Sociology | Higher education » Murányi István - Előítélet és sztereotípiák a mai cigányviccekben

Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Szociológia Intézet Előítélet és sztereotípiák mai "cigányviccekben" Debrecen, 1999. Készítette: Szegedi Regina, IV. Szociológia Témavezető: Murányi István 1.BEVEZETÉS 1.1 A vizsgált téma Dolgozatomban az etnikai, azon belül is a köznyelv által "cigány-" előtaggal ellátott viccekben felbukkanó sztereotípiákat vizsgálom, valamint azt, hogy ezek a sztereotípiák hogyan alkotják e viccek elengedhetetlen elemét és hogyan feltételeznek, illetve feltételezneke egyáltalán valamiféle előítéletes gondolkodásmódot. Bár e terület korántsem nevezhető feltáratlannak, sőt, kimerítő és gyakran ellentmondó elemzések születtek mind az előítéletek, sztereotípiák, a roma etnikum meghatározásai és a komikum és humor műfajai körében (ezeket vázlatosan a későbbiek során ismertetem), mind pedig a viccek és etnikai (főleg zsidó) viccek hatásmechanizmusait

illetően, tudomásom szerint mégsem született eddig olyan tanulmány, mely e témát a címben felvetett összefüggésben tárgyalná. Természetesen nem célja e dolgozatnak a téma minden szempontból történő feldolgozása, inkább néhány, általam a következőkben ismertetett probléma elemzése illetve megválaszolása. 1.2 Hipotézisek Hipotézisem az, hogy 1. ha egy viccet "megértünk" és nevetünk rajta, és ha ez az adott vicc – és így annak megértése – egy adott etnikai csoporttal kapcsolatos sztereotípián nyugszik, akkor feltételezhető, hogy ellenséges, agresszív vagy előítéletes attitűddel fordulunk az adott csoport felé, vagy legalábbis mi is osztjuk e sztereotípiákat. 2 Ebből következik, hogy e viccek aktualitását az előadó és a hallgató azonos sztereotípiákon nyugvó előítéletes attitűdje adja, s egy olyan (megjegyzem, ideális) társadalomban, ahol ezen előítéletek nem léteznének vagy megszűnnének, az

ezeket feltételező viccek sem létezhetnének, illetve idővel eltűnnének. 3 Harmadszor pedig feltételezem, hogy az előbb vázolt folyamat ellenkező irányban is hat, azaz ezen viccek terjedése, terjesztése illetve nevettető mozzanatuk felismerése maga is hozzájárul azon sztereotípiák terjedéséhez, erősítéséhez illetve fenntartásához, amelyen e viccek nevettető hatása nyugszik, s következésképp az adott (etnikai) csoporttal szemben táplált előítéletes gondolkodásmód fennmaradásához is. E feltevéseket egyrészt már meglévő szakirodalom felhasználásával, másrészt a rendelkezésemre álló viccek tartalmi elemzésével szeretném alátámasztani. 2. ELÕÍTÉLET ÉS SZTEREOTÍPIÁK MAI "CIGÁNYVICCEKBEN" 2.1Fogalmak és definíciók 2.11 Előítélet és Sztereotípia Az előítélet fogalmát boncolgatva elkerülhetetlen, hogy a már klasszikussá vált allporti meghatározással kezdjük. Az etnikai előítéletekről a szerző

ezt írja: "Az etnikai előítélet hibás és rugalmatlan általánosításon alapuló ellenszenv. Megmaradhat az érzések szintjén, de kifejezésre juthat a viselkedésben. Irányulhat egy-egy csoport egésze, de egyetlen egyén ellen is, azon az alapon, hogy az illető a szóban forgó csoport tagja. " (Allport, 1977, p. 40) Tudásunk akkor válik előítéletessé, ha úgy gondoljuk, hogy tudásunk bizonyosság, hiszen előítéleteinket többnyire ésszerűeknek, megalapozottaknak tartjuk. (Csepeli, 1998) Ezek az előítéletek a sztereotípiákra épülnek, melyek általános érvényűnek tartott, túlzáson alapuló, leegyszerűsített képek (Csepeli, 1979), és melyek többféleképpen jöhetnek létre. Alapulhatnak mások által közölt információkon, lehet torz valóságalapjuk (amikor elszigetelt esetekből vonunk le messzemenő következtetéseket), de előfordulhat, hogy létező, kis különbségeket nagyítunk fel (Csepeli, 1979). A stigmatizáció ezzel

szorosan összekapcsolható fogalom: "A stigma olyan viszony, mely egy jellemvonás és egy sztereotípia között áll fenn" (Goffman, 1981, p.1 84) Három típusa a testi fogyatékosság, a "jellemhibák" (akaratgyengeség, szenvedélyek), illetve a faji, nemzeti, vallási hovatartozás. (Goffmann, 1981) E dolgozat szempontjából ez utóbbi az, amellyel részletesebben kell foglalkoznunk. A stigma eltérés az illető képletes és valóságos szociális identitása között. A képletes az, amit elvárnak tőle az adott csoport tagjaként, a tényleges az, amely bebizonyosodik róla. A faji stigmából indul ki a rasszizmus, amely "egy embercsoportra vonatkozó vizuális kiindulású elképzelés, amelynek érvelési alapja a b iológia, és a b iológiai magyarázat önkényes meghosszabbítása révén pszichológiai, illetve morális alacsonyabbértékűség feltételezésével jár." (Csepeli, 1998, p.47) Fábián Zoltán szerint az előítéletes

gondolkozásmód alapvető pszichológiai feltétele az ún. "in-group", melyet ő "sajátcsoport"-nak nevez és az ún. " outgroup", azaz a külcsoport megléte. Az előítéletek létrejöttének alapja e két csoport közt kialakuló "társadalmi távolság" (Fábián,1999, p.82) A rasszizmus e két csoport közötti határ meghúzásának szélsőséges formája, és három fő dimenziója van (Bromley és Longino, 1972 hivatk. Dominelli, 1997) A személyes rasszizmus etnikai csoportokkal szemben érzett negatív attitűdjeinkből épül fel, az intézményi rasszizmus pedig bizonyos csoportokat hatalmánál fogva rekeszt ki a társadalomból. A rasszizmus tehát a társadalmi struktúrára épül, és az intézményrendszereken keresztül működik. A harmadik dimenzió, a kulturális rasszizmus azok köré az értékek köré épül fel, amelyek meghatározzák és legitimálják a többség felsőbbrendűségét, leginkább viccekben

nyilvánul meg. Ezt a háromszintes modellt nevezik PCS-modellnek is (Thompson, 1993), ahol a "P" jelenti a "personal" (személyes) szintet, a "C" a "cultural" (kulturális) szintet és az "S" jelenti a "social" (szociális, intézményi ) szintet. Dominelli a következőképpen ábrázolta e három szint összefüggését: személyes kulturális rasszizmus rasszizmus Rasszizmus intézményi rasszizmus E három dimenzió alkotja magát a rasszizmust és a három rész állandó hatással van egymásra. Magyarországon a legelutasítottabb etnikai csoport a cigányság, és a velük szembeni diszkrimináció is könnyebben jutnak a felszínre, mint mondjuk a zsidókkal kapcsolatosak. Hozzá kell tennünk azonban, hogy a roma népességgel szembeni előítéletek nem pusztán etnikaiak. Hazánkban a cigányság tipikusan a társadalom legalsó szegmensében helyezkedik el, tehát a velük szembeni előítéletek a

szegényekkel, a bűnözőkkel, a munkanélküliekkel kapcsolatos előítéletekkel keveredhetnek (Fábián-Sík, 1996). "A nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos előítéletek, - amelyek szorosan összefüggnek a v eszélyeztetettség érzésével abban is megnyilvánulnak, hogy a többség a valóságosnál nagyobbnak látja a kisebbség számarányát" írja Lázár Guy egy 1989-es tanulmányban (Lázár, 1989, p. 862) Erre kiváló példa, hogy 1987- ben egy kérdőíves felmérésben a kérdezettek 62%-a túlbecsülte a cigányság létszámát (ezen belül 62% legalább kétszeresére). 2.111 Az előítéletek és sztereotípiák kialakulásának okai Előítéleteink kialakulásának az egyik oka az, hogy könnyebben igazodunk el a világban, ha a világ részeit - így az embereket is - kategorizáljuk. Mivel életünk során rengeteg inger ér bennünket, e kategóriák alapján gyorsan azonosítani tudjuk a vele kapcsolatos tárgyat, így rendet tehetünk magunk

körül. Amikor az egyéneket észleljük, nem mint individuumokat látjuk, hanem, mint kategóriákba tartozó embereket (Csepeli, 1974). Egy - egy kategóriához gondolataink, érzelmeink tapadnak, így ha például a "cigány" kategóriába sorolunk valakit, bizonyos kedvező vagy kedvezőtlen érzést kapcsolunk hozzá. Sztereotípiák alakulnak ki tehát, ha egy embercsoport bizonyos jellemvonásait általánosítjuk, azaz ezeket a jellemvonásokat kiterjesztjük, és a csoport minden tagjára nézve elfogadjuk. Ennek különleges esete az attribúció (tulajdonítás), vagyis oksági következtetés. Ez azt jelenti, hogy "a viselkedés mögött okokat tételezünk fel, és az okozás forrását a cselekvő személyben vagy a környezetében keressük". (idézi Forgács, 1994 p 92) Ezen attribúciók mindig összhangban vannak vélekedéseinkkel és előítéleteinkkel, és az egész attribúciós folyamat egy "ördögi kör": nem csak már meglévő

előítéleteink hatnak következtetéseinkre és attribúcióinkra, hanem téves következtetéseink igazolják és növelik ellenséges attitűdjeinket. "Az előítélet negatív attribúciókat és sztereotípiákat hoz létre, ezek pedig visszahatnak az előítéletre és tovább erősítik." (Aronson, 1980 p 187) Aronson szerint az előítéleteknek érzelmi (attitűd) és értelmi (nézet) összetevőik vannak. Véleménye szerint az előítéleteknek több oka lehet. Az egyik ok az önigazolási szükséglet, vagyis elhitetjük magunkkal, hogy az a csoport (pl. amelyet le akarunk igázni), értéktelen, erkölcstelen, így akár meg is ölhetjük őket. A státusz és hatalom szükséglete azt jelenti, hogy minél alacsonyabb szinten helyezkedik el valaki a t ársadalmi hierarchiában, annál inkább szüksége van valaki(k)re, aki(k) még nála is "alsóbbrendű(ek)", akit vagy akiket a földbe döngölhet. A gazdasági és politikai konkurencia szintén

fontos tényező lehet, például a csökkenő munkalehetőségek növekvő előítéletességet eredményezhetnek, a bűnbakképzés esetében pedig a gazdasági nehézségek miatti frusztrációt agresszív viselkedésben vezetik le egyesek, alaptalanul másokat okolva. A konformitás Aronson szerint az előítéletes magatartás fenntartója és újratermelője lehet. (Aronson, 1987) Lázár hívja fel a figyelmet arra, hogy az etnikai konfliktusoknak lélektani és társadalmi tényezői is vannak. Az előbbieknek a percepciós torzulásokban van szerepük, míg az utóbbiak a konfliktusban álló csoportok eltérő pozíciójából fakadnak. (Lázár, 1996) A társadalmidemográfiai hatások mellett tehát "az autoritarizmust is, mint lélektani tényezőt figyelembe kell vennünk." Az autoriter személyiségű emberek jellemzői: a merev gondolkodásmód, konvencionális értékrendszer, a g yengeség megvetése, a m egtorlás elismerése és használata, gyanakvás,

tekintélytisztelet. (Aronson,1987) Fábián Zoltán vizsgálta a demográfiai változók, mint az iskolai végzettség, kulturális tőke, jövedelem, stb. kapcsolatát az előítéletességgel és az autoritarizmussal. Megállapította, hogy a kulturális tőke, az iskolázottság nagysága illetve foka fordítottan arányos az előíteletesség mértékével. (Fábián, 1999 p 93) Bár Adorno az ún. F-skálájával a rasszizmus fokát is kimutatni vélte, Hewstone szerint azonban nem szabad eltúloznunk az "egyéni különbségek" szerepét az előítéletek kialakulásában. Pettigrew Dél-Afrikában és az Egyesült Államokban végzett összehasonlító vizsgálatai ugyanis felhívták a figyelmet arra, hogy "a rasszizmus sokkal inkább a válaszadók életét jellemző közösségi normákból ered, mintsem valamilyen személyiségzavarból." Hiszen bár a kísérleti személyek jelentős eltérést F-skálájukban nem, előítéleteikben annál inkább

mutattak. (Hewstone, 1997, 417) Valamely etnikai csoport akkor is ellenszenv célpontjává válhat, ha olyan tulajdonságokat szimbolizál, melyeket az előítéletes egyének nem fogadnak el saját csoportjukban (Wilska Duszynska, 1980) Márkus Mária azt hangsúlyozza, hogy "az előítéleteket a valóban létező kultúrszínvonal és életmódbeli különbség jelentősen erősíti" (Márkus, 1967, p. 64) Tehát, ha a médián keresztül - vagy más módszerekkel -, több információt tudunk meg egymásról, ha kultúránkban természetessé válik a másság elfogadása, akkor előítéleteink szélsőségessége is csökkeni fog. Körülbelül ötéves korunkra fogjuk fel, hogy egy adott csoport tagjai vagyunk. Szüleink, szomszédságunk, lakóhelyünk mind adottak, és jók. Az ettől eltérő embereket, közegeket már fenntartással fogadjuk, és másokkal szemben érzett előítéleteink megerősítik hovatartozási érzéseinket. "A saját kultúra nemcsak

tudást és orientációt ad, hanem a ‘beleszületettség’ révén ‘tehermentesít’ is, az ismertség és az otthonosság érzetét kelti." (Kiss G, 1999, p 32) Az emberi kapcsolatokban fontos szerep jut tehát a vonatkoztatási csoport fogalmának. Ez egy olyan csoport, melyben az egyén tagnak érzi magát, vagy pszichológiailag igyekszik hozzá kapcsolódni. (Sherif, 1980) Gyakran az egyén vonatkoztatási csoportja megegyezik tényleges tagsági csoportjával. Az egyének attitűdjei azokból a normákból és értékekből táplálkoznak, melyek a vonatkoztatási csoportjuknál is mérvadóak. Ezek a normák támpontokat adnak az egyén azonosságtudatához. Ha azonban valakinek több vonatkoztatási csoportja is van, akkor előbb vagy utóbb konfliktushelyzetben találja magát. Ha hiányzik a szilárd vonatkoztatási csoport, akkor az egyén peremhelyzetbe sodródik. Például, ha egy roma férfi képtelen magát elfogadtatni egy nagyobb - vegyes etnikumú -

közegben, de ugyanakkor a saját roma csoportját is elutasítja. Ez igen nehéz helyzet, hiszen a v onatkoztatási csoport egyrészt mércéket állít a személy elé, másrészt viszonyítási pontot jelent más csoportokkal kapcsolatban (Kelley, 1980). A vonatkoztatási csoport azonban az előítéletek kialakulásában is fontos szerepet játszik. A vonatkoztatási csoportot magunkénak érezzük, annak normáival, értékeivel azonosulunk. Ez a mi "in-group"-unk. “Az előítéletes gondolkodás legalapvetőbb feltétele, hogy megkülönböztetjük ezt az "in-group"-ot az "out-group"-tól” (Fábián-Sík, 1996). Enélkül társadalmi identitástudatunk sem alakulhatna ki. A két csoport között "társadalmi távolság" van, mely meghatározható a csoporttagok közti interakciók alapján. A társadalmi távolságot mérő skálát elsőként E. S Bogardus készítette 1928-ban Õ válaszadóitól megkérdezte, hogy a különböző

etnikai hovatartozású embereket a skála mely fokán fogadnák el. Hét fokozatot alkotott (1. rokonommá fogadnám házasság útján, 2 j ó barátom lenne, 3 s zomszédom lehetne, 4. m unkatársam lehetne, 5 á llampolgára lehetne hazámnak, 6 t urista lehetne hazámban, 7. nem engedném be országomba (Allport, 1977) Az 1970-es években sokan kutatták a csoportközi viszonyok alakulását. A kísérletek bizonyítékul szolgáltak arra, hogy a csoport-hovatartozásban eleve benne rejlik az elfogultság és a megkülönböztetésre való hajlam (Aronson, 1987). Ha saját csoportunkat felmagasztaljuk és páratlannak véljük, akkor etnocentrikusak vagyunk (Csepeli, 1998). Az etnocentrizmus következményeként csak akkor értékelünk le más csoportokat, ha a csoportok közötti versengés konfliktussá fajul. (Lázár, 1996) Csepeli szerint annál nagyobb az esélye a többségi - kisebbségi viszonyok kialakulásának egy társadalomban, minél nagyobb a "

veleszületett" hovatartozásoknak tulajdonított súly. (Csepeli, 1998) Tehát maga a társadalmi értékrend is magában hordozza az előítéletes mechanizmusok kialakulásának lehetőségét. Az előítéletes viselkedés típusai Az etnocentrikus beállítottság fontos az életünkben, de nem vezet szükségszerűen előítéletekhez. Ha mégis, többféle típusa alakulhat ki A szóbeli előítéletesség egyszerűen csak szóban kifejezésre juttatott idegenkedés, mely esetben a szavakat tettek nem követik. Az elkerülés az, ha kerülni igyekszünk a kellemetlennek ítélt csoport tagjait, még akkor is, ha ez kényelmetlenséget okoz nekünk. A hátrányos megkülönböztetés már aktív, ártalmas viselkedés azzal szemben, aki előítéletünk “tárgya”. A testi erőszak akkor következik be, ha előítéleteink felfokozott érzelmi tényezők esetén erőszakos cselekedeteket váltanak ki belőlünk, ha pedig lincselések, tömeggyilkosságok jelzik az

előítéletek végső fokát, azt kiirtásnak nevezzük. (Allport, 1977) Egy 1995-ben megjelent tanulmány az előítéletek kétféle típusát különbözteti meg (Pettigrew és Meertens, 1995). Az egyik az úgynevezett "nyilvánvaló" (blatant) előítélet Az ilyen előítéletek hevesek, direktek, tradicionálisak. Akiknek ilyen előítéleteik vannak, azok fenyegetettséget éreznek, az outgroup-ot genetikailag alsóbbrendűnek determinálják, tagadják a diszkrimináció létét, elutasítják a másik csoporttal való intim érintkezés bármely formáját (szexuális érintkezés, beházasodás). A "finom" (subtle) előítéletek körmönfontak, távolságtartók, indirektek. Három olyan összetevőjük van, amelyek kifejezési módja teljesen elfogadott a nyugati társadalmakban. Az első összetevő a tradicionális értékek védelme A második a kulturális különbségek eltúlzása. A harmadik a pozitív érzelmek tagadása, ami valójában az

outgroup iránti negatív érzelmek burkolt formája. 2.112 Előítéletesség és együttélés Számos szociológus és szociálpszichológus foglalkozott már a kérdéssel: mi történik az előítéletekkel akkor, ha két ellenkező etnikai csoport együtt él? Csökkennek-e az előítéletek a személyes ismeretség hatására? A legtöbb vizsgálati eredmény tanulsága szerint csökkennek, ha nem felszínes ismeretségről van szó (Gray -Thomson, 1953). A viselkedésbeli változások befolyásolják attitűdjeinket, az attitűdváltozás pedig befolyásolja előítéleteinket. Ebből következik, hogy érintkezési lehetőségeket kell teremtenünk ahhoz, hogy viselkedésbeli változások jöhessenek létre. Ilyen érintkezésre kiváló példa az együttélés Ha valakivel egy háztömbben élünk a találkozás elkerülhetetlen és működni kezd az “elkerülhetetlenség pszichológiája” (Brehm). Tegyük fel, hogy szoros kapcsolatba kell kerülnöm egy romával, bár

utálom a romákat. Ez a két tény kognitív disszonanciát okoz bennem (tudattartalmaim pszichológiai alapon összeegyeztethetetlenek), hogy ezt a disszonanciát megszüntessem rábeszélem magam arra, hogy a romák nem is olyan utálatosak, mint eddig gondoltam. (Igazolt kísérlet :Deutsh és Collins kísérlete feketék és fehérek összeköltöztetésével, Aronson, 1987, p.206) Az előbbiek alapján megfogalmazható, hogy az egyenlő pozíciójú érintkezés, a kölcsönös függés, az egymásrautaltság csökkenti az előítéleteket. Fentieknek ellentmond az az 1978-as kutatási eredmény, amelyet Hann Endre tárgyal, s amelyben azt fogalmazza meg, hogy a ci gányok közelsége, fokozza annak valószínűségét, hogy az irántuk érzett ellenszenv kifejezésre jut, tehát az együttélés súrlódásai, felerősítik a negatív sztereotípiákat (Hann, 1979). Tomka egy 1979-ben megjelent tanulmányában azt írja, hogy a rendszeres érintkezés, a személyes kapcsolatok a

szegregáció ellen hatnak (Tomka, 1979 ). Ha az előítéletek és az együttélés kapcsolatáról beszélünk, néhány szót kell ejtenünk a multikulturalizmusról, mely leginkább az Egyesült Államokban ismert. Mit is takar ez a fogalom? Többek között azt, hogy egy országban több kultúra többé-kevésbé kiegyensúlyozottan él egymás mellet, a többségi kultúrával egyenrangúként fogadják el. "Jelenthet egymásmelletiséget, de gazdagító vagy szegényítő egymásra hatást is" (Kiss G., 1999, p. 31) A kölcsönös alkalmazkodás a szocializáción keresztül érhető el leghatékonyabban. A kisebbségi kultúrákhoz tartozóknak meg kell tanulniuk, hogyan éljenek és teljesítsenek több társadalmi közegben és a többségi társadalom kultúrájában. Mit értünk kisebbség alatt? "A társadalom által előnyösnek minősülő javak birtoklása és az ezekhez való hozzáférés tekintetében mutatkozó fogyatékosság, és a hátrányok

halmozódására való hajlam " (Csepeli, 1998, p. 68) A teljes szocializációt befolyásolja, hogy vannak-e a kisebbségi csoporton belül olyanok, akik képesek közvetíteni az eltérő kulturális tartalmakat. Õk a "fordítók", akik már sikereket értek el a többségi kultúrába való integrációban. A mediátorok azok az emberek a többségi társadalom részéről, akik információkat adnak a kisebbségnek és segítik szocializációjukat, hogy képesek legyenek többféle kulturális közegben is érvényesülni. A kultúraátadók a pedagógusok, a szociális munkások és mindazok, akik a szocializációs folyamatokban részt vesznek. Mivel a sikeres bi- illetve multikulturális szocializációhoz együttélés kell, ezért igen veszélyes a gettósodás folyamata. A gettósodással az adott etnikum nagymértékben lemaradhat a többségi társadalom anyagi és szociális viszonyaitól. Természetesen a sikerhez befogadó többség kell, mely

elismeri és elfogadja más kultúrák létezését, és hajlandó együttműködni velük a mindenkit érintő kérdésekben. A multikulturális nevelés az, ami az előítéletek kialakulását még idejében megelőzheti. Az iskolapadban együttnevelődve más kultúrájú gyerekekkel, megismerhetjük egymást. Nem csak a tanulás révén, hanem sok más vonatkozásban. A multikulturalizmus tehát nem egyenlő az asszimilációval. Hiszen asszimiláció esetén a többségi társadalom magába olvasztja a kisebbségeket, megkövetelve tőlük a többséghez való teljes hasonulást. A kényszerasszimiláció egy zsákutca, ahogy Szalai Júlia is megfogalmazza ezt (Népszabadság, 1998. február 14) A kapcsolatfenntartást és az egyéni sajátosságok biztosítását egyidejűleg igen nehéz megvalósítani. Azonban a szegregáció is rejt magában veszélyeket. Ha nem ismerjük egymást, ha nincsenek kapcsolataink, tévesen ítélkezhetünk, és előítéletek alakulhatnak ki

bennünk. Tehát olyan integrációra van szükség, amely megőrzi az integrációban részt vevők autonómiáját. 2.113 Az előítéletek enyhítése Az előítéletek enyhítésének többféle módja van. Allport ír arról, hogy a törvények önmagukban nem érnek sokat, csak arra jók, hogy “a türelmetlen viselkedés külső megnyilvánulásait kordában lehessen tartani” (Allport, 1977, p. 648) Aronson szerint viszont “a jog megváltoztatja az erkölcsöt” (Aronson, 1987, p.203), hiszen ha kötelező az integrált oktatás, összeköltöztetnek különböző etnikumú embereket, akkor a már ismertetett “elkerülhetetlenség pszichológiája” alapján megváltozhat a gondolkodásmód, enyhülhetnek az előítéletek. Egymásrautaltság, kölcsönös függés, csoportmunka Ezek mind az előítéletek ellen hatnak (Aronson, 1987). Az integrált oktatás nem csak enyhítheti, hanem meg is előzheti az előítéletek kialakulását. Itt most erről bővebben nem

írok, mert ezt már megtettem a multikulturális nevelés kapcsán. A társas befolyásolás fajtái közül az internalizációt említeném meg, mint a leghatékonyabb módszert arra, hogy a már kialakult előítéleteket enyhítsük. Ugyanis ez a legtartósabb reakció A helyes ismeretre való törekvés nagy és önmagában is elég hajtóerő ahhoz, hogy egy véleményt, egy magatartásmódot teljesen magunkévá tegyünk. Az internalizáció fő meghatározója az információt szolgáltató személy hitelessége (Aronson, 1987). Az előítéletek elleni küzdelemben lényeges elem az érintettek emocionális szférájának megváltoztatása, mely pozitív tapasztalatok révén érhető el (Subosits, 1996). Allport említi még a különböző ismerkedési, kapcsolatteremtő programokat, melyek akkor igazán hatékonyak, ha a résztvevőkben felébred az egyenlőség érzése és őszinték tudnak lenni egymáshoz. A közös csoportos munkának szintén ez a feltétele,

ahol sor kerülhet arra, hogy mindenki átélhesse a másik etnikumhoz tartozó érzéseit, problémáit. A tömegkommunikációs eszközök akkor hatnak, ha kampányszerűek, ha nem kell mélyen lakozó ellenállást leküzdenie, ha nincs ellenpropaganda, ha csökkenti a szorongást, ha kiemelkedő személyiségek is mellette érvelnek (Allport, 1977). Még egy tényezőről kell említést tennem az előítéletek enyhítéséről szólva., ez pedig a fölérendelt célok szerepe. A csoportközi konfliktusokat úgy mérsékelhetjük, hogy olyan problémahelyzetbe hozzuk a csoportokat, amelyet csak együttes erővel képesek megoldani. Mivel a körülmények kényszerítő jellegűek, de egyedül egyik csoport sem képes elérni a célt, együttműködést kezdeményeznek. Ezáltal csökkennek a két csoport közötti súrlódások, ellenérzések, valamint csökken a saját csoport öndicsőítése. (Sherif, 1971) A magyarországi helyzetet ismerve írja Kis János, hogy kezelhető

lenne az etnikai válság, ha mindenki tudhatná, az állam melyik oldalon áll: "nem a többség és nem a kisebbség, hanem az egyenlő bánásmód oldalán" (Kis, 1997.) 2.12 A "Cigány" szó definíciója A társadalomkutatók körében nincs egységes álláspont annak tekintetében, hogy ki a roma, illetve ki nem az. Hann Endre kutatásából kiderül, hogy a cigányságot mindenekelőtt származási, vérségi kategóriaként fogja fel a válaszadók többsége (43%), míg a “magyart” csak 24% határozza meg ilyen módon. (Sajnos a kutatás elemzéséből nem derül ki a válaszadók etnikai összetétele.) A magyarság meghatározásánál a f öldrajzi idetartozást 59% találta meghatározónak, és a romáknál ez szóba sem került. A válaszadók negyede azt tekinti magyarnak, aki annak tartja magát, 6% mondja, hogy az a cigány, aki magát cigánynak tartja. A válaszadók 39%-a említette a cigányságnak valamilyen negatívumát. (Hann, 1979)

Kemény István 1993-es kutatásában azt tekintette cigánynak, akit nem cigány környezete annak tart. A saját bevalláson alapuló meghatározást azért nem tartotta szerencsésnek, mert a magyarországi cigányok többsége ebben a k érdésben gyakran változtatja álláspontját. Az önminősítés a társadalmi előítéletek intenzitásától függően változik. A cigány anyanyelvűséghez való kötést azért vetette el, mert hazánk cigányságának többségét a magyar anyanyelvű cigányok teszik ki. (Kemény, 1995) Ladányi János és Szelényi Iván közös írásukban részletesen tárgyalják a k érdést: “Ki a cigány?”. Szerintük abból az állításból kell kiindulni, hogy az a magyar, aki annak tartja magát, így nem vonható kétségbe a cigány önminősítés “objektív” értéke sem. (Ladányi Szelényi, 1997) A Barcy - Diósi - Rudas féle 1994-es kutatásban - a fiatalok körében létező előítéletekről - a kérdezettek 76 % -a

mondta, hogy cigány az, "akinek a szülei vagy a nagyszülei mind cigányok", 61 % szerint az, "akit hivatalosan cigányként tartanak nyilván", és 59 %- a a válaszadóknak úgy gondolta, az a cigány, aki "cigánynak vallja magát". Érdekes, hogy a roma almintán belül viszont 83% úgy véli, az a cigány, aki annak tartja magát. (Barcy - Diósi Rudas, 1996, p 15) A társadalomtudományokhoz képest a hatályos jog világosan fogalmaz: cigány az, aki annak vallja magát. Hiszen az 1993 évi LXXVII Törvény 7 paragrafusának első bekezdése is úgy rendelkezik, hogy “valamely nemzeti, etnikai csoporthoz, kissebséghez való tartozás vállalása és kinyilvánítása az egyén kizárólagos és elidegeníthetetlen joga.” A cigány kisebbséghez tehát nem külső testi jegyek, hanem önkéntes, belső vállalás alapján tartozik valaki. Mivel más - más kutatók más - más meghatározásokat használnak, nincs pontos adat a roma lakosság

arányáról. Többféle adattal találkoztam olvasmányaim során, de ezekre csak egy táblázat erejéig térek ki, aminek részletes ismertetése a m ár idézett Ladányi - Szelényi cikkben található. A magyarországi cigány népesség arányának különféle becslései (%) cigány nem eldönteni 1. 2. 3. 4. 5. 4,7 3,1 6,6 3,9 3,9 9,1 2,2 1,2 0,8 tudja - nem cigány 95,3 87,8 91,2 94,9 95,3 1. Kemény - Havas - Kertesi 1993-94, a roma lakosok Magyarország teljes népességéhez viszonyított aránya (akit a környezete romának tart). 2. Magyar Háztartás Panel vizsgálat, 1992, 16 éven felüliek (a kérdezőbiztosok minősítése alapján) 3. Szonda Ipsos kutatása, 1996, 18 éven felüliek (a kérdezőbiztosok minősítése alapján) 4. Szelényi - Treiman-féle kutatás, 1993, 20 és 70 év közöttiek (a kérdezőbiztosok minősítése alapján) 5. KSH, 1993, a cigányok össznépességen belüli aránya (a kérdezőbiztosok minősítése alapján)

"Az etnikai előítélet hibás és rugalmatlan általánosításon alapuló ellenszenv. Megmaradhat az érzések szintjén, de kifejezésre juthat a viselkedésben. Irányulhat egy-egy csoport egésze, de egyetlen egyén ellen is, azon az alapon, hogy az illető a szóban forgó csoport tagja.”(Allport, 1977) 2.13 A komikum, a humor és a vicc 2.131 A komikum, a humor és a vicc műfajairól általában Nem kezdhetjük el a vicc műfajának tárgyalását a komikum és a humor fogalmainak érintése nélkül, hiszen a vígjáték, a burleszk, a travesztia, a szatíra, a humoreszk, a k arikatúra és az anekdota mellett a vicc műfaja is a komikumon illetve a humor jelenségén alapszik. (Király, 1979. P 470) Nem megkerülhető továbbá, sőt témánk szempontjából érdekes tényekkel szolgálhat ezen fogalmak pszichológiai, irodalmi, sőt, filozófiai megközelítése is. A komikum a Világirodalmi Lexikon szerint “nevetséges hatást kiváltó esztétikai

minőség.” Arisztotelész szerint nevetséges valamilyen hiba vagy rútság, mely nem okoz fájdalmat. A komikus figurák jellegzetessége, hogy a társadalmi szükségszerűségeket nem vagy rosszul ismerik fel, illetve szépnek, szabadnak, bájosnak, stb. szeretnének látszani, bár valójában rútak, nem szabadok, merevek, stb. (Király, 1979, VI kötet, 468-469, a bájos-merev ellentét Henri Bergsontól származik, 1968, p. 53) Más elméletek szerint (Kant, Lessing, Schopenhauer, stb.) a komikumban a kulcselem a normális és abnormális közötti kontraszt, megint mások a nevetést a meglepetéssel magyarázzák, Henri Bergson pedig az "élőre tapadó gépiesség"-et emeli ki: "A test magatartása, gesztusai és mozgásai pontosan abban a mértékben nevetségesek, amilyen mértékben a test egy egyszerű gépezetre emlékeztet," (Bergson, 1968, p.53) vagyis az anyagiság elnyomja a lelket Szerinte ebben rejlik a karikatúra nevettető ereje is, és

épp ezért kerül a t ragédiaíró "minden olyan mozzanatot, amely hőseinek testi mivoltára terelné a figyelmet." Témánk szempontjából azonban inkább e gondolat át- és továbbértelmezése fontosabb, amely szerint nevetséges a f orma, mely győzedelmeskedni akar a tartalom fölött, a betű, mely "beleköt a szellembe", és az eszköz, mely háttérbe szorítja a célt. (Bergson, 1968, p 67-68) Fehér Ferenc szerint a komikumot mindig a racionalitás fényében kell néznünk, hiszen a kettőt csak egymáshoz viszonyíthatjuk. (Fehér, 1992 P 62) FREUD: ugyanez! Sigmund Freud a pszichikai mechanizmusokra építi komikumelméletét, s a komikumban agresszív ösztönök kielégülését látja. (Király, 1979 P 469) A humort egyrészt a gúny egy sajátságos, enyhe formájának tekinthetjük, amennyiben az élet visszásságain kívülállóként, jóakaratúan mosolygó ember attitűdje. Felfoghatjuk viszont egy esztétikai minőségnek, a komikus egy

fajtájának is, különösen a primitív irodalomban és a folklórban, a trufa és a tréfa műfajait illetően, (Király, 1988, 669-p. 671) valamint az úgynevezett "városi folklór" fogalomkörébe tartozó, s történetileg az előbbi kettő "utódának" tekinthető vicc tekintetében. (Király, 1994, p707) Az életben a komikus helyzetek adottak, a vicc megteremti ezeket, és mintegy ezeken alapul. A vicc, bármennyire is egyszerűnek tűnő jelenség, valójában igen nehezen megragadható műfaj. Előadója általában egyetlen személy, s hallgató vagy hallgatók nélkül el sem hangzik Különleges alkalom előadására nincsen, esetleg tabu helyzetek, melyekben általában tilos az elmondása, például ünnepélyes pillanat, haláleset, stb. "Szerzője" ritkán ismert, s éppúgy szájról-szájra száll, mint a népköltészet, eltekintve természetesen néhány összegyűjtésükre irányuló törekvéstől (vicclap, viccgyűjtemény). Nem

egységes és pontosan körülhatárolható műfaj, szoros kapcsolatban áll a trufa, adoma, anekdota, sőt, a találós kérdés (lásd például Király, 1994, 706 va gy Freud, ?????) bizonyos fajtáival. Katona Imre szerint a vicc "néhány szereplős, rövid, nevettető történet, mely eseménytelen, megjelenítés nélküli formában is elhangozhat." (Katona, 1980, p 9) Leglényegesebb eleme a történetet lezáró, vagy a megfejtésként közölt csattanó (poén). (Király, 1994 706) Két fő fajtájáról beszélhetünk, a már említett "megjelenítés nélküli" változatáról, azaz a formula- vagy szóviccről, illetve a hangsúlyt a történetre helyező, epikus viccről. Témáját tekintve szólhat a magánéletről (erotikus vicc, anyósvicc, gyerekszájvicc) és a közéletről (politikai vicc, rendőrvicc, stb.) Gyakran szerepeltet konkrét közéleti személyiségeket, de gyakrabban inkább elvont típusokat, ez utóbbiakat sokszor mindenki

által ismert megnevezéssel jelölve, mint például "Kohn és Grün", "Arisztid és Tasziló", "Iván és Johnny", "Móricka", "Gazsi", vagy "Jean", (Király, 1994, p. 707) vagy egyszerűen csak azon gyűjtőnéven nevezve, mely csoport tagjaként a viccben funkciója van: "a zsidó", "a cigány", "a francia", "a skót", "az amerikai", "a magyar", stb. A prózai elbeszélő műfajok közül a vicc a legfiatalabb. Míg más műfajok (mese, legenda, monda) a múlthoz kötődnek, hiszen történelmi időkre utalnak vissza, a vicc helyszíne, tematikája mai. Éppen ezért ez avul el a legkönnyebben, veszti el aktualitását, és magyarázatra szorul.(Katona, 1980, 19) 2.132 Komikum és humor a "cigányvicc"-ekben Esszémben ez utóbbi típusú viccekkel foglalkozom, vagyis olyan darabokkal, melyek "egyértelmű" típusokat, nevezetesen a roma

etnikumhoz tartozókat jelenítenek meg. A köznyelvben ezek a "cigányviccek" kategóriájába tartoznak. Mint már hipotézisem felállításánál utaltam rá, arra igyekszem rávilágítani, hogy ezen viccekben melyek azok a konkrét sztereotípiák, amelyek jelen vannak, kiváltják a nevetést, azaz amelyek hozzájárulnak e viccek komikus hatásához. Hiszen hipotézisként tettem fel, hogy a humor és a komikum forrása az etnikai viccek esetében ezen sztereotípiák ismerete, illetve az előítéletes magatartás megléte. Foglalkozom tehát e v iccek hatásmechanizmusának kérdésével, hogy e h atás mennyiben feltételezi, (és egyáltalán feltételez-e) valamilyen típusú előítéletes magatartást. Mindezt már meglévő tanulmányok felhasználásával, melyek közül – a hatásmechanizmus feltárásában legalábbis – elsősorban Sigmund Freud klasszikusnak számító művére ("Vicc és viszonya a tudattalanhoz", lásd még a felhasznált

irodalomban); illetve az általam megtalált viccek boncolgatásával próbálom meg felderíteni. A viccek forrásaként, mivel nem maga a gyűjtőmunka vagy más összehasonlító vizsgálat volt a cél, hanem elsődleges szempont volt a gyors fellelhetőség és az, hogy a viccek "maiak" legyenek. Éppen ezért fordultam az InterNethez, illetve ezen kívül egy tematikusan összegyűjtött viccgyűjteményre hagyatkoztam (Köves). A "mai" kritériumát követve figyelmen kívül hagytam minden politikai, történelmi, stb. aktualitását (lásd 22 fejezet) vesztett viccet, illetve ha volt, azok "felfrissített" változatát használtam fel. Ennek elsődleges célja nem csak az volt, hogy hűen kövessem a címben megjelölt témát, hanem az is, hogy e viccek aktualitását és így megértését semmi más ne befolyásolja a benne foglalt sztereotípián kívül. Így próbáltam elérni, hogy hipotézisem második pontjaként említett feltevést

bizonyítani tudjam és elkerüljem az ebből adódó esetleges torzításokat. Nem foglalkoztam továbbá – bár a romákról szóló viccek nem kis hányada volt ilyen – a durva vagy obszcén szavakat tartalmazó, illetve a tudatosan bántó, destruktív célzatú viccekkel, – bár vitathatatlan, hogy sajnálatosan fennálló, lényeges tényekre világíthatna rá azok elemzése is – részben terjedelmi okok, részben azok közlésében fellépő esztétikai– morális okok miatt. 2.2 A "cigányviccek" hatásmechanizmusa Az alábbiakban néhány "cigányvicc" értelmezését kísérlem meg, sztereotípiákba való besorolás alapján. Tisztában vagyok azzal, hogy a viccek "gyilkosa" a magyarázat, de természetesen ehelyütt nem a szórakoztatás az elsődleges cél, sokkal inkább az, hogy rávilágítsak a bennük szereplő sztereotípiákra és azok gyakran ellentmondásos voltára, illetve hogy ez alapján derítsem fel e viccek

hatásmechanizmusát. 2.21 Sztereotípiák és előítélet a "cigányvicc"-ekben Cigányerkölcs Ezek a viccek a "feslett cigányerkölcs" sztereotípiáján nyugszanak, vagyis hogy a roma nép forróvérű, szenvedélyes, a társadalmi szabályokra fittyet hányó, s ezért igen szapora népség. A háttérben húzódik meg továbbá a felvilágosulatlan és felelőtlen szerelmi élet és a meggondolatlanság. A rendőr rászól az utcán egy cigányasszonyra: - Maga mit csinál? Nem látja, hogy a fél melle kilóg a blúza alól? Az asszony a homlokára csap. - A Devla vigye . Hát már megint a buszon hagytam a gyereket A falusi orvos kimegy a cigánytanyára, hogy segítsen világra hozni a tizenegyedik purdét. Miért nem vigyáznak jobban a jószágokra? - kérdi a házba lépve. - Majdnem elgázoltam az udvaron egy kacsát. Nem kacsa volt az - feleli a cigány -, hanem gólya. Csak már térdig kopott nálunk a lába A cigányt meglátogatja a

szociális gondozó, hogy megnézze, jár-e neki szociális segély. Látja a sok gyereket, és megkérdezi: - Hát ennyire szeretik a gyerekeket? - Jaj, kérem, mi csak a technikáját szeretjük! Leszerel a cigány a katonaságtól, s meglepődve látja, hogy egy rajkóval több van otthon, mint volt. - Hát ezs a rájkó kié? - kérdezi. - Hát a mienk! - Hogyhogy? - Hát tudod, amíg katona voltál, eljött a barátod látogatóba, nem vót itthon se kaja, se pia, hát valamivel csak meg kellett kínálnom. Gazsi hazatér két év után a börtönből, s egy gyerekkel többet talál otthon, mint amennyit otthagyott. - Te Rozál, honnan van ez a rajkó? - A szerencsétlenség hozta. Itt maradtam egy csomó gyerekkel egy fillér nélkül Olyan kétségbeesett voltam, hogy kimentem a vasúthoz, és ráfeküdtem a sínekre. - Na és? - Hát tehetek én arról, hogy a bakter hamarabb jött, mint a vonat? Az alábbi viccek a fentiekben említetteken kívül utalnak arra a tényre is,

hogy a roma népességhez tartozók közül sokan csonka családban, illetve árván nőnek fel. Ballag a tisztelendő úr a cigányok putrija előtt. Egy rajkó elkezd kiabálni neki: - Bácsi! Bácsi! A tisztelendő úr odamegy, megsimogatja a kis srác kócos fejét, és azt mondja neki: - Fiacskám, nekem ne azt mondd, hogy bácsi, hanem azt, hogy atyám! Erre a gyerek bekiabál a putriba: - Édesanyám, gyűjjön ki gyorsan, mert visszajött az édesapám! A cigánylegény nagyon udvarol egy lánynak, s végül szól az apjának, hogy megnősülne. - Fiam - mondja erre az apa -, valamikor én nagy kujon voltam. Az a lány éntőlem van, tehát a féltestvéred, nem veheted el. A legény akkor egy másik lánynak kezdi csapni a szelet. - Azt a lányt sem veheted el - figyelmezteti az apja -, mert az is a féltestvéred. Elkezd hát egy harmadiknak udvarolni a legény. Mondja az apjának, kihez jár - Jaj, Istenem, de sok baj van a választásaiddal! Hát az is éntőlem van.! A

legény elpanaszolja helyzetét az anyjának. - Jaj, anyám, házasodnék, de nem lehet. Három lánynak udvaroltam már, de az apám azt mondja, mind a három őtőle van. - Vedd el, fiam, nyugodtan bármelyiket, mert te meg nem az apádtól vagy. Cigánylogika Ezt a részt tulajdonképpen tovább bonthatjuk, a benne megjelenő gondolatmenet illetve a szituáció szerint. Tehát beszélhetünk "a csavaros eszű cigány" típusú viccekről, melyekben a cigány kétségtelenül szellemes és csalafinta válaszokkal szolgál, vagy túljár valakinek az eszén, esetleg megmenekül valamilyen veszélyes helyzetből eszének köszönhetően. Ide tartoznak azok a viccek, melyekben a cigány "rásóz" valamit a vevőre, azaz a "cigány, mint jó kereskedő" sztereotípián alapulnak: Tehenet árul a cigány a vásáron. Jön a gazda, nézegeti a tehenet, majd megkérdi: - Aztán jól tejel? - Hát én csak annyit mondok - így a cigány -, hogy ha maga tejet

akar venni, akkor más tehenet meg se nézzen, ezt vegye meg. Megkötik az alkut, s a gazda hazaviszi a tehenet. Két nap múlva aztán beállít a cigányhoz: - Hallja-e, maga becsapott! Ez a tehén egyáltalán nem tejel! - Én? Én becsületesen figyelmeztettem, hogy a Riska nem ad tejet. - Hogyhogy figyelmeztetett? Szóról szóra azt mondtam, hogy "ha tejet akar venni, akkor ezt vegye meg". Megvette, s most másként nem juthat tejhez, csak ha veszi. Lovat árul a cigány a vásárban. Odamegy a paraszt, vizsgálja a lovat - Aztán egészséges ez? - kérdi. - Akár a makk! - feleli cigány. - Semmi baja? - Ennek? Az égvilágon semmi. Rövid alku után a paraszt megveszi a lovat, s kötőféken vezetné haza, ám a gebe megugrik, s nekimegy a falnak. - Te cigány, átvertél! Hiszen ez a ló vak! -Nem vak az. Bátor! - Aztán jámbor-e ez a lovacska? - kérdezik a vásárban a lovat áruló cigánytól. - Még hogy jámbor-e? A legutóbbi vásáron hatan tartottuk,

mégis bement a templomba. - Drága naccsád, van egy eredeti svájci órám, olcsón megveheti.! - Ez magának svájci óra? Ez egy vacak Pobeda.! - Hát. nem is tudtam, hogy ilyen messze elmentek az oroszok negyvenötben - Maga jól becsapott engem - mondja a roma használtcikk-kereskedőnek egy pasas -, a múlt héten megvettem magától egy botot, mert azt mondta, valódi elefántcsont. Aztán kiderült, hogy műanyag. - Hát ne haragudjon az úr, nem tudhattam, hogy már az elefántok is protézist viselnek! A háború alatt a németek orosz földön egyszerre ítéltek halálra egy oroszt, egy angolt és egy cigányt. Megkérdezték, mi az utolsó kívánságuk Az orosz azt mondta, szeretne egy pópának meggyónni. Az angol igazi hidegvérrel csak egy cigarettát kér Megkérdezik a cigányt is. - Én friss epret szeretnék! - Te mocsok! - ordított vele a német tiszt. - Tudod jól, hogy télen nincs eper Oroszországban! - Nem baj - feleli a cigány -, én tudok várni. -

Mit szólsz, hogy ez a szegény Gazsi megvakult? - Ne mondd már, hiszen este még látott a kocsmában. - Igen, de ott kértem kölcsön tőle egy ötszázast, és azt már sose látja. Egy kupéban utazik a gyorsvonaton az egyetemi tanár és a cigány üstfoltozó. A professzor már kiolvasta az újságokat, két könyvet, s a cél még messze van. Unalmában azt mondja a cigánynak: - Adjunk fel egymásnak találós kérdéseket! Mivel én okosabb és iskolázottabb vagyok nálad, ha én nem tudok válaszolni, fizetek tízezer forintot, ha te nem tudod a választ, csak egy százast fizetsz nekem. Ez így sportszerű Na, kérdezz elsőnek te! - Hát jó. Mi az: vízben hat lába van, szárazon öt, levegőben három, de nem tud menni egyáltalán? A professzor erősen gondolkodik, de fogalmas sincs a válaszról. - Na jól van, Gazsi, nem tudom, itt a tízezer. A cigány elteszi a pénzt, majd elővesz egy százast, és odaadja a professzornak. - Hát ezt miért kapom? - Csak

azért, mert én se tudom a választ. A másik kategóriába tartozó vicceket a "cigány, a bűnöző" kategóriába is sorolhatnánk, hiszen ezekben a viccekben a romát valamilyen bűneset elkövetésében (általában lopás) tetten érik. Amiben mégis különbözik ez utóbbi kategória az elsőtől, az az, hogy ezekben a cigány mindig valamilyen (hol ésszerű, szellemes, hol a kicsavart "cigánylogika" szerinti) válasszal próbálja "kivágni" vagy megmagyarázni magát: Lovat vezet a cigány. A rendőr megállítja: - Várj csak! Kié ez a ló? - Hát kié lenne, drága biztos úr? Hát az enyém! - Aztán mi a neved? - Lakatos Jóska. - Igen? - csap le a rendőr. - Ide a ló farába pedig KJ monogram van égetve, tehát a ló nem lehet a tied. - Hát már hogyne lehetne? Az a monogram azt jelenti, hogy ez a ló a Lakatos JósKá-Jé! - Hol loptad a lovat, Gazsi? -Nem loptam én, kezicsókolom. Találtam négy patkót a földön, hát nem

rá volt szögezve ez a dög!? - Honnan van ez a ló, Lajos? - Kérem, tisztelettel, ott feküdt a földön, la. Megyek elülről: harap Megyek hátulról: rúg Át akartam lépni, s akkor hirtelen fölállt ez a dög. Elfogja a rendőr a cigányt. - Te Gazsi, hol loptad ezt a lovat? - Nem loptam én, instállom! Nyertem, sakkban. - De hiszen te nem is tudsz sakkozni! -Már miért ne tudnék? Leütöttem a parasztot, és léptem a lóval. A cigányt a rendőrök viszik megbilincselve. Szembe jön vele a sógora, és megkérdi: - Te, Laji, hát má megint mit csináltál? - Há mit csináltam vóna? A vásáron találtam egy kötelet. - És egy kötélért bilincsbe vernek? -Há igen, mert a kötél végén egy ló is vót. Hamis tanúzásért lecsukják a cigányt. Meglátogatja a zárkában egy lelkipásztor, s azt mondja neki: - Nagy a te bűnöd, gyermekem, mert arra esküdtél, amit nem láttál. Ilyen vétek miatt elkárhozik a lélek. - Hát van nekem lelkem? - kérdi a cigány.

- Minden embernek van, fiam. - Meg merne rá esküdni a tisztelendő úr? - Meg én, gyermekem. - No lám, akkor a tisztelendő úr is arra esküszik, amit nem látott. A cigány jön ki az uraság erdejéből egy vaddisznóval a vállán. Megállítja a vadőr - Te cigány! Mi van a válladon? - Egy falevél! - Nem azon, a másikon! - Jézusom! Egy vaddisznó! Vekkerórát lop a cigány a plébánián. Éppen nyitja az ajtót, hogy elosonjon, amikor szembetalálkozik a plébánossal, s pont ebben a pillanatban megszólal condrája alatt a hóna alá dugott vekker. - Mi az? - kérdi a plébános. A mezítlábas cigány bokázik egyet-kettőt: - Összeütöm á sárkántyúmát, ázs peng. Az alábbi viccek érdekessége, hogy nem csak "cigányviccek". Az első, nyilvánvaló tartalmon túl ugyanis (hogy ti. a roma ember ravasz és éles eszű), a "háttérjelentés" azt sugallja, hogy a rendőr (még a) cigánynál (is) ostobább. Tehát ezt a viccet a

"rendőrviccek" közé is besorolhatnánk. A falusi rendőr odamegy az alvégen a cigányasszonyhoz, aki éppen gyúrja a lóürüléket, hogy legyen megfelelő kötőanyaga a tapasztáshoz. Nézi, nézi a körzeti megbízott, majd megszólal. - Mi lesz ebből? - Ebből? - huncutkodik a cigányasszony. - Postás lesz belőle - Ugyan - évődik a körzeti megbízott -, nem rendőr? A cigányasszony fölnéz: - Ennyiből? Almamagot árul a cigány, szemenként öt forintot kér érte. Azt kérdi tőle a rendőr: - Mire jó ez, hogy ilyen drága? - Ettől okosodik az ember - feleli a cigány. A rendőr elgondolkodik ezen. Ha ettől okosodni lehet, érdemes venni belőle Kifizet egy húszast, kap négy szemet. Odébbmegy, s látja a zöldségesnél, hogy egy kiló alma húsz forint Megy vissza. - Megállj, cigány, becsaptál! Ha én megveszek egy kiló almát, abban ötvenszer annyi mag van egy húszasért! - Dikmá! - nevet a cigány. - Most vette meg, s máris okosodik!

Megy a cigány a szekérrel, azon egy hordó. Megállítja a rendőr, és megkérdi: - Mit viszel már megint ebben a hordóban, mi? - Hát banánlét, drága főtörzs úr! - Ne hazudj nekem! Majd ellenőrzöm - mondja rendőr, és megnyitja a hordót. Megkóstolja az italt, eltorzul az arca, kiköpi. - Pfúj, hiszen ez lóhúgy! - Hát azt mondtam - feleli cigány, és az ostorral rácsap a ló fenekére. - Gyí, Banán! Az alábbi részkategóriában a cigány szellemes gondolkodásmódját, éles eszét csillantja meg. Tulajdonképpen ezeknél a vicceknél nem beszélhetünk megjelenő ellenséges magatartásról a cigányokkal szemben, hiszen szinte azonosulhatnánk is a cigány szereplővel, ha a megjelenített szituáció nem utalna (a a cigányokra nem csak a vicc szerint oly jellemző) rossz anyagi helyzetre. Ugyanakkor felmerül a k érdés, nem alapul-e az alábbi két vicc a " cigány, mint nemtörődöm, rossz szülő" gondolaton, mely már feltételezi az

ellenséges beállítódást. Itt játszhat szerepet az a f aktor, melyet Beran Eszter is említ, vagyis az a tény, hogy a vicc értelmezése és szándékolt értelme nagyban függhet az előadás kontextusától illetve a hallgatóság etnikai hovatartozásától. (Beran, 1999 P 625) Hazamegy a cigánygyerek és megkérdezi az anyját: -Mi van ebédre? -Tészta. -Mit tegyek rá? -A fedőt, mert apádnak nem marad. A cigánygyerek odamegy az apjához, és azt mondja neki: - Édesapám, kéne már egy félcipő! - Jó, hát akkor vágasd le az egyik lábad - feleli az öreg cigány. - Igen, de addig mit húzzak föl? -Hát anyádnak egy vödör vizet a kútból. Ha ez utóbbi értelmezést választjuk, feltétlenül ide kívánkozik egy, a "Cigányerkölcs" résznél már említett vicc is a sokgyermekes cigányanya gondatlanságáról: A rendőr rászól az utcán egy cigányasszonyra: - Maga mit csinál? Nem látja, hogy a fél melle kilóg a blúza alól? Az asszony a

homlokára csap. - A Devla vigye . Hát már megint a buszon hagytam a gyereket A fenti vicc is egyszerűbbnek tűnik annál, amilyen sokrétű valójában, hiszen megbújik mögötte az ízléstelen öltözködésre, a nemtörődöm magatartásra, a szapora természetre (és így az aktív nemi életre), sőt, még a nyilvánosság előtt történő, mások által el nem fogadott magatartásra való utalás is. (Ti hogy a buszon szoptatja gyermekét) Ismételten felhívom a figyelmet arra, hogy ezen negatív sztereotípiák csak bizonyos, a többségi társadalomban elfogadott normák alapján elutasítandóak és megvetendőek. A roma kultúra sajátos, egyedi normarendszerében mindezek elfogadhatóak lehetnek. Elmegy a gyárba segédmunkásnak a cigány. Este biciklin tol kifelé egy zsák homokot A portás megállítja: - Mi van a zsákban? - Hát csak homok! A portás ellenőrzi, és elengedi. Másnap, harmadnap megismétlődik a jelenet Komája odakint várja, és megkérdi

tőle: - Te, Gazsi, te megjavultál, és már nem szoksz lopni? - Nem? - néz rá Gazsi. - És mindennap egy bicikli, az semmi? A cigány megy át a réten. Útközben találkozik a vadőrrel - Jónapot, cigány! Hová-hová? Mire a cigány: -Én tyúkot? Ugyan má! Szűzdohányt rejteget otthon a cigány. Egyszer, amint kinéz a putri ablakán, látja, hogy két finánc közeledik. - Te, Rozi - mondja a cigány a párjának -, én elszaladok, te meg addig rejtsd el a dohányt! Fölkap egy párnát, s elkezd futni vele. A két finánc észreveszi, s utána rohan Vagy húsz percnyi hajsza után elfogják, kiszedik a kezéből a párnát, és szétbontják. Mikor látják, hogy nincsen abban más, csak libatoll, azt mondja az egyik: - Te miért futottál? - Én tudom, hogy miért futottam. De miért futottak a finánc urak? A törvényszéki tárgyaláson azt kérdezi a bíró: - Na, Kolompár Lajos, maga megölte a szüleit! Mit tud felhozni a mentségére? - Kérem, tisztelt bíró

úr, tessék figyelembe venni, hogy én apátlan-anyátlan árva vagyok. A cigány a pap földjén lopja a kukoricát, s rakja a zsákjába. Meglátja a pap: - Mit csinálsz, te cigány? - A kukoricaszárba kapaszkodok, tiszteletes úr, el ne fújjon az erős szél. - Hát a zsák meg minek ott? - Hát ez az, egye meg a fene, csak az ne volna itt, akkor le tudnám tagadni. A pap nyolc libát vett a vásárban, s rábízta a cigányra, hogy hajtsa haza. Mire a paplakhoz ért, már csak hét volt, mert egyet megsütött magának útközben a cigány. A pap persze kérdőre vonta a nyolcadik liba miatt, de a cigány csak azt hajtogatta, hogy megvan mind a nyolc. - Számold meg hát magad is, Gazsi! - szólt a pap. A cigány elkezdte számolni, s el is jutott a nyolcig. - Nem jól számolsz, te - mondta a pap, és odahívott nyolc fiút az iskolából. - Na, most mindegyikőtök fogjon egy libát a hóna alá! Kapkodtak a gyerekek - de egynek nem jutott. - Látod-é már, Gazsi, hogy

csak hét liba van? A nyolcadik fiúnak nem jutott. - Nem jutott, nem jutott - morgott a cigány -, persze hogy nem jutott. Hát miért volt olyan ügyetlen? Egy másik változat hasonló témára: Sült libát rendelt a vendéglőben a pap, mert vendégeket várt vacsorára. A cigányt küldte el a libáért. Hazafelé megéhezett a jó illattól a cigány, s megevett egy combot. A pap kibontotta a csomagot, s látta, hogy egy comb hiányzik. - Hé, Gazsi, hova lett a liba combja? - De drága főtisztelendő úr, hát nem volt ennek a libának csak egy lába. - Ne mondj ilyet, mert egylábú liba nincsen! - Dehogynincs! Tessék nézni, ott a jégen is egy lábon áll a liba. - Eridj, reppentsd fel, s mindjárt két lába lesz. - Hát ez az, főtisztelendő úr! Ennek is két lába lesz, ha fel tetszik tudni röppenteni. Megnyúzott nyulat visz hazafelé a cigány. Azt kérdi a felesége otthon: - Hát ez meg honnan van? - Tudod, vadászatról jövök. - És a bundája hol van? - Ej,

Rózsi, hát akkor lűttem, amikor levette, és fürödni indult a patakba.! A bíró felelősségre vonja a cigányt, hogy hogyan jutott eszébe autót lopni. - Tetszik tudni, tisztelt bíróság, ott állt a temető bejárata előtt, hát azt hittem, meghalt a gazdája. Megállítja a rendőr a cigányt, és igazoltatja. Látja, hogy az öreg Lada hátsó ülésén egy bárány fekszik. - Loptad? - Dehogyis, drága biztos úr! Ott állt az út szélén, én megálltam, és megkérdeztem tőle: be akarsz szállni? Õ pedig azt mondta: Beee! Rajtakapja a csősz a rajkót, amint egy almafa felső ágán ülve hatalmas gyümölcsöt markol. - Hát te mit csinálsz ott fenn az almával, gazfickó? Semmit - feleli a rajkó. - Lent a földön találtam, és vissza akarom ragasztani - Jó - mondja a bíró a vádlott cigánynak. - Ha tényleg találta azt a gyűrűt, miért nem adta le a rendőrségen? -Há mert bele volt vésve, hogy "örökké a tied". A cigányt autólopással

állítják a bíróság elé. Felteszik neki a kérdést: -Mondd, cigány, miért loptál el egy hónap alatt több Suzukit? -Csak tartottam magam ahhoz, amit hallottam. -Miért, mit hallottál? -Hogy a Suzuki a mi autónk. Megy a cigány gyónni, s látja, hogy a pap letette óráját a gyóntatószékre. Letérdel, s bal kezét ráteszi az órára. - Mi a vétked? - Lopok, atyám. - Mondd úgy: loptam! A cigány zsebre dugja az órát. - Loptam - feleli. - Mit, gyermekem? - Egy órát. - Visszaadtad-e a gazdájának? - Én magának adom, atyám. - Ej, fiam, ne nekem add, hanem a gazdájának! - Próbáltam, de nem kellett neki. - Hát akkor tartsd meg, fiam. Két finánc dohányrejtegetésen kapja a cigányt. Ráparancsolnak: - Hozd utánunk a zsákot! A more lopva kihasítja a zsákot, s mire beérnek a hivatalba, már csak egy üres zsák van a kezében. Dühbe jön az egyik finánc, és rárivall: - Mit mondtunk mi neked? - Hát, hogy hozzam a zsákot! A rendőr éjszaka

igazoltatja a Gazsi cigányt, aki a vállán zsákot cipel. - Mi van a zsákban? - Varnyú. - Na, mutassa! Gazsi lassan, feszengve leteszi a zsákot. A rendőr kibontja, belenéz: - Nem varnyú ez, Gazsi, hanem tyúk! - Tyúk? - feleli Gazsi. - Hát akkor már nem is kell Valutával üzérkedik a cigány a Keletinél, de csakhamar mellette terem két rendőr. Valutázunk, valutázunk? - Nem csináltam én semmit, drága főtörzs úr, csak szolmizáltam. - Aha - nevet a főtörzs. - És mit szolmizáltál? Do-lá-re-la-dó. Kivilágítatlan kerékpáron bringázik a cigány az úton. Megállítja a rendőr - Te Gazsi, neked nincs világításod se elöl, se hátul. Szállj le, és told a biciklit - De édes biztos úr, úgy is próbáltam, és akkor se világít. A teknővájó cigány gyönyörű teknőt csinált a falusi asszonynak. - No, ez szép munka, most aztán megérdemli a pihenést. Mit inna? Pálinkát, bort? Vagy főzzek egy teát? - Pálinkát kérek, aztán majd

elborozok, amíg kész lesz a tea. Úrvacsora-osztáskor egy nagy bajuszú cigánylegény áll a nagytiszteletű úr elé. Az a kezébe adja a kelyhet - legalább egy liter bor van benne -, és a cigány egy hajtásra megissza. A nagytiszteletű úr, amint látja eltűnni a rengeteg misebort, megszólal: - Sok lesz tán, hé! - Sok itt uram a bűn is! - vág vissza a cigány. A cigány bemegy az istállóba, és azt látja, hogy döglődik a lova. Gondol egyet, bemegy a házba, tollat, papírt kerít, és gyárt egy rakás sorsjegyet. Azzal el a kocsmába, s kihirdeti, hogy sorshúzás lészen, ötszáz egy jegy, de a nyerő szám díja egy ló. Gyorsan fogynak a sorsjegyek, megtörténik a sorsolás, s a cigány a nyertest elviszi az istállóba. De ott már csak egy döglött gebét találnak - Te gazember! - dühöng a nyertes. - Egy döglött lóért fizettem ötszáz forintot? - Dehogyis. Tessék, visszaadom az ötszáz forintot - És a többiek? Mit akar velük? Hisz ők nem

is nyertek. A bűnöző cigány Természetesen, mint már említettem, az előző kategóriából sok viccet lehetne ebbe is besorolni, hiszen azokban a bűnöző cigány próbálja meg "kimagyarázni" magát. Érdekes tehát, hogy e viccekben a cigány éles eszét gyakran bűneseteknél kamatoztatja. Mégis kettéválasztottam a témát, és azokat a vicceket, melyekben nem a konkrét bűneset, hanem annak elmesélése vagy arra való utalás van jelen, ide soroltam. Említésre méltó továbbá az a tény is, hogy e bűnesetekben a cigány leggyakrabban (az itt szereplő viccekből) a lopásnál súlyosabb bűncselekményt nem követ el (összesen olyan viccet találtam, amelyben a cigány gyilkosságot követ el, ebből 2-ben véletlenül). Ezen sztereotípiából levonhatjuk azt a következtetést, hogy a társadalom szemében a cigány bűnöző ugyan, de "csak" tolvaj. A cigány panaszkodik a barátjának: -Képzeld adtam a feleségemnek egy gyönyörű

bundát, de nem akarja hordani. -Aztán miért nem? -Mert csak négy hónapot kaptam érte. A cigány őrséget ad éjszaka a laktanyában. Jön az anyja, hoz neki egy kis csirkepörköltet Hallja a cigány, hogy valaki közeleg: - Állj, ki vagy? - Az anyád! A cigány fölkapja a puskát, és lő: - A tiéd! Három évre ítélik a cigányt, és a bíró megkérdezi, akar-e fellebbezni enyhítésért. A vádlott fölpattan: -Nem enyhítésért, hanem fölmentésért, tisztelt bíró úr. Én már eddig is ültem tizenkét évet Hát mit gondol a tisztelt bíróság, mi vagyok én, varnyú, aki száz évet is megél? Két cigányt egy cellába tesznek a börtönben. Az egyik azonnal elnyúlik a priccsen, és közönyösen szemlélgeti a mennyezetet. A másik idegesen rohangál fel-alá A priccsen fekvő egyszer csak megszólal: - Mondd, miért rohangálsz? Azt gondolod, ha mész, akkor már nem ülsz? A javítóintézetben az egyik gondozó beszélget Gazsival: - Van apád? -

Nincs. - Mi lett vele? - Átment rajta a dózer. - Van anyád? - Nincs. - Vele mi történt? - Átment rajta a dózer. - Vannak testvéreid? - Átment rajtuk a dózer. - Akkor mid van? - Dózerem. A kannibálok foglyul ejtik a cigányt. A törzsfőnök megparancsolja a szakácsnak, hogy süsse meg, de lassan forgassa a nyárson, hogy egyenletesen piruljon meg. Rendkívül mérges lesz, amikor meglátja, hogy a szakács olyan gyorsan pörgeti a cigányt a nyárson, hogy abból csak elmosódott csíkok látszanak. - Nem megmondtam hogy lassan forgasd!? - förmed rá a szakácsra. - Próbáltam én, de nem lehet lassabban forgatni, mert akkor lopja a krumplit. - Te komám, engem le fognak csukni. - Már miért? - Mert a téeszelnököt megölte a villám. - És azért téged csuknának le? Ugyan, eridj mán.! - De igen, mert a nyele a kezemben maradt. A balatoni vendéglős cigányzenekart akar szerződtetni a szezonra. Már meg is állapodna egy bandával, csak azt nem érti, miért

nincs a zenekarban dob. - Há má minek nekünk a dob? - méltatlankodik a prímás. - Amit a fiúk elemelnek, azt el tudják dugni a címbalomban is.! A cigányt életfogytiglanra ítélik. - Megnyugszik az ítéletben? - kérdezi a bíró. - Igen, bíró úr, de volna egy kérésem. - Ki vele! -Tessék leszámítani a vizsgálati fogságot. Cigány tárgyalás után: -De bíró úr, nem sok az az öt év? -Milyen öt év? Mondom kötél. A cigányt megkérdezik a börtönben: -Te cigány, akarod, hogy leteljen a büntetésed? -Nem én. -Aztán miért nem? -Mert életfogytiglanra ítéltek. Börtönbüntetésre ítélik a roma legényt. Pár hónap múlva azt mondja neki a smasszer: - Mondja, Lajos, magát miért nem látogatja soha senki? Nincs rokona? - Jaj, nem is egy. De azok mind idebent vannak Hétfő hajnalban benyit a börtönőr a cigány cellájába: -Készülj Gazsi, öt harminckor felakasztanak! -Na bázs me, ez a hét is jól kezdődik! Fát lopott a cigány az

erdőből, de elfogták, s bíróság elé állították. A bíró szigorú pénzbüntetést szabott ki a tolvajlásért, de aztán megenyhülve kérdezte a cigánytól: - Hallja, maga nagyon meggondolatlan ember! Hát most miből fogja megfizetni ezt a nagy bírságot? Hogyhogy miből? - kérdez vissza a cigány. - Hát miből fizethetném másból, mint újabb falopásból? Disszidálni szeretne a cigány. Éppen lopakodik át a határon, amikor felkapcsolják a reflektorokat, a határőr észreveszi, és odaszól neki: - Hová mész, cigány? A cigány megáll, visszaszól: -Most má sehova! Elcsípik a cigányt a nyugati határszélen. - Állj! Hová sietsz? - Hát csak ide a nagy Szovjetunióba! - Hülyeségeket beszélsz, Gazsi! Te is tudod, hogy az a másik irányban, keletre van! - Hát ez a kis kerülő már nem számít! András gazda kertjét rendszeresen dézsmálják, úgyhogy a gazda furkósbottal felszerelve kezdi lesni a tettest. Egyszer meg is látja, hogy egy

cigánygyerek mászik át a kerítésen, és szedni kezdi az almát. Fut felé a furkósbottal a gazda, de a gyerek gyorsabb nála - Állj meg rajkó, hadd lássam, ki vagy!- kiált utána a gazda. Mire az futtában: - Álljon meg maga! Magát senki sem kergeti. A falusi rendőr észreveszi a cigányt, és feléje indul. A cigány azonnal futásnak ered, a rendőr meg utána. Egy idő után zihálva lelassít, és a cigány után kiabál: - Állj már meg! Nem bántalak, csak mondani akarok valamit. Mire a cigány: -Hát kell nekem mindenről tudnom? Gazsi és az asszony letelepednek a folyóparton, s napozás közben Gazsi elalszik. Arra ébred, hogy az asszony rázza a vállát: - Te, Gazsi, gyerünk a hűvösre! - Mire Gazsi félálomban: - De hát én nem csináltam most semmit! Falopás miatt megbüntetik a Lakatos Lajit. Morcosan jön ki a folyosóra A haverja megkérdi: - Na, mit kaptál? - Én semmit! Sőt, még nekem kell fizetnem. Szűzdohányt rejteget otthon a cigány.

Egyszer, amint kinéz a putri ablakán, látja, hogy két finánc közeledik. - Te, Rozi - mondja a cigány a párjának -, én elszaladok, te meg addig rejtsd el a dohányt! Fölkap egy párnát, s elkezd futni vele. A két finánc észreveszi, s utána rohan Vagy húsz percnyi hajsza után elfogják, kiszedik a kezéből a párnát, és szétbontják. Mikor látják, hogy nincsen abban más, csak libatoll, azt mondja az egyik: - Te miért futottál? - Én tudom, hogy miért futottam. De miért futottak a finánc urak? A törvényszéki tárgyaláson azt kérdezi a bíró: - Na, Kolompár Lajos, maga megölte a szüleit! Mit tud felhozni a mentségére? - Kérem, tisztelt bíró úr, tessék figyelembe venni, hogy én apátlan-anyátlan árva vagyok. A falusi iskolában a tanítónő megkérdezi: - Na gyerekek, mondjátok meg nekem, mikor legjobb leszedni a fáról a gyümölcsöt. A cigány Bandi gyerek jelentkezik: -Hát amikor a kutya meg van kötve. - Hogy hívják a cigányt

öltönyben és nyakkendőben? - ??? -Vádlott, álljon fel. A cigány nyer a lottón. A nyereményből gyorsan vesz egy vadonatúj Mercedest Gyönyörű szép fehér, csillog-villog. A cigány vigyáz is rá Egyszer estefeláé megy a szomszéd faluba, amikor defektet kap a bal első kerék. Bosszúsan nekikezdi szerelni a kereket Arra jön egy ismerőse, és megkérdezi: -Mit csinálsz? -Szerelem a kereket. Erre a másik cigány fog egy követ és bedobja az ablakot: -Oké, a rádió meg az enyém. A cigányember a kertben dolgozik. Felesége kikiabál neki: -Hozz be paradicsomot a lecsóhoz! -Nem tudok! -Miért nem? -Mert a szomszéd kint van a kertjében! A cigányember hazaérve meséli a feleségének: -Ha tudnád, milyen gyönyörű kendőt akartam neked hozni! -És mért nem hoztál? Nem lehetett, folyton engem figyeltek az eladók. Cigány, az ostoba A cigányvicceket tanulmányozva érdekes jelenségre bukkanhatunk. Aronson az előítélet "rosszindulatú

természetére" utalva kifejti, hogy az előítéletes személyiségben gyakran egymásnak ellentmondó negatív képek sorakoznak az elutasított csoportról, s az előítéletek "indoklásában" ilyen, egyáltalán nem egységes képet mutató állításokkal is egyetértenek. (Aronson, 1980. p 188) A cigányokkal szemben táplált előítéletek és a róluk kialakított sztereotípiákban is hasonló ellentmondásokat fedezhetünk fel. A fentiekben elemeztük a romák szellemességére, ravaszságára és éles eszűségére vonatkozó vicceket. Lássuk tehát az ellenpéldákat, vagyis azokat, amelyekben a cigány buta, ostoba és tanulatlan. Lefelé a lejtőn Használt biciklit vesz a cigány, és megkéri a komáját, tanítsa meg kerékpározni, mert ő még ezt nem próbálta. - Jó. Ülj fel ide a nyeregbe - mondja a barátja, s elkezdi körbe tolni az udvaron - Most fogd meg a kormányt, taposd a pedált.! Így gyakorolnak egy órán át, kimennek egy

lejtős útra, amelynek a végén mély szakadék tátong. Gurul a cigány a biciklin lefelé, barátja elengedi, s rákiált: - Kontrázz! Erre a cigány elengedi a kormányt, és csettintgetni kezd az ujjaival: -Ucca-ucca.! És a vicc egy változata: Két cigány tandem kerékpárral megy fel a domboldalra. Mikor felérnek, felsóhajt az egyik: Istenem, majdnem meghaltam az erőlködésben, hogy végre felérjünk! -Én pedig elfáradtam a sok kontrázásban, nehogy visszacsússzunk. Gazsi vizsgabizottság előtt áll. A bizottság elnöke rámutat a tételekre, s azt mondja Gazsinak: - Húzzon egyet! Mire Gazsi: - Húúú. Este a balatoni kertvendéglőben a cigány csupa szomorú magyar nótát játszik. Egy vendég magához inti, és megkérdi: - Mondd, tudsz te klasszikusokat is? - Már hogyne tudnék, tisztelettel. - Tudod-e például az Aidát? - Persze, hogy tudom. - Na, akkor húzd el.! A prímás visszamegy a bandához: -Na, morék, húzzátok azst, hogy Ajda magas. Ajda

magas ez a vendégfogadó Három cigány elmegy a Nílushoz kempingezni. Éjszaka az egyiket a nyakáig bekapja egy krokodil. Reggel felébrednek: -Odanézz, Lajos, a Gadzsinak milyen jó Lacosta hálózsákja van! Az alábbi két vicc is bekívánkozik egy másik kategóriába is, vagyis a "bűnöző cigány" sztereotípiát is erősen sugallják. Akasztják a cigányt. A hóhér megkérdezi, van-e utolsó kívánsága - Nekem aztán semmi! - feleli öntudatosan a cigány. Elkezdik húzni fölfelé. Hörög, kapálózik, de annyira, hogy a hóhér megszánja, és visszaereszti a földre, hátha elfelejtett valamit elmondani. Leveszi a nyakáról a kötelet, a cigány krákog, majd azt mondja: Hű, a szentségit, hiszen majdnem megfulladtam! Folyóparton állt az akasztófa. Két cigány várta alatta sorsa beteljesülését Jött a hóhér, és munkához látott. Hurkot vetett az egyik elítélt nyakába, s elkezdte húzni fölfelé. Egyszercsak a kötél elszakadt, a

cigány belepottyant a folyóba, s úszva megmenekült A másik cigány odaszólt a hóhérhoz: - Engem jobban kössön meg, mert én nem tudok úszni! Vannak roma viccek, amelyek nem (csak) sztereotípiákon, hanem valós, statisztikailag is igazolható tényeken nyugszanak. Ilyenek például a ci gányság tanulatlanságára és analfabetizmusára utaló viccek, melyek valóságalapját több kutatás is igazolja. (Pl Havas, 1995. p7) Természetesen e viccek is tanúsítják, hogy e tények a köztudatba is bevésődtek, és sztereotípiáink részét alkotják. Gazsi elmegy a szemorvoshoz. Az odaállítja tíz lépésre egy teleírt táblától - El tudja olvasni? - Nem én, kezscsókolom. Az orvos föltesz rá egy szemüveget. - Hát most? - Most sem. Kap egy erősebb üveget. - Most el tudja olvasni? - Nem. A doki most a legerősebb üveget teszi a cigányra. - De most aztán el tudja olvasni? - Jaj, dehogy tudom, kedves szemorvos úr, macerálhat engem estig is, hiszen én

analfabéta vagyok. Két cigány beszélget: -Láttad az újságot? -Igen. -És mi volt benne? -Töpörtyű. A cigányasszony bemegy a patikába. - Valami vitamint kérek a rajkóimnak. - Milyet? A-, B-, C- vagy D-vitamint? - Mindegy az, kérem, úgysem tudnak olvasni! Gazsi, a szemüveges cigány disszidál. Amikor átbújik a vasfüggöny alatt, ellövik a szemüvegét. Ezért Bécsben első dolga, hogy újat kérjen, mert anélkül szinte semmit sem lát Az orvos megvizsgálja, és felírja neki. - Tessék mondani - kérdi Gazsi -, tudok majd ezzel olvasni? - Hát persze. - Csókolom a kezét, doktor úr - mondja lelkesen a cigány -, mert eddig úgyis analfabéta voltam. Két cigány hosszú évek után találkozik. - Hát mi van veled, te Gazsi? - Én közben akadémikus lettem. - Ne hazudj itt összevissza, hiszen írni-olvasni se tudsz! Na, hát nem is levelező, hanem rendes tag lettem. (Ez utóbbi vicc természetesen erős iróniát tartalmaz az "akadémikusokra"

vonatkozóan, vagyis a viccbeli cigány nem hazudik, és a tudósok szintjére emelkedett, vagyis az akadémikusok vannak a roma népesség szintjén) A következő viccek egyszerűen "csak" a cigány ember butaságát ábrázolják, az első enyhén a szabaderkölcsű szerelmi életet is implikálva (hiszen a szóban forgó gyermek már jóval a házasság előtt megfogant, de a lényeg természetesen nem ez). Két cigány beszélget. - Te, komám, gyere, és nézd meg az újszülött rajkónkat! A koma gyanakodva nézi a csecsemőt. - Aranyos. csak nagyon kicsi - Kicsi? Hát mekkora legyen két hét házasság után? Két cigány beszélget. - Te komám, hogy mondják oroszul azt, hogy béke? - Hát mir! - Hát csak úgy kérdezsem. - Te, Gazsi! Hun születtél? - Hát, a kórházban. -Mér, beteg vótá.? Két cigány beszélget: -Képzeld meghalt a Zsiga. -És miben? -Abban a csíkos öltönyében. A cigány elmegy a polgármesteri hivatalba, hogy az anyakönyvvezetőnél

nevet adjon a fiának. Kérdezi a hivatalnok, mi legyen a gyerek neve - Hát Jakobs! - Jakobs? De hát ilyen név nincs! - Hát dehogynincs, hát mán hogyne vóna. A tévéreklámban mindennap elmondják: Jakobs, a roma. A cigány meg a fia az erdőben találnak egy puskát. - Hát ez mi? - kérdezi az öreg. - Ez?. Ez szerintem pikula - mondja a fiú - Pikula? Hát azt meg hogyan használják? - Vegye a szájába, apám, én meg majd megnyomom a billentyűt. A cigány a szájába veszi a csövet, a fiú meghúzza a ravaszt. Óriási pukkanás, a fiú úgy megijed, hogy beugrik egy fa mögé, onnan lesi, hogy az apjának a füléig hasadt a szája. Egy idő múlva előmerészkedik a legény, ránéz az apjára, és azt mondja: Maga, apám, könnyen röhög. de én bizony marhára megijedtem! Két cigány utazik szekérrel. Egyszer csak a fejük felett elhúznak a francia légierő vadászgépei. - Nézd csak, komám - kiált föl az egyik cigány. - Mirázs! Mire a társa: - Mi rázs,

mi rázs?! Hát a sekér. Miska és Gazsi találnak egy hordót. Szívesen hazavinnék, csakhogy az tele van vízzel, mozdíthatatlan. A két cigány azt találja ki, hogy az odébb legelő tehenet odaviszik a hordóhoz. - Te fogd a fejét, én meg a farkát. Nyomd a hordóba, hogy szívja ki a vizet Így is történik. A tehén egy ideig issza a vizet, majd hirtelen hatalmas lepényt pottyant a farkát fogó cigány fejére. Erre az rémülten előreszól: Te komám, húzd már ki a fejét, mert már az iszapot szívja! Hittanórára jelentkeznek a cigányok. Azt kérdi az elsőtől a pap: - Mondd meg nekem, édes fiam, hány az Isten? - Hát három - vágja rá a cigány. A pap bosszúsan kizavarja. Barátja kint várja A cigány megkérdi tőle: - Talán te tudod, hány az Isten? - Hát egy - mondja az. - Jaj, komám, te már be se menj! Én hármat mondtam neki, oszt az se volt elég. Két cigány gyalogol az úton. Egy kereszteződéshez érve meglátnak egy feszületet

Egyikük oda fordul: - Dicsértessék! A társa megkérdi: - Mi az komám? Ismered? - Há mán hogyne! Hiszen ő adja a mindennapi kenyerünket. Mire a másik: - Miért? Hát pék a csávó? Elmegy a cigány a húsvéti misére. Az atya arról beszél, hogy Jézust, az Isten fiát elfogták a Getsemáné-kertben, fölkergették a hegyre, és keresztre feszítették. Búskomoran megy haza a cigány, s otthon is elmeséli, amit a paptól hallott. - Szegény Jézust keresztre szögelték, és halálra kínozták. Sír az egész pereputty. A következő húsvéton a cigány ismét elmegy a templomba. A pap éppen azt mondja: "És akkor Jézust elfogták a Getsemáné-kertben, és keresztre feszítették." Erre a cigány bekiabálja: Hát úgy kell neki! Hát minek ment megint oda? A roma asszony elmegy a polgármesteri hivatalba, hogy bejelentse az ura halálát. - Mi volt a halál oka? - kérdi a hivatalnok. - Hát valami nyavalya. - Ki kezelte? - Én magam. - Orvosi

segítséget nem is vett igénybe? - Há minek vettem vóna? Meghalt az anélkül is.! Egy japán és egy cigány karatés kerül össze a tatamin. A japán meghajol, és azt mondja: - Há-dzsi-mi. Mire a cigány elfordul, és így szól: - Há-dzsá-mán! CIGÁNY, A SZEGÉNY: - Te, Zsiga, hát nincs rajtad alsógatya! - Honnan tudod, Lajos? - Onnan, hogy felső sincs rajtad. A cigányt meghívták vacsorára, és mert látták, hogy nagyon ki van éhezve, elé tálaltak egy hatalmas halom gombócot. A család megrökönyödve nézi, hogyan süllyed el vagy ötven gombóc gyors egymásutánban a vendég bendőjében. Végül a házigazda azt mondja: - Gazsi, gratulálok. Maga nagyszerűen tud gombócot enni Mire a cigány nyugodtan: - Hátha még szeretném is! A Lakatosék Lajkó nevű rajkója feljön Pestre, ahol egy nagybácsija, a neves és jómódú prímás meghívja ebédelni. Lajkó rajkó nekiesik az ebédnek, közben a nagybátyja kérdezgeti: - Mit csinál apád? -

Meghalt. - Hát anyád? - Meghalt. - Hát a testvéreid? - Meghaltak. - Jaj, Istenkém! - sóhajt föl a bácsika. - Hát nálatok mindenki meghalt? Lajkó felnéz, és tele szájjal mondja: - Amíg én eszem, addig számomra mindenki meghalt. A roma jósnő bekopogtat a dúsgazdag emberhez. - Jósolhatok, nagyságos úr? - Nem bánom. Tudsz valami jót mondani nekem a halál ellen? Mert hiába vagyok nagyon gazdag, tudom, nem sokáig élvezhetem már a vagyonomat. - Tudok megoldást, nagyságos úr! Költözzön át hozzánk a putrisorba, mert ott még soha egyetlen gazdag ember se halt meg! - Te, Gazsi, milyen a lángos? - Hát jó! - Honnan tudod? - Mert a nővérem már állt olyan ember mellett, aki már majdnem evett. Megszánja a tiszteletes úr a télvíz idején mezítláb vándorló cigányt. Kérdi tőle: - Mit szeretnél inkább? Enni vagy melegedni? - Instállom, tiszteletes uram - feleli cigány -, a legjobban szeretnék szalonnát sütni. Egy kisgazda képviselőjelölt,

népszerűségét fokozandó meglátogatja a cigánysort. Egy putri előtt öt cigánygyerek hempereg a porban, bent meg egy öreg cigány pipázik. Azt kérdi a képviselő: - Na, öreg, ez a sok purdé mind a tied? - Mind, kezsit csókolom. Pár lépéssel odább egy hatodik gyerek ácsorog anyaszült meztelenül. - Hát az ottan.? Az is a tied? -Nem, instállom, azst csak én ruházsom. Két cigány találkozik: -Mit hallok? Egyenruhában járatod a gyerekeidet? Hogy telik erre? -Tudod úgy, hogy egyen van ruha, egyen nincs. Cigány, a munkakerülő (lusta): Kölcsön fizetésig - Te Gazsi, adjál már kölcsön tízezer forintot fizetésig. - Jó, de mikor lesz fizetés? - Hát mit tudom én? Te dolgozol, nem én. A cigány beleesik a meszesgödörbe, de sehogy sem tud kikászálódni onnan. Fölszól hát a barátjának: - Te Gazsi, hát nyújtsál már le egy lapátot! - Hát mi van veled, Kárcsi? Még csak két perce vagy fehér ember, s máris dolgozni akarsz? A cigányok

elmennek a videokölcsönzőbe, mivel szeretnének kikölcsönözni egy kazettát. Az eladó így szól hozzájuk: -Van itt kérem kazetta, amin a cigányok énekelnek. -Ugyan kérem, azt mi is tudunk. -Rendben. Van egy másik, azon cigányok táncolnak -Kérem alássan azt mi is tudunk. -Jó akkor van itt egy, amelyiken cigányok dolgoznak. -Jaj kérem, fantasztikusat mink nem nézünk. Gazsi azt hallja mindenkitől, hogy a fejlett nyugati országokban már csak heti egy napot kell dolgozni. Kiutazik hát Németországba, s ott az az első kérdése: - Hát tessen már mondani, igaz, hogy itt csak heti egy napot kell dolgozni? - Igen, mégpedig a hét közepén, szerdán. -És tessék mondani: minden szerdán? A katonák gyakorlaton menetelnek egy mocsaras területen. Egyszer csak elkiáltja magát a tiszt: -Repülő! Mindenki hasra vágja magát, csak a cigány marad állva. Rákiált a tiszt: -Maga miért nem hasalt le? -Jelentem, saját gép volt. A fenti vicc nemcsak a "lusta

cigány" sztereotípián nyugvó történeteknek kitűnő példája, hanem a "csavaros eszű cigány" gondolatnak is. Itt sem egyértelműen negatív a cigányokkal szemben megjelenő attitűd. Hiszen nem csak arról van szó, hogy a viccben szereplő cigány egy jó ötlettel megmagyarázza, ő miért nem vetette le magát a földre, hanem arról is, hogy az elképzelt szituáció (vagyis hogy a gép nem ellenséges, hanem saját volt) a t öbbiek magatartása, sőt a kiképzőtiszt parancsa válik ésszerűtlenné, s az egyetlen értelmes reakció a cigány szereplőé lesz. A cigány munkára jelentkezik egy nagyvállalatnál, ahol az igazgatóság közli vele: -Éppen most keresünk egy elnök vezérigazgatót. A kereset havi kétszázezer forint, kap továbbá két szolgálati luxusautót sofőrrel és három fiatal csinos titkárnőt, akik teljesítik minden kívánságát. -Maguk viccelnek velem!-Mondja a roma. Mire az igazgatóság: -Nem mi kezdtük, cigány!

Ez a vicc eltér annyiban a már fentebb említettektől, hogy itt a cigány nem lusta, hanem akar dolgozni. A vállalat igazgatósága az, aki – előítéletei miatt – nem veszi figyelembe ezt, hiszen úgy gondolja, egy cigány csak viccből jelentkezhet munkára. Itt a cigány áldozattá válik, szinte sajnáljuk és azonosulunk vele. Cigány, a részeges Erre a sztereotípiára egyetlen viccet találtam: Hazamegy a cigány, és így szól az asszonyhoz: -Hallod te asszony! Lement a bútor ára! -Aztán hol? -Hát itt a torkomon! Cigány, a kötözködő/köpönyegforgató? A cigány odamegy a kis vasútállomáson a vasutashoz: -Édes, drága állomásvezető úr, adjon már egy cigárettát! -Nesze. -Aranyos vásútírányító főigázgátó úr, adjon már egy kis tüzet is. -Na itt van. A cigány szív egy slukkot a cigiből, majd kiköp a vasutas lába elé. -Na mi van haver, te vagy itt a bakter? Cigány, a koszos Az alábbi viccek azon a sztereotípián alapulnak, mely

szerint a cigányok koszosak, ápolatlanok, és nem szeretnek tisztálkodni. Ezen viccek azt mutatják, hogy ez a fajta kategorizáció élő és érvényes, s előítéletek erős bázisát képezheti. Két cigánygyerek beszélget: -Te, a te lábad sokkal koszosabb, mint az enyém! -De én idősebb is vagyok két évvel! Kanalas Lajos leselkedik otthon a kulcslyukon át. Arra megy a komája, látja ezt, s megkérdi: Hát te mit csinálsz itt? - Maradj mán.! Fürdik az asszony - Na és? Nem láttad még a feleséged meztelenül? - Meztelenül már láttam, de fürödni.! Három cigány arról beszélget, hogy milyen sampont használnak. Az első így szól: -Én Schauma sampont használok, mert Schauma a hajnak fénye. -Én Vidal Sasson Wash And Go sampont használok, mert könnyen fésülhető lesz tőle a hajam. Mire a harmadik: -Én Sunlichtot használok, mert a Sunlich az odaégett zsírt is eltávolítja. E vicc nem csak hogy viszonylag durva kifejezése a már említett

sztereotípiának, hanem utal arra is, hogy a cigányok milyen ostobák, hiszen vakon hallgatnak a reklámokra, és azt sem tudják, egy termék sampon-e vagy mosogatószer (Lásd ehhez a hasonló tartalmú, Jacobsviccet, "az ostoba cigány" sztereotípiánál) Gazsi egy darab vásznat visz a kezében, amikor találkozik Lajával. Laja megkérdi: - Mi az a kezedben? - Vászondarab. - Mire kell? - Ágyneműt csináltatok az asszonnyal belőle. - Ebből a vacakból ágyneműt? Hiszen ez olyan rossz anyag, hogy ha egyszer kimossátok, vége van! Gazsi elgondolkodik: - Miért mosnánk ki? Kalányosné hátramegy a ház mögé, s látja, hogy a párja nyakig ül a dézsában. - Mi az, Láli, hogy te fürdesz? - Tudja a fene, valahogy rámjött. Lakatos meglátogatja Kolompárt, akinek kilenc gyermeke van. Förtelmesen piszkosak a rajkók, látszik, hogy hónapok óta nem mosdottak. - Mondd csak, Gazsi, nem kéne ezeket a gyerekeket megmosdatni? - Minek? Egy jó apa a hangjukról

is megismeri a gyerekeit. A faluban megy két cigány az úton és találkoznak a helyi plébánossal, akinek be van gipszelve a keze. Megkérdezi az egyik: -Mi történt magával, plébános úr? Tudod fiam, elestem a fürdőkádban mosakodás közben, és eltörtem a kezem. Mikor a cigányok tovább mennek megszólal az egyik: -Te, mi az a fürdőkád? -Fogalmam sincs, én nem járok templomba. E vicc érdekessége, hogy a már említett "fő" sztereotípián kívül két "mellék-"sztereotípiát is alkalmaz, vagyis nem csak azt, hogy a cigány nem tisztálkodik, hanem azt is, hogy "hitetlen", hiszen nem jár templomba; továbbá hogy buta és műveletlen is, mert még csak nem is hallott a fürdőkád fogalmáról. Persze e két utóbbi gondolat teljes mértékben mellékes a viccben, mintegy "kiszolgálja" a fő mondanivalót. Cigány, az anyagias: E viccek tulajdonképpen a romák pozitív tulajdonságára épülnek, azaz hogy mindenből

pénzt tudnak csinálni. A harmincas években történt. Cigányzenét közvetítettek a fiatal rádió stúdiójából Jelen volt éppen Ódry Árpád is, és gyönyörködve hallgatta a muzsikát. Aztán megkérdezte a prímást: - Tudja-e, barátom, hogy legalább félmillió ember hallgatja most ezt a szép magyar muzsikát? - Mit ér az, méltóságos uram - legyintett szomorúan a prímás -, ha nem lehet tányérozni? Egy tengerjáró hajón folklórestet rendeznek, és cigányzenekart hívnak a vendégek szórakoztatására. A hajó pár nap múlva zátonyra fut, és elkezd süllyedni Egyedül a cigány prímás áll nyugodtan a korlátnak támaszkodva, miközben cigarettát szív. -Te Gazsi! - szól neki a bogos - süllyed a hajó! -Oszt mit izgulsz, a tied? Bőrszín: Siker A roma zenészt szerződtetik egy New Orleans-i dzsesszegyüttesbe, ott játszik három évig. Amikor hazatér, megkérdezik a barátai, milyen volt ott Amerikában. - Óriási sikerünk volt,

remekül tudtunk együtt játszani. Csak az volt furcsa, hogy a zenekarban én voltam az egyetlen fehér ember. RASSZISTA VICCEK (A CIGÁNY ÉS A SKINHEAD) Ezek a viccek meglehetősen agresszív, támadó attitűd szülöttei. Az az érdekes, hogy ezek a rövid, két szereplős történetek a skinhead-et (illetve hasonló beállítottságú más személyt) tüntetik fel pozitív figuraként, szinte követelik, hogy vele azonosuljunk. Hiszen e viccekben ez az egyébként a k özvélemény által elítélt és elutasított figura roppant szellemes, szójátékokon és a köznyelvben használt szólásokon alapuló válaszokat "talál ki": A lakodalomban odalép a cigányprímás a skinheadhez: -Mit húzzak el, főnök úr? Mire a bőrfejű: -A csíkot, de gyorsan! A cigány a skinheadnek: -Mire vágsz fel? A skinheadnek villan a szeme: -Miszlikre! A skinheadek elkapnak egy cigányt. -Na cigány, itt egy dobókocka! Dobjál! Ha 1-től 5-ig dobsz, megverünk. -És mi van, ha

6-ost dobok? -Akkor dobhatsz újra. A cigány bámulja a juhászt, amint az nagyot kanyarint bicskájával a ropogós szalonnából. Kis idő múlva a juhász megkérdi: -Na cigány, kérsz egy harapást? -Igen! -No eriggy Bodri! Bemegy a cigány a cukrászdába: -Meggyesrétes van? -Nincs. -Hát túrósrétes? -Az sincs. -No és almásrétes? -Nincs. -Mákos rétes? -Nincs. -Hát akkor mi van? -Sörétes. A fenti viccek erős elutasító magatartást tükröznek a ci gányokkal szemben, s nem csak a bőrfejűek, hanem a társadalom más tagjai részéről is. A nevetést ezekben elsősorban nem is a tartalom, sokkal inkább a (néhol sokáig halasztott, egyre fokozódó feszültséget követő) szójátékok ereje okozza. És egy, a bőrfejűek antiszemita előítéleteit is bemutató vicc: Egy cigány ül a parkban egy padon és egy könyv van a kezében. Arra megy a skinhead, és megkérdezi tőle: -Mit olvasol, cigány? -Héberül tanulok. -Na ne rontsd még jobban a

helyzetedet! Végül két vicc, mely olyan tényekre világít rá, melyekkel egy kicsit bővebben kell foglalkoznunk: Nyer a l ottón a ci gány, és telket vesz az elit környéken. Szomszédjával egyszerre kezd építkezni, gyönyörű, kétszintes házakat építenek, amikben a tégla, a küszöb, minden egyforma az utolsó szögig. Kész a ház, elégedetten ülnek a kertjükben, amikor megszólal a cigány: -Oszt tudja-e szomszéd, az én házam egymillió forinttal többet ér! -Ne beszélj már cigány, hisz minden egyforma benne az utolsó szögig. -Igaz, -válaszol a r oma- de az én szomszédom nem cigány. A CIGÁNYIDENTITÁS PROBLÉMÁJA Cigánygyerek az apjának: -Apa, a Kalányos tényleg cigány név? -Igen kisfiam. -De jó, hogy minket Lakatosnak hívnak! SZAPORULAT: Két cigány képviselő beszélget 2096-ban a Parlamentben. Az egyik gondterhelten megszólal: -Mostmár jó volna megfelelő megoldást találni erre a magyarkérdésre. Felhasznált irodalom

Allport, G. W: Az előítélet Gondolat Kiadó, Budapest 1977 Aronson, E. A: A társas lény Közgazdasági és Jogi Kiadó, Budapest,1987 Barcy Magdolna – Dósi Pál – Rudas János: Vélemények a másságról – előítéletek a fiatalok körében. Bar Kochba Intézet, Budapest, 1996 Beran Eszter: "Kollektív identitás a humorban: csoportdefiníció külső és belső nézőpontból a zsidó és antiszemita viccekben. In: Kónya Anikó et al (szerk): Kollektív, társas, társadalmi Akadémiai Kiadó, Budapest, 1999. Bergson, Henri: A nevetés. Gondolat Kiadó, Budapest, 1968 ??????- Bokor Á.: A hagyományos szegénység szigetei: a cigánytelepek In: Peremhelyzetek: Rétegződés-modell vizsgálat VIII. (Bp Társadalomtudományi Intézet, 1987) Csepeli György.: Előítélet és antiszemitizmus Jószöveg Műhely Kiadó, Budapest, 1998 ??????Csepeli Gy. - Rádai E: "Beteljesült rajtunk az utópia bosszúja" In: Mozgó Világ, 1998/1 Csepeli Gy. (szerk): A

szociálpszichológia vázlata Népművelési Propaganda Iroda, Budapest, 1979 Csepeli Gy.: "Csoportok viszonya egymáshoz" In: Valóság 1974/11 Csalog Zs.: "A cigányság a magyar munkaerőpiacon" In: Szociológiai Szemle, 1993/1 Csalog Zs.: "Etnikum? Faj? Réteg? Adalékok a cigányság fogalmához" In: Világosság, 1973/1 Dominelli, Lena: Anti-racist social work (Practical Social Work) BASW, MacMillan, 1997 Erőss László: A pesti vicc. Gondolat, Budapest, 1982 Erős Ferenc: "Pszichológiai szempontok és problémák a magyarországi cigányság helyzetére vonatkozó kutatásokban" In: Erős Ferenc: A válság szociálpszichológiája. T-Twins, Budapest, 1993. Erős Ferenc: "Az etnikai identitás néhány szociálpszichológiai problémája" In: Erős Ferenc: A válság szociálpszichológiája. T-Twins, Budapest, 1993 Fábián Zoltán: Tekintélyelvűség és előítéletek. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 1999 Fábián

Zoltán - Erős Ferenc: "Autoritarizmus és társadalmi tényezők a cigányellenesség magyarázatában" In: Erős F. (szerk): Azonosság és különbözőség Scientia Humana, Budapest, 1996 Fábián Zoltán - Sík Endre: "Előítéletesség és tekintélyelvűség" In: Társadalmi Riport TÁRKI, Budapest, 1996 Fehér Ferenc – Heller Ágnes: "Komikum és racionalitás" In: Iskolák után. T-Twins Kiadó,Budapest, 1992. Forgács József: A társas érintkezés pszichológiája. Gondolat, Budapest, 1994 Freud, Sigmund: "A vicc és viszonya a tudattalanhoz" In: Freud, S: Esszék. Gondolat Kiadó, Budapest, 1982. Goffman, E.: A hétköznapi élet szociálpszichológiája Gondolat Kiadó, Budapest, 1981 "Gyorsjelentés a szegénységről" Szociális Szakmai Szövetség, Budapest, 1996. Hann Endre: "A cigányság meghatározása és jellemzői In: Hann - Tomka - Pártos: A közvélemény a cigányokról Tömegkommunikációs

Kutatóközpont, Budapest, 1979 Havas Gábor – Kemény IStván: "Cigánynak lenni" In: Társadalmi Riport TÁRKI, Budapest, 1996 Havas Gábor – Kemény IStván: "A magyarországi romákról" In: Szociológiai Szemle 1995/3. Hewstone, Miles – Stroebe, Wolfgang – Codol, Jean-Paul – Stephenson, Geoffrey M. (Szerk.): Szociálpszichológia európai szemszögből Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1997. Hoóz István: "A társadalmi folyamatok és a cigánynépesség" In: Utasi Ágnes (Szerk.) Cigánylét MTA Politikai Tudományok Intézete, Budapest, 1991. Jóri A. - Zombor F: "Nyilván tartanak A ’cigány’ szó emberi jogi vonatkozásai" Magyar Elektronikus Könyvtár: <jori.hun-wwwmekiifhu> Katona Imre: Mi a különbség? Közéleti vicceinkről. Magvető Kiadó, Budapest, 1980 Kelley, H.: "A vonatkoztatási csoport két funkciója" In: Pataki F (szerk): Csoportlélektan Gondolat Kiadó, Budapest, 1980

Kemény István: "A magyarországi roma (cigány) népességről" In: Magyar Tudomány 1997/6 Kertesi G.: "Cigány foglakoztatás és munkanélküliség a rendszerváltás előtt és után" In: Esély 1995/4 Király István (főszerk.) Világirodalmi Lexikon IV Kötet Akadémia Kiadó Budapest, 1988 Király István (főszerk.) Világirodalmi Lexikon VI Kötet Akadémia Kiadó Budapest, 1979 Király István (főszerk.) Világirodalmi Lexikon XVI Kötet Akadémia Kiadó Budapest, 1994 Kis J.: "Roma jogok - magyar érdekek" In: Népszabadság 1997 december 31 Kiss G.: "A multikulturalizmus - veszély vagy esély? " In: Valóság 1999/1 Kocsis Károly – Kovács Zoltán: "A magyarországi cigánynépesség társadalomföldrajza" In: Utasi Ágnes (Szerk.) Cigánylét MTA Politikai Tudományok Intézete, Budapest, 1991 Köves László (összeáll.) "Cigányúton" Nagy Vicc Tár VICC 9808 Arcanum Adatbázis Kft, Arcanum

Digitéka, CD- ROM Ladányi J. - Szelényi I: "Ki a cigány? " In: Kritika 1997/12 Lapos András (Sík Endre): "A longitudinális cigány" In: Replika, 1995./17-18 Lázár Guy: "A felnőtt lakosság nemzeti identitása a kisebbségekhez való viszony tekintetében" In: Többség - kisebbség Osiris Kiadó, Budapest,1996 Márkus M.: "Büszkeség és előítélet" In: Valóság 1967/4 Nemes Lívia: "A vicc és viszonya a viccelőhöz" In: Magyar Pszichológiai Szemle, 1994/5-6. Pettigrew, T. F - Meertens, R W: "Subtle and blatant prejudice in Western Europe" In: European Journal of Social Psychology, Vol. 25, 57-75 (1995) Séra László: A nevetés és a humor pszichológiája. Akadémia Kiadó, Budapest, 1983 Sherif, M.: "A vonatkoztatási csoport fogalma az emberi kapcsolatokban" In: Pataki F (szerk.):Csoportlélektan Gondolat Kiadó, Budapest, 1980 Sherif, M.: "A fölérendelt célok szerepe a csoportközi

konfliktusok enyhítésében" In: Pataki F. (szerk): Pedagógiai szociálpszichológia Gondolat Kiadó, Budapest, 1971 ????? Subosits I.: "Az előítélet, mint a szociális konfliktusok forrása" In: Szociális Munka, 1996/3 "Szükség van-e antidiszkriminációs törvényre? " In: Fundamentum - az emberi jogok folyóirata, 1998/3 Szuhay Péter: "Akiket cigányoknak neveznek – akik magukat romának, muzsikusnak vagy beásnak mondják" In: Magyar Tudomány 1997/6 Tajfel, H.: "Az előítélet gyökerei" In: Csepeli Gy (szerk): Előítéletek és csoportközi viszonyok Közgazdasági és Jogi Kiadó, Budapest, 1980 Tomka Miklós: "Gazdasági változás és a ci gánysággal kapcsolatos közvélemény" In: Cigánylét, Műhelytanulmányok MTA Politikai Tudományok Intézete, Budapest, 1991. Tomka Miklós: "A cigányok és a nem cigányok közötti kapcsolatok értékelése" In: Hann – Tomka – Pártos: A közvélemény

a cigányokról. Tömegkommunikációs Kutatóközpont, Budapest, 1979 Tóth P.: "Slumok, depressziós zónák és rekonstrukciós területek" In: Peremhelyzetek: Rétegződés-modell vizsgálat VIII. Társadalomtudományi Intézet, Budapest, 1987 "Viccek, humor minden mennyiségben": <http://vicc.net/roma viccekhtml> Wilska- Duszynska, B.: "Gondolatok az etnikai sztereotípiák természetéről" In: Csepeli Gy (szerk.): Előítéletek és csoportközi viszonyok Közgazdasági és Jogi Kiadó, Budapest, 1980