Legal knowledge | Criminal law » Marosi Beatrix - A halálbüntetés, Jog és erkölcs

A halálbüntetés Jog és erkölcs Készítette: Marosi Beatrix Erkölcstan, etika szakos pedagógus Budapest 2013 TARTALOMJEGYZÉK TARTALOMJEGYZÉK . 2 1. BEVEZETÉS 3 2. A BÜNTETÉS 4 2.1 Fogalma 4 2.2 Jogi háttér 4 2.21 Magyarország Alaptörvénye 4 2.22 23/1990(X31) AB határozat 5 2.23 Nemzetközi egyezmények 5 2.3 A büntetés célja 8 3. TÖRTÉNETE 9 3.1 Kezdetek 9 3.2 A halálbüntetés napjainkban 10 4. VITÁK A HALÁLBÜNTETÉSRŐL 12 4.1 Az elrettentő hatás 12 4.2 Humánus vagy antihumánus? 13 4.3 Szükséges vagy szükségtelen? 14 4.4 A Justizmord 14 4.5 Gazdaságossági szempontok 15 5. A KUTATÁSI TÉMAVÁLASZTÁS INDOKLÁSA 16 6. KUTATÁS 18 6.1A kutatási módszerválasztás indoklása 18 6.2Szituációs tényezők 19 6.3Csoportösszetétel 20 6.4 Módszerválasztás: erkölcsi dilemmavita 22 7. A FÓKUSZCSOPORTOS VIZSGÁLAT VEZÉRFONALA, A DILEMMAVITA MENETE . 22 8. ÖSSZEGZÉS 31 8.1Tapasztalatok 31 8.2 Kutatási eredmény 32

FELHASZNÁLT IRODALOM: . 34 MELLÉKLETEK . Hiba! A könyvjelző nem létezik „"Mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek." Nem, nem olyan könnyű, néha lehetetlen. Hogy az idő segít Biztosan De nem olyan egyszerű a dolog; a megbocsátás nem pusztán lelki diszpozíció, erősen függ a körülményektől. Könnyebbé válik, ha a károsodás következményei életünkben megszűntek. Könnyebbé válik akkor is, ha a rossz következmények nem szűntek meg ugyan, de sikerült másban, máshol kárpótolni magunkat. Boldog ember könnyen megbocsát Ha pedig ehhez a két lehető körülményhez egy harmadik is járul - most már csakugyan lelki tényező -, az úgynevezett lelkiismeret, a jóvátétel szándéka és cselekvése a vétő részéről, akkor a megbocsátás természetessé válik. Megkönnyebbüléssé, majdnem örömmé, mintha valami fájdalmas betegségből, keserű fekélytől szabadultunk volna meg.”1 (Nemes Nagy Ágnes) 1. BEVEZETÉS A

halálbüntetés kérdése sem politikailag, sem jogilag nem aktuális a mai Magyarországon. Mégis ez a téma nagy érdeklődésre tart számot a társadalomban A rendszerváltás után a társadalom értékítélete felbomlott és az emberek hiába kerestek kapaszkodót a jogban, az nem volt azonos saját erkölcsi meggyőződésükkel Számtalan vitát folytatnak a halálbüntetés visszaállításáról, szükségességéről, különösen akkor aktualizálódik ez a probléma, amikor a közvélemény figyelme valamilyen súlyos bűncselekmény felé fordul (pl. Szita Bence-ügy, Bándy Kata meggyilkolása stb.) Ma nem jogi, hanem erkölcsi dilemmaként éljük meg/át ezt a kérdést: az esetlegesen kimondott halálos ítélet után, melyikünk lenne képes a végrehajtásra is, melyikünk tudna a szemébe nézni az elítéltnek, vagy akár csak végignézni a kivégzés folyamatát mindannak a tudatában, hogy ez egy visszafordíthatatlan, jóvátehetetlen esemény. A bűnösnek

bűnhődni kell, de éreznie is kell a súlyát a tetteinek. Ugyanakkor az emberélet a legnagyobb kincs, amellyel rendelkezünk a születéstől a halálig, nem akarhatjuk ezt senkitől sem elvenni. De nehéz erről azt a szülőt meggyőzni, kinek gyermeke gyilkosság áldozata lett, nehéz azt a gyermeket meggyőzni, akinek szüleit brutális kegyetlenséggel megölték, és nehéz mindazokat, akik értelmetlenül vesztették el szeretteiket mások gyilkos tettei miatt. 1 http://www.citatumhu/kategoria/Megbocsatas/3 (20131117) 2. A BÜNTETÉS 2.1 Fogalma A halálbüntetés a legsúlyosabb büntetési forma, a bűnösnek talált személy életének kioltása, az élettől való megfosztása jogi eljárás keretében. A halálos ítélet végrehajtása a kivégzés. A kivégzés alatt olyan, nem jogszerűen végrehajtott emberölést is értenek, amit tervszerűen hajtanak végre, és az ölés előtt védekezésre képtelen állapotba hozzák az áldozatot.2 A büntetés a

bűnhöz kapcsolódik, így mondhatjuk, hogy ezen két fogalom egyidős. A bűn és a büntetés egyidős az emberiséggel, a társadalom kialakulásával. A büntetés fogalmában benne található valamifajta hátrány, mely az elkövetőt sújtja és mely közvetlenül az elkövető által véghezvitt bűnös cselekedethez kapcsolódik. A hátrány olyan rossz, amely az elkövetőt sújtja és valamely életjavának az elvételét, korlátozását jelenti, amely az elkövetőt korábbi helyzetétől hátrányosabb helyzetbe hozza. A büntetőjog a bűncselekmény fogalmánál tárgyalja a jogkövetkezményt, az ún. szankciót, ugyanis akkor beszélhetünk bűncselekményről, ha a cselekmény kimerít egy bűntető törvényi rendelkezést, azaz tényállásszerű, ha az elkövető a cselekményét szándékosan, vagy gondatlanul követi el, ha a cselekmény társadalomra veszélyes, és ha azt a törvény joghátránnyal fenyegeti, azaz szankciót rendel hozzá. A

halálbüntetésnél ez a joghátrány az élet elvétele 3 2.2 Jogi háttér A halálbüntetéssel kapcsolatos jogi szabályozást Magyarországon két jogszabály és számos nemzetközi egyezmény határozza meg. 2.21 Magyarország Alaptörvénye II. cikk Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg. 2 Halálbüntetés-Wikipédia, http://hu.wikipédiaorg/wiki/Halálbüntetés (20130309), (A továbbiakban: Wikipédia) 3 DR. SZABÓ PÉTER: A büntetés, annak célja, jogalapja, http://wwwjogiforumhu/publikaciok/86, (2013.0309), (A továbbiakban: Dr Szabó Péter) IV. cikk (1) Mindenkinek joga van a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz. (2) Senkit nem lehet szabadságától másként, mint törvényben meghatározott okokból és törvényben meghatározott eljárás alapján megfosztani. Tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés csak

szándékos, erőszakos bűncselekmény elkövetése miatt szabható ki. 4 Az alaptörvény rögzíti a II. cikkben, az emberi élethez való jogot, illetve a IV cikkben rendelkezik a tényleges életfogytig tartó büntetésről. 2.22 23/1990(X31) AB határozat Az alkotmánybíróság a 23/1990 (X. 31) határozatában foglalkozott a halálbüntetés témájával. Az indítványozó az alkotmányellenességet az élethez való joggal, illetve az embertelen büntetés tilalmával való ellentétben látta. Az alkotmánybíróság alkotmányellenesnek találta a jogszabályt, mivel az alapvető jog lényeges tartalmát korlátozza, így ellentétes az alkotmány 8. §-val Indoklásban az alkotmánybíróság kimondta, hogy "az emberi élet és az emberi méltóság elválaszthatatlan egységet alkot és minden mást megelőző legnagyobb érték, olyan oszthatatlan és korlátozhatatlan alapjog, amely számos egyéb alapjog forrása és feltétele." A halálbüntetésre

vonatkozó rendelkezések az alapvető jog lényeges tartalma korlátozásának alkotmányjogi tilalmába ütköznek, mivel megengedik e jog teljes és helyrehozhatatlan megsemmisítését.5 2.23 Nemzetközi egyezmények Jelenleg a halálbüntetéssel kapcsolatban két nagy nemzetközi egyezmény hatálya terjed ki Magyarországra: az egyik az Emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény (Római Egyezmény) és az ahhoz tartozó 6. kiegészítő jegyzőkönyv, a másik pedig a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának (Egyezségokmány) az Egyesült 4 Magyarország Alaptörvénye, http://jogszabalykereso.mhkhu/cgi bin/njt doccgi?docid=137076626975 (20130421) 5 DR. SZABÓ PÉTER Nemzetek Közgyűlése XLIV. ülésszakán, 1989 december 15-én elfogadott Második Fakultatív Jegyzőkönyve. Az előbbi egyezményt és az ahhoz tartozó kiegészítő jegyzőkönyveket, 6. kiegészítő

jegyzőkönyvet is, 1983 április 28-án fogadták el Strasbourgban. Az elsőt Európa Tanács keretében hozták tető alá, és ahhoz csak az Európa Tanács tagjai csatlakozhatnak; az utóbbi egyezmény, illetve annak fakultatív jegyzőkönyvei pedig az ENSZ keretében jöttek létre, és ezek aláírói is csak ENSZtagállamok lehetnek. Hazánk a Római Egyezményt és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyvet az Európa Tanácsba való felvétele után három évvel, 1993-ban egyszerre ratifikálta. (Az Egyezménynek és a nyolc kiegészítő jegyzőkönyvének kihirdetéséről szóló 1993. évi XXXI. törvény 1993. április 15-én lépett hatályba, de az alapegyezményben foglaltakat már 1992. december 1 napjától kezdődően alkalmazni kell.) Az 1983-ban elfogadott és a szükséges öt ratifikáció után 1985-ben hatályba lépett Hatodik kiegészítő jegyzőkönyv az 1. Cikkében fogalmazza meg: "A halálbüntetést el kell törölni. Senkit

sem lehet halálbüntetésre ítélni, sem kivégezni" Azonban ez a tilalom nem kategorikus, ugyanis a 2. Cikk szerint "egy állam törvényhozása rendelkezhet halálbüntetésről háború idején vagy háború közvetlen veszélye idején", vagyis ez a jegyzőkönyv nem általában tiltja meg a halálbüntetést, hanem annak alkalmazását csak béke idején nem engedi meg, igaz, ezen kívül a jegyzőkönyvet aláíró állam részéről a jegyzőkönyvhöz semmilyen fenntartás nem fűzhető. A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, melyet az Egyesült Nemzetek Közgyűlése XXI. ülésszakán, 1966 december 16-án fogadtak el, Magyarországon az 1976. évi 8 törvényerejű rendelet cikkelyezett be, eredeti szövegében kimondja: "Minden emberi lénynek veleszületett joga van az életre. E jogot a törvénynek védelmeznie kell. Senkit sem lehet életétől önkényesen megfosztani." (6 Cikk 1 pont) A 2 pont azonban rögtön

hozzáteszi: "olyan országokban, amelyekben a halálbüntetést nem törölték el, csak a bűncselekmény elkövetése idején hatályos törvényben meghatározott legsúlyosabb bűncselekményekért lehet kiszabni halálbüntetést, és az nem állhat ellentétben az Egyezségokmány rendelkezéseivel, sem a népirtás bűncselekményének megelőzéséről és megbüntetéséről szóló egyezménnyel. E büntetést csak az illetékes bíróság által hozott jogerős ítélet alapján lehet végrehajtani." "Halálbüntetést nem lehet kiszabni a 18. életévüket be nem töltött személyek által elkövetett bűncselekmények miatt, és azt terhes nőkön nem lehet végrehajtani." Az Egyezségokmány eredeti szabályozása csak az élettől való önkényes megfosztást tilalmazta, lehetővé téve a halálbüntetés alkalmazását olyan országokban, amelyek azt még nem törölték el. Az Egyezségokmányhoz fűzött, a halálbüntetés

eltörlésére irányuló Második Fakultatív Jegyzőkönyv a következőket deklarálja: "A jelen Jegyzőkönyv részes államainak joghatósága alá tartozó személyeken nem szabad halálbüntetést végrehajtani." (1 Cikk 1 pont) "Joghatósága körében minden részes állam megteszi a szükséges intézkedéseket a halálbüntetés eltörlésére." (1 Cikk 2 pont) Hasonlóan a Római Egyezmény 6. kiegészítő jegyzőkönyvéhez - ez a Jegyzőkönyv sem tartalmaz totális abolíciós kötelezettséget az aláíró tagállamok számára, ugyanis rögtön a 2. Cikk 1 pontja kinyilvánítja: "Ezen Jegyzőkönyvhöz nem lehet fenntartást tenni, kivéve a megerősítéskor vagy csatlakozáskor tett azon fenntartást, amely a halálbüntetés alkalmazását háború idején, a háború alatt elkövetett legsúlyosabb katonai bűncselekményekben való bűnösség megállapítása miatt lehetővé teszi." Vagyis az ezen jegyzőkönyvet aláíró

tagállamok sem kötelesek azt háború idején alkalmazni, amennyiben a megerősítéskor vagy a csatlakozáskor ilyen értelmű fenntartást tettek. Magyarország a Jegyzőkönyvet 1994-ben fenntartás nélkül fogadta el, majd az 1995. évi II törvénnyel cikkelyezte be, mely 1995 március 2-án lépett hatályba, ám a Jegyzőkönyv rendelkezéseit már 1994. május 24 napjától kezdődően alkalmazni kell. 6 Az Európai Unióhoz történt csatlakozást követően (2004) már tilos lett a halálbüntetés alkalmazása, ugyanis a 2000 decemberében elfogadott, az Európai Unió Alapvető Jogok 6 DR. TÓTH J ZOLTÁN: A halálbüntetés és a nemzetközi egyezmények http://www.jogiforumhu/publikaciok/128 (20130309), (A továbbiakban: Dr Tóth J Zoltán) Kartája 2. Cikkének 2 pontja megfellebbezhetetlenül leszögezi: "senkit sem szabad halálra ítélni, sem kivégezni."7 2.3 A büntetés célja A büntetés mögött mindig valamifajta büntetőhatalmi kényszer

áll, ma ezt az állam kizárólagos büntetési monopóliumaként említjük. A büntetés céljai az újabb bűncselekmény elkövetésének megelőzése. A megelőzésnek két oldala van, az egyik szerint az elkövetőt kell visszatartani újabb elkövetéstől, a másik a társadalom többi tagját rettenti vissza bűnelkövetéstől. A büntetés célja az igazságosság, az újabb bűncselekmény megelőzése, a hasznosság és szükségesség, újabb bűncselekmény megelőzése elveinek érvényre juttatása. A megtorlás manapság újra terjedőben van, ugyanis a társadalom igazságérzete a súlyosabb büntetések kilátásba helyezését igényli. A büntetés többes funkcióval bír Hatásos eszköz lehet a bűnözés kontrolljánál. Cselekvési korlátot jelent az egyénnek, a társadalom tagjának. A büntetés jogi kategória, így jogi eljárásként is értelmezhető A büntetést a hatalomgyakorlás egyik eszközének is tekinthetjük, amelyben ugyanakkor tetten

érhetjük a társadalom erkölcsi ítéletének kifejeződését is. A büntetés célja a táradalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más, bűncselekményt követhessen el. Az egyéni prevenció tekintetében a büntetés célja annak megelőzése, hogy az elkövető újból bűncselekményt kövessen el. E cél lényegében háromféleképpen érhető el: javítással, neveléssel, a társadalomba történő visszaillesztéssel, az elkövető visszatartásával, az elkövető ártalmatlanná tételével. Az ártalmatlanná tétel egyrészt jelentheti az elkövető elszigetelését, másrészt a fizikai megsemmisítést.8 7 8 DR. TÓTH J ZOLTÁN DR. SZABÓ PÉTER 3. TÖRTÉNETE 3.1 Kezdetek Az őskortól fogva egészen a legújabb korig a legtöbb társadalom jogrendje tartalmazta a halálbüntetést, amelyet jellemzően kultúrától függetlenül az egyik legsúlyosabb büntetésnek tekintettek Jelenleg a világ országai közül 97

egyáltalán nem alkalmaz halálbüntetést, 8 csak rendkívüli körülmények fennállása esetén, és 35 államban a büntetőjog része ugyan, de már legalább 10 éve nem alkalmazták. 58 államban továbbra is gyakorlat A halálbüntetés a régebbi korokban, illetve diktatúrákban elrettentés céljából gyakran kínzással párosult és nyilvánosan történt, és a politikai ellenfelekkel, vagy ártatlan emberek tömegeivel szemben is elkövették. Az ókorban alkalmazása gyakran összekapcsolódott az emberáldozat intézményével, amit a bűncselekménnyel gyanúsított emberek mellett különösen az elfogott ellenségen alkalmaztak. A kivégzés emberáldozat-mivoltának hátterében az állt, hogy az illető az elkövetett bűntettével megsértette az isteneket, és engesztelésként őt ajánlották fel. Emellett a közösségből való eltávolítás is szerepet játszott: a közösség rendjét jelentősen veszélyeztetőt a táboron kívülre száműzték, s

hogy ne tudjon visszatérni, gyakran egy fához kötötték. Ez szorosan kapcsolódott a földet és a fákat övező vallási felfogáshoz. Rómában a kezdeti időktől alkalmazták a halálbüntetést. A Római Birodalomban a principátus idején, azonban ha ki is szabták azt római polgárra, helyette száműzetésbe vonulásra hagytak lehetőséget az elítéltnek, azzal a feltétellel, hogy ha visszatér, végrehajtják rajta az ítéletet. Később ez úgy módosult, hogy a halálbüntetés helyett eleve a száműzetésre ítélték az illetőt. A halálbüntetést Septimus Severus római császár vezette be újra, akit követően újra elterjedt annak alkalmazása. A középkorban a halálbüntetés alkalmazása és módszere az elítéltek társadalmi osztálya, valamint az elkövetett cselekmény szerint is különbözött. A középkori Európában általában a közrendűeket felakasztották, a nemeseket lefejezték. Minősített, különösen súlyosnak számító

esetekben általában lehetőség volt valamelyik minősített, kínzással együtt járó kivégzési módszer alkalmazására. A felvilágosodás korában több jelentős gondolkodó is felemelte a szavát a halálbüntetés eltörlése érdekében. 1764-ben látott napvilágot az olasz író, Cesare Beccaria „Bűnökről és büntetésekről” című műve (Dei Delitti e Delle Pene), amelyben amellett érvel, hogy a kínzás és a kivégzés nemcsak erkölcstelen, hanem mérhetetlenül romboló hatású is az egész társadalomra. Beccaria műve nagy visszhangot váltott ki a maga korában. Az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának 8. kiegészítő cikkelye (8th Amendment, 1791) a kegyetlen és szokatlan (cruel and unusual) büntetések tilalmát mondja ki, amit a gyakorlatban a kegyetlen kivégzési módszerek tilalmaként értelmeznek, bár az is felmerült, hogy magában foglalhatja a halálbüntetés, mint önmagában "kegyetlen és szokatlan" büntetés

tilalmát. Franciaországban a francia forradalom idején minden elítéltre ugyanazt a halálbüntetést, a guillotine-nal történő lefejezést alkalmazták, amit gyors és fájdalommentes, "emberséges" eljárásnak neveztek. Az Egyesült Államok néhány államában már a 19. század óta egyáltalán nem gyakorolják a halálbüntetést, az első állam, amely törvény szerint felszámolta, Michigan volt (1847). Portugáliában 1867 óta nincs halálbüntetés 1949-től kezdve először Nyugat-Németország, majd számos más demokratikus ország az alkotmányában is rögzítette a halálbüntetés eltörlését. A halálbüntetés tiltása jelenleg 42 ország alkotmányában szerepel, köztük Magyarországéban is. 9 3.2 A halálbüntetés napjainkban A mai demokratikus országok közül csak az USA (államainak többsége) és Japán az, ahol a halálbüntetés intézményesítve van, bár azt csak a legsúlyosabb életellenes bűncselekmények

büntetéseként alkalmazzák. Ma a világ 74 országában engedi meg a törvény a halálbüntetést (az említett országokon kívül Afrika, a Közel-Kelet, Ázsia és a Karib-térség egyes államaiban). A legtöbb országban azonban csak gyilkosság, 9 Wikipédia illetve háborús bűncselekmény miatt szabják ki. Néhány országban ezenkívül a kábítószerrel való kereskedelmet is halállal büntetik (Kína, Indonézia, Malajzia, Szaúd-Arábia, Szingapúr és Vietnam). Oroszországban 1999 óta moratórium van a kiszabott halálbüntetések végrehajtására. Az egyetlen európai ország, ahol még érvényben van a halálbüntetés és kivégzéseket továbbra is hajtanak végre, az Fehéroroszország. Több diktatórikus berendezkedésű országban még ma is végrehajtanak kivégzéseket politikai okokból. Az Amnesty International jelentése szerint 2004-ben 25 országban alkalmaztak halálbüntetést, összesen 3 797 esetben. A kivégzések 90%-ára Kínában

került sor, (összesen kb. 3400 személy) Kínában 1990 és 2001 között legalább 20 000 kivégzést hajtottak végre, részben politikai okokból. 10 A legtöbb halálbüntetést végrehajtó 12 ország 2004-ben:11 10 11 Wikipédia http://www.miabonyunkhu/cikkek/2012/08/03/Halalbuntetesek a vilagban, (20130309) 4. VITÁK A HALÁLBÜNTETÉSRŐL Az Alkotmánybíróság 1990 októberében eltörölte a halálbüntetést Magyarországon. Az elmúlt 23 esztendőben a büntetési nem visszaállítása érdekében – különösen egyegy kirívóan súlyos bűncselekmény után – civilek és politikusok is gyakran szót emeltek. A rendszerváltozás hajnalán a Halálbüntetést Ellenzők Ligája kezdeményezte a legsúlyosabb büntetési nem kiiktatását a magyar jogrendszerből. Az Alkotmánybíróság 1990 októberében hozott határozatában leszögezte: a Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz,

amelyektől senkit sem lehet önkényesen megfosztani. 12 4.1 Az elrettentő hatás A halálbüntetés-pártiak szerint a halálbüntetésnek elrettentő hatása van, mert hatékonyan képes visszatartani az élet elleni bűncselekmények potenciális elkövetőit szándékuk megvalósításától. Az abolicionisták szerint nincs bizonyíték arra, hogy bárkit is sikerült volna visszatartani a halálbüntetéssel való fenyegetés által. Szerintük nem rettenti el az ezzel való fenyegetés azokat az embereket, akik cselekedetüket hirtelen felindulásból, erős izgalmi állapotban, nagyfokú érzelmi-idegi stresszhelyzetben, illetve alkohol hatása alatt követik el. Mindezekben közös, hogy a tettes tudata beszűkült, ezért átmeneti jelleggel nem tudja indulatait megfékezni, nem képes magatartását teljes mértékben kontrollálni. A “hirtelen felindulás” a spontán, indulati, nem tudatos viselkedés egy fajtája, így az elkövetett tett potenciális

következményeinek (mindenekelőtt a büntetés fajtájának és mértékének) az előzetes számbavétele és értékelése a leendő elkövető részéről fel sem merül. 13 A halállal való fenyegetés nem tudja továbbá elrettenteni az elmebetegeket, az öngyilkos gyilkosokat, nem rettenti el a halálbüntetés azokat sem, akik pont ennek révén kívánnak mártírrá válni.14 12 TÓTH J. ZOLTÁN: Halálbüntetés: pro és kontra, http://jeszajkeltehu/tóth14html, (20130309), (A továbbiakban: Tóth) 13 TÓTH 14 TÓTH A halálbüntetés megtartása, illetve visszaállítása mellett kardoskodók azt mondják, hogy ha a halálbüntetés helyett a legsúlyosabb büntetés a tényleges életfogytiglan, és valakit ez fenyeget, annak ugyanúgy nincs vesztenivalója, és ugyanúgy többször fog gyilkolni, mint a halálbüntetéssel fenyegetett. Sőt a halálbüntetés kiiktatásával megszűnne az életellenes bűncselekmények alternatív büntetéssel fenyegetése.15

4.2 Humánus vagy antihumánus? Az abolicionisták szerint a halálbüntetés embertelen büntetési nem, mert sérti az élethez és emberi méltósághoz való jogot azáltal, hogy ezen jogok gyakorlását és élvezetét nemcsak korlátozza, hanem véglegesen és visszavonhatatlanul lehetetlenné teszi (L. 23/1990 (X31) 16 A halálbüntetés-pártiak szerint, ha elismerjük az egyénnek az önvédelemhez való jogát, vagyis azt, hogy az életét fenyegető támadást a támadó megölésével is elháríthassa, akkor el kell ismernünk a társadalom kollektív önvédelemhez való jogát is. Ha az egyénnek individuumként joga van az önvédelemre, akkor joga kell, hogy legyen egy közösség, azaz a társadalom tagjaként is. A társadalomnak tehát nemcsak joga, hanem a tagjaival szembeni kötelessége is, hogy megvédje őket mások jogtalan támadásaival szemben. Ha pedig az életellenes támadásokat csak a támadó életének elvételével tudja megakadályozni, akkor

köteles ezt is megtenni.17 A halálbüntetés ellenzői szerint minden végrehajtási mód kegyetlen, embertelen, fogalmilag nem létezik tehát humánus kivégzés. Bármily gyors is egy kivégzés, az szükségszerűen valamekkora fádalommal, szenvedéssel jár. A halálbüntetés azonban nemcsak a kivégzés metódusai miatt embertelen, hanem azért is, mert a halálos ítélet kihirdetése és annak végrehajtása között rengeteg idő telik el. A hosszú várakozási idő az elítélteket mind fizikailag, mind mentálisan kikezdi. Ez pedig egy idő után testi és szellemi leépülésükhöz vezet. Ehhez jön még az az érzés, hogy minden nap azt 15 TÓTH TÓTH 17 TÓTH 16 várják rettegve, mikor hirdetik ki a kegyelmi kérvényüket elutasító határozatot, illetve ha már ez is megtörtént, mikor hirdetik ki a kivégzés időpontját. 18 4.3 Szükséges vagy szükségtelen? Az abolicionisták egyik legfőbb érve a halálbüntetés ellen, hogy annak nincs nagyobb

elrettentő hatása, mint más súlyos büntetési formáknak, ezért annak fenntartása szükségtelen. A halálbüntetés sem alkalmas arra, hogy az életellenes bűnözés terjedésének gátat vessen, Kérdés azonban, hogy a szabadságvesztés tényleg rendelkezik-e ugyanolyan visszatartó erővel, mint a halálbüntetés (és ezért az valóban szükségtelen), avagy nem (és ezért a halálbüntetés mégiscsak szükséges). A halálbüntetés-pártiak szerint a legsúlyosabb bűncselekmények elkövetőit ki kell vonni a társadalomból, nem szabad nekik több esélyt adni, hogy veszélyeztessék a társadalom tisztességes tagjainak életét. Épp ezért a határozott ideig tartó szabadságvesztést, illetve a nem tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést nem tartják megfelelőnek. Akit tényleges életfogytiglanra ítéltek, és kiszabadulására nincs remény, az kezelhetetlenné válik: bármit is tesz, az nem súlyosbíthatja a büntetését, hiszen csak egy

élete van, amelyet így is, úgy is a börtönben kell végigszenvednie. Végül meg kell említeni a szabadságvesztés általános visszatartó hatásának csökkenését. A szabadságvesztés ugyanis csak addig rendelkezik elégséges elrettentő erővel, ameddig a “kinti” és a “benti” élet minősége között számottevő különbség van. Amíg a börtönbe kerülés nagymértékű életszínvonal-csökkenéssel jár, addig ez jelentős fékezőerőt jelent a potenciális bűnelkövetők számára. Mihelyst azonban ez a differencia csökkenni kezd (és manapság ennek lehetünk tanúi a büntetés-végrehajtási intézetek korszerűsítésével), úgy válik ez a visszatartó erő egyre kisebbé. Sőt szélsőséges esetben az előjel pozitívvá válhat19 4.4 A Justizmord Az abolicionisták legfőbb érve, hogy a halálbüntetés tévedés esetén jóvátehetetlen, visszafordíthatatlan. 18 19 TÓTH TÓTH A Justizmordot csak úgy lehet teljes bizonyossággal

eltörölni, ha a halálbüntetést megszüntetjük. A halálbüntetés pártolói ezzel szemben azt mondják, hogy a tévedés nem elkerülhetetlen velejárója a bírói ítélkezésnek. A tévesen kiszabott halálos ítélet lehetősége bizonyos eljárási garanciák bevezetésével, illetve kiterjesztésével elkerülhető. Ilyen eljárási garancia lehet például az, ha halálbüntetést csak a bírói tanács összes tagjának egyetértésével lehetne kiszabni. 4.5 Gazdaságossági szempontok Egy ember élete nem pénzkérdés. Életről vagy halálról dönteni pusztán gazdasági indokok alapján nem szabad, A halálbüntetés-pártiak szerint a gyilkosok halálra ítélése és kivégzése olcsóbb, mint élethossziglani tartásuk, mégpedig két szempontból is. Az egyik az, hogy ha egy gyilkost kivégeznek, akkor ezután több költség már nem merül fel az állam számára, míg ha életfogytiglani szabadságvesztésre ítélik, akkor évtizedeken át etetni, őrizni

kell őt, fűteni, világítani kell rá stb., tehát az elítélt életben tartása jelentős többletterhet ró a társadalomra. Az érvelések másik fajtája természetesen tagadja mind a gazdasági jogelméleti megközelítést: szerintük egyrészt a szabadságvesztés azért gazdaságosabb, mert az elítélt munkaereje így még kihasználható, másrészt tényadatokkal bizonyítják, hogy egy olyan eljárás, amelyben akár halálbüntetést is ki lehet szabni, messze költségesebb, mint egy olyan, ahol ezen szankció alkalmazására nem kerülhet sor.20 20 TÓTH 5. A KUTATÁSI TÉMAVÁLASZTÁS INDOKLÁSA Az elmúlt évtizedekben a halálbüntetés elleni küzdelem jelentős eredményeket hozott. 2012 végéig 97 országban szüntették be a halálbüntetést, 35 országban tíz évre felfüggesztették az alkalmazását, ugyanakkor ma még 58 országban/térségben létezik a legszigorúbb büntetési tétel. 2003 óta október 10-e a halálbüntetés elleni világnap

Mégis az mondható, hogy napjainkban az egyik legkényesebb és a legtöbb vitát kiváltó témája, amely világszerte, így Magyarországon is, sok indulat kiváltó oka. Jogi szempontból a nemzetközi szerződések és az Alaptörvény sem teszik értelmezhetővé a halálbüntetés dilemmáját. A téma mégis gyakran napirendre kerül, főként egy-egy országos nyilvánosságot kapó ügy kapcsán, főként a gyermekek, az idősek és a nők ellen elkövetett kegyetlen gyilkosságok hozzák felszínre. Mivel az Európai Unió a leghatározottabban ellenzi a halálbüntetés intézményét, ezért ha egy politikai erő vissza akarná azt nálunk állítani, akkor az Unióból is ki kellene lépnünk. Vajon a magyar társadalom hogyan áll a témához? A közvéleménykutatások azt mutatják, hogy a magyar lakosság többsége halálbüntetés-párti vallási és politikai nézeteitől függetlenül.21 „A népesség 63 százaléka békeidőben is elfogadhatónak tartaná a

halálbüntetést, és ez az arány még a magukat vallási felekezethez sorolók esetében is ilyen magas. Emellett további 7 százalék háborús körülmények között tartaná elfogadhatónak, és mindössze 28 százalék mondta, hogy a halálbüntetés semmilyen körülmények között nem engedhető meg. Korábbi elemzés is utalt már arra, hogy a magyar népesség szívesen büntet, azaz a károkozások esetében nemcsak a helyreállítást tartják fontosnak, hanem azt is, hogy az elkövető elnyerje méltó büntetését. Ugyanakkor a halálbüntetés „népszerűsége” minden bizonnyal az ezzel kapcsolatos vizsgálatok ismeretlenségével, tájékozatlanságával is magyarázható. 21 http://www.artsonlinehu/halalbuntetes-allitsak-e-vissza-vagy-sem/ (20131108) az emberek 2% 28% 7% 63% nem tudja háboruskörülmények békeidőben nem fogadható el A tájékozatlanság mellett a halálbüntetés támogatottságának egy további oka lehet, hogy az

emberek „erőszak-percepciója” jóval erőteljesebb a valóságnál, azaz mind az elkövetett erőszakos bűncselekmények arányát, mind a bűncselekmények számának növekedését a hivatalos statisztikákhoz képest magasabbnak gondolják.”22 „Azonban akármennyire fejlett is az igazságérzetünk, felvetődik egy erkölcsi kérdés. Ha a gyilkosság halálos bűn, akkor a halálbüntetésen keresztül az állam, illetve a társadalom – ha közvetve is, de – nem mocskolja-e be éppúgy a kezét, mint az, akit ugyanezért a cselekedetért éppen kivégeznek? Egy élet kioltása a közjó érdekében még oké? Az se elhanyagolható szempont, hogy mi van akkor, hogyha valakit ártatlanul ítélnek halálra? A téma érzékenysége és ellentmondásossága miatt sokunknak nehéz határozott véleményt formálni a halálbüntetésről. Mindenesetre nem árt elgondolkodni azon, hogy mind erkölcsi, mind társadalomlélektani szempontból tényleg megfelelő-e ez a

módszer?”23 22 23 http://www.medianhu/object238a5a0a-b2e7-4e2e-9ff5-5819d1493fa0ivy (20131108) http://www.artsonlinehu/halalbuntetes-allitsak-e-vissza-vagy-sem/ (20131108) 6. KUTATÁS A közgondolkodásban a halálbüntetés újra meg újra megjelenő kérdés. A társadalmi változások ellenére a rendszerváltozás óta a megítélése nem változott. A megkérdezettek túlnyomó többségének határozott véleménye van erről, ami mellett érvelni is képes. Ugyanakkor feltételezhető, hogy a demokratikus államokban, így Magyarországon is az értelmiség körében a halálbüntetés nem elfogadható, hiszen a jogalkotás is az élet, az emberi élet védelmét elsődleges szempontnak tekinti. Kutatásom célja az volt, hogy igazoljam, a felsőfokú végzettséggel rendelkezők, ezen belül a pedagógusok körében, a halálbüntetés megítélése „humánusabb”, mint össztársadalmi szinten. A kutatás egy kvalitatív vizsgálat lebonyolítását jelentette két

fókuszcsoportos interjúval. 6.1A kutatási módszerválasztás indoklása A fókuszcsoportos vizsgálat a társadalomtudományos csoportinterjúk egyik típusa, amelynek legnagyobb értéke az interakció, amely jellemzően vitahelyzetekben jön létre. A megkérdezettek konkrét válaszain kívül, megismerhetjük a résztvevők gesztusain, a csoportdinamikai sajátosságokon keresztül érzelmi irányultságaikat is. A fókuszcsoportos vizsgálat előnyei, hogy: - a részvevők véleménycseréjéből származó többlet, - spontánul felmerülő összefüggések megtalálása, - könnyen érthető eredmények, - ideális feltáró jellegű kutatásra, - személyes interakció, - a résztvevők saját szavaikkal fejezik ki a véleményüket, így spontán reakciók is megnyilvánulhatnak, 24 - rugalmasság, - a mélyinterjúhoz képest olcsó, mert egyszerre több emberrel zajlik a vizsgálat, - gyors.24 www.matekpokolclubhu/box/kval befej kicsidoc (20131110)

Ugyanakkor a vizsgálat előtt figyelembe kell venni ennek a módszernek a hátrányait is, amelyeknek kiküszöbölése az eredményesség szempontjából fontos. A legfontosabb hátrányok: - a moderátornak kisebb az ellenőrzési lehetősége, - a kapott információ nem kvantitatív, és nem vonatkoztatható a vizsgált népesség egészére, - a fókuszcsoportokban néha torzítások is előfordulnak, - az adatok sokszor nehezen értelmezhetők, - speciális képességet igényel, - a moderátor befolyásolhatja a résztvevőket, - a csoportok energetikai szintje, hangulata nagyon különböző lehet, - nehezen szervezhető.25 6.2Szituációs tényezők Pedagógus, illetve pedagógiai szakértői munkám során rendszeresen tartok képzéseket elsősorban felnőtteknek, pedagógusoknak. 2012-től a közoktatásban bekövetkező törvényi változások új kihívások elé állították az oktatásban dolgozókat. A Nemzeti Alaptanterv és a hozzá kapcsolódó

Kerettanterv új tantárgyak oktatását tette kötelezővé az iskolákban. Ilyen a „Hit és erkölcstan” nevű tantárgy is, amelynek tanítására egy 60 órás képzés elvégzése után válnak jogosulttá azok a kollégák, akik nem rendelkeznek szakirányú felsőfokú végzettséggel. A Mérei Ferenc Fővárosi Pedagógiai Intézetben 2013. szeptember 13-28 között, valamint 2013. október 25-31 között került sor egy-egy 60 órás tanfolyam megszervezésére, amelyben oktatóként vettem részt. A 60 órás képzésből mindkét tanfolyamon a második 30 óra megtartása volt a feladatom, amelynek során a Kerettanterv 7-8. évfolyamos témakörei kerültek feldolgozásra. E témaköröknél kiemelt szempont, hogy a tanulók kritikai gondolkodását fejlesszük, valamint megtanítsuk őket arra, hogy értékeléseiket érvekkel tudják alátámasztani és alkalmassá váljanak az úgynevezett erkölcsi dilemmavitákban való részvételre. Az ilyen típusú tanórák

lehetőséget adnak a pedagógusok számára, hogy tanítványaik véleményét személyes kapcsolatokon keresztül ismerjék meg, tudomást 25 www.matekpokolclubhu/box/kval befej kicsidoc (20131110) szerezzenek az őket foglalkoztató kérdésekről, napi problémáikról, erkölcsi gondolkodásukról. Az erkölcsi dilemmaviták módszere a 7-8. évfolyamos témakörök közül elsősorban az „Egyén és közösség”, valamint a „Helyem a világban” című részeknél építhető be a legjobban. Saját képzésemben az utóbbit választottam, mert ez a fejezet ad lehetőséget a társadalmi együttélés közös normáinak megértetésére és az erre vonatkozó igény megerősítésére: „Milyen jellegű szabályok vonatkoznak a társadalom minden tagjára? Milyen esetekben fogadható el a kivételezés? Hogyan alakulnak ki ezek a közös szabályok? Miért baj, ha egyesek nem tartják be ezeket a szabályokat? Jogos-e, ha ezért megbüntetik őket? A

büntetés milyen formái fogadhatók el? Milyen módon lehet jóvátenni, ha valaki vétett a társadalom közös normái ellen? Melyik hatékonyabb, a büntetés vagy a megelőzés? Mit tehet az egyén és a közösség a társadalmi normák általános érvényre jutása érdekében? Meg lehet-e tartani azt az elvet, hogy ne tegyünk senkivel olyat, amit nem szeretnénk, hogy velünk megtörténjen?”26 Mindkét fókuszcsoport esetében a képzés 5. napján került sor a halálbüntetéssel kapcsolatos vita kialakítására az első csoport esetében 2013. szeptember 27-én, a második csoportnál 2013. október 30-án A csoportok a semleges környezetben, amelynek kialakításában maguk is részt vettek az előző napokban (rajzok, képek, plakátok készítése), szabadon és oldottan érezték magukat, hiszen a csoport már nem volt idegen számukra. Ez lehetővé tette, hogy a tematikába épített, módszertanilag kidolgozott vitát lebonyolítsuk. 6.3Csoportösszetétel Az

első funkciócsoport eredetileg húsz főből állt, de egy tagja a képzés utolsó két napján, így a vitanapon sem, nem tudott részt venni betegség miatt. A vizsgált napon a csoport tagjai között 17 nő volt, a moderátoron kívül, és két férfi, így mondhatni, hogy nemi összetétele szinte homogén volt a csoportnak. Tudjuk, hogy a csoportok nemi összetétele befolyással van a fókuszcsoportok kimenetelére, hiszen a nőket általában humánusabb megközelítés jellemzi a probléma megoldásokban. Életkor szempontjából ketten voltak 25-29 év közöttiek, egy fő volt 30-35 év között, szintén egy volt 35-39 év közötti, négyen voltak 40-44 év közöttiek, öten 45-49 évesek, hárman 50- 26 Kerettanterv,http://kerettanterv.ofihu/2 melleklet 5-8/index alt isk felsohtml (20131116) 54 év közöttiek és négy fő volt 55 év felett a csoport indulásakor. Ebből következően a csoport átlagéletkora negyven év feletti, középkorú. Lakóhely

szerint a csoport tagjainak egy része budapesti, a másik része Pest megyei településeken él és tanít, ami infrastrukturális és kulturális szempontból frekventáltnak számít az országban. Munkahelyüket tekintve 18-an dolgoznak általános iskolában tanárként, egy fő pedig összetett intézményben.(l 1 sz melléklet) Beosztásuk szerint két fő intézményvezető volt, a többiek beosztott pedagógusként dolgoznak. Az egyik igazgató már nem vett részt a felmérésben, ő betegedett le Két hallgató kivételével mindannyian más intézményből érkeztek, így mondanivalójukat nem befolyásolta egy esetleges függéségi viszony abban az esetben sem, amikor ellentétes véleményt képviseltek a csoporttal szemben. Bár a beszélgetés előre meghatározott struktúra szerint zajlott, elkerülhetetlenek voltak az „egyéni” történetek. A téma önmagában is konfliktusokat kelt össztársadalmi szinten is, az adott csoportban ezek szintén felszínre

kerültek. Ennek ellenére a hangulat mindvégig oldott volt, a csoportok együttműködőek voltak, láthatóan élvezték a vitát. A megbeszélés körülbelül két órán át tartott, az eredeti tervek szerint. A második fókuszcsoport 17 főből ált, de a vizsgálat napján egy fő hiányzott. A vita napján a csoport tagjai között 14 nő volt, a moderátoron kívül és két férfi. Szintén elmondható, hogy nemi szempontból viszonylag homogén jellegű volt a csoport. Életkor szempontjából ketten voltak 30-34 év közöttiek, szintén ketten 35-39 év közöttiek, öten 40-44 évesek, hárman 45-49 év közöttiek, négyen 50-54 évesek és egy fő volt 55 év feletti. Látható, hogy a második csoport életkori összetétele hasonló az elsőhöz, az átlagéletkor negyven év feletti. Egyikcsoport esetén sem történt úgynevezett válogatás, a csoportok véletlenszerűen kerültek össze. Érdekes következtetés, a vizsgált kérdéstől függetlenül, hogy a

magyar pedagógustársadalom átlagéletkora 40 év felett van, sajnálatos módon nagyon kevés a fiatal kolléga. Lakóhely szerint a második csoport valamennyi tagja Pest megyei településekről érkezett, de míg az első csoportban inkább városiak voltak a megyeiek, addig a második csoportba kistelepülésekről érkeztek a pedagógusok. Intézményeiket tekintve 15-en általános iskolából és ketten összetett intézményekből érkeztek. Beosztásukat tekintve egy fő intézményvezető kivételével valamennyien tanár munkakörben foglalkoztatottak. (l 1 sz melléklet) A hangulat itt is jó volt, mégis a második csoport nem volt annyira oldott. Nehezebben, nehézkesebben válaszoltak a feltett kérdésekre, valódi vitahangulat nem alakult ki. A csoport egy-egy domináns személyisége képviselt önálló véleményt, a csoport többsége csak helyeselt ezeknek, saját érveket nem sorakoztattak fel. 6.4 Módszerválasztás: erkölcsi dilemmavita A vita

egyik sajátos formája az ún. erkölcsi dilemmavita, amelynek során a részvevők érveket és ellenérveket sorakoztatnak fel, majd ezeket ütköztetik egymással. Az adott témára vonatkozóan a felek megpróbálják egyezetni eltérő véleményeiket, hogy közelebb kerüljenek az adott kérdés megválaszolásához. Ennek során tisztáznak bizonyos állásfoglalásokat és felelősséggel megpróbálnak egy közös véleményt kialakítani. Az erkölcstan tantárgy tanítása során a módszert azoknál a tananyagrészeknél érdemes használni, ahol az egymással szemben álló nézetek között nehéz választani, mindkét lehetséges válasz mellett hozhatók fel ésszerűnek tűnő érvek. Ezért tartottam alkalmasnak a módszert a halálbüntetéssel kapcsolatban is. „A morális dilemmákról folytatott vita bizonyítottan fejleszti a résztvevők felelős döntéséhez szükséges kompetenciáit, ön- és társismeretét, kommunikációs képességét, erkölcsi

ítélőképességét, kritikai gondolkodását és reflexivitását.”27 A kapott feladatot követően a fókuszcsoportok tagjainak az volt a feladata, hogy válasszanak a lehetőségek közül/mellette vagy ellene foglaljanak állást/, és védjék meg véleményüket saját érveikkel. 7. A FÓKUSZCSOPORTOS VIZSGÁLAT VEZÉRFONALA, A DILEMMAVITA MENETE A kutatás alapját mindkét esetben az előre meghatározott, vizsgálni kívánt kérdések adták. Mindkét esetben a fókuszcsoportos interjúnak megfelelően a tanfolyam vezetője, én magam, a moderátor szerepét töltöttem be. Elmondtam a csoport tagjainak, hogy az 27 SZEKSZÁRDI JÚLIA: Az erkölcsi dilemmaviták a nevelőmunkában. http://www.osztalyfonokhu/cikkphp?id=492 (20131109) előttük álló foglalkozáson döntéseket kell majd hozniuk, de ezekre a kérdésekre nincs elvárt válasz. Mindenkinek, illetve minden mikrocsoportnak az lesz a feladata, hogy válasszon a lehetséges alternatívák közül és

indokolja véleményét. Szükség esetén módosítson vagy változtasson azon. Mindenki ugyanazt a feladatot fogja végrehajtani Megkértem őket, hogy mindvégig legyenek nyíltak és őszinték Moderátorként az volt a feladatom, hogy a beszélgetést koordináljam. Segítsem a csoportokat abban, hogy szabadon tudjanak véleményt cserélni, saját véleményemmel ne befolyásoljam őket. Igyekeztem ehhez oldott és kreatív légkört biztosítani, megfelelni a jó moderátor szerepének, aki - kíváncsi mások véleményére, érzéseire, - jó hallgató, de ha szükséges, aktívan kérdez, - gyakorlatias, képes a csoport kevésbé aktív tagjainak mozgósítására, - figyeli és érti a csoportdinamikai változásokat, - jól kommunikál, felismeri a metakommunikációs jeleket, - rugalmas, - empatikus és érti, szereti a humort. A fókuszcsoportos interjúk során az első lépés mindig a csoportszabályok megalkotása. Mivel egy 60 órás tanfolyamba

épülve került sor a vitanapok kialakítására (5. nap), ezeket a közös szabályokat már az első nap megalkotta mindkét csoport, csak emlékeztetni kellett őket a terembe is kifüggesztett követelményekre, amelyek mindkét esetben hasonlóak voltak: Hallgass meg másokat! Kérj időt! Mindenki véleménye számít! Tiszteld csoporttársaidat! Titoktartás! Legyél pontos! Csendjel! Mindkét alkalommal a téma előkészítéseként nyitó kérdésekkel indítottam, amire 15-20 percet szántam: - Mitől válnak az emberi közösségek társadalommá? - Milyen közösségi szabályok határozzák meg mindennapjaikat? - Mit jelent a társadalmi norma” - Mi a különbség/van-e különbség az erkölcsi normák és a törvényi szabályozások között? - Milyen eszközei vannak a társadalomnak a közösségi szabályok elfogadtatására és betartatására? Az első csoport esetében ezt követően az előre kialakított 4-6 fős kiscsoportok (nem

szimpátiacsoportok) azt a feladatot kapták, hogy közösen határozzák meg a következő fogalmakat: bűn, büntetés, bűnhődés. Erre 10 perc állt rendelkezésükre Miután valamennyi csoport elkészült, közösen egy falra ragasztott csomagolólapra gyűjtötték a fogalmakra vonatkozó jellemzőket: - Bűn: károkozás másoknak, mások megbántása, rossz cselekedet, szándékosan elkövetett rossz tett, társadalmi normák elleni vétség, becstelenség - Büntetés: retorzió, megtorlás, válasz a bűnre, a bűn következménye, okozata, legyen arányos a bűnnel - Bűnhődés: lelkiismeret furdalás, szenvedés, önkéntes vezeklés, szégyenérzet. A fogalmak közös meghatározása során már érezhető volt, hogy a csoporton belül nem egységesek a vélemények, valamint csoportdinamikai folyamatok is zajlottak. A 19 főből 3-4 domináns személyiség került ki, akik határozott véleményükkel erősen befolyásolták a többieket. Moderátorként

próbáltam a kevésbé „hangos” tagokat is aktivizálni, véleményalkotásra bírni. A közös fogalomalkotás a kialakuló vitás helyzetek miatt hosszabb időt vett igénybe, mint számítottam, 15-20 perc volt. A fogalmak felvetését a dilemma előkészítésének szántam. Miután a csoport kialakította a bűn és büntetés kérdéséről egységes véleményét, megismertettem őket a kutatás alapkérdésével, alaptételével: „A halálbüntetést újra be kellene vezetni”. Majd a tételmondat ismertetése után levetítettem nekik egy prezentációt, amely a halálbüntetés rövid történetével foglalkozik, illetve a jelenkori helyzetét mutatja be körülbelül 15 percben. Ezen kívül a kivégzési módokról és a halálbüntetés körüli vitákról szólt néhány dia Fontosnak tartottam, hogy mielőtt vitára bocsátanám a kérdést, megismerjék a halálbüntetéssel kapcsolatos napjainkban fellelhető információkat és ismereteket. Zárásként egy

Tolsztoj idézetet választottam: „A boldogság joga – mint mondják – az élethez való jog. De van-e jogom örülni az életnek? – kérdeztem, miközben az erdőn át lovagoltam. Így feleltem magamban: igen, minden embernek joga van az örömhöz, amikor ebbe a világba belép. De csak az örülhet, aki nem követ el bűnt, amellyel szenvedést okoz másoknak. Jónak kell lennem! – ebben rejlik mostani földé létem igazi boldogsága, ez a feladatom és ideérkezésem lényege.” 28 (l2 sz melléklet) A prezentáció levetítését követően megkértem őket, hogy szavazzanak: egyetértenek-e a tételmondat állításával, vagy sem. 19 fős csoportból 11 fő szavazott mellette, 8 fő ellene ellenzi 8 fő 42% támogatja 11 fő 58% támogatja 11 fő ellenzi 8 fő A szavazás eredményeképp két csoport alakult ki annak megfelelően, hogy támogatják, vagy helytelenítik a tételmondat állítását. Mindkét oldalnak az volt a feladata, hogy gyűjtsön

érveket állítása igazolására, erre 10 percük volt. A pro- és a kontraoldalon összegyűjtött érveket rögzítették és kifüggesztették egy-egy csomagolólapon a falra: - érvek mellette:”szemet szemért”, elrettentő, gyerekgyilkosságok esetén mindenképp, visszatartó ereje van, ne csak a gyilkosnak legyen joga az életet elvenni, gazdaságos, visszaesők esetében szükséges, olcsóbb, a közösség érdeke - érvek ellene: tévedés esetén nem visszafordítható, „még egy esélyt” adjunk, nincs jogunk elvenni az életet, súlyosabb büntetés a társadalomból való kirekesztés, nincs visszatartó ereje. 28 LEV TOLSZTOJ: Életöröm, http://gondolkodom.hu/lev-tolsztoj-eletorom/ (201304 21) A két oldal tagjai az érvek rögzítése során felváltva szólaltak meg, egymással gyakran hangosan vitázva. Ilyenkor figyelmeztetnem kellett őket a szabályok betartására Érdekes volt megfigyelni, hogy a fogalom-meghatározáskor domináns személyek

mindegyike a halálbüntetést támogató csoportjába került, így jelentős hatással voltak csoportjukra. A vita közel 40 percig tartott. A beszélgetések alatt és után jegyzeteket készítettem, amelyek segítségemre volt a csoportdinamikai folyamatok megértésében. A dilemmavita zárásaként a csoport tagjai értékelték a feladatot a következők alapján: - Hogyan érezték magukat? - Hasznos találták-e a módszert? - Elképzelhetőnek tartják-e a most kialakított véleményük megváltozását? A értékelésben kiemelték, hogy egy „kényes” téma feldolgozása mindig indulatokat vált ki a résztvevőkből. Maguk is csodálkoztak néha mennyire elragadtatottak voltak Ha nem is ezt a témát, de a módszert többségük mindenképp alkalmazná az osztályfőnöki vagy az erkölcstan óráin. A második fókuszcsoport esetében is a már említett nyitó kérdésekkel indítottam, amire ugyanúgy 15-20 percet szántam. Ezt követően az előző csoportnál

közösen feldolgozott három fogalmat (bűn, büntetés, bűnhődés), a második csoportnak egyénileg kellett kidolgozni külön-külön kis lapokra írták a válaszokat. Ez lehetőséget adott számukra, hogy egyénileg jobban átgondolják válaszaikat, a későbbiekben pedig arra, hogy árnyaltabban, többrétűen közelítsék meg a fogalmakat. Az egyéni munkában nem érvényesülhettek a csoportdinamikai eszközök, amelynek során az „erősebb” akarat véleménye kerülhetett csak a kiscsoport által közösen megfogalmazott gondolatokba. Egy-egy fogalom meghatározására 5-5 percet kaptak, hogy átgondolják. Ezután ismertettem velük a tételmondatot: „A halálbüntetést újra be kellene vezetni”. Az volt a feladatuk, hogy érveljenek mellette vagy ellene. Szintén a kapott papíron, egyénileg kellett megoldaniuk, erre 10 percet kaptak. Miután jelezték, hogy mindenki elkészült, a falra függesztett csomagolólapra gyűjtötték össze először a fogalmak

meghatározását: - Bűn: amivel embertársainknak ártunk; Isten elleni vétek; valamilyen érték ellen történik, az a cselekedet, amivel ártunk egymásnak; a másnak okozott kár; rossz cselekedet; hiba és vétség, amely másban súlyos nyomokat hagy; szándékos; minden az, ami a lelkiismeret ellen van; a társadalom által elfogadott és szabályzott etikai normák megszegése; az a cselekedet, amivel másoknak fájdalmat okozunk; isteni szabályok elleni, akarattal elkövetett vétség; - Büntetés: szankció, amivel a helytelen cselekedet megváltozását akarjuk elérni; valamilyen negatív cselekedet elítélése; arányban áll a bűnnel: élet kioltása életet követel; a bűn következménye; már a bűn lehet maga a büntetés; megtorlás; legyen igazságos és mindenkire érvényes; lehet anyagi természetű; - Bűnhődés: a büntetés megélése; lelki tusakodás, amelyre feloldozást a megbocsátás adhat; a bűn elkövetője viseli tetteinek

következményeit; lelkiismeret furdalás; önkéntes vezeklés; tudatosul a rossz tett, szégyenérzet; hosszabb ideig tartó folyamat. A második csoport esetében a fogalmak meghatározása sokkal részletesebb volt, ezért több időt is vett igénybe (20 perc), mivel egyénileg gondolhatták át, s valamennyiük véleményét ráírták a közös papírra. Érdekes, hogy megjelent a vallási megközelítés is A együttes munka során a csoportban nem alakult ki vita, inkább kiegészítették, mint megkérdőjelezték egymás véleményét. A csoportban, ellentétben az első fókuszcsoporttal, nem voltak „hangadók”, beszédesek voltak és csendesebbek. Moderátorként biztatni sem kellett őket, szívesen nyilatkoztak meg. A fogalmak körvonalazódása után a csoport tagjai megfordították a lapjaikat és szintén egy közös munka eredményeként sorakoztatták fel érveiket a halálbüntetés kérdésével kapcsolatban. A 16 főből mindössze öten voltak, akik

egyértelműen elítélték a halálbüntetést. Szintén öten voltak, akik a tétel mellett érveltek A csoport többi tagja „bizonyos” helyzetekben tartotta csak elfogadhatónak a legsúlyosabb büntetési tételt. bizonyos esetekben támogatja 6 fő 38% ellenzi 5 fő 31% támogatja 5 fő 31% támogatja 5 fő ellenzi 5 fő bizonyos esetekben támogatja 6 fő 2. csoport a dilemmavita előtt - A halálbüntetés melletti érvek: életért élettel fizessen; visszatartó erő; az emberéletet kioltó, sorozatosan elkövetett cselekedet esetén, egyszerűbbé teszi az igazságszolgáltatást; kevesebb ember kerülne börtönbe, olcsóbb lenne; élje át ugyanazt a borzalmat az elkövető, mint az áldozat; - A halálbüntetés elleni érvek: csak Isten veheti el az életet; nem szorítja vissza az életellenes bűncselekményeket; adni kell még egy esélyt; mi van, ha téves a döntés; a bírósági eljárásokban résztvevők nem hitelesek; súlyosabb büntetés, hogy egy

életen át szembesülni kell az elkövetőnek a tettével; nem rendelkezhetünk mások élete felett; a gyilkos „gyilkosa” is gyilkos; a bűnös is áldozat; - Azok, akik csak „bizonyos” esetekben tartják elfogadhatónak szinte kizárólag az előre kitervelt szándékkal, kegyetlenséggel elkövetetett visszaeső gyilkosokkal szemben alkalmaznák. Ugyanakkor mindannyian hangsúlyozták, hogy félelmeik vannak, mi történhetne egy téves döntés esetén. Az érvek és ellenérvek ismertetése során a csoportban itt is vita alakult ki a tagok között. Azok, akik egyébként a papírjukon még nem mertek egyértelműen állást foglalni a halálbüntetés mellett, azok a vita során már hajlottak a tétel támogatására. A közös megbeszélést követően megkértem a kollégákat, hogy az eddig bizonytalan „szavazók” foglaljanak egyértelműen állást. A 6 főből négyen a halálbüntetés mellett, ketten ellene szavaztak. ellenzi 7 fő 44% támogatja 9 fő

56% támogatja 9 fő ellenzi 7 fő 2. csoport a dilemmavita előtt A vitát követően vetítettem le a második csoportnak ugyanazt a prezentációt a halálbüntetés történetéről, amit az elsőnek.(l2sz melléklet) A diák megtekintése után azonban még a „bizonytalanok”sem változtattak a vita után kialakult véleményükön. A beszélgetés alatt itt is jegyzeteket készítettem, amelyek segítségemre voltak a későbbi feldolgozás során. A foglalkozás zárásaként itt is megkértem a csoport tagjait, hogy értékeljék munkájukat a következők alapján: - Hogyan érezték magukat? - Hasznos találták-e a módszert? - Elképzelhetőnek tartják-e a most kialakított véleményük megváltozását? A második fókuszcsoport tagjai azt mondták, hogy kissé kényelmetlenül érezték magukat, a téma feszélyezte őket. Nyíltan és őszintén beszéltek A módszert hasznosnak tartották, de csak felsőbb évfolyamokon (7-8. osztály) tartották

alkalmazhatónak Véleményük megváltozását azok ketten tartották elképzelhetőnek, akik eredetileg csak „bizonyos” esetekben tartották elfogadhatónak a halálbüntetés bevezetését és a végén ellenezték. Ők úgy vélték, hogy egy esetleges, őket vagy családjukat érintő tragédia esetén, egyértelműen a halálbüntetés bevezetése mellett döntenének. 8. ÖSSZEGZÉS 8.1Tapasztalatok „A fókuszcsoportos vizsgálat egyikfő erénye, hogy más módszereknél alkalmasabb a társadalmi véleményformálódás és a társadalmi viták „modellezésére”.”29 Ezért is választottam ezt kutatási módszert a halálbüntetéssel kapcsolatos vita feldolgozásához. Annak ellenére, hogy sokszor éri az a kritika ezt a vizsgálati módszert, hogy nem tekinthető tudományos kutatási eszköznek. Ez a vélemény valószínűleg a hibás alkalmazásokból ered Ezekben a vizsgálatokban „gyakran nem a válaszok megoszlása, hanem kialakulásuk folyamata

számít kutatási kérdésnek. A fókuszcsoport elsősorban társadalmi vélemények kialakulásának megfigyelésére, viták modellezésére alkalmas. A fókuszcsoport révén nem egyszerűen csak „több szem többet lát” alapon leszünk tapasztaltabbak, a csoport összetétele révén meghatározott társadalmi csoportok néhány képviselőjével kerülhetünk interakcióba, és ütköztethetjük egymással véleményüket.”30 A vizsgálat etikai kérdéseket is felvet: mennyire felelnek meg a valóságnak a kutatás eredményei; mennyire manipulált a kérdéssor, a csoportösszetétel; a mediátor mennyire avatkozott bele a vita menetébe? Ha valódi eredményeket szeretnénk „előcsalogatni”, saját érdekünkben pártatlanságra van szükség. Az adatok feldolgozásánál tudnunk kell, hogy legtöbbször statisztikailag nem igazolható elemekkel dolgozunk, valamint azt, hogy adatfeldolgozás terén nincs állandó „recept”. A feltáró célú vizsgálatokat

elég egyszerűen leírni. Jelen kutatás során is ezt a módszert választottam, melyet előzetes ismeretgyűjtés előzött meg mind a halálbüntetéssel kapcsolatos szakirodalom, mind a módszerek terén. A kutató/moderátor jelenlétéből előforduló torzításokat mindkét csoport esetén igyekeztem kiküszöbölni. Nem fűztem megjegyzéseket a kiadott feladatokhoz, próbáltam uralkodni a metakommunikációs jeleimen. Moderátori szerepemből nem estem ki, nem minősítettem a hallottakat. A környezet a csoportok számára „mesterségesnek” számított, mivel a Mérei Ferenc Fővárosi Pedagógiai Intézet egyik termében voltak, de mivel a vizsgálat a képzés 5. napján zajlott le, mégis oldottá váltak annyira, hogy őszintén tudjanak 29 30 http://tettconsult.eu/books/TelkutHTM/konyvpdf/4fokuszpdf (20131111) http://tettconsult.eu/books/TelkutHTM/konyvpdf/4fokuszpdf (20131111) megnyilatkozni. Ennek ellenére nem tudtam kiküszöbölni, főként az első

csoport esetén, a résztvevők egymásra gyakorolt hatását. A csoport domináns személyei befolyásolták, befolyásolhatták társaikat. Az első csoport esetében először „kiscsoportban”, a második esetében egyénileg hoztak döntéseket a személyek. Ezt követően együtt kellett dönteniük a dilemmáról A csoportos megbeszélést követően az egyéni döntések bizonyos esetekben szélsőségesebb irányba mozdultak el. Ezt a jelenséget csoportpolarizációnak nevezik, amelynek során „a csoporttagok privát attitűdje eltolódik a csoport vitájának hatására. A hatás részben az információs befolyásnak köszönhető, ugyanis a csoporttagok új információkról értesülnek, és új érveket hallanak a szóban forgó döntéssel kapcsolatban.”31 Mindkét esetben megfigyelhető volt, hogy a résztvevők közül a „gyengébb” érvekkel és bizonytalan állásponttal rendelkezők a csoportgondolkodás csapdájába estek. Ennek során elnyomták saját

véleményüket, sok esetben akkor is, ha ez eltérő volt a többség vagy a domináns személyek véleményével. Ezen túlmenően a többségi (a halálbüntetést pártoló) csoport egyöntetűsége erős nyomást gyakorolt az egyénekre, hogy igazodjon a csoport ítéletéhez, 32 ezzel fokozva a konformitás érzetét. 8.2 Kutatási eredmény A két fókuszcsoporton végzett kutatásom eredményei nem igazolták feltevésemet, miszerint a mai pedagógus társadalom erkölcsileg elítélné a halálbüntetés alkalmazását. Vizsgálatom eredményei azt mutatják, hogy mind az első, mind a második csoport tagjainak többsége, függetlenül a vizsgálati feladatok sorrendjétől, a halálbüntetés mellett foglalt állást. Véleményük nem változott pozitív irányba a prezentáció levetítése után sem, pedig „tudatosan” befolyásolni kívántam őket, erősítve bennük az empatikus készségeket. Külön érdekesség, hogy a vizsgált személyek pedagógusok, akik az

erkölcstan tantárgy tanítására felkészítő képzésen vettek részt. Felvetődik a kérdés, hogy a jogi szabályozások mennyire tükrözik egy társadalom valódi értékrendjét? Mi a helyes? Mi a helyes jog? Mi a helyes büntetés? 31 RITA L. ATKINSON, RICHARD C ATKINSON, EDWARD E SMITH, DARYL J BEM: Pszichológia. Budapest, Osiris-századvég Kiadó, 1994 561o 32 RITA L. ATKINSON, RICHARD C ATKINSON, EDWARD E SMITH, DARYL J BEM: Pszichológia. Budapest, Osiris-századvég Kiadó, 1994 561o A gyilkosságok léte társadalmi probléma. A legsúlyosabb szankció léte egy társadalomban azt a látszatot kelti, hogy az életellenes bűnözés kérdése megfelelően kezelve van, ezáltal pedig a halálbüntetés éppen arról tereli el a figyelmet, hogy gondot fordítsunk a megelőzésre, a gyilkosságokhoz vezető feltételek (alkoholizmus, szegénység, tudatlanság stb.) felszámolására Nincs olyan társadalom, amelyben ne lenne bűn, ne lenne gyilkosság. Viszont

van aközött különbség, hogy vannak gyilkosok a társadalomban, vagy maga a társadalom gyilkos. Lehet különbséget tenni ember és ember megölése között, de végső soron mindannyiunknak tudni kell, hogy ez önáltatás. „Az embereket úgy szeretni, mint amilyenek, teljességgel lehetetlen. És mégis szeretni kell őket. Tégy hát jót velük úgy, hogy erőt veszel érzéseiden, befogod az orrod, és behunyod a szemedet (ez utóbbi elengedhetetlen). Tűrd el tőlük a rosszat, lehetőleg ne haragudjál rájuk, "emlékezvén rá, hogy te is ember vagy".”33(Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij) 33 http://www.citatumhu/kategoria/Elfogadas/3 (20131117) FELHASZNÁLT IRODALOM: A fókuszcsoport. wwwmatekpokolclubhu/box/kval befej kicsidoc (20131110) A közvélemény szigorúbban büntetne. http://wwwmedianhu/object238a5a0a-b2e74e2e-9ff5-5819d1493fa0ivy (20131108) BÓDI STEFÁNIA: A halálbüntetés nemzetközi története és megítélése-érvek és

ellenérvek. http://mhtteu/hadtudomany/2008/3 4/127-139pdf (20131123) DR. SZABÓ PÉTER: A büntetés, annak célja, jogalapja/Publikációk/Jog, http://www.jogiforumhu/publikaciok/86 ( 20130309) DR. TÓTH J ZOLTÁN: A halálbüntetés és a http://www.jogiforumhu/publikaciok/128 (20130309) nemzetközi egyezmények, Fókuszcsoportos interjú. http://tettconsult.eu/books/TelkutHTM/konyvpdf/4fokuszpdf (20131111) Fókuszcsoportos kutatás. http://nrchu/modszerek/fokuszcsoport/focusgroup (20131106) Halálbüntetés: állítsák-e vissza vagy sem? http://www.artsonlinehu/halalbuntetesallitsak-e-vissza-vagy-sem/ (20131108) Halálbüntetések a világban. http://www.miabonyunkhu/cikkek/2012/08/03/Halalbuntetesek a vilagban (2013.0309) Halálbüntetés-Wikipédia, http://hu.wikipédiaorg/wiki/Halálbüntetés (20130309) http://www.citatumhu/kategoria/Elfogadas/3 (20131117) http://www.citatumhu/kategoria/Megbocsatas/3 (20131117 Kerettanterv.http://kerettantervofihu/2 melleklet 5-8/index

alt isk felsohtml (20131116) LEV TOLSZTOJ: Életöröm, http://gondolkodom.hu/lev-tolsztoj-eletorom/ (201304 21) Magyarország Alaptörvénye, http://jogszabalykereso.mhkhu/cgi bin/njt doccgi?docid=137076626975, (2013.0421) OBLATH MÁRTON: A fókuszcsoport. http://mmi.eltehu/szabadbolcseszet/indexphp?option=com tanelem&id tanelem=8 36&tip=0 (2013.1106) RITA L. ATKINSON, RICHARD C ATKINSON, EDWARD E SMITH, DARYL J. BEM: Pszichológia Budapest, Osiris-századvég Kiadó, 1994 SZEKSZÁRDI JÚLIA: Az erkölcsi dilemmaviták http://www.osztalyfonokhu/cikkphp?id=492 (20131109) a nevelőmunkában. TÓTH J. ZOLTÁN: A halálbüntetés és a nemzetközi egyezmények Jogi Fórum, 2004. január 11 TÓTH J. ZOLTÁN: A halálbüntetés filozófiája és kortárs jogelméleti kérdései Budapest, Rejtjel Kiadó, 2008. TÓTH J. ZOLTÁN: A halálbüntetés gazdasági jogelméleti megközelítése Jogelméleti Szemle, 2008/2. szám TÓTH J. ZOLTÁN: A halálbüntetés helye Századvég,

2009/3 szám, 47-78 o TÓTH J. ZOLTÁN: A halálbüntetés intézményének egyetemes és magyarországi jogtörténete. Budapest, Századvég Kiadó, 2010 TÓTH J. ZOLTÁN: A halálbüntetés kérdései: a humanitás, a szükségesség és a Justizmord problémái. Themis, 2004 december, 66-79 o TÓTH J. ZOLTÁN: Bűn, büntetés, szabad akarat Jogelméleti Szemle, 2008/4 szám TÓTH J. ZOLTÁN: Halábüntetés: pro és kontra, http://jeszajkeltehu/tóth14html, (2013.0309) TÓTH J. ZOLTÁN: Halálbüntetés és abolíció – 2010-ben Valóság, 2010/8 szám, 59-73. o TÓTH J. ZOLTÁN: Halálbüntetés és elrettentő hatás: avagy mit mutatnak az empirikus felmérések? Valóság, 2008/6. szám, 50-81 o TÓTH J. ZOLTÁN: Halálbüntetés pró és kontra Budapest, HVG-ORAC, 2012 TÓTH J. ZOLTÁN: Halálbüntetés: pro és kontra Jogelméleti Szemle, 2003/2 szám TÓTH ZOLTÁN: A halálbüntetés története, filozófiája és kortárs jogelméleti kérdései.

http://wwwajkeltehu/file/AJKDI TothZoltan tezpdf (20131106)