Economic subjects | Finances » Kovács Sarolta - Szociális korporatizmus

Nyíregyházi Főiskola Gazdasági és Társadalomtudományi Főiskolai Kar Gazdálkodási Szak Szociális korporatizmus Nyíregyháza, 2003. december 30 Készítette: Kovács Sarolta 2003/2004. tanév I félév II. évfolyam Gazdálkodási szak Levelező tagozat A csoport Tartalomjegyzék I. Szociális korporatizmus 1.o 1. Bevezetés 1.o 2. Korporatizmus 1.o 3. A régiók 2.o 4. Magyarországon betöltött szerepe a szociális korporatizmusnak 4.o 5. Befejezés 5.o 5.1 Saját vélemény 5.o Felhasznált irodalom 6.o I. Szociális korporatizmus 1. Bevezetés A dolgozatomon keresztül szeretném bemutatni úgy a szociális korporatizmust, ahogy én értelmezem az általam elolvasott és áttanulmányozott irodalmakat. Először is a korporatizmus fogalmával kell megismerkednünk ahhoz, hogy számunkra jobban megismerhető legyen ez a kifejezés. Remélem a dolgozatom végére sikerül áttekinhető képet adni mások számára is a szociális

korporatizmusról. 2. Korporatizmus A korporatizmus elméleti irányzat a politika elmélet úgynevezett funkcionális iskolájának részét képezi: nem kíván ugyanis átfogó magyarázatot adni a p olitikai rendszerek, illetve a politikai folyamatok milyenségére. Az elmélet fókuszában az érdekcsoportok alrendszere, azok jellemzése, a p olitikai rendszerben betöltött szerepe, viselkedésének magyarázata áll. Meg kell még említenünk továbbá, hogy a neokorporatizmus elmélet konjukturája és dekonjukturája szoros összefüggést mutat az érdekcsoportok és a szociális párbeszéd adott politikai rendszerben betöltött szerepének változásaival. Korrelációt mutat továbbá a gazdaságpolitikai prioritások, az aktuális gazdaságfilozófiai felfogás is az elméletek és a s zociális dialógus gyakorlatának változásával: a m ásodik világháború után Nyugat Európában megvalósult keynesiánus gazdaságpolitika kedvezett a neokorporatív

intézményrendszerek kialakulásának, (elsősorban Ausztriában, Németországban, illetve a Skandináv országokban), bár paradox módon az elmélet a gyakorlatot csak megkésve követte. A neokorporatizmus elmélete az 70-es évek elején került a társadalom tudományi érdeklődés középpontjába. 1 A mai elnevezésnek több változata is létezik: korporatizmus, neokorporatizmus, korporativizmus, neokorporativizmus 1 A magyar nyelvű szakirodalom erről a témáról meglehetósen szűkös. A legjelentősebb magyar nyelvű tanulnányok BRUSZT (1983), illetve POKOL (1981) - 2 - Toma László meghatározása szerint: "Korporativ intézményről akkor beszélünk, ha az érdekképviseleti szervezetek között folyó egyeztetések, konfrontáció és kooperáció az állam részvételével folyamatossá és szisztematizáltan rendszerezetté válik, tehát intézményesül. Az állam részvétele és az egyeztetések intézményesülése egyaránt nélkülözhetetlen

eleme ennek a fogalomnak." (Thoma (1998) p17) A korporatizmus elméletének fénykora mint már a korábbiakban említettük az 1970-es évekre tehető. Philippe Schmitter, az elmélet egyik legjelentősebb szakértőjének számító svájci tudós szerint azonban ez az időszak csak a korporatizmus legismertebb "felbukkanása" - szerinte ugyanis a X IX. század vége óta 20-25 évenként kerülnek előtérbe a korporativ rendszerek Egy 1989-ben írt tanulmányában részletesen kifejti ezt a gondolatmenetet (Schmitter (1989)), mely abból intul ki, hogy az 1891-ben kiadott Rerum Novarum kezdetű pápai enciklika a korporatizmus első modern (ideológiai) megjelenése. A fogalom az első világháború után került ismét előtérbe, lényegesen gyakorlatiasabb és az állam által kezdeményezett formában - a korporációk a 20-as évek Mussolini fémjelezte Olaszországában jöttek létre, illetve némileg módosított formában követőkre találtak

Portugáliában, Spanyolországban, a Vichy Franciaországban, stb. A második világháború után pedig a kontinentális európában kialakultak az általunk neokorporativnak nevezett szociális dialógus rendszerek, melynek iskolapéldáját Ausztria, a Német Szövetségi Köztársaság, illetve a skandináv államok adták, s melynek kialakulását - mint már említettem - mindenképpen segítette a keynesi elméleti alapokon nyugvó gazdaságpolitika. 3. A régiók A 90-es években azonban meglepő módon, számos európai országban megerősödtek a korporativ elemek a politikai rendszerekben, olyanokban is, amelyek korábban a tiszta pluralizmus kategóriájába voltak sorolhatók. Írországban például a tiszta angolszász tradíciók ellenére 1987 és 1993 között bevezették a központi béralku rendszerét, s a szociális partnerek - 3 - csúcsszervei három központi megállapodást írtak alá ezen időszakban a gazdasági és a szociális viszonyok, illetve a

foglalkoztatás helyzetének javítása érdekében, s a folyamat így nem ért véget. Finnországban éltek a skandináv korporatizmus hagyományai, s a 90-es évek gazdasági katasztrófájából (a szovjet piac összeomlása) a neokorporativ rendszer megerősítéséval próbáltak kilábalni. Említhetném még továbbá Spanyolországot, Portugáliát, Belgiumot, Olaszországot azon Európai Uniós tagállamok közül, ahol a 90-es években felfedezhetők a neokorporativ elemek megerősödésének jelei (Schmitter-Grote (1997) pp 9-21) Lényegesebb azonban a bizonyítás szempontjából az újonnan demokratizálódó közép-keleteurópai országok példája, ahol a 90-es évek közepén gyakorlatilag nem volt olyan ország, ahol a makroszintű neokorporatizmus valamely eleme ne bukkant volna fel. (Kyloh (1995)) Magyarországon a régióban elsőként, 1988-ban alakult meg az Országos Érdekegyeztető Tanács, mely 1990-ben Érdekegyeztető Tanács néven új formát öltött, s

ezen keretek között a szociális partnereknek számos kérdésben információs, konzultációs, javaslattételi, illetve kvárzi - döntési jogai voltak. Csehszlovákiában 1990-ben alakult meg a Gazdasági és Szociális Megegyezés Tanácsa, ahol a szociális partnerek csúcsszervezetei tárgyaltak a m inisztériumok illetékeseivel. A Tanács kapcsolata a K laus-kormánnyal nem volt felhőtlen, ennek ellenére jelentős eredményeket könyvelhettek el a bérek és a foglalkoztatás kérdéseiben. Szlovákia a kettéválás után örökölte ezt a r endszert. Bulgáriában a N emzeti Érdekegyeztetési Bizottság megalakítását a szociális partnerek kezdeményezték a rendszerváltás során, melyet a kormány 1991-ben feloszlatott, de 1993-ban újjáalakult. Lengyelországban viszonylag későn 1993-ban alakult meg a Tripartit Gazdasági és Szociális Bizottság, mely alapvetően a privatizáció ellenőrzésére alakult, de kiterjesztette kompetenciáját egyéb

gazdasági-társadalmi kérdésekre is. - 4 - Összefoglalóan a régióról megállapíthatjuk, hogy a makroszintű tripartit egyeztető fórumok célja a rendszerváltásokat, (esetlegesen) kisérő társadalmi konfliktusok kezelése, illetve megelőzése volt. Scmitter tehát mindezek alapján bizonyítottnak látta azt a feltételezését, hogy a XX. században 20-25 éves ciklusokban erősödik a komporativ jellegű berendezkedés A komporativ elemek jelenlegi visszaszivárgása a politikai rendszerekbe alapvetően különbözik a korábbi ciklusoktól. A fasizmus időszakában kialakított úgynevezett államkomporatizmus, illetve a második világháború után létrejött demokratikus (neo) korporatizmus (Schmitter (1979) p. 20) Egyértelműen az ezen irányba ható politikai (fasizmus), illetve gazdaságpolitikai (keynesianizmus) körülmények között alakult ki. A 90-es években azonban nem következett be olyan mélyreható politikai, gazdaságpolitikai vagy

gazdasági változás, amely indokolhatta volna a jelenlegi fejlődést: demokratikus politikai berendezkedés van Nyugat-Európában, amely keretet adott a neokorporatizmus kialakulásának, majd 80-as évekbeli meggyengülésének, a neoliberális gazdaságpolitika alapvetően nem változott elterjedése óra, s elsöprő gazdasági válság vagy kiemelkedő növekedés sem következett be a 90-es években. 4. Magyarországon betöltött szerepe a szociális korporatizmusnak A szociális korporatizmus idejében mely a magyarországi "kádárizmus" jóval zártabb volt a nyugati kapcsolatrendszer és a t olerancia tekintetében Magyarországon, Szlovéniánál a kommunista rendszer végnapjaiig azonban sokkal "nyugtalanabb" a kortárs Szlovákiánál a Kádár-rendszer válságának idején, jóval kialakultabbak az ellenzéki csoportjai. Hazánkban ebben az időben a munkavállalók tiltakozásai kevésbé jellemzőek mint Jugoszláviában és Lengyelországban,

mivel ez a r endszer sikeresen integrálja a p arasztokat és a m unkásokat a háztáji, a legális magánszektorok révén. Magyarország a szlovén korporativ és a centralizált-konfrontativ szlovák esetek között köztes helyet foglal el. - 5 - Megváltozott a konfliktusok és a tiltakozások szerkezete, visszaszorultak a közpolitikai témák és politikai szervezetek. A szociális korporatizmust a szakma, munkáltatói és a munkavállalóinak közös szervezeteként hozták létre Ez egy politikai alku a politikai szereplők között A második világháború után szembesült a gazdaság ezzel és a tárgyalásos gazdasági rendszerbe tartozott. Szakszervezet jellemző rá, és a baloldali pártoknak nagyobb szerepük van bennek, alkuk és tárgyalásos intézménye van. 5. Befejezés 5.1 Saját vélemény Végezetül szeretném pár mondatban összefoglalni saját meglátásom szerint a dolgozatomban felvázolt szociális korporatizmusra vonatkozó jellemzőket.

Megítélésem szerint nagy hangsúlyt fektetett ez a korszak a munkavállalók, a munkaadók, az állam és a szakszervezetekre vonatkozóan. A szakszervezetek képviselték a munkavállalók érdekeit a munkaadókkal szemben, ahol is a bérek, a munkaidő, a juttatások kerültek előtérbe. Próbáltak azért harcolni, hogy ne csak a munkaerő kizsákmányolása legyen a cél, hanem a munkaerő megbecsülése és munkájának megfelelő elbírálása. Szerintem a korporatizmus azért jelentett nagy változást, mivel keretek közé terelte a tiltakozásokat, a sztrájkokat és a felháborodásokat. Szerette volna megszüntetni, ami véleményem szerint sikerült is neki, hogy ne legyenek pénzbeni megkülönböztetések, legyenek elismerve a dolgozók véleményei is. Remélem dolgozatom részletesen és kimerítően választ adott a korporatizmussal kapcsolatos kérdésekre. - 6 - Felhasznált irodalom 1. Társadalmi szemle 1996 4szám 2. Arató Krisztina - Thoma László

(1997) A rendszerváltástól az Európai Unióig A középkelet-eutópai korporatizmus 3. BRUSZT, László (1983): Érdekszervezetek a politikai rendszerben Korporatizmus elméletek 4. Schmitter (1989)