Politics | Higher education » Államelmélet tételek, 1998

Datasheet

Year, pagecount:1998, 24 page(s)

Language:Hungarian

Downloads:96

Uploaded:January 25, 2007

Size:275 KB

Institution:
-

Comments:

Attachment:-

Download in PDF:Please log in!



Comments

No comments yet. You can be the first!

Content extract

ÁLLAMELMÉLET - 1998 Tételek III. évfolyam, I félév 1. Az állam szó eredete és jelentéstörténete Etimológiai és fogalomtörténeti kérdések ⇒ az állam szó mai jelentése történelmileg új keletű. • görögök - polisz: saját politikai közösségük, melyből a politika szó származik ⇒ ez egyszerre utal a városra, a szabad polgárok egységére, a hatalom szerkezetére, s mindemellett erkölcsi jelentése is volt • rómaiak - a polisz latin megfelelője, a civitas az előbbieken túlmutatva sajátos jogi jelentéssel is rendelkezik: civis a polgári állapotra utal. Saját állam: populus romanus, senatus populusque romanus. A civitasnál némileg elvontabb a res publica l a köz dolgai (pl Cicero), később politikai intézmények • középkor - a status szónak több jelentése volt ⇒ leginkább uralom formája, szemben a kormányzás konkrét módjával. A középkor végén a s tatus már inkább hatalmi alá-fölé rendeltség gondolatához

kötődött. Itália: a modern államok első csírái ⇒ Macchiavelli már kifejezetten modern értelemben használta az állam (stato) szót ⇒ a fejedelem vagy egy szűkebb csoport által gyakorolt hatalom Egyre hangsúlyosabbá vált, hogy az állam a po litikai hatalom valamely koncentrációját jelenti., ezzel párhuzamosan a szó egy intézményre kezdett utalni, s ez fokozatosan elszemélytelenedett ⇒ egyre gyakrabban társították hozzá a szuverenitás gondolatát és a főhatalom érdekeit. Az állam ily módon a főhatalom, ill. az állam és a terület fogalmainak összekapcsolódósává vált ⇒ az abszolút monarchiák óta s ajátos intézményrendszerként, a nemzetállamok kora óta pedig egy nép és az általa lakott terület kapcsolataként jelenik meg. 2. A politikai államfogalom; R Smend, H Heller és C Schmidt elmélete Az állam magától értetődően politikai kategória. A politikai elem értelmezése: • valamely intézmény cél-orientált

jellege, a közösségi akarat megformálása • az intézmény által alkalmazott eszköz • társadalmi konfliktusokhoz való viszony Az e fogalmat kifejtő elméletek a politikát nem általában, hanem az államhoz való viszonyában fogják fel. Arra a feltételezésre épülnek, hogy a politika a konfliktusok világa - a politikai államfogalom középpontjában az emberek közötti széthúzás és egység kérdései állnak. 1. Rudolf Smend ⇒ az állam lényege a társadalom és önmaga integrációja - dinamikus jellegű kollektív intézmény az állam ⇒ az integráció eredménye a társadalmi egész, s az állam mint egész, mely önmagát is integrálja, ez részint • személyi integráció - állami egység a személyeken keresztül való megteremtése • funkcionális integráció - választáson, kormányalapításon keresztül valósul meg • dologi integráció - anyagi eszközök, politikai szimbólumok révén Állam csakis az integrációs folyamat

révén él - „naponta megismétlődő népszavazás”. 2. Hermann Heller ⇒ a fogalom hangsúlyát az államhatalomra, s azzal összefüggésben az államszervezetre helyezi. Az állam: tudatos emberi cselekvések által létrejött szervezett egység, mely egyfelől • döntési egység - valamennyi politikai hatás és ellenhatás eredője • hatásegység - az egészre hat Az állam legalapvetőbb formaadó törvénye a szervezeti tv.: egysége ezen az alapon olyan cselekvés-struktúra valóságos egysége, amelyek emberi együttműködésként való létezését a hatékony egységre irányuló tudatos cselekvésen keresztül sajátos „szervek” teszik lehetővé. 3. Carl Schmitt ⇒ az egység gondolatából indult ki, nála az állam: a „politikum fogalmát előfeltételezi” A politikának saját kritériuma van, ez esetben egy „végső megkülönböztetés”: Államtan - III. évfolyam I félév (2 oldal) Készítette: Kósa Ádám alapja a barát -

ellenség megkülönböztetése. Politikum: emberek közötti különbségtétel intenzitási foka Valami akkor válik politikaivá, amikor az emberek közötti egység és elkülönülés intenzitásának foka eljut a barát és ellenség megkülönböztetéséhez A politikummal szemben az állam fő jellemzője az egység, eszerint valamely nép politikai egysége, s egyben annak biztosítéka. A jus belli arra vonatkozó jog, hogy az állam meghozza a fennmaradásához szükséges döntéseket, s végső esetben bármely döntést meghozhasson 3. Az államterület részei; az államterület jogi jellege Állam: meghatározott területen élő népesség felett gyakorolt főhatalom. A) az államterület részei (háromdimenziós ⇒ víz, légtér, szárazföld): a) összefüggő szárazföld - fő alkotóelem • exklávé ⇒ egy másik állam területére beékelődött rész • enklávé ⇒ egy másik állam részterülete a saját területen • állhat szigetcsoportból is

b) víz - államhatáron belül álló-, folyóvíz, nemzetközi folyók, zárttenger, parti tenger c) légtér d) föld alatti rész e) jogi fikció: állami lobogót viselő hajó, űrhajó, repülő B) jogi jellege ⇒ az állam nem fizikai, hanem jogi fogalom. • határ: az alávetett emberek feletti uralom tere, melynek mérete lényegtelen • területi felségjog: az adott területen az államot illeti meg a legfőbb jogi hatalom • közjogilag teljes (mindenkire vonatkozó) • nemzetközi jogilag kizárólagos (negatív ⇒ más államok az adott állam engedélye nélkül nem tehet semmit) • a területi felségjog korlátozása • nemzetközi szomszédjog, nemzetközi közérdek • nemzetközi szolgalmak • negatív(nem tehet semmit) ⇔ pozitív (köteles eltűrni) • önkéntes döntés (pl. szövetségbe lépés) • polgári-, gazdasági befolyás ⇒ nem jogi eszköz • felségjog megoszlása: • kondomínium (közös birtok) • nemzetközi igazgatás 4. Az

államok területének változásai; az állam határai A területszerzés indokai lehetnek: • gazdasági érdek (pl. olaj) • biztonsági érdek • belpolitikai jellegű ok (pl. belső társadalmi ellentétek expanzióval való elfojtása) • már elhódított területek visszaszerzése • hatalmi presztízs A területszerzés igazolása elsősorban az újkori nemzetközi politika sajátossága • dinasztikus legitimitás • közjogi fikciók, nemzeti egység • nemzetközi egyensúlyi rendszer, ideológia A területszerzés módja lehet: • erőszakos, békés, jogos és jogtalan A területszerzés eljárásai: • hódítás ⇒ katonai erő alkalmazása, majd saját közigazgatás kiépítése, különböző hatalmi technikák alkalmazásával • annexió ⇒ az elcsatolás szándéka csak az állam bizonyos területére vonatkozik • cesszió (az annexió békés módja) • debbelláció (államhatalom megsemmisítése), majd okkupálás • okkupáció (uratlan

terület birtokbavétele) • adjudikáció (NB odaítélése) • plebiszcitum (népszavazás) Államtan - III. évfolyam I félév (3 oldal) Készítette: Kósa Ádám • adásvétel, évtizedekre szóló bérlet, elbirtoklás, valamilyen természeti esemény alapján Az államterület megváltozása minden esetben az államhatár megváltozásával jár. Az államhatár vagy államokat választ el egymástól, vagy államokat a minden állam által szabadon használható területektől. Jogi fogalom • természetes határok ⇒ földrajzi adottságokhoz igazodva • mesterséges (politikai) határok ⇒ nem földrajzi adottságokhoz, hanem általában földrajzi szélességi, hosszúsági fokokhoz igazodva A határok megállapítása, módosítása, fenntartása a politikai érvelésben: • történeti határok elve • elbirtoklás jogszerűsége • status quo védelme • természetes határok elve • etnikai, nemzetiségi határok elve ⇒ a nemzetállam eszmei

kifejeződése, de nem számol a szórványnépesség problémájával Összekötő elemek: határátkelő pontok melyeken keresztül folyik személy- és áruforgalom, a kommunikáció. 5. A területi és a természeti tényezők szerepe az államok életében A társadalomtudományok és az általános államtan régebbi képviselői olykor azt is vizsgálták, hogy az államterület nagysága, térbeli alakzata és elhelyezkedése, vagy egy adott állam földrajzi és éghajlati körülményei milyen hatást gyakorolnak az államok felépítésére és működésére. A természeti viszonyoknak és a terület jellegének az államra gyakorolt hatását kétféleképp szokták hangsúlyozni: olykor azok közvetett befolyását emelik ki ⇒ a természeti tényezők az ott élő emberek fizikumát, vérmérsékletét vagy karakterét befolyásolja, közvetlen befolyás ⇒ mintegy oksági módon az utóbbi jellegének meghatározása. 1. a terület nagysága ⇒ a

felvilágosodáskor szerepet tulajdonítottak ennek: • a nagyság meghatározza az államformát (Rousseau, Montesquieu) ⇒ demokrácia < arisztokrácia < monarchia, de a nagy kiterjedésű államok is lehetnek demokratikusak: föderáció (Tocqueville) • gazdasági önellátás kérdése • a nagysággal összefüggő problémákat leggyakrabban a közigazgatási megoldásokkal hozták összefüggésbe 2. földrajzi fekvés ⇒ szárazföld, sziget 3. természeti alakzat ⇒ pl Pakisztán 4. éghajlati viszonyok ⇒ klimatikus szélsőségek, a temperamentum összefüggései 5. vízrajzi viszonyok ⇒ potamikus (a nagy folyók völgyében) - marinális (tenger partján) 6. talajviszonyok 7. domborzati viszonyok ⇒ katonapolitikai döntések A felvilágosodás filozófusai ezeknek a tényezőknek is nagy szerepet tulajdonítottak: a v alóságban ennek elhanyagolható a szerepe. 6. Alattvaló és állampolgár Az államhatalom alanyai: az állam tagjai ⇒ jogok. Az

államhatalom tárgyai: az állam alattvalói ⇒ kötelezettségek. • Arisztotelész: erényes ember - jó polgár, a polgár az, aki megfelel a politikai élet feltételeinek (szabadidő, vagyon stb.) ⇒ aktív életet él ebben • rómaiak kora: a köz ügyeivel való törődés feltétele • reneszánsz: az önkormányzás képessége a polgárnak és a gazdasági függetlenség feltétele • XV-XVIII. sz immár polgár az is, aki pusztán „kereskedői erényekkel” is rendelkezik A polgár és állampolgár (bourgeois és citoyen) ugyanazon személyi lét két aspektusa • XIX. sz: a polgár gazdaságilag alávetett is Az állam személyi főhatalma (mint legfőbb jogi hatalom) alá tartozik • születése okán (ius soli, ius sanguini) Államtan - III. évfolyam I félév (4 oldal) Készítette: Kósa Ádám • kérelem alapján (állampolgárság) • magánjogi tényekre hivatkozva (pl. házasságkötés) Georg Jellinek - a kapcsolatrendszer négy státusból

fakad • aktív státusz - az állami tevékenységben való részvétel • passzív státusz - az egyén kötelezettségei • negatív státusz - az állami parancsok alóli mentesség • pozitív státusz - saját érdekében jogok igénybevétele, pl. bírói jogvédelem Az egyén pozitív jogi elismertsége változik, ennek fő tendenciája: • nyugaton alattvalóból államtag • a pozitív státusz átértelmeződik jogvédelem + szociális szolgáltatások = jóléti állam felé • Maastricht-i szerződés: „EU-állampolgár” 7. Állam és társadalom; általános fogalmi keretek Társadalom: az állam népessége, szervezett emberi közösség, amelyet valamilyen összekötő elem együtt tart. A különböző megközelítések: • természetjog (Grotius, Hobbes, Locke): az állam nem a társadalomból van, de a társadalom csak az állam révén teljesedhet ki. A döntő változás az államot időbelileg megelőző és fejlődő társadalom eszméje ⇒ Hume,

ferguson, Smith: a társadalomnak saját törvényszerűségei vannak: Schlözer. • XIX. sz: két ellentétes jelenség • független szféra • társadalmi: magánélet tere ⇒ magán ⇔ polgár viszonyrendszere • állami: közélet tere ⇒ állampolgárok politikai közössége • alá-fölé rendeltség • társadalmi: gazdaság ⇒ magánjog • állami: politika ⇒ közjog szabályozása • Hegel: csalás és állam közötti képződmény, melyet a gazdasági folyamatok határoznak meg. Az állam feladata a polgári társadalom kicsapongásainak megakadályozása • Marx: osztályok harca, a konfliktus nem oldható meg ⇒ tehát meg kell szüntetni a polgári társadalmat • XX. sz: az állam gazdasági és társadalmi életébe való beavatkozás • Totális államok: a polgári társadalmak megszüntetésére törekvés • Ma: a polgári társadalom azokat a szférákat jelzi, ahol az államnak ki kell vonulnia. 8. Az államszerv fogalma; a „hatáskör”

jelentése Def.: az a személy vagy személyegyüttes, ami „szervi tevékenység” révén az államhatalomhoz kötődő funkciót valósít meg Jogi szabályozottság: 1. jogszabályok határozzák meg létesítésének feltételeit, módját 2. jogszabályok határozzák meg a hivatalok betöltésének feltételeit (normatív feltételek) 3. jogszabályok határozzák meg a szervi tevékenység keretét 4. jogszabályok határozzák meg döntéseinek érvényesíthetőségét Ahhoz, hogy meghatározott feladata legyen, rendelkeznie kell a megvalósításhoz szükséges jogosítványokkal ⇒ hatáskör • jogászi értelemben - jogkör • szociológiai értelemben - hatalom • a hatáskör lehet • területi (illetékesség), személyi • dologi (tárgyi), időbeli Az adott szerv ezek alapján részesül az államhatalomból. Tevékenysége ezáltal államhatalmi tevékenységnek minősül. 9. Az állami szervek főbb típusai azok politikai jellegére tekintettel

Államtan - III. évfolyam I félév (5 oldal) Készítette: Kósa Ádám A közösség politikai szükségletéből adódó igényeket kielégítő intézmények az államszervek fő típusai: • törvényhozó • igazságszolgáltató • végrehajtó Ezek kiegészülnek (a XIX-XX. sz folyamán): • államfői, önkormányzati • kormányzati, közigazgatási • alkotmánybírói, felügyeleti és önellenőrzési szervek (ombudsmann, számvevőszék) A folyamat okai: • a hatalomgyakorlás műveleteinek elkülönülése, vagyis szükségszerűvé vált a munkamegosztás • az államhatalmi ágak elválasztása politikai garanciális jelentőségű 10. Az állami szervek főbb típusai azok tevékenységének tárgyára tekintettel Az egyes feladatcsoportok különböző szervtípusok kialakulásához vezetnek ⇒ hadügy, pénzügy, igazságügyi szervek ⇒ tendencia, hogy mindig új államigazgatási típus kell. Függőek az állami akarattól: minél több funkció ⇒

annál több szerv, pl. több gazdasági, több egészségügyi stb. Gyakran elvi politikai probléma és nem elméleti a kialakítás • gyakorlati: hol szükséges, vagyis: hol van rá szükség? • elvi: ezek az eszközök alkalmazhatóak-e azon a téren? 11. Az állami szervek főbb típusai az állami akarat megfogalmazásának szervezeti és jogi kereteire tekintettel Georg Jellinek nyomán megkülönböztetünk: • közvetlen ⇔ közvetett • közvetlen: léte az alkotmányon alapul, az adott állam hatalmát megjeleníti (pl. uralkodó) • sajátos fajtája: létrehozó szerv ⇒ egy közösségben azonosak az államhatalommal, és megalkotják legfőbb . (?) • közvetett: nem az alkotmányon alapul • elsődleges (független a döntés) ⇔ másodlagos (független és gyakran az elsőt képviseli) • egyszerű (képviselője egy személy ⇒ monokratikus, miniszteriális) ⇔ összetett (több képviselő ⇒ kollegiális, kétkamarás stb.) • önálló ⇔

önállótlan • rendes ⇔ rendkívüli (átmeneti) Heller: azonosság és képviselet szerinti megkülönböztetés (közvetlen demokrácia ⇔ reprezentáció). A szervek számos más módon is rendszerezhetők természetesen. 12. Köztisztség és köztisztviselő A köztisztviselő (civil servant) fogalma a közigazgatáshoz kapcsolódik, kiválasztása a szakmai alkalmasság, politikai lojalitás, bizonyos személyes tulajdonságok, származás alapján történhet meg. Kérdés, lehet-e politikai párt tagja Kérdés az is, hogy a hatalmi változások hogyan hatnak ki az állására: • zsákmányrendszer ⇒ kicserélődés • patronázsrendszer ⇒ kicserélődés • teljesítményelv ⇒ nincs politikai hatás Hivatal: államszerv kisegítő apparátusa, felsőbb szervek által létrehozott tartós feladatkör. Betöltője a feladatok kötelezettségét jelenti. Betöltése: kinevezés, választás, adományozás (beiktatás), kooptálás (a testületi szerv maga

választ ki). Alapulhat törvényen, sorsoláson, öröklésen, elbirtokláson, előd utódkinevezésén. Megszűnik: idő eltelte, lemondás, áthelyezés, elmozdítás, megfosztás, szerv megszűnése. 13. Az államapparátus Államtan - III. évfolyam I félév (6 oldal) Készítette: Kósa Ádám Államszervezet: különböző állami szervek egységes rendszert alkotnak. Az állam itt már államszervekké minősített egyének csoportja, elsősorban szervezet ⇒ államapparátusnak tűnik, de szervezeti egység, de nem teljes ⇒ tagolt. Három államfogalom (az első tágabb, az utolsó szűkebb): • szociológiai • jogi • szervezeti Tagoltság: viszonylag független egységek léteznek a központi intézmények mellett ⇒ szervezeti tagoltság (önálló hatáskörű szervek) ⇒ jogi tagoltság (önálló jogalanyisággal rendelkező szervek) ⇒ politikai tagoltság )önálló politikai célok) Befolyásoló tényezők lehetnek: államterület nagysága,

népesség száma, sűrűsége stb. Az állam egysége és tagoltságának egyik aspektusa a centralizáció és decentralizáció kérdése 14. Centralizáció és decentralizáció A decentralizáció régen a liberális eszme vezérfonala volt, ma ezt az önkormányzatok valósítják meg. A problémakörnek van tárgyi és területi megközelítése, ezek egymást kiegészítve alkalmazhatók a gyakorlatban. Területi: ⇒ centralizáció: az állam egész területén egyetlen jogrend van hatályban ⇒ decentralizáció: eltérő jogrend alkalmazása Tárgyi: ⇒ centralizáció: hatalomegység ⇒ decentralizáció: belső hatalmi megosztás Különböző síkon közelíthetjük meg ezeket: állami funkciók, feladatok, tevékenységek, jogrendek stb. Tiszta formában egyik sem valósulhat meg ⇒ részleges lehet csak, ennek mértéke és módja különbözhet. Főbb formák, fokozatok: a) adminisztratív decentralizáció b) önkormányzati decentralizáció (az a)

kiegészítése) c) „autonóm terület” (az a) és a b) vegyítése) d) központi törvényhozói szerv több egységből állása e) igazságszolgáltatás decentralizációja f) államok decentralizációja ⇒ szövetségi állam A centralizáció az unitárius államok kialakulásának, a decentralizáció az önkormányzati, szövetségi rendszer kialakulásának kedvez. 15. Az államtöredékek A decentralizációs folyamat betetőzése: teljes szétesés ⇒ bizonyos mértékig. De sok hatalmi képződmény, ami az állami léthez nélkülözhetetlen megmaradnak ⇒ államtöredékek. Jellinek - Általános államtan szerint az államtöredékek részei: • államterület és nép nem képez egységet (pl. Bosznia, 1878-1908) • rudimentális állam ⇒ szervei egy önálló államhatalom csökevényei (pl. gyarmatok) • önálló közigazgatás, jogrendszer, de a legfelső szerv egybeesik egy másik állam legfelsőbb szervével (1867, Csehország) • államok külső

tartományai ⇒ saját belső igazgatás, de nincs képviselet az anyaország parlamentjében ⇒ védelmi területek (protektorátusok), pl. Hongkong Összességében véve elmondhatjuk, hogy az államtöredékek nem teljesen önálló képződmények, de államiság nélküliek, és átmenetiek vagy kivételesnek minősülnek. 16. Az államcél, az állami funkció és az állami feladat fogalma A) ÁLLAMCÉL • az ideális, eszményi, tökéletes állam létrehozása - tudománytalan cél • állam öncél ⇒ nincs államcél fogalom • Jellinek 1. objektív államcélok (társadalmi és kulturális hatások) Államtan - III. évfolyam I félév (7 oldal) Készítette: Kósa Ádám 2. szubjektív államcélok (acélképzetek személyeket vezérel) ⇒ követelmények megfogalmazása, valóságos, de nincs kötő erő, követelmény, amit betartanának 3. etikai-politikai államcél ⇒ nem valóságos, mert a majdani tökéletes társadalom leírását tartalmazza ⇒

társadalomideál, mely közvetlenül nem befolyásol Államcél: politikai koncepciók, stratégiák sajátos formája szóban, írásban objektivizálódva ⇒ jogszabály B) ÁLLAMI FUNKCIÓ Ez az állami tevékenység fő irányait jelenti. Társadalmi érdekek az állam céljában fejeződnek ki, amelyeket konkrétabb állami feladatokra bontanak le. Állami tevékenység: az állami feladatok megvalósítására irányul Az állami tevékenység különböző formáinak egésze és társadalmi viszonyok okozati összefüggése, adott tevékenységi formák intézményesítése. 17. Az állami funkciók fő csoportjai Ezek meghatározásai: 1. általános formában kell megjelölni a befolyásolt társadalmi viszonyt 2. nem jellemzőek szükségszerűen minden államra • társadalom és természet viszonyának befolyásolása (egészségügy, természeti csapások elhárítása) • gazdasági funkciók (tulajdonosi, elosztási funkciók, jogi védelem, infrastruktúra) •

politikai- gazdasági funkciók (rendszerrel szemben álló politikai erők elnyomása) • külpolitikai funkciók • nemzetközi együttműködés A korábbi években két nagy csoportja alakult ki: 1. osztályfogalom, mely politikai 2. organizatórikus mozzanatok ⇒ össztársadalmi érdek Az osztályozás segít megválaszolni az állami tevékenység indokoltságát, határainak kérdését. 18. Az államok rendszerezésének klasszikus elméletei (Platón és Arisztotelész elmélete) A) Platón Platón Legismertebb munkájában, Az államban kifejtette és megindokolta, hogy csak igazi filozófusok tudnak jól kormányozni. Az ideális állam kétféle lehet: ha épp egy vezetésre alkalmas férfi akad, akkor királyság, ha m eg több, akkor arisztokrácia A romlott államformák: timokrácia - a hatalom az őrök kezébe kerül, és a bölcsek nem lehetnek vezetők. Oligarchia a gazdagok lesznek a vezetők és a pénzimádat és a vagyonszerzés lesz az emberek fő célja

a viszálykodás és a b ecsvágy helyett. Türannisz a legrosszabb: a népvezér korlátlan uralomra tesz szert kihasználva a tömeg esztelenségét. A törvények c. politikaelméleti művében az állam vezetését a jogra bízza, melynek forrása az isteni törvényhozás. Alapelvei: belátás, józan mértéktartás, az igazságosság és a bátorság Ennek összessége maga az erény. Ennek leginkább az összetett állam felel meg, melyet vegyes államformaként határoz meg: a m onarchia és a d emokrácia vegyítése, középúton a kettő között. B) Arisztotelész Arisztotelész Platón tanítványa volt. Az állam a különböző közösségek kialakulása és egyesülése nyomán jött létre a természet rendje szerint A több faluból álló közösség a városállam, mely „eléri teljes, önmagában való elegendőség (autarkeia) szintjét. A politika az államformák kérdésével foglalkozik. Háromféle államot különböztet meg: a) királyság - a legjobb

államforma - elferdült formája a türannisz b, arisztokrácia - a kevesek, mégpedig általában a legjobban uralkodnak - oligarchává szokott lezülleni c, politeia - amikor a nép gyakorolja a hatalmat a közjó érdekében - korcs formája a demokrácia, amikor kizárólag a vagyontalan szabadok bitorolják a hatalmat Államtan - III. évfolyam I félév (8 oldal) Készítette: Kósa Ádám 19. A „vegyes” államforma • Platón, Arisztotelész • Polübiosz, i.e II sz ⇒ előnyös vonások egyesítését ajánlotta • Cicero - „Az államról” ⇒ vegyes állam dicsérete, pl. Róma alkotmánya ⇒ konzulok monarchista, a szenátus arisztokrata, a népgyűlés demokrata elemet jelent • Aquinói Szt. Tamás ⇒ „Summa theologica” ⇒ a legjobb állami berendezkedés a királyság, az arisztokrácia és a demokrácia keveréke, amelynek élén egy személy áll, de az uralom gyakorlásában sokan részt vesznek • Macchiavelli ⇒ „Il principe”,

Értekezések ⇒ egy ilyen állam azért stabilabb és tartósabb, mint a fejdelem, a nemesség, vagy a nép uralma, mert a három hatalmi tényező kölcsönösen ellenőrzi és ellensúlyozza egymást • Jean Bodin ⇒ kategorikusan elutasítja a szuverenitás megosztásának lehetőségét • Locke, Montesquieu ⇒ hatalommegosztás, az egyensúly biztosítása • „checks and balance” rendszere, az államhatalmi ágak elkülönítése, egymáshoz való alkotmányos viszonyuk szabályozása és egyensúlya 20. Az államok rendszerezése a pozitivista államtudományban: a jogtani osztályozás A tudományos módszerek differenciálódása során sajátos jogi módszer is kialakult, mely a jogi tényezők szerepének egyoldalú hangsúlyozásában teljesedik ki ⇒ nem a természetjog, hanem a tételes jogi szabályokból indul ki. Jellinek - Allgemeines staatslehrere-je a pozitivista formalista jogi megközelítésén alapul, mely később kiegészült a political science

hatására az állami jelenségek szociális vonatkozásaival. Az állam lényege szerint osztályozás: 1. szuverenitás jogi fogalma ⇒ formális akarati viszonyok, amelyeken az államhatalom és annak az állam tagjaihoz fűződő viszonya nyugszik 2. alkotmány 3. kormányforma 4. egyszerű és összetett államok A II. vh után Kelsen megkülönböztette • jogállam ⇔ rendőrállam • demokrácia ⇔ autokratikus állam • liberális állam ⇔ totális állam Az állami jelenségek joggal való összefonódása eredménye a jogintézmény. Kelsen szerint a jog konstitutív eleme az államnak, minden határkör jogi köntösben jelentkezik. A jog által • legkönnyebben alkalmazható, legpontosabb tájékozódás a politikai tevékenységek körében • az államhatalmi tevékenységek előre kiszámíthatóvá válnak • apparátus működtetése De ez a valóságban ez leegyszerűsödik, a probléma az, hogy a politikai hatalmi viszonyok a jog álatli jellemzésének

következménye, hogy nem követi a jog „sellen” és a jog „sein”-ja közötti ellentéteket. A kérdés középpontjában a hatalom gyakorlásának joga áll, azaz kit illet meg és nem az, hogy ki gyakorolja. Minden államnak két formája van: 1. klasszikus kategória 2. nem rögzített, a hatalmi viszonyok változásainak alávetett 21. Az államok rendszerezése a pozitivista államtudományban: az osztályozás „társadalmi” szempontjai A jogi osztályozás egyoldalúsága miatt mellette vagy helyette más osztályozási ismérvek is megjelentek, pl.: • történeti vagy világnézeti szempontok • államhatalom egységének vagy megosztásának eszméje (pluralizmus) • állami tevékenységek tagozódása • az államhatalom és az egyén viszonya Államtan - III. évfolyam I félév (9 oldal) Készítette: Kósa Ádám Mindezeket átfogó szociológiai - történeti szemléletmód jellemzi. Ezek az apaelvek az emberi elme absztrakciós képességének

terméke. • politikai erő, pszichopatologikus hatalmi viszonyok • az emberi lélek belső felépítése (akarat - jogi elemek szoros egysége), ideológia A modern politikai tudomány a hagyományos államtant elutasította. Politikai rendszer fogalma, osztályzás a hagyományos folyamatok egész valóságára épül Államhatalom gyakorlása, mint politikai folyamatok kérdésköre • uralom legitimitása (Weber) • pártok szerepe (Michels) • a hatalommal járó jogkörök összefüggései (Duverger) Az állami rendszerezés helyére a politikai rendszerek osztályzása lép. 22. A hatalom és az uralom mint osztályozási alap [az államok rendszerezése szempontjából] 23. Az államtípus fogalma; a történeti államtípusok ⇒ görög típus ⇒ őskép, előkép, minta ⇒ Újkori társadalom a) ideáltípus - gondolati kép, sehol sem fordul elő ⇒ utópia b) absztrakciós tevékenység termékei. A valóságból kiindulva összegzi a lényeges közös

vonásokat, és nem viszonyít ideálhoz ⇒ közös vonásból összetevődő államtípus fogalma: alapforma, mintakép ⇒ a történeti szempontok jelentősek, és az állam fogalma koronként különböző Az államnak a történeti fejlődés egyes szakaszaira jellemző megjelenési formája, az állam lényeges ismérveinek adott korszakra jellemző, térben és időben meghatározott kifejeződése. Marxizmus: a gazdasági-termelési folyamatok alapján osztályoz ⇒ ősközösség, rabszolgaság, feudalizmus, kapitalizmus, szocializmus. Jellinek: ősi kelet, hellén, római, középkori, modern. Oppenheimer a földtulajdon szerepén keresztül osztályozott. 24. Az államforma és összetevői Az államok rendszerezése, mely valamennyi aspektusára kiterjed ⇒ egyszerű lehetetlenség. Legfontosabb, legjellemzőbb ismérv (megközelítése) kiválasztása ⇒ államforma. • arisztotelészi definíció az állam egészét volt hivatva kifejezni • az újkori viszont

fogalmi absztrakció útján alakult ki. A modern jog arra szolgál, hogy egyes állami berendezkedésekből kiemeljen vonásokat, összefüggéseket ⇒ állam jellemzése, öszszehasonlítása. a) Kormányforma b) Alkotmányforma c) Politikai rendszer v. rezsim Két elmélet: a) összetevők ⇒ kormányforma, államszerkezet-forma, és nem ölel fel intézményeket b) politikai rendszer ⇒ állami vezetés módszerei, megvalósítására szolgáló politikai szervezetek összessége 1. Kormányforma 2. Államszerkezet (egységes ⇔ összetett) 3. hatalomgyakorlás módszere, politikai rendszer 25. Államforma - alkotmányforma - kormányforma 1) Kormányforma ⇒ az államélet bonyolultabbá válásával jött létre • legfőbb államhatalmat gyakorlását végző szervek rendszere • kormányzást ellátó államhatalmi szervek rendszere • népképviseleti szerv ⇔ államfő (ez a kettő viszonya határozza meg a kormányforma jellegét) Államtan - III. évfolyam I

félév (10 oldal) Készítette: Kósa Ádám • végrehajtó hatalom csúcsszerve 2) a legszembetűnőbb sajátosság az állam alkotmányában van lefektetve ⇒ az állam rendszerezésére szolgál. 26. Az államok osztályozása az államok jogi -szervezeti felépítése és annak társadalmi alapjai, korlátai szerint A) JOGI-SZERVEZETI FELÉPÍTÉS Állam: jogilag szervezett főhatalom ⇒ osztályozási alap: ebben kik és hogyan vesznek részt? 1) monarchia • abszolút monarchia (az uralkodó a hatalom egyedüli letéteményese) • rendi monarchia (uralkodó és a rendek hatalmi dualizmusa) • alkotmányos monarchia (uralkodó + választott képviseleti szerv) • parlamentáris monarchia (a törvényhozás és a végrehajtás határozza meg az uralkodó helyét) 2) egyeduralom • diktatúrák (meghatározott időre, feladat elvégzésére) • autokratikus diktatúrák (nem meghatározott időre) 3) többek uralma ⇒ köztársaság • prezidenciális, parlamenti és

elit-uralmi 4) sokaság uralma • közvetlen ⇔ képviseleti demokrácia B) TÁRSADALMI ALAPOK Szociológiai, politikai szempontok érvényesülése ⇒ a hatalmat gyakorló társadalmi rétegek vagy osztályok szerint különbségtétel. 1) Platón ⇒ kaszt-, réteg-, osztályuralom modellje ⇒ politeia 2) vallási eszme uralma ⇒ teokrácia 3) társadalmi alap: funkcionárius réteg és a bürokrácia jelenléte Politikai-gazdasági szervezetek ⇒ pressure groups, ideológiai hatalmat gyakorló egyházak ⇒ kompromisszumos érdekérvényesítés ⇒ a közjó megvalósulása érdekében, ennek veszélye a kormányozhatatlanság. 27. Az államok osztályozása az államhatalom és gyakorlásának területi a spektusa szerint A) ÁLLAMHATALOM KORLÁTAI SZERINT A rendszerezés alapja az állami beavatkozás mértéke. Ezek szerint 1. totalitárius állam ⇒ a közösség egész életének előre meghatározására való törekvés jellemzi ⇒ az állami beavatkozás

szférájának kiterjesztése 2. liberális állam ⇒ egyéni tevékenység tiszteletben tartása ⇒ többségi uralommal szemben is garantált szabadságjogok „engedjetek szabad folyást a dolgoknak” 3. jogállam ⇒ jog- és szabadság összeegyeztetése Nincs felsőbb alapelv, amely a törvényhozó döntését korlátozná, minden tv. tartalmává válhat és a jog az, amit a tv. tartalmaz Szociális jogállam: az állami beavatkozás szférájának kiterjesztése 4. jóléti állam (welfare state) ⇒ állam joghoz kötöttsége, növekvő állami beavatkozás B) ÁLLAMHATALOM GYAKORLÁSÁNAK TERÜLETI ASPEKTUSAI SZERINT Decentralizációra való igény ⇒ államszövetség. Államok laza kapcsolata, ami széleskörű önállóságot biztosít számukra. Tagjai önálló államok, nemzetközi jogi köteléke fűzi össze de központiak az intézkedések. Szövetségi állam: ⇒ államszövetség továbbfejlesztése, összetett államiság ⇒ központnak alárendelt

állami lét, a főhatalom megoszlik a szöv. és a tagállamok között ⇒ az államhatalom és megoszlik, úgy, hogy egyik se kerüljön túlsúlyba - „checks and balances” 28. Az állam szuverenitása és a nemzetállami keretek Államtan - III. évfolyam I félév (11 oldal) Készítette: Kósa Ádám Legfontosabb jellemzők: függetlenség, egységesség, integritás, önrendelkezés, korlátlanság, kizárólagosság, felelősségre vonhatatlanság stb. A szuverenitáskifejezetten mint elkülönült politikai állam szuverenitása fogalmazódik meg. • XVIII. sz - az ember egyidejűleg több „nemzet” tagja is lehetett • nemzeti szuverenitás: politikai hatalom, az államnemzet függvénye • nemcsak politikai közösség ⇒ etnikai is, a közhatalomhoz a nemzet tagjai etnikai és állampolgári alapon kötődnek ⇒ minden megelőző államtípusnál alkalmasabb keret Létrejöttének oka: a XIII. sz-tól erősödő, centralizálódó állam, a politikai,

katonai hatalom szerepe XVII sz-tól egybefonódik az állam - nemzet eszméje ⇒ egyház - állam egységének lazulásakor Vallási kerületi elv (cuius regio, eius religio elv) ⇒ nemzeti terület elve Alapelem: jogilag egyenlő citoyen ⇒ politikai kategóriává vált A nemzeti szuverenitás sajátos politikai és jogi elvként jelenik meg: ennek tartalma az etnikai értelemben vett nemzetek önrendelkezési joga. A szuverenitás nemzetállami keretek között a kisebbség szemszögéből: • azon kisebbségek, akik az állam megalakulása előtt ott éltek • más állam népességéhez tartoznak • bevándoroltak 29. A szuverenitás-elmélet szerepe a nemzetállam kialakulásában A szuverenitás eszméje: • abszolút monarchia előkészítésének tekinthető: közvetlenül gyakorolhatja az abszolút főhatalmat • az uralkodó a jog egyedüli forrása • az állami főhatalom nem korlátozható • politikai jogi kategória ⇒ politikai intézmények

hierarchiájának csúcsán az állam áll • megfélemlítés eszközével mindenki akaratát a belső békére és összetartásra irányítja • jelzők: függetlenség, egységesség, integritás, kizárólagosság, korlátlanság, felelősségre vonhatatlanság • „autoritas, non veritas, facit legem” ⇒ „Törvények a hatalomból és nem az igazságból születnek” - Hobbes. Lényege az autoritás és az önállóság • Nemzetállam ezek tükrében: politikai, kulturális nemzet. Kisebbségek helyzete: az állam megalakulása előtt is ott éltek, annexió, területátengedés útján kerültek fennhatóságuk alá vagy bevándorlás útján 30. A szuverenitás elmélete az Európai Unió tükrében XX. sz - a nem állami jellegű intézmények megszaporodtak, jelentőségük megnőtt Ezek korlátozni képesek a nemzetállam szuverenitását ⇒ nemzetközi szervezetek Gazdasági, politikai integrációk egyre újabb térségekre terjesztik ki befolyásukat.

Integrációhoz való csatlakozás ⇒ a nemzetállami eszme korlátozásával jár, és le kell mondaniuk az önálló döntési jogkörök bizonyos részéről Új szuverenitás kialakulása: EU. Közös EU jog és joggyakorlat kifejlődése, nemzetek feletti joghatóság Protektív és defenzív politikai egységesülések tendenciája, csak a szuverenitás egyes vonatkozásaiban jelent korlátozást. 31. Jean Bodin és Carl Schmitt szuverenitás-elmélete Jean Bodin: a szuverenitás egy állandó és absztrakt hatalom. A szuverenitást semmi sem korlátozza: sem időben, hatalomban, hatáskörben Egyetlenkorlát van: Isten és a természet törvénye (Hobbes ezt sem ismerte el) A szuverenitás jegyei: • legfőbb törvényhozó, a saját törvénye nem köti • háborúindítás, békekötés joga • legfőbb hivatalnokok kinevezésének joga, legfőbb bíráskodás és a kegyelmezés joga Carl Schmitt: szuverén, aki a kivételes állapotról dönt (nem szükségállapot),

amiről az alkotmány nem rendelkezik, mely kívül áll az általában érvényes jogrenden. Ismérve: érvényes tör- Államtan - III. évfolyam I félév (12 oldal) Készítette: Kósa Ádám vények felfüggesztésének joga ⇒ döntési jog, hogy mikor van kivételes állapot ⇒ az állam elsődleges a joggal szemben. 32. Állam és társadalom viszonya az ókorban és az újkor első korszakában 33. Hegel kritikája a modern államról, ill az állam és társadalom viszonyáról 34. Habermas és Charles Taylor az állam és a társadalom kapcsolatáról A) HABERMAS A Társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozásai c. könyvében kifejtette: az állam és a társadalom viszonya, mint elkülönítés a piacgazdasággal egyidős A piacgazdasággal együtt kialakul egy központosított közhatalom, amely megpróbál a m agántársadalom fölé emelkedni Megszűnik a közvetlen kapcsolat az államhatalom és az alattvaló között, a kettő elválik egymástól ⇒ a

hatalom lesz az állam szférája, az alattvalóé a társadalom, de van ellentendencia is. Az állam és társadalom nem válik el mereven egymástól ⇒ körkörös mozgás: a t ársadalom ráhatása az államra, a m agánszféra konfliktusai politikai síkra terelődése. Ezzel ellentétes mozgású, amikor az állam társadalmasodik ⇒ funkciók leadása a társadalomnak, amely ezáltal benyomul a politikába. Ennek jogi megjelenése: a közjog és a magánjog közötti elmosódás B) TAYLOR Taylor politikai atomizmusa szerint, mivel az ember társas lény, természeténél fogva feltételezi társaival való közösséget. Az egyén nem képes az önfenntartásra Téves az az elképzelés, hogy az egyén természeténél fogva bizonyos jogokkal rendelkezik, az ember alapvetően kötelezettségekkel rendelkezik a t ársadalom többi tagjával szemben, jogai csak mint a kö zösség tagjait megillető jogok. 35. Az olasz fasizmus, a nemzeti szocializmus és a bolsevizmus

totalitarizmusértelmezése A) AZ OLASZ FASIZMUS Mussolini radikális újszerűsége ⇒ semmi által nem korlátozható totális hatalom. Az állam mindenható: „minden az államban létezik” G. Gentile: totalitárius, mert a nemzetet minden egy személyben testet öltő eszmében koncentrálja és egyesíti - „minden lényeg az államban rejlik” Totális állam az impériumra törekvés eszköze. a) előfeltétele a karizmatikus párt b) forradalmi párt, mely oszthatatlan, egységes, abszolút hatalmú c) dinamikus - statikus mozzanat: forradalmi módon kisajátító karizmatikus párt, állami totalitárius etatizmus. B) A NEMZETI SZOCIALIZMUS Mein Kampf: nemzetiszocialista ideológia értékei, céljai. Carl Schmitt: totális állam 3 stádiuma: • abszolút állami hierarchia • társadalom és állam intézményesült megkülönböztetése • totális állam Egalitárius és centralizált. Vezérállam (Führerstaat) ⇒ a nép szuverenitása a Führer döntési

kompetenciájában manifesztálódik. „Háborúban rejlik a dolgok lényege” C) A BOLSEVIZMUS Radikális kritikai tárgy ⇒ forradalmi végcél kijelölése. Monopolisztikus hatalmi és uralomgyakorlási mód 36. A totalitarizmus tudományos elmélete [Előfeltevések és eredmények] 1) A totalitarizmus a despotizmus és autokrácia hagyományos formájával szemben • újszerű diktatúra, mely tömegmozgalomra épül Államtan - III. évfolyam I félév (13 oldal) Készítette: Kósa Ádám • szigorúan centralizált egypártrendszerek, karizmatikusan legitimált vezér kezében koncentrálódó, korlátlan hatalom • az egyéni szabadságjogokat megsemmisítő hatalom, egyetlen kötődő politikai hit • erőszakmorál (nevelési diktatúra), ideológiai és modernizációs célok megvalósítása • központilag vezérelt gazdaság • totalista politikai és állami alakzat: a demokratikus nyugati kultúra értékfejlődésének radikális megszakadása 2) a

totalitarizmus elméletei 3 előfeltevésre épülnek a) fasizmus és kommunizmus a totalitárius uralom történetileg különös megjelenési formái b) liberális pluralista demokrácia, „nyílt társadalom” antitézise c) nem elég az ismertetőjegyek leírása, hanem specifikus lényegét kell megragadni ⇒ ez a forradalmi - terrorisztikus jelleg Az elméleteket kidolgozta: • Sigmund Neumann: zárt totalitarizmus, akcionista ideológia cél más ⇒ permanens forradalom • H. Arendt: radikális szakítás a nyugati fejlődéssel, tradícióval • Gebhardt Leibholz: „totális háború, mozgósítás” ⇒ az ember az ideológiai cél megvalósításához való eszközzé vált • C. J Friedrich: ismérvek meghatározása a) totalitárius ideológia b) egyedüli tömegpárt c) minden döntő harci eszköz feletti rendelkezési és ellenőrzési monopólium d) tömegkommunikáció feletti rendelkezés e) terrorisztikus rendőrségi ellenőrzés rendszere 37. A marxi

államkoncepció Elméleti keretek fontossága: polgári társadalom sajátos viszonyai alulról ragadhatók meg. Állam: a társadalmi viszonyokban már rögzült hatalmi tényezőket (uralkodó osztályt) szolgálja. Az állam önmagában semleges hatalmi mechanizmus, amelynek a társadalomban formálódó politikai erők adnak sajátos tartalmat. Állam azoknak az erőknek a politikai eszközévé válik, amelynek először a természeti viszonyok felett jutottak hatalomra A liberalizmus hogy csaphatott át ellentétébe ⇒ állami semlegesség olyan politikai tér, ahol a társadalmi különbségek érvényre juthatnak. Hatalmi különbségek a társadalmi viszonyokban alakulnak ki. • minden állam diktatúra • a proletárdiktatúra átmeneti időszak - kommunizmus alsó foka • állam elhalása 38. A lenini államkoncepció „Állam és forradalom” a proletariátus forradalma útján lehet létrehozni új társadalmat ⇒ az államra szükség van. Marxi koncepció:

kommunizmus alsó foka ⇒ fél állam ⇒ nem fog elhalni 39. Diktatúra és demokrácia H Kelsen és H Heller értelmezésében 40. A jogállamiság eszmei megalapozása Liberális állam: a dolgok szabad folyása - egyfelől a jog, másfelől a szabadság összeegyeztetése. A német klasszikus filozófia terméke (kanti észjog) Kant - törvényeknek a nép egybehangzó akaratán kell alapulnia ⇒ polgári - jogi állam - emberek szabadsága, alattvalók egyenlősége, a polgár függetlensége. Törvényhozó akarat csak a nép közös akarata lehet. Mohl - anyagi jogállam koncepciója: joghoz kötöttség elve (formai legalitás) és egyéniség szabad kifejezése (anyagi legalitás). Stahl - a jog segítségével meghatározza saját működését, emellett a polgárságnak szabad cselekvési szféráját ⇒ politikamentes forma. Államtan - III. évfolyam I félév (14 oldal) Készítette: Kósa Ádám A törvény jelentősége megmarad, de nincs kanti észjog

parancs, nincs alapelv, amely a törvényhozó döntését korlátozná. Laband - jog az, amit a törvény tartalmaz és mind törvénnyé válhat. A törvényhozó minden tartalmi korlátozás alól szabadul ⇒ éjjeliőr államSzociális jogállam: állam hatalma megnövekedik ⇒ funkciók átvétele $ jóléti állam kialakulása. 41. A jogállamiság főbb történeti modelljei A) ANGOL JOGURALOM Elsődleges jogelvek: • Magna Cahrta Libertatum, 1215, Petition of Rights, 1628 • Habeas Corpus Act, 1677, Bill of Rights, 1689, Act of Settlement, 1701 Fikció. I- Károly pere ⇒ rule of law ⇒ dicsőséges forradalom, case law, statue law USA: common law, elsődleges a bíró szupremációja, de van írott alkotmány. B) FRANCIA KONSTITUCIONALIZMUS 1789-ig helyi szokások, partikularizmus, magánjog jelentősége. Richelie bíboros: a központi államhatalom visszaszerzése ⇒ egységes és oszthatatlan köztársaság eszméje. Alkotmányos állam: • kinyilvánítja és

védi az állampolgárok alapvető szabadságjogait • biztosítja a hatalmi ágak szétválasztását Robespierre • az alapjogok az alkotmányos állam kellékei • szociális állam követelménye Konstitutív: a közjog elkülönülése. C) NÉMET JOGÁLLAM Természetjogi irányzat észjogi áramlata ⇒ Kant és Humboldt. 42. A kanti jogállam-eszme Liberális állam: a dolgok szabad folyása - egyfelől a jog, másfelől a szabadság összeegyeztetése. A német klasszikus filozófia terméke (kanti észjog) Kant - törvényeknek a nép egybehangzó akaratán kell alapulnia ⇒ polgári - jogi állam - emberek szabadsága, alattvalók egyenlősége, a polgár függetlensége. Törvényhozó akarat csak a nép közös akarata lehet. 43. Tartalmi és formai jogállamiság Mohl: joghoz kötöttség formai elve (formális legalitás) összehangolva az ember szabad kifejezésével (anyagi legalitás). Formális jogállamiság (Stahl) ⇒ XIX. sz az állam meghatározza

tevékenységének irányait és határait, de cél nélkül. Pozitivista jogállamiság: a közigazgatás sem a törvény ellenében, sem törvényes alap nélkül nem avatkozhat be az egyén magánszférájába. Jog az, amit a törvényhozó jogként nyilvánít ki. 44. A „szociális” jogállam XX. sz formális jogállam koncepciójának gyengesége az abszolutisztikus törekvésekkel szemben ⇒ szociális gondok ⇔ szemben a liberalizmus éjjeliőr államkoncepciójával Állami beavatkozás szférájának kiterjesztése, szabadverseny korlátozása, állami hatalom megnövelése ⇒ jóléti állam. 45. A joguralom (Rule of Law) eszméje A jogállamiság lényege a törvény uralmában rejlik. Elsődleges jogelvek: • Magna Cahrta Libertatum, 1215, Petition of Rights, 1628 • Habeas Corpus Act, 1677, Bill of Rights, 1689, Act of Settlement, 1701 Fikció. I- Károly pere ⇒ rule of law ⇒ dicsőséges forradalom, case law, statue law USA: common law, elsődleges a

bíró szupremációja, de van írott alkotmány. Államtan - III. évfolyam I félév (15 oldal) Készítette: Kósa Ádám 46. Jogállamiság és alkotmánybíráskodás Francia konstitucionalizmus 3 funkciója: nemzetállam kialakulása, legitmálásának elősegítése, intézményalkotó politika. Közjog elkülönülése Államtanács (Napóleon a királyi tanácsból alakította ki) ⇒ tanácsadói feladatok, közigazgatási bírói tevékenység, első és végső fokú bíróság, fellebbviteli bíróság, legfelsőbb jogszolgáltató fórum. Alkotmánytanács ⇒ előzetes normakontroll a törvényhozás tevékenysége felett. Preventív tevékenység, hogy a törvények ne legyenek fogyatékosak alkalmassági szempontból. Franciaországban hiányzik az alapjog bíráskodás ⇒ alkotmányossági - jogelvi - bírói alkalmazásának ellenőrzése. Alkotmánybíráskodás: konkrét ügyben hozott döntés alkotmányos-e. 47. A jóléti állam kialakulása XX. sz

közepén a modern nyugati államok tevékenysége megváltozott ⇒ szociális feladatokat is felvállaltak 1) A KIALAKULÁS TÁRSADALMI HÁTTERE XIX. sz kapitalista gazdálkodása a hag yományos társadalmat felbomlasztotta Demográfiai változások, oktatási rendszer átalakulása, munkásmozgalmak kialakulása. A XX sz állama beavatkozik a gazdaságba. 2) KÖZVETLEN ELŐZMÉNYEK Nagy gazdasági világválság, II. vh A keynesi gazdaságfilozófia: állami gazdaságpolitika ⇒ New Deal. A II vh következményei: központosított hadigazdálkodás, az újjáépítéshez szükség volt állami koordinációra, baloldali szocialista, szociáldemokrata mozgalmak ⇒ eltolódás a szocializmus felé. Állami társadalmi biztosítási rendszer 3) KIALAKULÁSA Folyamatosan történt meg: a) Anglia: speciális bizottság létrehozása a társadalombiztosítási reform végrehajtására b) Németo.: korábban a bismarcki társadalombiztosítási reformok megvalósultak c) Kelet-Európa:

hivatalos politika része ⇒ nagy méretű, erőszakos állami újraelosztás, szociális gondoskodás minden elemében állami feladat ⇒ túlzó, az egyéni szabadságot korlátozó gyakorlat - nem igazán jóléti állam a gyakorlatban. 48. „Éjjeliőr állam” és „jóléti állam” A) Lasalle kifejezésével éve ez az állam az „éjjeliőr állam”. A minimális állam nem irányítja a gazdaságot, nem avatkozik bele a társadalom életviszonyaiba és nem folytat szociálpolitikai tevékenységet sem. B) a liberális és a szocialista elveket kombináló „jóléti állam”. A jóléti államról alkotott elméletek megszületéséhez nagyban hozzájárultak a klasszikus liberalizmus belső ellentmondásai, és azok liberális körökben való térhódítása az általános választójog bevezetése után a szavazatokért való versengéssel is összefügg. A jóléti állam azt a követelményt támasztja, hogy egy modern állam biztosítsa annak az

autonómiának a feltételeit, amelynek alapján az egyéni szabadság jelentette lehetőségek valósággá válhatnak. 49. A jóléti állam jellemzői és intézményrendszere 1) GAZDASÁGI SZEMPONTOK A fő jellemző az, hogy az állami újraelosztáson alapul, bevételei az állami főhatalom jogosítványai alapján illetve a társadalombiztosítási járulékok révén biztosítottak. Politikai és alkotmányos korlátok ⇒ törvényi korlátok megléte 2 fő feladat: törvényekkel szabályozni a bevételek körét, beszedésük, elköltésük szabályait, és az esetleges deficitet finanszírozza Ez két fő irányba mutat: szociális szféra (járulékbevételekből) és kulturális szféra (adókból). 2) MÖGÖTTES ELVEK Szolidaritás, méltányosság, esélyegyenlőség, anticiklikus gazdaságpolitika ⇒ válságok tompítása, elkerülése végett. 3) INTÉZMÉNYRENDSZERE Államtan - III. évfolyam I félév (16 oldal) Készítette: Kósa Ádám Újraelosztás és

szociális egyezkedés. A legfontosabb a társadalombiztosítás és az érdekegyeztetés rendszere • a társadalombiztosítás kétlaki intézmény: az állam hozza létre, de attól független. • érdekegyeztetés: társadalmi kezdeményezésekből alakult át állami rendszerré, mint a társadalombiztosítás. Munkáltató és munkavállaló egyeztetése 50. Az állami beavatkozás eszmei megalapozása A) Claus Offe Osztálykonfliktusok rendezése ⇒ osztálykompromisszum. A munkáspártok lemondanak a f orradalomról, biztosítják nekik a minimális életszínvonalat, a munkanélküliséget redukálják Modern társadalom két szférára válik szét 1) szociális integráció ⇒ normakövető konszenzusra törekvés ⇒ magánélet, politikum 2) rendszer integráció ⇒ ezt a területet a cselekvők tudatától független külső mechanizmusok irányítják (pl. piac) ⇒ gazdasági működés A válság elkerülésére két eszköz áll 1) két szféra elválasztása

2) az állam igyekszik bevonni a szociális integráció szempontjait a piaci szférába Ennek megvalósulása: 1) a piac működési kereteinek megteremtése (tv. által) 2) a piaci logika megváltoztatása Offe szerint a jóléti állam folytonos hullámzás a kétféle válságkezelő módszer között. B) Espig - Adersen 1) liberális jóléti államok: juttatások szerények, szigorú feltételekhez kötöttek, rászorultság igazolásához kötött ⇒ USA, CAN, AUS 2) korporativista jóléti államok: érdekegyeztetési mechanizmusok fejlettebbek, a szociális jogok fokozottabb elismerése, de az újraelosztáshoz kapcsolódó segély, a társadalombiztosítási rendszer kevésbé fejlett, és a családra koncentrál ⇒ GER, ITA, FRA 3) szociáldemokrata jóléti állam: az állam jóléti szerepe kiterjedtebb, a középosztályt is bevonják. Ideálja az egyéni függetlenség és a társadalmi emancipáció elősegítése ⇒ SWE, NOR 51. A „szociális” állam 52.

Állami beavatkozás és állampolgári jogok 53. A jogrendszer változása a jóléti államban 1) A jóléti jog nem közjogi és magánjogi 2) jóléti jog puszta eszköz (politikától, államberendezkedéstől függő) 3) rövid távra szól a jóléti jog ⇒ állandó módosítás, melyet az érdekek napi állása befolyásolja 4) nem jogászok, hanem hivatalnokcsoportok alkalmazzák 5) technikai jellegű: rendelkezései számítási módszereket, összeghatárokat, pénzügyi technikákat határoznak meg Klasszikus értelemben ezáltal aláássák a jog iránti bizalmat. 54. A jóléti állam válsága; a „post-welfare state” 1970-es évek: pénzügyi nehézségek időszaka. Ezek okai: • a szociális integráció túl mélyen benyomult a rendszerintegráció világába ⇒ lerontotta annak hatékonyságát, nem piacbarát ⇒ ez pedig a gazdasági hatékonyságot rontotta le • nem ösztönözte a gazdasági fejlődést • az elvonások akadályozták a növekedést

⇒ szűkebbé vált az elosztható javak köre ⇒ infláció ⇒ csalódás Államtan - III. évfolyam I félév (17 oldal) Készítette: Kósa Ádám Túlköltekező jelleg: azok is kapnak, akik nincsenek rászorulva. Az újraelosztás bürokratikus működése: hatalmas államapparátus Függőségi viszonyok kialakulása az állami szervek felé 55. Hatalom és hatalommegosztás A) HATALOM ⇒ stimulus, mely bizonyos magatartásokban teret öltő választ vált ki - behaviorista definíció ⇒ célok kijelölése és elérésének képességétől függ - teleologikus definíció ⇒ célhoz vezető eszköz a lényeg ⇒ erőszak, kényszer alkalmazása - instrumentális definíció ⇒ aszimmetria ⇒ egyik képes a másik befolyásolására, de ez fordítva nem igaz ⇒ befolyásalapú definíció A hatalom a javak elosztásának meghatározásával azonosítható ⇒ anyagi, szociális, szimbolikus javak. Weber: ha egy társadalmi kapcsolaton belül esély van arra,

hogy valaki saját akaratát az ellenszegülés ellenére is keresztülvigye, függetlenül az esély min alapul. B) HATALOMMEGOSZTÁS A hatalom korlátozásának, ellenőrzésének célja az önkényuralom megakadályozása ⇒ közjó létrehozása. ⇒ XVIII. sz alkotmányosság eszméje ⇒ az alkotmányosság középpontjába a hatalommegosztás intézménye (több, mint a polgári engedetlenség intézményesítése) A hatalommegosztás célja a hatalom túlzott koncentrációjának megakadályozása ⇒ ellenállás lehetősége. Arisztotelész: „Politika” ⇒ a vegyes kormányzás ideálja. Locke: a hatalommegosztás első megfogalmazása ⇒ törvényhozás ⇔ végrehajtás Montesquieu: az államhatalmi ágak megosztása ⇒ USA „checks and balances” 3 irányzat utasítja el a hatalommegosztást: Rousseau népszuverenitása, Laband fejedelmi szuverenitása és a marxizmus. 56. A pluralizmus és a „poliarchia” (R A Dahl elmélete) Pluralizmus: többség,

többféleség, sokféleség. Bármely társadalmi jelenségre alkalmazható: etikai, vallási, kulturális. Fogalma is plurális: sokféleség elfogadása, politikai jogok érvényesítésének biztonsága, politikai nyitottság Ismérvei: 1. érdekek érvényesítése csoport közvetítéssel 2. az állam nem élvez elsőbbséget más csoporttal szemben 3. nyitottság ⇒ bárki felléphet 4. változó hatalmi centrumok sokasága 5. demokratikus politikai eljárási szabályok Először az USA-ban alakult ki: a t ermészeti adottság, föderalizmus ⇐ de elmélete Európából indult ki. A politikai részvételi igény nem azonos mértékben oszlik meg ⇒ tömeg ⇔ elit Van-e elit egység? ROBERT DAHL ⇒ a pluralista demokrácia elit szerepét is integráló modellje ⇒ a poliarchia ideálja (Weberhez hasonlóan). A pluralizmus alapja: az autonómiára és a befolyásra törekvés. Politikai rend, ahol ez lehetséges: plurális, ahol nem: hegemón Két fajtája van: 1.

konfliktusos (érdektörekvés kifejeződése) 2. szervezeti (a konfliktusokat is kezelő szervezetek létezésével) A poliarchia két fogalom metszetéből adódik. Definíciója: modern nemzetállami demokráciák, melyekben a szervezeti pluralizmus intézményesült és garantált, azaz a fontos társadalmi szervezetek viszonylag önállóak és lefedik az érdektörekvések teljes körét. Működési elve a többségi elv. Feltételei a szavazási eljárás köré szerveződnek: • szavazás előtt: saját javaslat, informálódás • szavazáskor: szavaz mindenki, azonos súllyal és a legtöbb szavazatot kapott győz • szavazás után: a győztes érvényesül, a parancsok intézményesítése A poliarchia ellentéte a zárt hegemónia. Államtan - III. évfolyam I félév (18 oldal) Készítette: Kósa Ádám 57. Herbert Marcusa és Jürgen Habermas az államról és politikáról Herbert Marcusa a frankfurti iskola I. nemzedékéhez tartozik, a maxi tanok

folytatását jelenti Nemzedék probléma: a kapitalista termelési rend politikailag legitimálható. A kapitalista termelés igazságtalan társadalmi viszonyokat alakít ki, amelyek destabilizálják a p olitikai rendszert és államot ⇒ forradalmi helyzetet teremtenek A technika politikai funkciót vesz fel ⇒ biztosítja az életszínvonal növekedését. Meghatározhatóvá válik a politikai rendszer és politikai cselekvés szempontjából Jürgen Habermas: a frankfurti iskola II. nemzedékéhez tartozik Túllépnek a technikai ész felfogásán ⇒ léteznek egyéb racionális minták, nemcsak ez • a kommunikatív racionalitás középpontjában az emberi cselekvések, együttműködés és megértés szerepel. Kiterjed a politikai rendszerre Habermas szerinta polgári szabadságoknak fontos szerepük lehet ⇒ döntési lehetőség, pl. környezetvédelem. 58. A „fegyelmező hatalom” Michel Foucault elméletében „Felügyelet és büntetés” - fizikai kényszer

csak régen volt ⇒ a modern korban ezt a rendezés, az összehangolás, a kiképzés eszközei cserélték fel. Hadseregszervezés, iskolarendszer, kórház, üzemszervezés ⇒ fegyelmező (diszciplináris intézmények). A hatalmi technikáknak az a tudás az alapja, amely a hatalomban hasznosul Normák felállítása ⇒ ezért a hatalom fegyelmező, normalizáló. A fizikai elrettentés fölöslegessé válik A modern jóléti állam intézményrendszere a XVIII sz abszolutista bürokráciák gondolkodásával és elhivatottságával van biztonságban 59. A politikai rendszer fogalma, funkciói és elemei A politikai rendszer 1. állami és nem állami politikai szervezetek 2. az e szervezetek működéséhez kapcsolódó jogi és nem jogi normák, szerepek és a normákat megvalósító tényleges magatartások rendszere • a rendszer elemeinek működése állhat megszervezés, megtartás, befolyásolás • olyan önvezérlő rendszer, amit önszabályozási képesség

jellemez (ellentmondás mellett is képes működni) • a középpontban az állam szervezete és tevékenysége áll • a környezetével adaptív kapcsolatban áll ⇒ alkalmazkodik Funkciói 1. összegyűjti a politikai véleményeket, akaratokat, lebonyolítja az érdekellentétekből fakadó küzdelmeket 2. feloldja a társadalmi feszültségeket 3. vezeti, szervezi, igazgatja a társadalmat 4. kialakítja, realizálja a társadalmi érdekű döntéseket Elemei 1. politikai normák, szabályok 2. állami és nem állami politikai szervezetek 3. politikai vagy politikusi szerepek 4. politikai magatartások 5. politikai eszmék 60. A politikai pártok és a befolyásoló csoportok; a politikai pártrendszerek A pártok osztályozása 1. szervezeti felépítés ⇒ káderpártok, tömegpártok 2. az államhatalmi rendszerben elfoglalt hely ⇒ legális, illegális 3. ideológia ⇒ forradalmi, reform, konzervatív, reakciós, pragmatikus, karizmatikus 4. működési terület ⇒

országos, regionális Pártrendszerek 1. Alternatív • felaprózott többpártrendszer ⇒ nincs szilárd túlsúly • kétblokkos rendszer ⇒ a pártok két részre oszlanak Államtan - III. évfolyam I félév (19 oldal) Készítette: Kósa Ádám • kétpártrendszer ⇒ két párt jelentős csak 2. Nem alternatív • nincs hatékony ellenzék • domináns pártrendszer • korlátozott pártrendszer (hatalmi párttól független) • egypártrendszer Befolyásoló csoportok A kétpárti rendszer egyedül képtelen képviselni valamennyi érdeket és igényt ⇒ befolyásoló csoportok előtérbe kerülése 1. pressure group ⇒ nyomásgyakorló csoport 2. interest group ⇒ érdekérvényesítő csoport Céljuk a kormányzati funkció befolyásolása ⇒ nem akarják megnyerni a választásokat. Lehet pozitív és negatív jellegű, pl. szakszervezetek, regionális, kooperációs szervezetek ⇒ kiegészítik a pártok tevékenységét. 61. A modern bürokrácia

kialakulása és fejlődése XIV.-XV sz: hatalmi centralizáció • territoriális • pénzügyi, hatalmi, katonai igazgatás központosítása ⇒ pénzgazdálkodás kialakulása - hivatalnoki kar, amely a központi hatalomtól függ ⇒ gazdasági rend kialakulása, profit, piaci mechanizmusok racionális kalkulációja ⇒ racionalizáció - szaktudáson alapuló kinevezési rendszer ⇒ népesség növekedése ⇒ adminisztratív feladatok megjelenése ⇒ hatékonyabb szervezet szükséges ⇒ kommunikáció modern formái(újabb adminisztráció) XIX. sz liberális állama a szabad versenyt hirdeti, de mégis növekszik a bürokrácia ⇒ új feladatok ellátása (oktatásügy, egészségügy) A magánjellegű igazgatási szervek a XX. sz-ra nem korlátozódtak az államra ⇒ gazdaságba való beavatkozás ⇒ szociális biztonság megteremtése, mint állami feladat 62. A bürokrácia fogalma; a weberi modell és annak kritikái A bürokrácia szót Vincent de Gournay

használta először a XVIII. sz-ban megjelent művében ⇒ de a fogalomkör azóta változott, pl. a hi vatal uralma, a hi vatali hatalom túltengése, de általában államapparátussal, igazgatási szervezettel kapcsolatban. Az állami feladatokat igazgatási eszközökkel megvalósító szervezet ⇒ hivatalnokok tevékenysége, hierarchikus felépítés és alárendeltség, ellenőrzés lehetősége. A Weberi modell Racionalizálódás: a tradicionális cselekvéseket felváltja a tudatos cselekvés. Három uralmi ideáltípus: 1. tradicionális uralom 2. karizmatikus uralom 3. legális - racionális uralom ⇒ a modern társadalom uralmi szervezete a bürokrácia A 3. pontot biztosítja a jogi kódex, a tv-ek, a hatalmat gyakorló is aláveti magát ennek, engedelmesség az alávetettek részéről Sajátos jellegzetességei: folyamatos, elkülönített területek, hierarchikus, szakképzettség, anyagi eszközök elkülönülése, aktaszerű ügyintézés Kritikája: tisztán

formális struktúra, de létezik informális struktúra ⇒ hatalmi harcok ⇒ növekedéshez vezethet. Túl leegyszerűsített modell 63. Az államrend elfog adottságának fogalmi elemei: legitimitás, legitimáció, legalitás, lojalitás Legitimitás: az állampolgárok elfogadják és elismerik az állami-politikai rendet, mert helyesnek és méltónak találják. A legitimitás az államnak részben empirikus (tényszerű) és részben normatív (értékekre utaló) vonása lehet Legitimáció szót két értelemben szokták használni Államtan - III. évfolyam I félév (20 oldal) Készítette: Kósa Ádám • az a folyamat, amelynek eredményeként a legitimitás létrejön, vagyis amelyben összekapcsolódik a hatalmon levőknek az az igénye, hogy ismerjék el az uralmukat, és az állampolgároknak az igénye, hogy egy elismerésre méltó állam keretei között éljenek • szűkebb (politikai szociológiai) értelemben azok a technikák, amelyek révén

megpróbálnak elfogadtatni egy hatalmi rendszert Legalitás: az államhatalom jogszerű megszerzése és gyakorlása, melyre a jogállamiság formális felfogása is utal. Lojalitás: az állampolgárok nem szegülnek szembe az államhatalommal ⇒ az állami döntéseknek tömegesen és önként engedelmeskednek. A legitimitás fogalma az állami és politikai rend elfogadottságára és elismertségére utal, a lojalitásé pedig annak elfogadottságára és aziránti engedelmességre. 64. A legitimitás elméleteinek főbb típusai A legitimitással kapcsolatos elméletek néhány fontos kérdésben lényeges eltérő fogalmakat használnak. Milyen típusú államra vonatkoztatják? 1. ez a modern államok sajátossága 2. minden állam esetében vizsgálható A legitimáció lényegében szociológiai fogalom, a legitimitás társadalom- és állambölcseleti ⇒ a legitimáció csak a m odern államokra vonatkozhat. Az elfogadottság és az elismerésre méltó mivolt

kérdéseit a modern kor előtt természetesen nem a legitimitás fogalmai keretében elemezték, s kifejezéssel egészen más problémákra utaltak. A legitimitás 1. empirikus fogalom ⇒ elfogadnak-e általában egy adott állami-politikai rendet (Weber) 2. normatív fogalom ⇒ nem a polgárok lojalitása a lényeg, hanem vannak-e olyan elvek, amelyek alapján az adott rendszer elismerésre méltó • tartalmi (szubsztantív) elméletek ⇒ léteznek-e olyan elvek és értékek (pl. szuverenitás), amelyek alapján az adott rend igazolható • eljárási (processzuális) elméletek ⇒ betartanak-e bizonyos eljárásokat, amelyek tartalmilag különböző eredményekhez vezetnek Mire alkalmazható a fogalom? 1. társadalmi rend 2. állami-politikai rend 3. kormányzati rend 65. Max Weber az uralom és a legitimitás főbb típusairól Egyik alapgondolata az érvényes rend fogalma. Az ún megértő szociológia ⇒ rendről csak akkor beszélünk, ha a cs elekvést ún.

maximák vezérlik A magatartásnak négy jellegzetes motívuma: 1. valamilyen hagyomány követése 2. valamilyen érték megvalósítása (értékracionális cselekvés) 3. valamilyen érzelmi ösztönzés (emocionális cselekvés) 4. bizonyos szabályok követése A hatalom és uralom fogalmának megkülönböztetése: • hatalom ⇒ valaki erővel érvényesíti az akaratát • uralom ⇒ a helyesnek tartott hiteken, véleményeken, eszméken alapul, minimális „engedelmeskedni akarás” Weber a legitimitást úgy fogja föl, hogy abban összekapcsolódnak az úr és alattvaló igényei engedelmeskedésre vonatkozó elvárás és annak akar ása. Weber empirikus elméletében a hangsúly a rend tényleges elfogadottságán van. 66. Niklas Luhmann, Jürgen Habermas és David Beetham legitimitáselmélete A) NIKLAS LUHMANN Államtan - III. évfolyam I félév (21 oldal) Készítette: Kósa Ádám A szociológiai rendszerelmélettel és a funkcionalizmussal összefüggő

alapkoncepciója, hogy a modern - „komplex” - társadalmak lényegesen különböznek a hagyományostól. A modern társadalmakban ún. alrendszerek látnak el egy-egy funkciót ⇒ gazdaság, jog, az állam, az oktatási rendszer stb. Az alrendszereknek saját törvényszerűségeik vannak, autonóm módon működnek, önreferenciálisak, önmagukban van a v onatkozási alapjuk. A jog esetében: „a jog mondja meg, mi a jog”. Az egyes rendszereket egy kettős vagy bináris kód jellemzi, pl a „jogos és a jogtalan” kettőssége. A legitimitás Luhmannál: általános készség arra, hogy tartalmilag még meghatározatlan döntéseket bizonyos tűréshatáron belül előre elfogadjanak ⇒ a modern politikai rendszerek automatizmusként működnek, és tehermentesített, azaz az eljárási szabályok teljesítése esetén a döntés kötelezőnek tekinthető. B) HABERMAS Normatív jellegű az elmélete ⇒ „jó érvek szólnak a legitimitás mellett, hogy egy rendszert

helyesnek fogadjuk el”, vagyis elismerésre méltó. A helyes rend alapja daz érvényességi igények vitathatósága az a r end az elfogadható, ahol ezeket nyilvánosan meg lehet vitatni ⇒ fontos a lehetősége fennállta. C) BEETHAM Összegző jellegű műve, A hatalom legitimációja szerint legitim az a hatalom, amelyet igazolható szabályoknak megfelelően szereztek meg és gyakorolnak, és amely konszenzus bizonyítékával bír. • a hatalmat elismert szabályok alapján szerezzék meg • a szabályok igazolhatók legyenek • konszenzus kísérje Tehát a 3 kritérium: ÉRVÉNYESSÉG - IGAZOLHATÓSÁG - KONSZENZUS. Beetham szerint a konszenzus kulturálisan meghatározott, az adott országtól függ. 67. Állam és erőszak: a forradalmi, a represszív és a nemzetközi terrorizmus Az erőszak morális megítélését megengedő elméleti alapállás különbségtétellel él: egyes feltételek mellett erkölcsileg igazolhatónak tartja az erőszak bizonyos fajtáit

vagy megnyilvánulásait, már feltételek mellett viszont nem. Az állam és erőszak funkcionális viszonyának kérdése: vajon az erőszak léte magyarázza-e az állam megszerveződésének szükségességét, vagy fordítva, az állam léte indukálja és intézményesíti az erőszakot az emberek között. Kontextus: a primitív társadalom és a civilizáció különbsége. Hobbes: ameddig nincs hatalom, addig az emberek olyan állapotban élnek, amit háborúnak nevezünk. Rousseau: a hierarchikus társadalmi berendezkedésekkel kívánatosként állítható szembe az államnélküli természetes állapot idillikus rendje. TERRORIZMUS a) komoly félelem és rémület keltése b) véletlenszerű és szimbolikus célpontok c) közönség befolyásolása d) brutális, extrém formák e) tömegtájékoztatás igénye 68. Állam és erőszak: forradalom és háború A) FORRADALOM - A KOLLEKTÍV ERŐSZAK • lázadás - az állami rend valamely megnyilvánulása elleni tiltakozás

erőszakos eszközzel • felkelés - a hatalom letéteményesei ellen irányul, a hatalom gyakorlásának általános igazságtalanságára hivatkozik • polgárháború - a társadalmon belüli csoportok harca az állami hatalomért • szabadságharc - elnyomó hatalom ellen, melyet egy idegen hatalom gyakorol • puccs - két hatalmi csoport összecsapása Államtan - III. évfolyam I félév (22 oldal) Készítette: Kósa Ádám Forradalom: átfogó társadalmi-strukturális változás, mely csak akkor nyúl az erőszakohoz, ha a politika világában kíván áttörést hozni. Összekapcsolódik a nemzetállamok kialakulásának korával, az okok lehetnek egyensúlyvesztés, tekintélyvesztés, hatalomvesztés, elemei: folyamat ⇒ esemény (fordulópont) + politikai mítosz, sajátos dinamika és a változás elkerülhetetlensége. B) A HÁBORÚ A háború az államok közötti konfliktusok megvívásának módja: ultima ratio az államközi viszonyokban. A hagyományos

európai háborúk korlátozottak, a XX: sz háborúi totálisak Általános hadkötelezettség ⇒ szokásjog felrúgása ⇒ morális igazolás feltétlensége. Haditechnika. A jog és a háború viszonya Bynkershoek, Wolff: a háború és hadviselés jogi szabályozása ⇒ különbség a • háborúhoz való alanyi jog • hadviselést szabályozó jog között. Nemzetközi jog elégtelensége ⇒ politikai kérdés. Ius belli ⇒ ius bello (igazságszolgáltatás joga) kérdése: a hadijoggal kapcsolatos térnyerés 69. A politikai engedelmesség A politikai hatalom iránti engedelmesség magyarázatának alapja a társadalmi rendezettség iránti emberi igény, a kívánatossággal mindenki egyetért, elérhetőségének mikéntjében már nem, a vízválasztó az államhatalomhoz való viszony: • anarchisták: a rend a hatalom közreműködése és az abból fakadó hierarchikus viszonyok nélkül is elérhető • imperatív elméletek: a társadalmat csakis a politikai

hatalom ereje képes integrálni • kényszer-elméletek ⇒ az emberi természet megváltoztathatatlan, az emberek külső viselkedése megváltoztatható ⇒ kényszerre van szükség (Macchiavelli, Hobbes, Hegel) ⇒ elméletek gyakori velejárója az elitizmus: a hatalmat gyakorló kiválasztott keveseknek az önmagában tehetetlen fölé kell emelkedniük • instrumentális legitmáció ⇒ a kényszer önmagában nem ad elégséges magyarázatot, azt ki kell egészíteni egyfajta társadalmi megalapozottsággal és elfogadottsággal ⇒ individualista és utilitarista emberfelfogás (önmagukban elégséges, érdekvezért lények az emberek) • immanens legitimáció ⇒ az ember eredendően zoón politikón, társas lény ⇒ az egyén közösségi lény, szüksége van közösségre és rendezettségre Autoritás: az abban rejlő tekintély mozzanatain keresztül a parancsok kibocsátására feljogosított, az engedelmesség célja. 70. Az ellenállási jog 71. A polgári

engedetlenség elméleti alapjai Az engedetlenségnek a passzív ellenállástól a forradalomig sokféle változata lehet. Passzív ⇔ aktív (erőszakmentes ⇔ erőszakos). Elmélete és gyakorlata H. D Thoreau személyéhez kapcsolódik, aki az USA rabszolgatartó politikájával nem egyetértve ⇒ az erkölcs és a józan ész nevében buzdított az ellenállásra Rawls: természetes kötelességünk, hogy támogassuk az igazságos intézményeket ⇒ ha igazságos, a kötelezettség fennáll • nem vagyunk kötelesek feltétlenül engedelmeskedni • minél igazságtalanabb, annál jogosabb az ellenállás E kritériumoknak tehát csak az alkotmányos demokrácia felel meg. Az engedetlenség elvi lehetőségei: a) a polgári engedetlenség jogintézmény, az alkotmányjog intézménye b) jogértelmezési vita (R. Dworkin) ⇒ a jogrend társadalmi integráló szerepének kihangsúlyozása c) kötelességek összeütközése (Thoreau) Az engedetlenség fogalmi elemei: a)

nyílt és demonstratív jogsértés útján valósul meg Államtan - III. évfolyam I félév (23 oldal) Készítette: Kósa Ádám b) c) d) e) f) ez együtt jár a szankció vállalásával nyilvánosnak kell lennie erőszakmentes politikai célú és jellegű eszköz tudatos, megfontolt aktus 72. A polgári engedetlenség feltételei és jogi megítélése a) csoportos fellépést jelent b) arányosság: az elkövetett jogsértés legyen arányos a sérelmezett intézkedéssel c) csak végső eszköz lehet d) megtervezettség, kizárólag mások jogaiért való fellépés, nyilvános vitára törekvés Mivel nyilvánvalóan jogsértés, igazolásra szorul: a) a sérelemnek lényegesnek és egyértelműnek kell lennie b) társadalmi konszenzusnak kell kijelölnie a még elfogadható és már elfogadhatatlan igazságtalanság mértékét 73. Az állam semlegessége az eszmetörténetben 1. Jean Bodin szuverenitástana (a vallási ellentétek felett álló állam) - versengő

felek fölött álló állam - elvált egymástól a hitbeli meggyőződés, felekezeti hovatartozás és az állam iránti lojalitás. Tolerancia elmélete, gyakorlata - állam kialakulása egybeesett az egyházak egyenjogúságának elfogadásával (1555. augsburgi vallásbéke) 2. Hobbes, Rousseau, Hegel - az állam mindenhatósága közérdek, az általános akarat képviselője, smint ilyen, megkérdőjelezhetetlen 3. Locke liberális államfelfogása: tolerancia, pártatlan döntőbíróként való szemlélete 4. Carl Schmitt radikális konzervatív politikája: nincs semlegesség, állam és társadalom összeolvadása, társadalmi probléma ⇒ állami probléma 5. Politikai kérdés (liberalizmus ⇔ konzervativizmus) • reformáció - erősen konformista volt a fennálló hatalommal, a vallási türelem, lelkiismeret szabadsága kritériuma • felvilágosodás - ateista alapon ⇒ egyház és társadalom elválasztása, tömegtársadalom kiépülése 6. Nietzsche - „Isten

meghalt” 74. Az állam semlegességének normatív tartalma Mi az állam funkciója, mik az állam cselekvési határai? Az állam milyen funkciót tölt be abban a filozófiai elképzelésben, amely az állam semlegességét tételezi fel? Az állam megosztott, korlátozott ⇒ ún. autoratív döntés - pl parlamenti döntések Az állam mint döntéshozó szerv dönteni kénytelen, s e döntések sokszor értékválasztáson alapulnak. Bizonyos elvek tiszteletben tartása: az egyes szervek számára. Alkotmányosság követelménye - az alkotmány felsőbb jog: magasabb morális elvek pozitivitását, tételesjogi megfogalmazását jelenti: ez elképzelhető olyan elvekben is, melyeket szó szerint nem tartalmaz az írott alkotmány. 75. Az állam „világnézeti semlegessége” és az alkotmányosság; az amerikai és a német modell Az alkotmány mögötti elvek és a semlegesség kérdésnek összekötése ⇒ az értelmezés során követett semleges elvek kérdése az

USA alkotmányjogi irodalmában fontos kérdés. Világnézeti semlegesség ⇒ az állam semlegességének konkrét értelmezése. A) AZ MAERIKAI MODELL „A Kongresszus nem alkot törvényt vallás alapítása vagy vallás szabad gyakorlásának eltiltása tárgyában” ⇒ két klauzula: Establishment Clause, a vallásintézményesítési klauzula és a Free Excercise of Religion, a szabad vallásgyakorlás klauzulája. Ez a szabály a nemzeti államegyház létrehozást volt hivatott megakadályozni, a valóságban azonban bármiféle vallási tevékenység állami tilalmához vezetett 1. Szigorú semlegesség ⇒ a vallási semlegesség szorosan összefügg a vallások adott társadalmon belüli pluralizmusával Államtan - III. évfolyam I félév (24 oldal) Készítette: Kósa Ádám 2. Szigorú elválasztás ⇒ semmilyen támogatást nem kapnak B) A NÉMET FELFOGÁS Nagy súlyt helyez a vallásszabadság pozitív tartalmára ⇒ a weimari alkotmány az egyházakat

közjogi testületeknek tekintette. A német felfogás az állam vallási semlegességén négy tényező együttesét érti: 1. nem avatkozik bele: a vallási szervek autonómiát jelentenek, de nem abszolút közömbös 2. az nem azonosul egyetlen világnézettel sem 3. a közjavak és terhek elosztásában egyenlően kezeli a felekezeteket 4. a felekezetek különböző tevékenységeiben az állam együttműködik 76. Az állam „világnézeti semlegességének” kérdései a magyar alkotmán yban Az Alkotmányban szereplő utalás a közhatalom pártsemlegességére: 3. § (3) bek: „a pártok közhatalmat közvetlenül nem gyakorolhatnak Ennek megfelelően egyetlen párt sem irányíthat semmiféle állami szervet A pártok és a közhatalom szétválasztása érdekében törvény határozza meg azokat a tisztségeket, közhivatalokat, amelyeket párt tagjai vagy tisztségviselője nem tölthet be”. Ezen túlmenő rendelkezést nem tartalmaz az Alkotmány Tehát a

semlegesség olyan elv, amely az írott alkotmány mögöttes elvei közé tartozik. Az AB alapjogi gyakorlata aktivista: olyan politikai döntéseket hoz, melyek választott vagy felelés politikusokra tartozik. 30/1992. (V 26) AB hat: a világnézeti vagy ideológiai semlegesség értelmezése 4/1993 (II.12) AB hat: az állam vallási semlegességére néző iránymutatások Alk 70/A §: az államnak az egyházakat egyenlőként kell kezelnie. Az állam keretszabályokat alkot, eljárásokat szabályoz - ez a semlegesség tényleges tartalma - az államnak pozitív vallásszabadságot is garantálnia kell: lehetővé kell tennie a tudatos választást. Fontos tényező az állami iskolák semlegessége Aktív állami magatartást tételez fel, annak érdekében, hogy a szabad választás fennálljon. Ebben az értelemben az állam semlegessége az értékek pluralizmusát védi Az állam összefoglalva a XX. sz végén jóval összetettebb jelenség annál, mint ahogy a klasszikus

liberális elméletek magyarázzák Fontos az államnak egyes vonatkozásokban vett semlegessége mit követelmény ⇒ a plurális értékeket védő eljárási semlegesség gyakran az államot aktív cselekvésre kényszeríti, ilyen konkrét vonatkozásban lehet csak az állam semlegességéről beszélni