Literature | High school » Irodalom érettségi tételek, 1998

1.A Balassi Bálint (1554-1594) A XVI. századi hallatlanul gazdag és eleven irodalmi életnek a legnagyobb alakja Balassi Bálint Őt tekintjük a magyar nyelvű irodalom első klasszikusának, világirodalmi szintű képviselőének. Élete: Arisztokrata, erőszakos, nyers földesúr volt, s ugyanazt a fékezhetetlen, tomboló, mulatozó életet élte, mint általában a többi főnemes. Apja halála után - elsősorban nyugtalan, erőszakoskodó természete miatt - vagyonát szinte teljesen elvesztette. 1578-ban meghódította Losonczy Annát, Ungnád Kristóf horvát bán feleségét. Majd 1582-ig Egerben szolgált végvári vitézként Két évvel később érdekházasságot kötött unokatestvérével, Dobó Krisztinával, s hogy hozományként megszerezze, fegyvereseivel megrohanta Sárospatak várát. Ezekkel a cselekedeteivel vérfertőzés és felségsértés vádját vonta magára. Hűtlen feleségétől hamarosan elvált Egy ideig Érsekújváron szolgált, de innen is

távoznia kellett, mert a főkapitány felesége beleszeretett. Vakmerő házassági reményeket táplált az időközben özveggyé lett Losonczy Anna iránt, ám a dúsgazdag asszony hallani sem akart az egyre inkább lezüllő Balassiról. Mindenéből kifosztva Lengyelországba menekült Báthori István udvarába 1594-ben visszatért a szeretett Magyarországra. Ezután már nem sokáig élvezhette az életet, Esztergom falainál, ahol szinte kereste a pusztulást, hősi halált halt Zaklatott életű, szerencsétlen bujdosóvá lett élete utolsó szakaszában, minden vállalkozása balul ütött ki. Vérbő, reneszánsz műveket alkotott Balassi költői hagyatékában egyetlen katonaének van, az "Egy katonaének", melyet latin megjelölése alapján "A végek dicsérete" címen is szoktak emlegetni. A bámulatos szerkeszteni tudás, a szavakkal való gazdálkodás, a feszesen kimért kifejezések súlyos tömörsége, a képek festőisége és

plaszticitása egyenrangúvá teszi a költeményt a Júlia-énekekkel. Nem a közvetlen élmény ihlette ezt a kiemelkedően szép verset, nem csaták hevében, harcok szünetében született: a búcsú, az emlékezés és a távlatot teremtő visszatekintés volt alkotóforrása. 1589-ben hazáját örökre elhagyni készülve még egyszer összefoglalta mindazt, ami életében valóban múlhatatlan értéknek bizonyult. A minden más téren hirhedtté vált költő vitézi erényeit senki nem vonhatta kétségbe: emlékművet állíthatott Egernek, a vitézi életforma eltűnő hőskorának és önmagának is. A szerkezetben, a vers felépítésében a mellé- és a fölérendeltség, a harmónia és a szimmetria reneszánsz rendje, törvényszerűsége érvényesül, s uralkodó szerkesztési elve a hármas szám, Balassi-strófában íródott. Az "Egy katonaének" hárompillérű verskompozíció, ez a három pillér az 1., az 5, és a 9strófa Az első versszak egy

lelkes, emlékeket felidéző szónoki kérdéssel kezdődik, mely önmagában rejti a választ is: "Vitézek, mi lehet az széles föld felett szebb dolog az végeknél?" A vitézek egyben az egész költemény címzettjei: nemcsak róluk, hozzájuk is szól a vers. A szónoki kérdés elsősorban a természet harmonikus, egyetemes szépségével érvel a végvárak élete mellett, felsorakoztatva - a tavaszénekekhez hasonlóan - mindazt, amit a kikelet értékként az embernek nyújtani tud. A következő szerkezeti egység (2-4 versszak) az első strófa ujjongó állítását igazolja, részletezi Az objektív valóság elemeiből összeállított mozgalmas képek sorozatában jeleníti meg a végvári vitézek életének egyes mozzanatait: a harci kedvet, a portyára készülést, az ellenség elé vonulást, a vitézi felszerelést, az ellenséggel való megütközést, a párviadalokat, majd a csata elmúltával a letáborozást és elnyugvást. Nem titkolja a vitézi

élet férfias keménységét és veszélyességét, sőt azt sugallják ezek a képek, hogy éppen ezekkel együtt, ezekért is szép a vitézi életforma. A mindennapoknak ez a nehéz, próbára tevő kockázata szépen beleilleszkedik a nagy természet egyetemes harmóniájába. S éppen ezt a mozzanatot fejleszti tovább, emeli magasabb szintre az 5 versszak, a második pillér Itt a költő a katonaéletet a legmagasabb eszmény rangjára emeli. Balassi tudatos szerkesztő művészetére vall, hogy a vers középpontjába helyezi ezt a strófát, melyben az ellenséget kereső, a halál kockázatát is vállaló vitézek erkölcsi nagyságát is hirdeti: "Emberségről példát, vitézségről formát mindeneknek ők adnak." A küzdelmes katonaélet nem önmagáért szép: a haza és a kereszténység védelme mindennél előbbre való.A következő nagyobb szerkezeti egység újra három versszakból áll: a 6-8. strófából Ismét mozzanatos képek peregnek előttünk

a katonaéletből: a színhely, a szereplők, az események azonosak a korábbival, de már más szinten térnek vissza, s átszínezi őket a "mindent hátrahagyás"-nak, egy magasztosabb célért az élet egyéb szépségeiről való lemondásnak gyászos hangulata. Az azonos motívumok mellett újabbak illeszkednek a képbe: "súlyosan vagyon az dolog harcokon", "kemény harcok", "éhség, szomjúság, nagy hévség", "véresen, sebekben halva sokan feküsznek", stb, s ezek már lényegesen megváltoztatják a korábbi képsorozat hangulatát, légkörét. A végvári élet erkölcsi ítélete itt jut el a végső következtetésig Csillogás, tavaszi verőfény övezi a vitézek törökök elleni küzdelmeit, de ennek az életnek természetes és előbb-utóbb szükségszerűen bekövetkező végső állomása - a költő saját sorsát is mintegy megjósolva - a hősi halál. A harmadik pillér, a verset lezáró 9 strófa

elragadtatott felkiáltásokkal zengi az ifjú vitézeknek e világon megvalósult hírnevét, örök dicsőségét. Az utolsó sorban már a búcsúzó költő fájdalmas rezignációval - őszi hasonlattal - kíván áldást és szerencsét a végek katonáinak. Ó, én édes hazám, te jó Magyarország: A vers kelétkezésének időpontja: közvetlen Lengyelországba való elbujdosása előtt. Műfaja elégia; búcsúzó elégia, mintegy utolsó visszapillantás az ország széléről. Elbúcsúzik szép sorban mindentől, mi kedves volt számára A cím is mélyen átérzett hazaszeretetről tanúskodik Balassi búcsúzik szeretett hazájától, az elhagyandó szépségektől. Óriási különbséget érzünk Janus Pannonius Búcsú Váradtól című verséhez képest, hol az író szomorú, hisz minden búcsú fájdalmas, és minden versszak elején elsirat valami szépet, de a refrén újra és újra visszatérő gondolata: "Hajrá, fogyjon az út, társak,

siessünk!", a jövő bíztató reményét fejezi ki, az ismeretlenbe való utazás vágyát, s ez a kettősség végigvonul Janus Pannonius művén, és éppen ez hiányzik Balassi verséből, ahol csak egyfajta érzés van jelen, a keserűség érzése, a serkentő útrahívás helyett a meghasonlottságból a teljes bizonytalanságba vezető érzés keríti hatalmába a művészt. Csak a visszahúzó, marasztaló emlékek szerepelnek az elégiában: a jövőtlen múlt uralkodik. A búcsúzásban előtérbe kerül az, ami a legfontosabb volt számára: a végvári vitézek, a hozzájuk kapcsolódó szerszámok, lovak, majd megjelenik maga a táj ,a végek, a barátai és az asszonyok, majd legvégül és mégis fő helyen szerelme, Losonczy Anna képe tárul elénk. Az ő jellemzésében ellentét feszül, amit a jelzős szerkezetekkel érzékeltetett: szerelmes ellenségem, kegyetlen szerelmem Sajnos ez a strófa töredékes. Az utolsó versszakban verseiről szól, melyek csak

bánatot okoztak neki, s ezért jelképesen elpusztítja őket; bár tudjuk, verseinek egy részét valóban elégette. Balassi volt az addigi irodalmunk eredményeinek összefoglalója és új formák alkotója is. Az őt követő költők még évszázadokig hatása alatt álltak. Ö alkotta a róla elnevezett Balassi-strófát, ezt a 9 soros, 3 periódusból álló versformát Ez a roppant méretű utóélet is költői nagyságának, zsenialitásának bizonyítéka. Varga B. Irodalom tételek 1997 -1- 2.A Zrínyi Miklós (1620-1664) Élete: A magyar barokk kiemelkedő alakja volt. 1620 május 1-én született Ozaly várában Jezsuita kollégiumban, Bécsben ill Nagyszombaton tanult. 1636-ban olasz tanulmányútra megy A család birtokainak védelme érdekében állandó harcot folytatott a törökkel. 1647-ben horvát bánnak választják Később Bécs tiltakozása ellenére várat épít és visszaveri a törököt 1664-ben, a téli hadjárat során sikert arat, de

elvonják tőle a vezetést, aminek következménye a szégyenletes vasvári béke. 1664-ben egy vadkanvadászaton baleset éri és meghal. Hírnevét hadvezéri tehetségének és nem írói művészetének tulajdonította: "Nem írom pennával, Fekete tentával, De szablyám élivel, Ellenség vérivel, Az én örök híremet." A szigeti veszedelem: Legnagyobb műve; műfaja a magyar irodalomban addig ismeretlen eposz. 1645-1646 telén írta meg a mézeshetei közben Dédapjának, a szigetvári hősnek 1566 aug. 5-től szept 8-ig tartó várvédelmét dolgozta fel Zrínyi mintái a klasszikus eposzok voltak (Homérosz, Vergilius: Aeneis), de leginkább Torquato Tasso barokk eposza hatott rá. A csodálatos mitológiai elemek művében a keresztény vallásból származnak, a segélykérés múzsája sem görög istennő, hanem Krisztus anyja, Mária. A téma lehetővé tette, hogy a magyar történelem egy nevezetes eseményét úgy ábrázolja, hogy minden sora a jelennek

szóljon. A műben Isten megjeleníti a szigetvári hősnek, hogy 3-4 emberöltő múlva eljön az ideje az idegen iga lerázásának. Mindezzel saját korára utal, és nemzete és saját problémáját oldja meg egyszerre (A török áfium ellen való orvosság) A téma személyes közelsége, a török végvári harcokban való jártassága és a családi büszkeség lehetővé tette, hogy az eposzt egyéni lírával is telítse. Az utókor rendkívüli fontosságot tulajdonít Szigetvárnak, hisz itt halt meg Szulejmán, és ettől fogva esett szét a török birodalom. Érthető, hogy nem a sikertelen védelmet, hanem a megtört török hódítási kedvet helyezi előtérbe A mű kezdő énekeiben a magyarság bűneit sorolja fel, a feudális anarchia nemzetvesztő vétkeit, és ezek isteni büntetése a török pusztítás. Hasonló képekkel találkozhatunk Kölcsey Himnuszában is: "Hajh, de bűneink miatt Gyúlt harag kebledben, S elsújtád villámidat Dörgő

fellegedben, Most rabló mongol nyilát Zúgattad felettünk, Majd töröktől rabigát Vállainkra vettünk." Az eposz hőse azonban más, mint a magyar urak, Zrínyit Isten vértanúsággal tiszteli meg. Előrevetül a vár eleste, és annak a művészi feladatnak a megoldása is, hogy az elpusztuló védősereg győztesként tűnjön fel az ellenséggel szemben. Az eposzok megkövetelik az erők egyensúlyát, s ezért Zrínyi a meseszövés, az egyes szereplők jellemzése, az események ügyes csoportosítása révén elérte, hogy az eposz során a török tábor nyomasztó fölénye csökken, s a védők sorra érik el sikereiket. Ennek érdekében az első hat ének csak az ostrom előzményeiről szól. Így mire az ostrom elkezdődik, már erőegyensúly áll fenn, és az ostrom során mármár a védők javára tolódik el De egy szerencsétlen véletlen során, az elvonulásra gondoló törökök elfogják a postagalambot, melytől megtudják, hogy mindössze 500-an

maradtak a várban. De pusztulásukban is győztesek: nem a falak közt várják be a halált, hanem egy támadó kirohanásban vesztik életüket. Az utolsó nagy támadásba pokolbéli szörnyetegek és angyallégiók is beavatkoznak Az égő várból kitörő Zrínyit "ötszáz halál" követi, s a kiváló várkapitányból a hősköltemény folyamán emberfelettivé magasodó hős magát a szultánt is megöli, ezzel betetőzve a szigetváriak nagyszerű tetteit. A megdicsőült keresztény vértanú már itt a földön a szentek boldog látomásában részesül, megnyílik számára Isten országa. A küzdelmeket realisztikusan leíró, gyakran fájdalmas és nyers szemléleteket használó, maga is katonaviselt költő a végső küzdelemről a halál ünnepélyes csendjének nyelvén szól, megszűnik a harci kavarodás: "Mind annyi között egy jajgatás sincsen, Mert nagy vigassággal s örömmel hal minden" A szigeti hősök, vértanúk lelkét angyali

légió hangos muzsikával "viszi Isten elibe". A mai olvasó Zrínyi nyelvezetét már kissé távolinak érzi. Ez a nyelv azonban elválaszthatatlan az eposz hősi témájának atmoszférájától A végvári élet jellegzetes kifejezései, a korabeli fegyverek, ruhadarabok elnevezései nagyban részesei annak, hogy hitelesnek érezzük az eposz minden sorát. Ez a régies nyelv amellett hallatlanul képgazdag is. A leggyakoribb jelenség az eposzban a halál, Zrínyi mégsem ismétli egyetlenegyszer sem a halál leírását. Az eposz azonban nemcsak művészi értékű, történelmi célzata is van: a török kiűzhető a szigeti vitézek erényeivel, erkölcsi fölényeivel megmenthető az ország. Erre vonatkozó elképzeléseit "Az török áfium ellen való orvosság" című vitairatban fejtette ki részletesen. A történelem sajnos igazolta Zrínyi Miklós elképzeléseit, hisz osztrák segítséggel űztük ki a törököt, így Habsburg elnyomás

következett. Varga B. Irodalom tételek 1997 -2- 3.A Csokonai Vitéz Mihály (1773-1805) Életpályája: Csokonai Vitéz Mihály a felvilágosodás korának legnagyobb magyar költője. Debrecenben született, apja borbélysegéd volt, majd a kollégium seborvosa lett. Tanulmányait a debreceni kollégiumban kezdte, ő alakította az első önképzőkört Már diákkorában megismerkedett a felvilágosodás néhány nagy alkotásával. Rendkívüli tudása felkeltette tanárai figyelmét és 1794-ben rábízták egy alsóbb osztály tanítását. Csapongó, szabad szelleme azonban nem fért össze az iskola katonás fegyelmével Fegyelmezetlensége és haladó nézetei miatt egy évvel később kizárták a kollégiumból. Még ugyanebben az évben műveinek kiadása ügyében Pesten járt, ahol tanúja volt Martinovics és társai kivégzésének. Rövid pataki jogászkodás után a pozsonyi országgyűlésen keresett mecénást, s Diétai Magyar Múzsa címmel (1796) verses

újságot adott ki, amely a nemesek érdektelensége miatt a 11. szám után megszűnt. Az 1979-es évben Komáromban tűnt fel, ahol a megye nemessége a francia köztársaság ellen hirdetett felkelésre gyülekezett. Itt lobbant fel szerelme Vajda Julianna - Lilla - iránt, aki egy vagyonos gabonakereskedő lánya volt Azonban a leányt szülei egy gazdag kereskedőhöz adták feleségül. A költő szerelmi ábrándjainak meghiúsulása után évekig Somogyban vendégeskedett, nemeseket és főurakat igyekezvén művei kiadása érdekében pártfogókul megnyerni. Háromnegyed évig Csurgón volt helyettes tanár, majd 1800-ban visszatért szülővárosába, Debrecenbe. 1804-ben Váradon verses búcsúztatót mondott Rhédey Lajosné temetésén, ahol meghűlt, öröklött tüdőbaja súlyosabbá vált, és 1805 januárjában meghalt. Életműve a magyar társadalom állapotát tükrözi a XVIII.-XIX század fordulóján Első korszakában Bessenyei költészetét folytatta,

felvilágosodott szellemű verseivel közvetlenül küzd a haladás ügyéért. Pályakezdését 17 éves korában írott szatirikus művei jelzik. "A bagoly és a kócsag" párbeszédes formában gúnyolja a nemesség külsőségekben megnyilvánuló, kócsagtollas hazafiságát. A "Békaegérharc" című verses travesztia csípős szatíra a francia háborúk korának Magyarországáról Felvilágosult líráján érződik Rousseau hatása. Értékes gondolati költeményekben fejezi ki Rousseau-nak a társadalmi egyenlőtlenség eredetéről szóló tanításait, szembeállítja a feudális állapotokkal az őstársadalom ideálját. Elítéli a múltból megmaradt babonákat, kipellengérezi a vallásos vakbuzgóságot, rokonszenvvel szól a jobbágyok sorsáról és az értelem diadalát hirdeti (Az estve, Konstancinápoly, Marosvásárhelyi gondolatok). "Az álom" című költeménye a materialista szemléletről vall: a halál a test beolvadása az

örök anyagba. Az első magyar világi színtársulat működése a dráma felé irányította a figyelmét, több színművet írt Legjelentősebb közülük "A méla Tempefői" (1793). Ebben leleplezi az uralkodó osztály elmaradottságát, műveletlenségét, mely kerékkötője a társadalmi haladásnak. Pályája második felében, az abszolutizmus és a reakció újabb megerősödése idején sem tagadja meg a haladást, továbbra is kűzd a magyar irodalom ügyéért és a nemzet kulturális felemelkedéséért. "Oh, szegény országunk" c verse fejezi ki legszenvedélyesebben - a kuruc költészetre emlékeztető hangon - a jakobinus mozgalom vérbefojtásával diadalmaskodó ellenforradalmi reakció elleni hazafias lázongást. A Vajda Julianna-élmény hatja át a Lilla-dalokat és az Anakreóni dalokat, a felvilágosult ember szabad életöröme a rokokó életélvezés és a gáláns udvarlás után végül a csalódás fájdalmas panaszában

fejeződik ki (A tihanyi echóhoz, A reményhez). Lillát is kora társadalmának "tyrann törvénye" ragadta el tőle, s a költő e társadalomból a természethez, a magányba menekül (A magányossághoz). A Dunántúlon még szorosabbá válik kapcsolata a népnyelvvel és a népköltészettel. Szakít a magyar irodalom addigi feudális-patriarkális népszemléletével Versei formában és tartalomban is a népköltészet természetes szépségét és közvetlenségét mutatják, és a XIX. századi demokratikus plebejus népiesség legjelentősebb előfutárává teszik (Parasztdal, Szegény Zsuzsi a táborozáskor, Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz). Dunántúli élmények szülte komikus eposza, a "Dorottya" is (1799), amely a farsangi hadakozás játékos meséjébe a nemesi társadalom reálisszatirikus életképeit szövi bele. Utolsó nagy művével felvilágosodott líráját zárja le: a Rhédeyné temetésén elmondott "A lélek

halhatatlansága" c. költeménye nagyszabású világnézeti körkép költői formában Sokat foglalkozott zenével, népies dalokat komponált és több szöveget írt meglevő dallamokra. Idegenből fordított zeneszövegei között van Mozart "Varázsfuvolájának" Schikander által írott szövege. Az estve elemzése: Ez a költemény érzelmes tájrajzként szerepelt abban a Zöld kódexben, amelybe Csokonai diákkorában írott feladatverseit leírta. Később ezeket a szövegeket élményeinek, gondolkodásának megfelelően átalakította, így születtek nagy versei A két kezdő sorban a szemlélődő-tűnődő Csokonai szólal meg, mint zenei alaptémában: "A napnak hanyatlik tündöklő hintaja, Nyitva várja a szép enyészet ajtaja." Ennek a kettősségnek sorozatos és fokozatos kibontakozása a vers két első része, egészen a "vidám melancholiáig". Az első részben kifelé figyel Csokonai és amit lát, az egyszerre haldokló,

szomorú és mosolygó, bíztató. Minden összetett és átszűrt: halvány, szendergő, mint egy festett képen. A versben játékos alliterációk találhatók: "Barlangjában belől bömböl a mord medve" A második részben aztán befelé fordul a költő, a külvilágot magára vonatkoztatja. Az érzékelés szélesedik: hangok, illatok és a homályban lengedező szélmozgások a holdfényben árnyjátékot, teátrumot kerekítenek. (Ilyen teátrumot ír le "Esti sugárkoszorújában" Tóth Árpád is.) A vers harmadik részében, az estve megállított, lélekvándorlásos pillanatában sikerül Csokonainak megfeledkeznie az időről. S ekkor fölcsendül az aggodalom, a szorongás hangja: a jóleső, örömteli szomorúságot elrebbenti a setét éj egyértelműen komor és rideg szárnya. Csokonai ragaszkodik ehhez az időtlen esti nyugalomhoz, mert ez lehetne egyetlen része a világban. Amikor aztán elillanni látja, kitör belőle a szenvedélyes

indoklás, megmagyarázza az esti nyugalom különleges értékét. A bódult emberi társadalommal szemben az estve szépsége nem egy a többi emberi öröm között, hanem egyetlen A hosszabb, negyedik rész elmélkedő-érvelő, kevés benne a kép, sűrűn használ fogalmakat és követi Rousseau emberek közti egyenlőtlenségről szóló értekezésének gondolatait. Követi, de eredeti módon, a maga hangján "Az enyém, a tied mennyi lármát szüle, Mióta a mienk nevezet elüle." Rousseau rámutat a magántulajdon káros hatására, elítéli az osztálytársadalmat. Érzékletesen fejti ki a társadalmi osztályok közti különbséget: gazdagság szegénység tortáta rozskenyér pástétom tonkinfészek Varga B. Irodalom tételek 1997 -3- A vers e szakaszával párhuzamba hozható József Attila Anyám c. verse: "Kis lábaskában hazahozta." ".ők egész fazékkal esznek" Csokonai Rousseau tanait a magyar valóságra értelmezve,

személyes élményeként fogalmazza újra. A parasztok régi panaszait eleveníti fel: a földeket elkerítik, a szegényeket elkergetik. "Nem is csuda, mert már a rétek árkolva És a mezők körül vagynak barázdolva, Az erdők tilalmas korlátok közt állnak, Hogy bennek az urak vadjai lakjanak, A vizek a szegényemberekre nézve Tőlök kimunkált fákkal el vannak pécézve!" Katona Bánk bánjában Tiborc ugyanezt panaszolja el: "Szép földeinkből vadászni berkeket csinálnak, ahová nékünk belépni sem szabad. .aki száz meg százezret rabol, bírája lészen annak, akit a szükség garast rabolni kényszerít" A vers gondolati és érzelmi töltése egymástól elválaszthatatlan. Az estve befejező része a gondolati anyaggal közvetlenül is súlyosodva tér vissza az egyetlen menedékhez, a természethez. A vers felépítése a természeti és társadalmi törvény összevetésén alapul. Ez jellegzetesen felvilágosodott, klasszicista vonás

Tehát a természet jó, a társadalom rossz. A megoldás ezért a természetbe való menekülés A szegény ember egyetlen vigasza, a természet, nem adható árendába. Jövendölés az első oskoláról a Somogyban: A cím utal Somogy elmaradottságára. "Dudva lenne a dudvák Közt az ananász, Kanász marad akinek A nevelője kanász." Csokonai felteszi a kérdést, ki a hibás Somogy elmaradottságáért.A tudás jelképei, Debrecen és Patak, messze esnek onnét. Általánossá vált az értékrendek eltolódása Ezt ironikus hangvétellel fejezi ki, amibe egyfajta szánalom is vegyül "Ami kevés pénz bejött, Két-három pora, Nagyobb dologra ment el Borra vagy disznóra!" Hasonló gondolatokat fejez ki Janus Pannonius is: "Barbár táj barbár szóra kapatja a szám." Ady A Hortobágy poétája c. verse is erről szól: "De ha a piszkos, gatyás, bamba Társakra s a csordára nézett, Eltemette rögtön a nótát, Káromkodott vagy

fütyörészett." Csokonai az utolsó strófában a nemzeti öntudatra építve kelti fel a segíteni akarást. A költői kérdés után gondolatjel, hangsúlyozva a kérdés megválaszolatlanságát: "Hogy a nagy fiakkal Gondolni se akarnak? -" A reménytelenségből kiút az erős hit. ez csillan meg az alábbi sorokban: "A vidékünk Új Hélikon lesz." Vörösmarty Országháza c. művében is találkozhatunk a tétlen magyar nemesség elítélésével: "A hazának nincsen háza, Mert fiainak Nem hazája." Csokonaival ellentétben Vörösmarty művében nem találjuk meg a sokat ígérő jövő képét. Varga B. Irodalom tételek 1997 -4- 4.A Berzsenyi Dániel (1776-1836) Élete: Régi nemesi család sarja. Sopronban járt kollégiumba, ahol megszerezte műveltsége alapjait, s a görög és latin kultúrához való vonzódását. 23 évesen megnősült, Sömjénbe, majd Niklára költözött Házasságáról Kazinczynak megírja, hogy

egy 14 éves, középszerű, együgyű lánykát vett el, akit meg is hagyott a maga együgyűségében. Első versei 1803-ban jutnak el Kazinczyhoz, 1810ben találkozik a fővárosban élő írókkal, Kazinczy barátaival Ez kölcsönös csalódást okoz 1813-ban megjelenik első kötete, 1817ben pedig Kölcsey bírálata, mely komoly sebet ejt a mélabúra hajlamos, válsággal küzdő Berzsenyin Kölcsey dagályosságát, üres szóvirágait, vidékiességét bírálja. Berzsenyi válasza 1825 után következik be, melyben az alkotói szabadságról szól, az újat védelmezi. Kazinczy hatására eljut odáig, hogy ezt írja: "Az ész minden! s ebből foly minden jó, Enélkül nincs virtus, sem semmi boldogság." 1830-ban az Akadémia tagja lesz, majd halálakor Kölcsey mond engesztelő gyászbeszédet. Eszményképe Horatius. A hozzá írt versére is a klasszicizmus a jellemző Az ő számára meg nem valósult ideál az, amit Horatiusban magasztal, s tanítványi

alázattal követi és csodálja mérhetetlen távolságból, de elérni, sőt megközelíteni sem tudja soha. A napóleoni háborúk idején (1797-1807) egy sor ódát írt a nemességhez, melyekkel fel akarta rázni, inteni és lelkesíteni őket. Később rádöbben, hogy a hadba gyűlt nemesség "gyülevész csoport" csupán, de ezekben az ódákban csak az ostorozásig jut el: "Mi a magyar most? - Rút szibarita váz." Legösszefogottabb ódája a hat szakaszos A magyarokhoz (Forr a világ.) című, melyet a görög-latin műveltség szellemében írt. Első három szakaszában lefesti a forrongó világot, a napóleoni háborúktól dúlt Európát, Ázsiát A 4-5 szakasz a jól érzékeltetett (hangfestéssel) veszélyhelyzettel, támadással szembeni védelmet mutatja be. A hatodik szakaszban bemutatja a megoldást, mely az erkölcsi erőben van. "Nem a sokaság, hanem Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat." Az ötödik szakaszban ugyan

visszautal a vészre, de végül a vers ódai nyugalommal, ünnepélyességgel zárul. Ódáiban klasszicista módon törekszik mindent az általános emberi szintre emelni. A magyarokhoz sorait - elvonatkoztatva a történelmi helyzettől - ma a szabadság verseként értelmezhetjük. Kodály Zoltán ezért érezte azt a fasizmus előretörése idején, 1936-ban, hogy az óda megzenésítése időszerű. Osztályrészem: A vers a személyesség megjelenítésével és az egyes szám első személy használatával a romantika felé hajlik. A klasszikus kereteket nagy erővel feszíti szét Berzsenyi és a Horatiustól kölcsönzött, sajátos módon értelmezett képek. A magyarokhoz: Ebben a műben a klasszicizmus törekvése bontakozik ki: mindent általános emberi szintre emelni. A mű sorait már a konkrét történelmi helyzettől elvonatkoztatva a szabadság verseként értelmezhetjük. Napóleonhoz: A vers fő gondolata a szabadság eszméjének hangsúlyozása: "Nem te

valál a győző, hanem a kor lelke: szabadság" Berzsenyi ódái nagy nyelvi erővel szólnak, de nem érik el elégiáinak egyetemes mélységét, a romantika hirdetésére hajlanak. Műveiben kettősség uralkodik, melyet erősít a klasszikus és romantikus elemek keveredése Hogy Berzsenyit mégis a klasszikusokhoz sorolják, példázza az ódáiban az általánosságra való törekvés. Jellemző még rá a Kölcsey bírálta dagályosság és áradó, túlzó jelzők használata. Varga B. Irodalom tételek 1997 -5- 5.A Katona Jozsef (1791-1830) A romantika: A XVIII. század utolsó és a XIX század első évtizedeiben fokzatosan kibontakozik egy új áramlat a szellemi, müvészeti életben. Kapcsolódik az egyes nemzeti küzdelmekhez, a kapitalizmus megállíthatatlan lendületéhez, de az új világból való kiábránduláshoz is - neve romantika. A magyar értelmiség még egy szűk réteg volt csupán, de hatása, összefogottsága rohamosan nőtt a század

első évtizedeiben. Pest-Buda lett az ország szellemi, irodalmi központja 1821-ben Kisfaludy Károly megindítja az Aurorát, mely még évkönyv volt, de közlési lehetőséget biztosított a fiatal íróknak. 1931-ben megindulnak a kritikai lapok Híresek Kossuth országgyűlési tudósításai. Az Akadémia 1834-ben tudományos folyóiratot indít Megalakul a Kisfaludy Társaság, melynek pályázati felhívásai fellendítik a szellemi életet. 1837-től Pesten állandó színtársulat működik, megnyitja kapuit a Nemzeti Szinház (Előtte vándorszínészek játszottak - Déryné is az volt.) A század első évtizedeiben különösen népszerűek voltak a romantikus, nemesi szemléletű múltidézések, a történelmi balladák és a magyarok - a magyar nemesség - dicsőségét bizonyító, zengő eposzok. 1791. november 11-én Kecskeméten született Katona József, a legnagyobb magyar drámairó Apja előbb jómódú, majd a napoleoni háborúk után elszegényedő

takácsmester. 1810-ben beiratkozik a Pesti Egyetem jogi karára, s itt kerül kapcsolatba a Pesten működő magyar színháztársulattal. 1813-ig színészként, fordítóként működik a színházban A színház iránti szenvedélyét csak fokozta a korszak nagy szinésznője, Déryné iránti szerelme. Először idegen, főleg német darabokat fordított és lovagregényeket dramatizált, majd eredeti történelmi drámákat írt. 1814-ben az Erdélyi Múzeum című folyóiratban pályázat jelent meg a kolozsvári Nemzeti Színház megnyitásakor előadandó történelmi drámára. E pályázatra írta a Bánk bánt Eközben ügyvédi vizsgát tett, öt évig Pesten dolgozott jogászként. A biráló bizottság 1817-ben meg sem említette a Bánk bánt, de késöbb Katona átírja 1820-ban hazatér szülővárosába, Kecskemétre. Alügyész, majd 1826-ban főügyész lett Irodalommal csak mellékesen foglalkozott 1830-ban Kecskeméten halt meg. 3 évvel Katona halála után a

Bánk bánt először mutatták be Kassán. Az előadások sikeresek, de a mű igazán csak a 40-es években érkezik be. 1848 március 15-én Katona drámájával ünnepel a forradalom 1861 óta Erkel Ferenc zenéjével operaváltozatát is sikerrel játsszák. Katona a romantika és a reformkori függetlenségi harcok előfutáraként lép fel, saját irodalmi és politikai hangot megszólaltatva. Tehetsége drámai érzékében, gördülékeny szinpadi játékában és a nyelvi erőben mutatkozik meg Katona történelmi forrásmunkákra alapozva írta meg drámáját, de a történelmi eseményeket a maga képzelete szerint alakította. A XIII századból, II.Endre (1204-1235) korából a magyarok lázadásából - továbbfejlesztve az elnyomott jobbágyság ügyének bevonásával - vette a témát. IIEndre korát alkalmasnak tartotta a maga korának nemzeti és társadalmi problémáinak, a nemzetre nehezedő idegen uralom és a parasztságot sujtó társadalmi elnyomás

ábrázolására. A Bánk bán cselekménye: A király külföldi hadakozása idején az idegen származású és idegenekre támaszkodó Gertrudis királyné, a magyar nemesség kiváltságaival és a nép súlyos helyzetével nem törődve kormányozza az országot. Az elégedetlen főurak Petur bán vezetésével összeesküvést szőnek ellene, Bánk azonban ellenzi tervüket. Ottó, a királyné öccse fondorlatos módon elcsábitja Melindát, Bánk feleségét. Erre Bánk egyrészt a rajta esett családi sérelem miatt, másrészt Tiborcnak, az éhező parasztnak panaszátol indíttatva maga hajtja végre, amit ellenzett: ő öli meg a királynét. Amikor megtudja, hogy Gertrudist mindenki ártatlannak tartja öccse bűnében, és hogy Melindát, bosszuból Gertrudis haláláért, megölték, összeomlik. Szerkezete: A dráma két fő szálon fut, a magánélet és közélet területén. (Melinda, nemesi összeesküvés, a nép sorsa) Bánk bán egyszerre szeretne megoldást

mindkét vonalon. Egyszerre akar hű lenni a királyhoz és bosszut állni a királynén "Két fátyolt szakasztok el: hazámról és becsületemről" - mondja az első felvonás végén. A drámai történés tulajdonképpen már akkor kezdődik, amikor Gertrudis hatalomra jut királyi férje mellett és a magyar szokásokkal, törvényekkel szemben meráni udvaroncoknak, rokonainak mindent megenged, földet, országos címeket adományoz nekik. Megkezdődik a nemzetet sértő kisebb-nagyobb törvénytelenségek és szívtelenségek sorozata, de megkezdődik a másik szál gombolyítása is: Melinda az udvarba kerül s Ottó szemet vet rá. Ottóba viszont Izidóra lesz reménytelenül szerelmes A két szál, a közéleti és a magánéleti, Bánk személyében fut össze Gertrudis és a merániak egyszerre törnek a magyar nép alapvető érdeke és Bánk családi becsülete ellen. Petur bán visszahívatja Bánkot, mert be akarja avatni a fegyveres felkelés tervébe, és

mert tudja, hogy Ottó Gertrudis segitségével el akarja csábitani Melindát. Bánk elmegy a békétlenek gyűlésére Bánk tudomására jut, hogy Ottó elcsábította Melindát Tiborc megrázó szavai újra emlékeztetik az ország és egyben a nép nyomorúságára is. Petur nemesi lázadását még leszerelte, de egyéni becsületének meggyalázása és a nép szenvedései azonban most tettekre sarkallják. A dráma fő mozgása a cselekedni késlekedő Bánk útját mutatja - a királyné megöléséig, Bánk bűnhődéséig. A drámai középpontot Bánk és Gertrudis kettőse alkotja, a közéleti réteget Petur és Tiborc, a magánéletit Melinda kapcsolja Bánkhoz. Az áthatásokkal lesz Bánk magánügye közüggyé Az események tetőpontján egybefonódik a két szál. Bánk, mint a haza függetlenségének és szabadságának ellenségét, s mint becsületének elrablóját öli meg a királynét. Az ötödik felvonás az eseménysor megoldása. Itt már nem olyan

erőteljes a küzdelem, a drámai történés Bánk tettét a király is jogosnak itéli, bár Bánk minden megbocsátás ellenére összeomlik. Ez a megoldás ellentmondást rejt magában A szereplőket jellemük szerint három csoportba sorolhatjuk: Gertrudis és köre Bánk és köre II.Endre és köre Otto, Biberach Melinda, Mikhál, Myska bán, Izidóra Simon, Petur Solom mester Tiborc Bánk bán: Nagy úr, nagy egyéniség. Felelősséget érző államférfi Király- és törvénytisztelő, bátor, higgadt Ujfajta hazafiság jelentkezik benne, amely már a nép sorsát is számbaveszi, amikor a nemzet szabadságáért küzd. Végső felismerése, hogy a zsarnokságot csak erőszakos úton lehet megdönteni. Szerelmében mélyen érző férj Lelkében súlyos küzdelem megy végbe, míg Varga B. Irodalom tételek 1997 -6- föként Melinda és Tiborc hatására elhatározza magát a királynéval való leszámolásra. A magáramaradottság és felesége halála okozza lelki

összeomlását. Gertrudis: Királyné, zsarnok. Ö képviseli az erőt Hatalomra éhes, Szenvedélyes, büszke, okos, érzékeny, ravasz és kegyetlen Erős egyéniség, uralkodni vágyó asszony. Méltó ellenfele Bánknak Ottó: Ostoba, gyáva, becstelen, gátlástalan. Tiborc: Alakjában az elnyomottak sorsát ábrázolja az iró. Bánkhoz ragaszkodó, szókimondó Öszinte, igazságszerető, öntudatos ember. Bánkot főleg Tiborccal alkotott kapcsolata teszi hőssé, alakjának megformálása forradalmi tett II.Endre király: Alakjában az uralkodó felvilágosult, igazságra törekvő nemzeti uralkodót akarta ábrázolni. Bánk tragikumának okai: - A nemesek visszahívják Bánkot. - Bánk nem oldotta meg Tiborc problémáját. - Magánéleti problémáit Melinda halála miatt már nem tudta megoldani. Tiborc kifejti, hogy nemcsak a magyar urakban van a hiba, hanem a magyar királyban is, hiszen a király nem fogadja őket. Felvetődik a jobbágykérdés Az önkéntes

örökváltsággal megoldodó javaslat, a jobbágyfelszabaditás azonban megbukik Katona a kor problémáit veti fel: a magyarság nem kiván idegen királyt, nem kiván Habsburg elnyomás alatt élni. A haza és a haladás tükrében felvetődik a függetlenség, a polgári átalakulás (iparosodás, polgáriasodás, városiasodás). A Bánk bán műfaja: Tragédia, amelyben mindössze három napra sűrűsödik össze a cselekmény. A drámai feszültség, a szerkezeti megoldás segitségével egyre fokozódik az első négy felvonás során, egészen a tetőpontig. A Bánk bán nemzeti és szerelmi tragédia egyszerre A dráma nyelve: Mindig a helyzetekhez és a főszereplők jelleméhez alkalmazkodik. A szenvedélyek szaggatott áradása jellemzi A szónoklat és a belső monolog az előadás jellemző formái. Verselése hagyományos, ötödfeles jambus, ritmusa nem mindig sima A mü korszerűsége nyilvánvaló: a merániak jelentik a Ferenc korabeli abszolutizmust, Tiborc pedig a

kései feudalizmus jobbágya. Tiborc alakjának megformálása forradalmi tett volt A többi szereplő is társadalmi tipus Bánk tettének okai, a dráma cselekményének sűrűsödése a tetőpontig: - fültanuja lesz az Otto-Gertrudis párbeszédnek - az éjszakai gyűlésen megtudja, hogy a békétlenek meg akarják ölni a királynét, és a vezetőjüknek választják - Biberachtól megtudja, hogy feleségét Ottó elcsábította - találkozik Tiborccal Tiborc panasza: "Szép földeinkből vadászni berkeket csinálnak, ahová nékünk belépni sem szabad, s ha egy beteg feleség vagy egy szegény himlős gyerek megkivánván lesújtunk egy rossz galambfiat, tüstént kikötnek .Aki száz meg százezret rabol, birája lészen annak, akit a szükség garast rabolni kényszerített." Hasonló gondolatokra bukkanunk Csokonai Az estve című versében: "Akit tán tolvajjá a tolvaj világ tett, mert gonosz erkölcsökkel senki se született. nem is csuda, mert már a

rétek árkolva és a mezők körül vagynak barázdolva. Az erdők tilalmas korlátok közt állnak, hogy bennök az urak vadjai lakjanak A vizek a szegény emberekre nézve tőlök kimunkált fákkal el vannak pécézve." Bánk ezek után dönt, hogy megy és számonkéri a bűnöket. Elátkozza Gertrudist és a szülőhelyét: "Örökre átkozott légy, átkozott! és átkozott a hely, melyben születtél." Gertrudis tőrt ránt, mely saját testébe hatol. Bánkot a leeső tőr koppanása téríti vissza a jelenbe Az 5 felvonásban megérkezik Endre. Mikor Bánk megtudja, hogy a királynőt nem tartják bűnösnek felesége elcsábításában és meglátja meggyilkolt feleségét, testileg-lelkileg összeroppan: "Nézd, uram e csüggedést! - király, a büntetés ennek már irgalom." A király nem bünteti meg Bánkot, azért, amiért a birák nem büntetik meg Ĺgnes asszonyt sem: "Összenéz a bölcs törvényszék Hallatára ily panasznak.

Csendesség van. Hallgat a száj, Csupán a szemek szavaznak. Eredj haza, szegény asszony! Mosd fehérre mocskos lepled. Eredj haza, Isten adjon Erőt és kegyelmet." Végül maga a király is felmenti Bánkot: "Magyarok! Előbb, mintsem magyar hazánk, előbb esett el méltán a királyné." Varga B. Irodalom tételek 1997 -7- 6.A Kölcsey Ferenc (1790-1838) Élete: 1790-ben középbirtokos családban született. Korán árvaságra jutott és egy gyerekkori himlő következtében elvesztette egyik szemét Emiatt az iskolában társtalan lett, és befelé forduló, borongásra hajlamos egyéniség. Kis birtokán sokat élt magányban Közéleti szereplése ki-ki lendíti magányából. Országgyűlési követ lesz, így új barátokat szerez 1835-ben lemond a megbízatásáról, mert Szatmárban győz a maradiság, bár már az események 48 felé mutatnak. Búcsúbeszéde is ezt jósolja: "Jelszavaink valának: haza és haladás" Témái gondolatait,

törekvéseit tükrözik: -magyar játékszínről -a szatmári adózó nép állapotáról -a magyar nyelv ügyében -a vallásszabadságról -szólásszabadság -papi dézsma -úriszék -az országgyűlés Pestre áttétele 1835-ben sok nehézsége adódik. Rossz szervezetét nem kímélve dolgozik; meghűl és megbetegszik, 1838-ban meghal Legismertebb műve az azóta nemzeti énekünkké lett Himnusz (1823), amit Erkel Ferenc zenésített meg 1844-ben. 1823 januárjában íródott, amikor az adószedés és az újoncozás miatt az egész országban feszült a hangulat. A mű soraiban is ott érződik a pesszimista hangulat De a Himnusz mégsem pesszimista vers. Vallásos keretbe öltöztetve nagyonis világi mondanivalót takar A reformkor előtti években, mikor olyan ember nem lévén, aki meg tudta volna oldani a gondokat, Istenhez "fellebbez" az egész nép sorsáért. Innen ered vallásos hangulata is Címe utal műfajára, keretes szerkezetű. Az első és az

utolsó versszak átfogja a művet, a befejező szakasz négy sorának megváltoztatásával is hangsúlyozza a vers mondanivalóját. A közbülső hat szakaszból az első kettő a nemzeti múlt dicső képeit festi meg, a másik négy a bűnök miatti csapásokat sorolja Kölcsey bírálja népét, de azonosul is vele, ezt erősíti a keretes elrendezés, a tartalmi arányok klasszikus kiegyensúlyozottsága. A Himnusz nem buzdít, csak keserű igazlátással sorolja fel a tényeket. Összevetve Vörösmarty Szózatával a legszembetűnőbb különbség az, hogy míg Kölcsey 1823ban még nem látott kiutat, Vörösmarty 1836-ban már igen: a népet rendületlen kitartásra szólítja fel A Himnusz kifejezi alkotójának töretlen hazaszeretetét, a haladás, a "víg esztendő" eljöttének reményét. Az 1831-ben keletkezett Huszt című epigrammában Kölcsey a múltba fordulást, régi dicsőségek emlegetését bírálja. A romantikus képeket a klasszikus versforma

tartja rendben (disztichon, hexameterrel párosult pentameter). Látomás és jelszó, buzdítás és intelem feszül a versben Két zárósora a reformkor jelszava lett. Ez a két sor tükrözi Kölcsey hazáról alkotott véleményét: "Messze jövendővel komolyan vess össze jelenkort, Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derül." Az 1833-ban keletkezett kétsoros is lényegében ugyanarra szólít fel, a hazaszeretetre, mely Kölcsey számára életforma volt: Emléklapra: "Négy szócskát üzenek, vésd jól kebledbe s fiadnak Hagyd örökül, ha kihunysz: A haza minden előtt." Halála évében, 1838-ban írta a Zrínyi második éneke című művet. Ebben már nem annyira végletesek a romantikus képek, de az alaphelyzet még romantikus. A vers párbeszéd Zrínyi (Kölcsey) és sors között Kölcsey magát Zrínyihez hasonlítja, egyedül benne ég még a hazaszeretet. "S ő védtelen küzd egyedül." Vajda János Virrasztók című

versében is megjelenik ez a gondolat, hogy csak az írók küzdenek még. "Mi vagyunk még éberen." A vers monológ, Kölcsey vívódásának őszinte dokumentuma. Mind a sors, mind Zrínyi szövegében az ő megszenvedett élményei kapnak hangot. A hazafiúi aggodalom és a csalódottság elvont és általános képekben kapnak formát "Mert kánya, kígyó, féreg egyre támad." A nemzetet önnön fiai viszik pusztulásba: erre a Himnuszban és Vörösmarty Országháza című versében is találunk példát: "S lettél magzatod miatt magzatod hamvedre" (Himnusz) "A hazának nincsen háza, mert fiainak nem hazája." Vanitatum vanitas: 1823 áprilisában írta, a Himnusz után. Magán hordozza a reakció sötét, kilátástalan éveire jellemző komor, pesszimista hangot Ezt tükrözi az első és az utolsó szakasz refrénje: "Mind csak hiábavaló." Úgy érzi, hogy nemzetéért semmit sem tud tenni, de a nemzet haldoklik, és

vele együtt a költő is: "Illat az, mely tölt virágot, És rózsát, ha elhull, Még egy perccel éli túl." Hasonló gondolatot találunk Arany János Letészem a lantot című versében is: a szabadságharc bukása után érzi ezt a tehetetlenséget: "Ha a fa élte megszakad, Egy perccel éli túl virága." Kölcsey rendíthetetlen hazaszeretete és tenni akarása, mely áthatotta minden művét, követendő példa az utókornak. Varga B. Irodalom tételek 1997 -8- 7.A Vörösmarty Mihály (1800-1855) A reformkorszak legnagyobb nemesi költője Vörösmarty Mihály volt. E kor eszmei törekvése a kor problémájának: függetlenség és polgárosodás harcának összekapcsolása volt. Eddig e két eszme csak külön - külön jelentkezett (A Martinovics - szövetség kapcsolja először a két eszmét.) Élete: Vörösmarty 1800.december 1-én született Nyéken Szegény nemesi családból származott, apja uradalmi tiszt, majd árendás lett Apja

szerény tehetségéhez mérten taníttatta, Vörösmarty gyermekkorában megismerkedett a szükséggel (kilencen voltak testvérek) és a tanulás iránti igénnyel, hogy többre vigye, hogy "legyen belőle valaki ". Minden feladatot a lehető legjobban akart megoldani, a "sötét eszmék" már kezdettől benne bujkáltak, a reménytelenség élete utolsó esztendeiben, főleg a szabadságharc bukása után, betegsége súlyosbodásakor elhatalmasodtak rajta. 16 éves korában édesapja meghal, de nem hagyja abba a tanulást, a Perczel családhoz kerül nevelőnek, közben elvégzi a jogot. 15-16 éves korától versel. Nagy erővel készül az írói pályára, azonban vallomásaiból elkeseredés hallatszik 1823-ban joggyakorlatra Görbőre kerül, ahol a fiatal és vidám jurátusok kibillentették mélabújából. Életre szóló barátságokat kötött és itt ismerkedett meg, illetve került kapcsolatba a kor haladó nemesi mozgalmaival. Költői

pályájának első szakaszában a nemzeti öntudat ébresztőjeként értékeljük. (1823-27) A Perczel családnál eltöltött évek is hatással voltak rá. (Tanítványa Perczel Mór a szabadságharc hős tábornoka tetteivel visszamutat Vörösmartyra.)A Perczel ház zsarnokság elleni felháborodása, a történeti múlt tisztelete, Vörösmartynál összefonódik a nemzeti függetlenség neves igényével, a húszas években erősödő nemzeti ellenállás, valamint a gazdag Perczel kisasszony iránt érzett szerelem felfűti alkotókedvét, majd megszületik egy fantasztikus hőskölteménye a "Zalán futása" 1825 Hősi eposzának célja, hogy felrázza kora nemességét és tettekre sarkalja. A múlt példájával buzdít a jelenre. A honfoglalás kori eposz témáját Anonymus fesztájából meríti. (Árpád elűz egy bolgár fejedelmet) Az ősi dicsőség példája, mely a jelen feladatainak megoldására sürget, nem hatol át a közöny ódon falain. Az

1825-ös országgyűlés sem váltja valóra a költő honfi-reményeit. Ráébred az igazságra, hogy nem elegendő a múlt dicsőségének, diadalainak idézése, költészetét bámulatos tisztánlátással a múltból a jelen felé fordítja. A 30-as évek feszült társadalmi légkörben cselekvő kedve megnövekszik, szenvedéllyel veti magát az Akadémia munkájába: bírál, buzdít, tervez, javasol. Azt vallja, hogy "legszentebb vallás a haza, s az emberiség" Hazaszeretete tettekben nyilvánul meg Kisfaludy halála (1830) után ő vette át két barátjával az irodalmunk irányítását. A magyar irodalmi élet központi alakja lett, Petőfi is hozzá fordult segítségért Sokoldalú munkát végzett a Magyar Tudományos Akadémián. Részt vett a magyar helyesírás szabályainak kidolgozásában, értelmező szótárt, nyelvtant állított össze. Amikor az első reformországgyűlés eredménytelenül végződik kiábrándul a közéletből és romantikus

álmodozásba kezd. A szerelmi boldogságot tartja - saját reménytelen szerelme (Perczel Etelka iránt) ellenére - egyedül elérhetőnek, az ember számára enyhülést, megnyugvást adónak. Ez fejeződik ki a Csongor és Tünde című mesedrámájából Csongor és Tünde: (1830) Témája: Árgilus királyfiról szól néphistória. Hat rá Shakespeare Szentivánéji álom című mesejátéka A mű boldogságkeresés motívumával indul: az ember a világ bajaitól független szerelmi idillben találja meg a boldogságot. Vörösmarty a Három Vándor jelképes alakjával egy-egy életlehetőséget mutat be, de ezek kudarca a mű végén beteljesül. Fejedelem: hatalom, más népek leigázása. Kalmár: pénzszekrény Tudós: öncélú filozofálgatás A mesedrámát a népi nyelv fordulatai hatják át (szép, változatos, gazdag szavak, egyesíti a nép realizmust és a finomságot - Balga, Ilma, ördögfiak) Nemesi hazaszeretetében mindinkább előtérbe kerül a nép és az

egyetemes emberiség eszméje. A mű röviden összefoglalható, leegyszerűsített cselekménye: Csongor és Tünde enyelgését a gonosz Mirigy megzavarja, levágja Tünde haját és ezzel elválasztja egymástól a szerelmeseket. Csongor, Tünde keresésére indul és az akadályokat, Mirigy cselvetéseit, a három vándor csábítását legyőzve, földöntúli hatalmak segítségével végül találkozik szerelmesével, felleli boldogságát. A népmesei motívumok mellett (boszorkány, ördögfiak, őrizhetetlen aranyalmafa, Hajnal és Éj országa) realisztikus színezetű alakok is megjelennek (Balga és Ilma) . A mesejáték varázsát adó költői nyelv csodálatos könnyűsége, romantikus szépsége, bája nagyrészt a népnyelvből táplálkozik. De a Csongor és Tünde nemcsak a népnyelv érvényesítésével előadott, népi alakokat szerepeltető, népi humorban bővelkedő dramatizált tündérmese, több annál: filozófiai mesedráma, melynek hőse nemcsak

szerelmesét, hanem általában az emberi boldogságot is keresi. Csongor vándorlásának színhelye tulajdonképpen az egész Föld, a hármas út vidékről az egész világot belátja, a messziről érkezett és messze tartó vándor általános emberi, történelmi lét jelenik meg az anyagi világ történetének keretében ágyazva. Amiről Csongor megbizonyosodott: hogy pénzvágy, a hatalom és hódítás szenvedélye, az eszmény nélküli szkepticizmus nem ad boldogságot, hanem a pusztuláshoz vezet; a mű az egész emberiségnek szóló tanítás. A Csongor és Tünde azonban a maga egészével hitet ébreszt az emberi boldogság mellett A drámában szereplő monológokhoz hasonlóan az egész dráma szimmetrikus elrendezésű, ami jól megfelel a kettősségnek, a csüggesztő történéseknek és a bizakodó megoldásoknak. Csongor éjszaka jelenik meg a tündérfalnál, akkor indul boldogságkereső útjára Éjszaka van, a darab végén, mikor, mikor újra egymásra

találnak. A két éjszakai jelenet között csaknem minden közbülső jelenet szimmetrikusan ismétlődik (vándorok) A darabban párhuzamosan mozgó alakokkal találkozhatunk (Csongor és tünde párosát Balga és Ilma kíséri), bár a szereplők rendszerében sok-sok ellentmondás feszül. Csongor az ég féle kívánkozik, Tünde pedig a Föld felé közeledik Az ideák világában bolyongó Csongor, ellentéte az enni inni, az életet élvezni akaró Balga Bár gyakran érezhettük úgy, nem állnak egymással ellentétben, hanem kiegészítői egymásnak, a személyiség különböző szintjeit képviselik. A drámában az alakok és a történet az ember belső világára, belső konfliktusaira vonatkozik. A három vándor egy-egy hatalmassá növesztett szenvedélyt képvisel. Az alakok általánosak, pontosan annyira, mint az általuk képviselt gondolat. Igazi párbeszéd nem alakul ki közöttük és Csongor között, csak monológok váltják egymást Ezzel is

érzékelteti Vörösmarty, hogy az egyetlen boldogító érzés a szerelem boldogsága. Csongor útja a műben elképzelt, romantikus utakon visz, Vörösmarty a létezés labirintusában látja, láttatja Csongort. A főhős nem vízszintesen halad, hanem saját mélységében, lehetőségeiben keresi az utat és végül is oda ér vissza, ahonnan elindult. Ez a gondolat a népmesében is felbukkant: a kincset kereső ember bejárja az egész világot, a kincset végül is a saját házánál leli meg. A 20-as években az írók figyelme mindinkább a népiesség felé fordult. Ez főképp a német romantikusok által fellendített mozgalomnak volt köszönhető )Heine). Továbbá irodalmi úton fejezi ki azt az igyekezetet, hogy a magyarság függetlenségének megtartásához a népben kell keresni a szövetséget. A népi költészet előfutára volt, a helyzetdalok, népi művek majd Petőfinél terjednek ki igazán Varga B. Irodalom tételek 1997 -9- 8.A Petőfi Sándor

(1823-1849) Élete: 1823 január 1-én Kiskőrösön született, apja Petrovics István mészáros, anyja Hruz Mária. Kiskunfélegyházára költöznek, sok helyen tanul: Kecskemét, Szabadszállás, Sárszentlőrinc, Pest, Aszód. 15 évesen beáll az aszódi vándorszínészek közé Apja nemsokára tönkremegy 1839-től Debrecenben ingyendiák, majd Pestre kerül a nemzeti színházhoz. Beáll katonának, de egészsége miatt leszerelik Sopronba, Pápára, majd Potsdamba megy. 1844-től Pesten fordító, majd segédszerkesztő a Pesti Divatlapnál Az irodalmi élet középpontjába kerül, megjelenik első verseskötete A helység kalapácsa címmel. Egy hónapot tölt Eperjesen Kerényi és Tompa társaságában Szülei nehéz helyzete és szerelmi csalódásai arra késztetik, hogy hazatérjen. 1846-ban már határozott programja van, forradalmi tettvágy fűti 1846 szeptemberében ismerkedik meg Szendrei Juliannával A Toldi olvasása után barátság Arannyal. 1847 szeptember

8-án feleségül veszi Júliát 1848-ban kiadják összes költeményeit; a forradalom egyik vezéralakja. A forradalom után Erdélybe megy katonának, közben elveszíti szüleit 1849-ben a Segesvári csatában elesik Sors, nyiss nekem tért: Miután elolvasta a francia forradalomról szóló műveket, új alkotói korba lépett, megtalálta élete értelmét: harcolni a szabadság forradalmában. Már a mű első sorában elhangzik a lényeg: "Sors, nyiss nekem tért, hadd tehessek Az emberiségért valamit." Bár még nem konkrét cél érdekében küzd, de valami hasznosat akar tenni. A negyedik versszakban hangzik el az a mondat, amely következő versében is kulcsfontosságú: "Meghalni az emberiség javáért." Egy gondolat bánt engemet: Az előző versben meghatározott célja konkrétabbá válik ebben a műben, mint a Sors, nyiss nekem tért című mű utolsó két szakasza is a halál gondolata körül mozog, csak Petőfi ezt az egész művet ennek

szenteli. A halál elkerülhetetlenségének tudatában hasznos és haszontalan halál villan fel képzeletében. Romantikus képekkel festi le az elmúlást Istenhez könyörög, hogy ne lassú halállal, "ágyban, párnák közt" haljon meg, ő nem ilyen sorsra született. Majd felrémlik a 48-as forradalom képe. Az azóta történelmivé vált eseményeket Petőfi romantikus képekkel festi le és saját halálát is megjósolja: "Ott folyjon az ifjúi vér ki szivembül!" Érzi, tudja, hogy már nem kell soká várnia az áhított forradalomra. A magyar irodalomban először ő használja, ebben a versben, a világszabadság szóösszetételt, s fontosságát hangsúlyozva mindjárt kétszer is. A vers nincsen szakaszokra osztva, bár mégis két részre válik Az első rész az értelmetlen halál képeit tárja elénk. Ezt követi a kétszer megismételt könyörgés, mely szétválasztja a művet: "Ne ily halált adj, Istenem, Ne ily halált adj

énnekem!" A második, hosszabb szakaszban van a mű mondanivalója: "Az emberiség javáért életét áldozná" Ezt hangsúlyozza, hogy a 2. rész jóval hosszabb és pezsgőbb is és a hősök temetésének ünnepélyes képével zárul A XIX. század költői: Ez a vers utat mutat, a költő ars poeticáját, elképzeléseinek radikális voltát fejezi ki. Petőfi hívja, várja a forradalmat, neki programja van, melyhez következetességgel ragaszkodott is haláláig. Az első rész figyelmeztetés az írástudók felelősségére. Csak annak szabad cselekednie, aki tudja, hogy mit akar Petőfinél a húrok pengetése, Aranynál a lant mind a költői pályát jelenti A lant utalás a régi krónikásokra, akik lanttal a kezükben járták az országot (Tinódi Lantos Sebestyén). A 2. szakasz a Bibliából merít A lángoszlop - melyet Mózes követve népével kikerül a pusztaságból - most a költő Ezzel meghatározza a költők helyét a világban. A harmadik

versszak már buzdít a cselekvésre és elítéli a gyáva, meghunyászkodó költőket: "Átok reá, ki elhajítja Kezéből a nép zászlaját" A 4. szakaszt a gyáva, megalkuvó prófétáknak szenteli, akik hátráltatják a haladni vágyókat: "Hazugság, szemtelen hazugság Mit milliók cáfolnak meg." Hasonló gondolatokat találunk Babits Cigány a siralomházban című versében is: "Nem magamért sírok én: Testvérem van millió." Vörösmarty is hasonlóan ír a Gondolatok a könyvtárban című versében: "Nem vagyok magam! Testvéreim vannak számos milliók." Az ötödik strófa a célt, az eljövendő jobb kort festi le: "Ha majd a bőség kosarából Mindenki egyaránt vehet, Ha majd a jognak asztalánál Mind egyaránt foglal helyet, Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán," Petőfi ezt még a költők feladataként jelöli meg, amit Ady már a munkásosztály feladataként: "Éhe a kenyérnek,

éhe a szónak, Éhe a szépnek hajt titeket."(Csák Máté földjén) József Attila ezt így fogalmazza meg Ars poeticájában: "Ehess, ihass, ölelhess, alhass." Az utolsó szakaszban rendületlen kitartásra, kűzdésre szólítja fel az embereket: "És addig? addig nincs megnyugvás Addig folyvást küszködni kell -" Vörösmarty erről így ír: "És mégis-mégis fáradozni kell,. .Mi dolgunk a világon? küzdeni erőnk szerint a legnemesebbekért."(Gondolatok a könyvtárban) Varga B. Irodalom tételek 1997 - 10 - Mikor a forradalom bukása lassan előrevetül, hangja elkomorodik, és szidalmazón, ostorozón szól. Ebben a hangulatban született versei az Európa csendes, újra csendes., és a Szörnyű idő Varga B. Irodalom tételek 1997 - 11 - 9.A Arany János (1817-1882) Élete: Arany János Nagyszalontán született 1817-ben. Debreceni diákévei és a Toldi megírása után 1851-ben Nagykőrösre ment tanítónak. Ekkor

születtek első balladái, melyeket már sokkal kifinomultabb, művészi jellemábrázolású és a haza szeretetét, féltését kifejezőek követtek. Arany történelmi balladái: V.László: A mű párhuzamos szerkesztésű. Minden második versszakban hallhatjuk a nép haragjától rettegő király hangját, ki a természeti jelenségekben is fenyegetést sejt. Az első versszakban két alliteráció is található: "Sűrű setét az éj, Dühöng a déli szél." Ezek érzékletesebbé teszik a természet hátborzongató s félelmetes játékát, a vihart, mely itt a nép haragját fejezi ki uralkodója ellen. Az álmából fölriadó király bűnös lelkiismerete hallattatja e hangot az égiháborúban A következő részben is érezzük a feszültséget, melyet a tűz és a víz ellentétével fejez ki: "Nyílása tűz, patak," A bűnös királyt hallucinációk gyötrik, szolgája nyugtatja meg: "A nép, uram király Csendes, mint a halál, Csupán a

menny dörög." Rokon vonást észlelhetünk Arany másik balladájában, A walesi bárdokban, mikor a zsarnok király megtekinti leigázott tartományát; feszült s ordító halálos csend körötte: "Kunyhói mind hallgatva, mint Megannyi puszta sír." A természet rendezte égiháború alatt megszöknek a rabok Buda várából, de a gyermek Mátyás fogoly marad. Nemcsak a király lelkiismerete mocskos, az összeesküvők, Kanizsa, Rozgonyi is minden levélrezdülésre poroszlót sejt. Hunyadi László törvénytelen lefejeztetője a bosszútól rettegve Csehországba menekül, hol nemsokára meghal. Itt minden ellenkezőjére fordul, a mű elején dúlt az égiháború, a bűnös király még magyar földön reszketett, csak a nép hallgatott. Most a zsarnok uralkodó megfutamodott, az idő csendes, de mégis "villámlik messziről", öntudatra ébred a nép, mely dühöngve söpri el a gyilkos V. László minden magyarországi hatalmára emlékeztető

jelét. Az utolsó szakasz szójátékéban igazságot szolgáltat - s ami Arany többi balladájában elmaradt - megoldja, feloldja a feszültséget: "Állj meg bosszú, megállj: Cseh földön ül a rab, Cseh földben a király, Mindig is ott marad, De visszajő a rab.!" Ez az utolsó sor Mátyás királlyá választására és hazatérésére utal, azonban kilépve a történelmi háttérből és abból az időből, mintegy átugorva a jelenbe (a vers keletkezésének korába), a szabadságharc idején bebörtönzött hazafiak képe elevenedik fel előttünk. E műben Arany főalakja halálával fizet bűnéért A többi balladájában is bűnhődés követi a bűnt, de bűnösei általában a legnagyobb emberi bűnhődéssel fizetnek bűnükért: megőrülnek. Shakespeare főhősei szintén beteges típusok, kiknek útja végén az őrület áll. A Szondi két apródja és A walesi bárdok is történelmi balladái közé tartoznak. A Velsi bárdok: Az egyetlen nem magyar

témájú ballada, 1857-ben íródott; Ferenc József látogatása alkalmából Aranyt felkérték, hogy írjon üdvözlőbeszédet ill. -költeményt Nem vállalta el, de azért írt egy "üdvözlő" balladát, ami nem lett valami lelkes A balladában Edward angol király látogatásra indul újonnan leigázott tartományába, Walesbe: "Hadd látom, úgymond, mennyit ér a walesi tartomány." Edward angol király természetesen Ferenc Józsefet személyesíti meg, és a walesi bárdok a magyar költőket. A versben többször találkozhatunk belső rímekkel, ill. szóismétléssel Ezek a nyelvtani átrendezések kihangsúlyozzák a sor jelentését: "Edward király, angol király," A belső rímek ezenfelül gördülékenyebbé teszik a művet: "Mint akarom, s mint a barom," "Földet, folyót, legelni jót," "Körötte csend, amerre ment," Az ötödik strófa a csend leírása. De ez a csend nem nyugodt, hanem a feszült és

visszafojtott düh, a megvetés csendje, az értelmetlen halál némasága: "Kunyhói mind hallgatva, mint Megannyi puszta sír." Edward megérkezik Montgomerybe, ahol a környék urai összegyűltek. A 10 strófa és a lakoma után Edward magára erőltetett nyugalma szertefoszlik, elszabadulnak indulatai: "Ti urak, ti urak! hát senki sem Koccint értem pohárt? Ti urak, ti urak!.ti velsz ebek! Ne éljen Edward?" ".de ördög itt belül minden nemes!" Varga B. Irodalom tételek 1997 - 12 - "Ti urak, ti urak, ti hitvány ebek!" Jól megfigyelhető a düh elhatalmasodása a királyon. A király parancsára előlépő bárd éneke utolsó soraiban szóátrendezéssel, refrénszerűen hangzik fel a vád: "Te tetted ezt király!" A második bárdot a király félbeszakítja, de a harmadik két szakasznyi énekében kitör Aranyból a fájdalom elvesztett barátja, Petőfi és az elvesztett szabadságharc iránt: "Elhullt

csatában a derék-" "Emléke sír a lanton még-" E két strófa a legszenvedélyesebb és legtámadóbb az egész balladában, Petőfi halálának emléke fájdalmas heg még Arany szívében. A király kiadja szörnyű parancsát, majd bűnösként menekülve hagyja el a tájékot Arany kitűnően érzékelteti érkezése és távozása közti különbséget: "Edward király, angol király "S Edward király, angol király Léptet fakó lován," Vágtat fakó lován," "Körötte csend, amerre ment, "Körötte ég földszint az ég és néma tartomány." A walesi tartomány." Az utolsó négy szakasz már Londonban játszódik, ahol a király küszködve vívja tusáját lelkiismeretével. E harcban csakis a király maradhat alul, elméje elborulásával fizet megbocsáthatatlan tettéért. Népi tárgyú balladái az Ágnes asszony, a Vörös Rébék, a Tengerihántás, A hamis tanú. Ágnes asszony: A mű keretes szerkezetű.

Legnyugtalanítóbb motívuma az állandóan visszatérő, monoton, időtlen mosás Ágnes asszony túlvilági alakként sikálja "régi rongyát", mintha időtlen idők óta mosná "véres leplét": szánandó és félelmetes egyszerre. Bűnhődése éppolyan rettenetes, mint a bűne. Arany lépésről lépésre mutatja be Ágnes asszony megőrülését Először csak összefüggéstelenül hazudik: "Csitt, te, csibém vére Keveré el a gyolcs leplet." "Csillagom, hisz ottbenn alszik! Ne menjünk be, mert felébred." Mikor a hajdú börtönbe "hívja", kifogást keres, mintha a hajdú nem is a börtönbe akarná vinni: "Jaj, galambom, hogy mehetnék, Míg e foltot ki nem mostam!" A börtönben Ágnes asszony nem meri levenni a szemét a beszűrődő fénysugárról, mert a sötétben lelkiismerete rémeket láttat vele: "Egy sugár a börtön napja, Éje pedig rémtül népes," "Ha ez a kis fény nem volna,

Úgy gondolja, megőrülne." A bíróságon elmondják szörnyű bűnét, mely számára nagyon hihetetlennek tűnik. Mikor megérti, hogy nem akarják hazaengedni, sírva fakad és kéri a bírákat, hogy befejezhesse félbehagyott munkáját: "Sürgős munkám van otthon, Fogva én itt nem ülhetek." "Mocsok esett lepedőmön, Ki kell a foltot vennem!" A bírák megértik, hogy Ágnes asszony megőrült: "Összenéz a bölcs törvényszék, Hallatára ily panasznak, Csendesség van. Hallgat a száj, Csupán a szemek szavaznak. Eredj haza, szegény asszony! Mosd fehérre mocskos lepled, Eredj haza, Isten adjon Erőt hozzá és kegyelmet." Hasonló motívummal találkozhatunk Katona József Bánk bánjában, mikor Endre megkegyelmez Bánknak: "Nézd, uram e csüggedést! - király, a büntetés ennek már irgalom." Ágnes asszony lelkiismerete azóta egyre láttatja vele a vérfoltot, így örökösen mosásra készteti, de soha nem tudja

lelkiismeretét, becsületét megtisztítani e mocsoktól. Intő példaként térdel fagyban-hóban a patak partján és vezekel bűnéért: "Ágnes azt még egyre látja S éppen úgy, mint akkor éjjel." Varga B. Irodalom tételek 1997 - 13 - 10. A Madách Imre (1823-1864) Élete: 1823-ban született Alsósztregován, régi nemesi családból. Apját 14 éves korában elveszti A váci piaristák után, Pestre került a bölcsészkarra tanulni. 1840-ben visszatér szülőmegyéjében Nógrádba Bekapcsolódik a politikába, a centralisták híve1845ben feleségül veszi a bihari ispán lányát, Fráter Erzsébetet Házasságuk kudarcba fullad, 1854-ben elvállnak 1860-61-ben ismét bekapcsolódik a politikába. 1864-ben meghal Az ember tragédiájának keletkezési körülményei: (1849 Alsósztregova) Már a mű keletkezési ideje is sokat árul el a tragédiáról: egy csüggedt kor végén és egy újra reménykedő korszak végén alkotta meg Madách Imre. A mű

ellentmondásossága, következetlensége, a pesszimista eseménysorozat és az optimista befejezés a megírás időpontjának társadalmi közérzetéből fakadt. Az az ifjú nemzedék, melyhez Madách is tartozott, a forradalom előtt feltétlenül hitt a liberális eszmék diadalában, a társadalmi haladásban, az osztályellentétek kiegyenlítődésében, a jobbágyhelyzet javulásában. Személyes csalódások, egyéni csapások is érték Madáchot, növelték kétségbeesését. Nővérét és családját feldühödött román parasztok felkoncolták, ennek hatására kezdett kiábrándulni a népből, a tömegekből. Felerősödött benne a romantika "titánkultuszának" eszméje, most már csak az egyszemélyes vezetőkben, a "titánokban" hitt, akik képesek megjobbítania világot. Csalatkozott feleségében is Fráter Erzsébetben is, akitől szerelmet, földöntúli boldogságot várt. Életének ez az eseménye jelentős szerepet kapott Éva

megformálásában is. Világszemléletét komorabbá tették a XIX. századi természettudományok új tanításai, főleg a determinizmus, melynek fő gondolata az emberi végzet elkerülhetetlensége, a társadalmi haladás nem léte. A tudomány rávezette a valóságra, romantikus eszméi összeomlottak, de Ö ennek ellenére is hinni akart bennük, ugyanakkor meg is cáfolta ezeket. A lelkében dúló vihart, ide-oda ingadozását a műben Ádám és Lucifer képviseli. Ádám megrögzött idealista, mig Lucifer szigorúan csak a valóságra támaszkodik. Az ember tragédiájában nem a történelmet akarta bemutatni, hanem a különböző eszmerendszereket. A Tragédia helye a magyar irodalomban: Az ember tragédiája a magyar irodalomban jelentős, kiemelkedő helyet foglal el, szinte alapműnek is mondhatnánk. Fontos, mert elsősorban az emberrel, az ember problémáival, sorsának alakulásával, tulajdonságaival foglalkozik, ezért ma is időszerű. Szokatlan műfaja

egyedül Vörösmarty Csongor és Tündéjéhez hasonlít A Tragédia alapkérdései: A tragédia leggyötrőbb alapkérdései leginkább, mint az egész mű az emberrel foglalkoznak. Van e értelme az emberi létnek; mi célra vagyunk a világon? Létezik e emberi fejlődés, tökéletesedés: "megy -é előbbre majdan fajzatom?" Érdemes -e küzdeni, harcolni egy célért: "Van-é küzdés, nagyság, erő, a mesterkélt világban, s melyet magad szemlélhettél imént?" Ezek mellett azonban más kérdések is felvetődnek. Pl: az egyén és a tömeg viszonya, melyben az író a romantika titánkultuszát jeleníti meg; a tudomány szerepe az emberi világban; a férfi és a nő kapcsolata (Ádám, Éva) ; determinizmus. A mű szerkezete: Keretszínek: 1. 2. 3. Expozíció Bonyodalom  ókor   4. Egyiptom 5. Athén 6. Róma 7. Konstantinápoly 11. London 12. Falanszter 13. Űr 14. Eszkimó 15. szín    8. Prága 9. Párizs 10.

Prága    középkor jelen jövő keretszín Befejezés A mű tartalma, értelmezése: 1.szín: MENNY Lucifer részt kér a teremtésből, az Úr két fát ad neki. 2. szín: ÉDEN Lucifer rábírja az emberpárt, hogy egyen a gyümölcsből, aminek következményeként Ádám elszakad az Úrtól 3. szín: ÉDENEN KÍVÜL Ádám követeli Lucifertől, hogy részesítse a megígért tudásban, mire Ádámot elaltatva végigvezeti a történelmen. 4. szín: EGYIPTOM Ádám fáraóként milliókkal építtet magának piramist és Éva döbbenti rá a nép szenvedéseire. Csalódik eszméiben Tézis: "milliók egy miatt" 5. szín: ATHÉN Miltiádész a nép önzetlen bajnoka, de a cselszövők miatt halálra ítélik, amiért újabb eszmét választ, ez az antitézis, az előző színben szereplő tézis ellentéte, a "mindenki magáért elv." Varga B. Irodalom tételek 1997 - 14 - 6. szín: RÓMA A gyönyörhajhász patríciusok életét mutatja be.

Ádám valahogy nem érzi jól magát Következtetése a szintézis, ami itt a vallásos tisztaságot jelöli meg kiútként. 7. szín: KONSTANTINÁPOLY Tankréd mint keresztes lovag lép fel. A testvériséget, szeretet ígérő hitből vallási fanatizmus lett Ádám nem akarja látni a folytatást, ismét csalódik eszméjében, pihenésre vágyik. 8. szín: PRÁGA Kepler a távoli csillagok kutatásával reméli megtalálni élete nyugalmát, de mindenhonnan csak zaklatást kap, ezért új, hősi kort álmodik. 9. szín: PÁRIZS A párizsi forradalom álom az álomban. Ádám mint Danton vezeti harcra a felkelt népet A forradalmi áldozatkészség és lelkesedés után Danton meginog: az elfogott arisztokraták között felismeri Évát, akitől az ellentétes világfelfogás választja el. Mikor újra találkoznak, Éva mint forradalmárnő jelenik meg. (A nő szélsőséges ábrázolása Madách nőfelfogásából ered, aki csak a családi keretben tudta elképzelni a nőt.) a

forradalmi tömeg elfordul a megingott vezértől 10. szín: PRÁGA Ádám felébred és visszagondolva értékeli a forradalmat. A forradalomból Danton tragikus sorsa miatt sem ábrándul ki, változatlanul dicső képnek tekint, a forradalom célkitűzéseit szent eszmének, melyek lassan betöltik a világot. Voltak akik azt állították, hogy a forradalom idegen a történeti fejlődéstől és a forradalom tévedés. Madách véleményét Ádám szájába adja: szerinte a forradalom polgári jelenség, Ö hajlandó volt a haladás ügyétől és a nemzeti szabadságtól elválaszthatatlan forradalmat vállalni, még ha ennek következményei őt is pusztulással fenyegették. A színben Éva könnyelmű, hűtlen hitvest alakít, melyet Madách elromlott házassága képeként is értelmezhetünk. 11. szín: LONDON Az előző színben hirdetett szabadságeszmék itt kiteljesednek a kapitalista szabadversenyben. A londoni szín a Tragédiának kulcsszíne, Madách jelenében, a

kapitalizmusban játszódik. Fordulópont a műben: Ádám itt már nem főszereplő, csak egy szemlélődő ember. Szerkezete emlékeztet az egész "drámai költemény" kompozíciójára Ádám a Tower magasából most is bizakodva, nem is rejtet örömmel figyeli a lent nyüzsgő sokaságot, a londoni vásárt. Közelről egyre nagyobb ellenszenvvel, fokozódó undorral fordul el tőle. A bábjátékos mutatványt rossz, ízetlen tréfának tekinti, az ibolya és ékszerárus versengése, polgárlányok keserves párbeszéde, a kocsmáros durvasága, s a három munkás vitája után robban ki belőle a nagyobb erejű csalódás hangja: "Jerünk tehát, mit is nézzük tovább, hogyan silányul állattá az ember". A táncosok vad orgiája undorítja, a koldusok marakodása, a katona fölényes pökhendisége, az utcalány szemérmetlensége lépésről lépésre kiábrándítja. Csak a négy tanuló életvidámságát, hazaszeretetét tartja kedves látványnak a

"lapos világban". De felnőve ezekből a gyerekekből lesznek a gyárosok, akiknek embertelen cinizmusa felháborítja, a vesztőhelyre hurcolt munkás látványa pedig már elviselhetetlen számára. Szinte riadtan kiállt fel Ádám: "Velőt fakasztó látvány, mit kísértesz? Ki mondja itt meg, melyik bűnösebb Avagy csupán a társaság talán-? Hol ez rohad - buján tenyész a bűn." A prózai világban eluralkodik a haszonlesés, a nyereségvágy, a korrupció, az emberi nagyság és jóság szinte teljesen kiveszett belőle, már titánjai sincsenek. Egyszóval az emberi értékek degenerálódnak Éva alakja ebben a színben is eléggé összetett Az Ö bűne itt is a koré, mely a szerelmet áruvá aljasította, Éva mégis megőrzött magában annyi tisztaságot, hogy végül lepereg róla a kor szennye. Ádám a Tower bástyájáról meglátja a kapitalizmus világának elkerülhetetlen bukását, halálraítéltségét: a szín szereplői maguk

ássák meg sírjukat, egymás után ugranak bele. Csak Éva nem zuhan a pusztulásba, glóriával dicsőülten felemelkedik, hogy "földre mosolya hozzon gyönyört". A szerelem a költészet és az ifjúság diadalmaskodik a londoni vásár zűrzavara és a törvény felett A sírbaugrás jelenete Arany János Hídavatás című verséből ismerős. 12. szín: FALANSZTER A szín a jövőben játszódik, egy elképzelt utópista szocializmust alapul véve egy inkább eltorzult monopolkapitalizmusra emlékeztető világot, amelyből száműzik a művészeteket. Kora divatos elmélete is megjelenik a színben, hogy kihűl a Nap 13. szín: ŰR A Föld szelleme visszahívja Ádámot, aki vállalja tovább a küzdelmet. 14. szín: ESZKIMÓ A Nap kihűlt, az emberek lassan elállatiasodnak. Ádám álma végét kívánja 15. szín: ÉDENEN KÍVÜL Ez a végkifejlet. Ádám felébred és hogy a borzalmakat elkerülje, öngyilkos akar lenni, de Éva közli vele, hogy terhes Ádám

megérti, hogy az életet nem lehet megsemmisíteni és a riasztó kétségek ellenére vállalnia kell a küzdelmet, mint ahogy maga mondta az űrben: "Az élet küzdelem, Az élet célja e küzdés maga." Ádám az Úrhoz fordul, ki csak annyit hajlandó elárulni, hogy küzdelmeiben végig mellette lesz és az elkomoruló Ádám kétségeire így szól a tragédia végszavával: "Mondottam Ember, küzdj és bízva bízzál!" Varga B. Irodalom tételek 1997 - 15 - 11.A Mikszáth Kálmán (1847-1910) Mikszáth életpályája: Mikszáth Kálmán a magyar regény és novellairodalom nagy művésze. Palócföldön a Nógrád megyei Szklabonyán született gazdálkodó kisnemesi családban. Iskoláit Rimaszombaton és Selmecbányán végezte, utána jogot hallgatott a pesti egyetemen, majd Balassagyarmaton lett tisztviselő. Itt ismerkedett meg későbbi feleségével, Mauks Ilonával 1823-ban megnősült, végleg Pestre költözött és különböző lapok

munkatársaként nyomorgott. 1874-ben adta ki első könyvét, az "Elbeszélések" két kötete ez nem hozott számára sikert Súlyos anyagi gondjai miatt kénytelen volt elválni feleségétől. Nem sokkal ezután Szegedre ment az ellenzéki Szegedi Napló-hoz Itt érett igazi művésszé Megjelentette új elbeszéléseit "A tót atyafiak, jó palócok" címmel, mely meghozta a várva várt sikert. Anyagi helyzete is egyenesbe jött, ismét megesküdhetett 1882-ben szeretett feleségével. Parlamenti karcolatokat írt a Pesti Hírlap-ba "A Tisztelt Házból" címmel Gyors egymásutánban követték egymást novellái, elbeszélései, regényei. Népszerűsége nőttön nőtt, szinte már Jókaiéval vetekedett Kormánypárti képviselő, majd az MTA (Magyar Tudományos Akadémia) tagja lett. 1910-ben a 40 éves írói jubileumi ünnepségek után néhány nappal meghalt Mikszáth parasztábrázolása: Mikszáth műveire kezdetben nagy hatással volt

Jókai romantikája, mégis eltért tőle. Mikszáth egy teljesen új világot mutat be, a parasztok világát. Parasztábrázolása csendes líraiság és a szelíd humor jellemző A népmesékből, balladákból sokat merített, ez alakította ki a stílusát, az un. "asztali beszélgetéseket" -et Történeteinek hangneme nem elborzasztó, az író inkább igyekszik tompítani a tragikus események élét Általában ragyogó emberi jellemeket mutat be, akikkel legtöbbször tragikus események történnek, meg akarja győzni az olvasót arról, hogyha az élet úgy hozza, a legegyszerűbb emberből is erkölcsi nagyság válhat. Novelláiban a természet együtt él és lélegzik az emberi sorsokkal, az érzelmek előképét vagy utórezgéseit mutatja be. Azonban a paraszti életet nemesi szemüvegen keresztül szemléli, ezért óvakodik a naturalista eszközöktől, a hétköznapi gondok nem jutnak el hozzá. Minél egyszerűbb az ember, annál kevesebb gondja van

Tehát Mikszáth Kálmán Móriczcal ellentétben nem valóságosan festi meg a parasztokat. Mikszáth novellái, regényei: Novella: rövid terjedelmű, zárt epikai alkotás, az életnek egy bizonyos mozzanatát mutatja be. Gyakran tartalmaz drámai fordulatokat, mivel az érzelmek sűrítetten fordulnak elő, ahol is minden szó fontos. A novella sokak szerint a legnehezebb műfaj Mikszáth számos novellája "A tót atyafiak, jó palócok" című kötetében található meg. Ezek a történetek nem csupán falusi idillek - ahogy sokan vélik - , a legtöbb írás mélyén - balladai sejtetéssel - ott rejlik egy-egy nyugtalanító tragédia, kettétört emberi sors. A paraszti idillt azonban mindig feldúlja valami, mely eseményből a tulajdonképpeni elbeszélés cselekménye bontakozik ki. Jellegzetes Mikszáth írói magatartása is, ahogyan előadja történeteit Nem a kívülálló tárgyias, személytelen hangján közli az eseményeket, hanem a nép

mesemondójának tudatvilágát imitálja. Ezért tudja olyan természetesen magáévá tenni a falusi ember önszellemét, babonás hiedelmeit, a népi mondavilágot. Beleéli magát a közvetlen hallgatósághoz szóló mesélő, regélő alakjába, s a naiv, élőszóbeli előadás formáit utánozza. Közbeszúrt anekdotákkal, lírai kitérésekkel mintegy ébren kívánja tartani a hallgatók figyelmét Beszterce ostroma című regénye a feudális múlt ittmaradt kísérletei ellen tiltakozik, az oligarchia kegyetlenkedését és önkényét leplezi le. Az "Új Zrinyiász" az egész századvégi társadalom átfogó szatírája, a nagybirtok és a nagytőke összefonódásának és üzelmeinek ábrázolása "A gavallérok" és "A demokraták" című kisregényei a hazug dzsentri illúziók és az álliberalizmus leleplezései. Legjelentősebb kritikai-realista regényeinek egyike a "Különös házasság", mely szenvedélyes vádirat a

társadalom legmaradibb rétegei, a főpapság és a főurak ellen. "Jókai Mór élete és kora" című művében tudós alapossággal és művészi tollal írta meg Jókai életrajzát. A "Noszty fiú esete Tóth Marival" az a regénye, ahol a hozományvadász dzsentri először szenved vereséget. A regény a dzsentrik éles kritikája, Mikszáth azonban nem tud realista társadalmi erőt állítani vele szemben, ezért választja hőséül Tóth Mihályt, a plebejus demokratát, aki nézeteit közéleti-politikai téren meg sem kísérli érvényesíteni. "A fekete város", melyben a vármegye és Lőcse város viszályán át érzékelteti, hogy a nemesség és a polgárság osztályérdekből lemond a nagy nemzeti célok szolgálatáról, szintén híres műve Mikszáthnak. Lapaj, a híres dudás: Hosszas bevezetés előzi meg a cselekményt. Lapaj ősei is mind juhászok voltak, kint élték életüket a határban Nagyapja számadó volt, de ő már

csak a csőszmesterségig vitte. Egész életét az állatok között tölti, jobban megvan velük, mint az emberekkel, akik szerinte kiismerhetetlenek Egy fiatal lány settenkedik Lapaj szerény kuckója körül. Lapaj mogorván förmed rá: "-Hohó! Állj meg! Ki vagy? Mit viszesz?" Nem akarta bántani a lányt, egyszerűen ilyen volt, mint a többi juhász, soha nem tanult illemet. A lány szelíden válaszolt, kérlelte, hogy nézze őt meg jól, majd futásnak eredt és belevetette magát a vihartól felkorbácsolt folyó vizébe. Lapaj csak a sikoltást hallotta: "Tudja, mi történt: a leány beleugrott a vízbe. Kiveszi szájából a pipát, lekapja a széles kalapot a fejéről, odahelyezi a lucskos földre, s rátérdelvén, a folyó felé fordulva elmondja a Miatyánkot, csendesen, vigyázva, hogy meg ne akadjon benne." Ami ezután történt, az jobban megrázta a híres dudást. Egy síró kisbaba volt elrejtve a kunyhójában Lapaj első ijedtségét

legyőzve, minden tudományát latba vetette, hogy a csöppség ne sírjon, majd rájött, hogy éhes és megitatta kecsketejjel. A távolban meglátott egy fiút, akit elküldött a faluba a bíróhoz, hogy kerítsen egy öregasszonyt, aki majd felneveli a kisbabát. A fiú meg is jött a falu bábájával Lapaj könnyes szemekkel adta át a csecsemőt, mert annyira megszerette. Hirtelen született meg benne a döntés, mely egész életére szólt: visszavette a gyermeket a megdöbbent bábától és bevitte a kunyhójába. Másnap eladta egyetlen értékét, a dudáját egy anyakecskéért Lapaj, aki nem kötődött senkihez, egyszerre értette meg a gondoskodás, a szeretet fogalmát. A novellából egy faragatlan, ám még humánummal rendelkező ember magasodik ki a dudás személyében. Más témájú a Bede Anna tartozása című novellája. Az egész történet egy villanás az életből, ám mégis jól tükrözi a magyar paraszti család sorsát. Bede Anna meghalt nem sokkal

azelőtt, hogy a végzés megérkezett, miszerint fél évet letöltenie a fogdában Hogy senki se vethesse a szemére, hogy adósa maradt, a húga eljött letölteni a börtönbüntetését. A mogorva bíró, ki végig arctalan marad a novellában, sem állhatja meg könnyek nélkül, mikor kiderül, hogy Bede Anna helyett húga, Erzsi jött el. A bíró, kit talán soha nem érdekeltek elitéltjei, most csodálattal teli megdöbbenéssel néz a lányra, mintha nem hinné, hogy ilyen naiv és tiszta emberek is léteznek. Érzi, hogy a lány nem értené meg, ha megtiltaná, hogy leülhesse nővére büntetését, ezért azt hazudja, hogy rossz végzést küldtek el hozzájuk. Erzsi úgy fogadja ezt, mintha régen tudta volna, hogy nővére ártatlan. Mégsem az emberségéről tanúbizonyságot tevő bíró alakja magasodik ki előttünk, hanem egy olyan lányé, akit a feltétlen törvénytisztelet és a nővére iránt érzett szeretet még a börtön elviselésére is képessé

tett volna. A Tót atyafiak és a jó palócok novelláskötetekben még a romantika játssza a főszerepet, ez azonban később teret enged a kritikai realizmusnak. Varga B. Irodalom tételek 1997 - 16 - 12.A Ady Endre (1877-1919) Az avantgárd a (a francia előőrs szóból) századfordulón keletkezett olyan művészi irányzatok gyűjtőfogalma, amelyek a művészi forma valamilyen radikális megújítását tekintették feladatuknak, és e formaforradalom hevében elvesztették a korábbi művészet hagyományait. Többek értelmezése szerint ez a gyűjtőfogalom az izmusokra is kiterjed Nagyon fontos elkülönítenünk a nyugat- és kelet-európai avantgárdot, mert igen lényeges tartalmi és formai különbségek mutatkoznak meg az azonos irányzatok között. A legdöntőbb hasonlóság: az új és csak az új felfedezése és akarása A nyugati avantgárd kezdeti két reprezentatív irányzata a futurizmus és az expresszionizmus. Futurizmus: Körülbelül az

I.világháborúig tart, erősen támadta a maradiságot, a feudalizmust, az álszent erkölcsöket Több szocialisztikus nézetével a munkásságban rokonszenvet keltett. Az I világháború után másodvirágzásban a fasizmushoz csatlakozott Expresszionizmus: Németországban alakult ki, a háború felé rohanó imperialista rendszer belső bomlását a polgári értelmiség meghasonlását és zavaros lázongását tükrözte vissza hasonlóképpen a korabeli párhuzamos irányzatokhoz. A naturalizmussal, az impresszionizmussal és a szimbolizmussal akartak szembefordulni. Az irányzat legjelentősebb vonása a szubjektív életérzés Mindenestül tagadja a tárgyi valóságot és a világ kiismerhetőségét, az élet kaotikus és érthetetlen jelenségek halmaza, amelyek csak akarat szerint nyerhetnek főleg önkényes értelmet. A művész saját lelki világát vetíti ki műveibe, de szimbólumai nem racionálisan értelmezhetők. Jeles német képviselője: Franz Kafka, ki

a szimbólumait a groteszkig torzította, míg végül már semmi sem köti őket az eredeti figurához, csak a költői gondolat közvetítésére valók. Az expresszionizmus hatott a fiatal József Attilára is, ez pl A város peremén című versében érzékelhető. Ez nem egyszerű tájvers, itt a táj belső hangulatot fejez ki, a belső gondolat vetül ki a műben Naturalizmus: Kialakulásában két tényező játszott szerepet: 1 -A kapitalista rendszer megmerevedése és fokozódó belső feszültsége, a tömegek nyomora. 2 -Tudományos felfedezések. Pl: Darwin Egyik fő képviselője Emil Zola. A valóság minél hívebb feltárására törekszik, a környezet aprólékos ábrázolására Az emberi jellem vizsgálatáról főképp az örökletes tényezőket kutatja (Darwin). Jelentős hatása volt Móricz művészetének kialakulásában, mely később kritikai realizmussá alakult. Impresszionizmus: A naturalizmust váltotta fel, a művészet alapelve a szemlélés

folyamata: a művész számára nem az adott valóság az érdekes, hanem a rá ható benyomás. A mű nem a valóságot, hanem az általa keltett hatást tükrözi A művész karakterét emeli a középpontba. Mint a naturalizmus, az impresszionizmus is lemond a valóság átfogó ábrázolásáról, de szakít annak mechanikus anyanyelvűségével és az érzékelés szubjektivitásával helyettesíti. Fő magyar képviselői: Babits, Tóth Árpád, Juhász Gyula, Kosztolányi, Krúdy. Igen kedveli a szinesztéziát, amely különböző érzékterületekről származó érzeteknek szerves egészbe olvasztása. Például: "Egy kirakatban lila dalra kelt egy nyakkendő" (Tóth Árpád: Körúti hajnal) Szimbolizmus: A művészetnek nem a való világot kell ábrázolnia, hanem a felsőbb realitást kell visszaadnia, azt, ami a megismerés határain túl van: a transzcendentális, emberfeletti világot. Formai szempontból azonban sűrített kifejezőeszközökkel

gazdagította a költészetet és jelentős érdeme a költői nyelv megújítása, mert a kifejezőeszközei közül fontos szerep jutott a hangokkal való sejtetésnek. Képviselői: Baudelaire, Verlaine, Rimbaud, Magyarországon a nyugatosok és Ady A szimbolizmus Ady lírájában: A szimbolizmus a társadalmi felszínről a lényeg felé való közeledés eszköze lett. Góg és Magóg fia vagyok én: Anonymus műve alapján a jelentése: magyar vagyok. Verecke a magyar elmaradást, Dévény a nyugatot, a haladást, a szabad kultúra művészetét jelenti. Ezek a művek mind a valóságtól elvonatkoztatva értelmezhetők A Hortobágy poétéja: A Hortobágy utal Magyarország elmaradottságára. A csordát őrzők a költők Ezek a képek más költőknél is megjelennek más-más formában. Petőfinél lángoszlop, Vajdánál virrasztók, Babitsnál Jónás jelképezi a költőket Az elmaradott Magyarország visszahúzza a haladni vágyókat. A Tiszaparton: A Gangesz partjára

vágyik. A Gangesz a kultúra jelképe, a Tisza a maradiságé De neki a Tiszaparton kell élnie A magyar Messiások: "Ezerszer Messiások a magyar Messiások" Arany Jánosnál is megjelenik: "S pályám bére égető, mint Nessus vére" Mint láthatjuk, a szimbólumok nem újkeletű dolgok a művészetben, a szimbolizmus gyökerei mélyre nyúlnak vissza az irodalomban, s mégis a szimbolisták új stílust tudtak teremteni. Varga B. Irodalom tételek 1997 - 17 - 13.A Móricz Zsigmond (1879-1942) Az író életpályája: Móricz Zsigmond, a legnagyobb magyar kritikai realista író forradalmi hagyományú vidéken, Tiszacsécsén született az 1879-es évben. Apja Móricz Bálint, aki egy ideig módos parasztgazdának számított. Anyja Pallagi Erzsébet, egy özvegy papné lánya. Móricz családja eleinte viszonylag jó körülmények között élhetett, azonban egy ízben cséplőgépük felrobbant, ezt az anyagi veszteséget pedig már nem tudták

kiheverni, mindinkább elszegényedtek. Móricz arra kényszerült, hogy a nyarat rokonoknál töltse, ugyanis így kevesebb pénzbe került. Középiskolai tanulmányait Debrecenben, Sárospatakon és Kisújszálláson végezte, majd Pestre ment jogot, bölcsészetet hallgatni. 1903-ban "Az Újság" című lapnál kapott állást, mely liberális polgári eszméket hirdetett. 1908-ig a Kisfaludy Társaság megbízásából népköltési gyűjtést folytatott, egyik útja során ismerkedett meg Holics Eugéniával, akit feleségül is vett. Ám kapcsolatuk tragédiába torkollott: felesége háttérbe szorult, belefulladt a ház körüli teendőkbe és 25-ben öngyilkosságot követett el. Az írói sikert Móricz számára tulajdonképpen a "Hét krajcár" című novella hozta meg, megírásával elnyerte Ady barátságát és az ismeretlenségből való kiemelkedést. A Tanácsköztársaság idején aktívan részt vett a közéletben, a bukás után ezért meg is

hurcolták. Később 1929-33 között a Nyugat-nál tevékenykedett, majd a Kelet Népe című folyóiratot szerkesztette. Néhány év múlva alkotóereje teljében érte a halál 1942-ben Újszerű parasztábrázolása: Móricz mint tudjuk, paraszti témájú novellákkal kezdte pályafutását. Ö volt az első, aki reálisan, ködösítés nélkül, a dolgok megszépítése nélkül ábrázolta a paraszti világot a maga valóságában. A korabeli Dankó-nóták és Szabolcska Mihály írásai Móriczcal ellentétben hamisan mutatták meg a paraszti életformát, egyszerűnek, naivnak, éppen ezért boldognak festették le őket a népművészek is. Móricz parasztnovellái szinte mindig drámaiak, konfliktushelyzetet mutatnak be, a novellahősök általában sorsfordító helyzetben vannak. Nagy szerepük van a párbeszédeknek is és a naturalista képek is gyakran váltakoznak. A lélektan, a pszichológia áll a középpontban, a novella befejezése majd minden esetben

csattanóval zárul. A Barbárok: Egyik legkitűnőbb és legmegrendítőbb alkotása. A műben főleg a dialógusok uralkodnak, a leírás csak a legszükségesebb motívumok bemutatásából áll. Ez teszi balladaszerűen tömörré is Érdekes, hogy szinte teljesen hiányzik a kor bemutatása, nem is lehet tudni pontosan, mikor játszódik a cselekmény. Mikszáthtal ellentétben nem magyarázza a cselekményt, szinte közömbösen, szenvtelenül rideg stílusban közli a puszta tényeket. Ez a különbség a két író valamennyi műve között fennáll. A mű cselekménye három részre osztható Az első részben a szerencsétlen Bodri juhász és fia kegyetlen és aljas meggyilkolását tárja elénk. A két másik pásztor szinte magától értetődőnek veszi, hogy megölje a pásztort 300 juháért és két szamaráért. Nem a szegénység és a nélkülözés tettük oka, hanem a vagyonszerzésnek ez a csábító módja, a hirtelen meggazdagodás. Emberségükből

kivetkőzött, eltorzult lelkületű emberekkel állunk itt szemben. A következő rész majd egy évet ölel fel. A szerencsétlen özvegy a gyilkos juhász hazugságára elindul eltűnt ura után. Mesebeli alakként, halhatatlan hősként bolyong elveszett férje és gyermeke után, majd télre hazamegy, de a tavasz beköszöntével újra és újra kimegy arra a helyre, ahol férje tanyázott, mígnem a kutyája megtalálja a családja sírját. A harmadik rész ugyancsak rövid, tömör, drámai párbeszéd: a vizsgálóbiztos vallatja a veres juhászt, ki minden bűnét beismeri, kivéve Bodri juhász és fia meggyilkolását. Mikor kifelé indul, a kilincsre akasztva meglátja az elhunyt rézveretes szíját. Nem tud a kilincshez nyúlni, hátrafordul és beismeri ezt is A bíró utána nézett és ennyit mondott: "Barbárok." Másik művében, a Tragédiában más jellemekkel találkozhatunk. A Tragédia 1909-ben keletkezett, az úri Magyarország paraszti tömegeiben

feszülő indulatokat tárta fel egy tragikus epizód kapcsán. Kis János egyszerű parasztember volt, aki becsülettel megdolgozott szerény keresetéért, ám minden maggal, amit a Sarudy-földbe vetett, minden garassal, amelyet a munkájáért kapott, nőttön-nőtt benne az indulat. S mikor elérkezett a Sarudy-lány esküvője, úgy érezte, hogy itt az ő ideje, most megbosszulhat mindent, "kieszi" a vagyonából a birtokost. Álmában sokszor elképzelte, hogy jóllakik A lakodalmon a kevés ételtől összeszűkült gyomra hamar megtelt, de ó rendületlenül haladt fogásról fogásra, célja felé. "Ötvenet! - mondta magában Kis János és szemére fátyol szállott" De nem bírt ötven káposztát megenni. Hősünk összeomlott célja előtt, életével fizetett elhatározásáért Mikor meghal, nem érzünk megrendülést, pedig Kis Jánost a nyomor taszította bele ebbe az örvénybe, amelyből nem bírt kitántorogni. Varga B. Irodalom tételek

1997 - 18 - 14.A Babits Mihály (1883-1941) Élete: 1883-ban született Szekszárdon, erősen vallásos értelmiségi családból. Budapesten magyar-latin szakon tanári diplomát szerez. Baján, Szekszárdon, Fogarason, Újpesten és Budapesten tanít Háborúellenes versei miatt elveszti tanári állását 1919-ben egyetemi tanár. Az ellenforradalom után megfosztják ettől az állásától is, ezután elzárkózik mindkét oldal elől Az erkölcsi felháborodás, a humánum féltése fordította szembe a fasizmussal. 1941-ben halt meg gégerákban Művei: Élete során átélte a két világháborút, eszmerendszerét áthatotta a békevágy, s nem feledte az írástudók felelősségét sem. Húsvét előtt: A világháború alatt az emberi élet, a humanista értékek védelme érdekében tiltakozott az élet- és értékpusztítás ellen. Zaklatott, egymásba indázó mellékmondatokból felépülő hatalmas versmondat a költemény első, nagyobb része: az akkor

merész igazság kimondásának félelme nem téríti el a költőt eredeti mondanivalójától. De eközben elhangzanak rettentő igazságú mondatok: "Érctalpait a tipró diadalnak Nem tisztelem én, Se az önkény pokoli hatalmát." Rokon gondolat merül fel József Attila Ars poetica című versében: "Sziszegve se szolgálok aljas, nyomorító hatalmakat." Borzasztó képet fest a háborúról: "s lélekkel testet, dupla halál" De a fokozódó belső kényszer hatására, mely háromszor bukkan fel a műben, a szenvedést is vállalja: "S ha kiszakad ajkam, akkor is" kimondatja vele a lényeget: "Hogy elég! hogy elég! elég volt Hogy béke! béke! Béke, béke már, Legyen vége már!" Miután elhangzik a fő gondolat, a sorok rendeződnek, dallamos lüktetés vesz erőt rajtuk, a félrímek csengése a feltámadási ünnep énekét, az elkövetkezendő rendet sejtetik. Fortissimo: A cím jelentése: legerősebben. E verse

miatt Istenkáromlás vétségével perbe fogják A bekövetkezett korért, a szörnyűségekért Istent vonja felelősségre. Ez utal a helyzet kilátástalanságára (Kölcsey: Himnusz) A mű hangvétele kétségbeesett, érzi a fennálló helyzet borzalmát, de tenni semmit se tud ellene. Tragikus képeket fest, akárcsak Ady: "A drága fiúk hullanak Vérben a hóra napra-nap." "Labdázó fiúk Halálba merülnek." Cigány a siralomházban: A cím utal Vörösmarty híres versére, A vén cigányra, a cigány a költőt, a siralomház pedig a körülötte lévő világot jelképezi. Az első három strófa a babitsi költészet egy-egy szakaszát jelenti: "Hajdan" az ifjúkor könnyed, játékos művészetére utal. Az Úr és bogár hasonlatában ott rejlik a teremtés gondosságának precizitása és a létrejött alkotás jelentéktelenségének ellentéte. "Később", az I.világháború alatt született versek kemény, érces

hangvétele, mint a trombitahang "De ma" éppen az előző rész ellentéte, félénken, halkan születnek a versek. A könnyes, csüggedt szomorúságnak külső okai is vannak. Babits eszmevilágára mindig is jellemző volt a felelősségtudat a többi ember iránt, amely itt kap hangot: "Nem magamért sírok, testvéreim van millió" Majdnem ugyanez a gondolat jelenik meg Vörösmarty Gondolatok a könyvtárban című versében: "Testvéreim vannak számos milliók" Az elkövetkező képek kiúttalan, siralmas világot festenek le, maga Babits is így összegezi: "Szomorú világ ez!" Sőt Babits az utolsó versszakban még ennek a másokért könnyező költészetének az értelmét is megkérdőjelezi. Babitsot saját szenvedésein kívül az emberiség kínjai is gyötörték. A 30-as évek vége felé előre látható volt egy új háború pusztítása A kultúra s az emberiség féltésének morális parancsa fordította szembe a

fasizmussal. Jónás könyve: Az eredeti történet megváltoztatása a költő művészi szándékait szolgálta. A mű tulajdonképpen lírai önvallomás Babits önmagáról mond véleményt a műben. Először menekülni szeretne, de aztán megérti az írástudók felelősségét: "Mert vétkesek közt cinkos, aki néma, Atyafiért számot ad a testvér: Nincs mód nem menni, ahova te küldtél." A költő, a próféta kötelessége a harc az embertelenség, a barbárság ellen még akkor is, ha ez a küzdelem esetleg komikus és eredménytelen. A küzdő humanista ember álláspontja ez Az Úr nem pusztítja el Ninivét: itt felcsillan Babits jövőbe vetett hite Jogos a felháborodás az erkölcsi romlottság fölött, de jogtalan a világ pusztulását követelni. Varga B. Irodalom tételek 1997 - 19 - 15.A Kosztolányi Dezső (1885-1936) Élete: 1885-ben született Szabadkán, apja gimnáziumi igazgató. Érettségi után ö is tanárnak készül, Pesten

végzi az egyetemet. Ekkor kerül barátságba Babitscsal és Juhásszal Tanulmányait félbehagyva újságíró lett Költészete a halál közelségében teljesedett ki igazán. Több évi szenvedés után 1936-ban hal meg rákban Novellái: Novelláiban többnyire valamilyen lélektani tétel, igazság ölt formát. Az események önmagukért nemigen érdekelték, az emberi cselekedetek rejtett titkát, rugóit kívánta felderíteni. Érett elbeszéléseiből általában az derül ki, hogy milyen kisszerűen, nevetségesen értelmetlenül élnek az emberek, elszomorító, ostoba kényszerek között az adott társadalomban (Édes Anna).Ironikus ábrázolása mögött mindig érezhető az emberi részvét 1933-ban jelent meg az Esti Kornél című elbeszélés-gyűjteménye. A mű főszereplője Kosztolányi másik énje, ezek a novellák jórészt önéletrajzi jellegűek. A kötetben az utolsó írása a 18 fejezet, mely egy villamosutazásról szol. A novella felszíni, első

jelentésszintje valóban egy közönséges villamosutazás viszontagságairól ad képet. A novella hőse, Esti Kornél, a sötét és hideg éjben türelmetlenül várakozott a villamosra. Mikor végre megjelent a kocsi, alig tudott felszállni, mert emberfürtök lógtak a peronon. Belekapaszkodott az embertömegbe, nem törődve a veszélyekkel. Útitársai egytől-egyig gyűlölték a betolakodót Sok időbe telt, míg beljebb jutott, újabb és újabb ellenségeket szerezve magának, de nem adta fel a harcot. A minden emberi méltóságából kivetkezett, összepréselt, bűzös állatsereg láttán annyira megundorodott, hogy már le akart szállni, mikor megpillantott egy nőt, s ennek kék szeme megvigasztalta. Végülis megvívta az élet vad diadalát és egy ablak melletti kényelmes ülésre tett szert: küzdött és győzött. Élvezni akarta diadalát, kipihenni fáradalmait, de a kalauz elkiáltotta magát: "Végállomás!" Elszontyolodott és lassan

leszállt. A novella természetesen nem egy egyszeri villamosutazást ír le, hanem az emberi életet jelenti Fanyar keserűséggel, kiábrándultan ábrázol a megszületés kínjaitól kezdve az életben maradás vad és megalázó küzdelmein át egészen a végállomásig, a halálig. Kosztolányi ebben a novellában értelmetlennek és céltalannak láttatja az életet, vigasztalannak az emberek sorsát. Másik novellája A kulcs: Takács Pistát elküldi édesanyja a hivatalba apja után, hogy hozza el tőle a kamrakulcsot. A nagy, embertelen épületben sokáig bolyong a kisfiú, míg végre megtalálja az eldugott szobát, ahol apja dolgozik. Még soha nem járt itt, apja elbeszéléséből ismerte csak, mely a hivatalt valami csodálatos, szent helynek tünteti fel, de rá kellett ébrednie, hogy egészen más. Mikor benyit apja szobájába, kezd szertefoszlani benne a kép Apja íróasztala eldugott helyen áll és kicsi, roskadt. Mikor az apa meglátja fiát, rögtön

korholni kezdi ruhájáért, viselkedéséért, tanulmányaiért Majd hirtelen izgalom támad, megjelenik a főnök. Takács földig bókolva, eléje pattanva teljesíti főnöke kéréseit Pista a nagy zűrzavarban a teremben rekedt és leült apja íróasztala mellé, várakozólag. A főnök észrevette a fiút, elbeszélgetett vele Mikor verejtékező homlokkal megérkezett az apa, elismerő szavakat hallott a főnöktől, buzgón helyeselt, majd megcsókolta és szelíden hazaküldte. Pista nem értette a helyzetet és fülig vörösödve ment ki a teremből Kifelé menet újra eltévedt, de magában még megjegyezte, hogy apja legalább egy fejjel magasabb a főnökénél. A gondolatok összekeveredtek a fejében az emlékekkel a történtekről és a kialakított képről. A kapus csak azt vette észre, hogy egy síró kisfiú szalad ki az utcára. Pista egészen hazáig szaladt Varga B. Irodalom tételek 1997 - 20 - 16.A Tóth Árpád (1886-1928) Élete: Tóth Árpád

a Nyugat első nagy nemzedékének egyik kiemelkedő alakja, akinek uralkodó hangja végig a fájdalom, a szeretetre, boldogságra hiába váró ember szomorúsága. 1886-ban született Aradon. Hároméves korában Debrecenbe költöznek Ott érettségizik a reáliskolában Ezután Pesten, a bölcsészkaron végzi a magyar-német szakot. Ekkor már elég súlyos a tüdőbaja, húszéves korától végigkíséri életét Nyarait főként ezért tölti szepességi üdülőkben. Nagyon rossz családi körülmények között élt Két családi örökségét, a szegénységet és a tüdőbajt súlyosbította a mesteremberi sorból szobrásszá lett, szertelen és indulatos apa művész-kálváriája. Nagy álmait átmeneti sikerek után kudarcok és szégyenek csúfolták meg. A bukás a családot és az érzékeny idegzetű fiút különösen megviselte Az egyetemi évek nyeresége elsősorban az otthon nyomasztó légköréből való szabadulás volt. A modern nyugati irodalom hatott rá

elsősorban, mert ezt őszintébbnek találta a feudális színezetű retorikánál (szónokiasság). Verlaine-ben a gyengédség, az érzékenység fogja meg Ismeri már Baudelaire-t, nagy buzgón fordítja Samaint, s a Samain típusú költők bűvöletében él. A betegség, a mélabú, a halálérzés, a dekadens életérzés nála tárt lélekre talált Költészetének első szakasza 1907-1913-ig tart, s az ebben az időben írott versek a Hajnali szerenád című kötetben jelentek meg. Meddő órán: "Magam vagyok. Nagyon. Kicsordul a könnyem. Hagyom." A lágy, érzékeny könnyes magánynak ezzel a szentimentalizmusában is megható zenéjével indul meg Tóth Árpád költői pályája, körülbelül akkor, mikor Adyé a tetőpontjára ér. A haladó közösség csak nehezen hallja meg Tóth Árpád halk és bánatos oboájának szavát Ady harsonája mellett. A költő verseiben mintha megadta volna magát a szomorúságnak, beletörődött volna sorsába.

Leggyakrabban ismétlődő szavai: a "bús", "setét", "fáradt", "beteg", "halál". Vágyainak megvalósítására nem érez magában elég erőt Ez a magányos, testileglelkileg egyaránt beteg költő epedő nosztalgiával tekint fel Adyra "Oh, áldott költője a vérnek és aranynak, fáj, hogy csendes dalos vagyok." Előadásmódja bármilyen bonyolult is, mindig szelíd, tiszta és ünnepélyes. Költészetének legszebb és legkifejezőbb remekműve a Meddő órán című költemény. A cím is impresszionista hangulatra utal, a "meddő" szó pedig a hiábavalóságot, valami megrekedést, reménytelenséget sugall. A vers lényegében egy oldott, szomorú hangulatban festett önvallomás Szomorú egyedüliségben lép elő a költő alakja. Az "én" szó háromszoros ismétlése hangsúlyozza a világtól való elzártságot. Utal a formaművész vergődésére ("farigcsálok lomhán egy

dalon"), s szánakozással, mintegy tükörbe nézve tekint végig magán, belerejtve a sorba a tüdővész gyötrelmét is ("vézna figura"). A rideg magányt sugallja a többi rész is. A rímek fáradtak, monotonok, a panaszos sorokban a sötét tónusú, mély hangzók uralkodnak (a,o). A hangulatiság kialakításában nagy szerep jut a látványnak, az impresszionista költészetre jellemzően, különösen festői a viaszosvászon-kép. Az egyszavas mondatok is gyógyíthatatlan fáradtságot sugallanak Tóth Árpád egyik jellegzetessége, hogy mindenkor megmarad saját érzelmeinek határai között, a családi élet meghitt melegére vágyik. Eljön azonban az idő, amikor Ady harcos tevékenységét látva Tóth Árpád elégedetlen lesz a maga megszépített, monoton szomorúságával. Valami új erő költözik belé, mely megváltoztatja egész életfelfogását Ez az átalakulás főleg a világháború évei alatt megy végbe. Nő a tekintélye, a Nyugat

is sűrűbben közli írásait, Hatvany Lajos is támogatja Hatévi udvarlás után feleségül veszi Lichtmann Annát. Az irodalmi élet középpontjába kerül az Esztendő segédszerkesztőjeként, az állandó kereset is növeli biztonságérzetét. Ö lesz a Vörösmarty Akadémia titkára Mindez messzemenően közrejátszik költői pályája második szakaszának kialakulásában, amely az ellenforradalomig tart. E korszak érzelmi élete jóval dinamikusabb az előzőnél Tóth Árpád egyre hangosabban és bátrabban tör pálcát az igazságtalan háború felett, s ekkor születik meg egyik legkiemelkedőbb békeverse, az Elégia egy rekettyebokorhoz: A vers a természetbe félig beleolvadt figyelem motívumával kezdődik: "Elnyúlok a hegyen, hanyatt a fűbe fekve" A vers szerkezete világos, impresszionista és expresszionista képek sajátos szintézise jelenik meg. A vers egyetlen alapképre épül. A rekettyevirág olyan, mint egy kis hajó, s ebből a

természeti képből fejlődik az emberhajók katasztrófája, a hajókép változatai. Csodálatos az a magasság, amit a költő a rekettyevirágtól az emberiség sorsának víziójáig bejár Az első három versszakban csak virág a hajó, az ember még "lomha óriás", akinek a leheletétől megreszket az egész hajóraj. A természet boldog, nyugalmas képe illatozik szemünk előtt, boldog, mert távol áll minden emberi gyarlóságtól, s mert öntudatlan. Az első rész hangulatiságát elsősorban a jelzők halmozása, a rímek egyéni csengése biztosítja A természet "csónakos virágú", "ringó" virágai mellett a költő egymaga áll, elkeseredetten, kétségbeesetten, szomorúan és nem tehet semmit. A rekettyebokor hajója mellett megjelenik a költő személyes sorsa, egyéni fájdalma is. Az ő hajója lágy öbölben ringani, nyugalomra, békére, csendre vágyik. E csodálatos allegória a költő érzéseit hűen ábrázolja A

költő vallomása után: "Én is hajó vagyok" a vers mondanivalója tovább emelkedik, felszáll az egész emberiség felé. A költő és a közösség képe bontakozik ki előttünk, s emberek két ellentétes táborát rajzolja meg: - az imperialistákat - az "undok, kapzsi" bárkák - akik a szörnyű állapotokért felelősek - a szegény nép hányatott hajói, akik lényegében viselik a borzalmakat. Az emberi életnek a háború okozta tragédiái szólalnak meg ebben a sorban: "Mily szörnyű sors a sok szegény emberhajóé" A kegyetlen, kíméletlen harc ad pesszimista hangulatot a költőnek, melynek folytán végül eljut az ember utáni csend, az ember utáni béke ígéretéig. Tóth Árpád szerint minden ember elpusztul a háborúban, s akkor majd a Földön nem marad más, csak az örök, háborítatlan természet, s a "fájó ősanyag" felsóhajt megkönnyebbülésében. A vers utolsó sorában, mely már inkább himnusz, a

fehér lótuszvirágból száll ki a hószín szárnyú Béke, mint egy görög győzelem-istennő. Varga B. Irodalom tételek 1997 - 21 - 17.A József Attila (1905-1937) Élete: József Attila 1905.ápr 11-én született Budapesten, Ferencvárosban Édesapja József Áron szappanfőző munkás, édesanyja, Pőcze Borbála Pesten szolgált cselédlányként. Attila hároméves, amikor apja elhagyja, s ezzel kilátástalan nyomorba taszítja a háromgyerekes családot. Az apja Romániába ment, még írt egy levelet, amelyben az Amerikába vándorlást emlegette, azután eltűnt. (Nem vándorolt ki, nem sokkal fia előtt halt meg) Az anyja rákényszerült arra,hogy gondozásba adja két kisebb gyermekét, így kerül fia is két és fél évre Öcsödre. 1919 decemberében meghalt a mama. Makai Ödön ügyvéd, József Jolán férje lett Attila gyámja A kamasz fiú rövid ideig hajósinas volt, majd a makói gimnázium diákja lett. Már itt kibontakoztak költői képességei

1922 decemberében megjelent Szegeden első kötete, a Szépség koldusa - Juhász Gyula előszavával. A gimnázium két utolsó osztályából összevont vizsgát tett, s magánúton érettségizett. A szegedi egyetem hallgatója lett (1924-25), majd Bécsben (1925-26), ill. Párizsban töltött,egy-egy tanévet (1926-27) Hazatérve Budapesten folytatta egy ideig tanulmányait 1928 a Vágó Márta szerelem éve. A szakítás után először került idegösszeomlással szanatóriumba a költő 1930-ban ismerkedett meg Szántó Judittal. 1936-ig éltek együtt Ugyancsak 1930-ban kapcsolódott be szervezetten az illegális Kommunista Párt munkájába. 1933-ig aktív mozgalmi tevékenységet folytatott (szemináriumokat vezet, röplapokat, agitatív verseket írt) Megjelenő kötetei - Nem én kiáltok (Szeged 1925), Nincsen apám se anyám (1929), Döntsd a tőkét ne siránkozz (1931), Külvárosi éj (1932) csak nagyon szűk körben keltettek figyelmet. 1934-ben jelent meg a

Medvetánc életében az egyetlen gyűjteményes kötete, de az irodalmi élet még ezt sem méltányolta rangjához illően 1936 januárjától a Szép szó című új folyóirat egyik szerkesztője lett. Ez volt az egyetlen igazi irodalmi állása, s a lap körül tömörülő polgári radikális kör volt az első, amely igényelte és elismerte József Attila költészetét. Életében az utolsó kötete a Nagyon fáj (1936). A kora gyermekkorban kezdődött nélkülözések, a mellőzöttség, a megaláztatás, a rendezetlen egzisztenciális helyzet, költői rangjának el nem ismerése, az illegális mozgalom gyanakvása, a fasizmus terjeszkedése és még sok más ok József Attilát egyre betegebbé tették a harmincas évek során. Pszichoanalízissel (lélekelemzés) próbálta magát gyógyíttatni, de állapota inkább súlyosbodott. Élete utolsó hónapjaiban már gyógyíthatatlan beteg volt 1937 december 3-án öngyilkos lett Balatonszárszón, bár vannak akik

véletlen balesetnek tulajdonítják halálát. József Attila átélte az első világháborút, a forradalmat és benne élt a kapitalista Budapest nyomorában. A burzsoázia és a munkásosztály harca központi helyet foglal el költészetében. A város peremén című verse is ezzel foglalkozik: A mű keretes szerkezetű. a keret (az 1, a 15 és a 16 strófa) között egy peremkerület képe tárul elénk Nem egy bizonyos helyet ír le, hanem általánosit, mégis mérnöki pontossággal, precizitással, szigorú rend szerint ábrázolja a látottakat. A vers mégsem naturalisztikus, mert találhatók benne elvont hasonlatokkal teli szakaszok, melyek konkrét részekhez szorosan kapcsolódva teszik teljessé a képet (expresszionizmus). a munkásosztályt az anyag gyermekeként írja le: "Nem Isten, nem is az ész, hanem A szén, vas és olaj, A való anyag teremtett minket." A második szakasz (11.-14 versszak) a forradalomról szól, mellyel együtt bekövetkezik a

munkásosztály győzelme és az új rend, a tudatos élet kerül előtérbe. A 12 versszakban a kiterjesztett alliteráció - a föl szócska ismétlése - az internacionálét idézi, de sürgető hatása is van: "Föl, föl!.E fölosztott föld körül" József Attila költészetében a rend és a törvény visszatérő, fő motívum. A rend két oldala keveredik ebben a műben is. Az egyik oldal a kapitalizmus kietlen, elembertelenítő rendje, a másik a jövő, a harmonikus világ rendje: "Míg megvilágosul gyönyörű Képességünk, a rend," A törvény műveiben nem jogi, hanem a legáltalánosabb természeti és társadalmi létet jelölő fogalom. Az utolsó részben a költő visszacsöppen a valóságba: "A város peremén sivít e dal." Az igék megválasztásával hangsúlyozza mondanivalójának fontosságát: "A költő - ajkán csörömpöl a szó." A vers végén újra feltör az optimizmus és a "de" szócska után

a szebb jövő képei elevenednek fel: "De ő, (az adott világ Varázsainak mérnöke), Tudatos jövőbe lát S megszerkeszti magában, mint ti Majd kint, a harmóniát." Újra találkozunk a törvény és a rend fogalmával, - mit már magában megteremtett - reméli és tudja, hogy az eljövendő kor mindenhol létrehozza a harmóniát. Varga B. Irodalom tételek 1997 - 22 - Az erősödő fasiszta eszmék elleni tiltakozásul írta meg a Levegőt! című versét. A cím felkiáltás, melyben József Attila a biológiai és társadalmi létezés korlátai ellen emel szót. Ezt a gondolatot folytatja az első sorban is: "Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott Hazafelé menet?" A kérdés mögött található a fő motívum: az emberi személyiség létezését veszély fenyegeti. A hasonlatokból is képet kaphatunk a korról: "És lábam alatt álmatlan forogtak, Ütött gyermekként csendesen morogtak A sovány levelek." A bokrok körben

"fürkészve" állnak, mintha azok is figyelnének valamit. Továbbhaladva az elhagyott tájon csak egy férfival találkozik, ki magába fordulva "tovább baktat". A 4 szakasz személyes hangvételű, a legalapvetőbb emberi jogok megsértéséről szól, ám mégis kiérződik belőle az általánosság: bárkivel megtörténhet. A következő strófa újra általános hangvétellel indul, de rögtön eszébe villan: "-anyám ott született" Mintha mi sem történt volna, úgy folytatja a gondolatot az eltiport falvak és lehullott levelek asszociációjával. Az első öt versszak összegzéseként szól most József Attila: "Oh, én nem így képzeltem el a rendet" S ez a felkiáltás majdnem ugyanígy megismétlődik a következő szakasz elején. Közte pár mondatban, de átfogó társadalmi keresztmetszetet rajzol: "Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet, aki alattomos Sem szépet, amely retteg, hogyha választ, Szemét lesütve

fontol sanda választ és vidul, ha toroz." Alig tíz évvel később - már a háború éveiben - így ír Radnóti Miklós a Töredék című művében: "Oly korban éltem én e földön, Mikor besúgni érdem volt, s a gyilkos, Az áruló, a rabló volt a hős,-" "Oly korban éltem én e földön, Mikor ki szót emelt, az bújhatott, Rághatta szégyenében ökleit,-" A 7. strófában a kiábrándultság mélyebb okai merülnek fel Már gyerekkorában tudta, hogy más az elképzelt világ és más az élet: "Én tudtam - messze anyám, rokonom van, Ezek idegenek." Majd újra visszatér a jelenbe: "Felnőttem már, szaporodik fogamban Az idegen anyag, Mint szívemben a halál." Gyűlik benne a sérelem, a törvénytelenség, a bánat és világgá kiáltja fájdalmát: ".s nem olyan becses az irhám, Hogy érett fővel szótlanul kibírnám, Ha nem vagyok szabad!" Ezt olvasva egy babitsi sor merül fel a Jónás könyvéből:

"Mert vétkesek közt cinkos, aki néma." Az írástudók teljes felelősségével kiáltja József Attila: "Emberek, nem vadakElmék vagyunk! szívünk, még vágyat érlel, Nem kartoték-adat." Szerinte az emberek csak szabadságban élhetnek: "Jöjj el szabadság! Te szülj nekem rendet!" Ebben a szabadság szülte új rendben fog majd a személyiség kiteljesedni: "Jó szóval oktasd, játszani is engedd, Szép, komoly fiadat!" Varga B. Irodalom tételek 1997 - 23 - 18.A Radnóti Miklós (1909-1944) Élete: Radnóti Miklós költő, műfordító, a magyar antifasiszta líra kiemelkedő művelője. 1909 május 5-én született Budapesten polgári családból. Anyját születésekor, apját tizenkét évesen vesztette el, gazdag anyai nagybátyja nevelte Az elemit és a középiskolát Budapesten végezte, majd a csehszlovákiai Liberecben a textiltechnikai főiskolán tanult. 1930-ban a szegedi egyetemre iratkozott be magyar-francia

szakos hallgatónak. A haladó baloldali mozgalmakkal már az 1920-as évek végén kapcsolatba került. Bekapcsolódott a szegedi fiatalok falukutató munkájába, s kapcsolatban volt az illegális kommunista pártszervezettel is. Később ledoktorált, disszertációja Kaffka Margit művészi fejlődése címmel jelent meg. Ekkor írásaiból, fordításaiból, tanításból élt 1937-ben irodalmi munkásságának elismeréseként Baumgartendíjat kapott Párizsi útjain a modern irodalommal és művészettel ismerkedett Figyelte a spanyol szabadságharc eseményeit, részt vett a FKP mellette szervezett akciójában is. Azonban a magyarországi fasizmus térhódítása egyre nehezebbé tette életét. 1940-től kezdve kisebb megszakításokkal munkaszolgálatos volt 1944-ben a szerbiai Borba hurcolták, majd a menekülő hitleristák kegyetlen erőltetett menetben vitték Németország felé. Az agyongyötört költőt 1944 november 6-a és 10-e között lőtte agyon egy

SS-terorrlegény. A költőt a Győr melletti abdai tömegsírba temették Amikor holttestét exhumálták, viharkabátja zsebében találták meg utolsó, halála előtt írt verseit (Bori notesz). Korai versei közt található a Mint a bika című műve (1933). Ez idő tájt fejezte be tanulóéveit és ekkor kezdődött a férfikor érett lírája. A vers egyben számvetés eddigi életével és szembenézés a jövővel A versben éles határt von eddigi és mostani élete között. Egyetlen hasonlatot fejt ki, mint a cím is utal erre A múltban a fiatal bika csak játékból hirdette az erejét: környezetében ő volt a legerősebb. A "de" kötőszó után fordul a mű menete: a játéknak vége, a bika veszélyt szimatol. A veszedelem a közelgő csorda: "Farkascsorda szagát hozza sziszegve-" A "sziszeg" szó fizikai fájdalmat, fenyegetést sejtet, mint Arany János Szondi két apródjában: "Hideg éj sziszeg aztán." Vagy mint

József Attila Ars poetica című versében: "Sziszegve se szolgálok aljas, Nyomorító hatalmakat." A csorda a fasizmust jelképezi, amivel szemben kétféle magatartás lehetséges: "Menekülnek, mint az őzek." Vagy szembenéz a csordával, melyet Radnóti tagadással érzékeltetett: "Nem menekülnek, mint menekülnek az őzek." Ez Radnóti ars poeticája, ez fejezi ki költői magatartását, bár tudja, hogy a csatában csak alulmaradhat, a helytállása csak erkölcsi győzelmet hozhat, s példa lesz az utókornak: "S okulással késő koroknak, csontjaim Őrzi a táj." Radnóti szocialista hajlamú költőként indult, de első köteteiben még lázadó hetykeség uralkodik, sok benne az erőszakolt kép, erőszakolt próbálkozás. A fenyegetettség érzése, az Európa-szerte teret hódító fasizmus, az erőszakos halál előérzete váltja ki belőle a harcos humanizmus egyre erősödő és tisztuló hangját. Az embertelenség

világából gyakran vágyik a derű, a csendes béke, az idill honába. Ilyen a "Járkálj csak, halálraítélt" c, verse is A fasizmus hatalomra jutásától kezdve Radnótinak kétszeresen is halálraítéltnek kellett magát tudnia: a világnézete és a származása miatt is. A kötet címadó versében jelképesen értelmezi élethelyzetét: a táj leírása és megjelenítése ad alkalmat az értékek pusztulásának kiáltásszerű hangsúlyozására. Az ősz, a tél hagyományosan alkalmas a pusztulás érzékeltetésére Az első két versszak jelzői és igéi is mind a pusztulás képét erősítik. A félelmében elbújó macska rémülete átvitel révén a tájat is megváltoztatja: "a rémülettől fehér és púpos lett az út." A vers második része a halálraítéltnek, azaz a költőnek mostani feladatait összegzi: tisztán, bűntelenül és keményen kell élnie. Ismét felfigyelhetünk a legismertebb költői képek több értelmű voltára.

Az előbb leírt Mint a bika című versben a farkascsorda a vandál pusztítás jelképe volt, itt pont ellenkező jelentésű lesz; ugyanaz a tartalma a küzdő bika és a sok sebből vérző nagy farkasok képének. A "Meredek út"-tól kezdve mind magasabban szárnyalt költészete, amely a háború körülményei között egyre sötétebb színezetet kapott. Mind gyakrabban jelenik meg nála a halál gondolata, szinte előre érzi, hogy az embertelenség áldozata lesz. "Olyan, kit végül is megölnek, Mert maga sosem ölt." Tragikus és felemelő, hogy Radnóti lírájának teljes kibontakozása 1943-44-ben, a fasizmus magyarországi tombolásának idején következett be, amikor a költő személy szerint kiszolgáltatott áldozatként hányódik - vetődik a munkatáborokban. 1944-ben tör fel ajkáról a hazaszeretet forró vallomása a Nem tudhatom című versében A vers fájdalmas hitelét és szépségét az biztosítja, hogy nem nagy szavakat

használ, hanem apró, személyes lírai képekben vall arról, mit jelent számára a haza. Az ellenséges repülőnek csak térkép ez a táj, amelyen elpuszítandó célpontok sorakoznak. A költő számára a nagy előd: Vörösmarty Mihály szülőhelye és apró, fájdalmasan boldog emlékek sora, amelyek ehhez a tájhoz kötik.Radnóti tudja, hogy a hatalom terrorja és az áruló urak ellenére élnek még Varga B. Irodalom tételek 1997 - 24 - dolgozók, tiszta emberek, költők és gyermekek - ők a jövő igazi letéteményesei és urai, a vers hitvallás a hazához, amely a költőt kitagadta, amelyhez mégis, elgyötörten is ragaszkodik. A megalázó faji megkülönböztetés ellenére is magyarnak vallja magát. A legönzetlenebb hazaszeretet bizonysága az is, hogy a hazai föld pusztulása fájt neki akkor, amikor az az ellenséges bombázókötelékek az Ö személyes szabadulásáért harcoltak, egyedüli reménységet láthatott volna bennük halálos

fenyegetettségében. A vers a véres küzdelem élményéből nő ki ("lángoktól ölelt kis ország"). Kettős ellentét tölti meg feszültséggel. Az egyik ellentét a perspektíva váltáson alapul A pilóta fentről távolról, a költő lentről, közelről néz Ebből következőleg a pilóta szemlélete külső, tárgyilagos, a költőé belső, érzelmi. A pilótának "térkép a táj" , a "gyárat a vad laktanyát" lát rajta. A költőnek apró képek sokasága, népe és saját szülőhazája Először nagy kulturális örökséget idéz, a Szózat szavait fogalmazza meg ("Belőle nőttem én.testem is majd e földbe süpped el" (Vörösmarty) "bölcsőd az, s majdan sírod is." ) Ezután idillikus, bensőséges képekben tárul fel mindaz, amit a "látcsőn" nem látható,az élet apró emberi mozzanatai sorakoznak, az elmúlt ifjúság felvillanó emlékei. Ehhez a szemléleti ellentéthez társul egy gondolati

ellentét. A háború pusztítás embertelenségével a költő szembeállítja az építő embert ("dolgozók", "költők") a jövő nemzedéket, amelyben "felnő az értelem". Nem hallgatja el a nemzeti felelősséget ("hisz bűnösök vagyunk mi akár a többi nép") de a végső mondanivaló az erkölcsi felelősség vállalása a haladás híre. Radnóti legkimagaslóbb költői erényeit egyesíti a vers.A dialektikus szemlélet ("másnak mit jelent, nekem szülőhazám"), ódai pátosz (a Szózat idézése), illetve az idill és az elégikus borongás összhangját. Egyik legjelentősebb eljárás az idősíkok váltogatása. Régmúlt: Vörösmarty, egyéni múlt: iskoláskori mozzanatra emlékezés a jelen és a jövő szembeállítása kifejezésben. ("Az elmúltra való emlékezésben még fájdalmasabb a jelen") Nem a kitaszított ember bosszúálló dühével hazájával, hanem a jövőt féltő, a jövőben

bízó hazafi gondjával: "Nagy szárnyadat borítsd ránk, virrasztóéji felleg". A hazaszeretet az igazi tartalma a Töredék-nek is. A vers valóban befejezetlen, töredékes, ahogy a cím is mutatja, de erről rettenetes időről éppen ezért hibátlan vallomás. A befejezetlenség megdöbbenést okoz és várakozást kelt.Minden versszaknak az "Oly korban éltem én e földön" sorral kezdődik, s ez hat, mint távoli, hol erősödő, hol gyengülő sikoltás. A második és harmadik sor rímtelen, hogy ennél mélyebben vésődjék az olvasó tudatába a negyedik és ötödik sor erős, szójátékszerű ríme, s ezzel a vers mondanivalója is. Arról a korról szól a vers, amikor az ember "önként, kéjjel ölt," amikor a besúgás, a rablás számított dicsőségnek, hősiességnek, amikor a tisztességes embernek bujdosnia kellett és az öngyilkosság látszott az egyetlen kiútnak. A költő elhallgatott, hiszen ennek a kornak a borzalmát

csak a bibliai átkokat szóró Ézsaiás próféta tudná kimondani. Közvetlenül az utolsó bevonulása előtt írta, s már nem fejezte be. Szinte ez az egyetlen vers ebbe a korban, amelyből hiányoznak a természet és a szerelem motívumai, a fasizmus közvetlen bírálatát adja. Látnia kellett, hogy a történelem legembertelenebb ideológiája visszhangra talált e korban. ("az ember úgy elaljasul, hogy önként kéjjel öl") félre tudta vezetni az embereket,("a kor emberének befonták életét vad kényszerképzeteknek") aljas szolgákra lel ("besúgni érdem volt"), el tudta hallgattatni a legbátrabbakat is ("ki szót emelt az bújhatott"), szétzúzta a legemberibb kötelékeket (a fajüldözés miatt "gyermeknek átok volt az anyja"). Az utolsó strófa fejezi ki, hogy mindennek kifejezésére a költészet, szinte tehetetlen, bibliai próféták rettenetes átkai méltók csak a korhoz ("a költő is csak

hallgatott"). Még a remény is - hogy "a költő talán megszólal újra" - csak nagyon haloványan csillan fel a vers végén. A refrént a strófák elejére helyezi, vádlóan mutat rá vele a korra. A különös idejű előadás régies ünnepélyességet ad a versnek.("éltem" mintha már halott volna, sőt a régies elbeszélő múlt idejű alak: "az élő irigylé a férges síri holtat") A refrén komorságát fokozza a rímtelenség. Az egész vers egyik legfőbb mondanivalóját tartalmazó két sor halmozza a formai elemeket. ("az ország megvadult, s egy rémes végzeten vigyorgott vértől és mocsoktól - részegen") A megszemélyesítés az országot a hatalmon levőkkel azonosítja. A véres tobzódástól festett képet zeneileg kiemeli, aláfesti a ritmus, a rím és különösen a disszonáns hanghatású alliteráció. A négy Razglednica már szenvtelen szembenézés az elkerülhetetlen halállal és hűvös híradás

a barbár embertelenségről.A címszó délszláv eredetű, magyarul: levelezőlapot jelent Ez az eszköze ez esetben a költő tömörítésnek, a tárgyilagosságnak. Nagyszerű a párhuzam a "Halált virágzik most a türelem" sor a szólásként gyakran alkalmazott "Türelem rózsát terem" mondással. Erőltetett menetben viszik őket Újvidékig, hol megpihenhetnek. Itt felcsillan a remény, ekkor keletkezik a 2.razglednica, 9 km-re a fronttól, ez azonban hamar szertefoszlik Alig két nappal később a 3razglednicában már az erőltetett menet következményei tárulnak elénk. Az emberek már csak a biológiai lét elemei, az állatok alá süllyednek Mindenki tehetetlen sorsával szemben, ami csak a halál lehet. Ezt érzékelteti az utolsó sor alliterációival: "Fölöttünk fú a förtelmes halál." Az utolsó razglednica az erőltetett menetben tántorgok legtipikusabb halálát mutatja be. Ebben barátja, Borsi Miklós hegedűművész

halálát örökítette meg; halálába beleszövi művészetét: "Átfordult a teste, S feszes volt már, mint a húr ha pattan." A körülmények csak némi haladékot adnak a költőnek, és ezt tudva saját halálát is belefesti a képbe. Ezután következik a versben lévő leghosszabb gondolatjel. Varga B. Irodalom tételek 1997 - 25 - A borzalmak miatt a vers szerkezete fellazul, szaggatottá, tömörré válik, öt sorra hét gondolatjel jut. A gondolatjelekbe tömörül az elmondhatatlan fájdalom. Varga B. Irodalom tételek 1997 - 26 - 19.A Örkény István (1912-1979) Élete: Rangos igénnyel indult Örkény István írói útja. Első írásán József Attilával vitázhatott, e vita nemcsak egy az irodalmi élet számtalan József Attila-története közül, hanem Örkény fejlődésének, eszmélkedésének is fordulata. Első írásai a Szép Szóban jelentek meg. Mintha színes karneváli forgatag öltött volna alakot ezekben az

elbeszélésekbenAz ötletek egymást követik, a stílus mámoros táncot jár. A karnevál mögött azonban határozott életérzés és mondanivaló rejlik, az ötletek tűzijátéka nem fedheti el a novellák tömör jelentését.Életérzésük a történelmi szorongás, a félelem, az európai értelmiségi ifjúság döbbent riadalma az elkövetkező események, a háború előtt.E szorongásos novellák mintha megéreztek volna valamit abból a keserves és különös élménysorozatból, amelyet szerzőjük kényszerült átélni nem sokkal az irodalmi bemutatkozás után. Örkény életrajzában alapos nyomot hagyott a második világháború, először az ukrajnai frontszolgálat, majd a hadifogság tapasztalata. Hazatérve bontakozik ki írói pályája, de csak a hatvanas években vált azzá az elismert és eredményes mesterré, akinek munkássága meghatározó szerepet játszik irodalmunk korszerű fejlődésében. ekkor tért vissza a klasszikus realizmusvonásából

ifjúságának modern szellemű kísérleteihez. Illetve új kísérletekbe fogott, amelyekre nemcsak a magyar irodalmi közvélemény figyelt fel, hanem a külföld is. Örkény tudatosan vállalta a kísérletező szerepet; örökös forrongást, formai próbálkozását írói természete szerves részének tudja. Ötven elmúltam - vallja egy helyen - ,de még mindig kísérletező életkoromat éltem Tudom, hogy ez nem egészséges állapot. Más ember úgy csinálja, hogy fiatalon körüljárja a maga parcelláját a világból, és megkeresi a hozzáillő formát, a stílusát. ettől kezdve ily módon ír jót ,rosszat, remeket, ki mikor hogy Úgy mondjuk:magára talált A megvallott nyugtalanság irányítja érdeklődését újabban a groteszk felé, különösen a Nászutasok a légypapíron írásaiban. Ebben a kötetben látott napvilágot sikeres kisregénye: a Tóték is, amely azután színpadon és filmen is meghódította a közönséget. A groteszk a modern

művészet, irodalom, színház és film gyakori eszköze. A megjelölés az olasz "grotta", azaz barlang szóból származik,a azokra a furcsa római kori festményekre utal, amelyeket a barokk korban barlangok és pincék falán találtak a régiségek búvárai. Ezek a formák megtörténtek a reneszánszban kialakult harmóniát, furcsa, riasztó, egyszersmind kissé nevetséges hatást keltettek. A groteszknek ezek a tulajdonságai azonban már a XXszázadi művészetben váltak általánossá és meghatározóvá Groteszknek nevezzük, azt a formát, amely szélsőségesen ellentétes elemek egybefonása által kelt egyszerre komikus és riasztó hatást. Groteszk benyomást tehát a borzalom és a nevetséges, a fenséges és az alantas motívumok keveredése vagy az aprólékos, naturalisztikus ábrázolás, valamint a fantasztikus, misztikus, látomásos elemek egysége is. A Tóték című dráma elemzése: Alaphelyzet: A Tótékban is ilyen groteszk szemlélet és

ábrázolásmód található. A színhely a II világháborúban a hátországban Tót Lajos mátraszentannai tűzoltóparancsnok a szolgalelkűség és a lázadás groteszk képe. Tóték családja vendégül lát egy őrnagyot, aki az orosz fronton katonáskodó fiúk felettese. Természetesen abban a reményben, hogy megnyerve a tiszt jóindulatát biztonságosabb helyet szerezzenek fiuknak. A vendégségbe érkező őrnagynak igen furcsa rigolyái vannak, minthogy idegeit nagyon megviselte a háború. Teljesen átalakítja a család életét, különböző őrültségekkel bosszantja a családot, a legfőbb szórakozása a "dobozolás" (karton papírból kötszeres dobozok készítése). Tóték éjjel - nappal "dobozolnak", hogy a vendég kedvébe járjanak Végül is fellázadnak, és Tót a dobozoláshoz használt margóvágóval négy darabra aprítja az őrnagyot. Az őrnagy képviselte az őrültség egyszerre nevetséges és félelmetes. Nevetséges, mert

komikus tevékenységre kényszeríti a tűzoltóparancsnok családját, félelmetes, mert az őrnagy torz alakja körül ott az egész háború: mindaz a szenvedés és embertelenség, amit a háború jelent. Már maga a történet vezérlő ötlete is groteszk A történet igazi "csattanója", hogy Tóték azt hiszik, fiúk élete az tét, de az olvasó már a történet elején megtudja, hogy Tóték fia már nem is él. Ezt Tóték azonban nem tudják, mert a postás nem kézbesíti ki időben az erről szóló sürgönyt. Meglehetősen furcsa, hogy a postásnak ilyen nagy szerepe van, hiszen ha Tótékat időben értesíti, nincs konfliktus. Örkény minden azonosulás nélkül mutatja be a családot. Fontosak az ellentétek, pl:front - hátország, őrnagy - Tót, partizánvadász egység - üdülőfalu Tóték groteszk parabola arról, hogy a kisember miként kerül egy kegyetlen és ostoba hatalom abszurd szorításába. E téma korábban sem volt Örkénytől idegen;

első novelláinak egyike, a Tengertánc is erről szól, midőn a fasizmus példázataként ábrázolta, hogy az eredetileg egészséges lelkű tömegek milyen buzgalommal szolgálják ki a hatalomra került őrülteket. Most azonban e konfliktust - az őrnagy és Tóték - nem elvont és időtlen példázatnak szánja, hanem társadalom és történelem egy valóságos betegségét, a sajátos "magyar nyomorúságot" mutatja be. A hatalom és az áldozat viszonya különös, mert nemcsak az őrnagy nyomja el és alázza meg vendéglátóit, hanem Tóték is mintegy felkínálkoznak neki. A kifejletben Tót lesz az áldozat és az őrnagy lesz az ellenség. Tót egy ellenállásra képtelen, tipikus figura a II világháború tipikus magatartási formájával, a kivárás politikájával Kettőjük viszonya bonyolult, nemcsak az őrnagyot ítéljük el, hanem a gyávalelkű házigazdát is. Az őrnagy visszatérésének több funkciója van: - ráébreszti Tótot, hogy a

kivárás politikája nem elég, - az erőszakkal szembe kell szállni, - nem lehet úgy élni, mintha nem történt volna semmi. Örkény ezzel a művével azokhoz az írókhoz csatlakozik, akik - mint pl. Darvas József, Sánta Ferenc, Fejes Endre - az önkritika szenvedélyével fordultak nemzeti történelmünk kártékony mozzanataihoz, a közösség viselkedésének hibás és veszedelmes automatizmusaihoz. Varga B. Irodalom tételek 1997 - 27 - 20.A Az antikvitás A görög dráma: A görög dráma kialakulása vallásos szertartásokhoz, elsősorban Dionüsos kultuszához kapcsolódik. Január végén a görög városokban 50 ifjúból álló kar az isten oltára előtt dithüramboszt adott elő és ebben Dionüsos mitikus sorsát, tetteit, szenvedéseit, halálát és újjászületését énekelték meg. Az első lépés a dráma felé az volt, hogy a karvezető mint Dionüsos kivált a kórusból, az isten oltárához lépve egyet-mást elmondott életéből, s erre a

kar hódoló énekkel válaszolt. Később két, majd három színész jelent meg a színpadon és az ő párbeszédük már bonyolult cselekménysor megjelenítésére adott lehetőséget. Megváltozott a dráma tárgya is: Dionüsos helyét a trójai, mükénéi, thébai mondakör hősei foglalták el. Ekkoriban a kardalok és dialógusok váltakozásaiból épült fel minden színpadi mű. Fontos szerepe volt a kórusnak a szerkezeti tagolásban: a felvonásoknak megfelelő részeket választották el egymástól. szokásba jött, hogy az előadást a főhős monológja, vagy két színész párbeszéde nyissa meg, melyet prologosnak neveztek. Mivel az ünnepségeken hatalmas tömeg vett részt, a színházát is ennek megfelelően alakították ki. Domboldalra épített, félkör alakú, lépcsőzetesen emelt padsorokat képeztek ki a nézők számára, melyeken kb. 20-30 ezer ember foglalhatott helyet. A nézőteret egy 10-15 m sugarú kerek tér (orchestra) választotta el a

színpadtól, s a közepén állt Dionüsos oltára. Az orchestrán helyezkedett el a kar és állítólag itt játszottak a színészek is A valamivel magasabb szinten levő színpad elég keskeny volt, csak 2-3 szereplő fért el rajta. A görög tragédiák szereplői álarcban játszottak, melyek a legfontosabb jellemvonásokat emelték ki. A maszkok tették lehetővé azt is, hogy a néhány női szerepet férfiak játszák el. A tragikus hős csak hosszú, gazdagon díszített jelmezben játszott, majd később divatba jött a kothurnus használata. A színház a görög szellemi életnek nemcsak egyik lényeges központja lett, hanem az állam rendkívül fontos nevelő intézménye is: az athéni demokrácia erkölcsi-politikai eszméit sugározta. A thébai mondakör: Théba alapítása Kadmosz türoszi királyfi nevéhez fűződik. Az ő leszármazottja volt Laiosz, aki Iokasztét vette feleségül. Borzalmas jóslat nehezedett az ifjú párra: Laiosz születendő fia meg

fogja ölni apját, és anyját veszi feleségül. Ettől félve a király kitette gyermekét a Kitharion rengetegébe, hogy ott elpusztuljon A parancsot végrehajtó pásztornak azonban megesett a szíve a kisdeden és magához vette, elnevezte Oidipusnak, azaz "dagadtlábúnak". Átadta őt egy korinthoszi pásztorcsaládnak, akik saját fiukként nevelték. Még csecsemő volt, mikor a korinthoszi királyi párhoz került, akik becsülettel felnevelték. Ám egy lakomán valaki "cserélt gyereknek" titulálta, ekkor kezdett gyanakodni, elment a delphi jósdába, ahol ugyanazt a jóslatot kapta, mint apja. Hogy a borzalmas jóslat beteljesedését megakadályozza, elhagyta korinthoszt, és elindult a Théba felé vezető úton. Ott idegenekkel találkozott, és harcba keveredett velük. Mindet megölte, köztük apját is, csak egy szolga menekült meg Így a jóslat egyik fele teljesült Mikor Thébába ért, már Laiosz sógora, Kreon uralkodott. Ebben az

időben jelent meg a városban a Sphinx, aki egy találós kérdést tett fel a város lakóinak, s arra kényszerítette őket, hogy amíg ezt meg nem fejtik, addig naponta egy embert áldozzanak neki. Kreon tehetetlenségében királyságát és Iokaszté kezét ajánlotta fel annak, aki megfejti a találós kérdést. Oidipusz ezt könnyűszerrel megoldotta, így lett Théba királya és tudtán kívül anyja férje A jóslat teljesen beteljesedett. Az új királyi pár hosszú ideig boldogan élt, a király pedig bölcs uralkodónak bizonyult Négy gyermekük született: két fiú és két lány. (Polüneikész, Eteoklész, Iszméné, Antigoné) Egyszer azonban pusztító dögvész tört a városra, mely a delphi jóslat szerint csak akkor múlik el, ha Laiosz király gyilkosa megbűnhődik. Oidipus erre széleskörű nyomozásba kezd és eközben rájön az igazságra Iokaszté felakasztja magát, míg Oidipus kiszúrja saját szemét. Fiaira, akik ellene fordulnak szörnyű

átkot mond, lánya Antigoné kíséretében útra kelt, mígnem Kolonoszban lelt végső megnyugvást.Oidipus két fia megegyezett, hogy felváltva fognak uralkodni, évenként cserélnek. Egy idő múlva Eteoklész, nem akarta átadni bátyának a trónt, hanem kitagadta őt törvénytelen módon az uralkodásból. Polüneikész elmenekült az argoszi királyhoz, akinek lányát feleségül vette Apósa megígérte neki, hogy segít a trón visszaszerzésében. Hét sereg indul Théba hét kapuja ellen a két fivér egymás kezétől esik el. Végül a Thébaiak győznek Itt kezdődik az Antigoné cselekménye Az Antigoné részletes bemutatása: Az Antigoné jellegzetesen tükrözi a görög tragédia néhány főbb vonásait: az események színhelye egyetlen tér, amit látni lehet Thébaiban történik a királyi palota előtt. Az egyre feszültebb konfliktus itt szenvedélyes viták, szócsaták formájában valósul meg. A valóságos tettek, a tettleges összeütközések

máshol nem a színpadon zajlanak le Ezekről az őr ill. a hírnökök elbeszéléséből értesülünk A tragédia időtartama csupán néhány óra, a cselekmény csak egyetlen eseményre szűkül. Az egyes kardalok nemcsak elválasztják, hanem össze is kapcsolják az egymásután következő jeleneteket. Szemmel látható és füllel hallható különbség van a kardalok és a párbeszédes jelenetek között Sophokles Antigonéja az európai dráma egy sajátos típusát képviseli. Ez a tragédia egyetlen konfliktus köré épül: két egymás ellen feszülő akarat összeütközését ábrázolja. A főszereplő rendszerint olyan erkölcsi elveket képvisel, amelyeknek igazságát az adott korban mindenki elismeri, senki nem vonja kétségbe. Drámai szituáció akkor keletkezik, amikor az ellenfél megakadályozza a főszereplő által képviselt elvek érvényesülését. A szemben álló akarat egymás elleni tett sorozata a drámai harc. A mű egyik jelenete közvetlenül

vagy közvetve e két akarat valamelyikének megnyilvánulása. Varga B. Irodalom tételek 1997 - 28 - A főszereplő - egyéni sorsától függetlenül - általában eléri, amit akar: az ellenfél által létrehozott szituáció megszűnik, ezután helyreáll az erkölcsi világrend. A drámai küzdelemben a különböző szereplők, jellemek egymástól eltérő módon viselkednek. A drámai cselekmény arra kényszeríti a nézőt, hogy válasszon a színpadon felkínált magatartásformák lehetőségei közül.Az író szinte sugalmazza a néző számára helyes döntést azáltal, hogy az egyik szereplőt vagy a szereplők egyik csoportját vonzóbbnak vagy rokonszenvesebbnek rajzolja meg, a másik szereplőt ill. csoportot taszítónak, megvetendőbbnek tünteti fel. Az ilyen írói állásfoglalás azonban mindig egyértelmű, nem menti fel a nézőt a döntés felelőssége alól Antigoné és Iszméné: A prológusban már adott a drámai szituáció. Két törvény

áll egymással szemben: az istenek ősi, íratlan törvénye (a halottat mindenképpen el kell temetni), más szóval a lelkiismeret és az emberség parancsa - a király törvénye: Polüneikészt, mivel Kreon szerint hazaáruló (a néző szemében nem feltétlenül az), sem eltemetni, sem megsiratni nem szabad, parancs megszegőire pedig megkövezés vár. Ebben a kiélezett jellempróbáló helyzetben másképpen dönt Antigoné, másképpen Iszméné. Antigoné lelkiismerete szavára hallgat, Iszméné azonban összeroppan és nem mer Kreon tilalmával szembeszállni. Antigoné jelleme olyan, hogy Kreon parancsa által teremtett helyzetben nem tud élni. Számára életénél is fontosabb az általa képviselt erkölcsi elv Iszméné nem vonja kétségbe Antigoné igazát, érzelmileg azonosul Antigonéval, de az előállt szituációban tovább tud élni. Jelleme nem drámai jellem, mert számára fontosabb valami más - saját boldogulása - mint az általa elismert erkölcsi

igazság végrehajtása. Ugyanilyen szereplő pl. az őr is aki tudja, hogy halottakat eltemetni kötelesség, de még Iszménénél is jobban félti életét Kreon: Az első jelenet Kreon jellemét mutatja. Az új király terjedelmes beszédében összefoglalja a programját, uralkodási célját és módszereit: a város üdvének mindenek elé helyezését, a béke helyreállítását és kíméletlen leszámolást ellenségeivel szemben. Kreon a hatalomtól megrészegülve ("Rám szállt minden hatalom és az enyém a trón") kérkedő magabiztossága, fölényesen beszél, mintha minden szava megfellebezhetetlen igazság lenne. Uralkodási elveivel még egyet is lehet érteni, bár a nézőt zavarja a túlzott magabiztosság, személyiségének előtérbe állítása, az is hogy csöppet sem kételkedik önmagában ("Hazánkat ily elvekkel én naggyá teszem") Hatalmának és bölcsességének tudatában kiadja első rendeletét, "törvényét":

Polüneikészt nem szabad eltemetni. Ettől kezdve még furcsább színben tűnik fel. Nemcsak azért mert rendelete szemben áll az istenek törvényével, hanem azért is mert ez nem szolgálja nem szolgálhatja a város érdekeit, naggyá tételét, az anarchiát megszüntető, városrendező törvény: nem bölcsességet, uralkodói képességeit bizonyítja, csupán hatalmát fitogtatja vele. Elvei, tettei között mély szakadék van Még el sem hangzottak utolsó szavai, nyomban kiderül, hogy hatalma is korlátozott: az őr jelenti, hogy legelső rendeletét már is szegték. Kreon lelkében felerősödtek az indulatok: hatalomvágya és megcsorbított tekintélye, uralkodói gőgje és sértett hiusága küzd egymással, ez az aljas palástolt belső harc bosszúra sugallja. Arra gondol, hogy valamilyen vakmerő férfi temette el Polüneikészt. Oidipus így jellemzi sógorát: " Oh te mindent merészlő, ki mindenbe az igazság csábos látszatát varázsolod."

Kreon által remélt ünneplő lelkesedés helyett a trónbeszédre a vének rejtett vonakodása, hazudozása a válasz. Visszariadnak a lelkesedéstől, másra akarják azt hárítani. Kreon mindinkább egyedül marad, hasonlóan Antigonéhoz Az embernek kettős hatalma van: csodálatos is, de egyben félelmetes, rettenetes is. A 3 strófa végén említi a halált, az ember hatalmának egyetlen korlátját, ez az egyetlen ami az istenektől megkülönbözteti. Az emberi sors szépségének és korlátozottságának erőteljes érzelmi feszültsége adja a karddal csúcspontját: az ember szűk határú léte ellenére lett a mindenség urává. A 4 strófa az emberben rejlő félelmetes lehetőséget is felveti: az ember isteni képességével, tudásával nemcsak a jóra, hanem a gonoszra is törhet. A kar azt az embert tiszteli aki egymás mellé helyezi a honi törvényt és az istenek esküszent jogát. Kreon pedig nem ilyen, az utolsó sor arra vall, hogy a thébai vének nem

akarnak osztozkodni Kreon tetteinek felelősségében. Antigoné és Kreon: A 2. jelenetben kerül egymással szembe és csap össze közvetlenül a két főszereplő Az őr fecsegése már egy ideig késlelteti a konfliktus kirobbanását. Antigoné úgy viselkedik, ahogy a prológusban megismert jelleme követeli: férfiasan. keményen, megingathatatlan Kreon lecsap áldozatára: azt várja, hogy a lány tagadni fog, de Antigoné rácáfol "Elvállalom, de tagadni nem fogom soha." Antigoné nyugodtan érvel, de Kreonból csak a gőg beszél, félelmetes erejét egyedül a királyi trón jelenti. Hogy hatalmát bizonyítsa, Iszménét is halálra ítéli Nemcsak két ember, hanem két különböző erkölcsi világfelfogás csap össze. Iszméné is megjelenik és hőssé magasodik: nővére példája láttán vállalja a halált. Iszménének ez a jellemfordulata Kreon szemében őrületnek tűnik Eközben a tragédiában új szál fonódik: megtudjuk, hogy Antigoné Haimon

királyfi (aki Kreon fia) menyasszonya. A ezután a Labdakidák szenvedéséről, végzetéről énekel és burkolt célzásokkal ítéli el Kreont. Haimon: Haimon megjelenése a 3. jelenetben késleltető mozzanat mely a nézőben reményt ébreszt Haimon ügyes taktikusként, mint alázatos, engedelmes gyerek fordul apjához, józan érvekkel fordul apjához, hogy hagyjon fel tervével, hiszen a thébai nép dicséri menyasszonya tettét. Kreon nem hajlik fia szavára,királyi tekintélyét félti Kreon végzetesen magára marad, már sejti bukását. Ez az elszigeteltség ingatja meg először megkegyelmez Iszménének, Antigonét pedig úgy akarja megölni, hogy ne sértse meg az isteni törvényt. Antigoné elindul sziklabörtöne felé, alakja ekkor megteli gyöngéd nőiességgel, szelíd bájjal. Elhurcolják őt, ez az esemény a dráma csúcspontja Az eddig meghunyászkodó vének is megsiratják Antigonét. Teiresziász és Kreon: Varga B. Irodalom tételek 1997 - 29 -

Megjelenik Teiresziász, a vak jós, aki inti a királyt, hogy tegye jóvá tévedését, mert az önhittség nyomán csak balsiker terem. Kreon nem hallgat a jós szavára, durván sértegeti Ekkor hangzik el Teiresziász szörnyű jóslat: a halottakért váltságul fiát fogja elveszíteni. Kreon megtörik, zavart lesz bizonytalan Belső vívódás után elrendeli Polüneikész eltemetését és Antigoné kiszabadítását. A feszültség feloldódott, a dráma cselekménye lezárult: Antigoné diadalmaskodott a gőg felett. 21.A A középkor irodalma, magyar nyelvemlékek Janus Pannonius A nyelvemlékek fajtái: - szórványos - összefüggő 1. Szórványos a Tihanyi apátság alapítólevelében a latin szöveg közé ékelődött magyar mondattöredék (1075): "A Fehérvárra menő hadi uton" 2. Összefüggő a Halotti beszéd 1200 körül Pray György történetíró a XVIII. században találta meg egy latin nyelvű egyházi könyvben, ő ismertette először,

ezért Praykódexnek hívják ezt a könyvet A kódex temetési szertartásokat is közöl, ennek egyik fejezete a Halotti beszéd és könyörgés 3. ómagyar Mária-siralom 1300 körül A legelső ránk maradt vers; a középkori latinul íródott himnuszok mintájára készült. Találhatunk benne páros rímeket, félrímes sorokat, vagy rímteleneket: "Világ világa Virágnak virága" Az első hasonlat gyönyörű alliterációval még ma is szépnek hat. A mű szabad szárnyalása már gyakorlatra vall, s ezért valószínű, hogy nem ez az első és egyetlen költeménye a szerzőnek. 4. A Margit-legenda 1310 körül Műfaja legenda. IVBéla szomorú sorsú lányának története, ki a róla elnevezett Margit-szigeten élt A későbbi századokban a humanizmus nem kedvezett a költészetnek. Az antik irodalom felfedezésének mámora korlátot emelt: a költők alapelve az utánzás lett. Az új latin poézis csak akkor tudott rendkívülit alkotni, ha egy-egy író

tragikus sorsa, valódi élménye, újszerű mondanivalója át tudta törni a kötelező sablonokat, mikor a mitológia szinte áttekinthetetlen szövedékén átragyogott az egyéniség: ilyen kivételes író volt Janus Pannonius. Janus Pannonius (1434-1472) A neve felvett név, a humanista szokásnak megfelelően: Magyarországi János. Nagybátya: Vitéz János jóvoltából (nagyváradi püspök) már 13 éves korában Itáliába mehet tanulni. Csaknem 8 évig tanul Ferrarában 15-16 éves korában költővé érett, hírnevet szerez. Négy évig Pádovában jogot hallgat, megszerzi a doktori címet Klasszikus latin nyelven ír verseket: csipkelődő erotikus epigrammákat az ókori Martialis modorban, eposzokat. Világképe már a humanizmus világi szellemében alakul ki: életében ugyan nem, de költészetében megszűnik a vallásos érzés minden szerepe, sőt az egyház és az egyháziak tisztelete is. Janus szerint a vallás csak "a hiszékeny csőcseléknek",

az "agyrémektől rettentő tömegnek" való, mely nem méltó az új kor emberéhez, a humanistához. Helyette azt hirdeti, amit az antik ateista filozófusok (Theodorus, Epikuros) vallja: "hívő ember költő nem lehet". (Galeotto Martiohoz) A humanista elfogulatlanság azonban nem nyílt szembefordulás az egyházzal inkább arról van szó, hogy a művelt ember igyekszik a kor kultúrájából minél többet magába fogadni. A legnagyobb hatással a Firenzei új platonisták voltak elsősorban Platon filozófiájára támaszkodva próbálták meg összhangba hozni az antik és a keresztény gondolkodást, remélve a teológia tökéletesebbé válását. Gazdag eszmevilágot alakítottak ki, amely ugyanakkor teljesen eklektikus volt Vezetőjük Marsilio Ficino 1458 nyarán visszatér Magyarországra, nagybátyja Mátyás kancellárja lett, í maga pedig pécsi püspök, feudális nagyúr. Szellemi hontalanság gyötri. Súlyosbodó betegsége is gyötri

1464-ben Mátyással megy török ellen Költői számvetést tesz Kegyvesztett lesz a hatvanas években.1472-ben hal meg Búcsú Váradtól: A búcsú fájdalma és a refrénben kifejezett öröm, az új megismerésének vágya, kettőssége hatja át a művet: "Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk!" Éles ellentétben áll Balassi "ó, én édes hazám, te jó Magyarország című versével, amiben csak a búcsú fájdalma van jelen, nincs meg a jövő biztató reménysége. A műből a humanista gondolkodásmód, a természet szeretete magasodik ki Hasonló ez Petőfi tájszeretetéhez, a haza és az ott élő ember együttes szeretete. Egy dunántúli mandulafáról: Műfaja: epigramma. A költőt egy magányos, virágba borult mandulafa ihlette meg, melybe saját magát képzelte bele: "Virágzik a mandulafácska merészen a télben." Janus Pannonius a korán jött ember, aki megelőzte korát. Kölcsey Ferenc is ilyen költő volt; az ő temetésén

Wesselényi méltán mondta: "Nem közénk való volt." Pannónia dicsérete: Műfaja epigramma. A művet saját fontosságának és költői feladatának tudata hatja át Petőfiig ő az egyetlen Európaszerte elismert költőnk A versben önmagának állít emléket: "Sokra becsülnek már, hazám is büszke lehet rám, Szellemem egyre dicsőbb, s általa híres e föld." Varga B. Irodalom tételek 1997 - 30 - Ebben már megjelenik a reneszánsz író, aki kilép a névtelenségből. Rokon gondolatot találunk Babits A lírikus epilogia című versében: "Csak én bírok versemnek hőse lenni, Első és utolsó mindenik dalomban." Varga B. Irodalom tételek 1997 - 31 - 22.A A romantika kora Victor Hugo (1802-1885) A romantika: A romantika az irodalomtörténet egyik leghatásosabb stílusirányzata. Sokarcú, ellentmondásokkal teli irányzat, pontos és kielégítő meghatározása meglehetősen reménytelen. mást jelentett

országonként, mást az egyes művészeti ágakban, s mást az egymásra következő évtizedekben. A klasszicizmust váltja fel, de kibontakozásának kezdetén még együtt élt azzal, virágkorában pedig megfért a születő realizmussal. Gyökerei még a felvilágosodás korába nyúlnak vissza. Forrása az a társadalmi méretekben kibontakozó illúzióvesztés és kiábrándulás volt, mely a francia forradalom után fogta el főleg Nyugat-Európa népeit. Az emberek csalódtak a felvilágosodás nagy, szent eszméit megtagadó és megcsúfoló polgári társadalomban. A romantika időszaka a XVIII század legutolsó éveitől kb a XIX. század első kétharmadát foglalja magában Neve a “regény” jelentésű román szóból ered A klasszicizmus dogmákká merevült szabályai s az antik minták szigorú követése ellen lázadt a romantika, meghirdetve a művész teljes szabadságát, az egyéniség kultuszát. Legfőbb ihletforrása a képzelőerő, a béklyóit levető

, szárnyaló fantázia. A romantikus költő a semmiből teremt új világokat A romantika tűzte ki első ízben követelményül az eredetiséget és emelte ezt az esztétikai érték rangjára. A korábbi minták követését elvetve új témák, új tájak, új életérzések, új műfajok, új kompozíciós szerkezetek jelentek meg. A romantika elégedetlensége a jelen valóságtól való menekülésben is megnyilvánult: a jelennel szemben sokkal értékesebbnek tartották a múltat, a régit. A romantikusok felfedezték saját nemzeti múltjukat, felfedezték a népi kultúrát, a népi művészetet. A romantika igyekezett elmosni a hagyományos műnemek és műfajok határait, keverék műfajokat hozott létre (pl.: verses regény, ballada, drámai költemény), s végeredményben az összes műfajt lírizálta. A romantikusok kedvelték a töredékszerűséget, vonzotta őket a lélek sajátos érzelmi tartalmainak újszerű kifejezése. A drámai és epikus művek

cselekménybonyolításában szinte keresték a különleges helyzeteket, az érdekfeszítő eseményeket, a kalandokat, a meghökkentő fordulatokat. Gyakori az erőteljes jellemkontrasztok alkalmazása, vagy egyetlen személy jellemén belül ellentétes jellemvonások feszülnek egymásnak, vagy az író a szereplőket jó és rossz irányban felnagyítja. A romantikus stílus kifejezésmódja is elszakad a megszokottól: fokozott pátosz, ünnepélyesség, költői ékesszólás, zeneiség és festőiség jellemzi. Victor Hugo a francia romantika vezéregyénisége: Élete: Victor Hugo a romantika legnagyobb hatású írója, vezéregyéniség. Rengeteg művet írt, így önzéssel vádolták, de legszebb művei a szeretet és testvériség dicsőségéről szólnak (Nyomorultak). Szerette hazáját, elsőként álmodta meg az USA-t, szót emelt az elnyomott népek ügyében. Apja katonatiszt, ő előbb király-, majd napóleonpárti 1848 után szocialistának, kommunistának

vallja magát, hitt a szó hatalmában és abban, hogy szellemi erővel mindent el lehet érni. Notre Dame: Mikor művét megírja, már a romantikusok vezére. Ez a mű csak növeli népszerűségét, Walter Scott-tal kel versenyre vele. A történet elég sovány: 1482-ben játszódik Esmeralda, a szép cigánylány egy daliás kapitányt szeret, őt viszont egy fondorlatos pap és Quasimodo, a torony harangozója. A pap féltékenységében megöli a kapitányt és bűnéért az ártatlan lány lakol. Hiába segíti Quasimodo, hiába a csavargók ezrei, saját anyja adja akaratlanul a hóhér kezére A lányt felakasztják, s miután Quasimodo letaszítja a papot a toronyból, a kivégzettek tömegsírjába zárkózik szerelmével. A hatalmas képek és izgalmas epizódok teszik érdekfeszítővé a könyvet, amely máig is a legnagyobb francia regény: valósággal életre kel a középkori Párizs polgáraival, diákjaival, a csavargók és csepűrágók színes seregével, s a

történet középpontjában a hatalmas katedrálissal, amely szimbólum és a cselekmény részese is egyben. Varga B. Irodalom tételek 1997 - 32 - 23.A Arthur Miller Friedrich Dürenmatt Arthur Miller: Az ügynök halála (1915-) A dráma címszereplôje nem rendkívüli hős, hanem hétköznapi ember. Az író a kiszolgáltatottságot, az öncsaló ábrándokat, az emberi személyiség próbatételét mutatja be művében. A dráma ibseni módon a felismerés és a bűnhődés kibontakozásának elénk vetítése, a következményeket a korábbi okokkal összefüggésben elemzi. Willy Lomen 63 éves brooklyni ügynök örül, hogy együtt az egész család. Két fia, Bill és Happy ugyanúgy semmire sem vitte, mint ő maga. Willy Lomen teljes idegkimerültségben szenved, hallucinál és egy elképzelt világban él Nagyon szeretett volna sikeres lenni, de ez sose sikerült. Elviselhetetlen számára az a tudat, hogy sem belőle, sem fiaiból nem lett "valaki" A

jellem kibontásának fő eszköze az idővel való játék. A jelenben játszódó történetet múltbeli látomások, emlékek, ábrándok szabdalják. A régi szép idők megelevenednek, Willy Lomen saját álmainak foglya, nem akarja tudomásul venni a valóságot. Ebben a mozgalmas egyidejűségben tárul elénk zaklatottsága, kétségbeesett vergődése, melynek során minden pillanatban igazolni igyekszik életét. Mikor látja, hogy teljesen megbukott, mentséget és célt keres magának halálához Ez az életbiztosítás Halála nem dönt romba egy közösséget, sorsa csak egy családot érint. Hasonló helyzetben van Gogol Köpönyegének főhőse, Basmacskin is, az ő halálát se sokan veszik észre. Öt nem zárja körül egy tragikus gyűrű, mint a görög vagy shakespeari hősöket, akiknek mindenképp el kell bukniuk. Willy Lomen elkerülheti a sorsát, lemondhatna a ritka káprázatról, azonban céltudatosan választott halálában a céltalan kispolgári élet

önmaga fölé emelkedik. Az emberi élet nem reménytelen, amíg az ember képes a legnagyobb áldozatra. Életének kétértelműségét halálának kétértelműségével teljesíti ki: a halál igazi okát, a csődöt újabb rögeszmével leplezi. A műben a párhuzamokból derül fény a fiatalkori álmokra, amelyek miatt a jelen jóvátehetetlenül elhibázottá válik. Willy Lomen jelleme tükrözi egész életét és halálát: - Míg álmait szövögette, megalkudott a kicsinyességgel. - Keményen dolgozó ember, de tehetetlen. - Naiv életszemléletét átvitte családjára is. - Fiai nevelésével szemben is az önámítás jellemezte. - Ahogy a nehézségek súlyosbodtak, úgy menekült egyre inkább álmaiba. - Képes volt életét egy tévhitnek feláldozni, de képtelen volt az igazsággal szembenézni. Az ő hibája volt, hogy fiai semmire se vitték. Bill fogalmazta meg ennek okát: "Ebben a házban 10 percig se mondott igazat soha senki." A fiúkban mégis

él az emberség szikrája, szeretnék apjukat kijózanítani, mielőtt végleg elveszíti a lába alól a talajt. Ebben Arthur Miller emberekbe vetett hite nyilvánul meg. Linda szerepe is példázza ezt a hitet Linda a végsőkig szembeszáll a romlással Alakja hasonló Madách Az ember tragédiájának athéni színében Éva (Miltiádész felesége) alakjához. Willy Lomen rögeszméje, álomkergetése, a reménytelenül ágaskodó kisember megszállottsága nem nélkülözi a komikus felhangokat, sőt néha már groteszkbe is fordul, de vergődése részvétünket is felkelti. Mert valahol a társadalom farkastörvényei is hibásak az ő haláláért (Franz Kafka: Az átváltozás). A halál vállalásának gesztusa, elszántsága mégis katartikus jellegű Friderich Dürenmatt: A fizikusok (1912-1962) A mű szerkezete a hármas egységet hangsúlyozza. A szereplők nem hús-vér emberek A dürenmatti paradoxon: a tudósok az őrültek maszkját öltötték fel, hogy ne

szabadítsák rá a világra az őrületet. A mű a modern világról mond ítéletet, az őrültekháza civilizációnk, őrült világunk fonákja. Az agyonszervezett világ elvesztette igazi arcát, megismerhetetlené vált, s veszélyeivel szüntelenül sújtja az embert. Az alakok nem a végzet, hanem a véletlen szorításában vergődnek, sőt maga Möbius a történtekért nem is felelős. A mű megírásáért a történelem a felelős, a hidegháború és Hirosima. Nemcsak Dürenmatt, sok más író, költő akart műveiben mementót állítani az ártatlanul elpusztult emberek millióinak Az egyetlen műfaj, mellyel a borzalmakat ábrázolni lehetett, a groteszk volt. Ezzel találkozhatunk az irodalomban és a festészetben egyaránt. Az 1960-as évek feszült, hidegháborús és az emberiséget atomkatasztrófával fenyegető korszakában Dürenmatt tiltakozásul megírta A fizikusok című komédiáját. A mű helyszíne egy idegszanatórium, ahol három

"fizikus", Newton, Einstein és Möbius él. Dürenmatt szintén a groteszket hívja segítségül, hogy bemutassa kora visszásságait. Az ép elméjű, felelősségük elől menekülő fizikusokat az őrültek tartják fogva. Hisz aki az atommal akar hatalmat szerezni, nem lehet más, csak őrült Dürenmatt e műfajjal próbálja a felelősségérzetet felkelteni embertársaiban. Sokan úgy vélik, hogy a groteszk hátrányos az ábrázolás egyéb módjaival szemben, mert ha meg is találja a társadalom ellentéteit, csak ironizálni képes azokat, megoldani nem. Ez az álláspont azonban téves A groteszk csak eszköz, hogy fizikailag is felfogjuk a paradoxot, az arcnélküli világ arcát. Sok művész szállt szembe az arcnélküli világgal, hangsúlyozva az egyén szerepét, felelősségét; az írástudók felelősségét: Vajda János: Virrasztók Vörösmarty Mihály: A vén cigány Babits Mihály: Jónás könyve Petőfi Sándor: A XIX. század költői Ady

Endre: Ember az embertelenségben Dürenmatt az egész emberiség pusztulása ellen tiltakozik, komédiával fedi el a világégés lehetőségét, csak az utolsó oldalon ébred rá az olvasó: "A világ egy őrült elmeorvos karmaiba jutott." Dürenmatt nemcsak a költők, írók felelősségéről beszél, óriási teher nyomja a kor tudósainak vállát is. Victor Hugohoz hasonlóan Dürenmatt is hitt a szó hatalmában; az emberiség elé egy torz tükröt tartva mutat rá a kor problémáira. Okulnunk kéne történelmünk tragédiáin. Varga B. Irodalom tételek 1997 - 33 - 24.A Franz Kafka (1883-1924) Franz Kafka írói indulása: A XX.századi irodalom egyik legjelentősebb újítója, a legtöbbet vitatott alkotó egyéniség Német nyelvű regényíró, elbeszélő, aki műveiben az emberi lét legmélyebb rétegeit kutatja és tárja fel. Életében öt vékony kötete látott napvilágot. Kafka művei megjelenésük idején nem keltettek különösebb

feltűnést, a második háború után azonban az irodalomi érdeklődés középpontjába került. Az író az Osztrák-Magyar-Monarchia utolsó éveinek avult és lélektorzító viszonyai között élt. Olyan birodalom légkörében írta műveit, mely már csak kísérteties látszatvilágnak tűnt: a széthullást a rend látszatával leplezte. A függőségnek, a körülmények kiismerhetetlenségéből adódó bizonytalanság érzése egyre kínzóbbá vált számára. A származás, a betegség, az érzékenység és a kor egyaránt hozzájárult Kafka leszigeteltségéből fakadó szorongásához. Életének és műveinek problémái azonos gyökerűek. Az írások egyes motívumainak közvetlen személyes vonatkozása is van Kafka egy nyomasztó álom hangulatában, kísérteties látomások sodrában ábrázolja az irracionálisnak, értelmetlennek, ésszerűtlennek, a gondolkodás számára felfoghatatlannak érezhető világot, benne a kiszolgáltatott embert. Bizarr

történetei azt sugallják, hogy maga a világ torzult valószerűtlenné. E művekben az embertől független, idegen, vele szemben álló erőként, sorsszerű hatalomként jelentkeznek az ember munkájának termékei, társadalmi viszonyai. Az emberi kiszolgáltatottság bemutatása, az "Átváltozás": Kafka művészetének egyik csúcsát jelzi., pedig csak a nagy regényekhez vezető út egyik állomása Kafka novellái talányos értelmű mű. Nem szorítható az egysíkú és egy szempontú elemzés korlátai közé Kafka többféle szempontjából is láttatja mindazt, ami műveiben történik. A főszereplő létének - átváltozásának - értelmét, jelentését, értékét újabb és újabb oldalról világítja meg. Az író más szemszögből nézi hősét, mint a hős környezete A különféle látásmódok, viszonyulások sora a főszereplőnek önmagáról és a körülményekről alkotott képével egészül ki. Mint Kafka több műve, ez a novella is

ébredéssel, - felébredéssel, valamire ráébredéssel - kezdődik. Ezúttal igen különös ez az ébredés. Gregor Samsa, a kereskedelmi utazóügynök egy reggel szörnyű féreggé változva találta magát ágyában A hőst váratlanul éri a fantasztikus, értelmetlen - és mégis szinte végzetszerű - metamorfózis. Kiszakítja megszokott, jól ismert helyzetéből visszavonhatatlanul, végérvényesen A hős sorsa sem igazi megrendülést, sem felszabadult nevetést nem vált ki belőlünk A nevetségesség ott van a sorok között, de ezt elnyomja a szorongató érzés és szánalom. A főhős állapotát inkább nyomasztó vízióként éljük meg. Groteszk ellentmondás feszül a féreggé vált Samsának és változatlanul maradt környezetének viszonyában Gregor szobája - jellegzetes berendezésével - állandóvá és börtönné vált szintere a hősnek. Gregor mindenkitől és mindentől elidegenedve, magára hagyatottan bolyong a tárgyak és a környezeti

hatások ellenséges és lebírhatatlan világába. Az aprólékos pontossággal részletezett képek természethüsége és az egész szituáció képtelensége között szintén groteszk ellentmondás érzékelhető. Az olvasónak az a benyomása, hogy a köznapi élet elrendezett felszíne és lényegi csődje ütközik meg ebben a tragikomikus ellenpontozásban. Magában Gregorban is jelentkezik a groteszk ellentét, a hivatalnoki szemlélet, a haszonelvűség arra készteti, hogy ostoba és gerinctelen hivatali főnökének jóindulatát feltétlenül megőrizze. Aggasztó baleseténél is inkább foglalkoztatja ez, hogy mit szól majd a főnök, hogy lekéste az ötórás vonatot. Gregor Samsa olyan világban élt, amelyikben a helyes értékrend megszűnt, pl. a munka nyomasztó teherré a családjáért vállalt robottá, rabsággá vált, melyben az élet lélektelen mechanizmussorozattá lett, az ember elvesztette lényegét. A műfajban nem annyira magára az átváltozás

eseményére esik a hangsúly, mint inkább Gregor és a rovarlét - képtelen de mégis fennálló - viszonyára, a hős életének kudarcára. Kafka metaforába sűríti az élet csődjének lényegét.A szóképre jellemző átvitelből valóságos átváltozás lett, a képletes beszédből fantasztikum.Ez a fantasztikum a túlzás segítségével mutat rá egy látszatrend hazugságaira, Kafka megszenvedett élményeire. Kafkáról tudjuk, hogy a számára nyomasztó hivatali munkát nagy gonddal végezte, hogy zsarnoki természetű apjával megromlott a viszonya: hogy betegsége fokozta kisebbrendűségi érzését: hogy sokszor úgy érezte, leteperi őt erőfeszítései hiábavalósága. Ezek a motívumok szorongásos álommá fokozódnak az "Átváltozás"-ban A tisztes kereskedelmi utazó életének csődjét a rovarléttel együttjáró képzetek érzékelteik. Arra a veszélyre figyelmeztetnek, melyet ez a - már az átváltozás előtt - szörnyű lét jelent. Az

átváltozás úgy is érthető, hogy Samsa elborzad önmaga torzulása láttán - elidegenedik önmagától - ez a deformálódás rovaralakban tárgyasul. A mű ilyen szempontból a felismerés tragikomédiája Samsa a féregburokban ember módra érzékel, gondolkodik. Féreg voltát önmaga tapasztalja, de meg is kérdőjelezi A két valóság egybejátszása a hős létének groteszk tragikomikumát érzékelteti és élezi ki. Samsa az undorító szörnyalakban - furcsa módon - lelkileg magára talál. Emberibb emberré válik, mint amilyen emberalakban volt Felismerései a szenvedésben érlelődnek Az átváltozással járó megpróbáltatások, a családtól való elszigetelődés annak az annak az énjének előretörését jelenti., mely eddig háttérbe szorult, mert nem volt rá szükség. A paradox változást jelzi a zenéhez, a szellemi táplálékhoz való viszonyának átalakulása is. A család fokozatosan lemond Gregorról, aki a család szégyeneként egyre több

gondot okozA novella lételemző szintjén ez azt jelenti, hogy az életre, az üzletre képtelen ember az életképesek szemszögéből nézve szörnyszülött. Végül is - ha némi önáltatás árán is - meg kell szabadulni tőle. A haszonelvűség és a családi zsarnokság világában felismerhetetlenné válik a lélek valódi értékei, rétegei. Az olvasó többnyire részvéttel követi Gregor vergődését, de ebbe borzadás és viszolygás is vegyül A hős magára találásának torz - büntetésként is felfogható - formája taszít. Gregor, aki lelki megtisztulása fejében undorító bogáralakot öltött, képtelen feloldani diszharmóniáját. Maga is belátja, hogy pusztulnia kell. Önszántából - a családra való tekintettel választja a halált Eltűnésével a baljós mementó is elenyészik, a család visszatér a "normális" kerékvágásba. Varga B. Irodalom tételek 1997 - 34 - Tartalomjegyzék 1.A 1 BALASSI BÁLINT . 1 (1554-1594) .1

2.A 2 ZRÍNYI MIKLÓS . 2 (1620-1664) .2 3.A 3 CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY . 3 (1773-1805) .3 4.A 5 BERZSENYI DÁNIEL . 5 (1776-1836) .5 5.A 6 KATONA JOZSEF . 6 (1791-1830) .6 6.A 8 KÖLCSEY FERENC . 8 (1790-1838) .8 7.A 9 VÖRÖSMARTY MIHÁLY . 9 (1800-1855) .9 8.A 10 PETÕFI SÁNDOR . 10 (1823-1849) .10 9.A 12 ARANY JÁNOS . 12 (1817-1882) .12 10. A 14 MADÁCH IMRE . 14 (1823-1864) .14 11.A 16 MIKSZÁTH KÁLMÁN . 16 (1847-1910) .16 12.A 17 ADY ENDRE . 17 (1877-1919) .17 13.A 18 MÓRICZ ZSIGMOND . 18 (1879-1942) .18 14.A 19 BABITS MIHÁLY . 19 (1883-1941) .19 15.A 20 KOSZTOLÁNYI DEZSÕ . 20 (1885-1936) .20 16.A 21 TÓTH ÁRPÁD . 21 (1886-1928) .21 17.A 22 JÓZSEF ATTILA . 22 Varga B. Irodalom tételek 1997 - 35 - (1905-1937) .22 18.A 24 RADNÓTI MIKLÓS . 24 (1909-1944) .24 19.A 27 ÖRKÉNY ISTVÁN . 27 (1912-1979) .27 20.A 28 AZ ANTIKVITÁS . 28 21.A 30 A KÖZÉPKOR IRODALMA, MAGYAR NYELVEMLÉKEK . 30 Janus Pannonius .30 22.A 32 A ROMANTIKA

KORA . 32 Victor Hugo .32 (1802-1885) .32 23.A 33 ARTHUR MILLER . 33 Friedrich Dürenmatt .33 24.A 34 FRANZ KAFKA . 34 (1883-1924) .34 Varga B. Irodalom tételek 1997 - 36 -