Sociology | Studies, essays, thesises » Életmód, életstílus-csoportok

1 Életmód, életstílus-csoportok Az életmóddal kapcsolatos kérdések kutatásának régi hagyományai vannak a szociológiában. Max, Weber az életvitelt tekintette a rendek elkülönülése egyik alapjának. Ennek ellenére az életmód szociológiája korántsem olyan kikristályosodott ága a szociológiának, mint például a városszociológia vagy a társadalmi mobilitás szociológiája. Az életmód empirikus kutatásának kezdetei a „szabadidő szociológiájához” nyúlnak vissza. A szociológiának ez részterülete az 1960-as években vált divatossá, a szabadidő megnövekedésével és az életszínvonal emelkedésével összefüggésben, amely lehetővé tette a szabadidő felhasználásának egyéni megválasztását és a n em jelentéktelen pénznek a szabadidős tevékenységek keretében való felhasználását. A szabadidő eltöltése szociológiájának egy mellékága volt a rádió- és televízióműsorok hallgatottságának, illetve

nézettségének kutatása, amellyel ebben az időben a legtöbb nemzeti rádió és televízió foglalkozni kezdett. Az 1970-es 1980-as években fellendült fenomenológiai szociológia érdeklődése elfordult a nagy társadalmi struktúráktól, és kifejezetten a mindennapi életet tekintette a szociológia fő kutatási területének. Alapfogalmak Az életmód a szükségletek kielégítése érdekében végzett tevékenységek rendszere, tehát konkrétabban az, hogy a társadalom tagjai mindennapi életükben milyen tevékenységeket végeznek, hol végzik ezeket, kik vesznek részt ezekben, miért végzik ezeket, mit jelentenek számukra ezek. A tevékenységek körébe tartozik a munka, a művelődés, a társas együttlét, a fogyasztás stb. Az életstílus egy adott társadalmi körülmények között viszonylagos szabadsággal megválasztott tevékenységeket, ezekkel kapcsolatos preferenciákat helyezi vizsgálatainak középpontjába. Tehát ebben az értelemben

felfogható az életmód egy részének Az életvitel fogalom a Max Weber műveiben szereplő „Lebenweise” fogalom fordítása, nagyjából az életstílus előbb definiált fogalmának felel meg. Az életvilág a mindennapi életnek mindazokat az elemeit jelenti, amelyeket a társadalomban élő ember adottnak vesz: az embertársakat, azoknak a mienkhez hasonló tudatát, a velük való kapcsolat létesítésénél lehetőségét, környezetünk tárgyait. A praxis a mindennapi tevékenységeken kívül ezeknek a tevékenységeknek a cselekvő egyének számára megnyilvánuló értelmét, továbbá a gyakorlatban megnyilvánuló értékeket, „ízléseket” is. A habitus a mindennapi tevékenységek és ízlésválasztások mögött meghúzódó alapvető beállítódásokat, attitűdöket jelenti, vagyis például azt, hogy az egyén a XIX. századi vagy a modern irodalmat kedveli, vagy hogy évi szabadságát a tengerparti strandolással vagy vitorlázással vagy golfozással

tölti-e. Módszerek Időmérleg A módszer kidolgozás és elterjedése a S zalai Sándor vezette 1965-1966. évi nemzetközi időmérleg-felvételhez fűződik. Lényege, hogy a megkérdezett személyek mintegy naplót vezetnek a megelőző napról vagy hétről, azaz feljegyzik, hogy a nap különböző szakaszaiban milyen tevékenységet végeztek, hol tartózkodtak, kivel voltak együtt. Ennek alapján össze lehet állítani a „nap 24 órájának” időbeosztását, időmérlegét, és az egyes emberek adatai alapján ki lehet számítani a férfiak, nők; fiatalok és idősebbek; munkások, parasztok, szellemi 2 foglalkozásúak stb. átlagos időbeosztását Az időmérleg-adatfelvételek feldolgozásánál három alapvető mutatót szokás kiszámítani: 1. a megkérdezettek által az adott tevékenységgel töltött idő, tehát a nap 24 óra átlagos felosztása különféle tevékenységek és a helyszínek, tartózkodási helyek közt, 2. az adott tevékenységben a

kérdezettek közül naponta részt vevők aránya, 3. azoknak átlagos ideje, akik az adott tevékenységben a vizsgált napon részt vettek Háztartás- statisztika A fogyasztási szokások vizsgálatának módszere. Ennek keretében a statisztikai hivatalok nagyobb számú háztartásból, amelyek lehetőleg az összes háztartás reprezentatív mintáját alkotják, arra kérnek fel személyeket, hogy hosszabb időn keresztül naplószerűen vezessék a háztartás összes jövedelmét és kiadását. Megfigyelés és élettörténet Az életmód, életstílus és különösen az életvilág kutatásában lényeges szerepet játszok a megfigyelés módszere, továbbá a kötetlen élettörténetek feljegyzése. Elméletek A szociológia tudományában a klasszikusok óta él az a gondolat, hogy az életmód különbségei lényegesen differenciálják a t ársadalmakat, befolyásolják a t ársadalmi szerkezetet. Max Weber háromdimenziós szerkezeti modelljében az életmód, a

megbecsüléssel, presztízzsel együtt a harmadik dimenzió lényeges eleme. Más szóval a társadalom tagjai nemcsak a gazdasági helyzet és a hatalom szerint rendeződnek a társadalom hierarchiájában, hanem az életmódjuk és az ennek az életmódnak következtében kialakuló megbecsültségük szerint is. Aki „finomabb”, „előkelőbb” életmódot folytat, azt jobban megbecsülik, függetlenül attól, hogy mekkora a jövedelme vagy vagyona és mekkora a hatalma. Az amerikai társadalomtudományok nagy „kívülállója”, az erősen társadalomkritikus Thorstein Veblen szerint a gazdagoknak a társadalom nagy tömegeitől való elkülönülésében szintén nagy szerepet játszik az életmód és a f ogyasztás. Ezt a gazdag osztályt „dologtalannak” nevezte el, és azt hangsúlyozta, hogy tagjait „hivalkodó fogyasztás” jellemzi, mert nagyon is meg akarják mutatni, hogy mennyire megengedhetik maguknak a fényűzést, hogy ezzel is kifejezésre

juttassák, mennyivel fölötte állnak a dolgozó tömegeknek. Az időmérleg-vizsgálatoknak az időfelhasználásra, annak társadalmi különbségeire koncentráló elemzései mellett tovább élt és az utolsó években ismét megerősödött az életmód és a t ársadalmi szerkezetben elfoglalt hely közötti összefüggés vizsgálata. Itt az egyik fő kérdés az volt, hogy van-e a munkásosztálynak sajátságos munkáséletmódja. Az 1960-as évek első felében a szociológia egyik sokat vitatott kérdése az volt, hogy elpolgárosodik-e a fejlett országokban viszonylagosan magas jövedelmű és ezért jólétben élő munkásosztály. Azt lehet mondani, hogy a modern szakmunkások magas keresetük és életszínvonaluk mellett is megtartják a hagyományos munkásosztályra jellemző életmód számos jellemzőit, tehát nem polgárosodnak el. Oscar Lewis a s zegénység szociológiájával kapcsolatosan már említett kutatásaiban a mexikói szegény családokat

vizsgálta. Azt bizonyította, hogy ennek a rétegnek egészen speciális életmódja van (különféle alkalmi munkákból élnek, háztartási gazdálkodásuk kevésbé ésszerű, a holnapra kevéssé gondolnak, nem takarékoskodnak, családi kapcsolataik meglehetősen zavarosak és gyakran változnak). Ezt nevezte a „szegénység kultúrájának”. P. Bourdieu szerint: A társadalmi hierarchiában magasabb helyzetű osztály különleges életmódjával, különleges szabadidős tevékenységeivel és ízléssel önmagát definiálja és különíti el más osztályoktól. Azzal, hogy milyen sportot űz, milyen zeneszerzőket kedvel, hogyan rendezi be a lakását stb., önmagát definiálja, így az egyes ember egy-egy társadalmi 3 osztályhoz, réteghez való tartozását juttatja kifejezésre. A mindennapi életmódnak ezeket az elemeit a praxis formájában foglalja össze. A praxis, vagyis a m indennapi gyakorlat- és ízlésválasztások hátterében áll az egész

társadalmi élettel és kultúrával szembeni következetes attitűd, amelyet habitusnak nevez. Ez a habitus jellemzi és egyben definiálja a társadalmi osztályokat. Még tovább mentek egyes német rétegződéskutatók, mert azt állítják, hogy a társadalmi osztály és réteg hagyományos meghatározói már nem a t ársadalmi struktúrában elfoglalt pozíció fő kritériumai. Ehelyett az életmód és az azt befolyásoló értékek alapján javasolnak a társadalmi struktúrán belül „társadalmi miliőket” megkülönböztetni. Ilyen miliők: magas konzervatív, kispolgári, hagyományos munkás, hátrányos helyzetű hagyományos munkás, társadalmi felemelkedésre orientált, feltörekvő, technokrata-liberális, hedonista, alternatívbaloldali miliő. Ezek a társadalmi miliők természetesen változnak az idők folyamán, régiek sorvadnak el, újak tűnnek fel és terjednek el. Nemzetközi tendenciák A szabadidő növekedése Az egymást időben követő

időmérlegekből kikövetkeztethető tendenciák valójában meglehetősen közismert tényeket mutattak ki. Lassan nő a szabadidő mennyisége A szabadidő növekedése azonban nem szükségképpen jár együtt annak változatos és igényes felhasználásával. Az emberek a megnövekedett szabadidő nagy részét ugyanis a televízióműsorok nézésére fordítják. Újabban észrevehető egyes társadalmakban olyan tendencia is, hogy a lakosság növekvő része igyekszik úgy alakítani szabadidejét, hogy az egészségének fenntartását elősegítő tevékenységekre több időt fordít, többet sportol, több időt tölt a szabad levegőn. A megnövekedett szabadidő és a megnövekedett jövedelem együttes hatásának következménye a belföldi és külföldi turizmusra fordított idő növekedése. A háztartási munka tendenciáját két ellentétes tényező befolyásolja: a háztartások gépesítése rövidíti az egyes háztartási munkák elvégzéséhez

szükséges időt; továbbá az életszínvonal emelkedése és a l akások alapterületének növekedése növeli a h áztartási munka iránti igényeket. Számos fejlett országban látszik az utolsó 10-15 évben olyan tendencia, hogy a „jóléti állam és a piac csődje” következtében (vagyis mert sem a jóléti állam, sem a piac nem képes megfelelően biztosítani bizonyos alapvető emberi szükségleteket, különösen a szolgáltatások iránti szükségletek megfelelő színvonalú kielégítését) megnőtt a családok, háztartások, barátok, szomszédsági csoportok és egyéb kisközösségek szerepe a jólét előállításában, és ezzel megnőtt az ilyen típusú munkára fordított idő. A férfiak és nők életmódja közötti különbségek lassan tűnőben vannak, elsősorban azáltal, hogy a férfiak munkaideje lassan csökken, a nők foglalkoztatása és ezzel az egy nőre jutó átlagos kereső munkával töltött idő viszont nő, és azáltal, hogy

a férfiak részvétele a háztartási munkában és a gyermekek gondozásában kissé emelkedik. Időmérleg vizsgálatok Az 1965-1966-ban végzett, 12 or szág – közöttük akkori kapitalista, szocialista országok és egy fejlődő ország – városi és városkörnyéki népességére kiterjedő első nemzetközi időmérleg-vizsgálat némileg meglepetésszerű eredményekhez vezetett. Kitűnt, hogy az iparosodás mindháromfajta vizsgált társadalomban sok hasonlóságot hozott létre. A szocialista társadalmakra jellemző, hogy lényegesen hosszabb volt az egy főre jutó munkaidő. Hosszabb volt a háztartási munkaidő is, elsősorban a háztartások alacsonyabb gépesítettsége következtében. Ennek következtében a szocialista társadalmak tagjai kevesebb szabadon felhasználható idővel rendelkeztek. 4 Magyarországi helyzet A magyar társadalom életmódja sok hasonlóságot mutat a többi fejlett társadaloméval, másrészt vannak a m agyar társadalom

életmódjának bizonyos különleges sajátosságai, amelyek az utolsó évtizedek magyarországi gazdasági és társadalmi viszonyaival függnek össze. Ha egyetlen mondatban akarjuk összefoglalni a magyar társadalom nagy többségének életmódját az 1970-es és 1980-as évekre vonatkozóan, akkor azt mondhatjuk: az emberek Magyarországon igen sokat dolgoztak. A munkával kapcsolatos közlekedés időtartama is viszonylag hosszú volt, naponta több mint átlagosan egy óra. Hosszú volt – a nőknél napi 4 óra, a férfiaknál napi 1 óra – a háztartási munkával töltött idő. Más országokhoz viszonyítva a hosszú kötött időnek leginkább az volt az oka, hogy a magyar társadalom tagjainak nagy többsége a munkahelyen végzett munkát követően különféle munkákkal próbált kiegészítő jövedelemhez jutni. E jövedelemkiegészítő tevékenységek között a leggyakoribb a mezőgazdasági kistermelés volt. A lakosságnak mintegy kétharmada élt olyan

háztartásban, amely kisebb-nagyobb mértékben gazdálkodott. Az időmérleg vizsgálatok két további olyan munkatevékenység előfordulásáról adtak információt, amelyek ugyan nem eredményeztek pénzbeli jövedelmet, de lényegesen hozzájárulnak a cs aládok életszínvonalának emeléséhez. Ezek: lakásépítés és –karbantartás, továbbá a tartós fogyasztási eszközök szerelése, javítása, karbantartása. Az 1993. évi időmérleg-felvétel egyrészt a k orábbi tendenciák folytatódását, másrészt a rendszerváltással összefüggésben bekövetkezett lényeges változásokat mutatta ki. A főfoglalkozásban végzett munka idejének erőteljes csökkenése nemcsak a munkaidő rövidülésének és a szabadidő növekedésének nagy tendenciáját tükrözi, hanem ezen kívül a munkahellyel rendelkező népesség arányának erős csökkenését is. E csökkenés oka egyrészt a munkanélküliség megjelenése és jelentős megnövekedése, másrészt a

foglalkoztatás ennél is nagyobb csökkenése, a foglalkoztatott népesség jelentős részének nyugdíjba vonulása és egy másik részének egyszerűen a háztartásba való visszavonulása. Azonban a főmunkahelyek elvesztése, az ott töltött átlagos idő megrövidülése nem vezetett az egyéb jövedelemkiegészítő munkatevékenységek idejének növekedéséhez. Oka, hogy a nem mezőgazdasági jövedelemkiegészítő tevékenységek feltételei kedvezőtlenebbé váltak. Lecsökkent a mezőgazdasági jövedelemkiegészítő tevékenységekre fordított idő is, mivel a kereslet lényegesen csökkent. Visszaesett az építési munkára fordított idő is 1993-ban a nők összes kötött tevékenységének ideje 58 perccel hosszabb volt, mint a férfiaké. Más szóval ezt mondhatjuk, hogy a társadalom felnőtt nőtagjai naponta közel egy órával több munkát fordítottak a társadalom egésze jólétének előteremtésére, mint a férfiak. Még nagyobbak voltak az

1970-es és 1980-as években a t ársadalmi rétegek közötti különbségek. A kötött idő hossza és a társadalmi hierarchiában elfoglalt hely közötti kapcsolat nagyon határozott és egyértelmű volt: a vezetők és értelmiségiek kötött ideje a legrövidebb volt, a mezőgazdasági fizikaiaké pedig a leghosszabb. 1993-ra a társadalmilag kötött idő különbségeinek képe némileg összezavarodott. A felsővezető és értelmiségi férfiak összes munkával töltött ideje erősen megnőtt. Két társadalmi csoport életmódját különlegesen vizsgálták Magyarországon. Ezek a szegények és a cigányok. Sok tekintetben hasonlít az életmódjuk a mexikói családokéhoz: barakklakásokból álló kis telepeken laknak, a jövedelmek igen alacsonyak, a lakás és lakókörnyezet igen szegényes, a h áztartási gazdálkodás kevéssé ésszerű, a családtagok nagy része szakképzetlen munkás. Társadalompolitika Az életmód társadalompolitikai

befolyásolásával kapcsolatos alapvető kérdése, hogy lehet-e és szabad-e állami politikákkal az életmódot irányítani. Mind a külföldi, mind pedig a hazai 5 tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az életmód nagyrészt spontán módon alakul. Mindenképpen törekedni kell arra, hogy különféle gazdaságpolitikai és társadalompolitikai intézkedéseknek az életmódra való hatását előre becsüljük, és ne vezessünk be olyan politikát, amelyek az életmódot súlyosan, károsan befolyásolják. Arra kellene törekedni, hogy a magyar társadalom tagjainak minél több olyan idejük legyen, amelynek felhasználásáról maguk döntenek, és minél több választási alternatíva álljon előttük