évtizedek alatt rendkívül kibővültek, a célok között kezdettől fogva központi szerepet töltöttek be a gazdasági természetű célok. Nem véletlen, hogy ez a jelleg kezdetben az EGK nevében is megjeleníttetett A gazdasági indíttatás annak ellenére sem halványult el, hogy e célkitűzés mellé mások járultak A személyek, a tőke, a szolgáltatások és az áruk szabad áramlása alapköve a jelenlegi, immár egységes belső piacnak. Ahhoz, hogy ez megvalósult, a tagállamoknak nagyban össze kellett hangolniuk saját belső joguk gazdasági szférát érintő szabályait. Mit sem ér ugyanis a hangzatos négy szabadságra vonatkozó alapelv, ha a gyakorlatban a A dokumentum használata |

Tartalomjegyzék Vissza ◄ 140 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A Társasági jog Európában Vissza ◄ 141 ► gazdálkodók tagállamonként gyökeresen eltérő jogi, pénzügyi, adózási feltételekkel találnák szembe magukat. Ennek megfelelően a közösségi jog szükségképpen kiterjed a társasági jogra is. Itt a társasági jog kategóriája felölel olyan területeket is, amelyet hazai jogunk szerint nem sorolnánk a társasági jogba, legfeljebb annak csatlakozó jogterületeihez. Ilyen elsődlegesen a számviteli jog, amely a közösségi jogban részben a társasági jogi jogharmonizáció részét képezi. 9.21 Az irányelvek A közösségi jog a társasági jog területén elsősorban irányelvekkel operál. Ez nem jelent teljes egyöntetűsítést, jogegységesítést, az irányelv ugyanis lényegében csupán kötelezően elérendő célokat fogalmaz meg, ám a cél eléréséhez üdvös eszközök

kimunkálását és kodifikálását a tagállami jogalkotóra bízza a közösségi jog. Ebből fakadóan az irányelvek „puha” harmonizációs eszközök, hiszen belőlük sem jogok, sem kötelezettségek nem háramlanak a közösség polgáraira, azok csupán a tagállamokat kötik és így – közvetetten – a tagállami jogalkotás révén hatályosulnak a polgárok felé. Az irányelvből tehát harmonizált, nem pedig egységes belső jog válik A közösség társasági jogalkotása elsősorban az irányelvet preferálta a harmonizáció során, amely folyamat sikeresnek bizonyult, hiszen megmaradt a tagállami jogok sokszínűsége, azonban az irányelvek révén lefektetett minimum-szabályok miatt kiküszöbölhető lett az, hogy egyes tagállamokban a többihez képest a társaságok kedvezőbb szabályok szerint működhessenek, mivel az irányelvben megfogalmazott szinthez képest a tagállamok enyhébb szabályokat nem, szigorúbbakat viszont elfogadhatnak.

Tizenhárom társasági jogi irányelv-tervezet látott napvilágot, amelyből kilenc irányelv született Ezek az irányelvek jórészt a társaságok működését érdemben befolyásoló területeket érintik, ám csak ritkán szabályozzák a társasági jog „kemény magjának” kérdéseit. E jogszabályok az alábbi területeket fedik le: • első irányelv: 68/151/EGK irányelv a tőkeegyesítő társaságok alapító aktusáról (a társasági határozatok közzétételéről, a vezető tisztségviselők által vállalt kötelezettségek érvényességéről, a társasági szerződés semmisségéről) • második irányelv: 77/91/EGK irányelv a részvénytársaságok alaptőkéjének védelméről (alaptőke-minimum, alaptőke felemelése és leszállítása, nyereség elosztása, saját részvények megszerzése) • harmadik irányelv: 78/855/EGK irányelv a részvénytársaságok egy tagállamon belüli fúziójáról • negyedik irányelv: 78/660/EGK irányelv a

korlátozott felelősségű társaságok éves beszámolójáról • ötödik irányelv (tervezet) a részvénytársaságok szerkezetéről • hatodik irányelv: 82/891/EGK irányelv a a részvénytársaságok egy tagállamon belüli szétválásáról • hetedik irányelv: 83/349/EGK irányelv a társaságcsoportok konszolidált beszámolójáról • nyolcadik irányelv: 84/253/EGK irányelv a könyvvizsgálói tevékenység engedélyezésének feltételeiről A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 141 ► Az üzleti jog alapjai A Társasági jog Európában A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 142 ► • kilencedik irányelv (tervezet) a társaságcsoportokról • tizedik irányelv (tervezet) a nemzetközi fúziókról • tizenegyedik irányelv: 89/666/EGK irányelv a fióktelepekre vonatkozó közzétételi kötelezettségekről • tizenkettedik irányelv: 89/667/EGK irányelv az egyszemélyes korlátozott felelősségű

társaságokról • tizenharmadik irányelv (tervezet) a nyilvános vállalatfelvásárlási ajánlatokról. 9.22 A rendeletek Az irányelvek segítségével megvalósuló jogharmonizáció mellett a közösségi jogalkotás egyes területeken rendeleti úton is beavatkozott a társasági jogba. A rendelet lényege, hogy külön tagállami jogalkotási aktus nélkül is közvetlen hatállyal bír a tagállamokban, a tagállamok polgárai számára jogokat és kötelezettségeket keletkeztethet. Ezt az eszközt vette igénybe a közösségi jogalkotó akkor, amikor nem a meglévő, nagy különbségeket mutató társasági jogok egy-egy aspektusát akarta közelíteni, hanem egységes, közösségi jogintézményeket akart meghonosítani. Ez a társasági jogban a szupranacionális, közösségi társasági formák megalkotását jelentette. Ilyenek: az európai gazdasági érdekcsoport (egé), az európai részvénytársaság (Eurt.), az európai szövetkezet, az európai egyesület

és az európai kölcsönös biztosítási egyesület. Utóbbi két alakzat tekintetében azonban egyelőre nem beszélhetünk konkrét eredményekről, hiszen nem születtek meg az ezeket szabályozó rendeletek, azok tervezet stádiumban maradtak. Az európai gazdasági érdekcsoportot és az európai részvénytársaságot szabályozó jogforrásokat azonban elfogadták, így jelenleg ez a két formáció jelenti a sui generis közösségi társasági formákat, amelyeket a következő pontban tárgyalunk. (Az európai szövetkezetet a szövetkezeti jogot tárgyaló részben érintjük.) 9.221 Az európai gazdasági érdekcsoport (EGÉ) 1989. július 1-jén lépett hatályba a Tanács 2137/85/EGK rendelete, amely francia mintára létrehozta az európai gazdasági érdekcsoportot Bár a szakirodalom gyakran az érdekcsoport megjelölést használja, a rendelet belső jogba transzformálásáról szóló 2003 évi XLIX törvény az európai gazdasági egyesülés fogalmat

használja, jobban megteremtve az összhangot a magyar társasági jogi terminológiával. Azért volt szükség külön törvényben rendelkezni a tanácsi rendelet alkalmazásáról, mert Magyarország a törvény megalkotásakor még nem volt az Unió tagja, ennél fogva rá a rendeletből egyébként a tagállamokra fakadó kötelezettségek nem vonatkoztak. A magyar jogszabály egyes, a cégeljárással kapcsolatos rendelkezést leszámítva pusztán azt mondja ki, hogy az EGÉ alapítására, szervezetére és működésére a Tanács rendeletét kell alkalmazni Az EGÉ jogalany, de a tagállami jogok eldönthetik, hogy egyúttal jogi személy-e vagy sem. Célja, hogy a tagok gazdasági tevékenységét fejlessze, eredményességüket növelje, azaz a belső jogban megismert egyesüléshez hasonló célokat szolgál. Elsődlegesen nem törekedhet haszonszerzésre, gazdálkodó tevékenysége csak másodlagos lehet, bár a rendelet nem tiltja, hogy az EGÉ tevékenysége

gazdasági hasznot is hajtson. Ezen kívül, az érdekcsoport nem ellenőrizheti semmilyen módon a tagjai gazdálkodását, működését, nem szerezhet részesedést valamely tagjában, sem más EGÉ-ben, nem foglalkoztathat A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 142 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A Társasági jog Európában Vissza ◄ 143 ► több mint ötszáz munkavállalót, nem használható arra, hogy egy társaság hitelt nyújtson igazgatójának. Az európai dimenzióba lépés feltétele a rendelet alkalmazásának: legalább két, eltérő állam joghatóság alá tartozó tag részt kell vegyen a társaság tevékenységében. Az EGÉ nem feltétlenül rendelkezik saját vagyonnal, ám a vezető tisztségviselők és a tagok felelnek a csoport nevében vagy javára kötött jogügyletért. A csatlakozás, illetve a csatlakozó tag felelőssége, továbbá annak kizárása a belső jogban ismertetett

módon alakul. Szintén a hazai jogban alkalmazott módon alakul az EGÉ szervezet és a szervek működése, ami jól mutatja, hogy a hazai jogalkotó a lehető legnagyobb mértékben követte a rendeletet már abban az időben is, amikor Magyarország még csak társult tagja volt az Uniónak. 9.222 Az európai részvénytársaság (societas europae) A Közösségben bejegyzett multinacionális vállalatok bürokratikus és költségterheit csökkentő európai részvénytársaság megszületése meglehetősen nyögvenyelősen zajlott. A Bizottság már 1970-ben elkészítette az erre vonatkozó tervezetet, ám a sorozatos viták, módosítások, átdolgozások, kompromisszumok és patthelyzetek miatt a Tanács a rendelet végleges szövegét csak 2001-ben fogadta el (2157/2001/EK rendelet), és 2004-ben lépett hatályba. Az Eurt szabályozása ugyanis legalább két kényes kérdést vetett fel, ami kizárta gyors jogalkotási eredményt. Az egyik a közösségi társaságok

székhelyáthelyezése. A székhelyáthelyezés hívei azt szorgalmazták, hogy a Közösség bármely tagállamában bejegyzett társaság szabadon változtathassa meg a székhelyét anélkül, hogy ez kihasson jogalanyiságára A bírói gyakorlat viszont következetesen gátolta a szabad székhelyáthelyezést, amely az Eurt. rendelet hatályba lépése előtt csak úgy mehetett végbe, hogy a székhelyét másik tagállamba áttevő vállalkozás a bejegyzés szerinti államban megszűnését köteles kérelmezni, a másik tagállamban pedig egy lényegében új alapítási eljárást kezdeményez. Ezt a döcögős modellt végül a rendeletben szabályozott kompromisszum oldja fel. A másik érzékeny pont a munkavállalói participációval volt kapcsolatos, amely végső soron az angolszász és a kontinentális társasági jogok vállalatkormányzási koncepciójának gyökeres eltérése miatt került a figyelem középpontjába. A német hatásra a kontinentális Európában

nagyjából a fent ismertetett drei Eck-modell érvényesül, amely természetszerűleg – ahogy a magyar jogban is – lehetőséget teremt, sőt, kötelezettséget ír elő a munkavállalók részvételének biztosítására (Mitbestimmung). Az angolszász board azonban nem ismeri a felügyelő bizottságot, ennél fogva a munkavállalói részvétel is értelmezhetetlen – ennek mellesleg további magyarázata, hogy az angolszász jogi gondolkodás a társaságban csak a tulajdonosok érdekeit tételezi megtestesíthetőnek, amibe szintén nem fér bele a munkavállalói beleszólás a vállalatkormányzásba. E két koncepció, mivel gyökeresen eltér, nehezen volt közös nevezőre hozható, de a hosszas vajúdás eredményeként úgyahogy sikerült a gordiuszi csomót átvágni. Hasonlóan az EGÉ kodifikálásához, a magyar jogalkotó külön törvényben rendelkezik a societas europea szabályozásáról (2004. évi XLV törvény az európai részvénytársaságról) azzal

a különbséggel, hogy az Eurt. törvény nem egyszerűen utaló szabállyal rendeli alkalmazni a tanácsi rendeletet, hanem a részletes szabályokat magában foglalja A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 143 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A Társasági jog Európában Vissza ◄ 144 ► Ezt a társaságot csak részvénytársasági formában lehet alapítani. Természetes személyek nem, csak jogi személyek hozhatnak létre Eurt-t. A társaság kizárólag az alábbi módok valamelyikén jöhet létre: • több, a Közösség területén székhellyel és központi ügyvezetéssel rendelkező rt. fúziójával, amennyiben ezek közül legalább kettőnek a székhelye két tagállamban van, • több rt. vagy kft által létrehozott holdingként, amennyiben az alapítók közül legalább kettőnek a székhelye két tagállamban van, • közös leányvállalat alapításával, amennyiben az alapítók közül

legalább kettőnek a székhelye két tagállamban van, • egy már létező rt. átalakulásával, amennyiben van olyan leányvállalata, amely más tagállamban van, • egy már létező Eurt. és egy másik Eurt vagy tagállami rt közötti fúzióval, új holdinggal vagy közös leányvállalattal Az Eurt. szabadon áthelyezheti a székhelyét a Közösség egyik tagállamából a másikba Minimális jegyzett tőkéje 120 000 euró. A dualista (drei Eck) és a monista (board) vállalatirányítási modellek között az alapítók szabadon választhatnak A közösségi jogban a munkavállalói participáció kérdését egyszerűen leválasztották az Eurt. rendelettervezetről a könnyebb elfogadhatóság érdekében és a részvételről külön jogforrásban, a 2001/86/EGK irányelvvel rendelkeztek. Ez az irányelv azonban elválaszthatatlan egységet képez a rendelettel, nem véletlen, hogy a magyar jogalkotó már „egybeolvasta” a két jogforrást és belföldi

törvényünk egyszerre szól mindarról, amit a közösségi jog két aktussal szabályozott. A fenti ismertetett módon sikerült egy régóta húzódó problémát – kompromisszumterhesen ugyan, de – végre lezárni és megoldani a székhelyáthelyezés dilemmáját. A gyakorlatban azonban a kézirat lezárásáig nem történt igazi áttörés e téren, a magyar cégbíróságok pl egyetlen Eurt bejegyzéséről döntöttek mindeddig A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 144 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A szövetkezet Vissza ◄ 145 ► 10. A szövetkezet 10.1 A szövetkezeti alapelvek A szövetkezetek jogi szabályozása A szövetkezet olyan civil szférába illeszkedő szervezet, amely képes elegyíteni a gazdálkodási funkciót az egyesületekre jellemző kulturális, szociális és közösségszervező funkciókkal. A szövetkezés gyökerei a középkorig visszanyúlnak. Az orosz mir és a szerb

zadruga formációk már ekkor ötvözték a gazdasági és társadalmi szerepeket, feladatokat. A modern szövetkezeti mozgalom alapjait képező szövetkezeti alapelveket 1844-ben Manchester elővárosában, Rochdale-ben fogalmazták meg először. A mozgalom eredeti gondolata az volt, hogy a közvetítő kereskedelmet célszerű kikapcsolni. Üzletrészek útján tőkét gyűjtöttek, és olyan üzleteket nyitottak, amelyek nemcsak a tagoknak, hanem minden vásárlónak árusítottak. A nyereséget a kívülállók vásárlásaiból realizálták, és a tagok között vásárlásaik arányában osztották fel. Ez az alapmetódus napjainkig jellemzi az ilyen főtevékenységű szövetkezetek működését. A nemzetközi szövetkezeti mozgalom alapvető elvei a XIX. század végén kialakultak, a szövetkezeti mozgalomban az igazi fellendülést azonban a XX. sz második fele hozta, amely időszakban kialakultak azok a szövetkezeti alapelvek, amelyeket a Szövetkezetek Nemzetközi

Szövetsége 1995 évi közgyűlésén fogalmazott újra. A Szövetkezeti Identitásról ekkor elfogadott nyilatkozat szerint csak azok a szervezetek minősülnek szövetkezetnek, melyek a következő elveknek megfelelően működnek: • az önkéntesség és nyitott tagság elve, mely szerint a szövetkezetet a tagok önként hozzák létre, kényszer nélkül léphetnek be a szövetkezetbe, és szabadon léphetnek abból ki, • a demokratikus ellenőrzés elve, melynek értelmében a szövetkezetet a tagok maguk irányítják, az általuk demokratikusan választott vezetők révén, • a szövetkezeti tagok gazdasági részvételének elve alapján a szövetkezet gazdasági alapját a tagok vagyoni hozzájárulásukkal maguk teremtik meg, • az autonómia és függetlenség elvének megfelelően, mely szerint a szövetkezet működését kizárólag a rá vonatkozó jogszabályok, az alapszabály és a tagság döntései határozzák meg, A dokumentum használata |

Tartalomjegyzék Vissza ◄ 145 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A szövetkezet Vissza ◄ 146 ► • az oktatás, képzés, tájékoztatás elve szerint, melynek értelmében mind a tagokat, mind a tisztségviselőket folyamatosan képezni kell, további célkitűzés a „még nem tagok” tájékoztatása is a szövetkezet előnyeiről, demokratizmusáról, • a szövetkezetek közötti együttműködés elvének megfelelően a szövetkezetek mind országon belül, mind a határokon túl kötelesek együttműködni (területi és szakmai alapon szerveződő, illetőleg országos érdekképviseleti szervek is segítik ezt), • a közös felelősség, a közösséggel való törődés elve szerint pedig a szövetkezet minden tagja köteles gondoskodni arról, hogy a szövetkezet a tagok érdekében, a szövetkezet szabályainak megfelelően működjön. A szövetkezetek tehát a megfogalmazott alapelvek értelmében az önsegély,

az egyéni felelősség, a demokrácia, az egyenlőség, az igazságosság és a szolidaritás értékein alapulnak. Ezeket az értékeket továbbfejlesztve a közelmúltban a következő nemzetközi dokumentumokba foglalták: • az „Irányvonalak a szövetkezetek fejlődését elősegítő környezet megteremtéséről”című ENSZ-dokumentum (2001) és • a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 193. sz Ajánlása a szövetkezetek támogatásáról (2002) 10.2 A szövetkezetek típusai, a szabályozás rendszere A szövetkezetek fajtái A szövetkezetek főbb típusai lefedik a gazdasági és társadalmi élet számos területét: működnek ipari szövetkezetek (az ipari ágazatok szerint csoportosíthatók), értékesítési és fogyasztási szövetkezetek, pénzintézeti szövetkezetek (takarékszövetkezet, hitelszövetkezet, biztosítási szövetkezetek), agrár-szövetkezetek (mezőgazdasági-, halászati-), lakásszövetkezetek: (üdülő-garázs- és műhely-,

nyugdíjasházi szövetkezetek), háziorvosok- és a munkanélküliek szövetkezetei, iskolaszövetkezetek. Ez a tipizálás a megszűnt ill. az ország-specifikus formákat (pl szakszövetkezet, mezőgazdasági szakcsoportok, svéd egészségügyi- és szabadidő-, spanyol munkaszövetkezet) nem tartalmazza A latin országokban a munkás szövetkezetek, Franciaországban az értékesítésre szakosodott szövetkezetek, Németországban pedig a bankszövetkezetek vannak túlsúlyban. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 146 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A szövetkezet Vissza ◄ 147 ► A szövetkezetek tevékenységi körük szerint lehetnek horizontálisak, amelyek tevékenysége egynemű (pl. pénzintézeti szövetkezet) és vertikálisak (multifaktorálisak), amelyeké heterogén (Magyarországon gyakori, pl mezőgazdasági szövetkezeteknél). A magyar szövetkezeti mozgalom, a magyar szövetkezeti jog

napjainkig A magyar szövetkezeti mozgalom a német fejlődés (az első szövetkezeti törvényt Poroszországban, 1867-ben hozták) nyomán bontakozott ki. A szövetkezeti intézmény a kereskedelmi törvény megalkotásakor még újnak számított, és csak utólag illesztették bele a törvénybe kereskedelmi társulásként, társasági formaként: „Szövetkezetnek ezen törvény értelmében meg nem határozott számú tagokból álló azon társaság tekintetik, amely tagjai hitelének, keresetének, vagy gazdálkodásának – közös üzletkezelés mellett, illetőleg a kölcsönösség alapján – előmozdítására alakul.” A hazai jogalkotó felismerte, hogy ez a forma nem szolgálta eléggé a szövetkezet altruista céljait, ezért alkotta meg az 1898: XXIII. törvénycikket a gazdasági és ipari hitelszövetkezetekről (ez Nagy Ferenc nevéhez fűződik), amely az önsegélyre és a kölcsönös összetartásra épülő személyegyesülést helyezte előtérbe.

Ettől kezdve önálló, a gazdasági társaságoktól elkülönülő törvény szabályozza a szövetkezet, mint gazdálkodó szervezet intézményét. A magyar szövetkezetek a német-osztrák modelltől eltérően, a franciához hasonlóan állami segítséggel szerveződtek meg, így a magyar szövetkezeti rendszer legjellemzőbb vonása kezdetben az erős központosítás lett, amely azonban nem tévesztendő össze a szovjet mintára átszabott szövetkezetek hasonló meghatározottságával (az önkéntesség és az autonómia elvének érvényesítése a legmarkánsabb választóvonal). A szocialista korszak törvényhozásának köszönhetően (az 1947. évi XI szövetkezeti törvény szabályozása, az 1959. évi 7 tvr a mezőgazdasági szövetkezetekről, 1967 évi III törvény a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről és az 1971. évi III törvény alapján) „a szövetkezet a szocialista gazdálkodás egyik – az állami vállalattal egyenrangú – vállalati

formájává fejlődött”. Nemzeti jogunk jogtörténeti dokumentumává válva hatályukat veszti a rendszerváltást követő időszak szövetkezeti jogalkotásának zöme: az iskolaszövetkezetekről szóló 159/2001. (IX 12) Korm rendelet, türelmi idővel a szövetkezetekről szóló 1992 évi I törvény, a szövetkezetekről szóló 1992. évi I törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról rendelkező 1992. évi II törvény, az új szövetkezetekről szóló 2000 évi CXLI. törvény, amely a gazdasági társaságokhoz közelítette a szövetkezeteket, valamint az új szövetkezetekről szóló 2000. évi CXLI törvény módosításáról rendelkező 2003 évi CV. törvény is A hatályos hazai és uniós jogforrások Az alkalmazandó hazai joganyag alapját a Magyar Köztársaság Alkotmánya biztosítja. Eszerint az állam támogatja az önkéntes társuláson alapuló szövetkezeteket, elismeri a szövetkezetek önállóságát” A dokumentum

használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 147 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A szövetkezet Vissza ◄ 148 ► A szövetkezeti életviszonyokat relatív kogenciával szabályozza a 2006. évi X. törvény a szövetkezetekről (Szt), amely jelentősen csökkentette a szövetkezetekre vonatkozó jogszabályok számát, oly módon, hogy tartalmukat integrálta (Kivételt képez, azaz továbbra is különálló szabályozást tartalmaz a 2004. évi CXV törvény a lakásszövetkezetekről, a szövetkezeti hitelintézetekről szóló 1996 évi CXII törvény, továbbá a biztosító szövetkezetek tekintetében alkalmazandó 2003 évi LX törvény) Háttérjogszabályként a szövetkezeteknél foglalkoztatott munkavállalók jogaira és kötelezettségeire, valamint a munkaügyi kapcsolatokra a Munka Törvénykönyve rendelkezéseit kell alkalmazni. Az Európai Unióban közvetlenül alkalmazandó legfontosabb jogforrás az Európai

Unió Tanácsának 1435/2003/EK rendelete a nemzeti határokon átívelő tevékenységet folytató európai szövetkezet statútumáról Az Unióban – az eszme bölcsőjéhez méltóan – százharmincezernél is több szövetkezet működik napjainkban, tagságuk (lefelé kerekítve) 100 millió főt számlál, forgalmuk is jelentős. A közös piacnak megfelelően a szövetkezetek is nemzeti határokon átívelő gazdasági kapcsolatokat építettek ki a 80-as évektől. A szupranacionális európai szövetkezetek (European Cooperative Society, SCE) szintén terjedőben lesznek a közeljövőben. 10.3 A szövetkezet fogalma, gazdasági-társadalmi funkciója A szövetkezeti törvény a háttérjogszabályaként is szolgáló Ptk. a szövetkezet fogalmára vonatkozó rendelkezésén alapul, a két törvény szövetkezetfogalma ennek köszönhetően megegyezik: „A szövetkezet az alapszabályban meghatározott összegű részjegytőkével alapított, a nyitott tagság és a

változó tőke elvei szerint működő, jogi személyiséggel rendelkező szervezet, amelynek célja a tagjai gazdasági, valamint más társadalmi (kulturális, oktatási, szociális, egészségügyi) szükségletei kielégítésének elősegítése.” A szociális vagy más néven, szolidáris gazdaság szervezetei (szövetkezetek, a kölcsönös segélyező egyesületek, a társulások, az alapítványok és legtipikusabb formaként a szociális szövetkezet a magyar jogba is beépült az európai jogfejlődést követve. A szociális szövetkezet olyan szövetkezet, amelynek célja munkanélküli, illetőleg szociálisan hátrányos helyzetben lévő tagjai számára munkafeltételek teremtése, valamint szociális helyzetük javításának egyéb módon történő elősegítése. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 148 ► Az üzleti jog alapjai A szövetkezet A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 149 ► A szövetkezet jogi

természete sajátos. Mint említettük, a gazdasági funkció mellett szociális és közösségszervező funkciókkal is bír, ezért alapjaiban különbözik a gazdasági társaságok azon típusaitól is, amelyek sok tekintetben (belső szervezet, a tagok személyes közreműködése stb.) közel állnak hozzá (pl közkereseti társaság) Még plasztikusabban kirajzolódnak a lényegi különbségek a tőkeegyesítő társaságokkal összevetve a szövetkezeteket, hiszen előbbiekből hiányzik a szociális gondolat (kölcsönös önsegély), és a tőkeegyesítés szempontja elsődleges, a szövetkezet tőkéje viszont előre nem is határozható meg. A lényegi különbségeket jól szemlélteti az alábbi táblázat: A részvénytársaságok: tőkeegyesítő jellege a domináns, lényege a vagyonközösség létrehozatala főszabály a kötött tőkével történő alapítás általában nem képez közösségi célokat szolgáló pénzügyi forrásokat főszabály az

elkülönült üzletvezetés a döntéshozatali rendszerében való részvételt általában a vagyoni hozzájárulás mértéke határozza meg nyereség-elosztás a vagyoni hozzájárulás arányában a fő cél a haszon, az üzleti nyereség a taggá válás feltétele a részvény megvásárlása a tag csak vagyoni hozzájárulással tartozik a vagyonrész átruházása szabadon történhet a részvények – száma és névértéke meghatározott névértéke ill. fajtája befolyásolja az osztalékot A szövetkezetek: személyegyesítő jellege a domináns, lényege a személyesség; a vagyoni viszony csak járulékos főszabály a kötetlen tőkével történő alapítás a lekötött tartalékba helyezett vagyonelem ilyen meghatározottságú főszabály az egységes üzletvezetés az egy tag – egy szavazat elv érvényesül (esetleges áttörésekkel, pl. SCE-nél) nyereség-elosztás elsősorban személyes közreműködés alapján és a vásárlás arányában fő cél a

tagok gazdasági, kulturális, szociális tevékenységének és anyagi helyzetének előmozdítása a taggá válás feltétele a vagyoni hozzájárulás mellett az aktív közreműködés is (teljes/részleges közreműködési kötelezettség) a tag kettős kötelemmel tartozik: vagyoni hozzájárulási- és munkavégzési kötelezettséggel a vagyonrész átruházásakor a szövetkezet ill. tagja elővásárlási joggal bír a részjegyek – száma szabadon nőhet osztalékkiosztás elsősorban személyes közreműködés alapján A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 149 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A szövetkezet Vissza ◄ 150 ► 10.4 A szövetkezet létrejötte A szövetkezet alapítása Szövetkezetet legalább hét alapító tag (amiatt, hogy mód legyen az irányító-ellenőrző testületeket szövetkezeti tagokból létrehozni), részjegy jegyzésének kötelezettségével alapíthat. A biztosító

szövetkezethez és lakásszövetkezethez legalább tíz, iskolaszövetkezethez és szövetkezeti formában működő pénzügyi vállalkozáshoz legalább tizenöt, szövetkezeti hitelintézethez legalább kétszáz alapító tag szükséges. Iskolaszövetkezetben a tanulókon kívül felvett tagok száma nem haladhatja meg a taglétszám tizenöt százalékát. A jogi személyek és jogi személyiség nélküli gazdasági társaság tagok együttesen nem haladhatják meg a taglétszám felét. Kizárólag szövetkezetek részvételével másodlagos szövetkezet alapítható és működtethető, melynek célja az alapító szövetkezetek működésének eredményesebbé tétele. Szociális szövetkezetnek – iskolaszövetkezet kivételével – csak természetes személy tagjai lehetnek. Iskolaszövetkezet alapításához az oktatási intézmény alapító tagsága szükséges. A szövetkezet megalakulásához alakuló közgyűlés megtartására van szükség, amelyen elfogadják a

szövetkezet szervezetének, működésének és gazdálkodásának alapokmányát, az alapszabályt és kialakítják a testületi struktúrát is. Az SCE alapítási módozatai az alapító alanyok, illetve azok kombinációi szerint alakulnak, azaz történhet az alapítás: • legalább öt – legalább két tagállamban honos – természetes személy által, • legalább öt – legalább két különböző tagállamban honos, illetve ezek hatálya alá tartozó – természetes személy, és – a Szerződés 48. cikkének második bekezdése szerinti társaság, továbbá más, egy tagállam joga alapján alapított, a közjog vagy a magánjog hatálya alá tartozó szervezet által, • a Szerződés 48. cikkének második bekezdése szerinti – legalább két különböző tagállam hatálya alá tartozó társaságok, továbbá más, egy tagállam joga alapján alapított, a közjog vagy a magánjog hatálya alá tartozó, szervezetek által, • egy tagállam joga

szerint alapított olyan szövetkezetek egyesülésével, amelyek alapszabály szerinti székhelye és központi ügyvezetése a Közösségen belül van, amennyiben közülük legalább kettő más tagállam hatálya alá tartozik, • egy tagállam joga szerint alapított olyan szövetkezet átalakulásával, amelynek alapszabály szerinti székhelye és központi ügyvezetése a Közösségen belül van, amennyiben legalább két éve működik egy másik tagállam hatálya alá tartozó létesítménye vagy leányvállalata. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 150 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A szövetkezet Vissza ◄ 151 ► Egy tagállam előírhatja, hogy az SCE alapításában részt vehet olyan jogalany is, amelynek központi ügyvezetése a Közösségen kívül van, feltéve, hogy az adott jogalany egy tagállam joga alapján jött létre, az alapszabály szerinti székhelye az adott tagállamban van,

és valós és folyamatos kapcsolatba áll a tagállam gazdaságával. (Statútum, 2 cikk) A szövetkezet bejegyzése, az előszövetkezet A szövetkezet alapítását az alapszabály elfogadásától számított 30 napon belül – bejegyzés és közzététel céljából – be kell jelenteni a szövetkezet székhelye szerint illetékes megyei (fővárosi) bírósághoz, mint cégbírósághoz. A szövetkezet a cégbejegyzés iránti kérelem benyújtását követően végezhet gazdasági tevékenységet (előszövetkezet). A cégbejegyzés megtörténte előtt megkezdett működésnek az a kockázata, hogy akik a saját nevükben, de a szövetkezet javára eljárnak, korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a vállalt kötelezettségekért. Ez a felelősségük megszűnik, ha a szövetkezet közgyűlése a kötelezettségvállalást utólag jóváhagyja. A jegyzett tőke minimumát a Szt. nem határozza meg Szövetkezeti hitelintézet viszont legalább kétszázötvenmillió

forint, biztosító szövetkezet 50 millió forint jegyzett tőkével alapítható, SCE esetében pedig a jegyzett tőke összege nem lehet kevesebb 30 000 eurónál. A tagok a részjegytőke alapszabályban meghatározott mértékét, de legalább harminc százalékát az alapítást követő 8 napon belül kötelesek befizetni, illetőleg a nem pénzbeli hozzájárulás teljes egészét szolgáltatni kell. A szövetkezetet csak a befizetési (szolgáltatási) kötelezettség teljesítését követően szabad bejegyezni a cégnyilvántartásba. A jogalany ezzel a konstitutív aktussal jön létre 10.5 A szövetkezet szervezete A szövetkezet legfőbb szerve A szövetkezet legfőbb önkormányzati szerve a tagok összességéből álló közgyűlés, amelyet az igazgatóság hív össze meghatározott tartalmú közgyűlési meghívóval vagy hirdetménnyel. A közgyűlés az a szerv, amely a szövetkezet működését meghatározó legfontosabb kérdésekben jogosult és köteles

döntéseket hozni. A szövetkezet közgyűlésére vonatkozó szabályozás nem különbözik lényegesen a gazdasági társaságok legfőbb szerveire vonatkozó szabályoktól, viszont főszabály, hogy a szövetkezeti közgyűlésen minden tagnak egy szavazata van („1 Mann – 1 Wort” elve) A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 151 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A szövetkezet Vissza ◄ 152 ► A tagok legalább tíz százalékának írásbeli indítványára – kisebbségvédelmi okból – bármely ügyet napirendre kell venni. Ha a közgyűlésen valamennyi szövetkezeti tag jelen van és egyhangúlag hozzájárul, a közgyűlés új napirendi pontot is felvehet a napirendre. A tag joga, hogy a közgyűlésen napirendre vett ügyekkel összefüggésben indítványt tegyen és szavazzon. A közgyűlés határozatképes, ha azon a szövetkezeti tagok több mint a fele jelen van. A határozatképtelenség

miatt nyolc napon belüli időpontra datálható megismételt közgyűlés a megjelent tagok számára tekintet nélkül határozatképes, de csak az eredeti napirendre felvett kérdésekben hozhat határozatot Főszabályként egyszerű szótöbbséggel, nyílt szavazással kell meghozni a döntéseket, ez alól azonban kivétel, hogy az alapszabály elfogadásához valamennyi alapító tag igenlő döntésére van szükség, valamint az, hogy a vezető tisztségviselők megválasztása és viszszahívása titkos szavazással történik. Az alapszabály lehetővé teheti, hogy a tagok – közgyűlés összehívása nélkül – írásban szavazzanak, ha a döntés ilyen módon is jogszerűen meghozható. Az alapszabály közgyűlés megtartása helyett akár különböző helyre és időpontra összehívható részközgyűlések tartását is előírhatja, ha a szövetkezeti tagok száma az ötszáz főt meghaladja, vagy a tagok diffúz lakóhelyelhelyezkedése miatt illetve más,

az alapszabályban meghatározott okból kifolyólag ez szükséges. (Az első esetben küldöttgyűlés is tartható, amelynek határozatképességéhez legalább a küldöttek kétharmadának jelenléte kell.) Az igazgatóság A szövetkezet ügyvezetését és képviseletét az alapszabályban meghatározott létszámú, de legalább háromtagú igazgatóság végzi. Ötven főnél kisebb taglétszámú szövetkezetben az alapszabály igazgatóság helyett ügyvezető elnöki tisztséget rendszeresíthet, aki az igazgatóság hatáskörében jár el Az igazgatóság elnökét (aki egyben a szövetkezet elnöke) és tagjait a közgyűlés az alapszabály rendelkezése szerint határozott időre – de legfeljebb öt évre – választja. Az igazgatóság hatáskörébe tartozik a döntés mindazokban az ügyekben, amelyeket törvény vagy az alapszabály nem utal a közgyűlés vagy a felügyelő bizottság hatáskörébe. Az igazgatóság határozatképes, ha a tagok kétharmada, de

legalább két fő jelen van. Határozatait a jelenlévők egyszerű többségével hozza meg, jogait és feladatait testületként gyakorolja. Az igazgatóság fontos feladata a közgyűlés összehívásáról való gondoskodás, valamint a közgyűlési döntések előkészítése és a hozott döntések végrehajtása. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 152 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A szövetkezet Vissza ◄ 153 ► A szövetkezet vezető tisztségviselő. A képviselet Vezető tisztségviselőnek minősül az igazgatóság elnöke, tagjai és az igazgatóság hiányában működő ügyvezető elnök, akik feladataikat csak személyesen láthatják el. Vezető tisztségviselőnek csak nagykorú természetes személy választható, ideértve a jogi személy, illetőleg jogi személyiség nélküli gazdasági társasági tagokat a szövetkezetnél képviselő természetes személyeket is. Nem lehet azonban

vezető tisztségviselő – a Gt vonatkozó kizáró okain, alanyi korlátain túl – aki nem tagja a szövetkezetnek, illetőleg a nem jogi személy (jogi személyiség nélküli gazdasági társaság) tag képviselője (ez alól az alapszabály kivételt tehet), valamint aki az alapszabályban előírt szakmai követelményeknek nem felel meg. A szövetkezet igazgatóságának elnöki és tagi, illetőleg az ügyvezető elnöki pozíció összeférhetetlen a felügyelő bizottsági tagsággal, e relációkban a közeli hozzátartozói minőség sem megengedett. A szövetkezet vezető tisztségviselője nem lehet vezető tisztségviselő a szövetkezettel azonos főtevékenységet végző gazdasági társaságban, szövetkezetben. Az alapszabály az összeférhetetlenség további eseteit is meghatározhatja, ezt az utóbbi előírást viszont meglepő módon kioldhatja. A vezető tisztségviselők képviselik a szövetkezetet harmadik személyekkel szemben (cégjegyzési joguk

önálló), továbbá bíróságok és más hatóságok előtt. Az ilyen tisztséget betöltő személyektől általában elvárható gondossággal, a szövetkezet érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek ellátni feladataikat. A jogszabályok, az alapszabály, a közgyűlés által hozott határozatok, illetőleg kötelességeik vétkes megszegésével a szövetkezetnek okozott kárért a polgári jog általános szabályai szerint egyetemlegesen felelnek a szövetkezettel szemben, akkor is, ha a szövetkezettel munkaviszonyban állnak. Nem terheli ez a felelősség azt a vezető tisztségviselőt, aki a határozat ellen szavazott, vagy az intézkedés ellen tiltakozott, és tiltakozását a felügyelő bizottságnak bejelentette. A vezető tisztségviselői megbízatás megszűnését a következő okok eredményezik: a megbízatás időtartamának lejárta, a vezető tisztségviselő halála, lemondás, a közgyűlés általi visszahívás, a tagsági jogviszony

megszűnése, (kivéve, ha a tisztség ellátásához tagsági jogviszony nem szükséges) valamint akkor is megszűnik, ha az összeférhetetlenséget vagy kizáró okot annak felmerülésétől számított harminc napon belül nem szünteti meg. A vezető tisztségviselő lemondása nincs korlátozva, ha azonban a szövetkezet működőképessége szükségessé teszi, a lemondás maximum 60 nap elteltével válik hatályossá, addig ügyvezető vezető tisztségviselőként köteles feladatait ellátni. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 153 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A szövetkezet Vissza ◄ 154 ► A vezető tisztségviselőkre vonatkozó további szabályok lényegében azonosságot mutatnak a Gt. szabályozásával A felügyelő bizottság A közgyűlés által létrehozott, az alapszabályban meghatározott létszámú, de legalább háromtagú felügyelő bizottság bármely ügyet megvizsgálhat,

amely a szövetkezet szerveinek működésével vagy a gazdálkodással kapcsolatos. Alapvetően azt kontrollálja, hogy az igazgatóság a jogszabályoknak, az alapszabálynak és más szabályzatoknak megfelelően jár-e el Indítványozhatja az igazgatóság, mint testület vagy egyes tagjainak visszahívását, felelősségre vonását, a közgyűlés összehívását és ha az igazgatóság ennek nem tesz eleget vagy jogszabályba ütköző illetve a szövetkezet érdekeit súlyosan sértő módon működik, össze is hívhatja azt. A felügyelő bizottság határozatképes, ha a tagjainak kétharmada, de legalább két fő jelen van. Határozatait a jelenlévők egyszerű többségével hozza meg. A felügyelő bizottság a vezető tisztségviselőktől, a tagoktól, a munkavállalóktól a szövetkezet tevékenységéről felvilágosítást kérhet, aktív és passzív információs joga viszont információs kötelezettséggel társul, mivel tevékenységéről be kell

számolnia a közgyűlésnek legalább évente egy alkalommal. A könyvvizsgáló A szövetkezet közgyűlése könyvvizsgálót csak akkor köteles alkalmazni, ha a működését a számviteli törvény vagy az alapszabály előírja. Ekkor megbízatásának időtartama nem lehet rövidebb, mint a szövetkezet számviteli törvény szerinti beszámolóját tárgyaló következő közgyűlésig terjedő időtartam. 10.6 A szövetkezet tagjai A tagsági jogviszony létrejötte A tagsági jogviszony egy keret-jogviszony, amely a szövetkezet alapításakor, vagy tagfelvétellel keletkezik. Keretéül szolgál minden egyéb a tag és a szövetkezet között fennálló (szociális-, kulturális-, munka-, kereskedelmistb.) jogviszonynak, valamint kifejezi a tag tulajdonosi-, ügyféli- és közreműködői szerepét, a tagnak a szövetkezeti önkormányzati szervekben való részvételi jogosultságát és a szövetkezeti tagokról való gondoskodás különböző nemeit. A dokumentum

használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 154 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A szövetkezet Vissza ◄ 155 ► A tagsági jogviszony – eltérő megállapodás hiányában – a felvétel iránti kérelmet elbíráló határozat meghozatalának időpontjára visszamenő hatállyal jön létre akkor, ha a tag a részjegy összegét vagy annak alapszabályban meghatározott hányadát a szövetkezet részére befizette, illetőleg nem pénzbeli hozzájárulásként átadta. A szövetkezetbe tagként belépni kívánó személy felvételi kérelmében más szövetkezeti tag részjegyének megvételi szándékáról nyilatkozhat, ilyenkor részjegyet nem kell jegyeznie. A tag örököse (jogutóda) szintén kérheti a taggá való felvételét. Felvétel hiányában vele el kell számolni Ha az alapszabály lehetővé teszi, befektető tag is lehet szövetkezeti tag (kiv.: szociális szövetkezetben), számuk azonban nem haladhatja meg

a szövetkezeti tagok 10%-át, a befektetői részjegyek névértéke pedig nem haladhatja meg a részjegytőke 30%-át. A befektető tag (volt befektető tag; örökös; jogutód) befektetői részjegye összege arányában jogosult a szövetkezet gazdasági tevékenységéből származó adózás utáni eredményéből részesedésre, ugyanilyen arányban viseli a veszteséget is. A részjegy A tagsági jogviszonyt, a tag jogait és kötelezettségeit, a tag vagyoni hozzájárulását, illetve az erre vonatkozó kötelezettségvállalását a részjegy jeleníti meg. A részjegy a szövetkezet adózott eredményéből részesedésre jogosít, kivéve a közhasznú szervezeti jogállással rendelkező szociális szövetkezetet, ahol a részesedés-fizetés tiltott. A tagsági jogviszony tartalma A tagsági jogviszony tartalmát a társaságoknál is szokásos valamint a szövetkezet-specifikus, egyenlő jogok és kötelezettségek összessége adja, melyeket az alapszabály

részletezhet. A tag joga, hogy részt vegyen a szövetkezet tevékenységében, személyes közreműködésének, vagyoni hozzájárulásának és egyéb érdekeltségének megfelelően részesedjen a gazdálkodás eredményéből, igénybe vegye a szövetkezet által a tagok részére rendszeresített szolgáltatásokat, tanácskozási és szavazati joggal részt vegyen a közgyűlésen, tisztséget viseljen a szövetkezetben és a vezető tisztségviselőktől felvilágosítást kérjen a szövetkezetet érintő bármely kérdésről. A tag alapvető kötelessége, hogy teljesítse a vagyoni hozzájárulását, vállalásának megfelelően részt vegyen a szövetkezetnek és szerveinek a tevékenységében és védje a szövetkezet vagyonát. A tagok személyes közreműködésének módozatait az alapszabály határozza meg A személyes közreműködés történhet – a szövetkezet tevékenységéhez képest – terme- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄

155 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A szövetkezet Vissza ◄ 156 ► léssel, termékek feldolgozásával, értékesítésre előkészítéssel, értékesítéssel, fogyasztással vagy egyéb tevékenységgel, munkavégzési kötelezettség teljesítésével. A vagyoni hozzájárulás A tagnak vagyoni hozzájárulásként az alapszabályban meghatározott számú és névértékű részjegyet kell jegyeznie. A vagyoni hozzájárulás pénzbeli vagy nem pénzbeli lehet. Az apporttal szemben támasztott követelmények a Gt. szabályaival megegyeznek, azzal a kiegészítéssel, hogy a tag munkavégzésre vagy más személyes közreműködésre, illetve szolgáltatás nyújtására irányuló kötelezettségvállalását nem pénzbeli hozzájárulásként figyelembe venni nem lehet A tagsági jogviszony megszüntetése vagy megszűnése esetén a tagot, illetve örökösét (jogutódát), a részjegy névértéke, valamint a tagsági

jogviszony alatt keletkezett, a részjegyre jutó saját tőke lekötött tartalékkal csökkentett összege illeti meg, abban az esetben, ha az a veszteség fedezésére nem használták fel. A szövetkezet tagja – ha tagsági jogviszonya legalább 1 éve fennáll – a szövetkezetnek kamatmentesen vagy kamat ellenében kölcsönt nyújthat (tagi kölcsön), ha az alapszabályban meghatározott kötelező vagyoni hozzájárulását már teljesítette. A tagi kölcsönök együttes összege nem haladhatja meg a saját tőke kétszeresét, felhasználhatóságuk pedig a szövetkezet céljához kötött. A szövetkezet veszteségének rendezése érdekében – ha az alapszabály így rendelkezik – a tagok vagyoni hozzájárulásuk arányában pótbefizetésre kötelezhetők évente legfeljebb egy alkalommal. A szövetkezet és a tag gazdasági együttműködésének formái, juttatások és támogatások A szövetkezet és a tag gazdasági együttműködését az alapszabály a

szövetkezet céljaihoz igazodóan részletesen meghatározza. Az együttműködés megvalósulhat egyebek mellett közös gazdálkodásban, a tagok beszerzéseinek, termékeik feldolgozásának, értékesítésének lebonyolításában, a tagok fogyasztási szükségleteinek kielégítésében és vásárlási visszatérítés nyújtásában és a tagok munkalehetőséghez juttatásában, szociálisan hátrányos helyzetük egyéb módon való javításában, valamint diákok és az oktatási intézmények együttműködésével működő iskolaszövetkezetek esetén a diákok munkalehetőségeinek megteremtésében, valamint az oktatási feltételek javításában. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 156 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A szövetkezet Vissza ◄ 157 ► A szövetkezeti szolidaritás elvének megfelelően a szövetkezet alapszabályában meg kell határozni a természetes személy tagok, valamint

hozzátartozóik számára biztosítandó szociális juttatások és (oktatási-, közművelődési-, sporttevékenységi- kulturális-) támogatások formáit, melynek fedezetét az erre a célra az adózás utáni eredmény közgyűlés által meghatározott részéből létrehozott közösségi alap nyújtja. A közgyűlés a számviteli törvény szerinti beszámoló ismeretében dönt az adózás utáni eredmény másik részének felhasználásáról is. A tagsági jogviszony megszűnése A tagsági jogviszony megszűnhet kilépéssel, a tag halálával (megszűnésével), a szövetkezet átalakulásával vagy jogutód nélkül megszűnésekor, valamint indokolt igazgatósági kizárással (ha a tag – neki felróható módon – a szövetkezet érdekeit sértő, vagy veszélyeztető magatartást tanúsít, vagy a tagsági jogviszonyból eredő kötelezettségeinek – az alapszabályban meghatározott időtartam alatt – felszólítás ellenére sem tesz eleget.), végül

akkor is, ha a tag a vagyoni hozzájárulását (pótbefizetési kötelezettségét) – az alapszabályban (közgyűlési határozatban) meghatározott időpontig – nem teljesíti. 10.7 A szövetkezet vagyona és gazdasági tevékenysége A magyar szövetkezetek – méltatlanul megtépázott, de mégis komoly – gazdasági jelentőségét mutatja, hogy az általuk képviselt tőkeállomány kb. 230 milliárd forintot tesz ki még most, az új évezred első évtizedének közepén is. A szövetkezeti társulási formában rejlő erőt és fantáziát mutatja, hogy a szövetkezetek pl. Franciaországban a bankszolgáltatások 50%-át végzik, Hollandiában pedig átfogják a mezőgazdasági termelés 83%-át. A szövetkezet vagyona a szövetkezet saját tőkéje, amely magában foglalja a részjegytőkét (jegyzett tőkét), a jegyzett, de be nem fizetett tőkét, a tőketartalékot, az eredménytartalékot, a lekötött tartalékot (ezen belül a fel nem osztható közösségi

alapot), az értékelési tartalékot, valamint a tárgyév mérleg szerinti eredményét. A szövetkezet részjegytőkéje (jegyzett tőke) a tagok vagyoni hozzájárulásainak összege. A részjegytőke (jegyzett tőke) alapításkori értékét az alapszabály határozza meg. A szövetkezet a tulajdonában álló és a tagok vagy mások által használatába adott eszközökkel gazdálkodik, melynek során minden olyan tagjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 157 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék A szövetkezet Vissza ◄ 158 ► termelését, fogyasztását elősegítő, tagjainak munkafeltételeket teremtő tevékenységet folytathat, amelyet törvény szövetkezet számára nem tilt. A szövetkezeti tag a szövetkezet tartozásaiért csak a részjegyével (befektetési részjegyével) felel (kártérítési igények esetén főszabály szerint a polgári jog általános szabályai és a Munka

Törvénykönyvének szabályai alkalmazandóak). 10.8 A szövetkezet státuszváltozásai és megszűnése A szövetkezet státuszváltozásai A szövetkezet átalakulási módozatai (egyesülés, amely összeolvadás vagy beolvadás formájában mehet végbe, a szétválás, amely különválás, illetőleg kiválás lehet. Ezek a változások gazdasági társaságok státusváltozásaival mutatnak rokonságot, kiegészülve a gazdasági társasággá átalakulás lehetőségével. A szövetkezet azonban – a közhasznú szervezeti jogállással rendelkező szociális szövetkezet kivételével – kizárólag korlátolt felelősségű társasággá vagy részvénytársasággá alakulhat át. Speciális előírás, hogy iskolaszövetkezet csak más iskolaszövetkezettel egyesülhet. A szövetkezet megszűnése A szövetkezet megszűnésének esetkörei megegyeznek a gazdasági társaságok megszűnésének módozataival. Az iskolaszövetkezet megszűnik akkor is, illetve az

alapszabály rendelkezései szerint szövetkezetté alakul át, ha az oktatási intézmény megszűnik, vagy az oktatási intézmény kilép az iskolaszövetkezetből, és a megszűnéstől vagy kilépéstől számított hat hónapon belül nem lép be tagként másik oktatási intézmény, továbbá akkor is, ha nem tanuló hallgató tagok száma tartósan, legalább egy tanítási éven keresztül a taglétszám tizenöt százaléka fölé emelkedik. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 158 ► III. RÉSZ A KERESKEDELMI (ÜZLETI) SZERZŐDÉSEK Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Az áruforgalom szerződéstípusai Vissza ◄ 160 ► 11. Az áruforgalom szerződéstípusai 11.1 Az adásvételi szerződés Az adásvételi szerződés fogalma, tárgya, alanyai Az adásvételi szerződés – a csereszerződés mellett – a legősibb, máig a leggyakoribb szerződéstípus. Az adásvételi szerződés nem csak a

tulajdonátruházási szerződések alap típusa, de mindenféle áru-pénz viszony modellje, valójában a mellérendeltségen és egyenértékűségen alapuló áruviszonyt, árukapcsolatot tükrözi a jog világában Az adásvételi szerződés fogalma akként határozható meg, hogy az adásvételi szerződés alapján az eladó a dolog tulajdonjogát átruházza a vevőre és a dolgot átadja (birtokba adja), a vevő pedig a dolgot átveszi és az ellenértéket megfizeti. Az adásvétel alanya bármely személy lehet, feltéve, hogy az adott esetben szerzőképességgel is rendelkezik. Az adásvétel tárgya is elvileg bármely dolog lehet, amely nem forgalomképtelen, illetőleg ha korlátozottan forgalomképes, akkor a szerződés nem ütközik a vonatkozó korlátozásba. Forgalomképtelenek a kizárólagos állami tulajdonban lévő dolgok. Közutak, közterek, folyók, tavak; ezeket nem lehet eladni, legfeljebb a koncesszióba adás lehetséges. A korlátozottan

forgalomképes dologra vonatkozó adásvételi szerződéshez valamilyen engedély, hozzájárulás kell, pl. lőfegyverek eladása Az adásvételi szerződés tartalma A szerződés tartalmát a felek jogai és kötelezettségei jelentik. Adásvételi szerződés esetében a felek legfontosabb jogai és kötelezettségei a következők (a vevő jogosultságai rendszerint a kötelezettnél kötelezettségként jelennek meg, és viszont). • Az eladó kötelezettségei: – a dolog tulajdonjogának átruházása a vevőre; – a dolog átadása a vevő birtokába (ez a kárveszély viselése szempontjából fontos); – a vevő tájékoztatása a dolog lényeges tulajdonságairól és a dologgal kapcsolatos fontos követelményekről (így különösen a dologra vonatkozó esetleges jogokról és a dologgal kapcsolatos hibákról és terhekről, a dolog használt jellegről stb.); az eladót okiratszolgáltatási kötelezettség is terheli, pl a használati utasítás átadása A

dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 160 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Az áruforgalom szerződéstípusai Vissza ◄ 161 ► • A vevő kötelezettségei – A vételár megfizetése. A vételár meghatározható összegszerűen vagy a piaci árra történő utalással is. Alkalmazható ún csúszó árklauzula is; pl KSH index A vételárat a felek szabadon határozhatják meg. A hatósági (fix) árat nem kell külön meghatározni, ez mindig érvényesül, attól nem lehet eltérni. Ha vételárként csak „piaci árat” kötöttek ki, akkor a teljesítési helynek megfelelő piacon, a teljesítési időben érvényes „középárat” kell megfizetni. A súly szerinti vételárat általában a tiszta súly (nettó súly) alapján kell kiszámítani. Bármilyen módszerrel is határozzák meg az árat, a legfontosabb követelmény, hogy annak összege megállapítható legyen. A felek mellékkötelezettségei

köréből kiemelkedő, hogy – eltérő megállapodás hiányában – az átadással és az ingatlan-nyilvántartási állapot rendezésével kapcsolatos költségeket az eladó viseli, míg a szerződéskötési költségek, a tulajdon-átruházási illeték, az átvétel és a tulajdonváltozás ingatlan-nyilvántartási bejegyzésének költségei a vevőt terhelik. Természetesen ettől az eladó és vevő eltérően is megállapodhat; a szabály tehát diszpozitív. – A dolog átvétele. A vevőnek meg kell győződnie arról, hogy az eladott dolog a minőségi követelményeknek megfelel-e A szerződés alakja Az adásvételi szerződés bármely alakban megköthető, ingatlan adásvételének érvényességéhez azonban – amint arra utaltunk – a szerződés írásba foglalása szükséges. Itt további előírás az ügyvédi ellenjegyzés, vagy közjegyzői hitelesítés is Mezőgazdasági ingatlan adásvételének hatálya a felszerelésre és jószágra csak akkor

terjed ki, ha ebben a felek kifejezetten megállapodtak. A tulajdonjog átszállása, a jogszavatosság Ingó dolgok tulajdonjoga (és ezzel a kárveszélyviselés) a dolog átadásával, ingatlanoké az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéssel száll át a vevőre. A birtokbaadás megtörténhet jelképesen is, pl a forgalmi engedélyt az eladó átadja a vevőnek; a megvett ingatlanon leverik a karókat. Kivételesen azonban mód van a tulajdonjog fenntartására is. Az eladó a tulajdonjogot csak a szerződés megkötésekor, írásban és legfeljebb a vételár teljes kiegyenlítéséig tarthatja fenn. Ezalatt a vevő a dolgot nem idegenítheti el és nem terhelheti meg (ez a relatív hatályú tilalom ingók esetén harmadik személy jóhiszeműen és visszterhesen szerzett jogát nem érinti). A kárveszélyt a tulajdonjog fenntartása ellenére is a vevő viseli. Tulajdonjog fenntartást az eladó jellemzően akkor köt ki, ha az ellen- értéket, vételárat a vevő csak

később, vagy részletekben fizeti meg Az ingatlan vevője – ha a A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 161 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Az áruforgalom szerződéstípusai Vissza ◄ 162 ► tulajdonjognak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése előtt birtokba lép – a birtokba lépéstől kezdve szedheti a dolog hasznait, de viselnie kell a terheket és a kárveszélyt is. Ha a harmadik személy joga csak korlátozza a vevő tulajdonjogát, a vevő megfelelő határidő tűzésével tehermentesítést követelhet és visszatarthatja az ehhez szükséges öszszeget a vételárból. Ha a határidő eredménytelen, ebből az összegből (vagy az eladó költségére) a vevő maga tehermentesítheti a dolgot (pl a jelzálogkölcsönt visszafizeti) Ha ezt nem teszi, illetve a tehermentesítés lehetetlen vagy aránytalanul költséges volna, a vevő elállhat és kártérítést követelhet, vagy a

vételár megfelelő csökkentése fejében a terhet átvállalhatja. A rosszhiszemű vevőt nem illetik meg ezek a jogok, kivéve, ha az eladó a korlátozásmentes tulajdonszerzésért jótállást (garanciát) vállalt. A jelzálogjogtól való mentességért az eladó akkor is szavatol, helytáll, ha arról a vevő tudott. Az eladót nemcsak kellékszavatosság, hanem jogszavatosság is terheli, mégpedig a tulajdonjog átruházásáért és tehermentességéért. Ez azt jelenti, hogy az eladó szavatol, vagyis helytáll azért, hogy az eladott dolog per- és tehermentes. Tehát amikor a szerződésben azt olvassuk, hogy az eladó szavatolja a per- és tehermentességet, ez az eladó jogszavatosságát jelenti Ha a dolgon harmadik személynek olyan joga (pl. elővásárlási joga) van, amely kizárja a vevő tulajdonszerzését, a vevő köteles megfelelő határidőt kitűzve az eladót felszólítani, hogy a tulajdonszerzés akadályait hárítsa el, vagy adjon megfelelő

biztosítékot. A határidő eredménytelen eltelte után a vevő elállhat és kártérítést követelhet. A jóhiszemű eladó azonban csak a szerződés megkötéséből eredő károkat (költségeket) köteles megfizetni Az adásvétel különös nemei Az adás-vételi szerződésnek – az ismertetett általános, mondhatnók tipikus modellje mellett – ismerjük speciális alakzatait is. Ezek az elővásárlási jog, a visszavásárlási jog, a vételi jog (az opció jogának kikötése), a próbára vétel, a minta szerinti vétel és a részletvétel. Vannak továbbá az adásvételnek olyan önállósult változatai – „mutációi” – , amelyek önálló szerződéstípussá váltak (ezeket külön tárgyaljuk) • Megtekintésre vagy próbára vétel Ebben az esetben a szerződés hatálybalépése a vevő egyoldalú nyilatkozatától függ. Ilyenkor a vevő megtekinti az adás-vétel tárgyát ‚kipróbálja, majd később nyilatkozik, hogy azt meg akarja-e venni A

vevő a nyilatkozatát nem köteles indokolni. Az eladó megfelelő határidőt tűzhet a nyilatkozattételre és köteles a megtekintést, illetve a kipróbálást lehetővé tenni. Ha a dolog megtekintése után a vevő nem nyilatkozik, a szerződés nem hatályos, ha a kipróbálás után hallgat, a szerződés ha- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 162 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Az áruforgalom szerződéstípusai Vissza ◄ 163 ► tályos. Az eladó nem szavatol azokért a hibákért, amelyeket a vevő felismerhetett A vevő végleges elfogadó nyilatkozatáig a kárveszély az eladót terheli (pl a próbára átvett dolog tűzvészben elpusztul) • Minta szerinti vétel Minta szerinti vétel esetén a szolgáltatást minta adásával határozzák meg; az eladó ennek megfelelően köteles teljesíteni. A bemutató, minta-termék elterjedésével ez a vétel mind jobban elterjed Vetőmagvaknak a minta

a minőség megjelölését is szolgálja A dolog felismerhető hibájáért az eladó nem felel, a fel nem ismerhető hibáért viszont akkor is szavatossággal tartozik, ha a hiba a mintában is megvolt. • Az elővásárlási-, a visszavásárlási- és a vételi jog Az adásvételi szerződés létrehozásának különös eseteit jelentik az elővásárlási, a visszavásárlási és a vételi jog gyakorlása. Ezek egy leendő vevőt megillető, feltételekhez kötött, egyoldalú alakító jogok, úgynevezett hatalmasságok. A jogosult egyoldalú nyilatkozattal “beléphet” a szerződéses kapcsolatba. a) Az elővásárlási jog alapulhat jogszabályon vagy a felek írásbeli megállapodásán. A jogszabályon alapuló, törvényi elővásárlási jog illeti meg a közös tulajdonnál a tulajdonostársakat. Az elővásárlási jog gyakorlásához ilyenkor szükséges, hogy a tulajdonos a dolgát el akarja adni és erre kívülállótól ajánlatot kapjon. A kapott ajánlatot

köteles az elővásárlásra jogosulttal – teljes terjedelemben – közölni. Ha ez elfogadja az ajánlat tartalmát, a szerződés közöttük létrejön, ha a jogosult a megadott határidőn belül nem nyilatkozik, a tulajdonos eladhatja a dolgot a vevőnek. Az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett elővásárlási jog mindenkivel szemben hatályos, aki az ingatlanon a bejegyzést követően szerez valamely jogot. Maga az elővásárlási jog forgalomképtelen, pontosabban személyhez kötött, átruházása másra semmis, gazdálkodó szervezet azonban kijelölheti azt a személyt, aki e jog gyakorlására jogosult. Az elővásárlási jog az örökösökre sem száll át. Az elővásárlási jog gyakorlásának lehetősége az adás- vételre szűkül, tehát cserére, ajándékozásra nem b) Ha egy dolog tulajdonosa nem akar végleg megválni a dolgától, annak eladásával egyidejűleg, írásban kikötheti a dolog visszavásárlásának jogát. A visszavásárlás jogát

– a korábbi tulajdonos – legfeljebb öt évre kötheti ki. Maga a visszavásárlás az eladónak a vevőhöz intézett egyoldalú nyilatkozatával jön létre A visszavásárlási ár egyenlő az eredeti vételárral (az időközi értéknövelő beruházások A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 163 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Az áruforgalom szerződéstípusai Vissza ◄ 164 ► és az értékcsökkenés kölcsönös beszámításával). Az eredeti vevő a visszavásárlási jogot nem csorbíthatja és nem hiúsíthatja meg. A visszavásárlási jog személyes jellegű, átruházása másra tilos. c) A vételi jog (opció) a legerősebb egyoldalú jog: nem kell hozzá eladási szándék, sem egy előzőleg fennállt tulajdonjog. A tulajdonos írásbeli megállapodással, a dolog és a vételár meg- jelölésével másnak vételi jogot engedhet. A vételi jog nem más, mint a vétel lehetőségének

biztosítása. Az opció joga a részvény- forgalomban nagy jelentőségű; egy potenciális vétel lehetőségét biztosítja A vételi jog jogosultja a dolgot egyoldalú nyilatkozattal megvásárolhatja. Vételi jogot csak határozott időre, de legfeljebb öt évre lehet kikötni. A határozatlan időre kikötött vételi jog hat hónap elteltével megszűnik, az ezzel ellentétes megállapodás semmis. Miután a vételi jog a tulajdonosi rendelkezési jog súlyos korlátját jelenti, és ha hosszabb ideje fennáll, a kikötéskor adott körülmények is lényegesen megváltozhatnak, a Polgári Törvénykönyv lehetővé teszi a vételi jog alóli mentesítést. A bíróság akkor mentesítheti a tulajdonost a vételi jogból folyó kötelezettsége alól, ha bizonyítja, hogy a vételi jog engedése után körülményeiben olyan lényeges változás állott be, hogy a kötelezettség teljesítése tőle nem várható el. Ezt a bíróság mérlegeli • A részletvétel Erről az

alakzatról akkor beszélünk, ha a felek megállapodása alapján a vevő a vételárat előre meghatározott időpontokban, több részletben fizeti meg, miközben a dolog már nála van. A részletvétel a vevőnek nyújtott kedvezmény; nagyobb értékű ingóság, művészeti alkotások megvásárlásánál ezt a vételi formát sűrűn alkalmazzák. Az ebből adódó kockázat csökkentése érdekében az eladó írásban kikötheti az elállás, illetőleg a részletfizetési kedvezmény megvonásának jogát arra az esetre, ha a vevő egy részletet az esedékességkor nem fizetne meg. Az első mulasztás alkalmával azonban e jogok gyakorlásáról a vevőt előbb értesíteni kell és megfelelő határidőt kell szabni az elmulasztott részlet megfizetésére. Ha az eladó később mégis elállt, a vevő köteles a dolgot visszaadni, az eltelt időre használati díjat fizetni. Amíg a dolog a birtokában van, a kárveszélyt is a vevőt viseli A dokumentum használata |

Tartalomjegyzék Vissza ◄ 164 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Az áruforgalom szerződéstípusai Vissza ◄ 165 ► 11.2 A csere szerződés főbb szabályai „A csere szerződés alapján a felek dolgok tulajdonjogának kölcsönös átruházására vállalnak kötelezettséget”. E jogviszonyra az adásvétel szabályait kell megfelelően alkalmazni Ennek alapján mindegyik fél eladó a saját szolgáltatása, és vevő a másik fél szolgáltatása tekintetében. A csere a legősibb szerződéstípus, amely – az adásvételhez hasonlóan – az egyes nem pénznek minősülő dolgok átruházását jelenti. A pénz kialakulásával jelentősége csökkent, de az egyes pénznemek értékváltozásának és értéktartalmának ingadozása miatt időszakonként mégis szerephez jut (pl. inflációs időszakban, kelet-nyugati kereskedelemben tapasztaltuk, hogy időnként az un. barter ügyletek jelentősége megnő) 11.3 A

szállítási szerződés A szállítási szerződés fogalma, tárgya és alanyai A sorozatban gyártott és nagy tömegben értékesített ipari termékek tulajdon-átruházási szerződéstípusa a szállítási szerződés. „Szállítási szerződés alapján a szállító köteles a szerződésben meghatározott dolgot a kikötött későbbi időpontban vagy időszakban a megrendelőnek átadni, a megrendelő pedig köteles a dolgot átvenni és az ellenértékét megfizetni”. Ez a szállítási szerződés fogalma A szolgáltatás fajlagos vagy zártfajú A szállítási szerződés az adásvétel egyik, a gazdasági-kereskedelmi forgalomban alkalmazott altípusa, valójában határidős (vagy halasztott) adásvétel. Az eladott dolog a szerződéskötéskor még rendszerint nincs meg, azt a szállító ezt követően készíti el, gyártja le, szerzi be mástól. A szállítási szerződés a szállítónak nagyfokú termelési, értékesítési, a megrendelőnek pedig

ugyanúgy beszerzési biztonságot nyújt, kiküszöbölve a hagyományos adásvétel bizonytalansági elemeit. Általában jellemző, hogy a szállítási szerződésnél a szerződő felek egymással tartós gazdasági kapcsolatban állnak. Ezen sajátossága alapján a szállítási szerződést termelésszervező, vagy általánosabban gazdaságszervező szerződésnek is nevezzük Bizonyos mértékig a termelés folyamatát is a szerződés hatókörébe vonja. Alanyi szempontból bárki köthet szállítási szerződést, tehát a gazdálkodó szervezet mellett magánszemély (természetes személy) is. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 165 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Az áruforgalom szerződéstípusai Vissza ◄ 166 ► A szállítási szerződés alakja és tartalma A szállítási szerződés az általános szabályok szerint jön létre, tehát szóban, írásban, és ráutaló magatartással

egyaránt. Természetesen a gyakorlatban célszerű a szerződést írásban megkötni, mert annak hiányában a szerződési feltételek vita tárgyát képezhetik. A szerződésben meg kell határozni a dolog minőségét, a minőség és a mennyiség megvizsgálásának (átvétel) módját, a minőségi és a mennyiségi kifogásolás rendjét. Mindez technikailag történhet szabványra, műszaki feltételre, más előírásra, mindkét fél által ismert szokványra vagy mintaszabályzatra utalással, mintával vagy részletes leírással. Ismerjük azt is, hogy a minőséget, a választékot e szerződés megkötését követően, már a teljesítés alatt állapítják meg a szerződő felek. Ez az un specifikáció lehetősége A szállítási szerződésnél ismeretes az ún tolerancia kikötés is Ez azt jelenti, hogy a szállító (a mennyiséget tekintve), bizonyos tűréshatáron belül kevesebbet, vagy többet is szállíthat. Fontos szabály, hogy a szállító köteles

a dolgot azonosításra alkalmas jelzéssel ellátni, a minőséget tanúsítani. A nagy tömegű áru fogadására való felkészülés céljából a szállító köteles a megrendelőt a teljesítés idejéről legalább három nappal előbb értesíteni. Az előszállítás (a határidő előtti teljesítés) általában tilos, de a felek a szerződésben ettől eltérően rendelkezhetnek. A teljesítés idejének meghatározása nélkül a szállítási szerződés nem jön létre A teljesítés, a mennyiségi átvétel és a minőségmegvizsgálás helye – diszpozitív szabályként – a megrendelő telephelye. Csomagolt és mérlegelt dolgot a szállító vagy a fuvarozó jelenlétében elegendő bruttó súly és darabszám szerint átvenni. Ettől természetesen el lehet térni a szerződésben Egyébként is ami a teljesítés módját illeti – eltérő szakmai szokás hiányában – a dolgot csomagolva és mérlegelve kell a megrendelőnek átadni. A szerződés

megszüntetésének sajátos esetei Ha a megrendelő oldalán a szerződéskötéskor még létező szükséglet a teljesítés előtt megszűnik, a megrendelő, mivel ő a szükséglet hordozója, a szerződéstől bármikor, indoklás (érdekmúlás bizonyítása) nélkül elállhat, köteles azonban a szállítót kártalanítani. Speciális szabály, hogy elállás helyett a bíróság a jövőre nézve szüntetheti meg a szerződést, ha ezt bármelyik fél kéri, amennyiben az eredeti állapot nem állítható vissza, vagy a nemzetgazdaság érdeke illetve különös méltánylást érdemlő egyéb érdek ezt indokolja. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 166 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Az áruforgalom szerződéstípusai Vissza ◄ 167 ► A szerződés teljesítése és a szerződésszegés szabályai A mennyiségi és minőségi vizsgálatot a megrendelő haladéktalanul, de legkésőbb nyolc napon

belül köteles megkezdeni és a szükséges idő alatt folyamatosan elvégezni. Az észlelt hibát – a szavatossági igénnyel együtt – ugyancsak haladéktalanul közölni kell a szállítóval. A szállítási szerződés lehetőséget adhat arra, hogy a termék választékát (pl. szín) a specifikációs jog alapján később meghatározott időpontban állapítsák meg. Ha a szolgáltatás nem felel meg a szerződés előírásainak, szerződésszegésről beszélünk A szerződésszegés esetei közül szállítási szerződéseknél a hibás teljesítés és a késedelem fordul elő leggyakrabban. a) Hibás teljesítésről van szó, ha a termék nem felel meg a szerződéses, illetve a törvényes kellékeknek. Ezesetben a megrendelő érvényesítheti a kellékszavatossági jogosultságokat (melyeket az adásvételi szerződésnél már áttekintettünk), továbbá – ha a felek a szerződésben kikötötték, vagy jogszabály előírja- kötbért, valamint a kötbért

meghaladó kárt is követelheti (l. később) b) Szállítói késedelem esetén a szállító haladéktalanul köteles megfelelő póthatáridőt tűzni. Amennyiben nem teszi meg önként, a megrendelő a póthatáridő tűzését bírói úton kikényszerítheti. Ha a szállító felszólítás ellenére sem vállal póthatáridőt, vagy ha a vállalt póthatáridő is eredménytelenül telik el – a megrendelő érdekmúlásának bizonyítása és kártalanítás nélkül elállhat a szerződéstől, sőt ő követelhet kártérítést. A szerződésszegés szubjektív szankciói a kártérítés és a kötbér (minimál és általány kártérítés). A szerződésszegő fél kártérítési-, illetve kötbérfelelőssége alól akkor mentheti ki magát, ha bizonyítja, hogy a szerződés teljesítése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben gazdálkodó szervezettől általában elvárható A kimentési lehetőségek köre elégé szűk, a bírói gyakorlat

szerint a kimentésre nem ad lehetőséget pl. sem a munkaerőhiány, sem pedig az elavult technológia A kötbérfajták a szállítási szerződés körében a következők lehetnek: • • • • késedelmi kötbér hibás teljesítési kötbér meghiúsulási kötbér akadályközlési kötbér. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 167 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Az áruforgalom szerződéstípusai Vissza ◄ 168 ► A kötbérigény érvényesítése főszabály szerint nem kötelező, kivételt képez az az eset, amikor a szerződésben kikötött ellenszolgáltatás teljesítése egészben vagy részben állami költségvetésből történik. A kötbér alapja a kikötött ellenszolgáltatás, amely oszthatatlan szolgáltatás esetén a teljes szerződési érték, osztható szolgáltatásnál pedig a szerződésszegéssel érintett értékrész. Ha a szállító az ipari termék előállításához

közreműködőt vesz igénybe ennek magatartásáért, szerződésszegéséért felelősséggel tartozik. 11.4 Mezőgazdasági termékértékesítési szerződés A szerződés fogalma, tárgya, alanyai és tartalma Ez a szerződéstípus a halasztott adásvételnek, a szállítási szerződésnek a mezőgazdasági termelés sajátosságaihoz igazodó sajátos változata, amely azonban – a valamikori szocialista nagyüzemek igényeihez igazodóan – sui genesis szerződéstípus rangját nyerte el a Ptk. szabályozásában Az ipari termeléssel szemben a mezőgazdasági termelés jellemzője az, hogy élő dolgokra vonatkozik (növénytermesztés, állattenyésztés) és nagymértékben függ a természeti tényezőktől (éghajlat, földrajzi adottságoktól), különösen is az időjárástól. A mezőgazdasági termékforgalom céljára természetesen bármely szerződéstípus igénybe vehető (adásvétel, csere, bizomány stb.), a termelés és gazdálkodás hosszabb távú

biztonságát azonban leginkább a termékértékesítési szerződéstípus szolgálja Ezen szerződés fogalmát a Ptk. akként határozza meg, hogy a „termelő a kikötött későbbi időpontban köteles a meghatározott mennyiségű, maga termelte terményt, terméket vagy saját nevelésű hizlalású állatot a megrendelő birtokába és tulajdonába adni, a megrendelő pedig köteles azt átvenni, és az ellenértékét megfizetni”. A szerződés alanya egyfelől a termelő (bármely természetes és jogi személy, aki mezőgazdasági termeléssel foglalkozik), másfelől a megrendelő, aki tipikusan egy feldolgozó- vagy élelmiszeripari cég, nagy- vagy kiskereskedő, illetve „nagyfogyasztó” (vendéglátó egység stb.) A szerződés tárgya lehet egy terméknek egy meghatározott területen (és nem másutt) való megtermelése, továbbá „kihelyezett” állatok nevelése vagy hizlalása is. A „maga termelte” és a „saját nevelésű, hizlalású”

megkötésekben láthatólag van valami személyes jelleg, személyhez kötöttség is Gazdálkodó szervezet azonban a nem maga termelte termény, termék és nem saját nevelésű, hizlalású állat továbbadására is köthet mezőgazdasági termékértékesítési szerződést. Sőt, a továbbadásra már szállítási szerződést A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 168 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Az áruforgalom szerződéstípusai Vissza ◄ 169 ► is lehet kötni(a feldolgozott mezőgazdasági termékre mindig szállítási szerződés kötendő). A szerződésben a felek a teljesítést elősegítő további szolgáltatások nyújtását vállalhatják (pl. szaktanácsadás, előfeldolgozás, tárolás stb) A szerződés ideje alatt a feleket fokozott akadályközlési – értesítési kötelezettség terheli (pl. árvíz, járvány) A teljesítéssel kapcsolatban erőteljes és intenzív

tájékoztatási kötelezettség érvényesül. Így ez kiterjed a teljesítés várható alakulására (pl. aszály), a teljesítés megkezdésére, vagy felfüggesztésére (a felkészülést szolgálja), a felmerült akadályok jelzésére (pl szállítási probléma). Természeti tényezők miatt az előteljesítés is megengedett, az átvételhez szükséges felkészülési idő biztosításával. A teljesítés helye – a szállítási szerződéstől eltérően – általában a termelő telephelye. Ezzel a jog a termelőt kívánja preferálni. A szerződés alakja és tartalma A szerződés csak írásban köthető, de az egyik fél teljesítésével enélkül is érvényes. A teljesítés tehát pótolja az írásbeliség elmulasztását Mezőgazdasági termékértékesítési szerződést lehet és olykor célszerű is több évre kötni (pl. gyümölcs telepítés, hizlalda építése stb esetén) Ilyenkor az árban nem kell előre megállapodni (az ármeghatározás

módjában, szempontjaiban viszont célszerű) A több évre szóló szerződésben a felek arra is vállalkozhatnak, hogy a termelést, feldolgozást vagy az értékesítést közös kockázatviselés mellett végzik és az elért nyereséget – a szerződésben meghatározott arányban – megosztják. (Látható, hogy egyfajta társasági elem épül be a szerződésbe) A termékértékesítési szerződés mögöttes joga ilyenkor az adásvétel mellett a tevékenységkifejtésre tekintettel – a vállalkozási szerződés joga is. A szerződéses mennyiség meghatározása általában a terméknek megfelelő mértékegységben történik (q, t, hl, db stb.), de történhet egy terület teljes termésében, egy állat teljes hozamában vagy ezek meghatározott hányadában is. A mennyiség és minőség meghatározása és megvizsgálása a szállítási szerződésnél ismert módon történhet. A minőséget, a minőség és a mennyiség megvizsgálásának módját, az erre

vonatkozó kifogásolása rendjét meghatározhatják szabványra vagy más előírásra, mindkét fél által ismert szokványra vagy mintaszabályzatra utalással vagy szabatos leírással. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 169 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Az áruforgalom szerződéstípusai Vissza ◄ 170 ► • Speciális szabály, hogy a szerződő felek a mezőgazdasági termékértékesítési szerződésben kötelezettséget vállalhatnak arra, hogy a megrendelő a termelő – illetve a termelő a megrendelő – részére a teljesítést elősegítő szolgáltatást nyújt és ezzel kapcsolatban tájékoztatást ad, a másik fél pedig a szolgáltatást az adott útmutatásnak megfelelően igénybe veszi. Ha a vetőmagot vagy más szaporítóanyagot a megrendelő szolgáltatja, a termelő csak ezt használhatja fel, kivéve amellyel kapcsolatban a termelő kifogással élt és azt a megrendelő

elfogadta, vagy a minőség meghatározására jogosult szerv a minőségi hibát megállapította. • Szintén a mezőgazdasági termékek sajátosságára tekintettel a termelő a szerződésben kikötött mennyiségnél 10%-kal kevesebbet vagy többet is teljesíthet. A megrendelő akár mennyiségi, akár minőségi kifogással is élhet, ez esetben azonban köteles beszerezni a kifogást alátámasztó bizonyító eszközöket, igazolásokat, valamint gondoskodnia kell a kifogásolt termék azonosságának megállapíthatóságáról. A szerződésszegés A szerződésszegés esetei nem különböznek a szerződésszegés általános szabályaitól. Arra való tekintettel, hogy az adásvételnél, illetve a szállítási szerződésnél tárgyaltuk ezeket a szabályokat, ehelyt – a felróható szerződésszegés következményei közül – csak a kötbérrel indokolt foglalkozni részletesebben. A szerződésszegésért felelős fél erre irányuló kikötés esetén köteles

kötbért fizetni, ha: • hibásan teljesít, • késedelmesen teljesít, • adatszolgáltatási vagy közbenső szolgáltatási kötelezettségének nem tesz eleget, végül • ha a teljesítés lehetetlenné vált (meghiúsult). Ezekben az esetekben bármelyik fél szerződésszegése kötbérfizetési kötelezettséget von maga után. A felek az előbbi eseteken kívül egyéb felróható szerződésszegés eseteire is kötbérfizetési kötelezettséget írhatnak elő A kötbér alapja mindig a kikötött ellenszolgáltatás. A kötbér késedelem esetén azon a napon válik esedékessé, amelyen a késedelem megszűnik, vagy a kötbér a legmagasabb összeget eléri, egyéb esetekben pedig azon a napon, amelyen a jogosult fél a szerződésszegésről tudomást szerez. A A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 170 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Az áruforgalom szerződéstípusai Vissza ◄ 171 ► kötbér

mértéke a felek megállapodásának függvénye. A kötbérkövetelés az esedékességtől számított 6 hónap elteltével elévül. 11.5 A bizományi szerződés A bizományi szerződés fogalma, tárgya és alanyai A bizomány a közvetítő kereskedelmi tevékenység során kialakult, a közvetítői tevékenységet szabályozó szerződéstípus; ún. közvetett képviselet A Ptk. a következők szerint definiálja: „bizományosi szerződés alapján a bizományos díjazás ellenében köteles a megbízó javára a saját nevében adásvételi szerződést kötni”. A bizományi szerződés tárgya – amint a meghatározásból következik – a bizományos azon szolgáltatása, hogy – vagy vételre, vagy eladásra vonatkozó – adásvételi szerződést köt. A jogviszony alanyai: a megbízó, a bizományos, továbbá azok a harmadik személyek, akikkel a bizományos a szerződéseket megköti. Ennek a jogviszonynak az a sajátossága, hogy ún. hárompólusú

szerkezetet mutat: a bizományos által harmadik személlyel megkötött ilyen szerződés nem a megbízó és a harmadik személy, hanem a bizományos és a harmadik személy között hoz létre jogviszonyt. Fontos eltérés a megbízással (a bizomány anyajogával) összevetve az, hogy amíg megbízás nem eredménykötelem (hanem gondossági kötelem), addig a bizomány átmenetet képez a gondossági kötelmek és az eredménykötelmek között; ugyanis itt a szerződést amellett, hogy meg kell kötni, azt a harmadik személynek teljesítenie is kell ahhoz, hogy a bizomány eredményes legyen. A bizományost megilleti a belépés joga, másképpen az önszerződés joga. Ilyenkor a bizományi szerződés megkötését követően a bizományos nem köt adásvételi szerződést egy harmadik személlyel, hanem eladási bizomány esetén maga veszi meg a megbízó áruját, vételi bizomány esetén pedig a saját áruját adja el a megbízónak. Úgy is mondhatnánk, hogy a

bizományos „önmagával” szerződik. Ezt a törvény lehetővé teszi (Az önszerződés létrejötte esetén a bizományost megilleti a bizományosi díj is) A szerződés létrejötte és tartalma A bizományi szerződés tartalma a szerződő felek jogaiból és kötelezettségeiből áll. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 171 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Az áruforgalom szerződéstípusai Vissza ◄ 172 ► • A bizományos alapvető kötelezettsége az adásvételi szerződés megkötése, mégpedig a saját nevében, de a megbízó javára. A szerződést a bizományos a megbízó által megadott és a bizományi szerződésben rögzített feltételekkel köteles megkötni és azoktól csak a törvényben meghatározott módon, illetve következményekkel térhet el. E főkötelezettségen kívül a bizományost számos egyéb kötelezettség is terheli • A bizományos köteles a megbízóval

együttműködni és a megbízó utasításai szerint eljárni. Elő kell készítenie a szerződés megkötését, valamint köteles a bizományi szerződés folytán birtokába került, de a megbízót illető dolgokat megfelelően megőrizni, illetve amennyiben szükséges, azokat kezelni. A bizományos köteles figyelemmel kísérni a harmadik személlyel kötött szerződés teljesítését, köteles megtenni a megfelelő intézkedéseket a teljesítés előmozdítása és – amennyiben szükséges – a megbízó érdekeinek védelme érdekében. A bizományos köteles a megbízóval elszámolni. • A megbízó főkötelezettsége: a bizományi díj megfizetése. Ezen felül köteles megtéríteni a bizományosnak a díjban nem foglalt szükséges és hasznos költségeit. A megbízót is terheli továbbá az együttműködési kötelezettség. A bizományi szerződésben meghatározott feltételek közül egyik legfontosabb sajátos intézmény az ún. limitár A limitár

eladási bizomány esetén azt a legalacsonyabb árat jelenti, amelyen a bizományos még értékesítheti a dolgot, vételi bizomány esetén pedig azt a legmagasabb árat, amelyért még megvásárolhatja azt. • Ha a limitártól a megbízó kárára a bizományos eltér, így eladási bizománynál, amennyiben a bizományos a bizományi szerződésben megállapított áron alul ad el, köteles a megbízónak az árkülönbözetet megtéríteni. • Kivétel ez alól, ha a bizományos bizonyítja, hogy az adásvételi szerződést a megállapított áron megkötni nem lehetett, valamint az eladással a megbízót kártól óvta meg és a megbízót idejében értesíteni nem tudta. • Ha a bizományos a vételi bizomány esetén magasabb áron vásárol annál, mint amit a felek a bizományi szerződésben meghatároztak, a megbízó jogosult az adásvételi szerződést visszautasítani, kivéve, ha a bizományos vállalja az értékkülönbözet megtérítését. A

szerződésben meghatározott feltételektől történő egyéb kedvezőtlen eltérés esetén a megbízó visszautasítási joga korlátozás nélkül érvényesül. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 172 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Az áruforgalom szerződéstípusai Vissza ◄ 173 ► Amennyiben a bizományos a bizományi szerződésben megállapított feltételektől a megbízó javára tér el, tehát a megbízóra kedvezőbb feltételekkel köti meg az adásvételi szerződést, az ebből eredő előny a megbízót illeti meg. Ennek alapján, tehát ha a bizományos a limitárnál olcsóbban vásárol, illetve annál drágábban ad el, köteles a különbözetet a megbízónak kiszolgáltatni (a felek azonban a szerződésben az előny megosztásában állapodhatnak meg). A felelősség A bizományi szerződés egyik kényes kérdése az, hogy hogyan alakul a bizományos felelőssége a harmadik személy

(a vele szerződő fél) szerződésszegéséért; köteles-e ezért helytállni, vagy sem. Ennek eldöntéséhez figyelembe kell venni, hogy ezt a személyt a bizományos választja ki, tehát a teljesítés színvonala végülis az ő döntésének függvénye. A bizományosnak úgy kell kiválasztania a harmadik személyt, vagyis olyan partnert kell keresnie, akiről joggal feltételezhető az, hogy a szerződésből fakadó kötelezettségeinek eleget fog tenni. • Ha a bizományos a harmadik személy kiválasztásában nem járt el megfelelő gondossággal, mulasztást követett el, gondossági kötelezettségének megsértése miatt felelősséggel tartozik megbízójának. (Ez az ún ügyviteli mulasztás.) • Az is előfordulhat, hogy a bizományost a harmadik személy kiválasztásában semmiféle mulasztás nem terheli, a harmadik személy azonban nem teljesíti kötelezettségét. Azt a felelősséget, amely ebben az esetben a bizományost a megbízó irányában terheli,

del credere felelősségnek nevezik, jelentése: hitelezésért való felelősség. A Ptk ezt a felelősséget úgy szabályozza, hogy a bizományos a megbízónak felelősséggel tartozik mindazoknak a kötelezettségeknek a teljesítéséért, amelyek a vele szerződő felet a szerződés folytán terhelik. Ebből következik, hogy a felelősség a harmadik személy szerződésszegése folytán beáll, de a bizományos kimentheti magát a felelősség alól az általános szabályok szerint. A bizományos díja A bizományi díj csak akkor illeti meg a bizományost, ha a harmadik személy a szerződést teljesíti (del credere felelősség). Ellenkező esetben a bizományos még akkor sem tarthat igényt a díjra, ha nem terheli ügyviteli mulasztás, hanem gondosan, körültekintően kötötte meg a szerződést. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 173 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Az áruforgalom

szerződéstípusai Vissza ◄ 174 ► A bizományos költségeit két csoportra lehet osztani. Vannak olyan költségek, amelyek rendszerint együtt járnak a bizományosi tevékenységgel. Ezeket a költségeket a bizományos – az áru fuvarozásával felmerülő költségek kivételével – külön nem számíthatja fel a megbízónak, mert ezeket törvényi rendelkezés szerint a bizományi díj magában foglalja. A költségek másik csoportját azok a költségek alkotják, amelyek nem foglaltatnak a bizományi díjban Ezek közül a bizományos csak a szükséges és hasznos költségek megtérítését követelheti, de ezt akkor is, ha egyébként a díjra nem tarthatna igényt. A szerződés megszüntetése A bizományi szerződés bizalmi jellegű. Ezért azt bármelyik fél felmondással megszüntetheti A felmondással azonban csak a bizományi szerződésen alapuló szerződés megkötéséig lehet élni A megbízó azonnali hatállyal felmondhatja a szerződést, a

bizományos viszont csak 15 napos felmondással szüntetheti meg azt, a megszűnés egyéb eseteire a megbízás szabályai irányadóak (pl. halál, cselekvőképtelenné válik a bizományos stb) A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 174 ► Az üzleti jog alapjai Az árutovábbítás szerződéstípusai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 175 ► 12. Az árutovábbítás szerződéstípusai 12.1 Az árutovábbítás fogalma, fejlődése és szabályozása 12.11 A közlekedés fejlődésének áttekintése Az áruszállítás mindenfajta gazdasági tevékenység nélkülözhetetlenül fontos alapfeltétele: nem képzelhető el semmilyen ipari, mezőgazdasági, kereskedelmi tevékenység a javaknak az ember által tudatosan szervezett rendszeres és tömeges helyváltoztatása nélkül. Mind a termelés, mind a fogyasztás megbénulna a megtermelt javak térbeli elosztása nélkül. Az áruszállítás jelentősége egyenes arányban

növekszik a gazdasági, a technikai, a nemzetközi kapcsolatok fejlődésével, az életszínvonal emelkedésével. Az áruszállítás jelentősége azonban a társadalmi-gazdasági fejlődés korai korszakaiban sem volt lebecsülhető tényező. Különösen igaz ez a nagykiterjedésű ókori birodalmakra, amelyek hatalmas térbeli távolságait csak kiépített utak, elsősorban állati vontatású kezdetleges járművek és specializált szállítási szervezetek kialakításával lehetett leküzdeni. Kiemelkedő jelentőségű volt ebben a korszakban a meglepően fejlett hajózás, elsősorban a Mediterráneumban. Az áruszállítás műszaki-technikai szintje, szervezettsége és jogi feltételrendszere azonban a római birodalom korszakában emelkedett magas szintre. Az utóbbira jellemző, hogy csíráiban már ebben a korszakban kialakultak a modern fuvarjog egyes alapintézményei, pl. a közös hajókár fogalma, a hajós fokozott felelőssége stb A római birodalom

felbomlása után a területén kialakult feudális államok zárt, önellátó termelési struktúrája, a gyenge közbiztonság és a központi hatalom gyengesége nem segítette a közlekedés fejlődését. Még a tengeri hajózás fejlődése is megtorpant, holott ez az áruszállítási mód függ legkevésbé közvetlenül az egyes államok belső rendjétől, fejlettségétől és közbiztonságától. Az áruszállítás az ipari forradalmat követő gazdasági növekedés, az árutermelés kialakulása, a műszaki, technikai fejlődés és a központosított nemzeti államok kialakulása révén kezdte meg addig soha nem tapasztalt mennyiségi és minőségi fejlődését. Különösen fontos szerepet játszottak a XIX század közepétől megkezdett vasútépítések, melyek eredményeként a század második felében kialakult Európában a vasutak egybefüggő hálózata, s ezzel megteremtődött a javak tömeges, rendszeres és szervezett szállításának technikai,

szervezési és jogi feltételrendszere. Ebben a korszakban jött létre a vasúti fuvarjog szinte valamennyi fontos jogintézménye, melyek egységes alkalmazását az 1992-és Berni Egyezmény (amely a jelenlegi egyetemes európai vasúti fuvarozási egyezmény elődje volt) biztosította. A XX. századi műszaki fejlődés a szárazföldi, illetőleg a légi közlekedés technikai feltételeit is megteremtette, amit a jogi szabályozás is követett A légi közlekedés magánjogi feltételeit az 1929-ben aláirt Varsói Egyezmény egységesítette, míg a szárazföldi gépjárműközlekedés csupán a század második felében lett – a nagyarányú útépítések, a nemzetközi forgalom politikai, jogi feltételeinek s a járművek műszaki fejlesztésének következtében – a vasúti szállítás igazi versenytársa, s ezáltal eltérő jogi szabályozás igénylője. Hazánkban a gépjárművel végzett fuvarozások területén az 1948-ban kibocsá- A dokumentum használata

| Tartalomjegyzék Vissza ◄ 175 ► Az üzleti jog alapjai Az árutovábbítás szerződéstípusai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 176 ► tott Gépjármű Üzletszabályzat, a nemzetközi fuvarozás területén pedig az 1956-ban megalkotott CMR egyezmény előírásai képezték az első szabályozást. A tengeri hajózás mindvégig megtartotta kiemelkedő jelentőségét, és a technikai fejlődéssel lépést tartva napjainkban is óriási szerepet játszik, elsősorban a nemzetközi áruszállításban. A tengeri hajózás jogi feltételrendszerének fejlődése eltérő úton haladt, mint a kontinentális jogfelfogásra épülő többi közlekedési ág fuvarozási szabályozása, hiszen a hajóelismervényekre vonatkozó Brüsszeli Egyezmény (1931-ben ratifikálta Magyarország) elsősorban az angolszász bírói gyakorlat megoldásaira támaszkodik.(Az 1978-ban létrejött Hamburgi Egyezmény azonban már jelentősebb közeledést árul

el a kontinentális jog rendszeréhez.) Napjainkban a közlekedést a jelentős mennyiségi növekedés, a nemzetközi szállítások részarányának emelkedése, s olyan új szállítási, rakodási módok kifejlesztése jellemzi, amelyek az egész szállítási folyamatot átfogják, s biztosítják – az egyes szállítási, árukezelési, rakodási elemek láncszerű összekapcsolásával – azt, hogy egyetlen szerződés keretében több azonos, vagy eltérő fuvarozási módot (vasúti, vízi, légi stb.) egységbe foglalva az egyetlen folyamatként jelenjen meg, s mindvégig azonos szabályok érvényesüljenek. Ennek elősegítésére nemzetközi fórumok is törekednek, s 1980-ban az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája megállapodást (ENSZ Konvenció) fogadott el a nemzetközi multimodális árufuvarozásról. 12.12 Az árutovábbítás fogalma és változatai A termeléshez szükséges alapanyag, félkésztermék, illetőleg a késztermék térbeni

mozgása, elosztása gyakran oly módon történik, hogy az áruszállítást maga a termelő vagy a felhasználó végzi el saját járművével (leginkább gépjárművel). Általában azonban erre szakosodott szakvállalatok juttatják el az anyagot, terméket stb. – saját fuvareszközeikkel, ellenérték fejében, szerződés alapján – a rendeltetés helyére. Ezt a tevékenységet nevezzük árutovábbításnak Az árutovábbítás fogalomkörébe beletartozik a fuvarozás, a jármű rendelkezésre bocsátása (vállalkozás), a jármű bérlete és a szállítmányozás. Ezek közös vonása, hogy az áru rendeltetési helyére való eljuttatása polgári jogi szerződés alapján – ellenérték fejében – történik. Különböznek azonban a szerződés tárgyában, vagyis a vállalt tevékenység jellegében, tartalmában, de a felelősség alapjait s mértékét illetően is. Az egyes árutovábbítási változatok legfontosabb jellemzői a következők: Fuvarozás A

fuvarozó az árut átveszi, őrizetében tartja, rendeltetési helyére továbbítja és ott kiszolgáltatja. A fuvarozás történhet vasúton, közúton, légi és vízi úton. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 176 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Az árutovábbítás szerződéstípusai Vissza ◄ 177 ► Rendelkezésre bocsátás (vállalkozás) A jármű üzemben tartója (tulajdonosa, bérlője, más használója) a járművet személyzettel együtt árutovábbításra alkalmas módon kiállítja, s a megrendelő által meghatározott áruszállítási feladatot elvégzi. (A továbbított árut a vállalkozó nem veszi át megőrzésre, arról fuvarlevelet, hajóselismervényt stb. nem állítanak ki) A rendelkezésre bocsátás közúti, vízi és légi árutovábbítás körében fordul elő Egyes változatait – elsősorban a légi és a tengeri árutovábbításban – charternak is nevezik A jármű

bérlete A bérbeadó a járművet (személyzet nélkül) adja a bérlő időleges használatába. Közúti, vízi és légi szállítóeszközök bérbeadása gyakori A járműbérlet történhet dologbérleti, illetve haszonbérleti formában is A szállítmányozás A szállítmányozó a szállítási piac „nagykereskedője”, összeköti a fuvarpiaci keresletet és kínálatot. Lényegében közvetítő tevékenységet lát el: a szállítmányozó (speditőr) az árutovábbítást más személyekkel (fuvarozókkal, hajósokkal) végezteti el. Lényeges, hogy a fuvarozók, hajósok tevékenységéért nem felel, annak ellenére, hogy ezen vállalkozásokkal a szerződést saját nevében köti meg. A költségek, és az előzőek szerint a kockázat a megbízót (az árukibocsátó helyet) terheli. 12.13 Az árutovábbítás jogi szabályozásának rendszere Az árutovábbítás valamennyi változatát jogszabályok rendezik. A jogi szabályozás módja természetesen annak

függvénye, hogy belföldi vagy nemzetközi árutovábbításról van-e szó, de jelentős eltérések adódnak az egyes árutovábbítási módozatok, változatok sajátosságaiból, különleges körülményeiből, az adott tevékenység speciális jellemzőiből. Így alapvetően fontos eltérések mutatkoznak a jogi szabályozás módszereiben aszerint, hogy az adott árutovábbítási tevékenység zárt technológiai folyamatban realizálódik (pl. vasúti fuvarozás), vagy kötetlen, a felek szabad megegyezésétől függő árutovábbítási technológia alkalmazására (pl. közúti fuvarozás, szabad hajózás) van lehetőség Fentiek alapján külön kell a belföldi, illetőleg több országot érintő (nemzetközi) árutovábbítás szabályait áttekinteni, s meg kell különböztetni ezeken belül az egyes árutovábbítási változatok szabályait is. (Már itt fel kell hívni azonban a figyelmet arra, hogy a nemzetközi szabályozás gyakran annak az országnak a

belső jogát rendeli alkalmazni, melyben a jogvitát a bíróságok eldöntik.) A belföldi árutovábbítás szabályai három szinten épülnek egymásra. Ezek a Ptk., a kormányrendeletek, és az általános szerződési feltételek A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 177 ► Az üzleti jog alapjai Az árutovábbítás szerződéstípusai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 178 ► 12.131 A belföldi árutovábbítás szabályai • A belföldi árutovábbítás legfontosabb és legalapvetőbb szabályait a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) tartalmazza Ennek általános szabályai (pl a személyiségre, tulajdonjogra, a kötelmi kapcsolatokra vonatkozó általános előírásai) mellett különös jelentőségű a XLI., és a XLIII fejezet, amelyek a fuvarozás, illetve a szállítmányozás életviszonyait rendezik. (Természetesen fontosak a vállalkozásra és a bérletre vonatkozó előírások is, amelyek a rendelkezésre

bocsátás és a járműbérlet esetében alkalmazandók.) • Fontos szabály, hogy az alacsonyabb rendű jogszabályok csak akkor térhetnek el a Ptk. előírásaitól, ha azt a Ptk lehetővé teszi Ebből következik, hogy az árutovábbításra vonatkozó valamennyi szabálynak összhangban kell lennie a Ptk. előírásaival (Kivétel csak a hajózás és légi fuvarozás területén lehetséges.) Egyébként a Ptk előírásai irányadók a nemzetközi árutovábbítás esetében is, kivéve, ha nemzetközi szerződés, egyezmény vagy szabály másképpen nem rendelkezik, tehát ha nemzetközi jogforrás eltérő szabályokat tartalmaz, azokat kell alkalmazni. • Az árutovábbításra vonatkozó belföldi szabályok következő csoportját a kormányrendeletek képezik. Ezek az egyes árutovábbítási változatok sajátosságai miatt szükséges eltérő szabályokat, illetőleg az adott árutovábbítási módozat fontosabb részletszabályait tartalmazzák. Jelenleg a

következő szabályozások hatályosak: – KÁSZ (a Közúti Árutovábbítási Szerződésekről szóló 2/1981 (I.31) MT sz rendelet), amely a belföldi közúti fuvarozás mellett a közúti járművek bérletének és rendelkezésre bocsátásának, továbbá egyes szállítmányozás jellegű szolgáltatások szabályozására vonatkozik. Szabályozási módszerét tekintve ún diszpozitív keretszabályozás, amely a jogviszonynak csupán a legfontosabb sarokpontjait szabályozza (pl. határidő), egyebekben a szerződő felek teljes körű szerződési autonómiával rendelkeznek. – VÁSZ (a Vasúti Árufuvarozási Szerződésekről szóló 152/1996 (X. 15.) kormányrendelet) a vasúti árufuvarozás viszonyait szabályozza Szemben a korábbi jogszabály kogens, közszolgáltatói elemeket hordozó technikájával, ez a szabályozás is diszpozitív keretszabálynak minősül. A részletes szabályokat a vasutak által kibocsátott „Általános Szerződési Feltételek”

tartalmazzák, amelyek „kiegészí- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 178 ► Az üzleti jog alapjai Az árutovábbítás szerződéstípusai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 179 ► tő feltételek” megnevezéssel teszik teljessé a kormányrendeleti szabályozást. A VÁSZ, a kiegészítő feltételek, továbbá a különféle mellékletek együttesen képezik a Vasúti Üzletszabályzatot. – LÁSZ (a Légi Árufuvarozás Szabályairól szóló 26/1999 (II. 12) kormányrendelet) váltotta fel a korábbi szabályozást, a Légi Fuvarozási Szabályzatot, amely a légi személyszállításra is vonatkozott. A LÁSZ a légi fuvarozás legalapvetőbb intézményeit szabályozza. A részletes feltételeket az ún. Kezelési Utasítások tartalmazzák, amelyek jogi szempontból ugyancsak Általános szerződési feltételeknek minősülnek. – A Budapesti Egyezmény váltotta fel a Hajózás Árufuvarozási Szabályzatát

(HÁSZ) a belföldi folyami (dunai) árutovábbítás tekintetében. A szabályozás érdekessége az, hogy a jelzett nemzetközi egyezmény szabályainak direkt alkalmazását írta elő jogszabállyal a kormányzat (olyan kormányrendelettel, melynek egyetlen rendelkezése az egyezmény belföldi alkalmazásának elrendelése). A Budapesti Egyezmény (mintájául a Rajnai Egyezmény szolgál) már az európai szabályozás közvetlen hatályosulása Magyarországon. • A belföldi árutovábbítás szabályozásának harmadik szintjét az általános szerződési feltételek képezik. Ezek esetenként sajátos elnevezést kapnak (pl. kiegészítő feltételek), azonban jogi természetük ettől nem változik meg: a nagyfuvarozók által kibocsátott egyoldalú feltételrendszer, amely az árutovábbítás részletes szabályait tartalmazza. Ily módon közvetítenek a jogszabályi szabályozás, továbbá a konkrét szerződések között. 12.132 A nemzetközi árutovábbítás

szabályai Vasúti fuvarozás Egyetemes európai jogforrás a COTIF Egyezmény (Nemzetközi Vasúti Fuvarozási Egyezmény), melyet Magyarország is aláirt, és 1985-től alkalmazásra is kerül. Tartalmazza az OTIF (Nemzetközi Vasúti Fuvarozás Államközi Szervezete) szervezetének és jogosultságainak szabályait, továbbá a nemzetközi személy ás árufuvarozás előírásait. A CIV (Nemzetközi Vasúti Személy és Poggyászfuvarozási Szerződés Egységes Szabályai) az egyezmény „A” függelékét, a CIM (Nemzetközi Vasúti Árufuvarozás Egységes Szabályai) az egyezmény „B” függelékét képezi (eredetileg a jelenlegi két függelék önálló nemzetközi szerződési státuszt élvezett). A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 179 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Az árutovábbítás szerződéstípusai Vissza ◄ 180 ► A nemzetközi vasúti árufuvarozási feltételeket tehát a CIM

tartalmazza. Tagjai az európai országok, továbbá néhány közel-keleti és észak-afrikai ország. Alkalmazására akkor kerülhet sor, ha a küldeményt közvetlen fuvarlevéllel olyan útvonalra adják fel fuvarozásra, amely legalább két tagállam területét érinti, és olyan vonalakon történik a fuvarozás, amely az egyezmény vonaljegyzékében szerepel. Az egyezmény maga szabályozza a fuvarozási folyamat egyes elemeit (az áru felvételének előfeltételeit, a fuvarozási kötelezettség szabályait, a fuvarlevélre, az áru állapotára, csomagolására‚ jelölésére stb. vonatkozó szabályokat, a szerződésmódosítás előírásait, továbbá a felelősség és az igényérvényesítés szabályait), míg más fuvarozási feltételek meghatározását a belföldi jogszabályokra bízza (pl. kocsimegrendelés, rakodás stb) A CIM mellékleteit képezik: • • • • RID (Veszélyes Áruk Vasúti Fuvarozásáról szóló Nemzetközi Szabályzat), RIP

(Magánkocsik Vasúti Fuvarozásáról szóló Nemzetközi Szabályzat), RICO (A Szállítótartályok Fuvarozásáról szóló Nemzetközi Szabályzat) és RIEX (Az Expresszáruk Fuvarozásáról szóló Nemzetközi Szabályzat). Az SZMGSZ (Megállapodás a Nemzetközi Vasúti Árufuvarozásról) a valamikori szocialista országok vasúti árufuvarozásra vonatkozó megállapodása. A részes államok közötti közvetlen nemzetközi vasúti áruforgalmat szabályozza, vagyis a CIM-hez hasonlóan több – legalább két – részes állam közötti vasúti árufuvarozásra vonatkozik. 1990-ben Magyarország felmondta a tagságát, azonban 2004-től újra az SZMGSZ tagja, mert ennek révén a volt Szovjetunió utódállamaival, illetve a távol-keleti országokkal folytatott áruforgalomban ennek révén áttekinthető, multilaterális feltételrendszer szabályozza az ezen viszonylatokban végzett fuvarozások viszonyait. Közúti fuvarozás A nemzetközi közúti fuvarozás

szabályait a CMR (Egyezmény a Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződésekről) tartalmazza. Az 1956-ban létrejött egyezménynek részese az európai országok legtöbbje A CMR alkalmazásának feltétele, hogy a feladási és a rendeltetési hely két ország területén legyen, és legalább egyikük egy tagország területére essék. Folyami hajózás A Duna-menti országok hajózási társaságai az 1955-ös Pozsonyi egyezménnyel hozták létre a „Dunai Árufuvarozási Feltételeket” (DAF). 2005ben Budapesten született meg az a nemzetközi egyezmény, amely a dunai árufuvarozás feltételrendszerét – tisztán üzleti viszonyokra alapozottan – újraszabályozta (Budapesti Egyezmény). A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 180 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Az árutovábbítás szerződéstípusai Vissza ◄ 181 ► Tengeri árutovábbítás A hajóselismervényekre (bill of lading)

vonatkozik a „Brüsszeli Egyezmény”, más néven „Hágai Szabályok” (Egyezmény a Tengeri Hajóraklevél Feltételeinek Egységesítéséről). Az l978-ban létrejött „Hamburgi Egyezményt”, más néven „Hamburgi Szabályokat” egy olyan szabályozás iránti igény hozta létre, amely a korábbi szabályozás szemléletmódját meghaladva, a felek felelősségének és kockázatának kiegyensúlyozására irányult (a Brüsszeli Egyezményben a hajós felelőssége ugyanis rendkívül enyhe. A vonalhajózási konferencia az adott vonalon közlekedő hajókat, kikötőket üzemelteti, s az érdekelt hajóstársaságok hozzák létre. Az ENSZ Kereskedelmi ás Fejlesztési Konferenciája elsősorban a fejlődő országok esélyegyenlőségének biztosítására alkotta meg a Vonalkonferenciák Magatartási Kódexe c. ENSZ konvenciót (megfelelő aláírás hiányában nem lépett hatályba). A charter party-kra („hajóbérletre”) nem született nemzetközi

egyezmény, azokra elsősorban az angolszász gyökerű bírói gyakorlat nyújt jogalkalmazási támpontot. Ehhez fontos segítséget adnak az egységesített szerződési formulák (pl. a GENCON, amelyet a „Balti Nemzetközi Hajózási Konferencia” (BIMCO) bocsátott ki) A légi fuvarozás A légi árutovábbítás nemzetközi szerződése az 1929-ben elfogadott „Egyezmény a Nemzetközi Légifuvarozás Szabályainak Egységesítéséről” szóló Varsói Egyezmény, melyet a Hágai protokoll (jegyzőkönyv) egészített ki. Elsősorban a fuvarlevélre ás a felelősségre vonatkozó szabályokat tartalmazza Multimodális árutovábbítás Az összetett fuvarozás jelentősége a nemzetközi árutovábbításban egyre nagyobb szerepet játszik, mert a nemzetközi áruforgalom szinte a mértani haladvány szerint, folyamatosan növekedik. A multimodális árutovábbítás jelentőségét az adja, hogy az egyes közlekedési alágazatokban realizált árutovábbítás

összekapcsolódik, és ennek révén az egész fuvarozási folyamat összefüggő egységet alkothat. Ennek megteremtését kívánja elősegíteni az 1980-ban létrehozott „ENSZ Konvenció a nemzetközi multimodális árutovábbításról”. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 181 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Az árutovábbítás szerződéstípusai Vissza ◄ 182 ► 12.2 A fuvarozás 12.21 A fuvarozás fogalma, alanyai, tárgya és tartalma A fuvarozási szerződés a jog nevesített, önálló szerződéstípusa, fogalmát a Ptk. 488 § (1) bek az alábbiak szerint definiálja: „Fuvarozási szerződés alapján a fuvarozó köteles díjazás ellenében a küldeményt a rendeltetési helyre továbbítani és a címzettnek kiszolgáltatni”. A fuvarozási szerződés alanyai Ebben a szerződéstípusban az alanyok a fuvarozó és a fuvaroztató. Fuvarozó az, aki a küldemény rendeltetési helyre

történő továbbítását a szerződés alapján elvállalja. A jogszabályok lehetővé teszik, hogy az árut felvevő fuvarozó a küldemény továbbítását, további fuvarozását más fuvarozóra bízza, tehát a jogviszonyban – egymást követően – több fuvarozó is szerepet kap. Ez mind a belföldi, mind a nemzetközi fuvarozásban gyakori Fuvaroztatók: a feladó és a címzett. Fuvaroztatói oldalon gyakran szerepel a költségviselő is, aki a fuvarköltségek megfizetését vállalja A fuvarozási szerződést a kötött technológiájú fuvarozási változatoknál (pl. vasút) a feladó köti meg a fuvarozóval, s a küldemény fuvarozásra való átadása is az ő feladata. A címzett általában az áru átvételével lép be a szerződésbe, s jogosítványai is jobbára az átvétellel kapcso1atok. Némileg más a helyzet a kötetlen technológiájú árufuvarozási változatok esetében (pl. közúti kocsirakományú fuvarozás), amelyek körében gyakran

előfordul, hogy a fuvarozóval csak egyetlen személy – a fuvaroztató – áll jogviszonyban, tehát ugyanaz a személy kerül „feladói” és „címzetti” pozícióba. Mindkét változat esetében gyakori, hogy más személyek is közreműködnek valamelyik fuvaroztató érdekében, ilyenkor ezek megbízottnak minősülnek. A fuvarozási szerződés tárgya A szerződések tárgya az a szolgáltatás, melyre a kötelezett, jelen esetben a fuvarozó vállalkozik. A szolgáltatás elemei a következők: • a fuvarozó az árut átveszi, saját fuvareszközével a rendeltetési helyre továbbítja, s ott kiszolgáltatja, • az árut az átvételtől az átadásig épen és hiánytalanul megőrzi, • valamint a fuvarozással kapcsolatos egyéb teendőket ellátja. A fuvarozó szolgáltatása tehát vállalkozási (a küldemény továbbításának megszervezése és elvégzése), letéti (a küldeményt köteles megőrizni) elemekből áll. Ezek a fuvarozás

nélkülözhetetlen tartalmi elemei Járulékosan A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 182 ► Az üzleti jog alapjai Az árutovábbítás szerződéstípusai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 183 ► és esetlegesen más tevékenységet is végezhet a fuvarozó, pl. megbízási feladatokat (a fuvarokmányokat a fuvarozó kezeli, az utánvétet beszedi stb.), vállalkozási feladatokat (elvégezheti a rakodást) stb Ezen járulékos elemek nem fogalomalkotó elemei a fuvarozásnak. A fuvarozási szerződés tartalma Ebbe a fogalomkörbe tartoznak azok a jogok és kötelezettségek, amelyek a feleket megilletik, ill. terhelik (pl a fuvaroztatót terhelő csomagolási, rakodási, árukísérői, a fuvarozót terhelő kocsikiállítási, áruátvételi, okmánykezelő stb. kötelezettségek) Az egyes jogszabályok, nemzetközi egyezmények a felek jogait ás kötelességeit részletesen szabályozzák, bizonyos fuvarozási

változatoknál azonban nagy szerep jut a felek által kötött szerződésnek, amelyben kölcsönös jogaikat és kötelezettségeiket mintegy „önszabályozással” rendezik (közúti, tengeri fuvarozás). 12.22 A fuvarozási szerződés és létrejötte A szerződés lényege az, hogy belőle – melyet a felek kölcsönös és egybehangzó akaratnyilatkozattal maguk hoztak lét re – jogok és kötelezettségek hárulnak a felekre. A szerződéseket a felek tehát jobbára saját akaratelhatározásukból hozzák létre. Mögötte egyébként valamilyen gazdasági érdek húzódik meg, leggyakrabban külkereskedelmi vagy adásvételi, vagy egyéb szerződés te1jesítésének érdeke: az eladó a vevő telephelyére kívánja az eladott árut eljuttatni. Az áruviszonyokban a felek szerződési autonómiával – szabadsággal – rendelkeznek, egyes esetekben azonban – különösen valamilyen gazdasági egyenlőtlenség, monopolhelyzet vagy az állampolgárok nyomós

érdeke esetén – a jog szerződéskötési kötelezettséget írhat elő. Ez a fuvarozás körében a nemzetközi vasúti fuvarozás esetén érvényesül: a vasút a fuvarozást elvállalni köteles, ha az lehetséges (a küldemény fuvarozásra alkalmas, a vasút eszközei a fuvarozás teljesítésére elegendőek), és a fuvaroztató a szabályzatokba foglalt kötelezettségeinek eleget tesz. A fuvarozási kényszer a nemzetközi vasúti fuvarozás mellett a belföldi közúti darabáru fuvarozás és a tehertaxi rendelkezésre bocsátása körében funkcionál. A fuvarkényszer megsértése esetén a CIM forgalomban és a belföldi darabárunál a fuvarozó kártérítéssel tartozik. A szerződés megkötése két változatban történhet: Reál-aktussal, vagyis a küldeménynek fuvarozásra történő átvételének tényével, mintegy automatikusan. Ez a mód volt általános a XX szd ’80- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 183 ► Az üzleti

jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Az árutovábbítás szerződéstípusai Vissza ◄ 184 ► as éveiig. Ez a jogi megoldás kiküszöböli a felek esetenkénti alkuját (erre szükség amúgy sincs, hiszen a fuvarozási feltételeket a szabályozások részletesen maghatározzák), másrészt a fuvarozási kényszer intézményéhez igazodva a tömegszerű fuvarozási szerződés megkötését leegyszerűsíti, szinte automatikussá teszi: az árut csupán át kell adni a furozónak, s ezzel a szerződés létre is jön. Jelenleg a magyar jogban csupán a VÁSZ és a LÁSZ alkalmazza a reál-aktus intézményét, abban az esetben, ha a felek között formális szerződés nem jött létre, viszont a fuvarozó az árut fuvarozásra felvette. Konszenzussal (akarategyezőség kinyilvánításával): a szerződő felek a szerződés megkötésére irányuló szándékukat szóban, írásban vagy ráutaló magatartással kölcsönösen és egybehangzóan

kinyilvánítják. Egyébként ez a szerződéskötési mód tekinthető általánosnak, s a reálszerződés a kivételesnek. A szerződéskötés folyamata valamelyik fél ajánlatával kezdődik, s az ajánlat elfogadása (visszaigazolása) már a szerződés létrejöttét jelenti (eltérő tartalmú visszaigazolás új ajánlatnak minősül, amelyet most már az eredeti ajánlattevőnek kell elfogadnia: a szerződés csak kinyilvánított teljes akarategyezőség esetén jön létre). A fuvarozási szerződésnek általában nincs előirt formai követelménye, tehát szóban és írásban (sőt ráutaló magatartással, vagyis olyan cselekménnyel, amely a felek szándékát egyértelműen tükrözi) egyaránt megköthető. A szerződés vonatkozhat egyetlen fuvarteljesítményre, vagy tartós, nagy volumenű fuvarfeladatok elvégzésére. • Eseti szerződésekről beszélünk akkor, ha a szerződés csupán egyetlen fuvarfeladatra vonatkozik, p1. egy vasúti kocsi küldemény

meghatározott helyre történő továbbítására • Keretszerződésről (a belföldi fuvarjogban) akkor van szó, ha a szerződés időközönként ismétlődő fuvarfeladatok vagy nagymennyiségű áru huzamos idejű együttműködést igénylő fuvarozására vonatkozik. („Keretszerződés” kötése a nemzetközi fuvarozás körében sem ritka, habár a szerződéskötési gyakorlat magát az elnevezést nemigen használja.) A belföldi jog a keretszerződés érvényességét írásbeli formához köti, de ennek elmaradása nem jár a szerződés teljes érvénytelenségével, ha ugyanis a teljesítést már megkezdték, a teljesített szolgáltatás mértékéig a szerződés érvényesnek minősül. A gazdálkodó szervezetek tartós kapcsolatokra épülő nagyvolumenű áruszállítási igényeinek kielégítésére a keretszerződések a legalkalmasabbak, A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 184 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum

használata | Tartalomjegyzék Az árutovábbítás szerződéstípusai Vissza ◄ 185 ► mert a kölcsönös együttműködés feltételeinek rögzítése révén tevékenységük összehangolható és a fuvarfeladatok gazdaságosan, gyorsan és biztonságosan végrehajthatók. A spontán felmerülő, egyedi fuvar feladat megoldására természetesen csak eseti szerződés kötésével van lehetőség A jogszabályok, egyezmények meghatározzák azokat az árucsoportokat, amelyek fuvarozására szerződés nem köthető (fuvarozásból kizárt tárgyak). Ezek legfontosabb csoportjai: • a jogszabályi tilalom alá eső tárgyak (pl. postamonopólium körébe tartozó levél, csomagküldemények, kábítószerek, hatósági intézkedésekkel kizárt küldemények, mint pl. élőállatok száj és körömfájás esetén stb); • a tömegük, terjedelmük, egyéb tulajdonságuk miatt nem alkalmasak a fuvarozásra; • az olyan veszélyes áruk, amelyek különleges

óvóintézkedések mellett sem tehetők fuvarozhatóvá. A küldemények egy csoportja azonban bizonyos különleges feltételek biztosítása esetén fuvarozásra alkalmassá tehető (feltételesen fuvarozható áruk). Ezek a feltételek jogi, műszaki, szervezési jellegűek lehetnek. • Bizonyos áruk csak hatósági engedéllyel fuvarozhatók. Leggyakrabban az élőállatok, állati nyerstermékek fuvarozása során kell a fuvarozónak belföldi forgalomban ilyen okiratokkal rendelkeznie a küldemény továbbítása során. Nemzetközi forgalomban alapvetően fontosak a beés kiviteli engedélyek, vámokmányok stb • Egyes küldemények fizikai sajátosságai (tömege, mérete, terjede1me, öngyulladó-, robbanásveszélyes, mérgező tulajdonságai stb.) teszik szükségessé speciális fuvarozási eszközök, továbbítási mód, kezelési eljárások stb. alkalmazását Az ún. veszélyes áruk fuvarozásának feltételeit vasúton CIM viszonylatban a RID, SZMGSZ

viszonylatban a 4.sz melléklet, közúton az ADR, a folyami hajózás területén pedig az ADN tartalmazza Ezek rögzítik a különböző osztályokba sorolt veszélyes áruk megnevezését és leírását, kezelésének, vizsgálatának, csomagolásának, jelölésének stb. előírásait A veszélyes áruk osztályai a következők: robbanóanyagok és -tárgyak, sűrített, cseppfolyósított vagy nyomás alatt oldott gázok, gyúlékony folyadékok, gyúlékony szilárd anyagok, gyújtóhatású anyagok, mérgező anyagok, radioaktív anyagok, maróanyagok. Az előírások tartalmazzák a szállításra felhasználható járművek, berendezések, felszerelések előírásait, a berakásra, A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 185 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Az árutovábbítás szerződéstípusai Vissza ◄ 186 ► kirakásra, árukezelésre vonatkozó szabályokat, a járművek közlekedésére

vonatkozó különleges normákat és rögzítik azokat a jelöléseket, bárcákat, amely alkalmazása kötelező. A küldemények más részének különleges fizikai vagy vegyi tulajdonsága olyan veszélyforrásnak minősül, amely más jellegű állami-közhatalmi beavatkozást, jogszabályi rendezést igényel. Erre akkor van szükség, ha a különleges feltétel nem csupán a fuvarozhatóvá tételt, hanem elsősorban a forgalombiztonság, ill. a személy- ás vagyonbiztonság megóvását szolgálja A legfontosabb ilyen szabályokat a hatósági jellegű forgalmi előírások (pl közúton a KRESZ, vasúton a forgalmi utasítás) tartalmazzák. A KRESZ előírásokat tartalmaz a küldemények elhelyezésére, megjelölése, esetenként a közúti jármű különleges jelzéssel való ellátása, a gépjármű vezetőjének magatartása stb. vonatkozásában. Különös figyelemmel, körültekintéssel kell megválasztani azokat az árudarabokat, amelynek a járművön való

együttes elhelyezésére, együttes fuvarozására sor kerülhet. Ez vonatkozik természetesen a korábban említett ún. veszélyes áruk azon csoportjára, amelyek önmagukban veszélytelenek, s csupán más anyag jelenlétében válnak robbanás- vagy tűzveszélyessé. Bizonyos áruféleségek fuvarozása csupán a fuvaroztató (ill. megbízottja jelenlétében, vagyis árukísérettel lehetséges. A kíséretet igénylő áruk három csoportba sorolhatók: • nagyértékű áruk (pénz, művészi értékű tárgy, régiség, értékes szőrme, különleges műszer stb.) kíséretére ezért van szükség, hogy az ezek továbbítása során az elveszés, kicserélés, eltulajdonítás kockázata, ill a fuvarozó felelőssége csökkenjen (az ilyen áruk fuvardíja ugyanis aránytalanul csekély az áru értékéhez igazodó fuvarozói felelősséghez viszonyítva); • olyan küldemények, amelyek felügyeletet, gondozást, kezelést igényelnek (pl. élőállat etetést,

itatást, ápolást, felügyeletet igényel (azonban ezek ellátása meghaladja a tömegfuvarozótól elvárható általános árukezelési tevékenység körét); • végül a jogszabályok előírása következtében egyéb okból csak kísérettel továbbítható áruk, pl. veszélyes áruk A különleges feltételekkel fuvarozható áruk fuvarozásának feltételeit a fuvaroztatónak kell biztosítania. Mindenekelőtt a fuvarozó tudomására kell hoznia, hogy a küldemény ebbe a kategóriába tartozik, és közölnie kell azokat az előírásokat is, amelyek az áru kezeléséhez szükségesek. Az előirt különleges csomagolást, védőburkolatot, speciális göngyölegeket stb. is a fuvaroztatónak kell biztosítania. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 186 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Az árutovábbítás szerződéstípusai Vissza ◄ 187 ► Ha a fuvaroztató e kötelezettségeit megszegi,

kártérítési kötelezettséggel tartozik, s a felmerült költségeket, kiadásokat is meg kell térítenie. 12.23 A fuvarlevél A fuvarjog egyik legsajátosabb és legfontosabb intézménye a fuvarlevél. Nyomai már a fuvarozás „őskorában” fellelhetők voltak, a XIX. század fuvarozási gyakorlata és jogalkotása (pl. a fuvarosokról szóló l840 évi XX tv.) pedig már használatát kötelezővé tette A fuvarlevél jelentőségét érzékelteti, hogy valamennyi nemzetközi egyezmény részletesen szabályozza, s ezek legfontosabb szabályait éppen a fuvarlevélre és használatára vonatkozó előírások képezik (a felelősségi szabályok mellett). A fuvarlevél legfontosabb funkciója az, hogy a szerződés létrejöttének és a küldemény átvételének bizonyítékául szolgál. Fontos annak kiemelése, hogy nem a fuvarlevél kitöltése és átvétele (a fuvarozó részéről) jelenti a szerződés létrejöttét, ez az aktus csupán deklarálja, bizonyítja a

szerződés megkötésének tényét (amely konszenzuál szerződéseknél az egybehangzó nyilatkozattal, reál szerződéseknél a küldemény átvételével jön ténylegesen létre). A fuvarlevél további rendeltetése az is, hogy mintegy naplóként szolgál. Végigkíséri a fuvarozás során a küldemény útját, s a lényeges körülményeket, történéseket, adatokat ebben kell rögzíteni (pl. fuvarozási akadály, utólagos rendelkezés stb.) A fuvarlevél ezen felül tartalmazza a fuvaroztató egyes fontos rendelkezéseit, észrevételeit, nyilatkozatait (érdekbevallás, hiányos csomagolású küldemények átvételére vonatkozó utasítás, veszélyes áru kezelésére vonatkozó bejegyzés stb.) megállapításait is A fuvarlevél formájára, példányszámára, kitöltésére az egyes jogszabályok, egyezmények – a fenti tartalmi azonosságok ellenére – eltérő rendelkezéseket tartalmaznak. A fuvarlevél különleges válfaját képezik a hajózásnál

alkalmazott hajóraklevél (vagy hajóselismervény, Bill of Lading, Conossement), melyek lényege az, hogy megtestesítik a fuvarozott árut, s értékpapírként funkcionálnak, tehát átruházhatók, forgathatók. Az árut a hajóraklevél, különleges fuvarlevél birtokosának kell kiszolgáltatni (természetesen annak függvényében, hogy bemutatóra, névre vagy rendeletre szóló raklevélről van-e szó). A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 187 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Az árutovábbítás szerződéstípusai Vissza ◄ 188 ► 12.24 A fuvarozás előkészítése 12.241 A küldemény csomagolása A csomagolás funkciója a fuvarozás körében nagymértékben eltér a csomagolással szemben más területeken támasztott követelményektől (az áru vonzóvá tételének, egységekbe történő kiszerelésének, könnyebb raktározásának szempontjaitól). Ennek oka az, hogy a fuvarozással

szükségszerűen együtt járó behatások (rázkódás, ki-, be- és átrakások) az egyes áruféleségek épségét veszélyeztetik Az e csoportba tartozó áruk jelentős részét a fuvarozás során jelentkező mechanikai hatásoktól csomagolással viszonylag jól meg lehet óvni. Bizonyos áruféleségek, anyagok csak különleges csomagolással és más védőintézkedésekkel tehetők fuvarozásra alkalmassá (erről a különleges feltételekkel fuvarozható áruk tárgyalása során említés történt), más áruk pedig teljesen érzéketlenek a fuvarozás során keletkező mechanikai behatásokra, mint a kő, homok, szén; ezek csomagolása felesleges. A szokványos (tehát nem a különleges feltételekkel fuvarozható áruk megóvását szolgáló) csomagolás funkcióját a belföldi jog a következők szerint határozza meg (a nemzetközi egyezmények, szokások hasonló alapokon nyugszanak): • az első kritérium az, hogy a csomagolás magát a küldeményt

megóvja a fuvarozás tartama alatti sérülésektől, elveszéstől, megsemmisüléstől (a küldemény fogalma magában foglalja a göngyölegeket is), • de a csomagolásnak azt is meg kell akadályoznia, hogy a fuvarozás természetes igénybevételei, behatásai következtében mások személyében vagy vagyonában így különösen a közlekedési berendezésekben, más küldeményekben, és a kezelést végző dolgozókban kár keletkezzen, illetőleg veszélyeztesse azokat. Fontos szabály, hogy az ily mértékben hiányosan csomagolt áruk fuvarozását meg kell tagadni. A csomagolás a fuvaroztató feladata. Egyes áruféleségek esetében a küldemény csomagolása azonban olyan körülményes, illetőleg költséges lenne, amely jelentősen meghaladná a hiányos csomagolással vagy csomagolás nélküli fuvarozás során bekövetkező károsodás mértékét. Ezért a jogszabályok, nemzetközi egyezmények, illetőleg a felek szerződéses megállapodásai általában

lehetővé teszik, hogy a fuvaroztató – vállalva a küldemény esetleges sérülésének veszélyét – gazdasági megfontolások alapján az árut hiányos csomagolással adja fel. Ez esetben a fuvaroztató a fuvarlevélen tett A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 188 ► Az üzleti jog alapjai Az árutovábbítás szerződéstípusai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 189 ► írásbeli nyilatkozattal közli a fuvarozóval ezen kívánságát. Ha a fuvaroztató rendszeresen hiányos csomagolással ad fel fuvarozásra azonos küldeményeket, a hiányos csomagolás tényét és körülményeit részletesen tartalmazó ún „Általános nyilatkozatot” adhat át a fuvarozónak Ebben az esetben az „Általános nyilatkozat”-ra csak hivatkozni kell a fuvarlevél megfelelő rovatában. Technikailag a csomagoláshoz kapcsolódik az áruk jelölése is. Erre szükség lehet • darabáru fuvarozásnál vagy átrakóforgalomban

továbbított küldemények esetében (csak így biztosítható, hogy az egy küldeményt képező darabok a szükséges kezeléseknél együtt maradjanak), • továbbá egyes áruk természete különleges kezelést igényel, ás ezt veszélyességi bárcákkal, különféle piktogramokkal stb. kell az árukezelést végző fuvarozó tudomására hozni. A jelölés feladata a fuvaroztatót terheli. 12.242 A fuvareszköz megrendelése és kiállítása A jármű megrendelése A megállapodással létrejövő (tehát konszenzuális) fuvarozási szerződés egyik lényeges pontját tehát az a megállapodás képezi, hogy a fuvareszközt hol, mely időpontban, milyen állapotban‚ és milyen tartozékokkal köteles a fuvarozó kiállítani. Keretszerződések esetében a felek gyakran abban állapodnak meg, hogy a kiállítás helyét és idejét a fuvaroztató megfelelő előre tartással (pl. az előző hét valamely napján) diszpozíció küldésével határozza meg. A

kocsikiállítás keretszerződések esetében is szabályozható magában a szerződésben (külön kocsimegrendelés ekkor szükségtelen: a szerződés meghatározza a szükséges járművek típusát, jellegét, darabszámát stb.) Az ún. reál-aktussal létrejövő szerződések (pl adott esetben vasúti fuvarozásnál) esetében erre nincs mód, hiszen a szerződés létrejöttét nem előzi meg feltétlenül kölcsönös tárgyalás, formális szerződéskötés, hanem a szerződés az áru átadás-átvételével automatikusan létesül. Ezért ezekben az esetekben az általános szerződési feltételek határozzák meg a fuvareszköz megrendelésének és kiállításának feltételeit. (A nemzetközi egyezmények e tekintetben a belföldi szabályoknak adnak utat) A vasúti kocsi megrendelése meghatározott formaságok betartásával történik, ezek közül a legfontosabb, hogy a kocsimegrendelés formanyomtatványon történik, amelyen a kocsi A dokumentum használata |

Tartalomjegyzék Vissza ◄ 189 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Az árutovábbítás szerződéstípusai Vissza ◄ 190 ► kiválasztásához szükséges adatokat fel kell tüntetni (a kocsi-megrendelés más módját p1. telefonközlést – külön megállapodás teheti lehetővé). Másik fontos követelmény, hogy a kocsi-megrendelés olyan időben történjék, amely lehetővé teszi a vasút részére a megfelelő szervezési intézkedések megtételét (pl. kocsik üres futtatását) A jármű kiállítása A fuvarozó a fuvareszközt a megfelelő (a szerződésben, vagy az általános szerződési feltételben meghatározott) időben és helyen, fuvarozásra alkalmas módon köteles kiállítani, és a fuvarozást haladéktalanul (indokolatlan késlekedés nélkül) köteles megkezdeni. Ha a jármű kiállításával a fuvarozó késlekedik, pl. a vasút a közölt időpont után 1 órával sem állítja ki a kocsit, a

jogszabály szankciók alkalmazását teszi lehetővé A késedelmes kocsikiállítás következményeként a fuvaroztatót megilleti az elállás joga. A fuvarozó elveszíti a fuvart, végső soron pedig elesik a fuvardíj bevételtől Ezen túlmenően a fuvarozót kártérítési felelősség is terheli Ez a kárfelelősség azonban a fuvarozás sajátosságaira való tekintettel korlátozott mértékű, nevezetesen: • meg kell térítenie a más fuvarozónak fizetett fuvardíj többletet, • meg kell térítenie a meghiúsult rakodás többletköltségeit (a rakodás, áruátvétel előkészítése stb.) • továbbá a kiállítási késedelem miatti, az áruban bekövetkezett értékcsökkenés (pl. gyorsan romló élelmiszer károsodása, naposcsibék elhullása stb) megtérítésének kötelezettsége is terheli a fuvarozót, feltéve, hogy a fuvarozó ismerte, vagy ismernie kellett volna a fuvarozás tárgyát, és a fuvaroztató bizonyítja, hogy nem ő a felelős a kár

bekövetkeztéért. 12.243 A rakodás szabályai Az árunak a fuvareszközbe történő felrakása (vasúti kocsiba, hajóba való berakása) a fuvarozás előkészítésének egyik legkényesebb mozzanata. A rakodást általában a fuvaroztató (feladó, címzett) végzi, de az olyan fuvarozási módoknál, amely zárt technológiai láncot képez (pl. darabáru háztól-házig szállítása), illetőleg ahol a fuvarozó rakodógépekkel, személyzettel fel tud készülni a be-kirakás elvégzésére, (pl légi árufuvarozás) a fuvarozó vállalja a rakodást Egyes esetekben a rakodást harmadik személy (pl kikötőüzem, a szállítmányozó közreműködője stb.) végzi el A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 190 ► Az üzleti jog alapjai Az árutovábbítás szerződéstípusai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 191 ► Összetett fuvarozásoknál ha több közlekedési ág vesz részt a fuvarozásban –‚ továbbá ha

nyomtávváltozás miatt vasúti fuvarozás során az árut át kell rakni, a rendező elv az, hogy a rakodási kötelezettség az átvevő fuvarozót terheli („rakodási elv”). A nemzetközi egyezmények a rakodás szabályozását általában mellőzik, s a belföldi szabályozásra, illetőleg a felek megállapodására bízzák azt. Egyes területeken (pl. a tengerhajózásnál) szokványok segítik a rakodással kapcsolatos problémák megoldását. Ha a fuvaroztató késlekedik a berakással (kirakással), a fuvarozó követelheti kárának megfizetését, és el is állhat a szerződéstől. A rakodás elvégzése során alapvető szempont, hogy • a küldemény tömege nem haladhatja meg a jármű teherbírását, ill. tengelyterhelését; • a küldeménynek a rakfelületen egyenletesen kell elhelyezkednie; • s a fuvaroztató a küldemény elhelyezése során a forgalombiztonságra vonatkozó előírásokat köteles betartani. Noha a rakodás általában a

fuvaroztató(k) feladata, a járművezetőt, hajóskapitányt (első tisztet) stb. is terheli kötelezettség a rakodás ellenőrzése, felügyelete területén. Ez a felügyelet, ellenőrzés elsősorban a forgalom biztonsága, s a fuvareszköz megóvása vonatkozásában terheli a fuvarozót, s a kármegelőzés általános polgári jogi kötelezettségéből vezethető le. A fuvarozó a rakomány elhelyezése tekintetében utasítást adhat a rakodást végző fuvaroztatónak, illetőleg – a fuvaroztató költségére – a rakományt megigazíthatja, megigazíttathatja, végső soron pedig a szerződéstől el is állhat. 12.244 A küldemény átvétele fuvarozásra Az áru fuvarozásra való átvétele a reál-aktussal létrejövő szerződési változatoknál (pl. esetenként vasúti és légi árufuvarozásnál) azért alapvető jelentőségű, mert ez a tény hozza létre a fuvarozási szerződést A konszenzussal létrejövő szerződési változatok esetében is

rendkívül fontos az átvétel, mert ezzel kezdődik a fuvarozási határidő, a fuvarozó fokozott felelőssége, de ehhez a szakaszhoz kapcsolódnak az olyan fontos előkészítő tevékenységek is, amelyek meghatározzák a fuvarozás egészének sikerét Az átvétel folyamatának egymásutáni elemei rendszerint a következők: A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 191 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék • • • • • Az árutovábbítás szerződéstípusai Vissza ◄ 192 ► a küldemény megvizsgálása, az áru tömegének, darabszámának megállapítása, a csomagolás ellenőrzése, a rakodás ellenőrzése, a fuvarlevél átvétele, a fuvaroztató egyes rendelkezéseinek, közléseinek rögzítése. A küldemény megvizsgálása A küldemény, a fuvarozandó áru átvétele rendszerint az áruvizsgálattal kezdődik. Ennek célja, hogy • az átadott küldemény azonosságát megállapítsa (ez

fontos a felelősség, illetve a fuvardíj szempontjából), • annak feltárása, hogy a küldemény nem rendelkezik-e olyan tulajdonsággal, amely a fuvarozást kizárja, illetve különleges feltételek biztosítását igényli, • jelentős lehet annak feltárása is, hogy a küldemény nem rendelkezik-e rendkívüli értékkel. Az áruátvétel során meg kell vizsgálni azt is, hogy a küldemény (áru és göngyöleg) nem sérült, vagy hiányos-e. Ez azért fontos, mert a sérülten átvett küldemény esetében rendkívül nehéz annak bizonyítása, hogy a törés, hiány, hiba valóban nem a fuvarozás alatt (a felvételtől a kiszolgáltatásig) keletkezett (a hiányos csomagolásról korábban már szó esett). Az áru mérlegelése, darabszámának megállapítása Az áru mérlegelése, darabszámának megállapítása sok esetben mind a fuvaroztatónak, mind a fuvarozónak érdekében állhat. A fuvarozás mögött rendszerint meghúzódó szállítási vagy egyéb

szerződés teljesítése ugyanis sokszor kapcsolódik a fuvarozó áruátvételéhez: a megrendelő és a szállító megállapodhat abban, hogy a teljesítés helye ott van, ahol a szállító a terméket a fuvarozónak átadja. Így a fuvarozó által végzett tömeg-, ill darabszám megállapítás tehát a szállítási szerződés mennyiségi teljesítésének alapadata lehet. A fuvarozó részére pedig azért lehet jelentős a tömegmegállapítás, mert a fuvardíj megállapításához bizonyos esetekben támpontot adhat. Emellett a fuvarozás alatt keletkező mennyiségi hiány, illetve a megfelelő mennyiségben történő kiszolgáltatás a címzett részére átadott mennyiség e viszonyítással egyszerűen és egyértelműen megállapítható (ez utóbbi a A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 192 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Az árutovábbítás szerződéstípusai Vissza ◄ 193 ►

darabszámlálásra is vonatkozik). Mivel a kocsirakományú küldemények mérlegelése, darabszám megállapítása tekintetében jogszabályi előírás általában nincs, a felek megegyezése az irányadó valamennyi kérdésben. A felek kölcsönös érdekeit és lehetőségeiket értékelve megállapodhatnak tehát a mérlegelés, darabszám megállapítás elvégzésében, illetve mellőzésében is. Ha a fuvarozó ezt a mennyiségi ellenőrzést vállalja, költségeit, kiadásait felszámíthatja. A mérlegelésnek jelentősége lehet még a jármű teherbírását, illetve megengedett tengelyterhelését illetően is. Ha a fuvarozó megítélése szerint a túlterhelés veszélye fennáll, a küldemény tömegének megállapítása céljából a mérlegelést elvégezheti. Fontos továbbá annak ismerete is, hogy a tömeg (darabszám) megállapításának joga a fuvarozás egész tartama alatt megilleti a fuvarozót, s a fentebb vázolt érdekei megóvása céljából a

küldemény ilyen módon is bárhol és bármikor megvizsgálható. A csomagolás ellenőrzése A csomagolás ellenőrzése ugyancsak a küldemény átvételének jelentős fázisa. A csomagolás a fuvaroztató feladata, azonban a csomagolás „kívülről észrevehető” (Ptk. szóhasználata) hiányossága esetében a fuvaroztatót a fuvarozónak (mint szakvállalkozónak) figyelmeztetnie kell, s csupán kifejezett, írásos rendelkezés esetén vállalhatja a fuvarozást. Ha azonban a csomagolási hiányosság mások személyét vagy vagyonát veszélyezteti, a küldemény egyáltalán nem vehető át fuvarozásra, a fuvart meg kell tagadni A fuvarozást a csomagolás ellenőrzésére súlyos szankciók sarkallják: ha a fuvarozó felismerhető csomagolási hiányossággal a fuvaroztató külön rendelkezése nélkül veszi át a küldeményt, a csomagolás hiányossága következtében keletkező kár 50%-a a fuvarozónak kell viselnie (így a másik 50% a csomagolást hiányosan

végző fuvaroztatót terheli). A rakodás ellenőrzése A csomagolásra vonatkozó szabályokhoz hasonlóan a rakodás feladata is a fuvaroztatóra hárul, az ellenőrzés, kisebb mértékben pedig az irányítás a fuvarozót terheli. (A szerződésben ellenkező megállapodás is lehetséges) A küldeményt tehát a fuvarozó általában a járműre felrakva, elhelyezve, rögzítve veszi át. Ebből következik, hogy ellenőrzési kötelezettsége nem haladja meg a tömegfuvarozás körében elvárható mértéket, tehát csak a nyilvánvaló, szemmel látható, mélyreható ellenőrzést nem igénylő rakodási hibák felismerésére terjed ki. Az ellenőrzést elsősorban a közlekedés biz- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 193 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Az árutovábbítás szerződéstípusai Vissza ◄ 194 ► tonsága, ill. a jármű, a közlekedési pálya védelmének érdekében végzi, s ebben

a körben a rakodás során, ill. azt követően is a fuvaroztató részére utasítást adhat. Ha a fuvaroztató az utasításoknak nem tesz eleget, a fuvarozó a küldeményt a fuvaroztató költségére megigazíthatja, részben vagy egészben lerakhatja, végső soron pedig a szerződéstől elállhat (ill. az adott fuvarteljesítményt megtagadhatja) Mindezekkel a jogaival a fuvarozó mindig élhet, mert a fuvarozás alapelveiből, sajátosságaiból ezek következnek, azonban a viták elkerülése céljából indokolt ezeket a szerződésbe (általános szerződési feltételekbe) beépíteni. A küldemény sajátosságait, tulajdonságait a fuvaroztató ismeri, a helytelen felrakás, elhelyezés, rögzítés folytán a küldeményben keletkezett kárt ezért neki kell viselnie. Más a helyzet a harmadik személyek részére okozott károk esetében (pl más áruja sérül meg), azokért a fuvarozónak kell helytállnia, visszkereseti joga pedig a közös károkozás szabályai

szerint a felróhatósághoz igazodik. (Ilyenkor azt vizsgálják, hogy a helytelen rakodást a fuvarozó felismerhette-e, az nyilvánvaló, szembetűnő, mélyebb vizsgálat nélkül észlelhető volt-e.) A rakodás egyébként azért is jelentős, mert az áru átvételének időpontjául (ha a rakodást a fuvaroztató végzi) a rakodás befejezését kell tekinteni. A fuvarlevél kitöltése, a fuvaroztató egyes rendelkezéseinek, közléseinek rögzítése Az átvétel aktusához tartozik a fuvarlevél kitöltése, más okmányok (igazolások, engedélyek, szállítólevelek stb.) átadása, továbbá a fuvaroztató egyes közléseinek, rendelkezéseinek rögzítetése, dokumentálása. Ilyenek: • a küldemény tárgyának, egyes tulajdonságainak (pl. romlékonyság közlése), • a küldemény rendkívüli értékének bevallása (értékbevallás), • érdekbevallás, • a fuvaroztató utasításai fuvarozási, kiszolgáltatási akadály esetére, • a küldemény

kezelésének, továbbításának a szokásostól eltérő módja stb. A fuvaroztató – mint arra utaltunk – köteles a küldemény továbbításához vagy a hatósági kezelésekhez szükséges okmányokat (szállítólevél, vámokmányok, hatósági engedélyek stb.) a fuvarozó rendelkezésére bocsátani Ennek hiányában a fuvarozó az áru átvételét megtagadhatja. A fuvarozóknak az okmányokat megfelelően kell felhasználni A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 194 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Az árutovábbítás szerződéstípusai Vissza ◄ 195 ► A fentiekből kitűnik, hogy a küldemény átvételének fázisa képezi a fuvarozás egyik olyan fontos láncszemét (másikat a kiszolgáltatás), amely során a szerződő felek a fuvarozás előkészítésének, illetve a teljesítés megkezdésének egymást kiegészítő, egymáshoz szorosan kapcsolódó folyamatában közvetlenül

együttműködve járnak el, s módjuk van arra, hogy egész fuvarozás sikerére kiható lényeges előkészületeket megtegyék, tevékenységüket összehangolják, s ezzel megteremtsék a gyors és gazdaságos fuvarozás feltételeit. 12.25 A fuvarozás lebonyolítása A fuvarozási jogviszonyt szabályozó nemzetközi egyezmények, belföldi szabályozások jellemző vonása az, hogy a fuvarozás tényleges végrehajtásáról szinte egyáltalán nem tartalmaznak rendelkezéseket. Ennek az a magyarázata, hogy a fuvarozás vállalkozási jellegű tevékenység is, márpedig a munka mikénti megszervezése – általános jogelv szerint – a vállalkozó kizárólagos jogkörébe tartozik, tehát általában kívül esik a felek szerződési kompetenciáján. A Polgári Törvénykönyv általános jogelvként csak annyit ír elő, hogy „a fuvarozónak a küldemény továbbításában a gazdaságosság és a küldemény biztonságának figyelembevételével kell eljárnia”.

Ezen elv korlátai között a fuvarozó az árutovábbítást teljesen saját belátása (és kockázata) szerint bonyolítja le. Így a fuvarozó választja meg (ellenkező megállapodás hiányában) a fuvarfeladathoz szükséges járműveket, munkásokat, maga – személyesen vagy más fuvarozó igénybevételével – végrehajtja a szorosan vett szállítási műveletet, különleges esetekben természetesen maga gondoskodik a járműmentésről, a küldemény átrakásáról, a hatósági vizsgálatokról stb. Egyszóval minden olyan teendőt elvégez, amely a szerződésszerű teljesítéshez, vagyis a küldemény rendeltetési helyre való továbbításához szükséges A fuvarozót e tevékenységében a fuvarozói felelősség mellett a gazdasági kockázat is terheli, teljesítményéért a díjszabásban vagy a szerződésben meghatározott fuvardíj illeti meg. Szervezetlen, gondatlan, lassú, esetleg károsodáshoz vezető tevékenységének gazdasági következményeit

maga viseli Ide tartozik, hogy a fuvaroztató rendkívül széles utasítási jogosultsággal rendelkezik („A fuvarozó köteles a fuvaroztató utasításait követni”) korlátozott: • ha az utasítás szakszerűtlen, azt csak a fuvaroztató költségére és kockázatára, írásbeli utasításra köteles teljesíteni, • ha pedig bűncselekményre vonatkozik, vagy veszélyeztetné másik személyét vagy/és vagyonát, az utasítás végrehajtását meg kell tagadni. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 195 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Az árutovábbítás szerződéstípusai Vissza ◄ 196 ► A fentebb idézett alapelv mellett az egyezmények, jogszabályok a következő, a fuvarozás végrehajtásához tartozó témakörökről rendeznek: a fuvarozás útvonaláról, az okmányok kezeléséről, a teljesítés határidejéről, a fuvarozási akadályokról tartalmaznak előírásokat. 12.251 A

fuvarozás útvonala A fuvarozási útvonal alkalmas megválasztása kihat az egész fuvarfeladat végrehajtására. Különösen fontos az útvonal meghatározása a nemzetközi árutovábbítás körében, ahol a közlekedés ág sajátosságainak megfelelően – a gyorsaság, gazdaságosság, de még a biztonság is a helyes útvonalmegválasztás függvénye lehet. • Az útvonal kijelölése, meghatározása általában a fuvaroztató jogosultsága, mivel maga ismeri legjobban a küldemény tulajdonságait, s lehetnek sajátos gazdasági, adminisztratív szempontjai is. • Természetesen a továbbítási technológia is korlátját képezi ennek a jogosultságnak, ugyanis a zárt, kötött technológiájú árutovábbítási mód kizárja, illetve korlátozza az útvonal szabad megválasztásának lehetőségét (pl. kizárt a belföldi darabárunál, korlátozott a belföldi vasúti kocsirakományú árufuvarozásnál, ahol is az irányítási szabályzat írja elő az

útvonalat). • Más esetekben az útvonal egyes csomópontjait ugyan a fuvaroztató határozhatja meg, de ennek keretei között a fuvarozót köti a technológia (pl.: nemzetközi vasúti árufuvarozásnál a határátmenetek pontjait a fuvaroztató határozhatja meg, egyebekben az irányítási szabályzat érvényesül). Ha az útvonal-kijelölés szakszerűtlen (pl. a fuvarozott törékeny küldeményt a rossz útminőség veszélyeztetheti), erre a fuvaroztatót figyelmeztetni kell, s az esetleg írásban megismételt utasítás tényét a fuvarlevélre fel kell vezetni. Ekkor az utasítás végrehajtása a fuvaroztató veszélyére történik A fuvarozót azonban mindenképp terheli a szakvállalat gondosságának kötelezettsége Ha a kijelölt útvonalon a fuvarozás nem lehetséges (pl. az útvonalra eső hídon a gépjárművel nem lehet áthajtani), illetve technológiai előírás nem határozza azt meg, a fuvarozó belátása szerint jár el, azonban a határidő és a

fuvardíj szempontjából az adott járművel és küldeménnyel járható legrövidebb útvonal lesz az irányadó. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 196 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Az árutovábbítás szerződéstípusai Vissza ◄ 197 ► Más áru felvételét is meg kell tagadni, ha a küldemény továbbítása megfelelő útvonal hiányában nem lehetséges, és ez a tény az induláskor ismert volt. Egyébként pedig a fuvarozási akadályra vonatkozó szabályok szerint kell eljárni (kerülő út – fuvarlevélbe való bejegyzés stb.) 12.252 Az okmányok kezelése Amint az előzőekben ismertettük, a fuvarozáshoz szükséges különféle iratokat, okmányokat, igazolásokat, engedélyeket (állategészségügyi igazolások, vámokmányok, pénzintézeti engedélyek, banki kiviteli engedélyek, szállítólevelek stb.) a fuvaroztatónak kell beszereznie, és a fuvarozó részére rendelkezésre

bocsátania, már a fuvarozásra felvétel szakaszában Az ilyen okmányokat a fuvarozó köteles a fuvarlevélhez csatolni, s megőrizni, továbbá – ha nincs árukísérő – a fuvarozás során megfelelően felhasználni. Az okmányok elveszéséből, nem megfelelő használatából, ill a használat elmulasztásából származó károkért a fuvarozó telel. Felelőssége megbízotti felelősség, tehát a kárt akkor kell megtérítenie, ha a feladat ellátása során nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható. Az okmányok felhasználásával kapcsolatos költségek, kiadások, illetőleg az ezzel kapcsolatos tevékenység díja a fuvaroztatót terheli. Ha a hatósági eljáráshoz szükséges iratok helytelen kitöltéséből, hiányából, szabálytalanságából kár keletkezik, azt a fuvaroztatónak kell viselnie, hiszen azok beszerzése s a fuvarozónak való átadása az ő kötelezettségét képezi. Természetesen a fuvarozót ezesetben is

terheli a szakvállalkozói gondosság követelménye 12.253 A fuvarozási akadály A küldemény továbbításának folyamatában olyan körülmények is felmerülhetnek, amelyek a fuvarozás feltételeinek jelentős megváltoztatása nélkül nem küzdhetők le, illetőleg a fuvarozás végrehajtását végső soron lehetetlenné teszik. Ilyen körülmény (fuvarozási akadály) lehet • természeti tényező, pl. a kijelölt útvonalon keletkezett hóakadály, • jogi, hatósági eredetű, pl. a rendeltetési hely állategészségügyi okok miatti lezárása, • műszaki technikai jellegű, pl. a jármű meghibásodása A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 197 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Az árutovábbítás szerződéstípusai Vissza ◄ 198 ► A fuvarozó feladatai Ha a fuvaroztató már a felvétel során rendelkezést ad fuvarozási akadály esetére, pl. az előre látható havazásra való

tekintettel, a fuvarozónak ezen utasítást kell követnie (az ilyen rendelkezést a fuvarlevélbe kell bejegyezni). Ha a fuvarozási akadály jellege olyan, amely a továbbhaladást nem teszi lehetetlenné, a fuvarozó az adott járművel járható legrövidebb kerülő útvonalon (kötött pályán, pl. vasútnál: segédútirány) köteles a fuvarfeladatot teljesíteni (pl hóakadály miatt az egyik útvonal járhatatlan, a másik viszont járható). Ha a küldeményt árukísérő gondozza, kezeli, fuvarozási akadály esetén az ő rendelkezését kell követni: ő ismeri legjobban a küldemény tulajdonságait, annak rendeltetését, így a leginkább illetékes meghatározni a továbbhaladás módját, útvonalát, vagy éppen a feladási helyre történő viszszafuvarozást. Más esetekben (ha tehát a fuvarozás gazdaságosan és biztonságosan leküzdhető kerülő úton nem folytatható, s kísérő sincs) a fuvarozónak az akadályról a fuvaroztatót értesítenie kell, s

az ő rendelkezéseinek megfelelően kell eljárnia. A fuvaroztató igényelheti a küldemény visszafuvarozását, más címzett részére történő kiszolgáltatását stb. Ha a fuvaroztató nem érhető el utasításadás céljából, a fuvarozó körültekintően, a fuvaroztató érdekei alapján és feltehető akarata szerint köteles eljárni (végső soron pl. a gyorsan romló küldeményt értékesítheti) A többletköltségek viselése A fuvarozási akadály szinte kivétel nélkül többletkiadásokkal, költségekkel jár. Ennek, továbbá a fuvardíjnak a viselése az akadály jellege és oka szerint oszlik meg a fuvarozó és a fuvaroztató között, ugyanis a felmerült többletköltségeknek, kiadásoknak a felek közötti mikénti elosztása annak függvénye, hogy az akadály milyen jellegű. Megilleti a fuvarozót a fuvardíjnak az akadály felmerültéig járó arányos része, és az üzemkörében felmerült költségek: • ha az akadályt a fuvarozás körén

kívül eső ok (pl. állategészségügyi zárlat) idézte elő, • továbbá, ha a fuvaroztató az arányos fuvardíj, illetve költség megtérítése nélkül gazdagodnék (pl. ha a küldeményt a fuvarozó a címzett másik telephelyén, félúton kiszolgáltatta). A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 198 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Az árutovábbítás szerződéstípusai Vissza ◄ 199 ► A nemzetközi árufuvarozás körében a szabályok némileg eltérnek, s ellenkező szerződéses megállapodás hiányában a költségek, károk, kiadások, sőt a fuvardíj elvesztésének kockázata is általában csak akkor terheli a fuvarozót, ha vétkesség terheli (CIM, CMR, SZMGSZ). 12.254 A fuvarozás határideje Nem igényel különösebb bizonyítást annak belátása, hogy a belföldi és nemzetközi árukapcsolatok gazdaságosságát, hatékonyságát milyen nagy mértékben befolyásolja az

áruszállítási, árufuvarozási tevékenység gyorsasága, pontossága, ütemessége. A fuvarjogi szabályok ezt felismerve, kiemelten kezelik a fuvarozási határidőt, mint a szerződésszerű teljesítés egyik legfontosabb ismérvét, s meglehetős szigorral határozzák meg a késedelemért való felelősséget. A határidő meghatározásának módja egyébként annak függvénye, hogy zárt, kötött továbbítási technológia révén, vagy kötetlenül, jogszabállyal előre nem szabályozható módon kerül az áru a rendeltetési helyére. Az előbbi csoportba sorolható a vasúti árufuvarozás, a közúti darabáru-fuvarozás, a vonalhajózás és a légi fuvarozás. A vasúti fuvarozás és a darabárú-fuvarozás esetében a belföldi szabályozások, nemzetközi egyezmények, a vonalhajózás és a légi fuvarozás körében pedig a menetrend határozza meg a határidőt. A szabad technológiájú árufuvarozás esetében (pl. közúti belföldi és nemzetközi

fuvarozás, szabadhajózás stb.) a felek az adott fuvarfeladatra a szerződésben állapíthatnak meg határidőt, ilyen megállapodás hiányában a fuvarfeladat elvégzéséhez a gondos fuvarozótól elvárható teljesítési idő képezi a határidőt. A határidő szabályozásának bemutatása céljából ismertetjük a KÁSZ és a VÁSZ szabályozásának gerincét: • KÁSZ, belföldi közúti kocsirakományú fuvarozás: a határidő eltérő megállapodás hiányában 20 km/óra. • VÁSZ, a határidő kezdete: a feladást követő nap 0 óra. A határidő mértéke: a felek eltérő megállapodásának hiányában a fuvarozási határidő 1 nap kezelési idő, továbbá minden megkezdett 200 km-es fuvarozási távolság után 1 nap. Minden távolság díjszabási kilométerre vonatkozik E határidőn belül a vasút bizonyos esetekben póthatáridőket is megállapíthat (pl. másodrendű vasúti útvonalakon), bizonyos esetekben pedig a határidő az adott tevékenység

időtartamával meghosz- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 199 ► Az üzleti jog alapjai Az árutovábbítás szerződéstípusai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 200 ► szabbodik, vagyis szünetel (pl. vámvizsgálat, rakományigazítás, forgalom megszakadása stb) A határidő akkor tekinthető betartottnak, ha – az átvevőt értesítette a vasút az áru megérkezéséről és a vasút az árut kiszolgáltatásra készen tartja, – a vasút az árut az átvevőnek kiszolgáltatja (házhoz fuvarozásnál). – ha nincs értesítési kötelezettség, a küldeményt kiszolgáltatásra készen tartja (pl. iparvágányon) 12.26 A szerződés módosítása, az utólagos rendelkezés Köztudomású, hogy a fuvarozási szerződés mögött rendszerint más jogviszony, leggyakrabban adásvételi, szállítási, külkereskedelmi szerződéses kapcsolat húzódik meg. Ebben a jogviszonyban azonban a fuvarozási szerződés

megkötése után változások következhetnek be. Erre figyelemmel szükségessé válhat, hogy a fuvarozási szerződés feltételei kövessék a háttérjogviszony sajátosságait, változásait. Erre biztosít lehetőséget a szerződésmódosítás intézménye A szerződésmódosítás módja annak függvénye, hogy zárt, kötött-e a továbbítási technológia, vagy ellenkezőleg: nyitott, laza, a felek megállapodásával szabadon meghatározható jellegű. Az adott fuvarfeladat körülményeitől, a felek megállapodásától függő szabad, nyílt, laza technológiájú fuvarozási módok esetében a szerződésmódosítás – ugyanúgy, mint a szerződéskötésnél – a felek szabad megállapodásának körébe tartozik: a szerződés bármely feltételét közös megegyezéssel szabadon módosíthatják. A kötött technológia egyes fuvarozási módozatoknál a szerződésmódosítást is korlátok közé szorítja, bár bizonyos mértékig lehetővé teszi azt. Ez

jellemzi a vasúti fuvarozást, közúti darabáru és a légi fuvarozást. Ez a korlátozott és kötött jellegű szerződésmódosítási lehetőség az utólagos rendelkezés intézménye. Az utólagos rendelkezés jogával élve a fuvaroztató (rendszerint a feladó, de a nemzetközi fuvarozás körében a címzett is) a szerződést egyoldalúan oly módon módosíthatja, hogy a fuvarozót a küldemény • • • • feltartóztatására, visszafuvarozására, más átvevőnek történő kiszolgáltatására, és más rendeltetési helyre való fuvarozásra utasíthatja. (Egyes jogforrások további változtatásokat is lehetővé tesznek.) A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 200 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Az árutovábbítás szerződéstípusai Vissza ◄ 201 ► Ez a fuvaroztatót megillető „egyoldalú hatalmasság” azonban nem teszi a szerződést egyoldalúan terhesebbé, mert egyrészt az

ebből eredő költségeket, kiadásokat, többlet fuvardíjat a fuvaroztató megfizeti, a határidő a módosított feltételek szerint számítandó, másrészt az utólagos rendelkezésnek általában szigorú formai feltételei vannak. Ilyenek: vasútnál utólagos rendelkezést a feladási állomáson lehet tenni, a fuvarlevél másodpéldányt be kell mutatni; ha a fuvarlevelet a címzett kiváltotta, az árut átvette stb. az utólagos rendelkezés joga megszűnik stb 12.27 A fuvarozási szerződés teljesítése (a kiszolgáltatás) A kiszolgáltatás jogi jelentősége abban áll, hogy a fuvarozó ezzel teljesít: a küldemény kifogás nélküli átvételével a fuvaroztató elismeri, hogy a fuvarozó szerződésben vállalt kötelezettségét hiánytalanul teljesítette. Ennek joghatása az, hogy a szerződés megszűnik. Az értesítés A kiszolgáltatás a küldemény címzettnek való átadását jelenti. A fuvarozás sajátosságaiból következik azonban, hogy az

átadást egyes esetekben meg kell előznie az értesítésnek, hiszen az átvétel feltételeinek megteremtése gyakran gondos felkészülést igényel (átvevő személyzet, rakodók, rakodó gépek, tárolási lehetőség biztosítása stb.) Az értesítés körülményeit, módját, feltételeit, az egyes szabályozások, egyes kötetlen technológiájú fuvarozási módozatoknál a szerződés határozza meg Az értesítés vétele után a fuvarozó elleni igényeket – ha a fuvaroztatói oldalon a feladó és a címzett személye elkülönül – a feladón kívül a címzett is érvényesítheti. Az egyik fuvaroztató igényérvényesítése a másiknak ezen jogát megszünteti. Sajátos szabály, hogy a címzett is adhat utasításokat a fuvarozónak a küldemény biztonsága és az átvétel előkészítése érdekében. Ez azonban nem lehet ellentétes a feladó rendelkezéseivel. A kiszolgáltatás Ennek során az áru megvizsgálása, tételes átvétele a legfontosabb

teendő. Az áru átvételére a szabályzatokban vagy a szerződésben meghatározott személy jogosult. Az átvevő jogosultságát a fuvarozó ellenőrizni tartozik A küldemény kiszolgáltatásakor meg kell vizsgálja, hogy a küldemény • azonos-e a feladottal, • a fuvarozás során nem sérült-e meg, • és mennyiségileg is azonos-e a fuvarlevélben feltüntetett mennyiséggel. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 201 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Az árutovábbítás szerződéstípusai Vissza ◄ 202 ► A kiszolgáltatás során a következőkre kell még megkülönböztetett figyelmet fordítani: • a fuvareszköz, rakodólap, csomagolóeszköz, jármű állapotára, fedett vasúti kocsinál (tartálykocsinál) a kocsizárak épségére és azonosságára, nyitott vasúti kocsinál a rakomány felületére, • konténerek esetében a konténerzáraknak, és magának a konténernek az

állapotára, • darabszám szerint átadott küldeményeknél, vagy gyűjtőcsomagban történő továbbításnál az áru, ill. csomagolási egységek darabszámára ás állapotára, • ha a feladásnál mérlegelés történt, a küldemény bruttó tömegére. A teljesítés igazolása A fuvaroztató a teljesítés tényét, annak mennyiségi és minőségi jellemzőit a fuvarlevélen igazolja: igazolja tehát a küldemény átvételét s azt, hogy a fuvarozás szerződésszerűen, határidőben, árukár nélkül történt meg. A fuvaroztató egyúttal általában a telesitményadatokat is igazolja, s ezzel a fuvardíj és költségek tekintetében az alapadatokat magára nézve elismeri. Fontosak a teljesítményadatok a fuvarozó belső elszámolása (dolgozók bérezése, utókalkuláció stb.) szempontjából is A kiszolgáltatási jegyzőkönyvek Ha a teljesítés nem szerződésszerűen történt meg, tehát a küldeményben sérülés vagy hiány keletkezett, a fuvarozó

erről jegyzőkönyvet vesz fel, s annak másolatát a fuvaroztatónak átadja. Ha az árukárt a kiszolgáltatás során észlelték, ennek tényét jegyzőkönyvben rögzíteni kell: erre szolgálnak az ún. kiszolgáltatás előtti jegyzőkönyvek, illetve – nemzetközi fuvarozásnál – az ún kereskedelmi jegyzőkönyvek Ha az áru sérüléséről, hiányáról az átadás (esetleg elszállítás, beraktározás stb.) után értesül a fuvarozó, ún kiszolgáltatás utáni jegyzőkönyv felvételére köteles (belföldi fuvarozásnál az átvételt követő 3 napon belül). A fuvarozó mennyiségi hiány esetén jegyzőkönyv helyett a fuvarlevélen is elismerhet a részleges vagy teljes elveszés tényét. A fuvarozó egyébként jegyzőkönyvet akkor köteles felvenni, ha • az árukár tényét észleli vagy gyanítja, illetve • a fuvaroztató a jegyzőkönyv felvételét kéri. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 202 ► Az üzleti jog

alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Az árutovábbítás szerződéstípusai Vissza ◄ 203 ► Ha a fuvarozó a jegyzőkönyvet ezekben az esetekben nem veszi fel, illetve a sérülés, hiány tényét más módon nem igazolja, a fuvaroztató (az átvevő) a küldemény átvételét megtagadhatja. A kiszolgáltatási akadály A kiszolgáltatási akadály legfontosabb esetkörei a követezők: • a címzett (átvevő) ismeretlen (a megjelölt helyen nem található), • a címzett (átvevő) a küldemény átvételét megtagadja, vagy a fuvarozó követeléseit nem egyenlíti ki, • végül a meghatározott helyre (pl. fuvarozó telephelyére, szolgálati helyére) továbbított küldeményért az átvevő értesítés ellenére sem jelenik meg. Kiszolgáltatási akadály esetén a feladó jogosult az intézkedésre, tehát a kiszolgáltatási akadályról őt kell értesíteni. A feladó intézkedéséig a felelős őrzés szabályai érvényesülnek: a

fuvarozó a küldeményt megőrzi, szükség esetén gondozza, de nem használhatja (természetesen a felmerült költségek, kiadások a küldeményt terhelik). Ha ésszerű határidőn belül a feladó nem intézkedik, a fuvarozó úgy köteles eljárni, amely a fuvaroztató feltehető érdekeinek is megfelel, végső soron akár az árut is értékesítheti. Ha a küldeménnyel árukísérő is utazik, vagy kiszolgáltatási akadály esetére a fuvaroztató a fuvarlevélen előre rendelkezik, kiszolgáltatási akadály esetében az ő rendelkezései szerint kell eljárni. 12.28 A fuvarköltségek megfizetése A fuvarozási szerződés visszterhes szerződés, tehát a fuvarozót megilleti szolgáltatásának ellenértéke, vagyis a fuvardíj. E felett igényt tarthat a fuvarozás lebonyolítása során a fuvarozásra szükségesen és hasznosan fordított költségekre is Jellemző, hogy a fuvardíj mértékét szerződéses alku során határozzák meg a felek. Különösen a

kötött technológiájú változatoknál azonban a fuvardíjat előre határozzák meg (vagy a fuvarozó, vagy az árhatóság). Ez előre elkészített, állandó jellegű, és kihirdetett díjszabásban történik, oly módon, hogy vagy a fuvardíj kiszámításának elveit és szabályait határozzák meg, vagy konkrét fuvardíjakat rögzítenek. A fuvardíjat a szerződést kötő fél, a fuvaroztató fizeti, ill. téríti meg A fuvarozás hátterében meghúzódó jogviszony azonban szükségessé teheti, A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 203 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Az árutovábbítás szerződéstípusai Vissza ◄ 204 ► hogy más személy, vagyis a fuvaroztató szerződési partnere (pl. a vevő) viselje a fuvarozás ellenértékét. Emiatt teszik lehetővé a jogszabályok, hogy a fuvaroztató más személyt jelölhessen meg költségviselőként. Ha a fuvaroztató gazdálkodó szervezet, a

főtevékenységű fuvarozó (ha gazdálkodó szervezet) fuvarozási szerződésből eredő követeléseit azonnali beszedési megbízással érvényesítheti. A fuvardíjak és költségek rendszerint a teljesítés után válnak esedékessé. A szerződésben azonban a felek előleg adásában is megállapodhatnak (vagyis a fuvar elvállalását a fuvarozó előleg adásához kötheti). Ez magánszemélynek minősülő fuvaroztató esetében lehet elsősorban indokolt Keretszerződés esetében a felek folyamatos elszámolásban és fizetésben is megállapodhatnak. Említést érdemel, hogy a fuvarozót a fuvardíj és a költségek erejéig zálogjog illeti meg azokon a dolgokon, amelyek a fuvarozás során birtokába jutnak (elsősorban természetesen a küldeményen). Követeléseit ebből a fuvarozó bírósági eljárás nélkül, más zálogjogosultakat megelőzően kielégítheti (értékesítheti a dolgokat, s követeléseit az ellenértékből levonhatja). A fuvarozó a

zálogjogot a többi fuvarozó előtte ismert követeléseinek biztosítására is érvényesíti: ha ezt elmulasztja, az előző fuvarozókkal szemben kezesként felel. 12.29 A fuvarozási szerződés megszegéséért való felelősség A fuvarozás körében a felelősség szabályai kiemelkedően fontos szerepet játszanak. Ez jól tükröződik abban, hogy valamennyi nemzetközi egyezmény, belföldi szabályozások külön szabályozzák a felelősség viszonyait Különösen igaz ez a nemzetközi fuvarozásra, melynek területén az egyezményekben – a fuvarlevélre vonatkozó hasonlóan kiemelt szabályok mellett – gyakran csupán felelősségi előírások találhatók. Így van ez a CMR, a Varsói Egyezmény és a Brüsszeli Egyezmény rendszerében. (Más egyezmények természetesen a fuvarozási folyamat egyéb elemeit is részletesen szabályozzák pl. CIM, SZMGSZ stb) Az egyes fuvarozási változatok a felelősségi alakzatok szinte teljes körét felölelik, bizonyos

általános sajátosságok ennek ellenére kimutathatók: A fuvarozó és a fuvaroztató felelőssége általában egybesimul, egymástól nem válik el mereven: a fuvaroztató szerződésszegésének egyes formái a fuvarozó felelőssége körében kapnak szerepet, ahol kimentő tényezőként funkcionálnak. Ennek az a magyarázata, hogy a fuvarozó a fuvaroztató vagy megbízottja közreműködése nélkül (csomagolás, ki-berakás stb.) nem képes főkötelezettségének teljesítésére, másképp fogalmazva, a fuvaroztatói A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 204 ► Az üzleti jog alapjai Az árutovábbítás szerződéstípusai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 205 ► közreműködés hiányosságai gyakran a fuvarozó teljesítésének hiányaiban öltenek testet. A jogi szabályozás ezért a fuvaroztatói szerződésszegés egyes eseteit a fuvarozó felelősségébe építi be, és mint arról említés történt,

ebben mentesítő okként szerepelnek. További általános jellegzetesség az, hogy a fuvarozó szerződésszegése körében a szűken vett felelősség normák mellett szerepet kaptak a felek ésszerű és arányos kockázatvállalásának szempontjai is. Ez abból következik, hogy egyrészt a fuvarozás valamennyi változata önmagában is veszélyforrást jelent (egyes változatok – különösen a tengeri és a légi árutovábbítás – pedig kimagasló veszélyességi szintet érnek el), amelyekből eredő természetes kockázatot nem lehet a felelősség tiszta szabályaival rendezni, hanem kockázatelosztási szempontoknak is teret kell engedni. A fuvarfeladatok jelentős részében olyan áruk továbbítására kerül sor, amelyek önmagukban is vagy éppen a továbbítás, mozgatás folyamatában veszélyforrásként funkcionálnak, pl. törékeny, szóródó, beszáradó stb áruféleségek Ez a veszély vagy csupán saját magukra, gyakrabban azonban a környezetre is

irányulhat. Az ebből eredő – és előre látható – kockázatot is beépítik a fuvarjogi szabályok felelősségi rendszerükbe. Fontos tényező az is, hogy az áru a fuvarozás folyamatában a fuvarozó kizárólagos birtokába kerül, az áru továbbításának, kezelésének, megőrzésének körülményei a fuvaroztató részére átláthatatlanok, s az esetleges károsodás bizonyítékai nem állnak rendelkezésére (bizonyítási szükséghelyzet). Végül a fuvarozás kockázati szintje és a tevékenység ellenértéke közötti arány (kockázat/fuvardíj) a fuvarozó szempontjából kedvezőtlen (az áru értéke ritkán képezi s akkor sem alapvető szempontként a díjszámítás alapját). Ezek a tényezők a fuvarozás körében egy egészen sajátos felelősségi rendszert hoztak létre, melynek alapjai már a római jogban többé-kevésbé kialakultak, és valamikor a XIX. sz. második felére teljesedtek ki Amint arról szó esett, rendkívül nagyok az

eltérések az egyes fuvarozási változatok felelősségi rendszere között. A belföldi fuvarozás valamennyi változatánál egységesen a Ptk. előírásai érvényesülnek, a nemzetközi vasúti és közúti fuvarozás felelősségi rendszere is azonos alapokra épül, viszont jelentős az eltérés alapjait tekintve is a tengerhajózás és a nemzetközi légi fuvarozás körében. A fuvarozási szerződés megszegése miatti felelősség változatai a következő szabálycsoportokban jelennek meg: • a fuvarozó szerződésszegése, éspedig: – a jármű késedelmes kiállítása miatti felelősség – a határidőért való felelősség, végül – az árukárért való felelősség; • a fuvaroztató szerződésszegése; • az igényérvényesítés speciális szabályai. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 205 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Az árutovábbítás szerződéstípusai Vissza ◄ 206

► 12.291 A fuvarozó szerződésszegése A kiállítási késedelemből, illetve a hiányos csomagolásból származó károsodások megtérítésére vonatkozó szabályokat az előzőekben ismertettük, ezért itt a határidőért és az árukárért való felelősség szabályait vesszük sorra. Felelősség a belföldi fuvarozás körében A belföldi fuvarozó felelőssége körében a Ptk. előírásai érvényesülnek Jellegzetessége, hogy külön szabályozza a határidő-túllépés és az árukár miatti felelősséget. • Felelősség a határidő túllépéséért A határidő-túllépés azt jelenti, hogy a fuvarozó a küldeményt az előírt határidő eltelte után szolgáltatja ki. Könnyű belátni, hogy ez a fuvaroztató számára szinte minden esetben kárt okoz, hiszen a küldemény megérkezésére számított, azt gyakran saját termékébe be kívánja építeni, így a határidő-túllépés miatt most maga is késedelembe esik (felkészült

rakodógépekkel, szállítói, tárolói kapacitással stb. az áru fogadására) Kára keletkezik akkor is, ha csak fel kívánja használni a küldeményt Ezért a belföldi szabályok kötbér fizetésének kötelezettségével szankcionálják a fuvarozó késedelmét. A kötbér lényege az, hogy ún. minimál és átalány kártérítés, vagyis a jogszabályban vagy a szerződésben meghatározott összeget a fuvaroztató akkor is megkapja, ha kárát ténylegesen nem bizonyítja. A kötbér mértéke fuvarozási változatok szerint különböző (pl vasúti fuvarozásnál a fuvardíj egytizede naponként, belföldi darabárunál a fuvardíj 15%-a naponként, közúti kocsirakományú küldeményeknél óránként a fuvardíj 2%-a /ha nincs eltérő megállapodás/ stb.) A kötbér azonban nem haladhatja meg a fuvardíj összegét. A kötbérfizetési kötelezettség alól a fuvarozó az általános szabályok szerint mentesül (de csak a belföldi változatoknál), vagyis

akkor, ha bizonyítja, hogy a határidő megtartása érdekében úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható. A fuvaroztató a kötbért meghaladó kárát csak kivételesen, ún. érdekbevallás esetén érvényesítheti. Ez azt jelenti, hogy a fuvaroztató a határidő megtartásához fűződő különleges érdekét a fuvarozóval írásban közli, s a fuvarozó ezen érdek ismeretében írásba vállalja a határidő megtartását A fuvarozó ilyen vállalás esetében többlet díjat számíthat fel. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 206 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Az árutovábbítás szerződéstípusai Vissza ◄ 207 ► Az érdekbevallás következménye az, hogy a fuvarozó az érdekbevallásban meghatározott mértékű, annak hiányában a teljes kárt köteles megtéríteni. A felelősség alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a késedelmet tevékenységi körén

kívül eső elháríthatatlan ok idézte elő. A határidő megtartásának ilyen külön vállalása természetesen a fuvarozó üzletpolitikája körébe tartozik, s mérlegelnie kell a kockázatot s azt a díjtöbbletet, amelyhez ennek révén jut. • Felelősség az árukárért Árukár a küldeménynek a felvételtől a kiszolgáltatásig történő megsérülése, illetve teljes vagy részleges elveszése révén keletkezhet. A belföldi szabályozás az ilyen károsodásért való felelősséget rendkívül egyszerűen alapozza meg akkor, amikor kimondja, hogy az árukárért fuvarozó mindig felel (természetesen, ha az a felvételtől a kiszolgáltatásig keletkezett). Kivételt csak öt esetben engednek a szabályok. Ezek a mentesítő okok a Ptk szerint a következők: – elháríthatatlan külső ok, – a küldemény belső tulajdonsága, – a csomagolás kívülről észre nem vehető hiányossága, – a feladó vagy címzett által végzett ki- vagy berakás, –

végül, ha a feladó, címzett vagy megbízottja nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható. A korábban említett indokok arra vezették a jogalkotót, hogy a bizonyítási terhet is megossza a felek között. Ez a felelősségi alakzat fokozott felelősségnek minősül, hiszen – a felsorolt öt okcsoport kivételével – a fuvarozó minden esetben felel az áruban keletkezett kárért. A felelősség súlyosságát a jogalkotó azzal ellensúlyozza, hogy a kártérítés mértékét korlátozza: az ugyanis csak az áru értéke, ha a küldemény elveszett. Sérülés esetén pedig csupán a sérülés kijavítására, vagy az értékcsökkenés megtérítésére kötelezhető a fuvarozó. Elveszés, megsemmisülés esetén az arányos fuvardíjat is vissza kell a fuvaroztató részére fizetnie Ha azonban a fuvarozó a kárt szándékosan okozta, a teljes kárt (tényleges kár, elmaradt haszon, költségek, kiadások) megtéríteni köteles.

Felelősség a nemzetközi vasúti és közúti fuvarozás körében A nemzetközi fuvarozás szárazföldi változatai alapelveit illetően nem különböznek az előzőekben ismertetett belföldi szabályozástól, ugyanis a fuvarozó felelőssége fokozott, és a kártérítés mértéke korlátozott. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 207 ► Az üzleti jog alapjai Az árutovábbítás szerződéstípusai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 208 ► A különbségek (nagyon leegyszerűsítve) a következők szerint foglalhatók össze: • a vonatkozó egyezmények (COTIF-CIM, CMR) azonos szabályokat tartalmaz a határidő-túllépésre, és az árukárra is (a szankció kártérítés, tehát nem rendelkeznek kötbérről), • tartalmilag a mentesítő okok lényegében azonosak, azonban eltérő struktúrába vannak rendezve, • a kártérítés felső határa a küldemény tömegére (súlyára) vetítve is korlátozva van

(CMR: 8,33 SDR/kg; COTIF-CIM: 17 SDR/kg). Felelősség a többi nemzetközi egyezmény alapján A Brüsszeli Egyezmény alapján a tengeri fuvarozó felelőssége kettős. Az ún tengerképességért való felelősség lényegében objektív, a más okból keletkező kárért való felelősség viszont rendkívül enyhe (több mint egy tucat mentesítő okot sorol fel az egyezmény). Ezt az indokolja, hogy a fuvarozást általában jellemző veszély a tengeri közlekedés körében fokozott mértékben van jelen: az ebből eredő kockázatot az egyezmény a felelősség enyhítésével osztja meg a felek között. Az időközben megkötött és hatályba lépett Hamburgi Egyezmény viszont a fuvarozó felelősségét jóval szigorúbban határozza meg, egy vétkességi formulát alkalmaz, mely szerint a hajós mentesül a felelősség alól, ha a kár megelőzése érdekében az elvárható gondosságot tanúsította. A kártérítés mértéke itt is korlátozott (8,33 SDR/kg) A

Varsói Egyezmény a nemzetközi légifuvarozás során a küldeményben keletkező károkért szintén vétkességi felelősséget állapít meg. Ennek lényege, hogy csak akkor felel, ha ő és alkalmazottai nem tettek meg minden szükséges és lehetséges intézkedést a kár elhárítása érdekében. A kártérítés mértékét az áru kilogrammonkénti súlyához mérten ez az egyezmény is maximálja (17 SDR/kg). A nemzetközi multimodális árufuvarozás körében (Multimodális ENSZ konvenció) – amely ötvözi a vasúti, közúti, tengeri és légi fuvarozás szabályait, – a felelősség szintén vétkességi. A fuvarozó (multimodális árufuvarozási operátor) akkor mentesül a felelősség alól, ha minden ésszerűen megkövetelhető intézkedést megtett azért, hogy a károkozó eseményt és következményeit elkerülje. A kártérítés mértéke itt is korlátozott (ha a továbbításban nincs tengeri szakasz, 8,33 SDR/kg, ha tengeri részfuvarozás is

történik, 2,75 SDR/kg. 12.292 A fuvaroztató felelőssége Amint arról az előzőekben szó esett, a fuvaroztató egyes szerződésszegéseit a szabályozások a fuvarozói felelősség körében értékelik (pl. a hiányos csomagolás, helytelen rakodás stb., amely tényezők a fuvarozót mentesítik a felelősség alól). Egyes jogszabályok, egyezmények azonban a fuvaroztató néhány további szerződésszegését is szankcionálják, éspedig önálló felelősségi alakzat keretében (pl. valamennyi vasúti szabályozás) A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 208 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Az árutovábbítás szerződéstípusai Vissza ◄ 209 ► Ezek leggyakoribb esetei a következők: • hamis tartalombevallás, • helytelen tömeg /súly/ megjelölés, • a jármű túlterhelése (terhelési határ, tengelynyomás-korlátozás, pálya teherbírásának túllépése stb.), • a fuvarozásból

kizárt vagy csak feltételesen fuvarozható áruk ilyen jellegének elhallgatása. Az ilyen fuvaroztatói szerződésszegő magatartások következményei kettősek: • egyrészt a fuvarozó jogosult arra, hogy vagy félbeszakítsa a fuvarozást, vagy a rendeltetési helyre továbbítsa a küldeményt, vagy a feladási helyre visszafuvarozza, éspedig a fuvaroztató veszélyére és költségére, • másrészt a fuvaroztató fuvardíj pótlékot (egyes szabályozások szóhasználata szerint „bírságot”) köteles fizetni. Ennek mértéke elérheti akár a fuvardíj többszörösét is. Ha a fuvaroztató a fuvarozó járművében vagy egyéb berendezési tárgyaiban kárt okoz, kártérítési felelősség terheli. 12.293 Az igényérvényesítés A fuvarozás sajátosságai, tömegszerű előfordulása a szerződésszegésből származó igények (esedékessé vált követelések) érvényesítésének különleges szabályrendszerét hozták létre az egyes fuvarozási

változatok körében. E fuvarozási változatok szabályozása természetesen egymástól jelentősen eltér, azonban a közös szabályok a következő csoportokba sorolhatók: a haladéktalan igénybejelentés, a kötelező peren kívüli eljárás („felszólamlás”), a bírói eljárás, a rövid elévülési idő Igénybejelentés Szinte valamennyi fuvarozási változat szabályozása árukár esetében az igény haladéktalan bejelentésének kötelezettségét írja elő, ha a károsodás a kiszolgáltatáskor felismerhető volt. Ha a károsodás csak később (az áru átvétele után) észlelhető – pl. a kicsomagoláskor- akkor néhány napos beje1entési határidőt határoznak meg az előírások (belföldi fuvarozónál 3 nap, de a nemzetközi szabályokban előfordul 6, illetve 8 nap is). A fuvaroztatónak (átvevőnek) jegyzőkönyv felvételét kell kérnie, melynek elkészítését a fuvarozó nem tagadhatja meg Ha a fuvaroztató igényeit nyílt hibánál

azonnal („kiszolgáltatás előtti jegyzőkönyv” felvételével), rejtett hibá- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 209 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Az árutovábbítás szerződéstípusai Vissza ◄ 210 ► nál 3 napon (illetve más előírások szerint 6, ill. 8 napon belül) nem érvényesíti (utóbbi esetben „kiszolgáltatás utáni jegyzőkönyv” felvételének van helye), az igény elenyészik. Előkészítő eljárás (felszólamlás) Az előkészítő eljárás a belföldi szabályozás szerint minden perindítást meg kell hogy előzzön. Egyes vasúti szabályzatok (VÁSZ és SZMGSZ) azonban olyan formális kötelező eljárást tesznek kötelezővé, amely az igénybejelentést (tehát a kár bejelentését, jegyzőkönyv felvételét) követi Ezt az eljárást felszólamlásnak nevezzük. A felszólamláshoz meghatározott okiratokat (pl. az igényérvényesítő fél fuvarlevél

példányát, a kiszolgáltatás előtti vagy utáni kárjegyzőkönyvet, esetleg a cessziós nyilatkozatot stb.) kell csatolni Ezek hiányában a vasút a felszólamlást hiánypótlásra adja vissza A felszólamlás alapján a fuvarozó az igényt részben vagy egészben elismeri, elutasítja, vagy nem értesíti álláspontjáról az igényérvényesítőt. Az utóbbi két esetben van arra mód, hogy a fuvaroztató az igényérvényesítés harmadik fokozatát is igénybe vegye, vagyis bírósághoz forduljon. (Az ügyintézési, válaszadási időt a szabályzatok meghatározzák: VÁSZ 60 nap, SZMGSZ 160 napot kitevő ügyintézési időt tesz lehetővé.) Peres eljárás A bírói eljárás az illetékes igazságügyi szervek előtt történő igényérvényesítést jelenti. Az eljárás előfeltételeit, folyamatát s a döntés formáit a perrendtartás határozza meg. Nemzetközi fuvarozás körében fontos lehet annak eldöntése is, hogy melyik ország joga szerint kell az

ügyet elbírálni: erre a nemzetközi magánjog szabályai vonatkoznak Egyes – különösen a nemzetközi fuvarozások körében (pl. vasúti fuvarozás, multimodális fuvarozás stb) a vitás ügyeket döntőbíróságok, választott bíróságok is eldönthetik Elévülés Az elévülési idő a fuvarozásból származó igények érvényesítésénél az általánosnál rövidebb, a belföldi előírások szerint 1 év. Ez azt jelenti, hogy ezen idő eltelte után az igényt bírói úton érvényesíteni nem lehet (érdekesség, hogy a felszólamlás nem szakítja meg az elévülést, de a tényleges ügyintézéssel az elévülési idő megnövekszik.) 12.3 A járműbérlet A járműbérlet lényege, hogy a személyzet nélküli a járművet a bérlő időlegesen használhatja adja, díjazás fejében. Mindig meghatározott egyedi járművek, mindig személyzet nélküli, meghatározott időre történő átadásáról van szó. Természetesen nem a A dokumentum használata |

Tartalomjegyzék Vissza ◄ 210 ► Az üzleti jog alapjai Az árutovábbítás szerződéstípusai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 211 ► fuvarozás, hanem a bérlet (a használat szerint a haszonbérlet, vagy a dologbérlet) szabályai az irányadók. Eszerint: • Dologbérlet (Ptk. 423 §): „Bérleti szerződés alapján a bérbeadó köteles a dolgot időlegesen a bérlő használatába adni, a bérlő pedig bért fizetni.” • Haszonbérlet (Ptk. 452 § (1) bek): „Haszonbérleti szerződés alapján a haszonbérlő meghatározott mezőgazdasági földterület, vagy más hasznot hozó dolog (pl. jármű) időleges használatára és hasznainak szedésére jogosult, és köteles ennek fejében haszonbért fizetni” Belföldön a közúti fuvareszközök, a nemzetközi árutovábbítás területén a hajóbérlet (ún. meztelen bérlet = bare boat charter) a leggyakoribb megjelenési formája Mivel a bérlet szabályai széles körben

ismertek, csupán annyit emelünk ki, hogy az átadásnál, illetve visszavételnél tételes vizsgálatra, s jegyzőkönyv felvételére van szükség. Lényeges az is, hogy a jármű rendeltetésszerű használatához szükséges okmányok (közúti járműnél forgalmi engedély, javítási könyv, menetlevél) átadása is hozzátartozik a szerződésszerű teljesítéshez. 12.4 A jármű rendelkezésre bocsátása A rendelkezésre bocsátás a fuvarjog új kategóriájának tűnik, lévén, hogy a KÁSZ alkalmazta jogszabályba foglaltan, mai jelentésében először ezt a fogalmat. A valóságos helyzet azonban egészen más: akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy az árutovábbítás legősibb formája éppen a rendelkezésre bocsátás (hiszen az ókori, majd a középkori formációkban a mai fuvarozás fogalomalkotó elemei még nem különültek el és nem rögzültek). A jármű rendelkezésre bocsátásának lényege, hogy az üzembentartó nem vállal teljes fuvarozói

szolgáltatást, hanem csupán a jármű teljesítményét biztosítja a megrendelő részére, tehát a járművet – személyzettel együtt – kiállítja, s a megrendelő rendelkezései alapján elvégzi az áru térbeli mozgatását. A KÁSZ ezt a szerződési altípust a következők szerint definiálja: KÁSZ. 28 § (2) bek: „Gépjármű rendelkezésre bocsátására kötött szerződésben az üzembentartó meghatározott számú, teherbírású, típusú és jellegű gépjárművet bocsát a megrendelő rendelkezésére: az árutovábbítási feladatokat a megrendelő határozza meg és közli a gépjármű vezetőjével.” Az árutovábbítási folyamatot tehát a megrendelő szervezi, s ő gondoskodik az áru őrizetéről is (szemben a fuvarozással, ahol az áru – mint kül- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 211 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Az árutovábbítás szerződéstípusai Vissza ◄

212 ► demény – a fuvarozó kizárólagos őrizetébe kerül, s a folyamat mikénti lebonyolítása is az ő döntési-kockázati körébe kerül). A rendelkezésre bocsátásra ezért nem a fuvarozás, hanem a vállalkozás szabályait kell alkalmazni. A rendelkezésre bocsátás – mint arról szó esett – gyakori árutovábbítási változat, s akkor alkalmazzák előszeretettel, ha a megrendelő nem ismeri előre a konkrét árutovábbítási feladatot, vagy az olyan jellegű (pl. sok szétaprózott kis feladat), hogy fuvarozási szerződések kötése nehézkes lenne, ugyanakkor gépjárművezetőt sem kíván a megrendelő foglalkoztatni, ezért jármű bérlettel sem oldható meg optimálisan az adott árutovábbítási feladat. A rendelkezésre bocsátás vállalkozási jellege miatt a következő lényeges elemek jellemzik a felek kapcsolatát: • nem konkrét gépjárműre, hanem meghatározott számú, teherbírású, típusú és jellegű jármű teljesítményét

kötik le, vagyis egy adott „közlekedési, árutovábbítási” kapacitást; • a járművet személyzettel ellátva kell kiállítani, és az üzemeltetés költségei az üzembentartót (vállalkozót) terhelik; • a konkrét árutovábbítási, ‘közlekedési’ feladatot a megrendelő határozza meg. s közli a személyzettel; • az áru fel- és lerakása, kezelése, őrzése a megrendelő feladata, hiszen azt a vállalkozó nem veszi át az árutulajdonostól (ezért gyakori, hogy az árutulajdonos megbízottja kíséri az árut); • az üzembentartót nem fuvarozói, hanem vállalkozói felelősség terheli, hiszen hiányzik az ún. custodia elem Legjelentősebb belföldi alváltozata a közúti járművek rendelkezésre bocsátása, a nemzetközi árutovábbítás körében pedig elsősorban a tengerhajózásban (az ún. time charter – időbérlet személyzettel) játszik nem lebecsülhető szerepet 12.5 A szállítmányozás 12.51 A szállítmányozás, mint

üzleti tevékenység Az előző fejezetekben áttekintett árutovábbítási módozatok meglehetősen ritkán képesek egyenként és önmagukban arra, hogy az áru teljes térbeli útját leképezzék. Sokkal gyakoribb az az eset, amikor több fuvarozó és számos közreműködő együttes munkája révén jut el az áru a rendeltetési A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 212 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Az árutovábbítás szerződéstípusai Vissza ◄ 213 ► helyre. Ez utóbbi esetkör leggyakrabban előforduló, és legegyszerűbb megjelenési formáit az egyes fuvarjogi szabályozások még úgy-ahogy rendezik. Az igazán sokrétű, számtalan továbbítási és kezelési elemből felépülő folyamatok szabályozásara azonban ezek a konstrukciók már nem igazán alkalmasak Az ilyen többrétű árutovábbítási feladatok átkarolására leginkább alkalmas szerződéstípus a szállítmányozás.

A szállítmányozó gazdasági funkciója tehát az, hogy integrálja a szállítási folyamat egyes elemeit, összekapcsolja a különböző résztvevők tevékenységét és ily módon az árutulajdonos (a megbízó) számára kalkulálhatóvá és áttekinthetővé tegye a legbonyolultabb áruáramlási folyamatokat is. A szállítmányozó tevékenysége révén az áru az optimális útvonalon, gyorsan és biztonságosan juthat el rendeltetési helyére. A szállítmányozó a fizikai helyváltoztatás megszervezése mellett azonban az áru értékét növelő egyéb szolgáltatásokat is teljesíthet, így az áru csomagolását, szétválogatását, keverését, raktározását is elvégezheti. Tevékenységére gyakran azért is szükség van, hogy a háttérbeli ügylet kötelezettje az őt terhelő fizetési kötelezettségének eleget tehessen, a jogosult pedig olyan okiratok birtokába jusson, amelyek igazolják a követelés alapját képező szolgáltatás

szerződésszerű teljesítését. A fejlett piacgazdasággal rendelkező országokban nem különül el élesen a belföldi és nemzetközi szállítmányozás, a nemzetközi áruáramlás (külkereskedelem) sajátosságai azonban mégis visszatükröződnek egyes sajátos szállítmányozói feladatokban. Ezért a nemzetközi szállítmányozó tevékenysége igazán sokrétű. Ezt jól illusztrál a belga szállítmányozók általános szerződési feltételeinek felsorolása, mely szerint szállítmányozási műveletnek minősül: az áruk átvételének és kiszolgáltatásának elvállalása. CIF, FOB, FAS, és FOR alapú fuvaroztatás, tengeri hajók, uszályok bérlete, áruk csomagolása és kezelése árugyűjtés, egységrakomány-képzés, mérlegelés, köbözés, mintavétel és az ellenőrzés, átmeneti betárolás ás raktározás, hatósági kezelések elvégzése, biztosítás, okmányok megszövegezése és aláírása, fuvardíj fizetésének elvállalása és

kifizetése, utánvét beszedése, áruknak a világ egyik pontjáról a másik pontjára történő továbbítása átalánydíj fejében (gyűjtőforgalom). 12.52 A szállítmányozási szerződés fogalma, alanyai és tárgya A szállítmányozási szerződés fogalma A Ptk. 514 § (1) bekezdése a szállítmányozást a következők szerint definiálja: „Szállítmányozási szerződés alapján a szállítmányozó köteles valamely küldemény továbbításához szükséges fuvarozási és egyéb szerződéseket a saját nevében és megbízója számlájára megkötni, valamint a küldemény továbbításával kapcsolatos egyéb teendőket elvégezni, a megbízó pedig köteles az ezért járó díjat megfizetni”. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 213 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Az árutovábbítás szerződéstípusai Vissza ◄ 214 ► A szállítmányozási szerződés tárgya A

szállítmányozó szolgáltatása, vagyis a megbízó javára teljesített tevékenysége két csoportba sorolható: • megköti a küldemény továbbításához szükséges szerződéseket („fuvarbizományosi” teendők), • elvégzi továbbá a küldemény továbbításához szükséges egyéb feladatokat, teendőket (mellékszolgáltatások köre). E két feladatcsoport egymás mellett, de általában egymást szűkítve funkcionál. Napjaink belföldi szállítmányozási tevékenységére a második, a tradicionális szállítmányozásra pedig az előző tevékenység a jellemző A szállítmányozás első (és meghatározó) feladatcsoportja lényegében egy sajátos bizományosi tevékenységet takar, hiszen a szállítmányozó a bizományoshoz hasonlóan saját nevében, de a megbízó számlájára (érdekében, kockázatára) köti meg a szerződéseket. Mivel a szállítmányozó tehát saját nevében jár el, így nem megbízotti, meghatalmazotti, hanem

bizományosi jellegű jogviszony jön létre Amíg azonban a bizományos rendszerint adásvételi szerződéseket köt, addig a szállítmányozó árutovábbításhoz szükséges jogügyleteket, mindenekelőtt fuvarozási, továbbá vállalkozási (rakodásra, csomagolásra vonatkozó) megbízási, letéti, biztosítási szerződéseket hoz létre. Hasonlóságuk miatt a szállítmányozást éppen ezért gyakran „fuvarozási bizományként” aposztrofálják. Ezt a lényegi azonosságot egyébként a jogi szabályozás elismeri, és a bizomány szabályainak alkalmazását rendeli a szállítmányozó szerződéskötési tevékenységére (eltérő rendelkezés hiányában). A szállítmányozót azonban az előbb említett közvetítői, ügyviteli jellegű tevékenység mellett más feladatok is terhelik: el kell látnia a küldemény továbbításával kapcsolatosan felmerülő feladatokat, gondoskodik tehát az áru megfelelő csomagolásáról, jelöléséről, a szükséges

hatósági okmányokról, az árunak a fuvareszközbe rakodásáról, a szükséges átrakásokról, az időközi tárolásokról, a küldemény biztosításáról, a rendeltetési helyen való átvételről stb. Ezeket a feladatokat maga is elvégezheti (önszerződés alapján akár a fuvarozást is realizálhatja). a klasszikus szállítmányozásra azonban inkább az jellemző, hogy további szerződések alapján ezeket mással végezteti el, tehát tevékenységében inkább az első feladatcsoport, – a jogcselekmények – dominálnak Ha a szállítmányozó eme tevékenysége a küldemény kezelésével, megóvásával, továbbításával kapcsolatos, – e körben a fuvarozás szabályait kell reája alkalmazni. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 214 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Az árutovábbítás szerződéstípusai Vissza ◄ 215 ► Mint arról az előzőekben már szó esett, a gyakorlatban a

szállítmányozó szerepe lehet teljes vagy részleges, s jogi helyzete, felelőssége is ennek megfelelően alakul. Gyakran a teljes árutovábbítási feladat megszervezését elvállalja, más esetekben csak egyes résztevékenységeket lát el. A szállítmányozási szerződés alanyai A szállítmányozási jogviszony ún. hárompólusú szerkezetet mutat, szereplői a következők: • a megbízó, • a szállítmányozó(k), • s a fuvarozó(k), illetve az árutovábbítás realizálásában közreműködő más személyek (vállalkozó, letéteményes. megbízott, biztosító stb) A szállítmányozáson belül – a hárompólusú szerkezetnek megfelelően – két, egymástól elkülönülő jogviszony, egy belső (intern) és egy külső (extern) funkcionál, a szerződéses kapcsolatok jelzett három pólusának megfelelően. Ebből a konstrukcióhól következik, hogy a megbízó – és a szállítmányozó által a külső jogviszonyban igénybe vett – személyek

között közvetlen jogi kapcsolat nem ön létre. hiszen a szállítmányozó ezekkel a személyekkel a szerződést saját nevében köti meg (Sajátos alváltozatot képez, ha a szerződést a megbízó nevében hozza létre.) 12.53 A belső jogviszony Amint az előzőekben érintettük, a megbízó szempontjából az ún., belső jogviszony játssza a domináns szerepet: a megbízó kizárólag a szállítmányozóval kerül jogviszonyba, jogok illetve kötelezettségek csak a szállítmányozóval kapcsolatban illetik. Kivétel – mint említettük – csupán az igényérvényesítés területén, illetve alszállítmányozó igénybevétele esetében van (ha ez utóbbit a megbízó jelölte ki). A megbízó és a szállítmányozó kapcsolatát – tehát a belső jogviszonyt – a következők jellemzik: • a szállítmányozó a szakvállalat gondosságának mércéjéig felel a megbízóval szemben, s a fuvarozó, alszállítmányozó, más közreműködő

megválasztásában, az útirány megállapításában és egyéb kötelezettségei teljesítésében a gazdaságosság és a küldemény biztonságának figyelembevételével kell eljárnia; • a megbízó jogosult rendelkezéseket adni, a szállítmányozó pedig e rendelkezéseket, utasításokat, kívánságokat teljesíteni köteles: ha olyan utasí- A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 215 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék • • • • • Az árutovábbítás szerződéstípusai Vissza ◄ 216 ► tást, rendelkezést kap, vele olyan kívánságot közöl a megbízó, amely a küldemény gazdaságos és biztonságos továbbítását veszélyezteti, erre köteles figyelmét haladéktalanul felhívni, s csak a megbízó írásos utasítására hajthatja azt – a megbízó költségére és veszélyére – végre; a megbízó köteles a szállítmányozó részére a szállítmányozási díjat

megfizetni, megilletik továbbá a szállítmányozót az árutovábbítás realizálásához szükségesen és hasznosan fordított költségek is; a szállítmányozót illetik az utólagos fuvardíjkedvezmények, üzletszerzési jutalékok (refakciák), melyet a fuvarozók nyújtanak a továbbított áruk után; szállítmányozás sajátosságaiból következik. hogy a megbízó köteles a szállítmányozónak részletes tájékoztatást adni mindazokról a körülményekről, amelyek az árutovábbítás megszervezéséhez nélkülözhetetlenek vagy fontosak, így – indokolt, hogy a szállítmányozó részletes tájékoztatást kapjon a háttér (általában adás-vételi) ügylet valamennyi lényeges feltételéről, – megkapja azokat az okmányokat, illetve azok másolatát, kivonatát, melyek az árutovábbításhoz, a teljesítés igazolásához, az ellenérték felvételéhez stb. szükségesek, – az árura vonatkozó valamennyi lényeges adatot ismerje, így az áru

nemét, kereskedelmi és díjszabási megnevezését, tömegét, méreteit, halmazállapotát, sajátosságait, esetleges veszélyességét, értékét stb. – a szállítmányozó feladatának terjedelméhez igazodóan a feladási és rendeltetési pontot, az elhajózási és rendeltetési kikötőt, az esetleges tárolási szükséglet megállapításához szükséges adatokat, az esetleg megkívánt útvonalat stb. – a közvetett szállítmányozásra vonatkozó esetleges kikötést, bármely, az árutovábbítás megszervezéséhez szükséges rendelkezést, utasítást, kívánságot. szállítmányozó köteles a fuvarozóval, más közreműködővel szemben a megbízó igényeit érvényesíteni, s felel minden kárért, amely e kötelezettségének megszegése folytán a megbízót éri (emellett – amint arról szó esett – ez nem érinti a megbízó azon jogát, hogy igényeit maga érvényesítse), a küldeményt biztosítani azonban csak a megbízó kívánsága

esetében köteles. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 216 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Az árutovábbítás szerződéstípusai Vissza ◄ 217 ► 12.54 A külső jogviszony A szállítmányozó és a fuvarozó, valamint a szerződés teljesítéséhez igénybevett közreműködők közötti jogi kapcsolatot fejezi ki. Ide tartozik továbbá a szállítmányozó és a közvetett szállítmányozók közötti viszony kérdésköre is. Amint az eddigiekből is kitűnt, a szállítmányozó tevékenységében a jogcselekmények – ezek közül is a szerződéskötési (bizományosi) feladatok – játsszák a domináns szerepet. A szállítmányozó ugyanis az árutovábbítás lebonyolításához harmadik személyeket vesz igénybe, éspedig oly módon, hogy velük – saját nevében – szerződéseket köt valamely tevékenység (elsősorban fuvarozás, de más feladatok, mint rakodás, tárolás,

biztosítás) elvégzésére. A legfontosabb a fuvarozókkal való kapcsolat, hiszen az árutovábbítási folyamatban a térbeli mozgatás (szállítási elem) műveletei kulcsszerepet játszanak. A többi tevékenység (a raktározás tartós változatait leszámítva) lényegében kiszolgáló funkciót töltenek be: az áru csomagolása, rakodása, jelölése, a hatósági eljárások feladata elsősorban az, hogy a fizikai helyváltoztatást elősegítsék, lehetővé tegyék. A jog ezt a domináns helyzetet elismeri, hiszen egyrészt a fuvarozókkal való kapcsolatot tételesen szabályozza, másrészt az egyes konkrét rendelkezések (pl igényérvényesítés, elévülés stb) megfogalmazásakor kimondatlanul is a fuvarozóval való kapcsolatot tartja szem előtt A szállítmányozó választja meg a fuvarozót (s persze előzőleg a közlekedési alágazatot) s vele a saját nevében köti meg a szerződést. A fuvarozási jogviszonyban a megbízó legfeljebb

költségviselőként, átvevőként, esetleg átadóként (pl. közúti fuvarozásnál) vesz részt A fuvarozóval eme közvetlen kapcsolat teszi lehetővé, hogy a szállítmányozó állandó jellegű és tartós árutovábbítási áramlatokat alakítson ki, ezzel az önköltséget közvetetten csökkentse, s a refakciák, fuvardíj visszatérítések fedezetét megteremtse (ezek őt illetik ugyan meg, azonban gyakran a szállítmányozási díj csökkentéséhez, esetenként elengedéséhez vezetnek). A fuvarozással kapcsolatos minden jogosultság ás kötelezettség a szállítmányozót illeti meg illetve terheli. Ő köti meg a szerződést a fuvarozóval, ő jelöli ki a továbbítási útvonalat, a továbbítási egységet, módot és sebességet ő határozza meg, a fuvarlevelet ő tölti ki, őt illeti meg az utólagos rendelkezés joga stb. Minden fuvaroztatói jogosultság és kötelezettség, tehát az ő személyéhez tapad. Ezt a pozíciót húzza alá a Ptk

rendelkezése, mely szerint az igényérvényesítés a fuvarozóval szemben a szállítmányozó A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 217 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Az árutovábbítás szerződéstípusai Vissza ◄ 218 ► kötelezettsége (saját nevében), de ezzel párhuzamosan – illetve vagylagosan – a megbízó is jogosult erre. Sajátos szabály, hogy a fuvarozó nem minősül a szállítmányozó közreműködőjének, tehát a fuvarozás tartama alatt keletkezett károkért főszabályként nem felel, csupán az igényérvényesítésre köteles. A szállítmányozó által a teljesítéshez igénybevett más személyek viszont közreműködőnek minősülnek, s értük a szállítmányozót a magyar jog szerint ún. del credere „felelősség” terheli: vétkességére tekintet nélkül köteles e személyek teljesítéséért helytállni. Természetesen ezeket az igényeket tovább

gördítheti – az ún visszkereseti joggal élve –partnereivel szemben. (Az igényeket sajátos módon a megbízó maga is érvényesítheti) A szállítmányozó az árutovábbításhoz kapcsolódó bármely tevékenységre köthet szerződést: elsősorban ugyan a fizikai áramlást elősegítő mozzanatok képezik ezek tárgyát, de a szűken vett árucseréhez (vételhez) kapcsolódó tevékenységek ellátását is gyakran elvállalja, s ezeket rendszerint – szerződés alapján – harmadik személyekkel végezteti el. A leggyakoribb szerződési változatok a következők: Vállalkozás Csomagolás, rakodás, egységrakomány-képzés, átválogatás, újracímkézés, jelölés, egyéb manipulációs munka, belső anyagmozgatás elvégzése tartozik e körbe. Mivel eredményfelelősség jellemzi e szerződési változatot, a vállalkozó a szerződést a munka elvégzésével, az eredmény előállításával teljesíti. Megbízás Engedélyek, igazolások, számlák,

más okiratok beszerzése, felhasználása a hatósági eljárások lebonyolítása, piackutatás elvégzése, reklámozás, továbbá bármilyen, az áruelosztással kapcsolatos ügy ellátása. A megbízottat nem terheli eredményfelelősség, azonban a szakvállalatot terhelő fokozott gondossággal köteles eljárni Biztosítás Elsősorban a vagyonbiztosítás különböző válfajai jöhetnek szóba, ugyanis elsősorban az árut terhelő kockázat csökkentését szolgálják azok a biztosítási formák, amelyeket a szállítmányozók kötnek. A szállítmányozó köthet tehát adott küldeményre, árura biztosítást, hasznos – és a kockázat elosztására kiválóan alkalmas lehet – egyes telephelyek, raktárok általános vagyonbiztosítása is. Adott, konkrét küldeményre biztosítást a szállítmányozó egyébként csak a megbízó utasítására köteles kötni. Letét A dogok (áruk, küldemények) időleges megőrzésére, tarolására, illetve, ha a letett

dolog természetéből következik, kezelésére vonatkozik. A raktározás sajátos körülményére tekintettel a Ptk. felhatalmazást ad speciális előírásokra, szabályokra, ezek megalkotására A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 218 ► Az üzleti jog alapjai Az árutovábbítás szerződéstípusai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 219 ► azonban eddig nem került sor. A gyakorlat egyébkent végre alkalmazni kezdi a közraktárakra vonatkozó rendelkezéseket is (ennek újraszabályozására a közelmúltban került sor) Bérlet Valamely dolog időleges használatba adását jelenti. A szállítmányozó inkább saját taroló, rakodó, csomagoló kapacitására szokott szerződést kötni, tehát eme ügylet nemigen kapcsolódik konkrét árutovábbítási feladathoz, azonban a szállítmányozó a megbízó javára is köthet bérleti szerződést (saját nevében) pl. nagyobb tömegű áru tartós tárolására

Valamennyi, itt felsorolt szerződést a szállítmányozó a saját nevében köti meg, a megbízóval az ő szerződő partnerei közvetlen jogviszonyba nem kerülnek, tevékenységükért a megbízóval szemben őt terheli egyenes felelősség (a magyar jog szerint). A szállítmányozó az árutovábbítás lebonyolításához más (közvetett) szállítmányozó közreműködését is igénybe veheti. A közvetett szállítmányozó tevékenységéért ő felel, azok a megbízóval nem kerülnek jogviszonyba, kivéve, ha igénybevételükre a megbízó adott utasítást (ilyenkor ezek közvetlenül a megbízónak felelnek). A belföldi szállítmányozói gyakorlatban a közvetett szállítmányozók igénybevétele nem jellemző, viszont a nemzetközi szállítmányozás területén a szállítmányozók együttműködése nélkül a globális áruáramlás szervezése nem lenne lehetséges. 12.55 A szállítmányozói felelősség alapjai A szállítmányozó felelősségének

elemei • A fuvarozás közben bekövetkezett kárért a szállítmányozó főszabályként nem felel; • A szállítmányozót azonban fokozott alakzatú, az adott közlekedési alágazat speciális szabályaihoz igazodó mértékű fuvarozói felelősség terheli a küldeményben keletkezett kárért (árukár), ha: – az árut maga fuvarozza, – gyűjtőforgalomban, az árudarabokat egymástól el nem különítetten továbbíttatja, vagy pedig – az áru a reálcselekmények alatt károsodik (pl. rakodás, csomagolás, belső anyagmozgatás, tárolás stb.) • A szállítmányozó jogcselekményeiért (pl. vám elé állítás, okmányok kezelése stb.) az általános szabályok szerint felel, vagyis a kárfelelősség alól akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy gondosan járt el („úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható”). A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 219 ► Az üzleti jog alapjai Az árutovábbítás

szerződéstípusai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 220 ► E szabályozás indokai a következők: A fuvarozás közbeni rendkívüli kockázatot az olcsó közvetítői szerep (és díj) nem viseli el, ha azonban önszerződőként maga fuvaroz, nyilvánvalóan a fuvarozás szabályait indokolt alkalmazni e résztevékenységre. Ha az árut gyűjtőforgalomban továbbítja, az kétirányú többletkockázatot jelent: egyrészt az áruk, küldemények egymásra hatása, a nagytömegű árumennyiség fokozott árukárosodás (előző sérülés, utóbbi elvesztés) veszélyével jár, másrészt a gyűjtőárut kocsirakományként továbbítva az áruk megbízók szerinti azonosítása nehézségekkel jár (hiszen a szállítmányozó saját nevében köti a fuvarozási szerződést), s ez az igényérvényesítést elnehezíti. A reálcselekmények alatti károsodás esetében pedig ugyanazok a szabályozási indokok állnak fenn, mint a fuvarozás

tekintetében: az áru az ő kizárólagos birtokába kerül, a másik fél ugyanakkor bizonyítási ínségben szenved. A szállítmányozó felelőssége a nemzetközi gyakorlatban azonban – mint említettük – ettől (elsősorban a szállítmányozók általános szerződési feltételeinek – sokszor az adott nemzeti jogtól is eltérő – szabályozása révén) eltér. Felelőssége tisztán vétkességi (megbízási) alapokon nyugszik Akkor felel a fuvarozókért (közvetett szállítmányozókért, más, általa a teljesítéshez igénybevett személyekért), ha azok • kiválasztásában, • utasításokkal, információkkal való ellátásában, • és ellenőrzésében vétkesség terheli. A szállítmányozók felelősségüket árudarabonként és kg-onként rendszerint összegszerűen is korlátozzák. Az igényérvényesítés és az elévülés Ptk. 520 §: „A szállítmányozási szerződés alapján támasztható igények 1 év alatt elévülnek. Az

elévülés kezdő időpontja az az időpont, amikor a küldeményt a fuvarozónak át kellett adnia, ha pedig átadták, az az időpont, amikor a fuvarozó felelősségének elévülése megkezdődött” Az elévülést megalapozó indokok a szállítmányozás körében is érvényesülnek. Az idő múlásával a követelések bizonyítékai elkallódnak, elenyésznek, az emlékezet megfakul, tehát a jogos követelés bizonyítása – vagy a jogtalannal szembeni védekezés – az idő múlásával egyre nehezül. Különösen igaz ez az olyan viszonylag homogén és ugyanakkor tömegszerűen jelentkező szolgáltatásra, mint az árutovábbítás, illetve a szállítmányozás. Az áru általában óriási tömegben kerül a szállítmányozó birtokába, az egyes árudarabok egyediesítéséhez különösebb érdek nem fűződik, a begöngyölés az árudarabokat külsőleg is uniformizálja, így az árukezelést végzők – hosszú idő után különösen – az egyes

árudarabokra, azok sorsára alig emlékezhetnek. Az okiratok nyilvántartása, kezelése pedig a tömegszerűség miatt hosszú időre nehézségekkel jár, illetve a relatíve csekély fuvardíj erre A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 220 ► Az üzleti jog alapjai A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Az árutovábbítás szerződéstípusai Vissza ◄ 221 ► fedezetet alig nyújt. Ezekre az indokokra figyelemmel a jog az általános elévülési időnél rövidebb, a fuvarozásból származó igények elévülésének megfelelő 1 éves elévülési időt ír elő a szállítmányozás körében is. Amint arról szó esett, a szállítmányozó az, aki köteles az igényt érvényesíteni a fuvarozóval szemben, ha a saját nevében kötötte meg a fuvarozási szerződéseket. Az igényérvényesítésre külön speciális szabályok nincsenek (szemben a fuvarozás egyes változataival, ahol ún. felszólamlást kell előterjeszteni) Az

esedékessé vált követelést tehát az elévülési időn belül írásban kell a másik félhez bejelenteni, s meg kell kísérelni a perenkívüli megegyezést. Ennek megkíséreltét követően pedig végső soron bírói úton lehet az igényeket érvényesíteni. 12.56 A rész-szállítmányozás A szállítmányozó vállalkozások tevékenységére – különösen az utóbbi évtizedek fejleményeként – jellemző, hogy azt diverzifikálják, egyrészt szélesítik, vagyis a klasszikus szállítmányozási szerződésnél teljesebb szolgáltatásokat teljesítenek (pl. fuvarozást, logisztikai szolgáltatásokat végeznek), másrészt annál egyszerűbb feladatok elvégzésére is vállalkoznak Ez utóbbi körbe tartoznak a rész-szállítmányozás esetkörei. Ezek legfontosabb csoportjai a következők: • a szállítmányozó nem saját, hanem a megbízó nevében köti meg a küldemény továbbításához szükséges szerződést, • csupán a küldemény

átvételére kap megbízást (jellemzően ún. „állomási szállítmányozás”), • házhozszállításra, illetve árugyűjtésre és terítésre vállalkozik. Ezen esetekre – annak ellenére, hogy a tevékenység nem minősül szállítmányozásnak – a szállítmányozás szabályait kell megfelelően alkalmazni. A dokumentum használata | Tartalomjegyzék Vissza ◄ 221 ►