Economic subjects | General economics » DE MTK Államvizsga tételek közgazdaságtanból, 2007

Államvizsga tételek közgazdaságtanból 2007 (DE MTK Terfejl.) MIKROÖKONÓMIA 1. A közgazdaságtan tárgya és módszerei, a gazdaságszervezés három problémája Mi a közgazdaságtan? Azt tanulmányozza, hogy a társadalmak miként döntenek alternatív módon hasznosítható szűkös termelési erőforrásaik felhasználásáról, különböző javak termeléséről, elosztásáról. Vizsgálódásainak fő területei: • Munka, tőke, föld a gazdaságban • Pénzügyi piacok, tőke • Jövedelemelosztás • Kormányzati kiadások, adók, költségvetési hiány • Munkanélküliség és termelés, konjunktúraciklusok • Külkereskedelmi áruösszetétel • Fejlődő országok növekedésének kérdései A közgazdaságtan két axiómája: szűkösség és hatékonyság A javak szűkösen állnak rendelkezésre, mert az emberek jóval többet szeretnének, mint amennyit a gazdaság nyújtani képes. A gazdasági javak tehát szűkösek, nem szabad javak, a

társadalom pedig választani kénytelen behatárolt mennyiségükből. Mivel igényeink korlátlanok, fontos, hogy a gazdaság a legjobban hasznosítsa korlátozott erőforrásait. A gazdaság akkor termel hatékonyan, ha nem lehet senki jólétét anélkül fokozni, hogy valaki más ne kerülne kedvezőtlenebb helyzetbe. Ágazatai: mikroökonómia (az egyes gazdasági egységek viselkedésével foglalkozik, egyedi piacokkal, vállalatokkal, háztartásokkal) és makroökonómia (a gazdaság átfogó működésével foglalkozik) A közgazdaságtan módszere: ökonometria – statisztikai eljárások alkalmazása a gazdasági élet jelenségeire. A gazdaságszervezés három alapkérdése: Mit termeljen és milyen mennyiségben? Hogyan használják a forrásokat e termékek előállítása során? Kinek jussanak a termékek (jövedelemelosztás)? A társadalmak e kérdéseket eltérő módon válaszolják meg: - utasításos rendszer: kormányzat hozza meg az összes döntést -

piacgazdaság: a döntések a piacon születnek, az egyének és a cégek hozzák meg a legtöbb nyereséget hozó terméket, költségtakarékos megoldással termelik, a fogyasztásról az egyének döntenek jövedelmük alapján. (laissez faire: a kormányzat teljesen távol tartja magát) - vegyes gazdaság: ez létezik mindenhol 2. Mi a piac? A piaci mechanizmus; a láthatatlan kéz és a tökéletes verseny Egy piac az a mechanizmus, amely révén a vásárlók és eladók kölcsönhatásra lépnek egymással egy termék vagy szolgáltatás árának és kicserélt mennyiségének meghatározása érdekében. Az árak a piacon összehangolják a termelői és fogyasztói döntéseket. A magasabb ár hatására a fogyasztók rendszerint kevesebbet vásárolnak, a termelők pedig többet termelnek. Az alacsonyabb ár bátorítóan hat a fogyasztásra és kedvét veszi a termelőknek. Az árak alkotják tehát a piac szabályozó eszközét. A piaci egyensúly: az összes

különböző vásárló és eladó közötti egyensúlyt jelenti. A piacok kialakítják a kínálat és a kereslet egyensúlyát, az egyensúlyi árat, amely mellett a kínálat egyenlő a kereslettel. A fogyasztók napi vásárlási döntéseikkel befolyásolják, hogy milyen termékeket és szolgáltatások állítsanak elő, azaz választ adnak a MIT? kérdésre. A HOGYAN? kérdése a termelők versenyében dől el, hiszen a termelők úgy maximalizálhatják profitjukat, hogy a leghatékonyabb technológiát alkalmazzák, minimalizálják költségeiket. A KINEK? kérdése, hogy ki és mennyit fogyaszthat a termelési tényezők piacán kialakult tényezőárak függvénye (jövedelem). A láthatatlan kéz elve (Smith): minden egyén saját céljait követi, de mintha csak egy láthatatlan kéz vezetné, cselekvései a közjót szolgálják. A piaci versenybe való kormányzati beavatkozás káros hatásokkal jár.(tökéletes verseny) Az elmélet mindaddig megállja a helyét,

amíg külső gazdasági hatások nem érvényesülnek, vagy nem jönnek létre monopóliumok. 3. A kereslet és a kínálat alapvető összetevői, a kínálat és a kereslet egyensúlya A kereslet és a kínálat rugalmassága Keresleti görbe (egyéni): egy termék piaci ára (p) és keresett mennyisége (q) közötti összefüggést mutatja. A vízszintes tengelyen a keresett mennyiséget, a függőlegesen pedig az árat ábrázoljuk. A keresleti görbe negatív meredekségű, tehát ha egy termék ára emelkedik a fogyasztók általában kevesebbet vásárolnak belőle és fordítva. Az árnövekedés keresletcsökkentő okai: - helyettesítő hatás - jövedelmi hatás Piaci kereslet: az egyéni keresletek összegét jelenti, így a piaci keresleti görbe az egyéni keresleti görbék összege. Σd=D A keresletre, a keresleti görbére ható tényezők: - átlagjövedelem - piac nagysága, népesség - összefüggő keresletű termékek árai (helyettesítő termékek) -

ízlés, preferenciák - sajátos hatások (pl. esernyő) Ár, mennyiség változása: elmozdulás a görbe mentén (ugyanazon ár mellett nagyobb mennyiség) Egyéb tényezők változása: görbe eltolódása (bármely ár mellett nagyobb mennyiség) Kínálati görbe (egyéni): egy termék piaci ára és a termelők által előállított és értékesített mennyisége közötti összefüggés, minden tényező változatlansága mellett. A vízszintes tengelyen a kínált mennyiséget (q), a függőlegesen pedig az árat (p) ábrázoljuk. Pozitív meredekségű, azaz az ár és a kínált mennyiség egymással egyenes arányban változik. Aggregált kínálat: Σs=S A kínálati görbét befolyásoló tényezők: - technológia (termelési költség) - tényezőárak - rokon termékek árai - kormányzati politika (előírások, kereskedelempolitika, adók) - sajátos hatások (időjárás és mezőgazdasági termékek) Ár, mennyiség változása: elmozdulás a görbe mentén Egyéb

hatások: eltolódás A kínálat és a kereslet egyensúlya, piaci egyensúly: piaci egyensúly azon az áron alakul ki, amely mellett a keresett mennyiség megegyezik a kínált mennyiséggel. Nem érvényesül áremelő vagy csökkentő hatás. Az egyensúlyi árat piactisztító árnak is nevezik Kompetitív piacon az egyensúlyi helyzet a kínálati és keresleti görbe metszéspontjában van. Egyensúlyi helyzetben nincsenek áruhiányok v. többletek Ha a kereslet vagy kínálat mögöttes tényezői megváltoznak, ez a kereslet vagy a kínálat eltolódásához vezet, és megváltozik a piaci egyensúlyi ár és mennyiség. Ha a kínálati görbe balra tolódik, az eredeti ár mellett áruhiány alakul ki. Az ár nő egészen addig, míg a keresett és kínált mennyiség kiegyenlítődik. A keresleti görbe eltolódása miatt túlkereslet alakul ki, az ár emelkedi, az egyensúlyi ár és mennyiség nő. Kereslet nő – keresleti görbe jobbra tolódik – ár

nő, mennyiség nő Kereslet csökken – keresleti görbe balra tolódik – ár csökken, mennyiség csökken Kínálat nő – a kínálati görbe jobbra tolódik – ár csökken, mennyiség nő Kínálat csökken – kínálati görbe balra tolódik – ár nő, kereslet csökken Rugalmasság 1. Árrugalmasság a. A kereslet árrugalmassága: azt méri, hogy egy termék keresett mennyisége milyen mértékben változik árának megváltozásakor. A keresett mennyiség százalékos változásának és az ár százalékos változásának hányadosa. Ha egy árucikk árrugalmassága nagy, akkor rugalmas a kereslete, ha kicsi, akkor rugalmatlan. A különféle termékek rugalmasságát gazdasági tényezők határozzák meg: a rugalmasság rendszerint magasabb a luxuscikkek körében, helyettesítő termékek létezése esetén, vagy ha a fogyasztóknak több ideje van az új árakhoz való alkalmazkodásra; az alapvető szükségleteket kielégítő termékek kereslete általában

rugalmatlan. ED = ker esett mennyiség százalékos változása ár százalékos változása Árrugalmasság fajtái: ED > 1 Árrugalmas kereslet (Ha az ár csökken, a bevétel nő) ED < 1 Árrugalmatlan kereslet (Ha az ár csökken, a bevétel csökken) ED = 1 Egységnyi árrugalmasságú kereslet (Ha az ár csökken, a bevétel változatlan) ED = 0 Tökéletesen rugalmatlan kereslet (függőleges egyenes) ED = ∞ Tökéletesen rugalmas kereslet (vízszintes egyenes) b. A kínálat árrugalmassága: a termék kínált mennyiségének érzékenysége a piaci árváltozásra, a kínált mennyiség százalékos megváltozásának és az ár százalékos változásának hányadosa. ED = kínált mennyiség százalékos változása ár százalékos változása A kínálat rugalmasságát befolyásoló tényezők: milyen egyszerűen lehet növelni a termelést az adott iparágban, alkalmazkodásra rendelkezésre álló idő. A kínálat rugalmassága esetében az

árváltozás és a mennyiségi változás azonos irányú, a keresletnél pedig ellentétes. Fajtái: ES =0 Rugalmatlan kínálat (függőleges egyenes) ES =1 Egységnyi rugalmasságú kínálat (origóból induló 45 fokos egyenes) ES = ∞ Tökéletesen rugalmas kínálat (vízszintes egyenes) ES > 1 Rugalmas kínálat ES < 1 Rugalmatlan kínálat 4. Kereslet és fogyasztói magatartás, a csökkenő határhaszon törvénye, az előnykiegyenlítődés elve A piaci keresletre és a keresleti görbékre annak alapján adunk magyarázatot, ahogyan az egyének kiválasztják a fogyasztási cikkek és szolgáltatások általuk leginkább preferált kosarát. A közgazdászok a fogyasztói keresletet a hasznosság fogalmával világítják meg Hasznosság (U, TU): azt a viszonylagos haszonérzetet jelenti, amelyre egy fogyasztó a különféle termékek elfogyasztása során tesz szert. Határhaszon (MU): egy termék pótlólagos egységének elfogyasztásával nyert

pótlólagos hasznosság. Csökkenő határhaszon elve: ahogyan növekszik az elfogyasztott termék mennyisége, úgy csökken az utolsó elfogyasztott egység határhaszna. Ordinális és kardinális hasznosság: a közgazdászok manapság általában elvetik a kardinális, mérhető hasznosság fogalmát. A modern keresletelmélet az ordinális hasznosság elvét tekinti mérvadónak. E szemlélet szerint csak a jószágkosarak preferencia szerinti rendezésére van szükség. Az előnykiegyenlítődés elve: A fogyasztók úgy költik el korlátozott jövedelmüket, hogy a lehető legnagyobb hasznosságot érjenek el. Adott jövedelem és rögzített piaci árak mellett a teljes haszon akkor maximális, ha az egyes termékekre költött utolsó pénzegységgel annyi határhaszonhoz jut a fogyasztó, mint bármely más termékre kiadott pénzegységgel. Fogyasztói egyensúly esetén az egy pénzegységre jutó termékenként azonos határhasznot a jövedelem határhasznának

nevezzük: MU 1 MU 2 = P1 P2 Fogyasztói többlet: az az eltérés, amely egy jószág fogyasztóinak összhaszna és a jószág pénzben kifejezett teljes piaci értéke között van. Azért jön létre, mert ugyanazt az összeget fizetjük a termék minden egységéért, de a csökkenő határhaszon törvénye miatt a korábbi egységek többet érnek számunkra, mint az utolsó egység. 5. A fogyasztói egyensúly geometriai elemzése Közömbösségi görbe, költségvetési egyenes, a fogyasztó optimális választása A közömbösségi görbe pontjai olyan fogyasztói kosarakat, termékkombinációkat jelentenek, amelyeket a fogyasztó közömbösnek értékel, valamennyi egyformán kívánatos számára. Helyettesítési határráta: A közömbösségi görbe meredeksége a jószágok relatív határhasznának felel meg, ez az a helyettesítési arány, mely szerint a fogyasztó adna egy kis mennyiséget az egyikből cserébe, hogy kicsivel többet kapjon a másik

jószágból. A közömbösségi görbékből közömbösségi térkép rajzolható. A közömbösségi görbe mentén a teljes haszon állandó, és egy közömbösségi görbe annál nagyobb hasznosságot jelent, minél távolabb van az origótól. Ha csak az egyik termék mennyiségét változatjuk, az adott közömbösségi görbe mentén mozdulunk el, így a haszon változatlan, ha mindkét termék mennyiségét változtatjuk, akkor egy új közömbösségi görbére jutunk, amely már különböző hasznosságot képvisel. Adott jövedelem mellett sok jószágkombináció képzelhető el. Ha a szélsőséges esetet vesszük, és a fogyasztó teljes jövedelmét csak az egyik vagy csak a másik termékre költi, ezt ábrázolva a fogyasztó költségvetési egyenesét kapjuk. A fogyasztói egyensúly, vagyis a fogyasztó optimális választása a jövedelem teljes elköltése, és a maximális hasznosság mellett jön létre, a költségvetési egyenes és a legmagasabb

közömbösségi görbe érintési pontjában. Ebben a pontban a közömbösségi görbe és a költségvetési egyenes meredeksége azonos, tehát az árak aránya megegyezik a határhasznok arányával. P1 MU 1 Minden jószág határhaszna arányos a saját árával, ezért az utolsó elköltött = P2 MU 2 pénzegységre jutó határhaszon kiegyenlítődik minden jószágra. A jövedelem változásának hatására a költségvetési egyenes eltolódik. Az egyik ár növekedésének hatására az adott termékből a fogyasztó kevesebbet tud vásárolni, tehát a költségvetési egyenes meredeksége változik meg az egyik metszéspont eltolódása révén. Az árváltozás esetén megkapott régi és új egyensúlyi pontok összevetésével a közömbösségi görbékből levezethető a keresleti görbe. 6. A termelés és a határtermék elmélete, üzleti szervezetek Termelési függvény: A szükséges ráfordítások mennyisége és az előállítható kibocsátás

közötti összefüggést fejezik ki, adott technikai fejlettség mellett. Össztermék, határtermék, átlagtermék: Adott mennyiségű erőforrás felhasználásával előállított termékmennyiség az össztermék (TP). Az a pótlólagos termék vagy kibocsátás, amely valamely inputtényező pótlólagos egységének felhasználásával keletkezik, a határtermék (MP). Az átlagtermék (AP) az összes kibocsátás és az összes ráfordításegység hányadosa, az input növelésével az átlagtermék csökken. Munka esetén: MPL= ∆TP ∆L APL= TP L Csökkenő hozadékok elve: egyre kevesebb pótlólagos kibocsátásra tehetünk szert, ha az egyik inputtényező felhasznált mennyiségét növeljük. A ráfordítás növelésével a határtermék egyre csökken. Technológiai változás hatására a termelési függvény felfelé tolódik, tehát ugyanolyan ráfordítás mellett nagyobb kibocsátás érhető el. Növekvő mérethozadék: a ráfordítás növekedésével

a kibocsátás a ráfordítás mértékénél nagyobb arányban nő. Csökkenő mérethozadék: valamennyi ráfordítás növelésével az összkibocsátás az arányosnál kisebb mértékben nő. Állandó mérethozadék: . Termelékenység: az összkibocsátás és a ráfordítások súlyozott átlagának hányadosa. Üzleti szervezetek: Piacgazdaságban a termelés vállalati keretekben szerveződik. Rt Kft Egyéni vállalkozás Gt törvény és aktuális változásai! 7. A költségek gazdasági elemzése, gazdasági költség Az összköltség (TC) az egyes kibocsátási szinteknél (q) szükséges legalacsonyabb, pénzben kifejezett összkiadást jelenti. A TC emelkedik a q növekedésével Az állandó/fix költség (FC) az a pénzben kifejezett kiadás, amelyet akkor is meg kell fizetni, ha egyáltalán nincs termelés, az állandó költségeket ugyanakkor nem módosítja a kibocsátás mennyiségének változása. A változó költség (VC) a kibocsátás szintjével

együtt változó kiadás. Például nyersanyagokra, bérekre, üzemanyagra fordított kiadások. TC=FC+VC A határköltség (MC) az a pótlólagos költség, amelyre egy további termékegység előállításához van szükség. Az átlagköltség az egységnyi termelésre jutó költséget jelenti. AC=TC/q AVC=VC/q AFC=FC/q AC=AVC+AFC Ha a határköltség görbe az átlagköltség görbe alatt van, akkor az átlagköltség csökken, ahol AC=MC, ott AC minimális. Ha MC az AC görbe felett van, akkor az AC növekvő Termelés & költségek kapcsolata Növekvő hozadékú termelésCsökkenő határköltség Csökkenő hozadékú termelésNövekvő határköltség Költségminimalizálási szabály: ha a vállalat adott kibocsátást a legkisebb költség mellett kíván előállítani, akkor annyi termelési tényezőt kell vásárolnia, hogy az összes tényező esetében kiegyenlítődjék a tényező pénzegységre vetített határterméke. MPL/PL=MPA/PA TC min. Termelési

költségek & számvitel Nettó jövedelem (profit)=összbevétel-összkiadás Eszközállomány=(Források=)kötelezettség+nettó vagyon Nettó vagyon=eszközök-kötelezettségek Eredménykimutatás: egy periódus folyamán mutatja a költségek és bevételek alakulását. Vagyonmérleg: egy időpontra vonatkoztatott pénzügyi állapotot mutat. Legfontosabb tételei az eszközök, a kötelezettségek és a nettó vagyon. Gazdasági költség: a döntéseknek azért van gazdasági költsége is, mert a szűkösség világában az egyik választás révén lemondunk valami másról. A gazdasági költség a feláldozott termék vagy szolgáltatás értéke. A gazdasági költségek az explicit pénzráfordításokon túl elmaradt alternatív jövedelmeket is tartalmaznak, melyek abból erednek, hogy a szűkös erőforrások más módon is felhasználhatóak lettek volna. 8. Tökéletesen versenyző piacok viselkedése A tiszta verseny vállalatának kínálati magatartása.

A kompetitív iparágak kínálati magatartása A kompetitív cég profitmaximalizálásra törekszik, vagyis az összbevétel és az összköltség különbségét igyekszik növelni. Ennek elérésére költségeit minimalizálnia kell, melyhez az szükséges, hogy az inputokat megfelelő mennyiségben, a legalacsonyabb költségen vásárolja meg, és optimalizálnia kell a kibocsátás szintjét. A tökéletes verseny vállalatának magatartása árelfogadó. Mivel egy kompetitív ágazatban olyan vállalatok vannak, amelyek kicsik a piachoz mérten, ezért a tökéletesen versenyző cég keresleti görbéje teljesen vízszintes, tehát tökéletesen rugalmas. Ezek a cégek nem befolyásolhatják az árat, az egyes eladott egységek ára az a többletbevétel, amelyet a cég megkereshet. Összefoglalva: - sok kis cég azonos termékek árelfogadó magatartás nem tudják egyedül befolyásolni a piacot szabad be- és kilépés vízszintes keresleti görbe Mivel a tökéletes

verseny vállalata minden egyes darabot azonos áron képes eladni, ezért az összbevétel függvénye az origóból kiinduló egyenes. (TR) TR=P*Q Határbevétele a piaci ár, mert eggyel többet eladva termékéből az összbevétele is épp a Párral növekszik. Ebből következik, hogy átlagos bevétele is a piaci ár, mert az átlagos bevétel az összbevétel és a mennyiség hányadosa. Képletben: AR=TR/Q=MR=P (MR= ∆ TR/ ∆ Q) Gazdasági profit: az összes bevétel és az összes gazdasági költség különbsége TΠ=TR-TC AΠ=TΠ/Q (átlagprofit) MΠ= ∆ Π/ ∆ Q (határprofit) A tökéletes verseny vállalatának profitja maximális, ha addig növeli termelését, amíg határköltsége egyenlővé válik határbevételével: Πmax, ha MC=MR Tehát optimális termelésnél: MC=MR=P* A profit mindaddig növelhető, amíg MC<MR. Három eset lehetséges tehát a vállalat számára: - Gazdasági profitot realizál, ha a piaci ár magasabb, mint az átlagköltség

minimuma. P>ACmin. - Fedezeti pontban termel, ha P=ACmin. Ilyenkor éppen megtérül minden gazdasági költsége, fedezve van a fix és változó költség és a normál profitja is. - - Veszteségminimalizálás: ha a P<AC, de P>AVC. Ekkor azért érdemes termelnie, mert minden változó költsége megtérül és a fix költségek egy része is, ami akkor is felmerülne, ha nem termelne egy ideig. Üzemszüneti pont: P<AVC, ekkor a termék közvetlen költségei sem térülnek meg. Egyéni kínálati függvénye azonos az MC határköltség függvénnyel az üzemszüneti pont feletti ár esetén. A termék piaci kínálati görbéje az egyéni kínálati görbék összegéből vezethető le. A tökéletes verseny vállalatának keresleti görbéje egy vízszintes egyenes, mivel a piaci ár számára adottság. 9. Tökéletlen verseny és szélsőséges esete, a monopólium A tökéletlen verseny típusai A tökéletlen verseny adott technológia mellett

általában magasabb árakhoz és alacsonyabb kibocsátáshoz vezet, mint a tökéletes verseny. A tökéletlen versenyző vállalatoknak is vannak azonban előnyeik. A nagyvállalatok élnek a tömegtermelés méretgazdaságossági előnyeivel, és ezeknél a cégeknél születik meg az innovációknak az a jelentős része, amelyek előre viszik a gazdaságot. Tökéletlen verseny folyik egy iparágban, ha az egyéni eladók bizonyos mértékig ellenőrizni tudják kibocsátásuk árát. A tökéletlen verseny típusai: - monopólium - oligopólium - monopolisztikus verseny Monopólium - egyetlen eladó teljes mértékben uralja az adott ágazatot - nincs helyettesítő termék - nagyon ritkák, általában kormányzati védelem teszi lehetővé létezésüket - ilyen pl. egy közüzemi vállalat lehet - hosszú távon a monopólium sincs biztosítva a versenytársak ellen Oligopólium - néhány eladó van a piacon - mindegyik vállalat képes a piaci ár befolyásolására - pl.

légitársaságok - nagy versengés jellemző Monopolisztikus verseny - nagy számú eladó differenciált terméket állít elő - sok eladó, hasonlóan a tökéletes versenyhez, de: - a termékek nem azonosak (minőség, elhelyezkedés, .) - pl. üzemanyag kiskereskedelmi piaca A tökéletlen verseny okai: - méretgazdaságossági okok miatt kevés az eladó (a vállalat csökkentheti átlagköltségeit a kibocsátás növelésével, egy bizonyos pontig) - belépési korlátok léteznek a piacon jogi korlátok (szabadalom, koncessziós jog, behozatali kvóták magas belépési költségek (tőke, adminisztráció) reklámozás és termékdifferenciálás (nagyobb koncentrációt eredményez, a versenyt tökéletlenebbé teszi) A tiszta monopólium piaca A tökéletesen versenyző vállalathoz hasonlóan a monopólium akkor él el maximális profitot, ha olyan termelési mennyiséget (Q) választ, hogy határköltsége (MC) és határbevétele egyenlő legyen. Πmax, ha MC=MR, de

lényeges különbség, hogy a monopólium határbevétele csökkenő, mert a monopólium egyetlen eladóként csökkenő ár mellett növelheti az eladott mennyiséget, valamint újabb és újabb mennyiséget csak csökkenő áron tud eladni. 10. Oligopólium és monopolisztikus verseny A tökéletlen verseny vállalatának magatartása Lásd 10. tétel táblázata is: különféle piaci szerkezetek Oligopólium - néhány eladó van a piacon - mindegyik vállalat képes a piaci ár befolyásolására - pl. légitársaságok - nagy versengés jellemző Monopolisztikus verseny - nagy számú eladó differenciált terméket állít elő - sok eladó, hasonlóan a tökéletes versenyhez, de: - a termékek nem azonosak (minőség, elhelyezkedés, .) - pl. üzemanyag kiskereskedelmi piaca Piaci hatalom: azt méri, hogy mennyiben ellenőrzi egyetlen vagy kisszámú vállalat egy iparágban az árakat és a termelési döntéseket. Leggyakrabban alkalmazott mércéje az iparág

koncentrációs rátája.(de: elavult és nem pontos mutató!) A tökéletlen verseny természete, azaz a koncentráció okai: - költségek - versenykorlátok - stratégiai interakció (akkor alakul ki, ha minden cég üzleti terve függ a versenytársak magatartásától) A tökéletlen verseny elméletei: 1. Összejátszászos oligopólium - stratégiai interakció jelenléte - dönteni kell: kooperáció vagy sem: saját elhatározások követése a másikkal való együttműködés nélkül (árháborúk) vagy az árak és a kibocsátás együttes meghatározása (összejátszás) - kartellek: független vállalatok szervezete, hasonló terméket állítanak elő, együttműködnek az árak és a kibocsátás meghatározásában, emelésében, korlátozásában, piacfelosztás. TILOS! - mivel a kartell tilos: hallgatólagos összejátszás, melynek eredménye a monopolista ármeghatározás és kibocsátáskorlátozás, a monopolista profit. 2. Monopolisztikus verseny - lásd fent

- hosszú távú egyensúly: P>MC, de a gazdasági profit nullára csökken, ahogy újabb és újabb vállalatok lépnek be a piacra differenciált termékkel 3. Néhány vállalat versengése - stratégiai interakció figyelhető meg - duopólium - játékelmélet bekapcsolódása - versenytársak lehetséges válaszainak figyelembe vétele szükséges a döntéseknél - stratégiai megfontolások beépítése a piaci fellépésbe Versengő oligopol vállalatok számának növekedése --- tökéletes versenyhez közelít az egyensúlyi ár és mennyiség Összejátszásos oligopólium --- monopóliumhoz közelít Sokszor nincs stabil egyensúly az oligopol piacon az árháborúk, blöffök, stb. miatt! 11. Tényezőpiacok Jövedelem és vagyon A munkapiac A bérmeghatározás elméleti alapjai Tényezőpiacok: föld, munka, tőke Jövedelem: az összes bevétel vagy pénz, amit a személy vagy háztartás adott időszakban megkeres. Az összes jövedelem aggregált értéke

a nemzeti jövedelem A nemzeti jövedelem munkajövedelmekből és tulajdonból származó jövedelmekből áll. A piacgazdaságban a jövedelmet a termelési tényezők tulajdonosai között osztják el, bér, profit, földjáradék és kamat formájában. A kormányzat szerepe a jövedelem elosztásában: - elvonja a nemzeti jövedelem jelentős hányadát adók és más közterhek kivetésével - transzfereket folyósít: ezek olyan kifizetések, amelyeknek nincs közvetlen ellentétele termékek vagy szolgáltatások formájában (nyugdíj, járadékok, jóléti juttatások) Személyi jövedelem=piaci jövedelem (bér, fizetés)+transzferek Vagyon: egy gazdasági szereplő tulajdonában lévő vagyonelemek nettó pénzértéke adott időpontban. A vagyon állomány, míg a jövedelem időegység alatti áramlás Egy háztartás vagyona tartalmazza a materiális eszközöket és a pénzügyi eszközöket is. Minden értéket képviselő tételt vagyonelemnek nevezünk, a

tartozásokat kötelezettségeknek hívjuk. A vagyonelemek és a kötelezettségek teljes állományának különbsége a nettó vagyon A munkapiac. A bérmeghatározás elvi alapjai Bérszínvonal: Reálbér: a bér vásárlóerejét jelenti, vagy másként a pénzbér és a fogyasztási cikkek árszínvonalának hányadosát. A munka iránti keresletet a munka minősége, a technológia és az egyéb ráfordítások révén a munka határterméke szabja meg. Egy ország bérszínvonala általában akkor magasabb, ha a dolgozók felkészültebbek és iskolázottabbak, ha több és jobb tőke áll rendelkezésre a termeléshez, s ha fejlettebb termelési technológiákat alkalmaznak. A munka kínálata három kulcstényezőtől függ: a népesség nagyságától, a munkaerő aktivitási rátájától és a ledolgozott munkaórák átlagos számától. A bérek emelkedésével két ellentétes hatás éri a munkakínálatot: - helyettesítési hatás: arra ösztönzi a munkavállalót,

hogy hosszabb ideig dolgozzon, mert minden munkaóráért több pénz jár, a munka kínálata csökken - jövedelmi hatás: a magasabb bérek hatására a munkavállalók több szabadidőt engedhetnek meg maguknak, a munka kínálata csökken Ebből következik, hogy egy meghatározott bérszint felett a kínálati görbe visszafelé hajlik. Kompetitív piacon is léteznek bérkülönbségek a munkakörök és a kompetenciák eltérősége miatt! 12. A kormányzat szerepe a gazdaságban, a piaci hatalom féken tartása Az üzleti szféra szabályozása (XVII. Fejezet!) Szabályozás: a vállalatok árainak, értékesítésének és termelésének a befolyásolására irányul kormányzati utasítások vagy piaci ösztönzők (pl:szennyezési kvóták) segítségével. - gazdasági szabályozás: az árakra, a belépési és kilépési feltételekre, az egyes iparágakban a szolgáltatás szabványaira irányul (közüzemi szolgáltatók) - társadalmi szabályozás: a

környezet védelmét, a munkavállalók és fogyasztók egészségének és biztonságának megőrzését szolgálja Miért van szükség szabályozásra? Közérdekből: - a monopóliumok és oligopóliumok ne élhessenek vissza piaci hatalmukkal - a negatív külső gazdasági hatások, pl. a környezetszennyezés korlátozása - információs kudarcok helyesbítése, ami akkor fordulhat elő, ha a fogyasztók nem eléggé tájékozottak fontos termékek jellemzőiről A gazdasági szabályozás mellett szóló legerősebb érv a természetes monopóliumok létezése. Természetes monopólium akkor alakul ki, amikor olyan erőteljesek az együttes termelési vagy méretgazdaságossági hatások, hogy csak egyetlen cég képes a túlélésre. A kormányzat ilyenkor szabályozza az árat és a szolgáltatást. Ideális szabályozás esetén az árat le kellene szállítani a határköltség szintjére, ez azonban nem gyakorlatias megoldás, hiszen az így keletkező veszteséget

kormányzati szubvencióval kellene orvosolni. Az információs kudarcok megelőzése, orvoslása témakörbe tartozhat például a gyógyszerkészítmények ellenőrzése, a pénzügyi szektor tevékenységének szabályozása, vagy a munkahelyi biztonság minimális követelményeinek előírása. A külső gazdasági hatások keletkezése esetén is indokolt a kormányzati reguláció, ilyen terület például a környezetvédelmi szabályozás mellett a helyi településrendezési szabályozás is. A szabályozásnak különböző érdekcsoportjai alakultak ki. Egyesek azt állítják, hogy a fogyasztók érdekeit szolgálja, mások szerint például a belépés korlátozásával magasan tartja az árakat és növeli a monopol helyzetben lévő cég profitját. Az ágazatnak természetesen az az érdeke, hogy kívül tartsa a versenytársakat és megmaradjon a magas profitja. Közüzemi szabályozás lehetséges formái: - szabályozatlan monopólium: magas ár, alacsony

mennyiség, nagy profit - hagyományos, átlagköltségen alapuló szabályozás: jobb megoldás, mint az előző - határköltségen alapuló árképzés: veszteséget indukálna, szubvencionálni kellene - kételemű árképzés: fix díj az általános költségek fedezetére + változó tétel a határköltség fedezetére - teljesítményalapú szabályozás ársapkával: a vállalatokat nem ráfordításaik, hanem teljesítményük alapján szabályozzák. A cég az árat az infláció mínusz x százalékkal emelheti évente. Ez a megoldás a kompetitív piacot imitálja, költségcsökkentésre ösztönöz A szabályozás költségei: 1988-ban a NDP 3,3%-a - gazdasági szabályozás hatékonyságvesztést okoz - társadalmi szabályozás teljesítménye vegyes 13. A környezet gazdasági problémái Népesség és erőforráskorlátok A természeti erőforrások gazdaságtana. Externáliák Malthaus: népesedés gazdasági elemzése a 18. században - népesség

exponenciálisan növekszik, hacsak az élelmiszer ellátás ezt nem korlátozza - csökkenő hozadék elvének alkalmazása: művelésbe fogható területek korlátozottak, a munkaráfordítás nő, ezért a megtermelt élelmiszer mennyisége számtani sorozatnak megfelelően nő - az élelmiszer termelés tehát nem tud lépést tartani a népesség geometriai növekedési ütemével - a tendencia gátjai: járványok, éhínség, háború, morális korlátok A nézetek meghiúsulási okai: - ipari forradalom - népességnövekedés ütemének mérséklődése 1870 után az életszínvonal és a reálbérek növekedésének felgyorsulása miatt - technológiai fejlődés miatt a termelési lehetőségek határgörbéje eltolódotta kibocsátás növekedése jóval felülmúlta a a népesség növekedését A népesség növekedése előnytelenül hat az élővilágra, ám a nagyobb népsűrűségű területek életszínvonala átlagban inkább magasabb. A Világbank tanulmánya

szerint a népesség egészségi állapota nagyon erős korrelációt mutat az egy főre eső jövedelemmel. A várakozások ellenére a kutatások szerint a központilag tervezett gazdaságok sokkal súlyosabb környezeti problémákkal szembesülnek, mint a piacgazdaságok. A természeti erőforrások kategóriái: Elsajátítható Elsajátíthatatlan Megújítható Nem megújítható Faállomány, mezőgazdasági Kőolaj, földgáz, réz termőterület, napenergia Halállomány, Éghajlat, radioaktív hulladék levegőminőség, természeti szépségek Akkor nevezünk egy terméket elsajátíthatónak, ha a vállalatok vagy fogyasztók képesek realizálni teljes gazdasági értékét. Elsajátíthatatlan az az erőforrás, amelyet az egyes gazdasági szereplők ingyenesen használhatnak, de ezzel a társadalomnak költségeket okoznak. Másként mondva használatuk externáliákkal jár A megújíthatatlan erőforrások kínálata rögzített, készletük előbb-utóbb kimerül.

A megújuló erőforrások állandóan újjászületnek, és megfelelő használati mód mellett vég nélkül szolgálhatják a termelést (napenergia, szélenergia). Az elsajátítható, nem megújítható természeti erőforrások fontos példái a fosszilis tüzelőanyagok, az olaj, a gáz és a szén. A közgazdászok szerint a magánpiacok hatékonyan tudják árazni és allokálni szolgáltatásaikat, ezért ezeket az erőforrásokat ugyanúgy kell kezelni, mint bármely más tőkejószágot. Externáliák Externália: az a hatás, amelyet az egyik gazdasági szereplő tevékenysége egy másik szereplő jólétére gyakorol, ha ezt a hatást nem piaci tranzakciók közvetítik. - pozitív externáliákkárt okoznak másoknak - negatív externáliákhasznot hajt kívülállóknak A közjavak (pl. honvédelem) olyan termékek, amelyek oszthatatlanul szolgálják az egész közösség javát, függetlenül attól, hogy egyénileg meg kívánják-e vásárolni ezeket vagy sem.

A közjavak tulajdonképpen pozitív externáliák, melynek ellentétei a közösségi károk. A magánjavak ellenben szétoszthatók, mindenkinek külön-külön rendelkezésére bocsáthatók, s nem idéznek elő költséget vagy hasznot mások számára. A közjavakkal való ellátás hatékony megszervezéséhez gyakran kormányzati közreműködésre van szükség, a magánjavak allokálását pedig hatékonyan végzik a piacok. A negatív externáliák gazdasági hatékonyságvesztéshez vezetnek: Pl. A szennyező anyag kibocsátás a cégek csak addig a pontig fogják vissza, ameddig a visszafogás egyéni határhaszna egyenlővé válik a tisztítás többletköltségeivel. A szennyezés kiszűrésének társadalmi határhaszna azonban tízszer annyi mint a magánjellegű. A cég azonban ezt a hasznot nem veszi figyelembe, mivel az vállalaton kívül keletkezne. Társadalmilag hatékony környezetszennyezés: határhaszna=társadalmi határköltség visszafogás társadalmi

Kormányzati eljárások az externáliák visszaszorítására: - közvetlen ellenőrzés: társadalmi szabályozások (rendeletek), utasítás és ellenőrzés (előírja a szabály betartását, a technológiát, stb.) - szennyezési bírság - értékesíthető környezetszennyezési kvóták A magánszférán belüli megoldások: - privát egyezkedés és a Coase-tétel: kormányzati beavatkozás híján, perrel való fenyegetettség esetén a két félnek kifejezetten érdeke, hogy összeüljön, és megállapodjon a szennyezés hatékony szintjéről - felelősségi szabályok: kártérítés behajtása magánjogi peres úton Nincs ideális megoldás! 1 A tételek nagyrészt Samuelson – Nordhaus Közgazdaságtan (2005) című könyve alapján készültek, valamint saját jegyzetekből! MAKROÖKONÓMIA 14. A makrogazdasági tevékenység mérése Bruttó hazai termék (GDP): az országban egy év alatt előállított termékek és szolgáltatások bruttó értéke.

Összegzi az ország fogyasztásának, bruttó beruházásának, a kormányzat termék- és szolgáltatásvásárlásának, valamint nettó exportjának értékét egy évre vonatkozóan. Ezzel mérjük a gazdaság általános teljesítményét. A GDP meghatározásának módjai: (modell: nincs kormányzat, külkereskedelem és beruházás) - Termékáramláson alapuló számbavétel: a bruttó hazai termék a végtermékek és szolgáltatások éves áramlásának pénzben kifejezett összege. - Jövedelem- vagy költségáramláson alapuló számbavétel: összegezzük a tényezőjövedelmeket, amelyek egyúttal a végtermék előállításának költségei is. Mivel a profit maradvány, a két megközelítés pontosan egyforma GDP értéket ad. A nemzeti termékszámlák a vállalati számlák összegzéséből adódnak. A termékáramlási szemléletnek megfelelően figyelmen kívül hagyjuk az összes közbülső terméket a GDP meghatározásánál. A jövedelemáramláson

alapuló számbavételnél a vállalatok könyveléséből gyűjtjük össze a jövedelmi adatokat, így fennáll a veszély, hogy a többi cégtől vásárolt közbülső javak értékét is számításba vesszük. Ezért kell alkalmazni a hozzáadott érték számítást, amely szerint a vállalati árbevételből le kell vonni azt az összeget, amelyet más vállalatoktól vásárolt anyagokért és szolgáltatásokért fizetett. Nominális GDP (P*Q): a végső felhasználásra kerülő termékek és szolgáltatások éves kibocsátásának teljes pénzértékét jelenti, a folyó év piaci árain mérve. Reál GDP (Q): a nominális GDP értékének az árváltozásokkal korrigált nagysága, vagyis a GDP-t rögzített árakon számolják. GDP deflátor: ha a nominális GDP értékét elosztjuk a reál GDP nagyságával, megkapjuk a GDP deflátort, amely az általános árszínvonal mérésére szolgál. Q= reál GDP=nominális GDP/GDP deflátor=P*Q/P Új GDP elem: a beruházás Ha

az emberek a társadalom termelési lehetőségeinek egy részét fogyasztás helyett tőkeképzésre fordítják, akkor ez a kibocsátás is beszámít a termékáramlásba a GDP meghatározásánál. A GDP-nek tehát a fogyasztási cikkek és a szolgáltatások mellett tartalmaznia kell a bruttó beruházásokat is. Bruttó beruházás=nettó beruházás+értékcsökkenés Kormányzat A GDP értékébe bele kell számítani a kormányzat fogyasztási kiadásait és bruttó beruházásait is, de el kell hagyni a kifizetett transzfereket és a termékáramláson alapuló számbavétel esetében figyelmen kívül kell hagyni az adókat is. Nettó export A termékek és szolgáltatások exportjának és importjának különbsége. Nettó export: nettó külföldi beruházás Teljes nemzeti beruházás (It)= nettó külföldi beruházás (nettó export)+ új tőkejavakra fordított hazai beruházás It=I+X Termékáramláson alapuló számbavétel Jövedelemáramláson alapuló

számbavétel A bruttó hazai termék összetevői Jövedelmek v. költségek a bruttó hazai termék összetevőiként Fogyasztás (C) + Bruttó hazai magánberuházás (I) + Kormányzati kiadások (G) + Nettó export (X) Bérek, fizetések, egyéb munkajövedelmek +Kamat, járadék, egyéb tulajdonosi jöv. +Közvetett adók +Értékcsökkenési leírás +Profit NDP (nettó hazai termék)=GDP-amortizáció GNP (bruttó nemzeti termék)=GDP-külföldiek belföldön megtermelt termékei, szolg. NI (nemzeti jövedelem)=GDP-amortizáció-közvetett adók DI (rendelkezésre álló személyes jövedelem): amelyet a lakosság ténylegesen kézhez kap, amelyet a fogyasztók tetszés szerint elkölthetnek, a háztartások összes piaci jövedelme+transzferek-személyi adók DI=NI-T-Sv+TR T: összes közvetlen adó Sv: a vállalatok nettó megtakarításai TR: transzferek I=termékszemléletű GDP-C S=jövedelemszemléletű GDP-C I=S tehát a tényleges megtakarítás és a beruházás

egyenlő egymással. Árindex: az árak átlagos szintjének mércéje Infláció: az általános árszínvonal emelkedését jelzi. Inflációs ráta: az általános árszint változásának üteme Az infláció ellentéte a defláció, ami az árszínvonal csökkenését jelenti. CPI (fogyasztói árindex): azt méri, hogy mennyibe kerül egy jellemző fogyasztói kosár különböző időpontokban. A kosárban szereplő termékeket gazdasági jelentőségüknek megfelelően fix súlyokkal látják el. PPI (termelői árindex): a nagykereskedelmi vagy termelői eladási árak színvonalát méri, mintegy 3400 termék eladási ára alapján számítják. 15. Fogyasztás és beruházás Fogyasztás (háztartások): a végtermékekre és szolgáltatásokra fordított kiadásokat jelenti, célja a hasznosságérzet megszerzése, a szükségletek kielégítése. (C) Megtakarítás (háztartás): a rendelkezésre álló jövedelem fogyasztásra el nem költött része. (S)

Megtakarítási ráta: az egyéni megtakarítás arányát fejezi ki a rendelkezésre álló jövedelem százalékában. Fogyasztási függvény: a fogyasztást és a jövedelmet kapcsolja össze Megtakarítási függvény: a megtakarítást és a jövedelmet kapcsolja össze. A 45 fokos egyenes és a fogyasztási függvény metszéspontjában a fogyasztás pontosan egyenlő a jövedelemmel, a háztartás nem takarít meg, ezt nevezzük fedezeti jövedelemnek, vagy fedezeti pontnak. Ha a fogyasztási függvény az egyenes felett van, a háztartás túlköltekezik, ha a fogyasztási függvény az egyenes alatt van, akkor a háztartás megtakarítása pozitív. A túlköltés és a megtakarítás mennyiségét mindig a fogyasztási függvény és az egyenes közötti függőleges távolsággal mérjük. A megtakarítási függvény a fogyasztási függvényen ábrázolt megtakarításokból (az egyenes és a függvény közti távolságok) vezethető le. Mivel a megtakarítás

egyenlő azzal, ami nem kerül elfogyasztásra (I=C+S), a megtakarítási és a fogyasztási függvény egymás tükörképe. Fogyasztási határhajlandóság (c^ vagy MPC): az az összeg, amit a rendelkezésre álló jövedelem egy pótlólagos egységéből a fogyasztás növelésére fordítanak, azaz a fogyasztás változásának és a jövedelem változásának aránya. Megegyezik a fogyasztási függvény meredekségével. c^= ∆C ∆DI Megtakarítási határhajlandóság (s^ vagy MPS): az a pótlólagos megtakarítás, amelyet a rendelkezésre álló jövedelem egy újabb egysége eredményez. Grafikusan ez a megtakarítási függvény meredeksége. s^= ∆S ∆DI c^+ s^=1 A fogyasztási és a megtakarítási magatartás kulcsfontosságú a gazdasági növekedés és a konjunktúraciklusok megértésében is. A fogyasztást meghatározó tényezők: - rendelkezésre álló jövedelem - - a jövedelem hosszú távú tendenciája, permanens jövedelem (az a jövedelem,

amelyet a háztartások megkapnának, ha az ideiglenes vagy átmeneti hatásokat figyelmen kívül hagynánk) életciklus hipotézis: az emberek azért takarítanak meg, hogy egyenletesebbé tegyék fogyasztásukat életútjuk folyamán vagyonhatás: nagyobb vagyon nagyobb fogyasztást eredményez Beruházás: Olyan gazdasági tevékenység, amelynek célja a jövőbeni kibocsátás növelése, ennek érdekében csökkentik a jelenbeli fogyasztást. Anyagi tőkeberuházások, immateriális beruházások, pénzügyi értelemben pedig értékpapír vásárlását jelenti. Jelentékeny kiadási összetevőnek számít a makroökonómiában. Hajlamos a nagyfokú ingadozásra, ezzel komoly hatást gyakorol az aggregált keresletre. Ez pedig a kibocsátás és a foglalkoztatás alapvető meghatározója rövid távon. A tőkefelhalmozás eszköze, növeli a gazdaság potenciális kibocsátását és hozzájárul a gazdasági növekedéshez. A beruházás meghatározó tényezői: -

bevételek (újonnan megtermelt kibocsátásból) - költségek (felvett hitel kamatlába, adók) - várakozások Beruházás keresleti függvény: a kamatláb és a beruházás közötti viszonyt mutatja be. 16. Konjunktúraciklusok és az aggregált kereslet alapjai Konjunktúraciklus: a nemzeti össztermék, a nemzeti jövedelem és a foglalkoztatás kilengése, amely rendszerint kettőtől tíz évig tart, ezalatt a gazdaság legtöbb szektorában fellendülés vagy visszaesés tapasztalható. Visszaesés: Recesszió - a reál GDP legalább két egymást követő negyedévben csökken a csúcsponton kezdődik és a mélyponton zárul fogyasztói vásárlások hirtelen visszaesnek üzleti beruházások erőteljesen csökkennek munkakereslet visszaesik, elbocsátások, nő a munkanélküliség a kibocsátás csökken, lassul az infláció az üzleti profitok meredeken esnek hitelkereslet csökken, kamatlábak csökkennek Konjunktúraciklus-elméletek: 1. Exogén elméletek: a

konjunktúraciklusok okait a gazdasági rendszeren kívüli tényezőkben látják: háborúk, forradalmak, választások, olajár, népességmozgás, stb. 2. Endogén elméletek: a gazdasági rendszeren belül keresik az okokat Minden fellendülésben benne rejlik a visszaesés és hanyatlás, és fordítva. Multiplikátor-akcelerátor elmélet: az akcelerátor hatás szerint a kibocsátás gyors növekedése ösztönzőleg hat a beruházásokra, amelyek még nagyobb kibocsátásra serkentik a gazdaságot, míg elérkezik a teljesítőképességének határáig, ahol lelassul a növekedési ütem. A termelés növekedésének lassulása csökkenti a beruházási kiadásokat, ami recessziót idéz elő. A visszaesés addig tart, amíg a gazdaság el nem éri a mélypontot, ahol stabilizálódik a helyzete, és megint elindul felfelé. Egy külső sokkhatásra beindult mozgás később már önmagát tartja fenn, ciklikus módon terjed tova a gazdaságban. 3. Kereslet keltette ciklusok:

a ciklikus változás okai a keresleti sokkhatások, amelyek akkor lépnek fel, ha a fogyasztók, a vállalatok vagy a kormányzat megváltoztatja kiadásait. 4. Monetáris elméletek: a ciklusokat a pénzkínálat és a hitelállomány bővítésére és szűkítésére vezetik vissza (Friedman). E megközelítés szerint az aggregált kereslet ingadozásait a monetáris tényezők idézik elő. 5. Politikai elmélet: az ingadozások a politikusok manipulációinak köszönhetőek, akik újraválasztásukért küzdenek és eszerint alakítják a költségvetési és monetáris politikát (Nordhaus, Tufte) 6. Egyensúlyi konjunktúraelméletek: az emberek rosszul ítélik meg az árak és bérek tendenciáit, ezért túl sok vagy túl kevés munkát kínálnak, ami a kibocsátás és foglalkoztatás ciklusaihoz vezet (Lucas, Barro, Sargent) 7. A konjunktúraciklusok reálelmélete: az innovációk vagy a termelékenységi sokkhatások tovaterjednek a gazdaság egyik szektoráról a

másikra, így ingadozásokat idéznek elő. A ciklusokat az aggregált kínálatot érő sokkhatások váltják ki, a kereslet ilyen szempontból szerintük lényegtelen! (Schumpeter) 8. Kínálati sokkok: a ciklusokat az aggregált kínálat eltolódási váltják ki (Gordon) A konjunktúraciklusok előrejelzése Ökonometriai modell: a gazdaság viselkedését leíró egyenletrendszer, melynek paramétereit a múltbeli adatok felhasználásával becsülik meg. Az aggregált kereslet elméletének alapjai Aggregált kereslet (AD): a kibocsátás teljes mennyisége, amelyet adott árszint mellett meg akarnak vásárolni, egyéb tényezők változatlansága mellett. Összetevői: - Fogyasztás (C): reálfogyasztás, a nominális fogyasztás osztva a fogyasztói árindexszel - Beruházás (I) - kormányzati vásárlások (G) - nettó export (X): az export és az import különbsége Az AD görbe negatív meredekségű, ami azt jelzi, hogy a reálkereslet csökken az árszint

növekedésével. Az AD görbe negatív meredekségének elsődleges oka a pénzkínálati hatás, miszerint adott nominális pénzkínálat mellett magasabb árak pénzszűkét teremtenek és ezen keresztül visszaszorítják az aggregált kiadásokat. Az aggregált kereslet eltolódásai: 17. A pénz és a kereskedelmi bankok Pénz és kamatlábak A pénz története, fejlődése: Cserekereskedelem - barter: javakat cserélünk javakra - súlyos hátrányokkal jár - nehéz megtalálni a cserepartnert Árupénz - a pénz először áruk formájában jelent meg: marha, olívaolaj, arany, ezüst, stb. - nem mindegyik volt osztható kellően kicsi részekre - 19. század: csak a nemesfémek maradtak használatban: belső értékkel rendelkeznek Modern pénz - az árupénz korát felváltotta a papírpénz kora - a papírpénz könnyen szállítható és tárolható - értéke védhető a hamisítástól - mivel magánszemélyek nem teremthetnek pénzt, megőrzi szűkösségét -

azért lehet értéke, mert kínálata korlátozott - napjainkban a pénz legnagyobb része számlapénz - csekkek, utazási csekkek, bankkártyák A pénzkínálat (Ms) és összetevői: Pénzkínálat: az a készpénz és bankszámlapénz mennyiség, amelyet a bankrendszer a gazdasági szereplők rendelkezésére bocsát. Tranzakciós pénz (M1): - érmék (bakszférán kívüli) - papírpénz - folyószámlák készpénz M1 1/3-a Teremtett pénz, belső érték nélkül, törvényes fizetőeszköz Tágan értelmezett pénz (M2): - vagyontartási pénznek vagy kvázipénznek is nevezik - tartalmazza az M1 értékét, valamint a banki takarékbetéteket és a hasonló vagyonelemeket - igen gyorsan és veszteség nélkül váltható át készpénzre Kamatláb: A pénz ára A kamat a pénz használatáért nyújtott fizetség. A kamatláb az időegységre fizetett kamatösszeg a kölcsönzött pénz százalékában kifejezve. Eltérő kamatlábak okai: - lejárati idő/futamidő -

kockázat - likviditás/illikviditás Nominális kamatláb/reálkamatláb: A nominális kamatláb a pénzben mért kamatláb. A reálkamatláb ezzel szemben az inflációval kiigazított kamatláb, amit úgy kell kiszámolni, hogy a nominális kamatlábból levonjuk az inflációs rátát. A pénzkereslet (Md): a pénz meghatározott összegének tartására irányuló szándék A pénz funkciói: - csereeszköz/forgalmi eszköz (árumozgást ellentételezi) - elszámolási egység (melynek segítségével a dolgok értékét mérjük) - értékőrző/felhalmozási funkció - fizetési eszköz (egyoldalú jövedelemátengedést biztosít) Pénztartás költségei: A pénztartás gazdasági költsége az a kamatveszteség, amelyet vállalunk azért, hogy pénzt tartunk, nem pedig kockázatosabb és kevésbé likvid vagyonelemet vagy befektetési formát. Tranzakciós pénzkereslet: hátterében az az igény áll, hogy a háztartások és a vállalatok a pénzt csereeszközként

használják (vásárlás, bérek). Jövedelem nőpénzkereslet nő, mivel a megvásárolt javak értéke nő Árak nőnekpénzkereslet nő, mivel ugyanazon javak megvásárlásához több pénz kell Kamatlábak nőnek (alternatív vagyonelemeké)pénzkereslet csökken, inkább befektetjük a pénz egy részét Vagyontartási pénzkereslet: a vagyont célszerű M2 formában tartani, mert ezek magas hozamú és biztonságos vagyonelemek és kamatjövedelmet hoznak. Ha a pénzmennyiség nő, változatlan pénzkereslet mellett, a kamatlábnak csökkennie kell, hogy a megnövekedett pénzmennyiséget a gazdasági szereplők felhasználják. [Pénzkeresleti és pénzkínálati függvények: A pénzkeresleti függvény kifejezi a pénz reálkeresletét a kamatláb függvényében, adott reáljövedelem mellett. Negatív meredekségű egyenes Kamatláb nőMd csökken (függvényen való elmozdulás) Y(jövedelem) nőMd jobbra tolódik (adott kamatláb mellett nagyobb a pénzkereslet) A

pénzkínálati függvény adott nominális pénzkínálat mellett mutatja a piaci kamatláb és a reálpénzkínálat összefüggéseit. A reálpénzkínálat független a piaci kamatlábtól, tehát a függvény egy függőleges egyenes. ] Bankrendszer és pénzkínálat Egy kereskedelmi bank mérlegének speciális eleme a tartalék. A tartalék lehet készpénz, vagy a központi banknál elhelyezett betét. Egy része a napi üzletmenetet szolgálja, nagyobb hányadával azonban a hivatalos tartalék-előírásoknak tesz eleget a bank. Kötelező tartalékráta: a központi bank által előírt tartalékolási arány. Jele: t t= tartalék/betét=jegybanki betét összege/látra szóló betétek összege 1/t: pénzmultiplikátor, értéke kifejezi, hogy a kereskedelmi bankok a náluk elhelyezett látra szóló betétek összegének hányszorosát helyezhetik ki hitelként. Minél kisebb a t, annál nagyobb a hitelnyújtási lehetőség. 18. A központi bank és a monetáris

politika A monetáris politika eszközei: 1. Kötelező tartalékráta 2. Refinanszírozási kamatláb 3. Nyílt piaci műveletek [+jegybanki hitel a kormánynak +napi likviditási ráta + kamatpolitika +árfolyampolitika] 1. Kötelező tartalékráta: - a központi bank által előírt tartalékolási arány. - jele: t t= tartalék/betét=jegybanki betét összege/látra szóló betétek összege 1/t: pénzmultiplikátor, értéke kifejezi, hogy a kereskedelmi bankok a náluk elhelyezett látra szóló betétek összegének hányszorosát helyezhetik ki hitelként. Minél kisebb a t, annál nagyobb a hitelnyújtási lehetőség. 2. Refinanszírozási kamatláb - refinanszírozási hitel: a kereskedelmi bank hitel kér a Jegybanktól - refin. kamatláb: a központi bank által a kereskedelmi bankoknak nyújtott hitel ára - jele: r - az i és az r kamatláb közti különbség a kereskedelmi bank profitja, a kamatrés 3. Nyílt piaci műveletek: - a központi bank értékpapír, arany,

deviza eladásai és vételei, amelyekkel közvetlenül megváltoztatja a forgalomban lévő pénzmennyiséget - állampapírok kibocsátása: leköti a gazdaságban lévő likvid eszközöket, az állam pénzhez jut, a költségvetés deficitje csökken - devizapiaci műveletek: devizavétellel a Jegybank a pénzmennyiséget növeli, eladással csökkenti. Monetáris transzmissziós mechanizmus Ez a mechanizmus közvetíti a pénzkínálat változásainak hatását a kibocsátás, a foglalkoztatás, az árak és az infláció változásaira. Példa: a központi bank az infláció veszélye miatt elhatározza a gazdaság lefékezését 1. A központi bank lépéseket tesz a banki tartalékok csökkentésére (kormányzati értékpapírokat ad el) 2. A banki tartalékok csökkenésével a látra szóló betétek állománya szűkül, így a pénzkínálat kisebb lesz 3. A pénzkínálat csökkenésével a kamatláb növekedésnek indul, a hitelfeltételek szigorúbbak lesznek. 4. A

beruházások visszaesnek a magasabb kamatlábak miatt 5. Az aggregált kereslet visszaesése miatt csökken a jövedelem, a kibocsátás, a foglalkoztatás és az infláció Pénzkeresleti és pénzkínálati függvények: A pénzkeresleti függvény kifejezi a pénz reálkeresletét a kamatláb függvényében, adott reáljövedelem mellett. Negatív meredekségű egyenes Kamatláb nőMd csökken (függvényen való elmozdulás) Y(jövedelem) nőMd jobbra tolódik (adott kamatláb mellett nagyobb a pénzkereslet) A pénzkínálati függvény adott nominális pénzkínálat mellett mutatja a piaci kamatláb és a reálpénzkínálat összefüggéseit. A reálpénzkínálat független a piaci kamatlábtól, tehát a függvény egy függőleges egyenes. túlkínálat túlkereslet A pénzkeresleti és pénzkínálati függvény metszéspontjában alakul ki az egyensúlyi kamatláb. Ha a piaci kamatláb nagyobb, mint az egyensúlyi kamatláb, akkor túlkínálat alakul ki. A

gazdasági szereplők ennél a kamatlábnál kevesebb pénzt akarnak tartani, mint amennyi ténylegesen van náluk. Pénzfeleslegüket értékpapír vásárlásra költik A pénzpiac egyensúlya alacsonyabb kamatláb mellett fog kialakulni. Ha a piaci kamatláb kisebb, mint az egyensúlyi kamatláb, akkor túlkereslet van a piacon. Az embereknél kevesebb pénz van, mint amennyit tartani szeretnének, pénzhiányt érzékelnek, ezért értékpapírokat fognak eladni. Az egyensúly a kamatláb növekedésével alakulhat ki újra Jövedelem változás hatására is ugyanaz történik, mint az árszint emelkedése esetén, hiszen a pénzkereslet növekszik meg ebben az esetben is. Nyitott gazdaságban a külkereskedelem rendszerint fokozza a monetáris politika hatását, mert a nettó export ugyanolyan irányban változik, mint a belföldi beruházási kereslet. A fenti ábrán láthatjuk, hogyan hat a pénzpiac a beruházási keresleten keresztül a kibocsátásra. A

pénzkínálat növekedése lenyomja a piaci kamatlábat, ez élénkíti a beruházásokat, a nettó exportot. Az aggregált kereslet bővül, a kibocsátás és az árszínvonal is magasabb szintre kerül. Közgazdászok szerint a pénzkínálat változásai hosszú távon főleg az árszintre hatnak, és csak csekély mértékben befolyásolják a reálkibocsátást. 19. A gazdasági növekedés elméletei A gazdasági fejlődés kihívása Gazdasági növekedés: az ország potenciális GDP-jének vagy nemzeti kibocsátásának bővülését jelenti. A gazdasági növekedés tényezői: - emberi erőforrások (aktív népesség, oktatás, képzettség) - természeti erőforrások (talaj, éghajlat, olaj, gáz) - tőkefelhalmozás (gépek, berendezések, infrastruktúra) - technológia és vállalkozói szellem (tudományos és mérnöki ismeretek minősége, vezetési ismeretek) A közgazdászok gyakran aggregált termelési függvény formájában adják meg a növekedési

tényezők összefüggését: Q=AF(K, L, R) Ahol a Q a kibocsátás, K a tőke, L a munkaráfordítások, R a természeti erőforrás ráfordítások, A-val jelöljük a technológia színvonalát, F pedig a termelési függvény jele. Ahogy bővülnek a tőke-, munka- és a természeti erőforrás ráfordítások, számíthatunk arra, hogy növekszik a kibocsátás. A technológia fokozza a ráfordítások termelékenységét A gazdasági növekedés elméletei: arra keresik a választ, hogy milyen súlya van a különféle tényezőknek a növekedés alakulásában. Három csoportra oszthatóak az elméletek: - amelyek szerint a tőkeberuházások növelésére van szükség - amelyek a K+F tevékenység élénkítésére, technológiai változás elősegítésére helyezik a hangsúlyt - amelyek a munkaerő jobb minőségű és magasabb fokú képzését szorgalmazzák 1. Klasszikus dinamika (Smith és Malthaus) A gazdasági fejlődést a földterületre és a népességre vezetik

vissza. Amíg szabad földterületek léteznek, a népesség növekedésével egyenes arányban nő a kibocsátás is, a teljes nemzeti jövedelem bérekre oszlik, mivel nincs földjáradék és tőkekamat. A növekvő népesség végül az összes szabad földterületet elfoglalja. A népsűrűség növekedése működésbe hozza a csökkenő hozadék törvényét, emelkedik a földjáradék, visszaesnek a bérek. A malthausi egyensúlyt akkor érik el, amikor a bér a létfenntartás szintjére süllyed, e bérszint alatt a népesség nem képes a fennmaradásra. A növekedés határai a valóságban: véges energiaforrások, globális környezeti problémák 2. Neoklasszikus modell: növekedés tőkefelhalmozással - Malthaus tévedése: a technológiai újítás és a tőkefelhalmozás legyőzheti a csökkenő hozadékok törvényét - ipari forradalom: a tőkefelhalmozás és a technológiai újítás váltak a fejlődés meghatározó tényezőivé - modell feltételezései: -

egyetlen homogén termék előáll. - kétféle input: K, L - kompetitív feltételek - teljes foglalkoztatás - aggregált termelési függvény alakja: Q=F(K, L) technológiai változás nélkül - tőkeintenzitás (egy dolgozóra jutó tőke) növekedésea tőkeállomány gyorsabban nő, mint a munkáslétszám, emeli az egy munkásra jutó kibocsátást, a munka határtermékét és a béreket, csökkenti a tőke hozadékát, a tőke megtérülési rátáját. - technológiai változás nélkül a bérek végül stagnálni fognak, ami kedvezőbb, mint a malthausi jóslat - hosszú távú stacioner egyensúly: a gazdaság hosszú távon elér egy stabil állapotot, ahol a tőkeintenzitás növekedése megáll, a reálbér nem növekszik tovább, a tőkehozam és a reálkamatláb is állandó marad Ha változik a technológia: - a termelési függvényt felfelé megnyújtja - tovább nő a kibocsátás, a bérek, és javul az életszínvonal - munkamegtakarító vagy

tőkemegtakarító vagy semleges technikai haladás megy végbe Gazdasági növekedés a szegény országokban Fejlődő országok: alacsony egy főre jutó jövedelem, rossz egészségi állapot, rövid várható élettartam, alacsony iskolázottság, rossz táplálkozás,stb. NICs: újonnan iparosodott országok, már előreléptek a közepes vagy magas jövedelmű országok közé (Hongkong, Dél-Korea, Tajvan) HDI emberi életnívó index megalkotása: összekapcsolja a gazdasági mutatókat a társadalmiakkal. Tartalma: egy főre jutó reál GDP, születéskor várható élettartam, iskolázottság, felnőttek írástudása. A gazdasági növekedés tényezőinek alakulása: 1. Emberi erőforrások - népességrobbanásmagas születési arányszámok, stagnáló jövedelem (Malthaus) - cselekvési lehetőségek: születésszabályozás támogatása, oktatási programok, „babakvóták” - jövedelem növekedésedemográfiai átmenet esélye - emberi erőforrások

minőségefeladatok: - egészség és táplálkozás javítása - oktatás fejlesztése, írástudatlanság csökk. - nem szabad alábecsülni a humán erőforrások jelentőségét 2. Természeti erőforrások: - természeti erőforrások szűkössége néhány országban - rendelkezésre álló földre nagy néptömegek jutnak - föld termőképességének javítása szükségeskibocsátás fokozása - földtulajdon ösztönző szerepe a beruházásokban - mezőgazdasági infrastruktúra fejlesztése szükséges 3. Tőkefelhalmozás - megtakarítások csekély aránya - külföldi hitelfelvétel és periodikus adósságválságok 4. Technológia, innováció - technológia utánzása - vállalkozói szellem, ismeretek hiánya Ördögi kör: alacsony jövedelemelégtelen megtakarítás, tőkefelhalmozásalacsony termelékenységalacsony jövedelem beruházáslassú A gazdasági fejlődés stratégiái: - - - elmaradottság hipotézis: a relatív elmaradottság segítheti a

fejlődést, mivel a fejlődő országok támaszkodhatnak a fejlett országok tudására, technológiáira iparosítás versus mezőgazdaság: nem biztos, hogy az iparosítás meggyorsítása a megoldás a mezőgazdaság rovására. Az iparosítás tőkeintenzív iparágakat hoz létre, ami munkanélküliséghez vezethet. A mezőgazdasági termelékenység fokozása kevesebb tőkét igényel, termelő foglalkoztatást nyújt a kihasználatlan munkaerő számára. állam versus piac: a vallási, hagyományos szemléletekkel ellentétben a tapasztalatok azt mutatják, hogy teret kell hagyni a piacok működésének, önszabályozásának, a versenynek, mert ez a leghatékonyabb módja a gazdasági növekedés előmozdításának. növekedés és nyitottság: importhelyettesítés helyett nyitottság és külső orientáció szükséges A fejlődés különféle modelljei: IZMUSOK - ázsiai irányított piaci rendszer - szocializmus (termelési tényezők állami tulajdona, tervezés,

újraelosztás) - szovjet típusú kommunizmus (tervutasításos gazdaság) Piac versus utasítás? ÁZSIAI MODELLEK - tigrisek és leszakadók magas beruházási ráták szilárd makrogazdasági alapok külső orientáció államilag szervezett verseny - kínai óriás: piaci leninizmus (látványos fejlődés) (Ez nem tudom mennyire részletesen kell, én úgy gondolom ennyi elég belőle ) 20. A munkanélküliség mérése, fajtái, hatásai Okun törvénye Munkapiaci jelenségek Lakosság Munkaképes Aktív népesség Nem munkaképes Inaktív népesség Foglalkoztatottak Munkanélküliek Gazdaságilag aktív népesség: - foglalkoztatottak+munkanélküliek - hajlandóak munkát vállalni - az adott időszak munkaerő állománya Inaktív népesség: - háztartásban tevékenykedők - nyugdíjasok - akik nem hajlandók munkát vállalni Foglalkoztatottak: - keresnek és találnak munkát - valamilyen fizetett tevékenységet végeznek - akiknek van munkahelye, de

betegség vagy szabadság miatt épp nem dolgoznak Munkanélküliek (álláskeresők): - keresnek, de nem találnak munkát - aktív álláskeresés! A munkanélküliség mérése - - kényszerű munkanélküliek meghatározása: száma: Ls-Ld (munkakínálat-munkakereslet) aránya: (Ls-Ld)/Ls összes munkanélküli mérése száma: Lmax-Ld aránya: (Lmax-Ld)/Lmax Munkanélküliségi ráta= munkanélküliek száma aktív népesség A munkanélküliség főbb típusai: 1. Strukturális munkanélküliség: a munkakereslet és a munkakínálat szerkezetében tér el egymástól. A kereslet és a kínálat összetétele eltér szakképzettség, földrajzi hely, vagy nemek szerint. Ez egyfajta kényszerű munkanélküliség Valamilyen mértékben mindig jelen van, mert a munkavállalók csak késve tudnak alkalmazkodni a munkáltatók megváltozott igényeihez. 2. Technológiai munkanélküliség: a technikai haladás hatására bekövetkező munkanélküliség. A fejlettebb

technológia növeli a termelékenységet, így csökken a munkaerő iránti kereslet. Ez is egyfajta kényszerű munkanélküliség, megszüntethető a tőkeállomány növelésével vagy munkaigényes ágazatok termelésének növelésével. 3. Konjunkturális munkanélküliség: gazdasági visszaesés vagy gazdasági válság váltja ki. Az összkereslet csökkenésének hatására csökken a foglalkoztatottság is Együtt jár a strukturális és a technológiai munkanélküliséggel. Csökkenhet a reálbér is, ami az önkéntes munkanélküliséget is kiváltja. 4. Frikciós (súrlódásos) munkanélküliség: munkahely-változtatáshoz vagy lakóhelyváltoztatáshoz kapcsolódik, átmeneti, önkéntes munkanélküliség Addig tart, amíg a munkavállaló meg nem találja a számára megfelelő állást. A munkanélküliség hatásai: - gazdasági hatások: gazdasági veszteségek, kibocsátási veszteség - társadalmi hatások: egyéni tragédia, trauma Okun törvénye A

GDP 2 százalékpontos visszaesése a potenciális GDP-hez képest a munkanélküliségi ráta kb. 1 százalékpontos növekedésével jár Kifejezi az árupiac és a munkapiac közötti alapvető kapcsolatot. A munkapiacon általában jellemző rugalmatlan bérek kényszerű munkanélküliséghez vezetnek: - a bérek túl magassá válnak valamilyen munkapiacon kívüli fejlemény miatt. A munkabér tehát magasabb, mint az egyensúlyi munkabér lenne. A kelleténél magasabb munkabér mellett több képzett dolgozó keres munkát, mint ahány betöltendő állás van, tehát túlkínálat alakul ki, kényszerű munkanélküliség. Munkapiaci jelenségek, szabályszerűségek - a recessziók a munkavállalók minden csoportját nagyjából arányos mértékben sújtják a munkanélküliség átlagos időtartama erőteljesen megemelkedik mély és tartós recessziók idején a munkanélküliség nagy hányada a munkaerő mozgásának tudható be, súrlódásos okokra vezethető

vissza Európában feltehetően az elégtelen aggregált kereslet és a rugalmatlan munkapiaci intézmények együttes következménye a tartós munkanélküliség 21. Az infláció természete és hatásai A Phillips-görbe A munkanélküliség legkisebb fenntartható rátája Infláció: az árszínvonal tartós emelkedése. Az inflációt árindexek segítségével mérjük, ami több ezer termék árának súlyozott átlaga (pl. CPI fogyasztói árindex) Az inflációs ráta az árszínvonal százalékos változása. Inflációs ráta (t-edik évben): ársz int t. évben − ársz int t − 1 évben * 100 ársz int t − 1. évben Defláció: az árszínvonal tartós csökkenése Az infláció fajtái: 1. - kúszó infláció általában egy számjegyű infláció az árak lassan és előre látható módon emelkednek az árak viszonylag stabilak, az emberek bíznak a pénzben nem okoz gazdasági zavarokat, a termelés növelésére ösztönzi a vállalatokat, nő a

foglalkoztatás is 2. vágtató infláció - általában két-három számjegyű infláció - hirtelen áremelkedések követik egymást, amelyek elbizonytalanítják az embereket gazdasági döntéseikben - a pénz gyorsan veszít értékéből, az emberek értékálló befektetéseket keresnek (pl. ingatlan, arany) - súlyos torzulásokat okozhat a gazdaságban 3. - hiperinfláció sok számjegyű az árak drasztikusan emelkednek a pénz nagyon gyorsan értéktelenedik az egész társadalomra hatással van Az infláció hatása a gazdaságra: - a pénz vásárlóereje folyamatosan csökken inflációs költségek keletkeznek (gyakori átárazás, új árlisták készítése) az állam igyekszik elhárítani az infláció káros következményeit úgy, hogy ösztönzi a keresletetez ösztönzőleg hat a foglalkoztatásra, amely tovább növeli az árszínvonalat - inflációs várakozások épülnek be a gazdasági döntésekbe - a gazdasági döntések bizonytalanná válnak Pl.

a termelő nem tudja eldönteni, hogy az árnövekedés a kereslet növekedésének vagy egy általános árnövekedésnek köszönhető, ezért a vállalat nem növeli termelését, tartózkodik a beruházásoktól, csökken a kibocsátás és a foglalkoztatás - kiszámíthatatlan a kamatok alakulása, a bankok nem szívesen hiteleznek Az infláció hatása függ: - számítanak-e az emberek az inflációra - a várt és tényleges infláció megegyezik-e Ha az emberek nem számítanak az áremelkedésre, nem tudnak felkészülni rá, illetve ha a várt és a tényleges infláció lényegesen eltér egymástól, akkor lesznek vesztesek és nyertesek: - hitelezés: ha a tényleges ráta>várt -- a hitelezők veszítenek, mert kisebb kamatlábat állapítottak meg, így kevesebb kamathoz jutnak; az adósok nyernek, mert reálértékben kevesebbet fizetnek vissza. - pénzben tartott vagyon: elértéktelenedik - bérből és fizetésből élők: nominálbérek nem alkalmazkodnak,

ezért a reálbérek csökkennek, a munkavállalók a vesztesek - reál vagyontárgyak birtokosai rövid távon jól járnak, mert a vagyontárgyak reálértéke megnő Tehetetlenségi infláció: a várakozásokban szereplő, a szerződésekbe és megállapodásokba beépített áremelkedési ütem. Az infláció okai: Kereslet húzta infláció: a kereslet nő a kínálathoz képest, ez okozza az inflációt - a kereslet autonóm elemeinek növekedése idézi elő, amelyek a makrokeresleti függvényt felfelé tolják - autonóm fogyasztás növekedése (független a jövedelemtől) - autonóm beruházás növekedése (javulnak a profitvárakozások) - pénzmennyiség növekedése (pénzinfláció) Költség tolta infláció: a kínálat csökken a kereslethez képest, melyet a vállalati szféra költségeinek növekedése okoz - pl. a munkabérekre fordított költségek növekedése - nő a bércsökken a foglalkoztatottságcsökken a kibocsátástúlkeresletnő az

árszínvonalcsökken a reálbérnő a foglalkoztatottságnő a kibocsátás - mivel a reálbérek csökkennek, a szakszervezetek bértárgyalásokba kezdeneka vállalat kénytelen elfogadni a követeléseket, ami az egész folyamatot előről indítja el - ÁR-BÉR spirálnak nevezzük a fenti folyamatot: az árszínvonal és a bérek emelkedése egymást erősítő folyamatok A Phillips-görbe A vízszintes tengelyen a munkanélküliségi rátát vettük fel. A bal oldali függőleges tengelyen az árinfláció éves rátája szerepel, a jobb oldali skála pedig a pénzbérek inflációs rátáját mutatja. A görbe mentén bal felé haladva a görbe emelkedése az árak és a bérek gyorsuló növekedését jelzi, miközben csökken a munkanélküliségi ráta. A közgazdászok később módosították Phillips elképzelését. Az új magyarázat megkülönbözteti a rövid és hosszú távú Phillips-görbét. Eszerint a fenti negatív meredekségű görbe csak rövid távon

érvényes, hosszú távon pedig létezik egy minimális munkanélküliségi ráta, amely összhangban van az állandó ütemű inflációval. Ez a munkanélküliség legkisebb fenntartható rátája (LSUR), amely mellett a bér- és árinflációt gyorsító és fékező tényezők egyensúlyban vannak, az infláció stabil. Az LSUR a munkanélküliségnek az a legalacsonyabb mértéke, amely hosszú távon fenntartható anélkül, hogy erősödne az inflációs nyomás. A görbe eltolódása: 1. szakasz: a munkanélküliség megegyezik az LSUR-ral 2. szakasz: kibocsátás növekedésecsökken a munkanélküliségbérek és árak növekedése A gazdaság felfelé és balra mozdul a görbe mentén. 3. szakasz: az infláció gyorsulásamagasabb várt inflációs rátaa görbe felfelé tolódik el 4. szakasz: gazdaság lassulása, kibocsátás visszatér a potenciális szintre, a munkanélküliség pedig az LSUR szintjére. Az infláció visszesik a munkanélküliség magasabb szintje

miatt, de nem az eredeti szintre, mivel a várakozások is megemelkedtek. Az eltolódott görbe mentén jobbra lefelé mozdul a gazdaság. 22. A nyitott gazdaság makroökonómiája Kölcsönös függőség a világgazdaságban A nyitott gazdaságok makroökonómiája a külkereskedelem, a kibocsátás, a kiadások, a foglalkoztatás és az árszínvonal nemzetek közötti kölcsönhatásaival foglalkozik. A külkereskedelem két oldala a behozatal és a kivitel. Az ország importja a más országoktól vásárolt termékek és szolgáltatások mennyisége, az export azon termékek és szolgáltatások mennyisége, amelyet belföldön állítanak elő, és külföldiek vásárolják meg. A nettó export a termékek és szolgáltatások exportja és importja közötti különbség. A nettó export fogalompárja a nettó külföldi beruházás, ami a külfölddel szembeni megtakarítást vagy a külföldön eszközölt beruházást jelenti, és nagyjából megegyezik a nettó export

értékével. A hazai kiadások (belföldi felhasználások) nagysága egyenlő a fogyasztás, a hazai beruházás és a kormányzati vásárlások összegével. (C+I+G) A nemzeti kibocsátás (GNP) és a hazai kiadások különbsége: Ex-Im=nettó export (X) Teljes belföldi kibocsátás=GDP=C+I+G+X A külkereskedelemben különféle nemzeti valutákat használnak. Valutaárfolyam: két valuta egymáshoz viszonyított, relatív ára Árfolyam emelkedésehazai valuta felértékelődéseimportált termékek ára csökken, az export drágább leszversenyképesség romlása, nettó export visszaesésekibocsátásra, foglalkoztatásra, inflációra is hatással van. Árfolyamrendszerek: - rugalmas/lebegő árfolyamok: nincs hivatalosan bejelentett árfolyam, a piac határozza meg a valuták relatív árát - rögzített/fix árfolyamok rendszere: a kormányzatok kihirdetnek egy árfolyamot, amelyen valutájukat átváltják más országéra (1717-1933: aranystandard) - szabályozott

árfolyamok Import határhajlandóság (MPm): a GDP egységnyi növekményére jutó importnövekmény. (mennyit importálnak, ha a GDP egy egységgel növekszik) (Ezután egy ún. kiadási multiplikátort tárgyal a könyv, de szerintem nem kell, mert olyan korábbi fejezetre utal vissza, amit átugrottunk) Kölcsönös függőség a világgazdaságban Megtakarítás és beruházás nyitott gazdaságban Zárt gazdaságban: összberuházás egyenlő a hazai megtakarítással It=S+(T-G) Nyitott gazdaságban: az összes nemzeti beruházás (It) a hazai tőkeberuházásból (I) és a nettó külföldi beruházásból, azaz a nettó exportból (X) áll. Ez egyenlő a háztartások és a vállalatok magánmegtakarításainak (S), valamint az állami megtakarításnak az összegével (T-G) It=I+X=S+(T-G) Nettó export A bal oldali ábrán láthatjuk, hogy hogyan csökkenti a kormányzati deficit a megtakarításokat és a beruházásokat, teljes foglalkoztatottság mellett, zárt

gazdaságban. A jobb oldali ábrán az uralkodó nemzetközi kamatláb (rw) mellett az összberuházást az A pont szemlélteti, ez a beruházási függvény és a kamatláb metszéspontja. A nemzeti megtakarítás egyensúlyi értéke a B pontban van. A kettő közötti különbség az AB szakasz szükségszerűen azonos a nettó exporttal, a megtakarítás-beruházás azonosság alapján. Ennek megfelelően a nettó exportot vagy másként a külkereskedelmi mérleg egyenlegét a nemzeti megtakarítás és a beruházás közötti különbség határozza meg, amely hazai tényezőktől és a világpiaci kamatlábtól függ. Az árfolyamok változásai jelentik azt a mechanizmust, amelyen keresztül a megtakarítás és beruházás alkalmazkodik. Vagyis az árfolyamok mozgása gondoskodik arról a nettó exportról, ami kiegyenlíti a hazai megtakarítás és a beruházás közötti különbséget. Összefoglalás 23. A növekedés és stabilitás gazdaságpolitikája

(kiegészítve a kötelező irodalmon kívüli forrásokból!) Az állam feladatai: - stabilizációs funkció (a gazdaság működőképességének biztosítása) - elosztási funkció ( jövedelemátcsoportosítás) - allokációs funkció (olyan termékek, szolgáltatások előállítása, amellyel a magánszféra nem foglalkozik Hogyan látja el az állam a feladatait?Gazdaságpolitikai irányzatok: - költségvetési politika/fiskális politika (állami kiadások és bevételek szab.) - monetáris politika (pénzügyi szabályozás, a központi bank hatása a gazdaságban lévő pénzmennyiségre A kormányzat költségvetési politikája Költségvetés: az állami pénzügyek tervezésére és ellenőrzésére szolgál. A kormányzati programok tervezett kiadásait, az adókból várhatóan befolyó bevételeket összesíti adott évre. Felsorolja a különféle kiadási tételeket, valamint az adóforrásokat. Költségvetési többlet (szufficit) esetén az összes adó és

egyéb bevétel meghaladja a kormányzati kiadásokat adott évben. Költségvetési hiány (deficit) pedig akkor alakul ki, ha a kiadások felülmúlják a bevételeket. A költségvetés egyensúlya, amikor egy adott időszakban a kiadások egyenlőek a bevételekkel, ritkán szokott előfordulni. Ha a kormányzat költségvetési deficitet tervez, akkor hiteleket kell felvennie a magánszférától fizetési kötelezettségeinek teljesítésére. A hitelfelvétel történhet például kötvénykibocsátással A kormányzati adósság, vagy államadósság a kormányzat összes hitelfelvételét jelenti. Deficit nem egyenlő államadósság! Költségvetési politika: az adók és közkiadások meghatározása, amellyel tompíthatók a konjunktúraciklusok kilengései, elő lehet mozdítani a növekedést és a foglalkoztatást, meg lehet szabadítani a gazdaságot a gyors és ingadozó inflációtól. - bevételek szabályozása: adóztatás - kormányzati kiadások szabályozása

Tényleges költségvetés: a kiadások, bevételek és a hiány tényleges értékét jelenti egy adott időszakban. Potenciális költségvetés: azt mutatja, hogy mekkora volna a kormányzati bevétel, kiadás és hiány, ha a gazdaságban megvalósulna a potenciális kibocsátás. Ciklikus költségvetés: a tényleges költségvetés és a potenciális költségvetés különbsége. Azt méri, hogy milyen hatást gyakorol a konjunktúraciklus a költségvetésre. A deficit és az államadósság gazdasági hatásai: Rövidtávon az államadósság állománya adott, a deficit viszont befolyásolhatja a konjunktúraciklust, a megtakarítás és a beruházás egyensúlyát. A költségvetési hiány rövid távú hatását kiszorítási hatásnak nevezik. Hosszú távon pedig, teljes foglalkoztatást feltételezve az államadósság befolyásolja a folyó tőkefelhalmozást, illetve a jövő nemzedékek fogyasztását (adósságteher). Rövidtávon: kiszorítási hatás

érvényesül - Az adócsökkentés vagy a kormányzati kiadások kibővítése növeli a potenciális deficitet, ez pedig általában emeli a kamatlábat, és csökkenti vagy kiszorítja a beruházásokat. - Recesszió és ciklikus deficit esetében a kiszorítási hatás nem érvényesül, mert recesszió idején a pénzkereslet csökken, ami csökkenti a kamatlábat. Hosszútávon: életszínvonal befolyásolása - külső ill. belső adósság: amivel a kormány saját lakosságának ill a külföldnek tartozik - belső adósság esetében kamatot kell fizetni a kötvénytulajdonosoknak, ezt a kormányzat adók kivetésével ellensúlyozzahatékonyság és jólét torzulása - a tetemes államadósság következménye, hogy az emberek tőke helyett államadósságot halmoznak fel, az államadósság tehát magántőkét szorít ki - a nemzeti megtakarítás államkötvényekbe vándorol, ingatlanok, részvények, stb. helyett - Összefoglalva: a nagymértékű államadósság

hosszú távon fékezi a gazdasági növekedést, mivel csökkenti a potenciális kibocsátás növekedési ütemét azzal, hogy magántőke szorul ki, fokozódik a hatékonyságvesztés az adóztatás miatt, és az ország kénytelen csökkenteni fogyasztását a külföldi adósságszolgálat megfizetése érdekében. A vállalatok tőkekeresleti görbéje negatív meredekségű, ami azt jelenti, hogy növekvő kamatláb mellett a kereslet csökken, hiszen a részvényekre, kötvényekre több kamatot kell fizetni a lakosságnak. A tőkekínálat pedig pozitív meredekségű, hiszen minél magasabb a kamatláb annál több részvényt, kötvényt vesz a lakosság a nagyobb hozam miatt. Az államadósság belépésével a tőkekínálati függvény eltolódik balra, pontosan annyival, amennyi az államadósság (az előzőekben leírtak szerint az emberek magántőke helyett államadósságot halmoznak fel), a tőkekínálat csökken. Az új egyensúlyi pontban a kamatláb

magasabb, a vállalatok számára ez előnytelen. A költségvetési politika buktatói: - felismerési, reagálási és hatékonysági késedelem - politikai megfontolások közrejátszása (könnyebb adót csökkenteni, mint emelni9 - inflációt gerjeszt, mert a megnövekedett keresletre a kínálat csak késve tud reagálni, a túlkereslet pedig növeli az árakat - rövid távon csak keresletnövelő tényező, mivel a tőkeállomány ilyenkor nem változik - bizalmatlanságot okozhat a kormányzattal szemben, ha helytelenül alkalmazzák Monetáris politika/pénzügypolitika A forgalomban lévő pénzmennyiség szabályozásával kíván hatni a makrogazdaság aggregált keresletére. A forgalomban lévő pénzmennyiséget a központi bank képes befolyásolni a kötelező tartalékráta, a jegybanki kamatok változtatásával, vagy nyílt piaci műveletekkel. [Hatásmechanizmus: nő a forgalomban lévő pénzmennyiségpénzpiaci túlkínálatcsökken a kamatlábnő a

beruházásaz árupiaci keresleti függvény felfelé tolódiknő az egyensúlyi jövedelema makrokeresleti görbe jobbra tolódiktúlkeresletnő az árnő a kibocsátásezen keresztül nő a foglalkoztatás] A monetáris politika buktatói: - sikerességét befolyásolja a kormányza és a központi bank kapcsolata eredményessége függ a gazdasági szereplők várakozásaitól inflációt gerjeszthet, ha több pénz kerül a forgalomba, mint amennyi a megtermelt áruk értékesítéséhez szükséges Összefoglalásul (egy kicsit másképpen) A költségvetési és monetáris politika kapcsolata: - mindkettő ösztönzi a keresletet - mindkettő inflációt gerjeszthet, hiszen a kereslet növekedésére a kínálat csak késve reagál A költségvetési politika hatásai: - kiszorító hatás: a megnövekedett makrojövedelem fokozza a pénzkeresletet, a pénzpiacon túlkereslet alakul ki, az új egyensúly magasabb kamatláb mellett alakul ki, csökken a beruházási kereslet. Az

állami kiadások növekedése tehát a magánberuházások csökkenéséhez vezet - adósságszolgálat: a deficites költségvetés hitelfelvétellel való finanszírozásakor lép fel Teljes költségvetési deficit= elsődleges deficit (adott időszak kiadás-bevétel egyenlege) +adósságszolgálat (korábbi hitelfelvételek kamatterhei) Ha a teljes költségvetési deficitben megnő az adósságszolgálat aránya, az állam adósságcsapdába kerül. A monetáris politika hatásai: - képes csökkenteni a kiszorító hatást úgy, hogy csökkenti a kamatlábat - a kedvező hatások kialakulása bizonytalan, mert nagymértékben függ a várakozásoktól A két stabilizációs politika kiegészíti egymást, a gyakorlatban célszerű összehangolni őket! 24. Nemzetközi kereskedelem és világgazdaság Nemzetközi kereskedelem belkereskedelemhez viszonyított eltérései: - bővíti a kereskedelmi lehetőségeket - szuverén nemzetek részvételével - egyes országok

protekcionizmusa (vámok, mennyiségi korlátok) - többféle valuta, többféle árfolyam A nemzetközi kereskedelmet folytató gazdaságokat nyitott gazdaságnak nevezzük. A nyitottság mércéjeként gyakran használják az ország exportjának vagy importjának GDP-hez viszonyított arányát. A nemzetközi kereskedelem okai, indokai: - természeti feltételek sokfélesége - ízlésbeli eltérések (fogyasztói preferenciák) - csökkenő költségek (termelési költségek különbségei) Valutaárfolyam: az egyik valuta ára egy másik valutában kifejezve, a hazai valuta egységéért megvásárolható idegen valuta mennyisége. Valutapiac: az a piac, ahol a különböző országok valutáinak adásvétele folyik, és ahol kialakulnak az árfolyamok Az ismert keresleti és kínálati görbék segítségével ábrázolható, hogyan határozza meg a piac a valuták árait. A vízszintes tengelyen a valuta mennyiségét, a függőlegesen az árfolyamot ábrázoljuk. A valuta

keresletének és kínálatának egyensúlya határozza meg a valuta árfolyamát. Valutaárfolyam-rendszerek: - rugalmas/lebegő árfolyam rendszer: a kormányzatok nem befolyásolják az árfolyamokat, a valuták árai a piacon, a kereslet és kínálat függvényében alakulnak ki. (pl. USA) - rögzített/fix árfolyam rendszerek: a kormányzat meghatározza az árfolyamot, amelyen valutáját átváltja más valutára. (Bretton Woods, aranystandard rendszer) - szabályozott árfolyamok Árfolyamváltozások - leértékelődés (a valuta ára csökken egy másik valutában mérve) - felértékelődés PPP: a valutaárfolyamok vásárlóerő-paritás elmélete - hosszú távon az országok termékeinek relatív árai határozzák meg az árfolyamot - az ország valutájának árfolyama kiegyenlíti a hazai és külföldi termékek megvásárlásának költségét - azonos árak törvénye: ugyanazokat a termékeket (szállítási ktg. és külker korlátok hiányában) minden piacon

azonos áron kell adni A nemzetközi fizetési mérleg I. Folyó fizetési mérleg a. áruforgalom (kereskedelmi mérleg) b. szolgáltatások c. tőkejövedelmek d. egyoldalú transzferek II. Tőkemérleg (hitelnyújtás: -, hitelfelvétel: +) a. Magán b. Kormányzati hivatalos tartalékváltozás (árfolyam beavatkozás esetén) egyéb kormányzati tőkeműveletek Tartozik és követel oldal - export: valutabevételkövetel oldal - import: valutakiadástartozik oldal Az árfolyamok egyensúlyteremtő mechanizmusként működnek, megszüntetik a fizetési mérleg egyensúlyhiányát. Fizetési mérleg életszakaszai: - fiatal és növekvő adós ország - érett adós ország - új hitelező ország - érett hitelező ország 25. A nemzetközi pénzügyi rendszer és a nemzetközi intézmények Nemzetközi pénzügyi rendszer A kifejezés azokra az intézményekre utal, amelyek keretet adnak a nemzeti határokon átnyúló tranzakciókkal kapcsolatos fizetési műveleteknek. A

nemzetközi pü-i rendszer központi eleme az árfolyamok meghatározásának mechanizmusa. Árfolyamrendszerek: - - rugalmas/lebegő árfolyam rendszer: a kormányzatok nem befolyásolják az árfolyamokat, a valuták árai a piacon, a kereslet és kínálat függvényében alakulnak ki. (pl. USA) rögzített/fix árfolyam rendszerek: a kormányzat meghatározza az árfolyamot, amelyen valutáját átváltja más valutára. (Bretton Woods, aranystandard rendszer* 1717-1933) szabályozott árfolyamok: az árfolyamokat alapvetően piaci erők határozzák meg, a kormányzatok azonban foglalkoznak valuták adásvételével, ill. módosítják a pénzkínálatot valutájuk befolyásolásának érdekében *aranyban fejezték ki a valuták értékét Az árfolyamrendszer célja a nemzetközi kereskedelem előmozdítása, a sokkhatásokhoz és egyensúlytalanságokhoz történő alkalmazkodás elősegítése. Ha pl. egy ország bérei és árai olyan magasra emelkednek, hogy termékei

már nem versenyképesek a világpiacon, rugalmas árfolyamok mellett a hazai valuta leértékelődhet a belföldi infláció ellensúlyozására; de rögzített árfolyamok mellett az egyensúly csak belföldi defláció vagy külföldi infláció által állítható helyre. Hume magyarázata: Hume-i alkalmazkodási mechanizmus A fizetési mérleg egyensúlytalansága esetén az egyik ország aranyat veszít, a másik pedig aranyat nyer. Az egyensúly úgy áll vissza, hogy az aranyat veszítő ország pénzkínálata csökken, csökkennek az árai, az import visszaesik, az export pedig bővül. És fordítva történik a másik ország esetében. Valutapiaci intervenció (szabályozott árfolyam) - valuták adásvétele: leértékelődő valuta felvásárlása, felértékelődő valuta eladása - monetáris politika: kamatlábak emelése Nemzetközi intézmények II. vh után: GATT (WTO), Bretton Woods-i árfolyamrsz, IMF (Nemzetközi Valutaalap), WB (Világbank) Bretton Woods

(1944) - konferencia célja: elkerülni a gazdasági káoszt, a versengő leértékeléseket - nemzetközi gazdasági intézmények létrehozására von. Döntés - aranystandard rendszer felváltása - meghatározták minden valuta dollár- és aranyparitását IMF - újítása: kiigazíthatóak lettek a rögzített árfolyamok felbomlása: 1971 Bretton Woods hozta létre Központi bankok központi bankja A tagországok saját valutájukból hitelt nyújtanak az IMF-nek, az IMF továbbhitelezi ezeket az alapokat fizetési mérleg problémákkal küzdő országoknak Világbank - tőkéjét a gazdag országok jegyezték, gazdasági súlyuknak megfelelően - kedvezményes hiteleket nyújt olyan beruházási programokhoz, amelyek gazdaságilag megalapozottak ugyan, de nem jutnak magánforrásokhoz Ma: vegyes árfolyamrendszer +KIEGÉSZÍTÉS: LÉPÉSRŐL LÉPÉSRE AZ EURÓ FELÉ • 1992. február 7 : aláírják a Maastrichti Szerződést Az Európai Unióról és a Gazdasági

és Monetáris Unióról (EMU) szóló szerződést 1991. decemberében fogadták el Maastrichtban. A szerződést 1992 februárjában írják alá és 1993 novemberében lép életbe. A szerződés értelmében azokban az országokban, melyek megfelelnek a gazdasági követelményeknek, a nemzeti valutákat felváltja a közös európai valuta. Az ún "Maastrichti kritériumok" közül a legfontosabb az volt, hogy hosszabb időszakon keresztül az ország költségvetési deficitje nem haladhatja meg a bruttó hazai termék (GDP) 3%-át. Továbbá az államadósság nem haladhatja meg a GDP 60%-át A kritériumok tartalmazzák továbbá a hosszú távú ár-, a kamat-, illetve az érintett valuták közötti árfolyam-stabilitás kritériumát. • • 1994. január: Felállítják az Európai Monetáris Intézetet Felállítják az Európai Monetáris Intézetet (EMI), új eljárásokat vezetnek be a tagállamok gazdaságainak ellenőrzése, illetve a gazdasági

konvergencia elősegítése céljából. • • 1997. június: Stabilitási és Növekedési Paktum Az Amszterdami Európai Tanács elfogadja az ún. "stabilitási és növekedési paktumot", illetve az új árfolyam mechanizmust (az újjászületett EMR-t), melynek az a célja, hogy az euró és az euróövezeten kívüli EU-országok valutái között árfolyam stabilitását biztosítsa. Az euró pénzérmék "európai" oldalának kinézetéről szintén megállapodás születik. • • • 1998. május: tizenegy ország csatlakozhat az euróövezethez Az Unió politikai vezetői 1998. május 1-3-ig tartó brüsszeli ülésükön úgy döntetnek, hogy 11 EU-ország felel meg az euróövezethez való csatlakozáshoz felállított kritériumoknak. Bejelentik a résztvevő országok valutái közötti végleges árfolyamokat. • 1999. január 1: megszületik az euró 1999. január 1-jén, az euróövezethez csatlakozó 11 ország valutái megszűnnek

és felváltja őket az euró, mely ettől kezdve Ausztria, Belgium, Finnország, Franciaország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Németország, Olaszország és Spanyolország közös valutája. (Görögország csak 2001. január 1-jén csatlakozik a fent említett országokhoz) Az Európai Központi Bank (EKB) felváltja az Európai Monetáris Intézetet (EMI), ettől kezdve az EKB felelős az euróban meghatározott és végrehajtott monetáris politikáért. 1999 január 4-én megkezdődnek az átváltási műveletek euróban, az átváltási árfolyam körülbelül a következő: 1€= 1,18 USA-dollár. Ezzel megkezdődik az átmeneti időszak, mely egészen 2001 december 31-ig tart. 2002. január: bevezetik az euró pénzérméket és bankjegyeket 2002. január 1-jén forgalomba kerülnek az euró érmék és bankjegyek Ezzel megkezdődik az az időszak, mely során a nemzeti valuták pénzérméit és bankjegyeit kivonják a forgalomból. Az átmeneti időszak 2002. február

28-án fejeződik be Ettől kezdve csak és kizárólag az euró a hivatalos fizetési eszköz az euróövezet országaiban