Economic subjects | European Union » Gál Marianna - Régiók és pénzügyek az Európai Unióban

NYÍREGYHÁZI FŐISKOLA GAZDÁLKODÁSI ÉS TÁRSADALOMTUDOMÁNYI KAR GAZDÁLKODÁSI SZAK RÉGIÓK ÉS PÉNZÜGYEK AZ EURÓPAI UNIÓBAN TERÜLETFEJLESZTÉS MAGYARORSZÁGON AZ EU REGIONÁLIS POLITIKÁJÁNAK TÜKRÉBEN KÉSZÍTETTE: GÁL MARIANNA LEVELEZŐ TAGOZAT GAZDÁLKODÁSI SZAK 2003/2004.TANÉV I FÉLÉV BEVEZETÉS: Az EU, az ott megvalósuló 4 szabadság elve (szabad tőke, munkaerő, áru és szolgáltatásáramlás) sokak számára Magyarország Európához történő integrálódása révén az Unió által nyújtott lehetőségek egyre elérhetőbbé válnak a munkaerő számára is. Egyre több magyar szakemberre van szükség az Uni ó intézményrendszerében, illetve egyre több hazai uniós i ntézmény létrehozása válik szükségessé. Ez olyan lehetőség a magyar szakértők számára, ami nem csak a közeljövőben, de hosszútávon is munkát biztosít. EU-konformmá válásunk kapcsán egyik nagyon fontos elem a reg ionális politika és

területfejlesztés. Dolgozatomban a magyar területfejlesztés eddig elért eredményeit és a jövőben még rá váró feladatokat szeretném ismertetni, mindezt összevetve az EU által diktált regionális politikai elvárásokkal. Az Unió regionális politikájának történeti áttekintése után a 2000-től 2006-ig tartó időszak terveit és feladatait mutatom be, kitérve a keleti bővítés hatásaira és ezáltal a jövőben az Unióra váró feladatokra. Ezt követi az EU regionális politikai eszköztárának a részletes bemutatása a különböző alapok, célok és támogatási alapelveken át a különböző regionális szintekig. Ezután visszatérek a magyar regionális politika ismertetésére. Az 1996. évi XXI törvény - a területfejlesztésről és területrendezésekről - feladatait követi a törvény által létrehozott intézményrendszereknek bemutatás. A tárgyalt téma összegzésével és a k onklúzió megfogalmazásával zárom a dolgozatom. 2

1. EU REGIONÁLIS POLITIKÁJÁNAK TÖRTÉNETE A regionális politika elsődleges célja a régiók közötti társadalmi és gazdasági különbségek, a (munkanélküliség, gazdasági folyamatok életszínvonal által k iváltott különbségek) negatív mérséklése jelenségek érdekében történő intézkedések megtétele. Az Európai Közösség 1957-ban Nyugat-Európa államiból alakult. Nagyon éles é s szembetűnő regionális különbségek nem jellemezték. Az egyenlőtlenségek jelenléktelen mértéke miatt a Római Szerződés eredeti szövege nem tesz említést a közösség regionális politikájáról. Az is megfigyelhető, hogy a Közösség működésének már egészen korai szakaszában létrehoztak olyan pénzügyi eszközöket, amelyeknek van bizonyos regionális hatásuk. Ilyen az 1966-tól működő Európai Szociális Alap és a 129-130. cikkek alapján létrehozott Európai Beruházási Bank Mégsem beszélhetünk akkor még a

közösségen belül kiforrott regionális politikáról. A bővülési hullámok, a 70-es években bekövetkezett, a ga zdasági-politikai közeledés igényét felvázoló WERNER-TERV, mind-mind ráirányította a f igyelmet a regionális politika fontosságára. A „ Kilencek” majd a „ Tizenkettek” Európájában olyan markáns területi egyenlőtlenségek kerültek felszínre, amelyek a ’70-es évektől kezdődően megkövetelték a Közösségtől a tudatos regionális politika és intézményrendszer kidolgozását. Ennek a felismerésnek az eredménye lett az 1975-ben létrehozott Európai regionális Fejlesztési Alap. 1970-óta működik az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap is, melyet a Római Szerződés alapján állítottak fel. Ennek a z alapnak az or ientációs része szol gálja a r egionális politikai célok megvalósulását. A regionális politika súlyának növekedését jól jelzi, hogy még az első hároméves ktg.

évi periódusban (1975-1977) 1,03 md ECU, addig a ’8 0-as évek közepére egy esztendőre már 2 md ECU állt az Alap rendelkezésére.1987-benm megalakult Egységes Európai Okmány a tagországok közötti harmonikus fejlődés igényeit rögzíti, részletesen kifejti regionális politika f őbb elemeit és eszközeit. Kiemeli a régiók 3 közötti egyenlőtlenségek mérséklését, az összehangolt nemzeti és közösségi strukturális eszközök kialakítását, a Közösség különböző pénzügyi forrásainak összehangolását és megfogalmazza a Regionális Fejlesztési Alap strukturális politikáit kiszolgáló feladatait. Öt fontos alapelv a szubszidiasitás, a koncentráció, a partnerség, a programozás és az addicionálás. 1991-ben a Maastrichti konferencián a regionális politika jelentőségét a gazdasági és társadalmi kohézió megerősítése végett, célul tűztük ki a fejlettségbeli különbözőségek csökkentését, a különböző

régiók között és a elmaradottabb régiók fejlesztését. Ennek eredményeként létrehozták a Kohé ziós Alapot, ami 1953-ban, kezdte meg a működését azzal a céllal, hogy támogassa a kevésbé prosperáló (Görög, Spanyol, Portugál, Írország) országok gyorsabb felzárkóztatását és felkészítette őket a gazdasági és monetáris unióba való rész vételre. A másik eszkö z, amit akkor hoztak lére a Halászati Orient ációs Pénzügyi Eszközök, ami a halásza ttal kapcsolatos ágazat szerkezeti átalakítását támogatja. Az EU költségvetési kiadásai 1994-1999 milliárd ECU. Feladat Össz. % 35 095 35 722 36 364 37 023 37 697 38 389 220 290 47,8 műveletek 21 885 23 480 24 930 26 526 28 240 30 000 155 121 33,7 Belső pol. 4 084 4 323 4 520 4 710 4 910 5 100 27 647 6,0 Külső pol. 4 000 4 280 4 560 4 830 5 180 5 600 28 450 6,2 Közigazgatás 3 380 1 100 1 100 1 000 1 000 1 000 6 700 1,5 Tartalékok 1 500 Össz.

69 944 72 485 75 224 77 889 80 877 83 989 Agrárpol. 94 95 96 97 98 99 Strukturális 460 408 100,0 Forrás: Animal Report of the CEC. Különböző évek (Horváth [1997] 180) 4 Az 1993-as reform elsősorban a hozzáférhetőség kritériumai a programozás időtávja és az igazga tási ágazatban hozott változást. Megnőtt az 1 célcsoportba tartozó térségek köre. 1995-ben tovább bővült az EU - Svédország, Finnország és Ausztria ekkor vált az Unió tagjává – meg a támogatandó térségek körének újrafogalmazását és egy új támogatási célcsoport létrehozását jelentette. 1.1 ÚJ FEJEZET AZ EU REGIONÁLIS POLITIKÁJÁBAN Az EU regionális politikájának menetében új fejezetet nyit az 1987-ben az Európai Bizottság által kiadott „Agenda 2000” című dokumentum, amely 2000-től 2006-ig vonatkozó időszakra körvonalazza a strukt urális politika alapelv eit. Ezt a Tanács az 1999. márciusában, Berlinben f ogadta el. Nag yobb

hangsúlyt kapott a versenyképességet növelő beruházások támogatása. Megtörténik az EU keleti irányú bővítése, mely újabb nehézségeket ró a regionális politika amúgy sem zökkenőmentes működése elé. A bővítés jelentősen megnöveli az uniós országok közötti különbségeket, azért nőtt a támogatások összege. Pénzügyi vonatkozások tekintetében 2000-től a jelenlegi 15 tagországban 213 milliárd eurót fordítanak a regionális fejlesztési célokra, ebből 195 milliárd a Strukturális Alapra és 18 milliárd a Kohéziós Alap részesedése. (lásd 2 táblázat) 5 A Strukturális és a Ko héziós Alap kiadásai 2000 és 2006 között (millió euró 1999-es áron) 2000 Strukturális 2001 2002 2003 2004 2005 2006 Össz. 29 430 28 840 28 250 27 670 27 080 26 660 26 660 195 Alap(EU15) Kohéziós 010 2 615 2 615 2 615 2 615 2 515 2 515 2 510 18 000 Támogatások 32 045 31 455 30 865 30 285 29 595 29 595 29 170 213

össz.(EU15) 010 Alap(EU15) Támogatások - - 3 750 5 830 10 000 10 000 12 080 39 520 az új tag ok számára Össz. kiadás 32 045 31 455 34 615 36 115 39 595 39 595 41 250 252580 (EU21) Forrás: Európean Council, 1999. (Kengye [1999] 84 o) A Tanács döntése szerint a strukturális támogatásokból egyetlen állam sem kaphat többet a GDP-je 4%-ától évente. Megegyezés született arról is, hogy az EU strukturális kiadásai nem haladják meg a költségvetés 1,27%-át. Ez az Unió GDP-éhez viszonyítva 0,46 százalékos esélyt jelent. Az A genda ugyanakkor sok nyitott kérdést hagy maga után. Pl, hogy mi történik akkor, ha az első körben nem kerül be az összes ország? Mi történik akkor, az íg y megmaradó pénzekkel? Hogyha az ország nem használja fel a GDP-je 4 százalékát kitevő támogatási összeget, akkor azt felhasználhatja a következő évben, vagy pedig elvész az az összeg? Ezekre a kérdésekre sajnos egyenlőre nincs válasz. 6

2. RÉGIÓK EURÓPÁJA A regionális politika, a regionális különbözőségek csökkentése mind országok között, mind országokon belül kulcskérdéssé vált az Unió politikájában. A régiók kialakulásával gazdasági, történelmi és ku lturális hagyományai vannak az Un ió országain belül, illetve mesterségesen kialakított területi egységek is megtalálhatók. Az Unióról megállapítható, hogy területi, közigazgatási beosztására a sokszínűség jellemző. A föderalizált államokban, mint Németország és Ausztria, az egyes Land-ok önálló törvényhozási jogkörrel, tartományi parlamenttel és saját kor mánnyal is rendelkeznek. Ezek a szövetségi tartományok először önállóan léteztek, majd csak később váltak az egy egységes állam alkotó elemeivé és ezek többsége évszázadok óta szerves részei az országnak, bár például Burgenland csak 1921-ben vált Ausztria részévé. A regionalizált államok, ilyen Belgium,

Olaszország és S panyolország, alkotmányban rögzített, széleskörű autonómiával, törvényhozói hatáskörrel rendelkező középszintű egységekből állnak. Franciaország és Portugália a dece ntralizált országok csoportjába sorolhatók. A középszintű régiók szabályozása alkotmány útján történik, feladataikat választott testület által önállóan oldják meg. Az unitárius államokban a középszintű közigazgatási egységek funkciójukat szoros állami irányítás alatt végzik és tevékenységüket a központi költségvetés finanszírozza. Ebbe a csoportba tartozik Dánia, Finnország, Svédország, Hollandia, Írország és Nagy-Britannia. Az Unió ta gállamainak régiói ne mcsak szabályozottságuk, jogi vonatkozásainak tekintetében különböznek egymástól, hanem területi nagyságuk, népsűrűségük, fejlettségük és még egyéb más vonatkozásokban is rendkívül differenciált képet 7 mutatnak. A brit fővárosi

régiónak Nagy-Londonnak például több lakosa van, mint egész Finnországnak, területe viszont csak a 0,5%-a az északi országnak. A térségek fejlettségét jól jellemzik a GDP és a munkanélküliségi ráta adatainak az összevetése. A G DP vonatkozássásában az EU átlaghoz viszonyítva a leg magasabb szint az átlag fölötti 150%, amely kisebb városrégiókra jellemző, mint például Brüsszel, Bréma, Hamburg és He de France. Ez az Európai Unió belső magterülete Az UK délnyugati vidékeitől kezdve a Benelux államokon át Nyugat-Németország területein keresztül egészen Észak-Olaszországig terjed az a terület, amelyet külső magterületnek neveznek, és ahol a GDP az EU átlag 110-149%-át éri el. Ezt a területet „kék banán” vagy „forró banán” területnek is szokták nevezni jellegzetes banán alakú elhelyezkedése miatt. Ez az EU legfejlettebb övezete, mely a legjo bb GDP teljesítményeket nyújtja, alacsony a munkanélküliség,

és v onzza a pénzü gyi befektetéseket. A hagyományos iparága – főként a szénre és acélra települő ágazatok – hanyatlásával a szolgá ltató szektor é s a csú cstechnológiai termelés térnyerésével a legfejlettebb régiók sorrendjében változás mutatkozik. Ennek következtében a gazdasági erő súlypontja – a „kék banán” területről – keletebbre, a délné met és az észak-olaszországi tartományok irányába húzódik. Ez Magyarország számára kedvező lehet. A pere mvidékeket a GDP alacson yabb és a m unkanélküliség magasabb szintje jellemzi. Az EU átla g 80-50%-ának megfelelő érték jellemzi ezeket a területeket Ide tartozik Írország, Görögország, Portugália és Spanyolország szinte teljes területe. Ezek elmaradottságát jól j elzi, hogy a Strukt urális Alapokból nyújtható regionális támogatások legnagyobb része ezekbe az országokba áramlik. Az Unión belül vannak olyan régiók, a melyek évek óta

problémákkal küzdenek. Eze knek a depressziós térségeknek 2 cso portja a hag yományos iparvidékek, amelyek súlyos szerkezeti válságba kerültek az utóbbi évtizede kben. Ilyen hanyatló iparvidéki területek közé tartozik: Skót-alföld, Közép-Anglia, Németországban a R uhr-vidék és a Saar -vidék, Észak-Franciaországban Lille környéke, Spanyolországban Asszúria. 8 A másik problémacsoportot az e lmaradott agrártérségek jelentik. Elmaradott agrártérségek elsősorban a déli tagállamokban vannak. Az elmaradottság fokát a mezőgazdaságban dolgozók magas részaránya mezőgazdaságban dolgozók részaránya jelzi. Görögországban A legmagasabb (22,2%) ezt a követi Portugália, ahol ez az arány 17,2%, majd Írország 13,9%-kal, Spanyolországban és Olaszországban ez az érték 10,9% kö rüli. További problémát jelenthet a perif érikus voltuknál fogva hátrányos helyzetben lévő térségek. Ilyen Svédország (Norland)

és Finnország (Lappföld). A különböző fejlettségű területek egyenlőtlenségeihez kiegyensúlyozást célzó törekvések hatékon y megtételét megnehezíti a régiók közötti méretbeli különbségek. Ezek a k ülönbségek nehezítik az össz ehasonlításukat, a tényleges teljesítménybeli eltérések összemérést is. Ennek kiküszöbölése érdekében jött létre az EUROSTA T által kidolgozot t NUTS rendszer. Ez ugyan megkönnyített az összehasonlítást, de még ezen rendszeren belül is jelentős különbségek vannak területben és népességszámban. Kirívó különbségek például a NUTS1régiókon belül Luxemburg 2,6 ezer km2-es területe, Finnország 169,1 ezer km2-es, Svédország 410,9 ezer km2-es eltérésével szemben. Az EU-ról ma m ár egyre inkább nem mint tagállamok közösségéről, hanem különböző, gyakran határként is átlépő régiók összességéről beszélünk. Az Unióra jellemző a régiókban való gondolkodás, meg

az integráció tükrébe n hazánktól is szemléletváltozást követel meg. Ez a sze mléletmód váltás a decentrali zációtól kezdve a régi ók kialakításán át a középszintű területi egységek jogainak erősítéséig sok mindent magába foglal, amit a dolgozatom későbbi részében részletesen kifejtek. 3. KELETI BŐVÍTÉS ÉS HATÁSA AZ EU REGIONÁLIS POLITIKÁJÁRA Az Európai Unió történetében a regionális politika vonatkozásában meghatározó esemény lesz a 2000 és 2006 között minden bizonnyal bekövetkező kelet-európai bővítés. Az újonnan érkező országok megnövelik a tagállamok közötti és az országokon belüli különbségeket. Az új belépők – Lengyel, Cseh, Magyar, Észtország és Szlovénia – számára a strukturális célokra 39,58 milliárd euró áll rendelkezésre (3. táblázat). A bővítés iránti hajlandóság elég eltérő képet mutat az Unió tagállamai 9 között. Az új tagá llamok belépése megnöveli

a költségve tés terheit, így a nettó befizetők általában kiállnak a keleti bővítés mellett, de a strukturális politika kiadásainál jelentős növelése nélkül. (3 táblázat) A bővítéssel kapcsolatos kiadások 2002-2006 (millió euró) 2002 2003 2004 2005 2006 Mezőgazdaság 1 600 2 030 2 450 2 930 3 400 Strukturális műveletek 3 750 5 830 7 920 10 000 12 080 Belső politika 730 760 790 820 850 Adminisztráció 670 410 450 450 450 6 450 9 030 11 610 14 200 16 780 Összesen: Forrás: European Council, 1989 (Kengyel [1995] 164. o) A strukturális politika jelenlegi haszonélvezői ellenállást tanúsítanak a keleti bővítéssel kapcsolatban, mondván, hogy túl nagyok a várható költségei, illetve jogosan félnek attól, ho gy a csatlakozás után a részükre nyújtott támogatások nem érik el a korábbi szinteket. Ez a félelmük be is igazolódott, hisz a reformot követően, amit az „Agenda 2000” elf ogadása jelent

n éhány korábban támogatott térség kikerült a jogosultsági körből, elesve így a transzferektől. Ez elsősorban Görögországot, Spanyolországot, Írországot és jó néhán y olasz tartományt érint. Igaz, azok a régiók, melyek kikerültek a jogosultsági körből átmeneti támogatásban részesülnek, melynek összege 11,142 milliárd euró. Az újonnan csatlakozni kívánó országok mindegyike az első célcsoportba, az elmaradott térségek csoportjába tartozik majd, ahol a GDP nem éri el az EU átlag 75%-át. Ez 40% -kal növeli az elm aradott térségek népességs zámát, úgy az 1 célcsoportba felsorolt régiókban élő népesség aránya 25-26%-ra növekedne. Az Unió az új tag ok számára biztosított források odaítélését a Nemzeti területfejlesztési terv alapján végzi, a mi azt jelenti, hog y a Közö sség nem tervezi az o rszágokon belüli megkülönböztetést a támogatott térségek tekintetében. A nemzeti kormányok feladata lesz,

hogy mérsékelje az országon belüli különbségeket. 10 3.1 ELŐCSATLAKOZÁSI ALAPOK A csatlakozást megelőzően az Unió a bekerülni kívánó országok számára úgynevezett előcsatlakozási eszközöket bocsát rendelkezésre. Ezek a PHARE, az ISPA és a SAPARD, amelyeknek a célja a tagjelöltek felkészülésének a gyorsítása. Az ezekből származó pénzösszegek nem csoportosíthatóak át más célokra, és ha nem kerül be az összes ország első körben, a még taggá nem váló országok között kerül a pénz felosztásra. (4 táblázat) A csatlakozás előtti segítség 2000-2006. 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 PHARE 1 560 1 560 1 560 1 560 1 560 1 560 1 560 SAPARD 520 520 520 520 520 520 520 ISPA 1 040 1 040 1 040 1 040 1 040 1 040 1 040 Összesen: 3 120 3 120 3 120 3 120 3 120 3 120 3 120 Forrás: European Council, 1999 (Kengyel [1999] 157. o) A PHARE ne m számít új esz köznek a cs atlakozni kívánó

országok felkészítése szempontjából. A P HARE-program 1989-óta működik, és 2000-től évi 1,56 milliárd euró áll majd rendelkezésre ebből a finanszírozási forrásból. A program esetében támogatás kapható infrastrukturális beruházásokra, intézményfejlesztésre, szakképzésre és továbbképzési programokra, turizmus fejlesztésére és számos más területre. Kiemelt helyre került az i nfrastrukturális beruházások támogatása, ezáltal hogy megnövelték ennek az arányát, és elsődleges szemponttá vált a csatlakozási felkészülésnek az elősegítése. Az ISPA, magyarul a Csatlakozást Megelőző Strukturál-politikai Eszközök keretében évente 1,04 milliárd euró áll majd a csatlako zni kívánók rendelkezésére. Ezek a források a környezetvédelemmel összefüggő programok, illetve infrastruktúra 11 fejlesztését elősegítő programok megvalósításához igényelhetők. Az ISPA keretében kapott támogatások az adott

program kiadásának maximum 85 százalékait fedezik. A SAPARD, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Speciális Csatlakozási Program, melynek célja a mezőgazdaság és a vidékfejlesztés támogatása. Prioritásai közé tartozik a piaci hatékonyság javítása, a minőségi és élelmezés-egészségügyi szabványok érvényesítése, a munkahelyek megtartása és új foglalkoztatási lehetőségek biztosítása, illetve az előző beavatkozások során a környezetvédelmi előírásokkal való összhang megteremtése. A közösségi ráfordítás az adott program összes ráfordításának 75%-a lehet. Az előcsatlakozási alapok felhasználása kapcsán megtanultuk a hatékony felhasználás és eg yáltalán a f orrásokhoz való hozzájutás elvi és g yakorlati kérdéseit, melyek ismerete később a már taggá vált országoknak az előcsatlakozási alapok keretében elérhető pénzösszegeknél jóval nagyobb pénzek elnyerésére adnak lehetőséget. Ezért a

csatlakozni kívánók, köztük Magyarország érdeke az, hogy minél hatékonyabban és teljesebben használja ki az alapokat, hogy felgyorsítsák a felzárkózást és lerövidítsék a csatlakozási időt. 3.11 A PHARE ÉS MAGYARORSZÁG A magyar agrárágazat 1980 óta kedvezményezettje a PHARE programnak. 2000-ig öt program kivitelezése fejeződött be. Ezek összes PHARE támogatása elérte a 78,5 millió eurót. Az öt program a következő volt - Az első program (HU 90004) az agrárszektor intézményi rendszerének megerősítése, illetve a működéséhez nem megfelelő kapacitással rendelkező, vagy teljesen hiányzó intézmények kialakítása. A támogatási keret 20 millió euró volt - A második program (HU 9104) az induló magyarországi agrárgazdasági privatizációhoz és az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek átalakításához nyújtott segítséget. Az utóbbihoz szakértői tanácsadás formájában A támogatási keret 13 millió euró

volt. - A harmadik program (HU 9202) abban segített, hogy létrejöjjön egy, a vidéki 12 gazdaság finanszírozási feladatait ellátni képes pénzügyi/banki infrastruktúra. A keret nagysága 5 millió euró volt. - A negyedik program (HU9304) az agrárszektor vállalkozóinak és az általuk végrehajtandó beruházások megvalósításához kívánt segítséget nyújtani 30,5 millió euró támogatással. - Az ötödik program, (HU 9505) az agrárágazat legfontosabb intézményeinek integrációs felkészítésére koncentrált. A támogatási keret 10 millió euró volt 3.12 A SAPARD ÉS MAGYARORSZÁG A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium elkészítette Magyarország SAPARD tervét, melyet benyújt az Európai Unió Tanácsának. A terv ál talános stratégiája a következő három nagy prioritásra épül. 1. Az agrárgazdaság versenyképességének növelése 2. A környezetvédelem szempontjainak előtérbe helyezése 3. A vidéki térségek

adaptációs képességének elősegítése 3.13 A PROGRAMOK PÉNZÜGYI TERVE Magyarország részére évente 38 054 ezer euró közösségi forrás áll rendelkezésre a SAPARD program megvalósításához. A támogatások megosztását a 5 táblázat mutatja be. Össz. támogatás Nemzeti támogatás EMOGA garancia szekció 2000 50 569 12 642 37 927 2001 50 569 12 642 37 927 2002 50 569 12 642 37 927 2003 50 569 12 642 37 927 2004 50 569 12 642 37 927 2005 50 569 12 642 37 927 13 2006 50 569 12 642 37 927 Összesen: 353 983 88 494 265 489 Forrás: M.o SAPARD terve, 1999 A SAPARD program pénzügyi összefoglalója a következő: (6. táblázat) Összes támogatás: 353 985 ezer euró (46%) - nemzeti támogatás: 88 496 ezer euró - EMOGA garancia szekció 265 489 ezer euró Saját forrás: 415 935 ezer euró (54%) Összes forrás 769 920 ezer euró (100%) 4. AZ EU REGIONÁLIS POLITIKÁJÁNAK ESZKÖZTÁRA A közösségi politikák

között a regionális politika jelentőségének növekedésével együtt nő az e célra fordítható összegek nagysága az EU költségvetésében. Az Unió hat pénzügyi eszközzel rendelkezik strukturális célok megvalósításának segítésére. Ez öt alapból és egy külön forrásból történik. A Strukturális Alapok közé az Európai Szociális Alapot (1961), Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap (1970), orientációs részét soroljuk. A Kohéziós Alap ( 1993) valamint a Közösségi Kezdeményezések és a Halászati Pénzügyi Alap nyújthatnak még forrást a regionális politika céljainak a megvalósításához. A különböző alapok forrásmegosztását a 7 táblázat tartalmazza. 14 A regionális fejlesztési, finanszírozási források megoszlása 1994-1998. Forrás Összeg milliárd ECU Megoszlás % Európai Regionális Fejlesztési Alap 67,6 43,6 Európai Szociális Alap 39,0 25,1 Európai Mezőgazdasági Tanácsadó és

20,5 13,2 2,5 1,6 Strukturális Alapok 129,6 83,5 Kohéziós Alap 12,7 8,2 Közösségi Kezdeményezések 12,8 8,3 Összesen: 155,1 100,0 Garancia Alap Halászati Tanácsadó és Pénzügyi Eszköz 4.1 AZ ALAPOK TÁMOGATÁSI CÉLJAI Az alapokat hat célcsoport támogatásának szolgálatába állították. 1. célcsoport: A gazdaságilag elmaradott régiók fejlődésének és szerkezeti alkalmazkodásának elősegítése. Az elmaradott régiók olyas területek, ahol az egy főre jutó GDP a közösségi átlag 75%-a alatt van, gazdaságuk gyenge és a munkanélküliségi rátájuk magas. 2. célcsoport: Az ipar hanyatlása által súlyosan érintett régiók (depressziós térségek). 3. célcsoport: A hosszú távú munkanélküliség leküzdése, valamint a fiatalok és a munkaerőpiacról kirekesztett egyének integrálódásának elősegítése. 15 5. célcsoport: a) A mezőgazdasági és halászati struktúrák átalakításának felgyorsítása a közös

mezőgazdasági politika reformja keretében. b) Vidékfejlesztés. 6. célcsoport: A szélsőségesen alacsony népsűrűségű északi területek támogatása. (Finnország és Svédország EU csatlakozását követően került a célcsoportok közé.) 4.2 REGIONÁLIS SZINTEK AZ EU-N BELÜL A regionális fejlesztési politika céljait t ámogató források odaítélésének alapjául szolgál az EU eg ységes statisztikai osztályozási rendszere a NUTS. A NUTS ötszintű osztályozási rendszer, mely alapján összehasonlíthatóak a tagors zágok regionális gazdasági egységeinek a teljesítményei. „A rendszer három regionális (NUTS 1-3) és két lokális (NUT S 4-5) szintet különb öztet meg, amelyek kialakításának ugyan közvetlen jogi alapja és követelménye nincs, de a S trukturális Alapok feladatairól szóló 2052/88. számú tanácsi rendelet az ala pok elosztásánál és a területi nag yságok meghatározásánál, ezeket használja, illetve ezek képezik

az alapját a regio nális támogatások odaítélésének.” A NUTS 1. szint 77 régiót tartalmaz, átlagosan 68,1 ezer km2-es és 4,2 millió lakosú makrorégió. A NUTS 2 szint 206régiót tartalmaz, 23 ezer km2-es és 1,8 millió lakost számláló mezorégió. A NUTS 3 sz int 103 régiót tartalmaz, 5,4 ezer km2-es és 410 ezer fős régió. Bár az UNTS rendsze rt a könn yebb átláthatóság és összehason líthatóság érdekében alakították ki, mégis jelentős különbségek vannak az egyes szintek területében és népesség számában. Mindezek ismeretében rátérek a Magyar regionális politika ismertetésére, az eddig elért eredményekre és a jövőben rá váró feladatok ismertetésére. 16 5. A MAGYAR REGIONÁLIS POLITIKA Magyarországon a r egionális politikának fontos helye van a kor mányzati politikák sorában. Nemcsak azért, mert az Európai U nióhoz való csatlakozásunk megköveteli a regionális kérdések magas szinten v aló

kezelését, hane m azért is, mert a rendszerváltást követően a differenciáló, szelektáló gazdasági erők az egyenlőtlenségek növekedése irányába hatottak és ezek szükségessé tették az ellensúlyozó, kiegyenlítő intézkedések megtételét. Magyarországon a t erületi fejlettségbeli különbségek lényegesen nagyobbak, mint az Európai Uniós átlag. „A legfejlettebb budapesti agglomeráció és a legkevésbé fejlett Szabolcs-Szatmár-Bereg megye között háromszoros különbség van az egy főre jutó GDP-ben.” Ez az elt érés az EU országaiba n sehol ne m haladja meg a 2,5 -szörös különbséget. A centrumperiféria viszony megerősödése jellemzi az országot, a külföldi beruházások több mint 60%-a Budapesten valósul meg, a munkanélküliség aránya itt a legkisebb, az átlagkeresetek a legmagasabbak, a nemzetközi tranzakciók döntő hányada a fővárosba koncentrálódik. Tehát Magyarország gazdasági szerkezetére erős

koncentráltság területfejlesztési jellemző. Éppen stratégiában ezért elsődleges a magyar helyen regionális kell politikában szerepelni a és földrajzi decentralizációnak. A csatlakozni kívánó országok közül csak Magyarországon létezik területfejlesztési törvény, amely úttörő jelentőségű, nemcsak a felvételre váró országok körében, hanem egész Kelet-Közép-Európában. 5.1 INTÉZMÉNYRENDSZER ÉS EZEK FELADATAI A törvény meghatározza a területfejlesztés intézményrendszerét és az egyes szereplők legfontosabb feladatait. Országos szinten az országgyűlésnek és a kormánynak van kiemelkedő szerepe. 17 Az országgyűlés dönt: - az országos területfejlesztési koncepcióról, - a kiemelten kezelendő térségekről, - a területfejlesztési támogatások elveiről, - a támogatások decentralizálásának elveiről. A kormány döntést hoz: - a területfejlesztési programok pénzügyi

támogatásáról, - a támogatások decentralizációjáról, - a kiemelt térségek területfejlesztési koncepcióiról és programjáról, - állást foglal a megyei fejlesztési tervekkel kapcsolatban, különösen a megyei fejlesztések közötti összhang érdekében, - összehangolja a területfejlesztést szolgáló állami eszközöket, - biztosítja az európai politikával való kompatibilitást, - köteles beszámolni az országgyűlésnek kétévente a területi folyamatokról. A felelős minisztérium feladata: javaslatok készítése a kormány, illetve az országgyűlés hatáskörébe tartozó fenti feladatokkal kapcsolatban. Más minisztériumokkal a programok kidolgozásában és megvalósításában működhet együtt. Az Országos Területfejlesztési Tanács feladata: A regionális politika országos összefüggéseiért felelős, biztosítja a konszenzust a szereplők között, valamint az érdekegyeztetés fórumaként funkcionál. Regionális

szinten a legfontosabb szereplő a Regionális Fejlesztési Tanács, melynek feladatkörébe tartozik: - a több megyét átfogóan érintő feladatok kialakítása, a megyei területfejlesztési tanácsokkal összhangban, - a megyei szereplők együttműködésének segítése, - a decentralizált források elosztása. 18 A megyei szinthez a Megyei Területfejlesztési Tanácsok tartoznak, melyek döntenek: - a megyei területfejlesztési koncepcióról, - a megyei területfejlesztési programról, - a decentralizált programok elfogadásáról. Jelentős a szerepük még a Területfejlesztési Önkormányzati Társulásoknak, amelyek jogi személyiséggel rendelkező szervezetek, és különböző települési önkormányzatok egy-egy térség fejlesztésére vonatkozó megállapodásával jönnek létre. Részt vesznek a megyei és a regionális területfejlesztési tanácsok munkájában, valamint elkészítik és döntenek a kistérségek fejlesztési

koncepciójáról és programjáról. 5.2 ELŐNY-HÁTRÁNY MÉRLEG Az új EU -konform regionális politika kialakításának Magyarország tekintetében megvan az előnyös és hátrányos oldala. A legnagyobb előnynek az a pénzösszeg tekinthető, amely jelenleg az Előcsatlakozási Alapon keresztül Magyarországnak már rendelkezésére áll. A támogatások hozzájárulhatnak az inf rastruktúra, a szakképzé s fejlesztéséhez, információs központok támogatásához, azaz létrehozásához, Magyarország a új munkahelyteremtő fejlett országok beruházások szintjéhez való felzárkóztatásához. Már meglévő eredményként könyvelhető el, hogy a regionális politika harmonizációja hozzájárult a decentral izált regionális i ntézményrendszer kialakításához. Nagyon nagy jelentőségű az a szakmai, morális és intellektuális hozam, amely a regionális politika integrációjának az eredménye! Az viszont aggodalommal tölt el bennünket,

hogy bár a regionális politika kapcsán az Európai Unió komoly összegeket költött a le maradt térségek felzárkóztatására, a legfejlettebb és legf ejletlenebb régiók közötti különbségek nem csökkentek az utóbbi évtizedekben. 19 Természetesen Magyarország célja nem lehet más, mint az, hogy a legtöbb előnyt szerezze meg a csatlakozás kapcsán. A negatív hatás ok némelyike persze elkerülhetetlen, de a megfelelő felkészüléssel, a regionális politika még hiányzó elemeinek beillesztésével ezek a problémák is kiküszöbölhetőek, vagy akár el is kerülhetjük őket. 6. A RÉGIÓK POLITIKÁJA 1999. júniusában megkezdték működésüket a tervezési statisztikai régiók A hét tervezési statisztikai régió 2-3 megyét magába foglaló terület, melyek az Európai Unió NUTS rendszerébe illeszkednek bele. Ez a hét régió: Nyugat-Dunántúl, KözépDunántúl, Dél-Dunántúl, Dél-Alföld, Észak-Alföld, Közép-Magyarország és

ÉszakMagyarország Ezen régiók kialakításának elsődleges célja olyan területi egységek létrehozása, melyek a későbbiek során pályázhatnak az uniós regionális politika keretében adható támogatásokra. A statisztikai régiók a NUTS 2. s zintnek felelnek meg, ezen kívül a 3131 települési önkormányzat a NUTS 5, a 150 kistérség a NUTS 4, a 19 megye és a főváros a NUTS 3 kategóriába sorolhatók, valamint az ország egész területe a NUTS 1 szintet jelenti. 20 7. BEFEJEZÉS A XXI. Század küszöbét átlépő Európai Uniót vizsgálva korántsem azt az egységes, gazdasági fejlettség azonos fokán álló, társadalmi feszültségektől mentes képet nyújtó közösséget látjuk, ami az 1957-es Római Szerződés aláírásakor jellemezte a résztvevőket. Markáns területi egyenlőtlenségek alakultak ki, amelyek elsősorban az urbánus térségek kedvezményezett, előnyösebb és a vidéki vagy rurális térségek elhanyagolt, viszonylag

hátrányos helyzetben, illetve így jellemezhető formában jelentek meg. Mindez minden egyes új tagország belépésével éleződni látszik, gazdasági és politikai problémák sorát veti fel. Míg a Közösség a Római Szerződésben meg sem fogalmazta a regionális politika szükségességét, addig mára az Unióban az e gyik legsúlyosabb szerepet a regionáli s politika tölti be a közösségi politikák között. Az egyenlőtlenségek okainak megszüntetésére létrehozott jogszabályok, intézmények és pénzügyi alapok rendszerének létrejöttével és működésével az Európai Unióban tudatos területfejlesztés folyik. Manapság már a régiók Európájáról beszélhetünk A tagállamok az integráció elmélyülésével egyre inkább veszítene k az autonó miájukból, szuverenitásuk egyre több területen szenved csorbát. A régiók nagyobb önállósága, jogköreik bővülése és a decentralizáció, a szuverenitás csök kenésének

ellensúlyozásaként nyer teret az Unióban. Az Európai Unióhoz való csatlakozás Magyarországon területfejlesztésre irányította a f igyelmet. Mint láthattuk, M a régiókra, a agyarországon is beszámolhatunk komoly regionális különbségekről, az eltérő adottságok okai többnyire hasonlóak Nyugat-Európa országaihoz. Sajnos Magyarországon a különbségek leküzdése kapcsán nem beszélhetünk szép sikerekről, a régiók közötti különbségek, az esélyegyenlőtlenségek az elmúlt évtizedben nőttek. Az új magyar területi stratégia és regionális politika egyrészt érvényesíti a piacgazdaság követelményeit, másrészt adaptálja az Európai Uniónak és tagállaminak a regionális politika harmonizálódására 21 megfogalmazott célkitűzéseit, végül harmonizálja a globáli s európai f olyamatok általános tapaszt alatait, többek között az interregionális és határmenti együttműködések kohéziós

szerepének felértékelődését az európai együttműködés irányításának decentralizálódását, valamint a régiók fokozatos felértékelődését. 22 Tartalomjegyzék Bevezetés 1. Eu regionális politikájának története 1.1 Új fejezet az Eu regionális politikájában 2. Régiók Európája 3. Keleti bővítés és hatása az Eu regionális politikájára 3.1 Előcsatlakozási Alapok 3.11 A Phare és Magyarország 3.12 A Shapard és Magyarország 3.13 A programok pénzügyi terve 4. Az Eu regionális politikájának eszköztára 4.1 Az alapok támogatási céljai 4.2 Regionális szintek az Eu-n belül 5. A magyar regionális politika 5.1 Intézményrendszer és ezek feladatai 5.2 Előny és hátrány mérleg 6. A Régiók Politikája 7. Befejezés 23 Irodalomjegyzék -Agenda 2000 F or Stronger and Wider Europe, 1997 Brusseles, European Comission -Az 1996.évi XXI.törvény a területfejlesztésről és a területrendezésről, Magyar

Közlöny -A területfejlesztés kézikönyve, Területfejlesztési Phare Program -Urwin, W. Derek : A közös Európa – Az európai integráció 1943-től napjainkig, Corvina -Farkas Beáta – Várnay Ernő (1999) Bevezetés az Európai Unió tanulmányozásába, JATE Press, Szeged -Negle, Grett-Spencer, Kris : Az Európai Unió földrajza – Regionális és gazdasági megközelítésben, Holnap kiadó, Bp. -Horváth Gyula: Korszakok és irányzatok az Európai Unió regionális politikájában, Európa Tükör, -Horváth Gyula: Területi fejlődés és regionális politika Magyarországon. Európa Tükör, -Illés Iván: Előnyök és hátrányok a regionális politikában, Európa Tükör, -Kővágó Ágnes: Regionális problémák az EU-ban és Magyarországon, Európa Tükör, -Magyar Statisztikai Évkönyv: Központi Statisztikai Hivatal, Bp. 24