Politics | Security and foreign policy » Biztonsági szervezetek: ENSZ, NATO, EU, EBESZ

B I ZT ONSÁGI SZE RVE ZE TEK / ENSZ, NATO, NYUGAT-E URÓPAI UNI Ó, EU, E BE SZ/ A mai nemzetközi rend alapvonásai lényegében a II. világháború után / 1945 október 24 /, a győztes nagyhatalmak egyezségéből születtek meg; az államok békeakaratából létrejött az Egyesült Nemzetek Szervezete, amelynek alapokmánya rögzítette az új világrend normatív alapjait. A nemzetközi rendszert elsősorban államok közössége alkotja, mely viszonylag kis létszámú, nagyon vegyes tagolódású alakulat. Az államok száma folyamatosan nő, kezdetben 52 állam alapította, azóta egyre bővül a tagállamok köre, ma már kétszáz körül van. Az ENSZ csírája az Atlanti Charta volt, és az Egyesült Nemzetek kiáltványából született csekély módosításokkal. Az ENSZ alapvető célkitűzéseit az ALAPOKMÁNY tartalmazza, amely nemzetközi jogi érvénnyel rögzíti az államközi kapcsolatok fő szabályait. Természetesen minden tagországnak vállalnia kell,

hogy hozzájárul az ENSZ tevékenységéhez, és tartózkodik az olyan állam megsegítésétől, amely megszegi az ENSZ alapelveit. Az Alapokmány értelmében az ENSZnek hat fő szerve van: a Közgyűlés, a Biztonsági Tanács / BT/, a Gazdasági és Szociális Tanács, a Gyámsági Tanács, a Nemzetközi Bíróság / hágai székhellyel/ és a Titkárság. Az ENSZ székhelye New Yorkban van, de sok szakosított vagy később létrehozott szerve más városokban is helyet talált. Az ENSZ-ben a demokrácia alapja a közgyűlés, melyben minden tagország képviselőjének szavazata egynek számít, és többségi döntéssel hoz határozatot. A közgyűlés bármilyen kérdést megtárgyalhat, amely az alapokmány vagy az ENSZ szerveinek hatáskörébe tartozhat. A közgyűlés dönt a szervezet főbb szerveinek összetételéről és ellenőrzi az ENSZ költségvetését. A nemzetközi biztonság kérdéseiben azonban másodrangú a szerepe; a Biztonsági Tanács által vizsgált

ügyekben nem hozhat külön ajánlásokat, bár foglalkozhat a világbékét érintő általános kérdésekkel. Az évi rendes közgyűlések mellett /szeptember végétől néhány héten át tart/ rendkívüli közgyűlést is összehívhatnak égető nemzetközi kérdések megtárgyalására. A tizenöt tagú BT viseli a fő felelősséget a nemzetközi béke és biztonság fenntartásáért. Ez az ENSZ egyetlen olyan szerve, amely kötelező erejű határozatot hozhat tagállamokra nézve. A BT nemzetközi viszályok esetén vizsgáló és békéltető szerepet is betölt. A béke veszélyeztetése vagy megszegése esetén büntetőszankciókat is hozhat, gazdasági blokádot rendelhet el vagy megszakíthatja a diplomáciai kapcsolatokat. A BT nem zárja ki a regionális katonai szerződések, „nemzetközi rezsimek” létrejöttét, sőt regionális válsághelyzetek megoldásában támaszkodik is rájuk. Ha önálló hadserege nincs is az ENSZ-nek az agresszorok

megfékezésére, békefenntartó erői 1 vannak: a „kéksisakosok”. Az agresszorok megfékezésére csak a biztonsági tanács rendelheti el katonai erő bevetését. Ehhez egy olyan haderőkontingens felállítása szükséges, amelyet a tagállamok saját haderejükből hoznak létre és finanszíroznak. /öbölháború-Szaddám-Kuvait/ ENSZ szakosított intézményei: ILO /munkaügyi/, UNESCO, WHO /egészségügyi/, IBRD /világbank/, IMF /nemzetk. valutaalap/, IAEA /atomenergia ügynökség/, FAO /élelmezési, mezőgazdasági szerv/ A NATO / North Atlantic Treaty Organisation, Észak-atlanti Szerződés Szervezete/ 1949ben jött létre, és tizenkét ország alapította. /USA, Kanada, Nagy-Britannia, Fro, Olaszo, Portugália, Benelux-államok, Norvégia, Dánia, Izland/ A NATO mint katonai-politikai védelmi szövetség fő célját egy korabeli politikus szellemesen így fogalmazta meg: hogy benntartsa Európában az amerikaiakat, hogy kívül tartsa Európán az

oroszokat és féken tartsa a németeket. /Németo 1955-ben vált tagjává a NATO-nak/ A NATO kollektív biztonsági szervezet, amelynek alapvető céljait az érvényes nemzetközi jog keretében határozták meg. Az ENSZ Alapalkotmányának 51. cikkelyében biztosított egyéni és kollektív önvédelmi jogra hivatkozva, a szerződő felek kölcsönös védelmi kötelezettséget vállaltak arra az esetre, ha bármelyikük területét, a szabad vizeken, vagy légtérben tartózkodó fegyveres erőit támadás érné; erről természetesen azonnal tájékoztatják a BT-t. Általános célként leszögezik: „ A felek a békés és baráti nemzetközi kapcsolatok további kiszélesítéséhez azzal járulnak hozzá, hogy megerősítik szabad intézményeiket, biztosítják azoknak az elveknek a jobb megértését, amelyeken ezek az intézmények nyugszanak és kifejlesztik a stabilitás és jólét előmozdítására alkalmas körülményeket.” A NATO hadműveleti területe igen

széles, de nem terjed a Ráktérítőtől délre eső térségen túlra. Belső szervezete politikai és katonai szervekre tagolódik Legfőbb politikai szerve az Észak-atlanti Tanács, amelynek ülésein állam- és kormányfők, védelmi és külügyminiszterek vesznek részt, évente legalább kétszer. A NATO állandóan működő operatív testülete az Állandó Tanács, amelybe minden ország képviselőket delegál; a döntéseket konszenzussal hozzák. A Nemzetközi Titkárság, élén a főtitkárral /háromévente választják/, a politikai szervek döntéseit készíti elő, és megszervezi azok végrehajtását. A katonai szervek közül a Védelmi Tervező Bizottság a legmagasabb szintű katonapolitikai döntéshozó testület. Évente egy-két alkalommal tartott ülésein a tagállamok védelmi, pénzügy- és külügyminiszterei egyeztetik a közös stratégiát. Fontos szerepet játszik mellette a Nukleáris Védelmi Bizottság, amelynek albizottsága az

Atomtervező Csoport. Az operatív katonai ügyek a Katonai Bizottság hatáskörébe tartoznak, amely a legfelsőbb szintű katonai végrehajtó szerv. Ennek alárendeltségébe tartozik a Nemzetközi Katonai Vezérkar, élén a NATO vezérkari főnökével, továbbá az egyes térségek főparancsnokságai. Franciao 1966ban kivonult a NATO katonai szervezetéből, de bennmaradt a politikai szervezetében Az ötvenes években még felvették Töröko.-ot, Görögo-t, és Spanyolo-t is 2 1975-ben Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet Helsinki /EBEÉ/. Nem volt hatékony szervezet, hiszen csak konferenciák laza sorozatából állt; ennek következtében tehetetlen volt a délszláv válság, vagy a kaukázusi háborúk fejleményeivel szemben. Időközben tagjainak száma 35-ről 53-ra nőtt, szilárdabb szervezeti keretet is kapott az állandó bizottságok felállításával, és EBESZ-ként immár a nemzetközi jog alanyává is vált. További sorsát az

dönti el, hogy milyen hatást képes ténylegesen gyakorolni Európa egységesülési folyamatára. / jószolgálati-, konfliktusmegelőző-, közvetítői tevékenység/ A második világháború után létrejött Európai Közösségből 1992-ben Európai Unió lett. A nyolcvanas évek végén újabb lendületet vett az integrációs folyamat. Az 1991-es EK csúcstalálkozón a dokumentumok rögzítették a közösség továbbfejlődésének fő irányait. A legfontosabb pontok a következők voltak: a közösség új neve EU lesz, amely egyben egy magasabb politikai integrációt is képvisel; 1999-ig bevezetik a közös európai valutát; közös kül- és biztonságpolitikát alakítanak ki; kiszélesítik az Európai Parlament jogkörét. Az Európai Uniós Szerződést 1992-ben írták alá, és 1993. január 1-jével életbe is lépett Az EU ma három főpilléren nyugszik: 1, az EK politikájának elmélyítése / teljes vámunió, egységes belső piac, egységes

agrárpolitika, iparszerkezeti és kereskedelmi politika/. Az uniós állampolgárság bevezetése, ami az állampolgárok mobilitását elősegítő intézkedés, az oktatás és kultúra transzeurópai hálózatának létrehozása; közös törekvések a fogyasztóvédelem, egészségügy, szociálpolitika, kutatás-fejlesztés és a körny. védelem terén 2, közös kül- és biztonságpolitika kialakítása, emberi jogok kezelése, béke és demokrácia biztosítása, külső segélyezés ügye, egyeztetett politika, egységesített fegyverzet, európai biztonsági rendszer kiépítésére való törekvés. 3, belügyi és igazságügyi együttműködés új formáinak kialakítása / menekültügyi kérdések, bevándorlási politika, külső határok védelme, együttműködés a kábszer-ellenes küzdelemben és bűnüldözésben, az igazságügyi és rendészeti szervek kooperációja révén. A kilencvenes évek nagy kihívása volt a keleti tömb felbomlása után az EU

keleti bővítése iránt jelentkező igény. Európai parlament /626 képviselő/, Európai Bíróság, Európai Számvevőszék, Regionális Bizottság, Gazdasági és Szociális Bizottság, Európai Tanács, Európai Bizottság/Brüsszeli Bizottság /végrehajtó szerv/, Miniszteri Tanács /jogi döntéshozó/ Nyugat-európai Unió /WEU/, melynek Nagy-Britannia is tagja lett. Mivel Németországot felvették a NATO-ba, csökkent a külön európai biztonságpolitikai pillér jelentősége, és a WEU megmaradt pusztán egyeztető fórumnak, amelynek működését csak az EU közös védelmi elképzeléseivel együtt élénkítették fel. 3