History | Books » Szabó Gergő - A Gízai Nagy Piramis

SZABÓ GERGŐ A GÍZAI NAGY PIRAMIS Átfogó tudományos igényű monográfia és adatgyűjtemény a kezdetektől a legújabb kutatási eredményekig Teljesen átdolgozott és bővített kiadás, 2025 Impresszum és jogi nyilatkozat Szerző: Szabó Gergő Kapcsolat: gergo85@gmail.com Weboldal: szabogergo.hu/gizai-nagy-piramis Felhasználási feltételek (CC) Szabó Gergő, 2000–2025 A monográfia ingyenesen letölthető és terjeszthető az eredeti tartalom megőrzése mellett. Kereskedelmi célú felhasználása, árusítása vagy engedély nélküli módosítása tilos. A mű a Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc (CC BY-NC-ND 40) hatálya alá tartozik Módszertani megjegyzés A mű 25 évet átívelő adatgyűjtés és kutatómunka eredménye. A szöveges tartalom stiláris finomításához, a nyelvi szerkezetek modernizálásához, valamint a tényadatok aktualizálásához mesterséges intelligencia került

felhasználásra, elősegítve a közérthető megfogalmazást és a legfrissebb kutatási eredmények integrálását. Hivatkozási minta A tanulmányból való idézéshez vagy szakmai anyagokban történő hivatkozáshoz az alábbi formátum használata javasolt: Szabó Gergő (2025): A gízai Nagy Piramis – Átfogó tudományos monográfia és adatgyűjtemény a kezdetektől a legújabb kutatási eredményekig. Elérhetőség: https://szabogergohu/gizai-nagy-piramis How to cite this work To cite this study in academic or professional materials, please use the following format: Szabó Gergő (2025): The Great Pyramid of Giza – A Comprehensive Scientific Monograph and Data Collection from the Beginnings to the Latest Research Results. Available at: https://szabogergohu/gizai-nagy-piramis „Az ilyen alkotásokkal, [mint a piramisok] vagy az emberek emelkednek fel az istenekhez, vagy az istenek ereszkednek le az emberekhez.” (Philón) Szabó Gergő (2025): A gízai Nagy

Piramis 1 Tartalomjegyzék Előszó .3 I. Fejezet - Bevezetés 4 Egyiptom . 5 A gízai komplexum . 6 II. Fejezet - Mitől különleges a nagy piramis? 7 Mérnöki precizitás és orientáció . 7 Belső építészeti megoldások . 7 Matematikai, geometriai érdekességek . 9 Népszerű, de vitatott elméletek . 10 Hiányzó és megrongálódott elemek .11 III. Fejezet - Az építkezés előfeltételei 12 A Merer-papirusz . 12 Nyersanyagok . 12 Eszközök . 13 Bányászási technikák . 13 A kőtömbök szállítása . 14 Az építésnél résztvevő munkások . 15 A munkások települése . 17 A piramisépítők sírjai. 18 IV. Fejezet - Tájolási módszerek 19 A Nap segítségével . 19 A csillagok segítségével .20 V. Fejezet - A piramis felépítése 22 A talaj kiegyenlítése .22 Az alap megszerkesztése . 23 A felépítés módja . 24 A végső munkálatok .29 VI. Fejezet - A Nagy Piramis belső szerkezete 31 Bejárat . 31 A földalatti kamra . 32 A Nagy Galéria.

33 A Királyné kamrája . 35 A Király kamrája. 39 Mellékletek . 44 1. Melléklet - Antik és középkori utazók leírásai 44 2. Melléklet - Edgar-féle piramismetszet 45 3. Melléklet - A monográfia legelső változata 47 A felfedezések idővonala . 49 Név- és tárgymutató . 50 Felhasznált irodalom . 51 Könyvek . 51 Publikációk .52 Szabó Gergő (2025): A gízai Nagy Piramis 2 Előszó A gízai Nagy Piramis nem csupán az ókori Egyiptom egyik legismertebb emléke, hanem az emberi történelem legnagyobb építészeti teljesítménye közé is tartozik. Eredeti magasságával közel négyezer éven át volt a világ legmagasabb ember alkotta építménye, amelyet csak a középkor végén és az újkorban emelt monumentális katedrálisok múltak felül. Olyan korszakokon átívelve maradt fenn, amikor egymást váltották a civilizációk, birodalmak és technológiai forradalmak. Ez a tény már önmagában is indokolja a Nagy Piramis iránti kiemelt

figyelmet – nem pusztán régészeti objektumként, hanem mérnöki és emberi teljesítményként egyaránt. A jelen monográfia első változata huszonöt évvel ezelőtt, a 2000-es évben kezdett formát ölteni. Abban az időszakban a piramisokkal kapcsolatos értelmezések – különösen a populáris irodalomban és a médiában – rendkívül sokszínűek voltak, és gyakran egymással versengő, alternatív elképzeléseket mutattak be. A munka korai célja az volt, hogy minél szélesebb körben ismertesse ezeket az elméleteket, abból a meggyőződésből kiindulva, hogy az olvasó saját maga alkothat véleményt azok megalapozottságáról. Az azóta eltelt idő során mind a tudományos kutatás, mind a szemléletem jelentős változáson ment keresztül. A jelenlegi, teljesen átdolgozott változattal már nem törekszek az összes felvetett elképzelés bemutatására. Azokban a fejezetekben, ahol egymással párhuzamos értelmezések jelennek meg, a régészeti és

egyiptológiai kutatások eredményei adják a fő értelmezési keretet, amelyhez kapcsolódva kerülnek bemutatásra a további elméletek. A Nagy Piramis különböző aspektusait évszázadokon át számtalan kutató, gondolkodó és érdeklődő próbálta megmagyarázni – ez is jele annak, hogy ez az építmény sokak csodálatát elnyerte. Ez a csodálat engem is megérintett, és azt szeretném, ha az olvasó is átérezhetné: milyen kivételes mérnöki tudás, szervezési képesség és emberi teljesítmény tette lehetővé e monumentális építmény megvalósítását. Szabó Gergő (2025): A gízai Nagy Piramis 3 I. fejezet Bevezetés A piramisforma világszerte elterjedt: Közép-Amerikában (pl. maják, aztékok, olmékek), Mezopotámiában (sumérok, babilóniaiak), a Kusita Királyságban (a mai Núbia) és Kínában is emeltek ilyen monumentális építményeket A hasonlóság nem közvetlen kapcsolatot, hanem gyakorlati előnyöket tükröz: a széles alap

és a felfelé szűkülő forma stabilitást és nagy magasságot biztosít egyszerű technikák mellett is. Funkciójuk azonban eltérő: az egyiptomi piramisok sírhelyek, a mezopotámiai zikkuratok égi-földi összekötő szentélyek, a közép-amerikaiak pedig templomok alapzatai voltak. A kínai piramisok pedig (tumulussírhalmok) szintén uralkodói temetkezési helyként funkcionáltak A gízai Nagy Piramis azonban méreteit, építési precizitását és a felhasznált anyagok mennyiségét tekintve is minden más piramisépítményt felülmúl. De időbeli dimenzióban is kiemelkedik: míg ez a hatalmas építmény i. e 2600–2500 körül készült, a legtöbb mesoamerikai piramis 2000–3000 évvel később, az i e 1 évezred és az i. u 1 évezred során épült A núbiai piramisépítés további 2000 év elteltével, az i e 8–3 században, egyiptomi hatásra A kínai piramisok építése az i e 3 században (Qin dinasztia) és az i e 2 – i u 3 század között (Han

dinasztia) zajlott, így azok az egyiptomi piramisépítés után több mint 2300 évvel később készültek. Magasság Alapél hossza 450 420 390 360 330 300 270 240 210 180 150 120 90 60 30 0 A Kód A B C D E F G H I J K L M B C Név Nagy Piramis Nagy Zikkurat Nuri piramisok Étemenanki Qin Shi Huang Meroe piramisok Maoling Hold-piramis Nap-piramis Cholula piramis Varázsló Piramisa Feliratok Piramisa El Castillo D E Helyszín Gíza Ur Nuri Babilon Xi'an Meroe Shaanxi Teotihuacan Teotihuacan Cholula Uxmal Palenque Chichén Itzá F G Kultúra Egyiptomi Sumér Kush Babiloni Qin din. Kush Han din. Azték Azték Azték Maja Maja Maja H Magasság 146,7 m 30 m 20–30 m 91 m 76 m 20–30 m 46,5 m 43 m 65 m 66 m 35 m 27,2 m 30 m I J K Alapél hossza 230,33 m 64 m × 46 m 10–15 m 91 m 350 m 8–12 m 240 m 150 m 225 m 450 m 74 m × 56 m 60 m × 42,5 m 55,3 m L M Építés ideje i. e 2580 körül i. e 2100 körül i. e 7-3 i. e 6 i. e 3 i. e 3 – i sz 4 i. e 2

– i sz 3 i. sz 1–7 i. sz 1–7 i. sz 3–9 i. sz 6–10 i. sz 7 i. sz 9–12 A táblázat az áttekinthetőség érdekében rövidített kultúra megnevezéseket használ. Szabó Gergő (2025): A gízai Nagy Piramis 4 Egyiptom Egyiptomban 118–138 darab kisebb-nagyobb piramis található, attól függően, hogy a súlyosan megrongálódott, vagy csak alapjaiban megmaradt építményeket is beleszámítjuk-e. Többségük elég rossz állapotban van, az időjárás, az emberi tevékenység (fosztogatás, építőkövek elhordása, puskaporral való feltárás) és a nem megfelelő minőségű alapanyagok használata miatt. Mindegyiket a Nílus egykori árterületének szélén, a nyugati parton építették fel, hogy az évenkénti áradáskor nehogy elöntse őket az iszapos víz, viszont könnyen oda tudják szállítani hajóval az alapanyagokat. A piramisépítés aranykora az Óbirodalom idején volt (kb. i e 2686–2160), amikor a legnagyobb síremlékek készültek Ez

a korszak a monumentális kőépítészet megszületését és az ikonikus forma tökéletesedését hozta el. A mérnöki tudás és a munkaerő-szervezés olyan szintet ért el, amely lehetővé tette az igazán hatalmas építmények megvalósítását. A legkiválóbb példák a IV dinasztia (kb i e 2600–2500) időszakából származnak, de az egész egyiptomi történelem során számtalan piramist emeltek Az alábbi táblázatban Egyiptom különböző korszakaiból származó jelentősebb piramisait foglalom össze időrendben. Magasság Alapél hossza 240 220 200 180 160 140 120 100 80 60 40 20 0 A Kód A B C D E F G H I J K L B C D Uralkodó Dzsószer Sznofru Sznofru Sznofru Khufu Dzsedefré Hafré Menkauré Uszerkaf Szahuré Neferirkaré Niuszerré E F G H Dinasztia III. III. III. III. IV. IV. IV. IV. V. V. V. V. I J K Helyszín Szakkara1 Médum2 Dahsúr3 Dahsúr Gíza Abu-Roas4 Gíza Gíza Szakkara Abuszir5 Abuszir Abuszir L M N O Magasság 62,5 m 93,5

m 104,4 m 105 m 146,7 m 67 m 143,5 m 66,44 m 49 m 48 m 70 m 51,5 m P Q R S Alapél hossza 121 m × 109 m 144 m 188,6 m 220 m 230,33 m 106 m 215,3 m 103,4 m 73,5 m 78,5 m 105 m 81 m T U V X Építés ideje i. e 27 i. e 26 i. e 26 i. e 26 i. e 26 i. e 26 i. e 26 i. e 25 i. e 25 i. e 25 i. e 25 i. e 25 Kairótól 20 km-re déli irányban, a Nílus mentén helyezkedik el. Róla nevezték el Memphisz nagy kiterjedésű temetőjének középső részét (a mai Abuszir és Dahsúr között) 2 Kairótól 75 km-re déli irányban, a Nílus partján található. Itt történt az első kísérlet a valódi (sima falú) piramisforma kialakítására, ami közvetlen előképe volt a gízai tervezésnek. 3 Itt terül el a memphiszi nagy temető déli része. Kairótól 30 km-re déli irányban, a Nílus nyugati oldalán fekszik 4 Gízától 8 km távolságban fekszik déli irányban. Északi határát alkotja a régi Memphisz nagy kiterjedésű temetőjének 5 Kairótól 11 km-nyire

található. Róla nevezték el a régi Memphisz nagy kiterjedésű temetőjének egy részét, ahol az V dinasztia királyainak a piramisai állnak. 1 Szabó Gergő (2025): A gízai Nagy Piramis 5 M N O P Q R S T U V X Dzsedkaré Iszesze Unisz Teti I. Pepi Merenré II. Pepi I. Amenemhat I. Szenuszret II. Szenuszret III. Szenuszret III. Amenemhat V. V. VI. VI. VI. VI. XII. XII. XII. XII. XII. Szakkara Szakkara Szakkara Szakkara Szakkara Szakkara Liszt6 Liszt Fajjúm7 Dahsúr Dahsúr 52,5 m 43 m 52,5 m 52,5 m 52,5 m 52,5 m 55 m 61 m 48,6–58 m 78,5 m 75–81 m 78,75 m 57,5 m 78,75 m 78,75 m 78,75 m 78,75 m 78,5 m 105 m 106 m 105 m 105 m i. e 24 i. e 24 i. e 24 i. e 23 i. e 23 i. e 23–22 i. e 20 i. e 20 i. e 19 i. e 19 i. e 19 A gízai komplexum A piramisok a gízai fennsíkon8 épültek, az Ahramat Nílus-ág mentén, amely az építkezés korában még létezett, de mára eltűnt. Ezeket az Óbirodalom idején emelték, a fáraók sírhelyéül Mindegyik piramishoz

tartozik egy völgytemplom, amely a sivatag szélén áll. Innen hosszú, fedett, enyhén emelkedő folyosó indult a keleti oldalon lévő halotti templomhoz (amit szokták még piramistemplomnak is nevezni) Közülük a legnagyobb piramist Sznofru fiának, Khufunak (Kheopsznak)9, a középsőt Khufu fiának, Hafrénak (Khefrénnek), a három közül a legkisebbet pedig Khufu unokájának, Menkaurénak (Mükerinosznak) tulajdonítják az egyiptológusok. Mindhárom uralkodó a IV dinasztia idején uralkodott A Nagy Piramis 2,3 millió kőtömbből áll, amelyek átlagos tömege 2,5 tonna, de a Király kamrája menynyezetének gránittömbje egyenként 40–80 tonnásak. Ezeket a köveket több mint 200 sorban helyezték el Kötőanyagot csak ritkán alkalmaztak, és akkor is minimális mennyiségben – a kövek szoros illeszkedése biztosította a stabilitást A piramist turai mészkőből emelt masszív fal vette körül, Ez nemcsak fizikai határt jelölt ki a monumentális

építmény körül, hanem a piramis szent terének keretét is megadhatta. Funkciója feltehetően többes volt: egyszerre szolgálhatott határoló, védelmi és rituális szerepet betöltő elemként. Kairótól 55 km-re déli irányban, a Nílus partján fekszik. Az itt lévő piramisok – különösen I Amenemhaté – építéséhez részben a gízai és szakkarai piramiskomplexumokból származó, feliratos kőtömböket is felhasználták. 7 A Kairótól mintegy 100 km-re délnyugatra fekvő oázisszerű medence a Líbiai-sivatagban. Az ókor óta Egyiptom egyik leggazdagabb mezőgazdasági területe és jelentős vallási központja (Szobek isten kultuszhelye). 8 Kairótól 7 km-re, déli irányban található. A fennsík kiterjedése észak-déli irányban 2,2 km, erre merőlegesen pedig kb 1,1 km. Enyhén lejt nyugatról kelet felé, aztán élesen megtörik a Nílus-völgy szélének közelében 9 Zárójelben a fáraók görög elnevezéseik vannak, amiket Hérodotosz

használt először. A továbbiakban az egyiptomi neveiket fogom használni. 6 Szabó Gergő (2025): A gízai Nagy Piramis 6 II. fejezet Mitől különleges a Nagy Piramis? Mérnöki precizitás és orientáció Tájolás pontossága Az oldalai szinte pontosan a négy fő égtáj irányába néznek. Az átlagos eltérés mindössze 3 ívperc 38 másodperc, azaz körülbelül 1/10 foknyi a valódi földrajzi északi iránytól10 – ami valószínűleg a tájolási módszer természetes pontatlanságából ered Ez figyelemre méltó pontosság, tekintve, hogy az ókori egyiptomiak nem rendelkeztek mágneses iránytűvel vagy modern navigációs eszközökkel. Alapzat vízszintezése A több mint 53.067 m²-nyi területű alap vízszintestől való eltérése kevesebb mint 2,1 cm A vízszintezés pontossága azt jelenti, hogy a piramis négy sarka közötti legnagyobb magasságkülönbség mindössze 2,1 cm, ami egy ekkora területen – amely hétszer nagyobb, mint egy átlagos

futballpálya – rendkívüli építészeti teljesítmény. Ez a precizitás biztosította, hogy a több millió tonnás szerkezet egyenletesen oszlassa el a terhelést, megelőzve a szerkezeti deformációt vagy összeomlást. Konkáv oldallapok A piramis valójában nem négyszög, hanem nyolcszög alapú építmény. Mind a négy oldallap közepén egy enyhe bemélyedés fut végig, amely csak megfelelő fényviszonyok mellett (tavaszi és őszi napéjegyenlőség idején, hajnalban vagy naplementekor) látható. Ez a jelenség egyedülálló az egyiptomi piramisok között A konkavitást már a 18. században, a Napóleon-féle expedíció során is észlelték, és Flinders Petrie11 is dokumentálta 1883-ban végzett mérései során. Viszont csak az 1940-es években, P Groves brit pilóta légi felvételeinek köszönhetően vált széles körben ismertté és látványosan dokumentálttá. Belső építészeti megoldások A Nagy Galéria Ez egy különleges építészeti

megoldás, amely egyedülálló az egyiptomi síremlékek között. A 8,53 méter magas, 47 méter hosszú ferde járat olyan nagyszabású belső tér, amilyet más piramisokban nem találunk. Hét egymásra épülő álboltozatos kősor fokozatosan szűkíti a teret felfelé, miközben a felette tornyosuló kőtömeg súlyát oldalirányba vezeti el – ez a megoldás egyszerre szolgálja a statikai stabilitást és teszi lehetővé a monumentális belmagasságot 10 Az északi irány nem más, mint az a pont, ahol a Föld forgása közben a képzeletbeli Földtengely a szintén képzeletbeli éggömböt átdöfi. Ez az úgynevezett Égi Pólus A Földrajzi Észak pedig e pontnak függőleges vetülete a láthatárra 11 Brit egyiptológus és régész. Tudományos módszert vezetett be az ősi egyiptomi leletek leírására és nyilvántartására Szabó Gergő (2025): A gízai Nagy Piramis 7 Tehermentesítő kamrák A Király kamrája felett az öt kamra és az elválasztó

kőrétegek együtt kb. 17 méteres szerkezeti zónát alkotnak Ez a komplex mérnöki megoldás rendkívül ritka, bár más piramisokban is találhatók hasonló terek (például a Vörös Piramisban vagy a Tört Falú Piramisban). Ilyen összetett, ötszintes rendszer kizárólag a Nagy Piramisban ismeretes A legfelső kamra egy monumentális nyeregtetőben végződik, amely a felette tornyosuló kőtömeg hatalmas nyomását oldalirányba, a piramis magjára vezeti el A kürtők egyedülállósága A Király- és Királyné kamrájából induló kürtőkhöz hasonlók nem ismertek az egyetemes piramisépítészetben. Közös jellemzőjük, hogy nem utólagos fúrással, hanem az építkezéssel egy időben, a kősorok közé precízen beillesztve alakították ki őket. A két rendszer között azonban jelentős különbség van: míg a Király kamrájának járatai átszelik a teljes szerkezetet és elérik a külső felszínt, addig a Királyné kamrájából indulók

úgynevezett „vakjáratok”. Ezek belső nyílásait a kamra falának utolsó kőrétege zárta le, külső végeik pedig mintegy 15–25 méterrel a piramis eredeti burkolata előtt, a szerkezet belsejében véget érnek. Belső terek térbeli vetülete A Leszálló folyosó, a Felszálló folyosó, a Nagy Galéria és a Király kamrája egyetlen, pontosan szerkesztett tengely mentén helyezkedik el, ami a belső rendszer tudatos és következetes tervezésére utal. Ettől eltérően a Királyné kamrája a piramis észak–déli és kelet–nyugati középvonalához igazodik, míg ez a belső tengely kissé elmozdul a piramis geometriai középvonalától.12 Felülnézeti ábra Északi oldalról nézve Belső termek elhelyezkedése A piramis több kamrát is a földfelszín felett tartalmaz, ami ritka, de nem egyedülálló az egyiptomi piramisépítészetben. Más IV dinasztiabeli piramisok – például Sznofru Vörös Piramisa vagy Tört Falú Piramisa – szintén

tartalmaznak föld feletti kamrákat. A Nagy Piramis valódi egyedisége a kamrák száma és elrendezése: három kamraként értelmezett tér (földalatti kamra, Királyné kamrája, Király kamrája), valamint a komplex járatrendszer (Leszálló folyosó, Felszálló folyosó, Nagy Galéria). A legtöbb egyiptomi piramisban a kamrák és járatok a talajszint alatt vagy közvetlenül annak közelében helyezkednek el. Ráadásul egyetlen más piramisban sem található három különálló kamra ilyen bonyolult járatrendszerrel összekötve. 12 Interaktív 3D modell: https://sketchfab.com/3d-models/great-pyramid-of-giza-01810314feca4415a33a51dd151eacb3 Szabó Gergő (2025): A gízai Nagy Piramis 8 Matematikai, geometriai érdekességek A piramis geometriai arányai számos matematikai érdekességet mutatnak, amelyek az ókori egyiptomi építési módszerek természetes következményei. Mivel a piramis eredeti külső burkolatának nagy része hiányzik, a pontos

méreteket modern módszerekkel (pl. Glen Dash13 2015-ös felmérése) lehet csak rekonstruálni, ezért ezek az összefüggések pontos értékei bizonytalanságot hordoznak. Az ókori egyiptomiak építkezéseik során a királyi könyök (egyiptomi könyök, kubik) nevű mértékegységet használták, amely az Óbirodalom korának legfontosabb hosszmértéke volt. Régészeti leletek (fennmaradt mérőrudak) alapján hossza 52,3–52,5 cm, az egyiptológusok által elfogadott érték 52,35 cm A királyi könyök 7 tenyérnyi (palm), egy tenyér pedig 4 ujjnyi (digit) egységre oszlott. A piramis dőlésszögét szeked (seked) nevű mértékegységgel határozták meg, amely a lejtés meredekségét fejezte ki. A szeked nem fokokban mért, hanem azt adta meg, hogy 1 könyök magasságú emelkedéshez hány tenyér vízszintes távolságra van szükség. A Nagy Piramis esetében a szeked értéke 5,5 tenyér volt Méretadatok A piramis eredeti méreteit több nagy régészeti és

geodéziai felmérés alapján ismerjük. A legkorábbi pontos méréseket Flinders Petrie (1880–1882 között) végezte, később J. H Cole14 (1925) készített részletes geodéziai felmérést. A legújabb, 2015-ös Glen Dash Foundation Survey (GDFS) 84 megmaradt burkolókő-nyomot azonosított, és statisztikai módszerekkel (lineáris regresszió-elemzés) rekonstruálta az eredeti méreteket Alapél hosszúsága: • Glen Dash (2015): átlagosan 230,33 m (kb. 440 királyi könyök) o Oldalak közötti eltérés: 7–14 cm o Nyugati oldal kb. 7,4 cm-rel hosszabb, mint a keleti o Déli oldal kb. 5,6 cm-rel hosszabb, mint az északi • J. H Cole (1925): 230,251–230,454 m • Flinders Petrie (1880–1882): 230,25–230,44 m Magasság: • Eredeti magasság: 146,59–146,73 m (kb. 280 királyi könyök) • Jelenlegi magasság (csúcs és burkolat nélkül): 138,5 m További adatok: • Dőlésszög: 51°50'40” (kb. 51,84°) • Terület: több mint 5,3 hektár • •

Térfogat: kb. 2,59 millió m³ (eredeti) Tömeg: kb. 6–6,5 millió tonna Építészeti arányok A szeked-ből következő geometriai arányok: Az 5,5 tenyér értékű szeked használata több figyelemre méltó arányt eredményez: a piramis kerülete és magasságának kétszerese közelítően π (pí) arányban áll, a dőlt oldalak magassága (apotéma) és az alap fele megközelítően φ (phi) értékét adja, továbbá az oldallapok összterülete megegyezik a magasság négyzete által alkotott terület nagyságával. Ezek nem tudatos tervezés, hanem a praktikus mérési módszer véletlen geometriai következményei. A Király kamrája belső arányai: Az oldalfalainak és a hosszának kerülete közelítően 1:π arányban állnak egymáshoz. A kamra alapméretei kb 10 × 20 királyi könyök – ez a kerek számokban való tervezés volt a vélhető valódi építési elv. A π-arány ebből az egyszerű 2:1 arányú tervezési koncepcióból következik, amely gyakori

volt az ókori egyiptomi építészetben. 13 14 Amerikai kutató és mérnök, aki mérnöki elemzésekkel vizsgálta a gízai fennsík építményeinek tájolását és méreteit. Brit geodéta és matematikus, az egyiptomi kormány Földmérő Hivatalának egykori főfelügyelője. Szabó Gergő (2025): A gízai Nagy Piramis 9 Népszerű, de vitatott elméletek A Nagy Piramis körül számos népszerű elmélet kering, amelyek gyakran fellelhetők médiában, dokumentumfilmekben vagy internetes forrásokban. Ezek az elképzelések eltérő tudományos megítélés alá esnek: egyesek teljesen nélkülözik a tudományos alapot, mások pedig legitim akadémiai felvetésként indultak, de a későbbi kutatások fényében vitatottá váltak. A következőkben bemutatom a leggyakoribb ilyen elméleteket és azok ellenérveit, hogy az olvasó kritikusan tudja értékelni ezeket az állításokat, ha találkozik velük. Csillagkürtő elmélet Mit állít: A piramisból induló

négy belső kürtő az i. e 2500 körül szándékosan bizonyos csillagok irányába mutattak. E szerint a Király kamrájából induló északi kürtő a Thuban (Alpha Draconis, a korabeli „sarkcsillag”), a déli pedig az Orion öv Al Nitak csillagára (Zeta Orionis) nézett A Királyné kamrájából induló északi kürtő a Kochab (Beta Ursae Minoris), a déli a Szíriusz felé mutatott volna. Az elképzelést Alexander Badawy egyiptológus és Virginia Trimble csillagász vetette fel 1964-ben egy tudományos publikációban. Bár az elmélet az egyiptológusok körében nem nyert széles körű elfogadást, a kürtők pontos funkciója máig nyitott kérdés Ellenérvek: • A kürtők dőlésszöge nem egyezik pontosan a csillagok emelkedési szögével (1–2 fokos az eltérés). • A Királyné kamrájának kürtői nem érik el a külső felszínt, mivel 18–25 méterrel a burkolat mögött megállnak. Ha a cél a „lélek kiemelkedése az égbe” lett volna, miért

nem fejezték be őket? • A precesszió miatt az i. e 2500-as csillagállások pontos rekonstrukciója bizonytalan • Nincs hieroglif vagy régészeti bizonyíték arra, hogy az építők szándékosan csillagokhoz igazították volna a kürtőket. Földrajzi elhelyezkedés Mit állít: A piramist szándékosan a 30° északi szélességi fok mentén építették, így az Egyenlítő és az Északisark közötti távolság harmadánál helyezkedik el. Ellenérvek: • A szélességi fokok rendszerét az ókorban nem ismerték – ezt később, a hellenisztikus görög csillagászat fejlesztette ki (i. e 3 század, Eratoszthenész) • A pontos érték: 29°58'45”-51” N, ami 2,1–2,2 km-es eltérést jelent a 30°-tól. Ez nem elhanyagolható távolság – ha ez lett volna a cél, miért nem pontosabb? • A későbbi korokból sincs semmiféle hieroglifikus utalás arra nézve, hogy az egyiptomiak figyelembe vettek volna hasonló szempontokat a kiemelt épületek

elhelyezésekor. • Gyakran tévesen állítják, hogy a 30° keleti hosszúsági kör is átmegy a piramis csúcsán. A piramis 31°8' keleti hosszúságon van, ami több mint 115 km eltérés. A hosszúsági körök elhelyezkedése ráadásul önkényes – a 0° meridián Greenwichben való meghatározása politikai döntés volt15 Piramisológia Mit állít: A piramis méretei szándékosan „kódolják” a Föld méreteit, csillagászati adatokat, matematikai állandókat vagy más „titkos tudást”. Ellenérvek: • A 19–20. században számos szerző (pl Piazzi Smyth és John Taylor16) utólagos, erőltetett interpretációkkal próbálta „bizonyítani” ezeket az összefüggéseket • Az említett szerzők által használt „piramishüvelyk” és „piramiskönyök” nem létező mértékegység, amire nincs régészeti bizonyíték. • A π és φ arányok természetes következményei a piramis dőlésszögének, nem szándékos „kódolás”. •

Flinders Petrie már a 19. században bebizonyította, hogy ezek matematikai játékok, nem tudatos tervezés mögöttük 15 London tengerészeti múltjáról és királyi obszervatóriumáról nevezetes kerülete; az 1884-es nemzetközi konferencia azért választotta a kezdőmeridián helyszínéül, mert a korabeli hajózási térképek többsége már ezen alapult. 16 Brit kiadó és amatőr matematikus, aki a 19. század közepén megteremtette a piramidológia irányzatát Szabó Gergő (2025): A gízai Nagy Piramis 10 Orion korreláció Mit állít: Robert Bauval szerint a három gízai piramis elrendezése pontosan tükrözi az Orion csillagkép övének három csillagát (Alnitak, Alnilam, Mintaka). Szerinte az ókori egyiptomiak szándékosan „lehozták az eget a földre”, így pedig a Nílus a Tejutat szimbolizálja, az egész gízai komplexum pedig egy „kozmikus térkép”. Ellenérvek: • A piramisok elhelyezkedése nem pontos egyezés – Menkauré piramisa

(a legkisebb) kissé el van tolva az „egyenestől”, míg az Orion öv három csillaga egyenesen sorakozik • Bauval egy i. e 10500-as dátumot is javasolt (amikor az Orion öv állása szerinte tökéletesen egyezett volna a piramisok elrendezésével), de erre nincs régészeti bizonyíték – a piramisokat egyértelműen a IV. dinasztia alatt (i e 2600–2500) építették • A földi piramisok elrendezése és az Orion-öv csak akkor egyezik, ha az égboltot tükrözve vagy északot déllel felcserélve nézzük – ez súlyos mérnöki ellentmondás az elméletben. • Az Orion csillagkép fontos volt az ókori egyiptomi mitológiában (Ozirisz istennel azonosították), de nincs bizonyíték arra, hogy a piramisok elhelyezkedését szándékosan ehhez igazították volna. Piramis energiaközpont Mit állít: A piramis alakja és elhelyezkedése miatt „energiát gyűjt”, „kozmikus erőket koncentrál” vagy „gyógyító hatással” rendelkezik. Ezzel

összefüggésben a Király kamrája „meditációs” vagy „spirituális élmény” színtere volt, nem temetkezési hely. Ellenérvek: • Az elmélet a gránit kvarctartalmának rezgésére épít, azonban a piramis 90%-a mészkő alkotja, amely akusztikai csillapító – elnyeli a rezgéseket, nem vezeti. • Egy 2018-as elektromágneses vizsgálat ugyan talált rezonancia-jelenségeket, de ez normál akusztikai fizika, nem „misztikus energia”. • Az ókori egyiptomi szövegek (Piramis-szövegek, halotti irodalom) egyértelműen temetkezési funkcióról beszélnek, nem energiaközpontról vagy meditációs térről. • Christopher Dunn amerikai mérnök ugyan javasolt egy „erőmű” elméletet (1998), de nincsenek technológiai nyomai (vezetékek, szerkezetek, stb.) a piramisban Hiányzó és megrongálódott elemek Piramidion A piramis csúcsán feltehetően egy piramidion állt, amelynek anyaga aranyozott mészkő, diorit vagy gránit lehetett. Ez a záróelem nem

maradt fenn; vagy már az ókorban eltávolították, vagy természeti erők (pl földrengés) pusztították el Szimbolikus jelentősége kiemelkedő volt: a napisten, Ré felé mutatott, a fáraó apoteózisát (istenivé válását) jelképezve Külső burkolat A felületet eredetileg 2,5–3 tonnás, csiszolt, hófehér turai mészkőlapok alkották, összesen kb. 8000 darab, mintegy 67.390 m² felületen Ezek nagy részét a XIII századtól kezdve bontották le a Kairóban épülő mecsetekhez és erődítményekhez (például a Szaladin-citadella építéséhez) Ma már csak néhány burkolókő látható az alapzat mentén. Szarkofág fedele A Király kamrájában található szarkofág fedele ma már hiányzik. A peremén látható technikai kialakítások (hornyok és rögzítőfuratok) igazolják, hogy az eredetileg egy nehéz gránitfedél lezárására készült, a záróelem az évezredek során elveszett. Valószínűsíthető, hogy a sírrablók az ókorban vagy a

középkorban törték össze, hogy hozzáférjenek a tartalmához. Az is elképzelhető, hogy a darabokat később más célokra használták fel Szabó Gergő (2025): A gízai Nagy Piramis 11 III. fejezet Az építkezés előfeltételei A Merer-papirusz 2013-ban a Wadi al-Jarf-i (Vörös-tenger) ásatásokon Pierre Tallet francia egyiptológus csapata feltárta a legrégebbi ismert egyiptomi papiruszokat, amelyek közvetlenül Khufu uralkodásának 27. évéből, az építkezés végső szakaszából származnak (kb. i e 2560-ból) A dokumentumok közül a legfontosabb Merer felügyelő naplója, aki egy mintegy 40 fős hajóslegénységet irányított. A napló részletesen leírja a fehér mészkő szállítását a túrai bányákból Gízába. A legfinomabb borítóköveket hajóval szállították, 10 naponként 2–3 fordulóval, havonta mintegy 200 blokkot (egyenként 2–3 tonnásat). Különösen fontos, hogy a papiruszban szerepel Ankh-haf neve, Khufu féltestvére,

mint „Ra-shi-Khufu felügyelője” – ez az első dokumentumált projektmenedzser a történelemben. A piramis eredeti nevét is megtudhatjuk: „Akhet-Khufu” (Khufu Horizontja). A Merer-papirusz jelentősége abban áll, hogy ez az első és egyetlen kortárs írásos dokumentum, amely közvetlenül a piramis építéséhez kapcsolódik. Nyersanyagok A piramis össztömegének 98%-át alkotó szemcsés mészkövet a közeli bányából hozták. Körülbelül 67390 m² (egyenként 2–3 tonnás) finomabb, fehér színű mészkövet Turából, a belső termek gránit borításait pedig a 934 km-re lévő Asszuánból hozták. A gipszet Fajjúm-ból, a rezet pedig Sínaiból importálták Vitatott geopolimer elmélet Joseph Davidovits francia anyagtudós az 1980-as években azzal az elmélettel állt elő, hogy a piramisok köveit nem kifaragták, hanem egy mészkő-alapú „geopolimer beton” keveréket öntöttek formákba. Elmélete szerint lágy mészkövet dezintegráltak,

majd mész és nátron kötőanyaggal keverték, amely megszilárdulva természetes mészkőhöz hasonló anyagot eredményezett. A Drexel Egyetem kutatói (Michael Barsoum és munkatársai) 2006-ban elektronmikroszkópos vizsgálatokat végeztek, és az építési anyagban amorf szilícium-dioxidot és légbuborékokat találtak, amelyek szerintük mesterséges eredetre utalnak. Davidovits elmélete tudományos körökben erősen vitatott, és nem nyert el széles körű elfogadást. Ellenérvek: • Petrográfiai cáfolat: Szakértők (James Harrell, Dipayan Jana, Robert Folk) részletes kőzettani vizsgálatok alapján elutasítják az elméletet, mivel a mintákat természetes eredetűnek azonosították. • Technológiai bizonyítékok hiánya: Nincs régészeti lelet, amely öntőformákra, keverőhelyekre vagy a technológia egyéb gyakorlati alkalmazására utalna. • Szakmai konszenzus hiánya: Zahi Hawass17 és Mark Lehner18 vezető egyiptológusok szerint a teória mellett

nem áll rendelkezésre meggyőző, a történelmi kontextusba illeszthető bizonyíték. 17 18 Egyiptológus, aki évtizedeken át vezette Egyiptom régészeti munkáit és a gízai ásatásokat. Amerikai egyiptológus, a gízai fennsík térképezési projektjének vezetője és a piramisépítés szakértője. Szabó Gergő (2025): A gízai Nagy Piramis 12 Eszközök A munkások feltételezett szerszámai kalapácsok, rézvésők, csákányok, kézben tartott kőgömbök (dolerit pörölyök), rudak, ékek és rézpengés kővágó fűrészek lehettek. Fémszerszámaik elsősorban arzénes rézből (arsenical copper) készültek, amely arzén hozzáadásával keményebb lett, tulajdonságai hasonlóak a bronzéhoz. Kőszerszámaik gránitból vagy doleritből készülhettek Bár az ónbronz (tin bronze) elszigetelt esetekben előfordult az Óbirodalom idején (pl. Hotepheresz sírjából), széleskörű használata csak az Újbirodalom korában vált általánossá A gízai

piramisok építésekor főként az arzénes rezet alkalmazták, mivel ez megfelelő keménységet biztosított az eszközökhöz, és a réz könnyen hozzáférhető volt a Keleti-sivatagból és a Sínai-félszigetről. A jobboldali képen látható gomba alakú kőeszköz – amelynek funkcióját vitatják – példányaira Gízában bukkantak rá. Ezek szárába egy vagy két lyukat fúrtak, a fejükön pedig három, egymással párhuzamos barázda fut végig Egyes kutatók felvetették, hogy kezdetleges csapágyszerű eszközként vagy őscsigaként alkalmazhatták ezeket, ahol a lyukakkal rögzítették egy árbocba vagy állványba, míg a hornyok a köteleket vezették volna Régészeti konszenzus azonban nincs erre vonatkozóan, és a tárgyak pontos funkciója továbbra is tisztázatlan A háromszögű vonalzó lehetővé tette a pontos derékszögek kimérését és ellenőrzését, míg a rúd végére erősített függőónt a függőlegesek kijelöléséhez használták.

Az A-alakú, egyenlő szárhosszúságú fakeretből és függőónból álló derékszöget a vízszint beállításához használták fel. Bányászási technikák Mészkő kifejtése A mészkövek kifejtése repesztéssel történt. A bányászok keményebb kőből, például gránitból vagy dioritból19 készült vésőkkel egyenes vonalat véstek oda, ahol a mészkő szerkezete lehetővé tette. A kialakított barázdákat bemélyítették, majd fémékeket vagy száraz keményfa ékeket vertek beléjük. Míg a fémékeket közvetlen kalapálással feszítették, a faékeket vízzel áztatták, hogy statikai nyomást fejtsen ki, elősegítve a kőzet repedést Ezután réz vagy keményfa emelőrudakkal választották le a kőtömböt a sziklafalról. Így haladtak fokozatosan lejjebb a bányafalban. A hibás vagy elrontott köveket messziről kikerülték a bányászok, így hatalmas alagutak és járatok alakultak ki a bányákban (például Turánál). Ez megnehezítette a

kőtömbök kibányászását és szállítását Gránit kifejtése Az asszuáni gránitfejtőkben dolerit pörölyöket alkalmaztak a kőtömbök elválasztásának fáradságos munkájához. Ezek a kőpörölyök eredetileg körte alakúak voltak, de egyre inkább elkerekedtek, ahogyan a kőfaragó ismételten elforgatta őket, hogy új ütőfelületet használjon a kopott helyett. A mintegy 4–7 kg tömegű köveket két kézzel kellett tartani. Miután teljesen elkerekedtek, már nem voltak használhatók további munkára Keményebb anyagok fúrása és darabolása A keményebb anyagok (például bazalt, gránit) fúrásához és darabolásához rézfúrókat és -fűrészeket alkalmaztak, amelyeket vízből és kvarchomokból kevert koptatóanyaggal együtt használtak. A rézpenge ebben az esetben elsősorban vezetőként szolgált, a tényleges vágást a kvarckristályok végezték Rendkívül kemény, zöldesszürke mintázatú kő. Mohs-keménysége 6–7, ami lehetővé

tette a puhább, 3-as keménységű mészkő) hatékony megmunkálását. Az Óbirodalom idején Toskában, Abu-Szimbeltől északnyugatra bányászták 19 Szabó Gergő (2025): A gízai Nagy Piramis 13 A kőtömbök szállítása A távolabban bányászott kőtömböket a Níluson, tutajokon vagy csónakokon vitték az építkezéshez. A vízi szállítás egyik nagy előnye, hogy sokkal gyorsabb, mint a szárazföldi közlekedés, másrészről az áradás idején egészen az építkezésig el lehet jutni hajóval (ilyenkor a völgytemplom kikötőként szolgálhatott). 2024-ben Eman Ghoneim professzor (University of North Carolina Wilmington) és csapata radar-műholdképek (SAR - Synthetic Aperture Radar) segítségével feltérképezett egy 64 km hosszú, ma már kihalt Nílusmellékágat, amelyet Ahramat-ágnak (arabul: piramisok ága) neveztek el. Ez a felfedezés megmagyarázza, hogyan szállíthatták a hatalmas kőtömböket közvetlenül az építkezés helyszínére.

Az ág mintegy 0,5 km széles és legalább 25 méter mély volt, és 31 piramis található a mentén A völgytemplomok és feljárók pontosan ennek az ágnak a partjánál végződnek, ami arra utal, hogy ez volt a fő szállítási útvonal. Az Ahramat-ág i. e 2200 körül tömődött el, valószínűleg a nagy szárazság miatt Ez megmagyarázza, miért nincs ma látható vízi út a piramisokhoz, és miért épültek a piramisok éppen ott, ahol ma állnak. Hivatalos álláspont A kövek mozgatásához az egyiptomiak faszánokat használtak, amelyeket nedvesített felületen vontattak. 2014-ben az Amszterdami Egyetem fizikusai kísérletekkel igazolták, hogy a homok iszappal vagy vízzel való nedvesítése akár 50%-kal is csökkenthette a súrlódást, így jóval kevesebb ember volt elegendő a vontatáshoz. A szállítási útvonalakat feltehetően egymással párhuzamosan, vasúti talpfák módjára lefektetett fagerendákból alakították ki, amelyeket folyamatosan

nedvesen tartottak. A gerendák közötti felületet megkeményedett gipsszel vagy döngölt agyaggal stabilizálták, így egyenletes csúszófelületet biztosítottak a szánok számára. Régebbi elképzelés: Korábban az egyiptológusok azt feltételezték, hogy a kőtömböket farönkökön gurították a megfelelő helyre. A modern kutatások azonban nem támogatják ezt a szállítási módot, mivel komoly ellenérvek merültek fel: • A teher alatt forgó rönkök szétforgácsolódhatnak, hiszen a kemény talaj és a kő tömege lassan morzsolja a gördülő és feltehetőleg apróbb egyenetlenségekkel tarkított rönköket. Ez költségessé teszi a munkafolyamatot, mivel a jó minőségű fát Egyiptomban mindig importálni kellett. • Kísérletek igazolták, hogy a legkisebb pontatlanság esetén a teher eltér a kívánt pályától, a farönkök összetorlódnak, tehát állandóan igazgatni kell az egész konstrukciót mozgatás közben, ami nagyon fáradságossá,

lassúvá, és ha a rámpa végénél szabadul el, veszélyessé is teszi a munkát. Forrásértékű ábrázolások: • A faszán alkalmazására a legkorábbi képi ábrázolást a Középbirodalom20 korából, a XII. dinasztia idejéből ismerjük (Dzsehutihotep elBersehi sírjában lévő dombormű) Az említett képen 172 munkás húz egy szánra kötözött, kb. 60 tonnás szobrot. Egyikük a pályát öntözi • A hajókon való szállításra a legkorábbi képi ábrázolást az Újbirodalom21 korából, a XVIII. dinasztia idejéből ismerjük (a Karnak22-ban álló, Hatseput királynő obeliszkje szállításáról) Az obeliszk kb. 300 tonnás és a felirat szerint kifejtéséhez 7 hónapra, a kőfejtőből a hajóra szállításához pedig 6000 emberre volt szükség. Az ország újraegyesítésétől a második átmeneti korig tartó korszak (kb. i e 2040–1782) Az egyiptomi állam legnagyobb kiterjedésének és világhatalmi státuszának időszaka (kb. i e 1550–1070)

22 Óbirodalom óta létező város. Amon isten templomvárosa, amely 2 km-re van Luxortól, a Nílus keleti partján Kiépülésének igazi fénykora a XVIII dinasztiának köszönhető (Újbirodalom kora) 20 21 Szabó Gergő (2025): A gízai Nagy Piramis 14 „Gördülő kövek” elmélete Dick Parry23 azzal az elképzeléssel állt elő, hogy a görgetés elvét felhasználva szállították az egyiptomiak a kőtömböket. Nem volt szükségük szekérre és kerékre, csupán egy egyszerű, görbített faelemekből összeállított keretre, amelyből egy kerékszerű szerkezetet alkottak a kő körül. Elég volt a kőtömb két végén 4–4 faelemet összekapcsolni, és kész is a tömör kerék. Így kevesebb erőt kellett kifejteni (lásd a jobb oldali képen), ezért kevesebb ember is kellett a mozgatáshoz, kevésbé zavarták egymást a munkacsoportok a rámpán. Joseph West, G Gallagher és K Waters (2014) - Indiana State University fizikusok ténylegesen ki is

próbálták a módszert. A kísérlet során sikeresen mozgattak egy 2 tonnás betonblokkot négy ember erejével, fa kerékszerkezettel. Mérnöki számítások alapján ahhoz, hogy egy átlagos 3 tonnás követ, egy 10°-os lejtőn valamilyen szánkóféleség segítségével mozgassunk, 1,35 tonna erőre van szükség. Ha azonban a kő köré kereket építünk, a szükséges erő csupán 0,3 tonnányi. Ellenérvek: • A módszer működéséhez minden kőtömböt hasonló méretűre kellett faragni, hogy a fakereteket rájuk lehessen illeszteni. A Nagy Piramis azonban sok különböző méretű kőtömbből áll, ami nem támasztja alá ezt az elgondolást. • Nincs régészeti bizonyíték ilyen fakeretek használatára - sem a piramis környékén, sem máshol Egyiptomban nem találtak hasonló szerkezetek maradványait. Az építésnél résztvevő munkások Régebben azt feltételezték, hogy csak rabszolgák dolgoztak az építkezésen, de a modern régészeti kutatások

bebizonyították, hogy nem így volt. Egyrészről az Óbirodalom korában Egyiptom még nem terjeszkedett jelentős mértékben, ezért nagymennyiségű rabszolga sem állhatott rendelkezésre Másfelől egy ilyen precíz, mesterien megtervezett és kivitelezett építmény felépítéséhez szakképzett munkásokra volt szükség. Az egyiptomi állam corvée rendszert24 alkalmazott, amely kötelező állami munkavégzést jelentett. Ez nem rabszolgaság volt, hanem az állampolgári kötelezettségek része, hasonlóan az adófizetéshez. A helyi közösségek kvótákat kaptak, hogy hány munkást kellett küldeniük az építkezésre, és ezeket a kvótákat az írnokok szigorúan nyilvántartották. A Mark Lehner régész és Zahi Hawass egyiptológus által az 1990-es évektől végzett feltárások során felfedezett munkástelepek és temetők egyértelműen bizonyítják, hogy fizetett és jól ellátott szakemberek építették a piramist. A régészeti leletek – így a

munkások sírjaiban talált címek és a feltárt eszközök – arra utalnak, hogy az építkezésen résztvevők között jelentős szakmai hierarchia létezett. Összetétel és szakmai hierarchia A legmagasabb rangúak a felügyelők és írnokok voltak, akik az építkezés koordinálásáért és a munkafolyamatok dokumentálásáért feleltek. Ezek a tisztviselők olyan címeket viseltek, mint „a piramis oldalának felügyelője” vagy „munkák igazgatója”, amelyek a feltárt sírokban fennmaradtak A szakképzett kézművesek alkották az építkezés gerincét: kőfaragók, ácsok, rézművesek és mérők, akik évtizedes tapasztalattal rendelkeztek szakmájukban. Mellettük dolgoztak az általános fizikai munkások, akik a kövek mozgatását, a rámpák építését és fenntartását, valamint az alapanyagok szállítását végezték. A táborban dolgoztak továbbá kiszolgáló szakemberek is: pékek, sörfőzők, fazekasok, vízhordók és szakácsok, akik

biztosították a munkaerő ellátását. 23 Brit építőmérnök, a Cambridge-i Egyetem korábbi előadója. Ez a szervezési forma globálisan elterjedt volt a központi hatalommal rendelkező államokban: az Inka Birodalomban mita néven vált intézményessé, de hasonló elveken alapult a Kínai Nagy Fal építése, vagy a későbbi európai feudális gazdálkodásban a robot kötelezettsége is. 24 Szabó Gergő (2025): A gízai Nagy Piramis 15 Szezonális munkavégzés Valószínű, hogy a munkások jelentős része szezonálisan, különösen az áradási időszakban dolgozott a piramison. A Nílus éves áradása júliustól októberig tartott, amikor a mezőgazdasági területek víz alatt álltak, és a földművelés lehetetlen volt. Ebben az időszakban az egyiptomi parasztok – akik az év többi részében saját földjeiken dolgoztak – részt vehettek az állami építkezéseken. Ez a rendszer lehetővé tette, hogy nagy létszámú munkaerőt

mozgósítsanak anélkül, hogy ez a mezőgazdasági termelést veszélyeztette volna. A munkavégzés motivációi Az építkezésen való részvétel több okból is vonzó lehetett az egyiptomi polgárok számára. Egyrészt vallási kötelezettségként tekinthettek rá: a fáraó nemcsak uralkodó, hanem isten megtestesítője volt, és szolgálata a túlvilági boldogulás zálogának számított. A piramisépítésben való részvétel tehát spirituális értelemben is előnyös volt Másrészt az építkezés gazdasági előnyökkel járt. A munkások rendszeres élelmezést kaptak – kenyeret, sört, húst, halat és zöldségeket –, ami különösen az áradási időszakban, amikor a saját földjeiken nem tudtak dolgozni, jelentős segítséget jelentett. Emellett a szakképzett kézművesek presztízst és elismerést nyertek munkájukkal, amit síremlékeik is tükröznek Mark Lehner / NOVA kísérlet A NOVA 1997-ben gyakorlati kísérletet végzett Mark Lehner

felügyelete alatt, amelyben ókori módszerekkel próbálták meg rekonstruálni a piramisépítést. A számítások nem tartalmazzák az ácsok, vízhordók, fazekasok, szerszámkészítők, felügyelők, írnokok, szakácsok, pékek, mészárosok, sörfőzők és építészek számát. Alapfeltételezések: • Építési idő: 23 év (Torinói Király-papirusz alapján) • Munkanap: 10 óra • Pihenőnap: minden 10. napon (ókori egyiptomi dekád rendszer) • Beépítési ütem: átlagosan 34 kő/óra, azaz 340 kő/nap • Ebből következően kb. 322 m³ kő/nap kitermelése szükséges 1. Kőfejtés: • A 32 fős munkacsoport átlagosan 8–9 darab 2–2,5 tonnás kőtömböt tudott kifejteni naponta • Szükséges létszám: 1.212 kőfejtő 2. Kőszállítás: • Kísérletek alapján egy ember 340 kg megmozgatására képes csúsztatószánnal, nedvesített útpályán • 8 ember szükséges egy átlagos kő továbbításához • Feltételezve, hogy a bánya és az

építkezés közötti átlagosan 610 m-es utat (oda-vissza) 1 óra alatt tették meg, egy csapat 10 kört végezhetett naponta • 34 munkacsapat (272 fő) lenne szükséges a napi 340 kőhöz • Konzervatív becslés: 20 fő/csapat, feleakkora sebesség 1.360 kőszállító 3. Kőbeépítés: • Egy kő manőverezése és beépítése: 6–8 munkás (kísérleti tapasztalat) • Biztonság miatt: 10 fő/brigád • 34 brigád az ütemtartáshoz (34 kő/óra) • Konzervatív becslés: feleakkora termelékenység 680 kőrakó 4. Végeredmény: • 1.212 kőfejtő + 1360 kőszállító + 680 kőrakó = 3252 fő Jelentősége: Ez az egyetlen elmélet, amely valós kísérleteken alapul, nem csak elméleti számításokon. A NOVA csapata ténylegesen kipróbálta az ókori technikákat, így ez a legmegbízhatóbb modern becslés. Szabó Gergő (2025): A gízai Nagy Piramis 16 Ókori becslés Hérodotosz szerint25 100.000 ember dolgozott a Nagy Piramis építésén 20 esztendőn

keresztül A munkások 3 hónapos turnusokban váltották egymást, feltehetően az éves áradás idején, amikor nem tudtak földműveléssel foglalkozni. Ez az egyetlen adat, ami ránk maradt az ókorból, de a piramisépítők és Hérodotosz adatközlői között legalább 2100 év telt el, aminek következtében az adatok pontossága kérdéses. A beszámoló hitelességét ezen a területen jelentősen korlátozza, hogy több mint 2100 évvel az építkezés után járt a helyszínen. Információi nem első kézből, hanem helyi tolmácsoktól és alacsonyabb rangú papoktól származtak, akik az eseményeket már csak legendákba és néphagyományokba csomagolva ismerték A munkások települése A gízai Nagy Piramistól körülbelül 1 kilométerre délkeletre, a Heit el-Ghurab (arabul: „a piramis fala”) nevű területen tárták fel a fent említett munkás komplexumot. Ez a régészeti lelőhely három fő funkcionális területből állt: a munkások

lakóhelyéből, a műhelyek és üzletek negyedéből, valamint a dolgozók temetőjéből A lakóterület jellemzői A munkások lakóhelyét hosszú, keskeny szobák sorakozásából álló épületkomplexumok alkották, amelyek négyszögletes udvarokhoz csatlakoztak. Az épületek falait vályoggal borított durva mészkőtömböket alkották, ami az akkori építkezések jellemző anyaga volt. A helyiségek elrendezése jól szervezett, központi udvarra nyíló lakóegységeket mutat, ami arra utal, hogy a munkásokat brigádokba vagy csoportokba osztva szállásolták el. Az épületek mérete és kialakítása változatos volt, valószínűleg a munkások hierarchiájának megfelelően. A nagyobb, igényesebben kivitelezett épületek feltehetően a felügyelőknek és szakmestereknek adtak otthont, míg az egyszerűbb szálláshelyek az átlagos munkásokat fogadták be. A régészeti feltárások során emberi településre jellemző törmeléket, csontokat,

szövetmaradványokat, hamut és faszenet találtak, ami igazolja, hogy ezek valóban lakott területek voltak, nem csupán raktárak vagy ideiglenes tárolóhelyek. Műhelyek és kézműves negyedek A lakóterülettől nem messze helyezkedtek el azok a műhelyek és munkaterek, ahol az építkezéshez szükséges eszközöket készítették, javították, és ahol az élelmiszer-előállítás zajlott. A feltárások során számos kemencét tártak fel – sütő- és égetőkemencéket egyaránt –, amelyek a mindennapi kenyérsütéshez és az agyagmegmunkáláshoz egyaránt szolgáltak. Az agyagmegmunkáló műhelyekben különféle fazekaseszközöket találtak, amelyek arra utalnak, hogy a helyszínen készítették az építkezéshez és a munkások ellátásához szükséges kerámiákat. Emellett fémműves műhelyek nyomait is azonosították, ahol a rézszerszámokat javították és újra hasznosították. A terület fontos részét képezték a sörfőzdék és

pékségek is, amelyek biztosították a munkások napi ellátását. Az ókori egyiptomi munkások fizetségük jelentős részét élelemben kapták, így ezek a létesítmények kulcsfontosságúak voltak az építkezés logisztikai hátterében. A terület jelentősége A Heit el-Ghurab területén végzett feltárások bebizonyították, hogy a piramisépítés nem rabszolgamunkával, hanem jól szervezett, fizetett munkaerővel valósult meg. A lakóterület mérete és felépítése arra utal, hogy egy állandó, több ezer főt számláló közösség élt itt az építkezés ideje alatt. A műhelyek és kézműves negyedek jelenléte pedig azt mutatja, hogy ez egy önellátó, komplex gazdasági egységként működő település volt, ahol nemcsak az építőmunkások, hanem az őket kiszolgáló szakemberek – fazekasok, ácsok, sörfőzők, pékek – is helyet kaptak. 25 Hérodotosz beszámolója az 1. mellékletben olvasható Szabó Gergő (2025): A gízai Nagy

Piramis 17 Munkaszervezés A Nagy Piramis esetében a Merer-papirusz szolgál fontos információkkal. A papirusz szerint a munkásokat „sa” (csapat) nevű egységekbe osztották, amelyek jellemzően 40 főből álltak, és egy-egy felügyelő irányítása alatt dolgoztak. Ezek a csapatok speciális feladatokat láttak el – Merer csapata például köveket szállított hajóval Turából Gízába Korábbi piramisépítésekből – például Dzsószer fáraó26 Lépcsős Piramisából (III. dinasztia) – van néhány utalás hierarchikus munkaszervezésre, ahol az építészek és munkafelügyelők alkották a vezetést. Feltételezhető, hogy a Nagy Piramis építésénél is hasonló elveket alkalmaztak Az ókori egyiptomiak a dekád rendszert alkalmazták: minden 10. nap pihenőnap volt Életkörülmények A vályogfalú helyiségek szellőzése minimális volt, ami különösen a forró nyári hónapokban nehéz körülményeket jelentett. A munkások valószínűleg

8–12 fős csoportokban laktak egy-egy helyiségben, ami szűkös, de a korabeli egyiptomi életkörülményekhez képest nem kirívóan rossz volt. A piramis építésének idején az egész országból szállítottak élelmet az építkezés helyszínére: halakat27, gabonát, kenyeret, marhát, sertést, baromfit, bort és sört. A Merer-papirusz részletesen dokumentálja ezt a komplex logisztikai rendszert. A gízai munkástemetőben feltárt csontvázak részletes képet adnak az építők fizikai állapotáról. A régészek számos csonttörést, porckorosodást és gerincproblémát azonosítottak, amelyek a nehéz fizikai munka következményei voltak. Különösen gyakoriak voltak az alsó végtagok és a gerinc sérülései, ami a kőtömbök emelésének és mozgatásának köszönhető Az ókori egyiptomi orvoslás módszereivel látták el a sérüléseket: sebeket különböző anyagokkal fertőtlenítették, vérzéscsillapításra kötözést alkalmaztak,

csonttörések esetén pedig síneket használtak. Súlyos esetekben amputálást is végeztek – a feltárt csontvázak tanúsága szerint orvosi beavatkozások után is túléltek az emberek, ami fejlett sebészeti ismeretekre utal. A piramisépítők sírjai Az ásatások során mintegy 600 sírhelyet tártak fel, bár a teljes terület még nem került feltárásra, így a tényleges sírhelyek száma ennél jóval több lehet. Ide temették a piramisokon dolgozó szakképzett munkásokat, kézműveseket és építőmestereket Az itteni, elsősorban nyerstéglából (vályog) emelt sírok építészeti megoldásai helyenként hasonlítanak a IV. dinasztia előkelő magánsírjaira, bár méretüket tekintve azoknál jóval kisebbek és változatos stílusjegyeket mutatnak. A hagyományos masztaba28 formák mellett boltíves síremlékek jelennek meg, sőt akadnak kör alakú sírok is, melyeket kupolaszerű tetővel fedtek le. Ez az építészeti változatosság arra utalhat,

hogy az építők különböző egyiptomi régiókból érkezhettek. A temető két szinten helyezkedik el. A felső szinten emelt, nagyobb és igényesebb síremlékek a magas rangú tisztviselőknek készültek, akik „a piramis oldalának felügyelői” (overseer of the side of the pyramid), „munkák igazgatói” (director of works) vagy „mesteremberek vezetői” (inspector of craftsmen) címeket viselték. Az alsó szinten az egyszerűbb munkások nyugszanak, akiknek sírjai szerényebbek kivitelezésűek A III. dinasztia második uralkodója (kb i e 2670–2650) A nevéhez fűződik a Lépcsős Piramis megépíttetése Szakkarában, amely az első kőből épített monumentális építmény Egyiptomban 27 A helyszínen talált halcsontok elemzése alapján egyes halfajokat több száz kilométerről is szállíthattak, akár a Vöröstengerből vagy a Nílus távoli szakaszairól. 28 Nagy mészkőtömbökből rakott, téglalap alaprajzú, rézsútos falú építmény. A

masztaba nevet az arabok adták ezeknek a síremlékeknek 26 Szabó Gergő (2025): A gízai Nagy Piramis 18 IV. fejezet Tájolási módszerek A Nap segítségével A napéjegyenlőség-módszer 2018-ban Glen Dash mérnök-régész egy rendkívül egyszerű, mégis pontos tájolási módszert javasolt, aminek lényege, hogy a tavaszi vagy őszi napéjegyenlőség napján egy függőlegesen felállított rúd (gnómon) árnyéka szinte tökéletes kelet-nyugati vonalat ír le napkeltétől napnyugtáig. Dash 2016. szeptember 22-én kísérletet végzett, és a kapott vonal mintegy 4 ívperccel (kb 1/15 fokkal) tért el a valódi északtól, mégpedig az óramutató járásával ellentétes irányba. Ez szinte pontosan megegyezik a Nagy Piramis és a többi IV. dinasztiabeli piramis szisztematikus tájolási pontatlanságával A módszer előnye, hogy semmiféle csillagászati tudást nem igényel, csak egy egyenes rudat és türelmet. Ez sokkal egyszerűbb, mint bármely más

tájolási módszer, és magyarázatot ad arra is, hogy mind a csillag-, mind a napmódszer hasonló eredményt adhatott. Az egyetlen korlátja, hogy csak a napéjegyenlőség napján (évente kétszer) alkalmazható pontosan, de ez elegendő lehetett egy precíz alapvonal meghatározásához. Cövekes eljárás Ennél a módszernél egy magas függőleges oszlopot (cöveket) állítanak fel egy vízszintes alapzaton, és megfigyelik a Nap árnyékának mozgását. Minél magasabb az oszlop, annál pontosabb lesz a mérés. Egy szabályos kört húznak az oszlop köré, majd figyelik az oszlop csúcsának árnyékát. A kora dél-előtti órákban az árnyék túlnyúlik a körön, az idő múlásával azonban egyre rövidebb lesz A legrövidebb árnyék éppen délben van, ugyanis ekkor a Nap pontosan a helyi meridiánon tartózkodik, tehát déli irányban. Delet követően az árnyék megint nőni kezd, késő délután pedig már túlnyúlik a körön. Azt a két pontot kell

megjelölni, ahol délelőtt, illetve délután éppen érinti az árnyék csúcsa a kört. Az oszlop talppontja és az e két pont közötti egyenesek által bezárt szöget megfelezve az É–D irányt kapják meg. Bár a cövekes eljárás egyetlen körrel is alkalmas a kelet–nyugati irány közvetlen meghatározására a két árnyék-metszéspont összekötésével, a módszer technikai hátránya, hogy csupán két mérési pont alapján nincs lehetőség az azonnali ellenőrzésre vagy a tájolási hiba korrekciójára. Az eljárás finomított változataként a cövek köré vont több koncentrikus kör lehetővé tette a napon belüli többszöri mérést, így az adatok átlagolásával jelentősen korrigálható és finomítható volt a kapott irány pontossága. Az észak-dél irány meghatározására a cövekes eljárás az év bármely napján alkalmazható (a déli legrövidebb árnyék mutatja a meridiánt), azonban a kelet–nyugat irány közvetlen meghatározása

– a két árnyék-metszéspont összekötésével – csak a napéjegyenlőség napján ad pontos eredményt. Martin Isler-féle eljárás Egy tetszőleges napközbeni árnyékmérés alapján a cövek és az árnyék csúcsának (a körön lévő mérési pont) összekötésével kapott egyenest meghosszabbítják a kör túloldali pontjáig. Ez az átmérő lesz a derékszögű háromszög átfogója. Erre az átmérőre támaszkodva – a Thalész-tétel elvén – szerkeszthető meg a derékszögű háromszög, amelynek befogói kijelölik a fő égtájakat. A módszer jelentős előnye, hogy bármely napállásnál alkalmazható és tetszőleges számban ismételhető, így az adatok átlagolásával a mérési hiba minimálisra csökkenthető. Ugyanakkor hátránya, hogy a többi eljáráshoz képest összetettebb, több lépésből álló geometriai szerkesztést igényel, és feltételezi a Thalész-tétel összefüggéseinek gyakorlati ismeretét (amit formálisan csak

évszázadokkal később rögzítettek). Szabó Gergő (2025): A gízai Nagy Piramis 19 A csillagok segítségével A csillagok kelési és lenyugvási időpontja közötti szög alapján A Föld tengely körüli forgása miatt a csillagok látszólag az északi égi pólus körüli körívek mentén mozognak az égbolton, egy képzeletbeli középpont körül. A csillagokat két csoportra oszthatjuk: az elsőbe tartoznak azok, amik állandóan láthatóak az égbolton, ezek az úgynevezett cirkumpoláris csillagok (az ókori egyiptomiaknál fontos és megkülönböztetett szerepük volt ezeknek a csillagoknak, amiknek a „pusztulást nem ismerő” nevet adták, mivel mindig láthatóak voltak). A második csoportba azok tartoznak, amik időlegesen lenyugszanak a láthatár mögé, majd felkelnek a másik oldalon.29 Készítenek egy vízszintes állású műhorizontot, ami lehet egy kifeszített kötél, egy egyszerű fal vagy egy hosszúkás tál, benne vízzel. Ezután egy

fix nézőpontból ki kell választani egy jól látható, nem cirkumpoláris csillagot. Meg kell figyelni, hogy az égbolt látszólagos forgása során ez a csillag hol került a horizont felé, illetve alá. Ezeket a pontokat gondosan megjelölik. A két pont közötti szakaszt megfelezve a pontos csillagászati északi irányt kapják meg. Pontossága tetszés szerint növelhető több csillag, vagy ugyanannak a csillagnak sorozatos megfigyelésével, majd a kapott értékek átlagolásával. Ellenérvek: • A módszer során meg kell várni, amíg a kiválasztott csillag felkel, majd lenyugszik, ami több órát vehet igénybe. Ez lassítja a tájolási folyamatot, különösen akkor, ha több mérést szeretnének végezni a pontosság növelése érdekében. • A horizont közelében a légköri refrakció (fénytörés) jelentősen torzítja a csillagok látszólagos pozícióját. Minél közelebb van a csillag a horizonthoz, annál nagyobb ez a torzítás, ami

pontatlanságot okoz a mérésben. • A módszer egy mesterséges horizontot igényel (kötél, fal vagy víztál). Ennek vízszintességétől és pontosságától függ a végeredmény. Bármilyen eltérés a horizontban közvetlenül befolyásolja a mérés pontosságát Edwards-féle vagy Goyon-féle eljárás Hasonló elven működik, mint az előző, annyi különbséggel, hogy itt egy kör alakú, fallal körülvett teret hoznak létre, aminek a teteje vízszintes. Ezután a tér közepére állva megjelölik egy tetszőlegesen megválasztott, nem cirkumpoláris csillag felkelésének és lenyugvásának pontos helyét a fal tetején. Egy függőónnal meghosszabbítják a megjelölt pontokat a fal aljáig. A két alsó pontot összekötik a középponttal, majd az általuk a középponttal bezárt szöget megfelezve megkapják az északi irányt Előnye: Az eljárással mind éjszaka (csillagokkal) mind pedig nappal (a Napot követve) végezhetőek mérések, ezáltal a

precizitás is növelhető. 29 Tudományosabban megfogalmazva: A Föld forgása miatt a csillagok látszólagos köröket írnak le az éggömbön: egy körülfordulás közben kétszer haladnak át a meridiánon (az északi póluson és a zenitponton áthaladó főkörön), azaz kétszer kerülnek kulminációba. E két pozíció közül azt, amelyik a zenithez közelebb esik, felső kulminációnak (delelésnek), a másikat alsó kulminációnak nevezik. Egy meghatározott földrajzi helyen csak bizonyos csillagoknál látható – azaz emelkedik a horizont fölé – mindkét kulmináció, ezek az ottani, úgynevezett cirkumpoláris csillagok Szabó Gergő (2025): A gízai Nagy Piramis 20 Hátránya: A fal kivitelezésénél a tökéletes kört tartani kell, mert a fal deformitása, valamint a fal felső alkotójának vízszintestől való eltérése rontja a mérés pontosságát. Nehézkes és sok előkészületet igényel, valamint a szögfelező szerkesztését vagy a fal

felső alkotójának síkjában kell végezni vagy le kell vetíteni a tér padlójára, mindkét esetben nő a pontatlanság Két csillag együttállása alapján Kate Spence30 2000-ben közzétett elméletének kiindulópontja, hogy a piramisok alapvonalainak kitűzésekor arra törekedtek, hogy az építmények oldalai a fő világtájak felé nézzenek. A mai mérések alapján valószínű, hogy a piramisok nyugati élét igazították az általuk meghatározott észak–déli irányhoz: a többi oldal ehhez képesti, többnyire nagyobb eltérései feltehetőleg a derékszögek kimérésének pontatlanságaiból adódtak. Kérdés, hogy a régi egyiptomiak mire alapozták az északi irány meghatározását? Ma a Sarkcsillag 1°-os pontossággal mutatja ezt az irányt, a piramisok építésének idején azonban nem volt hasonlóan fényes, feltűnő csillag az északi pólus 1–2°-os környezetében. A kutató szerint a régi egyiptomiak az északi irány kijelölését két

meglehetősen fényes, cirkumpoláris csillagra alapozták: az ezeket összekötő képzeletbeli vonal i. e 2467-ben valóban pontosan az égbolt északi pólusán haladt át. Az egyik csillag a Kochab (b-Ursae Minoris) a Kis Medve (Ursa Minor) csillagképben, a másik a Mizar (z-Ursae Majoris) a Nagy Medvében (Ursa Major) vagy Göncölszekérben van (a szekér rúdjának középső csillaga). A két csillag akkoriban az északi pólus két ellentétes oldalán, tőle nagyjából 10–10°-ra volt. I e 2467-ben egy egyiptomi csillagász az északi irány kijelölésekor kivárta azt a helyzetet, amikor az északi pólus körüli látszólagos körpályán a két csillag a függőón által kijelölt függőleges egyenesen éppen „egymás alá” került: ekkor a függőón egyenese és a két csillag látóiránya pontosan északi irányba, a meridián síkjába esik, a zenithez közelebbi csillag éppen delel, a másik pedig az alsó kulminációs pontban van (szimultán

áthaladás). Ezzel az eljárással azonban csak addig jelölhető ki pontosan az északi irány, amíg az északi pólus valóban rajta van a két csillagot összekötő képzeletbeli egyenesen. A Föld precessziója miatt az északi égi pólus egy kb 23,5° sugarú kört ír le az égbolton, kb. 25772 éves periódussal Kiszámítható, hogy az északi pólus csak i e 2467-ben esett pontosan a Kochabot és a Mizart összekötő vonalra. A kijelölt irány pontosságát is számításba véve a kitűzés időpontja az i. e 2485 és 2475 közötti időszakba eshetett Mivel a két csillagot összekötő vonalról a valódi északi pólus mind a korábbi, mind a későbbi időpontokban kissé „lecsúszott” (minél nagyobb az időeltérés, annál inkább), ezért a korábban, illetőleg később épített piramisok alapvonalainak tájolásában mutatkozó hiba is egyértelmű kapcsolatba hozható a kitűzések dátumával. Az összesen nyolc, i. e 2600 és 2400 között emelt gízai

piramisra elvégzett összehasonlító vizsgálatok valóban igazolják, hogy minél inkább eltér a kitűzés dátuma a Nagy Piramisétól, annál pontatlanabb az északi irány meghatározása, és ez az eltérés a korábbi, illetőleg a későbbi időpontokra a csillagászati számításoknak megfelelően ellenkező előjelű (lásd a 2. képen) Ellenérv: Az elmélet egy fontos gyakorlati kérdést hagy megválaszolatlanul. Nem arról volt szó, hogy addig vártak évtizedeket vagy akár évszázadokat a piramis építésének elkezdésével, amíg az északi pólus éppen a fent említett két csillag közötti egyenesre esett. A valódi feladat az volt, hogy akkor, amikor megkapták a parancsot az építésre, hogyan tudják pontosan meghatározni az északi irányt a rendelkezésre álló csillagokkal. 30 A Cambridge-i Egyetem egyiptológusa, az Emmanuel College tanára. Szabó Gergő (2025): A gízai Nagy Piramis 21 V. fejezet A piramis felépítése A talaj

kiegyenlítése A munkások közel 5,3 hektárnyi területet egyengettek el olyan precizitással, hogy a felület végül 2,1 cm-es értékhatáron belül vízszintes lett (ókori viszonyokat nézve ez figyelemre méltó teljesítmény) – a piramis központjában azonban meghagytak egy természetes mészkő-kiemelkedést, amelyre a szerkezet belső magja épült. Víztöltött csatornák módszere A modern egyiptológia egyik legelterjedtebb elmélete szerint az ókori építők vékony, sekély csatornákat vágtak a mészkő alapkőzetbe, amelyeket rácsos mintázatban helyeztek el az építési területen. Ezeket a csatornákat vízzel töltötték meg, amely természetes vízszintező felületként szolgált. A víz felszíne tökéletesen vízszintes a gravitáció törvénye alapján, így pontos referenciasíkot biztosított az egész területen. A munkások a csatornák szélén jelöléseket helyeztek el a vízszint magasságában. Ezután a vizet elvezették, és a

jelöléseket használták útmutatóként a sziklafelület lefaragásához. A módszer lényege, hogy nem a víz alatt dolgoztak – ellentétben a 19. századi elméletekkel –, hanem a vízfelszín csupán mérési referenciát adott, majd szárazon faragták le a sziklát a jelölések alapján. Mark Lehner és I. E S Edwards egyiptológusok szerint ez a módszer magyarázatot ad a Nagy Piramis alapzatának rendkívüli precizitására. A víztöltött csatornák rendszere lehetővé tette, hogy az építők gyorsan és pontosan ellenőrizzék a vízszintességet az egész 5,3 hektáros területen, ami alapvető fontosságú volt a több millió tonnás szerkezet stabil alapozásához. A módszer előnye, hogy viszonylag kevés vízre volt szükség – csak a csatornák megtöltéséhez –, és a mérés után a víz újrahasznosítható volt. A csatornák nyomai régészeti leletek szerint megfigyelhetők voltak a gízai fennsíkon, bár pontos funkciójuk csak a modern

kutatások során vált világossá. Vízszintmérő alkalmazásával Az A-alakú, egyenlő szárhosszúságú fakeretből és függőónból álló derékszöget használták a vízszint beállításához. Ha a két egyenlő hosszúságú láb találkozási pontjához erősített függőón zsinórja pontosan középen metszette a keresztszárat, akkor a felület, amelyre a derékszög két lábát állították, vízszintes volt. A módszer előnyei egyszerűségében rejlenek: az eszköz könnyen elkészíthető volt a rendelkezésre álló anyagokból, és megfelelő pontosságot biztosított. A mért 2,1 cm-es eltérés pontosan azt a precizitást tükrözi, amit egy ilyen eszközzel el lehetett érni több mint 5 hektárnyi területen. Ez a módszer széles körben elfogadott az egyiptológusok között. Régészeti leletek bizonyítják, hogy hasonló vízszintmérő eszközöket használtak más egyiptomi építkezéseknél is, ami alátámasztja gyakorlati alkalmazhatóságát

és elterjedtségét az Óbirodalom idején Segédvonalak segítségével A piramis oldalaival párhuzamosan, átlagosan 3,625 méterként 30 cm átmérőjű lyukak sorakoznak a fennsíkon. Egymástól való távolságuk nem olyan pontos, hogy lehetővé tették volna a precíz távolságmérést, ezért valószínű, hogy a karókat egyenlő hosszra vágták vagy azonos magasságban jelet festettek rájuk. Így lehetséges volt meghatározni a vízszintes síkot A karókból álló rendszer bármikor el lehetett távolítani a kövek bemozgatásakor, majd újra visszahelyezni A módszer előnye, hogy a karórendszer rugalmasan alkalmazható volt az építkezés különböző fázisaiban. A régészeti leletek bizonyítják ezen lyukak létezését a gízai fennsíkon, bár pontos funkciójuk vitatott – lehetséges, hogy nem kizárólag vízszintezésre, hanem állványzatok rögzítésére vagy kötélvezetésre is használták őket. A karok egyenletes magasságának

beállításához valószínűleg az előzőekben ismertetett A-alakú vízszintmérőt is alkalmazhatták Szabó Gergő (2025): A gízai Nagy Piramis 22 Csatornázással Ez a 19. században népszerű elmélet szerint a területet alacsony fallal vették körül, majd közéjük addig hordták a vizet, míg az el nem érte a megfelelő szintet. A munkások ezután számos árkot vájtak ki a sekély medence alján, és megbizonyosodtak arról, hogy az árkok feneke minden esetben ugyanakkora távolságra esik a vízfelszíntől. Ezt követően elvezették a vizet úgy, hogy az árkokban megmaradt Utána a környező talajt a víz szintjének megfelelő magasságúra faragták le Ez az elmélet mára elavult és a modern egyiptológia nem támogatja. Több komoly ellenérv merült fel a módszerrel szemben. Az Óbirodalom korában a vízszállítást legfeljebb rudakra erősített edényekkel lehetett elvégezni, ami hatalmas mennyiségű víz szállítását rendkívül

munkaigényessé tette volna. Nagy gondot okozott volna a párolgás a sivatagi éghajlat miatt és az elszivárgás, amennyiben nem borították volna be fáradságos munkával a felszínt valamivel, például iszappal, ami megakadályozza, hogy a talaj felszívja a vizet. További probléma, hogy a víz alatt rendkívül nehéz kalapáccsal és vésővel precíz munkát végezni, különösen a fénytörés miatt, ami eltorzítja a méréseket és a láthatóságot. Ráadásul egy ekkora területen a vízfenékén dolgozni nemcsak praktikusan lehetetlen lett volna, hanem veszélyes is A modern kutatások azt mutatják, hogy az egyiptomiak sokkal praktikusabb és hatékonyabb módszereket alkalmaztak, mint például a víztöltött csatornák vagy az egyszerű mechanikai vízszintezők. Az alap megszerkesztése A piramis pontos négyzet alapú talpának kimérése és a derékszögek pontos megszerkesztése alapvető fontosságú volt az építkezés sikeres megvalósításához. Az

egyiptomi építők több módszert is alkalmazhattak e feladat megoldására Derékszögű vonalzóval Az A-alakú derékszögű vonalzó egyik szárát a már felrajzolt egyenesre fektették, majd a másik szár alapján merőlegest állítottak. A derékszöget ezután átfordították és az eljárást megismételték A pontos derékszög megállapításakor figyelembe vették a két mérés között minimális különbséget. A 2,5 m szárhosszúságú derékszög messze a legnagyobb azok közül, amelyeket az ókori egyiptomiak felhasználtak, ám az általa felrajzolt merőleges így is meglehetősen rövid, ha figyelembe vesszük, hogy az alapvonal hossza több mint 230 m. Szent háromszöggel Olyan derékszögű háromszöget rajzoltak fel, amelynek minden oldala természetes szám. Az első és legegyszerűbb ilyen háromszög az, melynek oldalai 3–4–5 arányban állnak Jelen esetben 1 egységnek 3,625 m felelhetett meg, mivel a piramis oldalai körül lévő

bemélyedéseknek is ennyi az átlagos távolsága egymástól. Ez az úgynevezett Pitagoraszféle számhármas módszer egyszerű és pontos megoldást kínált a derékszögek kimérésére Egymást metsző körívekkel Ha azonos sugárral és két különböző, de ugyanazon az egyenesen fekvő középpontból teljes körívet rajzoltak, egy megadott hosszúságú zsinór segítségével, az építők szintén meghatározhatták a merőlegest. Ez a geometriai módszer szintén egyszerű eszközökkel megvalósítható volt, és pontos derékszögeket eredményezett Szabó Gergő (2025): A gízai Nagy Piramis 23 A felépítés módja Rámpák alkalmazása Az egyiptológusok többségének álláspontja szerint a Nagy Piramist, mint az összes többi piramist is, rámpák segítségével építették fel. A rámpák összetételét tekintve szárított agyagtéglából, mészkőtörmelékből, gipszből és taflából (agyagos mészkőzet) állhattak. A rámpa pontos formájára

azonban nincs teljes konszenzus a szakirodalomban, több elképzelés is született arról, hogy pontosan milyen típusú rámpát használhattak az ókori munkások. A rámpák dőlésszöge minden esetben 10 fok alatt kellett legyen, mivel ennél nagyobb szögnél lényegesen nehezebb felvontatni a kőtömböket. A rámpás építkezés mellett szól, hogy ez a legegyszerűbb és leglogikusabb módszer a korabeli technológiai szinttel. A kőtömböket faszánokon vontatták fel a rámpákon, amelyeket folyamatosan nedvesítettek a jobb csúszás érdekében. Ez a módszer nem igényelt különleges szerkezeteket vagy bonyolult mechanikai megoldásokat, csupán jól szervezett munkaerőt és megfelelően megépített rámpákat A következőkben először a régészetileg alátámasztott, hivatalos módszereket mutatom be, amelyeket a modern egyiptológia elfogad. Ezt követik a logikus, de közvetlen régészeti bizonyíték nélküli alternatív elképzelések, majd a vitatott

elméletek A fejezet végén a történelmi hűség kedvéért ismertetem azokat a megoldásokat is, amelyek népszerűek voltak a múltban, de a mai tudományos konszenzus már nem támogatja őket Hatnub-i rámpa 2018-ban Dr. Roland Enmarch, a Liverpooli Egyetem kutatója és Dr. Yannis Gourdon, a Francia Régészeti Intézet munkatársa vezetésével egy kutatócsoport rendkívül fontos felfedezést tett a Hatnub-i alabástrombányában. Egy mintegy 4500 éves rámparendszert tártak fel, amely konkrét régészeti bizonyítékot szolgáltat arról, hogyan mozgathattak nehéz köveket meredek lejtőkön az Óbirodalom idején. A feltárt rendszer egy központi rámpából áll, amely mintegy 20 százalékos, azaz körülbelül 11 fokos meredekséggel emelkedik. Ez lényegesen meredekebb, mint amit korábban lehetségesnek tartottak. A rámpa két oldalán lépcsősorok futnak végig, amelyek mellett jelentős méretű faoszlop-lyukakat találtak. Ezek átmérője akár 0,5 métert

is elérhetett A régészek feltételezése szerint ezekbe a lyukakba faoszlopokat állítottak, amelyekre köteleket hurkoltak. Ez a rendszer lényegében egy ősi csigaszerű mechanizmusként működhetett, amely lehetővé tette a vonóerő irányának megváltoztatását és megsokszorozását. A Hatnub-i rámpa azért különösen fontos felfedezés, mert ez az első olyan régészeti lelet, amely konkrétan bizonyítja egy kifinomult rámparendszer létezését az Óbirodalom korából. A lelet egyértelműen cáfolja azt a korábbi feltételezést, hogy a piramisépítők csak egyszerű, egyenes rámpákat használhattak volna. A rendszer bonyolultsága és hatékonysága azt mutatja, hogy az ókori egyiptomi mérnökök sokkal fejlettebb technikákkal rendelkeztek, mint azt korábban gondolták. Bár Stephen Brichieri-Colombi olasz mérnök 2019-ben felvetette, hogy az oszlopok inkább fékként szolgálhattak a lefelé mozgó köveknél, a felfedezés mindenképpen

bizonyítja, hogy az óegyiptomiak rendelkeztek a szükséges technológiával a nehéz terhek meredek lejtőkön való mozgatásához. Mark Lehner / NOVA kísérlet A NOVA 1997-ben gyakorlati kísérletet végzett Mark Lehner régész felügyelete alatt, amelyben ókori módszerekkel próbálták meg rekonstruálni a piramisépítést. A kísérlet alapfeltételezéseit és munkaerő-számításait részletesen lásd „Az építésnél résztvevő munkások” fejezetben. A következőkben a rámpás építési módszer gyakorlati megvalósíthatóságára fókuszálunk. Szabó Gergő (2025): A gízai Nagy Piramis 24 A csapat egy egyszerű, egyenes külső rámpát épített, amelynek dőlésszöge körülbelül 8-10° volt. Ez az érték megfelel annak a gyakorlati határnak, amely mellett a kőtömböket még hatékonyan lehet felvontatni emberi erővel. A rámpa felülete nedvesített agyagból és homokból állt, amelyen faszánokat vontattak A kísérlet során

bebizonyosodott, hogy egy 2 tonnás kőtömböt 8 ember képes mozgatni csúsztatószánnal, ha a felületet folyamatosan nedvesen tartják. A nedvesítés kulcsfontosságú volt: az Amszterdami Egyetem 2014-es vizsgálata később megerősítette, hogy a nedves homok akár 50%-kal is csökkentheti a súrlódást. A kísérlet során kis léptékű rámpát használtak, amely körülbelül 6-8 méter magas volt. Ezen a magasságon az egyenes rámpa építése és használata viszonylag egyszerű volt, és a csapat sikeresen demonstrálta, hogy: • A faszánok stabil vontatási felületet biztosítanak • A nedvesített útpálya jelentősen csökkenti az erőkifejtést • A kövek pontos pozicionálása és beépítése emberi erővel megoldható • A koordinált csapatmunka kulcsfontosságú a hatékonysághoz Ez az egyetlen olyan módszer, amely nem elméleti számításokon, hanem valós, gyakorlati próbákon alapul. A kísérlet egyértelműen bizonyította, hogy az ókori

egyiptomiak rendelkezésére álló egyszerű technikákkal – faszánok, nedvesített útpálya, emberi vonóerő – a piramisépítés megvalósítható volt. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a kísérlet kis léptékű rámpával dolgozott. A Nagy Piramis esetében egy teljes magasságú egyenes rámpa építése olyan méretű lett volna, amely önmagában is gigantikus építési projektet jelentett volna (lásd „Teljes egyrámpás megoldás” elméletét). A NOVA kísérlet tehát azt bizonyította, hogy a módszer elvileg működik, de nem foglalkozott azzal a gyakorlati kérdéssel, hogy egy 146 méter magas piramishoz mekkora rámpára lett volna szükség, és azt hogyan lehetett volna megépíteni és fenntartani. Oldalsó vagy spirális rámpák Ennél az esetnél nem egy nagy rámpa volt, hanem több kisebb a piramis oldalai mentén vagy annak támaszkodva. Ezek a rámpák is növekedtek az építkezés előrehaladtával, de csak egy bizonyos szintig Amikor

elérték a maximális magasságot, a meglévő szintről új rámpát kellett készíteni. A rámpák egymáshoz és a piramishoz képest többféleképpen helyezkedhettek el, akár egyetlen oldal mentén egyenesen felfelé haladva, akár a piramis körül spirálisan tekeredve, vagy akár mindkét oldalt felváltva használva. Az elméletnek az előnye, hogy a rámpák az épülő piramis falához támaszkodnak, így a belső oldalról már nem kell megtámasztani őket. Ez jelentős idő- és anyagmegtakarítást jelent a teljes rámpás megoldáshoz képest A spirális elrendezés esetén a rámpa folyamatosan követheti a piramis növekvő magasságát anélkül, hogy túlságosan hosszúra vagy meredekké válna. Az oldalsó rámpák alkalmazása azt is lehetővé teszi, hogy több munkacsoport egyidejűleg dolgozhasson a piramis különböző oldalain, így gyorsítva az építkezést. Azonban jelentős hátrányai is vannak ennek a módszernek. Mivel a kőtömböt kötéllel

vontatott szán segítségével mozgatták, ahhoz, hogy be tudjanak kanyarodni a sarkoknál, legalább 10 méter szélesnek kellett lenni a rámpának. Ez nagyon anyagköltségessé teszi a megvalósítást, különösen ha a rámpát a piramis teljes magasságáig kell felhúzni. További probléma, hogy a piramis magasságának növekedésével együtt nő a megteendő út hossza is A spirális rámpa esetén a csúcs közelében a megtett út elérhette akár a 2 kilométert is egyetlen kő feljuttatásához, ami jelentősen lassította volna a munkát. A rámpák építése és bontása is komoly munkaerőt igényelt, és a piramis oldalainak egyidejű burkolása is nehezebb volt, amíg a rámpák ott voltak. Szabó Gergő (2025): A gízai Nagy Piramis 25 Kombinált rámpák használata Jean-Pierre Houdin francia építész 1999-ben kezdett dolgozni egy újszerű megközelítésen, amely szerint a Nagy Piramis építése két különböző rámpás módszer kombinációjával

történt. Houdin arra a következtetésre jutott, hogy a korábbi elképzelések által feltételezett százezres munkaerő helyett valójában precíz mérnöki irányítás alatt mindössze 4.000 munkás dolgozhatott az építkezésen Az elmélet szerint az építkezés első fázisában egy hagyományos, egyenes külső rámpát használtak, amelyet addig emeltek, amíg a piramis elérte a 43 méter magasságot. Ekkorra a piramis teljes tömegének 70 százalékát már beépítették. A második fázisban, miután a külső rámpa elérte a 43 méteres magasságot, annak köveit felhasználva egy belső spirális alagúton vitték tovább a köveket felfelé. Ez a belső rámpa a piramis falán belül, de attól néhány méterre húzódott, és spirálisan tekeredett felfelé a csúcs felé. A belső rámpán fasíneken csúsztatták fel a köveket, és mivel a piramis a négy sarkán nyitott maradt az építkezés alatt, az alagút természetes világítást és szellőzést

kapott, így nem kellett külön megoldani ezeket a problémákat. Az alig 7 százalékos dőlésszögű rámpán 8–10 ember tolta fel a köveket, és ezeket a már elkészült szerkezet mindig megtartotta, így nem volt szükség további alátámasztásra. Houdin szerint ez a megoldás különösen takarékos volt, hiszen ellentétben a korábbi elképzelésekkel, itt minden követ beépítettek, és egy darabot sem hagytak veszendőbe menni. Az elméletet egy 1986-ban elvégzett francia mikrogravitációs vizsgálat eredményeire is alapozzák, amely során a kutatók spirális alagutak nyomait találták meg az épületben. Houdin szerint a belső rámpa a külső falaktól pár méterre még ma is megtalálható A Dassault Aviation repülőgépgyár szakemberei számítógépes szimulációkkal támasztották alá az elmélet megvalósíthatóságát. A koncepció népszerűvé vált, és 2008-ban a National Geographic dokumentumfilmet is készített róla. A tudományos

közösség azonban óvatos, mivel invazív vizsgálatok nélkül nehéz bizonyítani a belső rámpa létezését. Részleges egyrámpás megoldás Ez a módszer egy korábbi elmélet, amely szerint a rámpát csak a piramis magasságának kb. egyharmadáig (körülbelül 50 méter) építették meg Ez a magasság azért optimális, mert ezen a szinten a piramist alkotó anyag mintegy 70 százaléka már beépíthető. Nagyjából ennél a magasságnál van a rámpa tömegének és a beépíthető kőtömbök mennyiségének a legjobb aránya Ezen a ponton ugyanis már nem éri meg tovább növelni a rámpát, mert egyre nagyobb rámpa-növeléssel egyre kevesebb kőtömböt lehetne eljuttatni a piramisra. A fennmaradó kőmennyiséget, amely a piramis felső 18 százalékát alkotja, már egy másik módszerrel juttatták fel – az elképzelés azonban nem specifikálja pontosan, hogy milyen technikával (kisebb segédrámpák, emelőszerkezetek vagy más megoldás). Ez az

elképzelés abban különbözik Jean-Pierre Houdin későbbi, részletesebb kombinált rámpa elméletétől, hogy nem határozza meg konkrétan a felső szakasz építésének módját, míg Houdin egy precíz belső spirális rámpát javasol, amelyet műszaki számításokkal és 3D modellezéssel is alátámasztott. Szabó Gergő (2025): A gízai Nagy Piramis 26 Belső rámpa alkalmazása Dieter Arnold egyiptológus vetette fel először azt az ötletet, hogy a rámpa akár a piramis belsejében is lehetett. Ennek a megoldásnak az előnye, hogy nem kellett túl messziről indulnia a feljárónak, mivel az emelkedő egy része magán a piramison belül helyezkedik el. Ez jelentősen csökkentette volna a külső rámpa szükséges hosszát és anyagigényét. A belső rámpa elmélete szerint az építkezés során a piramis falain belül hagytak volna egy folyosószerű járatot, amelyen keresztül a köveket feljebb szállították. Az építkezés befejezése után ezt a

belső rámpát akár el is zárhatták volna, vagy egyszerűen beépítették a piramis szerkezetébe. Arnold elképzelése szerint a belső rámpa nem kellett, hogy spirális legyen, hanem lehetett egyenes szakaszokból álló cikk-cakk formájú is, amely a piramis belsejében emelkedett felfelé. Ez lehetővé tette volna, hogy a rámpát viszonylag keskeny folyosóként alakítsák ki, amely kevesebb helyet foglalt volna el, mint egy külső spirális rámpa. A módszer különösen a piramis felső harmadának építésénél lehetett előnyös, amikor a külső rámpák már túlságosan hosszúak és munkaigényesek lettek volna. Az elképzelés ellen szóló érv azonban az, hogy semmilyen régészeti vagy más típusú bizonyíték nincs arra nézve, hogy a Nagy Piramison vagy bármely más piramison alkalmazták volna ezt a fajta rámpás módszert. A modern képalkotó technológiák, mint a müon-tomográfia sem találtak olyan belső járatokat, amelyek rámpának

megfelelő méretűek és elhelyezkedésűek lennének. Ezért továbbra is spekulatív marad, bár elméleti szempontból megvalósítható lett volna a korabeli technológiával Teljes egyrámpás megoldás Az elképzelés szerint egy mesterséges feljárót építettek a piramis egyik falára merőlegesen. A rámpa a piramis növekedésével párhuzamosan hosszabbodott és emelkedett, a csúcs felé pedig egyre keskenyedett. Ez az elmélet a legtöbb 19 és 20 századi piramisépítési rekonstrukció alapját képezte, mivel logikusnak és egyszerűnek tűnt Az egyetlen egyenes rámpa alkalmazásának előnye a viszonylagos egyszerűsége volt. Nem kellett bonyolult spirális szerkezetet építeni, és a szállítási útvonal mindig egyenes maradt, ami megkönnyítette a kövek vontatását. A munkaszervezés is egyszerűbb volt, mivel minden szállítási útvonal azonos irányú volt, és nem kellett a sarkok körüli kanyarodással foglalkozni. A rámpa építése és bontása

is viszonylag egyszerű feladat volt az egyenes forma miatt. Azonban ennek a módszernek jelentős hátrányai vannak. A rámpát állandóan emelni és hosszabbítani kellett, ahogy a piramis magasodott, és ezt a műveletet minden újabb szintnél meg kellett ismételni. Ez a folyamatos átépítés, valamint maga a rámpa felépítése és végül a teljes lebontása rengeteg plusz időbe, munkába és alapanyagba került. Flinders Petrie már a 19. században végzett számításokat és felismerte, hogy a vályogtégla nem elég erős ahhoz, hogy ekkora terhet elbírjon, és az ebből készült rámpa egyszerűen szétmállana a nagy nyomás alatt. A legnagyobb probléma azonban a rámpa mérete. A számítások szerint a rámpa, valamint a tartófalak és töltések súlya minimum háromszorosa lett volna a piramis ismert súlyának, de még ennél jóval több is elképzelhető. Ha például szétterítenénk a gízai fennsíkon a rámpa anyagát, az egész terület

körülbelül 2 méterrel magasabb lenne. A gyenge építőanyag miatt igen nagy trapéz alakú építményt kellett volna felépíteni a stabilitás biztosítása érdekében Ilyen hatalmas rámpának óhatatlanul kellene maradványának lenni a környéken, ám a legkorszerűbb földtani és geofizikai elemzések sem találtak semmiféle árulkodó nyomot sem a gízai fennsíkon, sem a környező területeken. Szabó Gergő (2025): A gízai Nagy Piramis 27 Emelődarus módszer Hérodotosz és Diodórosz ókori történetírók szerint a munkások egyszerű emelőgépek segítségével dolgoztak a Nagy Piramison. A szóban forgó gépek azonban csak egyszerű emelőrudak lehettek, olyanok, mint az Egyiptomban máig használatos saduf, amely egy két cölöp között felfüggesztett emelőrúd. Az egyik végére súlyos agyagkoloncot erősítettek nehezék gyanánt, másik végére pedig akasztják az edényt vagy terhet, amelyet az ellensúly segítségével könnyen lehet

emelni. Ez egy gémeskúthoz hasonló egyszerű szerkezet, amelyet ma is használnak Egyiptomban víz merítésére a Nílusból és csatornákból. Az elmélet szerint ilyen egyszerű emelőszerkezetekkel soronként emelgették volna felfelé a kőtömböket, minden egyes szintnél újra pozícionálva az emelőket Azonban ez a módszer több jelentős hátránnyal rendelkezik. A saduf viszonylag gyenge szerkezete nem teszi lehetővé a súlyosabb kőtömbök megemelését, amelyek akár több tonna súlyúak is lehettek. Ha az emelőkar hossza túl nagy, akkor könnyen eltörik a fa, viszont ha kicsi, akkor egy emelővel csupán 2–2,1 méter magasságot lehet egyszerre leküzdeni, ami nagyjából a piramis alsóbb sorainak magassága. Egy ilyen szerkezettel csak egy sornyit tudtak volna emelni egyszerre, így igen sok ilyen faemelőszerkezetet kellett volna elhelyezni a piramis különböző pontjain További probléma, hogy az emelőkar a kőtömböt ugyan függőlegesen megemeli,

de vízszintesen még manuálisan rá kell segíteni arra a szintre, amelyre emelni kívánják, és ehhez a munkához sok ember kellett volna. Ezen túlmenően sehol Egyiptomban nem találunk olyan ábrázolást vagy utalást, ami azt támasztaná alá, hogy az építkezéseken használták volna ezt a szerkezetet piramisépítésre. A piramis méretét figyelembe véve legalább több tucat ilyen szerkezetnek kellett volna lennie, és ezek faszerkezetéhez szükséges alapanyagot a mai Libanon területéről kellett volna importálni, ami roppant költséges művelet volt. A piramis csúcsához közeledve a daruknak már nem lett volna helyük, mivel olyan kis felület maradt az egymásra rakott köveken. Ez a módszer vélhetően egy újabb félreértett legenda eredménye, amely a Khufu halála óta eltelt óriási időintervallum és a közvetítő közeg torzítása miatt került a görög történetíró jegyzeteibe. Bölcsők használata Flinders Petrie szerint a súlyos

kőtömböket erős deszkákból vagy fahasábokból készült nagy szerkezetekkel emelték fel, és ezeket bölcsőknek nevezte. Olyan segédeszközök voltak ezek, amik összekötött hintaszéktalpakra emlékeztetnek A francia Choisy az Építőművészet az Egyiptomiaknál című 1904-es munkájában ezeket a szerkezeteket azonosította Hérodotosz gépeivel A megközelítően egyforma oldalú kőtömbök alá fabölcsőket helyeztek, ezekkel ide-oda billentették a kőtömböt, miközben a felemelt részt faékekkel aládúcolták. Feszítő- és emelőként fa- és talán fémrudakat is használhattak. A bölcsők lényegében két ívelt felületű faszerkezet voltak, amelyek lehetővé tették a kő kontrollált billegtetését anélkül, hogy az egyensúlyát vesztené. A bölcsős módszer elméletileg lehetővé tette volna a kövek fokozatos emelését anélkül, hogy túl nagy erőkifejtésre lett volna szükség egy adott pillanatban. A billentőmozgás kihasználta a

mechanikai előnyt, és több ember együttműködésével viszonylag nagy tömegeket is lehetett mozgatni. A módszer rugalmas volt abban az értelemben, hogy alkalmazható volt különböző méretű kövekhez is, megfelelően méretezett bölcsőkkel. Choisy szerint ezek a szerkezetek megmagyarázhatják Hérodotosz rejtélyes megjegyzését az építkezésnél használt gépekről. A módszer azonban rendkívül bonyolult és munkaigényes volt, ezért valószínűtlenné teszi széles körű alkalmazását. A kőtömb felbillegtetéséhez rengeteg fahasábra volt szükség, amelyből kevés állt rendelkezésre Egyiptomban, és csak drágán lehetett beszerezni importból. A folyamat lassú volt, és nagyobb magasságban rendkívül veszélyessé vált, mivel egy megcsúszó bölcső vagy kő súlyos baleseteket okozhatott. A módszer hatékonysága megkérdőjelezhető, különösen a piramis alsó régióiban, ahol több tonnás köveket kellett volna emelni. Ráadásul

nincsenek régészeti bizonyítékok arra nézve, hogy a bölcsőt használták volna az Óbirodalom korában. A legkorábbi hasonló leletek is csak az Újbirodalom korából származnak, ami több mint ezer évvel a piramisépítés aranykora után van. Szabó Gergő (2025): A gízai Nagy Piramis 28 Billegtetés emelés Flinders Petrie szerint a hosszú oszlopszerű kőtömböket úgy emelték meg, hogy először a súlypontjukhoz közel alájuk dugtak egy kihegyezett kőhasábot, és az így alátámasztott kőtömböt azután az egyik oldalára billentették úgy, hogy a tömeg súlya az egyik alátéthasábra nehezedett. A másik hasáb ezután szabaddá vált, és a kőék alá egy téglaalakú idomot helyeztek, majd a folyamat kezdődött elölről a másik oldalon. Ezt ismételgetve, apránként emelték a követ egyre magasabbra. Ez egy lassú, de viszonylag egyszerű módszer lehetett kisebb kövek esetében A módszer előnye, hogy nem igényel különösebb

szerkezetet, csak kőhasábokat és ékeket. Petrie úgy gondolta, hogy ez különösen hasznos lehetett a piramis felsőbb régióiban, ahol kisebb kövekkel dolgoztak A módszer azonban jelentős hátrányokkal rendelkezik: rendkívül lassú, nagyobb magasságban veszélyes, és a kőtömb méretének növekedésével exponenciálisan nő a bonyolultsága. Ezekből adódóan valószínűtlen, hogy széles körben alkalmazták volna. A végső munkálatok Míg az alsó rétegek építése során tágas munkafelület állt rendelkezésre, a csúcshoz közeledve ez a tér fokozatosan beszűkült, így egyre kevesebb munkásnak jutott hely, és az anyagmozgatás is bonyolultabbá vált. A felépítés szakaszossága Flinders Petrie mérései alapján a piramis legalsó rétegének kövei 148 cm magasak voltak, míg a csúcs felé haladva ez fokozatosan csökkent – a legfelső rétegek kövei már alig haladták meg az 50 cm-t. Ez tudatos tervezési döntés eredménye volt: a kisebb

kövek könnyebben mozgathatók, és az építkezés utolsó fázisában, amikor már kevés hely állt rendelkezésre, ez jelentős előnyt jelentett. A kövek tömege is fokozatosan csökkent – míg az alsó rétegek tömbje átlagosan 2,5 tonnát nyomott, addig a felső szakaszon már jóval könnyebb kövekkel dolgozhattak a munkások. Burkolókövek elhelyezése Régészeti bizonyítékok hiányában nem eldönthető egyértelműen, hogy milyen módszert alkalmaztak, vagy esetleg több technikát is használtak a piramis különböző részein. Alulról felfelé haladás: Ez a megoldás követi az építkezés logikáját - az alsó sorokat előbb helyezik el, az újabb rétegek ezekre támaszkodva épülnek fel. A kövek stabilan állnak, mivel minden sor az alatta lévőre támaszkodik A módszer hátránya, hogy a már elhelyezett burkolókövek csiszolása és polírozása nehézkes, és fennáll a veszélye annak, hogy a felülről érkező kövek mozgatása során

megkarcolják vagy megsértik az alul már kész, fényes felületeket. Felülről lefelé haladás: Ennél a csúcsról indulva, fokozatosan lefelé haladva helyezik el és csiszolják a burkolóköveket. Előnye, hogy a kövek precíz illesztése és polírozása sokkal könnyebben megvalósítható, ha már stabil szerkezeten dolgoznak, és nem kell attól tartani, hogy a felső munkálatok károsítják az alul már kész felületeket. Továbbá a rámpák fokozatos bontásával párhuzamosan lehet haladni lefelé. Hátránya, hogy a burkolóköveket nehezebb rögzíteni felülről, mivel nem támaszkodnak az alattuk lévő sorra, így ideiglenesen meg kell támasztani őket az építési szerkezetekkel. Szabó Gergő (2025): A gízai Nagy Piramis 29 A piramidion elhelyezése A piramidion – vagy ben-benet, ahogy az ókori egyiptomiak nevezték – elhelyezése volt az építkezés szimbolikus befejezése. Ez a kis piramis alakú csúcskő a piramis arányait és

dőlésszögét követte, és gyakran értékes anyagokból készült. Az Óbirodalom idején jellemzően gránitból vagy finom turai mészkőből faragták, amelyet aztán arannyal vagy elektrummal (arany-ezüst ötvözet) vontak be. A Középbirodalom és a piramisépítés aranykorának végére általában gránitból készültek és feliratokkal, szimbólumokkal látták el őket A helyére illesztése rendkívüli mérnöki precizitást igényelt, amelyhez koordinált munkára, vélhetően emelőrudakra és ellensúlyos rendszerekre volt szükség, hasonlóan ahhoz, amit a piramis belső részének építésénél is alkalmaztak. Miután a magasba emelték, a piramidiont pontosan kellett igazítani az alatta lévő burkolókövekhez, majd gipsz habarccsal vagy farkasfogas kötésekkel rögzítették, biztosítva az ellenállást az eróziónak és a szélterhelésnek. A Vörös Piramison (Dahsúrban) végzett régészeti kutatások megtalálták az ilyen habarcs kötés

maradványait. Rainer Stadelmann régész 1982-ben Sznofru Vörös Piramisánál felfedezte az eddig legrégebbi ismert piramidion töredékeit. Ezeket a finom fehér turai mészkőből készült darabokat a piramis keleti oldalán szétszóródva találták meg, és rekonstrukciójuk alapján a csúcskő magassága megközelítőleg 0,75–0,8 m (kb 1,5 egyiptomi könyök) lehetett. Sznofru másik piramisához, a Dahsúrban található Tört Falú Piramishoz tartozó piramidion ma a Kairói Egyiptomi Múzeumban látható – ez az egyik ritka ép példány, amely jól szemlélteti a piramis csúcsának vallási szimbolikáját. A hiányzó csúcskő Diodórosz Szicíliai történetíró, aki i. e 25 körül járt Egyiptomban, már akkor is arról számolt be, hogy a piramis teteje egy lapos platformot képez (ma kb. 9 méternyi rész hiányzik), tehát a csúcskő már az ókorban sem volt meg. A hiányra az alábbi, reális alapokon nyugvó magyarázatok léteznek: • A külső

burkolat bontása során tűnt el: A középkorban a piramis fehér turai mészkőburkolatát lebontották. Mivel a bontás technikai okokból fentről lefelé haladt, a csúcskő útban volt, és az elsők között távolították el. • Célzott rablás az értéke miatt: Az Óbirodalom idején a csúcsköveket gyakran arannyal vagy elektrummal (arany-ezüst ötvözet) vonták be. Ez az értékes borítás már az ókorban is vonzotta a kincskeresőket. • Soha nem készült el: Létezik olyan elmélet is, miszerint az építkezés befejezetlen maradt Khufu halála vagy a források kimerülése miatt. • Vallási vagy politikai ok: Későbbi korszakok uralkodói vagy vallási csoportjai szándékosan eltávolíthatták a csúcsot, hogy megfosszák a piramist szimbolikus erejétől. A hiányzó csúcskő kérdése továbbra is a piramisépítés egyik nyitott rejtélye marad, különösen annak fényében, hogy más piramisoknál (pl. a Vörös Piramisnál) találtak

piramidion-töredékeket a helyszínen Szabó Gergő (2025): A gízai Nagy Piramis 30 VI. fejezet A Nagy Piramis belső szerkezete Bejárat Az eredeti, nyeregtetős (chevron) bejárat az északi oldalon található, az alap szintjétől mért magassága 17,05 m (kb. 32,6 királyi könyök) és a piramis geometriai középvonalától keletre, kb. 7–7,5 méterre található31 Sztrabón antik forrás szerint egy mozgatható kőlap zárta le a bejáratot, amely kívülről láthatatlanul illeszkedett a falba. Ez a mechanizmus ma már nem létezik, de a bejárat körüli kivágások tanúsága szerint létezett valamilyen zárórendszer.32 Hasonló megoldásokat két másik IV dinasztiabeli piramisokban is alkalmaztak, de a pontos mechanizmus rekonstrukciója vitatott A bejárattól indul az 1,04 m széles és 1,19 m magas Leszálló folyosó, amely 28 m után elágazik: egyik ága felfelé halad (Felszálló folyosó), a másik tovább ereszkedik lefelé. A jelenlegi turista

bejárat (al-Ma'mun bejárat) kb. 7 méterrel az eredeti alatt, az alaptól kb. 10 m magasan található 832-ben al-Ma'mun kalifa emberei vágták be, miután az eredeti bejáratot nem találták Az eltérés pontos értéke a piramis középpontjának rekonstrukciójától és a mérési módszertől függ, mivel az eredeti burkolókőzet hiánya miatt a középvonal csak közelítőleg határozható meg. 32 Flinders Petrie forgó csapos ajtót, Ludwig Borchardt könnyen felhajtható lapos táblát feltételezett. I E S Edwards szerint ez később került oda, és a sírablók után több alkalommal is lezárták, majd újranyitották a piramist. 31 Szabó Gergő (2025): A gízai Nagy Piramis 31 A földalatti kamra A sziklába vájt alsó kamra mintegy 30 méternyire az alapszint alatt található, és nem pontosan a piramis tengelyén, hanem attól kissé déli irányba helyezkedik el. A hozzá vezető Leszálló folyosó teljes hossza megközelítőleg 105 m; ebből

az első 28 m a piramis törzsén keresztül, a fennmaradó közel 77 m pedig az alapkőzetben halad. A folyosó 1,04 m széles és 1,19 m magas, mindvégig megtartja a kb 26°18'-os lejtési szöget, majd egy 8,8 m hoszszú vízszintes szakasszal torkollik a kamrába A kamra kelet-nyugati irányban 14,1 m (kb. 26,7 királyi könyök), észak-déli irányban pedig 8,3 m (kb 15,9 királyi könyök) hosszú és 3,5 m (kb. 6,7 királyi könyök) magas. A mennyezet viszonylag sima, míg a falak és a padló befejezetlenek A kamra közepén egy négyszögletes, 3 m mély akna található (bár eredeti mélysége ismeretlen, mivel idővel részben betemetődött), a bejárattal szemben, a kamra déli sarkában pedig egy 60 × 60 cm-es keresztmetszetű, kb 16,5 m hosszú befejezetlen folyosó nyílik délkeleti irányba, amely hirtelen megszakad. A hivatalos egyiptológiai álláspont szerint ez a kamra az eredeti sírkamra helye lett volna, de az építési terv módosítása miatt

félbehagyták, és új helyet jelöltek ki (Királyné kamrája, majd később Király kamrája). Ez az elmélet azonban több kérdést is felvet: Ellenérvek a sírkamra-elmélettel szemben: • A korábbi fáraói sírok túlnyomó többsége a talajszint alatt vagy közvetlenül annak közelében helyezkedik el, így logikus lett volna itt is így megépíteni. • A folyosó túl szűk (1,04 m széles és 1,19 m magas) ahhoz, hogy a szarkofágot le lehessen vinni. Ha a lenti kamrát véglegesnek szánták volna, a szarkofágnak már ott kellene lennie, vagy a folyosót eleve tágasabbra tervezik. • Miért kezdtek volna el építeni egy második, befejezetlen folyosót? • Egy temetkezési sírkamrába nem illik bele egy „kút” jellegű mélyedés. Alternatív magyarázatok: • Geotechnikai vizsgálat: Lehetséges, hogy a folyosót és a kamrát talajtani vizsgálat céljára mélyítették. A gízai sziklapad réteges mészkőből és mészkőtufából áll, amely

helyenként szivacsos szerkezetű, így nem minden területe alkalmas több millió tonnás építmény alapozására. Az építőknek meg kellett győződniük az altalaj stabilitásáról. A mennyezet gondos kifaragása azt szolgálhatta, hogy figyelni tudják annak esetleges deformációját vagy repedését, ami túlterhelésre utalt volna. • Terhelés-eloszlás ellenőrzése: Az építkezés során kritikus fontosságú volt az egyenletes súlyeloszlás biztosítása. Egyes kutatók szerint a kamra aljában lévő aknába egy kötélen függőónt bocsáthattak le, amely jelezhette volna, ha az építkezés során valamelyik oldalon egyenlőtlen terhelés keletkezik, és az egész építmény megbillenni kezd. Modern kutatások: A 2010-es évek óta végzett georadar és szeizmikus vizsgálatok nem találtak további rejtett tereket a kamra környezetében, ami alátámasztja, hogy ez a tér valóban befejezetlen maradt, nem pedig szándékosan elrejtett szerkezeti elem része.

Hérodotosz leírása: Szerinte Khufu valódi sírja egy mesterséges szigeten helyezkedik el, amelyet a Nílus egy odavezetett csatornája vesz körül a piramis alatt.33 Modern régészeti vizsgálatok azonban nem találtak nyomát sem csatornának, sem földalatti szigetnek. Figyelembe véve a már említett két évezredes időtávot, valószínű, hogy a szerző nem a magas rangú tudást őrzőktől, hanem a köznép körében élő szájhagyományokból merített. A georadar és szeizmikus vizsgálatok szerint a legalsó kamra alatt nincs további rejtett tér vagy víztartó struktúra. 33 Lásd az 1. melléklet II/124 részét Szabó Gergő (2025): A gízai Nagy Piramis 32 A Nagy Galéria Az egyik legfigyelemreméltóbb és legkülönlegesebb építészeti alkotás a piramisban – sőt, az egész ókori egyiptomi építészetben egyedülálló. Semmilyen más piramisban nem található hasonló struktúra Megközelítés és elhelyezkedés: A Nagy Galériához vezető

folyosó (Felszálló folyosó) 39,32 m hosszú, 1,04 m széles (kb. 2 királyi könyök), 1,2 m magas (kb 2,3 királyi könyök), és ugyanúgy, mint maga a galéria, az alappal kb 26°18'-os szöget zár be A folyosó végénél található egy háromirányú elágazás: • Vízszintesen előre: a Királyné kamrájába vezető folyosó • Felfelé, két oldalt lépcsőkön: a Nagy Galéria • Függőlegesen lefelé: egy szűk kürtő (kb. 60 cm átmérőjű), amely először függőlegesen merül alá, majd rézsútosan irányt vált, végül a Leszálló folyosó nyugati falába torkollik Feltételezések szerint ezen a kürtőn keresztül hagyhatták el a munkások a Nagy Galériát, miután a zárórendszert aktiválták és a gránittömböket a helyükre engedték. A Nagy Galéria méretei: • Magasság: 8,53 m (kb. 16,3 királyi könyök) • Hosszúság: 46,6 m (kb. 89 királyi könyök) • Szélesség a padlónál: 2,09 m • Szélesség a mennyezetnél: 1,04 m

(kb. 2 királyi könyök) Padkák és hornyok: Mindkét oldalt, a galéria rámpái mentén egy-egy 61 cm magas és 52–53 cm széles padka húzódik. Ezekben összesen 28 pár (56 db) bemélyedés található: 27 pár a lejtős szakaszon, egy további pár pedig a galéria felső végénél, a Nagy Lépcső szintjén. Bár a mélyedések átlagos távolsága megközelíti a 1,05 métert (2 királyi könyök), elhelyezkedésükben és hosszukban kismértékű, periodikus eltérések figyelhetők meg. A bemélyedések célja máig tisztázatlan. Álboltozatos szerkezet: A falakat szegélyező borítólapok a padlótól számítva 2,29 m-ig (kb. 4,4 királyi könyök) függőlegesen haladnak, utána pedig mindegyik kőtömb az alatta levőtől nagyjából 7,6 cmrel (kb. 4 digit, azaz egy tenyérnyi távolsággal) beljebb ugrik – összesen hét sorban Ez az úgynevezett álboltozat (corbelling) fokozatosan szűkíti a teret felfelé, így a mennyezet szélessége már csak 1,04 m. Ez

az építészeti megoldás egyben tehermentesítő funkciót is ellát: a felette lévő több millió tonnás kőtömeg súlyát szétosztja az oldalsó falakra. Fali mélyedések és rögzítési pontok: A falak mentén, az álboltozat szintjein egymással szemben, egyenlő magasságban szabályos mélyedések (hornyok) láthatók. Ezek átlagosan 25 cm szélesek és 15 cm mélyek, és egymástól szabályos, 1,06 m-es (kb 2 királyi könyök) távolságra helyezkednek el. A galéria két oldalán összesen mintegy 90 ilyen mélyedés található Pontos funkciójuk nem bizonyított, de a legvalószínűbb elméletek szerint egy ideiglenes faszerkezet (állványzat vagy gerendázat) rögzítésére szolgáltak Zárórendszer maradványai: A galéria végénél található egy több mint 10 tonnás, 2,1 m hosszú, 1,6 m magas és széles gránittömb, az úgynevezett „Nagy Lépcső” (Great Step), mely valószínűleg a zárórendszer része volt. A homloklapja pontosan a piramis

kelet-nyugati középvonalával esik egybe A Nagy Galériában kellett tárolni az építkezés befejezéséig azokat a három hatalmas gránit zárókövet is (mindegyik kb 1,6 × 1,6 m és 2,3 m hosszú), amelyekkel a Felszálló folyosót lezárták. Ezek a blokkok ma a Felszálló folyosó alján találhatók – miután a sírrablók megpróbálták átvésni őket, végül megkerülték azokat az al-Ma'mun-alagúton keresztül. Szabó Gergő (2025): A gízai Nagy Piramis 33 Elméletek a rendeltetésről • • • A zárórendszer és ellensúly-mechanizmus tárolója: A legelfogadottabb mérnöki elmélet szerint a Nagy Galéria egy hatalmas „gépházként” szolgált. A falak mentén lévő mélyedésekben olyan faállványzatot rögzítettek, amely a Felszálló folyosó lezárásához használt gránitblokkokat tartotta készenlétben a galéria padlóján. A temetés után ezeket innen engedték le a helyükre Szállítási és emelési segédszerkezet: Az

építészeti elemzések (különösen Jean-Pierre Houdin kutatásai) szerint a galéria meredek dőlésszöge lehetővé tette egy belső ellensúly-rendszer működtetését. Egy guruló súlyokkal terhelt kocsi segítségével vontatták fel a Király kamrájának 50–80 tonnás gránitgerendáit a piramis magasabb szintjeire. Ebben a megközelítésben a galéria egy belső „emelőgép” funkcióját töltötte be Strukturális tehermentesítés: Az álboltozatos kialakítás nemcsak esztétikai választás volt: a 8,6 méteres magasság és a fokozatosan szűkülő falak biztosították, hogy a felette lévő kőtömeg súlya ne roppantsa össze a folyosót, hanem a terhelés oldalirányba, a piramis tömör magja felé adódjon át. Modern vizsgálatok A 2017-es ScanPyramids projekt müon-tomográfiás vizsgálata34 során felfedeztek egy korábban ismeretlen, nagy üreget a Nagy Galériával nagyjából párhuzamosan, kb. 10–15 méterre felette Ezt az üreget „Nagy

Üreg” (Big Void) néven emlegetik a szakirodalomban. • Hosszúság: kb. 40–47 méter között • Magasság: kb. 8 méter • Szélesség: kb. 2 méter • Dőlésszög: Nagy Galériához hasonló A felfedezést 2017. november 2-án publikálták a Nature folyóiratban Három különböző müon-detektort35 használtak (francia, japán és kanadai csapatok), és mindhárom egymástól függetlenül megerősítette az üreg létezését. Funkciója vitatott: • Tehermentesítő kamra: Lehetséges, hogy egy újabb statikai könnyítés. • További temetkezési hely: Elképzelhető, hogy újabb, még feltáratlan kamra. • Építészeti szükségszerűség: Az építkezés során használt belső rámpa vagy építési tér maradványa. Fontossága: Ez volt az első jelentős belső szerkezeti felfedezés a Nagy Piramisban a 19. század óta A felfedezés óta nincs fizikai hozzáférés az üreghez – csak nem invazív módszerekkel (müon-tomográfia, georadar36)

vizsgálható. Legújabb fejlemény: 2023. márciusában a ScanPyramids projekt kutatói publikálták egy korábban már jelzett kisebb üreg létezését a piramis északi homlokzatában, közvetlenül a nyeregtetős bejárat mögött. Ezt a felfedezés korai szakaszában „Kis Üreg”-ként (Small Void) emlegették, de a 2023. februári endoszkópos vizuális megerősítés után hivatalosan az „Északi Folyosó” (North Face Corridor) nevet kapta Az üreg 9 m hosszú, 2 m széles és 2,18 méter magas. A felfedezés jelentőségét növeli, hogy ez az első olyan belső tér a piramisban, amelyet modern technológiával (endoszkóppal) dokumentáltak anélkül, hogy az építményt megrongálták volna Olyan detektálási eljárás, amely a világűrből érkező, nagy áthatolóképességű müon részecskék elnyelődése és szóródása alapján alkot képet nagy kiterjedésű objektumok belső sűrűségeloszlásáról, hasonlóan a röntgenfelvételhez. 35 Olyan

érzékelőműszer, amely képes a kozmikus sugárzásból származó müonok észlelésére, haladási irányuk és energiájuk mérésére. Működése leggyakrabban gáztöltésű kamrákon vagy szcintillációs anyagokon alapul, amelyek fényvagy elektromos jelet bocsátanak ki, amikor egy részecske áthalad rajtuk 36 Nagyfelbontású geofizikai mérőműszer, amely nagyfrekvenciás elektromágneses hullámok visszaverődését használja a talaj vagy épületszerkezetek roncsolásmentes vizsgálatára. Segítségével lokalizálhatók a föld alatti objektumok (pl falak, üregek, közművek) és réteghatárok. 34 Szabó Gergő (2025): A gízai Nagy Piramis 34 A Királyné kamrája Megközelítés: A Királyné kamrájához vezető vízszintes folyosó a Nagy Galéria elágazásától indul, és 38,15 m hosszú (kb. 73 királyi könyök), 1,04 m széles (kb 2 királyi könyök) és 1,17 m magas (kb. 2,2 királyi könyök) A folyosó utolsó 5,5 méteres szakaszának

süllyesztett padlója van, ahol a belmagasság 1,73 méterre (kb. 3,3 királyi könyök) növekszik. Ennek a változtatásnak pontos oka vitatott: a kutatók között felmerült építési fázisváltás, szerkezeti könnyítés vagy ideiglenes munkatér kialakításának lehetősége, de egyértelmű konszenzus nincs a magyarázatot illetően. A kamra jellemzői: A piramis észak–déli és kelet–nyugati középvonalának metszéspontjához rendkívül közel helyezkedik el, ezért az elhelyezkedése közel szimmetrikus a piramis alaprajzához képest. A kamra méretei: • Kelet-nyugati irány: 5,76 m (kb. 11 királyi könyök) • Észak-déli irány: 5,24 m (kb. 10 királyi könyök) • Padlótól a falak tetejéig: 5,18–5,48 m között változik • Teljes magasság: 6,22 m (kb. 11,9 királyi könyök) • Alaptól mért magassága: 21,19 m (kb. 40,5 királyi könyök) A kamra mennyezete nyeregtetős boltozat (gabled roof), amely 11 hatalmas mészkő gerendából áll,

mindkét oldalról 5–5 gerenda hajlik be a középvonal felé, felül pedig egy zárógerenda fedi le a tetőt. A falai és a menynyezet gondosan lesimított, finom szemcséjű mészkőből készültek (nem gránitból, mint a Király kamrája), és hézagmentesen illeszkednek egymáshoz. Az eredeti padlóburkolat nagy része hiányzik Az első kutatók (mint Flinders Petrie vagy Piazzi Smyth) azt figyelték meg, hogy a falakat vastag, néhol több centiméteres sóréteg (nátrium-klorid) borította, ami a mészkő falak erózióját okozta. A só kivirágzás összhangban van azzal a feltételezéssel, hogy a kamra évezredekig zárt volt, de ezt későbbi mikró klimatikus változások is okozhatták. A keleti fülke A helyiség keleti falában egy ötszintes, felfelé szűkülő fülke (niche) található, amelynek magassága 4,67 m (9 királyi könyök). A fülke az alapnál 1,57 m széles (3 királyi könyök), mélysége pedig 1,04 m (2 királyi könyök). A falba

süllyesztett beugrók révén a legfelső pontján már csak 0,52 m (1 királyi könyök) szélességű. A hátsó fal mögött egy kincskereső járat (rablójárat) található, amelyet később vájtak bele. Jelenleg üres és semmilyen szobor, edény vagy tárgy nem maradt benne. Elméletek a fülke rendeltetéséről: • Ka-szobor: A leggyakrabban hivatkozott elmélet szerint Khufu ka-szobra állhatott itt. A ka-szobor az ókori egyiptomi hitvilágban az elhunyt király lelkének „lakhelye" volt, amely átvette az áldozatokat és biztosította a túlvilági életet. A fülke mérete megfelelő egy életnagyságú vagy annál nagyobb szobor számára. Közvetlen régészeti bizonyíték azonban nem áll rendelkezésre, és egyes egyiptológusok inkább tipológiai párhuzamként kezelik ezt a magyarázatot, nem pedig bizonyított tényként • Istenszobor: egyes kutatók szerint elképzelhető, hogy egy istenszobor (pl. Horus, Thot vagy Anubis) kapott itt helyet, amely

védelmező szerepet töltött be a kamrában. • Építészeti elem / álszentajtó: Az is lehetséges, hogy a fülke nem funkcionális, csupán szimbolikus vagy építészeti elem, amelyen keresztül a lélek ki-be járhatott. • Thot papirusztekercs / varázslatok: Alternatív elméletek szerint itt tárolhatták a Halottak Könyve másolatát vagy más varázs papiruszokat, amelyek segítették a király túlvilági útját. Szabó Gergő (2025): A gízai Nagy Piramis 35 A „szellőzőaknák” felfedezése Waynman Dixon37, angol mérnök, aki Charles Piazzi Smyth38 alkalmazásában dolgozott, 1872 szeptemberében fedezte fel a két rejtett kürtőt. Dixon egy egyszerű módszerrel bukkant rájuk: kopogtatva a falakat, üreges hangot hallott két helyen. Egy vésővel áttörte a vékony mészkő fedőlapot, és mögötte megtalálta a kürtőket Dixon csuklókkal egymáshoz csatolt vasrudakat tolt fel az aknába, naplója szerint „hatalmas felfedezést remélve”, ám a

rudak beszorultak kb. 20 méter után Jelenléte a mai napig vitatott – egyes beszámolók szerint a rudak részben eltávolításra vagy elmozdulásra kerültek az évtizedek során. Az északi kürtőben Dixon és társa, Dr. James Grant39 három rendkívül fontos tárgyat talált, amire „Dixon-leletek” néven szoktak hivatkozni: • Fadarab: Cedrusfa, kb. 13 cm hosszú, egyik vége megmunkált • Bronz- vagy rézhorgot (melynek formája egy fecskefarokra emlékeztet): kb. 5–7 cm hosszú Érdekessége, hogy a rajta lévő furatok és a formájuk alapján egyes kutatók (például Rudolf Gantenbrink) szerint egyfajta rituális eszközként vagy a „szájmegnyitás” szertartásához használt kellékként szolgálhattak. • Gránitgolyó: megközelítőleg 0,5 kg tömegű; anyaga diorit vagy gránit (pontos ásványtani meghatározása máig vitatott). A leletek sorsa az évtizedek alatt szétvált: a gránitgolyó és a rézkampó a British Museum gyűjteményébe

került. A fadarab azonban két helyen is fellelhető: kisebb szilánkjai Londonban (EA 71302 leltári szám alatt), míg a legnagyobb darabja az Aberdeeni Egyetem (University of Aberdeen) raktárából került elő 2020-ban egy szivardobozban, miután több mint 100 évig elveszettnek hitték. A fadarab kormeghatározása: Az Aberdeeni Egyetem radiokarbon (C14) kormeghatározást végzett rajta, amely meglepő eredményt hozott: 95%-os valószínűséggel i. e 3341–3094 közé datálták Ez azt jelenti, hogy a fa körülbelül 700–1000 évvel Khufu uralkodása (i. e kb 2560) előttről származik – ami első pillantásra meglepőnek tűnik. Lehetséges magyarázatok az ellentmondásra: • „Öreg fa” (Old Wood): A legvalószínűbb magyarázat a cédrusfa sajátosságaiból adódik. A cédrus rendkívül lassan növő fa, és mivel a C14 módszer az adott gyűrű keletkezési idejét méri, a törzs belső részeiből származó minta akár évszázadokkal korábbi dátumot

mutathat, mint a fa kivágása. Ezt tetézheti az újrahasznosítás: a Libanonból importált, drága cédrust az egyiptomiak gyakran generációkon át megőrizték és újra felhasználták. • Szennyeződés: A C14 módszer érzékeny lehet szennyeződésekre. Ha a fadarab több mint 100 évig egy szivardobozban hevert, dohányfüsttel, papírral és más anyagokkal érintkezve, akkor az eltorzíthatta az eredményt. Bár a mintát alaposan megtisztították, nem biztos, hogy teljesen eltávolították az összes szennyeződést. • Nem eredeti tárgy: Elméleti lehetőség, hogy a fadarab nem is a kürtőből származik, hanem Dixon vagy kollégái később keverték össze más leletekkel. Ez azonban kevésbé valószínű, mivel Dixon naplója részletesen dokumentálja a felfedezést Modern álláspont: A tudományos konszenzus szerint a datálási anomáliát az „öreg fa” jelensége magyarázza. Hasonlót figyeltek meg más egyiptomi leleteknél is – például a

Dzsószer-piramis fadarabjainál. Ez nem jelenti azt, hogy a piramist i. e 3300-ban építették volna, csupán azt, hogy régi fát használtak fel az építkezéshez vagy rituális célokra Észak-angliai származású brit építőmérnök, a nagy múltú Sir Raylton Dixon & Co. hajógyár társtulajdonosa Skót királyi csillagász. 39 Kairóban élt skót orvos és műkedvelő egyiptológus. 37 38 Szabó Gergő (2025): A gízai Nagy Piramis 36 A „szellőzőaknák” újbóli feltárása Rudolf Gantenbrink müncheni mérnök, a müncheni Deutsches Archäologisc-hes Institut (DAI) megbízásából elkészítette az Upuaut-2 nevű robotot (Upuaut = „Az utak megnyitó-ja”, az egyiptomi mitológiában Anubisz egyik neve). Az Upuaut robot jellemzői: • Lánctalpas: könnyedén mozog a meredek kürtőben. • Kamera: HAD CCD kamera gyenge fényben is működik. • Lézer távolságmérő: folyamatosan méri a távolságot. • Halogén reflektorok: világítás a

sötét kürtőben. • 250 m hosszú kábel: távirányítás és adatátvitel. Déli kürtő feltárása: Gantenbrink 1993. március 22-én beküldte az Upuaut-2-t a déli kürtőbe A robot 64,67 m után megállt egy mészkő zárólapnál (blocking stone), amire gyakran Gantenbrink-ajtóként hivatkoznak. A zárólapon található jellegzetességek: • Két rézfül (copper handle): A lapon két beágyazott réz díszítőelem (fülek) található. Az egyik rézfül már sérült volt (egyik szára letört és a zárólap előtt feküdt a porban). • Repedések: A mészkő lap nem teljesen homogén, apró repedések látszanak rajta. • Keskeny rések: A lap és a kürtő fala között kis hézagok vannak (1–2 mm). Északi kürtő feltárása: Gantenbrink az északi kürtőt is feltérképezte, de ez sokkal nehezebb terep volt: • Változó szélesség és magasság: a kürtő keresztmetszete 20–23 cm között változik. • Kidolgozatlan kövek: sok helyen nincsenek simára

csiszolva a falak. • Elmozdult kövek: néhány helyen a kövek eltolódtak. • Kb. 20 méter után a robot elakadt egy éles kanyarban, ami miatt nem tudott tovább menni Gantenbrink 1993. április 16-án nyilvánosan bejelentette a felfedezést a médiának, mielőtt az egyiptomi hatóságok engedélyezték volna Zahi Hawass ezt súlyos protokollsértésnek tekintette, és azonnal leállította a munkálatokat Gantenbrink elveszítette az engedélyét, és nem folytathatott kutatásokat Egyiptomban National Geographic „Pyramid Rover” expedíció 2002. szeptember 17-én a National Geographic televíziós csatorna élő közvetítésben, 141 országban sugározta a „Pyramid Rover” expedíciót, amelyet Zahi Hawass akkori egyiptomi főrégész vezetett. A Pyramid Rover robot: • Modernebb technológia, mint az Upuaut. • A fúró képes átfúrni a mészkő lapot. • A miniatűr kamera átfér a 6 cm átmérőjű lyukon. A déli kürtő „ajtajának” átfúrása: 2002.

szeptember 17-én (az amerikai főműsoridőhöz igazodva kairói idő szerint hajnali 2:00-tól) élőben közvetítették, ahogy a robot átfúrja az 1,8–2,5 cm vastag mészkő lapot. A fúrás után a miniatűr kamerát betolták a lyukon. A lap mögött nem volt semmi – csak egy újabb, hasonló zárólap 21 cm-re az elsőtől, szintén réz fülekkel. A felülete sokkal durvább, megmunkálatlanabb, és nincsenek rajta azok a jellegzetes rézfülek, amik az elsőn megtalálhatóak. Szabó Gergő (2025): A gízai Nagy Piramis 37 Az északi kürtő „ajtaja”: A műsor végén Hawass megemlítette, hogy az északi kürtőben is találtak egy hasonló zárólapot 64 méter távolságra a kamrától (bár Gantenbrink már 1993-ban tudott róla). Erről azonban nem készült élő felvétel Kritikák a 2002-es expedícióval szemben: • Gantenbrink kihagyása: A tulajdonképpeni felfedezőt, Rudolf Gantenbrinkot nem hívták meg a műsorba, csak néhány percet szántak

rá az említésére. • „Élő” adás kérdőjelessége: Sokan úgy vélik, hogy az adás nem volt teljesen élő, Hawass már előzetesen megnézte, mi van a lap mögött. • Média-show: Az egész eseményt inkább marketingfogásnak tekintették, mint tudományos kutatásnak. Djedi projekt Egy nemzetközi tudós csapat (vezetője: Shaun Whitehead és Leeds Egyetem) kifejlesztette a Djedi robotot40, amely még kifinomultabb technológiával rendelkezett. • „Kígyó-kamera”: 180°-ban hajlítható optikai szál. • Mikrokamera: 6 mm átmérőjű, átfér a legkisebb réseken is. • Nem invazív: nem kellett új lyukat fúrni. 2011. május 25-én a hajlékony kamerát betolták a 2002-ben fúrt lyukon keresztül, és megfordították, így visszanéztek a zárólapra belülről Felfedezések: • A zárólapon vörös okkerrel írt jelek látszanak – ezek lehetnek egyszerű munkások jelölései vagy akár hieroglifák. • A két rézfül nem csupán díszítés –

úgy tűnik, hogy a fülek végei vissza vannak hurkolva, ami több egyiptológus szerint rituális funkcióra utal. • A második zárólap megmunkálatlanabb, és nincsenek rajta rézfülek. Az expedíció nem fúrta át a második zárólapot, így továbbra sem tudni, mi van mögötte. 2023-as fejlemények A ScanPyramids projekt müon-tomográfiával megvizsgálta a kamra környékét, de nem talált további nagy üregeket a Királyné kamrája közelében. Ez arra utal, hogy a kürtők végén található zárólapok mögött valószínűleg nincs újabb jelentős kamra, bár a müon-tomográfia felbontása korlátozott, így kisebb üregek vagy kedvezőtlen geometriájú terek kimaradhattak a vizsgálatból Északi kürtő: • Kezdőpont: padlótól 1,01 m-re (kb. 1,9 királyi könyök), keleti faltól 2,44 m-re (kb 4,7 királyi könyök) • Keresztmetszet: 21 × 21 cm (kissé változó) • Első szakasz: 2,29 m vízszintesen • Emelkedés: kb. 39°7' szögben •

Teljes hossz: kb. 66 m • Zárás: kb. 18–20 m-re a külső faltól Déli kürtő: • Kezdőpont: padlótól 1,01 m-re (kb. 1,9 királyi könyök), keleti faltól 2,44 m-re (kb 4,7 királyi könyök) • Keresztmetszet: 20,5 × 21,5 cm • Első szakasz: 2,00 m vízszintesen • Emelkedés: kb. 39°30' szögben • Teljes hossz: kb. 64,67 m • Zárás: kb. 21–25 m-re a külső faltól 40 A Westcar-papirusz szerint Dzsedi volt az a varázsló, akitől Khufu megkérdezte Thot isten titkos kamráinak számát. Szabó Gergő (2025): A gízai Nagy Piramis 38 Miért NEM „szellőzőaknák”? Az elnevezés azért is félrevezető, mert a kürtők bejáratai a Királyné kamrájában eredetileg le voltak zárva egy 10–12 cm vastag kőréteggel, így Waynman Dixon 1872-es felfedezéséig a levegő beáramlása fizikai képtelenség volt. Ezért a modern szakirodalom „modell folyosó” (model corridor) vagy egyszerűen „kürtő vagy akna” (shaft) néven hivatkozik

rájuk. Összességében a Királyné kamrájának kürtői a piramisépítés egyik legrejtélyesebb szakaszát képviselik, ahol a mérnöki precizitás és a vallási szimbolika elválaszthatatlanul összefonódik. Elméletek a kürtők funkciójáról: • Szimbolikus „lélekaknák”: Lehetséges, hogy ezek szimbolikus utak voltak, amelyeken a király Ka (az életerő) és Ba (a lélek mozgékony része, madár alakban) elhagyhatta a testet, és felemelkedhetett az égbe. Nem kellett ténylegesen átérnie a külső felszínig – a szimbolikus átjárás volt a lényeg • „Csillagkürtők” (Star shaft theory): Alexander Badawy és Virginia Trimble vetett fel előszőr 1964ben. Szerintük ezek a kürtők csillagászati funkciót töltöttek be Elképzelésük szerint i e 2500 körül: 1. Déli kürtő: a Szíriusz felé mutatott (Ízisz istennő csillaga) 2. Északi kürtő: a Kochab (Ursa Minor, Kismedve) felé mutatott Ehhez kapcsolódó ellenérv, hogy a kürtők

tájolása nem tökéletesen pontos, és ezért sok egyiptológus vitatja ezt az elméletet. • Építészeti szükségszerűség / szellőztetés az építkezés során: Elképzelhető, hogy az építkezés során használták őket ideiglenes szellőztetésre, de végül nem fejezték be (nem törték át a külső burkolatot). • Modell / tesztelés: Esetleg a Király kamrájában lévő kürtők „tesztváltozatai” voltak, itt próbálták ki a technológiát. A jelenlegi egyiptológiai diskurzus egyik meghatározó értelmezési irányzata a következőket rögzíti: • A kürtők nem jutottak el a teljes befejezés állapotáig. • Elsődlegesen szimbolikus funkcióval rendelkezhettek (lélekaknák), nem gyakorlati céllal. • A zárólapok mögött nem található további kamra, csupán építészeti okokból kialakított kisebb terek. • A réz fülek és a hieratikus jelek építési jelölések, nem rejtett üzenetek. A Király kamrája Az előszoba A Király

kamrája előtt található egy kis előszoba (antechamber), amely a piramis egyik legösszetettebb építészeti egysége. Ez a helyiség az uralkodói sírhely védelmi vonalaként, egyfajta mechanikus zárórendszerként funkcionált A helyiség hossza kb. 3,65 m (7 királyi könyök), magassága pedig a gránit részeknél kb. 3,1 m Fontos megjegyezni, hogy bár a falak közötti teljes távolság 1,73 m, a tényleges közlekedőfolyosó a falból kiálló gránitvezetők között csupán kb. 1,16 m (2,2 királyi könyök) széles Zárórendszer és szerkezet Az előszoba oldalfalai vörös gránitból és mészkőből épültek fel. A nyugati és keleti falakban négy-négy függőleges vájat található: • Három mély, padlóig futó vájat az egyszeri használatú mozgatható zárólapok számára. • Egy rövidebb, felső vájat, amelyben a ma is látható, fixen beépített gránit lap helyezkedik el. Eredetileg a három mély vájatban egy-egy hatalmas gránit

zárólapot (portcullis) tároltak, amelyeket az építkezés során fagerendák és kötelek segítségével a magasban tartottak. A temetési szertartás után ezeket leengedték, hogy hermetikusan lezárják a kamrához vezető utat Szabó Gergő (2025): A gízai Nagy Piramis 39 Részletek: • A zárólapok sorsa: Ellentétben a fixen beépített felső gránitlappal, a három mozgatható zárólap ma már nem található meg a piramisban; feltételezhetően már az ókorban darabokra törték és eltávolították őket a sírrablók. • Adatok: A feltételezett lapok kb. 50 cm vastagok voltak, súlyuk pedig egyenként elérte a 3–4 tonnát Anyaguk a távoli asszuáni kőbányákból származó vörös gránit. • Működtetés: A falak felső részén található félköríves mélyedések arra utalnak, hogy rönköket használtak emelőként/dobként, amelyeken a köteleket átvetve irányították a nehéz lapok leeresztését. A munkások távozása: A zárólapok

leengedése után a bezárult helyiségből a munkásoknak el kellett hagyniuk a területet. Ennek legvalószínűbb módja: • A „Kút-akna” (Well Shaft): A Nagy Galéria alsó végénél található vertikális kürtőn keresztül ereszkedtek le, amely mélyen a piramis alatt csatlakozik a Leszálló folyosóhoz, így megkerülve a lezárt gránitkapukat. • Alternatív elmélet: Egyes feltételezések szerint létezhetett egy ma még fel nem fedezett, rejtett kijárat is, bár erre közvetlen bizonyíték eddig nem került elő. Kamra előtti folyosó Az előszoba után egy rövid, 2,63 m hosszú (kb. 5 királyi könyök), 1,04 m széles és 1,16 m (kb 2,2 királyi könyök) magas folyosó vezet a Király kamrájába. Ezt a folyosót szintén gránitlapokkal burkolták A Király kamrája A kamra a piramis szívében, az alapszinttől számítva 42,28 m magasságban (kb. 80,7 királyi könyök) található Elhelyezkedése nem teljesen szimmetrikus – kissé délre van eltolva

a piramis észak-déli középvonalától, kb. 2,62 méterrel (ami 5 királyi könyök), míg keletnyugati irányban pontosan a középvonalban fekszik Méretek: • Kelet-nyugati irány: • Észak-déli irány: • Magasság: • Terület: • Térfogat: 10,48 m (kb. 20 királyi könyök) 5,24 m (kb. 10 királyi könyök) 5,84 m (kb. 11,16 királyi könyök) kb. 54,9 m² kb. 320 m³ Arányok: A kamra méretei közelítőleg 2:1:1,1 arányt követnek (hossz:szélesség:magasság). Ez egy jellegzetes egyiptomi tervezési arány, amely már a korai dinasztikus idők masztaba-sírjainál is megfigyelhető, ahol a belső helyiségek alaprajzát gyakran a „dupla négyzet” (2:1) elve szerint alakították ki. Ez az arányrendszer végig kíséri az egyiptomi építészetet: a későbbi templomok szentélyeinél és a thébai királysírok bizonyos csarnokainál is visszaköszön Amennyiben a rövid (keleti vagy nyugati) fal átlóját 15 királyi könyöknek, a kamra hosszát pedig 20

királyi könyöknek vesszük, a szemközti sarkokat összekötő térbeli átló 25 királyi könyök hosszúságot ad. Ez a viszony egy 3:4:5 arányú térbeli háromszögnek feleltethető meg, amely jól illeszkedik az egyiptomi építészetben gyakran megjelenő arányrendszerekhez. Szabó Gergő (2025): A gízai Nagy Piramis 40 Szerkezeti felépítés és anyaghasználat: A kamra belső terét 100 darab monumentális, vörös asszuáni gránittömb határolja, amelyek öt vízszintes sorban (rétegben) helyezkednek el. Az elemek jellemzői: • Méretek: A tömbök átlagos vastagsága 1,2–1,6 méter, tömegük pedig 25 és 50 tonna között mozog. • Származás: Az alapanyag a több mint 934 km-re található asszuáni bányákból származik, ami komoly logisztikai teljesítményt feltételezett. • Megmunkálás: A gránitfelületeket tükörsimára csiszolták. A tömbök közötti illesztések pontossága eléri a gépészeti precizitást: a hézagok rendkívül

szűkek, jellemzően milliméter alatti–néhány milliméteres tartományban mozognak. Mennyezeti szerkezet: A kamrát kilenc hatalmas gránitgerenda fedi le, amelyek észak-déli irányban feszülnek át a belső tér felett. Ezek a piramis legnagyobb tömegű építőelemei: az egyenként 40–80 tonnásak. • Hosszúságük: kb. 5,2–5,9 m • Szélességük: kb. 1,2 m • Vastagságuk: kb. 1,8–2,3 m • Össztömegük: kb. 400 tonna A tehermentesítő kamrák A mennyezete felett öt, egymás felett elhelyezkedő tehermentesítő kamra (relieving chamber) található, melyek együttes magassága kb. 17 m Elsődleges funkciójuk a felette elhelyezkedő kőtömeg terhének elosztása és oldalirányú elvezetése a piramis magja felé. Ezzel megakadályozva, hogy a piramis hatalmas felső kőtömege közvetlenül a mennyezeti gerendákra nehezedjen Az öt tehermentesítő kamra (alulról felfelé): 1. Davison's Chamber (1765-ben fedezte fel Nathaniel Davison angol

diplomata) o Magasság: kb. 1,1 m o Padló: sima gránit o Mennyezet: sima gránit 2. Wellington's Chamber (1837-ben fedezte fel Howard Vyse ezredes) o Magasság: kb. 3,8 m o Padló: durva gránit o Mennyezet: sima gránit 3. Nelson's Chamber (szintén Vyse, 1837) o Magasság: kb. 3,4 m o Padló: durva gránit o Mennyezet: sima gránit 4. Lady Arbuthnot's Chamber (szintén Vyse, 1837) o Magasság: kb. 2,7 m o Padló: durva gránit o Mennyezet: sima gránit o Keleti és nyugati fal: mészkő (már nem gránit!) 5. Campbell's Chamber (szintén Vyse, 1837 – a legfelső) o Magasság: kb. 3,7 m o Padló: durva gránit o Mennyezet: hatalmas mészkő gerendák nyeregtetőben o Minden fal: mészkő Megjegyzés a kivitelezésről: Míg a Király kamrája felé néző felületek tükörsimára csiszoltak, ezen belső kamrákban a gránitgerendák felülete durva és megmunkálatlan. A kamrák magassága nem egységes, mivel a padlójukat alkotó kövek felső részét nem

faragták síkba, így a belső tér magassága pontról pontra változik. Szabó Gergő (2025): A gízai Nagy Piramis 41 A tetőszerkezet és a tehermentesítés: A legfelső tehermentesítő kamra (Campbell-kamra) felett található a piramis egyik legfontosabb statikai eleme: a hatalmas mészkőgerendákból kialakított nyeregtető (gabled roof). Ezek a robusztus elemek ferdén, egymásnak támaszkodva feszülnek össze, így a felettük tornyosuló kőtömeg gigászi nyomását nem közvetlenül a Király kamrájának vízszintes gránitgerendáira engedik rá, hanem oldalirányba, a piramis magját alkotó mészkőtömbök felé vezetik el Ez a zseniális mérnöki megoldás biztosítja, hogy a kamra mennyezete az évezredek során ne roppanjon össze a rá nehezedő súly alatt. A munkáscsapatok feliratai: Bár a piramis belseje dísztelen, a tehermentesítő kamrák durva falai felbecsülhetetlen értékű információkat őriztek meg. A falakon vörös és fekete

festékkel felvitt kőfejtői jelek, dátumok és munkásbrigádok nevei láthatóak, mint például a „Khufu barátai” vagy a „Khufu fehér koronája” elnevezésű csoportok jelzései A feliratok hitelességét sokáig vitatták, ám a 2013-as modern vegyi elemzések nagy valószínűséggel alátámasztották, hogy a festékanyag ókori eredetű, így elvethető az a feltételezés, miszerint a 19 századi felfedezők hamisították volna azokat A gránitszarkofág A Király kamrájának nyugati felében helyezkedik el az a vörös asszuáni gránitból faragott, egyetlen kőtömbből kifaragott szarkofág (stone sarcophagus), amely Khufu fáraó végső nyughelyéül szolgálhatott. A belső felületei meglepően pontosak, a sarkokban pedig ma is láthatóak azok a fúrásnyomok, amelyek arra utalnak, hogy az ókori egyiptomiak csőfúrókkal és kvarccsiszolóval mélyítették ki a kemény kőzetet. Érdekesség, hogy bár a belső tér finomra csiszolt, a külső

felületeken néhol még látszanak a fűrészelés és a durva megmunkálás nyomai, ami arra utalhat, hogy a végső csiszolást a helyszínen tervezték befejezni. Méretek: • Külső hosszúság: • Külső szélesség: • Külső magasság: • Belső hosszúság: • Belső szélesség: • Belső mélység: • Falvastagság: • Tömeg: 2,27 m (kb. 4,3 királyi könyök) 0,98 m (kb. 1,9 királyi könyök) 1,05 m (kb. 2 királyi könyök) 1,98 m (kb. 3,8 királyi könyök) 0,68 m (kb. 1,3 királyi könyök) 0,87 m (kb. 1,7 királyi könyök) kb. 15–18 cm kb. 3,75 tonna A fedél és a bejuttatás kérdése A szarkofág fedele ma már hiányzik, de a láda peremén kialakított hornyok és a rögzítőcsapok furatai egyértelműen bizonyítják, hogy eredetileg tartozott hozzá egy csúsztatható gránitfedél. Mivel a szarkofág külső méretei (különösen a magassága) meghaladják a kamrába vezető folyosók keresztmetszetét, fizikai képtelenség lett volna a

kész piramison keresztül bejuttatni azt. Ebből adódik az a régészeti bizonyosság, hogy a szarkofágot az építkezés egy korábbi fázisában, még a kamra falainak és mennyezetének lezárása előtt helyezték el a végleges helyén. A „szellőzőkürtők” A Király kamrájának északi és déli falából egy-egy szűk kürtő indul ki, amelyek – ellentétben az alsóbb kamra járataival – teljesen átszelik a piramis testét és a külső felszínre vezetnek. Az északi kürtő meredeksége kb 32,5°, míg a délié pontosan 45°. Építészetileg figyelemre méltó, hogy a járatok kezdeti szakasza vízszintes, hogy elkerüljék a kamra falait alkotó masszív gránittömbök meggyengítését, és csak ezután indulnak el ferdén felfelé a piramis burkolata irányába. Szabó Gergő (2025): A gízai Nagy Piramis 42 Északi kürtő: • Kezdőpont: padlótól 0,99 m-re (kb. 1,9 királyi könyök), a keleti faltól 2,46 m-re (kb. 4,7 királyi könyök) •

Keresztmetszet: 22 × 23 cm (kissé változó) • Első szakasz: 2,44 m vízszintesen (átmegy a tehermentesítő kamrákon) • Emelkedés: az átlagos meredeksége kb. 32,5°, kisebb szakaszonkénti eltérésekkel • Teljes hossz: kb. 77,8 m • Kilépési pont: az északi homlokzat 103. kősora (az eredeti burkolat szintjén) Déli kürtő: • Kezdőpont: padlótól 0,91 m-re (kb. 1,7 királyi könyök), a keleti faltól 1,91 m-re (kb. 3,6 királyi könyök) • Keresztmetszet: 22,5 × 23,5 cm • Első szakasz: 1,89 m vízszintesen • Emelkedés különböző szakaszok: o 2,29 m-en: 44°30'-os szög o 4,42 m-en: 45°-os szög o 44,93 m-en: 45°-os szög • Teljes hossz: kb. 53,8 m • Kilépési pont: a déli homlokzat 102. kősora (az eredeti burkolat szintjén) Lehetséges rendeltetései: • Lélekutak és szimbolikus funkció: Ez a legelfogadottabb egyiptológiai nézet, amely szerint a kürtők valójában rituális csatornák voltak, amelyeken keresztül a fáraó

lelke, a ka felemelkedhetett az égbe vagy az istenek birodalmába. Ez az elmélet összhangban van a korabeli piramisszövegekkel és a túlvilághittel, amely szerint az uralkodó halála után csatlakozik a „nem nyugvó” csillagokhoz, így a járatok fizikai kijáratként szolgáltak a lélek számára • Szellőztetési elmélet: A legelterjedtebb gyakorlati magyarázat szerint ezek a járatok szellőztetési célt szolgáltak, friss levegőt biztosítva a kamrában dolgozóknak és a szertartások résztvevőinek az építkezés ideje alatt. Ezt az elméletet támasztja alá, hogy 1993 óta modern ventilátorok segítik itt a légcserét a turisták számára, ugyanakkor szakmai ellenérvként merül fel, hogy miért vezettek volna ki ilyen szűk és bonyolult járatokat a piramis felszínéig, ha a munkálatok befejeztével a járatokat és a piramist is hermetikusan lezárták. • Csillagászati tájolás elmélete: Ez az elképzelés a II. fejezetben már részletesen

bemutatott „Csillagkürtő elmélet” variánsa, amely szerint a kürtők i e 2500 körül bizonyos csillagok (Thuban, Alnitak) felé mutattak volna. A részletes ellenérveket lásd a 10 oldalon Modern vizsgálatok: A járatok belső szerkezetét modern eszközökkel is vizsgálták. Bár Rudolf Gantenbrink 1993-as robotkutatásai elsősorban az alsó kamra lezárt kürtőire irányultak, a Király kamrájának járatait is megtisztították a törmeléktől, és ventilátorokkal egészítették ki. Ez lehetővé tette, hogy a kürtők visszakapják eredetinek vélt – vagy legalábbis gyakorlati – funkciójukat: a friss levegő bevezetését a mélyen fekvő kamrába, ami elengedhetetlen a belső terek állagmegóvása és a látogathatóság szempontjából. Vitatott vasdarab: 1837-ben Howard Vyse expedíciója során J. R Hill mérnök egy kis vasdarabot talált a déli kürtőben A lelet sokáig vitatott volt, mivel a vasöntés az Óbirodalom korában még nem volt ismert

Egyiptomban. Modern vizsgálatok (1989, 2013) megerősítették, hogy a darab valóban ókori eredetű, azonban eredete bizonytalan: lehet meteoritvas, 19. századi beékelődés (kutatási vagy tisztítási tevékenység során), későbbi szennyeződés, vagy téves lelőhely-dokumentáció eredménye. A tárgy jelenléte önmagában nem bizonyítja, hogy az Óbirodalom korában vasfeldolgozást folytattak volna Egyiptomban Szabó Gergő (2025): A gízai Nagy Piramis 43 Mellékletek 1. melléklet Antik és középkori utazók leírásai Hérodotosz (kb. i e 484 – kb 425), a »történetírás atyja«, Történelem című művének 2 könyvében (Euterpé) részletesen beszámol a piramisok építéséről. A 124–125 fejezetekben így ír a Nagy Piramisról: „II/124. Rhampszinitosz korában Egyiptomban teljes igazságosság uralkodott és virágzott az ország, de utána Kheopsz uralma idején minden rosszra fordult. Kheopsz minden templomot bezáratott és az áldozást

is megtiltotta Majd minden egyiptomit arra kényszerítette, hogy az ő számára dolgozzék Egy részüknek azt parancsolta, hogy az Arábiai-hegységből kibányászott kőtömböket vonszolják el egészen a Nílusig, másoknak pedig azt, hogy a folyamhoz szállított köveket vegyék át s húzzák el egészen az úgynevezett Lübiai-hegységig. Mintegy 100.000 ember dolgozott mindig úgy, hogy 3 havonként váltották egymást A munkával sanyargatott nép 10 év alatt készítette el az utat, amelyen a köveket vonszolták, s ez nézetem szerint nem volt kisebb munka, mint egy piramis felépítése. Mert az út 5 sztadion41 hosszú, 10 orgüia42 széles, magassága ott, ahol a legnagyobb a töltés, 8 orgüia. Mindezt vésett alakokkal díszített, csiszolt kőtömbökkel építették 10 évig tartott tehát az út megépítése, a dombokon végzett munka, amelyeken a piramisok állnak és a földalatti kamrák elkészítése, amelyeket Kheopsz saját sírkamráinak szánt a

Nílus idevezetett csatornái által körbefogott mesterséges szigeten. Magának a piramisnak az építése 20 évig tartott. A piramis alapja négyszög, minden oldala 8 plethron43 hosszú s ugyanekkora a magassága is. Az egész simára csiszolt és jól összeillesztett kövekből épült, amelyek közül egy sem rövidebb harminc lábnál. II/125. Íme, így épült a piramis, lépcsőfokok módjára, melyet egyesek krosszának, mások bómisznak neveznek Mikor az alap elkészült, rövid fagerendákból készült gépekkel emelték rá a többi követ A követ először a földről az első lépcsősorra húzták, amikor fent volt, egy másik, az első soron álló gépre tették, s ezzel emelték fel a második sorba. Mert annyi gép volt, ahány lépcsősor Vagy az is lehet, hogy egyetlen könnyű emelőgépet vittek feljebb sorról sorra, hogy a köveket a helyükre tegye. Azért említem a kétféle módszert, mert mindkettőt hallottam. Először a piramis legfelső részét

készítették el, majd a lentebb lévő részeket, s utoljára a földön nyugvó legalsó lépcsőket. A piramisra egyiptomi betűkkel felírták, hogy mennyi retket, vöröshagymát és fokhagymát fogyasztottak el a munkások Ha jól emlékszem arra, amit a tolmács felolvasott nekem, 1600 ezüst talentonba került. Ha így áll a dolog, vajon mennyit kellett költeniük vasszerszámokra, amelyekkel a munkások dolgoztak, meg a munkások élelmére és ruházatára, ha az építés valóban annyi ideig tartott? Mert véleményem szerint a kövek kifejtése, odavonszolása és a földalatti helyiséggel kiásása sem volt kevés idő. II/126. Kheopsz mérhetetlenül gonosz volt, hogy mikor pénze már elfogyott, saját leányát bordélyházba küldte és ráparancsolt, hogy szedjen össze neki bizonyos mennyiségű ezüstöt (azt nem mondták el nekem, hogy pontosan mennyit). A leány meg is szerezte az összeget, amelyet atyja követelt, de miután ő is emlékművet akart

hátrahagyni, mindegyik látogatójától egy követ kért ajándékba az építményhez. Mind mondják, ezekből a kövekből épült a három piramis közül a középső, amely a nagy piramis előtt áll, s amelyek mindegyik oldala másfél plethron hosszú. II/127. Az egyiptomiak szavai szerint Kheopsz 50 évig uralkodott, halála után pedig testvére, Kheprén vette át az uralmat. Ez mindenben elődje példáját követte, még abban is, hogy piramist épített, amely kisebb lett, mint a másiké, én ugyanis megmértem. Ennek nincsenek földalatti helységei, s nem vezeti bele a csatorna a Nílus vizét, mint a másikba, amelyet a Nílusból odavezetett csatornák vesznek körül, s ahol állításuk szerint Kheopsz nyugszik. Kheprén a piramis első emeletét tarka etiópiai kövekből rakatta, de az egész építmény negyven lábbal alacsonyabb a másiknál Mindkét piramis ugyanazon a dombon áll vagy 100 láb magasan Mint mondják Kheprén ötvenhat évig uralkodott.”

41 1 ógörög sztadion = 6 plethron = 185,28 m 1 orgüa = 6 pusz = 4 pekhüsz = 24 paleiszte = 96 daktülosz = 1,8528 m 43 1 plethron = 100 pusz = 30,88 m 42 Szabó Gergő (2025): A gízai Nagy Piramis 44 Sztrabón (kb. i e 64 – i sz 24) a Geógraphika XVII könyvében (1, 33 / C 808) a következőképpen számol be a gízai piramisokról és a Nagy Piramis zárórendszeréről: „Negyven sztadionnyira a várostól [Memphisztől] egy dombos vonulat van, amelyen a piramisok állnak, a királyok sírjai. Ezek közül három nevezetes; kettőt a világ hét csodája közé is besorolnak, mert magasságuk egy sztadion, alakjuk négyszögletes, s magasságuk valamivel nagyobb, mint az alapzatuk minden egyes oldala; az egyik valamivel nagyobb a másiknál. Valamivel feljebb az egyik oldalon van egy kő, amely kivehető; ha ezt felemelik, egy szűk, ferde járat tárul fel, amely egészen a sírkamrákig vezet. Ezek egymás közelében, egy síkon állnak. A legmagasabb dombon van

a legtöbb piramis [] Úgy mondják, hogy a piramisok építéséhez használt köveket messziről, Arábiából szállították oda, s az építkezéshez szükséges töltéseket, miután a munkát befejezték, elhordták.” Abdal-Latif al-Baghdadi (1162–1231) bagdadi orvos és polihisztor jegyezte fel az Értekezés Egyiptomról (Kitáb al-ifáda va-l-itibár) című művében a következőket: „A piramisok óriási, 10–20 könyök hosszú és 2–3 könyök széles és magas kőtömbökből épültek. A legbámulatosabb az a páratlan pontosság, amellyel ezeket a köveket lecsiszolták és összeillesztették Olyan szorosan simulnak egymáshoz, hogy sem egy tűt, sem egy hajszálat nem lehet közéjük dugni. Papírlap vékonyságú habarccsal vannak egymáshoz kötve; hogy milyen habarcs ez, nem tudom, számomra teljesen ismeretlen A köveket ősrégi írással írott feliratok borítják, az írást manapság már senki sem tudja elolvasni Egész Egyiptomban nem

találkoztam senkivel, aki azt mondta volna, hogy ő maga vagy valamelyik ismerőse el tudja olvasni az írást. A feliratok mennyisége oly nagy, hogy ha le akarnánk másolni a két legnagyobb piramis területén láthatókat, több mint 10.000 oldalt töltene meg velük” 2. melléklet Edgar-féle piramismetszet A következő oldalon látható metszet egy ritka, 20. század eleji oktatási molinó, amely a gízai Nagy Piramis belső szerkezetét ábrázolja. A rajzot a skót John és Morton Edgar készítette az 1909-es egyiptomi expedíciójuk során végzett közvetlen méréseik alapján. A metszet nem csupán mérnöki pontosságú dokumentáció, hanem a korszak „piramidológiai” irányzatának egyik legfontosabb szemléltető eszköze. A központi ábrázolás a piramis észak-déli irányú metszetét mutatja, részletesen kidolgozott inzertáblákkal a Király kamrájáról, a Nagy Galériáról és a lefelé vezető folyosók csatlakozási pontjairól. Az ábrázolás

különlegessége a „Grotto” (Barlang) és a mélységi aknák szemléletes megjelenítése, amelyek a piramis természetes sziklaalapjába nyúlnak le. Az Edgar-fivérek célja az volt, hogy bizonyítsák: a piramis belső folyosóinak hossza és elhelyezkedése (az úgynevezett „piramishüvelykben” mérve) bibliai eseményeket és jövőbeli próféciákat kódol. Erre utalnak az ábrán látható olyan feliratok is, mint az „1914 A.D Date-Level” (1914-es dátumszint) vagy a „Plane of Human Perfection” (Az emberi tökéletesség síkja). Az 1914-es dátum kiemelt szerepe a korszak várakozásait tükrözi, melyet a korai bibliakutató mozgalmak a világkorszakok fordulópontjaként azonosítottak. Az Edgar-fivérek munkája azért is figyelemre méltó, mert az akkori technikai korlátok ellenére nagy hangsúlyt fektettek a járatok dőlésszögének és a kövek illeszkedésének pontos rögzítésére, amit helyszíni fényképekkel is alátámasztottak. Az eredeti

tárgy egy nagyméretű, négy színnel nyomtatott, vászonra kasírozott falitábla. A sarkokban található fém rögzítőgyűrűk igazolják, hogy hordozható tanítási segédeszköznek készült Morton Edgar vélhetően vándorelőadások során használta, hogy szemléltesse a „kőbe zárt isteni terv” és a Szentírás közötti vélt összefüggéseket. Bár a modern egyiptológia a spirituális értelmezéseket ma már tudománytalannak tekinti, az Edgar-fivérek metszete a piramis belső tereinek egyik legkorábbi és legprecízebb vizuális dokumentációi közé tartoznak, és fontos korlenyomatai az ókori Egyiptom iránti misztikus érdeklődésnek. Forrás: Boston Rare Maps; John and Morton Edgar: Passage System of the Great Pyramid of Gizeh (Glasgow: Bone & Hulley, 1910) Szabó Gergő (2025): A gízai Nagy Piramis 45 Szabó Gergő (2025): A gízai Nagy Piramis 46 3. melléklet A monográfia legelső változata Szabó Gergő (2025): A gízai Nagy

Piramis 47 Szabó Gergő (2025): A gízai Nagy Piramis 48 A felfedezések idővonala I. Az építés kora és a korai felfedezők i. e 2560 körül: A Nagy Piramis építésének befejezése Khufu fáraó uralkodása alatt i. e 440 körül: Hérodotosz ellátogat Egyiptomba; leírásaiban említi a piramis építéséhez használt „gépeket” és a fehér mészkő burkolatot i. e 25 körül: Diodórosz beszámolója szerint a piramis csúcsa már ekkor hiányzott 820 körül: Al-Mamun kalifa rablóalagútjának kivésése, amely ma a piramis hivatalos bejárata. II. Az újkori kutatások kora 1765: Nathaniel Davison felfedezi az első tehermentesítő kamrát a Király kamrája felett. 1798: Napóleon egyiptomi hadjárata; a piramis első modern tudományos leírása és dokumentálása. 1837: Howard Vyse felfedezi a Király kamrája feletti összes tehermentesítő kamrát. 1872: Waynman Dixon felfedezi a Királyné kamrájából induló csatornákat. 1880–1882:

Flinders Petrie elvégzi az első nagy pontosságú felmérést, amivel megalapozza a modern tudományos egyiptológiát, és azonosítja a munkáslakások maradványait. 1954: Kamal el-Mallakh felfedezi a piramis déli oldalánál lévő napbárkát. III. A modern felfedezések kora 1993: Az Upuaut-projekt (Rudolf Gantenbrink) keretében egy speciális robot segítségével megtalálják a Királyné kamrájának déli csatornájában a rézfogantyús zárókövet. 1997: A NOVA-kísérlet (Mark Lehner) a piramisépítés gyakorlati megvalósíthatóságáról, amely során egy kisebb léptékű piramis felépítésével vizsgálták a szükséges munkaerőt, a kőfejtés technikáját és a rámpák használhatóságát. 2010–2013: Átfogó 3D lézerszkennelés; a belső járatok milliméterpontos digitális rögzítése. 2013: Pierre Tallet feltárja a Wadi al-Jarf-i papiruszokat (Merer naplója), ami jelenleg a piramisépítés egyetlen korabeli írásos bizonyítéka. 2015: Glen

Dash nagy pontosságú felmérése a piramis alapjairól és a tájolásáról. 2017: A ScanPyramids bejelenti a „Nagy Üreg” (Big Void) felfedezését a Nagy Galéria felett. 2018: Glen Dash publikálja a „napéjegyenlőség-módszert”, amely magyarázatot ad a precíz tájolásra. 2018: A Hatnub-i szállítórámpa felfedezése. 2023: Az Északi Folyosó (North Face Corridor) felfedezése és első endoszkópos dokumentálása. 2024: A Nagy Üreg adatainak pontosítása; a galériával való párhuzamosság bizonyítása. 2025: A ScanPyramids-projekt összefoglaló jelentése az Északi Folyosó szerkezeti funkciójáról és a belső üregrendszer komplex, nagy felbontású 3D modelljének bemutatása. Szabó Gergő (2025): A gízai Nagy Piramis 49 Név- és tárgymutató A N Ahramat-ág . 6, 14 asszuáni gránit . 13, 40, 41, 42 Nagy Galéria .7, 8, 33, 34, 35, 40 Nagy Üreg. 34 National Geographic .26, 37 NOVA kísérlet .16, 24 D diorit . 11, 13, 36 Ny F

nyeregtető .8, 31, 34, 35, 41, 42 Felszálló folyosó. 8, 31, 33 Flinders Petrie. 7, 9, 10, 27, 28, 29, 31, 35 földalatti kamra . 8, 32 P G Piazzi Smyth .10, 35, 36 piramidion .11, 30 R georadar . 32, 34 gízai fennsík. 6, 22, 27 Glen Dash . 9, 19 Roland Enmarch . 24 Rudolf Gantenbrink .36, 37, 38, 43 H S Hatnub-i bánya . 24 Hérodotosz. 6, 17, 28, 32, 44 Howard Vyse . 41, 43 ScanPyramids .34, 38 I szarkofág .11, 32, 42 I. E S Edwards 20, 22, 31 T K Khufu . 5, 6, 12, 30, 32, 35, 36, 42 Király kamrája . 8, 11, 35, 39, 40 királyi könyök. 9, 31, 32, 33, 35, 38, 40, 42, 43 Királyné kamrája . 8, 35 Középbirodalom . 14, 30 kürtők. 8, 10, 36, 38, 39, 42, 43 L Leszálló folyosó. 8, 33, 40 M Mark Lehner . 12, 15, 16, 17, 24 masztaba . 18, 40 Merer-papirusz . 12, 18 müon-tomográfia . 27, 34, 38 Szabó Gergő (2025): A gízai Nagy Piramis Sz tehermentesítő kamra .8, 41, 42 Tört Falú Piramis .8, 30 turai mészkő .6, 11, 30 U, Ú Újbirodalom .13, 14,

28 Upuaut. 37 V Vörös Piramis .8, 30 W Waynman Dixon .36, 39 Z Zahi Hawass.12, 15, 17, 37, 38 50 Felhasznált irodalom Könyvek 1. Abdal-Latif al-Baghdadi: Értekezés Egyiptomról (Kitáb al-ifáda va-l-itibár) 2. Alberto Siliotti: Egyiptomi piramisok (Gabo Könyvkiadó, Budapest, 1998) 3. Auguste Choisy: L'art de batir chez les Egyptiens (E. Rouveyre, Paris, 1904) 4. Bob Brier - Jean-Pierre Houdin: The Secret of the Great Pyramid: How One Man's Obsession Led to the Solution of Ancient Egypt's Greatest Mystery (Harper Perennial, 2009) 5. Christopher Dunn: The Giza Power Plant: Technologies of Ancient Egypt (Bear & Company, 1998) 6. Dieter Arnold: Building in Egypt: Pharaonic Stone Masonry (Oxford University Press, 1991) 7. Diodorus Siculus: Bibliotheca Historica (i.e 1 század) 8. Flinders Petrie & W.M: The Pyramids and Temples of Gizeh (Field & Tuer, London, 1883) 9. Franck Monnier: L'ère des géants (Éditions de Boccard,

2017) 10. Hérodotosz: A görög-perzsa háború (Európa Könyvkiadó, Budapest, 1989) 11. I E S Edwards: The Pyramids of Egypt (Penguin Books, London, 1947, átdolgozott kiadás: 1993) 12. John Taylor: The Great Pyramid: Why Was It Built? And Who Built It? (Longman, London, 1859) 13. Joseph Davidovits: Ils ont bati les pyramides (Jean-Cyrille Godefroy, Paris, 2002) 14. Kákosy László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája (Osiris Kiadó, Budapest, 2003) 15. Kákosy László: Ré fiai (Százszórszép Kiadó, Budapest, 1993) 16. Kevin Jackson és Jonathan Stamp: Piramis - Túl a képzeleten (Alexandra Kiadó, Pécs, 2004) 17. Mark Lehner - Pierre Tallet: The Red Sea Scrolls: How Ancient Papyri Reveal the Secrets of the Pyramids (Thames & Hudson, London, 2022) 18. Mark Lehner - Zahi Hawass: Giza and the Pyramids (University of Chicago Press, 2017) 19. Mark Lehner: Piramisok nagykönyve (Alexandra Kiadó, Pécs, 2004) 20. Mark Lehner: The Complete Pyramids (Thames &

Hudson, London, 1997) 21. Rainer Stadelmann: Die ägyptischen Pyramiden: Vom Ziegelbau zum Weltwunder (Philipp von Zabern, Mainz, 1985, angol kiadás: 1990) 22. Robert Bauval és Adrian Gilbert: Az Orion-rejtély (Alexandra Kiadó, Pécs, 1996) 23. Rubovszky Péter: Történelem I - Vázlatok az ókor történetéről (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2000) 24. Russel Ash: A világ nagy csodái (Magyar Könyvklub, Budapest, 2002) 25. Sztrabón: Geógraphika (Gondolat Kiadó, Budapest, 1977) 26. Vojtech Zamarovsky: A felséges piramisok (Madách Bratislava, 1981) 27. Zahi Hawass: A fáraók hegyei (Gold Book Kft, Debrecen, 2006) 28. Zahi Hawass: Piramisok rejtett kincsei (Alexandra Kiadó, Pécs, 2003) Szabó Gergő (2025): A gízai Nagy Piramis 51 Publikációk 1. Alexander Badawy - Virginia Trimble: The Stellar Destiny of Pharaoh and the So-Called Air-Shafts of Cheops's Pyramid (Mitteilungen des Instituts fur Orientforschung, Band 10, 1964) 2. Boston Rare Maps: John

and Morton Edgar: Passage System of the Great Pyramid of Gizeh (Glasgow: Bone & Hulley, 1910) 3. Daniel Bonn: Sliding Friction on Wet and Dry Sand (Physical Review Letters, Vol. 112, 2014) 4. Daniel Weiss: The Great Parallelogram (Archaeology Magazine, 2016 szeptember/október) - https://archaeology.org/issues/september-october-2016/digs-discoveries/trenches-egypt-pyramid-measurement 5. E. F Nell - C L N Ruggles: The Orientations of the Giza Pyramids and Associated Structures (2014) https://wwwresearchgatenet/publication/235696992 The Orientations of the Giza Pyramids and Associated Structures 6. Eman Ghoneim: The Egyptian pyramid chain was built along the now abandoned Ahramat Nile Branch (Communications Earth & Environment, Nature Publishing Group, 2024) - https://www.naturecom/articles/s43247-02401379-7 7. Flinders Petrie: The Pyramids and Temples of Gizeh (Field & Tuer, London, 1883) https://archive.org/details/cu31924012038927 8. Gesztesi Albert: A

Kheopsz-piramis tájolása (Élet és Tudomány, LVI. évfolyam 3 szám, 2001 január) 9. Glen Dash - Joel Paulson: The 2015 Survey of the Base of the Great Pyramid (Journal of Egyptian Archaeology, Vol. 102, London, 2016) - https://journalssagepubcom/doi/101177/030751331610200114 10. Glen Dash: New Angles on the Great Pyramid (Aeragram, Vol 19, No 2, Boston, 2018) - https://aeraweborg/newangles-on-the-great-pyramid 11. Glen Dash: The Great Pyramid’s Footprint: Results from the 2015 Survey (Aeragram, Vol 16, No 2, 2015) 12. Howard Vyse: Operations Carried on at the Pyramids of Gizeh in 1837 (James Fraser, London, 1840-1842) 13. Ibn Battuta: The Travels of Ibn Battuta (1355-1356) - Arab nyelvű eredeti: Tuḥfat an-Nuẓẓār fī Gharāʾib al-Amṣār wa ʿAjāʾib al-Asfār 14. J H Cole: Survey of Egypt - The Determination of the Exact Size and Orientation of the Great Pyramid of Giza (Government Press, Cairo, 1925) 15. Kate Spence: Ancient Egyptian chronology and the

astronomical orientation of pyramids (Nature, vol 408, 2000, pages 320-324) - https://www.naturecom/articles/35042510 16. Kunihiro Morishima: Discovery of a big void in Khufu's Pyramid by observation of cosmic-ray muons (Nature, 2017. november) - https://wwwnaturecom/articles/nature24647 17. Mark Lehner / NOVA Project: This Old Pyramid - Pyramid Building Experiment (PBS NOVA, 1997) 18. Mark Lehner: Giza, Meter by Meter - Giza Plateau Mapping Project - https://aeraweborg/giza-meter-by-meter 19. Martin Isler: On Pyramid Building (Journal of the American Research Center in Egypt, Vol 22, 1985) 20. Michael Barsoum: Microstructural Evidence of Reconstituted Limestone Blocks in the Great Pyramids of Egypt (Journal of the American Ceramic Society, Vol. 89, 2006) 21. Mikhail Balezin - Kseniia V Baryshnikova: Electromagnetic properties of the Great Pyramid: First multipole resonances and energy concentration (2018) -

https://pubs.aiporg/aip/jap/articleabstract/124/3/034903/156109/Electromagnetic-properties-of-the-Great-Pyramid Szabó Gergő (2025): A gízai Nagy Piramis 52 22. Mohamed Elkarmoty & Johannes Rupfle: Localization and shape determination of a hidden corridor in the Great Pyramid of Giza using non-destructive testing (NDT & E International / ScienceDirect, 2023. március) https://wwwsciencedirectcom/science/article/pii/S0963869523000245 23. National Geographic: Pyramid Rover expedition documentary (2002) 24. Pierre Tallet: Les papyrus de la mer Rouge (Merer papirusz publikációja, 2017) - https://wwwifaoegnetnet/publications/catalogue/9782724707069 25. Roland Enmarch - Yannis Gourdon: Hatnub alabaster quarry excavation reports (2018) - https://wwwliverpoolacuk/archaeology-classics-and-egyptology/research/projects/hatnub 26. Roland Enmarch - Yannis Gourdon: Hatnub Quarry Ramp Discovery (University of Liverpool / IFAO, 2018)

https://newsliverpoolacuk/2018/11/02/ancient-quarry-ramp-system-may-have-helped-workers-build-egypts-greatpyramids 27. Roland Enmarch - Yannis Gourdon: The Son of a Chief of Sculptors Djehutmose at Hatnub (JEA 1032, 2018) 28. Rudolf Hercher: Philonis Byzantii De septem orbis spectaculis (Aeliani Opera, Paris: Firmin Didot, 1858) - Philón a Paradoxográfus m«e 29. ScanPyramids: Discovery of a big void in Khufu's Pyramid (Nature, 2017 november) 30. Sébastien Procureur: Precise characterization of a corridor-shaped structure in Khufu's Pyramid by observation of cosmic-ray muons (Nature Communications, 2023) - https://www.naturecom/articles/s41467-023-36351-0 31. Shaun Whitehead: Djedi Project reports (Leeds University, 2011) 32. Smithsonian Institution: Pyramid Construction Techniques (online publikáció, 2020) 33. Stephen Brichieri-Colombi: The Ramp at Hatnub Quarry: No Solution for Pyramids (2020) https://archivespalarchnl/indexphp/jae/article/view/339 34. UrbNet, Aarhus

University: New project: 3D Laser Scanning Survey of the Great Pyramid Building Site in Giza, Egypt (2024. szeptember) - https://urbnetaudk/news/nyhed/artikel/new-project-3d-laser-scanning-survey-of-thegreat-pyramid-building-site-in-giza-egypt-1 35. W Neubauer: Combined High Resolution Laser Scanning and Photogrammetrical Documentation of the Pyramids at Giza (CIPA, 2005) - https://www.cipaheritagedocumentationorg/wp-content/uploads/2018/12/Neubauer-eaCombined-high-resolution-laser-scanning-and-photogrammetrical-documentation-of-the-pyramids-at-Gizapdf 36. Waynman Dixon: Discovery of Supposed Air-Channels in the Great Pyramid (Nature, Vol 6, 1872) 37. Zahi Hawass: The Discovery of the Secret Doors Inside the Great Pyramid (2003) - https://wwwguardiansnet/hawass/articles/secret doors inside the great pyramidhtm 38. Zahi Hawass: The Workmen's Community at Giza (Verlag der Österreichischen Akademie der Wissenschaften, Bécs, 1996) Szabó Gergő (2025): A gízai Nagy Piramis 53