Economic subjects | Social insurance » Horváth Mártonné - Az új nyugdíj megállapítási rendszer hatásai a társadalomra

Horváth Mártonné PTE-ETK-OLKDA/LOT I évfolyam 2006/2007 Az új nyugdíj megállapítási rendszer hatásai a társadalomra „Magyarországon az élet értelme a mielőbbi nyugdíjba menetel”. Ez Bokros Lajos expénzügyminiszternek egy konferencián elhangzott megállapítása volt. Ezt látszik igazolni a társadalombiztosítási nyugdíjtörvény hétfői, azaz november 27-i zárószavazásán történtek. Ugyanis először fordult elő jelenlegi parlamenti ciklusban, hogy ellenzéki indítványt részesítettek előnyben a honatyák. Ez által a jóváhagyott inditvány azokat hozza kedvezőbb helyzetbe, akik 62 éves korhatár elérése előtt, úgynevezett előrehozott nyugdíjjal szeretnék befejezni aktív pályafutásukat. A jelenlegi szabályozás szerint, előrehozott nyugdíjra az az 57 életévét betöltött nő és az a 60évesnél idősebb férfi jogosult, akinek legalább 38 év szolgálati ideje van, illetve ha ennél kevesebbel, de legalább 33 évvel

rendelkezik. A nyugdíj számítás alapja az utolsó 3 év átlagkeresetének 64 százaléka. A 2007-től várható változások első lépése, amit már korábban elfogadott az Országgyűlés, hogy ha valaki nyugdíj mellett dolgozik, akkor az adóalapba beleszámít a nyugdíj is. Ami azt jelenti, hogy a jövedelem után több adót kell majd fizetni. Másik változás hogy a nyugdíj melletti jövedelmek adójának megemelése, ami a k ormány tervei szerint a bevételek után is meg kell fizetni a nyugdíjjárulékot, ami 8,5 százalék valamint 9 százalék egészségügyi szolgáltatási járulékot. Ha ez idő alatt a nyugdíjas nem kéri a járandóságot a nyugdíjjárulék csak 3 százalék. Abban az esetben, ha a nyugdíjas vállalkozásba fogna, akkor a kiegészítő tevékenységű vállalkozás után is magasabb járulékot kell fizetniük. Ez az idén 10 százalék, jövőre azonban 24,5 százalék lesz. Mindezért cserébe havi nyugellátásuk is nőne minden

ledolgozott év után a járulékalap 0,4 százalékával. Ahhoz hogy mindezen lehetőségekkel élni tudjon el, kell érni a nyugdíjkorhatárt. Ami úgy módosul hogy aki ledolgozott negyven évet, az 62 éves kora előtt, 59 évesen büntetés nélkül nyugdíjba vonulhat. A csökkentett nyugdíjnál, pedig 37 év lesz a minimum. A nyugdíj számítás alapja az előző év átlag keresetének 70 százaléka. Az előrehozott nyugdíjra való jogosultságot illeti, ezt az 1951-ben született nők továbbra is legelőbb 57 éves korukban, 1952-ben születettek nemtől függetlenül legkorábban 59 évesen választhatják. Akik viszont 1953-ban vagy később látták meg a napvilágot, már csak 60. életévük betöltése után kérhetnek ilyen ellátást. Mindezeket ellensúlyozandó a kormány 13 s zázalékos többletjárulékot vet ki 2007-ben a korkedvezményes munkakört biztosító munkaadókra. Azaz a hozzávetőleg 800 munkakörben, amelyek esetében engedélyezett a

korkedvezmény, 34 százalékos nyugdíjjárulékot kell fizetni. Ezt fokozatosan fogja bevezetni, és ennek teljes körű megfizetése 2011-től várható. Mindezeket még fokozandó drasztikusabb változások 2008-tól várhatók. A megszavazott jogszabály szerint a nyugdíjat az utolsó évi fizetésből számítják ki, komoly megszorítás hogy nem a bruttó, hanem a nettófizetésből kalkulálják majd ki, és valorizálják, azaz felszorozzák az o rszágos nettó átlagkereset növekedésével. Jelenleg a n yugdíjazás megelőző utolsó három év keresetére nincs ilyen értékmegőrzési szabály. Ugyanakkor a nyugdíj megállapításánál a járulékalapot képező jövedelemből már nemcsak az adót vonnák le, hanem a járulékokat is. Az egymással ellentétes hatású változtatások eredője negatív, azaz összességében 7-8 százalékponttal alacsonyabb lesz az induló nyugdíj színvonala, mint jelenleg. Mindezen változások sújtják a munkavállalót és

munkaadót is. A demográfiai folyamatok előre jelzik, hogy a mai rendszer nem bírná el 2010 után kezdődő tömeges nyugdíjazásokat, az a jelenlegi rendszer összeomlásához vezetne. A kormány igyekszik a munkaadókat arra sarkallni, hogy teremtsenek jobb környezetet az alkalmazottak számára, óvják azok egészségét. Bár bizonyos esetekben ez korlátozottan kivitelezhető: például egy atomerőműben, ahol állandó radioaktív sugárzásnak vannak kitéve az alkalmazottak, vagy a tubások esetében, akik tüdőtágulást kapnak. De például egy vegyi üzemben ez jobban megoldható, megfelelő védőöltözet biztosításával. Teljes nyugdíjas állomány összetétele egy évvel ezelőtt - akkor még csak 2 m illió 640-650 ezer nyugdíjast tartottunk számon - a következő volt: a korhatár (ffi: 60, nõ: 55 év) alatt felett összesen sajátjogú ellátások öregségi nyugdíjban részesülő 50 1460 1510 rokkantsági nyugdíjas 250 320 570

baleseti járadékos 25 - 25 özvegyi-szülõi nyugdíjas 35 225 260 árvaellátásban részesülő 100 - 100 mezőgazdasági járadékos - 75 75 összesen 460 2080 2540 egyéb ellátásban részesülő - 100 hozzátartozói ellátások mindösszesen 2640 Mint az adatokból is látható, az ellátási rendszer meglehetősen összetett, és a különböző ellátásoknak természetesen a problémája is jellegzetesen eltérő. A tipikusnak tekintett, a korhatárt betöltött saját jogú nyugdíjasok száma "mindössze" 1 millió 800 ezer. A baleseti járadékosokkal együtt megközelíti a 300 e zret a "fiatalabb" korú - inkább rehabilitációra, munkaképességének visszaállítására, mint nyugdíjra váró - rokkantsági nyugdíjasok száma. Egy évvel ezelőtt még "csak" 50 ezer korhatár alatti öregségi nyugdíjasunk volt, az ide sorolt ellátások részben a különlegesen nehéz és egészségkárosító munkakörben

dolgozókat érintő ún. korkedvezményes , r észben a foglalkoztatási gondok "megoldására" kialakított korengedményes nyugdíjas, ez utóbbiak száma azóta is dinamikusan nõ. A korhatár alatt nyugdíjban részesülők együttes száma meghaladja a munkaképes korú lakosság 5 százalékát. Ellentmondásos a helyzete a 360 ezer hozzátartozói ellátásban részesülőnek (özvegyi, szülői nyugdíjak, árvaellátások), ami egy igen differenciált ellátási részrendszer következménye. A nyugdíjasok, közé tartozik 75 e zer mezőgazdasági járadékos, ez a r éteg helyzeténél fogva nem szerezhetett saját nyugdíjra jogot, ellátásuk a n yugdíjnál szerényebb összegű. Számuk igen idős koruk miatt gyorsan csökken. Végül a 100 e zer egyéb tétel olyan, önmagában is inhomogén ellátási kört takar, amely csak azzal jellemezhető, hogy a különböző ide sorolt ellátásokat nem a társadalombiztosítási törvény szabályozza. Az ide

tartozó létszám egyébként kiugróan gyorsan emelkedik. A nyugdíjbiztosítás információs és statisztikai rendszere meglehetősen elavult, fő fogalmaiban és kategóriáiban még a h atvanas-hetvenes években alakult ki és az óta lényegében változatlan vagy csak a jogi változásokat követte. Ezért bár rengeteg információ van, arra, amire éppen választ szeretnénk kapni, rendszerint hiányzik; ha viszont ugyanarra a dologra több információ is létezik, az adatok ilyen-olyan okból biztosan nem fognak megegyezni. A mérések bizonytalanságát a fogalomrendszer elavultsága egészíti ki. Az információs rendszer elmaradottsága döntően arra a h osszú időszakra vezethető vissza, amikor a társadalombiztosítás az állami költségvetés részeként működött. Ez alatt elsorvadtak azok a rendszeres feldolgozásra váró statisztikák - sokszor már ezek igénye is -, amelyek egy biztosítási alapokra épülő nyugdíjrendszer működtetéséhez,

finanszírozásához és fejlesztéséhez nélkülözhetetlenek. Például nem készülnek teljes körű, nemenkénti és korévenkénti nyugdíjazási adatok, holott ezek bármilyen részletes nyugdíj-előreszámításhoz, a nyugdíjrendszer biztosítástechnikai megalapozásához elengedhetetlenek lennének. Hiányoznak a s peciális kiválási, halálozási statisztikák is. Az információs rendszer elavultsága végeredményben nehezíti, és bizonytalanná teszi a nyugdíjrendszerrel kapcsolatos döntés-előkészítő munkát. A korábbi demográfiai alapon nyugvó "jóslat" ellenére - amely szerint a nyugdíjas létszámnak már egyáltalán nem kellene nõnie-1985-ben még 156 ezer, 1989-90-91-ben 162, 192, illetve 214 ezer új nyugdíj-megállapítás volt, és ezzel az utolsó három évben 56, 79, m ajd 124 ezer fővel emelkedett a tételszám. A nyugdíjazások magas száma döntően nem demográfiai okra ti Hogy sokan lépnek nyugdíjkorba - vezethető

vissza, hanem gazdasági indíttatású: a romló gazdasági feltételrendszer szüli egyik "kényszermegoldásként" a nyugdíjazást. Ennek csak az egyik megnyilvánulása a jelenleg már mintegy 60 ezer fő foglalkoztatáspolitikai korengedményes nyugdíja. A másik: a rokkantsági nyugdíjasok növekvő száma, legalább részben, ugyanerre az okra vezethető vissza. Míg a teljes állományban "csak" minden negyedik saját jogú nyugdíj rokkantsági eredetű, az induló nyugdíjakban már minden harmadik ilyen, és az arány tovább romlik: I 985-ben az újnyugdíjak öregségi-rokkantsági megoszlása 70 százalék a 3 0 százalékhoz, 1989-91 között már 65 a 35-höz viszonyítva. Ezek a problémák - az egészségügyi, foglalkoztatási és rehabilitációs vonatkozások mellett - egyre súlyosabb finanszírozási terheket is jelentenek a nyugdíjrendszerre. A közeli jövőt, a jelenlegi évtizedet illetően hasonló feltételrendszerrel kell

számolni, igen nehezen található olyan feltevés együttes, amely elfogadható költségvetési és finanszírozási pozíciót eredményez ezen az időtávon a mai ellátási és jogosultsági feltételek alapján. Ehhez ugyanis egyszerre kell a gazdasági feltételrendszert igen optimistán, a demográfiai feltételrendszert, az időskori halandóságot, pedig igen pesszimistán megítélni. A jelenlegi feltételek mellett az előreszámítások az évtized közepére-végére 100-200 milliárd forint éves hiányt jeleznek, ezek persze szintén nem a konkrét számszerű értékben, csak tendenciájukban mérvadóak. Ha tehát "minden úgy megy tovább, ahogy eddig", a hiány folyamatosan növekedni fog, és ha a kedvezőtlen növekedési ütemek mérséklődnek is, rövid időn belül finanszírozhatatlan lehet a nyugdíjrendszer