Literature | High school » Babits Mihály Esti kérdés című versének elemző bemutatása

Babits Mihály Esti kérdés című versének elemző bemutatása I. Babits Mihály => az újklasszicizmus egyik legnagyobb magyar képviselője => a Nyugat egyik meghatározó alakja, 1928-től haláláig szerkesztője, arculatának szigorú alakítója => a kor irodalmi vezéregyénisége => igazi "poeta doctus": - hatalmas klasszikus műveltséggel rendelkezik - 1940-ben az olasz állam San Remo-díjjal tünteti ki Dante-fordításáért - a klasszicista esztétikai alapelveinek tudatos követése (időmértékes verselés, versformák, csiszoltság, pontosság, gyönyörködtető és bölcselkedő jelleg) => bölcseleti érdeklődés - filozófusnak készült (tárgyiasabb líra felé vezérli költészetét) => hatással volt rá: - Bergson szubjektívidő-elmélete - Schopenhauer szubjektív idealista világnézete - Nietzsche filozófiája - Szent Ágoston Vallomások c. műve - Biblia (katolicizmus) II. Babits Mihály: Esti kérdés (1909) 1.

Keletkezése: - 1908-ben Szegeden kezdte el, de csak 1909-ben fejezte be Fogarason - a Herceg, hátha megjön a tél is! (1911) c. kötetének egyik központi verse 2. Filozofikus költemény (akárcsak a Lírikus epilógja): - végső kérdéseket feszeget benne a költő: a lét és nemlét, illetve a lét céljának, miben valóságának kérdését - Németh G, Béla kérdező költőnek nevezi Babitsot szemben Ady kinyilatkoztató költészetével => Babits kételkedik, kérdez, töpreng - filozofikus és nem prófétai alkat - versében a kérdés áll központi helyen és nem a lehetséges felelet => oka: - nincs rá válasz - a jól feltett kérdésben már benne van a válasz 3. Szerkezete: - a vers egyetlen nagy mondatszerkezet - egyetlen, 53 soros kérdés => Bergson hatása ismerhető fel ebben a versben, akiről tanulmányt is írt 1908-ban Bergson filozófiája címen => Bergson szubjektívidő-elmélete: az időt relatívnak tartja, így beszél objektív

(órával mérhető) és szubjektív (belső, megélt) időről. Ennek értelmében Babits egyetlen kérdés pillanatát tágítja ki, s mutatja be annak végtelenségében megélt voltát. A múltban látott és megélt események, képek törnek itt elő, s élnek együtt egyetlen pillanatban. - három részre tagolhatjuk a verset: =>1. rész: első 12 sor - a "midőn" régies időhatározó-szó patetikus felütést és nosztalgikus hangulatot kölcsönöz a versnek - a múltba, emlékek síkjára helyezi a később (második rész) felsorakoztatott képeket - egy feltehetően nyári alkony és est leszállását ecseteli a költő (=> Csokonai: Az estve) természetleírás - összetett, kibontott metafora => 2. rész: 13 sortól 34 sorig - az emlékek számbavétele - hangulatokat, életképeket ragad meg a költő - valós élményeken alapulnak ezek a képek - finom részletek (fogarasi, szegedi, és végül velencei élmények) - időben visszafelé halad a

gyermekkori emlékekig, majd egy váltással (amit azonban az emlékidézés átmosódó képi jellege miatt nem érzünk éles váltásnak) a legfrissebb élményekhez nyúl, s velencei utazásának villanásai, benyomásai lesznek a legkarakteresebben megrajzolva (=> mélységes tisztelet Itália iránt) - az emlékek (egyben a múlt) kétarcúságáról: mélyen szépséges és gyötrő voltáról elmélkedik => 3. rész: 35 sortól az 53 sorig - bár továbbviszi a velencei emlékeket, azonban a képi síkról egyre inkább áttevődik a hangsúly a filozofikus tengelyre - kezd minden eddigit megkérdőjelezni - 10 kérdést tesz ezután fel - a kérdéseket költői kérdéseknek érezzük, hiszen válasz nem érkezik rájuk - a gyakori "miért" kérdések mellett fontos szerep jut a "minek" kérdésnek is, ami mindent az alapjaiban kérdőjelez meg => a dolgok hiábavalóságát sugalmazó kérdések felidézhetik Kölcsey Vanitatum vanitas c.

versét, azonban szemben annak hideg sztoicizmusával, Babits meleg, személyes élményeinek boldog-szomorú felsorolásával már részben megadta a választ - végső válasza: a lét célja maga a lét ("miért nő a fű, hogyha majd leszárad? / miért szárad le, hogyha újra nő?") - formája: => ötös és hatodfeles jambusi sorok