Architecture | High school » Építészeti stílusok

ÉPÍTÉSZETI STÍLUSOK Barokk építészet A barokk építészet legfőbb alkotásai egyértelműen a templomok: ezek a monumentális építmények rendkívüli díszítettségükkel, aranyozásaikkal, márványdíszeikkel az egyszerű hívőket voltak hivatottak elkápráztatni és ráébreszteni a római katolikus Anyaszentegyház hatalmára és nagyságára. A barokk építészet egyik alapmotívuma a csigavonal volt, amely elsőként a Vignolaáltal tervezett Il Gesù templomban (Róma) vált uralkodóvá. Az addigi geometrikus formák helyett bonyolultabb, hajlított alakzatok jönnek létre, mind az alaprajzok, mind a homlokzatok, mind az épületbelsők kialakításánál, így is transzcendenssé, mozgalmassá téve az építményeket. A barokk építészek gyakran éltek az illúziókeltés módszereivel: díszítményeikkel, festményeikkel sokszor megnövelték a teret. Ilyen megoldás például a templomok homlokzatának volutája, ami a tornyot köti össze

hullámvonalban a főhajó teljes szélességével, hogy úgy tűnjön, mögötte is tart az épület. A világi épületek (paloták) esetében gyakran találkozhatunk mennyezetre festett kupolabelsővel, noha toronnyal nem; ugyanilyen szerepet töltenek be a különböző kastélyok tükörtermei, mivel bizonytalanná teszik az embert. Reneszánsz építészet A reneszánsz építészetet is a klasszikusok inspirálták. A legkorábbi épületek, amelyek reneszánsz jellegzetességet mutatnak, Firenzében találhatók, pl. a Filippo Brunelleschi által tervezett San Lorenzo és a Pazzi-kápolna. A Santo Spirito előcsarnoka a fényesség és a tágasság megjelenítésében új felfogást nyitott, ami jellemző volt a korai itáliai reneszánszra, 1420-tól 1500-ig. Az építészet a humanista filozófiát tükrözi, a világosság és a tiszta elme szemben álltak a középkor sötétségével és boszorkányságaival. A klasszikus antikvitás újjáélesztését a legjobban a

Palazzo Rucellai, a Rucellai-palota tükrözi, Az oszlopok itt a klasszikus sorrendet követik, a földszinten dór, az első emeleten ión, a másodikon pedig korinthoszi stílusúak. A reneszánsz stílus teljességében 1500 körül, Rómában bontakozott ki, ahol felépült a Szent Péterbazilika, a kor leghíresebb építménye. Eredetileg Donato Bramante tervezte, aki az egyik legkeresettebb építész volt abban az időben, de az épületen végül majdnem minden ismert reneszánsz művész is dolgozott, köztük Michelangelo is. A késő reneszánsz kezdetét 1550-ben a kolosszeum-motívum megjelenése jelentette, ahol az épület homlokzatát két vagy több emelet magasan díszítették az oszlopok. Gótikus építészet A gótikus építészet legelőször a XII. századi Franciaországban jelent meg a királyság Île-deFrance területén, ami lényegében a fővárost, Párizst és környékét foglalja magába Az itt álló Saint Denis-i apátságot egy újító

szellemű és karakteres személy, Suger apát vezette ebben az időben. Az ő nevéhez köthető az új építészeti stílus alapvető stílusjegyeinek a kidolgozása és gyakorlati megvalósítása. Ugyanis a román kori Saint Denis-i apátság szentélyét és szentélykörüljáróját ő építtette át ebben az új stílusban, amelynek gyorsan híre ment nemcsak Franciaországban, hanem az egész keresztény Európában. A gótika építészete az építéstechnológia fejlődésének talaján jön létre, a tartószerkezetek statikus jellegét az erőviszonyok megismerése és szabad szerkesztési alkalmazása jellemzi. A gótikában a félkörívet fölváltja a csúcsív, így a súlyos falszerkezetek könnyebbé válnak. A csúcsív ugyanis a boltozat terheit meredekebben vezeti le, kisebb az oldalnyomása. Ennek köszönhetően karcsúbbak lehetnek a terhet hordó oszlopok, pillérek. Így sok terhet hordó fal szükségtelenné válik, ezért oda nagyobb ablakokat lehet

beépíteni, tehát az épület is világosabb lesz. Kívülről gyakran támpillérek támasztják a falakat, amin néha fiatornyok is ülnek. Az ablakokban megjelenik a faragott kőcsipke, más néven mérmű (ami a német Maßwerk tükörfordítása). A boltozatokat is változatosan szerkesztik, díszítik. A gótikus stílus hamar meghonosodott a világi művészetben. A várak, melyek eredetileg a hadviseléshez alkalmazkodtak, egyre díszesebbek, lakályosabbak lettek, főleg a bejáratok kaputornyaiban, a lovagtermekben, a kápolnákban. Sok helyen a dómok mesterei maguk faragták a paloták köveit. A városok egyre zsúfoltabbak voltak, ezért sok helyen külső falöveket építettek A lakóházak a polgárok gazdagodásával egyre igényesebbek, díszítettebbek lettek. Gyakoriak voltak a nemesek részére épített lakótornyok. Kialakulnak a középületek különböző fajtái, melyek kiképzése, díszítése a polgárság növekvő hatalmát, gazdagságát hirdette.

Ekkor épültek az első egyetemek, kollégiumok is. Európa különböző országaiban a gótika különbözőképpen fejlődött. Franciaországban a stílus jellegzetességei először a Párizs melletti Saint-Denis-i apátság karoling kori templomának átépítésénél figyelhetők meg. A gyors egymásutánban következő székesegyház-építkezéseken forrtak ki a francia katedrális-gótika jellegzetességei, melyek szomszéd országokban is elterjedtek. Angliában a gótika a 12. század második felében jelent meg, és a 16 század közepéig tartott Hosszú korszaka átmeneti, korai (1180–1250), érett vagy dekoratív(1250–1360) és késői vagy függőleges (1360–1550) stílus-szakaszokra oszlik. Ez utóbbinak 1480 utáni változata a Tudor-stílus. A 13 század folyamán alakultak ki az alaprajzi elrendezés és a felépítés jellegzetes angol vonásai. A magasba törő francia felépítés helyett itt terek és tömegek jellegét a vízszintes terjeszkedés

adja. Spanyolország nagy gótikus templomai francia mesterek révén a franciaországi székesegyházak alaprajzát és felépítését követik. A mór építészet hatása – különösen később – a mindent elborító gazdag díszítésben mutatkozik. Itáliában a helyi adottságoktól és hagyományoktól, így főként az antik római építészettől idegen gótika nehezen honosodott meg. A templomok alaprajza, felépítése és szerkezeti megoldása egyszerűbb a franciákénál. A belső terek hagyományosan tágasak, a térarányok alacsonyabbak, a fő- és az oldalhajók magasságkülönbsége kisebb, az egyes térrészek kevéssé különülnek el. Az erőteljes függőleges tagolást kerülik Az elnyújtott tömegek és a nagy falfelületek inkább vízszintesen tagoltak. Németországban a már kiforrott francia gótikát vették át, részben a burgundiai és ciszterci példaképeket, részben a nagy francia székesegyházak alaprajzát és felépítését

követve. A 13 század végére kialakultak a stílus sajátos helyi vonásai is Így a körüljárós, kápolnakoszorús szentélyek mellett a fő-, gyakran az oldalhajók végéhez is egyszerű, sokszögzáródású szentélyeket építettek. A köz- és a lakóépületek az észak-német városokban jobbára téglából, gazdagon tagolt, oromzatos homlokzattal, a birodalom más vidékein jelentős részben favázzal (Fachwerk) épültek. Klasszicista építészet A klasszicizmus főleg az építészetben alkotott maradandót. Uralmát az is biztosította, hogy a 19 század első felében a meginduló kapitalista gazdasági fejlődés új feladatokat támasztott az építészek elé. A polgári megrendelőknek kiválóan megfelelt a klasszicizmus puritánsága, könnyen áttekinthető alaprajzi rendje, térosztása. Azépítészetben az egyenes vonalak, a tiszta és egyszerű alaprajz, a vízszintes tagoltság és a szigorú arányok váltak jellemzővé. Az épületeken antik

jellegű díszítményeket, oszlopokat, timpanont találunk. A legfontosabb feladat az új igényeknek megfelelő lakások építése, azon belül elsősorban a soklakásos városi bérház. A lakóházak – a bérpaloták – megjelenése általában palotaszerű, a fényűző pompa helyébe azonban a hivalkodástól mentes, szerényebb díszítés lép. Fő törekvés a lakályosság, a meghitt polgári kényelem biztosítása Az építészet is az ókort vette alapul. Egész Európában az antik templomok mintáját követték, függetlenül attól, hogy mit építettek, templomot, tőzsdepalotát, múzeumot vagy színházat. Ezzel a stílussal kezdődik az építészeti historizmus. Az épületek arányosak, harmonikusak, de nem funkcionálisak. Ekkor épült Párizsban arómaihoz mindenben hasonlító Panteon, a Zeusz isten athéni szentélyét mintázó Madeleine-templom, majd a római diadalívek mintájára a Carousell és a Place de Gaulle téri Diadalív is. Az ókori

domborműves oszlopok, például a rómaiTraianus-oszlop ihlette a Vendôme tér bronz emlékoszlopát. Ebben a stílusban épült a londoni British Museum, awashingtoni Capitolium, a szentpétervári Izsák székesegyház, a budapesti Nemzeti Múzeum és a debreceni Református Nagytemplom is. Szecessziós építészet Az építészetben és az iparművészetben egyaránt a tartalom és a forma közeledését hozta a szecesszió. Mind a használati tárgyak, mind az épületek tervezése során a funkcióból indultak ki, és ennek megfelelően alakították a formát. Európában elsősorban Antoni Gaudí (1852-1926) katalán építész nevét szokták említeni, mint a szecesszió egyik legérdekesebb, legeredetibb egyéniségét. Gaudí zseniális épületei ma is csodálatra késztetik az embereket: évente százezrek zarándokolnak el, hogy műveit megtekintsék. Legfontosabb épületei: a Sagrada Família, a Güell park, a Casa Milà és a Casa Batlló (Barcelona). Magyar

szecessziós építészet Magyarországon a szecessziót elsősorban Lechner Ödön (1845-1914) nevével kapcsolják össze. Ő a legismertebb, legnagyobb hatású szecessziós építészünk, egyúttal a stílus magyar irányzatának kezdeményezője. Lechner Ödön hatása óriási volt, gyakorlatilag egyidejűleg számolta fel az eklektikus törekvéseket és tette népszerűvé a szecessziót, mint nemzeti stílust. Követői egész Magyarországon akadtak. A Lechner-iskola a Felvidéktől a Bácskáig és Erdélyigszámos nagyszerű középületet hagyott maga után. Ekkor épült például szecessziós stílusban a marosvásárhelyi városháza. Az úri középosztály körében divatossá vált a szecesszió, ennek hatására a mezővárosokban élő tehetősebb polgárság igyekezte utánozni őket